2026.02.18. https://julamami.com
Kezdetben H.Nagy Júlia és Heringes Árpádné ev. julamami védjegy aztán, Julamami Webnagyi és julamamivédjegyöreganyám, a hivatalos nevem továbbra is Heringes Árpádné ev. prevenciós a megelőzésért, a Tenyér – térképolvasó oktatása, hogy legyen minden családban legalább egy ember, akire számíthatnak a gyors és nem mindig egyenes hatású történésekben is. Hiszen mindenkinek más a sorsa a családon belül is, el lehet gondolkodni azon is, hogy a különböző kultúrákba születettek, ha egybe kelnek, tudnak-e együtt maradni úgy, hogy nem ismerik a saját és a párkapcsolatuknak a sorsát sem. Sőt, amikor egy változás és akárhonnan is jöhet az a hatás, kiváltja az egyikőjükből az ahhoz igazodni vágyat, vagy akarást, hááát meg is változhat bármi és minden, ami addig úgy tűnt rendben van. Mivel a sorsunk mellett még vannak a ránk háruló el nem végzett generációs hatások is gyakran bőségesen. S akkor jön a nem figyel rá a párja úgy, ahogy addig megszokta, vagy több figyelmet fordít rá, mint azt addig megszokta és nincs annak magyarázata. Persze biztosan lehet úgy is élni, hogy nincs sikerélményük gondolkodva élve se, s lehet, hogy annyi az egész, hogy nem váltott egyikük, vagy egyikük sem szintet, amikor annak ott lett volna az ideje. Sok minden kiderül és kerül a helyére,

amikor leolvasom a sorsukat az embereknek, mint a Tenyér – térképeiket, mind a két tenyerüket leolvasom, a két órához közeli
szolgáltatásom közben és már összefüggésében is.

A szellemi értékem, tulajdonom,

ahol rajta van, a julamami védjegy, ami 2010. év óta van Heringes

Árpádné nevemen, a Logo Gálosi Ádám József alkotása,
Paksról a Hergál Házból, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.

2026.02.16. julamami.com

Ha nem kérdeznek nincs rá válaszom, az érveim a szavaim mögött vannak, nem tudja azonnal mindenki, hogy mit is mondtam akkor éppen, mert a magyarázathoz szokott, hogy gondolkodni neki ne kelljen, már bocsánat.

Azért találtam ki a feltaláltamhoz ezt a nem azonnal érthető Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvet, hogy ne akarják mindenáron a magukénak tudni, hiszen így, a jelnyelvet nem ismerve, nem is
tudnának vele mit kezdeni.

Néhányan és különböző szinteken élők mondták, hogy ezt csupán Heringes Árpádné prevenciós tudom oktatni, át és megéltem a nehezeknek a nehezeit és lettem azon a szinten, hogy a tolerancia már nem állt méterre sem tőlem, s aztán jött a neheze, amikor az alázatot tanultam, a sok megalázó történések közepette.

Akkor is magam döntöttem, viszont közben rájöttem, hogy nagyon jól
döntöttem, hogy nem a könnyű megoldásokat választottam, mivel ott volt a lehetőség számomra, hogy az alázatot úgy tanuljam, hogy ne sérüljek bele a történésekbe.

Mindezek az oktatásom közben ott vannak jelen, akinél szükséges, hogy emberesedjen, mert addig az elkényeztetésben volt, hát van úgy, hogy önmagához képest is elkényelmesedett, amikor bejelentkezve érkezik meg.

Tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél. Ha tisztelettel mondod, julamamivédjegyöreganyám.

2025.11.11. Szerintem, ha csupán az egyik oldalunkhoz adva tanulunk és vagy teremtve, csak oda teljesítünk, a másik oldalunk hiányossá válhat, az a.

S mivel mind a két oldalunk, vagy énünk, nekünk és értünk dolgozna és dolgozná fel azt, amit vagy túlzásba menően kap, vagy egyáltalán nem kap, felborulhat a szerintünk egészséges érzetünk, azt a.

Szerintem, nagyon lényeges, a hétköznapokban való jól működésünkhöz szükséges egyensúlyunk,
úgy mint a racionális és lelkes – szíves motiváló énünknek, a gondolkodókként működése közötti egyensúly érzetünk, mint a saját sorsminőségünk. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, heringesa1@gmail.com Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.04. Éled az életedet, nem is tudod, hogy sorsod is lenne neked, ha felfognád a különbségeket, hát valószínüleg nagyon szednéd a talpaidat, hogy mielőbb elérjed, a magad idejében a sorsod adta, saját lehetőségeidet.

A fékek nem véletlenek a sorsod adja azt, mint a saját teljesítésedhez megfelelő időt, neked és szerinted és érted szóljon, mint a saját magad által megcsinálható sorsod.

Lehetőleg, ne mellette élj mindazoknak, amiket a sorsod majd ha felfogod, hogy mit miért úgy szükséges megcsinálnod, meg is adja, ugyan miért várakoztatna.
Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasást oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.09.16. Bizonyára csupán a kitalálói voltak tisztában azzal, hogy mit vettek a fejükbe és kiktől kapták és honnan valók, akiktől kapták arra a tanácsokat, s most is adják- e még a tanácsaikat, amikor már látszik, hogy nem volt betervezve semmi sem tájékoztatásként, az Isten adta Nép számára, ha azáltal nem jönne össze mindenkinek a jólét, a Hazánkban, akkor rehabilitációként.

Ugyan van-e működőképes tanácsadás az Isten adta Nép számára, ha azóta se a jóban sem a szépben nem kaptunk helyet ott, ahova a most is győztesként győzködők első győzelmük előtt eljutottak a Hazánkban, ott maradtunk ellátás nélkül, a legalacsonyabb szintre levíve és ott
is hagyva, nem érdekelt a győztesek közül, az senkit sem, hogy maga a Hazánk az, mint az Isten adta Nép tömege.

Nem azért éltünk úgy, mert azt mondták nekik, hanem mert generációsan ott volt a jó, vagy a

nem követni való minta, azért némileg dönthettek az Isten adta Nép, a saját sorsuk felett addig, a saját sorsukban addigra, a saját magunk által megteremtett, számunkra megfelelően jó életminőségünkig.

Hát most hol van a megoldás számukra, akik elhitték mindazt amit a lelkesítőktől hallottak,
hogy abban a minőségben éljék tovább az életüket, azon a szinten amiért, az Isten adta Nép mint maga a Hazánk, már megdolgoztunk, alkottunk, hivatást gyakoroltunk, most azt kérjük és
abban a minőségben vissza, mint a most is élhető sorsunkat, az addigra elért életminőségünket.
.
Ha most már a mindenáron és most már véglegesen győztesnek akarják tudni magukat, hiszen ahhoz már mostanra is felgazdagodtak, a hatalmat hiányolják tán, bocsánatot kérek, én úgy
tudom, hogy az Isten tíz évnél régebben már visszavette a hatalmat.

