2026.02.18. https://julamami.com
Ismerve a sorsomat, elém került fékként egy generációs feladat, néhányszor megnéztem jobbról na meg balról, de nem találtam a kiutat, s amikor beleálltam a nehézbe, megtaláltam a megoldásaimat. Aztán eljött annak is az ideje, hogy nem a vásott nyugdíjamra szabták a
szolgáltatók a díjaikat, s nem tudtam már megfelelő minőségű
szolgáltatót találni.
Hiszen amit közben már ki tudtam volna fizetni, emelte az árát és
megint szedhettem a lábaimat, úgy is, hogy már
tudtam, nincs racionális érzékem annyi, amivel el tudnám a nagyon kevés volt az oktatásomra már igényes bejelentkező.
Úgy sem lehet megtanulni mondták tán egymásnak, a különböző
kultúrában élő és más szintekről, néha vagy gyakran, ugyanazon a
szinten időzők, akikegyforma vagy nagyon hasonló életminőségben éltek.
S úgy hát, nehezen dolgoztam fel, hogy az előző évet aszerint
zártam, hogy eltartottak, nehéz azt megérteni annak aki még nem volt abban a helyzetben, hogy át kellett értékelje mindazt, amit addig
másképp élt meg, kimaradt az elért szintjén a jóból és a szépből,a saját Hazájában.
Szívesen tették egy család vagyunk, csupán az emberséges és szakmai szintem ingott meg, alig győztem összeszedni magamat, hogy ezt az
évet elindítva megtartsam az elért szintemen az emberi méltóságomat.
Ingatag minden, valószínűleg nem úgy tervezték, hogy a nyugdíj,
eltartson bennünket, hogy üresben maradjon a sok ígéret és tán, ne
kelljen vállalni a felelősséget. Persze bocsánatot is kérek, viszont most már az is látszik, hogy miért nem érdekelte az, tán fel sem fogták azt az életminőséget, hiszen a döntők nem azon
a szinten élve döntöttek felettünk.
S vagyunk tán már túl sokan is, akiknek a jó része él az elért
szintje alatt, hiszen a sok év, amit a Hazánkhoz is adtunk, amikor
dolgoztunk, alkottunk, a tehetségünkből lett hivatásunkat sikeresen gyakoroltuk, itt arra tettük az életünket, hogy a Hazánkban maradtunk.
S vártunk az ígéretekre, gondolom nem kevesen, tán besorolva és erősen korosodva, csak remélni lehet, hogy a tartásunkat megtartva. mind ugyanoda és elfelejtve, azt a.
S lett az Isten adta Népnek, akik itt maradtunk a Hazánkban az életminősége az ami láthatóvá vált már.
Lelkes – szíves motiváló tehetséget hoztam, amikor megszülettem abból lett a nagyon sok engem megtisztelve Paksra megérkező ember által hitelesített, a ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy leolvastam a tenyereikből a sorsuknak az arra utaló jeleit, mint vonalakat. Mivel jósnőnek lettem mondva, abból ki sem keveredhettem.
Várakozom a semmire, közben tervezem azt, ha lesz miből költenem a a szolgáltatásoknak az általam megfizethető módjait megrendelem, az lesz az üzleti befektetésem nekem.
Amikor nem egy keskeny csíkon írom azt ami arra a napra beérett
bennem, hanem széles és átlátható sávban írhatom már, a valamikor
reggeli gondolatomnak nevezett mondataimat. Heringes Árpádné ev. Paks, prevenciós a megelőzésért. Ha tisztelettel mondod, elfogadom
azt, hogy julamamivédjegyöreganyám. Paksról a Hergál Házból szeretettel. +36302470589 és heringesa1@gmail.com ami által történik a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. julamami oktatásom.
Azután már hiába találtam fel és rajz
nem tudtam eltartani magamat.
Aki
2026.02.16. julamami.com és 2026.02.02. https://julamami.com Heringes Árpádné a 74. évemben egyéni vállalkozóként oktatom a saját találmányomat, amit egy napon és egy ritmusban rajzoltam meg jól oktathatóra.
2026.02.28. tervezem az oktatásomat, a végleges megoldás az, amit hétköznapon +36302470589 telefonom által való megbeszélésünk szerint történik.
Egy ember tanul és csupán rá figyelve oktatom, az akkor megoldás, ha
az önismeretétől az önbecsüléséig vesszük át, mindazt amit addig már
megélt, viszont a sorsát még nem ismerte addig.
A szükséges idő 20 óra, viszont személyre szabottan történik,
a díja: 440.000.-Ft és előtte beszéljünk róla, ez nem egy tárgyról szól, hanem önmagáról és a saját döntéséről. Ezért kóstolónak szoktam mondani, előtte attól teljesen függetlenül, van fél óra grátisz és azután ráér eldönteni, hogy bejelentkezik-e.
Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. julamami, ami azt jelenti, hogy a Tenyér – térképolvasónak a jelnyelve szerint vesszük át, mindazt amit már megélt és nagyon sokat dolgozott érte, s nincs megelégedve, annak a számára nem megfelelő minőségével.
Nem könnyű megtanulni, viszont még mindenki aki meg is ingott volna közben, mert jöttek a nehezek, viszont nem mind azok, amik csupán akkor voltak meglepetésszerűek számára. Annak a rájuk hatása, később meghozta számukra, a nagyon egyszerű magyarázatokat, amik ott lapultak, addig ismeretlenül, a generációs feladataikban.
Ha tisztelettel mondod, julamamivédjegyöreganyám.
Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.12.07. https://julamami.com
Ismerem a sorsom, már megcsináltam és igazítom is, amikor szükséges, hogy ne legyek
sorstalanná, ebben a meg sem nevezhetőben. Amikor elköszöntem, onnan, ahova egy ideig H. Nagy Júlia néven írtam.
Azt meg, tulajdonképpen köszönhetem annak a történésnek, a következtében találtam rá,
egy tenyerekről írt könyvre, amit nem tudtam, akkor, később derült ki, honnan került a polcra.
Abból indult ki, hogy ott jelent meg a hirdetés, a szinte minden házba érkező, újságban.
A 42. évemben ismertem meg a tehetségem által a sorsomat, úgy végeztem el
a Tenyérelemző tanfolyamot, hogy amikor vizsgázni mentem, elmondtam, hogy nem tudtam,
összefüggésében látni azt a nagyon sok oldalt, amit azért kaptunk, hogy azáltal tanuljuk meg, azt amit ott nagyon röviden mutattak be a tenyerekben.
Mivel nagyon korán megtanított azzal a mondjuk nagyapám, akire hálával gondolok, mert mindent megadott önmagához képest, amire egy serdülőnek a nyóckerben akkor, hogy
felzárkózzak vidékiként, ott akkor szükségem volt, a szeretettel gondoskodást kaptam tőlük.
Megnyomta az orrom és azt mondta, azáltal akkor számára kiderül ha füllentenék, tudtam, hogy viccel, de azt is megtanultam, hogy a gondoskodásuk felém, mit jelent akkor számukra, a hiánypótlást is jelentette, hiszen egy családot alkottunk akkor ott hárman.
Vallásos emberek voltak, nem csupán egy helyre jártunk mi hárman, a Nagyanyám kifejezetten, harmonikázni, nem volt kötelező számomra egyik
vallás sem, hiszen ők a családunk által későn megismert emberek voltak.
Apám után, akkor éppen nekem, mint az emberlányának
megadatott, hogy ott éljek velük és a későn megismert Nagyanyám által is nevelődjek.
Nem ártott az meg nekem, jól szinte, otthon érezhettem magam azon a helyen, vasalni is
megtanított, felmosni is tőle tanultam.
Az addig meg nem élhető és már mindegyikőnkben, nagyra nőtt hiányoknak a pótlásaként, is jó volt, hát nem tudtunk betelni vele.
Nagyanyám úgy játszott az ültében a szájáig érő nagy harmonikán, hogy sokan sírtak amikor hallgatták a játékát, énekelni is nagyon szépen tudott, mi meg csendesen játszottunk, az oldalteremben, a vallásos szülőknek a gyermekeivel.
Egy életre tanultam meg, azt, hogy a hazugságot nem lehet tisztelni, hiszen úgy láttak
el mindennel, ami hitelesítette számomra őket egy életre. Azon voltam és igyekeztem ott általuk és a hasonló korúak között, pestiesen megtanulni élni, hiszen a valóságot
mutatta, az élet ott és azáltal számomra, köszönöm.
Így aztán a valósághoz lettem hű és a felnőtt életemben, amikor megéltem mindent, amit az élet odarakott, akkor is, ha az nekem éppen nem jót hozott, a nehézben emberesedtem
fel. S onnan és attól elköszöntem amikor, ha azt éreztem, hogy nem lehetek abban önmagamhoz hűen emberséges és úgy, szabad, hogy fejlődni is tudjak, a saját igényeim szerint.
Nem tudom, hogy van-e, aki felvállalhatja most, ebben a meg nem nevezhetőben, azt, hogy hol vannak az emberséges határok most és mindent és mindenkit érintően, van-e a többi kultúrának is, megfelelő fordítása annak érthetően.
Szinte mindig másról és van amikor csak mondja, csak mondja, tán nem is törődik azzal,
hogy aki hallja érti-e egyáltalán.
