Elment a köd, látható
már, tiszta a táj itt is.
Vegyél egy nagy
levegőt pont jót,
érezd meg, hogy
a szorítás ott máris,
megszűnt, hahó nincs is.
Nehogy újra másoknak
a ritmusában kelljen,
vánszorognunk még,
nekünk az is már
sokszor megvolt.
Mi itt egyenként
születtünk mind,
saját életritmust
is hoztunk, abban
lenne fontos élnünk,
hogy egészségesen
működjön a lelkünk.
Tisztelni,
szeretni,
méltósággal,
embernek lenni,
ha nincs benned,
mindezek igénye,
tanuld meg, hogy
igényesen élhess.
Ha nem érted azt,
ahogy a többiek
kommunikálnak,
abban nem ők a
hibásak, tanuljad,
hogy azt is tudjad.
Megteremtettük
ide a szépet és jót,
hogy majd legyen miből
kapni hiszen beletettünk,
átdolgoztuk az életünket.
Élhessünk szépen és jól,
méltányosságot kérni ah,
nekünk milyen megalázó.
Úgy tudjuk ez a miénk,
a Hazánk nekünk, hát
ne különböztessenek
meg kérem bennünk.
Ne kapaszkodjál te
abba, ami nincsen
benned, hiányos az,
lehet, hogy te még
nem is látod. Ki mivé
válhatott a túlzók által,
azoktól a helyzetektől,
amik őket, itt meg még
nem illetik, azt mégis ők viselik.
Kívülről mindez olyan jól mutathat,
többek el is hiszik milyen jó ez itt,
amiért sokak szenvedve élnek.
Azért már sokan látták azt ám,
hogy a cipőbe nem férhetett,
fedetlenül maradt a patája,
elment nem illet oda bele, de
táncoltatták hamisan is a bálban.
Látszik, most már onnan kiradírozni
sem lehet, ahhoz van sok a Hazánkban,
az összefüggésében látón is emberies.
Íme, köszönés nélkül ment el a tegnap,
vegyél egy levegőt, a jövő a küszöbödön
várhat még, ha nem érzed a szükségét.
Számodra még nehéz megérteni azt,
ki kell már nyitni az ajtódat, hogy
bemehessen hozzád is,
a holnapi nap.
Mert a többiek,
már továbbléptek,
most éppen magadat,
te lefele kerekítetted, az
a körforgás nem állt meg.
Már lent és fent az életed,
kontroll nélküliben bízol,
nincs harmónia benned,
mert szerinte végzed.
Amit te nem értesz,
az attól még a tied,
a feladatod lenne,
ha felébredne
rá benned,
az igényes.
A generációs
feladataidat is
szükséges lenne ám
teljesítened neked is,
na meg mindenkinek,
akinek van sarja, hogy
a fölösleges terheket rá
ne rakja, ő maga oldja meg.
Mivel ringatod a gyermeked,
tán azzal, hogy bocsánat de,
mást adni nem tudsz neki,
mint azt a semmit, ami itt
jutott neked is, vigye ő is.
Amikor pulzálva jelez a lelked,
adja hozzá, az egyetértő ritmust
a szíved, s a gondolkodó agyadnak
nagy segítségek ezek, meghozzák az
érted is szóló, életszerű döntéseidet.
Általuk nősz fel a felnőttes döntéshez,
nem másra bízod, a legalapvetőbbet,
az életminőségedet, magadnak és
magad szerint tervezed, mert az
ember egy, egy, meg egy és egy,
hát nem masírozhat össze ő se,
senki mással, hiszen kinek jó
az, ha csak egyikük vezényel.
Sír, zokog majd a lelked, hogy
megint nem oldotta meg senki,
aszerint, ahogy jó lenne neked.
Akkor az összes többi ember,
valakiért él, valakiért tesz, de
érte meg, úgyse senki sem tesz,
ahogy neki lehetne a legjobb. Így,
segíts magadon, az Isten is megsegít
téged, téged, téged, és téged is, meg
mindenkit, az önmaga szerinti legjobban.
Mert egyedül születtünk le mindannyian,
a vezetés rólad és mindannyiunkról szól, az
emberismeret nélkül, mihez képest megy
vagy tán nem megy, tanuld meg és mehetne.
A tisztelettel kezd el
önmagaddal, hogy te
megértsed a mihez
képesteket, hogy
általa megértően is
tudjad tisztelni már
őket, a többieket.
A következő
fázisa lenne,
az a szeretet,
amit sokszor
és sokaknak,
kimondani is,
igen nehezen
megy.
Hahó,
tisztelettel,
szeretetben
élni könnyebb.
Különös oktatás,
nevelés tréning az,
amit én találtam fel,
magam is oktatom.
Magyarországról,
Pakson, a Hergál Házból,
Online, ha bárhol is éltek
most éppen a nagy Világban.
Családok és barátok, társas
próbálkozások, egynézetű,
vagy egyforma rezgésűek,
ha eldöntöttétek, hát
jelentkezzetek be,
beszéljük ezt meg.
Bejelentkezés, a +36 30 2470 589,
heringesarpadne@gmail.com
Szeretettel. Julamami