Vajon a bizalom határa hol van,
anélkül, hogy ismernéd már
magad, megtudsz-e bízni
a saját határaidban.
Amikor engedsz a
túlzott vágyaidnak
és hagyod magadat
túlzóként a tudásod
szerinti fölé emelni
magadat, az gond.
Mert utána már
elvárják tőled azt,
ami sohasem volt.
Nem tálalhatod ott,
tudáshiányosan azt,
ami alapban kellene
legyen mindenkinek.
Ha a fokozatosságra
figyelve haladhatna
és a szaktudása által
juthatna ő is időben oda.
Azáltal a hozzáértők nem
kerülnek ki onnan, hinnye, a
semmibe, a „nincsbe” alázva.
A minőségi munkája helyett,
kipécézve, ellehetetlenítve.
Egy Haza ez csak egy, ide
teremtettük a szépet, a
jót, megvárjuk, hogy
ugyanolyat, vissza is
kapjunk itt, mi mind,
a Hazánkat tisztelők.
Elmégy gondolod,
kiüdülve magadból
a fáradtságodat, jó
eredményeket hoz.
Aztán rájössz igen
hamar újra elfáradsz,
odamégy energiáznak,
ha attól jól leszel majd.
Egy időre biztosan úgy
lesz, aztán visszamégy
kezdődik elölről megint.
Megtaláltam a kulcsokat,
Különös oktatás, nevelés,
Általános műveltséget
növelő /Tenyérolvasó/.
Általuk a saját szintedre
tudod fejleszteni magad.
Próbáld ki ha van erre
már igényed, anélkül
ezekkel sem megy.
Fogadd tiszteletemet
és bocsánatot kérek én
ott, ahol ez szükséges.
A tartás, a méltóság,
neked fontos-e,
magyarosan
is agyalsz-e te.
A saját kultúrádat
ismered-e, a másikéban,
a csíziókat felismered-e.
Ami neked egyenes az neki
túl feszesnek bizonyul, tehát
javít rajta, hogy kényelmesen
mindenben csak őt szolgálja az.
Fordítva is hat minden mindenre.
Egy – egy hajlítás a mondatban,
amikor azt mondja, tovább írjuk
a mondataidat és megtörténik,
akkor is, ha azokon védjegy van.
Nem teszi hozzá, hogy igen lazán ráállt,
arra ami nekem arra vár, hogy a „megcsináltam”
állapotomba érve, a bevételem érdemben meghozza.
Ha elmondanám neki, csak szélesen átmenne vigyorba,
hiszen pontosan tudja, neki abból nem lesz semmi gondja.
Akkor mire is várok én, a 66. évembe érve, kiteljesedve.
A tapasztalt tudásommal körbeérve, arra várva, hogy a
saját Hazámban akadhat valaki, akinek nyom a latba,
a szava, kimondja, szükség van, most a feltaláltamra.
Már megvoltak, a hírem, nevem, nincs rá szükségem.
Megveszi a Hazám, megtanítok rá az arra érettekből, a
megegyezésünk szerint, hogy jusson belőlük mindenhova.
Olyan helyekre, ahol az még megelőzésben igen intenzíven,
hatást gyakorolhatna, emberismeret, tolerancia, hat a sorsokra.
A nagyon különbözőségük megnyilvánulhatna, lenne miért ott is,
tisztelni egymást is, ahol az már nincsen meg és igencsak régóta.
Valami a 2017. év hozadékaként termelődött ki, a 24. évében.
Nem tartozom se ide, se oda, tartozom az éppen érkezőkhöz.
Kapjam meg a választ érthetően, nincs szüksége a Hazámnak
a feltaláltamra most, nyugodtan adjam el oda ahol tisztelnék,
a hétköznapokban és az ünnepeken is alkalmazható tudásomat.
Szintekre emelés, oktatás, nevelés következtében, a 2017. évre.
Ennyi minőségi emberrel való találkozás után, engedtessék meg
nekem, hogy felismerjem a szükségességét, a saját Hazámban.
Ne várják tőlem, hogy magamat még jobban megalázzam,
abból már volt jó sok, kihagynám, de partner vagyok.
Minden olyan megoldást jelentő helyzethez, ahol
átlátják, kihallják, megérzik, összefüggésében látva
döntik el, ha nem túl tájékozottan is, de felelősen.
Régóta ki van próbálva, a Különös oktatás, nevelés,
természetes, hogy előttük bizonyítom be érdemben.
Milyen, a hétköznapokban is használható jelnyelv ez,
menyivel könnyebb, egymás megértése ennek okán.
Hazaszerető lett belőlem, ezért próbálkozom ennyi
éve, nem adom fel, de ha nem kell, eladnám külföldre.
A magam megnyugtatása miatt nekifutok még egyszer…
Abban reménykedve, hogy valakinek a valakije olvassa.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,
se veled, sem ellened, az online oktatásom,
és a sorsukra nevelésem miatt írom ide le.
Jó egészséget jó emberek, adjon az Isten minden földi
jóból annyit nektek, ami akkor éppen a legjobbkor jöhet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami