Sorsod, generációs feladatod az intelligensekért. Heringes Árpádné prevenciós, szerint. webtenyer. https://julamami.com

Julamami védjegy, 2010. évben, Magyarországon lett az, én magam neveztem el így,
Jula és mami, megszólításaikból raktam össze, Heringes Árpádné nevemen van.
Az 1999. évben, egy nemzetközi akadémián, kitűnő, megajánlott diplomát ajánlottak és fogadtam el.
Azt akkor már tudtam, hogy megérdemlem, az addigi munkámért, az elismerést, megköszöntem.
Tartást adott és ad azóta is, mint a napi aprócska, kicsinyke, vagy
nagyobb sikerélmények, adták az energiát a fejlődésemhez és fejlesztésemhez. Hát, nemcsak, számomra,
a tudásnak, mindenkire, aki elér oda, van egy erős, meghatározó energiája, tiszteletet ébresztően,
érezhető a hatása. Tudom nem beszélnek erről, mert nem tudják elhelyezni a racionális megoldásokba,
a verseny szellembe, tán, nem illik bele, hát kihagyják belőle, mintha nem is hatna mindenkire, vagy nem is létezne.

Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., oktató, prevenciós végzettségüként, Műhely, a megelőzésért ev., szerintem. Mára, már, nagyon mellé ment, minden, a jól, biztonságot nyújtó, természetestől, eltérő, lemásoltakból össze ollózott. A hatalmaskodó energiáknak szinte divatja lett és feltétlenül, mindent begyűrve, az egyedüli uralkodás okán, oda működik.

Viszont nem minden,

van ami nem tér el a természetestől, mert nincs hozzá túlzó pénze, hát megy minden, tovább a saját medrében,
a jóban és a szépben. Az addig megszokottól, ugyan eltérően, viszont a sorsokat teljesítve, s a generációs feladataikra is figyelve, mások által megszabottan, nehezített körülmények között, élik a hétköznapi életüket.

A családokban az egyszerűben is nagyszerű életforma, már szokatlannak hat, oda, ahol csupán a pénz old meg és szinte mindent, nem szükséges gondolkodniuk, ugyan minek, hiszen körbeértek. Az is lehet, hogy megszereztek már mindent, amit megláttak és lehetett, az általuk magasabb szinten élőkhöz hasonlítani szeretnének.

Nincsenek tisztában vele, nincs feljebb, annál amit hoztak a belső kontrolljuk szerint, mert ha nem ismerik fel, a saját határaikat, bizony – bizony, belecsúsznak, oda, ahol sokat tettek azért, hogy hitelesnek láttassák magukat.

Amire nagyon vágytak, irigyelték őket, akiknek az előző generációik, megtették a saját soruk, generációs feladataik szerinti, dolgukat és a munka becsületét ismerve haladtak, a nehézben emberedve élnek.

Nincs még látható végeredménye a történetnek, hogy közéjük tartozóknak érezhetik-e magukat, kontrollálni nem tudják, hiszen nem ismerték fel a sorsukat, s így, a generációs feladataikat sem tudják teljesíteni.

Míg mások meg, akiknek generációsan is alapokat adtak, az előző generációik, élhetik az életüket, a nagyszerűben sem rontják el, hiszen gondolkodva élnek, nem másokra hagyatkozva haladnak. Önmagukat ismerve, a munka becsülete adja számukra, a mások megbecsülését is napi szinten tartják, a jóhoz és a széphez adják azt, ami a túlzásokba vinné őket. Hiszen a gondolkodó agyuk, a sikereket felfogva, adja az impulzusokat, miből mennyit szükséges még teljesíteniük, hogy mellé ne menjenek.
Megmaradjanak egyszerűeknek, hogy a nagyszerűt úgy éljék meg, mert látszik már és sokaknál, hogy túlmentek, meg és kiélik mindazt, ahol tudják, ahol lehet, hogy különbnek látszanak, annál amit önmagukban tisztelni nem tudnak. Viszont nem vállalták fel, az őszinte szavak, rájuk nem hatottak, elhallgatják, mindazt, ami leépíti őket, a saját szintjük alá kerülnek.

