Bocsánat,  ha nem érdekel  a  valóságos, kérlek ne olvasd el.

Miért nincs értünk szóló, miért mások kényelméért

élünk úgy, mintha, minden mindegy lenne,  hinnye.

Azt, amire egy dologban végig érünk,  ah,  jön a következő teher.

A gondolkodó agynak az egészsége miatt,  napi sikerélményre van

szüksége, hinnye. Ahhoz, hogy boldogulni tudjon általa,  aki  azt

gondolkodóként naponta használja, mert van hozzá térlátása.

 Ha nem tud  gondolkodva élni,  bizony leépülhet,  hinnye.

Ez itt a Hazánk, ide teremtettünk szépeket és jókat,

innen várjuk azt az összegű nyugdíjunkat,

amiből gondolkodva megélhetünk.

S ne legyen kiszolgáltatott, se

éhesen ténfergő gyermek.

Szebben nem  tudom

megfogalmazni,

bocsánat, ah.

A kicsiktől

miért várod el,

azt amit a nagytól.

Magát tartja el, nem

lenne ráutalva a döntőkre.

Az emberséges oldalát nézve,

nem  mindenki lehet, mindenben  jó.

Mi lenne, ha a szeretett Hazánk rólunk  is

szólna, a  fejlődésünk lehetőségét megadva.

Az átlátását megtanulva, ami a hiányt okozza.

Legyen és maradjon meg, az önbecsülésünk, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se ellened, sem veled, érted sem, oktatnám azt amit feltaláltam.

Hisz pont arról szól, az oktatásom nevelési része,  hogyan segíthetsz

magadon, azokban, amiktől aztán felnőhetsz, az anyagi jólétedig, ah.

“Az agg is lehet,

egész életében gyereklélek, a gyermek  lelke,

egy ártó pillanatba, bele is öregedhet, hinnye.

Szinte nem volt nap,

amikor ki ne hajtott volna a bricskával.

Érezte a lelke, nagyon fontos,

hogy láthassa.

Egyszer egy napon, amikor szomorúan hajtott

hazafele, meglátta, szinte  osont a leányka,

de a tartását, emberies

méltóságát nem

fedhette le.

Valamiféle szakajtó volt a kezében,

letakarva, tele valamivel.

Elég volt  tartania,

ahogy ment volna át a másik  oldalra,

hogy ne ijessze meg,  óvatosan kanyarodott  be.

Nem  hagyhatta, hogy megint eltűnjön, az egyik

ajtó mögött az átjáróházban.

Jó napot kisasszony, köszönt rá.

Úgy megijedt a leányka, hogy a dióbelek  a

szakajtóból, szana – szét szóródtak.

Befékezte a kocsit,  megállította a lovat,

leugrott, hogy segítsen  összeszedni.

Ahogy lehuppant, újra megijedt a kisasszonyka.

Ami benne maradt  a szakajtóban, még az is odalett.

A lányka keze, lába remegett, belepirúlva, otthagyta a széthullott

diót és elszaladt. Utána nézett,  annyit már látott, hogy messze nem

mehetett onnan. Nem   ártana az ismerkedésüknek  többet,  rábízta a

holnapra, ebből még valami jó is lehet.  Az öltözékéről tudta, nagyon

takaros, de nem úri kisasszonyka. Elképzelte sokféleképpen,  a

legközelebbi találkozásukat. Udvarolgat éppen egynek, néha

beszélgetnek, de őt elfogja  a kuncogás,

amikor úgy jár- kél, mintha nem

is a  földön járna.

Nem tudja komolyan venni,

hiába a feltűnően nagy igyekezete a leánynak”.

Emlékszel még a szeretete, a tiszta adni tudó érzésre.

Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benne.

Becsüld meg a pillanatot,  amikor

boldog vagy, mert egész

életedre kihathat.

 

A valóságos nem látványos, sem hivalkodó, ah, alázatos.

Látszik már, a kis nem nagy, csak hamis.

Az igazi érték benned van,

emberséges,

ügyelj rá,

a gyorspörgésű csillantásban, van.

