Bocsánat, adnék, szavakat a valóságnak,

hogy ne uraljon el senkit sem a bánat, ah.

Adj teret, a jóra szépre, mindenkinek,

ne érezze magát kiszorítva,

beszorulva

senki sem.

A jó szándékot

is, mindenki

érezhesse,

ah, lehetne.

Időben,

finoman,

húzzad

be a

féket,

ne

repkedjen,

a hirtelentől,

senki más sem.

Tanuljál alázatot,

a hétköznapjaidban.

Nem csinálhatsz, azt,

amit akarsz, hinnye.

Ha olyat vállaltál fel,

aminek a hatása,

sok embert

érinthet.

Nem

elég,

ha

te tudod a jót.

Tudnod fontos, a

szintek közötti,

fordításokat is.

Hisz minden és

mindenki más és

más hatású energia.

Ah, az érintettekről,

el ne feledkezz,

fejtsed ki,

mi a jó,

abban nekik.

A lent és a fent is,

fejlődni, tanulni

szeretne, hinnye.

Mindannyian,

gondolkodni

születtünk,

kérdezés

nélkül ne,

helyettünk se.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énünk,

motiválatlan marad,

ha nem élheti át, a jót

és a szépben működőt.

A napi sikerélményekre,

szüksége van mindenkinek.

Ne vedd el, az átéléseknek a

lehetőségét, ha mindenkinek,

sikerülhetne, a tehetsége által is.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

teremtettünk ide, szépet és jókat.

Az ígéreteket, hagyd magadban,

formáljad, amíg teljesíthető lesz

és nemcsak, a megfogalmazása által.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

felismerheted, onnan nézve könnyebb.

Ha megígértél, minden, teljesíthetetlent,

nincs mit tenned, igyekezz behozni, az igéreteidet.

Mert jobb a sok kicsi sikerhez szokni, mint a nagy szavak,

súlya alatt, sikerélmények nélkül, görnyedezve, kornyadozni.

Mindent, a maga idejében, utána már, az is csak lefegő szófögeteg.

Nézz szét, látod milyen szép, lelkednek tiszta tükre, mind így jöttünk.

Megélni a szépet és a jókat igyekszünk, nem ártunk, nem bántunk és

magunkra is, nekünk szükséges, jól vigyáznunk, ne szálldossunk.

Keresse a talajt, ha túl korán, szorító cipőhöz szokott a talpunk.

Magunknak fontos, megéreznünk, a belső egyensúlyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, oktatnám,

amit feltaláltam, a magzati szakaszhoz leolvastam.

 A sorsszerűt,  a generációs feladatot megfogalmaztam,

érvelek, amikor leolvasom, van amit még most is tanulom.

Ismerjed meg, a belső kontrollod által, a saját határaidat,

hogy a lépéseid által, tapasztaljál, ne száguldozzál, hinnye.

A végeredmény, úgyis azt mutatja, alázat nélkül nem megy.

Keresd meg a saját harmóniádat, hogy alkalmazkodni tudjál, a

 sokféle rezgésszintet felismerni, bizony neked is szükséges lenne.