Időben váltani, a saját szintednek megfelelően, sorsszerűen élni.

Az üresség miatt ne válj el, ah, a te dolgod nőként, hát, töltsd fel,

tisztelettel, szeretettel, jó minőségű, motivációkkal, tanuljad meg.

Mi anyák, fájdalommal szültük a gyermekeinket, mégis akartuk őket.

Nem gondoltuk, hogy mások mondanak meg mindent, ah, „hogyan”,

éljenek, nőjenek, milyen formán, neveljék őket, kik arra, érdemesek.

Hányféle kultúrából, áll össze a szeretett Hazánk, vigyázz, hogy mit

kívánsz, mert abban fognak élni a sarjaid, magad is, általa nevesedsz.

Az emberismeret fontos, alázat nélkül, nem a hivatásodat gyakorlod.

Elértük a tudásszintünket, nincs lehetőségünk, ennyi idősen, merre.

Ah, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, jelez-e még, neked, hinnye.

Vagy, úgy döntöttél, nem figyelsz rá, a kiváltságod visz előre.

Nincs összefüggésében látásod, nem vagy, felelőse se, ah,

akkora a nettó nyugdíjam, mintha, sose dolgoztam volna.

36 év és néhány nap, vállalkozóként munkanélkülit sem,

kaphattam, kiesett négy évem, gyermekeket neveltem.

Ha nem írom le nem érted, mindezeket nem élted meg.

Nem gondolkodsz, inkább mégy amerre lehet.

Majd csak lesz

valami

és

aki

eldönti,

feltételezed,

tán, érti is, mit tesz.

Vágyott a vezetésre és

úgy intézte, vezető lett belőle.

Emberismerete van-e, jelezheti-e,

még valaki, a hétköznapokból neki.

Mit éreznek, a döntései kapcsán,

emberileg működőképes-e, az,

amivel előjön, kényelmesen.

Megszültek bennünket,

akkor éppen, kinek a

döntése volt, hinnye.

Neveltek, magunkat

neveltük, kinek,

hogyan sikerült.

Megúsznia,

hogy mellé

ne menjen.

Mindenki

hozott

tehetséget, ah.

Ha elérte benne,

a legfelső határát.

Kereshetne másik

feladatot. Amivel,

megoldhatná azt,

amit tanulnia

lenne szükséges.

Ahhoz, hogy abban is

életképesen haladjon.

Nem mindegy, mit hagy

hátra, azt amit meg nem

oldott, vagy az alapokat.

Amire generációsan állhat,

akiről szólna, ha lenne alapja.

Megkérdezi-e még, a hétköznapok

emberét, aki nem a kiváltságokban él.

Hogy van, abban a helyzetben, amit nem ő,

tervezett, nem általa került bele, döntöttek felette.

Amikor rájöttem, egyetlen vonal sem, fölöslegesen van

belerajzolva a tenyerekbe, teljes érzés borított el, hinnye.

Köszöntem az Istennek, megköszöntem, annak az embernek,

aki azzal, hogy megtisztelt, abban is, tapasztalttá tett, hinnye.

Mindenkinek, a maga szintjén, van ilyen, átrezegtető érzése.

Nem biztos, hogy tudja, a tudása, épp a helyére lett igazítva.

A belső kontrollunk figyelmeztet, hol vannak, a határaink.

Úgy, hogy másokat is érintő, egészséges döntéseket hozzunk.

Nem tudom, mi lehet még, az emberismereten kívül a hiteles.

Mi adja a magabiztosságot, lehet ott is vannak generációs jelek.

Megadja, a teremtő, mindenkinek, a tapasztalási lehetőségeket.

Amikor a döntése, a saját belső határait döngeti, legalább álljon meg.

Pihenjen egy kicsit, gondolkodjon el, valóban átlátja-e azt, mit művel.

Minek lesz, olyan hatása, hogy a gyermekek, nem érzik jól magukat,

a bőrükben tőle, tudom, van az Isten, mindenki megtudja időben.

Felelős azért, amit megteremt, felelős minden döntéséért, ami

másokat is érinthet, legalább nem ártani, a mindenit, nahát.

Ah, most, egymás után, három bocsánatot kérek, remélem,

elég lesz, ne vegye zokon kérem, az emberiest kerestem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti

oktatás, Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Ha nem jó helyen kopogtattam volna, bocsánatot kérek.