Heringes Árpádné prevenciós ev. 73. évemben gyakorlom a tehetségemből lett hivatásomat, még a feltaláltamhoz emberileg fejlődni képesen élem a sorsomat és van úgy, hogy naponta hivatásomat is gyakorlom.

Nincs más szavam erre, mint, hogy a számomra arra megfelelő időben, az Isten által megadatott, számomra az, hogy feltaláljam és amikor van rá igény, akkor oktassam, amivel, tíznél több éve, telefonon is megoldhatóan gyakorlom a hivatásomat.

Akár a személyes találkozás is lehetséges Pakson, egy azóta általam megváltatott helyszínen, előre bejelentkezéssel, egymással szembenülve mondom amit a tenyereikben látok, azt le is olvasom, ami által a hivatásomat gyakorlom, mert így is a feltaláltam által történik a szolgáltatásom.

2024.évben eddig, nem tudtam, se be, sem megtanítani senkit sem, a számomra fontos, hiteles formájában, hiszen nem jelentkezett be senki sem eddig, hogy jelentkezne, a feltaláltamnak a tovább oktatására, ahogy azt a feltaláltamnak a szintje elvárja, hitelesen tartva, azon a szinten és úgy átadni a tudásomat, ah, hát, eddig nem volt, szakmailag és emberileg is, egy azonos, vagy hasonló szinten lévő és elég érett jelentkező arra.

Megtartva a hitelességét, úgy adom át a tudásomat, aki már emberileg és a hivatásában is ugyanazon, vagy nagyon hasonló szinten lévő, úgy aztán már, tudja, hogy mit vállal fel, ennek a tudásnak az oktatási lehetőségével és annak, a további átadásával.

Hiszen egy működőképes alapot adhat, az Isten adta Népnek, s azáltal, a Hazánknak, tehát mivel minden és mindenki hat egymásra, mondhatjuk azt, hogy a Julamami Magyarosan Agyalósa érthető és értelmezhető, magyarról magyarra, a különbözőségünknek megfelelő fordításom által, mivel én alkalmazkodom, hát mindenkinek, aki arra érett emberileg és a szakmájában is jó minőséget ad bizonyítottan, s addigra, hitelesen bizonyított már.

S vannak, akiknek többet szükséges megtanulnia, ha arra ugyancsak érettek emberileg és a szakmájukban már vannak, hasonló, vagy azonos szinten.

Később már, tán többüknek egyszerre, egy időben, egy helyszínen is lehetne ezt a tudást úgy oktatni, hogy képesek legyenek azt tovább oktatni, ha arra már beértek emberileg és szakmailag.

Természetesen végig kísérem annak a folyamatát és elérhető leszek, amikor kérdések merülnek fel, akár, előadóként, oktatóként, ha a helyszín ahhoz megfelelő, oda is megyek, kiegészítem az azóta tapasztaltjaimmal és azt is átadom mint, a számukra is megtanulható tudást.

Várom a vevőjét a feltaláltammal együtt járó oktatásomnak, minden fel és le, oldalirányba, előre és hátra, az általam el és megnevezéseikkel együtt, be és megtanítom, mindarra, amire akkor ők, egyenként is, éppen át tudják venni, amennyire akkor képesek, emberileg és szakmailag.

Az előtte személyükhöz szóló tükörként, számukra úgy szolgáltatom, hogy önmaguk által eldönthető legyen, az oktatásomban lévőkként, láthatják és hallhatják, saját tapasztalás lesz számukra az is, hogy arra, a szintre, akkor már alkalmas jelentkezők-e.

Vagy van-e alázatuk ahhoz, hogy képesek lemenni az alapokat is átvenni és onnan kezdenek, vagy megerősödni az akkori szintjüknek megfelelően, ha már beértek arra is, bőséges lehetőségként, toleranciát gyakorlunk.

A sorsunk az csupán ránk van szabva, még az egypetéjű ikreknél is más, nem utánozható le úgy, hogy azzal sikert érhetnének el, más időben, más helyzetben, más érintettségben és az oktatásom közben, sorolni is fogom.

Adott a sorsunk nekünk, mert azt csupán mi magunk oldhatjuk meg, ezért aztán, amikor nem tudják egymást elengedni úgy, hogy mindegyikőjük tudjon egymás nélkül is boldogulni, ott megrekedhetnek az energiák.

S ha az érintettek úgy mennek el mellette, mintha ahhoz semmi közük sem lenne, azzal növelik azt a meg nem oldottaknak sorát. Ami nem csupán a következőknek, önmaguknak is a sorsukban, a generációs feladataiknak, a saját idejükben el nem végzésével, tán fékeket és gátakat is generálhatnak.

Ah, hát belevág, mert lemondani nem tud róla és nincsen az átgondolva, ha nem kész még emberileg arra, s megengedő azzal, hogy kiemeljék egy a számára az túl nagy feladatba, általa meg nem oldható helyzetbe kerül bele.

S nem csupán ő maga vergődik benne, mivel ahhoz a sorsát tekintve, sem szakmailag sem emberileg nem lehetne köze, hát minden és mindenki akit az érinthet belekerülhet, egy hasonló a sorsát érintő helyzetbe.

Nem szükséges, hogy azt más tegye, önmagát is leépítheti vele, nem szükséges aggódni, a búza meg az ocsu, megférnek egymás mellett mindaddig, amíg egy megfelelő helyzetbe kerülve az egészséges körforgás okán, a saját idejében meg is oldódik, az.

Ah, szerintem, ha túl hosszú ideje várakoztatnak bennünket, s közben ígérgettek mindent, ami szerintem, már akkor feladatuk lett volna, az is lehet, hogy a pénz is át lett arra, az Európai Parlament által megszavazása után utalva, azt a.

Ah, szerintem, akadhattak ott többen, akik túlzásba vitték azt, mert addig bevált nekik, mivel valószínűleg tudták, hogy nem kontrollálják onnan, ahonnan utalták, hát, amihez hozzáfértek tán vitték is, vagy valamiféle számlán hegyekben áll az és a pénz létezik.

S tán, szerintem, abba a kézbe kerültek azok az összegek, amik a családipótlékra, gyermektartásra, kis és középvállalkozások fejlesztésére, vagy a 100.000.-Ft alatti nyugdíjainknak a megemelésére, szánták azt és valahova, tán, át is utalt összegek azok.

Tán van aki nem tudja azt máshova elképzelni, mint, hogy a most még meg sem álmodott álmait is teljesíteni tudja azáltal, hátha leépülünk, mi az Isten adta Nép korosodói és már nem lesz hova a nyugdíjunkat emelni. Azokat majd kitalálják, vagy már ki is találták, hogy mit mondanak majd rólunk.

Azzal a nagyon alacsony szintű megfogalmazásaikkal, amivel egy sablonba terelnek mindenkit és mindent, a sajátjuk szerintiekhez sorolva, most tán, nem is értesítettek róla és szégyenszemre, a szegénységi sávba vagyunk általuk betervezve.

Az egész életünket áthúzták, leminősítették, az önmagunk szerinti teljesítéseinket, a generációs alapokat, amik emberileg, nekünk és a következőknek is fontosak, hogy az egészséges körforgásban maradjunk.

Ah,ha nincs bevételünk a nyugdíjunk mellé, akkor vessünk magunkra, hiszen a megmondó megmondta és szabályozta, azokban nem előre rakta magukat, hanem hátra, tán mire eljutunk a megaláztatások sorában, a bántalmazó megfogalmazásuknak a következtében, már nem számítunk gondolkodó embereknek.

Ah, csak várakozóknak oda, ahova akkorra már azt sem szégyenlik, hogy azt is, az éppen nagy őszinteségi rohamukban majd tán ki is mondják, nem magyaros virtus ez, tán bele kellene nézni a kultúráiknak a hétköznapi életébe.

Ott hétköznapi szinten, hogyan bánnak az idősödőikkel ott, s kiderülne az is, hogy mivel és hogyan egyszerűsítik le, tán az is kiderülhetne, hogy semmi köze annak a magyar kultúrához, azt a.

2024. évben éljük azt, amit éppen megengednek nekünk, bár az is lehet, hogy reggelre már teljesen másképp kell majd, az elképzeléseik szerint élnünk, pedig nem is kértük.

Ah, hát nem tudja senki sem, hogyan oldja ezt fel abban, akiben, ez annyira felhalmozódott, hogy már kivetíti és annak is már a 9. éve, szerintem, az Isten a hatalmat visszavette az emberektől.

Ah, ha csupán az tartotta ott és nem volt sem emberileg, se a szakmai tudása ahhoz a helyén addigra, hát úgy járhat, hogy felszínre jön, szerintem már nap mint nap, mindaz amit nem végeztek el.

S az Isten adta Nép számára a jó és szép életminőség, amit beleadtunk, a Hazánkhoz egész eddigi életünkben, azt nekünk a Hazánkban megélhető lehetőségekként, csak ígéretek maradtak.

Ah és már, hallani, hogy a következők évekhez sorolják mint, ha újak lennének, szerintem azokat, tán most vették észre, mint a megmaradt ígéreteket és ugyanazokat sorolják, mintha azzal tán, a saját magukat kiemelő szintek mellett, más az Isten adta Nép számára is elért szintjeiken is megvalósíthatók lennének. Paksról a Hergál Házból, heringesa1@gmail.com, szeretettel a julamami védjegy.

Heringes Árpádné nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy, magam adtam ezt a nevet, két szóból lett egy, ami akkor lényeges volt az életemben. Hétköznapon 10.00 és 14.00 óra között felveszem a +36302470589 telefonomat, köszönöm ha megtisztel az érdeklődésével, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

20214.11.21. ah, ha nem ismered az emberséges határokat, s azokat nem tisztelve, a saját hasznodat nézed csak, hogy miből mennyit szakíthatsz magadnak, beszélsz és az a tiszta kommunikációtól már nagyon messze van, aztán mivel nem teljesítettél, az Isten adta Nép felé, hát csupán magad éled, azt meg, a jóban és a szépben, mint hiteles bizonyság nem lett az meg, a hétköznapokat felváltotta számodra az ünnep, hiszen már mindened van, úgy is, hogy a legtöbbje az, amiért nem dolgoztál meg, ahelyett, hogy újra és megint, hogy igazságodat igazolni tudjad, megváltoztatod, a saját elkényelmesedett, elkényeztetésednek a folytatása miatt, mindazt behozod az Isten adta Népnek, csak azt engeded meg, hétköznapokat nem ismerve, megmondod, mi jó és mi nem jó, az Isten adta Népnek,
az anyák, mindíg anyák maradnak, ha nem tudtad elérni, hogy a mások anyját vagy gyermekét tszteljed, akkor az tükröt tart ám neked, hiszen, ha azt gondolod, bármit, vagy mindent megengedhetsz magadnak, ha egyenlőre még nem is mutatja ki azt, ah, valószínüleg, a környezeted már a tiszteletlenségedtől szenved, s azt mivel nem bírja el, az emberséges önbecsülésük, hát a sajátjaid majd, éreztetni is fogják veled, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál házból, szeretettel, a julamami 2010. évta van a nevemen,

2024.11.20. ah, ha jól belegondolok, szerintem, az élet és a halál között van a megélhető sors és az időben elvégzett generációs feladatatok, vagy a halogatott és már több generáción ketesztűl, el nem mvégzettek felhalmozódása, úgy hát, megmaradt, vagy már rájuk is a várakoztatás terheként maradt feladatok, ami szerintem, az addig az elvégzett munkának a becsületével, a jó és kitűnő minőségű, szaktudással, az alkotással, a tehetségből lett hivatással, a gondolkodó emberek által elvégzett, a következőknek szánt, alapoknak nem ismeri el, mert munkából lett, bármit megtehet, ah, ha nem biztosítja a megmaradásukat, elveszik minden ami addig értelmet adott az emberek életének, ha nem tudják elérni a sorsuknak a jó minőséget nyújtó szintjét, hát, persze csupán szerintem, akár sorstalanná is túl sokan lehetnek, csak néznek ki a fejükből már a gondolkodók is néhe, és látszott, hogy éveken keresztűl nem hitték el, az Isten adta Nép között is vannak szerintem, akik már annyira a jóra és szépre vártak, mert megtettek azért mindent, hogy elképzelni sem tudják, nem kapják vissza azt a minőségű életüket, amiért megdolgoztak, az nem lehet, hogy 2024. évben, mégsem tudnák megtartani, az Európai Parlament ne tudná érdemben értünk tenni és megoldani azt is, hogy ne vesszen minden oda, menjen tán, ahogy az évek óta látszik, az is a pocsékolásba utána, mert csupán azért, hogy igazolják az igazukat és bizonyítsák, az akaratuk erejét, na meg azt amit az Isten szerintem, már évekkel ezelőtt visszavett és mindenkitől, mert bár csupán szerintem, alig hitt a szemének, hogy az álmaikért, a hatalomért, a magukhoz mérhető túlságosan sok pénzért, mennyire könnyen mellé mennek, az emberek nem elég érettek ahhoz, hogy tudnák hitelesen életszerűen, a hatalamat is azért kapták akkor, hogy a jóra és szépre tudják fordítani, persze csupán szerintem, a bocsánatkérés nekem már nagyon megy, ha a saját idejükben megtették volna az emberek, hát valószínüleg idáig nem is értünk volna el, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szerettettel, a julamami, 2010. év óta védjegy,

2024.11.19. ah, ha már ott tartasz, hogy amit magad nem csináltál meg, azt másokkal nagyon akaratosan megcsináltatnád, mert összetévesztetted a saját generációs feladatoddal, amit önmagadért lenne szükséges a nehezítettben megcsinálnod, azt gondolod egy könnyű álmod teljesítésének a pillanatában, hogy jó az úgy is, hogy majd másokkal, a saját álmaid szerint megcsináltatod, segíts magadon az Isten is megsegít a módja annak, amikor ott van előtted egy feladat, viszont azt a helyzetet amiben a könnyűt éled, ajándéknak hitted, amikor kaptad, s nem is gondoltál arra, hogy azért majd amikor már, emberesedve ott tartasz, jár oda vissza a jóból és szépből, mert ha nem veszed ezeket időben észre, s mindent megtartasz magadnak, na akkor aztán megnézheted azt is, mert lesz időd ott időzve bőven, ahol bár jelezte a sorsod, hogy ideje lenne hozzákezdened, ahhoz ami nehezek által felépítheted magadat, s elhagyhatod azt az életet, amit mások szántak neked, s nem is érzed jól magad benne, túlzásokban élve, nem emberesedve, a kiüresedés felé haladva, le is mehetsz arra a szintre, ahol akkor voltál, amikor valamit, minden arra alkalmasság nélkül megugrottál, s azáltal nem kaptak lehetőséget ők, akik akkor arra be voltak érve emberileg már, s a szintjük alá kerültek, mindazokban amikhez ők akkor a saját tudásuk és szintjük tekintetében is arra, már emberileg és szakmailag is be voltak érve, s most ugyanazokat éled meg, s nagy valószínűséggel nem azért mert, rosszat akartak neked, hanem mert nem vetted észre időben, amikor időnként a saját kontrollod segítségével, a számodra jó irányba lenne szükséges menned, s miközben másokért a saját idejükben adod a lehetőségüket, magadért is teszel,
mert megoldod a saját tudásod szerint, hiszen közben beértél már arra is, hogy ahhoz adnod is fontos most oda, ahol megtették azt érted, ami által eljutottál abba a helyzetbe, ami nélkülük nem ment volna akkor még neked, hiszen felemeltek lelkesen, szívesen, téged a racionálisban jót, arra a szintre amiről addig csupán álmodoztál, mert bele adni abba akkor sem akartál, eszedbe fog jutni az idén már, amikor odáig elérsz, hogy minden megvan és mégsem tudhatod magadnak a tiszteletét az Isten adta Népnek, sem a sajátjaikdnak, akkor bizonyára igen sok gödör keletkezett a tudás hiányával odáig általad és benned, s nem lett az kiegyenesítve az, adni tudásod felgyülemlett hiányosságaival kell most élned, s amikor ott van előtted és körötted és benned minden, apróbb és nagyobb hiányosságos bősége, a belső kontrollod általi figyelmeztés, megint és újra odarakja, hogy figyelmeztessen rá, vannak elhanyagolt, el nem végzett feladataid önmagadért is, mert ha önmagadat kellőképpen nem tiszteled, hát hiába várod a többiektől jövő tiszteletet, mert az nagy ívben kikerülnek téged, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a 2010. év óta julamami védjegy,

2024.11.18. csupán szerintem, ne távolítsd el az írásomat, mert akkor azt hiszik, hogy már nem szolgáltatok, vagy ha az álmaidban van az is, hát előtte láss el engem akkora összegű nyugdíjjal, amiért már megdolgoztam, s nem csupán években mérik azt sem, az embereséges tartásomnak fontos, hogy el tudjam tartani magamat, hiszen se sorstalanná, nem generációsan kisemizetté nem szeretnék válni, még akkor sem, ha az neked mindegy, vagy szerinted, ahogy kitaláltad, azt is velünk akarod megéletni, elvégeztetni, ha valamit végre már magad is el akarsz érni a saját munkáddal, azt a szintet elérni ahova éppen rakod magadat, na akkor majd oldjad már meg magadért és magadnak parancsolgass, magadat ziláld szét, ha nem tudod mit jelent, akkor ne csupán elvárd, hanem telejsítsél is aszerint, ah, amikor már azt hiszed meg lett, megvan mindened, ha nem fejleszted fel magadat arra a szintre, ahol éppen utoljára szerezted meg azt amit már nem is álmodtál, viszont rájöttél közben, hogy az álmaidnak a szintjéhez nem férsz hozzá és leállni sem tudsz már, mert belekerültél egy a saját reményeid szerint műsok átlal megvalósíttatott, ám magadhoz késpest, szépbe és jóba, remélhetőleg még tán nem kóros körfogásba, hiszen mindent mindenkitől elvehetsz, már akarnod sem kell inkább kiszolgálnak az intelligensek, csak maradjál egy időre csendben, mondtál már eleget és abból csupán magadért és magadnak valósítottattál meg, ha bármerre nézel, már ki sem kell nyújtanod a karodat, hogy ah, attól is, az Isten óvja a Népet, és ha lehet, ne jusson eszedbe még gonoszabb gondolat, hát inkább odanyújtják megelőzésben, hátha egyszer megunod a a magad szerinti begyűjtést és végre békében hagyod őket, mert ha békétlenség van benned, megoldatlan maradványokban, jön fel az idén még az eddigieknél is gyakrabban, a gyermekkori bánat és fájdalom, bősége áraszt el, akár naponta váltakozva, ha nem kért senki sem bocsántatot tőled érte, akkor még idejében, az bizonyára felgyülemlett, azt már, sem az Isten adta Nép, se a saját hasznodat növelők nem tudnak kikoptatni belőled, hát az is lehet, hogy már a vigaszodul szolgál, ha nem kaptunk lehetőséget és nem tudjuk majd eltartani magunkat, tán helyeted azt szertnéd, hogy azt is éljük meg, amit egykor és az is lehet, hogy sokszor, neked nem jó szándékkal okoztak, nem mi voltunk azok, hát ne rajtunk vezesd le és ne velünk akarjad teljesíttetni, mert mi azt azok helyett, akik akkor azokat okozták neked, nem oldhatjuk meg, hiszen mi semmi ártót nem követtünk el, se neked sem másoknak, adni és segíteni születtünk, volt saját sorsunk, amikor előszőr győztetek, csak nevettünk, mert az hittük, hogy azok viccek amiket láttunk, s teljes zordságot mutatott, amiket az állítólagosan hozzáértők, akkor már állítottak rólatok, aztán meg bebizonyosodtak azoknak a sokszorosai is, s hogy ne lásson rá senki sem, hát bezárjátok az összes lehetőségét az Isten adta Népnek, nem érdekel benneteket, hogy mi előtte már a sorsunkig is eljutottunk, nem hisztek a sorsban valószínüleg, mert akkor nem igyekeznétek azon, hogy minden számotokra akkor még kontrollt, a saját érdeketekben, a megbecsülésük helyett, kidobtatok, lealáztatok, már csupán magatokban biztok, hiába na egyedül maradtatok, mert ameddig eljutottatok, azért már senki sem vállalja fel a felelősséget, mert rájöttek, ha magatokat sem tisztelitek, nem várhatnak semmi jót se szépet, sem életszerűt tőletek, most akkor már beszélhettek amit akartok, csak az általatok azért is megfiezetettek mutatják azt, hogy fontosak vagytok, ah, persze csak szerintem, van az a pillanat, amikor már a saját maga által megteremtett életét menti az emberséges, hogy ne menjen le, ha akar ha nem, az irénytelenség szintjére, mert nincs más kínálat, az Isten adta Nép felé teljesítés meg úgy néz ki, hogy mivel bennetek már nem bíznak ott sem, hát bennünket sanyargató időnek nézhetünk, tán elébe, reménykedünk, hogy még megelőzésben, mi a korosodók és a gyermekek, na meg a fiatalok, tán elébe mehetünk, ha gondolkodva élünk, ah, ha nem vállalja fel ott egy nagy csapat embereséges, akik azon a szinten vannak, ahol elbírnak még veletek, s persze 8 szor is bocsánatot kérek, meg ahányszor még szükséges, hiszen nem tudhatja azt senki sem, hogy miféle hangulatban vannak ott, ahol az már évek óta kilátszik, hogy úgy intézték, úgy néz ki, hogy már mindent, vagy bármit lehet, ugye az nem lehet, hogy ők sem bírnak el veletek, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta, a julamami

2024.11.17.

Minden ember tenyere más és máskor, a saját idejében éli meg azt, amit az élete útjának a tapasztalása közben felfogva, eljut a saját sorsáig.

Amikor a gondolkodásában éppen ott tart, nem lehet az sem előbb se utóbb, akkor válik felnőtté a gondoldodásában, amikor a belső emberséges kontrollja azt, éppen azáltal és akkor, a tartásába már benne is tudja. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd magad is tisztelhető legyél. Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami, 2010. év óta Herignes Árpádné nevemen van mint védjegy.

2010.11.30.

2024.11.16. ah, amikor azt hangsulyozták, hogy magyar emberek, akkor már készen állt a műhöz a terv, ami azt jelenthette, persze csupán szerintem, hogy a saját szntjükre, nyelvüknek az értelmezésére alapoznak mindent és majd hivatkoznak arra, ha más megoldás már nem lesz, a munka alaput hangsúlyozták sokáig, aztán elhangzott, hogy nem munka alapu az már, viszont nem fejtették ki, mert senki sem kérdezett arra rá, hogy pontosan mi is az amire utalnak, hát haladtak tovább építgetve, nagy vakmerően az álmáaik szerinti elgondolásaikat, s persze csupán szerintem, egészen addig mentek,amíg már nem volt mit megfogalmazniuk és azóta meg oda adnak csupán, akik a rajongásukat feléjük kifejezik, vagy a hétköznapokból ünnepeket csinálnak számukra, hiszen tán azt szeretnék elérni, hogy a saját kultúrájuk kerüljön minnden megfogalmazás elé, s no lám, már meg is lett amit szerettek volna, hiszen nem tiltakozott senki sem, hogy a magyar kultúrán belül vannak még ők, meg ők és ők, sőt 14 annak a kultúrának a száma, amik a felszínen talán még most is ott annak, hamarosan ott tartanak, hogy nyiltan vallja magát már a sajátjának, hiszen most még, nem jutott el odáig, hogy tartja azt annyira fontosnak, hogy mindenben benne legyen a saját kultúrájának megfelelően is beilleszthető szó, hogy kiáll a saját kultúrája és annak az ételei és táncai mellé téve a magyar szót, s annak azon a módon való megfogalmazásai és szavainak a fontossága mellett, mert minden kultúrában más és más az értelme ugyanannak a szónak, s az megváltoztatja a történések szerinti magyarázatokat, s bizonyára nagyon sok idő kellene, ahhoz, hogy bebizonyítsák, ha egyáltalán vannak annyira gyorsak és nem figyelnek fel a magasabb szintet elértek arra, hátha még a saját idejükben, s kezelhető időben eljutnak oda, hogy a pontosságot, az aprócska eltéréseket, mint hajlításokat és azokank a pontos fordítását is elemzik, minden ott és abban megfogalmazott szónak és nem sajnálják az időt és bevallani azt, hogy nem gondolták volna, hogy a saját szintjüknek megfelelően az ismeretlen kultúra szerint fognak dönteni, ha az együttérzésüket is beleviszik, hogy ezen múlik majd, ha már akkora a vakmerőség ott, vagy berjön vagy nem alapon, ah az nagyon trökkös és alacsony, hogy 2024. nevemberben már megengedik maguknak azt, hogy nem válaszolnak azokra a kérdésekre, amiket elhitték, hogy át tudják vinni, ott is és a még magasabban is, a saját kultúrájuk szerint, akkor kellett volna megállítani, amikor 2009. évben elkezdtem írni naponta, minta a reggeli gonsolataimat, mások is írták azt a sajátjuk szerint, az akkor még magukénak tudottaknak szóltak tán, amikor az még abban a fázisában volt, hogy még, hogy úgy érezhették, hogy tartanak ott ahol már ki nem kezdhetőek, oda lettek azok által rakva azok a fékek, amik elriasztották a hatalom energiájával, mindazokat, akik oda be is tértek volna, viszont alázat nélkül már akkor sem volt elfogadható ott sem, hiába minden megszokott módja annak, fordítva hatott az, az azért nem kellene elfogadni most sem, hogy nem mondhatja már senki sem, hogy lehet még sikerélménye, hogy nincs kellően oda is ható, a saját szintjén már régóta alkalmazott, sokféle kultúrában is értő fülekre találó, ah, ha az, tisztelettel megfogalmazott szó, hozzájuk is szólóan ható, úgy, hogy bárki meg tudná úgy fogalmazni azt, hogy a kultúrájuknak megfelelően, ha kelletlenül is, esetleg azt mondják majd, hogy jól van na és kénytelenek lesznek, legalább annyira szóba állni az Isten adta Néppel, hogy válaszadásra tudják, késztetni őket, szerintem, egymás között már el van intézve, s persze csupán szerintem, már napi szitnen, s valószínűleg a fokozatoknak megfelelően is meg van beszélve, hogy miket építenek még, a saját kultúrájuk szerint, az Isten adta Nép feje fölé úgy, már nem is látszunk ki, magukat rakják a helyünkbe, hiszen ahhoz már készre gyártottak mindent, a behozott kultúrákkal, hátha össze lehet keverni majd a sajátjaikat, hogy akkor már magasan lenézik az összes kultúrát képviselőnek, az addigi, vagy az előző még hivatkozási alapját, utána nézni már nemm tudnak, viszont, a szerintük még meglévő, szabályokra való hivatkozását, a sajátjaik szerint teszik a dolgukat, hiszen, pesze csupán szerintem, meg csinálták már mindenből azokat a megfogalmazásokat, amik csupán számukra és mindenben megmutatják, a sajátjaiknak a kiutakat, nem kell visszaadni, amit lenyultak, magukénak irattak, vagy szétosztották mások nevére, ha túlzásokba estek és azt már nem tudták láthatlanná tenni, most meg már tán semmit sem, mert kilátszik a felszínre jött már évek óta minden, hiszen valószínűleg készen állna arra is, van mire hivatkozzanak, azokon az azóta meghozottakon belül, idő kell ahhoz, hogy megtalálják a többiek a számukra jól értelmező szavakat, amiket nem tud a többi kultúra tán a sajátjára fordítani, hiszen nem foglalkozott azzal, mert belefért annyira amennyire a magyar kultúrába, ami, lehet most, úgy 30 kultúra amiből, a felszínen tán 14 kultúra látszik is, mintha működne, a kicsiben és nagyban ugyanaz van, ah, csupán arra nem figyeltek elég pontosan, hogy ott van már a felszínen, a tán turpisságnak indult, viszont idáig érő már az a szál, vagy tán hegynyi már a szár, ami minden próbálkozását is megmutatja naponta, s már felszínre is hozta mindenben, hiszen annyira azt akarta az a kultúra, hogy az övé legyen az át és továbbiakban, már arra történő megfogalmazások után és csupán a hajlítás és ferdítés módján való megfogalmazás által, hitelesre szerették volna megcsinálni, hiszen annyi minden bejött úgy már nekik, hogy ez miért ne jöhetne be és már ott van ami szintén meg lett környékezve, s már mondogatják is, hogy nagyon fog azoknak ott fájni, jobban mint nekik, mert amikor rájönnek a trükkökre, arra is rájönnek, hogy mit nem vettek menetközben észre, s mit engedtek meg, oda be, úgy is, hogy valamit éreztek már, a nagy tudásuk szerint is, viszont nem érezték a magukénak azt, s azért még akkor, azonnal nem érezték azt számukra lealázónak, s nem vállalták azt akkor fel még megelőzésként, rögvest megállíthatták volna idejében, még akkor ott megelőzésben, át is fordíthatták volna, a saját nyelvükre, ah, tán akkor már, meglátták és kihallották, ah, csupán nem a saját szintjüknek megfelelő magas szinten óvták azt ott, azonnal, érvelve úgy annyira komolyan véve, nem védték meg rögtön ott, az addig felépített biztos alapjaikat, annyira mint a maguk által már bizonyítottan sajátjukat, amihez szükséges minden kultúrában és emberileg is felzárkózni, a saját tudásuk és szintjüknek megfelelően elvárt szinten, kimutatva azt, hogy tiszteletben tartják a többieknek a kultúráját, viszont nem úgy épült az fel tán ott, hogy részletezze mindenhova és midnenben, hogy érthető-e az a bekerültek minden szintjének megfelelően, mert nem kérték azt a különböző kultúrák szerint mindegyiktől visszajelzésként, hát nem arra alapozták és nem is gondoltak arra, hogy bárki a magáénak szeretne mindent azzal, hogy úgy fogalmazza meg és nincs az ellen senkinek sem kifogása, vagy kérdése, hát feltételezték, hogy akkor majd hivatkozhatnak arra, hogy nem lett aprólékos részletezéssel kifejtve minden szó, a kultúrájuknak megfelelően és azért nem adták az igénjüket arra, mert tán keresik azokat a szavakat kifejezéseket, amik odaillően igazolják mindazt, a várakoztatásban, mert az a saját kultúrájukban jól bevált,ha annyira magas szinten elfogadják és nem firtatják, hogy ők veszik majd tudomásul, ha valami nem illik bele az alacsonyabban lévő kultúrákba, akkor kérik azt azok a kultúrák, hogy fel tudjanak zárkózni oda, kapnak tanulási lehetőségeket és bionyos időn belül, azt teljesíteni is képesek, mer t különben, nem felelnek meg ott, ha emberileg sem szakmailag nem értenek egyet mindenben, különsen akkor, ah, ha csupán a saját kultúrájuknak szól mind az, amit országnak neveztek el, kihagyva a jóból és a szépből, az Isten adta Népet, akik magunk építettük fel a sokféle kultúra szerint a Hazánkat, a nekik meg nem lévő magasságot oda álmodták meg, amit előre elhintettek, mintha oda már emberileg és szakmailag is érettek lennének, ah, vagy bejön vagy nem, majd megmagyarázzák legfeljebb, hogy mit szerettek volna azokkal a szavakkal, kidejezésekkel a maguké szerint bevinni oda, s mivel látták, hogy nem látják se nem értik, a szavak közötti különbségeket, hogy mielőtt észlelték volna, arra gyurtak, hogy már át is mennek azok a szavazásokon, s mivel nem védték meg akkor azonnal, nem keresték a megoldásokat ott és rögvest, az elért szintjüknek megfelelően nem vállalták fel, azt, hogy annak érdemben ellent mondanak, az azt már felismerni vélők, tán attól féltek, hogy nem állnak melléjük a különböző szinten lévő, viszont, még a jó és kitűnő szinteken sem elismertek, pedig okosak, emberségesek és intelligensek, nem fogalmazták meg és lett az alapja ott az és mindennek, nem lehetett volna akkor sem, billegtetni a nekik jól bevált röhejesen alacsony szintre vivő, késleltetésekkel, hiszen az már jól bejött addigra, az Isten adta Nép nem is sejti és nem is tudja, hogy azzal, mert jót akartak és nem utaltak arra, hogy nem értik azt, hgoy miért tennének csak magukért és mit akarnak akkor, amikor napi szintre vitték azt is, hgoy a hajításaikkal már mindenhol és mindenben, próbálkoztak, nem kérték, hogy fordítsák azt le másképp és különböző, s ott még elfogadható szintekre is, s nem hívták fel a figyelmüket, arra, hogy nem hivatkozhatnak semmi másra, se másképp formálva, se a sajátjuk szerint fogalmazva, mint ahogy azok a szavak ott értelmezve vannak, a legmagasabb szinteket is éritve már, a szakmailag bizonyítottak által, a magas szinteket elértek már a szintjeire álltak felvállalva azt, hiszen az alalcsonyabbakon ahhoz nincsenek se oda megfelelő szavak se érvek, nyugodtan közlekedhetnének ott, hiszen már elérték azt, fenne van a tartásukban, a tudásuk által is a hétköznapokban használhatóan átmegy az, ha az ott már személyekre szabva van tálalva, a tudás által és az ahhoz megfelelő szinteken, az akkor épepnm, szóban forgó két szinten feltétlenül és azonnal ott, bizonyítottan működőképes, jó és kitűnő munkájukkal, hasonlóan eredményesen a hivatásukkal bizonyítva, a magas sziteken elbírálók szerinti jó és kitűnő alkotásaikkal, az ahhoz megfelelő jó kommunikációjuk által is, igazolni tudják a saját szintjüket, se nem szüntethető az meg, se nem irányítható az végleg át, se a megfelelő tudás nélkül nem megy az idén már, mert bekerültek oda és szinte már bárhova, az arra emberileg még azon a sziten nem de még annak, azoknak a közelében sem lévők, tehát os és arra nem alkalmasak, viszont mire észrevennék azt, ha nincsenek szünet nélkül, mindenhol a sarkukban, s nem kérik azt ott azonnal számon tőlük, hogy bizonyítsák be, hogy azt úgy és ott és akkor és ők maguk egyedül is eldönthetik, hát, bebizonyosodik most majd gyakran, hogy oda szükséges már az abban és minden abban érintettek szerinti megfogalmaásban, az oda illő összefüggésében látás is, ha hagynak időt magyarázkodásnak, addig és mindenbe kapaszkodva, a megérzéstől kezdve az álmaikra és az akkori élethelyeztükre hivatkozni próbálkoznak, már azt a sajátjuknak mondják attól kezdve, alapnak, mivel nem tiltakozott, a saját tudásszintjének megfellően, észérvekkel akkor ott senki sem, hát a saját kultúrájuknak megfelelően úgy gondolják, hogy azt a többi kultúra szerint élő tömeg elfogadta, ja, hogy az nem lett a többiek szerinti tömegnek tájékoztatás szintjén sem mondva, s úgy nem volt ott a tömeg, akik között lettek volna nagyon sokan, akik észlelték volna még időben a hajlításokat, átment a nem egyenes is mintha egyenes lett volna, s azót azt egyenesnek tudva, s mivel rányomták az igent, arra már lehet hajlítani megint, s ha azt sem vették észre, még és nem mondtk azt, hogy modja azt őgy, hogy mindenki megértse a jelenlévők közül, hát nem felvállalta fel azt sem, hogy már összefüggésében látja azt a maga idejében, s nem válallta azt ott annak az idejében, azt az igazságot, vagy az arra vontakozó szabályt, vagy törvényt, mint amire hivatkozik azt is kimondva válallta a saját dötnését magára, mert azáltal a saját idejükben már rövidre és mások szeme által is láthatóvá téve, bevitte oda ahol annak, az arra hivatalosan is alkalmas helynek, már abban is nagy a felelőssége, hogy kimondja, egy kultúrára nem lehet átszabni mindent, ami az Isten adta Népre és a sokféle kultúrát magában foglaló Hazánkra van szabva, vagy akkor megy minden, az egyenestől már eltérő észrevétlenekkel, s azután már, mivel bejött a halogatás módja, arra várnak, hogy egy túl gyors, vagy hozzá nem értő általi döntés, ah meghozza majd a végkifejletet számukra, ha nem szánnak rá még az idén és minél előbb arra elég időt, hát azt a nem elég szigorúan betartottak által, az lesz a végkifejlete, hogy ha akarta, he nem, a másik kultúrának megfelelően dötnötte azt el, amit úgy vesznek majd a saját fordításukban, hogy el is van fogadva, majd legfejlebb hivatkoznak mindazokra, akik ott voltak és nem mondták azt rögtön, hogy nem addig azt, nem lehet mással kibővítettként fogalmazva hitelesíttetni sem, mivel a saját ügye is, viszont az Isten adta Nép úgy fog élni és a Hazánknak is az érdeke, azt a elvárások szerint és ne csupán egy ügyben és csak, csupán a saját kultúrája szerint, vigye végig, mert menet közben lesz napi szinten ellenőrizve, hogy a fel nem vállalt kultúráját ne akarja felhasználni, a többi kultúra ellenére, a saját útját járva és azt a saját kultúrájában megengedő módokon, végig is menekítve, a hivatkozási alapja tán az lesz, hogy ne legyen megkülönböztető és ne legyen kirekesztő számára, ha nincs kimondva, hogy az az Isten adta Nép által is, mint a saját Hazánkkal is hitelesített, alapnak szántban benne van minden, ahhoz is mert vannak ott ahhoz, átfordítható megszövegezések, akkor bizonyítani lehet, minden szónál a másképp érthető és az azt, jól hitelesen értelmezni tudók szerinti és az azok között is hitelesen igazolt, a hétköznapi működésünkben megélhetően jó minőségben, ah és nem csupán egy ügyben, és egy a túlzók szerinti, alkalmanként helyesbítő átszabályozás általi, hol egy mellé beszélés általi, hol meg
egy hajlítás, vagy egy, nem egyértelmüsített szerinti, azt a helyére tevő, vagy egy megismételt és már helyesen fordítás szerinti, kicsinek látott különbséget is helyre igazítók által, amiből óriásít alkothatnak, ha nem fordítanak most rá időt és a legjobb tudásuk szerintit veszik napirendre, s mindazoknak az alkalmazását, ami a helyére is teszi és azonnal, mindent a felszínre hozva, ami addig ott szunnyadt és meghúzodott, az alkalmas időre várva, úgy, hogy feltételezték, nem különbözik, csak más a szó ott, pedig a kulcs ott van abban, nem valószínű, hogy sokan lennének, akik átlátják azokat a nagyon kicsinységeknek láttatott, viszont nagyon lényeges különbségeket, akik abban érintettek, ha arra már eredetileg is igényesek voltak, szigorúan mindent betartottak, vagy azóta már emberileg és tartásban is igényesek lettek, szerintem, az idén még, rájönnek senki mások, nem vállalhtják azt fel helyettük, az önbecsülésük várja el tőlük, hogy az egyenes az eredetinek megfelelő egyenes legyen, amíg azt emberileg és szakmailag, egy annál jóval magasabb szinten, be nem bizonyítják azt a világnak, hogy van még annál is egyszerűbb hétköznapi szinten is megoldás oda is, adni születtünk mindannyian elsősorban, s mindenkinek megvan a maga tehetsége, ami által elérheti a legjét, nincs miért szinten maradjon az irigység, hiszen nem magyaros virtus az sem, inkább a tanulás és a saját magunk fejlesztése a kulcsa annak, hogy az intelligensek ne kerüljenek megint, ezekbe a helyzetekbe, hanem válallják fel a tehetségükkel hozott, akár sokféle tudásukat, s arra ösztönözzék, a még tán, még ott is gondolkodókként is létezőknek a fellépésével, győzzék meg a hétköznapi életminőségünket nem rongáló módon, emberileg nem lealázó, egyértelműen csak ugyanazon az elzárkozó módon, nem vagyunk megsértődve, csupán már a saját kultúránk szerint, nagyon leminősítve éljük azt, amit éppen kitalálnak számunkra, a semmibe vevésükkel, nem gondolta volna a jóhiszemű, Isten adta Nép ezt, hogy ez eddig észrevétlen marad és megtörténhet, hiszen, ha egyszer is voltak abban a nehéz helyzetben, amikor a legközelebbit választották, hiszen úgy látták, hogy közéjük tartozó és fogadták el azt a szívességet, mert nem voltak tisztában azzal, hogy az egy megrendezett is lehetett, azután mivel úgy illik, hát megtisztelték a saját elért szintjükkel őket, s válaszoltak amikor kérdezték őket, s azután már látható lett, hogy kihasználták volna, a jóhiszemüségüket azzal, hogy nagy hirtelen a fejükre is nőttek, s vannak, azóta akik, mindezek által, jutottak feljebb és azáltal már beljebb, s most már, megtehetik azt is, hogy a legmagasabb szinteken mutatják, fontos emberekként dönthetnek, mivel felcsipegették, azokban a nem a saját kultúrájukban lévő társaságokban az ahhoz valókat, nyugodtan láttatják azt, hogy megtehetik azt is, nagy vakmerően, hogy nem állnak szóba, a nagytudásúakkal sem, megmutatják és szinten már mindenben, hogy a saját kultúrájuk szerint működnek, s mivel nem figyeltek rájuk, kellőképpen nem volt elég óvatosság ot ahhoz, hát ott tartanak most, hogy csupán ők vannak már most éppen a dötés helyzetekben, hát akkor hajrá, arra kell nagy tiszelettel kérni őket, hogy modják el az érveiket azon a szinten és az ott elvárható tudás és emberiesek szerinti szintet és azt az eredetileg magyarosnak megfelelően, tisztelve és betartva, hogy megfeleljen az a magyar kutúrában lévő, mondjuk 30 féle kultúrának és nem sérti, sem nem mond ellent, a szerintük megfogalmazott, magyar embereknek mondottban a saját kultúrájuknak megfelelően, csupán a sajátjuk teljesítésük szerint, most napi szinten is működóképes, és emberileg és most már elvárható is az, hiszen az már az elért szintje volt akkor is a magyar kultúrának, ami az első győzelmükön lévő, magas szintjének még el nem érhető, számunkra az Isten adta Nép számrá most is élehtő és megfelő, hiszen azon vagyunk élünk most is, ha nem tanulták meg eközben, mindazt amit a magyar kultúrában lévő úgy 30 kultúra beleadott az első győzelmükig, a Hazánkhoz teremtve, hát kérdezzék meg őket, hogy lemondanak-e arról amit közösen értünk velük együtt el és egyenként most sem lehetséges azt és úgy teljesíteni, hiába hát, nem lehet már elhitetni senkivel sem, ah, mintha az alacsonyabb szinten is működőképes lehetne, ha az elnézést kérek időben nem hangzik el, a bocsánatot kérektől még odzkodnak, mert többre tartják magukat a sajátjaiknál, ah, na abban a pillanatban, már le is értékelték magukat, ahhoz képest, amit magukről elhitetni szeretnének, hogy azt mutatják, ahogy élni szeretnének, se nem azt mutatják és hitelesen, hogy az övék lehet az csak, amit tán velamennyien valóban, bele teremtettek a Hazánkba, a jóhoz és széphez a tehetségükkel, vagy a hivatásuknak a gyakorlásában a nehezítéseknek a kellős közepében nem vették észre, hogy azt már elvégezték a sorsukban és generációsan is, ah, hát az ismétlés majd már nem értük szól, hanem az ott résen lesők és hallgatózókról, azt hiszik, hogy majd nekik akarnak azok akik azt felválallták jót, hiszen arar már ők is rájöttek, ah, hogy azáltal akarnák a nem létező tudásukat pótolni, hogy a hamisat beviszik úgy a köztudatba, hogy az a saját kultúrájukat nem fejlesztett szintekkel is elfogadható és nem gátolták majd meg abban, velük nem azonosulók, a nem csupán a pénzt hajszoló, mindenáron egyeduralkodásra vágyó, törtető, szolgáltatók őket, ah, most megint bocsánatot is 8 szor kérek, hiszen számomra természetes az már régóta, hátha mások is rájönnek még a saját idejükben, hogy az alázat a tudásukkal jár most, s ez elég is lesz tán mára, ha már látja és átlátja, az is lehet, hogy összefüggésében is látja, csupán nincs hozzá hiteles tükre, íme még itt vagyok és egyéni vállalkozásban, a saját feltaláltam szerint, összefüggésében olvasom le a tenyereket, s aki arra már emberileg és szakmailag igényes, oktatom, be és megtanítom mindarra, amit feltaláltam és egy napon egy ritmusban megrajzoltam, ami ott van az eddigi 30 éves napi tapasztalatom szerint, lett oktathatóra rajzolva általam, s mindenkinek másképp van benne, a saját sorsa a tenyereiben, ismerem mint a tenyeremet, szokták mondani, ugyan hányan mondhtják ezt el magukról, a jóslás kultúrája egy a saját kultúrájuknak megfelelően hat és működik, mint minden más kultúrából származókat is ugyan csak, tiszeletben kell azt tartani, nagyon figyeltem minden adott pillanatban arra, hogy ne vállaljam fel azt úgy, mert úgy vizsgáztam, hogy annak egyetlen sorát se, akkor se máskor, azt én megtanulni nem tudtam, rájöttem azonnal, hogy azért van az, mert van saját tudásom hát azt alkalmazom és fejlesztem, akár napi szinten, mindenki aki már ott tart azon az emberi és szakmai szintjén, meg tudja tanulni egyenlőre még csupán tőlem, kivárom azt az arra megfelelő időt, hogy eladva átadjam miden tudásomat, az ő szintjén is olvashatóan, aki eljut oda, hogy felvállalja ennek a tudásnak, a továbbiakban is a tisztán maradásban való védését, csupán az arra alkalmas szinten éps tőlem tanulható meg hitelesen, hiszen most már ott tartunk, hogy a saját kulturájának megfelelő emberies szint nélkül, a szakmai, vagy egyéb a jóban és szépben használható, saját belső kontrollja nélkül, a hétköznapi élet nehézségeinek a megértése nélkül, se napi sziten, sem a szabályosnak a semmibe vevése által, sem csak a saját kultúrája szerinti, a többiekre rakott nehezítettek általi gátakkal, maradandóvá tehető döntésként, most már működőképes nem lehet, a tolerancia egy folyamatnak a gyümölcse, ami számunkra fogyaszthatóvá teszi azt, amihez nekünk szükséges úgy alkalmazkodni, hogy se mi magunk ne sérüljünk, sem ők ne sérüljenek meg közben, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésben egyéni vállalozó, 2010. év óta a julamami védjegy a nevemen van, a díját ott fizettem ki, ahol az akkor szabályosnak látszott, Paksról a Hergál Házból írom naponta azt, ami éppen aktuálisan összejön bennem, s az úgy is írom le, hogy az csupán csak szerintem, szeretettel,

2024.11.15. hol van hol nincs internetem, mert megteheted, nem adom fel, eddig sem volt könnyű, hát nem vagyok elkényeztetve, sem elkényelmesedve, az Európai Parlament tán meg tudná oldani, hiszen rájuk szavaztunk, hogy ne kelljen kényelmetlenül érezzék magukat, akkor, ha kiderül, hogy a Hazánkban, az Isten adta Népnek, több százezer embernek, nem rendezték a nyugdíjunkat, mintha nem is lennénk, ah, annyira azt tükrözi már minden, hogy nincs tévedési lehetőség, megtehetik-e azt, mert nem rájuk szavaztunk, az elfogadható szintnek megfelelő-e az, ha az emberi méltóságunkat is csorbíthatják akár azáltal, valóban nincs aki ezt rendezni tudja, tudod-e, hogy az idén minden felszínre jön, nem várom én azt, se nem szeretném látni, ahogy a ki ha nem ők, majd nehezen vagy, egyáltalán nem tudják elviselni, amikor a saját lelkiismeretük, azért, hogy fejlődni tudjanak, kicsit vagy nagyon, megdolgozza őket, szerintem, persze önmagukért lesz az is, mert volt és van idejük fejlődni még, legalább annyira aminek mutatták magukat, a látszatra egy ideig még adtak, vagy már az sem számít, hogy az ki ne derüljön, ah, azt a, azért azt sokan megnéznék maguknak, hogyan lett ennyire magasszintű a tehetsége, a szerzésben, nekik akik azt nem is hozták a születésükkel, s nem is tanulták, mégis annyira meg tudták sokszorozni, a már saját vagyonuknak mondottakat, azt amit se generációsan, sem a sorsukban még eddig fel sem ismertek, hogy alapok nélkül, tudás és emberséges viselkedés nélkül, kirekesztik magukat és végleg, az intelligensek közül, a tudásuk hiányzik hozzá, na meg, tán, ahhoz ott lenne szükséges tartaniuk emberileg, na meg szakmailag is már eddig is bizonyítottan, ah, nem számít más, mint, hogy ámuljon rá az egész online világ, az meg kicsinység szerintük, hogy kilátszik az is, hogy csupán az ahhoz szükséges, s annak megfelelő tudás sincs meg bennük, nem maradtak frissek sem, a nagy jólét, az elkényelmesedés, meglátszik rajtuk, s nagyon hiányozhat onnan az a tudás, amit a 2024. év már, minden szinten és kultúrában, elvár, a megfelelő tudás nélkül nem megy, hiszen ha nem beszéli annak a a tudásformának, sem annak a szintjének a megfelelő nyelvet, azt a, akkor meg, hogy is van az, mivel ahhoz vannak, s remélem nem túl sokan szokva, hogy pénzért bármi és minden megvehető, ah, egyszer fordul ki, onnan már nagyon nehéz, vagy nem biztos, hogy oda vissza tud illeszkedni, mert nem fogadják ott el, hiszen megtagadta azt, attól még ha lehet, tanulnia fontos lenne, hát persze, ha van ahhoz kellő önbecsülése, akkor nem szabadna, az álmait követnie, na meg a sajátja az, viszont a kuncsorgással nevetségessé is vált már, azokon a szinteken, akik oda valók, még nem igazán tudják azt kezelni, hát tán, annak az el nem fogadott, kultúrának, a mostani szintjének, utána kellene nézni, persze csupán szerintem, mert a nagy világ azt mutatja, hogy azt kell mindenkinek utánoznia, akkor, ha ugyan úgy, vagy hasonlóan akar élni, mert a szeretném szónak van tartalma, na és ha az értelme tán kikopott volna ott, ah ebben a most, megnevezhetetlen formában, amiben úgy élünk, hogy nem kérdezte azt meg senki sem tőlünk, hogy ezt a formát elfogadnánk-e mindannyian, akiket ez azóta érint és nem a hasznunkra vált, hanem lassan oda megyünk le arra a szintre, ahol semmi dolgunk, sem a származásunk miatt, sem az eddig a Hazánkba teremtetteink hiteles módján, ami látható az internet világában és akik megtisztelnek bennünket, mert nem mentek el, a sokpénzért arra megfelelő szintre és szinten mutatottaknak, az oda kellőképpen divatossá tetteknek, a világába tartozó, a most éppen abban a legmagasabb szintet mutatók szerinti legjobbakhoz, hol ide, hol meg oda, sorolják őket, van az a pénz valószínület, amire nem tudnak nemet mondani, hogy kiteregessék mindenki számára láthatóan és hallhatóan, mindazt ami a magánügyük, vagy csak a párjukra és a családjukra, s azon belül is, tán már az intimszférájukba tartozó volna, s azután meg csodálkoznak, hogy nem tisztelik őket, úgy, ahogy szerintük az megjárna nekik, pedig valójában jó és magas szinteket értek már el, régen volt egy mondatnyi, amit gyermekkorunk idejében hallottunk gyakran, ha valaki úgy gazdagodott meg hirtelen, hogy nem volt mögötte se tudás, se az addigi munkájának a minősége nem adott arra magyarázatot, hogy mi maradna akkor, ha azt mondaná annak a régi tulajdonosa, vagy a valódi birtokosa, hogy amit ő teremtett meg, vagy generációsan teremtették azt meg, az mind, kerüljön egy pillanat alatt oda vissza, akkor ugyan a durván felhalmozott, megsokszorozott, túlzásokból, a hirtelen és munka, vagy tudás nélkül, nem-e csupán a talaj maradhatna, nem fontos az sokaknak, hogy a sorsukat vagy az életüket élik-e most, ah, tán teherként hagyják-e azt, a következő generációjuknak, amit nem használnak, se nincs a hasznukra, csupán felhalmoztak, aminek a hiányát ott észlelik, teljesen méltatlanul, akik nem kaptak annyi nyugdíjat, vagy látszatosan emeltek csak családi pótlékokat, onnan meg hiányzik a családi pótlék, ahol arra már régóta és jól megérdemelten nagyon várnak, se a kis és közepes vállalkozók, nem mondhatják, hogy ők is, mint a nem valódi vállalkozók, csupán a felszínen jól kitaláltak, a számok miatt, akik és amik, jól jártak, vagyunk sokan, akik az elért tudásszintünknek megfelelően, fejleszteni nem tudtunk, úgy, hogy el tudnák most az oktatásunkból, tartani magukat, az árakat meg rakják a nyakunkba, mint annak és mindennek a felelősséget is, hiszen jól kitalálták, viszont se nem értik, csupán leutánozzák, ah, sem nem magyaros virtus ez, se nem tud már ártani sem, a munkánknak az elért és az emberek maguk hitelesítettek, az általuk és a minősítésünk által, megbecsült szintjéhez, a legjobb szinten való teljesítésünkhöz vagyunk szokva, akik még nem tudják, hogy a Hazánkba adni születtünk és azáltal tudunk magunk és a generációs feladatainknak, a legjobb tudásunk szerinti, elvégése által is, bele adni, oda a közösbe, ami előbb – utóbb, megint, az Isten adta Néphez kerülhet vissza, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a nevemen van, a julamami védjegy, ami 2010. év óta a nevemen van, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, https://julamami.com

2024.11.14. ah, ha nem jutottál el odáig, hogy az Isten adta Népnek is tovább adjad, azokat a lehetőségeket amiket megtartottatok magatoknak, amivel megint győzni akartok, hogy legyen bőségesen nem csak félretett tartalékotok, hanem az Európai Parlament döntései által, hozzátok eljutott, s csupán nektek információkból, se egyéb jóból se szépből, az általunk is megélhető, használható lehetőségekből, számunkra már megint nem jutott, szerettünk volna és most is szeretnénk élni a lehetőségekkel, mert nincs 90.000.- Ft a nyugdíjunk és mostanra már nagyon sokunknak, ezért nem adjuk fel és megtaláljuk azt a megoldást, ami eljuthat az Európai Parlamentben döntőkhöz, hiszen a Saját Hazánkban nincs egy döntő sem aki a parlamentben kiállna mellettünk, annyira, hogy másképp számolják a nyugdíjunkat, ne alázzanak bennünket, hiszen valószínűleg, abban a nagy számban van egy részünk, akik végig dolgoztuk az életünket, hiszen nem jutottunk egyről a kettőre, a győzelmüket élvezték csupán és mi az Isten adta Nép, mostanra már, a tíznél több év alatt, láthattuk azt is sokszor és ki is mondták azt, hogy csupán a sajátjaiknak, adtak abból a tengernyi sok pénzből, vagy az őket maradéktalanul kiszolgálóknak, ah, volt tán, jó és szép, ne vigye a reménykedést túlzásba, senki sem, hogy majd bebújhat a julamami védjegyemet használva a weblapomba, vagy bármelyeik oldalam mögé lapulhat, ha úgy mutatták be azt, ahova adni lehetett, hogy megtévesztő volt az akkor a gyermekeknek, fiataloknak, s aztán már az egymás segítésére buzdították őket, s csupán utána volt látható, hogy valamiféle képzésféle jelent ott meg, s közben a sok gyermek és fiatal be lett ott és azáltal csapva, hát meddig megy a vakmerőség, hiszen azt mindenki tudja, hogy az internet világa mindent rögzített akkor, kértek-e már elnézést, vagy bocsánatot az akkor oda, a sikerélményért bejelentkező, gyermekektől és fiataloktól, elmondták-e nekik, hogy az üzleti szempontból fontos látható számok növelhették, az eladási lehetőséget, s azáltal, hogy vonzóvá tették s gyermekeknek és fiataloknak azt az oldalt, hát azáltal sokszorozóknak szánták az eladási árát, fokozónak ható gyanánt hatott az tán, hogy azt láttassák, azáltal is, hogy mennyire népszerű az a gyermekek és fiatalok körében is, persze csupán szerintem, s bocsánatot is kérek azért, amit ide leírtam most és azért is, mert akkor láttam a folyamatát annak, s meg is botránkoztatott az engem, ah, mivel a megelőzés lett a hivatásom, s a tehetségemben is azt hoztam, hát nagyon jól tudja mindenki aki ismer engem, hogy nem ártanék senkinek sem, viszont ha gyermekekről vagy fiatalokról szól valami, ami már a kezdeteknél is látszott, hogy hamisak környékezték meg őket, s nem vették észre azt tán időben, s arra építkeztek ami nem volt az indulásnál sem egyenes, hát akkor el kellene gondolkodni azon, hogy kikben bíztak az ügyben, akkor annyira meg, mert az idén szerintem, minden felszínre jön ám, nem csak a túlságos lazaság, hanem ami abból aztán nyugodtan mostanra kikerekedhetett, hiszen nem nézett arra, azóta sem érdemben, hitelesen, tán senki sem, azt a, lehet, hogy már akkor jól jött volna a tudásom, s ha megtanulják tőlem, mivel mástól nem lehet, már átlátnák összefüggésében mindazt, amit lehet, hogy most még az egyeneshez lehetne erősíteni, hogy ne vigyen mindent a pocsékba, ah, persze csupán szerintem,

Paksról a Hergál Házból, szeretettel, https://julamami.com

2024.11.13. ah, szerintem, megváltoztatva és utána mégis ugyanúgy tovább, valóban azt gondolja aki ezt átvette egy másik országból hozott kultúra által, ahol az azóta már szintén ah, bizonyított, hogy minden ami addig jól és hétköznapi szinten működött az Isten adta Nép számára is, minden akkor is gondolkodónak, abban, amiben akkor éppen és az általa elért szintjén volt, s úgy ahogy, azt akkor abból ami lehetséges volt számára megcsinálni is képes volt, nem azt tette amit mondtak, hanem azon belül amire akkor képes volt, hiszen a előző generációk megalapozták azt, amire mint alapra, vagy mint jól működőre állhatott és tehette a saját sorsában az akkor, abban még meglévő dolgát , a számára működőképest el nem hagyva, hiszen tudta honnan jött és mi az adott feladatában a dolga, viszont, minden pillanatában azon is volt, hogy az élete a sorsának a minőségére válthasson, nem ártva se nem bántva haladt előre, ahogy azt az akkori döntőknek az elvárásai közepette saját maga szerint megoldva, a szülőföldje általi talajt, alapul véve, a saját többféle kultúrából álló, Isten adta Népe által biztonságot nyújtó szintjét elérve, az Isten adta Népe által megteremtettektől, a számára és a gondolkodva élők számára már ott lévő, egyenestől csupán annyira eltérve, persze csupán szerintem, mint az azt egy napon és egy ritmusban lerajzoltam, feltaláltam szerint, amit azóta úgy is oktatom, hogy azt utána megtalálja, akkor ha a saját biztonságát megtartó belső kontrolljához képest méri fel és minden lépésére figyelve éli át, magának megengedhette, azt, hogy mettől meddig van az életünkben elérhető felső és oldalsó határ egyenként a sorsunk által megadva, az általunk elért szintünkön és csupán számunkra, azt közben, a gondolkodó agyunk, az emberséges kontrollunkat betartva, felfogta és az embereséges, nem áhítozott az álmainak a megvalósítására akkor, amikor a döntők álamairól szólt minden áldott pillanat, mert hogy az életünk is máskor és másban valósítható meg, a sorsunkat elérve pedig úgy megyünk végig, hogy az már leginkább arról szól, amit meghagytak generációsan számunkra a családunkban is mindenkinek van magához mérhető feladata, akik azt nem tudták még felfogni tán, hogy azért van az amibe gyakran botlanak bele, hogy a maguk módján és saját lépéseiknek a biztonsága érdekében oldják a maguk által elért lehetőségeiken belül, úgy, hogy azzal és azáltal, másokra is figyelve teszik a dolgukat, ha mással nem, hát azáltal legyen sikerélményük, akkor amikor arra a legnagyobb szükségük van, hiszen szerintem úgy születtünk meg, hogy a tehetségünket mindannyian hoztuk, más időben és helyen, s más körülmények között, mástól hozott, ránk maradt generációs feladatokat elvégezve oldjuk meg, úgy, hogy el tudjuk a sorsunk által végezni, mindazt a saját időnknek megfelelően, annyira, hozzánk képest, amennyire az még vagy már nem teher a szeretteinknek, a tiszteltjeinknek sem, hiszen mindenki másban éli át és meg akár a napi feladatait, úgy, hogy a gondolkodó agya megkapja, a következő megoldáshoz a feladatot, mint az egyenként, a sorsunk szerinti számunkra jó döntési szempontot, viszont arra akkor, ott is, ugyanúgy figyelnünk szükséges, mint a sajátunkra, hiszen ha már meglátjuk azokat, az azt is jelenti, hogy ahhoz a lehetőségek is ott vannak, csupán a saját időnknek megfelelően be szükséges a napi feladatainkba sorolni azokat, hiszen ha magunkért és önmagunknak megfelelően, nem teszünk eleget és a saját időnknek megfelelően, a szervezetünkben és az azáltal a működkésünkben, hiányok keletkezhetnek, ezt ugyanúgy, mint a számunkra megfelelő tiszta levegőt, a megfelelő mennyiségű vizet, vagy más életszerű, az akkor ott, megoldható, bevihető a szervezetünknek nem ártó folyadékkal és a napi szükségletünknek megfelelő étellel, ellátjuk saját magunkat, hiszen akkor várhatunk jó minőséget el magunktól, ha ahhoz kellőképpen el is láttuk magunkat, az egészséges egyensúlyunknak megfelelően, mert azt mi tudjuk a legjobban, hogy nem csupán másokért teszünk, hanem arra is figyelünk miközben a feladatainkat elvégezzük, hogy nem üresedhet ki a szervezetünk, megkapjon mindent amire szüksége van ahhoz, hogy a jó minőséget tudja nyújtani számunkra, ahhoz, hogy gondolkodva éljünk és minden számunkra adott pillanatot, úgy éljünk meg, hogy az sikerélményt is adjon számunkra, magunkat tisztelve élünk, önmagunkért is teszünk, annyit merítünk az általunk is megteremtett, vagy éppen oda is teremtőkként, a közösből, amennyi arra szükséges, hogy a feladatunknak a jó és kitűnő szintjei között, azt végig is járva, napi kontrollt alkalmazunk a belső emberséges kontrollunk, által számunkra és azt önmagunk szerint amikor arra már képesek vagyunk azt jól vagy kitűnően, a magunkhoz mértek szerint, a saját időnkben megoldani igyekszünk, hiszen a feladatunkat akkor tudjuk jól és kitűnőig érve elvégezni, ha felismerjük már, azokat a szintkülönbségeket, amiket a sorsunkban már azáltal és akkor meg is élhetünk, hiszen a tudásunk által odáig elértünk, persze bocsánatot is kérek, hogy ennyi mindent tudok ezekről, ha az most többeknek még nem érthető, egyenként is oktatom akkor, ha azt kérik, na meg még odáig nem jutottam el, hogy csoportos oktatást tudjak tartani személyesen vagy az online világában, mert amit ahhoz a legutóbb megcsináltam, mint látható volt a facebookon, mások töltötték be a helyemet ott, ah, hát megint odáig értem el, hogy megcsináltam mások meg belakták azt, s valamit csináltak ott azon a szinten, ahova én Heringes Árpádné prevenciós, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató, 2010. év óta a védjegy, a nevemen, magam adtam a julamami nevet is, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, most éppen, mindazt, úgy viszik, hordják szét, mintha megkérdezték volna tőlem, hogy megtehetik-e, mert ezáltal, be vagyok, egy talán mások a álmait megvalósítóként, meg nem határozható valamibe rakva, ahol körbe – körbe mehetek, mint, mókus a kerékben, viszont előre nem haladhatok, ah, tán, akkor én tulajdonképpen, magamért nem, csupán értük teszem és nekik fejlesztem azt, amikor az oktatásomat a telefonom által folytatom, akkor a döntők meg is keresik, ki is szemezgethetik, a számukra jó megoldásokat, hogy az majd nekik hozza, mint szerintem, ami felszínen van és látható az már, szinte mindenkitől minden, ami a jó és kitűnő szinteken végzett munkánkkal, a többszörös győzelmük adta hétköznapi lehetőségükké vált, hogy a számukra már, jól megszokottban éljék a luxuséletüket, hozzájuk megy minden, ami azoknak a szinteknek megfelelő pénzt is hozza számukra valahonnan, a szorgalmas jó és kitűnő szinteken elvégzett feladatainkból eredő bevételt, mint szinte minden más, jót és szépet, úgy kezelnek, mintha az csupán őket illetné meg, ah, akkor valamiről mi az Isten adta Nép, még egyáltalán nem tudunk, s mégis aszerint működik, hogy nekik teremtsünk, alkossunk, a hivatásunkat gyakorolva is számukra biztosítva a jólétüket, mindenben és minden pillanatunkban értük teszünk, s nem is tudunk róla, azt a, szerintem az idén minden felszínre jön és mindenkinek lesz azzal feladata, hogy megoldja, nem másokkal lesznek elfoglalva, az irigység szintjén eddig azt és csupán, nekik megengedetten, jókat az arcunkba nevetők, akkor meg tudja-e fogalmazni ezt most valaki hitelesen, hogy mi lenne a világ szerinti elnevezése, az országnak ahol most élünk, s mivel nem beszélnek róla, nem tudjuk, hogy mire és mennyi az Isten adta Népnek is felhasználható pénzünk, vagy már nincs más kérdés se lehetőség számunkra, mint amiben vagyunk, nincs annyi nyugdíjunknak az összege és már sokunknak, hogy ebben a nem meghatározható valamiben magunkat eltartsuk, hogy meg tudjuk tartani az emberséges tartásunkat és azon a szinten tudjuk élni, amit a munkánkkal és az ebbe az országba teremtésünk által, érdemlünk meg, mivel mi korosodókként még önmagunkhoz képest most is, tervezni szeretnénk, hiszen ahhoz szoktunk, legalább azt tudnunk kéne mikor megyünk-e még lejjebb, s mikor kezdjünk el segítséget kérni az Európai Parlament döntőitől, hogy ne úgy mentünk el, se legyen magunkhoz képest méltatlan az eddig elért szintünk, hogy rá legyünk utalva a tiszteltjeinkre és szeretteinkre, mintha el sem végeztük volna mindazt amit az életünkből lett sorsunk, már megengedett a győzelmükig nekünk, ah, ugye az nem lehet, hogy ki vagyunk szolgáltatva valamiben, vagy már mindenben, valakiknek, akik ugyanúgy itt születtek és ide jönnek ebbe az országba haza onnan, s tudják azt, hogy mire szavaznak, ott, az Európai Parlamentben, hogy mi lesz velünk azáltal, s mégis csupán azt teszik amit elvár tőlük a politikailag együtt egy szintet képviselő, mi azt sem tudhatjuk, hogy most az többség-e, vagy kevesebbek-e annál, hogy az Európai Parlamentben döntők is, tisztában legyenek azzal, hogy mi akik ebben az országban élünk, s most is gondolkodunk, ahhoz képest is amit ide teremtetünk, amit a saját Hazánknak most vélünk még, s szeretnénk elhinni, és az ide teljesítésünk szerint, mi is el leszünk látva a jóban és szépben, hiszen tán még, működőnek is vélünk, most hova teljesítünk és csupán másokért és magunk helyett tesszük-e, az általuk való döntések szerint, most a naponta megváltoztatottjaikkal, a sorsunkat megvalósíthatjuk-e még, mi az elnevezése annak ahova teremtünk, abból jut-e és mikor annyi amennyit beletettünk nekünk, vagy már lekéstünk-e arról, hogy a mindent eldöntőktől még most is kérdezhessünk, ugye azért arra van garancia a legfelsőbbek által, hogy vannak ott is mérések és
az emberségük és a szakmai hozzáértésük által, azon a legmagasabb szinten, az arra méltók hozzák meg felettünk a döntéseiket, ugye valaki azt felvállalja, hogy sorstalanokká mi itt ebben az országban sem lehetünk, 8 bocsánatot kérek és most rögvest, vagy ezután, minden napon és minden mondatomba, beleírom azt, a továbbiakban, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a hivatalos nevemen Heringes Árpádné és azt sem tudom, hogy van-e még arra most is az, ami akkor még érvényes volt, az adott szó, vagy kik által használható azóta már, akár a világban is, hogy nem kérdezték meg tőlem, hogy megengedném-e a julamami védjegynek a használatát, magam fizettem ki a díját és írtam rá mindenre ami a sajátomnak számít, julamami.com , https://julamami.com a gmail címeim, a facebook oldalaim, a videóim, a 2009. évtől az írásaim, a festéseim, és most sem engedem meg, a julamami védjegy, ha mégis használni szeretnék, hát kérdezzenek meg engem, hogy mennyit fizessenek érte, akkor talán bebiztosíthatnám magamnak a saját eltartásomat és a tehetségemből lett hivatásom gyakorlása által és minden egyébbel amiért nem kértem pénzt a közösségi oldalakon, megtisztelő volt számomra, ha tetszett bárkinek, viszont meg nem engedtem a használatát, úgy, mintha a sajátjuk lenne, nem hogy azt, hogy bárki maga szerint rakasson rá, vagy rakjon rá hirdetéseket, hát kérem ne csodálkozzanak rajta, ha naponta keresem a lehetőségemet itt mert más már nem igen van számomra, ahol tán még úgy érezhetném, hogy nem lopnak meg és visznek el teljes nyugalommal, mintha a sajátjuk lenne mindent, ami a jólétemet is biztosíthatná nekem, persze csupán szerintem,

2024.11.12.ah, amikor már annyira nagyra tartod magadat, hogy tartasz attól, hogy tán még a valamikori emberséges pironkodás a felvett alatt áttetsző lehet és ah, megtévesztően igazinak bizonyulhat, hát titokban s akkor még, csupán önmagadért, igazítsd meg a belső tartásodat, az ember adni született és mindannyian, ha már annyiba kerül a megtartása a látszatosítottnak, hát tán el kéne gondolkodni, ha átmegy minden és nem az emberek, lelkes, szíves, szépérzékének a megtatása a cél, ha kész a mű, megsokszorozhatja magát, mivel mű, s semmi emberségeshez nem hű, mert aki azt legyártotta, még nem tartott ott, hogy gondolt volna arra, ha az embert felválthatja az ami annak tán csupán a maradványa, azt a, hát a természetes érzések, érzelmek, a tiszta forrású tudás, a nem manipulált még az egészséges életminőségét megtartani igyekvő belső kontroll béli emberi, hiteleséget megtartó emberséges erő, na mi a végszó, azzal meg ki jó elő, azt bizonygatva, hogy ő a tökéletesítője annak, amivel eltakarhatja, hogy kibillent volna, a túlzottan sokkal, a túlzásoknak a túlzásával, sokkolva magát mielőtt még, megismerte volna önmagát, s mivel az önismerete elkullogott mellőle, mert a túlzottan sokéves várakoztatásba belefáradva, ha azt még felhalmozni is akarta volna, abba fulladt volna bele, na hiszen, persze csupán szerintem, ha nincs a helyén az önismeret, annyira sem, hogy néha enyhén estleg, tán, jelezhetne, ah előre, hogy ne fusson bele a következő, számára még jobban kiüresítően ható semmibe, ah, hátha, még a jó és szép is megérinthette volna tán, s meglepetést nem várva bár, viszont elkezdte volna, hogy belenéz a saját tenyérvonalaiba, s az arra is késztethetné, hogy egy, vagy tán, két összefüggést meglátva, mivel az érzés is ott van általa, ott saját magába zárva, hátha egy érzés kiváltja nála, kíváncsivá válhat általa, hogy mi a különbség, s mennyire más a már megélhetőnek a minősége, az élete és a saját sorsa között, ah, bocsánatot is kérek, erőt ad az egész életemben, hogy az apám, mennyire okosan várta el tőlem, azt, hogy megláthassam mindazt, amitől hiába próbáltam volna távol maradni, nem lehetett, mert benne volt a sorsomnak a bugyrában, s ahhoz azt szükségem volt meg és átélni, hogy amit átéltem az már a saját emberesedési lehetőségemet erősítette meg, s amikor nem láttam meg a lehetőségemet, nem lettem vesztese annak, hiszen később igazolta a sorsom, hogy nem hiába vártam végig azt az időt, hiszen akkorra már értettem, hogy mit és miért szükséges még, s ha kell még ahhoz megélnem a nehézben, hogy megértsem, ha netán az ismétlések megint elém kerültek, azáltal is nyugtázni tudjam, nem hiába volt semmi sem, a gondolkodók értik azt, hogy miért és meddig mehetnek, akkor abban a helyzetben, nem biztos, hogy azzal egy időben, ott lesz minden, viszont a nagyon várt őket visszaigazoló, a többiek számára még nem is látható, se ki nem hallható, visszaigazolásokkal is megkínálja őket, a saját sorsuk, s vannak akik élik az életüket, kiszolgálja őket minden ha úgy döntenek, az emberséges tartás és a saját tudáshoz kellő alázat, nem szolgálja ki az embert, csupán jelzést ad, az egészséges határainak a betartásához, a saját idejében és még megelőzésben, Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó. Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben a nevemre került a julamami védjegy,

2024.11.11. ah, ha most meg a döntők szerint, éppen arra várakoztatnak bennünket a gyermekeket és a korosodókat, mert szerintem, nem tudják merre van az előre úgy, hogy kifelé a jónak látszót, elfogadhatóan jó számokat mutatva, megint elhiszik nekik, s azt csinálhatnak amit akarnak, hiszen megfordítani igyekeztek azt, hogy egyre többen már az Isten adta Nép helyzetét látva, tán elindult bennük egy, az értünk az Isten adta Népért, felelős érzés, mert ahhoz, hogy azt megelőzhették volna, amiben mi most élünk, ha ismernék a saját és a többieknek a kultúráját, tán már korábban is észre vehették volna és ki tudja még sok minden miatt ami nem jött be nekik, viszont ráköltöttek sok pénzt azokra, most ugyan mennyi terhet raknak még, itt a magunk által megteremtettben a saját Hazánkban ránk, mert az általalunk nagyon kevés helyen olvasható, tán hitelesnek tartható hírek, azt írják, hogy nem kapjuk még azt sem, amit egy ideje, lebegtettek, hogy azért kiszorítanak valamennyi nyugdíjemelést, vagy mint az elmúlt évben, egy havi nyugdíjat adnak rá esetleg, na nálam a 86.000 forintot sem éri el, ugyan felvállalná-e valaki közülük, hogy ha egyedül van és nincs más pénz amivel magát elláthatja, úgy, hogy meg ne rogyjon emberileg, ah és Isten óvja tőle, hogy belebetegedjen, érdekel az egyáltalán valakit, ott ahol a megmondás születik, hogy meg tud-e élni belőle az Isten adta Nép, ezekkel az árakkal, a jó gazda előszőr a rábízott jószágokat látja el és azután, már hozzá is láthat, s a jól megérdemelt ételt nyugodtan fogyasztja el, mind a kettőt, mint a munkájának a gyümölcsét, mint a saját becsületét, önmaga által nyugtázhatja a megelégedésével, 10. éve annak is, hogy átfordultunk szerintem, bocsánatot is kérek, hiszen nem hiányzik az, hogy helyettem, felülbírálva azt, amit én magam találtam jónak, adnának címet helyettem a weboldalamnak, nem használom azt amit gondolom sokan használnak, szerintem írok és gondolkodva alkalmazkodom, a toleranciát és ha szükséges az alázatot is nyugodtan alkalmazom, tán nem kellene felnőttnek nézni a gyermekeket, mert a mi kultúránkban, tán már 18 év lehetett jó arra a megfelelő életkor, az akkor amikor még nem úgy volt, hogy csak a mások szerintit élhetjük, mert ha tetszik, ha nem az a megfelelő nekünk, az, hogy most ebben a meg sem nevezettben, fel tudják vállalni a felelősséget önmagukért, a gyermekek és a korosodók, hiszen nem tudnak szabadon gondolkodni, akkor, ha nem abban a sablonban van megmondva, hogy mi az ami, azt sem tudjuk kik szerinti elgondolásban van és miért úgy várják el tőlünk, ha nem adnak annyit ami betakarja az eltartásunkat, hogy mi érdekelheti a gyermekeket és mi a korosodókat, na az aztán nem érdekli őket, örüljünk ha nem álltunk be nemlétező sorokba és nem rájuk szavaztunk, akkor mégis mit akarjunk, hogy teljesítsenek felénk, majd megmondják azt is, hogy mit felejtsünk el, még mielőtt eszünkbe jutna, hiszen nincs benne a tervükben, azt a luxusra igényesek viszik el, ami még bejöhet esetleg pénzként, persze bocsánatot is kérek, mert azt a megmondók nem engedik meg sem a gyermekeknek, se a korosodóknak, hogy véleményt mondjanak, a sok felgyülemlő irigység és az eddig meg nem valósult álmaikat, ne adják fel olvasom itt – ott, sőt még vannak akik azóta is, ugyanazokat szajkózzák, igazolják vele az együttérzésüket tán, akár naponta, hogy teljesítsék az álmaikat, hova lett a sok elszökdöső gyermek, megtalálták-e őket épen, vagy már ki tudja mi mindenen kellett túlessenek, hogy azért, mert hoztak egy nagyon helytelen döntést azzal, hogy azoknak hittek, akik kicsábították abból, ahol addig éltek és számukra, egy nekik tetsző, az álmaikat megvalósítható jó életet ígértek, túl sok ideje élünk már abban, ami egyre nehezebbnek bizonyul, ami helyett nem választhatunk mást, ki vannak abban szolgáltatva, a ki tudja kiknek, annyira hamar és sokszor változnak az arra alkalmatlanok, a gyermekek és a korosodók egyaránt, mint akik, nekik, akiket nem érdekel azt, hogy mennyien vagyunk itt még gondolkodókként, a politikának mondottnak kiszolgáltatva, akik nem tudják, s miért érdekelné őket, hogyan élnek az intelligens, okos, tehetséges, jó sorsra született gyermekek és korosodók, hát had legyen egy ajánlatom nekem ahhoz, hogy azt is át tudják látni, amit addig nem, van egy eszközöm, a 153 oldal oktatási forma, amit egy napon egy ritmusban rajzoltam meg, ha valaki az oktatásomat felvállalja, az oktatásom közben rájön arra, hogy hol tart most abban, amit eddig megélt és hol tarthatna akkor, ha mérleget csinálna magának, jó-e abban amiben éppen élhet és gondolkodóként, tervezhetné a saját sorsát már elérve, nem mások szerint élne, s nem a megmondók által, túl gyakran változtatottak helyett, a családja által adott alapot tervezhetné meg, a számára meglévőben, mi az amit tenni tudna önmagáért, hogy ne arra várjon, hogy két év múlva ki lehet tán a megmondó és addig meg a nagyon erősen ható várakoztatások között legyen el és lehetőleg, ne okozzon gondot, azt mutatva, mintha minden rendeben lenne, ugyan miben higgyen annyira, hogy az önmagát eltartási összegből hiányzó, majd egyszer ha úgy esik, vagy puffan meglesz, éljünk vélemény nyilvánítás helyett, a felszínen látszólag nyugodtan, majd csak eljuttatnak odáig, hogy kapjuk be a hüvelykujjunkat és azzal vigasztaljuk meg magunkat, akár a további életünkben, mert nincs még jó tervük abban, hogyan tudnának úgy tovább gazdagodni, hogy ne kellejen azt amit felvállaltak teljesíteniük, mert most ahogy látszik, nincs akinek bizonyítaniuk kellene, el van engedve a kezük, mert már csupán a pénz számít az ember nem, amikor az alapokat nem tették le semmi alá, amiből aztán most már, mivel nem jönnek a megszokott módokon a hatalmas mennyiségű pénzek, számukra az ajándékpénz lehetett, megengedők voltak, hiszen nem kontrollálták kap-e belőle az Isten adta Nép úgy, hogy legalább az alapok meglegyenek számunkra, nem szeretnének már mást, csak profitálnának, azt viszont, nagyon akarnának, nincs aki megmondhatja és hitelesen be is bizonyítva tudatosíthatja bennük, hogy ha nincs valaminek működőképeset elbíró alapja, hát nem lehet építkezni rá úgy, hogy az ne dőljön menet közben, a mások által pucolt cipőikre, hol abban hol meg másban dugába dőlhet, ha a gyermekek nincsenek felkészítve arra, hogy ha nem tudnak itt gondolkodva tanulva fejlődni, hova mehetnek úgy, hogy nem a döntők döntik el azt, hol vannak biztonságban és nem megkülönböztetve azzal, hogy ennyire lent éljünk, hiszen a nagyon erős akaratosok sem emberileg, sem szakmailag, az abból megvalósultak hasznossága, szerint, nincsenek kontrollálva, ah, ha az azt eldöntők szerint élve kerültünk a lealacsonyítás folyamatába és nincs kedvünk elmenni innen, mert ez a Hazánk, viszont ha nem találják a kiutat úgy, hogy az jó minőségű életet nyújthatna számunkra, akkor is mennének kifele ebből, úgy, hogy legyen ahhoz megfelelő pénzünk, mint a saját alapunk, ah, hogy ne legyünk a szerzésre, nagyzolásra, elbirtoklásra, a túlzottan nagy kapzsiságot imádás divatjára állókat látva, azzal minden jóérzésű, az egészséges egyensúlyát megtartani igyekvőknek, és a vezetésre születettek sem, a mások által létrehozottat, feltatláltat, nyugodtan, a magukénak mutatva, azt a saját gazdagodásukra, nevesítésükre felhasználóknak, lenézőknek kiszolgáltatva, mert hogy most nincs aki felettük állna és megmondhatná, mettől meddig van annak a még kezelhető határa, ennek a körbepörgő üresítő, tán általuk már kétségbeesve annak, a végét látó folyamatnak, a szerintük lehetséges és a számukra is ugyanolyan hatásának a határát fel sem ismerve, az önmaguk fejlesztésére is gondoló emberekre nem rongáló hatással lévő hétköznapok után, mikor lesznek az ünnepnek számító napjaink, amit úgy élhetünk, hogy mondjuk három napig nem jelentenek be, semmi változtatást, az éppen csak megszokott addigihoz képest megint a megváltoztatási szándékukat, amihez már alkalmazkodni igyekeztünk volna addigra, s tán szerintünk, jó is lehetett volna az számunkra, mivel sok hasonlóság van a két életszakasz között, mint a gyermekek és a korosodók számára, csak fordítva, hol van annak a határa, ahol már árthat az számunkra, mint a gondolkodást hétköznapi szinten már felfogók számára, nincs a saját megoldásunkhoz lehetőségünk, hiszen a gyermekeknek nincs pénzük, vagy egyéb ellátási lehetőségük, mint amit a szüleik meg tudnak adni, a jó minőségű élethez, mint eszközt a számunkra, miért nem adnak ott, ahol azt már látniuk kell, hogy az eddigi mód, nem rólunk az Isten adta Népről sem a gyermekekről, sem a korosodókról szólt, hát nem láttak el bennünket még az alap összeggel sem, nem kapunk, az önmagunk eltartására elég pénzt, csupán azért, mert ide születtünk, itt dolgoztunk, bele teremtettünk, azért, ha szükséges abból kapjunk amit, ide a Hazánkba teremtettünk és ami által mi az Isten adta Nép, onnan ahol van arra pénz, ahogy ide bele teremtettünk, éppen azért, úgy gondoljuk, hogy az megjár a jóból és szépből is nekünk, azt, ah, bele tettünk és úgy alakították, hogy onnan ki mégsem vehetünk, ez itt a Hazánk nekünk, az eddigi a közösbe teljesítésünknek megfelelő összegű nyugdíjat, ugyan megkapjuk-e valaha, mekkorára álmodják az életkorunkat, hogy addigra majd képesek lesznek teljesíteni, legalább az Európai Parlament szerinti, alapösszeget számunkra, ah, ha lenne magasabb szint, ahol elmondhatjuk számukra, hogy nem jól van ez, amivel az összes többit is lejáratják, ha nem vagyunk ahhoz képest, amikor előszőr győztek, ahhoz jól ellátva, pedig mi az Európai Parlamentre rá is bíznánk magunkat, rájuk szavaztunk, remélve azt, hogy annak a létezésében meg is kapaszkodhatunk, nem hagynak elárvulni bennünket, meg a gyermekeket sem, az ide, viszont ennél jobb sorsra születetteket, gyermekeket és a korosodókat, persze itt az ideje, hogy bocsánatot is kérjek, annyiszor teszem meg, ahányszor az szükséges, ahhoz, hogy eljussanak a szavaim oda, ahol ezt értik és át is megy oda, ugyan vannak-e, akik azt a tehetséget hozták, vagy a hivatásukban elhivatottan már bizonyítottak, emberileg és szakmailag is arra érett személyiségek, vagy hivatalos hely arra, hogy kontrollálja mindazt, ami a Hazánkban van és felettünk dönthet, viszont mi akik magunk vagyunk a Hazánk, az Isten adta Nép, nem is tudunk arról, hogy más kultúrákban élők, a jobb megítélésükért, a sajátjukat megtagadók is megmondhatják mi jó nekünk, mert most meg éppen már az lenne a divat, ki lehet szerintük a megmondó ember, ha még nem bizonyított eddig a jóhoz és a széphez adva, az ide és odatartozását a munkájának a becsületével, az alkotásával, a hivatásának a jó minőségben úgy gyakorlásával, hogy az Isten adta Nép, gyermekeinek és korosodóinak az életminőségét és az emberséges tartásához a körülményeket biztosítani tudja, várom azt az üzlethez értő, emberségest, akinek van arról életszerű elképzelése, hogyan lehet a feltaláltammal egy nagyon hasonló, vagy a feltaláltam szerint is egy szinten működtetve, úgy bevinni a köztudatba, hogy a gyermekek és az korosodók is tudjanak tudást meríteni belőle, úgy, hogy az életminőségüket tervezni tudják, akkor is, ha a megmondók nem tudják még, hogy mit álmodnának még, hogy mindannyiszor ha látványosítani akarják azt, amit csupán álmodtak, meg nem alapoztak, ah elfogja-e azt valaki, hogy mekkora nagy döntéshelyzetben vannak, ha úgy mutatják, hogy a házukba érkeznek az általuk, vagy mások által meghívottak, megadva a módját annak, amikor vendégeket hívnak, vagy felkészíteni igyekeznek arra az abban érintetteket, hogy alkalmazkodni tudjanak, mert ők a megmondók, ah , az is lehet, hogy már mindent a magukénak tudók, vagy ők már tudják, hogy nem is csupán azt mondják, mivel vendégeket csupán ők, a megmondók hívhatnak és várnak, igen látványos az elrendezése annak, amivel bizonyítani is tudják, vannak amihez ők is kitűnően értenek, a vendégvárás és vendéglátás, ah, persze csupán szerintem, jó üzleti érzékre utal az is, hogy úgy mutatják, mintha már minden felett csupán ők a megmondók rendelkeznének, valószínűleg abban nagyon érdekeltek lehetnek már, hogy a színét és javát, lássák vendégül a sajátjaik, mert az már bevételt csak és egyértelműen számukra hoz, s a hozzájuk képest nagyot használják fel arra, hogy megmutassák mit tudnak a vendéglátásban úgy, hogy használják azt hozzá, amit az Isten adta Néppel teremtetnek meg, úgy, hogy a gyermekek és a korosodóknál már látható az, mi mindent nem kapnak meg, ami más országokban alapnak számít és ellátják őket úgy, hogy ne azon gondolkodjanak merre mennének szívesen, hol találhatnák meg a kiutat ebből, hiszen rájuk már senki sem hathat, ha odáig is eljuthatnak, úgy láttatják mindazt, ami látni való a Hazánkban, mintha a megmondók teremtették volna azt ide a Hazánkba bele, vagy kifizették volna az Isten adta Népnek mindazt, ami járt volna eddig is, viszont ha senki sem kontrollálja a megmondókat, mert annyira kedvesek és szolgálatkészek voltak, akkor ki az, van-e egyáltalán már és hol van az, a hivatalos ahol nem lehet levenni azzal a kitűnő módszerrel, ami eddig jól bevált, aminek a magyaroshoz képest, a sajátjuk szerinti túlzásokkal, kápráztathatják el őket, hiszen azt mutatják, ahogy élni szeretnének, ez nem idegen tőlük, hiszen ehhez szoktak, az Európai Parlamentben való, a közelmúltbélihez képest, várhatóan most már sokkal jobb bánásmód miatt, mert ha bejön az nekik akkor már csupán ők győzhetnek, na hiszen könnyen vannak, hiszen az Isten adta Nép, mi magunk vagyunk, most is kellőképpen alkalmazkodni tanulunk, nem mentünk sehova, bele nézve abba amiben élhetünk, itt most gondolkodókként, a hétköznapjaink által adottan, túlélő napokat tartunk, a kicsit úgy tálalják, hogy mivel tán abban most már kitűnők lettek, az is már nagynak láttatják, amihez nem értenek, azt a felelősséget ránk hárítják, s azzal azt át is ugrották, a többit nem fontosként kezelve, tudás és hozzáértés nélkül is megugrották, persze bocsánatot is kérek, nekem az már ennyi év alatt nagyon megy, hátha elgondolkodnak rajta a döntők, s tán maguk is lejutnak oda, hogy mivel az elnézést kérek már kikopott régen, bejelentkeznek és magukhoz veszik azt a tudást, amit azért én kaptam feltalálhatónak, mert nálam van az jó kezekben, akkor adom át a tudást, ha egy arra megfelelő lehetőséggel rendelkezővel elbeszélgetünk és utána döntjük el, hogy mind a kettőnk számára megfelelő-e az abban a formájában amiben éppen most oktatom, vagy szedjük szét és rajuk át, megbeszéljük hogyan tovább, azt kérdezték mi van akkor, ha előadom azt ami egyenlőre csupán az én hiteles tudásomat adja és mutatja, hát mondom tovább, hiszen nem tévedhetek, magam találtam meg, az engem megtisztelő és Paksra hozzám meg is érkező, tömegnek számítóan sok ember tenyereit leolvasva, eljutva oda, hogy megrajzoltam és annyi oldal lett, ami éppen, ott akkor, összejött bennem összefüggésében, azóta is fejlesztem, Heringes Árpádné 1999. év óta prevenciós, 2010. évben került a nevemre a julamami védjegy, nem tanítottam még sem be, se nem oktattam még senkit se arra, hogy azt általam, megfelelően hitelesítve, tudja tovább adni azt majd, amit egyenlőre még csupán én magam tudok hitelesen úgy elmondani, úgy alkalmazkodni, hogy az át is menjen, számára érthető és értelmezhető legyen, persze csupán szerintem,

2024.11.10. ah, csupán szerintem, ha kapkodva akarsz a mások döntéseinek megfelelni, ah, akkor emberileg ki fog teljesíteni helyetted, azt és úgy szerinted, ahogy a legjobb neked, mindazt, mi módon éled meg a sürgetésben, tán a várakoztatásban, vagy a saját halogatásod által, a halogatás a saját idődben és életritmusodban elvégzetthez késpest, az akkor elérhető minőségedet lealacsonyíthatja, s nehezen vagy egyáltalán nem kerülhet be, a fejlődésednek megfelelő időben az emberséges tartásodba, mivel akkor még nem vagy emberileg érett annak a megtartására, s el is laposodhat, mindannak a szerinted való értéke, ami tenni valód lenne közben emberileg, ha nincs rá időd és nem mérlegeled magadhoz képest, ah, ha nem teszed meg időben önmagadért, akkor miért várnál el a pontosságot másoktól, ah, pedig, ha tudnád mit veszíthetsz, megtanulhatnád tán, tőlem, a feltaláltam által, megtalálhatnád a magadban a belső kontrollodnak megfelelő elvárásodhoz, most a saját magad szerinti jól működésedet, ha felismernéd, már a saját idődben is elvégezhetnéd, be kell látnod, van ami csupán a tiéd, az, amit csupán egyedül ismersz fel, s lesz az emberséges tartásoddá közben, csupán a magadhoz és az önmagadért való teljesítésed következtében, szerintem, az egyes emberből indul ki minden, ami kicsiben megmutatja azt, hogy amit a tehetségével a születésekor hozott, ahhoz képest hol tart most, s ez sem egy végleges állapot, hiszen közben nagy valószínűséggel szintet is válthatott, nem mindenki született arra, hogy a csupán a pénz által gazdagodjon, s akkor a kiüresedést elkerülve, lehet, önmagához képest a legjobb tudása szerint, a tehetségéből eredő és a legmagasabb szintet elérő és a továbbiakban abban is fejlődő, a szaktudását fejleszteni igyekvő, az alkotását a legmagasabb szinten is saját maga által elkészítő, a hivatásában akár napi szinten tevékenykedően amikor odáig elért, már az emberi szintjének megfelelően és szakmailag is az elérhető szintjén már otthon lévő, a saját idejétől nagyon el nem térő, a belső kontrollja szerint, az egészséges egyensúlyát tiszteletben tartóan élni igyekvő, szerintem a hatalmat az Isten 10. éve visszavette, hiszen az ember nem tudott úgy élni vele, hogy annak a gyakorlását, ne csak önmagát nézve tette volna, nem jött rá arra, hogy jól működni akkor képes az, ha a közösben is az egyes emberek szintjét elérni, a róluk szóló, értük is tevő, saját maguk által megteremthetők által elvégzettek szerint, mindenkinek a maga szintjén jó életminősége lehetne, ah, csupán szerintem, a gyermek és a korosodó nem gügye, érte tegyél ne helyette, hiszen az életének a saját életritmusának megfelelő teljesítése által van igazán értelme, mindenki más sorsot hozott, a küszködése addig tart, amíg nem jött rá arra, hogy nem csupán a számára, mások által megszabott életét élheti, ha beérett már arra, törlesztheti a rámaradt generációs feladatait, sőt jó minőségű életet élhet, ha van a sorsához elég alázata, na meg naponta jól jön, ha a toleranciát alkalmazza és nem elégszik meg azzal a gondolattal, hogy ha akarja, azt is zsebre vághatja, tisztelettel élj, hogy a magad idejében tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben a nevemre került, a julamami védjegy,

2024.11.09. ah, szerintem, jó lesz ha előre bocsánatot is kérek, hátha megjön a kedve nekik is, akik azt hiszik, hogy azzal kevésbé tisztelhetők lesznek, ha már minden másról és nem az Isten adta Népről szól, s azon igyekeznek, hogy lapuljunk meg, ha a közlekedésben is gátolva vannak, ott a nagy faluban, a hétköznapi életükben nehezítetten menetben közlekedhetnek, mert ahhoz van a megmondóknak kedve, hiszen a hozzáértő emberismeret helyett, eldönt mindent és úgy bánik itt mindennel, mintha már az övé lenne, a házukban megfogalmazva látta vendégül a sokaságot, szerintem, addig forgatta, pörgette, abban és minden mással csupán hitegette, sok évig várakoztatva, vagy az egészséges életműködéstől eltérően felgyorsított ritmusban, megvezetett mindenkit, aztán le is minősítette a kedve szerint, teszi nevetségessé őket, amikor ahhoz van kedve, mert ha nem ismerték, a hatalomhoz vezető az egyenesnek pont az ellentétét, el sem tudták képzelni, hogy mennyi előnye és haszna származik, mind abból, amit úgy mutat a rá szavazóknak és nekik, akiket éppen megkörnyékez, azzal, hogy ha egy szintről, vagy helyről valók, hogy önmagukhoz képest érezzék át azt, sőt odáig elmegy, hogy a megértésüket váltsa ki belőlük, buli, ivókúra, játékos kedvet kerekít másoknak és ott ahol lehet, szinte már a sajátjának láttatja, addig húzza az időt, amíg már azt magának tudhatja, s nem tudhatjuk, hogy mi történt már meg ugyanígy, van-e még az Isten adta Nép által megtermelt, a családunknak alapként tovább adható, szerintünk felépített, a munkánk gyümölcsét tükröző a közösben, megmaradhat-e, mint amit mi tettünk hozzá, ah, vagy majd azt is a házukban megfogalmazással látja el, egészen addig amíg egy óriási trükközéssel a házuk helyett, az Isten adta Népet kizáróan fogalmazva, azt csupán a maguk számára rendezi be és a sajátjukként rendezi be és maguk szerint működteti, kivárja azt az időt, amikor már csupán egy dolga van és a hazájukként mondhatja, a korona fűtés elromlott mondták és mutattak róla képeket, ah, csak nem az a következő ház lesz, amit magukénak mond majd és kerül a fejére, hiszen annyira régen áhítozik rája, s az Isten adta Nép, arra már álmában sem gondolna, hogy azt képes lenne megoldani, csupán azért, hogy az álmait azáltal is, megvalósíthassa, a családi pótlék emelés elmaradt, ah persze bocsánatot is kérek, néhányan kaptak belőle és adókedvezményt is, mert ott volt hova, hiszen az is az álmai netovábbja lehet, persze csupán szerintem, hogy a gyermekekről való jól gondoskodásnak a számai is be legyenek takarva, persze most már látszik, hogy miért nem mentek oda a pénzek, ahol nem lett fejlesztés úgy ahogy azt kellett volna, most meg tán a sajnálatra apellálva majd, kikuncsorogja azt onnan ahova most bebizonyította, hogy remek vendéglátó, így hát lassan minden hirdetés úgy kezdődhet, ahogy olvasom már az interneten, ha van egyáltalán, mert kirakja a szűrömet onnan, pedig most lett felgyorsítva, tán annak függvényében, hogy éppen mit írok ide le, mert most is kitörlődött valahogy az írásomnak jó része, s ami megmaradt sem kínálta fel a saját mentésem szerintit, ott végképp eltűnt az írásom, mintha a mai bosszantásomról megfeledkeztek volna, nem engedtem meg senki másnak és semmit, azt meg végképp nem, hogy a szerkesztésembe nyúljon vakmerően dorbézoljon, mint döntő ember, vagy az általa arra engedélyt kapott tán, ne ide malackodjál, vidd azt is haza, régen hozzá volt szokva, mész innen, teszed vissza, pakolj pucolj, a kis és közepes vállalkozások kaphatnának fejlesztéshez vissza nem térítendő pénzeket, a saját Hazánkban ingyen telephelyet ott, vagy felvállalhatná azt a döntők sokasága, hogy ingyenes lesz, amit a másik országokból betelepültek cégeitől bérelnek, vagy helyette választhatnának egy számukra megfelelő, másra nem alkalmas épületet, ahol meg is pihenhetnek, s a nevükre is kerülne, mert hosszú évekig nem törődtek velük, hát mint egy bocsánatkérést, most már megérdemelnének, hogy a szorgalmas Isten adta Nép által létrehozottak, ne kerüljenek versenyhelyzetbe, a másik országokból bejöttek által létrehozottakkal, vagy a náluk nagyobb cégek, tartsák tiszteletben azt, hogy az Isten adta Nép a munkája becsületével hozta a kis és közepesvállalkozásokat létre, dolgozott azért sokat, lemondott sok mindenről a jólétről, hogy megvalósíthassa azokat, hát persze bocsánatot is kérek, hiszen nem tudom hol tartunk most, elég-e a szerintem szó leírása ide, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a 2010. évtől nevemen van, a julamami védjegy

2024.11.08. azt a, ah, csupán szerintem, ha emberi minőségedben elérted, azt ami a sorsodban számodra adott, ott nem szükséges, sem az elődödre, se a következőkre, még akkor sem támaszkodnod, ha ők már előbbre jutottak volna náladnál, mivel nem tartották tiszteletben ők, akik megmondóknak álltak, hiszen amint látszik, pont úgy járnak mint bárki más, ha megengedi magának, hogy őket, nem dicséri, hanem az elvárásuktól eltérően, a felnőtt és szakmai szintjét elértjeinek megfelelően, az itt most mint lehetőségünknek hiányos állapotában, az elvárásaiknak a beszűkített módjának megfelelőtől eltérően, az önbecsülésének a megtartása miatt, nem a szűk, megint ránk rakott kereteknek megfelelően viselkedne, hanem önmagához mérten véleményezné azt amiben már bizonyítottan, elismert is lehetne, ah az, már vakmerőnek bizonyul, ha őszintén, szerinte valósághűen, véleményezni meri, ah, hát már lebontanának mindent ami eddig az életünk volt, az akkor elvártaknak megfelelően éltünk, igyekeztünk a gyermekeinket biztonságban tudni, hiszen ha azzal foglalkoztunk volna, hogy megbízhatunk-e bennük, akik akkor a gyermekeink körül, ott voltak, s valakiknek a bizalmát megkapták ahhoz, hogy ott együtt időzzenek a gyermekekkel, minden a gyermekeket érintőre gondolva, akkor, hogyan tudtunk volna megfelelően teljesíteni a munkánkban, alkotásunkban, hivatásunkban, ah, viszont mostanra már hasonló összegű nyugdíjat kapunk, mint akik nem dolgozták végig az életüket, mert megengedhették maguknak azt, hogy a már előző generációk megteremtette, vagy ők a következőkként már megélték addigra a nehezeket és az elért jólétük által eltartottak lehettek, ah, ha akkor is, azon kellett volna kattogjon az agyunk, hogy ha nem a gyakorlatban is szakembereknek számítók által véleményezettek vannak ott, akkor ki vállalja a felelősséget, mert azóta az már látszik, hogy akik sem generációsan, se a saját maguk által elért szintjükön a tudásuk és az oda már, emberileg is érettségük által, vannak abban amiben még álmukban sem lehetnének, ha nem ugrották volna meg, vagy nem mentek volna bele abba, ami a szintjükhöz képest túlságosan magas számukra az elvégzendő feladat, így, hát úgy néz ki, hogy nincs felelőse a döntők közül semmiért, amiről ugyan tudnak, viszont nincs kellő tudásuk annak, a hitelesen is igazolt, megoldására még most sem, s mindazért ami ott akár meg is történhet, hogy nem csupán nem vállalják a felelősséget a döntéseikért, hanem el sem mennek oda ahova elígérkeztek, hogy legalább a látszatra adnának, tán annyi emberség lenne bennük, hogy az érveiket sorolnák fel, abban a tárgyalásban, vagy akár a megbeszélés szintjén, amikor elvszik a városoktól azt, ami őket eddig is és most is megilletné, hiszen vagy nagy részét vagy tán az egészet, a helyiek adták azt bele, abba amit még közösnek gondoltak akkor, s utána derült ki, hogy azzal a hatalmas összeggel, most, a döntők, azt csinálnak, amit akarnak és kontroll nélkül, mint minden pénzzel, mert hozzájuk képest túl nagy volt és még most is túlzóan sok mindenben, vannak bizalommal feléjük, nehezen azonosul azzal az Isten adta Nép, hogy kisemmizhetik mindenből amit eddig nélkülük teremtettünk meg, s mégis csupán szerintem, az is lehet, hogy simán csak maguknak meg is tarthatják, mert egy reggel ráébredtek, hogy azt az álmukat még nem teljesíttették az Isten adta Néppel, mint velünk, az itt maradtakkal, a lehetőség hiányosokkal, magával a most belőlünk lett, saját Hazánkkal, ah, az is lehet, hogy az, meg már nem a megelőzésben van, hanem egy megtörtént történet, amit már össze – vissza, akár szabad kezet kaptak abban, hogy szét is hordhatnak, akiket lehet úgy is gondolni, hogyan és miért lenne bizalom ott vagy oda, ahol csupán náluk van minden döntés, akkor is, ha szintén bizonyítottan nem szakemberek, döntik el azokat, amik érinthetik, a számunkra legfontosabbakat a gyermekeket, ha nem lehet véleményezni kívülről csupán a belső körök, akik most éppen a megmondóknak számítanak, holnap meg akár mehetnek is kirakva onnan, ah mert nem eléggé hajbókolnak oda, és nem eleget és nem abban a stílusban amit most éppen elvárnak tőlünk, akik nem rájuk szavaztunk, hanem az Európai Parlamenttől vártuk volna, hogy bírálja felül azokat a döntéseket, amik nem is érintették nekünk a korosodóknak járó pénzeket, amiből lehetett volna megoldás arra, hogy ne alázódjunk meg azáltal, hogy úgy döntsenek felettünk, akik a szépet és a jót ide bele teremtettük, persze bocsánatot is kérek, ha netán nem úgy lenne, hiszen nem mondták amikor a szavazókat gyűjtötték, hogy csupán önmagukat akarják az egyébként számukra el nem érhető jóléthez juttatni, azt viszont mondták rossz érzést kelve mindenkiben aki azt értette, nem remélhetünk a jóból, bár mostanában már nem mondják azt kihangsúlyozva, hogy magyar emberek, s közben nem számít az sem, hogy megtagadják a sajátjaikat azzal, hogy róluk nem beszélnek, csupán mint többszőr is látható az internet világában, alaposan fel és kihasználták a szerzéséhségüket, nem tudom hányan vannak tisztában azzal, mi várhat ránk, ha ennyire döntenek és mindenben felettünk, segíts magadon és az Isten is megsegít módon írom le, ide, tudja- e valaki aki valóban hiteles, hogy ők bánnak a öregjeikkel, megmaradtak mind és még sokasodtak a megoldásra váró és általunk hozzá sem férhető, így aztán át nem látható módok, amiket még a saját védelmükben és felelősséghárítási lehetőségükért kitalálnak majd , s nem is az Isten adta Népért, az éppen aktuálisan most abból valahogy, azért viszont teljesítés nélkül profitálók sora nőtt, kikezdenek és lejáratni igyekeznek, mindenkit közbenm, akit lehetséges, abban sem állíthatja meg senki sem őket, akik készülnek már a következő győzelemre, ha nem dönthetünk a múltunk felett, pedig annak megfelelően éltünk és most meg azt mondják, hogy azok az emberek, akiket akkor tisztelni lehetett nem adhatnak nevet egy térnek, vagy utcának, mintha a nagy kiemelkedő tetteik meg sem történtek volna, nem, hogy nem számítanak a Hazánkban tevékenykedő múltunknak, csupán a most számít, ah, csak nem azért, mert nem tudnak felmutatni, s most sem tudnak az egyenessel azonosulni, számítóan csupán ők vannak felszínen, mások nem láthatók és így nem számítanak, ah, most akkor csupán önmagukat fényezve szeretnének haladni, mint a mesében, majd az meseíró meg a mesét mesélő összefognak, s mindent ami a múltunk, ami a munkánk, az alkotásunk, a hivatásunk gyümölcse az el lesz törölve, hogy ne kelljen bizonygatniuk azt ami meg sem történt általuk a jóban és szépben, az Isten adta Népért való tettükben, mindazokat amit az akkor tisztelhetők a nehezeket felvállalva megéltek és az ő az eredményeik által, éltük a további éveinket, mert a többi országok, akiket az akkor érintettek voltak, annak a következtében, abban a jóban és szépben, az azóta életszerű lett, az Isten adta Népnek, hát számunkra is, akik mi magunk vagyunk a Hazánk, magunk is általunk igazoltan megéltük, azokat az éveket is, mindazoknak a kifelé teljesítésének a következtében, tudták tisztelni azt látva és számukra is kontrollálhatóan, hitelesítették és ismerték el a maguk módján, azt, hogy az egyenes az nem más mint egyenes, s azt követve éltünk meg sikereket, nem másították meg azt, mindenestől eddig még a többiek, akik közben győztek, nem mindenkit és mindent akartak legyőzni, volt az úgy, is, igyekeztek előtte meggyőzni bennünket az Isten adta Népet, arról, hogy az amit ők mondanak az jobb lesz számunkra, mint az addigi győztesek nyújtotta életminőségünk, hol a kelet, hol a nyugat volt a meggyőző a szövegekben, kinek ez, a másiknak meg más tettszett meg, az ígéreteikből, hiszen reklamálást a boltokban egy füzetben megejthette, akinek arra volt igénye, azt nem tudom, hogy van-e még az a füzet, viszont az már látszik, hogy ott a legnagyobbnak tartott helynek, a méltósága is veszélybe kerülhet, mint az emberségeseknek, a segítőknek, a megelőzésben eredményt elérőknek, elégnek tartják azt, ha az marad és lesz divatossá, aki beállt a sorba és nem véleményez, csupán az elvárásaiknak felel meg, ha így megy tovább, persze csupán szerintem, teljesen meg is szüntethetnek minden fejlődési lehetőséget, amit mi az Isten adta Nép közben elértünk, nem láthatják, se nem hallhatják az arra már igényesek sem, mert ugyan ki vállalná fel azt, hogy nála a tulajdonát képező helyen, vagy azon a helyen amit vezet, elődadást tartsunk, oktathassunk, ha nem a döntőkre szavaztunk, ah az már és csupán az, ami általuk és értük van látványosítva, hogy most csupán ők maguk sorolhatják az elvárásaikat felénk, nem kapunk annyi nyugdíjat, amiből el tudnánk tartani magunkat, hát, várjunk a semmire és közben, az öröm ami mindenkinek a saját idejében történik meg, az akkor beül a tartásunkba, reményt nem látok, hogy megemelnék a nyugdíjunkat, mert nincs 90. ezer forint sem, így hátm, azt várják el, hogy megint és most is húzzuk még össze magunkat, nem kerülhetünk a látókörükbe sem a tudásunk által az arra igényeseknek, az arra még nem felnőttek sem tudhatnak erről az oktatási lehetőségről, hogy a szüleikkel együtt, akik arra már igényeseknek számítanak együtt vegyenek részt az oktatásomon, s közben megbékélhetnek sok mindent az oktatásom közben, az akkor hitelesítettek által is átéltekkel, megtapasztalhatnák, viszont így, a magam részéről nem beszélhetek arról, hogy mit fedeztem fel, mert nincs lehetőségem a csoportos oktatásomra, viszont, annak az egyenként történő oktatása közben, ott van a valóságot tükrözően most is, annak a bizonysága már, az is, hogy átéli mindenki azt, amit már megcsinált a sorsában, vagy azzal is szembesül, amiről, addig nem is gondolta, hogy amiatt többszőr nem tudott dönteni, mert a belső kontrolljának a segítségét, akkor még nem ismerte még fel, csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, 2010. év óta, a julamami védjegy, szeretettel,

2024.11.07.ah, ha azt sem tudod, hogy mi lenne a tehetségeddel hozott munkáddal, alkotásoddal, amikor eljutnál oda már, a hivatásodat, a legjobb tudásod szerint, ugyan, hogyan gyakorolhatnád, miként juthatnál el oda, ha nem tartanád meg az önbecsülésedet, amit a szakmai tudásod ad már számodra, hogy az emberségednek a saját idődben a magad szerinti, szintedre érve, tudjad nyújtani azt, ami már akkor éppen a saját idődben megjár neked, s azután, hogy ne legyél elkényeztetne, a többieknek adjál a szaktudásodnak megfelelő emberséges szintedből vissza a közösbe, ha nem úgy indultál és azt sem tudod, hogy adni születtünk mindannyian, az is lehet, hogy rámarad a tiszteltjeidre, a szeretteidre és úgy, hogy azt már mint, számodra csak, csupán nehezet, megélni nem akartad, hát ne akarjad, hogy látnod kelljen, mindazt mint, tőled maradványt, rájuk rakódott teherként, amit tán könnyen vettél és a saját magad idejében el nem végeztél, pedig oda tette az életed, a nehezítetteket, hogy ne maradjon meg akkorra, amikor már annyira sürgetne az idő, pedig csupán a sorsod volt az, ami akkor mivel ott volt az ideje annak, hát váltásra késztetett volna, inkább csendben meghúztad magadat, ahhoz szokva nevelődtél tán, azt a, csak nem, hogy azt sem vállalnád fel, hogy láthatóvá legyen, mi mindent nem végeztél el önmagadért sem, ahhoz képest amit nagyon vakmerően, ah, amikor arra volt szükséged, bőségesen ontva megígértél, s most látnod kell mert, mára már, nem odázhatod el, magad is tudod, hogy felhalmozódott minden, ami az Isten adta Népet, az ígéreteiddel becsapva, az életükben a várakoztatásoknak a következménye lett, ami nem idegen tőled, hiszen a sajátodnak megfelelő, viszont ott ahova anélkül jutottál, hogy arról még csak nem is álmodhattál volna, nem felel meg, alapszinten sem, az alkalmazkodás, tolerancia hiánya, vagy a magas szintre elértekhez való alázat, ah, hiszen nincsenek ott, azokon a szinteken lévő és ahhoz értők sora és úgy nem jut el, az ahhoz nem értőkig, a hiányoknak az Isten adta Népet már megalázó, azoknak a sorozatos felszínre kerülésével, az ott is hiányosok által, nem is észleltek által, már a továbbiakban is, ott is maradása, az addig a felfogásuk szerinti, az ahogy ott működik, hát az odáig, fel sem érő szakmai alázatnak, semmiképpen nem megfelelő az se, vagy lejjebb, vagy feljebb, billeg minden, mintha ők maguk lennének idegenben, szeretnék azt leutánozni, hiszen ahhoz vannak szokva, ám az ahhoz is értők látják azt, s kiderül azáltal, hogy meg is fogalmazzák azt, s a felszínre kerül és minden, amit jól kiterveltek, amivel eddig mindig győztek, s nem tudatosodott bennük az sem, hogy az most már a múlt, ami akkor amikor megtörténhetett már el is múlt, ám, nem adta az ígéreteknek megfelelő életminőséget az Isten adta Nép számára meg, így az Isten adta Nép önmaguknál, s az elért szintjüknél alacsonyabb szintekre szorultak be, helyettük az Európai Parlamentnek megfelelő számaik miatt kerültek, a szorgalmas, jó minőségű munkájukkal magas szintre kerülők is az emberséges oldalukat, is megtartani igyekvők is kiszolgáltatva voltak, s helyettük megélik a jót és a szépet, amit a szintjük fölé rakottak éltek meg, vagy azt megugrottak elvárásaik szerint élhettek csak, a számok rendben voltak, mögé meg nem néztek, ezt tudták akik vakmerően megtervezték, tán a világon is a legnagyobb mesteri, amit meg is valósítottak, ami jól és kitűnően, bejött az, sok éven keresztül nekik, ám, mivel annyira jól élhettek, hogy azon a szinten, nem is észlelhették, hogy minden felszínen van már róluk, a megszokottak szerint élnek most is, a magukhoz képest a luxusban, úgy és egyre fokozottabban gyakorolták, nem ismerve fel a határaikat, hát megállni sem tudtak, mindaddig, amíg hozzá nem értőkként, egyszer csak, mivel nagyon nagyot álmodtak, azáltal, saját voltak akik azt, maguk is a felszínre hozták, láthatóvá vált, minden aprócska és egészen nagyra nőtt ott, kavarogtak az energiák, amikhez nem szoktak ők, hiszen a munkájuk becsületét ismerve, ahhoz tartva magukat, nem kopott az ki belőlük, mert, úgy is éltek és nem a számok miatt volt az csak, s együtt időznek ők, akik megélték mindazt, amit az elért szintjük által a számaik mutatnak, a munka becsülete nélkül az idén már jól, ah, sem működőképesként még csupán alapnak láttatva, sem megy, sem nem maradhat tovább a hamisban, felszínen a hiteleset mutatva, ah, ha nem rendezik el a múltjuk hibáit az Isten adta Népnek nem teszik jóvá, annak a mostanra felgyülemlett, az életét a hétköznapjainak a megélését is nagyon nehézzé tettekért nem kérnek bocsánatot, akkor adjanak mind azokért, amit általuk annyit fáradva, hogy az éritetteknek el is jusson annyi pénzt, amiért az elért és teljesítésük szintje alatt, sok élven keresztül, már szinte csupán túléltek , ami ez idő alatt rongálta az itt a Hazánkban maradt, Isten adta Népet, s amiben itt most élünk, az egyetlen szintnek sem megfelelő és a teljesítésünket nélkülöző az ahhoz, életminőségnek nem nevezhető, hanem valami ami az átnevezésekkel indult, s aztán már ahhoz hozták mint a dobpergést abban a ritmusban, nyomták a gombokat, hogy véletlenül se gondolkodhassanak el azon, mert akkor rájöttek volna, nem az Isten adta Népért történtek ott meg azok, s ah, ha vannak akik megtagadják a saját származásukat, s azt szeretnék, ha egy az Isten adta Nép által sok munkát elvégezve, juthattak el arra a szintre, s azt képzelik, hogy az is észrevétlen maradhat, hogy ők magukat tervezték fel, azokra a szintekre, s meg is oldották és észrevétlenül el is fogadtatták azt mostanra, hogy önmaguknál fejlettebb szintekre mutathatják a számokkal és sorolhatnák a mondvacsináltak és el nem végzetteket is oda, nagyon serényen eltüntetni igyekeznek, hogy, ha elég gyorsak, akkor el tudják fogadtatni, a maguknak kitalált posztokon is, magukat tudva és véglegesítve, hát szerintem, nem úgy van az, az idén minden felszínre kerül, a szintek is feltisztulnak, mind azok által, hogy mint az ocsu, az életet adó termés mellől, kiválik és az emberileg már arra éretteket nem gátolhatja, ott lesz szembesülniük kell azzal is, hogy az a szint arra való, hogy alapban kiszűri , s a tudás hiányát nyilvánvalóvá teszi, megmutatva azt számukra, pironkodhatnak csupán, ha az emberségük azt akkor elbírja, vagy eljutnak odáig, hogy mindenért ami által az Isten adta Nép lejjebb került az, addigra elért szintjénél bocsánatot kérnek, ami akkor vagy így, vagy úgy, visszarendezi azt, az Isten adta Nép által addigra, ha a szintjükön maradhattak volna, az eddigre már elérhető lett volna, a kis és közepes vállalkozók sok jó szakmunkájával nem itt tartanak a Hazánk, hiszen az elért szakmai szintjükkel felértek az emberséges szintjükre addigra, hát az értőkről leválik és nem lehet gátja már, semmi szépnek, sem az élhető minőséget, munkával, alkotással, hivatással, feltaláltakként, itthon a Hazánkban így is elért jónak, mert a hozzáértők szerint fogalmazódnak az meg, úgy hát se gátjai nem lesznek, sem még nehezebbeket nem hoznak, működőképessé lesznek, amik eddig az Isten adta Nép felé, csak áremelésekkel voltak, ha emberileg és szakmailag is azokon az itt nem meglévő
szinteken vannak, korrigálva máshol az is lehet, hogy ameddig azt le nem törlesztették, az Isten adta Nép felé és minden itt meglévő és működő szinten, ha másképp nem megy, akkor nem megalázóan, viszont kimondva, hogy az azért van, az életminőségünket emelve, lehet az családonként, akár személyiségeinkre szabva, annak az általunk elérteket sok évig mint, azt emberileg és szakmailag is nélkülözők, meg nem élteknek megfelelő lett volna, az addig elért, életminőségünkig érően, kedvezményeket adnak, hogy a saját lelkiismeretes munkájukat ne hagyják tovább rombolni, megtanultak mostanra a vakmerőek által, jól kiterveltekhez érteni és azon a nem hiteles műnyelven is, amit azt hitték, hogy csupán ők maguk értenek, pedig akikkel naponta kapcsolatban voltak, mellettük, már értőkké válhattak, azt a, megtanultak a hétköznapokban, a hitelesített formában és már értően, többiek által is jól működni, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a saját összefüggésében látásomat egy napon egy ritmusban, megrajzoló, mint azt meg és feltaláló, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.11.06. ah, ha nem tudják, azt amiről álmodnak és emberileg nem tartanak azon a szinten, hogy a felelősség tudatukat meg kellene erősíteniük, ha nincs még ahhoz kialakulva a személyiségük elért, vagy elérhető szintje, azon az akkori saját szintjükön, még tán fel sem fogják, ugyan ki nyomja rá a pecsétet arra akkor, hogy felvállalja értük és a döntéseiknek a következményeiért a felelősséget helyettük, ah, ha a döntések szintjére bekerülnek, s amikor a sajátjukat elhallgatva, az ott élők a használatban lévő tán 14 kultúránkból, a legjobb megoldásnak tűnő, a legmagasabb szintet kiválasztva, hiszen nem volt senki sem, aki azt gondolta volna, hogy mi lesz belőle, ha az alacsonyabb szinthez kell mindenkinek igazodnia, hiszen ah, ha azt, persze csupán szerintem, akkorra már azt is tudniuk kellett volna, hogy felelősek mindenkiért, aki akkor ott, abban az érintettségben, úgy éli az életét, hogy oda született vagy már ott élve, lett érdemes arra, amivel elérte a generációs szintjét, azáltal, hogy megcsinálta azt, amit az előző generációi még észre sem vettek, a megcsináltam átélése, az alapja a Hazaszeretetnek, ah, csupán szerintem, azt nyugtázni magunk felé emberileg, hogy mit adtunk hozzá úgy, a Hazánkhoz, hogy azáltal számítunk a Hazánknak a gondolkodva gondoskodása által, hogy a lehetőségeinket megadja és tovább fejleszthetjük általa a kis és közép vállalkozásokat, amit azért hoztunk létre, magunkhoz képest és a saját munkánkkal, a Hazánkba teremtésünk által, a jó és kitűnő emberi és szakami szintünket elérve, hogy abban azon a szinten és megbecsültségben legyünk és éljük azáltal azt az életminőséget, amit attól kezdve megérdemlünk, s adjuk tovább a következőinknek, úgy, hogy azt megbecsüli abban a minőségben és ahhoz a fejlesztési lehetőségeket meg is adja, mindezekhez megfelelő életképes, ígéretet lett volna szükséges tenniük számunkra és a következőink számára, mielőtt még győztek volna, abban is meg kellett volna egyeznie, vagy meg kellett volna azt is hirdetnie, hogy nekünk, az Isten adta Népnek, az elért életminőségünket biztosítva, haladhatunk a saját Hazánkban a továbbiakban is úgy, mint az első győzelmük előtt, s azután is, hogy mi magunk is jól megfizetve legyünk, a jó és kitűnő lehetőségeinket megkapjuk utána is, is a saját Hazánkba bele teremtsünk, s azt, ugyanúgy, a saját Hazánknak érezhetjük amíg élünk, hiszen közben már Hazaszeretőkké lettünk, nem ártva sem bántva haladni igyekszünk, s nem másoktól várjuk, a megszokott módokon, magunkért is teszünk, mint az Isten adta ide születettekként, az Isten adta Nép, vagy a Hazánkhoz is adnánk, mindazzal, amit megtudtunk tartani a saját szintjeinkből, s mindenki aki azt emberségesen teszi, s tudomásul veszi, hogy itt élünk, mind akik itt maradtunk, mi magunk is fejlődni, haladni szeretnénk, s akik hitelesen be vannak, a valós adataikkal jelentkezve, mert az személyenként is fontos számára, hogy elfogadható legyen, a saját szintjének megfelelően, emberileg és szakmailag, ah, azon gondolkodom, hogy persze csupán, szerintem, mit jelent a hatalom szó azoknak, akik arra törekednek, vagy csupán azóta is csak azért tesznek, s nem is látnak sem hallanak meg mást, mintha nem is létezne az Isten adta Népnek megjáró jó életminőség, tán azt hiszik, hogy már nincs is igényünk arra, amit addig elértünk, s nem is akarjuk tovább fejleszteni, mert ahhoz szoktak, hogy náluk a sajátjaik, tán úgy élnek, nincs más aki megmondhatná, hogy ez nem életszerű, s azt igyekeznek leutánozni nagyban, amit ott láttak és nekik is mások mondták meg tán, abban a nagyhoz képest kicsiben, sok év alatt, ah, azt jelenti-e, hogy akkor senki nem mondhat nekik ellent, vagy mindenki felett ők döntenek, azt a, tán minden pillanatunkat, mivel csupán ők dönthetnek, ah, ők határozhatják meg, akár minden napunkat, s azáltal, nem kérdeznek meg senkit sem, mert az élet és halál felett is hétköznapi módon dönthetnek, valószínű nem érdekli őket, hogy van-e még működőképes megelőzés, mint 2024. évben is hiteles, ah, ha nem tudnak az emberek, róla akkor nincs is, most, ott van-e működőképes, vagy csupán a meg nem engedettek sorát sorolva haladhatnak, abban a számukra tán jól működőben, és maradva azáltal a múltban, amióta és ami most van, az Isten adta Nép életében, az abban való és az életminőségünknek a magunkhoz képest élhetőkben tett-e most is valami jót és szépet, hol tartanak ők maguk az Isten adta Népért tettek-e annyit, hogy azt a maguk szerintiben most is, a megfogalmazásaiknak megfelelő-e, az elért teljesítésükhöz mérhető-e, magukhoz és a teljesítésükhöz képest, ami most, a napi 8 óra, a tudásuknak megfelelő szintű és a saját életminőségüket is figyelembe vevő, most csupán csak 8 óra lehetne, annyi munkát venne igénybe, ebben ami most van, mert ez nem az életszerű szintet adja, nekik szükséges azt a saját kútfőjükből merítve, a tudásuk szintjén is, s ami most nem éppen az életszerűben van és csak egy katyvaszra minősítve, a két adott feladatot megoldania szükséges, a működőképes és a nem működőképes között, a járható utat is szintre emelnie és megtalálnia, hiszen nem teszik mérlegre ők, akik túl magas szinten kialakított luxusban élnek-e, az is lehet, hogy elég volt azt mondaniuk, hogy oda adták a szavazatukat, s szerintem, tán csak arra figyelnek, hogy elérték-e az érzékenyítő tanfolyamok, tréningek, hogy az őket kiszolgálóknak, a rajongásig ér-e, a nekik és csupán nekik szánt, mosoly az arcukon, vagy kötelező-e, hogy jó kedvük legyen, ah, ha az éjszaka fagyott, akkor a Hazánkban, azért mert nem tudtak befűteni, valami miatt, hányan fagyhattak meg, az látszik-e, még mindig, hogy csupán elég az ígéret, a nagy kampány dől és mindenhonnan, s az üzenet is csak a kifele és valószínűleg benne élve abban, az általuk az Európai Parlament feléjük irányuló, elvárásainak megfelelő szintet biztosítandóknak megfelelő számok szerint és formában, a számukra kialakított országban élőknek szól, azt jelenti tán, hogy még jobb lehet, ha a nagyobb hatalomban, s akkor ah győz akit elképzeltek, még nagyobb lesz az áremelkedés és csupán az Isten adta Népnek a pénzbeni bevételéhez képest sok az, nem az elvégzett munkájukhoz mérten szabják meg, hát nincs aki ránézne arra, hogy mennyit bír el most ebben a nem is megnevezhetőben, az emberséges, akinek fontos az amit elvégzett azon a napon, vagyunk gondolom sokan, akik egész életünkben dolgoztunk és betartottuk azt, amit elvártak, és azt is mait akkor adtak mint lehetőségeket, s eldönthettük, hogy magunkra gondolva döntünk-e, hogy mindent elhiszünk-e, s nem kérdőjeleztük akkor meg, magunk szerint, azt, hogy az ígéreteiket betartják-e, akkor, ha megéljük és ha öregek is lehetünk, akkor azáltal amit mondanak, jó is lesz nekünk, vagy úgy döntünk, hogy akkor az akkori jelenben, az akkori lehetőségünkön belül, a családunknak, a szerintünk, mint a szüleik szerint, a számukra megfelelő szintű életéről gondoskodunk-e, gondolkodva azon a lehetőségen belül döntve, akkor azt még nem mondták, hogy szinte csak a vállalkozói évek kerülnek a nyugdíjnak a kiszámolásába bele, s leszünk sokan, akiknek az állami fizetést átugorva készül el és nettóból az összeg, aminek alapján, ah, ennyire szégyenletes lett a nyugdíjam, azon gondolkodom, ugyan emberileg volt-e ott beleszólása bárkinek, aki kiszámolta ezt nekem, mert számomra, emberileg felfogva, a napjaimat, nagyon megkeseritőnek minősül az összeg, amit nyugdíjként utalnak, nem éri el, még a 86.000.- forintot sem, pedig már emelték néhányszor, amire hivatkoztak is, a valóságtól elrugaszkodottan, viszont mivel senki sem nézett arra rá, hogy megoldás-e az, hát nagyon sokat adtak akkor, hogy azáltal ki tudják emelni, mint aki megtalálta az arra jó megoldást, önmagukat, ha nincs aki erre hatással lehetne, hát tán az újra tervezés is megoldás lehetne, tán ha figyelnének arra, hogy az már jobb eredményt hozzon a Hazánkra vonatkoztatva, mint az Isten adta Népet, a jóban és a szépben, bennünket is megérintő, az általunk elvégzett munkánknak a becsületét bizonyítandóan, a legjobb tudásunkat bele adva a Hazánkba, amíg az megengedett volt számunkra, a jól megérdemelt életminőségünket biztosítandó, végeredményeként, ne csupán ígéretet, hanem, most kapjunk a megélhetésünkhöz megfelelő összegű nyugdíjakat, látszik, hogy mennyire veszik komolyan azt amit felvállaltak, tábla le és tábla fel, hol vagyunk mi ebben mint a Hazánkban itt maradtak, akik mindeközben is, azon vagyunk, hogy igyekszünk eltartani magunkat, hogy ne rogyjunk be emberileg azok által a hatások által, amit egy teljesen más gondolkodás szerint kell megélnünk, a saját elért szintünk alá minősítésük által, a nyugdíjunknak az összegével, a saját vagy a mások szerinti, döntésükkel, be is bizonyítva, nem a saját gondolkodásunk szerint bánnak velünk, hanem úgy, ahogy éppen esik puffan, nem az Isten adta Nép a fontos most sem, hanem a pénz, amiről szól minden az a pénz, akinek az most pénzben nincs annyi, mint önmaga szerint, az eddigi munkájának a már minősített, megbecsülése és annak a számára az emberi tartását is adva, mint az amiben a győzelmükig éltünk fontosnak tartottak szerinti életminőségünk, az emberséges és a szakmai tudásunk szerinti, önmagunkat is minősítő, becsületünk szerint, hogy ne veszítsünk a tartásunkból és önmagunkat eltartani képesek legyünk, azáltal is ami lehetőségünk most van, mert szerintem, aki kimaradt az országhoz elvártakból, hát így járt, mert oda csupán az elvárás került és addig örüljön minden érintett, s most megint csupán szerintem, amíg mással vannak elfoglalva, a még nagyobb hatalomról álmodva és nem jut eszükbe az, hogy ma még nem is emelték az árakat, hát aki ezt átlátja és összefüggéseiben is látja, van-e abban a helyzetben, hogy jelzi, persze ha van még hova, hogy mennyivel élünk a saját Hazánkba teljesítésünk szintje helyett, még és még lejjebb már az eltelt idő alatt és legalább, annyira legyen ember a talpán, hogy azt megadja számunkra, amit mi ide a Hazánkba teremtettünk és még most is igyekszünk teremteni, hátha valaki jelzi oda, aki még megteheti, hogy ezzel őt magát is lejáratja, nem csupán tőlünk veszi el, a múltunkba teljesítésünknek az emberi tartásunkra hatással lévőket, az akkor már megélteket, ingatja most, mintha őket az ringatná abban a tudatban, hogy úgy sincs már akiből ne csinálhatnának vicceset, mert tudják, hogy nincs már a Hazánkban senki sem, aki érdemben, a döntéseik ellen bármit is elfogadva kérhetne ott, ahol minden az Isten adta Népről is szólhatna, mert ha nincs rá kontroll már sehonnan se, odáig is eljuthat bármikor, és azt a, az is lehet, hogy akár, bármit megtehetne, nem csupán a múltunkat átrendezve, hanem már a jövőképünket is csupán lebegtetve, mert akkor éppen, abban az elgondolásban van, hogy ideje akkor azáltal, megmutatni azon a napon a hatalmát, ah, tán, mert, esetleg, ott nem azt látta, tán bárkitől azt nem látta, vagy azt sem mutatták még kellőképpen úgy és azt számára és a sajátjainak szólóan, a fontosságukat, jól hangoztatva, akkor éppen őt nem emelve ott ki, hogy még nem teljesíthette az álmainak megfelelő időben, és annak az elvárt szintnek, a napi szinten megfelelően és ki kellőképpen mindenre, s az nem volt, elég nagy hatással, s ah, az is lehet, hogy volt elég ahhoz, ah, mert akkor szerinte, nem hajbókolt esetleg, a rajongói közül valaki kellőképpen, hát megkapjuk a magunkét, nem rajtunk kellene ezeket gyakorolnia, ezt azért elmondhatná, aki számára a tanácsokat most adhatja, hogy vannak emberies határaink, s nekünk nincs szükségünk érzékenyítésre, mert a mint ott volt, anyaként, vagy úgy, hogy jól bevált az, vagy pedig úgy, hogy Isten óvjon attól, hogy az adja a jó minőséghez a mintát és még egyszer, le legyen az utánozva, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozóként, a tehetségemből lett hivatásomat, 2024. évben a 73. évemben, a feltaláltam által oktatva, akár naponta gyakorlóként, az egyszerűben is nagyszerűen feltalálva magamat, így hát tevékenyen élem a napjaimat, s kiírom ide, ahol talán megmaradhat, mindazt ami reggelente vagy naponta, kiírására késztet, azzal önmagamat is védve, hiszen az oktatásomhoz, még csupán 2024.11.06.napján, egyenlőre, az összefüggésében látásom szerint, a bennem lévő tudásom szerinti emberséges tartásomat, megtartva élem az egyszerűben is nagyszerűen, az általam elért életemből lett sorsomat, azért teszek magamért akár naponta, hiszen felelős vagyok önmagamért, s azért, hogy amit alapnak tudtam adni, legalább azt ami naponta, mint mindenki mást is a Hazánkban maradva, érint, azt mondta nekem valaki akit tiszteltem és azért őt kérdeztem meg, arról, hogy szerinte, mit jelent a politika szó, hogyan értelmezhető az, hogy a politika úri huncutságot jelent szerinte, ah, hát, már szinte vásottá vált politika szót nem tükrözve, az a neki veselkedés, ah, hát valóban ennyire elrugaszkodtak a valóságtól, persze most 8 bocsánatot is kérek, Isten óvjon engemet attól, hogy észleljék a feltaláltam általi oktatási minőségemet, ah, hiszen a hatalom néluk van és amint látható azt komolyan is veszik, ah, persze csupán szerintem, Paksról a Hergál Házból, a julamami védjegy, maradok akinél lehet tisztelettel, s a születésemmel hozottak szerinti, a tehetségemben is megadatott, a hivatásom gyakorlása közben is ott lévő szeretettel,

2024.11.05.ah, szerintem, nem vehetem zokon, hogy a 85.300.ft-ot, sem elérő, a nyugdíjam összege, nem elég a saját magam szerinti eltartásomhoz, mire várnék, segíts magadon az Isten is megsegít a módja annak, ahogy szerintem, működött és most is mint a megelőzést, az általam feltalált szerinti módon, a tenyereknek a leolvasásakor és az általam, összefüggésében megrajzoltnak megfelelően, szerintem, mint egy alapot adom át, a személyiségükre szabják, azt amit akkor számukra, mint a 30 éve jó és kitűnő szinteken működőt, a feltaláltammal, szerintem adom át, vagy szerintem, arra megfelelő eszközként adom át, amit a saját szakmai tudásuk mellé tanulnak meg, hogy másképp is tudjanak rálátni arra, amit a gyakorlatban már sok éve, a hivatásukként folytatnak, a most működőképes, inkább adom tovább amit a gyakorlatban tapasztaltam, s a tömegnek számítóan sok ember által már hitelesítve van, egy napon egy ritmusban rajzoltam meg, a feltaláltamat, nem tartom magamban, ezen a módon leírom és kiírom magamból, hogy be nem sokalljak a várakoztatástól, hát inkább megkockáztatom azt, hogy megróbálják és tán, nagy vakmerően, be akarják majd tudni a saját tudásuknak, a hétköznapi módon ravaszkodók, vagy a szinte engedélyezetten plagizálók, majd a magukénak akarják a tudásomat bemutatni, most ezt is fel kell nekem vállalnom, hogy nem tehetek semmit sem, hát rábízom, a megérzéseiket a racionálisban jól használók és a hitelesítésben otthon lévők, tudásának a most már, remélhetőleg, mindennapivá vált, helyes és helytelen összefüggésében látására, ennek most, a szükségét érzem, a gondolkodó agyam is arra késztet, hogy nincs mire várnom, magamért az önbecsülésemnek a megtatásáért, ezt is fel kell vállalnom, hiszen 73. évemben vagyok, nincs más megoldásom, nincs mire várnom, nem akarom azt bevárni, hogy megbánjam, hogy nem tettem magamért, a feltaláltamnak, a szerintem valós, a számomra az egyetlen kiutamként, szerintem, hogy el tudjam adni és be és meg tudjam, az oktatásommal a tovább oktatását úgy tanítani, hogy abban benne legyen a saját fel és megnevelése, amit önmagáért, a sorsáért, a generációs feladatainak az időben való megoldásáért, már szinte az utolsó lehetőségeként, úgy tudjam átadni, ahogy évek óta és most is jó minőségben, át tudom adni, szerintem és a fogadott anyánk által megtanítottak szerint, most már nincs mire várni, a szükség erre, már a sorsukat, generációs feladataikat be nem teljesítetteknél és a maguk idejében, meg nem csináltaknál, persze csupán szerintem, az ugyanazoknak az ismétlése által besokallva, a besokkolt energiáiknak az ártókként, tolulása miatt, hétköznapjaikban megmutatkozik, a feltaláltamnak a hitelesként az oktatását, lehetetlent be nem tudóként, a péztelenség partravetettjeként élem az életemet, s nem találom a kutat másban, mint a feltaláltamnak az általam, betanítva eladásában, nincs más egenlőre, csupán én magam vagyok aki ezt tudja, a köztudatba viteléért, itt vagyok, mint magamhoz képest, pénztelen, a saját időmben, persze csupán szerintem,

, ha nem tapasztaltan adsz tanácsot, az elméleti tudásodat ahhoz, akkor éppen, elégnek tartod, miközben, az akkori önmagadhoz képest is napi szinten, hol alkalmazva a régi beváltat, hol meg magadnak is oda, arra a szintre, lenne szükséges, az új hatásoknak megfelelően fel is fejlődni, szerintem, neked is, magadból szükséges kiindulni, mert közben már elvárnád, hogy akiknek a tanácsokat adtad, fejlődjenek fel oda, ahol tőled várták, hogy megmondjad, azt is, ahol, akkor még saját magad szerint sem tartasz, ah, csupán a látszata elég ahhoz, hogy elhiggyék neked, megfelelő vagy ahhoz, hogy azt betöltsed, hiszen rád mondták többségben az igent, azóta már nem kérdezte meg őket arról senki sem, hogy meg vannak-e elégedve azzal, amit azóta tettél az Isten adta Népért, hiszen aki az eszével dönti el, a hétköznapjainak a legalább egy adott pillanatra való helyességét, már tudja, ha azt a racionális oldalát követve, döntheti el csupán, akkor szükséges lenne legalább önmagát, arra az emberek általi hiteles szintre hoznia, mivel már arra is szükség volt akkor, hogy a gyermekektől is a felnőttes gondolkodást és viselkedést várják el, s persze csupán szerintem, azt a, szerintem, saját kultúrájuk szerint, oda, akkor, tetszetősen döntötték el, hogy ne legyen abban sem különbség, hiszen onnan emelkedtek ki, egy tán hirtelen és kontroll nélküli pillanatban, úgy, hogy azt sem tudták, hova tartozónak mondják azután már magukat, nem vették a fáradtságot arra, hogy legalább a hitelesektől arról tájékozódjanak, mert akkor rájöttek volna, hogy sokszor lesz lent és fent, azok által a különbségek által, ami az általuk felvállaltjuk szerint, alapban meg kellett volna legyen már nekik, mint széleskörű, legalább tájékozottság, amire lehetséges az szerintük, azóta is naponta frissen, a mindent érintő tudás, így aztán az alapokat is nélkülöző, hiábavalóság lett belőle, mert nem pótolta a hiányosságait, nem adott alapot az Isten adta Népnek, amikor szerintem, egy percig sem tartott egyhez, szinte mint a dobpergés, lett mindenben az új a régi helyett, mint az előre nem bejelentett változáshoz igazodni igyekezett az Isten adta Nép, aki azt akkor már kihallotta, azáltal tudta, nagy a baj, keresni próbáltuk, gondolom, persze csupán szerintem, sokan a megoldásokat, de mivel egy pillanat alatt változtattak meg mindent, az erősödött fel, hogy legalább azona az úton maradjunk, ahol már legalább a szülőhelyünknek a rezgését felismertük, nem volt idő sem arra, hogy megijedjünk, arra gondoltam akkor, hogy ők maguk is abban fognak élni, hát csak nem csupán nekünk, s akkor ártóra sem gyártották le, abban reménykedtem, s nem beszélhettem róla másokkal, egyedül dolgoztam fel, hozzá voltam szokva, hogy hozzá szükséges erősödnöm nekem, hogy a hivatásomnak megfelelően tudjam azt, akár napi szinten használva a toleranciát, akkor éppen ott, s annak megfelelően szükséges oktatnom is, amit nagyon vakmerően kitaláltak és úgy adták tovább, mintha az lenne a legmagasabb szintű, követni való, azt nem mondták, hogy ha megváltozik ott bármi, ami ahhoz képest van, amire rálátni lehetett abban az időben, az meghozza a változásokat, mindenhol, ha azt követték úgy, hogy az ahhoz megfelelő belső kontrolljuk szerinti tudás, ami azt is jelenti, hogy mettől meddig mehet, vagy térhet el a saját kultúrájától, ahol akkor még, az is lehet, hogy nem is tudtak róla, bennük sem volt még tán a változást hozókkal kapcsolatban, sem önmagukra vonatkozóan meg a tudás, a csupán nekik szóló és értük lévő, rend a lelke kultúrával kiteljesedett országban éltek, ami a jólétet biztosította, az oda született oda, önmagukért és az ott megélhető jólétükért, oda bele teremtett Isten adta Népük számukra, ah, azt a, bocsánatot is kérek, azoktól, akik benne vannak még, a régen meg és kikopott sajátjukat bizonygató, a gyermekekkori sérelmeikből eredő és senki által segítségre nem lelő, s azóta minden hiányukat a szerzésben, az el és nem az árában megvevőkként, kapkodó ritmusban, tevékenyektől, a sok év tapasztalatom szerint, a sokféle tenyereket leolvasva, állt össze összefüggésében az is, hogy minden szinten mindenkinél, más és más a személyiségüknek megfelelő, nagyon különböző lehetőségek sora, ha az előző generációik, teljesítettek mindent, ami generációsan adott volt akkor ott, egyenként is, a saját idejükben számukra, már nem elvesznek, hanem azóta kiteljesedve, mindenkire minden ott akkor, működőképesen, az éppen szükséges pótlást adják önmaguk szerint, hozzá, az ahhoz szükséges tudás, megtanulásának a lehetőségét használva, nem ajándékként, sem meg nem előlegezve, a teljesítéseknek megfelelően, akik azon a szinten vannak képesek már arra, hogy a tiszta kommunikáció által, ahova ők már eljutottak, ott azáltal tegyék a legjobb tudásuk szerint a felvállalt dolgaikat, hiszen a belső kontrolljuk igazolja azt, hogy mikor merre lépve tudnak haladni, ha csupán akkor még araszolva is, az egyenes az egyenes, nem szeretném ha úgy vennék, mintha én tudnám már azt, amit még nem tudok, egy eszköz az amit feltalálhattam és azt veszik magukhoz az oktatásomra bejelentkezők és azt a nehézben is végig viszik, mert közben rájönnek, hogy nem más tesz értük, csupán a belső kontrolljukat felismerve, önmagukért tesznek, ami hitelesíti azután őket emberileg is, eljutnak a szakmai szintjükhöz, önmagukat megismerve, kerülnek az önbecsülésükig, azután már, rálátnak mind arra ami számukra szükséges ahhoz, hogy meglátva és átélve tudva, azt, hogy bár nem mondták ki, viszont mondjuk, szerintem a 10. éve, annak is, hogy egyáltalán nem működik az már és nem is a saját kultúrájukat ismerték meg azáltal, ha abból néha ki – ki néztek volna, s azzal, az egyenestől el – el tértek volna, megtalálták volna a módját még időben a saját szavaikkal kimondva, azt felvállalva, hogy az nem működik számukra, hiszen azóta az már láthatóvá vált és nem csupán számukra, hogy akkor ott tartottak, ahol akkor még, azok a megoldásoknak látszottak, s azok szerint kevesen vagy tán most már látszik, hogy azt sem tudták mi az, és mégis sokan, jó döntéseknek tartották, azt mert lehet, hogy tetszetősen volt az megfogalmazva, most már minden felszínen van, s az is kilátszik, hogy csupán csak önmagukért tettek és a továbbiakban is úgy terveznek, ah, hát ki vette el a gyermekkorodat úgy, hogy már akkor is azt várták el tőled, hogy értsed azt, amit a pénzzel kapcsolatban láttak és a mellett, más nézőpontokat nem fogadtak el, s lassan már, kialakult tán azóta, hogy a pénzt tartják a mindenek mindenének, annak a szemüvegén keresztül nézték, csak a racionális látásmód szerint, s majdnem eljutottak oda, hogy a sok, igazinak látszók helyetti pótlásokkal, ha akarták ha nem, mellé menni nem tudtak, meg kellett lássák, azt is, hogy szerintük, úgy mint, általuk, akiket szeretteiknek tudnak, rá kellett jönniük, vannak, a saját családjukban is, akár mindegyik oldalról, a hozott tehetségüket megélők, akik, ha nem kapnak, nekik megfelelő lehetőséget ahhoz, hogy mind a két oldaluk által kiteljesedhessenek, hát azáltal a saját kultúrájuknak és a családjuknak is gátakat vetnek, nem csak egy oldalunk van, két oldalunk van, így hát, a kétféle énünknek szükséges teljesítenünk, hol az egyiknek, hol a másiknak, megtanulható lenne, a feltaláltam által, a különbözőségek, mindenhol és mindenben vannak, az Isten adta Népeknek van sajátjuk és van amihez szükséges lenne alkalmazkodniuk, hogy ne lefele menjünk, hanem a saját elért szintünket éljük a továbbiakban is, akik tisztában vannak azzal, hogyan és miért fontos tudniuk azt is, hogy mi annak a módja, mi által dönthetnek mind a két oldaluk szerint is, s jönnek rá közben arra, hol és mikor szükséges megtanulniuk azt is, hogy az egy a hétköznapokban is meglévő alap és mindenhez, azáltal, már számukra is attól fogva, tisztelhetők már az emberek, az Isten adta Népből, a generációsan a racionálisban megalapozottak közül, ott vannak és sokaknak már láthatóan, mint a következők, s nem életkor függvénye az sem, akiknek az a sorsuk, hogy lelkesedjenek, szívesen adjanak, oda ahol arra már régóta úgy várnak, hogy azt a feladatot még addig nem látta tisztán, s nem vállalta fel azóta sem senki, hogy minden családban vannak, akik generációsan eljutottak oda, ha akarták, ha nem, megmaradt számukra feladatként az, hogy felvállalják, mert ők már arra éretten tudják, mi a módja annak, hogy gondolkodókként is emberségesek maradjanak, ha tetszik, ha nem, már többen vannak mostanra, mint amiről és akikről szeretnének tudni, úgy, hogy, ha letagadják azt amit már a racionálisok is látnak, megtagadják azáltal önmagukat, ami visszavetheti több generációval azt a már, a csupán az ő előző generációi, mint az általa felismert, elődjei által is elvégzett feladatot, ismétlik és annyiszor ahányszor nem jutottak el, arra a szintre, ahol nekik már a felvállalt feladatuk szerint lenniük kellene, ah hát zokon venni, azt sem kéne, hiszen, jöhet az ismétlés, mint ami a Hazánkban éppen látható és hamarosan amint látszik át is adható úgy, hogy azt nem is észlelik tán, amikor az megtörténik majd, csupán egy szokatlan, tán addig máshol nem észlelt, ami ismeretlen bár, viszont rájuk is hat, ami a gyakorlatban már ismert, hogy az amikor újra találkoznak azzal a hatással, mivel az ott rájuk is különböző módokon hat, vagy ha önszántukból mennek oda, majd észlelik azt, mint a következőkben, mára az is lehet, hogy az fékező hatású lesz, vagy csupán úgy hat, hogy érezteti az éppen érintettel, ah, azt ah, azt tán nem kéne, újra sem át és megélni, náluk is marad, mint tapasztalat, hogy meg tudják különböztetni, a saját egészséges határaikat, persze csupán szerintem, mindezeket a feltaláltamnak az oktatásakor a gyakorlatban és magam is akkor szerintem, átélve, s azok által hitelesítve, mindannyiszor meg is tapasztaltam, szerintem, ha, az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.11.04. ah, csupán mint a Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, prevenciósként, szerintem a legjobb tudásom szerint, megteszek mindent, a tehetségemből lett hivatásomban, feltalálóként, az Isten adta Nép korosodójaként, az országban nem létező lehetőségem hiányát, nem véve zokon, a nehezekhez szokva, értem el idáig, hogy az életemet végig dolgozva, csupán 36 év néhány hónapot találtak, ami számukra ahhoz megfelelt, hogy nettóból számolva, kihozták 2024. évben a 85.300.- Ft alatti nyugdíjnak mondott pénzösszeget, miért érdekelne az bárkit is, hiszen hiába minden, lepereg, mintha nem is értenék egymást ott, csupán a szavakra válaszolnak, üres adok és visszapasszolgat, vagy odavágja azt, amit értelmezni sem szükséges, hiszen kommunikációnak nem nevezhető, mint egy hol ritmusos, máskor meg kitérően adogató, lehet, hogy számukra játszótér az, ahol nekünk az életünknek a minőségéről kellene, hogy döntsenek, nem tölti be a teret úgy, mint ahogy volt, úgy is, amikor az elhangzott szavakat, még értették, mert tán az egy szinthez tartozók, vagy legalább, azt az értő szintet megközelítően voltak ott jelen, aki ezt így hagyja, látszik, hogy azt ami történik, nem is fogja, tán fel sem akarja fogni, mielőtt kibontakozhatna egy kérdés és arra a válasz, felgyorsítva a lezáráshoz igazít mindent, látszik az, hogy arra figyel csak, hogy úgy hangozzon ott el, a mondóka, hogy kihallja mindenki aki azt már várja, vagy az számára az eltérésének a közömbösítése, mehet tovább minden, ne fáradjon senki sem, a saját önismerete, vagy a megváltozott mindenhez legalább, az saját maga elvárása szerinti, fejlesztésével, ah, s azóta is csupán az ígéreteit sorolja, valószínűleg nagyon messze van attól, hogy ekkora összegből kéne megélnie, azt viszont pontosan tudja, hogy az Isten adta Népnek tartása van, s szégyenkezik ha kell azért, amit nem is ő maga követett el, mert a Hazáját becsmérli minden, ami annyira alacsony szinten bonyolódik, hogy kénytelen már kimondani azokat a szavakat, ami csupán átment rajta amikor azt, akkor a nem saját szintjének megfelelő módon hallotta, mert egyébként benne marad az mint őt is megérintő, nem a saját kultúrája szerinti, sem a nem a maga szintjén történő, viszont ott marad egy ideig, akkor is, ha az tőle teljesen idegen energia, abban az országban, amiről itt néhány éve szól, nem a régiről szól, ami addig tán, érintett bennünket, mint az eddig is itt született és itt maradt, mindaddig amíg, az volt a formája, a Hazánkért tettünk, a jóba és szépbe bele, a magunk által is beleteremtőkként, itt élő Isten adta Népet, valamiben legalább, azt éreztük, hogy a saját Hazánk is mi magunk vagyunk, jelen lehetünk, azáltal ami rólunk is szólhatna ott, az Isten adta Népről, ah, ha kapnánk abból annyit, hogy azt érezhetnénk, hogy számunkra is érthetően hangzik ott el, s érdemben és felénk teljesítve is tőrödnek ott velünk, az Európai Parlamentben akikre egykor szavaztunk, s bennük azóta is bízunk, bár már látszik, hogy az azóta megszavazott összegeket sem ránk fordítja itt a Hazánkban a hatalom, lehet, hogy nincs is kimondva az, hogy számunkra nem is jár az Európai Parlament által megszavazott összegekből, amit tán, most már a Hazánkban, a tán már uralkodóknak elfogadottak dönthetnek el egyedül, az Isten adta Nép, mint a Hazánk maga, nem az egymás után többszőr is győzni tudókra szavaztunk, és tán most már annyi van, hogy a saját Hazánkban, rajtunk spórolnak, hát, tán az is lehet, azóta, bennünket máshova sorolva, nem egyformán látnak el, az őket felvállalókkal nem egy a minősítésünk, állítólag, a számunkra nem létező jólét, már valahol, egy tán másik, hasonlóvá vált, országból mérten rendben is van az országban, a számok alapján el van ismerve az Európai Parlament által megszavazott pénzeknek az elköltése, megfelelő, az Isten adta Népnek, nekünk magunknak, a gyermekekként, kis és közepes vállalkozókként, s a korosodókként is az ellátása, ez amiben élünk, az elvárásnak megfelelő lenne, azt a, ah, szerintem, mint prevenciós szerint, azt a, így már nincs mit megelőzni, viszont visszanézve, alaposan rá kéne erre is nézni, élünk itt mint akiknek a tudása nem kerülhet be a köztudatba, hiszen arról nem beszél senki sem, hogy az árak, ahhoz képest mennyire emelkednek, mint amivel, az ellátásunkat betakarni sem lehet, letudtak bennünket, ah, hiszen nem kiabálják ki, nem hozzák azt láthatóan felszínre, mert sokan szégyenlik, hogy ez megtörténhetett velünk, 14 éven át, benne vagyunk valamiben, aminek még a nevét sem vállalják fel, hiszen akkor tán dugába dőlhetne minden, amit eddig másképp fogalmaztak meg, 2024 évben is folytatva általuk, sőt már a következő győzelmükre készülnek, most éppen, arra szükséges tán spórolniuk rajtunk, az Isten adta Népen, hogy abban élhessenek amihez hozzá vannak szokva, s amiben ki is teljesedhettek rangot és magasságokat adtak az országban egymásnak, ah és ne szólhasson abba bele már senki sem, már úgy tálalnak mindenhol mindent, mint a sajátjukat, az Isten adta Nép meg, mi magunka Hazánk is vagyunk, hát az elért szintű alapokon élve, a tudásunknak megfelelően találékonyan, mint a saját sorsunkra találva, a generációs feladatainkat is újra és megint teljesítve, ahányszor szükséges, kimondjuk, leírjuk, ahol még lehet, mindazokat amik által nem érezhetjük jól magunkat, a megélhetésünket nem biztosító nyugdíjnak nevezett, talán ha átnéznék, még maradt valami, amit teljesíteniük kell, mert nem változtatták meg, az arra a megoldásukra szövegezetteket, ami hátha már nem vonatkozik, tán a többszőr is átfogalmazott szöveget, a nagy kapkodó szavazatukért, el is írhatták, ah, már így elsőre, mint többen, már nagyon sok kellemetlenséget okoztak azzal, akik magunknak megengedhették azt, julamami védjegy, már csupán az Isten tudja, hogy hány formában és kinek a nevén van, ah, bocsáss meg Isten, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, hiszen a hatalom, csupán nálad van már, 10. éve, szerintem, még, ha, tán még nincs más titulus a háttérben, azt a, szerintem, ah, ha tán, elfelejtetted volna, hogy valamikor amikor nem volt semmid sem, mi mindent szerettél volna, s amikor a számodra lehetséges, mindenáron szerezted meg, akár a többieket letudva, semmibe véve jutottál el oda, ahol most már azt sem tudod kinek az elvárásait teljesítsed, hiszen akárki szóba jöhetett akkor, hogy eljussál arra a szintre amiről már nem is tudtad addigra, hogy arról már nyugodtan éberen is álmodhattál volna, hiszen a látszata az volt, annak akkor, hogy minden és mindenki már érted tesz és az álmaidnak a minden körülmények közötti megvalósulása helyett, a megvalósítható, mellé még tán hirtelen, hogy ott is jó legyen a hatása, átváltva, a meghatóságát egészen a sajátból gyakorolva, a valóságnak látszóvá bütykölő, magukat kinevező önjelöltek, tisztán látókként variáló, többfélékből összegányolók, egyre növekedő, a szakmai szintjükön sokszorosan tákolt, akár a már működőképes, s később a még magasabb szintjükön is bizonyítókat, a szakmájukban, hivatásukban jókat, már pótolták, úgy, hogy tán nem is léteznek a papírforma szerint, a csupán számukra jó számok miatt, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.11.03. ah, most nem csupán túl vagyunk egy évnek azon a nehéz részén, amit igazán eddig még nem tudtam feldolgozva a helyére tenni magamban, már megtörtént, ami bárki sorsában ott van, ami által el tudja rendezni mindazt, amit megélt úgy az életében, hogy nem a saját életét élte, hiszen nem tudta, hogy van saját élete, s amikor azzal is szembesül, hogy a sorsa már érte dolgozik és adja a lehetőségeket akkor is, ha nincs még magyarázata, viszont kis idő elteltével, vagy sok idő után, kinél, hogyan és miben nyilvánul az majd meg, szerintem, az idén akkor történik meg, ha már addig eljutott valaki és amit megváltoztatni nem tudott azt elfogadóan élte meg, nyilván, amennyivel elbírt akkor éppen, a lelkes – szíves oldala, s volt úgy is, hogy valaki figyelmeztetett, hogy ezt ő már tudja, nem akartam zavarba hozni, hogy érvelni is tud-e általa, hiszen én magam feláltam fel, összefüggésében, a tömegnek számítóan sok ember tenyereit leolvasva, s rajzoltam meg évek múltával, egy napon egy ritmusban a feltaláltamhoz, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelven megfogalmazva, azt hitelesen az érveimmel bizonyítva, az idén 2024. évben, ha van érve arra, amit ugyan magának tudott be vakmerően és nem az ő tudását tükrözi, kénytelen lesz bebizonyítani, vagy elmondani, hogy csupán úgy mutatta és azt el is hitték neki, senki nem nézett annak utána, hát az is lehet, hogy helyettem kerülhetett, az úgy a köztudatba, hogy megmagyarázza tán azt, is, hogy miért nem engedtek be, s miért nem hirdették meg az előadásomat, úgy felvállalva, mint aki ide született és itt találtam fel, azt amiről így nem is tudhattak Pakson, úgy nem jelentkezhettek be az oktatásomra sem, ah, persze, ezt csupán leírom, hogy a leles – szíves oldalamnak is eleget tegyek általa, hiszen, attól még oktatom, ott, ahol igény van, a feltaláltam szerinti tudásomra, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.11.02. ah, persze csupán, szerintem, addig becsüld meg és igyekezzél kimutatni a saját idődben felé a benned felé meglévő szeretetet, amíg él, hátha akkor nem megy el, akár a számára elérhető legnagyobb sikernek következtében, sajnos az itt divatossá vált irigység fokozatainak, vagy az akár annak a következményeinek, a magára vett hatásai által, él mellette, a boldogulás öröméhez még nem beérve, mindenáron a boldogságot keresve, s miután nem lelte, hát, peresze csupán szerintem, a boldogulással beérése helyett, a sikerrel járó nehezekkel terhelten éli meg, ah, pedig az lehetne számára, az általa elérhetően, elfogadott legmagasabb szintje, hát szerintem, ne rohanj, ne szaladj, ne száguldozz, ahova menni a mai napon szándékoznál, onnan el nem késhetsz, add meg a tiszteletet oda, ahova az megjár, minden bánatot ott ahova az való ott is hagyjál, s vegyél erőt magadon, mert a bánatodat nem csupán magad szenveded, hanem, a családodra is vetíted, amiben mellé mentél, vagy a gondolkodó agyad helyett, a hirtelen hatásra hallgatva, túl gyors lett számodra a sikered, hát menj vissza és tegyél azért, hogy a lelkiismereted fel tudjad tisztítani, tudatosítani magad szerint önmagadért, hogy arra már érdemes vagy, hogy boldogulni tudjál, mert a saját idődben, az önmagad szerinti boldogulni tudás, az most éppen, szerintem, maga a boldogság, ne csupán másokért, hanem közben önmagadra és a családodra is figyelve tegyél, hogy ha nem tudtál, túl gyorsan sikerre vinni valamit, hát ne másokat okoljál, csinálj mérleget magadban, miért fájsz annyira, hogy tán megmaradt az benned, mint egy megváltoztathatatlan program, hogy keseregni, fájni jobban tudsz, mint a jó életminőségedért tenni és azáltal a saját szinteden élni, honnan indultál és hova jutottál, a saját adni tudásod által eljutottál-e oda, hogy fejlődni legyél képes önmagad szerint, magadért, az lesz a mintája a családod gyermektagjainak és a többieknek is, ha még nem nőttek fel a saját nagyságukhoz, hiszen nem életkor függő az sem, gondolkodjál, azáltal amit mintaként láttál, hova és meddig jutottál, ne másokat okoljál, se magadat ne sanyargassad hát, amivel az ember nem bír el, azt a magam módján és szerintem csupán, annak is van egy ideje már, rábízom az Istenre, hiszen persze csupán szerintem, amit az Isten megteremtett, azt kallódni sem hagyja szerintem, ha eljut az emberlánya oda, hogy kérni úgy tudja, hogy majd azt ha megengedő az Isten abban, azt az ember már jól felfogottan, a legjobb tudásának megfelelően, majd a saját idejében, maga meg is oldja, miután leróttad a fájdalmadat, a köszönetedet, oda ahol az elmúlás hivatott megoldani, azután induljál haza, a holnapi napra is hagyjál magadból, hiszen vár vissza a családod, ha még nincs családod, majd annak az ideje is eljön számodra, hogy lesz családod, amikor annak az ideje van, abban is annyit adjál, mint ami oda a tiszteletből megjár, mert az mindeneknek az alapja, eljuthatsz oda, hogy már tudsz szeretetet adni, tiszteletnek a gyakorlása mellé, amit már magadban felismertél, a saját életenergiádat magadnak szükséges beosztanod, úgy, hogy készülj arra, a holnapi nap egy számodra első napja lehet annak a minőségnek, amire addig nem gondoltál, háta adjál oda annyit, ami oda lehetséges úgy magadból, hogy hiányt nem okozol magadnak sem, viszont alapjaiban gondolt át, mit jelent számodra a hely ahova születtél, s mit adott az neked emberileg, hogy oda bele a legjobb tudásod szerint adtál, hogy az önismeretedet használni is képes legyél, s ki is teljesedhessél általa az önbecsülésedért szükséges megtenned, hogy a munkádnak a becsületét védjed meg, hiszen azért is adtál bele túlmunkával, hogy bebizonyosodjon önmagad felé is tudsz adni, azáltal ami időt oda szántál, nem csupán az idődből pocsékoltál, hanem azt viszont is szeretnéd látni, kapni az életed során, a teljesítésednek megfelelően, s az önbecsülésed marad a helyén, s szerintem, a belső emberséges kontrollod arra is figyelmeztet időben, hogy ne adjál annál többet, mint ami az egészséges egyensúlyod szerint, jól és kitűnően működőképes, s ne azt nézegesd, hogy ki az aki érti és mások meg miért nem, majd azt is láhatod a magad idejében, hogy megtalálják ők maguk is, a saját életükben azt a pillanatot, majd a saját idejükben, amikor ráébrednek, gondolkodva, a jóboz és a széphez adni és a legjobb tudásuk szerint cselekedve élni, nem a magányt hozza az életükbe, inkább adja meg számukra, mindazt, ami a saját és a hasonló életminőségben élőknek is adott volt, s az emberségük szintjén lévő szakami szintjükön az már megadatik, mert odáig emberesedtek addigra fel, a munkájuk általi szakértelmükkel, a tehetségükből eredő hivatásuk által, a holnapi nappal lehetségessé válik az is, hogy azt is mérlegre téve, élje mindenki az életét, hogy a bánatát a mai nappal a múltba rakja és letudja, oda ahova az való megadja mindazt, ami a fájdalmát felhozza és el is gondolkodik rajta, hogy miért is szeret annyira a múltba révedve emlékezni, akár egy pillanat alatt tömeget alkotva, mintha az előző percben és a múltban is, mindig mindenben egyetértettek volna, a saját idejében önmagáért szükséges megtennie, hogy ne a múltba révedve élje az életét, hanem gondoljon arra, hogy az emberi agy gondolkodni és dönteni képes, s szerintem, minden rajtunk az egyes emberen múlik, meg tudjuk-e csinálni, a saját sorsunkat időben és tudunk-e alapot adni a következő generációnknak úgy, hogy megtartjuk az életörömünket, s abba tesszük a jó és széphez való energiáinkat, amit magunk is úgy tudunk megélni, hogy amink van arra úgy vigyázunk, mint a saját magunk által megteremtettre, az is belőlünk, tőlünk való, általunk, a munkánk, a tehetségünk, a hivatásunk, számunkra megadja azt a lehetőségünk, s miután ami megtörtént, az már a múlt, ami meg tervezhető most is, az a jelen s pont annyi amire képesek vagyunk, ami most számunkra éppen adott, azt lehet az alapja, a következő fejlődési lehetőségünknek, ami azért adatik meg akkor éppen, mert észre fogjuk venni, azt is, hogy az a legjobb idő számunkra, annak a megvalósításához, nem szükséges a mások okoskodása, csupán a sajátjuk, nekik jó, ha nem a szintünknek megfelelő az, viszont vannak akiknek másban van a tehetségük, által élők, lehet, hogy az ő saját szintükhöz hasonló többünk tudása, ami azért látható számunkra mert, szerintem, ahhoz minden bennünk lévő elméleti és gyakorlati tudásunk adott, a saját idejében mindenki azon a szinten, ahova az elért szakmai szintjével, a jó és kitűnő munkájának a minőségével, már eljutott, a saját emberi nagyságához mérve, képes rá, hogy megtervezi azt, amire most képes a jóhoz és a széphez, a múlt elmúlt, a most fontos, ha az életminőségünkben ott tartunk, a gyakorlat az, hogy megadatik mindaz ami akkor ahhoz szükséges és a saját életritmusunknak megfelelően tudunk fejlődni és felépíteni a saját gondolkodó agyunk által, egy saját sorsot úgy, hogy a múltbéli el nem végzettekhez úgy igazodunk, ahogy arra a legjobb tudásunk szerint most tudunk, s lesz a tudásunk utána annak megfelelő, amihez már megint tudunk adni, a saját tudásunk szerint és így tovább, ha valami nem a terveink szerint sikerülne, hát tudomásul is vehetjük, viszont, nem elkeserítő hatással azt, persze csupán szerintem, hogy nem abba tettük az energiáinknak a legjobb szintjén lévő tudásunkat, ami értünk, legalább annyira szólna, adni születtünk mindannyian, viszont annak a mértékét, a belső kontrollunk jelzi időben, hogy ne csupán, az örömérzetet kergetve éljünk, hanem éljük át a sok kicsi sikerélményünket úgy, hogy azért mi magunk tettünk, ha aprócskára sikeredett, az is a saját teljesítményünk, számunkra legalább akkora szükséges, hogy legyen, mint a másik számára a nagy siker, mert mi azt értük a teljesítményünkkel el, annyit adtunk bele a közösbe és annyira becsültük közben meg magunkat, embereségesnek születtünk szerintem mindannyian, kiből mit és mikor váltanak ki és kik váltják azt ki, amit mások meg másképp látnak és nem kritizálnak, hanem elfogadóan viselkednek, hiszen már átéltek ezt azt, hasonlóan, nem ugyanabban az időben és helyen, sem nem ugyanúgy, csupán tán megközelítően, az egészséges egyensúlyunk mindannyiunknak adott a belső kontrollunk azt is közvetíti felénk, hogy mikor lassuljunk és mikor a saját életszerűségünk, határaink szerint, akár már fel is gyorsulhatunk, mind arra is szükséges figyelnünk, hogy ne másokat másolva éljünk, ne az ő életritmusának megfelelően haladjunk, hiszen van arra nekünk sajátunk, az a jó és helyes viselkedésünk, ami ha adunk az, nem csupán visz belőlünk, hanem, kapunk általa és azt, amire akkor szükségünk van, szerintem, van az Isten hála Isten, mindenki rá fog arra is és egyéb sok mindenre jönni a saját idejében, nem különb senki sem másoknál, csupán egyikük előbbre tart a sorsa teljesítésében mint a másik, a családon belül is mindenki más tehetséget hozott, s mindenki más időben éri el az emberileg érettségét, ahhoz, hogy képes legyen jó minta lenni, feléjük, akik hasonló szintet értek el a saját soruk és a tehetségüknek megfelelő teljesítésük szerint, s még írhatnám és írhatnám, tovább is írhatnám, viszont nem sok embernek lenne az érthetően hasznára, hát eljött a pillanat, amikor megnézem van-e üzleti érzék egyáltalán bennem, őszintén és a emberséges tudásomnak megfelelően írom le, minden ami elmúlt a mai nappal annak legyen úgy vége, hogy jöjjön a helyébe az a működőképes, ami éppen a holnapi naptól előre visz egyenként a saját szakami szintünkön és emberségünkben egyaránt, hol az egyikbe hol meg a másikba téve azt az energiánkat, ami ahhoz van bennünk és ki sem üresedünk általa, várom az értően érintetteknek a bejelentkezését, https://julamami.com, megtalálja mindazt, ami vagy biztosítja arról, hogy van mit átvegyen tudásként a saját tudásához, vagy egy eszköz lehet ahhoz, hogy meglássa általa, vagy megtalálja a saját sorsában azt az önmagáért szóló útját, ahol szintem, miután megtanulta, a feltaláltam által átvette és a sajátja mellé már betudja, szerintem, nem tévedhet el, bocsánatot is kérek az Istentől, ha bármit tettem, most is a bocsánatát kérem, köszönöm a megértésüket, hiszen szerintem, tisztelettel és szeretettel élni könnyebb, az élet élni szeretne, s szerintem minden pillanatban meg is tesz mindent, széppel és jóval érte, azt mutatja, ahogy ő maga a saját életében szerinte, élni szeretne, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.11.01. ah, szerintem, amikor már kénytelen tudomásul venni, hogy a felszínen látható minden és nincs értelme, kicsinyíteni sem, mert a valóság láthatóvá vált, hiszen eltelt a sok év és a semmiből kezelhetetlenné válttá és ha egyáltalán lehetséges, még nagyobb semmi és az is kezelhetetlenné lett, egyre lejjebb aki a munkájából, a tanult szintjének megfelelő feladatának az elvégzéséből él, ha elérte a hivatásának a szintjét, most ha tervezte, ha nem, már a saját döntései szerint, alkot meg most valamit, ami az elért szintjének a minőségét adja már, amikor gyakrabban haladhat araszolva, mint, hogy a lépéseit ne lenne szükséges ahhoz igazítania, amit már a gondolkodó agya által hoz meg, mint a saját döntését, úgy, hogy nem tehet mást, mint azt követi amit az adott pillanatban meglévő még megenged számára, azon a szinten is, többnyire a tudásának elismerése adja azt, hogy tiszteletből szabják meg a fizetését, nem tudni a sokból mennyire kevesen vagyunk, akik a havonta megkeresett pénzünkből megélni igyekszünk, hiszen a jóból és szépből kívül maradtunk, nem volt aki arra is gondolt volna, hogy nekünk is az addigra elért szintünknek megfelelően, fent kellene tartanunk magunkat, mert lehetőséget nem kaptunk, nem abban gondolkodtak, hogy a kis és közepes, vagy családi vállalkozásokat megerősítsék, azáltal, hogy tudomásul veszik, a legkisebb közösség, ha bele teremt, a Hazánkba is adva azáltal, meg is erősödik, a kicsiben és nagyban, ugyanaz van, akár a jó és kitűnő minőséget nyújtani igyekvők számára, vagy ugyan a családok felfogták-e, hogy a család a minden működtethetőnek az alapja, ha úgy teremt, hogy annak egy általa megteremteni képes részét, a közösbe, mint a Hazánkba beleadja, ha most éppen csupán a saját, magukhoz mérve túlzott jólétüket biztosítani igyekeznek, kivesznek, kinőtte magát a semmiből egy ország, amit a magukhoz igazítva, ah, tán csupán a sajátjuknak tudva, élnek a körülményeiket nagyon magasra, az is lehet, hogy az álmaik szintjére igazítva, nem vagyunk benne a jóban, sem a szépben, pedig az Isten adta Nép, mint a saját Hazánk, vagyunk és amikor mára arra is képesek leszünk, a tehetségünkből is adnánk bel, hogy a magunkénak érezhessük megint, vagy csupán önmagáért tesz már mindent, hogy inkább azt is megtartva magának, beszedi azt is, amiért ott helyben teljesítettek és úgy tudták, hazaadják az Isten adta Néphez tartozva élnek tán ők is, ha nem elég érett sem emberileg se szakmailag, arra a feladatra, ami kezdetben sem működött, csak akkor még, el lehetet fedni a valóságot, amit akkor hozzá nem értően, csupán az álmainak megvalósítását követve, meglátta a saját, a többiek fölé emelkedési lehetőségét benne, megugrott vagy felvállalt, anélkül, hogy átlátta volna, hiszen akkor még időben szembesült volna vele, hogy az egyenestől akkor sem tud eltérni a kedve szerint, ha azt mások megtehették bármiben és akár az ő szemeláttára, ha annyira sem tudta felfogni, mit vállalt fel, hogy ne bízza a döntését, s azáltal a sorsát másokra, ami már azáltal is rávetül most, a saját családjára, ami mögött az éppen szülői minőségüket betöltők és a gyermekeik értendők most is, gyakorlat most az, hogy a sorsukat és a generációs feladatukat, úgy tudják megvalósítani, ha egymással tudnak mindenről, ami a családjukat érinti hétköznapi módon beszélgetni, mert egy a feladatuk, hogy a család mint a legkisebb közösség, értendő a szülői feladatukat betöltők és a gyermekük, mindent beszéljenek át élethűen és gondolkodjanak el azon a közös életminőségüket érintően egyenként és a családot érintően, hogy az eddigi beleadott tisztelet és szeretet és az értük való egyenként, ki mire képes, értelmes teremtés, ami az értelmét adja a napjukat, egyenként számukra, ne menjen a semmibe és szét se hulljon, viszont mindenki haladni tudjon, a saját maga által elért szintjén, más az amikor fondorlatos módokat használva, oldanak meg valamit, vagy mindent csupán a számok szerint, azzal mivel jól bevált az, hát minden más kontrollt távol is tartva, fondorlatosan, annak a visszáját is a jól kitaláltra igazítva, az elfogadhatónak megfelelőre, s amikor az életszerű az lehet, hogy kezd el még egyszer, amikor szükség van ahhoz, hogy meg legyen az akkor alapozva, aminek az érve pont az, amiért szükség volt arra, hát, vissza a kezdetek kezdetéhez, s azzal szembesülnek, hogy a saját döntésük alapozza meg a következő működőképes formát, valami tisztelhetőnek az alapját, ami szerintem, adja aztán, minden lépcsőfoknak az értelmét, ahhoz, hogy mivel attól kezdve, mindenkinek alapot adhat, viszont azzal már senkinek, nem ad más megoldást mint az egyenesben maradó lehetőséget, ah, hát el nem kerülhető, hogy meglépjék, közös az érdek minden döntéshozó számára, viszont nem kerülhető ki, hogy felelősségét felvállalják annak, akik mindazokat a sok év alatt, megengedővé láttatták, s azzá is vált, mindenben, amit lehet az nem jelenti azt, hogy szabad, az emberséges és a szakmai szintjének az együtt döntése által nem tud az egyenestől eltérni, mert a belső tartása már meghatározza az egészséges egyensúlyának a működése adja, a hozzáértését, hiszen a hozzá nem értések sokaságának, a semmit eredményező sürgetésnek, a ritmusában való ellehetetlenítése teljes egészében végig is ment, nincs az élhetővé tehetőnek még látható, érzékelhető reménye se, csupán szerintem írom ide, nem, hogy az elért szintjeiknek megfelelő alapja az Isten adta Nép számára, az eddig eltitkolt és ha akarták, ha nem, az már a felszínre buggyant, minden más is alatta megrekedve pislákol és erőtlenül, úgy hát, nem kerülhető el, a tudásnak a felszínre jövő életképessé tevő alapját adni is képes az, gondolkodó sokaság, mint aki a döntésre képes tudását, saját felelősségét felerősítve, az egyenest követve azon lépdelve haladhat, a lépését a saját életritmusához igazodva, a biztonságos működőképest látva, halad, a számok is, az életszerűt követő, az eddig sok éven keresztül döntők szerint, beszabályozott napokhoz igazodnak, az életszerű működését a továbbiakban, a többieknek is az adja, hiszen már megcsinálta, minden lépést meglépett, végig is ment és a sorsának megfelelően is, minden lépését átélte, a lényegesnek és minden adott pillanatának, az apró részleteit azonnal, feldolgozta a gondolkodó agya, már tisztában van, a megcsináltam érzéssel, hiszen azt a feladatot a teremtő Isten neki szánta és nem másnak, ahhoz adott erőt is, hogy miután a helyére került benne, a saját maga által elvégzett feladatainak, a belső kontrolljával bizonyossá vált, az ahhoz is, biztonságot nyújtó érzése, az emberséges tartását adva azzal, a következő szintjének az eléréséhez, mint egy önmagához hűen elvégzett feladat, aminek attól kezdve, már nem csupán számára van értéke, amivel az Isten adta Népnek az életének is megadja az értelmét, s minden ide nem illő, nagy szavakat nélkülözve, hiszen agyon van az már, az üresben is agyon csépelten egy kazallá préselve, s hiába a nagyon jól kitalált hangzatos, erősen ható szavak, nem tudta megadni mégsem azt, amit elfelejtettek megadni, a megélhetését, mint csupán az alapokat biztosítva, legalább a jóérzésüket megtartó, a számukra jó hétköznapi gyakorlatuk szerint, csupán az általuk felerősített lett és csupán látszatra adva ugrották be s azzal ugrottak is bele, a számukra is jól kitalált csapdahelyzetekbe, ha nem hisznek el minden szót és nem csupán úgy cselekednek, tán még kezelhető reményt is adhatott volna az számukra, a saját magunk által, a Hazánkba beleadott, ide a Hazánkba, mindannyiunk által, bele teremtettek által, s minden, a gondolkodó agyunknak a döntései és azáltal a közösbe adott tudásunk által, lett és maradt a Hazája, az Isten adta Népnek, mint ami adja, az emberi méltóságunkat megtartó érzést, ha már a döntők általi szerintük jól kitaláltjuk szerint, számunkra semmi sem hasznosítható azok által, akár naponta átgondolva, próbálunk túlélni, hogy a túl sokszor megváltoztatott, akár pillanatnyi szünetet sem tartó újra és megint más formájára, igazítottjaikat követni tudjuk, hogy attól el ne távolodjunk, még az álalunk megszabott, az akár naponta újabb, elvártjaiknak a szerintünk jó és működőképes, teljesíthetőségén belül tudjunk maradni, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, a mai napon szerintem,

