Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hova mennél,

hiszen még meg sem jöttél.

Menjen inkább a szegénység,

hiszen a jó minőségű életért

sokat megteszünk naponta,

jöjjön a tisztaság, a becsület,

megérdemelt sorszerű jólét.

Akinek a pénz ennyire fontos

lett, legyen belőle bőven ott is,

s hagyja gyarapodni azokat is,

akiknek a gazdagság, a lelkükben,

szívesen gondolkodva hozott.

Ne feledkezz meg róla,

neki is van lelke,

nehogy azt,

a nem az én dolgom,

állapottal tönkretegye.

Bele tetszett feledkezni,

eltetszett benne tévedni,

ugyan tettszett-e róla hallani.

Megérezni, átlátni, kihallani,

az összefüggésében látást is

gondolkodó ésszel kontrollálni.

Úgy érzi kinőtte már azt a helyet,

 azt érzi, nincs már ott feljebb,

erősen sablonosan legyen

már túl rajta, úgy látszik unja.

S csak mondja,

mondja és csak  mondja,

azt sem tudja, hogy az

Isten adta Nép, hogy van.

Nagyobbra sikerült az álma

mint amit a tudása elbírna,

lesz ami lesz már végignyomja.

Tán a még többet is csak oda

helyett, tanulja időben meg.

Mindenkinek van egy saját

magára és generációs feladatára

szabottan hozott, vagy kialakított,

lelki és anyagi síkján terhelhető szintje.

Emberségesen tisztelettel van, túl nem viszi,

hisz azt már nem tudná felelősen felvállalni,

a legnagyobb érték még az ember, hinnye már.

Ha másképp hallotta, kérem  nézzen  utána,

hiteles-e az információjának a forrása, ah.

Sokan születtek nagyon tehetségesnek,

sokan születtek hozott intelligenciával,

mások  meg kitűnő szaktudással bírnak.

Tán ideje lenne találkozniuk egymással,

kicserélve a sok túlélési tapasztalatukat,

mivel kitűnőek abban amit csinálnak, tán

egymásról tudniuk lenne fontos most is.

Emberségüket gyakorolják ki nem kopott.

Más ám az összehordott, összekötött és

megint más, a természetesen kialakult.

Ha ezen durván túllép és feltételezi,

mindent oda, neki mindent lehet,

hát majd az is egy befejezett,

összekutyult történet lesz.

Mert a hozott dolgát,

megcsinálnia,

neki kellene.

Van ám az Isten, jó

lélek nélkül az ember,

minőségi életet nem élhet,

ha benne van  generációsan,

azzal feladata van, gazdagodik.

Azt viszont elárulom most itt,

aki mellett, akivel együtt,

éli meg a nehezet, kerül

azáltal a közös jó sorba.

Azzal legyen mindvégig,

tisztelettel, hogy az az

energia amivel elérte,

megmaradjon örökre,

tisztelhető legyen érte.

Ha az egyik feladata

elfogyott, ad ám az Isten,

helyette másik feladatot.

Ne válj el,

ne tűnj el,

a Hazádat,

végleg el ne hagyd, hinnye.

Van az Isten, majd te is,

megtudod azt idejében.

Tapasztalt vagy tanult,

mindegy, a sorrendje

a sorsát hozza helyre.

Az ember emberesedik,

azáltal, hogy araszolva,

vagy lépéséről, lépésére,

tapasztalva ki is teljesedik.

Egyszer fordulsz abból is ki,

amikor, elkezdesz éretlenül,

az ismeretlen ismerettel áradni.

Itt születtem, magamat fel, itt

neveltem, a belső tartásom is,

sokat segített nekem mindenben.

Körbeértem, letörlesztettem,

minden olyat amit hoztam, s

azt is amit fékként, rám raktak.

Ugyan hol lehet az a hely, ahol,

megengednék nekem, hogy a,

tudásomat érdemben bevigyem.

Ahogy már átlátom, az a nagyon,

nagy vétkem nekem, hogy nem,

gazdagodtam meg, nem volt rá,

 belső indíttatásom, se igényem.

Így feltételezik, hogy velem,

mindent lehet, hiszen ugyan,

ki védene engemet ki és meg.

Van az Isten, na és a tapasztalat,

amit megengedett az életem során.

Amiben elértem oda, ahova el lehet.

Ne irigyeljed, nekem adta, nem neked.

Menet közben mindenki, ahhoz, amiben,

van éppen, lelkileg  is erősödhetne.

Az ő védelme az, hogy a belső,

tartása, alázata által felerősödik.

Adni születtünk, s nem az elvárások

tengere miatt lesz jó a kiteljesedésünk.

Mi magunk vagyunk az Isten adta Nép, ide

születtünk, itt nőttünk, itt élnénk meg a jót

amit ide beleteremtettünk, azért is dolgoztunk.

Adj, hogy kaphass, egy széles mosolyt esetleg.

Miután a dolgod észrevetted, hátha időben

van, élhető marad, ébresztő emberségesek,

a dolgok körbeértek, szintet lenne jó

váltani, nem befele fordulni.

Az egyensúlyt,

azért találta ki,

 az Isten,

hogy

vigyázzuk vele

az egészségünket.

Ne legyen divat,

a miért pont én,

nem az én dolgom.

Ugyan miért is tesz oda,

két embert egymásnak az Isten.

Dolog van, szoktam mondani,

mind a kettőnek jöhetne a jó.

S ah bizony, amíg dolog van,

nem érdemes próbálni,

úgy sem lehet leválni.

Ismételni is lehet,

de a törlesztéssel,

többre mehetsz.

Mi adja az ember,

gerincét, lelkét, tartását,

hát az, hogy ahhoz képest,

amit a génjeiben hozott,

kivé vagy mivé változott.

Jó egészséget emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

időben bennünket.

Amit másoktól elveszel,

az attól még,

nem lesz a tied.

A következő

generációk

helyett, hinnye,

a tapasztalásuknak, a

 lehetőségét, te éled meg.

Ha kihúzod, a talajt alóluk,

ugyan, hogyan, tán lebegjenek.

Ha, nem tervezed meg, hinnye,

életszerűvé meg, hogyan legyenek.

Ha nem látják, azt, ah, hát nincsen,

a külcsín, belbecs nélkül, milyen.

A lent, az nem fent, észre sem

veszed, magadnak gyártod le.

Ha túl ígértél, hát várják, azt,

hogy mikor teljesíted azt, ah.

Nem hoztad, hát tanuljad meg,

ne, mások vigyék, a hozadékát,

te meg, éled, a babérját, hinnye.

Tisztelet, az emberiesnek, ah,

segítőnek született, az ő

tehetsége abban rejlik.

Nem kopik ki belőle,

nem kapkod, nem

vádol, teszi azt, ah,

amit megenged a sorsa.

Tudja, honnan indult, ah és

mekkora, az ő terhe rajta, viszi.

Olyat nem ígért, amire képtelen.

Nem tökéletesedni törekvő,

de önmagához képest,

amikor teheti,

igyekszik és

igényesen fejlődik.

Megtette a lépcsőket,

tapasztaltan átlátja, ah,

nem ugrált, csak haladt.

Felismeri, megélte a határait,

tudja, csak egy porszem, a

 kontrollálatlanná

lett förgetegben, hinnye.

Kihallja-e, a megelőzésben,

tudja-e, amit felelősen is,

kiolvasni lehetne, ám.

A környezete, a világ

hasznára válhatna, ha

hagynák, hogy tegye.

Minden családban van,

legalább, egyikük, ilyen.

Az Isten teremtménye,

 mindannyiunk, valami jóban

kiváló, másban tehetséges.

A lelke motivációjára, a

 szívének ritmusára, azt

a gondolkodó agyával,

kontrollálva, tenné.

Gyakorolhatná,

a hozott,

szeretetre

épülő feladatát, ah.

Van aki, a szakmáját jól

csinálja, a festő fest,

a költő, a rímeket faragja.

Jót tesz a fülnek, ha az eredeti

zenéjét hallhatja, égi magasságokat

érintő ária, a szeretet, a belső erő rangja.

A túlhajszolt, a kifáradva élő, nem tudja,

jó minőségben tenni a dolgát, hinnye, ah.

Aki meg tervezetten kerül a jóember sorba,

nem áll jól neki, a hivalkodó, utánozó, erőt

sugározni próbálkozó, mondva csináló, ah.

Mindenkinek, meglehetne a maga dolga, ha,

az  értők, elvégezhetnék azt, amire születtek.

Ne vegyétek el azokat, ha a “hogyant”, meg a

miérteket, fel nem ismeritek, nem látjátok át.

Hol így, hol meg úgy, a tudás hiánya mögött, megbújni

nem sokáig lehet, a Világ hála Istennek fejlett, hinnye.

Mert, senki, nem született, fölöslegesnek, ah, ha nem

érted még, a generációs jeleidet, hát ne erőltesd,

tanuld meg azt, amit nem te hoztál tehetségnek.

Ez itt a mi Hazánk, mindannyiunké, tettünk érte,

 hogy jó és szép legyen, a valóság, nem fedhető el.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit, akkor,

amikor az, a legjobbkor jön és nem romlunk tőle el.

Bocsánat, ezzel se szeretnék megbántani, senkit sem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

Vajon tudod-e ki vagy te,

ha nem ismered azt

ami mutatná,

merre

van az

előre

neked.

S mikor

lehetne

megállnod,

még ahhoz,

ne kerüljed

el végleg a

saját sorsod.

Felvállaltad-e

a kultúrádat, amit

hoztál generációsan.

Vagy élvezed azt, amit

felhalmoztál magadnak,

amiről azok akiket illetne,

talán nem is tudhatnak.

A 2017. év emberiesei,

igyekeznek végigvinni,

a sorsukat, hogy azt

a sarjaiknak adhassák

tovább majd, jó alapnak.

Ha folyamatosan félbe

kell hagynia azt amit

elkezdett,  honnan is

tudhatná, mire képes.

Csak a kezdés marad

meg benne, nem jön

rá mennyi idő alatt,

mit tudna elérni.

A helyett, hogy

kiteljesedne,

kiszolgálója

lesz valaminek,

ami nem róla szól,

csak arról, akinek

éppen a hangulata azt

 diktálta, hagyja félbe.

Van aki így elhiszi

magáról azt, ami

sosem volt az övé, s

 bebújik másnak az

 életébe, mintha a

sajátjában lenne.

Ha nem tudod ki

vagy, honnan is hoztad.

 A tulajdonságaidnak, azt a

 részét ami által előre juthatsz,

csak mellette lődörögsz, mielőtt

sikerélményed lenne bármi szép

és jó által, félbeszakíttatják veled.

A tapasztalható folyamatokat, úgy

aztán a te sikerélményed helyett,

marad a befejezetlen, semmire

sem jó, félbemaradt, féligazság.

Tapasztalatom szerint az agyunk

vágyik a sikerélményekre, mint

táplálékára, ha nem kapja meg,

megállt az esze, mondják, olyan

lesz, mintha neki nem is lehetne.

Sikeres élete, csak azoknak akik,

anélkül, hogy hoztak volna bármi

arra utalót, hogy fejlődni tudnának,

olyanná válik körülöttük a látszatos.

Mintha hű de, ejha, azt a, hinnye, nahát.

Megcsinálta a saját magasröptű, számára

egyszerűnek tűnő, soha nem is volt nagyságát.

Hiszen azok akikkel abbahagyatja a folyamatokat,

akik betartják a nemlétező, nem emberies odarakottat.

Mind neki teremtenek, azzal is, hogy ők kibontakozni se

tudnak, azt mutatja a látszat, amit ott megmutattatnak.

A teremtő nem csinált ekkora különbségeket, rábízta,

a teremtettjeire, mikor, hogyan bontakoznak ki abban,

ami tehetséget adott nekik, az intelligens agyuk megoldja.

Minden lehetőséget is megteremtett, hogy szép szíves, lelkes,

színes Világ legyen, ne üresedjenek ki már korán a gyermekek,ne.

Lehetőségük legyen az alkotásra, ne legyen miért kihasználják a

     többieket se, akik dolgozni, teremteni, gondolkodni, alkotni nem,

de kihasználni a tehetségeseket, na azt szeretnék megélni, igen.

Sok hiányt halmozhattak fel, nem figyeltek rájuk kellőképpen,

 most aztán már, mindenki értük legyen, nekik teremtsen.

Persze van a másik véglet, amikor a sarjaik helyett élik

meg az összes adódó nehézséget, s nem fejlődhetnek.

Óvatosan, nagyon halkan megjegyzem, attól kellene,

megkapnia pont azokat, akiktől akkor nem kapta,

amikor szüksége is lett volna rá, mint a levegőre.

Szoktam mondani, vissza a szülőkhöz gyorsan,

 mielőtt átvetülhetne a további generációkra.

Ismerd meg a szeretteid szorgalom, hinnye.