Ugyan mi hangozhat el ami nem érthető félre és van-e amit, félreértenek tán sokan és
azt hiszik, hogy vicc az, vagy pedig mások talán értik, vagy csak a sajátjainak szól csupán és nem bánják, ha a többiek nem értik azt.
Lényeg, hogy azt gondolják ők kihallották azt is ami nekik jó lesz, viszont nem
fordítják le azt, az itt együtt élőknek, a sokféle kultúrájának megfelelően, azt a.
Mert tán nem értik ők sem, akiknek tán azzal dolguk lenne, nem akarják, vagy tán nem is tehetik meg, hogy lefordíttatják és úgy adják közre, azt a.
Én a mai naptól elfordulok mindentől amit úgy érzek, hogy ártó hatása van annak, az
egészséges egyensúlyom figyelmeztetett arra, ha meg akarom tartani, ne nézzem azt, ami által, most már azt hallani, hogy mit nem tehet az Isten adta Nép, mert ha eltér tőle, akkor aztán hűha.
Szabadna-e azt és úgy, ahol nem figyelmeztetnek arra senkit sem, hogy vigyázat a győzni akarás miatt fogalmaz és ne tessék azt, se a lelkükre, sem a szívükre venni, már bocsánat.
Persze sürgősen bocsánatot is kérek, minden leírt szavamért, a saját védelmemért,
hiszen nem várhatom azt senkitől sem, hogy a valóságnak megfelelően kimondja azt, hogy az csupán azért van úgy fogalmazva, hátha bejön és még egyszer most is győzelmet hozhat.
Úgy mint, ahogy az már többször is bejött, akkor még csupán jókat mondva, azt is mások által
megfogalmazva, másoknak a mondatait, mondásait, leutánozva, tán mostanra elfogyhatott, a másoktól átvett, jókat mondás, vagy már nincs kedve senkinek sem nevetni.
Legyen szép ez a nap, ha tisztelettel vagy, akkor a gyakorlat az, hogy a saját idődben azt is kapod majd, vagy a következőknek alapozod meg, hogy legyen számukra is a talpuk alatt talaj.
S az a hely, város, település, tán ország, a nevét is a sokaságtól kapva, most is azt
tükrözze, hogy a sokféle ember és úgy 30 féle a kultúra most itt a Hazánkban.
S különböznek, az itt élő embereknek, az általuk a munkájuk becsületével, az alkotásukkal, a tehetségükből lett hivatásukkal, elért életminőségüknek a szintjei is, mind beleférjen és egymás mellett és egymást segítve éljünk, hiszen azt már jól ismerjük.
Na hiszen addig is úgy volt az, ott ahova teremtenek és az alkalmazkodásukkal is élni
tudnak, akkor már úgy érzik hazaértek, ha beleteremtenek a közösbe is, azáltal is
megbecsülik. Azt a helyet és őket, akik ott mát a születésük óta laknak, hát otthont is, Hazát is nyújthat az számukra.
Tán nem kéne összekeverni, azt amit ott is úgy néz ki, hogy azt lehet, ahhoz is tisztelettel lenni, hogy értelmezve, akár lefordítva a többi kultúrának is érthetőre, azzal ami ott a többiek által is a kontrollálva van, csupán úgy szabadna, nem elég az, hogy lehet, azt a.
Heringes Árpádné prevenciós Tenyér -térképolvasás és annak az oktatása, műhely, a
megelőzésért, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a
julamamivédjegyöreganyám.
ha tisztelettel mondod, ajulamamivédjegyöreganyám
2025.11.03. Amikor már tudod, hogy nem ellened, hanem érted van mindaz, amit ismételned szükséges, ha azt a döntésedet hoztad, ami akkor még nem volt helyes, várni meg nem akartál, mert tán már nagyon túl lettél volna és a lehető leggyorsabban azon, hogy ne nyomja a
lelkiismeretedet annyira, azt a. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasást oktató, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.09.10. Tudod-e, hogy a párkapcsolatotoknak a sorsa más és a generációs feladataitoknak a saját sorsotok szerinti megoldását is jó lenne, ha segíteni tudnátok, miközben a saját sorsotokra és a generációs feladataitokra, ha magatokért nem is, legalább a gyermekeiteknek a biztonságot nyújtó jövőképe miatt, fel kellene készülnötök arra, hogy megoldani képesek legyetek most és mindennel együtt párhuzamosan is akár, hogy ne terhelje őket semmiképpen sem.
Tenyér – térképolvasó és oktató vagyok, a saját feltaláltamnak a rajzos formájával adom át, az arra már igényesen bejelentkezőknek a tudásomat, miközben gyakorlom a toleranciát és az akár nagyban is szükséges alázatot, ahogy éppen akkor feladatként adott az számomra.
Hiszen én abban már a hétköznapokban is otthon vagyok, ha tetszik ha nem szükséges lenne minden gondolkodónak belátnia, hogy a vitás helyzetek nem oldják meg azt ami nem a vita, hanem a tolerancia általi megoldásnak a tárgya. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.09.07. Szerintem az, hogy emberileg és szakmailag hol tartasz és mennyire becsülöd meg az elvégzett munkádat, rajtad múlik, hiszen a múlt elmúlt, szerintem 10 éve már visszavette az Isten a hatalmat, mert nem a jóra és a szépre használták, akikre sokan figyeltek.
Ah, mert a többiek egy ideje, már nincsenek felszínen, nem tudják átadni a tudásukat, tán a sorsukat sem tudják megcsinálni, újra és megint, aszerint ahogy a Hazánkban változtatnak. nem láthatod őket, a tudásukat nem adhatják át a közvetítések által, azon a napon, nem válaszolhatják meg, mert nem kapnak kérdéseket sem, még a saját szülőhelyükön sem, a közvetítésekben nincsenek benne, mert valószínűleg mindenre kiterjesztetten, egy valaki által meg van határozva, hogy mit lehet és mit nem lehet.
A szakmai a tehetségemből lett a hivatásom, ami egy idő után a nagyon sok ember által összefüggésében látást eredményezett számomra, hiszen azt sem akartam tudni, hogy ki ül le velem szemben és nyújtja felém a nyitott tenyereit, hogy olvassam le a magam módján, őt és magamat is védtem általa.
Én a saját életemből tapasztalva éltem túl azt amit éppen nehézségként oda tett az élet, hiszen akkor még nem tudtam, hogy az benne van a sorsomban vagy nincsen.
Mivel, megtanulni senkitől és semmit sem tudtam, viszont a magam módján az elvárt vizsgákat letettem.
Mivel a tehetségem szerint, a megelőzést és annak a megelőzésben megfogalmazott módján gyakoroltam a Tenyér – térképolvasást, hát több év után, egy napon egy ritmusban lerajzoltam 153 oldalon összefüggésében jól oktathatóra.
Már bizonyított és az emberek által hitelesítetten, hogy amit addig megtapasztaltam, már át
is a tudjam adni az arra már igényes embereknek a tudásomat, akik szintén látják már összefüggésében a szakmai és emberi énjük szerint is.
Sőt, a saját szintjüknek és emberségüknek megfelelően adom át a tudásomat és teljes egészében úgy, ahogy azt fogadni képes aki bejelentkezett az oktatásomra, maradéktalanul át is tudja venni, ami akkor megadatott emberileg és szakmailag számára.
Még keresem a legjobb megoldást az oktatásomnak az egyszerre sok ember felé is megmutatható módját, hiszen mindent pénzért adnak, én meg nem változtam meg, elsősorban magamat igyekszem szinten tartani az emberséges tartásomat megtartva maradni. Nem maradok le közben, figyelek a sorsomra is, mert tudom, hogy elsősorban, adni születtünk mindannyian.
Sőt, amikor grátisz voltam, az nekem is adott, hiszen pont arra volt szükségem éppen emberileg és vagy szakmailag.
Viszont azzal nem számolhattam, hogy ennyire elmegy az életszerűtől és az Isten adta Nép sokasága helyett és ahhoz képest keveseknek adatik meg, hogy tovább adhatják a tudásukat és azáltal, már ők maguk is, a jó minőséget biztosító életminőséget élik meg, azt ah. Hiszen ki gondolta volna, hogy ekkora megkülönböztetések lehetnek, az Európai Parlament figyelmével kísérve. Ah, hogy megengedhető az, hogy a pénz áramlása felénk az Isten adta Nép felé se legyen ennyire elzárva, persze minden csupán önmagukhoz mérten, működik jól most is. Ha tisztelettel mondod, julamamivédjegyöreganyám. Paksról a Vadász utcában a Hergál Házból szeretettel. heringesa1@gmail.com vagy a +36302470589 telefonom alkalmas arra, hogy ha felteszed a kérdéseidet a magam módján és szerintem meg is válaszoljam.
2025.09.03. A múlt elmúlt amikor éppen volt lehetőség arra, hogy fejlődjön az ember, hiszen a saját maga által megélhető az elvégzett munkájáért, alkotásáért, hivatásának a legjobb tudása szerinti gyakorlásáért, neki már megjáró, a jóban és szépben, a napi sikerélményre van szüksége és minden gondolkodó embernek és az sem életkorhoz van kötve. https://julamami.com ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám. Paksról a Hergál Házból szeretettel. heringesarpadneje@gmail.com