Kijózanítóan hat, amit mások felvállalva élnek meg, hiszen a tökéletes csupán az Isten, ez nem menthet fel az alól, hogy azokat a csapdákat, időben nem észlelték és belecsúsztak, megtörténtek. Az intelligenseknek szükséges, hogy kapjanak egy számukra jó lehetőséget, amivel megélik és letörlesztik, a tehetségükkel, a születésükkel hozott, tudásuk által, hiszen az emberségestől el nem tértek.

Nem tudom, csupán látom az internet világában, hogy mennyien vágynak arra, hogy ők legyenek az elsők és ahhoz, mindenben, mindent visznek. S amikor egy dologban elérték, mert mindenáron akarták, hát önmagukat is meggyőzték, s az addigi emberi mivoltukat is legyőzték. Úgy esett, hogy nem gondoltak arra, hogy a hasonlóan, mindent begyűjtőkből van sok, aki még elégedetlen, éhséget érez a szerzésben. S vannak, sokan, akik későn észlelték, hogy a barátságokból, tán csupán közös üzlet lett, s addig tart az, amíg, össze nem vesznek, mert mindenben, az elsőt és csak az elsőt élnék meg.

Ami után már a győzelem érdekelte csupán őket és elérték azt a szintet, ami már kiváltotta, egyikőjükből az eredeti irigységet. Azután már arra figyeltek, hogy a másik legyen a vesztese a történetüknek, hát mindegyikük, valamiben vesztes lett, az előre kitervelten végig vitt, sikertörténetüknek.

Már csak a mesterségesen létrehozottban láttak több pénzt, hát azt célozták meg, viszont közben lefele vitte őket, a számukra túl sok és nem fejlődtek, csak önmagukhoz képest, túlzón pénzesedtek. S együtt azzal, arra a szintre, nem emberesedtek, inkább, mesterségesen létrehozva, előre megtervezetten, arattak le, mindent, amiből sikert reméltek.

Önjelöltként, elvittek minden lehetőséget amiből azt gondolták könnyen siker lehet, a lehetőség kevésnek bizonyult, mert közben lepisszentették őket, mindazzal, amit nem lett volna szabad, szembesültek. Úgy aztán, már azzal emberesedtek, amit kihagytak, mert fölöslegesnek éreztek, tartottak, megugrották, fölé kerekedtek.

Nem számolva azzal, hogy hiányozni fog a tudás, az emberséges megoldás, mindenből, amit a többiek elfogadva elismernének. Hát kilátszott mindaz, amit lefedtek, mert tudták, hogy nem igazat szóltak, a természetestől eltávolodtak. Túl sok energiájuk ment rá arra, hogy meg ne lássa senki, az igaz valójukat, a számukra, ártó sok által, elszálltak.

A belső kontrolljukat, mint a lelkiismeretüket, felülbírálták, s mivel divattá vált, hát elvarázsoltatták, az igaz valójuktól önmagukat, elhitték, hogy önmaguk fölött is boldogulnak.

Miközben sokan elértek oda, hogy a saját szintjükre kerülve, felkerülhettek volna, a sikereiket és generációsan, s a saját sorsukban is, teljesíthettek volna, elszálltak a lehetőségeik, mások lettek sikeresek, a saját szintjük fölé emelkedtek.

Hiány – többlet, nem építő élethelyzetek, megrekesztően hatottak, az üres, csak látszatra működő, helyzetek, nem a Hazánk hasznára, nem emelkedett a jó és szép általa, leminősítettek lettek, a jó minőségű munkák, alkotások, feltaláltak, módszerek, amik már, jó minőséget adva, sokat bizonyítottak.

Potyognak bele a számukra, jól kitalált, csapda helyzetekbe, ki mennyire szeretne a többiek fölé kerekedni, annyira nehéz élethelyzetet fog kapni, megmutatják, hogy ki dönti el és ki éli túl. Mind azokra számítanak a csapdahelyzetekben, akik intelligensek, okosak, jó szakmai tudással rendelkeznek, feltalálók, maradandót alkotnak, a hasznukra válnak. Hiszen, soha sem kontrollálták magukat, meg vannak győződve, hogy tökéletesek, önmagukhoz képest, régóta túlzóan gazdagodnak, már csak üresben vannak.
Várják, a napi motivációikat, hiszen sikerélményt ad számukra, ha valaki a csapdájukban landol, mert nem feltételezi, hogy azt számára gyártották le, az abban most, túlságosan sokan sikeresek.

Ah, kérem ne vállaljon önmaga felett, egy önjelölt se, feladatokat, amíg emberileg arra nem elég érett, hogy legalább ne ártson, se bántson és magára is jól vigyázni tudjon.

Nincsenek számok arra, hogy hány ember várakozik, s nem mondja meg neki senki sem, hogy nincs miért várakoznia, mert nem terveztek vele, a saját Hazájában.

Nem vállalja fel senki sem, hogy az Isten adta Nép, aki ide született, s bele teremtette a szépet és jót, egész életében, nem kaphat annyi nyugdíjat, hogy abból, ha szűkösen is, valahogyan megélhet.

Tán nem egymásban kellene keresni a hibát, hanem a megoldást keresni közösen, hiszen sok év alatt lett az ennyire használhatatlanná. Nincs mire várni, mint a megoldást megtalálni, s még életünkben megoldani.

Nem a mi szégyenünk az, hogy úgy tesznek velünk, mintha nem dolgoztunk volna az életünk során, csak nem, hogy mostoha korosodói lettünk a saját Hazánknak tán.

Ezt nem ismeri a magyar kultúránk, hogy ne gondoskodnának az ide teremtő, öregekről, az éppen sorra kerülő valakik, tán közülük, meghallják, hát, valaki szóljon már nekik, hogy a világ szégyene az, ami velünk hetvenéves korunk után, a saját Hazánkban, a nemtörődöm módon viselkedésük által, megtörténik.

Szerintem, nagyon gyakran, a tehetségeseknek nincs, természetes lehetőségük, ezért mennek más országokba, hagyják el a Hazájukat, a boldogulásuk miatt. Hiszen a napi sikerélmény nélkül, adja a hiány jelzéseket, az arra utaló impulzust, a gondolkodó agy, hogy sikerre vágyik.

S mielőtt még kiüresedne, egyre gyakrabban adja a felhalmozódó jeleket, a gondolkodó agy, ha túl sok, az üresben eltöltött idő, hát megint jönnek, a jól kitalált csapda hatásukkal, mert arra specializálódtak és abban nevelték nagyokká magukat.

Amikor már nincs bennük, a tiszteletre igény, mert lehet, hogy szeretetre vágytak volna, amikor egyre több pofont kaptak és nem érdemeltek meg egyet sem.

Állj, ne tovább, mielőtt a döntést hoznád, magadon próbáljad ki, hogy ne álljon meg a szívünk, ne üresedjen ki a hatásoktól a lelkes énünk. S a magunk hasznára is, tudjuk fordítani, amíg élünk, a motiváló, szíves, lelkes és tán, némileg, racionális énünket, segítőkként, legyenek sikereink, nekünk is.

A fokozatosságban benne lakik a lényeg, sok apró siker, teszi azt, hogy a saját idejében, akár mindenki, sikeres emberré lehet, a saját Hazájában.

Igen tudom, tartozom egy magyarázattal, miért nem azonnal, csak az intelligensekre hatóan írtam és oktattam.

Azáltal, amit feltaláltam, mert az önbecsülésem, akkor még nem volt, a tudásomnak megfelelően a helyén,

felvállalni nem tudtam, azt hitelesen, hiszen nem volt hozzá, hiteles, külső tükröm, mint kontrollom.

Sok évig volt, valaki, mint külső kontrollom, bár, szerintem, nem eléggé, ismerték, viszont, szakmailag jegyezték a

nevét, elismert volt, betegeket gyógyítani igyekezett, eredményes volt.

Többen voltunk, akiket arra érdemesnek tartott és egyenként, vagy csoportokban tanultak nála, elmentem,
megtapasztaltam, nem éreztem magamra nézve hasznosnak, a csoportos tanulást.

Én egy ideig hárítottam, sem időm nem volt arra, hogy személyesen találkozzunk, hát kitalálta, hogy
a telefonja alkalmas arra, volt egy arra jó, egy óra beszélgetést biztosító, ingyenes csomagja.

Ha úgy érezte, hogy nem volt elég, arra a napra a mondanivalója, hát újra hívott néhány perc múlva, újabb órára,

volt, ingyenesen lebeszélhető, a csomagja.

Fokozatosan terhelt, a tudását úgy adta át, hogy elfogadta, a jelzésemet, elköszönésemet, hiszen hozzám mérte,
egyszer aztán, a kibillentésnek, a számomra, szokatlan, erős hatása is átjött, megoldottam a magam módján.

Reggel. aki, gondolkodónak tartott és időben ébresztett, egy reggelen, aztán felhívtam és megkérdeztem, Ő volt-e, aki
az éjszakai pihenésből, egy nyomó fájdalommal ébresztett és egy életre, megjegyeztette velem, létezik, van olyan is.
Kérdezte, hogy féltem-e és azt mondta, igen megpróbált engem, elbírom-e azt amire gondolt, biztosított róla,
hogy elértem oda, ahova gondolta. Azt még hozzátette, tudta, hogy nekem ezt elviselni is menni fog, és mivel, egy
általa nekem szánt, kiemelő, elnevezésével én nem értettem egyet, hát nagyon embernek nevezett el, s én azt hagytam.

Az oktatása, nevelése, tanítása általi, hatásokat átérezve, óvatosan engedtem csak, kontrolláltam, minden, számomra
kimondott mondatát, őszintén, a saját kontrollom által is, az Ő szakmai tudása szerint, hitelesen, át és megbeszéltük.
S elköszöntem, ha arra a napra, nekem, elfogadhatóan, számomra bizonyított, saját döntésem szerinti, visszafogott,
feldolgozható adagnak éreztem.

Azoknak a hatásait kontrolláltam, magamra nézve, hogyan hatnak, az egyes kimondott, általam még, fel nem ismert,

szavak.

Tudta és hagyta, úgy haladjak, ahogy nekem felfogható az, amit mond és egyben kontrollálható is általam,

meg és felismerte, mindazt az energiát, amit akkor adott, a tudásom nekem, a határaimat igyekezett megmutatni.

A családom féltett, le akartak beszélni róla, meggyőztem őket, hogy szeressenek úgy is, ha a szeretetükkel félteni

igyekeznek,

hagyjanak tanulni, a maguk módján egyenként, aggódtak,

viszont hagyták, hogy magam döntsek, nem értettek ahhoz.

Hát egy idő után már nem aggódtak, hiszen látták naponta, hogy jót tesz,
az általam tisztelt, az Ő megfogalmazása szerint, fogadott gyermekeként,
többünknek fogadott Anyja, magas szakmai szintje, szerinti, külső kontroll nekem.

Diagnózisok felállításai, mögötti sokféle megoldást, ismert és alkalmazott, én viszont, azóta,
ahhoz a szakmához is tisztelettel vagyok. Viszont, megismertette velem, a belső kontrollom
szerinti határaimat, azt mondta, hogy attól kezdve nyugodt, hogy elbírom az a sokféle feladatot.

Az oktatása, nevelése, tanítása, következménye az, hogy időben felismerem azt,
amibe nem nyúlok bele, tudom hol vannak a határaim, felismerem, hogy mi az,
ami más tehetségeseknek a feladata.

Prevenciós a végzettségem, a megelőzésben találtam meg a helyem, szinte, naponta, gyakorlom a
a Tenyérolvasást, az oktatásomat. Naprakész vagyok a hivatásomban, fejlesztem az oktatási formáját,
az egy napon megrajzolt, azóta az engem megtisztelő emberek által, hitelessé vált, feltaláltamnak.

Különböző sorsokba születtünk bele, a saját családunkon belül is,
mind mást hoztunk, amit ha a következő generációnak jót akarunk,
a saját időnkben teljesítünk.

Amikor elértem odáig, a sorsomban, hogy az összefüggéseket is megláthattam, már tudtam,
azért kaptam a rálátásnak a lehetőségét, hogy időben megoldjam. Mindazt, amit mások még
meg nem láthattak, mert lehet, hogy nem tudták, hogy a fáradság, a fájdalom,
bizony lefékezheti, a nehezek mellett döntésüket. Arra gondoltak, mivel az a gyakorlat,
hogy megkínálja a sorsuk és lehetőséget később is kapnak, a nehezek felvállalásához.

Akkor is maradtama nehezeket felvállalva, mentem tovább, gyakran araszolva, ha éreztem,
hogy feszített módon vonszolom már magam, bízva abban, hogy elbírom azt is. Nem bírtam el,
kicsit vagy nagyon, beleszakadtam, amikor már kénytelen voltam, felvenni egy új életritmust,
akkor is arra gondoltam, hogy visszatérhet még, az, amikor a sikeres életszakaszomban voltam.

Megéltem azt is, hogy hiába értettem én, hogy mi miért úgy van, ha a másik nem tudta elengedni,
a múltban rávetülő energiákat, mert a mások általi fékezések, még hatással voltak. Sokféle módon
hallottam már, az elnevezését ezeknek. A sok éves tapasztalatom szerint, fékek, gátak,
fel nem ismerések, amik arra várnak, hogy meg és feloldják azokat és csupán Ők, akiket azok, érintenek.

Nem hiszem, hogy mások fel tudnák tartósan, vagy véglegesen oldani azt, ami a saját dolga mindenkinek.
A sorsunk segítséget ad mindenhez, amit meg és feltaláltam, egy nap alatt megrajzoltam, mint oktatható,
már több mint tíz éve vár arra, hogy beengedjenek. Nem vágytam soha és most sem szeretném megélni a belső
körök adta, lehetőséget.

Felelős vagyok magamért is, hát fejlődni igyekszem és fejlesztem, szinte naponta, meglátom összefüggésében,
azokat, amik, úgy mint eszközök, hasznára lehetnek, az engem megtisztelő bejelentkezőknek.
S Ők maguk oldják meg és fel, mindazokat amik gátolják őket, az intelligenciájuk, a munkájuk és az emberi tartásuk, elért szintjének a megtartásában.

A belső kontrolljuk segíti őket, mint a lelkiismeretük, időben jelez, a hiteles tudásuk, az emberséges tartásuk, segíti őket, ha már felismerik, felerősödnek a hatására és nem tudnak ártani, a nem jó szándékú, kívülről, megtervezetten, erősen ható, lehúzó, kirekesztő, hatások.

Ah bizony, nem csak az igen és a nem van ám, közte tengernyi sok a megoldás, ami előre mutató. Viszont ha nem fejlődtek fel, napi
szinten már, nem felelnek meg abban, amit felvállaltak, megfeledkeztek a saját fejlődésükről, nincs párhuzamban, az elvárt tudás és a saját tudásuk. Megrekesztő energiák keletkeznek, ha nincs más megoldás, mint vissza a múltba. A múlt, ami már elmúlt, nem hat és nem működik, fel kellene ismerni, ha nagyon kierőltetik, azt a.

Hát, mindent felszínre hoz és mindenkit megrekeszthet, ha a saját szintje, tudása fölé képzeli magát és úgy dönt, önmagát bele nem értve, csupán, mások felett. S azt, az elvárást, Ő maga nem tartja be, magát kihagyja belőle. Úgy láttatja, fogalmazza meg, mindazokat, amiket, mindenkitől és minden szinten elvár, hogy ne vegyék észre, úgy hát, megnyugodva, kívülről, az elvárt szint alatt és azt a, hozzá értés nélkül, nyúlkál bele az emberek életminőségébe.