Tán úgy ítélte meg, hogy amit lát az nem a jó és szép az Isten adta Népért szólt és csupán magukat gazdagították, a saját Hazánk, mint az Isten adta Nép helyett, persze csupán csak szerintem.

A mindenáron csak győzni akaróknak az első győzelmük előtt már elért szintjükön élt itt, az Isten adta Nép, megdolgoztunk, alkottunk, vagy a hivatásunkat azon a szinten gyakoroltuk, amit ide bele a Hazánkba teremtettünk és szinte minden gondolkodó a saját sorsát élte, addig.

Persze bocsánatot is kérek, hiszen ez szerintem van leírva ide. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

.

2025.09.10. Amikor már beértél arra, hogy önmagadért is felelősen tegyed azt, amit másoknak is a saját idejükben szintén, majd meg kell élnie, hiszen mind különböző sorsot hoztunk és nagyon más szinteken élünk.

S csupán azáltal lehetséges, amit addigra már a munkánk, alkotásunk, hivatásunk által megteremtettünk, van aki képes lesz azt a tudást magához venni mások meg, a múltban fogják megélni az életüket, mert az erősebb hatású számukra még akkor.

Vagy tán, nem merik meglépni azt amit már átlátnak, még nem ismerik fel a belső kontrolljuknak, mint a lelkiismeretüknek a számukra jó hatásait, inkább követik a lelkesíteni nagyon tudó többieket, azt ah.

S látszik, hogy észre sem veszik, hogy elment az idő felettük és minden ami addig adott lett volna a hétköznapjaikban, ami által számukra is, fejlődniük lehetett volna már a múlt és rájuk maradtak a generációs feladatok a következőkre. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató Paksról a Hergál Házból szeretett, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.06.15. Ah, amikor már érted, hogy gyermekkorodban miért szenvedted meg a mások értetlenkedését és tán még meg is kaptad a büntetésüket azért, mert jót akartál nekik azzal amit egyedül és szerinted, na meg tán meglepetésnek szánva, helyettük segítségként megoldottál.

Hiszen hiába időztetek együtt gyermekkorotokban, ha nem volt a megoldásokhoz ott jó minta, csupán a kínlódást és szenvedést láttátok, meg tán azt, hogy a nő és a férfi között a megértésnek a gyakorlása helyett, maradtak a sértődések.

A sértődésekből lettek a sértettségek és megoldatlanul maradtak, a görcsössé vált viták megoldásainak a keresése helyett, a két ember értetlenkedő és az életszerűnek már nem nevezhető, ahhoz képest tán már a torzult akaratosságát is láttátok, miközben felnőttetek.

Nem mondta azt senki úgy, hogy az érdemben hangzott volna el, hogy a nő és a férfi más és más feladatatot kapott, akkor is amikor a tehetségét hozta, ha nagyon hasonló rezgésűek voltak és bevonzották egymást azáltal. Az kevésnek mutatkozott ahhoz, hogy megértésre jussanak azokban a helyeztekben, amiket szükséges lett volna megoldaniuk kettőjüknek.

A feltaláltam által jól oktathatóra rajzoltam meg, nehéz megtanulni, viszont, akik megtanulták általam, utána sokszor hallottam, mert elmondták, hogy emlékeztek arra a szavamra, mondatomra, amikor az életük során már a saját idejükben megtapasztalták. A sorsukban a nehezeket választva, az emberesedést, ki nem kerülve, bele is kerülve azokba az élethelyzetekbe, már tudták, hogy szükségük lesz a toleranciára és az alázatra, mert számukra nagyon érzékeny területre érkeztek.

Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolasó és oktató, Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.06.05. Ah, persze csupán szerintem, ha már nem győzöd azt amid van felügyelni, tán fel kellene kerekedned és arra a helyre menned, ahol a hasonlók vannak és lesznek majd körülötted, s nem nézik elárvult szemekkel a kismemmizettek, hogy honnan van milliárdod neked.

Hiszen, persze csupán szerintem, ismer az a hely ahol a nagy és mindenáron való felkapaszkodásban, felértél addig, hogy felnőttnek számítsál, ráláttál tán már, arra, hogy a munka becsülete nélkül is, elérhetsz bármit, minek dolgoznál, hiszen csak rövid ideig volt munkaalapú aztán már megváltoztatták a formáját.

Viszont valószínűleg, persze csupán szerintem, abban vagy nagyon ügyes, hogy felismerjed, hol és mikor tudod kamatoztatni azt, hogy a fordított módban van gyors rálátásod, hol hiszik még el rábeszélőkéd szerintieket, amire tán egyedi megérzésed, vagy nem csupán az álmaidban a várázslásodban is hiszel. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.05.26. Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd, majd megveregethesse a vállad. https://julamami.com

2025.05.17. Szerintem, a megmozdulásunk után, a magzati időben átélünk és mindent, látszik ott ahol annak a helyét a teremtő Isten meghatározta, persze csupán szerintem. S mivel nagyon sok emberrel az történt a magzati idejében, ami másokkal nem úgy se akkor, nem abban az érintett időben jön felszínre az élete során. Szerintem, mindenki más sorsot és tehetséget hozott és a saját családján belül, más generációs feladatot is nagyon különbözőt kapott. Amig nincs tisztában a saját magzati szakaszában átéltekkel, tán az élete során, már többször is a számára jelző sorsát nem ismerte fel, addig beleél abba amit mások úgy mutatnak neki, mintha más megoldás számára nem is lenne. Persze csupán szerintem, mond tiszelettel, julamamiöreganyám. https://julamami.com

2025.05.14.Emberesedni tanulunk mind, Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, amit azért hoztam létre, hogy oktatni tudjam rajta azt, amit feltaláltam, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Tenyér – térképolvasó és oktató, vagyok.

2010 év óta a julamami védjegy a nevemre került, 2000 év előtt, kitűnő megajánlott diplomát kaptam egy nemzetközi akadémián, miután elvégeztem azt. 1990-es évek elején kezdtem, nyugodjon meg, ott kezdtem a tehetségemnek a gyakorlását, ahol azt is megtanultam mit jelent alkalmazkodva szolgáltatni és attól kezdve már onnan is megjöttem sokszor, ha szükség volt az ismétlésre, van emberismeretem.

Tudja ha nekem lenne megfelelő összegű nyugdíjam, már nem lennék jelen az internet világában, s nem ide írnék naponta, hanem a könyvemet írnám kézzel papírra. Hiszen akkor már végre lenne ahhoz is lehetőségem, hogy ne kukucskáljanak bele és vigyék el, mintha itt a saját Hazánkban, már minden a sajátjuk lenne.

Bár az eddigi könyveimnél rossz a tapasztalatom, mert nekem nem hoz bevételt egyik sem, hiszen nem akadt kiadó, a saját Hazánkban, aki elvállalta volna, a könyveimnek a kinyomtatását és kiadását.

Ah, hát ennyire unatkozik, hogy most megint itt van, hogy magának is írjam, csak nem szélhámoskodni van szándéka az adataimmal és a számlamásolatot kérve, meg a számlaszámommal szórakoztat, hinnye má, tán valóban ennyire leminősített engem, s azt el is hitte annak, aki ide küldte, azt ah. Paksról a Hergál Házból szeretettel. https://julamami.com Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó. Mondja tisztelettel, julamamivédjegyöreganyám.

2025.05.10. Tisztelettel élj, aztán majd magad is megéled azt, hogy szeretetből vagy, hát azt is adj, oda ahol azt már félre nem értik és tudják mit jelent, hiszen szerintem, adni születtünk mind. Ah, ha nem látják és nem tanulhatják meg, hogy hol van az egészséges belső kontrolljuknak, a saját idejükben történő jelzése, akkor ugyan, mi az ami az össze – vissza hatásokon kívűl még most is jó minta lehetne, a gyermekeknek, a fiataloknak, a kiüresedés helyett a korosodóknak.

Nem választható külön a három, persze csupán szerintem, mert ha nem tiszteli a korosodókat, a fitalaokat, a gyermekeket, akkor saját magát sem tiszteli kellőképpen, minek alapján ítélkezik és intézkedik, bemutatta-e, hogy ahhoz van megfelelő tudása.

Vagy abban bízik, hogy nem látják azt, csupán az övéi és jókat vigyorognak mindazokon, amit éppen azon a napon mond, vagy behatárol mindenki mást, hiszen egyedül az övéi tuják azt, hogy mi van mögötte teljes egészében, a többiek meg, arra vannak utalva, akik rászánták az életüket arra, hogy mint az Isten adta Népért, úgy önmagukért is Hazátmentsenek.

Ah, persze bocsánatot is kérek, 2025. évben tudás nélkül már nem megy, mivel nem mondta ki senki sem, hogy ha tisztelet benne nincsen, akkor azt mutatja, hogy ugyanúgy másoknak is lehet, hát akkor ez ugyanaz, arra bátorít tán, majd sokakat, hogy azt is lehet, teszed le, adod vissza, mész innen, ne nyúlj hozzá nem te teremtetted, azt meg és ami azt, már számára is érthető szavakkal megoldhatja.

Hiszen minden gondolkodva döntő tudja, hogy egy Haza ez csak egy, ha a 14 és 30 féle kultúra belefér, akkor az maga az Isten adta Nép, az maga a tisztelt és szeretett saját Hazánk nekünk az összes többieknek.

Egy Haza ez csak egy, mindannyiunknak ad, az elért szintünknek megfelelően, a jól gazdálkodók hozzáértésével a jólétünkért, a hozzáértő vezetéssel a fejlődésünkért, a jóért és szépért az alkotásokkal, a szorgalmas munkával elért szakmai fejlődésünkért, a minden gondolkodót érintő feltaláltaknak a köztudatba kerüléséért, a fejlesztési lehetőségekért, tevékenyen működő Haza legyen és a már elérteknek megfelelően minden szinten, az abban éritettekért. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, ev. Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.05.05. ah, így most már mielőtt az íráshoz hozzálátok, bocsánatot is kérek, persze csupán szerintem, az ami most van, csupán arról szól aki kitalálta és szétszélesztette, hasonló szinteken, annyira magabiztosan fogalmazva, mint ami már, többszőr és különböző helyszíneken, ki lett volna próbálva,

s teljes nyugalmat árasztóan beszélt róla, hitelesnek gondolhatták azt sokan, vagy tán túl sokan ugrottak bele azokba, ah, később kiderült az is, hogy csapdákba, ami aztán lett csupán a saját jólét, akik meg elhitték mindazt, elköteleződtek és utána meg, számukra tán átmenetinek bizonyult az ígérethalmaz,

egyáltalán nem az Isten adta Népről beszélt, hiszen attól teljesen eltért mindaz amit létrehozatott, csupán önmagukról mondta, annyira magabiztosan, hogy azóta is várják tán, néhányan, vagy az is lehet, hogy sokan, tán nekik is meglehet az majd egyszer talán, hiszen hisznek az álmaiknak a megvalósításában, persze csupán szerintem,

s megint csupán szerintem, a nehezeket vinni azt is jelenti, hogy a munka becsülete mellé jár már emberileg az, amit már jól megérdemelten megélünk az emberséges belső tartásunkban, hiszen már a generációs feladatunkon is túl vagyunk, úgy aztán a belső tartásunk erősödik és emberileg és vagy szakmailag is felfejlődünk a következő feladatunkhoz,

ah, azt meg lehet-e még fokozni és kinek tesz az jót és közben, nem számítanak arra, hogy mindent a felszínre is hoz, amikor hiába a nagy indulatos igyekezet, ha már több éve annak is, hogy elérte a sorsának a jólétben való megélési lehetőségét és nem tudott megállni és sokszorosan sokszorozta azt is,

ah, szerintem, van az Isten és nem tudja azt más megváltoztatni, persze ha szükséges bocsánatot is kérek, mert szerintem van az Isten, s ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

s ha éppen szakmailag is azon a szinten vagyunk, ami az egyenes mellett életszerűen görbülhet, hiszen emberek vagyunk és generációsan is szerintünk teljesítünk és nem halogatunk, hanem a saját időnkben törlesztünk, viszont mivel jól működik a belső kontrollunk, hát nem tér el annyira az elvárásoktól se, hogy az már másnak minősülne, mint a tisztesség, a becsület, az etika, vagy mint ami szakmailag már az elvégzett munkánknak a minősége által megjár, a munkánknak a magunkhoz mérhető becsülete, Heringes Árpádé prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató, julamami, Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám,

2025.04.30. ne használd az írásomat úgy, hogy most írok neked is egyben, ha valóban van rá igényed, akkor kérdezd meg tőlem, mit fizessél azért, hogy ez ami most történik, ne lopás vagy plagizálás legyen, nem mondta azt senki még neked, hogy ami a másé az nem a tied, csak akkor, ha megveszed, hinnye má,

2025.04.24.ah, töri a fejét, hol mehet még az óriásra nőtt rakás mellé a lé, merre tudná megrekeszteni a csurgást, hogy egy csepp se menjen a mostanra már hegy lett dombja mellé, hiszen elég ha azt mutatja, neki fontosak az emberek és az ország, hiszen nem jött még rá az Isten adta Nép tömege, hogy a saját rajongóiról és az általuk, saját magának legyártatott országról beszél, persze rögvest bocsánatot is kérek,

csupán szerintem, amikor a mezítláb érinti azt a földet ahova született, vagy éppen oda érkezett, szerintem, az is hozzátartozik, ahhoz, hogy átérezze a jóérzését az anyaföldnek, vagy megmarad benne az érzés, amikor megint arra jár és ott egy ideig mezítláb álldogál, ha az életritmusát nem veheti fel az ember, akkor csak alkalmazkodni tanul meg, mint egy gép amit irányítanak, ez nagyon méltatlan ahhoz amire teremtődött az emberi agy,

ami szerintem mindent rögzít és tárolja azt is, amit elfelejteni szeretne, viszont amikor arra van szüksége, az agya elé tárja, hogy tudjon róla, találkozott már azzal a hatással, mint a rajta átmenő érzéssel, a saját idejében meg kialakul a lelkiismerete, ami a hazaszeretetnek az elődje, azt is jelzi, hogy tudomásul vegye, nem egyedül született a földre, azt meg különösen, ha valamit felvállalt, ahhoz legalább illene, hogy legyen kellő szakmai és emberismerete, hiszen hiába a nagyzolása,

ha nincs mögötte ahhoz legalább alapban a tudása, s amikor már jelzi azt a lelkiismerete, hát szedi a lábát és pótolni igyekszik, lesz aki már nem tudja felvállalni azt, mert elhitette a környezetével, hogy különb náluk és bárkinél nagyobb a hozzáértő tudása, mert nem hozta napvilágra azt sem, hogy amit csinálhat mert megengedte neki a politikának nevezett, ahhoz egyáltalán nincs sem emberismerete se szakmai jellegű tudása,

mivel eddig jól boldogult azok nélkül is megkapott ahhoz mindent és elérte a csúcsot, amihez köze sem lehetne, sem emberileg se szakmailag, úgy gondolja, hogy a továbbiakban is megjár az a kiváltság neki, nincs tisztában azzal sem, hogy tudás nélkül 2025. évben már nem lehet hatással az Isten adta Népre, mint a saját Hazánkra, ah, azt a, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.04.23. ah, persze csupán szerintem, annak a hatása lehet ártóvá, ami az emberi méltóságunkat tángálja, hol erre, hol meg arra, vagy aztán meg össze – vissza, tán azért, hogy ne tudjunk a talpunkon megállni, szükségünk legyen arra, a jól kitalált nekünk odavetettre, hogy érezhessék, ki vagyunk most már nekik teljesen szolgáltatva, mint önjelöltek azt csinálnak amit akarnak, ah, ugyan már, legfeljebb hoznak rá megváltoztatott törvényeket,

ennek a törvény kifejezésnek, mint az életkorunk szerint már korosodóknak, még igen sokat mondó jelentősége volt, akik hozták a törvényeket, az akkori tudomásunk szerint, volt miért megkapják a számukra megjáró tiszteletet, persze csak szerintem, amikor gyermek voltam, azt feltételeztem, hogy mindenki azt mutatja aki a valóságban, aztán rájöttem, hogy nem mindenben és nem mindenkinél, úgy van az, hanem csupán azt mutatták, amit el szerettek volna hitetni magukról,

szebbet és jobbat mutattak, hátha el tudják azt úgy hinteni, mintha valóban azon a fejlettségi szintjükön lennének,
az is lehet, hogy az álmaikat vetítették ki, látszatosítva azt magukra vették és aztán ha az bejött, már maguk köré
is kerekítették, hiszen azt sokan mint a valóságot el is hitték,

nem volt kivel beszélgetni ezekről, hát maradt az egészen addig és úgy bennem, amíg egyszer egy alkalommal el is hangzott az, akkor nagyon őszintén és megmagyarázólag kaptam meg a tájékoztatást arról, amit ott láttam, a gazdagságra utaló és annak a látszatát utánozó volt az, hiszen felkészülten tudták, hogy ott az elvárás és annak megfelelően is hatott az,

az Úri muri jut eszembe akkor, amikor vannak akik nagyon erőlködnek azon, hogy másnak mutassák magukat, mint akik valójában, ahhoz felhasználnak mindent ami adott lehet és elérhető, azt mutatva, hogy számukra megjáró az a luxust feltüntető lehetőség, miért tartanának attól, hogy lelepleződnek, nem munkával se a tudásuk, sem a tehetségük által lett meg az, a kiváltságot kiváltani akaró szintjük,

amikor a gépem azt írja, hogy akkor éppen árulják a videóimat, akkor az ugyan a szolgáltatásnak a reklámja-e, hát az jut eszembe, hogy miért nem maradhat az úgy, ha már kifizettem a díját a julamami védjegynek, akkor az a valóság is marad, tényleg feltételezik, ha saját maguk is rongálják az addig elért tisztelhetőségüket, az Isten adta Nép előtt, akkor is hitelesek maradhatnak,

s nem változtatják meg, miért nem mondják meg, hogy nem bírnak el az egyeduralkodóval, vagy a kiváltságokkal rendelkező szolgáltatókkal, s csak jól hangzik, viszont nem tudják garantálni azt, hogy a julamami.hu nem lesz használatban más által, miért kellene azonosulnom az ötletükkel és más sincs már mint csak fizetek,

meg fizetek és fizetek, hol van a saját Hazánkban a lehetőségem ahhoz, hogy pénzt is keressek az interneten, akkor is, ha már nem vagyunk védett korban, mint ahogy az volt egy ideig, meddig fogjuk mi a korosodók ezt bírni, az is különböző, hiszen minden más és a sorsunkban is lenne még teljesíteni valónk,

ah, ha már a luxuson járt az eszünk, mert tudtuk hova tartozunk, s megmaradtunk az Isten adta Népként, a Hazánkba teremtettünk, ami mellett elláttuk a családunkat, igyekezve megadni számukra azt amit akkor helyesnek tartottunk, nem költöttük magunk fölött a luxusra, hanem inkább a családunkra azt a pénzt amit, az elvégzett munkánknak a becsületét fontosnak tartva, a munkával, a Hazánkba teremtéssel, szolgáltatással, oktatással, a tehetségünkből adottakkal teremtettünk meg, s azáltal kerestünk pénzt, mert úgy nőttünk fel, hogy az volt a minta előttünk,

a jóért és a szépért igyekeztünk tenni, aztán jött egy hirtelen fordulat és mindent átneveztek és azáltal szétcsúszott minden, azóta is keressük a talpunk alá a megfelelő talajt, vagy a biztonságot nyújtani akaróknak és azért már most is tevőknek hiszünk, mire várnánk és meddig, amikor bármit megváltoztathatnak anélkül, hogy az jó-e az Isten adta Népnek, mint a saját Hazánknak,

hiszen én itt a saját Hazánkban fizettem ki a díját a julamami védjegynek, az én olvasatomban, a saját Hazánkban, miért vásárolnám meg, miért nem lehet az számomra is természetes, hogy itt születtem, itt élem azt, amit éppen lehet és a megmondók szerint megengedhető számomra,

csak nem, hogy az úgy van, hogy a politika azt is jelenti, hogy eseti vagy a saját hasznukat szolgálva, akkor éppen kivételt tesznek magukkal, nem kérdeznek és nem fizetnek a használatáért nekem, mert azt is jól kitalálták mint bevételi forrást, hogy kereskednek akkor is, ha a julamami védjegy 2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van és én nem engedtem meg azt, meg sem kérdezték azt, hogy eladásra kínálhatják-e,

ah, ha biztosnak láttam volna, már régen foglalkoztam volna azzal, mert lehetőségem nekem volt rá, szerintem egyedül, lehetett volna bevételi forrásom azáltal, viszont az jól bevált náluk, hogy bármit igyekszem bevételi forrásként használni, amit már megteremtettem, videóim, írásaim, festéseim és minden egyéb, széthúzgálják, magukéként használják és bevételük származik azokból,

amit a saját tehetségem által teremtettem meg, viszont nekem nem lehet bevételem, még a könyveim után sem, amiket árulnak az interneten, vagy bárhol, mint a sajátjukat úgy bánnak, a tehetségemből lettekkel, hát nem a saját Hazám ez nekem is, ki tulajdoníthatja el azt, amit a tehetségemből teremtettem meg, a nyugdíjnak mondott nincs még most sem 100.000.- forint sem, csak nem, hogy ezzel akarják kifejezni azt, hogy kötelezővé akarják tenni,

ah, hogy csak értük imádkozzunk és nekik teremtsünk, s közben csendben húzzuk meg magunkat, hogy ne is lássanak, hogy meg ne zavarjuk a köreiket, ha majd úgy döntenek odalöknek valamit abból nekem, tán szívesség, vagy segítség gyanánt, mert nem rájuk szavaztam, van-e erre bármi is, ami értem is szólhat itt a saját Hazánkban, akkor ne csodálkozzak azon, hogy széthúzgálják mindenemet és a magukénak tudják és én semmit nem tehetek magamért, sem a julamami védjegyesekért, vagy a magam által megteremtettjeimért, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, ha tisztelettel szólítasz meg, a julamamivédjegyöreganyám,

2025.04.20. ah, hát már tudod-e, hogy mi lenne jó neked igazán, amiért tenned is kellene, viszont elismerhetnéd önmagad felé, hogy mi mindent tettél a Hazánkért, s bele teremtettél-e, amellett a közösbe, hogy gondolkodóként, a családodról is igyekeztél jól gondoskodni, feléjük úgy teljesíteni, hogy ne szenvedjenek hiányt,

akkor is, ha az nem függ össze, az Isten adta Népnek magának, mint nekünk magunknak, a saját Hazánknak az elpénztelenítésével, hiszen nem azt tanulta meg ott, ahova úgy rendezték be, ahol azt tanították amit szabad volt ott, s feltálalták mint lehetőséget, hanem ott aztán méginkább jött fel benne, a gyermekekkora óta általa dédelgetett, belekerült az álmaiba, ha lesz lehetősége vissza adja mindazt, egyre gyűlt benne, az el nem fogadásból eredő düh, úgy hát, tán,

a visszájára fordítottnak a hatásait igyekezett tanulmányozni, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem, ne hagyjál el végleg bennünket Hazánk, hiszen a jót és a szépet teremtettük sok éven át a közösbe, s mellette igyekeztünk ellátni a családunkat, úgy, hogy az éppen aktuális megmondásokba, ne sérüljenek bele,

Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból, a julamamivédjegyöregenyám,

2025.04.19.ah, ha minden formáját megmutatta már, a rálátó világ felé is azt, ahogy élni szerete, hát nem lehet már biztos abban, hogy nem voltak sokan akik felismerték azt, hiszen ugyanarról a hozzáértés nélküli, átláthatatlanul nagy, álmaikról álmodnak.

Látszik az is, hogy lehetőleg nyugodtan a saját életritmusában maradva és mindenkit ahhoz igazítva, mit szeretne kiterjeszteni, azt annyira, hogy nem láthat arra rá más senki és csupán a saját álmainak megfelelően történne.

Úgy, hogy se határai sem pedig ellenzője ne lehessen, még mielőtt, a meséhez képestben is, hiszen az már nagyon gyors és önjáróvá vált és a hatalmasnál is kiterjedtebbre nőtt. Mivel nincs hozzáadott munkája, sem a közösbe bele teremtése, mindent másokkal végeztet el, úgy tán mindezekért felelőssége sincsen, azt ah.

Nem fogy el sem ki az ereje, az emberséges és szakmai tartása adja hozzá, a munka becsületével megteremtett erőt, azt megtartani amit megteremtett ide a Hazánkba, az maga az Isten adta Népnek az összetett energiájából ered.

Minden pillanatban azon van az Isten adta Nép, hogy bele teremtsen a Hazánkba, a továbbiakban is gondolkodva éljük az életünket, hát miért adnánk fel, hiszen a Hazánk ez és csupán egy Haza ez csak egy.

Benne éltünk és élünk, többféle kultúrában, hiszen az is mi magunk vagyunk, hát mivel nem adtuk hozzá a beleegyezésünket, a Hazánk tőlünk el nem idegeníthető, se általunk nem kiadó, s egyáltalán nem adható el, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, ne hagyjál magamra. Ha tisztelettel szólítasz meg, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.04.06. jól össze kellett szednem magamat, hogy azon belül amin lehet, ma is megoldjam azt, ami jót tesz nekem is úgy, hogy nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, hiszen megszoktam azt, hogy magam döntök és szerintem történik az, ami láthatóan jó arra a napra, hiszen bebizonyosodott, hogy jó helyen van az és arra amit megoldásnak szántam, mert előtte még megoldani nem tudtam,

ah, nem mások után megyek, hiszen pontosan tudom, mindenkinek más a sorsa és más szinten oldja meg azt, amit éppen képes azon a napon, s még az is lehet, hogy egy napon belül is van mit tenni önmagunkért, mert ami tegnap volt, az már a múlt, a jelenben élni azt jelenti, hogy a saját sorsomat vinni, letenni, pihentetni, aztán megint felvenni,

s ha közben valami lenyulós rátalálna és magához akarná azt venni, nem fog ám úgy működni, mint a sajátja, hiszen nem az ő sorsa az, s bizonyára nem marad ki az sem, hogy mindent megkap általa, ami akkor abban a sorscsomagban benne van,

s mivel nem tud majd mit kezdeni hiába nyúlta azt le, amikor ott az ideje a visszarendeződés megoldja, megy oda vissza annak a tudásformája és az emberséges energiája sem tud társulni, sem helyettesíteni ott és azzal, se a sajátjának a hasonlója által, nem elég az ahhoz, hogy úgy érzi teljesítette a birtoklásának most már a csalóka vágyát, azzal, ami a lenyulásának a tárgya ippeg, na meg bocsánatot is kérek és rögvest,

2025.03.31. látszik ami látható, a tekinteten és a mozgásában ott van a kirakatban, ugyanazt mondja, hátha megint bejön már sokadszorra, mint ha egy meséből vette volna. S annak a mondókája hagyná el a száját, az bizonyára jól működik ott, ahol az jó helyen van lelkesítésnek, mivel a sajátjuk az, hát ott tán a hasonló kultúrákban, vagy az egymáshoz közeli szinteken jól működik.

attól, mert az ott jól működik, hiszen a saját kultúrája annak a Népnek, attól még ha máshol is azt és úgy akarják megvalósítani, mert csupán mondják magukat magyarnak vagy másnak és nagyon szeretnék, hogy azt már el is hinnék róluk,

ah, persze csupán szerintem, miközben a saját kultúrájukat rakták bele és mindenbe, a kommunikáció is azon történik, azért, hát kevesen tudják azt a hétköznapokra fordítani, viszont néhányan nagyon bátran már kimondják, mivel az a saját kultúrájuk, hát tudják, hogy mit jelentenek azok a kifejezések és mondatok, a sajátjaikhoz beszélnek, azokkal a szavakkal,

azt is tudják, hogy közben, mire hívják fel a figyelmüket, hol a legdurvább szavakkal akaratosan, hol meg gyengének láttatva magukat, a többieknek az együttérzésére számítanak, amikor azt mutatják, mintha gyengék lennének és védelemre lenne szükségük, hiszen a sajátjaik körében ismerik azt, hogy ki mire ugrik és mikor fenyegetőzik a már felelőssé tett életkorban,

vagy csupán még gyermeknyi, aki ebben nevelődött és majd elviszi a balhét, mert volt az a pillanat, amikor talán otthon nem kapott akkora figyelmet és nem tudta levezetni azt, amit mindannyian átélünk, mert ez nem magyaros virtus amiben most már szinte mindannyian élünk, nem tudják abbahagyni, mert nagyon igyekeznek, szeretnék elérni, hogy az álmaikat most is megcsinálják helyettük mások,

ah, hiszen akkor nekik nincs felelősségük abban és akkor, a sajátjaiknak a lelkesítéséhez is van jó ismeretük, nagyon azon vannak, hogy amit szeretnének azt el is hinnének róluk, hát nem áll össze mert nem egy tőről való és nincs meg a tudása annak ahhoz, aki felvállalta, nem elég az, hogy kitűnő a ruházata, látszik azon, hogy a világban ismert helyről való, csak kevesen engedhetik azt meg maguknak, nagyon márkás viselet, arra is számítanak,

ah, persze csupán szerintem, hogy majd azok által is, leutánozzák őket bárhol a világban, s az működőképes is lesz, ha azt látják, hogy bárki elhiszi azt nekik, amit éppen el akarnak hitetni magukról, a nagy jólétért nem megdolgozva élik meg, hiszen már az is ki lett mondva, hogy egy ideje nem a munka becsületére alapuló az, amit itt terveznek megvalósítani,

ah, bocsánatot is kérek és annyiszor, ahányszor az szükséges most is, Heringes Árpádné prevenciós, Tenyér – térképolvasó és oktató, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta van a nevemen mint védjegy, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm,

2025.03.30. Amikor már úgy érzed, hogy körbeért és megcsináltál mindent, amiben a sorsod megengedő volt neked és még kapod a feladatokat, hát azt már az alaphoz adhatod mintának. Azt, hogy ki mikor érik be arra, azt majd ha eljön a saját ideje ahhoz, az alapjához átgondolja és tán ami működik akkor számára, hozzá is adja.

2024.06.20. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.

Látod, látod, tán majd szánod és bánod, hogy ártottál másoknak azért, hogy megfelelj egyeseknek, hiszen nem térült az meg neked, tán csupán átmenetileg.

Az is lehet, vagy úgy látszott, hogy az számodra, utána majd semmi hátrányt nem jelent, viszont kezdettől fogva tudnod lehetett volna, hogy a felelőssége annak, másokkal nem osztható meg.

Mindenkinek van magához való esze, ami meggátolja abban, amit mások jónak tartanak, az nem biztos, hogy ugyanazt a hatást éri el, mint ahogy neked is jó lenne.

Ah, ha felnöttél volna oda emberileg, ahol mások szakmailag már otthon vannak, abban, amit felvállaltak, akkor az, a sorsodban megadatott volna, a saját idődben és számodra. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

 

 

 

 

 

A most az nem tegnap és nem holnap.

Éppen akkor, amikor a sorsodban, adott,

teljesíteni akkor tudod. Halogathatod is,

hiszen megteheted, azt is,

hogy rongálod, a

saját életminőséged.

Nem fog rád szólni,

senki, hiszen,

magad

vagy,

felelős,

önmagadért.

Nagyon kevesen

tudják azt, hogy van sorsuk.

A bizonyítékot is láthatod,

a saját nyitott tenyeredben,

ott van minden, ami lényeges.

Persze csak akkor, ha felelősen

szeretnél felnőni, önmagadhoz.

S a generációs feladataidhoz.

Tiszteletem. 2023.03.24. sok évig,

ez volt a befizetési határideje,

már nem rezdülök meg,

ezeken a napokon,

mert, vége, teljesítettem.

Nem akartam kibújni alóla,

se a lehetőségeket nem kerestem,

hogy mi módon,

tudnám a könnyebb végét elérni,

eszembe sem jutott,
volna. Teljesítenem, belső
a tartásomnak és generációsan is,
szükség volt, annak a megoldására.

Tiszteletem,

gyakran

írom.

Azóta, azt is írom,

már nem csak, azt írom,

le, szeretettel. Julamami

Bocsánatot tonna számra,

kértem, hátha divat is lehetne.

Ah, tán, megértenék, még időben,

a Nők is, mint, a Férfiak is, egyenként is, azt,
hogy a sorsukban és sok mindenben, egymástól, különbözünk.

A generációs feladataink szerint,
más és más időben, vagy hasonló időben, kapjuk a lelkiismeretünk
szerinti jelzéseket, hogy ideje lenne fejlődnünk, és emberileg arra már
éretten, a feladatainkat számunkra jó időben, meg is oldanunk.

