Az én munkám, a tehetségemből ered, 2023. évre, a hivatásommá lett. Ki – ki eldöntheti, hogy a 2017.05.01. írásom, még időszerű-e. https://julamami.com

Megelőzésben végzem a feladatomat,

42 évesen rájöttem, az a dolgom,

hogy adjak belőle oda, ahol nincsen,

azt ami bennem van

bőségesen. A megelőzés lehetőségét, felismerem, így

születtem, sok – sok, tapasztalat után, prevenciós lettem.

Sokszor

voltam a

 megértés

hiányától

sokaktól

igen távol.

Amikor azt is

megpróbáltam

megmagyarázni

amit nem lehet,

boldogtalannak

éreztem magam.

Amikor rájöttem

mégis csak velem

van a gond abban,

 ne várjak, adjak.

Így felszabadultam,

a nyomasztó érzések

már nem voltak rajtam.

Megtanultam mindent

egyedül oldjak meg,

nincs segítségem,

az én dolgom ez.

Miután már jó

alaposan és

sokat vártam,

mások kényelmét

kiszolgáltam, tudtam.

Nem a saját életemnek

a kovácsának születtem.

Hát párhuzamosan azon

igyekeztem, hogy én is

jól érezzem magam

a bőrömben, a siker

magától jött, soha

nem terveztem.

Megismerve a

saját sorsomat,

tudtam honnan

jöttem, merre az

előre nekem, hol

van az amivel saját

magamnak tartozom,

 mit adjak generációsan.

Miközben fejlődtem, lett

ellenségem elég rendesen,

nem értették, hogy lehet az,

hogy nincs túlzó pénzem és

mégis boldogulok az életben.

Mások meg nem törődtek a

köztünk lévő  nagy különbség,

nem tartotta vissza őket, jöttek.

Igen, fontos volt, hogy én magam

csináljam meg, hiszen tudtam,

az amit látok a tenyeremben,

az a sorsom, csináljam meg.

Amikor kaptam a jeleket rá,

megtanultam azt, amit addig

nem tudtam, azt nem hoztam.

Bepótoltam a hiányosságaimat,

mert egyedül voltam mindenhez,

nem értették, mit miért, így csak

kritikusokat kaptam, igen sokat.

Nem magyarázkodtam hát,

inkább továbbhaladtam.

Az emberektől sokat kaptam,

azzal, hogy megtiszteltek, s adtam

a tudásomból, éppen azt ami ott helyes.

Elértem odáig, hogy el kell gondolkodnom,

hogyan tovább, mert nem hoztam és nem

tanulhattam meg se, nem volt kitől, a pénz

fontosságát, csak a “nincsből” teremteni.

Hát tanulom, beosztani és összerendezni.

Rájöttem időközben arra, ha a nyugdíjam,

 44.200.-Ft lett, akkor ők besorolnak vele

 valahová, azzal, a számok világában egy

nagyon alacsony szintű jelzés valamire.

Honnan tudnák, az évek száma mögött

ki van, milyen sorsot hozott, vannak-e

ott gátak, vagy megoldják-e helyette azt.

Meg lehetne tanulni ezt legalább azoknak,

akik ott a számokkal foglalkoznak csak, hogy

ne úgy nézzenek bennünket, mint egy halmazt.

Három éve annak, már beértünk a jó energiákba.

Ugye nem álom marad csak, hogy az emberekhez

kellene mindennek itt is igazodnia, ez a Haza.

Miért is, nincsenek ott olyanok is, akik a

hétköznapi életüket gyakorolják még,

nemcsak kiszolgálva osszák az igét.

Arra mindenkinek figyelnie kellene,

hogy a legnagyobb magasságokba érve

is minden körülmények között maradjon

emberies, tudjon a hivatásából ő megélni.

Neki kell intézni, hiszen más nem értheti.

Emberies maradtam, de emberismerő

lettem, feltaláltam a jeleket, amiket

ha tudnák az emberek, jók lennének.

S megtanulnának mindent, amit nem

hoztak mint tudást, azon igyekeznének.

Ezeket naponta gyakorlom, de azt tudom,

hogy nemcsak ennyit ér az én életem, nem

eszerint fogok élni, hiszen, miért fékezne le

a Hazám engem, én már az Istent ismerem.

Hiszek abban, hogy meg tudom csinálni azt

is amihez addig nem értettem, megtanulom.

Összeért hát ez a feltalált tudásom, ami már

bebizonyítottan van sok éve, hogy nem véletlenül,

ajánlották meg a “kitűnő, nemzetközi prevenciós”,

és még sokféle felsorolását azoknak, amihez értek.

Bizonyítottam, sok tízezer ember tisztelt már meg,

nem várom az egyetértésüket, eladnám, vegyék meg.

Ezen tudások által teszem a dolgomat, végzem az én

szeretett munkámat, nap mint nap, hol személyesen,

hol meg az online Világban, nekem a sorsom az életem.

Most azon vagyok, hogy megoldják ők is, akiknek az

a feladata, hogy ezeket megoldja, ha én feltaláltam.

Ami a Hazánkban jól jönne mint tudásforma, egyedi

nem tudja más, csak én magam, oktatok, nevelek.

Valamit, amit a Hazámban az embereknek fontos

lenne tudnia, hiszen ide jöttek, ide hozták a tudást,

azok akik megtiszteltek és a tanácsomért eljöttek.

Vegyék meg a Különös oktatás, nevelés, Julamami

védjegyet és teremtsenek olyan helyzeteket, ahol

oktatni tudom azt amit feltaláltam, már bizonyítottan,

hogy az tartást, méltóságot ad azzal, hogy felismerik az

emberek is önmagukban a jót, a tehetségükre rájönnek.

Minőségi emberekké válnak, mire megtanulják a 20 óra,

éppen elég arra, hogy azt ami szétcsúszott, összerakjuk.

A többit intézik belülről, lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Ne kallódjon el ez, amit az Isten itt Magyarországon adott,

itt van rá szüksége az emberek egy részének, hogy tudják

irányítani a saját életüket és adjanak tanácsot a családnak.

66 éves vagyok, 6 éve próbálom tudatosítani, hátha talán

van valaki aki érdemben, tájékoztatja azokat, akiknek ez

a feladata, hogy tudjanak róla, mi van itt a Hazájukban.

Van az emberieseknek is saját sorsa, nem lehetnek ők

se kiszolgáltatva, azoknak, akik nem értik még mit

vállaltak fel, amikor az emberek felett terveznek.

Ma, A Munka Ünnepén a Munkám Gyümölcséről

írok most, eladnám és betanítanék sokakat, akik

erre alkalmasak, neveljenek ők vele tovább,

hogy ingyenes legyen az oktatása már ennek.

Ne az én vállamat nyomja fölöslegesen ez már,

adhassam tovább, érdemben én is gyarapodjak.

Megemelhetné az emberek lelkét, a szívét és a

gondolataikat, jövőképeket láthatnának a

saját sorsukra, a családjukra vonatkozóan.

Tartásos ember lett belőlem, látom, érzem,

kihallom, oda nem fordulok, ahol mindezek

nincsenek alapban se meg, hiszen nem vennék

komolyan, amit már tudniuk kellene olyan régen.

A Sorsom mások kezébe került, a lehetőségeimre

várok, újra és megint, ha ez így is működhetne, akkor

tán 150 évesre lennénk, mi emberek megtervezve.

Legyen időnk kivárni, amíg mások felfogják végre,

mi az amit felvállaltak, miért kell azonosulnunk

azokkal is, akiket eltartottak, vagy nem is

dolgoztak, alkottak, még soha életükben.

Nem a tehetségüket élik a hivatásukban,

csak betöltenek valami fontosat, épp ott.

Látni azokat, akik a hivatásukban tesznek,

eredményesek, önmaguknak megfelelően és,

 nem erőltetettek, nem mások mondják azt meg,

lelkesen, szívesen, emberiesen gondolkodnak.

Az én vagyonom a tudásom lett, hát

vegyék meg és legyen hasznomra,

élhessem a minőségi életemet és

az egyszerűben is nagyszerűen,

megdolgoztam,  megérdemlem.

Hasznos legyen azoknak, akik adják

át a Hazánknak, az emberieseknek,

hogy oktathassák vele a többieket.

Ismerhessék meg a saját Sorsaikat

az emberiesek, hogy így tervezzék

az életüknek minden részletét meg.

Felismerhessék, hogy generációsan

vannak fontos tennivalóik, akkor is

ha az semmitmondónak tűnik.

S tán visszafordulhatna, ami

a visszáján van, túl régóta,

a sorsok valahol kallódva.
Ha az Isten velem,
velünk,
hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson

 a Hergál Házból.

Szeretettel a Julamami.