Ugye te már érted, hogy ez a megelőzésért van, neked és érted is szólhatna…

2016.04.29. – 2021.04.29. https://julamami.com

Ne olvasd el, ha bosszantana, hogy a valóság az,
sokan, akiknek
kitűnő a tehetségük, a szakmájuk is azon a szinten van,
sokat bele teremtettek a Hazánkba, nem annak

megfelelően élhetnek, pedig ide születtek, a saját Hazájuk ez. 
Se nem a teljesítésüknek, megfelelően van a bérük, nem tudnak jó életminőséget teremteni maguknak.
Tán, azért is mennek más országokba el innen, mert nem tudnak, abból amit a saját Hazánkban,
megkeresnek, azon a szinten, ahogy jól megérdemelnék itt, jó minőséget megteremtve élni.

A Hazánk látszatra gazdag, a számoknak megfelelően az,
a Népünk többségének,
szempontjából viszont nem az, önmagához mérve, szintje alatt éli, tengeti az életét.

Ah, a sok – sok, tapasztalatomból lett, az emberismeretem, ami összefüggésében megmutatja azon a szinten, amit elértem. Ne aggódjon senki, a többit is mind átéltem, ha benne volt a sorsomban, ha nem, tettek róla, az irigyek, hogy pénzben tartalékom ne legyen. Tán, óvatosan, azért leírnám, a pénz biztosan ad egy biztonságérzetet, ahhoz, hogy nyugodtan éljen, dolgozzon, Szerintem, ez lenne az alapja mindenkinek aki ide teremt, hasznára válik a Hazánknak, hiszen egy Haza ez csak egy. Az az elképzelhetetlen sok pénz, amit a megemelt árakkal megfizetünk és ami bejön, a nagy közösből, arról a Népnek fogalma sincs, hiszen nincs tájékoztatás róla. Most vagyok, a 72. évemben, számomra, méltatlan az, amit nettóból kapok, hát túlléptem rajta. Igyekszem, a föstéseimet, időnként, a Műhelyem falára kirakni, rálátnak, hátha megtetszik és valaki, aki érti mit festettem a vászonra, megveszi. Nincs más lehetőségem, mint a tehetségemből lett hivatásomból, a szolgáltatásomért, oktatásomért, utalt díjaim. Fölösleges lenne várakozni, ahogy látom, nem érdekük az, amit, tisztelettel, ki kellene fizetni, hiszen bele teremtettük, az is, ki tudja, kiknek a gyarapodását képezi. Amíg így bírom, gyakorlom a hivatásomat, hiszen az is én magam lettem, elválaszthatatlan tőlem. Nem tudom, hogy így gondolták-e, de sikerült, hogy az előre helyett, lefele néző legyen a Nép, a pénztárcában lévő pénzt számolva élünk. Lassan azt is megtudjuk, mit jó enni nekünk, hát az, amire futja a pénzünk, fura, mert ezért a Hazáért dolgozunk még mindig, lehet addig, amíg élünk. Figyelj rá, hogy mit kívánsz, mert ha megadatik, abban fogsz élni, magad is, az amit nem magad, teremtettél, attól nem lesz emberséges tartásod, viszont abban fogsz magad is élni.

Ha majd ráébredsz a  valóságra, meglátod magadat benne, az

is lehet sírhatnékod lesz, mert a saját szinted, mivel nem ismerted magadat se, a sorsoddal szembe mentél, a jó és szép helyett, önmagad ellen tettél.

Amikor a tehetségest, mindenáron legyőzni akartad, az ismertsége,

fogott  meg a legjobban. Azt a, hiszen a vállain nőhettél ki, úgy, hogy

előre tudtad, mit  miért úgy teszel, hogy is van a védjegy egy másik

országban, mit ér, ha magad véded azt, a saját Hazádban,  van az Isten.

Már a pénzt  is olyan hangzásúval gyűjtetik, Julamami helyett julamani

nem  engedtem  meg senkinek sem, hogy használja.

Ah, mert tudják, segíteni nem ártani születtem,
sok hátrányom volt belőle nekem.

Ennyit tehetek itt figyelmeztetőnek szánva,
2010. év óta Julamami a védjegyem, Heringes Árpádné nevemen van.

Aztán nem  gondolom, hogy felfognák, mennyit kínlódnak Online

akik megpróbálnak tíz éve megélni, a tudásukból  az interneten.

Ha megengedőek azzal, hogy bár nincs hozzá emberismerete se,

mégis mindenben dönthet mások sorsa,  életminősége  felett,  ah.

A túlzások  általi jólét okozta, lelassulás megvan-e, vagy  olyan

mindegy  mi lesz a Néppel és a sok intelligens, okos gyermekével.

A  korosodók  meg, vessenek magukra, ha elfogadják, hogy nincs

annyi nyugdíjuk sem, amiből támaszok nélkül  megéljenek, akkor

ugyan, hogyan számolnak el, az egész munkával töltött életükkel.

Ha annyi mindent lehet, olyan gyorsan megváltoztatni, azt a,

talán Tisztelettel, a nyugdíjakról, megélhetésként is lehetne dönteni. Különösen

akkor,  ha a különböző változástatásokkal, nem tisztelve azt, se, hogy nélkülönk, tán ez az egész nem is lenne.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, a belső tartáshoz.

Talán egy tükörszobát lenne jó kialakítani, hogy önmagukat abban,

a valóságnak megfelelően és attól alaposan eltérően is tudják látni.

Én azt nem tudhatom, hol és milyen módon  tanulják azt,  hogy a

vitájuknak a negatív hozadékát, egy harmadik vigye el, csak azért

terelve arra, hogy a nevesedésükön ne eshessen egyáltalán csorba.

Semmi köze ahhoz, hiszen a hivatását gyakorolva, ő már tudja, hogy

a hallgat nem beszél a legfontosabb, a hivatásában alapnak számít.

Régen jól  jöttek a nagyon népszerűek, hiszen olyan módon tudtak

alkalmazkodni, hogy mindenkinek, meg is tudtak, mindenben felelni.

Látják az emberségesek, hogy a gyermekek már tájékozottabbak

sok mindenben, mint a Világra semmi módon nem látó felnőttek.

A Világ  gyors pörgése adja, a fejlődéshez való igényét, sokaknak,

annyit mondhatok óvatosan, szinte suttogva, mert, azt is  időben

megtanultam, ne legyek kiszolgáltatva, csak magamra számíthatok.

Nem tanulhatjátok sehol  máshol, csak tőlem egyenlőre, nem tanulta

meg senki, egy embert se tanítottam meg az oktatására, annak amit

tíz éve találtam fel és nem tudtam bejutni, átadni,
az oktatás, nevelés, árnyékába sem.

Nézz  magadban szét, ha már érzed, a saját belső határaidat,
az emberséges lelked, szíved, felett, a döntést, a gondolkodó agyad hozza.

Ah, látszik az  már, mennyit árthatnak, önmaguknak, azzal, hogy nekik csak igazuk lehet.

Egyensúlyt adott  az Isten, a Népet nem kiszolgáltatottságra adta,

tanulást és fejlődést  biztosított a számukra, nőjenek mind nagyra.

Önmagukhoz mérte, a sorsukban lévő, mind a két oldalukat érintő, biztonságos határaikra bízta.

Hinnye, de jó is lett volna, ha egy százalékuk az emberségeseknek

felvállalhatta volna, önmagát azzal nem kiszolgáltatva, ah, hogy az

oktatásom által is, előkerülhetett, idejében, az összefüggésében látása. Nem

húzgálhattak volna, olyan nyugodtan, akik talán, felvállalták, azt  is.

Bár, nem itt születtek, nem is együtt nőttünk fel, viszont kaptam a gátakat,
dönthettek, szorgalmasan, sok év lett, a hátrányom azáltal.
Nem tudják, hogy vissza

vittem gyermekként, a talált pénztárcát, a benne  lévő igazolványok

általi címre ami tartalmazott nem kevés pénzt. Azóta se a pénz által

lettem, gazdag, a tehetségemmel hoztam azt. Maradtam emberséges, átlátom a
gátakat, azt is miért nem

érdeklődtek a saját szülőhelyemen, aziránt,  mit, hogyan is találtam

meg a tenyerekben.  Összefüggésében találtam fel, rajzoltam meg, amit
szeretnék

vissza is adni. A tapasztalt tudásom, azt igazolja, hogy működik a
hétköznapokban, az emberek életében. Nincs értelme arra várnom, hogy
a saját hivatalos nevemen, oktathatom nagyban, nevelhetek általa, azt a
működéséhez, az arra már igényes, értő, szakembereket, betanítva,
azt végleg, átadnám. Várom az értő vevőjét, eladom, a
feltaláltamat és betanítanék az oktatására,

annyi emberségest, akik igényelnék már azt, értően arra, igényesként.

A Nép egyszerű gyermekeként, magamra számíthatok, hiszen

mire elmagyaráznám, a sokféle tapasztalatomat, ugyan ki

hallgatná azt végig, ha másoktól még nem hallott ilyet.

Minden arról szól, hogy loholj, rohanjál, legyél

az első mindenben, aztán helyettetek lesz, egy csak egy.
Ah, egy saját tehetséget

kapott mindenki azt a születésekor hozta.

Az élete  során azután sokféle előjöhet  még,

mint a tehetsége, fontos az arra érettsége, hát

 fejlődjön a sokféle emberséges tudása által is.

Bele és hozzá is  adhatná, a saját Hazájához.

Mindenki tanulhatna, valamit, hiszen nem egyféle  az érdeklődési köre,

a sok tanulni, fejlődni vágyó tömegnek.

Emberies jelnyelvnek  neveztem el mindezt,

amivel írok azt Online oktatom, sorsot olvasok.

Nem szükséges hozzá azon felül más, mint az,

hogy megértse a saját sorsát, generációs jelét.

Tudnia fontos mindenkinek, aki gondolkodik

azon, hogy részt vegyen-e az én oktatásomon.

Ah, a saját szintjére felérve tisztelhető lesz, ha

 rájön, előbb másokat tisztelni tanuljon meg.

Azt a, ugye te már érted,

hogy amit odatesz az élet,

abból neked, jó sorsod is lehet.

Felismerni tanuljátok meg,

óvjátok a tehetségeseket,

az intelligenseket, mert

tisztán, magasan rezegnek.

Ha egy dolgot átlát és abban

ki is tűnik, az kevéske ahhoz,

ah, hogy a sokféle tehetségre

születetteket mindennel, elássa. Amit

számára, a jó minőséget biztosító, Hazája

tud, azt alázattal biztosítja.

Aki az aranyhalra vágyik, az már rajta

múlik ki tudja-e fogni, a lehetősége adott.

Az Isten adta Nép maga a Hazája, ide bele

teremtette a jót és a szépet, innen várja ugyanazt.

Összefüggésében látják, aztán, mindazok, akik

azért jelentkeznek, a telefonos oktatásomra,

miután végig tanulták. Vagy azért jelentkeznek,

hogy az ott tanultak által is, a szintjükre fejlődjenek.

Oktatva tíz és 29. a tapasztaló éveimnek a száma,

tízen tőli, az éve már, hogy összefüggésében olvasom le, hogy hol,

láthatóak, az emberek csuklóin, az emberséges határaik.

Biza, bevonzhatják, az azonos szintű másik oldalon lévőket,

ha még nem látják át, nem hallják ki, nem érzik időben azt meg.

Különös, oktatás, nevelés, védjegyes, szól az intelligensekhez.

Még megelőzésben,  a hitelesen ahhoz értőktől,

megtanulhatnak, rálátni.

A hétköznapi életükre is, jól hat majd,

   a hamisaknak kiszolgáltatva,

    úgy már, hála Isten nem lehetnek.

Vigyázz mit kívánsz,

mert  ha, pont az és úgy, megadatik,

az lesz az éled minősége, neked is.

Nem mindegy,

a dolgodat tenni,

vagy tengni – lengni,

szeretnél-e az életedben.

Akkor is, ha tudod belül,

a lelkedben, a szívedben,

a gondolkodó agyaddal,

ah amit más, összeollózgat,

 abból, neked jól megcsinálni, az semmi.

Hiszen a hivatásodat gyakorlod,

más meg felvállalja azt is, hiszen,

felkínálják mint lehetőséget neki.

Gondolják majd belejön közben,
van még a belső kontrollja nélkül élő,
a könnyűben vegetáló, hiszékeny ember bőven.

Nem mond nemet,

nem gyakorol önvizsgálatot,

minek tenné, hiszen akkor a tutit,

másnak átengedve és ő nem híresedhetne.

Inkább barkácsolgatja, mintha nem is az

 Isten adta Népnek az életminőségén,

 hozzá nem értőként gyakorolna,

nem szól rá senki sem, vagy

nem értenek hozzá ők sem,  ah.

Hiszen vannak, amit ők birtokolnak,

az arra született tehetségesek helyett, ami

   hozzáértőkkel jó minőségében valósulhatna meg.

Így azután felnevelődik, az abban jó tehetséges is,

valami összehordott által, amiből a ránézők,

csak azt látják, olyan mint ami működik.

Azt viszont már nem láthatják,

 hozzáértéssel teszik-e belül.

Szigorúan zárt ott az a kör,

sajnos arról már csak a látványos,

következményekkel szembesülhetnek.

Minden ember valamire tehetségesen jött.

Megszülettünk, hozzuk a feladatunkat mind,

más és más fontosra születtünk, más időben,

különböző körülmények között növünk, néha,

a semmiből is rengeteg hátránnyal kinövünk.

Senki sem született feleslegesnek, s vannak,

akik speciális tehetséget hoztak, nekik,

az Isten azt adta feladatnak, az abban

 legjobbak, nem helyettesíthetőek.

Ott romlik el minden, amikor a nem

abban tehetségest belerakják oda, s

 majd utólag taníttatják, képzik tán arra.

Mintha nem is az élhető életről lenne szó,

csak valamiféle bábokról, hol ide- hol oda,

vannak fontosként belerakva és senki sem

mondja, nem erre születtem nem vállalhatom.

Abban a másik fontos feladatban ha lenne helyem,

ott abban érdemben teljesíthetném a tehetségemet.

Így azután akik kinőhetnének a Hazájukat nevesítve,

a saját idejükben, lehet, soha sem nőhetnek ki,

így készülnek fel számosan, a mindenre rá,

igent bólogatók, nem ők az ászemberek.

Van aki a hivatását már időben gyakorolhatja,

van aki sokáig van félrekotorva, hogy másokkal,

töltessék be a helyet, egy helyett van hat talán hét.

Ha nem tudsz időben felfejlődni, az kiüresedés fele,

is vihet, hacsak nem hiszel benne, hogy eljön a te időd  is.

Sok mindenféle fontosabb már, ideje lenne az intelligensek,

tehetségesek, az emberségesen is speciálisan nagy tudásúakat,

ellátni lehetőséggel valamiben a kiteljesedésükért. Azzal látnák el

amire a legnagyobb szükségük lenne a jó minőségű életükhöz, ah.

Hiszen ha  elégedetten élhetnek  a saját Hazájukban,  jó minták

lehetnének emberségesekként a Világban. Láthatnák  őket úgy,

a különleges tudásukkal sok országban ismertekként, tudná azt

a Világ, a saját Hazájukban jól megérdemelten megbecsülik őket.

Elégedetten hozzá is adhatnák,

a Hazánkhoz a jő minőségüket,

azt amiben ők egyedül különlegesek,

miért ne lehetne, őket is jól megbecsülni.

Az Isten adta Népből jönnek és érnek vissza.

Azt a tehetséget csak egy emberséges kapja

azon  a szinten. A többiek a fokozatosságnak

az ismeretével, az önbecsülésük, tartásuk,

emberségük által, bontakoznak ki időben.

Mondvacsináltan, valakiket kiválasztanak,

arra, hogy segítse a tehetségeseket, nem jó az,

csak arra esetleg, hogy ellássa őket eszközökkel.

Az egy lelki síkon lévő emberek értik egymást,

a csak beleérzés az a kezdete, a tudás az más.

Szükség lenne arra,  hogy két lábbal álljanak a

tehetségükben is a talajon, mivel a két oldal

adott, azon a szinten is láthassanak jó mintákat.

Amivel ők születtek, ahhoz jó segítség  lehetne az

én feltaláltam, a szintjüknek a felismeréséhez adna

segítséget. Azoknak, akik általam betanítva, oktatni

tudnák a számukra szükséges oktatási idő elteltével.

Ha arra gondolva várakoztatják az intelligenseket,

hogy majd elfáradnak és elfelejtik, hogy mire lenne

szükségük a tehetségüknek a megfelelő körülmények

közötti kibontakoztatására, az úgy nem történik meg.

Hiszen közben is fejlődnek, pont azok által az adott

nehézségek által is, amiket átélnek, azért a napi

sikerélményért, ami szükséges az agyuknak.

Az intelligens agynak van az igényességgel

megáldottan, az arra kapott helyes szintje,

amivel nem térnek el az egyenestől, hinnye.

A lelke, a szíve, a gondolkodó agya, arról szól,

abban tehetséges, átlátja, kihallja, meg is érzi.

Őket és a többi különlegeseket is segíti átlátni.

Kiszolgáltatottá válhatnak a tehetségesek ah, ha

 nem tanulnak meg időben összefüggésében látni.

Az idő  nem gátja annak  sem, viszont az alázatot

maguk is átélve tanulják meg menet közben, ah.

Majdnem és mégsem érhetik el tanultan, viszont

jól megérthetik egymást a másik oldal nem gátja.

Ha kénytelen, kelletlen is, de megkérik arra őket,

megbízzák azzal, menjenek és legalább,

időnként jól megfizetnék. Azt kívülről is

  összefüggésében átlátva, segítségére

lehetne a többiekkel együtt tanácsot

adhatnának, hinnye. Úgy ők is jó minőségben élhetnének, hogy

véleményezzék ott az újra felkészülés végét, az is megoldás lehetne.

A tapasztalat hiánya, a nem arra hozott tehetség, nem a jó minőségű

döntéshez vezet. A felelőse leszel valaminek, attól fogva, akkor is,

ha ahhoz nem is értesz, csak csinálsz valamit elvártan gépiesen.

Mond legalább imádkozol közben, hogy az Isten,

 jelezze feléd ha vétenél, legalább észrevegyed,

a sok gyakorlás által nőnek ki a jó minőségűek.

A hozzáértőktől még  időben kérjed a segítséget.

Vagy minden mindegy, látszatra elfogadható legyen,

 majd csak elviszi a balhét, valaki balek megint helyetted.

Tudod-e, hogy ezzel önmagadat, a generációs feladatodat,

a saját Hazádat sem becsülöd, a tanultságodhoz képest sem. Jó

 szerencsét emberségesek, tisztelettel, a tehetségünket gyakorolva,

megbecsülten élni a saját Hazánkban is maradni tán könnyebb lenne.

A jó minőségű élethez való igényedet ne add fel, a Hazádat végleg ne

hagyd el, inkább ismerd meg a generációs feladatodat időben hinnye,

ráébredsz, nem a válás a megoldás, a sorsodat építve változatos lesz.

Minden az egyes emberből, a személyiségedből, a génjeidben hozott

a változatosság lehetőségével meg is oldódik. Fejlesztheted a lelkes,

szíves, gondolkodó éned által, az adott racionális életminőségedet.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni születtem,

érvelnék. Ha lenne arra is igényed, hogy  mit mutat a tenyered,

érted szólna az, ha tudnál róla, rengeteg dolgod lenne most is.