Vagy, hátrahagyva, elodázva,
ránk marad, felhalmozódhat, viszont időben, le is törleszthetjük. Ha
a saját sorsunkat ismerjük, már nem csak beleélünk, abba ami éppen van.

Gondolkodva, felelősen élünk, minden adott helyzetet, ami ránk vetül,
megoldani igyekszünk, a belső kontrollunk, időben figyelmeztet bennünket.
Érezteti velünk, a betartani fontos, saját határainkat, amitől annyira,
el ne térjünk, úgy, hogy
annak a következtében, a továbbiakban, már a közelében se élhessünk.

S ha, kapkodva élnek, vagy természetesnek veszik, az amit elértek, már mindig,
meg is jár nekik, nem figyelnek, megtörténik az alacsonyabb szintre kerülésük.

Azután, már oda, vissza nem
térhetnek, vagy, közben, minden elképzeltnél, alacsonyabb szintre kerülnek.

Az is előfordulhat, hogy ismétlésekbe bocsátkoznak, ha oda is figyelnének, hogy
közben mi mindenben változnak, mennyire, sokféleképpen történnek, a dolgok velük.

Hát, ne vegyük természetesnek, azt sem, ahova elértünk, annak a minőségének,
a megtartásáért, naponta szükséges tennünk.
naponta

A természetes az, amikor, a teremtő munkánk, alkotásaink által, a jó minőséget éljük,
azt sem szabadna elfelejtenünk, tudnunk szükséges, hogy adni születtünk.

2023.06.13.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már,

meglátod, régi önmagad,

s ha, nem is

mentél

sehova,

a Világ,

mégis ott

időzik nálad.

S tőled is,
a természeteshez,
való igazodást várja.
A múlt elmúlt, megadatott
tán, hogy megsajnáltathatod
magad, valakidnek, rossz volt,
egykor az. Hangzatossá téve, az
üresedőket, megérintette, azt ah,
a sajnálatra fogalmazva, hatott is.
A nagyravágyók kiérezték belőle, sok
hatást, aztán sokkolóvá is téve, hátha.
Bejött az többször is, emlékeztek tán arra,
be lehet csapni, az jó alapja, lesz annak, ah,
amit valahogy, csak bebizonyítanak, volt olyan.
A lelkiismereteket felébresztve, tudva, mindenkinek
van valami által kevés, vagy sok, felszínre nem jött sara.
A kultúrák is különbözők, s voltak, akik a cinkossághoz szokva,

se a saját sorsuk szabta határukat, sem a generációs feladatukat,
nem ismerték, csak feladat volt, se felelősséget, nem éreztek, mások iránt

Annak az erősödését és a hangulatát, volt csupán szükséges fokoznia, annak,
akinek a legnagyobb lehetett, a környéken, félelmet keltett, megszokottan a hangja.
Ah, ha nem vagy tisztában,
azzal, hogy mindenkinek van,
saját életritmusa, hát, tanuld.
Szépen kérlek, addig ne nyúljál,
az emberek életritmusába se bele.
Egyenként születtünk, mindannyian,
másban vagyunk, tehetségesek és a
generációs, feladatunk is különböző.
Az meg, ne fordulhasson elő, hogy nem
tudjuk teljesíteni a sorsunkat. Se külső
hatások miatt, se a felettünk való döntés,
ne gátoljon. Leginkább a fejlődésünkben is,
adjon meg, minden lehetőséget a saját időnkben.

CSALÁDOK KÜLÖNBÖZŐ FELADATAI SZERINT IS itthon vannak.
Hiszen ide születtünk, kinek hol van benne, a szülőhelyünk.

Szükségünk van arra, hogy ami jót és szépet ide teremtettünk,
azáltal a Hazánkban, itthon és jól érezzük magunkat, mindannyian.
Azon a szinten, hozzáadtunk a tudásunk által, amit bele teremtettünk,
mint az ide született, Isten adta Népnek a jelenleg itt élő generációi.
Minden szavunk, videónk, írásunk, festésünk, minden a sajátunk, az alkotásunk,
amik által vagyunk, ott és értőn élünk, a Hazánkban, amit el nem vehetnek tőlünk.
Amikor a legmagasabb lélekrezgésű, mint, intelligens, a családját is nézve,
értően, eléri azt, amire született, boldogul benne. Fölösleges lenne már,
a boldogságát keresnie, hiszen a kettő egy rezgésben van, sőt, már azt is éli.
Azzal együtt jár már, hogy nem nagyon van megértője, elbeszélnek mellette, s már
nincs mit megbeszélnie, hiszen a legmagasabb lehetőségét, mint belső kontrollját elérte.
Ha hagyja, hogy kiváltságai legyenek, rajongókkal legyen körbe véve, tapasztalhatja bőven.
Akik előtte a barátai voltak,
már nem keresik a társaságát,
érzik, kinőtte őket, a régieket.

Érzik rajta,
a többlet tudásnak a rezgését,
nem tudnak mit kezdeni vele.
Hiszen érvei lettek,
már nem értik a beszédét sem.
Előbbre járhatnának, ha tanulhatnák,
mindazt, amit nem hoztak, tudásként.
A saját érdekük, hogy gondolkodva éljék,
az életüket, kiüresedhetnek, ha csak gépiesek.
Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Az élet élni szeretne, címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné, 2010. év óta, Magyarországon, a Julamami.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz minden jót és szépet érte, megmutatva azt, ahogy azáltal amit megteremtett, a Hazájában, élni szeretne. Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami. https://julamami.com

2023.06.14.

Neked írom, az Anyának,

aki már étően nézi,
azt ami a hétköznapi
életében éppen adott.
S alkalmazkodni igyekszik,
minden adott helyzetben, mert
ha nincs tisztában az éppen,
az akár naponta,
frissen változott jogaival, akkor
nem biztos, hogy helyesen cselekszik.
Nem szeretem a szívességet kérni, sem
elfogadni, nehéz ennyi tapasztalattal,
azt gondolni, csupán egy megoldás van.
Nem lehet minden egy ügy, mert mindenkit
másképp érint, a hozott, a fel még, nem
dolgozott, az el nem engedettek sora.
Hétköznapi szinten, van már az is,
hogy mindenkinek, szüksége lenne,
a saját Hazánkban, a tudásra.
Tudnunk, mi szól, rólunk,
mi véd meg bennünket, mit
szabad mondanunk, milyen
hirtelen, mozdulatot ne tegyünk.
Hol, mikor, mit mondhatunk, hol vannak,
a saját védelmünknek a határai szavakban,
is. Nekünk Anyáknak, lehetnek-e, kéréseink,
ami nem árthat, őszinte lehet, ott is a szeretet.
Kérem, tartsanak, tájékoztatásokat, ne érezzük gügyének
magunkat, vagy tréningeket, a jogainkat jó lenne ismerni. ,
Nem ehhez voltunk szokva, mintha elanyátlanodnánk, a saját Hazánkban,
a mások által megszabott, megváltoztatott, átnevezett, helyzetekben.
Nem tudunk arról, mit terveznek, hogyan intézkednek, marad az oda illő, helyzet.
Nem tanultunk meg ahhoz alkalmazkodni, hogy naponta frissített,
jogaink maradványának az ismeretére van szükségünk.

Felnőttnek tudva magunkat, gondolkodva élünk, megszoktuk előtte, hogy rólunk is,
szól a Hazánk, amibe egész életünkbe bele teremtettük a szépet és jót.
Ha megváltozott helyzetbe kerülünk, megváltozik a szervezetünknek a működése,
ha a természetestől eltérőt döntik el helyettünk. S már nem használnak a régen,
még jól beváltak. Már nem oldják meg, nem veszik ki a fájdalmakat, arra vannak-e
kutatók, a megelőzés ugye nem ment ki végleg a használatból, mert jól működne.

Érteni fogják,
mit kérdezünk, s
arra jön a válasz.

A politika egy szakma,
vannak akik abban hozták,
a tehetségüket, az látszik.
Természetes az, hogy hozzáértően,
emberségesen, életszerűen is értően,
szolgálják, az abban
érintett Népet.
Meghajolok,
előttük és

bárki előtt,
aki arra érdemes.
Az enyém meg hivatás lett,
a megelőzésben hoztam, a
születésemmel a tehetségem.
A tömegnek számítóan sok ember,
által lettem feltaláló, azt oktatom.
Megelőzésként adom át, mindazt a tudást,
aminek a létezését, szükséges lenne ismernie,
az Anyáknak, segítségére lehetnének a családnak.
A génjeikben mit hoztak és mi maradt meg feladatnak,
amit addig az előzők, tán nem is tudtak, hát meg nem oldottak.
Mivel, összefüggésében látom, azáltal is,
a saját szintemen, szolgáltatom.
Heringes Árpádné ev. Műhely, a
megelőzésért. Prevenciósként.
Ah, ha megtisztelnek azáltal, oktatom,
s minden tudásomat átadom, reménykedve,
hogy utána átutalják a tiszteletdíjamat.
Nem számomra megalázó az, ha nem megfelelően,
viselkednek, a magukat mások fölé emelkedők. Ah,
tán megtéveszti őket, a köréjük rakott túlzó pénz.

Amit, még nagyon sokan, többre is becsülnek, annál,
mint a tehetségeseket, a Hazánknak a hírnevét,
emelőket, a Nép hasznát is szolgálókat. S a
szakmájukban kitűnőket, az intelligenseket,
az emberséges hivatásukat,
még naponta gyakorlókat.

Ismerem a munkámnak a becsületét,
hát nem tudom másképp nézni másokét.
Tisztelettel élj, hogy a saját idődben,
majd, magad is tisztelhető legyél.

Sok minden kihathat, az embereknek, az
életminőségére, amit a génjeikben hoztak.
Sőt az is, ha nem gondolkodó családba landoltak,
vagy nem akkorra várták volna őket és pottyantak.

Még az is kihathat, ha nagyon különböznek, egymástól,
a szüleiknek a kultúrái, vagy az iskolázottság a fontos.

S nem veszik figyelembe, a hozott pluszt, az intelligenciát.
Amit szerintem, az Isten azért adott, hogy legyen legalább egy többlettel
született, minden oldal ágait is, hitelesen tükrözően, jelen, a családokban.

Mindent egy szintre, át és bele, a könnyen kezelhetőbe, hogy ki ne
derüljön, a betöltött pozicióknál elvárható, tudásnak a hiánya, hát
a jól bevált, erőből jövő, ha megmondtam, megmondtam, csak azt nyomja.
A mondvacsinált, aminek mindenkinél, jól beváltnak kell lennie, a számoknak
az egyezősége miatt. Ha annyira biztosak benne, akkor miért nem előbb
önmagukon, tesztelik. Van bizony,
nem kevés szenvedő, az egészségestől eltérőkké váltak, akikre nem gondolnak.

Az egyensúlyukból kibillentettekhez, vannak-e jó, kontrollálható, szakemberek, sikeres, tesztelt módon,

hatásos-e, hiteles-e, emberséges-e, a fokozatosan vissza illesztőknek, a fejlesztésén dolgoznak-e.

Tisztelettel élj,
ha eljön a saját idődben az,
a pillanat, hát, magad is tisztelhető legyél.
A 29 év, tömegnek számítóan sok ember, akik megtiszteltek,
bejelentkezésük után, messziről is megérkeztek.
A tehetségemből lett és a tudásomnak megfelelő az
alázatom, ami mostanra, a hivatásommá vált.
Azért és a már sajátomnak számító,
toleranciámnak, az életszerű hétköznapi,
gyakorlásáért, csupán, megelőzésben,
szolgáltatok, egyéni vállalkozó,
az elnevezésem és teszem a dolgom.

Nem unhatom meg, mert nagyon,
változatos, minden sors más.

Webtenyer. Heringes Árpádné ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.