Bocsánat, nem szeretnék, senkit, megbántani, ha nem

szeretne, a valóságról olvasni, ne olvassa el, kérem.

Libaháj, kacsamáj, pulykafartő, kacagány,

ma így, holnap úgy, bárkitől bármit,

ha éppen, kedved szottyan.

Julamami Generációs Jelei,

oldalamat, csak úgy,

mivel, jól hangzott,

elbírtokolni,

próbálták,

egy időre.

Ugyan, más

megnevezést

adtak annak, a

 rögzitések, igazolják,

indokolni is megpróbálták.

Nem újdonság az, látszik,

rutinosan, lehet, hogy napi

szinten, gyakorolja valaki,

mert szabad azt is neki.

Láthatnám, mert,

hallottam róla,

megnézném,

ha, szabadna.

Jólnevelten, így.

Nem akarom,

megszokni azt,

mert, ez az, egész

életemnek a

munkája, hinnye.

Magamat nevelve,

sokat tapasztalva, a

 tudás, nálam van.

Ha megteheti,

fondorlatosan

látszatra, elveheti,

nem tudok tenni,

ellene semmit sem.

Nagyon fortélyos, ah.

Formálisan megfelelne,

annak, ami, igazolni látszana,

hogy nem lehet az a birtokomban.

Hiszen, nem tudok, az elvárásainak

megfelelni, majd utólag, láttatja velem,

hogy neki lesz igaza, a legyártottja igazolja.

Gratulálok, valóban, remek kitaláció, hinnye.

Néhány, dolog, hiányzik belőle, hogy igaznak is

látszon, a tudás, nincsen, ez ügyben se mögötte.

Ennek az oktatása, a neveléshez használatához,

kevés lesz az, hogy másban, úgy otthon vagy,

hogy az megfelelő lehet, formálisan, azt a.

A tehetséget, az intelligenciát az Isten

adta, embernek nem engedi meg,

hogy átigazolni, láttassa, ah.

Nem könnyű ezt, így,

megtartani, de

nem lehet,

másképp,

mint úgy,

ELADOM.

Nekem is,

szükséges,

azt tudnom,

nem hiába,

adtam.

Körforgás,

így hívják azt,

ha egészséges,

gondolkodással,

adok-kapok és

úgy, átadok.

Kicsiben és

nagyban,

ugyanaz, a

 lenyomat van.

Nem elég az hozzá,

hogy rutinosan, átjátszani,

tudni kell, kitűnően alkalmazni.

Ha nem pisszentették le, időben,

nem vett levegőt a szerzés közben,

eddigre, átlátni, sem, tudhatja már.

Meglátni és megszerezni, hinnye.

Tudományos prevenciós, ezt a

vézettséget, mint kitűnő,

megajánlottat kaptam.

Elfogadtam, mert

mögötte ott volt,

öt olyan évem,

amikor, grátisz,

sokaknak adtam.

Teljesítettem, a

 lelkemnek, a szívem

is jól érezte magát tőle.

A gondolkodó agyam meg,

tudta, ” a hivatásom ez nekem”.

Az egyik oldalról a másikra nem

lehet, csak úgy, átvinni ám, ehhez,

fontos tudni, kontrollálva működtetni.

Néhányan, szemlesütve, mondták már,

megpróbálták oktatni, nevelésben is

alkalmazni, nem ment, nálam van az, a

 tudás, ami szükséges mindezekhez.

Megtanítom, azokat, akik arra, elég

érettek, hogy emberségesen adják,

tovább a tudást. Mindenek előtt oda,

ahol az igényese már arra készen van.

Így hát a Julamami Generációs Jelei

oldalamat és a többi, eddig hasznosat,

magam szerint intézem, én teremtettem.

Tartás, méltóság, legyen, ottan, bőven, hogy

vihessen a zsenge, onnan kimenőben, hinnye.

Megvárom, a vevőjét és átadom, méltósággal,

ahogy az emberségesen méltó, a tudásomhoz.

Addig oktatom, nevelésre használom, mint

tíz éven keresztűl, amikor megtiszteltek

és az oktatásra, neveléshez megjöttek.

Nélkülem ez nem megy, okos lehetsz,

sokat tanult is, a hivatástudat az más.

Nem mindegy ki viszi úgy tovább, hogy

adni is tudjon, általa, nem a pénzszerzés,

miatt adta az Isten, mint látszik, nekem sem.

Akinél jó helyen tudom majd, éppen váltásban

lesz, mert, elért, az egyik, oldalán, már, mindent.

Rájön, ezzel törlesztheti azokat, amiket esetleg,

akkor még nem tudhatta, helytelenül vitte véghez.

Úgy aztán, mivel látja, mit vesz meg, már tudja, nincs

olyan, amit, lelkesen, szívesen, gondolkodva, helyre ne

lehetne hozni. Mint egy bocsánatkérésként, ha kimondani

még akkor sem megy, ha a gesztussal kifejezi, az megteszi.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami