Ah, ne a 70. évemet nézzed, hogy az öreglányt majd jól átvered, az is

megvolt néhányszor, hagytam, majd rájön időben mindenki. Hinnye

nem tud mást becsapni, csak az emberségét az önbecsülését letudni.

Kérlek tisztelettel ne a szemem köré írt hivatásomat gyakorló ráncot

nézzed, a tekintetem  megmondja  azt, jól tudom amit feltaláltam, ah.

Oktatom általa mindazt, a tiszta forrásom mára feltisztult tudásom

lett, az ellopott igazolványaim miatt Julamami védjegy az enyém lett.

A  humort láthatod a tekintetemben, a tehetségemet nekem adta  az

Isten. Ne az életkoromat nézzed akkor, ha át akarsz verni engemet,

inkább tanuld meg tőlem, hogy mi a  módja, hogy át ne verhessenek.

Sokszor hagytam, hogy hülyének nézzenek, nem az én dolgom volt,

majd az élet odateszi mindazt, amire szüksége van a fejlődéséhez.

Ami a tíz év alatt segítségemre volt az, hogy kiírtam a  facebook

oldalamra, hogy mivel  nem bírok el egyedül. Nem  bántam  azt

sem,  ha hülyének  néztek azok akik  úgy tudták amit ők tudnak

csak az lehet az igaz  és működőképes az elvártjaikban, azt a.

Mindenütt ott vannak  az emberségesek, nekik  is  szükséges

 arra is rálátni, amit az oktatás  által  nem tanulhattak, itt van.

Az élet élni szeretne és úgy, hogy részt vehet a saját sorsának  a

  fejlődésében, mert maga szerint alkot elsősorban önmagáért tesz.

Minden jót  és szépet, élhető formájában megtanul  és beenged,

 fejlődhessen mindaz,  ami minden szinten kiszolgálja az embert.

Átfordultunk 7. éve annak is, jött az érzése és megfestettem, ah.

A népből kiemelkednek, akik a saját sorsukban már kiteljesedtek.

S azt a feladatot kapták a következő emberséges fejlődésükhöz,

hogy a hivatásukká váljon, az alázatuk nagysága által mindaz, amit

a sokaság szeretne megélni. Ahhoz is felnőtt már, őket abban amiben

meg a saját nagyságából kiteljesedve tenni tud értük, segítheti őket.

S amikor eljutott oda már a láthatóan hiteles tudásával, amit nem a

többiekkel teremtetett meg. Alázattal van oda mindazokhoz hinnye

a láthatóan kiteljesedőkhöz akik emberségesen haladva is adnak, a

nagyságokhoz, amiért az Istennek és a tehetségeseknek lehet hálás.

Mond mit remélsz, ha elhagytad a belső kontrollod nyújtotta

biztonságodat és a nagy pénznek a reményével  járó

lelkesedésedet véglegesnek és komolyan veszed.

Sokan hajtanak a nagy pénzekre, ah, közben

kirakatban vannak ám és mindent meg is

tesznek azért, mindent birtokoljanak.

Odáig eljuthatnak, hogy nem veszik

észre olyan területen vannak,

ahol az Isten adta népet is

birtokolnák már, hinnye.

Belecsúsznak a nagy

hajtásban észre sem

veszik,  ugyanazt élik majd

meg utána, hinnye és mindegyik.

A csoda című könyvemet azért

írtam, mert telített energiában

már szükséges volt közreadnom.

Eredménytelen lett, mert nem

vagyok üzletasszony, nem tudtam

a megszabott kereten belül eladni.

Sokféle módon újra és megint

hozzá láttam, hogy az aprócska

de nem vicces nyugdíjamhoz,

bevétel teremtsek, nem megy.

Hiszen a két oldalunkból én a

lelkes, szíves,  gondolkodó oldalt

kaptam, a másik oldalról  csak az

ígéretek  lapossága maradt végleg.

70.  évemben nem adhatom fel,

hiszen a saját alapjaimért  teszem,

hazaszerető lettem, mivel nagyon

sok emberrel találkozhattam, úgy,

hogy messziről  is jöttek, megtiszteltek.

Az egészséges körforgáshoz tartozik az,

van aki megteremti van aki csak beszél arról is.

Ah, úgy, mintha valaha is lett volna az életében

már sikerélménye azzal, amit a  tiszta tehetsége

által, egyedül, működőképesre teremtett meg.

S abból él  még ma is, ami  jó és szép volt abban.

Kezd el még egyszer, még egyszer,

még egyszer és majd mindazokból már

amit közben tapasztalhatsz összeadódik.

Nem különb senki sem a többieknél, ah,

csupán másban tehetséges, lehet az is,

hogy nem birtokolni, adni született.

A tehetségét akkor tudja kiteljesíteni,

ha szabad marad a lelke, szíve, gondolkodó

agya döntheti el, merre megy, a sorsát élné.

Az egyenestől nem eltérve teszi, elég azt

megtalálni és minden körülményeknek

hatásai alatt is a saját egyensúlyában

 igyekszik már megmaradni,  hinnye.

Megtanul hát a nagyon különböző

hatások között is, mindazt egészséges

körforgásban túlélni, megmaradni.

Viszont visszaemlékeznek az adott

sejtjei, volt olyan is amikor önmaga

felett tudott a sorsáról és a generációs

feladatairól dönteni, azt motivációként

nagyon vigyázva, igyekszik  megmenteni.

A sejtje emléke azt is jelenti, elégedetten

boldogulni, s ha már

kitalálták  azt, hogy

a pénznél semmi

sem fontosabb, ah,

lehetőséget keresni a

megfelelő mennyiség

megteremtéséhez, azt a.

Hiszen a semmiben a nincsben

maradva, önmagához a sorsához

képest számára ismeretlen hatásokban

az ígértek helyett nem megfelelően

emberséges szinten van ellátva.

Mind a két oldalunknak

teljesíteni időben, ah,

a jó sorsunkat nem

is kerülhetjük  el.

Tartalmas, értelmes

életet élhetünk, elég

a szükséges mennyiség

a  pénzből, minek több.

A Hazaértem érzését már

megélnénk, ha korosodunk,

jól esne tudnunk hozzáértően

jelentkeznek felettünk dönteni.

Mintha nem is tudnánk gondolkodni,

megalázó rólunk azt feltételezni, hogy az

 életkorunk a legnagyobb teljesítményünk.

Minden lehet az irigység  forrása, amit

magadért képes vagy, a tehetségeddel

tenni. Ha emberileg a helyeden is

tartásosan akarsz maradni,

láss hozzá, a jót megteremteni.

A vezetés nemcsak rólad szól,

leginkább minden döntésed

érintettjeiről, az Isten

adta Népről szól, azt a.

A teremtés,  az alkotás

lehetőségének a hiánya,

megalázó. Ha felvállalsz

valamit ami érinti őket,

alkalmazkodnod bizony

neked lenne szükséges.

Kiszolgálni azt amit

vállaltál minden jóval,

hogy érezzék értük van.

Ne gondolkodjál mások

helyett, mert úgy sorsot

teljesíteni nem tudnak.

A lelkesedés, a szíves lét,

a gondolkodó agynak a

tápláléka, a napi siker.

Ha nincs érzéked az

emberségesekhez, a

tehetségesekhez, azt

tanulnod fontos. Addig,

amíg  rá nem jössz, tán ne vállaljál

olyan neked nagy feladatot, ami

a  szinted alá visz téged  és

minden érintettet, hinnye.

A lehet az még nem azt

jelenit,  hogy szabadna is.

Ha magad fölött vállaltál,

tanulj  meg odaadó  lenni.

Adni,  teljesíteni úgy,

hogy elégedettek

legyenek minden

szintet ismerned

kell, ne maradjon

ki a  jóból egy sem.

Mindenki hozta a saját

sorsát, azért ő maga a felelős.

Ha nagyon eltér a  jótól, széptől,

ha csak önmagára  gondolva és az

 ígéreteit nem betartva él a túlzásban,

nagyon magára marad majd, ah.

Hiszen elveszíti a  hitelességét,

olyanná válik, mint ahogyan azt

intézte, ahány  embert becsap,

ugyanaz megtörténik vele is.

Adni születtünk mindannyian,

ha kimarad a  gyermekek  életéből

az adni tudás öröme, ugyan mi

kerül majd be annak a helyére.

Tisztelettel legyél,  hogy azt

is kapjad, nem azonnal

történik az sem majd.

A tiszteletlenség

behozza a könnyűséget,

az bizony az egyre lejjebb.

A gondos gazda, először a

jószágot látja el, hogy

nyugodtan időzhessen,

meghittségben a családjával.

Aki az emberekkel szeretne jól

működő kapcsolatot kialakítani,

megfelelő emberismerettel

szükséges rendelkeznie.

Önismeret, önbecsülés,

benne van az oktatási

formában, lerajzoltam,

tartást megtartó az ereje.

A feladat mindig adott,

emberesedni fontos

ahhoz, hogy komolyan

tudják venni mindazt,

amit szeretnél elérni.

Ha nem tanulod meg,

nem fogod érteni őket,

ha nem érzékelik azt, hogy

hitelesen emberségesek a mondataid. Neked

szükséges  alkalmazkodnod, pótolni a hiányodat, ha

 elhanyagolod mindezt, lefékez majd a lelkiismereted.

Már meg se hallják, a mondandód rég nem érdekli őket,

megkeresik azt ahol a lehetőségeik emberségesként adottak.

Tanulni,  fejlődni,  emberesedni születtünk mindannyian, le lehet

fékezni bennünket akár  hosszan is. A sorsfordulók olyanok mint

a csodák, visszarendeznek mindenkit, ha nem teljesítve haladt,

ott találja  magát ahonnan kiindult, a fejlődéséért történik az is.

