A te dolgod… 2017.02.12. julamami.com

Amikor én még kislány voltam.

A te dolgod, hogy élsz-e bele

abba, amibe éppen lehet,

vagy ismerve a sorsodat

 viszed, ami a nehezebb.

Ismered-e a generációs

határaidat, generációs

feladatodat. Teljesítve

a sorsodat, elégedett

vagy-e azzal, ami éppen

abban van és továbblépsz

akkor, ha most utadon vagy.

Hiszen már belenézhetsz

bármikor a tükrödbe, de

  a többieknek tükrébe is,

ha már arra érett vagy.

Emberies méltóság az,

aki megőrzi a tartást,

felismerte a tudást.

A generációs jeleink,

a valóságot tükrözik.

Azon kapta magát,

hogy mindent

bezárt,

maga

mögött

amerre

elhaladt.

Úgy érezte,

már nem elég

az, ha bezárja

a házát, amikor

onnan elmegy.

Minden nap

eszébe jut

mostanában,

hogy miért is

nem engedte

az apja, hogy

azt a lányt

elvegye.

Pedig

mennyire

szerette,

azt hitte,

hogy egypár

lesznek, nem

vethet gátat

annak semmi.

Sok év kellett

ahhoz, hogy

rálásson,

miért is

ismerte

meg azt a

lányt, aki aztán

a felesége lett.

Megszervezték

neki azt az ismerősök,

aztán, hogy a vagyon

ne menjen akárhova,

jobb az úgy, ha őket

összeboronálják.

Nem volt belé

szerelmes, de

tényleg rendes lány

volt, szép is, az egyetlen

fiának az anyja belőle lett.

Két hasonló család sarjai,

nem szólhatta meg őket

senki, mert, hogy az

anyja nagyon adott

arra, ki mit mond.

Hamar ráálltak a

gazdagodásra, mit

is csináltak volna,

dolgoztak egy ideig,

aztán rájöttek abból

meggazdagodni ritkán

lehet annyira, ahogy ő

szerette volna.

Amikor

megismerkedett

néhány nem igazán

egyenesen élővel,

rájött másképp is

lehet élni, nem

szükséges

dolgozni.

Volt egy

pillanat

amikor

érezte,

átbillent,

valami ott

benne túl

könnyű lett.

Generációs jel.

Azután egyre

jobban látta,

hol a könnyebb

oldala és bárminek.

Ő már csak azzal a

szemüveggel nézte,

hogy hol lehetne,  jól

becsapni a többieket.

Megalázta a jókat, ott

ahol csak lehetett, hiszen

vele is ugyanezek történtek.

Azt sugallva feléjük, gyengék,

lealázta őket, azzal önmagát,

akkor többnek is hihette, de

ő maga mászott azzal bele.

Mint a róka a jól kiszemelt

tyúkólba, nem is gondolt ő

arra, rég várták már oda.

Rájött neki ez nagyon jól

megy, eltervezte olyan

gazdag lesz, hogy csak

irigyei lesznek, hiszen

irigykedhetett előtte.

Mert az apja betartotta

a szabályokat, nem hágta

át azt sem amit ő már régen,

még a kezdetek kezdetén.

Maga sem tudott róla, hogy

azzal, átlépte az egészséges

generációs határait, kibillent.

Attól fogva, éjjelente nem aludt,

mert nem tudta feldolgozni azt,

amit napközben mások ellen tett.

Aztán azt is megoldotta, jött egy

valaki, aki fusiba eladta azt amit,

egyébként még nem próbáltak

ki rendesen, de várományosa

volt a nagy felfedezetteknek.

Hát aludt általa, ha bántotta

a lelkiismerete, bár akkor

még nem sejtette, hogy

őt az bántja, inkább csak

azt hitte az félelem még.

Hiszen bátorság kellett

ahhoz, hogy mindent jól

összehazudjon úgy, hogy

hitelesnek tűnjön, már

olyan jól beidegződött

nála, hogy otthon is úgy

élt, amiért addig amíg azt

merte, rá is szólt a felesége.

Ne szólj bele asszony, abba te,

amihez nem értesz, a gazdagságot

élvezd és maradjál csendben, vedd

meg a legdrágább ruhákat, amiért

irigyelni tudnak a többiek ez a lényeg.

Minél jobban látszik, hogy mennyire

gazdagok vagyunk, annál inkább nem

mernek beleszólni, se megszólni, mert

ugyanúgy félnek már, mint annak idején,

amikor én féltem tőlük, azért határoztam

 el, hogy gazdag leszek, inkább tőlem féljenek.

Arra nem gondolt, hogy az a tabletta okozhat

neki, olyan furcsákat, mint amit mostanában

észlel éjjelente, álmában átéli azokat, amit

napközben elkövetett ő mások ellen.

Már se nyugodt nappala, se éjjele

nincsen, nem érti mi lehet az.

Hallotta egyszer, amikor

valaki azt mondta, hogy

attól óvja őt az Isten,

hogy megszólítsa a

saját lelkiismerete.

Éjjelente, mert, hogy

akkor neki is saját

magától kell majd

félnie és az nagyon

kemény dolog lehet.

Megelőzés, megelőzés,

addig amíg és amiben lehet…

Különös oktatás, nevelés,

Magyarországon Pakson a

Hergál Házban, vagy online

ha bárhol is éltek a Világban.

Julamamivá korosodtam.
Átfordultunk címet adtam a föstésemnek.

 

Ami nem a tied… 2017.01.30. julamami.com

Amit nem te teremtettél, az

nem lehet a tied, nálad van

legfeljebb, majd elengeded.

Aki a magas anyagi szintet

már megszokta, kevésbé

bántotta,

hogy a

régiek

már

rá se

néznek.

Az jut eszükbe,

hova lett az a

sok jó és szép,

amit ők ide,

teremtettek.

Elkullognak

mellette, az

villan bele,

de kár, hogy

elrugaszkodott

már tőlük ennyire,

igen pénztelennek

tűnnek, szomorúak.

Pedig milyen jó kis

csapat is voltak,

de ő már így,

nem ugyanaz,

nincs öröm a

szemükben se,

ha őt meglátják,

elsomfordálnak.

Nem fizetett ki

közülük többeket,

kiáll a vélt igaza mellett.

Másokat meg érdekből

túl kényeztetett, ők most

se nem értenek vele egyet.

Kinőtte a felvállalt feladata,

nem látja összefüggésében,

így nem bír egyedül el vele.

Mindenki az érdekeit figyeli,

emberies gondolatokat nem

érez már semmiben, senki.

 Kisgömböccé vált mostanra,

megoldásnak azt látja, hogy

amit meglát azt bekebelezi.

Kérem szépen valaki szóljon

már neki, hogy nem úgy van,

ahogy az ő elkényeztetett

köreiben vele azt láttatják.

Ez mindannyiunk Hazája,

beleteremtettük a szépet

és jót, azt várjuk vissza, ne

azt kapjuk ami megmarad.

Régen más volt, egymásra

kiabáltak és integettek, ha

  nem vette észre a másik.

Különös oktatás, nevelés.

Most meg van az úgy,

hogy jólesik már, ha

 az ő rajongói neki

kezet is csókolnak,

szeretne változni,

emberies lenni.

Nem érti kitől is

örökölhette ezt,

valami fura, nem

tud tenni ellene.

Eltervezte, hogy

neki most meglesz

már úgy mindene,

 hogy a családjának

ne kelljen már soha és

semmit sem tennie érte,

gazdagság legyen örökre.

Ezeket tovább gondolni

nem szerette volna,

nem volt már

biztos benne.

Boldog akkor

volt, ha a

fiával

együtt

érkezett

ő valahova.

Jóképű férfivá

érett a sarja.

Igen jó volt a

kisugárzása,

azonnal látták

rajta, nem a

ruha teszi,

belül van

a minőség.

 Egymást

mégsem

értették, ki

 innen, ki meg

onnan hozta a

generációs jelét.

Nem is gondolnak

vele, hogy talán azt

mindkettőjüknek

a helyére tenni

is lehetne.

Lassan már

csak önmagában

bízott, a dolgairól

másoknak nem

szólhatott.

Örült neki

csendben,

megvan.

Fel sem

fogta,

hogy

mennyire

jól megy a

dolga, ahhoz,

amit ő tudott.

Maga mellől

is mindenkit

kitakarított,

akiről látta,

tehetséget

hordoz.

Ne

legyen

látható a nagy

különbség, mert

rájönnének az

emberek,

hogy ő

becsapta

őket.

Nem

az övé

a tudás,

a másét

használja,

afölött meg,

elsőnek nem is a saját

működésüket akarja.

Nagyban és kicsiben

ugyanaz van, tudja,

de közötte van

a lényege az

egésznek,

azzal nem

is gondolt

még soha.

Majd, nem

illik bele oda,

ahhoz kellene

mindenkinek

igazodnia.

Önmagát

szerette

volna,

láttatni

a többiek

szemében már,

csak jó alaposan

feltupírozva,

olyanokkal,

ami nem is

volt és nem

is lesz soha

az ő sajátja.

Önmaga fölött

szárnyalt nap

mint nap

eljárt

oda,

ahol a

 tanácsot

kapta, olyan

nagyon hitte,

hogy a másik

azt is tudja,

ami neki lett

volna a dolga.

Az irigység lett

a legerősebb benne,

észre sem vette, hogy

önmagát, a csőlátók,

rosszakarók tábora

legalacsonyabb

szintjére

helyezte.

Mivel

csak a

pénzt

és a

vagyont

tisztelte, az

 embereket

is úgy mérte.

Igyekezett

mindenkit

az igazáról

meggyőzni,

akit nem

lehetett,

azt meg

legyőzni.

Egymástól

eltolódtak,

az addig abban

összerendezettek,

sok idő kell ahhoz,

hogy megint össze

is rendeződjenek.

Mindenhol

már csak

a sajátjai,

de nem

bízik már

bennük se,

mert látja,

hogy őket

is a túlzóan

sok pénz, már

más irányba vitte.

A lemaradottakról

meg nem is beszélve,

kénytelen gyakran

becsukni a szemeit,

hogy ne lássa azt,

amivel, úgy érzi

tenni már nincs

is mit, hiszen

nem ez volt

a célja, csak

nem hitte azt,

ami ott belül,

benne már szólt,

neki, hogy ne már,

nincs egyensúly.

Pedig azt hitte,

hogy kész a mű,

nem látta meg,

hogy de mű lett.

Nincsenek benne,

 a működéséhez az

emberek életéhez

igazodó folyamatok.

Nem érti ki, hogy is

maradhatott, pedig

annyira sietett, hogy

készen legyen vele,

arra az időre, amit

régen elvártak tőle.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten minden

földi jóval bennünket, éjen a

tisztelet, az emberies életvitel.

Ismerjétek meg egymást, hogy

ne csak éljetek egymás mellett.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” nektek, akik

már tudjátok hozzátanulni,

azt is, amiben mások a jók.

Vagy éppen azért, mert most

nem igazán megy, a jól bevált jól.

Átlátni, megérezni, kihallani tanulj,

hogy meglássad összefüggésében,

a saját életed, generációs jeled,

na meg a nagy Világot.

Szeretettel.

43. éve… 2017.01.22. https://julamami.com

Átfordultunk címet adtam a föstésemnek.

23 éves voltam és az aprócska,

s a másik magzati szakaszban.

Az akivel még nem történt

meg hirtelen olyan, hogy

elvesztette valakijét,

nem tudhatja azt se,

a másik, azzal mit is

élhet át, várja, hogy

magyarázza el neki

valaki, hogy miért…

Istennél a válasz,

nemcsak mondom,

át is kellett élnem…

43. éve már annak, s

az emléke megmarad.

Amikor azt a hírt hozták,

s halkan szólalt meg az erős

is, hogy valaki elment már ne

 várjam haza, ne nézzem meg,

a roncsmotort találnám csak.

A pocaklakómra, meg az ő

testvérére volt ösztönösen

akkor csak a figyelmem, a

 fájdalmamra semmit be

nem szedtem, kibírtam.

Másnap végigvártam, a

 fiúcskákkal az orvosnál,

nem tudtam kimondani,

engedjenek előre velük.

Megtanultam, hogy ami

az én fájdalmam, azt ne

osszam meg másokkal.

Csendesen sokat sírtam,

amikor feljött, elvonultam

és hangosan kisírtam magam.

Velünk van az Isten, már tudom,

azt is, hogy akkor, ahhoz az

energiákat is megkaptam,

hogy szép lassan kifájjam.

Méltatlan lenne hozzá és

a két felnőtt fiához, hogy

őt elfelejteni igyekezzek.

Mielőtt felnőttem volna,

már özvegy anya voltam.

Valószínűleg azért is ez

 lett az én hivatásommá,

sok mindenhez kellett,

felerősödnöm nekem is.

Megírom róla a könyvem.

2013. év szilveszterén,

fogtam az ecsetet

mártogattam

a festékben, az

Átfordultunkat

festettem meg.

Szilveszter volt,

vitte a kezemet

ami addig is mindig.

Ezt gondolom leírták

már sokan, sokféleképpen,

csak, hogy én ezeket át is élem.

Nem furcsa ez már hétköznapivá

vált, a sok ember által, akik

megtiszteltek és tanácsért

jönnek, idáig értem el,

hogy most már megvan

a magyarázata is idejében.

Tapaszalt ember lettem a 23.

évben elértem oda, tudom

azt miért van, felfedeztem

az emberek tenyereiben.

Mert a magyarázatok biza

ott vannak, generációsan.

Magyarázkodhatsz, még

próbálgathatod a régi,

jól bevált módodon,

már az sem hiszi el,

aki ma született meg.

Látszik, hogy teljesen

átvették az üzleties

nyelvezetet, mintha

az emberies nem is

létezne már, pedig

ott van az is, csak

maradt láthatatlan.

Ébresztő intelligensek,

ti mind tisztán átlátjátok,

kihalljátok, meg is érzitek

mindent amit a szüleitek még

nem biztos, hogy ugyanúgy

átlátnak, kihallanak, éreznek.

Miért nem lehet fontos nektek

az, hogy vannak akik nem értik,

ki mit kavar, profitál az üzletben.

Két oldalunk van, nem egyforma

senki senkivel, de nem lehet az,

hogy különb egyik a másiknál.

Előre miért nem tájékoztattál.

Kinek ezt, kinek meg azt adta,

az Isten tehetségül, ha te csak

kiszakítasz belőle magadnak,

 mi marad még, a többieknek is

jól kellene érezzék magukat.

Egy Haza ez csak egy, a miénk.

Tanulhatnád te is aki gyakorlod,

már régóta, s nem vetted észre,

átmentünk már, a tisztán jóba.

Az üzleties energia nagyon durva,

azoknak akik kifinomultak, ha nem

vigyáztok rájuk, hamar elmennek.

S maradnak azok, akik majd nem

értik, csak a saját tükröt látják.

Fejlettek lettek már sokan,

a lelkes,

szíves,

gondolkodók közül is.

A régieset élő, meg elérte

azt amire vágyott és  mindenhol

látod, a körítés óriási hozzá mérve.

