Hozzáértő tisztelettel…2020.05.14. https://julamami.com

Kérem ne vegye zokon, a  magam által megfogalmazott emberies jelnyelven írom, ha felvállalja, hogy elolvassa, tán  lesz egy szó, vagy egy mondatnyi, ami  gondolkodóba  is ejtheti.  Ugyan miért nem azzal foglalkozik, amihez ért, miért veszi  el  a  hozzáértőknek a  lehetőségét. A gyakorlati tapasztalatomból lett, az elméleti, amit oktatok már tíz éve, na nem  a szülőhelyemen,  ah, a Világból  50 országból tisztelnek meg, olvassák amit írok naponta,  már tíz éve ez történik, hinnye.  Prevenciós vgyok kitűnő, a megajánlott diplomám, nemzetközi a végzettségem. Igen tudom, hogy a nagy emberek azok  akiket annak láttatnak. Bocsánat, hogy én már a 26 éve  tudom, a “nagyemberek”, a lelkes, szíves, gondolkodók, ah. Magamat kisembernek tartom, apró fontos porszemnek, aki a hivatását gyakorolva jutottam  el oda, hogy ennyi ember megtisztel  és elolvassa. A Nagy Julianna nevet adták nekem, mint az emberséget ismerő és oktató, kérésedre a sorsodhoz felnevelőnek. Van hozzá alázatom,  köszönöm az Istennek,  az emberek közül is nagyon sok olyat ismerek, aki előtt meghajolok, ha azt érzem,  emberileg megérdemli azt. Vannak a sorsok és vannak,  a hétköznapi megalázók, hinnye, elhiszik mindenkinél fontosabbak.

Pedig ha látnák kívülről magukat, lehet, hogy kétségbeesve tanulnák, amit nem tudnak. Vannak akik mögött még ott időznek az elődeik, mert egyedül nem  boldogulnak, nem  hagyták kiteljesedni őket, ah, az bizony nehéz lehet.

Ha nem fejlődhetnek fel a saját sorsukhoz, pedig

tudják azt, ők  “nagyembereknek”  születtek.

A látszat és a valóság, mennyire más,  ha még mindig azokat szapulják, akik a hivatásukban jók.

S jókat mulathatnak rajtuk, akik megbújhatnak az őket lefedő szószólók mögött csendesen, hinnye.

Hisz, abban is elviszik  helyettük a balhét.

A jó energiákban vagyunk 6.  éve annak, aki még nem tudja, majd a gyakorlatból megtudhatja. A megelőzésben találtam  meg a hivatásomat 42 évesen, önmagamat 47 évesen ismertem meg.

A szavakban találtam  meg azt, amit nem

 kaptam meg lehetőségként a saját Hazámban,

kint vagyok, az online világában a gyakorlatban.

Az olyan emberek,  akik nem abban tehetségesek mint amiben munkálkodnak, sokat ártanak azzal a negatív befékezéssel az intelligens sokaságnak.

Egy Haza ez csak egy, ide szült az anyánk bennünket, nem  ok  nélkül való az, bizonyára.

Ha nem erősítjük a létezésünkkel a helyet, bizony alaposan szintje alá kerülhet, elviheti a káprázat. Gondolkodó tisztelettel, hozzáértően  jól  bánni az emberségesekkel, mert, hogy mindannyian hoztuk a lelkünk, szívünk, gondolkodó agyunk.  Mind tudhatnánk, miben vagyunk tehetségesek, ha a tíz keserves, a hivatásomat nevesen,  sikeresen gyakorló év egyikében beengedtek  volna,  legalább a saját szülőhelyemen, hinnye.

Láttatva, igen vagyok, létezem, itt élek, hinnye. Megmagyarázni nem  lehet, megtanulni igen, a helyére kerül az oktatás közben minden. Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, Isten óvjon, hogy rábeszéljek bárkit, aki még nem érti, ah miért nem a  saját sorsát igazgatja, hinnye. Lenne rá egy gondolatom, valószínűleg  köze  nincsen ahhoz,  amiben leledzik, miért érdekelné, hogy mitől szenvednek az emberségesek,  hinnye.

Minden családban lehetne, legalább egy emberies jelnyelvet ismerő, az övéit, persze csak ha igénylik, gondolkodva  segítő családtag, ah.

Ugyan mit nem értesz azon,  ha a gyermeked áhítaná  a szavaidat, ha úgy szólnál hozzá, hogy érezné érted azt amit ő arról  másképp gondol.  A fokozatosságot megtapasztaltam, az ismétléseket ismerem már nagyon. Sokszor voltam kénytelen, úgy haladni, ahogy mások mondták meg, hol van az előre mindenkinek.  Pedig tudtam, hogy megint várakoztatnak, ah, a saját kényelmük, vagy egyéb mások miatt. Kit érdekelt volna,  hogy nekem  sok  dolgom lenne azzal, amit már tudok, hogy fontos lenne megadnom alapnak, ne álljon meg az idő. A megélhetéssel voltam elfoglalva, az idő meg csak 24  óra. Köszönöm, hogy kitartottatok a nehézben és nem hagytatok magamra a még nehezebben. Valamit hoztam feladatnak, még időben rájöttem, hát kitartottam abban is, amíg   át nem vették azt amit ők  vállaltak, csak titokban tartottak.  Hallgat nem beszél,  egyedül  dolgozza fel, ez alapja az én hivatásomnak,  gondolom  azért írok ennyit, mert ezzel kiviszem  azt az energiát, ami tán, megrekesztően hathatna rám. Haladni tudjanak akiket az Isten azért rám bízott, mert itt látta, azt a fajta hozzáállást, emberséget. Amivel fejlődhetnének a  következő generáció  azon szülöttjei, akiket érdekelne az, hogy mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, nem punnyadnának. Meg és feltaláltam azt, amit  nekem adott az Isten, nem álltam be a nem  létező sorokba, inkább vállaltam a nehezeket, ne  legyen több irigyem, eddig az értők helyett csak a fékeket kaptam. Nem érti miért nem tud haladni, finnyázza azt amiért mások jó szándékkal maguk  szerint tettek, mert abban tehetségesek, ahhoz értenek.  Mindenkinek lenne  fontos dolga, ha tudná mi a  sorsa, ah, zokon ne vegye kérem  szépen, inkább adjon lehetőséget, hogy megbizonyosodhasson. Mennyire lenne szükséges  most tudni, merre van az előre, nemcsak néhányaknak, hanem  önmagunk  szerint mindannyiunknak. Akik a tanulásra készen állnak, mert észrevették, fut az idő, nincs mire várjanak. Segíts magadon az Isten is megsegít, ezzel vittem át a legnehezebbeket. Szomorkodhatnék  még mindig, hogy elbánt velem  az élet és többen,  akiknek  nem  az lett volna a  dolga. Mégis csak azt adta, ah, honnan  tudná  félálmosan szunyókálva. Mikor, miben, mi  lenne emberségesként a saját Hazájában a sorsa, nem unatkozna, ha tudná ha tenne érte, lehetne ám neki is jó dolga, hinnye.

A Tüske a téli szerelésből a nyáriba, éppen átmenetbe. Julamami
Tüske, a terelő, a maga méltóságában és téli szerelésben. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Julamami