Ah, azt látom, amikor a tenyereket leolvasom,
hogy mindannyian más feladatot hoztunk,
amikor megszülettünk.
A feladataiktól eltérően élő emberek, azt teljesítik,
amit az előző, vagy az azt is megelőző generációk, feladatként kaptak és
nem teljesítették.
Így, hát amikor, megszülettek, a saját életrezgésüktől,

eltérve éltek, nem biztos, hogy képesek voltak arra, vagy
teljesíteni tudták azt, amit tőlük, a felnőtteknek mondott
emberek elvártak.
Anélkül, hogy Ők maguk teljesítették volna, a
saját sorsuk mellett, a generációs feladataikat. Na hiszen, az benne
van ám, az életrezgésében mindenkinek, hogy emberileg mennyire érett,
a felvállalt feladatához. Éppen, elég-e, az elért tudásszintje, s
ahhoz mérhető-e, a tudásának megfelelő-e, az alázata, ami,
hasonló-e, mint a tudásának a fejlettségi szintje.

Szükségük lenne,

annak a kimondására,

emberileg erősödnének vele.

Ah, mert tapasztaltan tudom,

anélkül, hogy azt nem tették meg,

nem tudnak szintet váltani sem.

Nem kapják meg a tiszteletet,

mert annak a hiánya ott lebeg,

a rezgésükben. Csökkentve,

mindazt, amit egyébként,

már elértek, másban.

Szüksége volt a tartásomnak arra,

mert tudtam, képes voltam, megcsináltam,

a sorsom szerint élhettem, akkor és nem bántam meg.

Viszont, úgy néz ki, hogy tán, még mindig van mit,
teljesítenem,
az éppen most, döntők, valakik szerint,
pedig már megcsináltam, vártam volna, hogy amit a Hazánkba bele teremtettem,
abból nekem is legyen, jó minőségű életem. Ahhoz képest, 14. éve, hogy, csak körbejárok.
Most nincs annyim havonta, sőt ebben a hónapban,
nem lett gondja, az oktatásom díjával,
a tiszteletdíjamat, nem nyugtázta, az a számla egyáltalán.

Nincs rajta, nem jelentkezett be senki,

a szolgáltatásomnak nyoma sem,

így, nem volt, befizetés arra.

Azt gondolom néha, hogy tán,

várakoztatva vagyok, de ugyan mire is kell várnom,

hiszen már, csupán, a saját tartalékomat,
lenne szükséges megteremtenem. Hahó, itt lent a porban,
nyújtom felfelé a kezeimet. Gondolom, nem egyedül vagyok azzal, hahó, itt felejtettek, nincs lehetőségem, önmagam eltartásáról, nem gondoskodhatok. Se nem teljesíthetek, elveszik tőlem, az egész életemben, segítőként tisztelhetőt, a következőknek, emberileg alapot, így, hogy adhatok.
A 72. évemet élem, miért nem mondják ki, hogy nincs szükség most,
arra a tudásra, amit önmagamért, a sorsomért és generációsan is, a Hazánkhoz is adva, teljesítettem. Ugye nem, éli meg, az ellopott igazolványaimat használva, valaki más, az általam teljesítettek szerinti, jó minőségét helyettem. Csupán azért, mert megértettem, a tömegnek
számító, embereknek a nyitott tenyereinek a leolvasásával, hogy mennyi lényeges információ van a a saját Tenyereikben. S igyekeztem, úgy elmondani, hogy megértsék, számukra és a következő generációiknak fontos lenne, a családjukon belül is, egyenként is, megélni a saját sorsukat.
Ah, annyira jól tudják csinálni, a hitelesség határait elérve, megnyugtatólag hat, úgy fogalmaznak. Mintha lenne mire várni, nem ugyanazt jelzi, az
intelligens embereknek,
a számukra is beépíthető, magukhoz vehető tudást, a saját szintjükön, nem, csupán ugyanazon a szinten és helyen tálalják.
A saját szintjükre elért, a tudásukat minősíti az embereknek,
hiszen, jó az életrezgése, hiteles szakmai tudást, sugároznak mások felé.
Nem megtévesztően hatnak, hát felismerik,
azt, a hasonló életrezgésűek, nem ártva, nem bánta,
önmagukra is jól vigyázva, egymásra is figyelve élnek.
Önmagamat ismerve, a felismertem már sok mindent, az önbecsülésemet
megtartom.
Igyekszem, Apánk ágán teljesíteni, mindazt, amit az Apám már, arra éretten igen, a
szülei még, nem ismertek fel. Hát, tettem a dolgomat, magamért, önmagam szerint,
generációsan, amikor eljött az ideje számomra, sikerült, megoldottam.

Nem szabadna egymás sorsába belenyúlni, mert azt, csak mi magunk ismerhetjük, amikor már odáig elértünk, lesz általa önismeretünk és azáltal is, amikor ott az ideje annak, teljesíthetünk.
Mivel eddig, még nem volt, saját, általam, megteremtett,
magamra szánható, (tartalékpénzem ),
nem tudom beazonosítani az érzést. Azzal, valóban, megadja-e, a sorsom,
majd, ha mégis sikerülne megteremtenem, azt, szerintem átélhetően, számomra, a biztonságérzetet, akkor is, megadja-e.
Na hiszen, tartásos emberként, feltalálóként, a saját Hazánkban,
a szülő és lakóhelyemen, lenne szükség, elősorban, arra,
hogy a tudásomat megismerjék, a szolgáltatásom, oktatásom, által.
Ah, mint kint,
az online világában, 2009. év óta írom, a reggeli gondolatom,
a webtenyer honlapomon,
2016. évben, az látszott, hogy 50 országból olvassák az írásaimat.
Mert a Világban, 2009. év óta, sok országban már, ismerik,
elmondták nekem, vagy leírták, hogy használják, mindazt, amiket leírtam, számukra is jó az, s, működik a hétköznapjaikban.

Most ugyan nem tudom,

hogy a különleges védelmünkön,

másoknak a döntése szerint,

nem a saját akaratunk szerint,

át tud-e menni. Az Online Világa,

látja-e, olvashatja-e azt,

amit írok naponta,

mert, úgy néz ki,

mintha fékezve lenne, szolgáltató hu, igyekszik begyűjteni a YouTube.com, vidóimból, pedig én csak a, com, végűt használom.

Gondolom, úgy is meg lehetett volna oldani, hogy

adnak annak a tudatában lehetőséget, hogy pénzt keressünk a megélhetésünkhöz. Nem tudom, hogy tudják-e, érdekli-e, a felettünk mindenben, helyettünk döntőket, hogy tán, nem lát az Online Világa bennünket. S így, nem tudnak,

kapcsolódni a szolgáltatásainkhoz, más országokból, a Világból. Akkor,

Nem érdekli őket, nem gondolkodnak rajta, hogy másképp legyen, lehetőségünk, ennek a hosszú ideje, elzártságnak, a jó

minőségűt biztosítva értünk, s ne csak a hétköznapjainknak a túlélésére, számíthassunk.

Ide a Hazánkba teremtettünk és teremtenénk,

 szeretnénk, az elért sikereinknek, az érzését átélni,

most is. Mert, itthon vagyunk,

hát kapjuk meg, a működőképes,

túlélési lehetőségeink helyett, azt a minőséget amit hozzá adtunk a saját Hazánkhoz addig.

Gondolom ez a mindennek a megváltoztatásának, a következménye.

Mind, annak, ami szétcsúszott,

nem tudnak kapcsolódni egymáshoz,

az okozza mindezeket, úgy látom, nem csak nekem.

  Vagy, az is lehet, hogy ki nem mondott ugyan, viszont mindenki tudja, akik azon szinteket el nem érték, a saját sorsukban, vagy emberileg. Viszont kontroll nélkül, a lehetőségüknek véltek mellett döntöttek és a számoknak hittek és úgy tudják, hogy már teljesítettek, az elvártak által. Az is lehet, hogy úgy döntöttek, nem engedik meg, az elért szintünket megélni, nekünk. Akik abban reménykedtünk, hogy ha, nyugdíjasokként is már évek óta, szorgalmasan, elhisszük amit mondanak, és még mindig, ide a Hazánkhoz teremtünk, tán felnőtteknek tartanak bennünket. S akkor, egy idő után, elgondolkodnak, hogy a Hazánkat tisztelő, magyar Népnek az öregedőiként, már, szükségünk lenne arra, hogy komolyan vegyenek bennünket. S ne úgy bánjanak velünk, mint a gyermekekkel, akiknek nem adódott lehetőségük itt, pedig nem ok nélkül születtünk mi sem, ide, a saját Hazánknak vélve. A Hazánkat tisztelőkként, sokféle módon, mások döntései szerint élünk, s ez idáig, azokat a nehezeket is túlélve, Hazaszeretőkké váltunk. Nem ártottunk, se nem bántottunk, magunkra is jól vigyáztunk, a tudásunkat hitelessé téve, bizonyítottunk, amikor van lehetőségünk, szolgáltatunk, oktatunk, ide teremtünk, amíg élünk, egy a saját magunk által elért, életminőségünkre várunk.

Mindenkinek van saját sorsa, ami még családon belül is, más és más. Ha nem teljesíthetjük, a sorsunkat, a generációs feladatainkat, akkor, gondolom annak van felelőse és más megoldásokkal pótolja a hiányzó lehetőségeinket, mert ez itt a saját Hazánk most is.

 

 

Gyermekként, azt láttam a legfontosabbnak, ahogy a rengeteg munka,  ami a szüleink nyakába szakadt, nap mint nap, nem volt más hatás ránk.

Mintha arról  szólt volna az életünk, a fáradt szülők hazaérve, már nem tudtak úgy kérdezni, hogy válaszolni is lett volna kedvünk.

Örültünk, hogy végre, azt érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, nem volt megállás, a hétvége, arról szólt, hogy ami hétközben elmaradt bepótolják.

Apánk külön  munkákat vállalt, hogy kipótolja azt, amit a havi fizetése nem takart volna be. Gondolom vágytak volna arra, hogy a családjuktól kapjanak biztató, jó szavakat, vagy a miértekre válaszokat.

Nem volt kitől kérdezni, hát igyekeztek barátkozni, ami nem pótolta, a működőképes hétköznapi, őszinte, jól működő családban meglévő, biztonságot nyújtó, tartásukhoz a saját erőt.

Sok veszteségük lett,  mire meg tudták különböztetni, az őszintén közelítő barátokat, a csak önmaguknak jót akaróktól. Sokat és gyakran adtak, nem vártak érte mást, csak, hogy ne maradjanak egyedül.

A távoli rokonsággal, néha voltak, őszinte beszélgetéseik, viszont ők, sokkal jobb minőségű életet élhettek nálunk. Mivel elveszítettünk mindent, ami a jólétünket biztosíthatta volna, befektetés helyett, odalett, mindenünk, másoké lett.

Így nem tudtak azonosulni, azzal amit hallottak, az őszinte, tiszta szavak, nem érvényesültek,  hiszen, a veszteség által, nagyok voltak a szintkülönbségek.

Nagyon egyedül voltak, mindenben, igyekeztek a jót kiszűrni, mind abból, amit másoktól láttak, a tiszteletre, szeretetre, megbecsülésre, nagyon vágytak.

Nem tudták bepótolni a veszteséget, de egész életükben, azon igyekeztek, hogy megfeleljenek, minden körülmények között mindenkinek.

Amikor rájöttem, hogy az embereknek saját sorsuk van, arra is felfigyeltem, hogy azzal együtt jár az, hogy annak van alapja, a generációs jelek, ami azért van, hogy teljesíthessük még idejében.

Szerintem jót tenne, ha tudnának a létezéséről, tán, a feladatom lenne, hogy átadjam, ezt a hétköznapokban is, működőképes tudást. S legalább, minden arra már emberileg érett,  szülőnek és a nagyszülőnek, ezt a tudást átadva, megerősödhetne a családjuk.

Amit a Hazánkban tapasztalhattam meg, a tehetségemből lett, a hivatásom által, évekig, naponta, gyakoroltam, nagyon sok emberrel találkozhattam, megtiszteltek a tudásomért.

Megtiszteltek, eljöttek, elém nyújtották a nyitott tenyereiket és én csak mondtam, mondtam, mondtam, amit ott láttam, leolvastam.

Megtanultam a hivatásom adta lehetőséget,  a napi gyakorlatomból merítettem, jól megszervezni a napjaimat, fölöslegesen, ne várakozzanak.

Mindent idejében, én már tudom, igyekszem, azon vagyok, hogy úgy, át tudjam adni, mások számára is, használhatóvá tudják azt, a saját életükben  tenni.

Nem mindenkitől fogadtam el, a szolgáltatásom után a díjat, valamiért, mindig volt indokom rá, hogy ne gazdagodjak meg, a rengeteg emberrel való találkozásom által.

Mivel tudom, hogy adni születtem, végzettségem szerint, prevenciós lettem. Műhely, a megelőzésért ev., megtaláltam a helyem, a sorsok ismeretében, a megelőzésben.

Nem bántam meg, hogy nem lettem pénzben gazdag, hiszen a gazdagságomat, gondolkodóként, lelkesen, szívesen, motiválóként, a születésemmel tehetségként hoztam.

Viszont tudom, hogy az anyagi biztonságomat az hozza meg, amit fel és megtaláltam, majd lerajzoltam és oktatom, most is személyükre szabva az oktatásomra bejelentkezőknek.

Mivel a racionális oldalamat már igyekszem fejleszteni, hogy képes legyek, hétköznapjaimban, racionálisan is gondolkodni.

Nem könnyű, mert a tudásom által, adni születtem, abban vagyok, a  tehetségemnek megfelelően, emberségesen hiteles.