Elégedetten üzeni annak aki látja,

megcsinálta, győzött, elérte, nincs

is másra igénye, ez volt az ő terve.

A többiek meg így haladnak előre,

mert van az Isten, nem fordultak

el, s nem fordultak másfele sem.

Fordított lett minden, van a jól

látható körítéses, s vannak ők,

akik csendben élik meg, a saját

bölcsességeiket, hiszen nem

 láthatják őket a többiek.

Ők meg látnak egy

csomó olyat, amivel

kezdeni semmit sem

tudnak, sokszor nézik

buggyantnak hát őket.

Csakhogy ez is az Isten

kezében, mint minden

ami fontos, nem bízza

másra, csak Isten dolga.

Tisztán látni, vagy rájönni,

meglátni, rálátni, megérteni,

összefüggésében látni, fokozatok

át kell élni. Nem lehet tanulni, csak

akkor, ha benned van már hozzá az a

fejlettségi fok, kerüljön hát a helyére.

Eljuthatnak a feltisztulnak, azokba a

helyzetekbe, amikor láthatnak

olyat, amibe mások még

belezakkannának.

Íme a megelőzés…

Tanuljad meg

azt amit te

nem hoztál,

mert nagyon

hiányozni fog az,

nyugodtan hidd el.

Később már, nem

tudok mit mondani,

én szóltam idejében.

Ennyi a lehetőségem,

megelőzés, megelőzés.

Különös oktatás, nevelés.

Megtaláltam sokféle

jelet a tenyerekben,

visszavezethető oda,

ahol a magyarázatok

leledzenek, megérted

azt is, ami addig eszedbe

sem jutott tán még neked.

Haladni, fejlődni, tanulni,

ne punnyadj, hagyd azokra,

akik úgy érzik, készen vannak.

Egy idő után neked is megjön

ám, mindenre a magyarázat.

Ha átérezni nem is tudod,

legalább adj tiszteletet

oda, ahol most nagyon

nehéz felfogni, miért…

Szeretettel.

Ismered-e a sorsodat… 2017.01.21. julamami.com

Ne engedd a saját

rezgésszinted fölé

helyezni magadat.

Elgyengülhetsz,

a sok elvárás

megfaragja

a tartásodat.

S egy gyenge

pillanatodban

elfújhat a huzat,

mindent te sem

tudhatsz, tanuljál,

ha hiányzik a tudás.

Ha nem volt ott sem

tartás, se méltóság.

Akkor megtartani

azt ami másoknak

fontos generációs

hatás, hát ugyan,

honnan tudhatnák.

Ő tisztán lát engem,

mint ahogy én őt látom,

nem hamis a szó őszinte,

hát ilyen az igaz barátom.

Köszönöm, ha tükröt tart.

Ne vedd túl komolyan te

 se magadat, nevetségessé

válhatsz adott pillanatban.

Az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy akkor is, ha

nem mindenben értenek egyet veled.

Ha túl korán elértél mindent amit az élet

adhat neked, keresd meg a sorsodban azt,

amiről eddig nem tudtál, hogy olyanod is lehet.

A sorsod adott neked a tenyeredben, csak tudnod

kellene mit kezdjél vele, a szeretet a legerősebb

energia, mégis nagyon sokan nem tudják, hogy

mit kezdjenek vele. Van amit hozunk és van

amit meg kellene mindenkinek tanulnia,

ha szeretné, hogy a sarjai ne ismétlésbe

bonyolódva éljék az életüket, inkább

haladjanak, tegyék a dolgukat a

saját sorsukat már ismerve.

Ügyelj rá, ki ne fordítson a

többleted, maradjon meg

a régi éned alapnak jó az.

Ha másokét is elvetted,

korrigál a sorsod, amikor

eljön az ideje helyetted.

S ahhoz tanuljál meg te

is mindent ami érdekel

és amit csak lehet, ne

 maradjál az ugyanazt

  szajkózó, lemaradó.

Adni időben tanuljál

meg, hogy ne kelljen,

ha szeretnéd, ha nem

kapnod mindenért neked.

Becsüld meg a szerencséd,

a generációs lehetőségedet,

így haladhatsz a te utadon,

se ismételned nem, sem

pedig mások után menni

nem szükséges, élheted

a saját és generációsan

is kiteljesíthető életed.

Az önző, túlzó jólétet

kerüld el, a kiüresedés

 lehet a következménye.

Ha eléred amit a sorsod

szánt neked, nincs feljebb,

pihenj meg, engedd át azt az

érzést, hogy megérdemled a

jóból, szépből a bőséget.

Ezek sorozatával lesz

magasabb a te rezgésed,

hozza a még és még újabb

lehetőségeket, amit nem

tudsz, mindig tanuld meg.

Na hagyjál dagonyát a

lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyadban.

Tanulj és tapasztaljál is,

hogy a fentből ne legyen

gyorsan lent, mert jönnek

ám, akiknek igen kifinomult

az érzéke ahhoz, hogy vigyen a

semmibe, egy pillanat alatt téged.

Amit nem te teremtettél, nem a tied,

visszafejlődik tőle a lelked, szíved, agyad.

A túlzó igazadba is beleragadhatsz,

s dagonyázhatsz ott, amíg nem

azok jönnek, akiket vársz majd.

Ha megvan az elégedett érzésed,

becsüld abban is meg magadat.

A többletednek a többletét,

már az emberek hasznára

kellene, hogy forgasd.

Hagyjál felnőni

önmagukhoz

másokat, hisz

valahogy te is

eljutottál oda,

ahol most vagy.

Örülj a tükörnek,

ha jónak láthatod

magadat abban.

Mert, ha

önmagadtól

túl messzire

rugaszkodtál

el, hirtelen

észlelheted

majd, hogy

már megint

a kiindulónál

találod magad.

S ha magyaráznod

kell már azokat az

önző döntéseidet,

elveszítheted,

azt ami olyan

 könnyű volt, s

talán te nem

is építettél

soha meg.

Ismerve

a sorsunkat

egyensúlyban

vagyunk,

akkor is,

ha azt

nekünk

nem volt

könnyű

végig

vinnünk.

Sőt közben

igen sokat

tapasztaló

emberré

lettünk.

Ránk

vetül

az is,

amit

mi mégis

másképp

tettünk

volna.

Nem

álltunk

volna be a

 nem is létező

sehova nem

vivő sorba.

Viselni

kell,

ha a

mások

döntése

miatt

nehéz

az élet.

Eljön

az idő,

amikor

értjük

már azt,

hogy miért.

S rájövünk,

aki elvett

tőlünk,

azzal

pont

neki

lett a

sorsa

 nehezebb.

Kérdőjel

maradt

a miért,

ha csak

a pénzért,

akkor úgy

terhelte

le vele

a sorsát,

hogy az

megállt és

azóta fülel,

őt hirtelen mi

 fékezhette le.

Hiszen azt is

elérte vele,

amihez

köze

nem

lenne.

Így a

tudás

sincs

meg

hozzá

benne.

Másoknál

meg ott van

azáltal a hiány,

a sors korrigál,

majd valamivel,

hiszen a rendnek

vissza is kellene

 rendeződnie.

Megvan

mindennek a

 sorszerűsége,

ki tudja mit

vonzott

be vele.

Prevenciós

lett belőlem,

a hivatásom

és szeretem.

Megtanulhatod

még időben tőlem,

mi lenne a dolgod,

ha te, ismernéd a

generációs jeled.

Különös oktatás,

nevelés, Julamamitól.

Szeretettel.

Mennyivel éred be… 2017.01.20. julamami.com

Feltűnően látványos az alja,

tényleg fel sem fogtad azt,

hogy az intelligensek simán

rálátnak, minden hamiskásra.

Kivárják, a többiek maguknak

gyártották azt le, körbe is ért

csak idő kérdése, hol a vége.

Mert, egyben a másiknak az

meg az eleje, az oktatáson is

tanuljuk, összefüggésében.

Te ezt vagy a születéseddel

hozod, vagy megtanulhatod.

Beérkeztünk a jó energiákba,

hát igen látványosan ott van,

mindenhol, igen könnyű most

megoldani, össze lehet szedni.

Ha ezt nem a helyén kezeled,

ha nem becsülöd a jókat a

tevékenységükben is meg.

S elhallgatod a sikerüket,

akkor a sokszorosított

önmagadat látod csak

a tükrödben majd ott,

a saját szemeidben.

Mennyivel éred be,

vagy rákaptál-e

még menet

közben,

arra

ami

még

meg

lehetne

neked, nem

mondanál le.

A saját határaidat

vajon megismerted-e,

s ahhoz képest most,

hol van ami a tied lett

és mit szeretnél még.

Vagy túl nagy lett az

a terület amit még

te át nem láthatsz,

se nem fejleszted,

 nem is taníttatod

már magadat,

te is alaposan

lemaradhatsz.

S azután majd

kényelmesen

elnézegeted,

hogy a többi

embernek

mennyire

nehéz

lett,

azt

élnie

amit

ő

már

élt

néhány

próbálkozó

idejében és

mind – mind

elégedettek

lettek azzal

is, ami az

emberek

hátránya

lett, nem

győzték

rendezni

úgy, hogy

még azon

belül is meg

tudjanak élni.

A lelkes, szíves,

gondolkodó agyuk

segíti őket mert az

 a gazdagságuk.

Ha időben

veszik észre

nem épülnek le,

rájönnek belevitték

őket az ismétlésekbe.

Mindig aktuálisan most

is aratnak és önfeledten,

naponta megünnepelik,

pedig ők nem is vetettek.

Elkezdhetnek edzeni már

az intelligensek, a védelmi

sport lehet most divatos.

Megelőzés, megelőzés…

Generációsan vetülhet

vissza sok családnak, akik

már sokat teljesítettek és

jól lehetne éljenek, vajon

azt ki éli helyettük meg.

Vajon aki

azokat a

tanácsokat

adja, itt megéli-e,

magyarul érez-e,

a hétköznapok

itt megérintik-e.

Vagy csak fent ül

ő kényelmesen

elhelyezkedve,

s éppen arról

beszél, amihez

neki nincs is

semmi köze.

Mivel ámul

a közönsége

milyen bátran

ígér, erről és

arról is szól,

jól fogalmazva

magáról beszél.

Nem kérdez, mert

arra nincs már idő,

rájött, hogy későn

ébredt egy reggel,

vele harcol most

az idő, be kell

hozza,

mert

mit

szólnak

majd róla ha

nem készül el

a semmivel

és időre.

Ügyelni kell

ám,  arra amit

látnak, hogy mi

van mögötte,

jobb ha más

nem is tudja.

Jól megcsinált

helyzetek, na

majd elmegy

a kedve onnan,

nem akármilyen

terepen van, oda

ne tegye be senki

más a lábát se, nem

garantálnak semmit.

Magánterületekre is

jól kitalált helyzetek.

Azt érzi megteheti

játszik azokkal is,

akiket komolyan

kellene vennie.

Már amikor

születtek,

tudták

azt,

amit

ő még

most sem.

Azután egy

napon, azt

veszi észre,

nem néz rá

már senki sem.

Elkezdtek félni tőle

azok, akik addig azt

hitték istenembert

teremtett nekik

a gondoskodó.

A mindent

megoldó,

hogyne,

hiszen

nála az

eleje és

a vége.

Hiszen

minden

úgy volt mindig,

ahogy elképzelték,

a gondolataikat is

olvasta, csak azt

nem tudták, hogy

mindaz úgy is volt

csak pont fordítva.

Ők sétáltak bele

a csapdákba, de

igen jól voltak

 azok tálalva ám,

minő erő, honnan

jön az, miből elő,

hát a csodájára

jártak.

Nahát,

annyira

működik az,

s azután ők is

megteremtették

a saját csapdáikat.

Ne menj a saját

nagyságod fölé,

a határaidat

ismerve

leszel

nagy, hiszen

a születésed

óta az vagy.

Hasznára és

nem kihasználva,

azoknak akik értik,

látják, hol vannak

az ő határaik.

Ami nem

azonos a

többiekével,

mindenkinek

más és más,

nem tucatban

születtünk le,

egyenként,

hozva azt,

ami a mi

feladatunk.

Mert egy Haza

ez csak egy,

s kicsiben és

nagyban ugyanaz

a lenyomat van.

Szeretni tudod-e

a Hazádat, vagy

csak a látszat az.

Ha nem tartod be

az emberies határodat

soha nem érhetsz el sehova,

mert mindig többet akarsz.

Eluralhat a hatalomvágy,

a szerzés, a birtoklás,

nincs gond, csak a

saját csapdáidat

már le is gyártottad.

Mivel nem lehet divat,

az emberies életvitel,

hát csak egyoldalú,

hiányos minden.

Tájékozódjál,

hogy magadon

kívülre is lássál, tanuljál,

hogy ki és le ne maradjál.

Ne a kirakatoknak éljél,

a lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyaddal

legyél elégedett,

nyisd ki a szemed,

mert a lényeges az

ott van körülötted.

Ne várd el azt is,

ami bennük nincsen,

az intelligenciát nem

az utcán találják, meg se

lehet azt venni, mert azzal

születnek az emberek.

Ha nincs ilyen neked,

azt tanulással pótold,

mert ebben tényleg

fontos, hogy le ne

maradj,

haladj.

Adni

akkor adj,

ha az belülről

való tudás, mert

ártasz vele, ha mégy

csak a többiek után.

Minden a szeretetre

épülve teremtődött,

a legerősebb energia,

nem pótolható semmi

álságossal, az csak van.

Különös oktatás, nevelés.

Szeretettel.

Vezetőnek születtél-e… 2017.01.19. julamami.com

Jó vezető akkor vagy, ha a felvállalt

feladatodat úgy végzed, hogy

mindenki a saját szintjén is

boldogulhat, így senki sem

marad ki a közös jóból, hisz

oda ő beletett, teremtett.

Nem mindenki pénzbeni

gazdagságra született,

van aki a szíves, lelkes

gondolkodó agyával

teljesedik ki, s lesz

emberiességében

 a tehetsége által

színes, szíves, lelkes,

 a segítésben gazdag.

Gyakran keverik össze

az intelligens embert a

a pénze mögé bújóval,

ők hasonló rezgésűek,

 de különböző az oldal.

Tanuljál, hogy tudjad,

ne köss üzletet azzal.

Amióta a régmúltot és

 csak azt, emlegeted te fel,

tán megrekedtél ott benne.

Skype julamami.julamami által

lehet, hogy tanulni kellene,

azt amit nem ismersz fel.

S elment melletted

mindenki

aki

fejlődött

is aközben.

Az ő hitelessége

erősen kérdőjeles

amikor olyan erős

az együttérzése,

hogy az szinte

lenyomatot

képez.

Téged

oda jól

belerak,

ha ki tudsz

jönni onnan,

akkor az Isten

is veled van.

Bízzad

arra, aki

azt azért

vállalta,

mert az

ő dolga.

Ő arra

született,

emberies,

segítőként,

eljár abban,

amiben a nem

hozzáértőként,

abban látszatos

úgy sem tudna.

Hiszen abból is

kell ám legyen,

neki haszna.

Mert ő azt

másképp

elképzelni

sem tudja.

Amikor

rábízod

magadat,

kontroll

nélkül,

azokra,

akik azt

pontosan

tudják mi,

hogyan hat.

Jól kirafináltak már.

Amikor ahhoz, olyan

külsőt is formálnak

neki, amilyen ő sosem

volt, akkor az szerinted

miről, kiről mit is mond.

Pontosan tudja milyen vagy,

mi az amiről álmodozol te.

Körülbelül annyit teszel

ki a kirakatba, amiért

szenvedtél egészen

odáig, hiszen nem

volt erőd ahhoz se,

hogy tégy magadért,

s az Isten is megsegít.

Addig szabadulj meg,

attól amit magadra

vettél, s másnak

a kiszolgálója

lettél,

amíg

ki nem

derül,

hogy ki

vagy és

miért is

mentél

abba bele.

Ha a munkát

nem a helyi

kapja, teheti,

az olyan

mintha

elvettek

volna tőle,

valamit belőle.

Hiszen őt a hely

tükrözi az úgy

rezeg, mint

ő maga, a

 minőséget

is ő adja.

Mivel

ismerik,

tudják azt

is, hogy az

a munka olyan

érzés neki, hogy

a szülőhelyét azzal

is szépíti, na meg át

is látja, hogy mi

is történik az ő

hőn szeretett

saját Hazájával.

Minden helynek

megvannak az őt

segítő, magas

rezgésű

emberei.

Hozzáértők

azt csinálják

ők, amire születtek.

Ha jól bánsz a szíveddel,

lelkeddel, a gondolkodást

a saját eszedre bízod,

te is magas rezgésű

leszel, bizalommal

lesznek feléd,

hisz eléred

 azt magad

 is, amiért

megszülettél.

Ha  nem figyelsz

oda, mi történik

körülötted,

azt veszed

észre, már

nem is a tied.

Az amiről azt

hitted, mivel

minőséget

adsz, meg

is becsülnek.

Most nem arról

szól semmi sem,

keresd meg azt

a lehetőséget,

ahol kiállhatsz

magadért, ne

ess hasra ott,

ahol nem kellene.

Oda adj tiszteletet

ahova az meg is járna,

ne oszd szét a tiszta szót,

oda ahol dőzsöl a hamisa.

Azzal csalogatna bele oda,

hogy legyen aki a többi jót

is neki hozza, mert az, ne

gondold, hogy neked ő

jót akar, nézz csak

bele, hány ember

az akinek jót

tett, hogy

amit ő

mond

elhitte.

Csak ő

lépett

azzal is a

 következő

jólétét adó,

helyére és

pont te

toltad

oda

bele.

Azzal,

hogy nem

néztél utána

annak, hogy hiteles

ember-e ő,

vagy csak jól

sikerült

a körítése.

Mutatja azt az

 addig elvégzett

munkája, látszik

rajta, emberies

léte, hiszen azt

csinálja amire

született, az

az ő hivatása.

Egy Haza ez

csak egy, mind

jól élhetnénk itt,

ha azt csinálnánk

amire születtünk,

mert akkor minden

nap meglenne, az a

sikerérzetünk, ami

tulajdonképpen

éltet bennünket.

Különös oktatás, nevelés,

abban erősít meg, emiben

te a legjobb lehetnél, ha

azt már felismernéd.

Szeretettel:

Kicsiben és nagyban… 2017.01.18. julamami.com

Kicsi porszemként mi is fontos

 része vagyunk itt az egésznek.

Tiszta forrás, feltisztult tudás,

feltalálni valami fontosat, azt

jelenti, azért felelős is vagy,

 ne kallódjál, tudjanak rólad.

Hát ezért igyekszem itt is

tudatosan behozni ezáltal is,

a köztudatba ide ki a Világodba.

Pont nem találod a középpontod,

hát igazítsd meg a belső tartásod,

tanulhatod azt az oktatásomon,

hogy ne romoljon le minden

amit eddig jónak tartottál,

amihez sokat adtál, a minőséged.

Jó szó, tisztelet, szeretet helyett,

ne mondja majd a sarjad és sarjai,

takarodj innen öreg, fölösleges

vagy, s vinnék az örökséget,

 még ha nem is teljesítettek.

A mi jóízű beszélgetéseink

helyett, ha nem rendeztétek

a tieiddel még a helyzeteteket,

csak beállna egy támadó pózba.

Nem a tisztelet mellett döntöttek

az a fontos csak, ami direktbe hoz.

Így eltávolodtatok, kommunikálni

képtelenek veled, vegyed észre,

nincsen neked már szavad sem.

Főleg, ha olyan mintát mutattál,

és úgy is nevelted, bocsánatot is

időben kellene ti kérjetek, nem

múlik el nyomtalanul semmi se.

Azt meg amit gyermekkorukban

lehet a tenyereikben meglátni is,

fontos lehetne neked is tudnod.

Ha nem hozod helyre mindazt,

a generációsan következő fiad,

kifordulhat a megszokottból

és őt nem is hibáztathatod.

A tolerancia, a jóember ujja,

ugyanaz, mellette a siker ujja,

aztán az emberek, gyerekek,

párkapcsolati jelek, hivatás.

Nehezebb az intelligensnek,

ott ahol csak a pénzes számít,

lealázódnak közöttük, ahol csak

egyoldalúan még többet akarnak.

Alaposan önmagán túl is szaladhat,

nincsenek határai, a generációsat

sem ismeri, de önmagát se tiszteli.

Nem is gondolnak vele, hogy ők ott

megalapozzák a tiszteletlenséget,

 velük is úgy kommunikálnak majd.

Ne hidd el, hogy vége, fordulj át,

 oda kerültél mintának az elejére,

ez nehezebb, de jó az eredménye.

Akkor azt, a laza hajlítást a mondat

közepében, te sem vetted komolyan,

megengedted, a többieket rábeszélted.

Győzz meg legyőzni könnyű ám engemet,

nem harcolnék se veled, se ellened, oktatni

szeretném már, a jót, a tartásosat és a szépet,

nemcsak írom, mi egy generációs házban élünk.

Kívánom minden jónak, sikerüljön nekik is ez.

Tudod-e, ha egy porszem elmozdul, utána csak

keresheted a helyed, kimozdíthat a biztosból,

elmozdult azzal a lejtőn lefele már minden.

Átbillentél szoktam mondani, amikor azt

látom, ne találkozzunk, nincs miért.

Megelőzésmegelőzésmegelőzés.

Egyenként és nem többen

születtünk le egyszerre.

Mind más feladatot és

tehetséget hoztunk ide,

apró része az egésznek,

nem különb hát senki,

egyikünk se a másiknál.

Ha megjön az eszünk is

hát fejlődni igyekszünk.

Nem ártva, nem bántva,

haladni előre, ahogy azt

a teremtő a tisztaságra

vágyókban benne hagyta.

A kicsiben és a nagyban

ugyanaz a lenyomat van.

Sok kicsi aprócska

részletekből

adódóan,

hosszú az út

még a tudás fele.

Szoktam mondani, én

már megjöttem onnan

néhányszor, ahova ők

most indulnának épp el.

Felhívom a figyelmüket

azzal, hogy fölöslegesen,

 időt pocsékolni nem kell.

Amit már generációsan

a szerettei elvégeztek,

ő minek ismételné meg.

Tanuljunk emberiesként,

tanuljunk a jó emberekké

válásban is haladókként.

Elmondhatom, hogy a 23.

év gyakorlati tapasztalatom

alatt jól megismerhettem az

emberek, nagyon különböző

tenyereinek lélek-térképeit.

Leolvasni tanítom meg őket,

a többi ember tenyereinek a

rajzainak különbözőségük

által közelítjük meg, az ő

saját tenyereiket.

Miközben,

nagyon sok

olyan érzéssel, jellel

találkoznak, amivel az

addigi életükben nem.

Ilyenkor mondják aztán,

hogy de kár, hogy évekkel

azelőtt nem úgy döntöttek.

Ezen jeleknek az ismerete,

jól jött volna nekik közben.

Már jó minőségben élnék

a saját és a generációsan

is fontos feladataikat,

nem odázták volna el.

Amikor a tehetségednek,

tudásodnak megfelelően,

vállalod a feladataidat, a

 Világ is biztonságosabb.

Jó vezető akkor vagy,

ha az emberek, a

 saját tehetségük

által maguk is

 boldogulnak,

 hiszen ahhoz minden

lehetőséget megkapnak.

S a generációsan fontos

feladataikban  is

 a törlesztéseik

lehetőségeiben,

teljesíteni is

képesek,

mert az

nekik is a

minőségi élet.

Kiteljesedésre

törekednek

az emberek,

a sikerélményük

az napi tápláléka,

a lelkes, szíves,

gondolkodóknak.

Nem lesz unalmas az

 emberies mellett se,

 tele mindenféle, újabb

megoldani valókkal, s

 az a többiekre is hála

Isten jól hat majd.

Gondolkodón,

tisztelettel

jól bánni

az emberekkel.

Ne nyúljál ahhoz

ami nem a tied,

a fejlődés helyett

leépül tőle a lelked.

A körítés az lehet,

hogy óriásnak láttat,

de a valóság az biza

leleplezhet téged,

örülj annak, ha még

időben megtörténik,

amíg nem romlott

el végleg a lelked.

Ha nem vagy elég

magas lelkes, szíves,

gondolkodó szinten,

még a gyermekek

is átlátják mikor,

mit miért teszel.

Mivel te nem is

észleled, azt hiszed,

ha te nem látod meg

ami a többiekkel van,

akkor ők téged sem

láthatnak, nem így van.

A saját világodba

beszorulva vagy,

ha mások nem,

csak a te általad

megszabottak

boldogulhatnak.

Addig – addig

erőlködsz majd,

amíg melletted

minden értékes,

tudással bíró

el is halad.

Az állandó

az csak a

látszat.

Amikor

már

te is

beérsz arra,

hogy adni az jó,

már nincs hitele

se a szavaidnak.

Rád nem hallgatva

teszik a dolgaikat,

tőled el nem

fogadnak.

Ha el is

fogadják

félreteszik,

nincs jó

érzésük

azáltal.

Lejártnak,

elavultnak

tartanak,

legfeljebb

lesajnálnak.

Ha az emberies

benned nincsen,

akkor azt vállald fel

amihez te is értesz.

S abban elérheted a

legfelsőbb szintedet.

Egy Haza ez csak egy,

tiszteljük és becsüljük meg, s

 egymással is így legyünk emberek.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj

még, hiszen a széppel, a jóval,

amit ide beleteremtettünk,

nekünk meg sem jöttél.

Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Mielőtt ordítanátok, fordíthatok… 2017.01.16. julamami.com

Minden, amit te már túlzásba

vittél neked ott lesz tükörként,

ha te dőzsölve élsz abból, amit

nem te teremtettél, miközben

mások a végig dolgozott éveik

után sem kapják meg, a nekik

járó jó minőségű megélhetést.

Tényleg elhiszed, hogy a szinted,

nem árul el téged, lehetetlen az,

azt a mennyiséget, minőséget, te

úgy végigvinni, képtelen lennél.

Na itt van a bocsánatkérés ideje,

teszem, ebből gondom ne legyen.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Tartásos emberként, én felelős

vagyok most is, önmagamért is,

amíg élek dolgozni szeretnék,

amíg dolgozom, addig jól élni.

Ne hasonlítsanak senkihez sem,

aki nem ugyan ilyen helyzetben,

ugyanígy vitte végig a 65 évét.

Könnyebb a te helyzetedhez

igazítani bennünket, hiszen

akkor megint mi kell, hogy

termeljünk, még teérted is.

Miért is nem elég értékesek

neked az egyes emberiesek,

ne a mások szintjére vigyél

le bennünket, ha megoldani

azt is képtelenek lennétek.

Tartása és méltósága van a

kisembereknek, hiszen ők

végigviszik aszerint, ahogy azt

nekik lehet, nem tétlenkednek.

Ki mondta nektek, hogy csak a

sok pénze teszi az embereket, nem

úgy van az, a kis pénzükből is sokan,

sokfélékben már kiemelkedhettek.

Sőt sok olyan tapasztalatom is van,

 a pénzben gazdagok is emberiesek

nem elrugaszkodva élik az életüket.

Ha nem tudsz már velünk együtt

érezni, mert elrugaszkodtál attól,

ami előre vinne a tehetségedben,

legalább becsüld meg azokat, akik

vállalják amiben éppen vannak,

a nehezekben is a feladatukat.

Senki nem született csak úgy,

fölöslegesnek, mindenkinek

lenne fontos feladata, ha ő is

tudhatna róla, boldogulhatna.

Adnám át a tudásomat, hogy

mások se szintjük alatt éljék,

azt amit minőségében is lehet.

Ki ne üresedjen senki se, mielőtt

még a tehetségét megtalálta volna.

Íme, nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az éppen érkezőkhöz, az

 emberies nem különböztet meg.

Jönnek, akik értik mit mondok.

Ha nem nyitottad meg te

időben a tudás tárát sem,

oda ahol, most jól jönne.

Mert másképp is látnák

a Világot, a családjukat.

A befejezetlen sorsúak,

is sorba állnának, de ők

nincs hova forduljanak.

A csonkok, itt sem érnek

össze, nincsen összekötve.

35 év 200 nap az amit oda

beszámítottak, 44.420.-

Ft a nyugdíjam. Három

gyermekemmel együtt

nőttünk fel, ha tudtam

volna, hogy így lesz, ha

zsíros kenyéren éltünk

volna is, legalább velük

lehettem volna én addig is.

Amikor vállalkozó lettem az

nem véletlen, úgy tudtam én

megoldani, hogy munkám is

legyen, minimálisat fizetve,

el lehetett dönteni, hogy a

gyermekeimre, vagy mire

költöm el akkor, így láttam

én azt helyesnek, jól tettem.

A kisemberek életét élem én,

belőlünk van a legtöbb, de azt

gondolom, nem mirólunk szól.

Prevenciós a végzettségem ez

 az én hivatásom 23. éve, a 47.

évemben diplomáztam, most

éppen ide írok és tanácsokat

is adok, ha hozzám érkeznek,

vagy ha online megrendelnek.

Magamat neveltem, taníttattam.

Hát döntsék el fölösleges-e amit

én még 65 évesen is teszek, nem

ismerik el a jóban, hogy létezem.

Így, nem oktathatok úgy, hogy

beengednének, kívül maradva

vegetálok, magamhoz képest.

Kérem tiszteljenek meg és

jöjjenek el, egy 20 órás oktató,

nevelő rajzos tréningemre, tán

utána másképp is látnák mindezt.

Lelkes, szíves, tartásos emberiesek

gondolkodóként, nem ártva élnek.

Lehetne azt is, hogy ne nekem

kelljen ezért, magamat most

szégyelljem, nem mindig volt

minimálbérem sem nekem.

Hiányoznak onnan tán azok,

akik emberiesekként ott

érdemben eldönthetnék,

így gátolják azokat is akik

értők, s helyesen tennék.

Kérem én jelentkeznék,

esetleg ott fordíthatnék.

Te ismered-e az érzést,

úgy élni, hogy adjál,

s az adjon neked

belül,

tartást,

méltóságot.

Ez csak akkor

van meg, ha a

feladatodat

végzed,

amire

az

Isten téged

is teremtett.

Gyakoroltam

az alázatot,

készen is

vagyok.

S mond,

hol van,

az ember,

aki azt is

tudja,

én hova

jutottam el.

Talán nem is

kellene oda sem

leminősíteni, ahol

nem dolgoztak és

így nem tudják mi

a munkából a siker.

Lehet, hogy jó minta

is lehetne, a semmiből

valami, tehetségekből

merítve és egyszerűen.

Ez a Hazám, feladatát

ismerve adjon

lehetőséget

itt nekem,

ahova én a

sok szépet és

 jót beleadva éltem.

Tán tartást adna oda is,

ahol a késztetés hiányos.

Mondja és ki éli meg a

 jó sorsomat helyettem.

Ha nem élhetem meg

a saját Hazámban sem,

azt amihez már elértem,

most adjon abból nekem,

amit ide beleteremtettem.

A körforgásáról is szól

az élete mindenkinek,

a saját és generációs

feladatait is megélni.

Hiszen én magamért is

tettem, elhittem azt is,

hogy a saját Hazámban,

van olyan ember aki,

érdemben tudja

mi az ő dolga,

azokkal,

akik

egyedül

érték el,

a közösbe

beletéve amit

most elkérnek.

Mert eljött az

ideje annak,

hogy már

nemcsak

remélnek, de

minőségi életet

élni itt szeretnének.

Hisz két oldalunk van,

ha az a feladatunk már

el is fogyott amit, mint

tehetséget mi hoztunk,

biza a másik oldalon is

kellene tapasztalnunk.

Ha már a tehetségünk

által oda beleadtunk.

Mert az életünk nem

állhat meg, akkor

sem, ha az akinek

tudnia kellene,

azt sem tudja

mi a dolga.

Vagy tudva

mindent

magának

tart meg,

nem hagy

a közösben

semmit sem.

Persze,

hacsak

átfolyt

rajta a jó,

s a másik

végén,

aki

kapja

marja,

már

vitte is, s

 magának

betudva

azt is és

mindent

birtokolva.

Elfogyott az is,

ami nem neki

lett szánva,

nem is tett

hozzá,

csak

várta.

Mert

tudta,

hogy

van

neki

ott,

sógor,

koma,

s még

összes

többi ott,

felsorolva.

A látszatos

nagyok, ej

ha látnátok

kívülről is

magatok,

lekonyulna

biztosan a

 szájatok.

Mielőtt

még túl

mennél

magadon

annyira,

hogy az

nem is

fordítható

már vissza.

Nézz körül te,

a tenyeredben,

akadt-e valaki az

elődeitek közül,

aki legalább, az

árnyékával elérte

volna, a szélét is

annak, amiről te

elhiszed, hogy az

neked megjárhat.

Generációs jelek,

ismerd meg, hogy

túl ne menjél azon,

ahol még kezelhető,

nehogy a sarjadnak

legyen az majd olyan

teher, hogy elviselni

azt ő már képtelen.

Generációs határaink,

ha a sorrendet ismernék

is az emberek, rájönnének,

párhuzamosan is haladhatnak,

hiszen nem késő soha semmi,

addig amíg mozgásban van,

ott az életerő, az őserő.

Ne hidd azt se

el, hogy vége,

forduljál meg,

s azt veszed

észre, hogy

te kerültél

az elejére.

Szeretettel.

Fordítok is… 2017.01.15. https://julamami.com

Megtaláltam az embereknek

a tenyerükben a

térképeiket.

Feltaláltam

az oda szóló

összefüggéseket.

Így jöttem rá,

hogy gyakran

a gyermekek

magasabb

lelki szinten

vannak mint

az elődeik.

S van úgy,

hogy ki is

maradnak

generációk,

átugorva vagy

ellehetetlenítik

a következőket,

csak azért is , hogy

nekik igazuk legyen,

semmi ne változzon

a megszokotthoz

képest.

Így, ha a

családjaik

azt időben

észlelik már,

nem kinevelik,

belőlük, hanem,

odafigyelve

partnerek

mindahhoz,

az előrevivő

változáshoz.

Hiszen nem

hátrányként

kapták mindazt,

hanem a következő

generáció azon tagjai,

akiknél már elég korán

látható, hogy ők miben

a legtehetségesebbek.

Így a fejlődésükhöz ők

is partnerek, segítik

megtalálni azokat

a lehetőségeket,

hogy tudnának

kibontakozni.

Gyakran

az idősek

esélyt sem

adnak ahhoz,

hogy a sarjuk,

bebizonyítsa

azt amiben

ő magasabb

rálátással bír,

mint az elődei.

Az életkoruknak

tudják be, hogy ők

mindent jobban

tudnak, el is várják

tartsák tiszteletben

azokat a bevett

szokásokat, ne

változtassanak

azon, ha addig

jó volt, akkor az

úgy is maradjon.

Ott van a gond,

amikor már az

előzőek elértek

olyat is amihez

be sem voltak

ők érve, s olyan

dolguk nem is

lenne soha.

Akkor

bizony

elfordul, hogy

megrekednek

a következők,

hiszen mindent

elértek az elődök.

Hát élvezik amit

lehet, semmihez

sem partnerek, ami

a közös teremtésbe

visszavezethetné,

hasznossá is tehetné

őket, nincs motiváció.

S ha ilyenkor nem

megértőek velük,

szétcsúszhat az,

aminek nem is

volt alapja sem.

Előfordulhat a

kitagadás és a

visszásságaik is,

tönkre is tehetik

azzal még azt is,

ami nem is

függött

össze

azzal.

Ritkán

hallani

olyat is, hogy

természetes

lenne az is, ha

a (bocsánat),

elhagyhatná

a szájukat.

Pedig

tévedni

emberi,

és nem

életkori

dolog.

Rálátva

könnyebb

tudatosítani

azokban,

akik

jönnek

és kérik

a tanácsot,

mert nem

szeretnének

véglegesen

elszakadni a

 szeretteiktől.

Csupán azért,

mert még nem

találják azokat

a megfelelő

szavakat,

ami

át

is

menne,

s nem

sérülne tőle

senki sem

meg.

Ilyenkor

emberiesen

fogalmazva

hamar meg

is van az, ami

 ott át is megy.

Ugyanilyen

nehezen

találják

meg,

a szót,

akkor,

ha az

egyik a

hatalom

erejével

odateszi,

mintha

nem lehetne

más megoldás,

tiszteletlenül

nem kíméli

a többieket.

Mert az őt

helyettesíti

mindenben

ami az ő

emberies

hiányából

ered, bár

a többiek,

nem értik a

miérteket.

Viszont

látják az

erőből való

működést,

hogy nem

engedne

abból,

egy

kicsit

sem.

Nem

ismer

más

érvet

csak

azt,

ami a

tettből

ered.

Hiába

az eszes

érvelése,

nem megy

át abból

semmi,

csak a

sajátját

fogja

fújni.

Ehhez

is van

már szó,

odavaló.

Úgy, hogy

az ott ne

legyen

bántó, de

megalázó se.

Fordítok

szoktam

mondani,

amikor

hallható,

hogy nem

találják azt

a szavat,

ami akkor

a megoldást

ott időben meghozza.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés.

Magyarországon, Paksról

a Hergál Házbból, online,

ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel. Julamami

Ne add fel… 2017.01.12. julamami.com

Ne add fel, meggondolatlanul

ne válj el, a Hazádat végleg

ne hagyd el, a jó sorsodról ne

 késs le te se, mindent idejében.

Tanulj meg fordítani a különböző

generációs feladatú embereknek.

Vannak ők a szintjük fölött lebegők,

nincs kontroll se rajtuk, mert ahhoz

is túl sok a pénzük, szabadon tehetik,

ami nem az ő tudásuk nekik azt is lehet.

Az intelligensek között, a tudás hiányosak

sokáig már úgy sem bújhatnak, kilátszanak.

Tisztelettel itt vagyok a 23. év, tudom már

azt amit tudhatok, tanuld meg, hogy ne

menj bele te se a félig igaz történésbe.

Az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, erről is szólhatna,

a Julamami Magyaros Agyalósa.

Ha te se ide, se oda, nem férsz bele,

hát tedd hasznossá magad tanuld meg.

Nem elég, ha láttál már olyan embert,

 aki ehhez értett, úgy csinálsz, mintha te

 értenél is hozzá, fogtad és kölcsönvetted.

Épp azáltal még hiányzik a tudásodból, az

intelligenciád nem hozott, nem születtél

vele de ezáltal, megtanulhatod a szinted.

Legyél igényes önmagadra, a tudásodra,

hiszen a saját tükrödet gyártod azzal le.

A sok pénzed által ez nem oldódhat meg,

sanyaroghat a szinted alatt a te lelked is.

Emberesedj abban amiben épp te vagy,

szoktam mondani az oktatásomon,

amikor nála azt látom,

hogy

igen

nehéz

időszak

áll azelőtt

aki megtisztel

és a tenyerét épp

leolvastatni érkezett.

Most így visszanézve a

23. év, hogy hivatásomul

választottam, addig én is

mindent megpróbáltam,

amit méltónak találtam.

Mert ragaszkodtam ahhoz,

hogy átláthassam, kihalljam,

megérezzem legalább, aztán

majd tapasztalva is tanulom.

Így mentem az akadémiára,

mindazt amit a gyakorlatban

megérzésből, rálátással és

kihallással, emberiesként

alkalmaztam, megtudjam,

 mit miért is úgy teszek én.

Belülről éreztem, tudtam,

mikor mi a dolgom éppen,

azzal amit odatett az Isten.

Voltak olyanok is amikkel

akkor még nem bírtam el.

Hát benne voltam egy ideig,

hogy eldönthessem jó-e nekem

megfelel-e az annak amit az én

lelkem, szívem, agyam szeretne.

Így hát másképp működtem mint

sokan mások, a nehezebb utakat

választottam, hiszen nem volt

más csak én, akivel azokat

meg is beszélhettem,

Korán rájöttem,

nem értenek

az emberek

engemet se, azért

 mert láttam, hogy

a hasonlókban

nem egyedül

csak én voltam úgy.

Nemcsak légből van,

tapasztaltan tudom már.

Belülről való, emberies

a tartás és a méltóság,

vannak biza akik tanultan

sem tudják mindezt még.

Különös oktatás, nevelés.

Tapasztalva, erre később

azt mondtam, hasonló

rezgésű emberek ők,

megértik egymást.

A pénz nem tudja,

eltávolítani őket

egymástól, hiába

más és nagyon más.

A sokszor és sokféle

módon tapasztalás

adta meg nekem is,

a bizonyosságokat.

Megfigyeléseimhez

partnerek voltak ők,

akik hozzám érkeztek,

de nem várhattam el

tőlük, hogy álljanak ki

ők a tudásom mellett.

Hiszen nekik továbbra

már nem volt érdekük

az, nem számoltak vele,

hogy milyen jót tennének

velem, ha beszélnének is

arról, hogy a velem való

találkozásuk után nekik

jó irányba változott

meg az életük.

Nincs ennek

olyan formája,

amit elfogadnának

olyan helyeken, ahol

eldöntik, hogy ki az

aki feltalált

valamit és

ki az aki

a másokét

viszi be, mint

a sajátját, csak

azért, mert van

hozzá pénze is.

Pénz nélkül nem

jutsz el oda, ahol

megbecsülnék a

tudásodat úgy,

hogy hasznos

lenne neked

utána, bele

kerülnél vele

a köztudatba.

Nagy gond az,

ha nem megfelelő

emberek vannak,

azokon a helyeken,

ahol érteni is kellene

ahhoz, legalább átlátni,

kihallani és megérezni.

Ez lenne az alapja annak,

amivel a többi embernek

a dolgait el tudja dönteni,

s ha folyamatosan fejlődne

is akkor hozzáértővé válna.

Nekem nem annyira nehéz,

mindezeket átélnem, hiszen

még tartósan nem volt jó az

életem, csak keresem a jót

és szépet, amit beletettem.

A gyakorlati tapasztalatom

azt bizonyítja, a körforgás

létezik, s amikor körbeér,

az a feladat el is fogyott.

Viszont ha csak ő maga

tudja azt, akkor ő kívűl

is marad azokból, amit

a többiek elfogadnak.

Hiszen mindenkinek

más és más a saját és

a generációs feladata.

Ha ezekről egyáltalán

nincs még fogalma, hát

önmagánál is alacsonyabb

szinten éli az életét, s biza

sokat árthat a hozzá nem

értésével, ha mégis dönt.

Mert elvárják tőle, hisz

az a feladata, hát tegye.

Hol vannak a megfelelő

emberies határok azon túl,

hogy csak élnek bele emberek

a semmibe, hiszen nincs feladatuk.

Hozzá voltak szokva, hogy mások is

gondoltak rájuk, nemcsak ők maguk

gondoltak a többiekre, nehezen

fogják fel, veszik tudomásul,

hogy nem törődik velük

már senki sem érdemben.

Tessék mondani tapasztalat

nélkül is lehet valamit vezetni

úgy, hogy ott ne sérüljön meg

senki, mert amit lát el is hiszi.

Emberiesen élni azt is jelenti,

nem vagy elismerve, kritikát

kapsz onnan, ahol nem is

tudják, mit tudsz te.

Hiszen ahhoz idő

is kellene, na meg

odafigyelés, rájuk,

ki, hogyan miben is

lehetne jó a tehetsége,

mindenkiben ott van ám.

Lehet-e kézzel foghatóbb

annál, mint a saját tenyerük

az embereknek, mind más,

nem egyformák, a lelkük

tükre az amit belerajzolt

oda, valószínűleg az Isten.

Legalább is a tapasztalatom ez,

hogyha el is tér tőle, vissza lehet

vezetni, mert a lelke, szíve, agya

jó kontroll arra, egy erős érzésben.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék se ellened, sem veled,

ide is az oktatásomnak a lehetősége

miatt jöttem, hogy megismerjetek.

Elérhettek, a +36 30 2470 589,

julamami@gmail.com, skype,

tájékoztatlak benneteket.

Szeretettel.

Imádkozni tudsz-e már… 2016.12.15. julamami.com

2011- 2015.12.15.

Szép jövőben hinni,

szabadon élni, jönni-menni,

tisztán meglátni a hétköznapi

csodát, ünnep az élet,

ha tisztaságra is

vágyik már e szép Világ.

Most jöhet a jól bevált ima,

 legyen egyensúlyban a nap, ha már

régóta vagy ott a mások Hazájában,

talán, azt is érzed otthon vagy.

Tisztelettel legyél feléjük, ah

végleg ne hagyd el a Hazádat se.

Az emberiest itt még ne várjad,

ahhoz igényessé is kellene válni,

hogy ne legyen mindegy bármi.

Ismerem mint a tenyeremet,

tudj a generációs feladatodról,

teremts ne ürességbe bonyolódj.

A sarjaidnak ugyan miről beszélsz,

ha majd megkérdezik, te miért nem.

Az ősztől ne félj, vagy már itt van a tél,

nem jár neked meg amiért te is tettél,

ha ötven alatti lett a nyugdíjad neked,

biza nem a te szégyened, szóljál, kérjél.

Eddig csak az őszies szél borzongatott,

tartalékold az életed gyümölcseit,

ne szórjad kínodban se szét,

a tapasztalt tudásod a tiéd.

Nem gondolnak a jóban arra,

hogy abból, jó neked is járna, hisz

oda teremtetted a szépet és jót, ők

nem arra valók, ők csak fogyasztók.

Majd meríthetsz belőle, bármit is hozott

a télies szél, ez a nap jókat is mesél és zenél,

látod tán csak kicsit szabadságon volt a remény.

Ha majd itt is, az új helyzetednek megfelelően,

már a szíved is, a lelked is megint a remélhet.

Nézz szét, fehéren csillogóan terített a hó,

a csodával is felér, a lelkünk tiszta tükre,

mind így érkezünk le a tehetségünkkel.

Hívd fel, akit a lelked jelez, ha szükséges

és tudsz már, bocsánatot is kérhetnél,

hiszen tisztító nap lesz azáltal az is.

Tedd rendbe a múltadat, hogy a

holnap beléphessen majd,

mert az ajtód előtt áll,

várja, hogy tegyél

érte, hogy be is

mehessen már.

Hidd el az igazi

érték benned van

ember, ne hagyjad,

hogy megszédítsen a

hirtelen jövő megcsillanó

értéktelen, amit nem te

teremtettél, a tied nem

lehet, az csak a látszata,

annak, amit szeretnél.

Nem fejlődött tőle a

lelked, rendezd oda

ahonnan elvetted,

hiszen ott most

hiányok lettek.

A tudás hiánya

nem védhet meg

alacsonyan rezeg.

A gyors kapkodás az

tudás hiányt jelez, nem

hozhat eredményt sem.

Figyelj amikor a lelked

jelez, a szíved a ritmust

adja, gondolkodjál rajta.

Legfőbb érték tán már

nem az ember, de kár,

hiszen a többiekről is

gondoskodni kéne.

Tiszteld az ősöket,

magától is előjön

a régvolt, ha ideje

már annak, hogy

megmutatkozzon.

Alsó-felső a múltjába

merengő, nem a most,

nem a jelent idézgető.

Amit teszel másokért,

nézheted a tükrödben,

ne érd be bármivel te,

tettél érte boldogulj.

Közeleg az ünnep,

tisztítsd fel a lelked.

Ezek az egyszerű és

emberies érzéseim,

ha sértőek bárkinek,

megint bocsánatot kérek.

Jó szerencsét emberek, áldjon

meg az Isten a feladatotokhoz is kellő

tudással, tehetséggel, tisztasággal benneteket.

Van az Isten, a saját idődben te is észreveheted.

Szeretettel:

Alternatív
Felirat

Betűk, szavak… 2016.12.03. julamami.com

Ebben, a szép Világban, jó Hazánk is lehetne,

működő mindenki számára, ha a fejlődni

vágyók mind, tanulhatnának egymástól.

Amikor az intelligenseket nem értik

és még benne szenvednek ott,

ahova már rég nem valók,

pedig ők értik, az őket

már meg nem értőek

mit nem értenek.

Lehet mindenféle

szinten beszélni,

elbeszélni, még ki

is beszélni, azt is aki

azért van ott is, hogy

tudjanak róla legott.

Két oldalunk is van,

másban vagyunk jók,

egy magasságban is

lehetünk, egymástól

mégis el, elbeszélünk.

A megoldás pedig az,

hogy tanuljuk meg mi,

amiben a másik a jobb.

Tudod-e mit jelent,

az a szó ami

átmegy,

s mit

nem

tesz,

ami

csak

pereg.

Ember,

ha a

szó

ott

marad

benned,

csak terhel.

Kommunikálni,

kommunikálni

tanulj meg,

anélkül,

csak

egy

szó,

ha

az

nem a

 másikról

szól az csak

zaj, nem jó.

A szavakhoz

nagyon fontos

lenne az alázat,

ha nem hallod

még meg, fel is

erősödhetnek

a szavak, de

akkor is

érted is

szólnak,

ha már

nem

hallod

meg,

csak

a

saját

szavaidat.

Magas a rezgése

a tiszta szavaknak,

nehezen értik őket,

mert még csak a

dobpergéshez

szoktak.

Ami most

számukra

azt jelenti,

oda-oda,

ott ám egy

szózuhatag

várható ma.

Ha nem teszel

magadért, hát

tesznek majd

érted,

ha

érted,

ha nem,

mindegy,

mert azt

fogod élni

aztán már.

Ő maga

szerint él,

mindene

van, hát

nem fél.

Azt hiszi

a minden

megvédi

őt majd, a

semmitől,

jól bedőlt

magának

is árthat.

Most, azt

tapasztalom,

a legnagyobb

gond lett mára,

az ürességeknek

az óriás tárháza.

Kimond valamit,

nem gondolkodik,

hisz most beszélhet

és biza beszél, hiszen

majd mindenki ahhoz

igazodik és kész, nincs

mit tenni, ha be kell állni

a nem is létező sorokba.

Nem lát, így nincs kiútja.

Mert valaki azt mondta,

jó az a régmúlt, s már azt

is megette a rozsda foltja.

Kommunikálj, az Isten áldjon

meg téged, téged, téged, téged…

Ha nem mondod mire lenne neked

igényed, mi szükséges ahhoz, hogy

élhető legyen az életed most itt,

hát akkor kitől várod azt a jót, az

igaz, tiszta szót, azt a mindenit.

Azt hallod gazdagok vagyunk,

hátha csak te nem látod még,

pedig rád is vár itt valahol tán,

a remény megáll a saját lábán.

Már mindent csak a pénzedhez

mérnek, ha nincs neked abból sok,

hát te ne is okoskodj, megteszik azt

helyetted is mások, azt sugallják,

az nem a te dolgod,

hogy gondolkodj.

Amikor tetted a

dolgod, a legjobb

tudásod szerint,

mert úgy tudtad,

neked is van itt,

fontos dolgod is,

azt éreztették

veled, fontos

vagy te is itt.

Mert

egy

minden és

 minden egy,

ezt te már látod,

így éled a napod,

a mindennapos

hétköznapoddá

válhat az ünnep,

a színes is szürke.

Nem számítasz,

ha nincs látványos

óriási körítés köréd,

ha nincs abból is egy

tucatod, amabból

meg sok-sok,

hova lettek

a jó szavak,

a simogatóak,

természetesen

ható tiszta,

egyszerű

szavak,

mond

most hol

bujdosnak.

De jól is jön

a jól működő

alázatod, ha

tudod, abban

is hol van már

a te határod.

Csak mégy

 makacsul

a saját

fejed

után,

észre

sem

veszel,

már más

semmit,

csak a

sajátodat

hallod meg.

Pedig neked a

tiszta szavakra

lenne most igen

nagy szükséged.

Kommunikáljál,

tanuld meg a

másik szavát

meghallani,

s abból meg

ki is hallani,

azt ami

téged most

fejlesztene,

ha hallanád.

Mert az csak

a látszatos most

is mint máskor is

az volt, hogy nem

megy át már a szó,

átmenne, ha tudnád

hozzá a kulcsszavad.

Az embert tiszteljed,

akkor is ha nem tudod

szeretni, nem fölösleges

ám itt senki, késő az már,

ha észre kell venned,

hogy nincs melletted

senki, csak azok, akik

a szavaidat teljesítik.

Szép változatos, színes

Világot teremtett az Isten,

nem fölösleges és nem különb

senki senkinél sem, hiszen ott

a tehetség mindegyikükben,

abból ők is jól megélnének.

Ha a többiek, akiknek már

adni szintén tudnia kellene és

észrevennék azt idejében, hogy

ha ők másokért tesznek, az is

ne csak róluk, értük szóljon.

Adjon az Isten minden földi

jót, mindenből annyit, ami

nem ronthat el titeket sem,

tiszteletem jó emberek,

szeretetben,

szeretettel

élni könnyebb.

Logo

Hinni… 2016.11.28. julamami.com

image011

Különös oktatás, nevelés,

Karácsonyi ajándékként,

oda ahol arra szükség

lenne most is éppen.

Ráhangolódni próbál

aki azt sem tudja mi is

 az, sosem volt ő olyan.

Mindenkinek megvan a

maga dolga, hogy sikeres

legyen a többletével ő is.

Csupán a hozzáértésen,

s emberies létén múlik,

ne vállald ha nem érted,

legalább ne alázd tovább.

Hinni a lélek erejében,

gyakran köszönteni

az eget,

meg

a

jót,

amit

a

mai

nap

idetett.

Színt vinni

a szürkeségbe,

vízre tenni azt

a sok bánatot,

megköszönni

az Istennek,

azt is,

hogy én még

most is lehetek,

teljesedésben vagyok.

Látom azt is milyen

fennkölten

adakoznak

a pénzben

 gazdagok.

Micsoda élet

és kiváltságok,

uram Isten,

honnan,

hogyan

lettek

ennyien a

magukhoz

képest is

 szegényesek,

a túl korán

öregedők, a

szomorú

szemű emberek.

Hiszen az egy

folyamatnak

a következménye

annak, hogy biza,

ki mikor

nem

vette

 időben

észre és

tett volna

érte, hogy

ez meg imígy

ne történjen.

Látom,

olvasom, hogy

kitűnő a statisztika

ó, micsoda csoda

eredmények,

amiket ők el

is értek és

mennyi sokat

teljesítettek,

sikeresek,

kiválóak

kitűnőek is

csak ők lettek,

mindent vittek.

Gratulálok,

tiszta szívből

mindazoknak,

akik közben

emberiesek

is maradtak.

Összefognak

és osztanak

és fennkölten

osztanak és

osztanak és

osztanak.

Azután

elmúlik

ez is, a

nem túl

sok nap,

s marad

minden

a régiben.

Nem lehet

bemenni

oda sem,

ahol már

lenni kéne,

fejlettként,

átgondolva,

rálátva, ki

is hallva.

Csak a

gátak,

a fékek.

S nekem

megint

azt kell

mondanom,

hogy nincs

miből adjak,

megszokták

 megszólítanak.

Naponta teszem

azt másképpen,

mert adni

teremtett

az Isten

engem,

akkor is

teszem,

amikor

az nem

látványos,

de átmegy

és pont oda

ahol annak

akkor a

 helye van.

Ha te ezt

csak úgy

mint egy

ünnepet

képzeled

el, s

benned

ahhoz,

átélés

nincsen,

hát

kinek

ünnep

az ami

a többinek

a nyomora,

ha nincs ahhoz

megfelelő alázata,

lehetne, hogy ne ő tegye.

Ismerem mint a tenyeremet.

Persze ugyan, hogy jövök én

ehhez, igen tudom,

apró porszemként,

most is maradjak

ám csendben.

Lenne miből

adnom oda,

ahol ez nem

született vele,

ne vegye zokon,

kérem szépen,

megtanulható

az, higgye el.

Hát

adom

a szót,

a vigaszt,

a valóságot

láttatom,

változik

és igen

gyorsan

a Világ,

hahó, én a

magamét

megtettem.

Most mások

jönnek, akik

belülről adnak,

amikor szükséges,

nem látványosan.

Mert én már tudom,

hogy adni  nagyon jó,

amikor

belülről

jön az

a való.

Nincs

senki

sem, aki

azt meg is

mondhatná,

hahó ne már,

ne így tegye,

segíthetnék

ha kérdezne.

Az alázat ha

 áhitatos is

az ünnep

átható

ereje,

az meg

mind

hiányzik

ám belőle.

Mindenkinek

megvan a maga

dolga, azt kellene

csinálnia, amire

született,

abban

mindenki

sikeres is lehet.

Tartással, belülről

átélve és

tapasztaltan,

amit lehet adni,

oda, ahol most

megint nincsen,

adni, adni, adni,

megadni addig,

azt amit éppen

még meglehet,

úgy értelmes,

és értékelhető a

  hétköznapi élet.

Azt át is élve,

lélektől

lélekig,

s meg is

köszönve,

hogy nem

fordítva

esett meg.

Megeshet

az is nem

tanult

belőle

már

megint

senki sem.

Milyen szép

is lenne, ha az

 intelligensek

felébredve,

szépen

ahogy

azt is

illendő,

csendben.

Adnának

oda ahol

máskor

sincsen,

nem ez

meg az,

hanem

semmi.

Akkor

amikor

az szükséges

lenne, naponta,

hetente,

havonta,

addig

amíg

azt kell,

ameddig

ott még

a szükség

várakozik.

Vásárias a

 forgatag,

a pompa,

jó széles

a skálája,

s a gyötört,

hogy sorba

kell állnia,

be is áll

fásulva.

Ki a

gazdag

és ki a

szegény

mondjad,

mit súg

neked

a látszat,

magadhoz

őszinte

tudsz-e

lenni

végre.

Hol van

itt most,

odalett az

emberek

reménye,

ha nem

értél el

arra

az

anyagi

síkra,

akkor

te nem

is vagy oda

való, bizony.

Hát ugyan

minek is

nevezik

most,

az

olyan

embereket,

akik lélekkel,

szívesen,

gondolkodva

élik meg azt

amit lehet.

Ki van zárva,

most ahhoz,

oda ők, hogy

jönnének,

 hogy úgy is

érezhetnék,

megérdemelnék,

kiváltságosoknak

zárt körösöknek

van az kitalálva,

igen nagy ám a pompa.

Szegény Hazám Csodaszép

kérlek ne menjél még, ugyan

hova mennél, hiszen a jóval s a

  széppel, amit mi beletettünk,

nekünk ide meg sem jöttél.

 Az emberieseket mivel

ők igen hosszan és

sokat tettek,

sokakért,

épp attól is

emberesedtek,

erős tükrök lettek,

őket így most kinézik

már és mindenhonnan.

Zavarnák tán a köreiket,

nem valók, nem illenek

sehova se bele, se oda,

beérik egy köszönéssel,

egy emberies öleléssel,

így kapják ők vissza azt

ami energiát beletettek.

Nincsenek elvárásaik se,

ilyenek sem amolyanok,

csak add meg a megjáró

tiszteletet az elég lesz.

Egy Haza ez csak egy,

beletettünk sok jót és

szépet, kivárjuk azt,

amikor is, elhangzik

a köszönet, olyan

emberek szájából

akik arra hitelesek.

Ők se valók se oda,

se meg amoda se,

csak az emberies

gazdag bennük,

kit érdekel már,

mi lesz velük,

vessenek ők

magukra,

biztosan

voltak

helyzetek

amikor meg is

 gazdagodhattak

volna, most akkor

nekik is sok- sok

pénzük volna,

s beállnának ők is,

oda a csak maguknak

csinált kiváltságos sorba.

Szép napot emberek, adjon

az Isten minden földi jót

nektek és mindenből

annyit ami a legjobb.

Szeretettel.

Alternatív

Ne bújkálj szeretet… 2016.11.05. julamami.com

2011.01.18. – 2016.

Hol vagy, ne bújkálj szeretet,

mert az üresség, a ridegség,

az álnokság, a kapzsiság,

betöltheti a helyedet.

Mi lesz a széplelkűekkel,

a jókkal, a tiszta gyermekekkel,

ha csak a szerzésre figyelnek a

felnőttek, kiüresedik a helyed.

Jer elő most, kérlek téged,

hahó, nem lehetsz

védtelen, nagy

az igény rád

még szeretet,

én csak a magam

nevében ígérhetek.

Kiállok melletted,

pedig mennyit

kaptam érted,

sokan ártottak

miattad nekem.

Hiszen a magam

erejével

sok éve

védelek.

Hittem

benned,

ez a nehéz

időszakokban

sokat segített.

Megtanultam

bánni veled.

Megláttalak

az emberek

orcáján,

éreztem a

kézfogásán,

mozgásán.

Megéreztem

a rezgésedet,

éltem

benned,

a szívembe,

 lelkembe is

engedtelek.

 Jó volt

tudni,

itt

vagy

velem.

Nem

hagytál el

végleg,

csak

néha

picit,

átmenetileg.

Odabújtam a

melegedhez,

ha fáztam.

Akkor is,

ha csak,

 a tekintetemmel

körbe-körbe jártam.

S én védtelenül álltam,

a sötét, hűvös, gőgös

áramlásban, hiába

szóltam, már nem

hallották a szavamat.

Körbeért amit akartak,

hiába mentem bárhova,

magamra voltam utalva.

Természetesen bocsánatot

kérek az őszinte szavaimért.

Megerősödtem már tőle.

Sikerre vitték azóta

már amiben

nevesek és

kényeskedően,

fényesek is lettek,

igen eredményesek.

Azóta már fontosak is

lettek, íme, lám kitudja

ide honnan is jöttek, de

módszeresen bekerültek,

néha üzeneteket küldtek.

Tíz év alatt sokat és ilyet,

az utcára, ki ne menjek

és költözzek el innen,

telefonálgattak, tíz

 évem rontották el.

Megtörténhet

ez bárkivel, aki

átlátja mindezt.

Jól beilleszkedve,

a körforgásból már

sok jót félre is tettek,

a jó sorból ki is állítottak,

vissza nem engedik őket,

arra módszeresen adnak.

Így már csak ők látszanak,

sikeresnek is mutatkoznak,

hozzáértés nélkül, engedik rá

az emberekre a satnyaságot.

S csak nézek ki a fejemből,

akiknek látnia kellene ezt,

ott ahol ők tevékenykednek,

tán nem látják ezt sem meg.

2016. emberiesei, hahó, ah,

elvitte az átlátást a manó.

Kihallani a mondandóból,

átlátni a történésből, meg

is érezni, régóta oktatom.

Én nem járhattam még

soha sem nálad,

nem láttam

a portád,

a házadat.

Birtokolni

nem tudnálak,

nincs bennem, nem

ismertem soha sem,

az arra utaló vágyat.

Remélem sokan

elférnek nálad.

Kérlek engedd

meg nekem,

azt, hogy

„néma követ”

lehessek nálad.

Sokan várnak,

rád várnak,

téged sohasem, a

 „csak” nagyravágyók várnak.

Ők még sokszor ártanak

még a nevedben is

egymásnak.

Akik már

adni tudnak,

alázattal is bírnak.

Mások meg szeretetre

szomjazva, régóta,

sorban állnak nálad.

Nézz ki kérlek téged,

hogy azt megláthasd.

Őket tanítványnak

kiválogasd, hogy

vigyék tovább

a jót és szépet.

A tekinteteddel

a tisztulni vágyó,

reszketőket áthasd.

Szépen kérlek téged,

a megérdemelteket,

sokáig már ne várasd.

Fordulj,

egyet,

kettőt,

hármat.

S már újra

áradsz, tartást

kapsz, s ők a

kérdéseikre is

kapnak választ.

A támaszra várók

támaszt is várnának.

A szeretteik szanaszét

 vannak, ők rájuk gyakran

hosszasan is várakoznak és

addig bizonytalanban vannak.

Erősödni is  megtaníthatnám

már lélekben, s tartásukban,

méltóságukban az anyákat.

Ki került be helyettem,

vagy az őszinte szó már

nem kell senkinek sem.

Mi mindent hitettek el

rólam veletek, képzelem.

Magamért is felelősen

tudom és kell legyen

erre is magyarázat itt.

Olyan nagyra tartotta

magát, hogy méltatlan

lett volna kérdezzen.

Oktathatnám-e vajon,

meghívnának ide is,

hiszen itt fedeztem

 fel Pakson a születési

helyemen, generációs

jeleknek neveztem el.

Vagy vegyem én azt is

komolyan, hogy az

én szerencsém már

megvolt, csak nem az

Istent is leutánozzátok.

Adnám az oktatással oda

ahol, annak a hiánya van.

Intelligensek hol vagytok,

miért nem vagytok láthatók,

átbillentünk és már a jóban

vagyunk, kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni,

hogy ne hulljanak szét,

 még a szerető családok is.

Megelőzés, megelőzés és

megelőzés, megelőzés…

Sokan azt hiszik el csak,

amit gyakran látnak,

álmosan is csodálkozva,

mindenre rácsodálkoznak.

Áldjon meg téged az Isten

szeretet és bőségesen,

ugye még látlak?

Nem magam miatt

várlak, hiszen bennem

rezeg már a lenyomat.

Egy pici hangulat, az

áramlat is megmaradt,

eggyé vált már velem.

Minden jó embernek

gyakran mondom,

 szeretetből vagy,

ha tudsz áradj.

Ennyire nyitottá

nem hagyhatod

a lelked, szíved,

hogy azokhoz

fordulj, ahol te

kiszolgáltatott

leszel ám azzal.

Tanuld meg,

annyira azt is,

hogy megértsed,

már magadnak

sem ártasz és

nem hiszed el,

hogy könnyebb

ha rossz vagy.

Amikor ártasz

a többieknek,

magadnak is

 ártasz azzal.

Tanuljad és ha

már képes is vagy,

te döntsd el magad,

hát időben adj, adj, adj.

Abból amire neked már

 szükséged többet nincsen,

magadban, a szeretteidben

bízzál, óvatosan tapasztalj.

Szeretet, ne félj kérlek,

minél többen

várnak,

annál

nagyobb

áramlásban

járhatsz magad is.

Bekerülsz a körforgásba,

 otthon leszel nála, nála, nála.

Áramlik vissza a részed a hála,

s az is bekerülhet a körforgásba.

Ő majd az emberek tartását,

méltóságát formálja.

Szeretet+hála,

nem ítéltetett,

senki sem

magányra.

Megízleli,

nem idegen

tőle az íze,

a rezgése.

Azt veszi

észre, ott

maradt nála

belőle egy

érzésben.

Jön újra a

szeretet

áramlása.

Bekerülhet

a körforgásba,

Istennek hála.

Győzz meg,

legyőzni,

könnyű

engem,

nem

harcolok,

senki mellett,

ellened sem,

az oktatás

lehetősége

miatt jöttem.

Mennek az éveim, várakozom.

Heringes Árpádné. Magyarország. Paks, HergálHáz.
Heringes Árpádné., egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., prevenciósként, julamami védjegyesen. Magyarországról, Paks, HergálHázból. Tiszteletem.

Belső tartás… 2016.10.12. julamami.com

A csoda

Belső tartás,

az ember

emberiesnek

született,

ki miből

hozta a

többletét,

tehetségét,

abban lehetne

jó minta, kiváló is.

Menet közben amíg

felnő, sok mindenféle

hatás érheti, ami

benne a jót

erősítheti,

vagy attól

eltéríti és

elgyengíti.

Ha egy család

az összetartozását

nem erősítik meg azzal,

hogy működik ott a

tisztelet és

ki van

mondva

a szeretlek.

Akkor bizony

majd kívülről

jön a mézes-mázas,

segítséget ígérve viszi

bele a sáros sűrűjébe.

Egyszer jut el oda,

hogy átbillentik,

azok a túlzó

energián.

S utána

nem

biztos,

hogy tud

uralkodni

önmagán.

Hiába

akkor,

ha én

 most, nem

kerülhetek

olyan helyzetbe,

hogy meghívnának

azokra a helyekre,

ahol a legnagyobb

szükség lehetne most,

minderre a tudásomra.

Nem várhatom, hogy

kiálljon mellettem

bárki, egyedül

találtam fel,

egyedül

rajzoltam le,

úgy is oktatom,

mert ez egyedi.

A tapasztaltnak

ésszerűségére,

is figyelhetnél,

de inkább oda

figyeltek az idegen

energiákra, hiszen

azok távolról jöttek.

Kontrollálni nem lehet,

az eredetét sem, de az

nem zavar senkit sem,

kell az izgalom onnan is.

Na majd ha jól össze és

vissza is, szutykolnak vele,

izgalmas lesz megígérhetem,

kíváncsian figyelem, hogyan

tudtok majd kijönni belőle.

Imádkozni na azt már tudok,

mert segíteni nem tudok,

ismeretlen számomra az,

na meg inkább hiszek az

Istenben. Mint a pénz

mesteri isteneiben,

akik egyik napról a

másikra gyógyítanak.

Szinte meghasonulva,

látszik az arcukon, hogy

jól meg vannak ijedve tőle,

hogy mibe is mentek bele.

Az a csoda, hogy is lehet

ilyen hirtelen kinőni

és belőle akkora

üzletet csinálni.

Na persze, ha

jók az üzletben,

nem is csodálom,

hogy ilyen hirtelen

nőttek ki, előtte

kitudja mivel

is foglalkoztak.

Máról holnapra

mindenki elhiszi

nekik, hogy ílyen

gyorsan tisztán is

látók lettek, így

megváltoztak.

Ide is oda is húzni,

össze-vissza  menni,

a szellemeseket hívni,

meg is kapják ajándékul,

egész életükben viszik, cipelik,

jól megkötötték le nem tehetik.

Itt a bibi szétágazó gyökere ám,

hogy a sok álságos hitelessé,

igen nagyon divatossá

lett, tömegek járnak

oda, nap mint nap.

Csinálják a nagy

üzleteket egymás

szerekét jól megtolva.

Zárt körben jó sok embert

alaposan össze is „szutykolva”, az

arra igénytelent meg is kakaskodva,

az intelligensekből is hülyét csinálva.

Él-e még a lelkiismeret bennetek,

vagy már régen kihűlt az is, mint a

tisztelet, meg a jóság és szeretet is.

Az Isten a tehetséget nekünk adta

ebben, azért adta oda, mert tudja, mi

nem rontjuk el, nem csinálunk belőle

a segítés helyett üzletet. Megengedte,

ezért nekünk, hogy mi megéljünk belőle.

Ha nem Magyarországon, Pakson élnék,

valószínűleg már taníthatnám mindezt

és városok szerte, hogy bizonyíthatóan

megtanulják a családokban a segítést.

Olyan formában, ahogy eddig nem is

hitték volna el, hogy segítségükre

lehet minden minőségre vágyónak

a saját tenyere, mint a térképe.

Győzz meg, legyőznöd könnyű,

 nem harcolok ellened sem, az

 oktatás lehetősége miatt és

az írásommal segíteni jöttem.

Ismerem mint a tenyeremet,

a tréning, ami a tartást és

a méltóságot,

megerősítve

megmutatja,

azt az őserőt

amit az Isten

mindannyiunkba

beletett, amikor, az

 ember megszületett.

Nagyon erősek lettek,

az alacsony szinteken,

a pénzhez közelikben,

működtetett energiák.

S amíg csak ott voltak

hatással, azokra, akiknek

 nem idegen az természetes,

az legalább két oldalú volt.

Hisz, meg kell tennünk az

életünk során,

mindenben

szinteket,

hogy

elérjük azt,

amit visznek is

tovább a sarjak,

ha fogy az, ami

addig megvolt,

mint jó energia,

hát miattuk kell.

Megalapoznunk

a következő

generációknak

a lábuk alá a talajt.

Na az nem mindegy,

hogy visszafelé visz-e

a könnyűben megragadva,

vagy felvállalva a nehezét,

ami a tatásunkban megtart,

marad-e. Vagy felerősödve

úgy hat a hiánya a jónak és

szépnek, hogy azokat is oda

vonzza megtévesztve, akiknek

ott, azzal dolga soha sem lehetne,

a benne lévő hiányok vonzották be.

Amikor a könnyebbet választva halad

valaki az útját, ki és kihagyva abból sokat,

hat amit elszórnak mint a cukorkákat az ő

számára csaliknak. Belecsalogatják a csidi-

csuda, csalódákba, s kapja a könnyű hamisat.

S megdolgozzák azokkal az energiákkal,

ami már nagyon durván és magabiztosan,

hathat, hiszen a tudatlanságot összemosva,

a könnyűséggel, Uram Isten itt meg mi lett.

Vigyázz magadra ember, igazítsd meg a belső

tartásodat, hogy az emberi méltóságodat el

ne hagyjad, mert egyszer fordulsz ki, s máris

ott vannak, a következő alacsony szintű sűrűk.

Felelős vagy, ha tetszik, ha nem, ha „energizálod” az

embereket, mert egy ideje már olyan nagy a szutyok,

hogyha azt mint átküldöd rajtuk, hát segítője lettél te is

valaminek, ami nem emberiesen működik, túl könnyű lett.

Felelőse vagy te is akkor is, ha akkora a kegyed, hogy az

már hatalmas lett, azt csinálhatsz amit akarsz, kegyeltje

vagy valamiknek, valakiknek, a látszatba ragadva hatsz.

Ha te sem kontrollálod mindazt,

amit cselekszel már olyan helyszíneken,

ahol tényleg csak a természetesen tiszta tudás,

színe java lehetne, hogy kerülsz oda, tán csak nem személyes

tuningot tartasz olyanoknak, akiknek már nincs tán életenergiája.

S te tartod rendben, hogy mégis az a látszata legyen, hogy hinnye,

de energikus nahát, azt az angyalát, pedig csak őket is rángatják az energiák. Már látszik az élesben, s olyan hatások is érik őket, amit,

ha fel nem ismernek, igen sokat árthatnak már mindenben nekik is,

és azzal mindenkinek, mert minden összefügg és már mindennel.

Ébredjetek,

intelligensek,

kommunikáljatok,

mi az amitől szenvedtek,

mi az ami úgy hat rátok, hogy

 meggátol valamiben éppen benneteket.

Az Isten adott nektek mindent ahhoz, hogyha

 belenéztek az eredőbe, ott mindent meg is leltek.

Hiszen rendelkeztek mindennel, ami oda szükséges,

s rájöttök, ott van egy mondat, ami megoldja az egészet.

Mondjad, tudod-e szeretni a Hazádat, mondjad ismered-e

a tiszta utat, mondjad, hiszel-e abban, hogy van intelligens energia

ami felettünk megszabja,

hogy meddig az arra,

hogy ne tévedjenek el.

Ne érezhessék egyesek, a kettesek,

a hármasok, se, Istennek

magukat, mert olyan engedélyekkel bírnak,

aminek a szövegét

talán nem is értik,

de felhatalmazza őket az mindenre.

Bele tartoznak a belső körökbe és ott olyan

szép és jó minden, mutatják is gyakran, mintha,

így élnénk mind megérdemelten jól a Hazánkban.

Szabadon hamiskodva és azzal is

meggazdagodva, ismeretlenül az

energia mezőket használva,

mintha értenének is hozzá.

Szép a ruha, oda a buda is,

hihetővé átvarázsolva, jól

megtévesztő kicsinyes, ha

 megszólal, jaj csak nem azt

hallod, el sem hiszed, hogy

úgy jártál, hozzá fordultál.

Látszik már jól a felszínen,

 hogy teljesen elszabadultak,

kontrollálatlanul megvezetik az

embereket a szintjük alá víve,

hiszen ott ők vannak otthon.

S akik azt, fel sem fogva,

mibe mennek bele,

velük tartanak oda,

ott ők ismeretlenként

dolgokkal találkoznak,

nem is feltételezik,

hogyha ők nem is,

ártanának másoknak, nekik simán ártanak ott, legott.

A megszövegezésekben benne van minden, csak le kellene

fordítani, ha valaki értene is ahhoz. Én már fordítok évek óta,

emberiesekről emberekre, pedig egy a nyelv amit beszélnek.

Összefüggésében látom  már, talán ezért nem kerülhettem

 vissza olyan helyekre, ahol régen természetes volt, előadást, tréninget tartottam. Most nagy szükség lenne, hogy előadjam megelőzésben, amíg van értelme, mert túl sok a katyvasz már.

Csirketoll, kutyaszőr, megvezetőkör, macskakar és jaj,

libaháj, pulykamáj, mondjad, varázsolni tudsz-e már, vagy

majd jön a hol volt hol nem, ide-oda rángatós, szellemesen.

Hiszen megtanulod az interneten, átküldik neked emailben,

hogy kell mágiázni, másokat rontani, körbe energiázni, ártani.

Ismerem mint a tenyeremet tréning a minőségre igényesnek,

az a sajátod, a valóságosat látod a sorsodról, mint lehetőségedről.

Nagyon fontos lenne most, legalább azoknak tudnia róla, hogyan is

működik ez, amit feltaláltam, megtaláltam az emberek tenyereiben,

hogy boldoguljanak az emberek, a megérdemeltben s a szintjükön is.

Legyen minden családban legalább egy ember, aki foglalkozik otthon

a lelkükkel, szívükkel, gondolkodó agyukkal, hogy felkészületlenül

ne menjenek ki az otthonukból, mert váratlan helyzeteket is fel

kellene már ismerjenek a gyermekek, fiatalok. Nézd meg hova,

gyűlnek és miért éppen oda vonzzák őket, azok amik ott vannak

a hétköznapjaikban, de most nincsen a tiszta oldalon láthatóan semmi olyan, ami hitelesen, nap mint nap

szinten is tarthatná a magyarázatát is, az

 egész hamisas katyvaszra rámutatna,

hogy legalább választhassanak,

mert, a másik oldal is van,

inkább szabad a vásár.

Hű de kifordultál,

de elszálltál már,

Uram Isten,

csak nem,

ne már,

de kár.

Két oldalunk van,

ha egyiket megélted,

hát ismerd meg, tanulj ahhoz,

 hogy tudjál élni a másikkal is,

a talajon maradj, ne szállj el.

Hívjatok meg, ha érdekel a minőség,

a különleges, különös oktatási formám,

a művelődési házaitokba engemet,

ismerjétek meg

mit találtam fel és meg,

az emberek tenyereiben.

Legalább egy bemutatkozó

alkalmat kérek, hogy rálássatok,

eddig mit háríttattak el azok tőletek,

akik megtehették,hogy ne legyek látható sem.

Ne ismerjetek meg, így nem ismerhettétek meg,

a saját tenyereiteket mint az Isten adta,

használható térképeiteket.

Ha ez sem megy, akkor

eladom a védjegyes

oktatási anyagot,

hogy amiatt mert

én találtam fel és oktatom, ne

menjen pocsékba, kár lenne érte.

Édes Hazám Csodaszép, ismerem

a Hazaszeretet érzését, az embereket,

 ugye nem mégy még, hiszen a széppel a jóval,

amit ide teremtettem, nekem még meg sem jöttél.

Adjon az Isten minden földi jót, szép napot kívánok.

Logo

Szeretettel.

A sikered… 2016.10.11. julamami.com

Kép024
Emberünk, apai ágon hozza a többletét, azt végigviszi és megcsinálja a sikerét. Julamami

Ami nem a te ötleted,

azt ne vállald fel, se el,

abból nem lesz más,

 csak látszatos siker,

zajos a felszín, de

 így eredménytelen.

Hahó intelligensek,

kiindulni magatokból

már nem lehet, amit ti

nem tennétek meg, az

bizony megtörténhet.

Tanuld meg azt is amit, te

nem hoztál a születéseddel,

tanuld felismerni a különbözőt.

Hahó, a vezetés nemcsak rólad

 szól, leginkább a többiekről,

aki érti, mekkora kegyet kap,

ha vezethet alázatot gyakorol.

Ha hiszi, ha nem, az Istennel, a

 saját idejében ő is elszámolhat.

A  lelkiismerete, a mindennapos,

kontroll igénye, a tükrébe nézve,

Ha ez nincsen, nem tisztelhető ő,

ha csak utasít, parancsol, helyzetet

teremt, tanulja meg gyorsan a jót.

Hisz, három éve gyors pörgésben

vagyunk, lemaradtak sokan, év

vége van és a legtöbben még

azt sem értik, hogy

most, mi is történik,

már a jóban vagyunk.

Amikor megszületünk,

hozzuk a tehetségünket,

mindenki sikerélményekre

született, abból táplálkozik a

lélek, a szív, a gondolkodó agy.

Generációsan is fontos mindaz,

ha valamit meggátolnak, az

nem megy végig, félbemarad.

Nem hajtja meg a szekeret se,

az olyan mintha, megfőzöd az

ételt, aszerint ahogy gondolod.

A belevalót belerakod a tudást is,

el is képzeled, milyen ízletes lesz.

Hiszen beletettél mindent, amit

tehettél, a többieknek is főzöd,

de azért,

te is ennél,

velük örülnél.

Elszólít onnan

a következő feladat,

s azt veszed észre mire

visszaérkezel, hogy neked

abból nem hagyták meg az

adagodat, így éhes maradsz.

Aki megette azt ami neked

járt volna, túlterhelt lett vele.

Az abból felszabaduló ereje,

 ártóan is hathat túlmehet vele.

A sikeres előrelépés helyett az,

túlzó, magyarázkodást kelthet.

Aki érti ezt, az korrigál amikor

lehet, hogy ne maradjanak se,

hiányok senkiben. Sem a másik

eredményével ne menjen túl

önmagán, a számára sokkba,

kezelhetetlenül túl senki sem.

Mindenkinek megvan,

a maga feladata és

az abból eredő,

sikeres élete

lenne, ha

ott végig

is mehetne.

Ha ezt még nem

észlelted, akkor biza

lemaradtál a sorban, te

most hátul haladsz csak,

fel kellene zárkózzál ma.

Gondolkodjon az agyad,

hiszen attól még haladsz,

nem te mások gátoltak.

Jó vezető akkor vagy, ha

azok is, akiket érint mindaz,

a vezetéseddel boldogulnak.

Megvannak generációsan is

a határok, ha az elődeid nem

tették a feladataikat, akkor

se azt jelenti, hogy most azt

hirtelen mind meg is oldod.

Hiányoznak a biztonságos

lépcsőfokok ami fokozatos,

az egyikről a másikra lép,

nem ugrálva közlekedik.

Adok-kapok a legjobb és

legértékelhetőbb dolog,

a jó értelmű, emberies.

Ha kezelhetetlenek a

szintkülönbségek, ott

tárgyalási szintre nem

kerül, nincsenek érvek.

Közvetítőkkel mehetne,

a feladatnak megfelelően.

Úgy látszik rögvest az is,

hol eredményes,

miben lehetne,

úgy hasznára a

közösségeknek,

hogy boldoguljon

azáltal ő maga is.

Mert ha nem a saját

életritmusunkban vagyunk,

akkor alaposan lemaradunk, még

 akkor is ha látszatra már elöl vagyunk.

Már csak körbe járunk hiányt generálunk,

nincs megoldás akkor, ha aki vezethet nem

érti mindezt, múltban maradt, megrekedt.

A sikerélményekből szabadul fel az is, ami,

előreviszi őt, ami akkor neki fontos, mert

önmagáért is ugyanúgy kell tegyen. S azt

a közösbe adja, a tudásának azon részét,

 ami számára már nem az életszükséglet.

Kitalálni, találgatni, a régi elavultban nem

lehet gondolkodni, hasznosabb inkább, a

 most energiáit is jól befogni és a sikerest,

mindenkiből hagyni előjönni azt a saját

idejében. Azzal az összetett energiával

 jól átgondolva, személyükre szabva,

a sikerük energiájával gazdálkodni.

Kommunikálni, kommunikálni és

kommunikálni, az idei, mai módi,

az emberiesnek a lelke fontos.

Tanuld meg ezt, ha te nem ezzel

születtél meg, valamit hozunk,

a többit meg amikor megjelenik

a hiánya, vagy már az igényed arra.

Otthon vagy, amikor a kicsiben te már

látod magadat, nem mentél sehova se,

akik elmentek ebből most kimaradnak.

A Hazáddal együtt dobban a szíved,

 a Világ együttérzése is erősít,

  mintha ott lenne nálad, ne

 halaszd el, oldjad meg.

Tisztelettel legyél,

szeretetből vagy,

elment a tegnap,

figyelj arra ami most

fontos, a holnap majd a

küszöbön úgy is megvár.

Logo

Kikapcsol-bekapcsol… 2016.10.10. julamami.com

Kikapcsol-bekapcsol,

megmondja mit tehetsz,

mit meg nem, még rád

 is parancsol alaposan.

Elég erős vagy már,

még attól sem

billenhetsz ki te

a megszokottan

jól működő, saját

életritmusodból se.

Persze ehhez azt is

tudnod kéne mit írok,

le segítségül ide neked.

Emberiesek nyelvének

neveztem ezt el, ha az

az oktatásomon részt

kívánsz venni megérted.

Na hiszen, csak menned

kellene tovább ott éppen,

abban amiben lehet neked,

tedd félre a sértődöttséged.

Ha megtolták, feltolták a te

szekeredet olyan magasra,

amit te nem láthatsz át és

nem érted mit vállaltál fel,

hát jön egy segítő fuvallat,

 érted lesz az, kezd el a saját

szinteden az életedet, úgy a

sorsodig elérhetsz, s időben.

Átfordultunk, már a jóknak

 energiájában vagyunk,

 felfordult hát az alja

és jól láthatóvá válva,

feje tetején várakozva,

az igaz valóját is mutatja.

A saját életritmusodat

tartsad és neked kell

most ahhoz, amihez

képes vagy igazodnod,

jó emberként haladjál,

magadra is jól vigyázzál.

Használd az intelligens

átlátó, kihalló, gondolkodó,

a mindent megtervező agyad.

Sokan vagytok nem egyedül vagy,

a jónak és szépnek, megvan az

egészséges életszerű ritmusa,

úgy hívják összetett energia.

Ha minden megelőzés,

előkészítés nélkül

megszakad a

folyamata

annak,

hahó

csak

abba ne

hagyjad,

csináld

tovább,

vezesd

le azt a

a jót, ami

másoknak

is adhatna.

Amit

kér

tőled,

s elvárhat

a mai napod, éld.

A mindennaposban,

az eddigi megszokottadban

 az életedhez elvárható ritmusban

maradjál, jó lenne, ha képes lennél rá.

Csináld azt, amit a te saját életritmusod

megkíván tőled, ne úgy vegyed, mintha

most szabadságon lennél. Inkább úgy,

hogy betöltöd azt is valami oda bele

tervezettel, amit addig nem tudtál

az idő hiányától elkészíteni, azt

most tegyed meg, a lényege annak,

 a megszokott életritmusodban maradj.

Nem hozzád igazodnak a többiek azt tudjad,

neked kell gyakorolnod most a jó régi alázatod.

Az a legnehezebb a mai folyamatban, amikor

fogod és elhagyod magadat, keseregsz,

azért ami most nem ugyanolyan,

mint annak előtte minden nap,

lehangolhatna, de nem hagyod.

Úgy érzed kiszolgáltatottja vagy

annak aki miatt megtörtént mindez.

Kikapcsolt a sorsod onnan, de attól még

a tehetséged ugyanolyan, legfeljebb nem

áltatva magadat, hozzálátsz és csinálod azt,

amiről addig csak álmodoztál, ha lesz időd,

akkor belevágsz és önmagadért csinálod.

Kikapcsolt, azt is jelenti, megváltozik az

emberek látásmódja, sajnos olyan is

van, aki azért tisztelt csak aki azáltal

voltál, de attól még az vagy aki vagy.

A belső világításod megmaradt neked,

legfeljebb a dicsfényeződ halványabb.

Ha nem is ugyanabban a helyzetben

gyakorlod a tehetségedet, tegyed a

dolgodat, tanuld meg bevinni azt a

közösbe, hogy körforgásban maradj.

Kikapcsolt, de csak abból, mert attól

még a benned lévő életritmusoddal

bevonzod azokat a helyzeteket, ahol

nap mint nap kibontakozhatsz, de most

egy ideig csak néma követe vagy annak.

Amire születtél és megvan annak a hiánya

valahol más helyen, más megoldásban, keresd,

meg ne állj, haladj, hiszen tehetséges ember vagy.

Legyen szép, emberhez méltó ez a nap, tisztelettel

legyél, hogy a saját életritmusodban megmaradj.

A harmóniád akkor van meg, ha senkinek sem

ártasz, senkit sem bántasz, a megelőzésben

maradva, megfogalmazod a téged érintő,

de a közösségnek adni tudó folyamatot.

Adok abból ami nekem fölösleges,

nem halmozok, nem rakosgatok,

az életszerű most körforgásában

vagyok. Haladok ahogy tudok, nem

a mások életritmusában, a sajátom

szerint cselekszem, ki magamat nem

billentem, de kibillenteni sem hagyom.

Egészséges életritmusban maradva adom

a szépet és jót oda, ahonnan majd azt én

is visszakapom, ha körbeért és mások

oldják meg, mert ők tartanak most ott.

Adjon az Isten mindent ami fontos,

a meglévő széphez és jóakarathoz,

jó szerencsét kívánok a mai naphoz.

A megnyugtató békés holnaphoz,

a jóba való bekapcsolódáshoz.

Szeretettel:

 Logo

Édes Hazám Csodaszép… 2016.10.09.

Édes Hazám Csodaszép,

kérlek ne menj még,

ugyan hova mennél,

hiszen,

számunkra,

a széppel, a jóval,

amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Hosszú idő kellett nekem is, amire

rájöttem, itt sem szenvedni születtem.

S azt is megtanították nekem az emberek

és az élethelyzetek, hogy a reményt azt el

ne veszítsem, még akkor sem amikor úgy,

kellett éreznem, elbujdosott énelőlem.

Túl korán, tán, amikor mások még

éppen elkezdik, én eltemettem, s

felébredtem tőlük, akikért viszem.

Megtaláltam a saját gondolataimat,

a szívem, a lelkem rezgését is időben

 felismertem, Hála Isten tőle erős lettem.

Mert a saját életemet a sorsomhoz így is

 elevickéltem, a gondoknak tengerében.

Beérhettem a sok tapasztaló hétköznapi

ünnepek minőségében, megtanultam bánni

az emberek lelkével, a megelőzésre tettem

rá a lelkiismeretem. Hiszen helyettük nem

dönthettem, önmagukhoz segítettem fel,

őket, a megelőzést erősítettem, ha még

lehetett. A lelki egészségükre figyelve,

adtam tanácsot, amíg még lehetett, ha

nem tudtak rám figyelni, elköszöntek.

Ők is megoldják, ahogy majd képesek.

Az Isten az embert is megteremtette,

tán azt is azért ő maga tette, hogy a

hozzáértésüket nélkülözve ne,

kísérletezhessenek a

kényük, kedvük

szerint az

önjelöltek,

rongálóan

látványosak.

A pénz jelével

rajzolták át, a

saját tisztára

vágyó arcukat.

A szeretetet

nélkülöző is

nehéz eset,

az nem úgy

emberies,

gyorsan a

kiüresedés

felé is vezethet,

találjad meg abból

 a számodra jó kiutakat.

Ne csapd be magadat se.

Ha a generációs feladatod

helyett a gyors, látványos,

mágiázót választottad, az

legyen a te gondod, ha az

majd önmagadtól elragad.

Abból meg sérülés nélkül

most gyakorolom, hogyan

tudnának visszafelé is jól

 kihátrálni az érintettek, s

ezt bizony most magamra

vetítve élni nem fogom.

Amikor rájöttem azt

megérzem, amikor,

túlmennék azon,

amiben addig

voltam, nem

vagyok se,

felelőtlen,

se ostoba,

hogy bele is

menjek abba,

amit fel nem

ismerek még a

rezgésében sem.

Így hát, tapasztalva

tanuló és oktató is,

lettem egyben.

Hol bujkálsz

szeretet, ó

mennyit

kaptam

érted,

hogy

én minden

körülmények

között kitartottam

melletted, nem tudtam

 kiszeretni se belőled.

Még akkor sem,

amikor úgy tűnt,

mindenki elhagyott,

csak egyedül maradok.

Azzal ami a lelkemből,

szívemből eredt és

tudtam, hogy az

csak jó lehet,

 azt ne, csak

magamnak,

tartsam meg,

 adjam át azt is,

 az értőknek, de

ne mindenkinek.

Persze akkor ha,

ők majd beérnek

arra és a saját maguk

sorsának megfelelő időben.

Megtanultam, ülni a küszöbön,

gyermekként, várni valakire,

aki úgy ment el,

hogy hozzám az

élete során meg

sem érkezett.

Megtanultam

felnevelni

magamat,

hogy ki

ne égjek,

mielőtt a

 gyermeki

énemmel is

megbékélve

felnőtt leszek.

Rájöttem arra,

menet közben,

hogy ne várjam,

az emberektől,

hiszen még csak

igen kevesen

tudnak adni,

 csakis  kapni

szeretnének.

Ezért, amikor

nagyon vágytam

a szeretetre, hát adtam,

hogy ki ne üresedjen az

a lelkemből, a szívemből,

a gondolkodó agyamból.

Amikor azt is

megérezhettem,

hol van az utam,

hát elindultam,

azon az úton,

ahol lehetett

s láttam az

emberek,

szemében,

a lelkük tükrét,

az örömüket, így

többet és többet, még

többet adni igyekeztem.

Kicsit rácsodálkoztam,

azt a, nem is üresedik,

inkább töltődik

a saját lelkem is.

Sokat és gyakran

imádkoztam értük,

mert egyszerűbb volt,

az is mint elmagyarázni,

hogy mit is jelent az ima.

Amikor egy nagyváros

gyönyörű templomában

imádkoztam az Istenhez valakiért,

némán haladtam, ahogy vettem

a vállamra a keresztet,

mintha igaziból tenném.

A félhomályban egyszer

csak megszólalt a négy

apáca, akik ott voltak,

s elmélyülten imádkoztak.

Éreztem, hogy ott én nem vagyok

egyedül, de látni nem láttam őket.

Hangosan kezdtek imádkozni és

én boldogan haladtam velük,

hiszen ugyanazt mondták,

amit én már egy órája

néma igyekezetemben.

Hiszen ott is belekerültem

egy új egészséges körforgásba, az

adok-kapok természetes folyamatába.

Az ima kapcsán néhány ember rám lelt ott,

s egy segítségért imádkozóhoz csatlakozott.

Aztán már megkértem a hozzám érkezőket,

hogy tegyék meg magukért és a szeretteikért,

tanuljanak meg imádkozni ott, ahol a helye van.

Nem siettem, nem kapkodtam, haladtam ahogy

azt megengedted Isten, s közben megéreztem az

életnek jó és rossz ízét is, hogy azt a különbséget

felismerve, tudjak adni a hozzám érkezőknek.

Közben meg áztam, fáztam, sok ridegséget

át, s megéreztem, a lelkemen átfutva,

így tőlem nem idegen már az sem.

Felismerem azokat a rezgéseket,

amikkel találkozhattam, a 22 gyakorló

éveim során, a velem szemben ülő emberek,

hozták ide. Megtisztelve azzal, hogy a tanácsomat

kérni érkeztek, szerettek volna rálátni valamire, ami

éppen akkor a hiányt keltette bennük, megkapták a

válaszaikat, s vitték haza, a szeretetet, amit hoztak.

Hol bujkálsz szeretet, hova mehetnek az emberek,

ha ebben a ridegségben veled töltődni szeretnének,

ne bújj el kérlek, segítek neked, hiszen mennyit kaptam

érted. Amikor a hiányoddal nem békéltem meg, csak mentem

úttalan utakon és kerestelek téged, még akkor is amikor azt is

megüzenték, hogy utcára akkor ne menjek, mentem, kerestelek.

Sok olyat élhettem meg, amit mások nem ebben a hivatásban, de ők

is valamiben biztosan rád leltek, látszik az emberek szemében, hogy

van-e bennük belőled, vagy csak élnek bele abba amibe, éppen lehet.

A sokfelől jövő, sokféle szeretetet felismerni gyakorlom naponta itt,

fel nem adhatom, hiszen ez a sorsom, az Isten ezt adta nekem, éljem.

Az ember, az embernek segítője lehet, ha értik egymást, még akkor

is, ha különböző nyelven beszélnek, kommunikálnak egy rezgésben.

Amikor megérzik az emberek, hogy a tisztelet, szeretet nyelvén ők

is értenek, már baj nem lehet. Van amikor az ember eljut a telített

energiához. Így, belerakja azt ami számára már fölösleges lenne,

nem halmozza fel, nem gyűjtögeti, hogy őrizgetnie kelljen, ott

 meg igen jól jönne, hogy a másik ember is érezze van aki

törődik ővele. Nem hagyja magára ha bajban van,

megtanítja arra, amin ő már régen és sokszor

túl van, menni előre az úton, hiszen az a sorsa.

Hahó szeretet, látod megbékéltem azzal is, hogy

most is egyedül kell menjek, mert rájöttem van már

bennem belőled bőven. Így tudok oda is adni megint

és újra, s újra, ahol, most éppen a tisztelet hiányával,

learatni szeretnék, azt is, amit nem is ők vetettek.

 Nem tudhatják, a jóérzés hiányától szenvednek,

ők is felnőnek, akik még csinálják a fölösleges

akaratos köreiket. Hiszen szeretet nélkül jó,

minőségi élet nincsen, tegyél érte, hogy

neked, neked, neked is legyen bőven.

Áldjon meg az Isten minden földi

jóval, azzal ami a legjobb nektek.

Éljen a tisztelet és a szeretet,

hiszen a legalapvetőbbek,

aki tud imádkozzon ezért is,

kérlek benneteket emberek.

Logo

Ízleld a szót, bocsánat… 2016.10.08. https://julamami.com

image003 (18)image003 (21)

image020

Hinnye már, ej de kár,

bocsánatot kérni

tudsz-e már.

Ne aggódj,

nem úgy

mondom,

hogy nem

is ismerem fel,

azt az érzést amit

kivált, én is mondom,

nap mint nap többször is,

 a hivatásomban gyakorlom.

Vagy arra gondolsz talán,

hogy

majd

hírül

viszi

azt is, a

jaj de kár,

telemadár.

Nálad van-e

generációs

határ, vagy

úgy tudod,

neked

ott mindent

szabad lett már.

Ha olyat hallasz,

hogy neked azt is

és amazt is szabad,

amivel a többieknek

árthatsz, akkor bizony

nem jó helyen vagy.

Hiszen gyakran esik

meg, hogy az minta

neked, rád ragadhat.

A többieket kérlek,

ne törpítsed le te sem,

csak egyre, a saját szintedre.

Inkább tanuljad meg azt amit,

nem hoztál a születéseddel,

hiszen felfele néző a szem,

felfele fejlődő a lélek is.

A különböző kultúra,

generációs feladat,

egymás tisztelete,

nem ártva, nem is

bántva élnek ők,

egymás mellett.

Ugyan milyen is

lenne, ha minden

egy katyvaszban,

jól kitaláltan lenne.

Egyesek kényére és

kedvére, akkor ugyan

miért születtünk volna,

ennyire különbözően ide.

Egy Haza ez csak egy, mind

megfértünk benne, tedd a

dolgodat a tehetségednek

megfelelően haladj előre.

Ne kelljen megélni azt,

hogy csak számlálnak

bennünket, még a

sorsunkat sem

ismerhetjük meg.

Mindenkinek kell,

egy hely ahol ő is

megszülethet, s az

ő Hazája az lehet.

Az Isten nem

teremtett,

fölösleges

embereket,

mindenki fontos

feladattal jött ide.

Ha tolerancia még

nincs tebenned, hát

 tanuljad, hogy legyen.

Vannak határai is az

„emberesedésnek”,

hogy túl ne menj,

önmagadon sem,

hát ismerd meg, a

generációs jeleidet.

A lelkednek ereje az

a legerősebb benned,

nem pótolható mással.

Aki itt született annak

ugyanolyan a rezgése,

mint az ő Hazájának.

Az érzést is hozza,

mit jelent számára

az a szó, hogy Haza.

Ez lenne az első ami

meg is történhetne

vele, ha hitelesen

lenne az tálalva.

Megvan annak,

 a maga rezgése.

A gyermek csak

kicsi, nem hülye

gyakran tanulni

is lehetne tőle.

Amikor a szép

ruhádat betölti a

 tested, s nincs ott

még benne ember,

akkor tanulni kell.

Egyszer fordulsz

ki, utána nagyon

nehéz lesz majd

visszafordulni.

Meglátod-e

mond, amit

felvállaltál,

az nem csak

munka, feladat

is lehetne neked,

ha felismerhetnéd

abban a tehetséged.

Felismered-e a te

és a családodnak a

generációs jelét.

Látod-e már hol

lehetne nemet

mondanod,

ahhoz,

hogy

még

kezelhető

lenne a sorsod.

Mi a módja annak,

hogyan számolsz el

magaddal, ha feljön

amit

mások

ellenére úgy is

megtettél, hogy azt is

tudtad mit miért teszel.

S egyszer csak neked

is szembesülnöd kell

egy hasonló helyzettel.

A kontrollálhatóról ne térj le,

 ha biztos a sikered még akkor sem.

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz,

s bármilyen magasságban is, ember

legyél a talpadon, ki ne billenjél tán.

Pedig azt hitted természetes az,

a nagyságodnak tudtad be, az

téged úgyis megóv mindentől.

Addig még kezelhető, amíg

rájössz, milyen nagyszerű is,

egyszerűnek lenni, akkor is, ha

  csábítana a telhetetlenség íze tán,

 másokat eluralhatnál, nem élsz vele.

Mert ha nem nőttél fel még ahhoz se,

kezelni a többieket, hogyan tudnád te.

Megkérnélek, hagyd meg azt amivel ők

megszülettek, fejleszd magadat, hogy fel

 ismerjed, a tehetségükben őket segítsed,

hogy egészséges lélekkel élhessenek.

Ismerem a sorsomat a tenyereimből,

a saját  találmányommal oktatom.

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), neked, ha érted,

hogy mindez érted és a családodért.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

Online oktatásom, még  nem tanítottam meg

senkinek  sem, az oktatását, tervezem.

+36 30 2470 589 vagy

heringesarpadne@gmail.com

Mindent

idejében

mondják,

tapasztalom az,

hogy igen, valóban

megvan, mindennek

a maga ideje és helye.

Ezért, aki megengedi,

hogy alkoholt igyanak

nála a gyermekek és

amikor azt észleli,

hogy nem tudnak

már járni sem, nem

törődik mi lesz velük,

úgy, ahogy vannak

 őket hazaengedi.

Amit utána

nekik nehéz

lesz követni,

maradandó

lehet annak

is a ténye,

hogy nem

emlékeznek

abból semmire.

Viszont nagyon

rosszul érzik

 magukat utána

a saját bőrükben.

S majd egyszer

csak bevillan,

minden ami

történt velük.

Ne legyen senki

sem nyugodt, ha

bármi olyat tett,

készüljön fel rá

vállalnia kell annak

a felelősségét ám,

időben szembesíti

őt is vele az Isten.

Tégy érte, hogy

tiszta legyen a

te lelked, a szíved,

gondolkodó agyad,

az ember minden

körülmények között

emberséges marad.

Tud-e vajon

nyugodtan

aludni az,

eszébe jut-e,

 hogy nem tett

értük, pedig ő

tehetett volna

 akkor őértük is,

hogy ne legyen

olyan emlékük.

Gyors pörgésben,

a jó energiákban

vagyunk íme 3 éve,

rosszalkodhatsz,

csak ott lesz igen

gyorsan a tükröd,

bele tudsz-e nézni.

Megelőzni, megelőzni,

megtanulni toleránsnak

is lehetne abban is lenni.

A sors forgandó,

azt is tapasztalom,

amit elkövettél tudva,

mit teszel, azt odateszi

neked is okulásul az Isten,

tanulj senki sem tökéletes.

Amit teszel mások ellen, magad

ellen is teszed, majd észleled, ha

holnap ott van veled szemben.

Mindezeket azért, hogy

jól gondold meg és ne

legyél felelőtlen te sem.

Ha nem figyelsz arra, hogy

hol vannak a határaid neked,

magad ellenesnek is érzed, amit

a többiek ellen természetesnek

érzel, hiszen úgy tudod teheted.

Ha túl sok minden jön fel hirtelen,

fordulj oda ahol az Istennek a háza,

csak találsz valakit, aki segíteni tudna.

Változunk mi mindannyian és gyorsan,

tanuljuk azt amit addig nem tudtunk, a

 megelőzésben, mi már jól otthon vagyunk.

Nem különb senki senkinél, a saját sorsát éli.

Legyen ez a nap szép, mosolyogjon ránk az ég,

kívánok mindenkinek szép napot és jó szerencsét.

?

2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com