Kintről nézel befele, vagy belül várod,

hogy megértették-e.

A saját Hazádban

vársz, a jó minőségű

életedre, idetettél bele.

A múlt elmúlt,

ami nincs,

annak,

energiája se, hinnye.

Egyedül születtünk mind,

a saját sorsunk visz előre, hinnye.

A feladat adott, nap mint nap, csináld,

ne csináltasd, hogy a sejted érezze élsz.

Az elmélet nem elég, a gyakorlat teszi a

 mestert, mire alapozod, a jövőkép,

adott.

Vagy

kihallod,

vagy teszel róla,

hogy halljad.

Hiába viszont,

ha nem érzed meg,

miről szól, az üzenet.

Neked és egyenként szól az,

mindenkinek, sorsszerű-e, vagy,

még tapasztalni szükséges, ami van.

Ne aggódj, megéled azt, ami, most neked

fontos, van az Isten, ez biztos kiinduló pont.

Mit veszel komolyan és mi mellett mégy el,

mert macerás lenne. Inkább a hétköznapi

felé kacsingatsz, azt hiszed, elérhető,

pedig már, naponta, benne vagy.

Oly mindegy, tanulsz, vagy

tapasztalva haladsz.

Mozgásban légy,

mert, ha még

punnyadsz,

lemaradsz.

Emberies jelnyelv,

azoknak, akiket érint.

Mert valami által motiváltak.

Mások meg, mások által, másik

megközelítésből, élik ugyanazt.

Nem tudsz mellé menni, benne

vagy, nem irányítasz, vagy.

Alázatban élsz, alázatot

tanulsz, fontos,

az, most.

A spirál

pörög,

nem

idegen

az, sejt-hű.

Ugyanoda tart,

mindenki már.

Hamarosan értik

egymást, egy a rezgés,

ahova tartanak, élni akarnak.

Pontosan tudják, mi a látszatos,

az a mű meg, hű de mű, látványossá tett.

Pedig, mindenki keresi, az egyszerűséget.

Megjöttem már onnan is tízszer, ahova most,

készülnek sokan. Ha tanulni nem akarod, majd

megkapod azt, átláthatatlanul, a gyakorlatban.

Bocsánat, mert ahhoz vagyok szokva, fejlődünk,

rendesen, ki éppen, hogyan. Az üresség nem divat.

Nem hagyja a sorsunk, úgyse. Generációs elvárás, az

a hatás, teljesítünk, hogy alapot adjunk, jövőképként.