Műhely, a  megelőzésért, Heringes Árpádné e.v., prevenciósként is

folytatom a hivatásomat, miközben azt oktatom  amit feltaláltam.

Gondolom jót tenne otthon mindenkinek, ha lenne hozzáértőként,

aki tanácsot adhatna, ebben a hol felgyorsult, hol  várakozó időben.

Eladnám, utána többeket betanítanék, úgy, hogy a hivatásuk mellé,

mint másféle rálátás, kihallás, megérzés többleteként tanulnák meg.

Az intelligenciát hozva, a tehetségéhez hozzátanulva, emberséges

marad. A belső kontrollja időben jelzi, mikor mi a felvállalt feladata,

emberesedve akkor lép előre, amikor a  tudása már a helyén, hinnye.

Eltévedhet, ha azt gondolja elég a tanult tudása, ami  megközelíti azt

 amit mások már hoztak, már generációsan az elődeik megalapoztak.

A fokozatosságot betartva, lelkes, szíves, gondolkodó, emberséges,

amikor megjön az esze a sorsához, kimondja azt, hogy nem addig a.

A hivatásom gyakorlása közben, a nehezeket átélve emberesedtem.

Amikor elértem addig, tudtam mit tudok, hozzátanultam ami fontos

volt ahhoz, hogy abban is tudjam hol van a kontrollom szerinti határ.

Ha a felvállaltja, már kinőtte azt a tudását, ami  akkor még elég volt,

bizonyára szükséges lenne igyekeznie, hogy naprakész legyen ahhoz.

Ha nincs külső és nem működik a belső kontrollja ah  és már régóta,

egészen odáig eljuthatna, nevetségessé válhatna és akár naponta.

Mindenkinek van mit feldolgoznia, ha a lelkes énjére nem figyelt,

az bizony, ha elkezd dolgozni mindent átél, csak  az nem

mindegy, hogy másokra rávetítve, hárítva

próbálkozik-e azt,

magából

kivinni.

Amikor

a sablon

ott volt,

aszerint

éltek sokan.

Feltételezték,

ha betartják azt

amit  tőlük elvárnak,

minden rendben is van.

Amikor rájöttem, hogy a

lelkes én, /ego/ szívesen

dolgozik együtt a jó

döntésekért,

volt egy

újabb

olyan,

ami már

megvolt

tudásként.

Kicsiben és

nagyban, biza

ugyanaz a lenyomat van.

Ah, az nem mindegy, tudja-e

miért és mennyire egy-

személyes az, nem is

tartozik másokra.

Hol vannak

azok a

határok,

mindenkié

más és más,

mennyit bír majd el,

ha éppen törne az fel.

Nem is értem miért nem

lehet beszélni nyíltan arról,

hogy kinek mi fáj akkor éppen.

A sírás sokaknak ismerős még

a gyermekkorból, amikor akkora

könnyek gurulnak, hogy elállnak

még a satnyák is a pofozástól.

Sok mindent átélve másokról

átvetülve rám, nem mondható,

hogy aki nem tudja tanítja.

A hivatásom gyakorlása

közben, sorsolvasó is vagyok.

Hinnye már, talán szabadna úgy is

véleményt mondania, hogy fogalma sincs

miről is beszél. Azt a, miközben elhangzanak

azok a kifejezések, amiket divatossá tehet, ah.

Mert akkor már könnyű, ha belebújnak a mások

által eltervezett, elkészített sablonokba, amihez

semmi közük nem lenne, maguknak is ártanak vele.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a csend

zenéd, egyenként születtünk, a hasonló rezgésben

lévők, azt megélők értik egymást. A barátságokat

ahogy látom, felváltották az üzleti barátságok.

Ah, csak mondom, Átfordultunk címet adtam,

a  festésemnek,  A csoda c. könyvem  előlapjára

tervezte, aki a művészi érzékével sokat kapott.

7. éve annak már, a hivatásomat online teszem,

tíz éve, hogy várakozom megjön-e a megérdemelt

jó sorsom. Naponta jut eszembe „fogadott anyánk”,

sokat tanultam tőle, tálalta az éppen aktuális elméletet,

amihez hozzámondtam, a gyakorlatban tapasztaltjaimat.

A kétféle összeadódott és megtalálta a helyét, akkor ott,

ahol éppen arra volt leginkább, tájékoztatásként szükség.

Remélem jól  van ott ahol azóta van, hálás lehetek azokért

az összefüggésekért neki, ah.  Pedig  akkor még nehezen

   fogadtam el, erősen akarta, hogy mindazt tudjam, tároltam.

Nem írtuk meg a közös könyvet, nem vállalhatta azt akkor fel.

Hát bennem maradt, leírom, mert a nyomtató feladta úgy látszik,

ebből nehezen lesz így könyv. Az online része viszont itt van, lehet,

az a megoldás, ne szomorkodjak azon, amit meg tudok oldani itt így.