Visszatekintő az

ima, harmónia.

Látod már,

tudod már,

libaháj, kacsafar, pulykamáj.

Naponta háromszor eszik-e jót,

minden ide született gyermek.

Vagy a magukra maradt öregek,

nyugodtan alszanak-e éjjelente.

Ehetnek-e elég gyümölcsöt, a

 kispénzűek, most szezonban.

Nem tudom hallott-e róla,

pár tízezren vagyunk,

akiknek nincsen

50.000.-Ft a

nyugdíja.

Végig dolgoztam

az életem, a nettóból

kiszámoltból megélni

nem lehet, hát még

 gyakorlom a hivatásom.

Tudom maguknak olyan

gondjai nincsenek, hogy

generációsan teljesítsenek.

Kérem hagyja meg azt a

tartást, méltóságot, amit

magunknak csináltunk.

Nem tudom mi tette

ilyenné, de azok,

nem mi voltunk,

segítőknek születtünk.

Mondta-e azoknak, akik

egyetértettek mindennel,

a saját kultúrája szerint tesz.

Mire nevelődnek a gyermekek,

elég ha mondogatják, a csoda

megtörténik majd, hinnye.

Más országokban az,

megszokott otthon van.

Boldogulni is tanulhatna,

ha tudhatná neki is van sorsa,

na meg a saját kultúrája adott.

Sok idő kellett ahhoz, hogy

idáig fejlődjenek az emberek.

A lefele igazodás kényelmes,

szenvedhet aki kénytelen,

abban élni, ah más nincsen.

Ha nem tartják tiszteletben,

neki akkor nehezebben megy.

A kényelmi szempontjai miatt,

csak nem várhatja el, hogy mindenki,

ahhoz az egy kultúrához igazodjon.

Sokszor átéltem már, nem csörög

a telefonom, ugye tudod,

ekkora ismertséggel, a

 „n számok törvénye”, hinnye.

Julamami Magyaros Agyalósa.

Generációs feladata, lehet

az is, hogy fejlettebb nálad, a

tartása, méltósága maradjon meg, ah.

Amit hozott, legalább hagyd már meg,

hitelesen működőképesre neveljed.

Oktathatnék fordítókat, akik

a szinteket már átélték,

tudják miről beszélnek, ah.

Szintek között nem látsz át,

megtanulnod még lehetne,

hogy mutassál is jövőképet,

ha előre megígérted, ah.

Legalább mond el neki,

mibe kapaszkodjon,

hogy megmaradhasson.

Ugye látod, mik történnek.

Ah, bocsánatot kérek, hogy,

feltaláltam valami fontosat,

10 éve működik, maradhatok.

Önismereti oktatás cím alatt.

Kölcsönös tiszteletre nevelés,

nem árt, nem bánt, oktatnám.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, oktatva nevelném

  az arra igényeseket, hinnye.

Emberies jelnyelvnek hívom,

a jelentésüket, egyenlőre,

még csak én tudom,

de értik sokan, így is élnek.

Bocsánatot kérni tudsz-e már,

vagy elég ha jó a statisztikád.

Aki nem tud mit kezdeni

azzal otthon, akkor mi lesz,

vitás helyzeteket is okozhat ám.

Vagy majd hírül viszi azt is a madár.

Tetszik, nem tetszik, mától rátok ez vár.

Ah, talán ki lehetne próbálni előbb a próbababán.

Mióta várunk, meddig nem késő, a hamar, a most, az „időár”.

Tiszteld az ősöket, magától is mutatkozik a rég volt, ha ideje már.

Alsó – felső múltmerengő a kerengető, nem jelent idéző, nézd hova

lépsz. Amit teszel mások ellen, holnap nézheted a saját tükrödben.

Ne érd be bármivel, ha ott az ideje boldogulhatsz már, a sikered vár.

A legfőbb érték tán, nem az ember már, jaj de kár, ej de kár, magad

köré se látsz már. Van aki tudja, van aki nem, tanulni nem szégyen.

Ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magadat, nem véd az, ah.

Nem védelmező, a pénzért ácsingozó, alacsonyan rezgő is marad.

Megoldást ígérget, tervez, majd amikor odáig eljuttok nem ad.

Túl nagy volt a falat, nem életszerű, de akkor, csillogóan hat.

Vedd észre, mikor hat, kontrollálatlanul a pillanat, hinnye.

A semmit döngetik, hisz tehetik, látják már fogy a nyáj.

Akarnak, alázattal nem rendelkeznek, a nép várja már,

mikor érnek oda, hogy róluk szól, életszerűen minden.

Jó vezető akkor vagy, ha az emberek, boldogulhatnak,

 ahhoz a saját  Hazájukban minden lehetőségük adott.

Tudod-e, hogyan van az, a különböző kultúrákban.

Ahhoz, amit hoztak tehetségnek, sorsuk, generációs

feladatuk adott, maradhassanak hát benne szabadok.

Tisztelet legyen bőven, vihessenek belőle kimenőben.