Emberies jelnyelvnek, neveztem el,
azt, ahogy írok, nem másítom, leírom.
Nem könnyű az, de megéri, megtanulni.
Ha leteszed a szemüvegét a túlzó pénznek,
mond, érted-e, a másik éneddel mit látsz.
Megtanulnád-e
azért, hogy
a másik
oldalt is
átláthasd.
Vagy, miért
várod el, a másik
oldalhoz értőktől.
Azt, hogy anélkül,
értsenek a pénzhez,
hogy nem kapják meg
hozzá, a lehetőségüket.
Önmagához, a teljesítéshez
méred-e, vagy mindenki más,
csinálja, szerinted, helyetted.
Rábízod azt, a képzeletükre.
Két lábon állva, vagy
egy lábon ugrálva.
Tudjuk, amit
hoztunk
tehetségnek,
a többit meg,
szükséges lenne,
megtanulnunk, hinnye.
Talán, fontos lenne, látni, a
másik oldalról is, a tudásodat.
Miről beszélsz, ha nem is, úgy élsz.
Hiába a homályosított, az átlátható.
Összefüggésében is, látszik ám, az,
akkor is, ha a gyakorlati életünkben,
nekünk, nincs biztosítva a rálátás se.
Az egyiket az Isten adta, éljünk vele,
a tudás, a teremtésnek a kulcsa.
A másikat meg, néhány
ember, tartja kézben,
át nem látva, de
látványosan,
fontoskodva, ah, hinnye.
Nem látják el, az embereket,
azzal, a mennyiséggel, ami, a
jó, megélhetésüket adhatná.
Építően hat, arra, aki belelát,
pedig az, a hozzáértőknek,
az alázatos munkája lehetne.
Fontos az ismétlés, ott a tudás.
Van munka mókuskerekesen,
a térlátáshoz, szükséges az.
Nem ismeri fel, mi lenne
a dolga, az a természetes
számára, oldja meg, aki tudja.
Megelégszik vele, hogy a sajátját
gyarapodni látja, nincs alázata, ah.
Átlátása se ahhoz, amihez nem ért,
többet vár el, mint önmagától, azt a.
Nem is lenne gond az, ha nem ő,
szabná meg, mit igen, mit nem tehetnek.
A feladataik, már, láthatóan, kinőtték őket.
Hamarosan, kérdezni fogják, a hozzáértőket.
A többieket, akik, mindezeket, értik és átlátják,
s végre, megkapják, a megbecsülésüket is, hinnye.
Az elmélet, az nem a gyakorlati élet, alázattal lenni,
az emberekhez, a fejlődésükhöz, igényesen könnyebb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami