Lelkesedni…2019.09.30.https://julamami.com, www.julamami.eu

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

akik már értik, felelősen vállalják fel, tudják mit

tanulnak meg általa, a feltaláltam  jól működik.

Tíz éve fel kellett adnunk, nem volt hogyan és az

sem miben tovább, úgy, hogy boldogulni tanultunk.

Generációs feladatunk volt, hogy megcsináljuk azt,

amiben az elődeink jó döntést hozni nem tudtak.

Tudtuk, nem adhattuk fel, nem rogyhattunk bele,

hát megismertem az online világot, ismert lettem.

Azt mondják, minden rosszban van valami jó, íme,

 megrajzoltam, emberismeretként nevelek általa.

Sok ember még tapasztalva akarja megtanulni,

nem akar másoktól tanulni, a sorsát megismerni.

Nem elég lelkesedni, a kezdet és a vég között, jó

minőségben lenne fontos az eredményét megélni.

A gyakorlat teszi a mestert mondják és jól teszik,

a saját tapasztalt tudás nélkül, hiába a tanultság.

Lelkesítő beszéd  és utána, már nem szívesen lát,

azt gondolja az  volt az ő dolga, gondolkodás

nélkül, már tovább is megy.

Pedig értelmeznie is szükséges

lenne, minden szinten, segíthetnék,

ha egy értő eldöntené, ez is mehet.

Ha nem vetettünk volna a jóban,

miért várhatnánk azt, hogy

egyszer jó eredménye lesz.

Ne kérdezzenek tőle,

nem ismeri a választ.

Nem ért hozzá, nem

az ő találmánya,

de jól bebiflázta,

így át nem látja,

üres a játszmája.

Nem várja meg,

van-e

eredménye,

vagy ki, hogyan

fogja azt fel.

Mit hoz ki

belőlük, az

esetleg

túlzó

lelkesedése,

csak az eredményt

várja, az neki jót hozzon.

Mit okoz az emberekben,

mindaz levezetés nélkül,

ugyan már kit érdekel.

Neki van terve, a

többiek abba,

vagy

beleférnek,

vagy nem.

Miért

érdekelné,

elég neki a

lelkesedés

szintjét

elérte.

Lett

sikerélménye,

a többiek meg

néznek ki a fejükből,

számukra nincs miértje.

Marad minden a régiben,

megint nem abból indult ki a

 lelkesítő, hogy élhetően jó legyen.

Jól kommunikálni tanuljál meg, hogy

a mondandód, még időben átmenjen.

Részese lenni a vetésnek, a kapálásnak,

a gondoskodó locsolásnak, a gazolásnak,

 akkor aratni, amikor az beérett az ő számukra.

Tapasztalva haladtam, a hivatásomat, naponta

gyakoroltam, amikor kiteljesedett összeállt,

szavakba önthető lett, lerajzoltam, készen van.

Oktatnám nagyban, féket kaptam bőven, döntője

nincsen, nincs hova fordulni se, az értőt keresem.

Felelős vagyok azért, amit megteremtek, én igen,

nem hagyom lefegni a szavakat, érthetővé teszem.

Végigviszem a mondandómat, amikor leolvasom

a tenyerekben látható, előre figyelmeztető jeleket.

Hinnye, megelőzésként lenne fontos  tudniuk róla, ah.

Honnan jöttek, hova tartanak, kik voltak azok, akik,

törlesztettek az életük  során, kik hagyták meg a

többieknek, akkor is van, ha nem örülnek neki.

Boldogulni tanulni még időben, nemcsak

úgy, benne lenni valamiben, ami

nem érte szól. Hiába a

kérdése, ha nincs

aki időben

érthetően

válaszolna, hinnye.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami