Bocsánat, ha nem, a könnyűt írom, inkább, a valóságost élem.

Reményt ad nekem, van az Isten, amikor szükséges megsegít.

Kérlek, hát, ne vedd magadénak a feltaláltamat, se azokat, a

mondataimat, amiket úgy értelmezel, ahogy akarsz, hinnye.

Hiszen, pályázhatsz, minden hozzáértő helyett, megteszed.

Nézek ki a fejemből, a saját Hazámban, nincs lehetőségem.

Nem érdeke senkinek aki learat, pedig nem is vetett, azt a.

Bocsánatot kérek, bár, jó lenne tudni, miért, mennyit kell.

Szégyenlem magam azok helyett, akik már nem képesek.

Amikor rájöttem, hogy mennyi mindent, nem tudtam.

A lehetetlenségben, a saját sorsomra rátaláltam.

Nem volt véletlen, hogy

arra a helyre

érkeztem.

Szólni

még

nem

mertem,

hogy átlátom.

Merítenek abból,

amit megteremtettünk.

Nem tetszett, de tenni, semmit

sem tudtam, tudomásul vettem.

A megcsináltam állapotban éltem,

magamhoz képest reméltem, nem

ártanak legalább, nem úgy lett.

Nyugodtan élik tovább, az

életüket, még elnézést,

se kértek, megszokták.

Dönthetnek, mások

felett, megszokták.

A tenyerekben

mindenkinek,

ott a sorsa.

Sokan,

nem is

tudnak

róla.

Pont

az

nem

helyes,

amit

csinálnak.

Ők valószínűleg,

nem látnak át semmit.

Összefüggésében látni, azt

meg, nem is gondolják,

hogy úgy is lehet.

Megtanulni boldogulni,

most. Az nem az életkornak a

függvénye, ha nem tervezhetsz, ah.

Ugyan, hogyan élhetnéd, a sorsod meg.

Mindennek megvan, a maga ideje, helye, s

valóban úgy is van, ott a „Tenyértérkép” látható.

Ismerem, mint a tenyeremet, én már 25 éve, azon

vagyok, hogy megismerjem, naponta fedezem fel.

Az addig, számomra érthetetlen, jelek jelentését.

S a különböző szinteken élő, embereknek oktatom.

Pont azokat, amire igénye van, az igényes életükhöz.

Nem számít és nem gátol bennünket, a különbség.

Adok – kapokban, maradunk a körforgásunkban.

Kinek éppen mi a fontos, a sorsa szerint, most.

A motivációnk más és más, mégis segítjük,

azzal, ahogy, átmegy a tudás, egymást.

Látom azt is, amikor csak beleélnek,

nem a sorsukat élik meg, a jólétet.

Megmaradnak, a megélések

későbbre, átmegy keservesbe.

Amikor már átlátva, megérezve,

nem mehetnek el mellette, hinnye.

Odateszi, a sorsuk, az akadályokat, ah.

Értük volt az addig is, ha a könnyebbet élték,

bizony teljesítetlen, megmaradt feladatnak az.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés,

az általam, meg és feltalált, „emberies jelnyelven”.

Előbb – utóbb, megtalálnak már, az emberségesek.

Hiszen keresik a magyarázatokat, az akadályaikra.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ami által végig lehet venni, ki mit csinált meg.

Ki meg rakta rá a következő generációkra,

az el nem végzett feladatokat, hinnye.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó

énedben szét. Látod, milyen

szép, a lelkednek, tiszta

tükre. Ah, mind így

születtünk meg,

emberségesnek.