Paks és környékén mától nem láthatják amit írok,
aki szereti olvasni azt amit a valóságról írok, íme.
Amikor a gyermekeknek szóló helyért küszködtem,
akkor ugyanez történt, nem hordták ki itt az újságot,
amiben megjelent, egy az ügyben segítő cikk rólunk.
Hiába no, nem a segítőkről szól, ha meggyőzik arról.
Nekem ez, meg a Facebook, a hirdetési lehetőségem,
hiszen, pont a plusz bevétel lehetőségétől esek így el.
Miért kellene nekem szégyellnem, hogy küzdelem
az egész életem, tartalékom nem lett, de megélek a
tehetségemből. Eladnám a feltaláltamat, remélem,
sikerül, mert akkor pótolni tudom ami még hiányzik.
Megvan a napi sikerem, amikor valakinek segíthetek,
a feltaláltam, a tehetségemből eredő tudásom által.
Nem gond az nekem, hogy nem tisztelnek azok, akik
a hatalomért megteszik ezt velem, bizony hátrányos
helyzetbe hoztak már tíz éve, önmagamhoz képest.
Nem értem miért nem jó az nekik, hogy emberesedni
oktatom azokat, akik már arra igényesek, hogy aztán
nem rakják a következő családtagjaikra a nehezet.
Három a bocsánatkérésem, így is hátrányos lettem.
Sikeresnek érzed-e magad, vagy csak a szerinted
legsikeresebbhez képest méred magadat.
Bocsánat, csak keresem a
magyarázatát annak,
hogy az emberek
egy része,
miért
halmoz.
Mi okozza
számára az
elégedettséget.
Amikor tervezi az
életét, ki szerint teszi azt.
Az aktuálisan megmondó
szerint, van-e más motivációja.
Vagy csak bele él abba, amit akar
az aki erősebbnek mutatja magát,
éppen a többiekhez képest, hinnye.
Vajon aki eltervezi, hogy vezetőnek áll,
tisztában van-e az emberies oldalával.
Tudja-e mire képes azért, hogy a többieknek
is a maguk szintjén jó minőségű élete legyen.
Vagy nem is érti mit vállal, nincs hozzá a saját életében
rálátása sem, tán az egyik szülője volt már emberiesen
segítő sikeresen és arra alapozva vállalja, viszi tovább
a másik talpak alatti oldalt is megerősítené sikeresen.
Ki mondhatja meg azoknak az embereknek, hogy nem
sikerült az elképzelésük, mert az emberségesek nem
tudnak azonosulni olyan elképzelésekkel, ami nem
ad, csak elviszi az életerejét a megszokottakból,
kiléptet és nem ad másik élhető élethez erőt.
Bocsánat, de öt éve annak, hogy megfestettem
szilveszter éjfélkor jött hozzá a késztetésem.
„‘Átfordultunk” címet adtam neki, azóta már
aszerint segítem az embereket megelőzésben.
Sok a türelmetlen, az igazságát kereső ember,
talán nem volt aki elmondja nekik, hinnye.
Ami a te igazságod, az másoknak nem az.
Így aztán nehezen érnek el oda, hogy
az elégedettség érzésük meglegyen.
Pedig biztosan vannak olyanok amik
már beteljesültek az életükben, csak
annyira erős a vágya a sikernek, hogy
azt sem veszik észre, az elődeikhez
képest, mekkora az amit teljesítettek.
„Műhely a megelőzésért”, a neve az apró
pénzes nettóból számolt, nyugdíjamhoz
kiegészítésnek váltottam ki vállalkozásnak.
Prevenciós a végzettségem, 25. éve vállalkozom.
Oktatás, nevelés van, a feltaláltam védjegyében.
Elértem azt, hogy körbeért bennem a tapasztalat és
lerajzoltam, egy szuszra, egy nap alatt, hát oktatom.
Nem gondoltam volna, hogy nem engedik meg, ennek
az egyedi, különleges formáját bevinni az oktatásba.
Hiszen olyan mint az emberi gerinc, tartást ad, ha
megtalálják benne az emberek, a saját sorsukat.
Mert megtalálják benne, eddig mindenkinek
jót tett valamilyen formában, lett tartása.
Csak óvatosan csendben mondom, nem
használható semmiféle hamiskodásra.
Nehogy valaki azért akarja tanulni,
hogy legyőzze a többieket általa.
Az emberséges gerinc adja a
külsőt, a lelkes, gondolkodó,
szívesen hozza a döntést.
Ami számunkra a legjobb.
Felépül egy belső tartás,
amit motivál a lelkünk,
a szívesen megmarad,
a gondolkodó agyunk,
meghozza a jó döntést.
Nem több ennél, ennyi az,
amit megtanítok a 20 óra alatt.
Nincs benne se ködösítés, sem
varázslat, a színtiszta valóság az.
Az ember nem csapható be, akkor,
ha a belső kontrollja szerintit éli.
Amivel szembesül az oktatáson lévő,
be tudja illeszteni, a saját sorsának
megfelelően éli az életét, hinnye.
Nincs már sok éve irigység sem
bennem, az igazamat sem
keresem, alázattal vagyok.
Akik eljutottak már oda, hogy
van igényük megismerni önmagukat,
a saját tenyerükben lévő sorsuk által.
Hívjanak fel a +3630 2470589 számon,
vagy kérjenek tájékoztatást írásban, a
heringesarpadne@gmail.com által.
Minél később szembesülünk azzal,
amit elkerülni nem lehet, annál több,
a ránk rakódott, megpakolt terhünk.
Anélkül vetik el az oktatás lehetőségét,
hogy ismernék a tartalmát a feltaláltamnak.
Az meg milyen már, nem jó a babaleves, mert
azt mondták azok, akiket még nem érint meg,
a hiánya, mert más szinten élik az életüket, ah.
Családon belüli megértések vannak az oktatás
következtében, a kínlódás, szenvedés helyett.
Nem is győzködök senkit sem azért, hogy
jobb legyen az élete, csak elmondom,
van megoldás, a sorsszerűség, a
generációs feladat ismerete.
A felfelé nem lefelé,
az előre nem hátra,
legyél igényes hát,
figyelj a sorsodra.