Ünnep-e neked, ami ünnep a többieknek,
mit is jelent az ünnep, ott van-e
az érzés benned,
vagy mi által
ünnep az
ünnep
neked.
Mit
élsz
át te,
mit jelent
neked az érzés,
van-e benned,
már jó érzése, a
Hazaszeretetnek.
Vagy azt ünnepled,
ami volt, amit azért
tettek, hogy jó legyen,
majd azután az a népeknek.
Ha felfogva megbecsülik azt,
amit mások, értük is tettek.
Ha van belső kontrollod,
te mellé már nem mehetsz,
mert pontosan tudod, mi az,
amit elvár tőled a saját sorsod.
Helyetted nem alapozhatja meg,
a családodnak azt se amire állnak,
a magatokhoz mért jó sorsuknak,
a talpaik alatti talajt, a Hazánkat.
Sokan nem sorszerűen élnek,
csak beleélnek éppen abba,
amivel ott ők megfelelnek.
Van-e hétköznapod még,
vagy már te magadhoz
képest ünnepeket élsz.
Mikor jutottunk el oda,
mely pillanata volta az,
azoknak, úgy gondolták,
nem számítanak mások.
Ha kigondolták, elérték,
az ünnep attól kezdve már
az övék, hiszen az elméletet
a valóságnak látszó követte.
Mintha elveszett volna valami
nagyon fontos, a belső tartás, az
emberiesek méltósága, nem jó minta.
Amióta tudom mit hoztam a sorsomban,
arra is rátaláltam a 24. éves kutatásom közben,
milyen fontos, hogy azt amit hozunk a saját és a
családunk tekintetében megéljük, azzal haladjunk.
Tartást, méltóságot adó érzések halmaza azután már,
ha rátalálva abban élnek az emberek, meglátják azt is,
amit addig, a mások ritmusai közben akkor még ők sem.
Ünnepi érzés az, ha jól érzed magadat a saját bőrödben,
nem azt érzékeled, ki, hogyan milyen módon hatna rád.
Hanem tiszteletben tartod, másoknak is a fontosságát,
megéljük egymás mellett, nincsenek kirekesztő hatások.
Nem alakulnak ki, megkülönböztető jelzések, ezek mind,
alacsonyabb lélekrezgéseknek a következtében hathatnak.
Befolyásolni próbálják azokat, akik meg vannak elégedve,
azzal amit sorszerűen élnek, magukhoz képest fejlődnek,
hiszen tudják, generációsan is teljesítenek, alapot adnak.
Amikor elérték, a lelkes, a szíves, gondolkodó sorsaikat,
annak az érzését, hogy „Hazaértek”, harmóniába kerültek.
Pontosan tudjuk, mi mindannyian, lelkesnek és szívesnek,
gondolkodva döntőknek születtünk, a mi saját sorsunk felett,
biztonságot ad az érzés bennünk, tudjuk már az a mi sorsunk.
Saját tapasztalásaim tengerei mutatták meg, hogy akik előre
szaladnak azokhoz képest, amit már felismerhetnének, mint
tapasztalatuk, megélik ott ahova jutottak a várakozásaikat.
Hiába a túlzott igyekezet, a hamarabb révbeérés, túl sok
energia, napi pótlóan hozzáadottnak kell lennie, ahhoz,
huh, fenntartható legyen látszatra révbeéréses állapot.
Vannak akik az arcukat sem igazítják már meg, ahhoz se,
ami megvédené esetleg őket, attól amit azzal kiváltanak.
Kiüresedésük után, nem fogadják el a kontrollnak jeleit,
elhiszik, hogy mindent lehet, amit kigondolnak már nekik.
Van az Isten, hiszik, nem hiszik, majd ők is, időben elhiszik.
Visszarendezés van, átfordultunk három éve, a múlt elmúlt,
vannak velem együtt sokan, akik érzékelték és azóta már azt
élik, köszönik szépen jól vannak, akkor is ha a látszat mást mutat.
Megéljük, átéljük, nem a kirakatnak élünk, magunk szerint visszük,
a saját sorsunkat, alapozzuk azzal párhuzamosan, generációsan is.
Minden felszínre kerül, mert átfordultunk és három év elég volt már
ahhoz, hogy láthatóvá váljon minden ami gátja lehetett, a jó sorsnak.
Köszönet mindenkinek akik azért tettek, hogy az érzéseink szerint
megélhessük, kifejezhessük, az egyszerűségnek a nagyszerűségét.
A gondolkodó, tevékeny önmaguk szerint szorgalmasak, sorsukban
kiteljesedő emberiesek hatásai láthatóak, akik akkor is tesznek jót.
Ha mások megszólják már őket, majd ők is rájönnek, inkább a saját
sorsukat megélve, sokkal többre mennének, ha nincs problémájuk.
Hát minek csináljanak, elég akkor megelőzni, ha láthatóan gond az.
Megélni a napjainkat a saját döntéseink szerint, nem gátolva azt,
aki egészen mást lát fontosnak, meghallgatva egymást is tanulunk,
abból mert valóságos, nem kitalált elméleti, megélhető gyakorlati.
Becsüld meg a pillanatot ha boldogulhatsz, mert egész életedre
kihathat, ne kergesd a boldogságot, a boldogulásban benne van az.
