Emberséges,
ha tévedtél is,
nem is egyszer,
más is így fejlődött fel,
az életet tapasztalni kell,
amitől emberesedsz,
éppen azt ne add fel.
Szükségünk van
a Hazaértem
érzésére, hinnye.
Az életünket éljük meg,
a sorsunkig érünk vele fel.
Mivel tökéletes,
csak az Isten,
hát kezd el,
még egyszer,
még egyszer,
még egyszer.
Megy a Világ,
a lélek,
a szív,
az ész irányába.
Több gyermektől,
kis felnőttől,
sok mindent megtanultam.
Szülők – gyermekek között tolmácsoltam.
Vegyétek észre kérlek benneteket,
mit szeretnének mondani,
nektek a gyermekeitek.
Higgyétek el,
ha jól odafigyeltek,
van úgy,
hogy
a gyermek,
az őszinte
tiszta szavaival,
neveli a felnőttet.
A Világ ilyen lett,
fejlődne ha engednék,
a befékező egyesek.
Még,
nem,
tudják,
már sokan,
átlátják,
kihallják,
megérzik őket.
A csak,
saját tervesek is,
néha vagy átmenetileg,
a csőlátóik csapdájába esnek.
Úgy tudják, nekik mindent lehet.
Ah, mily magasságokig mennek,
az Istenről el is feledkeznek.
Na de, vannak ám köztetek,
sokan emberiesek,
már nem keveset,
tesznek azzal is,
hogy léteznek.
Hiszen,
minden,
egészségesen,
természetesen,
rezeg ott ahol leledzenek.
Emlékeztek még a szeretetre,
a tiszta, adni tudó,
nem magamutogató érzésre.
Nézzetek mélyen a lelketekbe,
ott lakik a belső bugyrotokban benne.
Ez a nap is mesél, tehetséggel zenél.
Látod, csak szabadságon volt a remény.
Szerencsés napot kívánok nektek emberek,
áldjon meg az Isten mindennel,
ami a legjobb lenne nektek.