A türelem, az odaadás, az adni tudás, az az

emberiesek legnagyobb hozott kincse.

Nem tudnak nyugodtak lenni akkor,

ha mások körülöttük nincsenek,

önmagukhoz képest rendben.

Ha nem tudják tenni spontán,

akkor megtesznek mindent úgy,

hogy késztessék azokat, akik nem

teszik meg azt amit ők felvállaltak.

Mindenkinek megvan a maga dolga,

ahhoz, hogy szép kikerekedő világunk legyen.

Járjon körbe az adok-kapok a legjobb értelemben,

mindenki hozzáteszi azt, ami már ártana neki, de az

övéinek is, mert felemelné őket olyan magasságokba.

Ami ismeretlen számukra, nem tapasztalhatnának, csak

élveznék azt, amit mások teremtettek meg, mégsem élvezhetik.

Azt látom a tenyereket leolvasva, hogyha szépen ritmusában

halad, aki már látja, mi a fontos dolga, miben tehetséges,

bizony időben megoldja, tehetségével révbe is  érhet.

         Erős lelkű, pontosan azáltal, hogy nem volt könnyű addig az

élete, ott már a saját lelkének magasságához érve, védelme is van.

Nem azzal lennének elfoglalva, ki mit, hogyan él meg, hanem tennék

azt amire ők születtek, amiben tehetségesek, teremtve fejlődnének.

A sürgős, a fontos, a célirányosan rásegített, a felszínen jól látható,

a tehetséges még nem, pedig teszi a dolgát szorgalmasan másokért.

Neki akkor jó, ha körülnéz és azt látja, mindenki jól van a bőrében,

hiszen emberiesnek született az ember, a szó, ah, ki ne üresedjen.

Tisztelet, megbecsülés legyen ottan bőven, vihessék kimenőben.

Szeretettel.

Julamami

 

A csoda benned van ember,

mindenkinek megvan a maga

csodája, s csupán a döntésén

múlik, hogy beáll-e a nem is

létező sorba. Vagy a többiét

 is tiszteletben tartva a saját

 sorsát is jól megcsinálja.

Éhes a gyermek gyomra,

nem tudja merre van mára,

 a betevő falatja, keresi, kutatja.

Csak megy előre, amerre viszi az ő

 lába, hallja az erős csattanásokat ahol,

 a víz a lezárt partszakaszt csapkodja.

Látja odébb a kifeszített hálókat,

rá vannak száradva az

oszlopokra, eszébe jut,

a nagyapja azt mondta,

tanuljál te is meg halászni,

nem szabad a készre várni.

Ha nem tudsz mit kezdeni

magaddal, majd kezdenek

mások veled valami olyat,

ami nem biztos, hogy

tetszeni fog neked.

Odanyúl a hálóhoz,

szeretné megérinteni,

mennydörgésszerűen

jön a hang a bokorból.

Ne nyúljál a hálómhoz,

még elszakad, csontszáraz,

nem halászhat itt már senki sem

vele, nem tanulják tán a halászást sem.

Nem tudtam azt bácsi, hogy a nagy víz az

 is valakié, a nagyapám azt mondta az

csak Istené és akkor mindenkié az,

akinek nincs és éhes, szomjas,

 a nagy víz enni, inni adhat.

Ne sírjál te,

sajnálom, hogy

megbántottalak,

gyere el holnap ide

megtanítalak halászni.

Gondolja úgy sincs mit

tennie, a gyermekei

felnőttek, megtette

amit kellett, élik a

saját életüket.

A gyermeknek

meg el kellene,

a segítség, ismeri

az anyját, jóravaló,

egyedül neveli a sok

gyermeket és éhesek.

Az apjuk rangos familia

sarja volt, ők a szegény

rokonok maradtak,

miután eltemették

fiatalon az apjukat.

A sérelem, a különbség,

egy idő után rendeződnek,

fordul a sors és ők megint a

 jó helyükre kerülhetnek,

ha nem nyúlkálnának bele,

hozzá nem értő idegenek.

Eszébe jut régen ő is kapott.

Megteheti, hogy adjon a

tudásából oda ahol az

nincsen, de jól jönne, ha

 meg is élhetnének ők belőle.

Szomorúan gondol bele, nem

törődik már senki a másikkal,

hogy értelmesen múlik-e az

ideje, vagy a rosszaságon

jár-e az esze, meg kellene

őnekik is valamiből élnie.

