Kérem ne vegye zokon,  ha nem értene ezzel egyet,

még korán van ahhoz, hogy most bocsánatot kérjek.

A megelőzésbe tettem bele,

a hozott tehetségemet,

a hivatásommá lett, ah,

az emberek által lettem tapasztalt.

A tapasztalt tudásom onnan van, hogy amikor

ijedtemben kiszaladtam az online világba, csoportos

oktatást csináltam. A különböző országokban élőkkel,

mindannyian magyarok, néhányan hazát váltottak.

Talán most már némelyek tudják,

Magyarországon,

Pakson,

a szülőhelyemen is,

hogy a Julamami

védjegy mögött,

annak a tulajdonosa,

Heringes Árpádné én magam itt élek, s vagyok.

Emberesedtem, a nehézben sokat tapasztaltam, ah.

Nem ártó, sem nem bántó, az aki tudja, lehet neki jó a

sorsa, úgyis, hogy teszi a dolgát a többiekért, tettem.

 Van aki, a saját életritmusát betartja, működik a belső

kontrollja, a fölöslegesnek helyet keres, nem halmozza.

Amikor megtudják azok, akik még nem tapasztaltak

ennyire, hogy bizony,  bizony jól  is lehetne érvelni.

Azt ami letörleszthető meg lehet csinálni, semmi

fölöslegesre nem vágyni. Mint azt amit

a hétköznapok már odatesznek,

jó minőségben,

jól megélni.

Hiszen átfordultunk,

a jó energiákban élünk már.

Ne maradjanak a szavak se, ah,

kimondatlanul, megrekesztőek.

Sorsszerűen is élhetnék az

emberek  az életüket.

Ha

felismerték volna,

hogy úgy is lehetne,

megértik azt, ami jót és

szépet a sorsuk eléjük tesz megélik, hinnye.

Jó szerencsét a jóért már tenni képes embereknek.

Áldjon meg a

 teremtő, minden földi jóból,

annyival benneteket,

ami

a generációs törlesztésetekhez,

még az idén szükséges lehet.

Tudjanak továbblépni a sarjaitok úgy,

hogy azon érzések nektek,

elégedettséget adnak,

generációsan.

A legnagyobbak,

amikről tudok,

a hazaértem és a megcsináltam,

a hazaszeretet állapotok.

Amit a lelkes, szíves,

gondolkodó énetek kontrollálni

tudott, még tapasztaló vagyok.

Az adni tudásban kiteljesedve,

a jólétet tovább élitek.

Ha a túlon is  túlt, talán,

az irigységig nem toltátok, ah. A minőség

megmarad, alapnak, a következő generációknak.

Összefüggésében látva a fontos történéseket,

ha szükséges, araszolva csak, de léphettek.

Mindenkinek megvan a maga ideje,

amikor már képes átlátni azt,

amivel nem  ártva haladhat.

A jó lépések általi felszabaduló érzések,

építően hatnak, a lelkes, szíves, gondolkodó agyakra.

Ahol a sátrak már állhatnak,  egymásra odafigyelve

élnek, nem fagynak meg, akiknek fűtésük nincsen.

A kondérokba folyamatosan főnek az

étkek, hordja bele mindenki aki csak megteheti,

hogy kitartson. Ki ne fogyjon belőle a jó, amikor akinek

van miből  adnia, azt jó érzéssel meg is teszi, hinnye.

A felszabaduló jó érzését hazaviszi, a jó mintát megéli.

Ami itt teremtődött, akivé és amivé vált, az oda nem

figyelés gyanánt, figyelve a fokozatosságra, feloldható.

Ne  szenvedjen senki,

hiszen itt

az idő a jóra, a szépre.  Annak aki arra már

generációsan be van érve, a  karácsonynak a

felszabadító emberséges érzésére, hinnye.

Aki eljutott már emberileg a jó emberségbe,

ne legyen kiszolgáltatva a lemaradozóknak se.

Vannak a körbeért sorsok, akiknek még nincs,

megjön az is idejében, na kapkodjon senki sem.

A jóban, szépben való adni tudás, körbeérhetne,

ezekbe nem  férhet a felszínesség, se a ki ha én nem.

Ha ébredezik már benned az adni tudás utáni vágy,

várjad meg a megfelelő saját időd, ah bele ne csússzál.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj el mellettünk,

már nagyon várjuk, hogy velünk is jót tegyél. Hisz ide

teremtettük a szépet, a jókat, megvárjuk az érkezését.

Nem várunk semmi mást, mint amit mi ide beletettünk.