A saját emberismeretem, hivatásom által való

tapasztalásom szerint, már kezelhetetlenek,

az alkalmazkodni nem tudás, a tolerancia és

 az alázat gyakorlásától való, teljes elzárkózás.

Aki a Világ pörgésének az élhető ritmusát

felvenni a saját idejében még nem tudja,

úgy néz ki, bizonyára végleg le is marad.

 

A könyvem arról szólt,

miképpen lehetett az életüket,

pénz által gazdagodva is, maradva

emberségesként jó minőségben élni.

Becsüld meg a helyet, ahova születtél,

azon legyél, hogy ott jól boldoguljál,

 az Isten adta, a Hazádnak azt neked.

Nem mert már sírni sem a kicsi árva,

mert a rideg keze erejét megérezte.

Elviszem mondta a patikusnénak,

ne tartson vissza,

a rokonom,

be van bizonyítva.

Egyszerre fakadt ki,

a patikusék könnye,

legalább nézzen be ide,

ez a nagyszoba  az övé is

lehetne, ez itt a jó helye neki.

Azóta fűtjük éjjel – nappal, hogy

vidáman játszhasson benne, jól cseperedve.

Nézze játékokat is hordtak a szomszédok össze.

Hagyja itt kérjük szépen,

itt lenne jó helye,

az anyja szeretete nélkül,

ez a kicsi nagyon gyenge.

Viszem,

eldöntöttem,

nem állít meg senki sem.

Elhúzgálta a gyermeket,

meg – megrázta, ha pityergett.

Félt a gyermek,

remegett, már pityeregni sem mert.

Az akaratos energiája töltött be mindent.

Azt hitte ha mindent megszerez, birtokolhat,

feltöltődik azzal a tudattal, ha még több az irigye,

na ugye, hogy már van gyermeke, megszerezte.

A patikusék is ácsingóztak rá gondolta,

hát csak nem hagyja, öröksége is van,

hiszen szegről végről az ő rokona.

Na meg a kis házacska,

földecske,

 Mici a kecske,

a ló, a disznók,

az aprójószág,

a kis pénzmagja.

Nem gondolta akkor,

hogy az nem az övé lesz, ah.

A saját fájdalmába volt keseredve.

Úgy érezte most még boldogtalanabb,

hiszen a gyermeket hálátlannak,

idegennek, távolságtartónak érezte.

Ezzel csak  nőtt a fájdalom benne,

hogy nincs saját gyermeke.

Hajnalban ébredt rá,

hogy a gyermeket,

a nagy dunna alá,

a tisztaszobába fektette.

Megijedt, hát gyorsan becsukta

az ablakot, dermedt hideg lett ott, mert

arra gondolt a levegő ne legyen áporodott.

Nem merte megnézni a gyermeket,

félt, hátha az éjjel tán megfagyott.

Szerette volna letudni a tegnapot,

bár meg se történt volna az vele.

Már megint nagyon megbánta,

hogy hallgatott a makacsságára és

a látszatra is nagyon adott. Ne lássák

a valóságot, a kétségeiből sok volt,

mi lesz ha nem tud jó anyja lenni,

kiderülhet, nincs alázata ahhoz.

Az ura nem tudja,

későn jött haza,

 a nagy dunna alatt,

ott alszik a kicsi árva gyermek.

Nem értett egyet vele ebben sem az ura,

amikor próbálta meggyőzni arról, hogy miért hozná el.

Ne hozd el mondta, nem vagy még beérve az anyaságra.

Különös oktatás, nevelés, az önismereted, emberismeret, a

generációs határaid tréningnek a rajzos oktatási anyagát,

magam fedeztem fel és rajzoltam meg. Így lett

Általános műveltséget növelő,

(Tenyérolvasó), az emberi tartást is adja.

Amikor már felfogod mit jelent az

neked, hogy azzal is gondolkodni tanulsz.

Az ismétléssel megint megpróbálhat az életed,

 a jó sorsodhoz igazítani téged és a többieket mind.

Az életszerűségre, a megelőzésre tettem az életemet.

Nem bántam meg, a hivatásommá lett, hiszen 26. éve,

tapasztalva gyakorlom, oktatom, Online is tíz éve, hogy

az élet élni szeretne, hát vágyik a jó életminőségre.

Az embereknek, a Népnek a tudata ébred, tágul a

 rálátásuk a Világra, szükségük van a lehetőségeikre,

azért születtek ide. Ez lett a Hazájuk, ha itt megkapják,

nem mennek máshova, örömmel maradnának a Hazájukban.

Ide születtünk, itt kapják hát meg a tanuláshoz a lehetőségüket,

felnőttként ide teremtettünk. A tehetségünkkel visszük a Világba

a jó hírünket, a feltaláltjainkkal a Hazánkat is nevesítjük hűséggel.

A Nép mi magunk vagyunk, az intelligencia, a tehetség, a tudás adott,

 szükségünk van elég pénzre, hogy szabadnak érezhessük magunkat.