2024.10.31. rend a lelke, nem sokat gondolkodott ott az emberlánya, hogy mire utal azzal, hiszen átütő volt és mindenen a hypo, mint a fertőtlenítéshez használt, össze nem téveszthető szúrós, de a tisztaságot is egyértelművé tevő szaga, gyakran hallottuk azt azon az oktatáson, amit az oktatónővértől hallva, már mindent meghallottunk, azon a szinten ahol az úgy történt, mint már a saját oktatási formája, az oktatónővérnek az ahhoz illő szavaiból, mindent, egyenként is ami személy szerint, számunkra már mint az, azt akkor már értőknek befogadható volt, a lényegét kihallva, ittuk mint az üdítő friss forrásvizet, minden szavát, hiszen nagyon értett a szakmájához és azáltal számunkra azt, átmenővé, átvehetővé megformálta, aki a saját szintjét éli már ah, benne van az életében a sorsa, sorsom az életem, életem a sorsom, szoktam mondani, a feltaláltamnak az oktatása közben, amikor eljut az ember oda, hogy megélte és éli a hétköznapjaiban mindazt, amit a tehetségével hozott, a saját tudásának a számára helyes formájaként, akkor már úgy éli az életét, hogy van mögötte annyi tapasztalt tudás, az éppen adottakból, hogy tudja, ha nem vált időben szintet, nem lép előre éppen akkor, amikor az a számára már lehetséges, találkozik, a várakozásnak a megtartó erejével, akár már a hatása alá is kerülhet, s addig amig nem jön meg a magához való esze, ahhoz is, hogy felvállalja önmagát, a saját életvitelét már úgy éli, hogy a többi embernek is, a mindenre és mindenkire való hatását tapasztalva is látja, abban és éppen ahhoz van tudása, amit a magáénak tud, mert megdolgozott érte, az is lehet, hogy a munkája minősége, már adja számára, az azzal járó becsületét, s nem igazán van azért még megfizetve, ameddig az nem gátolja a fejlődésében, még annak a számára fékezgető hatása alatt is elfogadóan él, ameddig az egészséges egyensúlya elfogadó abban, az összes általa felfogott már a hétköznapjaiban ott van, hát a sajátja, az azzal való azonosulása számára látható és érzékelhető, viszont, azért, az általa már felismert, a belső tartása okán, önmaga számára el nem fogadott marad, mivel sokan vannak az irigység hatása alatt, az mindenben és mindenhol ott van, hát rá is hat, óvatosan, néha csupán araszolgat, viszont van amikor már, az irigységnek a tudomásul vétele mellett is haladgat, a saját egészséges egyensúlyához képest, megadatott számára, a már működőképes belső kontrollja, ami mindenhol és mindenben láttatja már vele, mindazt, annak az egyenestől való eltérésnek a kihallása által, megtanulja azt jól kezelni, egy idő után, már óvatos tapasztalóként, a hétköznapi életében is a fokozatosságra ügyelve, alkalmazni tudja, a saját sorsát élve, a maga idejében, már a hivatásában is használja, hiszen azonosulni tudott annak a szintjével és már a belső tartásához igazodik és önmagát adja, ah, hát lett az a sajátja, Julamami Magyarosan Agyalósa, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.30. nap, nap után, tesszük azt amit éppen lehet, azt sem tudjuk, mit terveznek döntenek felettünk, szerintem, ah, hiszen semmi nem függ össze semmivel, szanaszét minden, hogy átlátható ne is lessen, úgy tűnik nem történik semmi sem, miközben a kívülről jövő hírek mást mondanak mint akik azt felvállalták, hogy kiválogatják azokból, ami szerintük érdekelhet bennünket, vagy annyira mindegy, hiszen szerintem, elvagyunk zárva minden jótól és széptől, tán, ami esik puffan arról hallunk, ugyan ki gondolkodik úgy, hogy tegyen, az Isten adta Népért, a Hazánkért, mert nem vagyunk azonosak velük, hát nem is tud tenni senki semmit értünk, szerintem, se a gyermekekért, nem vállalja a felelősséget senki már, mikor kérdezték meg, hogy az vagy más miért nem jó nekünk, vagy, hogy miért van az, hogy másokra van idejük és pénz is, mintha azt mutatnák kifele, hogy van itt bőségesen mindenből, hát adnak ahova akarnak, az Isten adta Nép meg várakoztatva van, tán nem tervezik, hogy végre már teljesíteni is akarnak, hol van a pénz, amit nekünk szánnak és miért annyira ráérősek, amikor az Isten adta Nép jó minőségű életéről, a Hazánknak a hírnevéről van szó, ah, hiszen csupán ígérgetnek, bennünket meg csupán várakoztatnak, szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2029.10.29. ah, hát mennyiféle hatás éri az emberlányát, akkor is ha ki sem teszem a lábamat, sok évvel ezelőtt még az online világából kaptam sokféle hatást, a szolgáltatásom idejében jött át, az emberek által, most, gondolom nem csupán engem érint így és hat rám, hogy erősen lecsökkentett hatások között élünk, több éve, óvnak meg bennünket ki tudja mitől, újra és megint megújítva, felettünk döntik el, viszont egy valamitől nem, ami általuk kerül ránk mint hatás és az nem éppen számunkra kedvezően ható, se nem emberségesnek érezhető hatás, mert szerintem, csupán a saját jól kitaláltjaikat erősítendő van jelen az életünkben, s azért annyit nem gondolom, hogy szántak volna ránk, az Isten adta Népre, hogy még megelőzésben megnézték volna, ugyan, hogyan hat az majd ránk, hogy ekkora nyugdíjból is csendben, meghúzódó módon, szerintük jól és nekik megfelelően rendesen viselkedve, húzódszkodjunk össze, azt láttatva, hogy minden rendben van, ne lehessen az se kritizálni való tőlünk a korosodóktól, hány éve is annak már, ah, ha csupán az ígéretek maradtak meg és nem csupán, a nyugdíjunknak a rendezésével kapcsolatban, szerintük tán, legyen az elég számunkra, hogy legalább ígéretek vannak, mit képzelünk mi akik a jót és szépet ide bele teremtettük egész életünkben, s most éppen a nyugdíjunknak a kiegészítésén agyalunk, hogyan tudnánk megoldani, úgy, hogy ne alázódjunk meg azzal, hogy amit alapnak adtunk, azt is semmisnek kell vegyük, azon vagyunk nap mint nap, hogy a saját elért szintünk alá ne kerüljünk, ugyan már mit gondolunk, hogy elismerik azt, hogy nem maguknak köszönhetik azt, amibe belekerültek mint jóba és szépbe, s jó alapja annak, hogy nyugodtak lehetnek felőlünk, hogy nem kezdjük el kihúzgálni azt, amit nem ők teremtettek, viszont nem adtak azért semmit sem, ami javítanak az életkörülményeinken, úgy, hogy legalább azt érezhetnénk, ha nincs is általuk kimondva, hogy köszönik, hogy lemondjunk arról, ami a győzelmünket számunkra elveszett mint lehetőségünk, hogy meg is éljük azt, az általunk teremtett jó minőségben magunk is, ah, hiszen szerintem, látszik, hogy abba a sávba kerültünk, akik addig dolgozunk amíg élünk, s addig élünk az emberséges tartásunkat megtartva, amíg dolgozni tudunk, ugyan még nem kötelező, viszont az is lehet, hogy benne van a jól kitaláltak szerinti pakliban, hogy mindazt amit már rég nem hiszünk el nekik, azt is úgy kell mutassuk, mintha még abban a túlságosan hiszékeny fejlődésünket nem hasznosnak tartott fázisunkban volnánk, mint akkor amikor még tán valóban volt ami, hasonlóan az ígéreteikhez, de már megsajnáltatva magukat, magyarázkodtak, hogy azóta már, mivel a gondolkodási idejük, túl hosszúra nyúlt, megváltozott minden és rosszabb lett ahhoz képest a helyzetük, s mivel mi már bizonyítottunk, egész életünk során, hogy egymásra figyelve és nem ártva, sem bántva is tudunk élni, s egyáltalán nincs szándékunkban, nem akarunk a másikat kisemmizve győzni, inkább megyünk a fejlődés irányába, magunkat is fejlesztve, ahhoz ami történés közben van még pluszban, akár naponta, hiszen a túléléshez vagyunk szokva, nem tudtunk még belekerülni a sok munkánk, a legjobb tudásunk szerinti teljesítésünk által sem, oda amit már régen megérdemeltünk volna, s akkor talán most nem azt a szöveget kellene értelmeznünk, hogy talán szégyelljük magunkat, hogy nem vagyunk akármeddig tartson is, megértőek mindig és mindenben, a látszat az nem a valóság, ha nincs emberismeret most, hiszen minden megváltozott, átfordultunk szerintem tán már jön annak is a 10. éve, megfestettem szilveszter éjjelén és az lett A csoda könyvemnek az előlapja, bár azt sem sok ember olvasta, ha összejön annyim, meg tudtam keresni az árát annak, akkor ki szeretném adni, mert az volt csupán a lehetőségem akkor, más nem, vagy adatni, ha egyáltalán most tán, felvállalják azt, volt azért az is, amikor úgy tűnt még, hogy hitelesített is tudott lenni, a családipótlék emelése, a gyermektartásnak, ha szükséges megelőzése, ah, van bőven az ígéreteikből nekünk, akik a hétköznapokat élő családokat alkotjuk, különböző be nem teljesedett ígéretek sokasága van még felénk, ha meg nem tagadják azt, tőlük, valószínűleg nem kapjuk meg azt, már a saját jószándékuk szerinti teljesítésükként, ami megígérve ugyan van, viszont a bizonytalanban maradt, még hátra van és ahogy az idő múlik, egyre inkább érezzük, hogy az már régóta megjárna számunkra, én magam már a hivatásom is vagyok, hiszen prevenciósként élek 30. éve, azért, óvatosan fogalmazva, hogy ne legyek semmiben, a könnyűt fokozóknak, sem pedig a már a gyümölcsöt hozó ágak helyett, nem fejlődve fel az eddigi, a feladataikhoz sem, hát megfásodottakká lettek, amit észre sem vettek még tán, hogy mindenben a felszínen van már és kilátszik, hogy nem mehet oda, csupán a sikereiket ünnepelni szándékozók és ah, tán nem levezetőnek szánták azt, a kényeskedésüket a luxusban élőknek a báljába, senki más, mint aki tán megesküszik, hogy nem látott és nem is hallott ott semmit, ah, azt a, bocsánatot is kérek és rögvest, hiszen gyakorlom a toleranciát sok éve már annak is, hogy van a hétköznapokhoz tolerancia a tartásomban, s ahhoz is bőségesen van alázat számomra, akár naponta, hogy most is gyakorolni tudjam a hivatásomat, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev., Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.28. csupán szerintem, ah, ha 2024. évben, amikor tudás nélkül már a saját szintjén semmi nem megy, s még nincsen arra sem halló füle, hogy legalább önmagért tegye meg mindazt, amit nem szeretne ugyanúgy megélni, abban a minőségben, hiszen már tudja, hogy nem működik, s nagy erő szükséges ahhoz, hogy a látszatot akár egy napig is tartani legyen képes, ah, csupán szerintem, tán éppen mostanra már érti mi lett volna a dolga akkor, a megugrottjaihoz képest, ha nem volt megfelelő tudás ahhoz, amit önmagához képest túl magas szinten vállalt fel, vagy csupán megugrotta mert, nagy volt a csábító hatása és volt akkor éppen elég vakmerő, vagy rábeszélték és nem tudott ellenállni, azoknak amiket ígértek akkor azért, a jóban és szépben számára megélhetően, miközben, tán, csupán megvette a végzettséget ahhoz, vagy nem volt elvárás és nincs meg a tanulással járó tudása sem, ugyan, hogyan szolgálta volna jól a Hazánkat, ha a hamisat adta hozzá, s minél több volt abból, annál lejjebb kerültünk, mindannyian, hiába volt a tudásunk meg a saját elért szintünknek megfelelően, ha nem engedtek be oda se bennünket, sem előadni, se oktatni, ahol legalább a saját szülőhelyünkön élők megtapasztalhatták volna, annyiféle ártás után, hogy mi a valóság és mi az, amit el akartak hitetni rólunk, hogy ne legyen gondjuk azzal sem, ha elhitték mindazt rólunk, akkor többször kellett volna azután, megint és újra születnünk, az eddig megélt egy életünk során, vagy az legalább látszana a külsönkön, persze csupán szerintem, amikor eljutottam oda, hogy az addig magasabb szintet nem láttatók már nem tudtak meggyőzni arról, hogy sebaj, majd ha megint újra születünk akkor, megoldjuk, hát ráérünk még, nem kell felelősségtudatunknak sem a helyén lenni, ha abba belebonyolódunk, hogy az érveink helyett, az általuk, felvázoltakat cáfolni vetemednénk, ah, s azt remélnénk, hogy a számukra az elért szintjeik felettiben hangoztatottaknak a bizonygatással meggyőzőek lehetünk, ah, akkor nagyon mellé mennénk, akkor egészen jól el tudnánk a saját sorsunk helyett, lebegtetve, kerengetve lenni, elidőzgetnénk ebben és abban is, csak elmegy az élet, hiszen nem kerestük az értelmét semminek, hát abból, ahogy látom és szerintem, nem lettek érvei senkinek, aztán már úgy sem kéri számon senki, hogy igaz volt-e az ami akkor a legmagasabb szinten hatott és mindenkire, aki elkezdte keresni önmagát, nem volt más választék, csupán az, hát most sincs más, hiszen még nem tudtam bejutni úgy a köztudatba, hogy el tudnák dönteni, a tömegnek számítóan sok ember, aki megtisztelt a tehetségemért és bejelentkezve megérkezett Paksra, a két tenyerét kinyitotta és felém nyújtotta, hitelesítette akkor azzal a tudásomat, hát ahhoz képest most mit tudok nyújtani, a Julamami Magyarosan Agyalósa, jelnyelv által értelmezve oktatásommal, igen, már korosodva egyre inkább szeretném megmutatni, a szülőhelyemen Pakson elsősorban, hiszen csoportos oktatásom is volt, nem egyszer tiszteltek meg azzal, ki mit ért el vele, vagy azáltal a tudás által, azóta már tudja, volt aki éppen a megmaradésáért tanulta, volt aki a válás utáni állapotát szerette volna a régi szinten tudni, volt aki a párkapcsolatát tudta megmenteni, s volt aki a saját életét tudta általa rendbehozni, s voltak sokan akik azóta az elért szintjükön, már jól megérdemelten jólétben élnek, mások meg rendezték a sorsukban megélhetőket még a saját idejükben, na meg a generációs feladataikat is elvégezték közben, mert rájöttek, akkor nem lesz megcsinálva, ha csupán várakoznak a többiekre, s szerintem, vannak, akik elkezdenék újra mindazt, amivel már többször is győztek, elterelve a valóságtól őket, akik nem láttak és nem hallottak mást, mint amit akkor és azóta is nekik megengedtek, hát nincs miből, kontrolláltan hiteles tudást merítsenek, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.27. azt ah, most sajnos nem mondhatom, hogy volt egyszer, mert most van 2024. évben, az, amiben mi akik 70 évesek elmúltunk, s már 14 éve ebben a saját maguknak sem vallják be, hogy mivé lettben, a saját szintünk alatt tartva a pénztelenségbe taszítva éljük azt amit itt éppen most és a következő döntésnél majd a teljesen mást tervezettek szerint várják majd el tőlünk, hogy éljünk úgy, hogy ne zavarjuk az éppen jóban és szépben, amit mi az Isten adta Nép teremtettünk ide, ah, nem is szeretnénk látni sem a köreiket, elég az is amikor a dicsekvésbe bonyolódva, az elért sikereiket a legmagasabb szintekre rakva láttatják, mintha az a valóságban is az ő teljesítményük lenne, úgy kérkednek vele, tessék kipróbálni, úgy ahogy mi vagyunk kénytelenek jópofát vágva élni, mi akik megteremtettük ide jót és a szépeket, s vártuk az időt, amikor lesz az is, hogy azt abban a minőségben kapjuk vissza, mondjuk mint a nyugdíjnak mondottat, kérkednek, mindennel, tőlük az nem idegen, hiszen csupán önmagukat adják általa, ah az is lehet, hogy tán másik országból és kultúrából volt az a tanácsadó, akkor éppen aki ráért kiszolgálni az igényeikre igazítani, mintha az a valóságot tán látta már valaha, s mivel tudják, azt is, hogy az Isten adta Népnek van, egy tanulni nem szándékozó, ez most remélhetőleg, a sokból tán keveset érintő, aki inkább élné az életét a jólétben úgy, hogy ahhoz nem adott, hanem inkább kiszolgálta magát, elvette, ami ott volt előtte, csak vitt belőle, na nem a munkás részét, sem a gondolkodó fázisát, hanem leginkább a kényelmi szempontjait szeretné kielégíteni azzal is, amit a mások már szinte szakadásig teljesítő és néha vannak akik, értelmetlennek tüntetik fel a most, itt élhető életet, na azt ugyan nem irigylik, csak a sajátjaik között lehet az szokás, viszont azt, hogy megkapják az emberséges rétegtől a tiszteletet, azt bizonyára álmában is bele álmodja, hogy az is egyszer már végre, csak az övé lesz majd, hiszen nem adja fel az álmait, mert a tanultaktól is azt hallja, s azt is látja, amivel most már nem tud mit kezdeni,ah, hogy vannak sokan, akik hisznek a saját emberségüknek és a tudásuknak az elért szintjükön végzett munkájuknak a megvalósítható és általuk, a saját idejükben, majd le is aratható gyümölcsében, ő meg csak az álmait kergeti, nem tud elszakadni arról a sávról, amit mások teremtettek meg, viszont ő maga birtokolta el azt is, tán reggelente körülnéz és ott ahol éppen óvatosak azzal is, hogy csend legyen ott amikor ébredezik, onnan ahol páran azt várják tán, hogy mit adjanak rá, mitől jön meg a jókedve, mert látszik az reggelente, hogy valamit túlzásba vitt és ébredve is gyűrött lett tőle, amit nem tudott elbirtokolni tán, pedig az előző este azzal aludt el, hogy az várja reggel majd, hogy megint megszerzett valamit, amihez semmi köze nem is lehetne és nem is tud mit kezdeni vele, az is lehet, hogy már nem fogad szót neki se a keze, tán vissza kellene pörgetni azt, amikor még azt mondhatták neki, amikor látták rajta, hogy mit tervez és mivel, el a kezekkel, ne merj hozzá érni, ne vedd el nem a tied, teszed le, nem dolgoztál meg érte, amit valaki elérhetett a munkájával, a jóhoz és a széphez, az a saját lelkes és szíves gondolkodó énje általi, akár fizikai munkával elért magas szinten való teljesítésével, ha már mindenkit kicsináltak onnan, ahova a saját sorsával azt nem igazolhatja, azáltál hát, eljutni sem tudott oda, észlelni sem észlelte, hogy a múltkor még, azokat a szavakat hallatta, hogy munka által el lehet érni azt, amit szeretne az Isten adta Népnek azon rétege, aki ismeri a munkájának a számára már meglévő, általa teljesítettjeinek a megbecsülhető szintjét, ami által erősítheti a lelki és testi egészségesedését, azért, hogy némi egyensúly azért maradjon meg számára, úgy is, hogy azt ő maga, a többiektől elvettek és a saját magáénak betudott, plagizáltak által lemásoltatta, kiollóztatta, meg is kreáltatta, hiszen láthatóan sokan kaptak engedélyt arra, hogy mindenféle összeszedettek által létrejöhetett a tanodának mondott, ki tudja micsoda, az a lényeg, tán, hogy akkor ott már elfogadott lett, azt, ah, oktathat is tán nyilvánosan, mi is történhet ott közben, legfeljebb a közröhej tárgyává teszi majd magát, mindazt láttatva, amit kontrollálni sem képes, mert nincs ahhoz sem meg a legalacsonyabb szinten sem a saját tudása, viszont kapott ahhoz engedélyt tán, hogy azt csinál amit akar, mert senki sem kontrollálhatja, hogy ahhoz, a tudásának legalább az alapszintje meg van-e számára, vagy csupán az álmait valósítja meg, hiszen megteheti, mert beállt oda és kiszolgálja őket, akik ott éppen az aktuális valakik lettek, s akik már arra készülődnek, hogy eleget szolgálták azt, aki azt és úgy is elvárta, hogy azt sem tudja mit várt el és kitől, akkor éppen ott, hiszen tán, jó nagy már a száma annak is, akik azt vállalták fel, hogy elviszik a balhét és abból is azt, amit éppen akkor rájuk szabtak, hát én már így korosodva is, korán felkelek, ha annak van értelme, s a napjaimat ugyan tervezni nem tudom, már 14 éve, viszont, van úgy, hogy 10 órát lenyomok az oktatásom fejlesztésén dolgozom, anélkül, hogy érezném, az életkoromat, hiszen akkor az elért sikeremnek a szintjén vagyok és alkotni igyekszem, most éppen azzal, amit tán hátrahagyhatok, azok helyett amit elterveztem, hogy a sorsomat élve már meg tudom a saját időmben csinálni, mert én nem szégyenlem azt, hogy nem tudtam megcsinálni, a tehetségemből lett hivatásom által, annyi pénzt félre tenni, hogy megteremthessem általa, azt a pénz mennyiséget, ami adná majd, az öregedésemhez az aprópénzes 85 ezer háromszáz forintnyi nyugdíjnak mondott valamit, ami mellé igyekeznék megteremteni az online világa által azt a pénzt, amivel el tudom úgy tartani magamat, hogy a szeretteimnek is tudok adni belőle, s nem ők tartanak el engem, s megmaradhatok a saját szintemen amikor szolgáltatok, nem kell kifordulnom önmagamból, ha azt akarom mondani, hogy grátisz volt a beszélgetés, mert a magam által elért szakmai szintemen azáltal meg is maradok, akkor is ha a kényelmüket keresők, úgy csináltak meg mindent, hogy szakadj meg mozgalom legyen és minden emberséges számára, akik amikor a gyermekeik hazavárják őket, már szinte minden pillanatukban bocsánatot kérnek, az is látszik, hogy nem a saját tudása által gazdagodott meg annyira, szerintem, azt sem magának köszönheti, ahol most éppen tart, se nem azon a szinten van, aki azt el is hiszi, szerintem, azért mert úgy mutatja be, mint a saját tudását és a saját maga által elért szintjére büszke, mivel nincsen ahhoz sem érve, hatalmasságát igazoló tettét igyekszik elfogadtatni, s hiába szeretné, mert nem azt tükrözi az sem ám, mint az arra a szintre való, önmagát igazoló tettét, attól az akkor is azon a legalacsonyabb szinten van emberileg, persze csupán szerintem, azt a szerintem, tán, a híres szó oda lealacsonyító, ez bárki által, tán nem is használható szó, akárki által ki sem mondható, bizonyára van arra is azokban a magasságokban, elfogadottan megfelelő szó, ah, szerintem, világra szólóan mesteri magasságot, tán oda már a profi szó sem jó, azt a szintet is elérhette, valószínűleg arra azért figyelnek, ha már időben nem vették észre, hogy csupán egy legyen belőle, hogy tán, az egész világ megemlegethesse, van egy ország, ami a nagymesteri terv által már nem az Isten adta Népet szolgálja, akkor sem, ha csupán az Isten adta Nép, akik, ha felvállaljuk azt, nem egyedül mi magunk vagyunk, hanem mindannyian vagyunk, itt, a saját Hazánkhoz hűen, már a 14. éve lealacsonyítva, önmagunkhoz és az elért, kitűnő és jó szakmai szintünkhöz, a alkotásunkhoz, feltaláltunkhoz képest, oda ahol, mindazt ami emberi, már a könnyűben és mivel nem érzik magukat felelősnek, hát azt is könnyen, kezelhetik, ami éppen a sorsunk helyett számunkra mint, ki tudja kiktől és mi módon termelt, tán számukra már maradék, amit az Isten adta Néphez tartozókként, már arra is emberileg beéretten, hazaszeretőkként, azt is felvállalva élünk, ugyan nagyon magas árakon vehetjük meg, persze az is csupán a számaikhoz mérve és nem a pénz bevételeinhez van igazítva, tehát, mint az öregedésünket nem tervezettekbe pottyantottak vagyunk itt, mivel ide teremtettük a jókat és szépeket, azt várjuk, hogy valakiknek legyen ahhoz is lehetőségük, hogy kitalálják számunkra mi lenne az emberi méltóságunkat megtartva, számukra is elfogadhatóan jó és szép, a helyes cselekedetük, hogy ne essünk bele azokba a kategóriákba, hogy itt, mint az itt maradt korosodók, akikkel nem tudnak mit kezdeni, nem számoltak azzal, hogy mi itt akarunk és magunkhoz és a Hazánkba bele teljesítésünkhöz képest, abban a jóban és szépben korosodva és nem kiszolgáltatva lenni, úgy megöregedni, hogy az emberi méltóságunkat megtartva, be tudjuk a kitaláltjaikban is magunk szerint, a saját eltartásunkat oldani, ah, nem vállaljuk fel annak a felelősségét sem, hogy ez megtörténhetett a Hazánkban, nem leszünk a következők sem, mint a hozzá nem értők által kitaláltakban sanyargók, ahhoz sem leszünk partnereik, s még hallgatólagosan sem csendben, az élemedett korunkig is a várakoztatások közötti túl sok évben, az ígérgetéseiket kitűnően, profi szinten alkalmazók sokasága tette velünk, akik el akartuk hinni azt amit mondanak és nem számolták bele a gyermekinket a nyugdíjunknak az éveihez, ha az valami akkori szabály miatt, a 40 évet el nem érte és nettóból számolva, még a szerény megélhetésünk sem jön ki belőle, szerintem, nem tudunk addig itt a földön élni, hogy azt a sok kitaláltakat ki tudnák, magukat varázslóknak mondottakként, a semmiből a semmiig vinni, üresben és a könnyű mellett is úgy elmenni, hogy a felelősség a korosodóké, a mienk, mint az emberséges tartásunkat megtartóknak igyekvőké legyen, csalinak se, sem csilicsalinak nem lehet mondani, eléldegélni sem mondható az, amit a családunk nélkül meg tudnánk élni, mindannyian, akiknek nem szántak elég pénzt a nyugdíjunkra, a Hazánknak a valós állapotát tükrözzük a világ felé, a leépülésünket is megtervezték tán, mi vagyunk most a csendesen öregedésre ítéltek, a jóléti országnak a szintjétől túlságosan, messze van az ahhoz amit meg is élhetnénk itt, ha láthatnának bennünket a világból ők, akiknek már a sok szolgáltató évünk alatt, jó minőséget nyújtottunk a tudásunk által, az is a felszínen van már, hogy velünk se értünk, semmit nem terveztek, nem találunk helyszínt az előadásunkat megtartani, nem tudja azt most sem, senki se felvállalni, viszont itt vagyunk mint gondolkodók, akiktől bizonyára sokat tanulhatnának, a tán a gagyira még nem teljesen összpontosultak, persze bocsánatot is kérek, ha őszintén írom le, hogy a jótól és széptől amit a Hazánkba teremtettünk, attól már elidegenítettek bennünket, s ha nem is szolgáltathatunk, a továbbiakban sem, a saját szülőhelyünkön se, legalább mondják el mit terveztek velünk, az online szolgáltatásokhoz adjanak eszközöket, amik bennünket ki tudnak szolgálni, csupán azért, mert amit ide a Hazánkba teremtettünk jót és szépet, azért hát, a részükről, a fel nem vállalható helyzetekbe nem megyünk bele, az amiben magunkhoz képest élünk, mivel nem rájuk szavaztunk, hát vesztesekként élünk, magunk is nekik legyünk ám, a saját magunk által megteremtett Hazánknak, azok az árvái, akikkel nem akarnak az elért szintünknek megfelelően jól bánni, hiszen az ami lett, nem a gondolkodók szintjén van kitalálva, sem nem a teljesítésünkhöz mért, se az elért önmagunkhoz, viszont az önbecsülésünket megtartjuk, az ami jutott nekünk, nem méltóképpen, csupán önmagukhoz mérten van kitalálva, ugyan hogyan tudnék szolgáltatni, ha az ingyenes facebook.com, már nem ad számomra lehetőséget, se skype, sem messenger használatot nem biztosít, csupán az írás megy át, s ami meg kiszolgálná a saját szintünket, a szolgáltatásunk közben, azért mindenért annyi fizetséget várnak el, amit én előteremteni, a kihangosított telefonom általi szolgáltatásommal nem tudok, róka fogta csuka állapot, miért nem próbáltátok ki magatokon előtte, szerintem, ah, túlélni, vagy jól élni, annak megfelelően, amit a hivatásunkban addigra elértünk, persze az ott valószínűleg már csupán magukénak tudott ott, a felvett, nagyon áhított, előnevek, rangok, azt már nem engedik meg gondolom, hiszen ott elvárások lehetnek, mint a gyermekeknél, ha előbb születtek is teljesíteniük kell, oda amit tán nincs is aki fel tudná hitelesen mérni, mennyit árt az akkor, ha sürgetik, már a kezdet kezdetén és a következő csoportba kötelező mennie, amivel kibillentve a természetes egyensúlyából adódó jó közérzetéből, már oda is tették magukat, mivel biztosan nem kérnek bocsánatot, hát én megteszem, ah bocsánatot is kérek és azonnal, hiszen nekem a 30 év adta tapasztalom az, ami által érvelni is tudok, ah most kérek mindezekért 8 bocsánatot, hátha elfelejteném azt, az írásom közé illeszteni, remélem kitart egy ideig, aztán megint leírom, hogy bocsánat, hátha még vannak ott, akik nem felejtették el mit jelent emberségesen dönteni, abban s szerintem, ami nekem úgy jön az le, hogy a meséből kikerekített magasságos helyzetekben, mondjuk nekem adott az első három és öt év a tehetségem által megéltek, itt maradtak mint a tartásomat biztosítók, a megtapasztalt energiái azoknak, a számomra is fellapozhatói, rendelkezésemre állhat, feladat a gondolkodó agyamnak, tervezni nem tudom, az első skype úgy lett, hogy Ausztráliából hívott egy ott élő emberséges meg, a másik szolgáltatóhoz Amerikából hívtak fel és azután Anglia volt, mint ahonnan kaptam a lehetőségemet, s lett azután a szolgáltatásomhoz használható mind a három, viszont csupán egy ideig, számomra hasznos volt az is, mert akkor azt még úgy illett, eltűnt és a többi is, úgy néz ki, mintha használva lenne, csupán nekem nincs a hasznomra már azok közül egyik sem, hát miért is találták volna ki pénzkereseti lehetőségemet, mint itt a Hazánkban már elsődlegesnek láttatott, az én számomra, a saját magam eltartásával való, megélhetésemhez a biztonságomat, ugyan nem nyújtja, gondolom sokan vagy a legtöbbünk így van ezzel, ha a felelősséget teljes egészében ránk hárították, hogy az elvárásoknak megfelelő legyen mindaz, ami már nem is nevezhető tán sehogy sem, hiszen nem létezik, mint a jóléthez nekünk is meglévő jogunk, persze bocsánatot is kérek, hiszen ugyan honnan tudnám, mit szabad és mit nem, hiszen az nincs közreadva, mert tán másképp fogalmazva, viszont annyi lehet már a tiltás számunkra, hogy csoda az is, hogy még élünk itt, persze hova is mennénk, ezt teremtettük meg ez a Hazánk, ami adhatná a jólétet is azon módon, ahogy mi bele teremtettük a sok jót és szépet, s még most is abban a minőségben szolgáltatunk, ah, óvatosan fogalmazom meg, közben azért fejlődünk ám, a sok gáttal, gondolkodnunk szükséges, ha nincsenek meg a megoldásainkhoz, a szolgáltató eszközeink, mert túl magasak az áraik azoknak, szerintem tapasztalva, nem hozzánk van az sem mérve, nem, hogy igazítva, az aprópénz, ah, amit kapunk nyugdíjnak hívják most még azt, bár nem megoldásnak szánták azt, se nem számunkra, a korosodóknak már ezen a lealacsonyított szintjén élőkhöz vannak kiszámolva, na most is bocsánatot kérek az Istentől, ha nem úgy fogalmaztam volna, hogy az még, az emberséges szinten érthető is lenne, ugye nem köteleződött el, a valakik közül oda, ahol ezt a nem létező csak egy van belőle mesét kitalálják akár naponta változtatva, úgy, hogy már nem számítunk itt úgy, mint akit fel tudnak vállalni a legmagasabb szintekre felugrottak, jaj bocsánatát is kérem ott annak, akit most ezzel megzavarnék, innen a lealacsonyított szintről, a tudás és az emberséges gondolkodás nem vehető el senkitől sem, ha lenne bátorságuk visszalapozni oda, ahol már az addigra, fel is egyenesedetteket egy az elért szintjükön tisztelhető embernek nézték és azóta, tán a másik országokban, a fejlesztés a jó minta és ahhoz meg is kapják akik odáig eljutottak gondolkodva, mindazt az eszközt, hogy az kiszolgálja őket ingyen is azon módon, ha azzal megoldják számukra, az ingyenesen is jól és kitűnő szinten is működő lehetőségeket adva, ah s azt be lehetne tudni, a nyugdíjnak nem nevezhető szégyenletes összeg mellé kiegészítésnek, bocsánatot is kérek az éppen napi aktuálisoktól, ha elrugaszkodtam volna, magamnak be nem tudott, viszont a tudásom és emberséges tartásomhoz képest, ellehetetlenítésre gondoltak tán, hogy ez jutott nekem, a teljesítésemhez képest már túlzottban is, nagyon lealacsonyított szint, minden nap teszek érte, hogy távol tartsam magamat attól, amiről valószínűleg, aki ezt megengedően sokunknak szánta, még nem a sorsát élve, nem tudhatja, amit nekünk szánt, azt maga is szükséges, hogy megélje, mert ha nem ott tart emberileg és a saját maga által elért szakmai tudásában, akkor az idén, persze csupán szerintem, felszínre jön és megéljük mindannyian és mindazt, amit még nem tettünk meg a saját sorsunkért, a generációs feladatainkért, a jóban és a szépben, mint az Isten adta Nép tettük azt, a legjobb tudásunknak megfelelően, eddig is, egész életünkben, csupán csak szerintem, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.26.
ah, nagy reményekkel voltam, amikor A csoda és Átfordultunk címet adtam az általam írt könyvemnek, julamami védjegy Logo Gálosi Ádám József alkotása, tiszteletem neki érte, miután a könyvemet megengedték, hogy kiadjam, már amikor tájékozódni igyekeztem, ott volt, vagy utána hamarosan megjelent, ha kimentem és valahol öt percnél tovább időztem, amit inkább volt furcsa, viszont akkor még nem tudtam, hogy azáltal tán magát védi, hogy tán jó lesz, ha tőle elkezdenek az emberek félni, hiszen bármikor fel tud ott bukkanni, ah és sokféle kihallása lehetett annak amit mások beszéltek, na a vége az lett, hogy visszavontam a könyvemet, mert találtam benne egy elírást, na meg értesítettek arról, hogy a jogdíj miatt vegyem fel a kapcsolatot, a telefonon hitelesnek tűnőt fel is hívtam, ahol odáig jutottam, hogy nem ők az illetékesek abban, aminek okán, vannak érveim nekem, hogy nem szerettem volna, hogy ha az önmaguk fejlesztése helyett, megmaradjanak abban, hogy látszott nekik bármit lehet, amiben tán szerintük, bárkinek a kikezdésében kitűnőek, gondolom megkapták érte, az ígérethez megfelelően, s abból már jólétben élnek, tán még nem használódtak el, abban a nagy embertelen küzdelemben, hiszen többször is győztek, én meg nem adtam fel, hogy kiadhassam a könyvem, hiszen kérdeztem ahol lehetett, A csoda könyvem kiadását, nagyon röviden és azonnal, elutasították, így nem tudhatták meg az emberek, azt ami benne van általam leírva, hogy mindenkinek van saját csodája, ha eljut arra a szintre, meg is éli, viszont egyenlőre, a megoldás az, hogy maradjon tán csendben, mert az irigység sokszorozódása, fertelmes magasságokig elért már, pedig szerintem, nem is magyaros virtus az, viszont, minden az egyes emberen múlik, az is hogyan teljesít önmagáért, a családjáért, mert azáltal már és egyidőben azzal együtt, teljesít a Hazájáért, na nem az annak mondottért, se nem az érdekei miatt csinált országért, hanem az ahhoz felnövőként, a hozzá adott értéknek megfelelő szinten, a jóval és a széppel, oda beleteremtőként, önmagát és a családjának, egyenként, már a személyiségükről is szólóan, mint felelőse a történéseknek, a családjának, akár a napi fejlődését is, a tehetsége általi szabadságát biztosítani igyekvő, arra már érett emberséges, a feladatához már felnőtt, a saját legjobb tudása szerint jól működik az, a másoknak való megfelelés az lefele viszi a saját szintjéről billegteti, ha még nem tud időben nemet mondani, van aki már a saját idejében, s van aki még éppen időben, szembesül vele, hát attól kezdve már tudja, hogy az élete, az még nem a saját sorsa, senkinek sem, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami bár időnként nehéz, mint az életünket nehezítők szerinti, bizonyos, hogy nem értünk és nem rólunk szóló szakaszai, viszont ha megismerik azt, már be tudják helyettesíteni oda, ahol van aki megkapja a hiteles történések által, a Hazájához már hűen, a jót és szépet, a saját idejében, önmagáért is tevékeny és bele is teremtően szolgáltató szintjét, s azáltal, utána már úgy cselekszik, értően, egész életében, s azáltal, már, annak az átélésekor, számára felismerhető, a jóban és szépben meg is élhető, magyarázatokat is megkapja, csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.25. ah, szerintem tán beérett sok minden arra, hogy az anyák és a nagymamák és egyéb nőnemű gondolkodók, láttassák magukat ott ahol a gyermekeik és az unokáik na meg a keresztgyermekeik és az ápolásra szoruló, az általuk ellátni már nem lehetséges, szüleik, töltik a napjaikat, miről beszél, ha azt sem tudja, mit hozott ez a 14 év, a hétköznapi életünkben és tán, szinte minden szinten, ah, szerintem, a különböző kultúrák mást és mást igényelnek, hiszen abban nevelkedtek, vagy amíg ápolásra nem szorultak, azoknak a szokásoknak a hétköznapjaiban éltek, a szakmai tudását a legalacsonyabb szinten elérttől ne várjad el, nem tud jó eredmény felmutatni, a saját szintjének a minőségét adva dolgozni ott, ahol a legalacsonyabb szintű is vezetheti azt, aki tán, úgy került oda, hogy megugrotta azt, mint ahogy sokan úgy cselekedtek és azóta is ott leledzenek és az alacsony tudásuk által, csupán oda ahol az elvárásukat, ahhoz se szakmailag, sem emberileg, azt meg sem közelíthetnék, erőltetik rá az oda már emberileg és szakmailag is érettekre, a már kilátszó igénytelenségüket észre sem véve, annyira magabiztosak, hogy nyugodtan helytelenkedhetnek, persze a bocsánatot az Istentől kérem, mindazért, hogy nem kiabáltunk ki még, ah, mindazt, amit eddig nem vettek észre, s ha észre is vettek, tán félelmükben nem hangoskodtak ki, hogy hallják meg, az oda nem megfelelők, ah, hiszen nem szeretik ha hibákat fedeznek fel bennük, vagy abban, amihez nem értve is nyúlnak és hoznak létre, már szinte el élhetetlenitve az életüket az igényesen élőknek, ah, persze bizonyára nem tetszetős ez, ah, most már, nem halogatható, a megoldásokat a hétköznapjainkban találjuk meg, most már azon is gondolkodni szükséges, amit ahelyett élünk, amit mi a Hazánkba és a Hazánkhoz teremtettünk, szépet és jót, most már élhető minőséget adva mindenhova, ahol csak leledzünk mi a gondolkodni képes nők, és mind, akik már értő párkapcsolatban élnek, itt nincs pénzbeni szintkülönbség, se nem számít a rang, se a mondvacsinált, a hozzá nem értőkként betöltött helyeken tapasztalók, ha egy gyermeket nem látnának el megfelelően, nem kapja meg az alapvető tiszteletet, az nagyon sokat árthat, ott ahol több órát tölt el, addig amíg a szülei dolgoznak, a munkájukkal, a tehetségük által alkotva, a hivatásukat a legjobb tudásuk szerint gyakorolva, a Hazánkba bele teremtenek, a legalapvetőbb, hogy megkapják a gyermekeik ott ahol időznek közben, az alapvető emberségesek általi tiszteletet, hiszen oda nem való más, mint aki arra már emberileg elég éretten és szakmailag is érdemes már oda, van ahhoz elég emberséges szakmai tudása és fejlődni is képes,
ha nem élt még át a döntő azokból keveset, vagy túl sokat, akkor nem tudja helyesen megítélni sem, azt, hogy miben, hogyan dönt jól, az Isten adta Nép gondolkodóinak is megfelelően, az alapvető tulajdonság ahhoz, hogy gyermekek között időzzön és élje át ott a hétköznapokat, hiszen nem lehet az bárhonnan beesett, vagy másutt már kifáradt, elhasználódott, fejlődni nem képes, igen, hazabeszélek most, hiszen feltaláltam valami nagyon lényegeset, ami nélkül mostanság nehéz lehet betölteni azt, és ott ahol azon a szinten az elvárások is igényesen léteznek,
a feltaláltamat minősíti a sok nehéz nap, a gyakorlatban tapasztaltam meg, a tehetségem által, sokféle embert, többféle szinten élők tiszteltek meg, a tenyereiknek a feltaláltam általi leolvasásával, vagy tiszteltek meg a születésemmel hozott tehetségemért, ami a sok éves tapasztalt tudásom mellett a hivatásommá lett, s egy napon egy akkorra már oktatható ritmusban rajzoltam meg, amit azóta is oktatok és azzal párhuzamosan, fejleszteni is tudok, anélkül, egyedül viszem és oktatom, van úgy, hogy azt mondják, vezető fejlesztést gyakorlok a feltaláltam által, anélkül, hogy bárki bármit ami hasznos lehetne ahhoz, hogy közre adjam, szerintem, a saját Hazánkban elsősorban, s azzal párhuzamosan az online világában, hiszen a kétezres évek eleje óta vagyok fent az internet világában, nem vagyok ismeretlen már sok országban, a tudásomnak az oktatásához biztosított volna bármit és bárki, nem kérek meg senkit sem arra, s nem is fogadok el senkitől semmit, szigorúan a hivatalos formát követve, magamat és a feltaláltamat biztosítva azzal, nem adom addig senkinek sem a kezébe, a sok, engem megtisztelve, hozzám Paksra és online bejelentkezve meg is érkező ember által, már hitelesített tudásomat, hivatalos formában is, addig magamnál tudva, amíg megtanulja aki megveszi tőlem, s meg is tanulja tőlem azt amire akkor éppen igényes és képes, hiszen mástól nem tudja hitelesen megtanulni, azt is tudnia szükséges, hogyan óvja meg, ezt a nem hétköznapi, viszont a hétköznapokban is működtethető formáját a feltaláltamnak, az elért szintjükön lévők már tudják, hogy szükségük van valami kapaszkodóra, hát már bocsánat, de az mindenkinek a saját sorsa és generációs feladata, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozóként, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.24. ah, a tudásunknak megfelelő-e, vagy emberileg tartunk-e ott, hogy azután váltani tudjunk, a fejlődésünknek már megfelelő következő szintjére, mondhatnám akár megelőzésnek, annyit adjunk, amit ha nem kapunk vissza sem sérti majd az önbecsülésünket, nem várható el ugyanaz a szint mindenkitől, nem is életkor szerinti az sem, hogy ki mikor képes felfogni, azt, hogy nem mehet a többiek után csak megérzésből, s tán akkor is el kell gondolkodnia, se túl ne lelkesedjen, sem a szívét nem kellene túl terhelnie, a mások által meg nem oldottakkal, a naponta akár többször is változó hatások által, van ami azért hat rá, mert tudnia szükséges arról is, ne legyen bezárva a saját maga által csinált burkába, ki – ki lehet abból úgy lépni, hogy a levegőt ott is magához tudja venni, s menet közben, ha sürgetnék is, lehetőleg a jó kommunikációban a szavai által, a valóságot tudja tükrözni, hogy mások is és ő maga is, a saját életritmusában tudjon maradni, megtanulható az is, hogy még a megelőzés hasznos hatását felismerje, s ne menjen túl az önmaga által kontrollálhatón, s azokat majd, észre tudja venni időben, ne menjen túl se önmagán, sem a saját teljesíthetősége határán, hiszen van az a pillanat, amikor átlépte a saját határait, úgy, hogy nem is észlelte, mert átment, az álmai netovábbja szerinti / valaki / szerepébe és azt követően már, méltatlannak érezte azt magához képest, hogy hétköznapi módon, életszerűen, figyeljen, a belső kontrollja jelzésére, mint a nem rájuk szavazók sokaságára, a rámaradt, Isten adta Népnek egy kellőképpen el nem látott rétegére, mert szerintem, annyira megszokta, hogy ő tud mindent a legjobban, hát azt sem vette észre, hogy a belső kontrollja már sokszor jelzett és még akkor is igyekezett jelezni, amikor már csupán csikorogva fékezhette volna, megtett mindent érte, feléje azt is jelezve, hogy nem képes tenni helyette, ha nem tett meg mindent az Isten adta Nép által elérteknek megfelelő, jó életminőségének megtartásáért, sem azért, hogy átgondolja, nem adott lehetőségeket ahhoz, hogy az Isten adta Nép, el tudja tartani magát, mert nem kaptunk, az öregedésünknek a jó minőségéhez, szerintem, a szerényben is szükséges a megfelelő pénzbeni ellátás, szükséges az emberséges gondolkodás és a lehetőségeknek a biztosítása, hogy az aprópénzes nyugdíjunk mellé, a megfelelő pénzt elő tudjuk teremteni, megtartva a tartásunkat, hiszen azért megdolgoztunk mi magunk által az éppen aktuális nehézben, emberesedtünk, egészen az elért sikereinkig, amit meg is éltünk,
nem ártottunk se nem bántottunk, s csak a lehetőségeinknek megfelelően teljesítettünk, ah, hogy mi módon sikerült ezt, ennyire alacsony összegre összehozni, csak az tudhatja, aki ezt valami oknál fogva nettóból számolta, így szabta ennyire szűkre, a számomra a megélhetést nem biztosító pénzt, én nem a maradékot adtam a hivatásom által, így hát, az annak megfelelő ellátást várom, ah, hiszen 90.000.- forint alatti a nyugdíjam, ah, szerintem, se a kis és közepes vállalkozások nem kaptak, a nehezített körülményeknek megfelelően, hogy, szerintem, ne csupán a túlélést éljék, hanem a fejlesztésükhöz szükséges, az ahhoz most megfelelő pénz kapják meg, ah, én látom, hogy fel sem fogják, hogy akinek volt magához való esze szülőként, igyekezett alapot adni, a következő generációnak, hogy azzal a Hazánkért és a közösbe mint lehetőséget tegyen, nem költöttük magunkra, nem a könnyűt választva éltünk, gondolkodnunk volt szükséges ahhoz, hogy amibe beleszülettünk, ne az határozza meg a következőinknek a sorsát, nem helyettük, értük és azáltal magunkért is tettünk, beleteremtve azáltal a Hazánkba, mint az Isten adta Nép maga, s most nem becsülik meg a döntők még azt sem, amiért nem dolgoztak meg, az ugyan hogyan lehetne bárki másé, mint azoké, akik azt oda bele teremtettük, még azzal sem törődnek már, hogy legalább ne lássa az Isten adta Nép, hogy nincs hozzáértés, se emberségesen, sem szakmailag, nem ismerik az adni tudásnak az örömét, pedig azzal születtünk mindannyian, a családok a családi pótléknak az emelését várnák, akik gyermekeket nevelnek, most és nem csupán az ígéreteket hallgatnák, a gyermektartásnak a megfelelő összegének a biztosítása, persze csupán szerintem, aki nem úgy él, hogyan dönt az
Isten adta Nép felett, valami elveszhetett a túlzott jólétek következtében, hiszen ott a többlet ártó, máshol meg a hiány árt már emberileg és az elért életminőségünk helyett kapunk, egy bizonytalant, ami bármikor megváltozhat, ha éppen ahhoz van hangulat,csupán szerintem, ah, tán tudatosan megkülönbözteti mindazokat, akik nem rájuk szavaztunk, megtartjuk a tartásunkat és az emberséges méltóságunk is adott, hiszen a tudásunk az Istentől való, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, az ember emberségesnek született és abban szükséges fejlődnie, a többi akár tévút is lehet,
ah, ha az elért szintünkön maradásért, az emberséges tartásunknak a megtartásáért, a saját magunknak az eltartásához nincsen számunkra, az online lehetőségünk biztosítva, ugyan hogyan tudnánk úgy, megoldani, hogy ne alázódjunk meg azáltal, hogy nem tudjuk magunkat eltartani, az eddig elért eredményeinket magunkban hordjuk, bennünk van a tudás, van hozzá alázatunk és emberséges megoldásunk, hiszen mind itt vagyunk még a Hazánkban élünk, bár, azt sem tudjuk, hogy mire várunk, egyenlőre még csupán az Európai Parlamentnek a számunkra jó életminőséget biztosító döntéseimben bízhatunk,

2024.10.23. ah, ha van ami számodra hétköznap és ünnep az Isten adta, gyakran a túlságosan nehézben is kitartó és megfogyatkozott, mégis itt maradt Népnek, akik jó életminőséget teremteni igyekeznek és nem csupán remélnek, teszik a dolgukat, építik a sorsukat, s amikor számukra is lehetséges, teljesíteni igyekeznek önmagukért is tesznek, a sorsukat erősítve, amikor meg már eljutnak oda, hogy felfogják, mennyi hátrányuk lehet abból, ha még sokszorozzák azzal, hogy ők is elodázzák, amit addig nem végzett el, a saját idejében még egyik generációjuk sem, csupán csendben írom le, nem jó az a számukra sem hoz jót és szépet, ha úgy rogynak, a saját szintjük alá azáltal, az elbizonytalanodásnak a lehetőségét, a családjukra is vetítve, hogy már nem lehet elkerülni azt sem, hogy szembesülnek és mindannyian, azzal, hogy ha akarják, ha nem, előlről szükséges mindent kezdeniük, mintha nem csináltak volna addig semmit, a rájuk vetülő nehézben, s ide se, nem vigaszként írom azt sem, hogy az ismétlés akár naponta, helyre is rakja bennünk mindazt, amit már magunkért lett volna szükséges teljesítenünk, hát továbbra már nem odázható el, ha már megismerjük önmagunkat, s a hozott tehetségünket, azáltal meg is oldhatunk mindent, ami majd a helyünkre tesz bennünket a saját időnknek megfelelően, felébred bennünk, az éppen a szintünket tükröző önbecsülésünk, amivel nem ártunk másoknak, se nem bántunk másokat, csak, akkortól fogva, már arra is gondolunk, hogyan tudjuk megoldani mindazt, amit szinte naponta rak oda most, már a sorsunk, nagy különbség ám, az életet élni, vagy a sorsunkat beteljesíteni, nem kapkodni ah, se nem csupán a mások által, a csak számukra kényelmesített, tán túl sűrűn változtatottjaihoz igazodnunk, szerintünk, a mondva csinált felszínes és az egészséges életritmusunknak megfelelő, a működőképes és az álmaikat teljesíteni akarók, között nagyon nagyok a minőségbeli különbségek, ah, hát leginkább gondolkodva élni és nem a magunkhoz képest feszítetthez, igazodni igyekezni, persze csupán szerintem, ha nem tervezhetem meg azt ami előrevisz engemet, ugyan, hogyan teljesíthetem mindazt, amit az előzők tán észre sem vettek, én magam meg szedhettem, a magamhoz képest megfelelő, a nagy növésűekhez képest, aprócska talpaimat, emlékezve ezzel arra, aki apró lábunak hívott engem is, valaki, aki szerintem, nem csupán a magassága által volt nagyember, néhányszor teljesítettem már és még kitudja, mennyi mindent szükséges elvégeznem ahhoz, hogy meg tudjam tartani, az emberséges tudásomnak megfelelő tartásomat, szerintem ünnepelek ezek által, hiszen mindenkinek mást jelent a mai nap is, mint minden eddig megélt napja, ami óta ráébredt arra, már a saját sorsát adja, ah csupán, szerintem, alapja lehet a saját ráébredésüket követően, már a következőknek is, Julamami Magyarosan Agyalósa, egy általam feltalált és egy napon egy ritmusban megrajzolt oktatási formának a jelnyelve, ha sokáig odázod el azt, amit itt találtak fel a nehezeket átélve, hát megannyiszor ott, ahol már elég fejlettek ahhoz, hogy tudják minden, ami ott marad és életszerűen működik, attól meg fognak erősödni, az azt már értő gondolkodók, ah, miután megtettek mindent annak a fejlesztésért, amikor már a tömegnek számítóan sok azt már értő ember, áll ki, annak a feltalálója és az itt feltaláltnak az itt maradása mellett, hiszen addig nem lenne jó kivinni, amíg az Isten adta Népet, mint a saját Hazánkat, meg nem tudta a létezésében erősíteni, s amikor már tálalhatóan kész, azt egészen nyugodtan, a feltalálók, a sajátjuknak, a maguk által feltaláltjuknak tudják már itthon is mondani, hiszen ők már nem tudnak az ügyben tévedni, nem tudják a szavakat eltéveszteni, mert ők maguk találták azt fel, s a sokból már egy másik, arra alkalmas saját szavukkal is tudják, annak a hitelességében maradva önmaguk szerint, azt ugyanazon a szinten, folytatni, ami aztán már az életszerűségével igazolja, hol tart a valóságban a többi országokhoz képest, akik szintén a saját feltaláltjaikkal fejlődhetnek és erősítik fel, akár a megmaradáshoz, vagy tán már a következő naphoz és időszakhoz, az ott élő Isten adta Népet, magát azáltal, saját Hazájukat, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.22.ah, ha még nem tudod, mi az amit megoldásként keresel és nem tetszik amit a többiek által tartott tükörben látsz, változz, hogy ne mások szerint éljél, inkább alkalmazkodni tanulj meg, az életedben adott körülményeidhez, hogy a sorsodig érve, már tudjad, ki tartozik hozzád és ki ment másik úton tovább, ne aggódjál, ha arra a szintre ér, ahol már felismeri mi a feladata, hogy hozzád elérjen, megint ott lesz körülötted, viszont abból már nem a bosszuságok jutnak nektek,

ah, ha a feladat rád várt, akkor is neked szól és érted szólít meg, akkor van éppen az ideje annak, amikor a megoldást már a saját idődben és magadért teszed meg,

hiszen ami neked jó, azt jelenti, hogy ha jól érzed magad a börödben, bármit teszel és bárkit is érint az meg, abból lehet, hogy többen is merítenek, s ha le is utánozzák, hát legalább ártó hatása nem lesz,

a jó energiákban vagyunk szerintem, már 9 éve annak is, s vannak akik nem észlelték eddig, s lehet az is, hogy a hirtelen észleléshez magyarázatot nem kapnak, ne akarjál mindenáron segíteni,

hiszen, szerintem, ha még nem értek be arra, hogy van önismeretük, ugyan, hogyan juthatnának el hirtelen oda, hogy a családjukhoz fordulásuk nélkül, segítsenek magukon,

tisztelettel élj, hogy a magad idejében tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.21. ah, szerintem, ha elvihetik a facebook.com azt, amit a julamami védjegy alatt szerkesztettem reggel, akkor miért nem értesítettek arról, ha tán megváltozott volna és a julamami védjegy már csupán őket szolgálja, nem tudom kikerülni, hogy ne jusson eszembe, hogy évekkel ezelőtt, egy Fejér megyei étterem parkolójában a feltört autóból elvitték az összes igazolványomat, a vállalkozásomról is, ami hasonló volt mint ami most van, az oktatási engedélyemet, a pecsétemet, az aznapi bevételemet, a számlatömbömet, a gyermekeim sem tudják elfelejteni, hogy az apjuk egy másik országból jött haza és hozott mind a három gyermekemnek, a kedvenc csokoládéikból, keserű karácsonyt okozva azzal nekünk, nem lett meg semmi abból, amit a feltört autóból elvittek, viszont amikor megáll minden körülöttem, mint most is, na akkor jut eszembe, ugye az nem fordulhat elő, még ebben az azt sem tudni mi a formája annak, amit valamikor a saját országunknak tudtunk, ahol most is élünk, vagy magunkhoz képest tán sokan, csupán vegetálunk, ahol az mondják a megmondók, hogy annyi a megtakarítás, hogy kiválót mutat az kifelé a többi ország felé, csupán mi akik az Isten adta Nép, akik nem rájuk szavaztunk, magunkhoz, az addigi teljesítésünkhöz képest, a jó életminőségünknek a saját magunkért biztosítása helyett, megfelelő összegű pénzbeni bevételünk nincsen a nyugdíjunk csak aprópénz ahhoz képest, amit az árak mutatnak nekünk is, a teljes bizonytalanságot kaptuk, a legutóbbi győzelmük előtt már elért szintünkön való, számunkra megfelelő boldogulni tudásunkat, mostanra elveszítettük, magunkra hagyva vagyunk, mert a legutolsó sorba állították magukat, szerintem, nincs kedvük felvállalni azt, amit nem oldottak még meg, remélik, hogy az Isten adta Nép megoldja helyettük, mert ahhoz vannak szokva, nekem 85 ezer, pár száz forint a nyugdíjam, nem a jól kereső éveimet számolták bele, hanem a vállalkozói éveimet nézték és nettóból számolták ki és amikor nem volt munkám, a vállalkozásom után nem tudtam fizetni azt amit, életszerütlennek és nem működőképesre csináltak meg, hát úgy döntöttem, ha hiába jeleztem, akkor inkább a gyermekeinkre fordítjuk azt, ami akkor nagyon kevés bevételünk volt, az akkor is gátolt tevékenységemből meg éppen nem volt, a kevés pénz amit képes voltam megkeresni, az akkor még a tehetségem által végzett tenyérolvasásommal, az irigység, a pletykák halmaza, pedig az első időben, leült velem szembe egy asszony, akit azért küldtek, hogy azt csinálom-e amit ők az őseiktől kaptak tehetségükként, egy rekkenő hőségtől szenvedő napon, azt mondta, csináljam nyugodtan, mert én a saját tudásomat gyakorlom és nem jósolok, volt egy telefonhívásom, azt kérdezte egy nő az alföldről, hogy maga még él, azt mondták voltak a temetésén és most egy kazánba dobálva, égetik a könyveit, szerintem, nem sokan voltak akkor sem ennyire alacsony szinten, persze tudtam, hogy honnan és miért hívtak, ah, hát nem nyafogás se nem kifogás, hogy aki segítőnek született, nagyon ritkán lesz sikeres, a racionális oldalon és én a segítésben hoztam a tehetségemet, meg is tettem minden ahhoz alkalmas és annak a megoldására váró, akkori lehetőségemben a saját addigra elért szintemen mindent, amire szerintem, akkor képes voltam, adtam és akkor amikor az a legjobbkor volt, szerintem, nem hagytam hátra a következőknek semmit, elvégeztem a sorsomban akkor aktuális feladataimat, mivel a megelőzésben találtam a hivatásomra, hát azt ne várja senki sem, hogy belőlem üzletasszony lesz, hiszen, felelősen tudom, hogy adni születtünk és mindannyian és azt már, a feltaláltam által is oktatom évek óta, akkor parancsszóra, ha megmondta, megmondta, tán az is lehet, hogy fogalma sem volt a tanácsadójának arról, hogy emberileg vagy a racionálisban, vagy a lelkes, szíves oldalon hozzuk-e, a tehetségünket, mert akkor nem fogalmaztak volna, a saját tudásukat is lealacsonyítva úgy, hogy majd ha azt a szabályt találják ki éppen, akkor pikk – pakk, üzletasszonnyá válok és mindenki, aki a lelkes, szívesben hozta a tehetségét és akinek nincs tehetsége az üzleti élethez, el is hiszi nekik, hogy boldogulni fog, nagyon hiányosak a megfogalmazásaik, azt mondták egyszer nekem, amikor rákérdeztem, mi is magyarázata, csak úgy egyszerűen, a politika szónak, azt mondták, hogy úri huncutságnak lehetne fordítani azt a, tán el kéne dönteni, hogy ez, amit most politikának neveznek, megfelel-e még annak, vagy ideje lenne átfogalmazni, legalább érthetőre és minden szinten és kultúrának megfelelően, legyen az arra lefordítva, magyarról – magyarra, úgy fordítsák le kérem szépen, hogy ne menjen el a kedvünk a politikától és ne érezzük azt, már csak egy oldalra húzónak, egy kézben tartottnak, itt vagyok azzal amit feltaláltam, tán a saját jól felfogott hitelesen tartásukért, hiszen az idén minden felszínre jön, addigra tán, hogy érvelni tudjanak, meg is tanulhatnák, a saját sorsukat, s generációs feladataikat is teljesíteni, az igaz, hogy már nagyon el vannak vele késve, ha nem tudják, az Európai Parlament által megszavazott, hatalmas pénzekkel pótolni azt, amit megígértek, különböző megfogalmazásokban, viszont nem teljesítették és még most is húznák az időt, mi az Isten adta Népből a korosodók, valószínüleg, nem fogunk ebben a nem értünk és a jóban és szépben, nem értünk szólóban, a saját szintünk alattira, egy katyvaszba belesorolva, önmagunk szerinti, az eddig elvégzetteknek és a teljesítésünknek megfelelő, biztonságot nyújtót kapni, se jó életet élni, persze csupán szerintem, ah, bocsánatot is kérek az Istentől, ugyan, hogyan tudnának hitelesre váltani, ha azt sem tudják, hogy nem csupán az élet van, hanem az emberséges tartásunkért saját sorsunk is van, persze csupán szerintem, hiszen én akkor kapom meg a visszajelzéseket az emberektől, ha felvállalják azt, hogy ismernek és megint leülünk egymással szemben, személyesen Pakson a szülő és lakóhelyemen, a bejelentkezésüknél megbeszéljük, hogy hol lesz annak a helyszíne, szerintem, van az Isten, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, a julamami védjegy,

2024.10.20.ah, szerintem, ha még és még és még, mert már látszik, hogy neki semmi nem elég, ugyan tudja-e, hogy hol vannak az emberi határai, mit jelent az emberséges, vagy csupán a pénz, a pénz, a pénz, mit vár attól, ha minden már a birtokában lehet, tán hajbókolást mindenkitől, vagy elismerje azt neki és mindenki, ami jót és szépet, teremtett bele a Hazánkért az Isten adta Nép, magától se jót, se szépet nem is cselekedett, csak akkor, ha abból hasznot várt el magának, ha azt mondták, hogy tegye azt, hát betudta azt is magáénak, ami eszébe se jutott volna, hogy azzal, mint mindenkinek aki alapból tudja, adni születtünk mindannyian, s azzal neki is ugyanúgy, a saját idejében dolga lett volna, aztán azt meg kinek tudja be, hogy a felelőse lett volna, hogy azt is a saját idejében mondja meg, hogy mit kellene tennie, abban az Isten adta Népért szólóban, ami akkor már önmagunkért is szólt volna, s nem kaptuk meg, hát a jó életminőségünkért hiába tettünk bele a közösbe, nem kaptuk azt sem meg, amikor szükségünk lett volna arra, s nem is mondta senki sem, hogy mindent és mindenki neki gyűjthet csak össze, mert már felhasználtuk a tartalékainkat, amit magunknak szántunk az öregségünkre, pedig szerintem, mindenkinek máskor jön el az öregedésünknek az ideje, mást sem hallunk, mint a miénk a felelősség, hát azt eddig is tudtuk, csupán számára újdonság tán, addig nem is hallott róla, amíg azt nem mondták, hogy mondja úgy, hiszen az a hárításnak a legalapvetőbb határa, hát élünk, ahogy tudunk, abban amit nem tervezhetünk, mert újra és megint ránk rakják, amiről talán nem is tudják, hogy elzár bennünket a számunkra is használható online világától, mert minden ami a bevételt is hagy és számunkra is használható, fizetős már, s nem a nyugdíjunkhoz van szabva, túlságosan szűmarkú a döntők általi ellátásunk, azokhoz a számokhoz képest, amikről beszélnek, s más az, amiből mi az Isten adta Nép, nyugdíjasként még dolgozói, a megélhetésünket megkeresni igyekeznénk, az online szolgáltatásunk jó működésének biztosításához, nem kaptunk lehetőséget úgy, amit mi is meg tudunk fizetni, eddig még semmit nem láttunk, hallani hallottunk róla, úgy lett megfogalmazva, mintha rólunk is szólna, a rendületlenül emelkedő árak meg hozzá, a saját magáról szóló, már előre a jólétét gondosan biztosító szintjéhez igazítottan van megszabva, azt meg ki és miért mondhatta, hogy az úgy rendben van, hát valóban nem ismeri a valóságot, ahogy mi az Isten adta Nép várakoztatva vagyunk, majd meg is igéri megint a döntő, kicsit tán átfogalmazza, hátha a sok túl nehéz évtől már leépültünk annyira, úgy sem tudjuk felfogni, hát nem fárasztja magát azzal sem, hogy változtatná a szöveget, másképp fogalmazna, ahhoz képest, ahogy az csak ígéret is maradt, a szolgáltatásom közben, ha az úgy alakult az első években, hogy gügyét akartak csinálni belőlem, ki is mondtam, én hagyom ám, hogy gügyének nézzen, aztán haladtam tovább, hiszen a megelőzésben találtam meg magamat a tehetségemmel, amiből azóta a hivatásom lett hála Isten, s haladtam akkor is, ha a döntők nem gondoltak arra, hogy a Hazánknak tán teljesítenie kellene felénk is, hogy az emberi tartásunkat, a magunk által elért szintünkön meg is tudjuk, a továbbiakban is tartani, nem hiábavalóság ám, senki számára sem, a tolerancia megtanulása, ha nem hozta azt a tehetségében, már a születésével, az alázat szótól meg vannak akik hátraugranak, hogy képzelem, hát ők ugyan nem fogják megalázni magukat, ah, szerintem meg anélkül ma már a 2024. évben nem megy, még ha el is érte azt, a saját jó minőségében, a szakmájának a tisztelhető szintjét nem érheti el, hiszen az emberi nagyságát abban mérik, ha megközelítőleg, egy szinten van a szakmájában már elért szintjéhez képest, ah, nem szükséges megélnie azt senkinek sem, s van aki mégis, annyira magasra vágyik, hogy megalázódni is képes érte, ah, amennyire nagyra tartja magát, az be is jöhet számára, nem ismerve fel az emberséges határát, hogy akkor is sértőnek hallja, tán még nem is gondolkodott el rajta, hát, azt a, amit nem ad meg tiszteletként másoknak, azt ugyan, hogyan kaphatná vissza, ah, honnan jöttél, merre tartasz, mekkora utat tettél meg, úgy, hogy nem csupán önmagadért tettél, hanem láttad azt, hogy mások is élnek körülötted, s legalább nem ártottál, ha már felfogtad azt, hát senkit sem bántottál, se meg nem tagadtad azt ahonnan kiindultál, hiszen akkor miért gondolod, hogy meg is tarthatod azt, amiért nem is dolgoztál, elvetted, kimásoltad, magadénak mondtad és láttattad, miközben csupán plagizáltál, nagy csábító ereje van ám annak, hogy úgy tűnik, ah, azt másoknak lehet, ha nem élsz vissza, a magad ellensége nem leszel általa, azzal a csábítással amit lehet, ha már felismered az önmagad szerinti emberséges határaidat, tudod, hogy számodra mit szabad és mit nem szabad, amivel az emberi méltóságodat tartod önmagadhoz képest meg, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.19. ah, mi lenne ha visszaraknál minden videómat és írásomat és egyéb alkotásomat, s nem szolgálnád ki magad, mint aki önkiszolgálónak néz egy könyvtárat, mert nem találja az illetékest, úgy eltévedt benne a lehetőségeit meglátva, hogy magát kiszolgálva, elvisz amit csak a kedve tartja, kérek vissza és mindent ide a helyére, nem várhatok se nyugdíjemelésre, sem lehetőséget nem kapok ahhoz, hogy magam tudjam rendezni ezt itt és úgy, ahogy én látom jónak, hiszen minden amit ide a sok év alatt felraktam, a saját szellemi tulajdonom, ebből szándékozom megoldani az öregségemet, hátha akad aki ezt nem elvinni akarja, hanem mint egy ide látogatható tulajdonomat, tiszteletben tartja mint nem széthordható web oldalat, hiszen a magam eltartására szánom, mert hiszek abban, hogy van lehetőség számomra is, akkor is ha nem hiszek a Hazánkban politikának mondottakban, ami már a sok év alatt túl sokat ártott nekem, csupán az Isten hitem van, na meg nem tudok kiszeretni az emberekből, mert a tehetségemből a hivatásommá vált és ugyan nem tudok még mit kezdeni a saját Hazánkban azzal amit feltaláltam és már hitelesítette a sok ember, aki azért megtisztelve megérkezett Paksra és az email címemre az online világában, úgy tervezem megcsinálni, hogy pénzt is termeljen a feltaláltam és nekem, mert megérdemlem, hogy úgy éljem az életem, hogy az emberséges tartásomat megtartsam, teszem amit tudok, nap mint nap, itt vagy ott írom azt amit éppen, arra a napra szánom, mindazoknak, akik elolvassák, nem adom fel, azon vagyok, hogy megoldjam, mert szeretném megtartani az emberi méltóságomat, ha már a hivatásom kapcsán a 30. év alatt, segíthettem sok embert abban, hogy meg tudja tartani az emberi méltóságát, vagy megismerve a sorsát, egy saját maga által jónak tartott szintjén élje is meg, ne reménykedjen senki aki esetleg arra az útra tévedt, nem adom fel, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod. 2024.10.19.,2024.10.20.,2024.10.21.,2024.10.22.,2024.10.23.,2024.10.24.,2024.10.25.,2024.10.26.

2024.10.18.ah, ha a hasonlókat szolgálja ki, akiknek meg is ígérte és azóta oda kell teremtenie, valamiért valamivel, vagy csupán oda és sehova máshova, mert azok által be van határolva, akkor bizonyára elfogynak a pénzek oda és arra, ami most se nem a jól működéséért van, sem nem a jóban hatásos az, a Hazánkra, kívül maradtunk a jóból és szépből, várakoztatva vagyunk, ami nem csupán nekünk nehéz, se nem azért mert túl sok éve várakoztat, azt sem zavarna bennünket, ha felkészülve ért volna ez, de nem úgy történt azt sem, felkészülni erre nem lehetett volna, hiszen a sorsunkat készültünk akkor éppen a saját szintünkre hozni, hogy 9 éve annak is, hogy átlátszó minden döntésnek a következménye és nem is gondolnak arra, ott van már akkor a felszínen és nem viszi az Isten adta Népet az sem előre, a megrekedt energia, sokféle módokon jönnek felszínre, azok a most semmibe bele nem vihető és fel sem használható emberséges energiák, ami már hallható ott, az elkeserítő, hogy hova jutott a Hazánk, se tartás sem emberi méltóság sokaknál, azt sem tudjuk honnan jöttek, mit is keresnek itt, van-e bevételük és ah, hát miből van az is, a mi reményeink szerint, ami most csupán a látszattal van elfoglalva, az hamiskodásra is alkalmas lehet, azt a, hát akkor miért nem vállalják fel, hogy nem csupán lekvárnak főzik a gyümölcsöt a megnyert pályázatok által és nem csupán lekvárt csinálnak belőle, a másra még felhasználható maradványát kifőzetik, ami utána ott van megmaradt és már nem lekvárnak nem való, azt is hasznosítják, azáltal, hát azt régen is úgy tették, akik ahhoz jól értettek, nem veszett kárba semmi sem, egy teljesen életszerű működése lehetne most is, számukra aki megdolgoznak és kiadásaik vannak, azért, hogy a gyümölcs jól megteremjen általa, őket lenne szükséges megkérdeznie, akik eltartják a családjukban őket, akik a nyugdíjukból nem tudják eltartani magukat, mert nem gondoskodott arról, aki a Hazánkat a kezében tartja, ha tudná mit jelent a Hazaszeretetig elérni emberileg, hogy az nem azáltal van, mert megfizették az árát annak, hogy papírforma szerint ők maguk is ide tartozhatnak, miközben semmit nem tud róluk aki azáltal kőgazdag lett, s nem is vállalja fel a felelősséget azért sem, remélve, hogy nem veszi észre az Isten adta Nép, hogy kinél vannak a jó lehetőségek, s azok miért nem ott vannak, ahol azért itt a saját Hazájukban megdolgoztak, s hányszor van közben megaláztatva, az alacsonyan is nagyszájúak, mint a megmondókhoz tartozók által, akik megtehetik mindazt ami által majd megint győzhetnek, a most is csupán önmagukért tevők és a jólétben s a luxusban, anélkül élők, hogy elsősorban ide az Isten adta Népnek, a Hazánknak teremtenének, a munkájuk, hivatásuk, az alkotásaik által, a megmondók, akkor életszerű lehetne, az is, hogy mi miből és mennyit lehetne engedélyezni ahhoz, hogy pótolja azt a pénzt, ami egyéb módon nem keletkezik semmi más által, csupán önmagukrt és a saját maguk átlal, már előre eldöntött, csak a számukra létező bevételeikért tesznek, ah, ha eladhatnák és annyit ami eltartaná őket, azáltal, kiegészíthetnék a pénzbeni bevételeiket úgy, hogy az elért szintjüknek megfelelően élhetnének és nem a szintjük alatt vegetálva nélkülöznének, az Isten adta Nép, azon rétege, akik kimaradnak, a jó minőségű életükhöz való lehetőségeikből, azáltal minden jóból és szépből, pedig valójában ők és az elődeik, teremtették azt addig ida, a saját Hazánkba, aki ezt még nem tudja, ne hozzon döntést felettünk az Isten adta Nép felett, hiszen az egy legmagasabb kiváltságos tisztelettel, emberséggel, tudással járó, amit akárki nem is ér fel ésszel sem, akik belekerültünk ebbe a meg sem nevezhető helyzetbe, anélkül, hogy rájuk szavaztunk volna, így várnánk az Európai Parlamentnek a döntéseitől azt is, ha ahhoz vannak szabályaik, ha az lehetőséges, amit családi pótlékként, gyermektartásként, a jó fizetések lehetnének itt is, az legyen meg, hiszen valószínűleg, számukra sem mindegy, hogy hova mennek és mire költik itt, az általuk, mint ahhoz értők szerint, meghatározottakra költhető pénzeket, mert túl hosszú a várakoztatási idő, sokan mennek el anélkül,hogy teljesíthetnének a családjuk, vagy önmaguk elé a sorsuk által, már bocsánat, csupán szerintem persze, a döntő embereknek szükséges lenne felfejlődni oda, hogy át tudják látni azt is, amiről úgy beszélnek mintha ide a Hazánkhoz tartoznának, viszont csupán kivesznek innen, látszik, hogy csupán a saját hasznukat nézik, hát az már látszik, hogy a gondolkodó réteg, mostanra, felnőtt mindezekhez már, az Isten adta Nép most önmagához és az addig elért szintjéhez képest, tudja, hogy akik így viselkednek, se emberileg sem szakmailag nem hozzáértők, honnan tudnák, kik és mihez értenek jól és kitűnően, ha az sem érdekli őket, össze van mosva itt minden szint, nem elégszik meg azzal, hogy már szinte minden csak az ő vállalkozásának a profitját növeli, elveszi a lehetőséget tőlük, akik eddig eljutottak abban, az elérhető legjobb szintig, s jönnek a hírdetésükben azzal, hogy azt amiből a többiek eddig megéltek, kis és közepes vállalkozásaik által, a túlzásokba bonyolódva, ők ingyen adják, ha a biztosítást felmutatják, könnyebb lehet rángatni, akkor ha éppen ahhoz van kedve, tán attól és tőlük is, óvjon az Isten mindenkit, akik a saját szintjüket elérteket addigra, amikor aztán már csak ők győztek, s nem meggyőzni akarták az Isten adta Népet, hanem úgy szövegezték meg azt, ami a beszabályozása után, a még itt megélni tudó és Hazaszeretetből itthon maradó Népet, honnan tudnák, mit és miben s mekkorákat tévednek az életszerűhöz képest, ah, hiszen emberileg még nem jutottak el addigra arra a szintre, amikor már döntők lettek és azóta még fokozták azt, viszont nem fejlesztették magukat fel ahhoz, amit nem ismernek mert a régmúltból és mások tudásának, mint a saját tudásuknak bemutatása által, tán még előadásokat is tartanának, plagizálhatnának és azt rongálnák azzal és se nem erősítenék, sem nem adnának, ahhoz ami most legalább működőképes még itt, ah, arcpirító az, amennyire már tudáshiányosak, na meg nem is volt az, hogy fejlődjenek, talán csábítóan ható sem volt az számukra, hiszen nagyon sok munkával járt volna, s akkor másokra is gondolva lett volna szükséges dönteniük, hát így elhitték, hogy minden az övék, a saját fejük után mentek, hát látszik a döntéseiken, egyszer sem engedték meg maguknak, hogy gondoljanak arra, a lelkiismeretükre hallgatva, hogy az Isten adta Népnek adjanak vissza, azáltal azt érezve át, hogy a saját Hazájukhoz adják vissza, adni és nem elvenni, azáltal a hálájukat gyakorolhatnák, persze bocsánatot is kérek, ha tévedtem volna és véletlenek halmozódásai ezek, amik velünk nem történnek meg, a jóban és szépben, helyette üresben és önjáróan szinte már megállíthatatlan, amit történik, s mindez a saját Hazánkban, ah, miről is írok itt, vegyem lazán az életet, ne törődjek semmivel, hiszen majd kapok egy tizenharmadik havi nyugdíjnak modott összeget jövőre, ami kb. 86.000.Ft sem lesz, ezeket a nyugdíjakat igen szűkre szabták bevételnek, ahhoz képest amennyire felemelték az árait és szinte mindennek, kiegészíthetnék a korosodók azt, amit eddig mint, kibontakozási lehetőséget nem kapnak meg, akkor a következőknek sem lesz meg, sőt visszafelé még legalább két generáció szenvedheti azt meg, hiszen aki ezt kitalálta, talán már nem is él, s az is lehet, hogy mielőtt meghalt, tán azt mondta, hogy csak így tovább, persze itt megint bocsánatot is kérek, az is lehet, hogy azért, hátha másoknak is lenne kedve a bocsánatkéréshez, hiszen az is egy energia, ami ha nem hangzik el, nem megy át oda, ahonnan a megbocsátást várná, pedig ha nem adja meg, nem is kapja annak a lehetőségének a következményét se meg, viszont ahhoz, azon a szinten lenne szükséges lenniük a döntőknek szakmailag, ah és el nem felejtendő, hogy ha nem megfelelő ami szinten most van, ah, sőt még az is látszik már, hogy szakmai szintjének a kivűlről látóknak, az elvárásaihoz emberileg is kevés, hát fel sem fogja, azalatt a szint alatt, hogy mikor vannak, az Európai Parlament által megszavazott és általuk át is utalt pénzek, valóban ahhoz méltó helyzetekben, csupán az ahhoz értők által kezelve, ami az Isten adta Népnek az emberséges életminőségéért megjárna, nem arról írom ezt itt, ahol ugyan magyar embereknek mondják magukat és szabadon, rájuk sem néznek, ah, tán csak nem úgy cselekednek itt a Hazánkban élve, s csupán a saját kultúrájukra gondolva, vannak kultúrák itt a Hazánkban, amire még sok lenne, viszont az Isten adta Nép gondolkodó szintjén, most már, az megjárna és a jó életminőséget megadva, jó szinten is lehetne, nincs már amit meg ne szerezhetne, át ne nevezhetne, el ne birtokolhatná, mi lesz vele, amikor rájön arra, hogy nem elég már emberileg ahhoz, amit majd az Isten adta Nép elvár tőle, ah, a gyakorlat az, hogy ugyanazt éli meg, amikor megöregszik, aki így, az Isten adta Nép jóléte helyett, más módon helytelenül cselekszik, mert nem tartotta be az igéreteit, nekünk eddig a nyugdíjunkba beleszámító évekről, a gyermekek számával járó plusz évekről, csak szónokolt és egyiket sem teljesítette, nem jutott el odáig, hogy a Hazánkban élő sokaságig, gondolkodva, legalább felérni lenne igénye emberileg, vagy a gondolkodása által, elért volna oda, hogy ha azt csupán mondja, viszont nem tudja, mert nem élte át a kultúrájából adódóan soha, ah, adni születtünk mindannyian ide a saját Hazánkba, valóban elhiszi, hogy az Isten adta Nép elhiszi, hogy közénk valóvá vált előtte, mielőtt csupán a számok miatt azt mondogatta ugyan és egy ideig igen gyakran tette, megnevezve az országot és hozzátette az emberek szót, ah, ah, ha azt felvállalta volna, hogy oda meg is akar felelni, akkor bizonyára még, sokat kell azért emberesednie, mert a hatalmat az Isten, persze csupán szerintem, az emberektől visszavette, mivel szerintem nem arra használták, amiért annyira megbízott az emberekben, hogy rájuk bízta az Isten, a saját teremtettjeinek a Népnek a sorsát, ah, az is lehet, hogy valószinüleg azt sem tudja, hogyha nem teljesíti azt, amit a racionális oldala mellett a lelkes, szíves, gondolkodó oldala elvárna tőle, félig készen, ugyan, hogyan fogadnák el, vagy be, arra a magas, az ott lévőket tisztelhető szintre, amit nem teljesített önmagáért se, a számára elérhető szinten, s amiről azóta is álmodozik egész életében, azt álmodta, hogy elég ha megmondja, mit teljesítsen az Isten adta Nép, akik a Hazánk, Hazaszereten vagyunk mi magunk, belőlünk lett és az elődeinkből, mindenki által, aki ide teremtett, ha elment egykor és a legmagasabb szintre ért közben, mivel itt most ez a meg sem nevezhető valami van, s aki, egyenlőre nem tervezné a költözését ide, kintről is megtette, mert már megtehette, azóta már felfejlődött oda, hogy tegyen azzal önmagáért, hogy azáltal tesz az Isten adta Népért, mint a vele közös Hazánkért is egyben, mert ő maga is ide tartozik azóta is, erről a Hazáról álmodik, ettől is maradt emberséges, ha bármi magasságot is érhetett el, a gondolkodása se változott, csupán kiteljesedett azáltal emberileg is, amit ott láthatott és tapasztalhatott, s pontosan tudja, mi a módja annak, hogy megoldja azt, ami itt nincs meg az Isten adta Népnek a jó életminőségéhez, s számára már megadatik, hogy döntsön bizonyos helyzetekben, ott ahol szava van, mert ott élve, tudják, hogy nem ment el a feladata mellett, se mellé úgy, hogy ne maradt volna meg a hitelessége, s van aki bocsánatot kérni szeretne azáltal, amit ide a visszatenne, vagy vissza adna a Hazánknak, mert akkor nem boldogult volna nélküle, se anélkül, amit innen akkor csupán magának tudott be, az általa elért szintjén való boldogulásáért, akkor csupán azáltal oldhatta azt meg, mára már annyi a többlete, hogy nem tudja, fokozni ott a saját fejlesztésére elkölteni, azt tán visszaadná oda, ahonnan elindult egykor a mostanra magas szintű életéért, oda ad a bevételéből, amit ott elvárnak tőle, viszont nics kifosztva, mint itt annyira, hogy a saját kis és közepes vállalkozását fejleszteni se tudja, ami bár ott a távoli országban jól bánt vele, mégse lehet a szülő Hazája, mert abból is csupán egy lehet, ah, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.17.ah, van az Isten hála Isten, mit akarnak a videóimmal, elváltoztatva a hangomat rajtuk, a julamami védjegy Logo képet is vakmerően átrajzták, sok éve használom a facebook.com oda raktam fel, 600 db-nál is több videómat, igyekeztem volna, levenni őket onnan, de úgy látom a hamis adatokat leírók, gyorsabbak voltak, mert ellátták őket egy számmal, ami nem Heringes Árpádné hivatalos nevemen van fent a facebook.com, nem tudok hozzájuk férni sem, hogy az általuk aláírt adataikat letöröljem onnan, ami a jól kitaláltaknak a nevén van, ide leírom, hogy miket találtam, ha nem vagyok pontos azoknak a neveknek a leírásában, hát elnézést kérek az elírásért, / verticál, vertikal, vertíkal, vertíkál, / nem tudom, hogy vállalkozás-e, vagy vallásosok-e ott vannak fent a facebookon, hát ez meg kinek az ötlete, ha nem vállalják fel, akkor ez meg mi módon került a videóimra, 2010. év óta a julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemen van, csak nem, hogy, az évekkel ezelőtt Fejér megyében, egy étterem parkolójában feltört autóból ellopott igazolványaim, valahol a világban vagy egy másik országban, mégis csak használhatóak, ugye nincs belőlem egy tucatnyi ember, aki nagy vakmerően használja a julamami védjegyet, ugye nem függ össze azzal, hogy a tömegnek számítóan sok emberrel való találkozásomból senki sem értesült róla, telefonon szolgáltatok és oktatom a feltaláltamat, ha bejelentkeznek arra, vagy, hogy személyesen megint tudunk találkozni Pakson, amit a bejelentkezéskor mondom el, hogy hol ülünk le egymással szemben, csak leírom ide, hogy tudjanak róla, végig lehet menni, megtudható minden, lépésenként rögzített mindent a facebook.com, nem vagyok gügye, prevenciós a végzettségem és a megelőzés a hivatásom, feltaláló vagyok, azt a, hinnye má, csak nem, hogy minden csak ott szolgál most jól, ahol a hamisság megengedett, vagy tán az lett az úr, hát megoldják okoskodóan piszkosul, szüntesse meg a facebook.com azokat a videókat amiket átírtak a számmal ellátott nevükre, s mindegyiket kérem vissza a hang a saját hangom és hangszínem legyen, szerintem, heringesa1@gmail.com erre megfelelő hely, azt használták ki sokan, hogy nem ártok se nem bántok, ha nem intézik és még a héten nem kapom vissza hitelesen a videóimat és mindent, amit elvettek vagy a maguk nevére írtak, vagy bármi szöveget felraktak rá, hát gyorsan felnövök ahhoz, hogy megkeresem a facebook.com és rájuk bízom, hogy mit tesznek, amikor ott van és látható minden,
s mindazt átküldöm, ami szerintem, rongálja a hivatalos nevemet, vagy a julamami védjegyet, vagy mint feltalálónak is nagy kárt okozott már eddig is nekem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely,a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.16. ah,ha mindent más csinál és azt mutatja, hogy az a saját teljesítménye, akkor bizonyára azt sem tudja, mit tett ez a pénzbeni helyzetünkkel, hiszen semmi sem áll azóta össze, az alapvető tisztelet sem volt meg felénk, szerintem, valószínűleg azért, mert ők nem tettek semmi efélét még, s hát abba a helyzetbe kerültek, ahol nincs ott, senki vagy sokak számára elvárható felelősség, az meg mint elvárás nem volt ott jelen, amikor a posztokat osztogatják egymás között, nincs jelentősége, annak, hogy addig önmagáért legalább tett-e, vagy a többikért megpróbált-e tenni, a jót és a szépet, na meg a hitelest nevesítve, nem értendő félre az sem, szerintem, az Isten adta Népé a Hazánk, nem akarja elbirtokolni senki sem, mert pontosan tudja, hogy mindannyian a legjobb tudásunk szerint tettünk és teremtettünk a Hazánkba bele, az nem azért van, hogy azt észrevéve széthordják és profi szinten ködösítve a valóságot, hogy mások azt ne láthassák át, azt addig forgatják, amíg már nem kiváncsiskodnak körülöttük, hiszen megunták a várakoztatást, azt az időt is kivárják s, már jól ki is találták,hogy mikor és mi módon, majd a saját családjuknak adják, mi csupán magunkra voltunk és vagyunk utalva, megszoktuk, hogy gondolkodva cselekszünk, a jóra és a szépre, az emberségesre figyelve, azt igyekszünk megóvni és magunk szerint, amikor tudunk haladunk, ha meg várakozni vagyunk kénytelenek és mostanában túl sokszor van ez, hát megerősítjük a gyakorlatban, az Isten adta Nép által és a saját addig elért és már megélt, szintjeink által, hitelesíttettjük a tudásunkat, s amikor elértünk a sorsunkban oda, ahol már a pénzbeni bevételünkön is látszott volna, jobb lehetne azóta általa az életminőségünk, a saját jó minőségű munkánk, a magunk szintjén az alkotásunk, feltaláltunk által, s a tehetségünkből lett hivatásunkat gyakorolva értünk mindazt el, s azt is tudtuk, hogy hiába vártunk volna bárkinek az elismerését adó egyetértésére, hát mivel a hétköznapok hitelesítettek bennünket addigra, ráléphettünk, a szerintünk elérhető szintünkre, s egyszer csupán mint a rút mesében, tán onnan másolták le, úgy mint régen a várat, hasonló módon terjesztették ki magukat a Hazánknak egy darabjára, ami adta a megoldást számukra, a eltulajdonítások és az elbirtoklások, a maguknak mutatott nagy és értékes találmányok és az Isten adta Népnek az alkotásaikat is megcélzó a saját hasznukra átszabályozásokra álltak rá, persze csupán szerintem, az alkotmány és a törvények, mind őket szolgálják és nem az Isten adta Népet, amikor valamit kitalálnak, vagy még nem valósították meg a tíz évre előre tehető álmaikat, úgy fogalmaznak, mintha azok már napirenden lennének és mivel tudják, hogy vannak az általuk, legmagasabb szintre helyezett vallásos irányt kifejező gyűjtőnév, ami mögé többen igyekeztek, mert, hogy tán az majd megóvja őket, a többi gyakorolni igyekvő hívők között is, akik a reménybe kapaszkodva élnek, miközben szerintem, a hatalmát az Isten mindenhonnan visszavette, tán úgy 9. éve már annak is, csupán a lassításnak a hatása az, hogy a várakoztatáshoz szokott emberek, szerintem mostanra, már magukba roskadva vegetálnak, tán, ahhoz képest, amit elértek addigra, amikor feltörő örömmel először, aztán azt utána még fokozva kinyilvánították, ami az Isten adta Nép számra megalázóra sikeredett, hogy ők győztek, ah, hogy is van az, kit győztek le akkor és utána többszőr, ah, mit is jelenthet az a saját kultúrájuk szerint, egészen mást jelenthetett az akkor számukra, mint amit sokaknak, tán megfejteni lehetett addigra, persze csak szerintem, leginkább önmagukat lett volna szükséges legyőzniük tán először, amikor abba a számukra tán soha el nem érhető helyzetbe kerültek, nem az Isten adta Népre, sem a felvállaltjaikra figyeltek, ah, akkor már és egyre inkább, tették azt, amit csak akartak, hiszen az is lehet, hogy mindenki, vagy bárki megbízott bennük, mert, hogy a bizalom lenne az alapja az emberséges életkörülményeknek, elég hosszú idő telt el azzal, hogy megint és újra megvalósították azt, önmagukért és csupán a róluk szóló álmaikat és az egyre magasabb szintre vitt, kitalációikkal bizonygatni valóikat, amik most már láthatóak, már vannak akik lelkiismeretesen, hazaszeretően, mögé néznek mindazoknak amiknél az lehetséges és még nem tüntették úgy el, hogy már a saját tulajdonaik lettek azok által már, akik belementek abba, hogy álcázzák mindazt addig nekik, amíg papírforma által is már csak volt a Hazánknak egy az Isten adta Nép, kétkezi munkájával, alkotásaival, feltaláltjaival, megteremtettjei által elért, akkorra már jó minőséget nyújtó talpadalattnyi földjük, amit a szülőhelyünknek tudhattunk, mert bele adtunk és teremtettünk, ah, szerintem, mostanra már azt is észleljük, hogy minden ami megtetszik nekik már vihetik is, senki nem tudja azt meggátolni itt, mert minden csupán róluk és értük van már az sem zavarja őket, hogy láthatóan, azon vannak, hogy az Európai Parlament elvárásainak megfeleljenek, bizonyítékaiknak szánt, számaiknak az igazolásáért létrehozott, a sokhoz képest is egyre többjüknek a jólétét bizonyító, a hivataloshoz hasonlítóként, általuk, az Európai Parlamentnek, a megértésére számító, összeállítottjaikról szól, miközben egyre inkább, egy kézben van és csupán egyféle az ügy itt, miért lenne lényeges számukra, hogyan éljük meg azt a játékot, amit egyre sikeresebben játszanak, s hónapról hónapra élve vagyunk ebben, akik már elértük azt, hogy alapokat tudtunk adni, a sorsunk átlal és az általunk már elvégzett, számunkra megmaradt generációs feladatainkat, hogy legyen mire tegyék a talpaikat, az adja az alapjukat ahhoz, amit a saját sorsaikban hoztak, ne maradjon rájuk teherként azt, amit nem végeztünk el, hát felvállaltuk a nehezeket és vittük azt is, ami nem volt benne a sorsunkban, de már gátakat vetett nekünk, azt is megcsináltuk a magunk módján, felvállalva azt is, hogy a saját Hazánkban, megint és újra kezdjük előlről, ha szükséges többször is ismételtünk, hogy biztosak lehessünk abban, hogy legalább nem ártunk a következő generációnknak, az Isten adta Népnek a korosodói vagyunk itt maradtunk, ah, magunkhoz képest, már mennyi megaláztatást kaptunk és ki tudja, még mi várhat ránk, ha az álmuk nem jó volt azon az éjjelen, és nem udvarolták körbe tán úgy és annyira a rajongóik őket, hát úgy gondolják tán, ha már itt vagyunk, legyünk azáltal is hasznukra, mint akin le lehet vezetni, mindazt ami nem jött úgy be, mint ahogy ahhoz sem hozott tehetségként, vagy legalább tanult módon értőkként, egy ideje, valakik felé mutatva azt, hogy tán josok lettek, ah, hu ha, jaj, jaj, azt a, ami ott lehet ahol tán túlzásokba estek és azokat tapogatva, sokat időznek, ahol azok a tárgyak vannak, ah, persze csupán szerintem, azoktól, bizonyára egyre erősebb hatásokat várnak, s nem jöttek rá arra, hogy azok ártó hatással is lehetnek rájuk, persze az nem az, amik rájuk vetülnek, akiket azáltal büntetnek, hogy a lelassításaikkal várakoztatják, mindazokat akik jó vagy kitűnö eredményeket értek el a munkájuk által, ne, hogy már itt közben valakik kinőjenek a találmányaikkal, vagy a magas szintre ért, hitelesen bizonyított tehetségükből lett hivatásukká váltakkal, amikor azokra mint a sajátjaiknak a helyeire vetettek szemet már, hiszen ők tudják tán egyedül, hogy mire számíthatnak a jóban és a szépekben, mert nem hagynák ki azt sem, hogy mint lehetőséget, ne, hogy valami is eljusson lehetőségként az Isten adta Néphez, a Hazánkat erősítő hatásként, hiszen akkor még arra is figyelniük kéne, így meg, jól tudják, hogy bennünk megbízhatnak, hiszen mindent erre alapoztak, amikor a terveiket felépítették, hát van az Isten, hála Isten, ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk, három az igazságunk, akkor is, ha azt már a magukénak mint a saját országukat mondják, amire egykor alapoztuk a sok jót és szépet, amit oda bele teremtettünk egész életünkben, most meg nézünk ki a fejünkből, hogy ha így marad, nem lesz a talpunk alatt sem talaj, amit úgy tudunk, hogy a Hazánk, pedig mi vagyunk az Isten adta Nép, viszont ott ahol azt elfelejtették, hogy honnan jöttek és hova tartoznak, amit mondanak azt szeretnék elérni, ha az Isten adta Nép, nincs hova jelezze, miben sérülnek ahhoz képest amit elértek addigra, amíg magunkénak tudhattuk az országot, mindaddig, amíg arról a saját szintjükre nem váltottak, hát az mint az elvétett horgolás az hasonlít ugyan, viszont látszik már, hogy nem adja azt a minőséget, amit amikor elkezdték, a mellébeszélést, azáltal elérni szerettek volna, mivel már persze csupán szerintem, éppen 9. éve az is körbeért, hát bizonyára az már, visszafejthető, nincs jelentősége, hiszen a felszínen van mindne, mindazok által, akik abba beleadták a jókat és a szépeket, hiszen az, hogy elbirtokolnak valamit, vagy maguknak tudnak bármit, az nincs abban benne, mint építő és szépítő emberséges, vagy szakmai tudással rendelkező energia, nem adja vissza azt amit mondanak, nem hitelesítheti, hiszen nem tőlük származók azok, tán azt tükrözi most minden, ami ott van már tükörként számukra, ah, persze csupán szerintem, azt a tükröt mutatja, ami már a tisztelhető szintről önmagukat a szerzések, eltulajdonítások, hamis szövegek, az áremelések, anélkül, hogy azt ki tudnák termelni az emberek, hiányoznak a lehetőségek, s vannak helyettük, a félelmet generáló megnyilvánulások általi hatások, maguknak mint egy dombot összehordtak és azokat az energiákat, hordják magukon, mert azt nem mondták meg nekik tán akikre hallgatnak, hogy az is létezik és azzal jár majd egy idő után, kinél mikor következik az be a saját idejében, köszönöm a megértést, hiszen csupán, azt írom le, ami már olvasható, lássák be, annyit tettem a Hazánkba bele, magam is, mint valószínüleg sokan vagyunk azzal, hogy nincs miért bocsánatot kérjek és nem szeretnék csúnya szavakat sem mondani, mivel azok energiák, amiket kimondok, amik akkor éppen akkor hatnak rám, hát mivel a megelőzésben találtam meg magamat, a tehetségem által, a hivatásommá vált, és több év után, találtam fel azt, amiért itt írok, mivel nincs kinek oktatnom, hát kiírom annak az energiáját naponta, az egészséges körforgásnak a megtartása okán teszem azt, köszönöm az értő olvasást, legyen ez a nap szép, adjon rá hitelesítést az Isten és úgy, hogy valami emberséges értő tudás által, az Európai Parlament átlal hozott döntés, adjon megkönnyebbülést és mindenkinek az elért szintjének megfelelő megélhetést, az itt a Hazánkban gondolkodókként, megmaradt, Isten adta Nép számára, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta a nevemen van, a julamami védjegy, Köszönöm a megértést,