Azután, hol volt, hol nem, mint a mesében,

csak magáért tesz, nem látja át amit felvállat, hinnye, ah.

Nem a  saját látása után megy, a látványossá tettek, kitaláltak,

 valós tudásból ollóznak, csak ők láthatóak. Mindenütt ott vannak,

pedig csak az üresben várnak, nem találják a megváltozottban  az

útjukat, sem a könnyűből a kiutat, sokaknak jól láthatóan.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, ah,

hogy ne maradjon sortalan, egy generáció.

Az élet élni szeretne, mindent meg is

tesz érte, mozgásban van, halad.

 Van aki nem mozdul,

jó az a dagonya,

 a könnyűben,

jól el van, ah, hinnye,

várja majd megoldja valaki helyette.

Nem is gondol arra, mindenkinek más a sorsa,

helyette azt jól, senki más meg nem oldhatja, hinnye.

Van aki megragad a múltban,

nem tudott túllépni rajta, mert nem

volt olyan jó hatás még az életében, hogy azt a blokkot,

feloldhatta volna, ah.

Ami elmúlt nincs, már túlhaladt rajta,

de még ugyanazt mondja, csak mondja. Egyre

inkább azt szajkózza, ott benne maradva, nincs más,

amibe belekapaszkodhatna, az igazát keresi és körbe járva.

A jövőről beszél, miközben még a múltban él, nincs talaj a lába

alatt, igazítsd meg a talpaidat, szoktam mondani oktatás közben.

A volt meg a lesz között, maga a jó minőségű élet lehetősége van.

Csupán annyit mondhatok, éld meg a sorsod, ami a tenyereidben,

adott,  teljesítsed  a generációs feladataidat. Amikor ültök  az

ünnepi asztal körül, érezzed az elismerésüket, megcsináltad.

Attól mert nem figyelsz a többiekre és fel sem fogod, ah,

hogy a hiszékenységeddel, másoknak mennyit ártasz,

attól neked még nem lesz jobb, ha magadat lejáratod.

A többleted, a jóban való, az Isten adta tehetséged.

Becsüld meg, előbb – utóbb, ráébrednek az emberek,

 ahol a tehetségesek élnek, ott megemelik a szinteket.

Ők  nem ártanának senkinek, mert az életfeladatuk az,

 a  kiteljesedésük közben,  a tudásuk  által segítik a többieket.

Az arra igényeseket,  ahol éppen szükséges, ahol még azt lehet.

Ki mikor ébredezik, a tananyag közben, vannak  akik évekig vártak,

az oktatás során rájönnek, minek hol mentek mellé kicsit, hála Isten.

Az Isten adta tehetségem az emberies jelnyelvet átadni, oktatni, ami

által  magam  is megélem a sikereimet. Arra tettem a további életem,

hogy az embereket a jóban, a tehetségükben kibontakozni segítsem.

A tehetségeseknek  van egy kifinomult lélekrezgése, nem tévesztik

össze, csupán, a nagyon alacsony rezgésekben értik és teljesen  félre.

Átfordultunk és annak már 5.  éve, vannak akik még a régit nyomják,

nem  vették észre a nagy sietségben. A múlt elmúlt, ha nincs talaj a

lábad alatt most, a jövődről csak álmodozol, minden megváltozott.

A  holnap úgyis megvár a küszöbödön, a kettő között a túlfutott

üresben, nem láthattad meg az igaz valódat, már bocsánat,  ah.

Lenne mit bepótolni, persze csak akkor,  ha megjött arra is az

igényed, mások helyetted, nem tudnak csinálni  semmit sem.

A lelkes, szíves, gondolkodó énednek van kontrollja, a motiváció

hiányát az okozhatja,  ha már túlmentél  minden kezelhetőn.

Tán, kezd el még egyszer,  mintha el sem érted

volna a felső határodat, amivel az ember

nem bír el, az Isten megoldja.

Felismerve a saját határaidat, a kevesebb több.

Ne félj megtapasztalni, új és még  újabb dolgokat,

az életnek a sűrűjében, a megoldások is ott vannak.