Álltunk a teraszunkon és gondolkodtunk.

volt egy fehérre mázolt, üres, falunk.

Oda hordtuk a festékeket

és készültünk arra,

hogy magunk

szerint

föstünk rá.

Ki mit gondol és

tart szépnek, azt azért,

megbeszéltük, milyen színt,

melyik másik színnel, nem keverhetünk.

Mert a tapasztalat, adta már sokszor előtte, ah,

 annak akkor, szép látvány, nem lehet a következménye.

Mi meg négyen, szoros baráti szövetségben, csak, festeni,

szerettünk volna, a saját örömünkre. Hátha másoknak is

jót tesz, annak a hatása, megnyugtatóan hat, ha látják, az

 értők, azt le is olvassák, milyen jó hangulatunk volt közben.

A Kicsinyke, a Barinagy, a Százhármas, na meg én magam,

időztünk együtt, akkor, mi voltunk ott, éppen, négyen.

A Tüske, futott, a kötelességét tette, ugatta körbe, a

területet, mert, csordából jött, terelésére született.

A fajtája miatt, mindenkit elugat, az a kötelessége

és komolyan is veszi, sokszor meg is ismétli.

Gondolom estére kelve, azért van rajta,

a pofáján, az elégedettség érzése.

Nekiláttunk, a festésnek, a birkák,

mert a Barinagy és a Százhármas az,

árvákként kaptuk őket, itt növögettek.

Álltak és teljes odaadással, figyelték,

mi történik, ilyet még nem láttak.

Boldogan festettünk, egy másik

szinten jártunk, csak alkottunk.

Éppen a bordót vittem fel,

nem sajnálva rá a festéket.

Amikor a Tüske a munkája

végeztével, teljes sebességgel,

fékezés nélkül megérkezett. A falon

landolt a pofácskája. S ahogy észlelte

a fekete nedves orrocskája a nem tervezett

falat. Húzott egyet a sűrű loboncával és alkotott,

egy nagyon rendes, szélességű, többszínű foltot.

Nagyon jól álltak neki a színek, vitt mindjárt négyet.

Összenéztünk a Kicsinykével, eldobtuk az ecseteket,

ahogy az égfelé emeltük, örömünkben a tenyereinket.

Többszőr le és fel hadonásztunk a karjainkkal, úgy kacagtunk.

Látjátok, mondtam, mintha mindenki értené is, most megvan

mindenünk, ott mindenkinek, teljes öröm volt,  a kifejezésében.

Aha, mondta a kicsinyke, s ennek a szabadságnak, az érzését,

soha el nem felejtette, azóta ez, volt már, gyakran, emlegetve.

A kicsinykének meg, a felnőttek képei között, egy-két képe.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami