Nem írhatok másról, a hétköznapi ünnepen megélt valóságról.

Még mindig ugyanazt a régit nyomod, pedig 5 éve már kifogyott.

Mond neked mit jelent a szó, emberséges, van-e neked közöd ehhez.

Érzed-e a  Hazaszeretetet, van-e  olyan átélésed, vagy csak beszéled.

Tapasztalva oktatás, az igénynek megfelelően nevelés a hivatásom.

Tengernyi sok emberségessel találkozom, amíg élek vagyok.

Vagy azt gondolod, ugyan már minek gondolkodjál ezen,

ha rögtön nem jut eszedbe a válasz,

talán nincs is azzal

dolgod neked.

Mit is jelent

nekem

az

ember,

valaki, aki

a jó sorsára

alkalmas, hisz

megszületett.

Ki döntheti

azt el,  ki mire

érdemes, ah.

Vajon ismeri-e

a belső kontrollját,

aki dönt mások felett.

Vagy azt is úgy véli, valami

amit le kell győzni, hinnye.

Hiszen ne legyen senki se,

aki gondolkodásra késztetné,

ugyan  már ne fárassza azzal.

A lelkes, szíves, gondolkodó énje

mindenkit a belső kontrollja felé

irányítana, valami ami az eredő ereje.

Nem  lehet idegen tőle, hiszen az a saját

sorsáért felelősen jelző  lelkiismerete.

Figyelj ha a lelked  jelez, tán, ne várjad  meg,

ha lehet, hogy lefékezzen a saját lelkiismereted.

Mondjuk az is érted lesz, ha azt értetlenül éled meg,

 amit nem tettél meg, amikor még időben lett volna,  ah.

Éled hánya veti módon, azt amit alád, köréd  raktak úgy,

hogy ahhoz közöd se lett volna, ha a saját sorsod éled meg.

Mondjad mihez méred a többiek életminőségét, miért nem

érdekel téged, ha másoknak nincsen lehetősége se, hinnye.

Bocsánat, hogy megint és újra leírom,  a gyakorlatból van

merítve az oktatási rajzos forma, egy nap alatt lerajzolva.

Hiszen az amit előtte sok évig tapasztaltam megtisztelve,

az emberek érkezésével, összefüggésében láthatóvá lett.

Körbeért, letörlesztettem  minden sorsszerűt és már a

generációs feladataimnak is érik a befejezése, hinnye.

Mivel egy családon belül is nagyon különböző az amit

hoztunk sorsnak és  generációs feladatnak,  hinnye.

A szülők dolga az, hogy az alkalmas alapokat teremtsenek

ahhoz, hogy a sarjak a saját tehetségük szerint éljék meg.

Azzal adják meg a boldogulásuk lehetőségét az életben,

a fokozatosságból eredően, gondolkodásra késztetően,

az emberséges tartás adott abban, ahol a tehetségük van.

Van Isten, ki már tudja, ki majd megtudja a maga idejében.

Ne vedd  túl komolyan azt, hogy minden csak érted, a tiéd,

sokan annál jobban látják már, mint ahogy azt kigondoltad.

Tisztelet, megbecsülés, szeretet,  legyen ottan bőven, hogy

vihessenek belőle, az arra igényesek, onnan kimenőben.