Ha nyitott szemmel élsz,

nemcsak adsz, kapsz is, ha

mást nem hát a reményt.

Mindenki csak megy lohol,

hogy nála több legyen mint

máshol, magára gondol.

Különbözőek vagyunk,

más sorsot hoztunk,

van a születésével

hozott és van aki,

tanulja, mert nem

hozta, mást hozott.

Van aki meg várja,

hogy majd valaki

megcsinálja érte.

  A kritizálás a minta,

semmi nem jó neki,

mert még azt hiszi,

neki nincs is mása,

 csak a mismásolása.

Tanulni minek, hiszen

mindenki hajbókolhatja,

elérte, az a fontos a számára.

Nem érdekli az kinek a kárára.

Van aki még nem érte el,

a saját sorsát, tenné

ő is a dolgát,

mások meg

csak úgy, ráteszik

a jól kitalált lassítókát.

Túl laza a szerepéhez ő is,

úgy fogalmazza, az előjátéka,

ami a többi embernek a jövője

is lehetne, azt ugyan felfogja-e.

Mielőtt az útjára bocsájtották őt és

a többieket, kontrollálják-e a tudást,

vagy elég ha jól mutat, majd alakul az.

Mindenkinek megvan a maga életútja,

 hogy a jó sorsát ő is még időben elérje,

ha a tudással bíró nem kerülhet előre,

ugyan milyen szinten leszünk jövőre.

Erdők, mezők, rétek, elhagyottak, a

 kihűlt tűzhelyek, az elhanyagolt

emberi kapcsolatok, üres életek

és  az emberek a szintjük alatt,

romokban, nyomokban sincsenek,

 várhatóan sem, a jók sikerei sehol.

Tán, beálltak ők is már a nemlétező

sorokba, a csak látszatra jónak látszóba,

mi lett itt a jövőjük, hova merre mutat az

emberek félbemaradt élete,

a még meg nem lelt jó sorsa.

Árvák ugyan mi lett veletek,

gondol-e valaki is arra, hogy

merre vezet az utatok. Ha

a jó mintát nem életszerűen

láthatjátok, vagy kivan találva az

már előre, a honnan és hova, ah.

Van-e kezelhető pénzetek is ott,

ahhoz, hogyan és mikor juttok,

vigyáznak-e ott rátok, vagy

bárki hozzátok érhet és

felettetek rendelkezhet-e.

Beilleszkedni majd tudtok-e.

Vajon hozzáértők döntenek-e,

a Hazaszeretetet megismerték-e,

vagy csak az érdekek útját járják ők is.

Ez a Hazánk, itt dobbant először a szívünk,

földből jövünk, porrá leszünk, ide születtünk.

A közvetlen környezetünkre is rá kellene nézzünk,

éreznünk, figyelni kellene egymásra is emberek, ma

még nekem, holnap neked, vagy bárki másnak ugyanaz.

Az életedet éljed, a másé nem a te méreted, nem áll az

 jól neked, leutánozod és azt sem tudod hova vezet.

Ki mint vet úgy arat, de ha nincs se föld, se mag,

ki mint bánik másokkal, vele is úgy lesz az,

hiszen a mintát ő maga adta.

Szép napot kívánok

emberek, áldjon meg

az Isten szerencsével,

jó tervekkel, szép élettel.

Tisztelettel, szeretettel,

egymás megbecsülésével,

önbecsüléssel, önismerettel.

A generációs feladataitoknak

ismeretével benneteket, hogy

ne üresedjenek ki a szavak se.

Megtalálják az emberek az

értelmes életükhöz az utat,

ne az vigye jobb helyzetekbe

őket, hogy az emberiesekkel,

“jó szakikkal” gáncsoskodnak, ne is

 láthassák meg ők, a számukra jó utat.

Az egyik embernek az a felfele ívelő út,

a másiknak vagy ismétlés, vagy visszaút,

ha ezt nem látod még, tanulnál, tanuljál…

Ha felismernék az emberek a jövőképet,

ismernék a sorstérképüket, tenyerüket,

nem keseregnének azután ami nem lehet

az övék, hiszen nem nekik szánta a sorsuk.

Szép színes, szíves, lelkes is lehetne az út,

hogy ne ártsunk, ne bántsunk, de magunkra

is jól vigyázzunk, hiszen mind emberek vagyunk.

Szeretettel. Julamami