Ezt se, bosszantásnak szántam, a valóságról írom, ah.

Felfogtad-e, honnan jöttél, mit hoztál feladatnak,

a belső szíves, lelkes, gondolkodó határaid

és a generációs feladataid,

mit engednek,

neked

meg.

Egyedül

születtünk meg,

saját sorsot hoztunk.

Nem előre szökkenve,

hátrataposva haladunk.

Összesározni azt, amit,

addig építettél, ah, hinnye.

Letudni, magad szerint, azt,

aki sokat tett érted, hinnye.

A tapasztalatom az, addig,

kapja mindenki, a feladatát, ah,

amíg, megtanulja jól megoldani.

Óvatosan azzal, kit húzól fel, a

magad szintjére, ha tudás, nincs

még ahhoz benne, megalázhat.

Magadat is rongálod vele, ah.

A HAZAÉRTEM érzése, a

legfontosabb, mert,

tükrözi azt, ami

a lelkes éned.

Futsz, loholsz,

észre sem veszed,

elmentél, a neked lényeges

mellett, a másoknak, fontosért.

Nem is észleled, sokaknak már csak,

néhány lépésre lenne szüksége, elérnék.

Összekapod magadat és legyőzöd azt is,

aki, amikor magáért tesz, érted is teszi.

Nem akarod tudni, amit nem tudhatsz,

mert, nem hoztad, feladatnak, tanulj,

hogy kihalljad, megláthasd, érezzed át,

a másiknak, a beletett összes energiáját.

Egy tengely körül forog, ami megfáradt,

motivációhiányosként is, sokat mutat.

A körforgásban, benne vagyunk, mind,

aki hozta amikor megszületett. Mások

megtanulják, amikor behozták a tudást,

felismerjék, az összetett energiát.

Győzni akarsz mindenáron és

amikor végre kifulladva,

megpihensz, rájössz,

megvolt, már

az indulásnál,

magadhoz

képest,

mindened.

Felismerve a

saját helyzeted,

azt teszed bele a

közösbe és nem

fordítva, hinnye.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet.

Nem harcolok,

se veled, sem

érted. Oktatnám,

amit feltaláltam,

általatok tapasztaltam,

értetek oktatnám, hogy

magamért is tegyek.

Adok és adok, ez

egy egészséges

hétköznapi,

életszerű

állapot.

Ha nem

engedtek be

sem, mert, hol

egyikötök, hol meg

a másikotok érdekei

fontosabbak, hinnye.

Akkor én, az egyszerű

nép gyermeke, nem jutok

oda se, hogy hozzáférjek, ah.

A saját magam által, megcsinált

megjáró sikeremhez, mert mire,

meglehetne a Hazaértem érzése,

már megint, mások, tolnak félre.

Nem ahhoz, vagyok szokva, hogy

egymás ellen, hanem egymásért is.

Párhuzamosan haladva, ha látom,

hogy egy lépésre van már és beérett,

arra, hogy meglépje, előreengedem, ah.

Mert tudom, megvan mindennek és biza,

mindenkinek a maga sorsa és a maga ideje.

Én tudok együtt örülni velük, nem romlott el

bennem, a természetes életszerűség, hinnye.

Nem jó lenni versenyhelyzetben nekem, hisz,

nem arra születtem, csak, az apró sikereimet

ismerem, de azt életszerűen, naponta élem.

Bocsánatot gyakran kérek, ne legyek útba,

senkinek, arra is jól figyelek, mert ahogy

látom, nem is látják. Mások is élnének.

a saját lehetőségeikkel, mert éppen,

beértek volna. Amikor megint és

újra előlről kezdődött, így sose,

élik meg a kisemberek sikerét.

A látványos, gyakran hátrányt

hoz, nem értünk szól az a nóta se,

legfeljebb hallhatjuk, nem éljük át.

Küzdj és bízva bízzál, mondták és

ha nem arra születtem, akkor mi van.

Megint én viszem el a balhét, mint máskor,

hozzászoktam, hogy csak, a honnan és miből,

az, amit észlelhetnek. Ismeretlenül is vagyok,

szolgáltatok, nem fogadom őket örökbe sem,

tiszteletet adok, viszont, azt el is várom, ah.

A kölcsönös tisztelet, az alap dolog, hinnye,

ne szolgáljad ki magadat, nem a te tudásod.

Ami az én tapasztaló életem gyümölcse lett,

ha nem becsülöd meg, az arra érdemeseket,

bizony, ismétlődhet, sokszor az életedben.

Amíg rá nem jössz, magadat rekeszted meg.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Minden családban is van, legalább egy, akinek,

hasonló a helyzete. Ha nem tudja megoldani,

hogy kihez, milyen módon alkalmazkodjon.

Kinél mikor húzzon félre, mielőtt felnőne,

már előtte megéli, a felnőttek helyett.

Alkalmazkodásból áll az élete, ah.

Mert a mondjuk felnőtteknek,

mindíg, igaza kell legyen.

Kommunikálni tanítsd,

kimondatni vele otthon,

amit, máshol nem lehet.

Érveljél, ah, ne győzd le,

egyszer majd, a tudására,

szükség lehetne, hinnye.

Ah, különböző szintek közötti

fordítókat tudnék oktatni, hinnye.

Hiszen, tengernyi a tapasztalat, ah,

amit sok éve, naponta hoznak,

amikor megtisztelnek.

A tanácsaimért jönnek,

nézzem meg a tenyerüket.

Hiszen ott van minden, ami

tisztán, valósághűen fontos lehet.

Úgy építsed fel, a sorsodat, legalább,

ne térjél el attól, amit feladatul hoztál.

Eladnám, utána, átadnám a tudásomat mind,

a megelőzés, az, amiben, otthon vagyok.

Botcsinálta üzletasszony vagyok, adni

születtem, nem tudok üzletelni, hinnye.

Meg és feltaláltam, a generációs jeleket.

Hinnye, ide teremtettem, másokkal együtt,

 magam szerint is, a szépet és a jót, szeretném,

ugyanazt megélni, mint, amit, beleadtam, hinnye.

Jó szerencsét kívánok, minden jóravaló emberiesnek.

Egymást megbecsülve, tisztelettel élni, sokkal könnyebb.

Ne add fel, a Hazádat végleg, ne hagyd el, úgy éld az életed,

 nem ártasz, senkit sem bántasz, azáltal, magadat is tiszteled.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami