Webtenyer. Tisztelettel, magam szerint, önmagamért és a családom tagjaiért és visszaigazolásként, generációsan, az egyenként és családként is megtapasztaltakként, összefüggésében látva írom.

Mert, nem szeretném látni, hogy mit miért, nem tudtunk eddig, a tiznél több év alatt, hiába tettük a legjobb tudásunk szerint a dolgunkat. Naponta, szorgalmasan dolgoztunk, alkottunk, feltaláltunk, s lemaradtunk, a saját sorsunk szintjét elérni nem tudtuk, viszon a megtartása, napi szinten többlet munka és sok külön arra fordított energia, ami egyenként a tapasztalt tudásunk lett.

S mi az, ami a születésünk, lezajlásának a körülményeivel, megmagyarázható lenne, hiszen a szolgáltatásom közben és az oktatásomkor, a tapasztalataim igazolva vannak, az ott előforduló miértek és nagyon sok esetben, már hitelesítették mindazt.

A Heringes Árpádné prevenciós. Műhely a megelőzésért ev. Julamami védjegy, a feltaláltam általi szolgáltatásom miatt, úgy, 1 és 3 év elteltével jönnek el, s vannak akik tizenév után, az engem azzal megtisztelők, újra és megint megérkezők.

2020.04.21. írom ezt, várom a kellemes időjárási körülményeket, bár volt úgy, hogy esernyőt raktak a fejük fölé és mondtam amit akkor ott láttam és a tenyereikből mindent leolvastam.

Amikor a megtaláltam, azokat a jelzéseket, amiket akkor éltünk át, az anyánkkal együtt időzve, ugyanazt, személyenként anya és magzat is, másképp átélve, rögzítettük is mindannyian.Ah, ha az egészséges körforgástól eltérő volt, szerintem terhességnek számított, ahhoz mérve, amit várakozási időnek lehetne nevezni.

Ezen tapasztalataim szerint, tehát szerintem, ha lehet sem szabadna, 18 év alá vinni, a gyermekeknek a nagykorúságát előbbre hozni, a gyermekeket, mint a felnőtteket úgy kezelni, a túl korai, felelősséget, a nyakukba rakni.

A szüleik, nagyszüleik, a családjuk által megteremtetteket ellaposítani igyekezve, azzal az emberi méltóságukat, megsérteni, hiszen, mi módon tudnak elszámolni, a saját sorsukkal, önmaguk felé.

S ha az amit generációsan teljesítettek, nem maradhat a családjukban, a következő generációkat, a nemzetkiségüket megerősítendőként, alkottak, dolgoztak, vállaltak többlet munkát, mind hiábavalóságnak lenne nyilvánítva, azt a.

Hiszen, szerintem, 30 nál több nemzetiségből áll össze a Hazánk, ha egy is kimarad, az a saját szintjét nem tudja követni, nem tudnak együtt gondolkodni, se az összetartozásuk érzését átélni.

Hinnye má, hát, tán észre kéne venni, hogy nincsen a nehéz időszakaiban kapaszkodója, nem lehet egy minta szerint, sikerre vinni, egy gondolattal, az összes nemzetkiségnek eleget tenni, vagy az addigi életminőségünket, semmissé tenni.

Hiteles tudás nélkül már nem megy, a sikernek a közelébe sem juthat el senki és semmi, ami csupán egy ügyet szolgál, vagy egy, tán csak egy, nemzetiséget támogat, az csupán egy kultúrának tólja a szekerét.

Sem hitelesen elégedett Népet láttatni, nem lehet, hiszen a saját munkájának, alkotásainak, feltaláljának, megfelelően minősíti a saját sorsa, a tudása igazolja, hiszen benne van a kirezgésében.

Szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Műhely a megelőzésért ev. szerint, az intelligencia hozott, tanulással a közelébe lehet jutni, viszont, semmi mással, nem lehet helyettesíteni.

Amit az intelligensek, generációsan is elvégeznek, ha van számukra, azoknak maradványa, ami rájuk maradt, amit előzőleg nem csinált meg senki sem.

S Ők maguk, azon a szinten észlelik, ahol a feladat és önmaguk is, külön – külön egyenként mást és más időben átélve, azóta a tanult tudásuk által, azon az új szinten vannak már.

Ah, ha az intelligensnek, van annyi gyakorlati tapasztalata és az elméletnek sincs nála hiánya, hát képes rá és átélheti, a megcsináltam érzését, annak a tudást tükröző energiája maga a siker.

S meg tudja hétköznapi, életszerű módon csinálni, a hiányokat, többleteket, a családja számára, működőképessé tudja tenni. Abban is vannak különbségek, hogy ki mikor látja azt meg, a többiek majd esetleg később jönnek rá, hogy tán eljött az ideje annak is, hogy azzal dolguk lenne.

S mondjuk, még mielőtt hasra is esnének benne, beszélnek róla, hogy szerintük az létező, őket a fejlődésükben akadályozó, nekik, számukra, probléma, hát megoldják, mielőtt még nagyobb gondjuk lenne belőle.

Tiszteletem, ha a tiszteletet, nem kapja meg, a 14 évet betöltött még csupán gyermeki gondolkodású, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a szüleinek az is feladata, a lehetőségük szerinti, alapot adjanak számára, ahhoz, hogy a saját sorsát megélhesse.

S hirtelen minden átmenet nélkül, modósítanak, azért, hogy a felelősséget át tudják hárítani, felnőtté ütik azokkal az átgondolatlan, tudáshiányos, szintjük feletti, hatalmaskodó mondataikkal.

Mint egy bántalmazás, úgy is hathat, sérülés eshet és annak, a következtében, már felismeri azt, az agy, nem akarja, hárítja, mert nem elég érett arra, az életkora, nem tart ott még, az emberséges fejlettségi szintje.

Heringes Árpádné prevenciós Műhely a megelőzésért ev. sok éve, tapasztalatom szerint, ha visszarezeg, védekezne ellene, megnyílvánul általa, amit úgy minősíthenek, ahogy nekik tetszik, hiszen tudás nélkül is megkaptak hozzá minden hatalmat.

Többféle életszerű megnyilvánulás is van, amit nem akarnak érteni, hiszen úgy könnyebb a felelősség elól kibújni.

Vagy nagyon magasra vágytak, a biztonságot nyújtó, tudást biztosító, lépcsőfokok helyett, áthágtak mindent, ami számukra nehéz lett, mert értelmezni sem tudják. S nem láttak hozzá a megtanulásához, legalább, ha már a gyakorlatban való tapasztalásra nincs idő hirtelen.

Vagy tán, nem volt elávárás feléjük, a sajátjuk általi tudás szint nem lett felmérve, vagy az, hogy emberileg be vannak-e arra feladatra érve.

S ahhoz amit felvállaltak, azóta se pótolták a saját hiányosságaikat, esetleg, az azt fel nem ismerőknek, a belső körökben is előfordulhat, az is lehet, hogy azt felismerve, tudva, ellenérzését váltaná ki, mert megszólítaná a lelkiismerete.

Tán, a felelősséget a döntőknek kellene, azt az érintettektől megkérdezni, s azt, úgy intézni, hogy ne legyenek kénytelenek, előbbre hozni, egyformának feltüntetni és minden kultúrában, ugyanúgy intézni.

Igen, tudom, nekem könnyű, szokták mondani, ugyan, hogy lenne könnyű mindazoknak, akik összefüggésében látják a hivatásukat, vagy a szakmájukban kitűnőt nyújtanak, szinte alkotnak, hiszen azt mind, fel is kell tudni dolgozni.

Sok mindent lenne szükséges figyelembe venni, nem leegyszerűsítve dönteni, az embert tisztelni, alapban, lenne fontos, ha önmagukat még nem is tudják, meg lehetne tanulni azt.

Valójában én magam nem tudom, hogy hova tartozom, az elődöm, elmondása szerint tudom, csupán elképzelni. Majd megkapom a választ idejében, ha a sorsomhoz, generációs feladataimhoz szükségem lesz arra, hogy miérteket meg is értsem.

Ugye csak nem azért, mert vannak kultúrák, tán, ahol az előbbre hozásával, már nem lennének büntethetők, akik arra érettnek tartják, a kiskorú leánykákat, hogy gyermekeket szüljenek, miközben, tán, még önmagukat sem tudták, felnevelni és eltartani.

Ahogy tapasztalom, a fokozatosság mindenre érvényes, mindenre és minden érintettre, hatással van egy döntés, viszont másképp éljük meg egyenként is, családokon belül is, lenne dolga egy embernek. Aki át és lefordítja azt, amit összefüggésében lát megoldásként, az adott személyre, vagy érintettekre vonatkozóan, ha kérik arra.

Aki értője annak, hogy mitől keletkeznek, az egymás közötti feszültségek, akkor is, ha tisztelettel és szeretettel voltak addig, egymás iránt, a munkahelyeken és egyéb közösségi helyeken, az emberek.

Nagyon sok mindenemet húzgáltak szét, másoltak le, tán még oktatni is megpróbálták, a sajátjukként mutatták. S gátolták meg azt, hogy az értőkig eljuthasson, s vevője legyen, a Julamami védjegy sem zavarta őket abban.

Valószínű, hogy az idén minden felszínre kerülhet, nem hozhat az jó eredményt, rajtam kívül senkinek. Sem nem értik, se a működésben hiteles nem lehet, hiszen én magam hoztam azt a tehetséget, így átadni is én tudom, érdemben, hitelesen. S utána működésbe hozni, már annak a személynek a dolga, aki odáig elért, hogy számára körbeért a sorsa.

Emberséges jelnyelvnek neveztem ezt el, ami által oktatom és történik a szolgáltatásom, nem tud mit kezdeni vele, aki nem értője és nincs azon a szinten, hogy a működését, megértse összefüggésében.

2023.évben, a napi gyakorlatban, a szolgáltatásom és az oktatásomkor, megtapasztaltjaim, szerint írom. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., a saját feltaláltamat, általam, egy napon megrajzoló és azt, oktató vagyok.

Arra várok több mint tíz éve, hogy lehetőséget kapjak, a tudásomnak az átadására, miután megvették tőlem, a saját Hazánkban, vagy netán – tán, a szülőhelyemen. Tiszteletem, ne nyúljál le semmit, ami a saját gondolatom, vagy az összefüggésében látásomnak, az oktatására beérett.

Ha mégis megtetted, hogy lemásoltad, használtad, a Julamami védjegy, nem tartott vissza tőle, hogy felhasználjad a tudásomat, mert ha előtte, megkérdezel engem, én nemet mondtam volna.

Hiszen ez minden, amit ha egyszer, eljönne az ideje, a saját pénzemmé tehetném, hát, gondolkodjál el, mindezeken, a saját hitelességed miatt is.

A mondataimat, az oktatásomhoz, az általam elnevezett szövegeimet, a videóimat, a saját hitelesítésed gyanánt használtad, láttattad. Ami által elértél a megálmodott gazdagságba, s már nem jelent gondot az sem neked, hogy átgondoljad, kinek a tudása által, történt az meg veled.

Az adni tudást is mérlegeljed, hogy meg ne sérüljél általa sem, tedd rendbe a múltad, amit szükséges, a saját idődben, vállald fel, hogy a jövődet, maradandóan alapozzad meg, a saját tudásod által.

Akinek hitelesen a szakmája az, s beszéljük meg, egyezzünk meg abban, hogy mi módon kapom meg, a feltaláltamból eredő haszonnak egy részét, nem ártani születtem, a hivatásom a megelőzés.

Tiszteletem. Az önbecsülésem okán, szeretném a tudásomnak, az emberségemnek megfelelően, eltartani magamat, most és addig, amíg élek, érezzem jól magam a bőrömben, azáltal amit beleteremtettem és hozzáadtam a Hazánkhoz.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék, se veled, sem ellened, melléd sem állnék. Addig, amíg nem győződtem meg arról, hogy nemcsak önjelöltként, a saját érdekeidért, bármiről is van szó, csak a harcos, jól begyakorolt, elavult, lelakott, modorban szólalsz meg.

A kellő önismeret, önbecsülés, szükséges ahhoz, amit elértél tudásban, ha magad fölött vállaltál, vagy hagytad, hogy az emberséges mivoltodat, mintha a sajátjuk lenne, saját magukéként mutatják be.

Ah, mint egy, a tisztelhető, védelmet, raknak maguk elé, hátha bejön még mindig, nem szánnak rá időt és nem kontrollálja azt senki. Na hiszen, hiába minden, mert ha, a kevés a jelenlévő között, vagy, tán, egy élhelyzet okán, éppen érintett, intelligensek sokasága van jelen.

Na, ott már, erős a tudásnak a szűrője, s akkor vesznek komolyan, ha átlátod az összes érintett kultúrának az egymásra hatását. Ah, vagy felismerted azt, amikor már ne menjél túl, mert ahhoz, nincs sem ismereted, sem tudásod és a gyakorlati tapasztalod ahhoz is, még erősen hiányos.

Mindent úgy megfogalmazva adsz közre, s igyekszel bizonyságot nyújtani, mintha a saját magad gondolataidat szövegezted volna meg.
A tárgyilagos megszövegezést hallják, s azzal igazolni, nem lehet, csupán, a saját érdekeket hallják ki belőle, ami miatt igyekszel naponta, a szöveget is, szinte, minden mást is, megváltoztatva, magad mellé állítani, a rajongóidat.

Ami átmegy, az a biztonságot nem nyújtók bizonyítására, már évek óta nem elég, lassan az egész életben, az öregségükre, a maradványnak szánt, meghúzott nadrágszíj, szoknyakorc, következtében maradt kicsi is elfogy.

Az álmukat rajongásként kergetők, egymást gyengítik már, mert mindenki ugyanazt szeretné elérni, nincs más felszínen, csak a divatossá tett, hatalmat jelentők, kirakati sora.

Egy az ügy, egyre megy, mindenki arra az egy helyre szeretne kerülni, a legfelsőre.

Kinőttek sokan, feltételezik, hogy ők a következők, akik megélhetik, azt is, amivel soha dolguk nem lenne sorsszerűen. Ah, csupán elvitte őket a káprázat, tudásuk nincs meg hozzá, a könnyűben szálldosnak, nem dolgoztak meg érte, senki nem kontrollálta őket, viszont, birtokolják.

Úgy gondolják, hogy miért ne, lehetnének, ők, a megmondó emberek, ha már annyira vakmerően, eddig is megtehették. Azt, hogy nekik mindent lehet, elhitték, komolyan is vették, hogy tán örökké tartó, a túlzás. Na meg a, többszinttel felettük lévő jólétük, mindazt, ami annyira eltérő, az egyenestől, azt is, szabad nekik, legfeljebb, miattuk, majd, meggörbítik.

Miért, miért, miért, miért nem egymás között oldják meg, nem a múltban élünk, minden megváltozott.

Alkalmazkodnunk szükséges, akkor is, ha mi nem kaptunk ellátmányt. a nehéz időszaknak a túléléséhez,
van az Isten, ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk.

Amit kaptunk, az csupán a gondoskodás, látszata volt, megalázóan kevés, nem maradhatott meg úgy, annak megfelelően, az elért szintünk, amiért dolgoztunk egész életünkben. Az emberséges tartásunk, az önbecsülésünk, s mindaz, amit a Hazánkhoz adtunk eddig, mi magunk vagyunk, az Isten adta magyar Nép, a Haza értünk és belőlünk való.

Nem ártottunk, nem bántottunk, senkit sem, magunkra is igyekszünk vigyázni, viszont, mostanra már, mi akik nem oda szavaztunk, megkaptuk a fékeket bőven, túl hosszú ideje várakoztatott Nép lettünk. 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van a Julamami védjegy, kérem ezt, tartsa tiszteletben.

2023.évében élem amit éppen lehet, Heringes Árpádné a Julamami, szerintem,
hiányzik a lehetőségem, így, nem tudom oktatni, továbbadni a tudásomat. Kívül maradtam,
a saját döntésemnek a következményeiben élem, napi szinten dolgozom azért,
hogy ne vesszen el, mindaz, amit meg és feltaláltam, összefüggésében.

Várom, hogy legyen lehetőségem, már 14 éve várom, hátha, rájönnek a döntő emberek, hogy szükség lenne a feltaláltamnak a közreadására, miután megvették tőlem. Sokuknak, megtartó ereje lehetne, azáltal, hogy ha, felismerik az emberek, van, sorsuk és vannak, a generációs feladataik, róluk és a családjukról szólna, ha ismernék, gondolkodva is élhetnék, a további életüket.

Van úgy, hogy a múlt visszaköszön, amikor nem fejezte be, az akkor aktuális feladatát és hasonló élethelyzetben van, megérinti a múltban átélt sikertelen élethelyzete, feljön az érzés, a hiányát élte, az is lehet, hogy fájdalmasan. Mindenáron, pótolni szeretné, vagy megváltoztatná azt, amit a lelkiismerete felhoz szinte naponta, mint hiányt, vagy a többlethez való vágyát, hátha mégis megvalósulhat azáltal, a be nem teljesült vágya.

Arra készteti minden, hogy újra átélje a jót, mint régen és feltételezi, hogy bepótolhatja az érzelmi, hiányokat, amik azóta keletkeztek, esetleg, felhalmozódtak benne.

A hivatásomban tapasztaltak alapján, a legritkábban történik az úgy, mint ahogy szeretné, hiszen nem csak egy szereplője van a történetnek.

Akkor ha a vállalkozásában, megéli mindazt, ami előre viheti, nem kérdőjelezi meg a párkapcsolatát, inkább, együtt viszik az életüket, párhuzamosan, abban amiben tehetségesek, ki – ki a saját sorsa szerint.

Nehéz lehet eltávolodni,
a múltban még jól működő formáktól.

Tudomásul lehetne venni, hogy a múlt már
elmúlt, nincs kézzelfogható tartalma,
mert megváltozott minden.

Amire most szükség lenne, hogy a párkapcsolatokban
és az emberi kapcsolatokban egyaránt, felismerjék, a Nők,
hogy nagyon fontos szerepük volt mindig.

S van, most különösen, hiszen, a Nőn múlik minden, hogy mi az ami, a férfit motiválja.
Nem volt és nem is elég, az ha a külseje, lenyűgözte a környezetét, mert ott, meg is maradt az érdeklődés iránta.

Hát, ha a Nő, nem tudta érvényre vinni, hogy gondolkodó,
emberséges, családszerető, a gyermekről jól gondoskodó,
a korosodókat tisztelő, így az önbecsülése sem érződik rajta.

Hiába na, ha azt szeretné valaki, hogy mintát vegyenek róla,
mert mondjuk,
a kiváltságos, a nem saját maga által elért, szintje azt mutatja.
S közben, a mások által nem kontrollálhatóban, a könnyűt éli,
s nem a sorsának megfelelő, nehezeket választja.

Rá fognak a gyakorlatban jönni, hogy nem működik jól,
az a minta nem jó számukra.

Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,
oktatom. A saját feltaláltam, magam rajzoltam meg, egy nap alatt,
magam tapasztaltam, a gyakorlatban megéltem, a saját elért szintemen,
hitelesen működik, az életszerűben.

Vissza is lehet menni a múltba, ismételni is lehet, sokat tapasztal, közben a saját tudásáról kap tükröt az emberlánya, viszont a megrekedt energia, azáltal nem mozdul sehova.

Ha azt gondolja valaki, hogy kézen fogja és kivezeti a megrekedt embereket,
rá kell jönnie sok mindenre, ami addig meg sem érintette,
hiszen ő maga, más szinteken mozgott.

Emberismeret, sors és generációs jelek, enélkül nehéz lenne felismerni,
hol vannak a megrekedt pontok, mi az, ami hathat, tán, kimozdíthatja,
ha még nem üresedtek ki az érintettek. Már nem működik az elmélet,
az egy időben való, gyakorlati tapasztalás nélkül, nem fogadja el a gondolkodó agy…

Nem elég az, ha azt viszi végig, amit éppen feladatként felvállalt,
van amikor párhuzamos feladatai vannak, a saját sorsának,
önmaga szerinti, jó minőségben elvégzése miatt.

A tiszteletet, a férfiaktól, a gyermekektől, s a hivatása gyakorlása közben,
érintett emberek által, akkor kapja meg, úgy, hogy elégedett is legyen vele,
ha azon a szinten van, amit tisztelni lehet.

Az is, már, az elmúlt, 8 évben is látható volt,
hétköznapi tapasztalóként, hiteles információk által,
összefüggésében megtaláltam, működőképesen.

Lerajzoltam, Tenyérelemző oklevéllel, a meghívásnak eleget téve,
egy nemzetközi táborban nézhettem, a sorsban állóknak, az elém nyújtott,
nyitott tenyereiket és több országból, nagyon sokuknak.

A 47. évemben, nemzetközi akadémián, tettem vizsgát és köszönte meg,
a vizsgabizottság elnöke, hogy náluk végeztem, s nyújtotta át,
nekem, a kitűnő megajánlott diplomát.

Azután, már tudományos végzettséggel, olvastam le összefüggésében,
az internet világából, bejelentkezőknek is, köszönöm, tiszteletem.

Sok országban szolgáltattam, oktattam, ahogy a Hazánk most működik,
nem látnak rám az interneten, úgy mint régen. Vagy,
a Julamami védjegyet nem tisztelők, sokasága,
akik megengedték maguknak, hogy az engedélyem nélkül,
használják, a Julamami védjegyet.

Úgy is mint, julamani…, nem tisztelték és tán azáltal, zavarták össze és vették el, a szolgáltatástól, oktatástól, a további lehetőségeimet.

2023. évben is, nyugdíjasként gyakorlom a hivatásomat,
egyre több összefüggést meglátva, az általam megrajzolt,
oktatási oldalakkal kibővítve, összefüggésében fejlesztve.

A hétköznapi gyakorlatban megélve, az elméletet átadhatóan oktatva, tapasztalva, azonnali, sikereket elérve, ha van lehetőségem teremtve élem, azt amit éppen lehet.

Mindazt az egyszerűben megélve, viszem végig, akár naponta, a 29. évemet,
a hivatásomat, hitelesen gyakorolva, azt is látom, hogy a Julamami védjegyes megoldásaimnak a lemásolásával van valaki közben elfoglalva.

Nem értem, hogy miért gondolja, hogy bármit tud kezdeni, a feltaláltammal, a mondataimmal, a videóimmal, a tananyagommal, a festéseimmel, faragásaimmal, ha annyi országban ismeri mindezeket, már sok ember, aki tudja, az én munkáim azok. Tisztelettel élj, hogy amikor eljön a saját idődben az is, tisztelhető legyél.

Ami akkor lett, amikor azt már, a tudásommal és a,
tehetségemből lett hivatásom által, bizonyítottam,
emberséges tartásommal megérdemeltem.

A fordítottja másról szól, soha nem éri el tán azt,
amit végzettségként megkapott, a maga szintjénél sokkal
feljebb mutatja, ami látszik, hogy nagyon mulattatja.

A megcsináltam állapot bizonyított, hiszen ott van annak az
energia szintje, nem csalódhatnak a tudásában, se az emberségében.

Átfordultunk címet adtam a festésemnek. A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Hergál Ház. +36302470589.

Emberismeret, önismeret, önbecsülés,
a sorsunk és a saját magunk által elvégezhető,
generációs feladataink felismerése.

S még több és másabb, lehetőséget ad az,
amit feltaláltam, az erre már igényes embereknek.

Nem tudja mástól megtanulni, egyedül tőlem, egyenlőre,
hiszen nem tanítottam se be, sem meg senkit ez idáig, arra
ami tudok.

Amit meg tudnak tanulni tőlem, az sokat ad, számukra, annak
a felismerésére, hogy hol tartanak emberileg, a sorsukban,
éppen mit szükséges megoldaniuk.

Generációsan is át tudják majd látni azt a saját idejükben,
amikor arra már elég érettek emberileg, egyensúlyban maradhatnak.

Van amikor a gyermek már előbbre jár, a saját sorsában, mint a szülők,
s ha nem tudják adni, akkor, a hátteret a saját tudásukkal, majd lesznek ám,
jelentkezők.

Az önjelöltek, a szorgalmas másolók, az átírók, a kibővítők, amit lehet, hogy
máshol kiszűrnek. Mert látszik, hogy mit művelnek, akik összeolvasták,
átírták, hozzáírtak, ahhoz ami, akkor már védjegyes volt.

Kinek mennyire nehéz megtanulni, különösen
akik már a racionális énjüket, a legmagasabb szinten
élik, feltételezik, hogy nincs erre a tudásra szükségük.

Ahol még az egészséges egyensúlyuk,
a racionális és a motiváló énjük között, jól működik,
figyelmeztethetné őket, hogy úgy már, azon az úton, ne tovább.

Hamar bele kerülhetnek a könnyűbe, mert jól meg
van csinálva, akkor a hétköznapjaik, a valóság és a között,
amit megéreznek, hogy nem tudnak ellenállni.

Annyira csábító hatás az, az emberi tartásuknak a fontosságával,
nincsenek tisztában, nagy előrelépést,
vagy kiemelkedést látnak meg abban, üzletileg saját maguk számára.

Nem jönnek rá, hogy tanulniuk lenne szükséges,
hogy az emberies tartásuk meg is
maradjon.

Na meg, az is amit elértek,
ne veszítsék el, azáltal, hogy rájuk telepednek, azok az
energiák, amik a könnyen elbirtoklásnak a lehetőségét,
annyira csábítóan tükrözik.

Amikor nagyon sok ember tisztelt meg,
az érkezésével és
párhuzamosan azzal,
szolgáltattam, oktattam,
a sorsukra neveltem, az internet világában,
az írásaimat, a szolgáltatásaimat ismerők körében.

Tudatosodott bennem, hogy egyedi az ami által,
a tehetségemnek a szintjén, szolgáltatok.

Oktatni és a sorsukhoz nevelni, nem tanítottam be, sem
meg, senkit sem ez idáig. Ez még vár arra, aki értőként,
jelentkezik a megvételére.

Úgy, hogy utána az arra
már igényes és emberileg érett, jelentkezőkkel elkezdhetném, a be és megtanítását,
mindannak, amit tudok, átadom. Nem kevés időt vesz igénybe az biztos,
az oktatását, annak amit tehetségként hoztam, ami a hivatásommá lett, teljes
egészében, fokozatosan átadom.

Csupán remélni merem, hogy
nem csak a bevételhez, a pénzhez igazodnak,
tovább is fejlesztik magukat.

Annak felismerése, hogy a racionális énjüket,
jól és kitűnően megélőket segítik általa, ahhoz
én még csupán, most jutottam el,
motiváló énnel születettként.

A motiváló oldalunk, énünk, a lelkes énünkből,
a szíves énünknek, az összetett energiáiból lett.

A telitett energia ennek, az ellentétéhez tartozó energia,
amikor már nem fér bele több, ugyanaz a hatás gyarapszik.
Hát megoldja azzal, hogy kicsurran, átvetül, ismétlésekbe
bocsátkozik, akár generációkon keresztül.

Hiszen, nem tanulta meg, a saját idejében, azt,
aminek, a hiányát már észlelte, hát nem fejlődött,
egy ideig megy körbe – körbe az üresben, azután lefele.

A megmondás, hogy oldjuk meg, ahhoz viszont,
szükséges lenne, egy megfelelő összeg, egy alap, mert lehetőséget,
nem kaptunk meg ott, ahova születtünk, ahol azóta is lakunk.

Ah, ami minden szinten kiszolgálna bennünket, akik ide születtünk.
Azáltal, a magunkénak is érezhetnénk, mondjuk, Paks városát,
mert ide születtünk, a nehéz saját és a ránk rakott, nehezítő
energiák által, itt emberesedünk.

Itt tanultunk meg a gyakorlatban, az adni tudást,
mert azt is hoztuk,
minta birtoklás energiáját.

A tisztelhetőnek maradni, a tiszteletet,
ahova még lehet, meg is adni, ez lenne az alap.

Hiszen, mi magunk már tudjuk tisztelni önmagunkat,
van önismeretünk, önbecsülésünk, emberismeretünk.

Itt fejlődhetünk, na hiszen, hova máshova, hát ide teremtettünk.

Azért is tettük,
a jót és a szépet, mert arra születtünk.
Na meg azért is.
hogy az öregedésünket,
annak megfelelően éljük meg, helyileg, ugyanitt.

Abban a minőségben, amit a szülőhelyünkre, a Hazánkba,
teremtettünk, nem több se nem kevesebb, az pont megfelelő,
amit hozzá adtunk.

Így tud megmaradni, az életkorunknak megfelelően,
az egészségünket megóvni igyekvő, egyensúlyunk.

Azt gondoljuk,
hogy ez az ország, a Hazánk maradhat, mert mindenki tudja,
hogy belőlünk lett, a Hazánk. Mi egyenként, adjuk hozzá,
az emberségünket, a tudásunkat,
a Világban sokan ismernek bennünket,
az eddig munkánk alapján, hát olvasnak bennünket most is.

Magyar Népnek neveznek bennünket, összetett hiteles,
valóságos tudás tükrözi a jelenlétünket.

Túl sokáig várakoztattak bennünket, kiteljesedni,
araszolva tudunk, van az Isten, hát még itt vagyunk.

Megoldjuk amit képesek vagyunk, a túlélést gyakoroljuk,
a pénz, a bevételünk szűkre szabott, igyekeznek kihasználni
bennünket.

Reménykednek, hogy a tudásunkat át és el vehetik tőlünk,
közben, mintha az nem is lett volna a mienk soha sem.

Arra utaznak, hátha feladjuk, vagy belehalunk, abba,
ami nem ránk van a saját Hazánkban szabva, igyekszünk,
túlélni, hiszen gondolkodó emberek vagyunk.

Alkalmazkodni a saját emberi méltóságunkon belül jól
tudunk, várakozunk, ha azt észleljük, hogy nem bírnánk
el, azt a ránk rakni szándékozó hatást, megállunk vegetálunk.

Nem általunk lett, azzá, amiből mostanra már,
a bizonytalanságot láttatja felénk, a megoldást,
a saját életminősünkre tőlünk várja, megoldjuk.

Sokan tudják már mi a feladatuk, gyakorolják a munkájukat,
a tehetségünk általi hivatásukat. Bár most, az elért,
életminőségünknek megfelelő pénz, hogy fejleszteni
tudjunk, nem áll a rendelkezésünkre.

Nekünk magunknak szükséges megtalálni a megoldásainkat,
hogy ne alázódjunk meg túlzottan, meg ne sérüljünk.

A nagyon alacsony szinten adott, lelakott, kiüresített,
megoldások, számunkra nem életszerűek,
túl sok embernek sanyargatóan hatnak.

Nem adhatjuk fel, keressük a megoldásunkat,
az önbecsülésünk adja, a számunkra is jó,
következő megoldásokat.

Előbb – utóbb, az összefüggésében látás,
meghozza, minden
arra beérett emberségesnek a sorsában ,
a jó minőséget, a megoldást,
remélhetőleg, van ahhoz is,
jó önismeretük minden szinten.

Emberismert, önismeret, önbecsülés, sorsismeret, a generációs jeleiknek az ismerete.

Tiszteletem. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Vissza a múltba, feltúrni azt is, amit kezelni majd,
nem tudnak, megrekedhetnek a saját és a generációsan
meg nem oldott múltjukban. Vagy jelen lenni érdemben,
a saját tudásunk szerint most, megélni azt, aminek a
megtapasztalása még lényeges számunkra.

Tán ki tetszettek próbálni, hogy amit ki tetszettek találni,
bebizonyosodott, hogy úgy, jól működik,
életszerű a gyakorlati életben is.

Nem csupán, egy fura elmélet volt az, ami átláthatatlan,
hát el lesznek benne sokan, vagy, mire kitalálnak belőle,
mert rájönnek semmi értelme, már belefáradnak, kiüresednek.

Elfáradnak, elfásulnak, nem reklamálnak,
mert nagyon erős az ami rájuk,
mindenhol ugyanúgy nem frissítően hat.

Elhasználódnak, a saját elért szintjük alá kerülve,
bele is betegedhetnek, viszont nincs másik hatás,
ami látható lenne, a sorsukhoz, az emberségükhöz,
ébresztőként hatna.

Tanulni, fejlődni, alkalmazkodni abban,
ami van és közben változik, a tapasztalás által,
a saját szintje, gondolkodva, jó minőségűvé lehet az élete.

Nem látványos az se, viszont,
mindenben változást hoz, amit addig teljesített,
a saját sorsában, adja az alapot, a megéléseihez.

Mindenkinek más a sorsa,
s a generációs feladata, hát más időben,
másképp éljük meg. Közben tapasztalunk,
ráébredünk, nincs mit tennünk,
gondolkodva szükséges élnünk, hogy túléljük,
azt, ami éppen most van.

Feladat az lesz bőven, naponta hozhat ismétléseket,
az megmutatja, hogy hol tartunk, az előző döntéseinkhez képest.

Mozgásban maradni, nem punnyadni, a sorsunk, generációs feladataink,
ott vannak a két tenyerünkben, látható mindaz, összefüggésében.

https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks.
Webtenyeres önismereti oktatásom.

Megtanulja az Emberlánya, én magam alkalmazkodom,

toleranciát és alázatot, naponta gyakorolva, tanulom, hogyan tudok boldogulni.

Most, a díjamat szükséges volt felemelnem, a változásokban, igyekszem,

feltalálni magamat, hogy az elért szintemen, a sorsomnak megfelelően,

tudjam a hivatásomat gyakorolni. Az oktatásomnak, a bevételéből,

meg is tudjak élni.

Amit megteremtettünk, azzal most nem tudunk mit kezdeni,

mert a megváltozott körülményekhez, nem tudtunk felkészülni.

Motiváló énünk szerint éltünk eddig, lelkesen, szívesen, gondolkodva,

hoztuk a döntéseinket, meg is lepődnek, akik megszokták, hogy szinte,

nincs is, racionális énünk.

Nem volt szükség rá, hát elszunnyadt, most élesztgetjük, a racionális oldalunkat,

nem biztos, hogy jól csináljuk, megtanuljuk, mert egyébként nem tudjuk magunkat,

úgy eltartani, hogy az emberséges tartásunkat is meg tudjuk magunk szerint, tartani.

Annyi bevételünk nincsen, amennyit az árak mentek felfele mindenben.

A megteremtettünkből nem tudunk megélni, hiszen ahhoz képest megváltozott minden.

Nem tudtunk a szintünknek megfelelően, hirtelen racionálissá válni.

Tanulunk hát, ha racionálisan nincs működőképes minta számunkra,

hát nincs mit követnünk, gondolkodva, alkalmazkodni hiába tudunk,

másik lehetőséget nem látunk, kimaradtunk a tervezésükből tán.

A saját elért szintünket megtartani lenne igényünk, most is, eddig is,

ide teremtettünk jót és szépet, nem tarthattuk meg magunknak.

Bíztunk abban, amit az aktuális helyzetekben mondtak,

most meg elvárják, mintha adtak volna hozzá annyi bevételt,

amiből úgy meg tudnánk élni, azon a szinten ahova elértünk.

Eddig sem tettük, azután sem fogunk, senkitől semmit elvenni,

de azt sem elnézni szó nélkül, hogy ami tetszik, abból,

kiszolgálják magukat, elvisznek, amit éppen akarnak.

Csupán azért, mert úgy tudják, hogy adni születtünk,

segítővé lettünk és adtunk, ahol akkor tőlünk,

elfogadni is jól esett, tudtuk mit teszünk azzal.

Ahova lehetett, a legjobb időben, a lehetőségeink határain belül,

elfogadhatóvá tettük, alkalmazkodni tudtunk, nekik megfelelően.

Amik, által mi is emberesedtünk, magunkra is költhettük volna, nem tettük,

mert amikor szolgáltattunk, annak volt díja, hát megéltünk belőle.

Nem szálltunk el, a nagy jólétet nem igényeltük, egyszerűen éltünk,

tanultunk és fejlődtünk azáltal is, ki nem üresedtünk, Istennek hála.

Tiszteltelem. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

A tudásunk mögé helyezik magukat, mintha az a sajátjuk lenne,
úgy használják és csak,

a saját jólétükre fordítják, a tudásunkból, kényük,

kedvük szerint, kiszolgálják magukat.

Így a látszat az, hogy minden rendben van, kívülről,

mert feltételezhető, hogy a

megfelelő díjunkat is megkapjuk,

a teljesítményünknek megfelelően.

Kevesen gondolnák,

hogy úgy elbirtokolnak mindent és használják nyugodtan,

annak a hozadékát, mint a sajátjukat.

Gyakorihát, a magunk általi, kontrollált bizalommal lenni,

mert anélkül és a megfelelő tudás nélkül nem megy. Tanulni, fejlődni,

a megfelelő időben szintet váltani, ezek a kulcsok, a 2023. évhez.

Tiszteletem. Webtenyer honlapom is volt nekem.

HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Az meg mi, hogy előszőr magadat szolgálod ki,

annyi pénzt biztosítasz magadnak,

hogy el ne fáradj, dolgoznod ne kelljen.

A múltbéli rajongók majd megoldják,

helyetted, bár nem biztos,

hogy rendesen megfizeted őket.

Elvárás feléjük, tőled, hiszen van hozzá

kiszolgáló háttered,

arra nagyon ügyelsz, hogy a babér mindenben,

maradjon továbbra is, meg neked.

Így az látszik, hogy mindenhez értve, gyakorlod a rád bízott, Népen,

azt amit magad is megéltél, valószínűleg, amikor még nem hitted el,

hogy bármit megtehetsz.

Az általad elképzeltekhez pótolják, a benned nem lévő tudást,

hogy a neked megfelelő életminőségedet, biztosítani tudjad.

Nem értük, csak az elvárások teljesítése miatt teszed azt,

emberismeret, önértékelés, önbecsülés, nagy szükség lenne azokra.

Mit jelent számomra a Haza, a legalapvetőbb,

ahova születtünk, oda is teljesítünk, bennünket

tükröz, az egyszerűségünk, még dolgozunk, mert

nem értük el azt, amiért ide, ennyit teljesítettünk.

A talpaim alatti talaj, a hely, amit belakhatok, úgy,

hogy ott, a sok kilónyi írásom és a föstéseim között,

jól érzem magam, alkothatok, ahonnan,

a Világ felé is, telefonon szolgáltathatok.

Teszünk a Hazánkhoz, hát önmagunkoz képest, jól teljesítünk,

hogy megmaradjon a Hazaszertetünk, közben emberesedünk.

Az adok – kapok a legjobb, teljesítünk, a tudásunkból,

azáltal és közben, tovább is adunk,

a jóból és szépből.

Az oktatásunk általi, történésekre odafigyelünk,

hitelesen, felelősen oktatunk. S külön kérésekre,

a sorsukra ráébresztve, oda fel is nevelődni segítünk.

Hiszen azzal, hogy gondolkodva élünk, a saját kontrollunk szerint,

önmagunkért és az oktatásunknak, a biztonságáért is teszünk.

A felelősségtudatunkat megtartva, jó minőséget adunk, úgy szolgáltatunk,

s amit abból megteremteni tudunk, a saját életminőségünkre is fordítjuk.

Hiszen önmagunkért, az életminőségünkre is oda figyelünk,

ahova szükséges jelezzük, hogy mások is figyeljenek arra,

amit felvállaltak, jó minőségben tegyék a dolgukat.

Nem született a Hazájába, se szenvedni, sem sanyarogni,

sem fölöslegesnek nem született ide, senki.

Egy Haza ez csak egy, óvjuk és a magunk egyszerű

módján, a jóval és a széppel, hozzá teremtünk.

Ah, ha nem szeretted meg, ezt a Hazát, mert másképp, a saját

kultúrádat képviseled csak, azt a magad idejében,

fel is lehetne vállalni.

de ha, fel meg nem vállalod,

akkor ugyan mit képviselsz itt, úgy mintha, értünk is

tennéd mindazt.

legalább ne árts, senkit se bánts,

magadra is aszerint vigyázz.

Ahogyan, az elötted is itt élő Népet,

bennünket ellátsz,

ne éljél magad se, különben annál.

Dolgozunk, haladunk, ahogy a

saját teremtésünk által tudunk, nem ártunk,

se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk.

Amikor már ahhoz is, megjön az eszünk, mindent megtanulunk,

amire szükségünk van, hogy egyre jobb minőségben tudjunk szolgáltatni.

Folyamatosan, fejlődünk, a saját életritmusunkban haladva,

egészséges egyensúlyban maradni igyekszünk.

A tudásra törekszünk, hogy idő előtt le ne épüljünk,

amikor szükséges, szintet váltunk, mert gondolkodó

emberek vagyunk. HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

Tiszteletem.

Heringes Árpádné. Most éppen,
egyéni vállalkozóként, gyakorlom a hivatásomat. Az meg jó is lenne,
hogy aki a változásokat eldönti, előtte próbálja ki. Életszerűen is,
működőképes-e az, amit éppen velünk, anélkül csináltat meg,
hogy ő maga megélte volna azt. Vagy legalább,
kaptunk volna tájékoztatást, vagy elég pénzt,
a megoldásához, amibe kerültünk a saját hazánkban.
Mi itt voltunk akkor is, amikor bennünket az itt élő,
gondolkodó Nép réteget, legyőztek, azért, hogy győzzenek.
Nem volt más lehetőségünk és most sincs,
csak ebben tudjuk elképzelni az életünket,
dolgozunk, hivatást gyakorlunk, alkotunk.
Miránk a haza akkor is számíthat, ha nem becsül meg bennünket,
lásson el bennünket a jó minőségű életünknek megfelelő pénzzel.
Legfeljebb elveszít a haza, vagy elgondolkodik rajta, ha mi nem teszünk,
beleteremtve ennyit naponta, emberileg. Tudásban, ide a hazába,
akkor nekik kell majd, ennyit dolgozniuk,
hogy egyáltalán hozzá jussanak, a munka területükhöz.
Lesz szükséges, a hivatásukat gyakorolva, szorgalmasnak lenniük,
ennyit, beleteremteniük és csak abból, amit a munkájuk által,
maguknak tudhatnak, megélniük.

Prevenciós a végzettségem. Nyugdíj mellett gyakorlom,

a tehetségemből lett hivatásomat, harmadszor is a

10. évben, napi gyakorlatban vagyok. Egyszerű emberként,

megtanultam alkalmazkodni, így, gondolkodva teljesítem,

mindazt, ami rajtam múlik. Ha így folytatom,
az informatika nyelvét, alkalmazását is, megtanulom. S amit elvárnak, a

 szolgáltatók, azért, hogy jól tudjak teljesíteni,

az értőknek, a legjobb tudásom szerint, oktatom.

Így, itt jól is vagyok, ahhoz képest,

amit képes teljesítek, magamért igyekszem,

megteremteni naponta.

 Legyen megfelelő,

bevételem,

az egyetlen,

a saját Hazánkban,

elvégzett munkám által havonta.

Vagy éppen az internet világából,

bejelentkezőknek szolgáltatom, azt,

 amit feltaláltam, jó minőséget ad, hitelesen.

A 72. évemet úgy élem meg, önmagamat is tisztelem, hogy tisztelni tudjam őket, akik megérdemlik a tiszteletemet. Elszakadt, eltávolodott, minden, nem áll össze,

az, amit megteremtettünk, a jóban és szépben, nem rólunk szól. Nem nekünk adja,

bevételünk nekünk, abból, annyi nem lesz, mint amit a hazánkba teremtettünk és már megérdemelnénk, hogy ugyanaz kapjuk vissza.

A legalacsonyabb szintre lettünk mindannyian rakva,

így amit egész életünkben teremtettünk, már felhasználtuk, a megélhetésünkre.

Kezdhetünk akár naponta, elölről mindent, amit addig

a Hazánkba úgy teremtettünk, hogy önmagunkért is

teremtettünk, amiért, mindannyian, nagyon sokat dolgoztunk.

Nem várhatunk semmit, ez ki lett jelentve,
hogy magunk vagyunk a felelősek, az életminőségünkért.

Eddig is úgy volt és tettük a dolgunkat, amit látunk, az viszont nagyon fura, csak magukért tesznek jót

és szépet. Miért nem tudnak változtatni, ki tudja, az már látszik, nincs a jóhoz és a széphez, a

gyakorlatukban adni tudás, hiányzik belőlük. Csupán, az van, amit megteremtünk, visszafelé nem megyünk, megtart

bennünket, a tudásunk, az amit itt a hazánkhoz teremtve feltaláltunk, naponta, a legjobb tudásunk

szerint, teljesítünk.

Hát továbbra is, igyekszünk, hogy legyen jó minőségű

életünk, már nincs kedvünk, a könnyen jöttekhez

hozzá adva, tolni a mások a szekerét. Azzal,

amit arra szintre, naponta, újra ismételve,

a tudásunk által átadni oda, úgy sem tudunk.

A tudásunknak megfelelő pénz mennyiség által

tudunk, mint összefüggésében látók, jól

boldogulni, hát a díjunkat ahhoz igazítjuk.
Sokat késtek azzal már, remélem

igyekeznek,
azokat mint lehetőségeinket pótolni.

Azon vagyok, hogy igazítsam folyamatosan figyelve

arra,

hogy a változásoknak megfelelő legyek, a hivatásomat

gyakorolva, közben, így, fejlesztem magamat is, napi

szinten.

Megmondom őszintén, jól esik az, hogy tudom azt, amit át lehetne adni, a meglévő tudásuk mellé használhatnák, tudásként, az emberi tartásukra még figyelőknek.

Nem mindenki érti, azt amit, emberies jelnyelvnek

neveztem el, viszont megtanulható,

azon a szinten, be is tudható.

A mondataimhoz,

a magam által feltalált,

megfogalmazott, jó

minőséget nyújtó,

érveimből, állt össze.

A sok – sok használható szó,

az lett a szótáram, megtanulható.

Emberileg tartásosként, megtartva az emberi

méltóságomat, ad is,

mindaz nekem, napi gyakorlatom lett.

Jól működő marad, továbbra is tapasztalhatom

mindazt, így maradok hiteles, nem csak az életkorom.

Ahol más megfogalmazást várnának el, mint amit én

képes vagyok,

lefordítom, úgy, hogy a saját szintemen maradok.

Így azáltal is, behatárolt, a bevételi lehetőségem,

bíztam abban amit hallottam gyakran, jó lenne,

azt éreznem, hogy a nyugdíjam már eltart engem.

Megtartom hát, az emberi méltóságom, teszem,

naponta,

ahogy, magamért tudom,

gyakorlom a hivatásom, azzal

is, ha ide leírom, a napi tapasztalataimat, tán adok.

Viszont eltévedni emberileg nem lehet, mert adva van,

a lelkiismereti kontrollom, mint a belső emberi

tartásom, amit kifele is, tükröz a tudásom.

Így, tudom, hol vannak a határaim, túlozni nem fogok,

a sorsom szerint élem meg, én már, minden napom.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, a hozzám

bejelentkező, éppen jelen lévőhöz, s akkor, csupán oda.

Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,

ez bevált eddig, hát folytatom, én, alkalmazkodom.

Nem adom fel, igyekszem eltartani magamat,

aszerint fogom

megélni,

a túlélést,

már ismerem,

sokféle módon.

Nem

idegen az,

akkor se, ha a saját szülőhelyemen,

 14 év, óta, Pakson, csupán lakom.

Nem adom fel,

mert, a jót és a szépet, amit én is,

 a többiekkel együtt, ide, magunkért is, bele

teremtettünk, csupán, azt kérem vissza.

Abban a minőségben, ahogy azt adtam.
Valóban ennyire tetszik, hát miért nem ad ajánlatot erre,
hogy eldönthessem,
annyiért eladom-e.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami védjegy. https://julamami.com