2024.10.15. ah, ha egy kapcsolatban más és más kultúrájú emberek kerülnek össze, hát az első az is lehetne, hogy még megelőzésként, megismerjék egymás kultúráját, azután a saját kultúrájuknak tiszteletbentartását is megtartva, s mellette, a másiknak a kultúráját is fokozatosan megismerve, jöjjenek rá, hol tartanak, az esetleg kezelhetetlenné is válhat, ha az alacsonyabbról intézik azt, s magukból kiindulva teszik a dolgukat, mert természetesnek tartják, hogy nem túlzás, ha tiszteletben tartják és nem jelzik akkor azonnal, még időben, a mások megnyilvánulásának, billegő voltát, s nem élnek mint lehetőséggel, az oda nem illő, túlzott tolerancia gyakorlásával, inkább kérdeznek és kérdeznek, azáltal fokozatosan jönnek majd rá arra, hogy nem képesek megtanulni úgy, hogy azt hétköznapi módon is tiszteletben tudják majd, mindent érintően tartani, a billegtetett formájában is meglátni a miérteket, hát szerintem, amit csupán egyenként lehet, a következő szintre lépésünk előtt, magunkhoz képest, a saját sorsunk szerint is, mindent idejében szükséges megtanulnunk, egyedül a saját emberségünknek, emberséges tudásunk szintjének a megtartása miatt és ha emberileg és tudásunkban szükséges, a napi fejlődésünknek a biztosítása miatt, ahhoz és minden egyébhez, a kellő alázatot is gyakorolnunk szükséges, hiszen ha azt tapasztaljuk, hogy abban a helyzetben, más még nem tudja megoldani, csupán aki azon a szinten van és azt megtartani is szeretné, azért önmagáért és a családjáért tennie szükséges, akár napi szinten, fejlődni tud általa, s amikor elér oda, hogy azt már nyugtázni is tudja, bekerülhet a megcsináltam fázisában, hát azt átélve már, az egy, feltisztúlni igyekvő, egészen emberséges viselkedési forma, ami önmaga számára és az azt már érzékelőknek is tisztelhető lesz, remélhetőleg lesz aki utánozni szeretné és meg is tanulja ott, ahol számára, azt oktatni tudja a feltalálója,

ah, ha akkor még a kölcsönös tisztelet, egyiküknek nem megy, akkor szükséges hozzálátni és megtanulni mindazt, aminek addig nem volt jelentősége az életében, mert nem volt abban a helyzetben, ami elvárta volna tőle, hogy a toleranciát megtanulja használni a hétköznapi életében,

számtalanszor tapasztaltam a tehetségem által, hogy ha időben nem tudják megtanulni a toleranciát gyakorolni, bizony át fog az alázaton túl menve, akár a megaláztatásig is tudja a sajátos elképzeléseinek az igazolásáért, mint a saját kiemelkedési lehetőségéért, sokféle sértettségét felhalmozni, viszont, az akaratából nem engedni, sőt azzal, a többiekre úgy hatni, mintha másokért is tudna azzal tenni, üresben tán még a szövegébe is bele tudja fondorlatosan vinni, egy a célja, amit megszerzett azt megtartani és a további terveit is, úgy végig vinni, hogy késő legyen, amikor a többiek majd rájönnek, hogy becsapta őket, azt már, a saját szintjére és a helyére úgy vissza tenni, mintha ott még mindíg nem ugyanúgy lenne, azt szeretné elérni azáltal, hogy ha felszínesen nézik, úgy hasson az, mintha már nem lenne hiányos a tudása ahhoz, ah, ne legyen jelentősége annak, csupán annyira, ah, hogy halványan hatva ussza azt meg, ah, csupán, tán, ott egy nyelvbotlással mozdult volna el a helyéről valami, nem tulajdonítva annak nagyobb láthatóságot, mint ahogy addig is ott meg tudott lapulni, várva arra, hogy mikor van alkalma ahhoz, hogy megint be tudjon valahova, valamit illeszteni, mintha az oda való lehetne, ott felejteni, s mivel úgy mint ő maga, annak a tán sokat gyakorolt és nem egyenes formáját, már kiválóra igazítva, nem is ért ahhoz más senki, hát ideje azt ott azon a magas szinten, a méltóságuknak a megtartása mellett, összefüggésében látással, ahányszor szükséges, az észrevételüket, ott és azonnal kimondani, s ha szükséges bizonyítékül azt, oda is tálalni, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.14. ah, tán gondolni sem merted volna, hogy odáig eljutsz, hogy visszafordul minden veled szemben ott lesz és nem csupán számodra láthatóan, amit csak magadért és mindenáron értél el, hiszen közben nem fejlődtél emberileg, sem a megcélzott szintekre fel, megugrottad azt is, amit még álmodni sem mertél volna, hiszen ott volt akkor éppen előtted, na meg senki sem őrizte kellőképpen, hozzáértően, hát miért ne vetted volna úgy, mintha neked szánta volna az élet, azért hagyta, maradt ott, számodra úgy tűnt, ah, úgy látszott az, hogy őrizetlenül magára, mivel nem fejlődtél fel oda, hát nem is gondoltál arra, ahol már megelőzve téged, kifejezetten azt célozva, nem egyenes úton jutottak el, amit otthagytak az hiába tűnik úgy, nem lehet ajándék számodra, hiszen attól fogva, ott voltak, ahol magad is voltál, azokkal a tárgyakkal, persze csupán szerintem és lehetséges az a változata is, hogy van aki az ott lévők közül, könyékig vájkálhat és nem egyenes módon, reméli, hogy sokszor, profitálhat majd belőle, se nem hétköznapi, sem lehetetlennek nem tűnnek, ezek a körülmények, a másik szint ahova tisztán, a saját idődben eljuthatsz, ha benne van a sorsodban, vagy az ismétlődő, tán nehezeket átélő, generációs feladatodban, ahol azt a szintet tisztelik és az oda érkezőket is azáltal, hogy arra is figyelnek, ki mikor ment el és érkezik, s aközben is ráfigyelnek, mindenre ami oda bekerülhet bármivel, hinnye má, hát miért jutott az Isten adta Nép, a Hazánk ebbe a helyzetbe, mikor kezdődhetett ez és miért nem figyeltek erre, ha mondvacsináltak azok, amikhez szekemberek szükségesek, hát bizonyára elég korán be is kerülhettek oda mindazok, amik oda sem valók, ah, ha már eljutottak odáig, hát szükséges lenne egy jó nagy takarítás ott és a szünetnélküli szűrés sem ártana, mondtam volna, ha kérdezte volna valaki, viszont leírom ide, hogy kimenjen belőlem mindaz, ami nem ok nélkül van, hiszen egy hatás ami átment egyszer, vagy többször is rajtam, hát kitakarítom magamból, miért maradna bennem, körülöttem, ha nincs hozzá semmi közöm és nem is lehet, hiszen, úgy szolgáltatok az embereknek, hogy a feltaláltam által, az Istent szolgálom azáltal, mindenkinek vannak határai, ha nem tartja azt tiszteletben, akkor bizony önmagát sem tiszteli, a gondolkodó ember mérlegre teszi, hogy mit enged meg magának, a saját belső kontrollját, mint a motiváló lelekes, szíves, oldalát, a lelkiismerete tisztántartását, mennyire ismeri fel, hiszen az emberséges létéhez tartozik, mint a fejlődési lehetősége, ami egész életére szól, ah, tisztelni már tudja-e, van-e hozzá önismerete, önismerettől az önbecsülésig, történik az oktatásom, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szép napot kívánok, tisztelettel és szeretettel vagyok, a julamami védjegy,

2024.10.13. ah, szerintem, lehet várni arra, ami nem fog sem vele se másokkal, megtörténni, ha nem jut el oda, hogy felfejlessze magát arra a szintre, ahol a már megjátszott szintjét is, túl hosszú ideje igaznak bizonygatja, a semmit görgeti a semmibe bele, ott az üresben és észre sem vette, hiszen fejlődni nem szeretne, mert úgy tudja, hogy mindent tud, ah, pedig szerintem csupán azt tudja, amit bebiflázott ott akkor, az akkori régi mostnak megfelelőhöz képest, már elmúlt annak a hatása, hiszen nagyon régen, azt alkalmazhatták a nem jó szándékúak, tán be is válhatott ott, ah, ha más országokban tanulták azt meg és vitték haza, mert tán elhitték, hogy ott is ugyanazon a módon hat az, azt a, pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy intelligens, a már nagy tudással rendelkező szinteken, hamar nevetségessé válhat az, mert nem életszerű müködtetésre tervezték azt, lehet az is, hogy a jónak az ellen pólusát mutatták meg azzal, s azt meg akinek nem anyanyelvi volt a szintje azon a nyelven, tán rosszul fordíthatta azt le, ah, ott meg, ahova nem volt odavaló, s az is lehet, hogy nem is kerülhetett volna segítség nélkül be oda, ah, hát most kiderülhet az is, hogy tán számára az lehetőségként, sosem lehetett volna, ha csak, nem a túlzottan, jó szándék volt és túl hosszú ideig bennük és azt rakták előbbre, mert nem szerettek volna ártani, hiszen intelligens, okos, emberséges, magas szinten kommunikáló, tanult emberekből vannak tele, az ülősorok ott, annak a reményében várakoztak tán, hogy hátha nem is jól ítélnék meg azt, ha nem bizonyosodnak meg arról, minden szempontból, remélhetőleg, hiszen az idő múlik, ha nem idejében történnek a döntések ott, akkor hiányok keletkezhetnek mindazoknál, akik arra már túl hosszú ideje várnak, hiszen megérdemelnék annak a következményeként a jókat és szépeket, amiket a saját Hazájukban már évekkel ezelőtt, a saját tudásszintjükön ők is teljesítettek, ah, a döntők, tán már nem várakoznak, reménykedve, hogy nem kell figyelmeztetni rá, hogy kilátszik a hamisság, ah, s hátha rájönnek arra maguktól addigra már, persze csupán szerintem, bocsánatot is kérnek tán, az azt a nem odavaló technikát és tán annak a nem is jószándékkal alkalmazása miatt, hogy oda nem illő módon viselkednek és bizony – bizony, már egy ideje ott látható az is, csak tán, illemből vagy jólneveltségből, nem szóltak rájuk, miközben azzal már ott lehet, hogy rongálták a rájuk vetűlő és hozzájuk méltatlan szövegezések által, a hitelességüket a többieknek is, mert tán, a saját kultúrájában elfogadottak azok és más alacsonyabb szintű, hozzájuk hasonló viselkedési formák, addig amíg ott is nem ütköznek, a többi élhető formákkal, hát szerintem, az is lehet, hogy nagyon vakmerően és túl sokáig játszották azt, a hiteltelenkedést, hitelesnek bizonygatva, ellesve a jókat és szépeket előadóknak a szövegeiből, s el tudták játszani azokat a szinteket is, ah, akik, nem is voltak, sem emberileg, sem tudásban, sem azoknak a szinteknek megfelelők, valójában ők soha, na meg majd azt, az arra érdemesek, a saját kezelhető idejükben majd eldöntik, hogy mikor volt az a pillanat, az ott, amikor már sejtették, az évek során azt, hogy nem oda való, mert nem jó a szándéka, még az is lehet, hogy bár nem szóltak rá, vagy rájuk, viszont a hitelességét vagy hitelességüket, ott, már régen eljátszotta, s a csak szerinte működők is, tán eljátszották, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta van a julamami védjegy a nevemen,

2024.10.12. ah, szerintem, amikor mindenáron és miután már mindent vittek, tán héthatáron is megpróbálják, hátha teljesíthetik, a magukhoz és az Isten adta Népért vállalt nem létező felelősségtudatukat, szerintem, ah, önmaguk szerint, csupán magukért hitelesítettek és az a láttatottaknak sem bevált, s nem megfelelő és nem alkalmazható már semmiben és semmihez sem igazgatva, mert szerintem, kilóg annak a hamissága, ah, hát nincs senki sem már a legyártott országban, aki le tudná fékezni, ah, vagy meg tudná állítani persze csak szerintem, csupán azért, hogy azzal felvállalja azt, hogy ő maga is ide tartozó és az Isten adta Népből származik, ah, szerintem, ha figyelne arra, hogy megmaradjon még az élhető életterének a megfelelő mennyisége és jól élhető minősége, szerintem, az Isten adta Népünknek, a mindannyiunknak a közösének a használatában lehetne, az általunk tisztelt és szeretett Hazánknak, ahol szerintem, még léteznek az őszinte szavak, mondatok és nem csupán a saját maguk védelmére legyártottakról, s a saját védelmükről szól az, ami azóta, Isten tudja mivé lett, s szerintem, viszont, a már csupán általuk politikának tartottjukról, hangozhat azáltal el, szerintem, azonnal lejjebb megy, mindennek ami ott érintett lehet, a szintje, ah, ahol éppen úgy hangzik az el, csupán szerintem, szólhat bármi és bárhol is az, leminősítheti arra a szintre, s azokat amik és akik ott jelen vannak éppen, hiszen persze csupán szerintem, minden és mindenki hat mindenre és mindenkire, aki ott abban érintett lehet éppen, meddig szükséges még várnunk nekünk a korosodóknak, élünk-e addig, azért mert nem partnerek még ahhoz, hogy a nyugdíjunkat úgy rendezzék, hogy az a Hazánkba tett és teremtettünknek megfeleljen és ne csupán az éveket nézzék, amikor megállapítják a számunkra kifizethető összeget, hanem nézzenek valami más formát, ami már be lett bizonyítva és ott más országokban, már sok év van mögötte hitelesen, hogy emberségesen és hitelesen működik, s működjön itt is jól a Hazánkban, ne csupán a legyártott országuknak mondottnak feleljen az meg, hiszen mi nem tartozunk oda, pedig egész életünkben bele teremtettünk, segítőkként sok mostanra nagyságosnak és ki tudja miféle megfogalmazásuknak mondottakért úgy tettünk, hogy nem is sejtettük, hogy közben meg ránőnek a fejünkre és amit ide a Hazánkba teremtettünk, jót és szépet, azt nem magunkért se a következő generációnkért tettük, szerintem, ha tudtuk volna, se tehettünk volna mást, mert nem volt más számukra elfogadható, általuk legyártott minta úgy, hogy vállkozókként akkor is megélhettünk volna, mi a segítőknek tartottak, nagy létszámban a hivatásukat hoztuk tehetségként, s bizonyára nem az üzleti vénánk az erősebb, hanem az emberséges formája annak, amit most már nem tisztelnek az elrugaszkodottak, persze csupán szerintem, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem a feltaláltam által gyakorolt, hivatásommá vált tudásomért, megtisztelő érkezőhöz és akkor éppen oda, amikbe talán bele is tartozhatnánk, azt nem találták ki, nem tudják csupán a hasonlóikat tisztelni, persze, szerintem ott is csak akkor, ha nem féltik tőlük a megszerzettjeiket, viszont az sem műkdödne értünk, amit tízen éve találtak ki, amivel azáltal sem járnánk jól, hiszen már túl sokszor formálták azt is át, annyira, hogy talán nem is várható már el azoktól sem a teljesítésük, ah, csupán csak szerintem, tán, annyira el lett aprózva és le lett alacsonyítva, az eredetihez képest, hogy nem lehet azt hitelesíteni sem tán már, szerintem, tán már nem hiteles az sem, ah, ahhoz is ki tudja hányan csatlakoztak már, ah, szerintem, kitudja mennyire vitték az akkori szintjükről lefele magukat bármivel, vagy mármikor azóta is hányszor formálták azt át, hogy ne legyenek felelősek értük se, ah, hányszor változtak az aláíróik is azóta, a hitelesítettek-e még és a dátumok, az eredetihez képest változtak-e, a hiteles kezdetek óta és csak remélhető, hogy nem estek túlzásokba, hiszen az látszik, hogy ott mindent szabad számukra, akik a saját jólétüknek a megtartásáért, tán még el is adták azt, ami úgy már nem is illeti meg, tán az eredeti forma szerint azokat akik azóta a tulajdonosai lettek, akik azt gondolják róla, hogy amit úgy ajándékoztak el, hogy tán nem is tudtak róla, hogy az már nem is a saját tulajdonukban volt addigra, vagy csak úgy valamiért kapták azt, az övék maradhat, hiszen már minden csupán a pénzről és a birtoklásuknak, az akár határtalan terjedelméről szólhat, egy helyre megy minden és mindenhonnan, persze csupán szerintem, a lelkes és szíves, énjüknek az egészséges működését, lehet, hogy túl sokan halogatják félrelökik, azt sem tudva, hogy a racionális oldaluk is sérülhet általa, ah, csupán szerintem, a motiváló énjüket teszik ki, az egyik talpuk alatti biztonságukat sem nézve, a tudáshiányuknak a felhalmozódása által és a megszerzett vélt hatalmuk miatt, szerintem, kitéve magukat és azoknak a hatásai által, az érintetteket is a kiüresedésnek, ah, szerintem, az is lehet, hogy nem is tudnak róla, hogy belekerültek a számukra legyártott csapdáknak az egyikébe, Heringes Árpádné prevenciós, műhely a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta a nevemen lévő védjegy,

2024.10.11. ah, szerintem, engedd el a magad idejében a múltadat, s találd meg amiben lehet, a saját idődben, a jót és szépet, s máris örömöt ad a mai nap, ne vágyjál a régen átéltek szintjein megéltekre, sok kicsi sokra megy szokták mondani, hát erre is érvényes az, miközben, a holnap a küszöbödön úgy is megvár majd, tisztulni, fejlődni, csupán önmagadhoz képest lehet, ahhoz szükséges az önismereted, mások szerint dönteni a saját életed felett, az egy magad számára adott szinten, már a fejlődésednek a csökkenése is lehet, ha nem ismered azt a kultúrát ami elvárna tőled és mindent, a saját szintjének és gondolkodásának megfelelően, abban is önmagát adja, mondhat mást, viszont minden műkőképes sejtje az eredetit hozza ki belőle, szerintem, önmagáért teszi és nem a többiekért, a maga idejében szabva meg mindenki számára, annak a teljesítési szintjét, akkor ha tudod, teszed azt, amit a gondolkodó agyad megad ahhoz éppen neked, ha nem veszed észre, hogy átvertek, ah, hát azt nevesíted és annak az ismétléséhez vagy magad is ott, pedig az is lehet, hogy általad és az összes többiekkel, akik nem mondanak arra, már akkor idejében nemet, szerintem, annak és önmaguknak a további leépítéséhez lesznek partnerek, hiszen azáltal is szeretné erősíteni mindazt, ami benne nincsen és már hozzászokott, hogy ha a rajongóikat eléri az a tetszetős szöveg, akkor sikerül még ha ismételve is teríti, szerintem, mindaddig neki, amíg ujabb és megint másféle kitalációkkal kecsegteti, az arra már, ezzel – azzal, kiérzékenyítetteket, vagy akik már annyira magas szinten élnek általa, ah, azt és azáltal, akár másoknak a jólétét is kockáztatva, de biztosítja, hogy fent legyen az a látszatért tartva, mert beálltak oda, többféle hatásra, a nemlétező sorokba, szerintem, azt gondolják, ott már nem árthat nekik, a hétköznapi emberek általi elégedetlenségnek az egyre keseredő energiája, szerintem, úgy gondolják, hogy a továbbiakban is úgy marad, hogy meg sem érinti őket az, hiszen megszokták, hogy ami számukra megadatott, ahhoz úgy sem tudnak hozzájutni a többiek, ha meg nem hajolnak a kecsegtetőnek tűnő pénz hatása alatt, ami végleg nem lesz az övék, persze csupán szerintem, viszont lehet, hogy egy ideig náluk is maradhat, ah, szerintem, tán, ha még a számukra jól kiépített csapdákat, képesek kikerülgetni és addig is eljuthatnak, állandó figyelemmel kell legyenek és mindenkor mindenben, persze csupán a nem kevés tapasztalatom és persze csupán szerintem, reménykednek, hogy egy ideig még, meg tudják a lebukástól óvni magukat, s vannak, akik a térdeiket csapkodva mulathatnak, akkor már rajtuk is, azáltal is, hogy jókat tudnak a többieknek a határtalan hiszékenysége kapcsán, önmaguknak az örömére a saját vállaikat veregetve, időnként fel – feltörő, kuncogással mulattatni, s mivel az is benne van, remélik, hogy meg is tudják közben azt is, hogyan tudnak a sokasodó hiszékenyekből, úgy erőt meríteni, ha éppen más nincsen, hát, a sokasódóknak a titokban kiröhögésének a gyakoriságával, azáltal is ismételten fel tudnak tőltődni, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó a 73. évemben gyakorlom a hivatásomat, olvasom le a feltaláltam által a tenyereiket, akik azzal megtisztelnek és személyesen eljönnek Paksra és ülünk egymással szemben, miután bejelentkezve megerősítették azon a napon az érkezésüket, elmondom, a helyszín megközelíthetőségét is, a másik módja meg, hogy a +36302470589 telefonom és egy emailcímem által, olvasom le a tenyereiket, ha az a módja, a szolgáltatásomnak az elérhetőbb számukra, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.10. ah, ha nem tartasz ott emberileg, ahova már, a saját időd előtt felértél és oda minden és szépet és jót reméltél, ami megtörténik veled, mert úgy gondoltad, hogy a sok jót és szépet a Hazánkba beleteremtve azt megérdemled, azután majd már ott is ugyanazokat éled meg, mint amikor elindultál felfelé, mert elismert embernek szeretted volna tudni magadat, azáltal, hogy többször is átélted az elvégzett munkádból a munkavégzésed közben, feléd áradó nagyon jó érzést, mint egy beteljesülését a sok energiádnak amit addig beleadtál, s csupán a csalódás várt, amikor rájöttél, hogy nem munka alapú lett közben, meggondolták magukat, szerintem, az valószinüleg akkor pont, úgy hozta a számokat, amiket megálmodtak, valószínűleg akiknek azt akkor megígérték, a bevételeikkel arattak, aztán jött a következő álmuk, a döntők által sikeresnek tervezett, amit az Isten adta Népre, mint egy, a mindent eldöntők által, jónak vélt életformát, éppen kitaláltak és rátaláltak rakni, tán úgy is lett, szerintem, azokat az életükben ritkán, vagy egyáltalán, nem élték sem meg, se nem végeztek el semmit, hogy arra emlékeznének, tán kevés ideig, tapasztalták meg azt, ha nem volt kedvük ahhoz, ami adódott volna, hát nem dolgoztak, úgy hát, nem a szorgalmasan elvégzett, fizikai munkából teremtették meg a betevő falatját a családjuknak, a munka által aztán nem volt lehetőségük, a hozzájuk képest, túl gyorsban, a tehetségüket sem ismerték tán fel, akkor meg mire azt mutatni, hogy hivatást gyakorolnak, amikor úgy is lealacsonyítják magukat a saját nem törődöm szintjükre, s láthatóvá válik az, hogy nincsenek arra emberileg sem beérve, hiszen az ahhoz való tudás nélkül most már nem megy, remélve ha csupán beszélnek és üresbe van rakva, azt a kommunikációt, nem mindenki és napi szinten meg vannak sokan akik nem is hallottak róla, hát csupán kevesen értik igazán, inkább nem használjék, mire kiválogatják, hogy miről is szólt az, hát bizonyára lemegy sokszor a nap addigra, s közben meg megint, tiszteletlenkedhetnek, mert számukra, tán az is megengedetten történhet, nem látható az, hogyan, miből oldják azt meg, a semmire várakoztatnak és tíznél több éve bennünket, a jót és a szépet nem ígérik, abban élnek, mielőtt az Isten adta Nép, vagy a többiek, akiknek arról fontos lenne tudnia, semmit sem tudhatnak, többnyire elhallgatják azokat, hogy nekik azért, ne is reklamáljanak, önmagunknak kiválogatva éljük meg azt amit éppen akkor lehet, akár naponta, a nekünk az Isten adta Népnek szánt, váratlan változtatásokat mint gondolkodók, a saját nyelvünkre lefordítjuk, hogy értelmezni tudjuk, az sem lényeges számukra, hogy azt legalább tudjuk, hogy mit terveznek, mi legyen velünk, akiknek nincs 90.000.-forint sem a nyugdíjunk, nyilvánosságra sem hozzák, hallgatnak nagyokat, s amit tán nagy kegyesen, kimondanak, azt sem tudjuk, hogy másnapra megváltoztatják-e, s hát, ami nem tervezhető, azt teljesíteni sem lehet, azt a, hova lett a sikerélményünk lehetősége, nekünk a most is szorgalmasan tevékenyen dolgozóknak, a hivatásunkat gyakorlóknak, akik lényegtelen kisemberek vagyunk az olvasatukban, mint gondolkodóknak, tudnunk szükséges azt, hiszen nem úgy éltünk addig amíg a lehetőségeink, ha nem is bőven, de, ha kérdezték kétféle is volt a válasz lehetőségünk, tehát úgy éreztük, hogy volt, nekünk is azon belül, saját döntésünk, legalább hagytak bennünket a sorsunkat teljesíteni, s ha így megy tovább, még eljuthatunk az elszegényítésünkig is, hinnye má, mi megcsináltuk és fölülbírálták a számunkra jókat és kaptuk a semmire se valókat, szerintem, jó életminősége abból bizonyára tartósan senkinek sem lehet, sokan még megközelítőleg sem úgy éltek előtte, akik hirtelen emelkedtek ki, mint ahogy éppen most élnek, úgy tetszelegnek amikor adják az Isten adta Népnek, azt ami nekünk megjárna mindenképpen, mintha valami szívességet tennének felénk, már amikor kitalálják, akkor is úgy szövegezik meg, hogy ne feltételezzük, hogy nélkülük bármit tehetünk a sorsunk szerint, hiszen az életünknek minden mozzanatát tervezik, szerintem, hiányos az emberismeret ott, bepótolni bármikor lehet bármit, a tanulás soha nem késő és nem szégyen az, még korosodókként se semmiképpen, élünk abban amiben éppen lehet, egyenlőre, nem tudunk semmi mást tenni, a lelkünkre hatással lévő, rajtunk kívűlálló, mégis ránk ható, hirtelen, vagy hosszasan elhúzodóan, várakoztató, történések eltéríthetik, az egészségesnek tartottakhoz, szerintünk lehetséges formában, való, a tőlünk telhető, igyekezetünket, életműködésünket szeretnénk megtartani, a korosodásunk időszakában is, működésünket megzavaró érzéseket okozhatnak, azok a hatások, amik ébren, vagy alvásból felébresztően, nagy, vagy hirteln, fájdalmat okoznak nekünk, mindaddig, amíg, nem jövünk rá, hogy önmagunkért mit szükséges tennünk, a tálalása mindezeknek felénk az, hogy ha tetszik, ha nem tetszik nincs más, önismerettől az önbecsülésig történik, a feltaláltamnak az oktatásom általi, be és megtanítása, nem veszik és nem akarják megtanulni, nem tudom mi lehet mögötte, csak nem azt tervezik, hogy mások majd, oktathatják azt helyettem, nagyon halkan mondanám, ha megkérdeznék tőlem, tudás nélkül a 2024. évben már semmi lényeges és fontos nem megy, különösen az, amit feltaláltam és egy napon egy ritmusban rajzoltam meg, amit hitelesített a tömegnek számítóan sok ember, aki megtisztelt a tenyereiknek a leolvasásáért, az elmúlt 30 évben, nagy tisztelettel ezt meg is köszönöm nekik, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.09. ah, csupán kiírom azt, amit egyébként napokig cipelhetnék magamban, méltatlankodva, itt – ott felháborodásra késztető hatások lennének, na így meg is van oldva, csupán átmegy és nem marad meg, minden ami árthatna, úgy, hogy a hivatásomat gyakorlom, mert egyébként, szerintem, nekem ahhoz semmi közöm nem lenne, maga az élet és minden hatásával együtt, ki mit vet úgy arat, ám, annak van hatása, s a hétköznapokban viszont, bárhol bárkit, vagy mindenkit elér és előbb – utóbb, mindenhol és minden által, hiszen felerősödött annak az energiája, ami egyébként meg nem is lenne életszerű, viszont be vagyunk határolva, ezzel – azzal, amihez éppen kedvük szottyan, azzal védik magukat mindentől ami még tán a hétköznapokból, emberségesen hatna oda is, ah, persze csupán szerintem, ha még van bennük az Isten adta Népnek szántakat átélni és annak a hatásaiból, életszerűen mégis, a hétköznapokhoz alkalmazkodáshoz van a családjuk révén érintettségük tán, szerintem azon vannak, hogy azt kiküszöböljék, tőlük távol essék, ne is lássák, se ne érezzék, ne legyen hatással rájuk, amiben élni már több mint tíz éve vagyunk kénytelenek, itt a saját Hazánkban, s van ami általunk lett és hála az Istennek számunkra is van, bár lehet, hogy igyekeznek megóvni magukat mindentől ami hétköznapi, ami egyszerűen élhető, mert sokan élünk az egyszerűben is az egészséges körforgásunk épségére figyelve, a saját döntésünk által, mások meg a családtagjaiknak az emberséges érintésével együtt viselik, mindazt ami generációsan benne van a családjuknak a paklijában, úgy, hogy ha van egy csöpp emberi érzés bennük, akkor tudják, hogy az egyes embertől a kialakult személyiségig, akik itt élünk, ah, hát mind érintettek vagyunk, nem tudhatjuk le úgy, hogy nem veszünk tudomást róla, hogy amivel nem bírunk el, azt az Istenre bízzuk, vagy nem is a saját feladatunk az és a családtagunkhoz vagyunk toleránsak abban is, hogy ne alacsonyodjon le az amiért tettünk és a legjobb értelemben a jóban és szépben maradni kívánva, sokat vagy, ha az elődök megcsinálták, hát a szerencséseknek nem szükséges az, azért már tenniük, hiszen generációsan akár mindannyian akiknek az a feladatunk volt, tettünk érte hát megcsináltuk és használhatóan adtuk tovább, nem helyettük, értük tettünk, gondolkodókként élünk, hát nem halmoztuk fel és se nem vettük el, annyit tartunk egészséges jó életminőségnek, ahol nem kerül senki sem túlzásba, hiszen ha neki kellett volna azt megteremtenie, akkor az elő sem fordulhatna, hogy azt nem becsüli meg, mint a saját munkájának az általa elérhető, legjobb minőségét, gondolkodva élve már nem kerül bele a túlzásokba, azt mind alapnak adtuk a következő generációnk számára, ha úgy érzik, hogy számukra még lényeges annak az ismétlése, hát éljenek annak a tapasztaló lehetőségével, persze szerintem, nem elvárva azt senki által sem, ne találjanak ki arra semmit sem, hogy az számukra is kötelező legyen, mivel, hogy feladatként azt ő maga kapta a sorsában, vagy generációsan érintett lehet még abban, hát alázattal vagyunk hozzá és alkalmazkodni tanulunk abban is, csupán szerintem, ah, hogy legalább ne vessünk gátakat, azért mert mi azt nem értjük még, hiszen nem nekünk szánta a családunkon belül, a sorsunk által, az Isten, hát aki tud már toleráns lenni, annak azáltal már nem lesz gondja, aki meg még latolgatja annak a megélési idejét, halogatja, ah, ráérünk arra még, szerintem az idén, mindenkinek lesz a saját idejében tanulni, fejlődni valója, akkor is ha akkor tanulja meg, hogy tolerancia és alázat nélkül, már a tudásának a szintje, sem maradhat ott, abban amiért sokat dolgozott, közben megismerte a munka becsületét, hát egy számára megfelelő szintet el is ért, ah, bár elérte, viszont azóta és szite naponta változik és nagyon sok minden, ami hat, akkor is ha feljebb vagy lejjebb van annál, a családtagja a munkája, a hivatása által megkaphatja azokat a nem egyszerű és biznyára erősebb hatásokat is, ah, hát amit elért és megalkotott, annak azon a szinten való megtartásához, is szükséges lenne felfejlődnie, hiszen minden változik és már évek óta, akkor is ha vannak, akik azt nem vették észre, hogy nekik szükséges a változásokhoz felnőnie, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is azt kapjad, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozóként, most így 73. évemben, hogy naprakész legyek, hát gyakorlom a tehetségemből lett hivatásomat, személyesen is tudunk találkozni, a szülő és lakóhelyemen Pakson, a bejelentkezésnél megbeszélt időpontban egy az érkezővel, már előre megbeszélt időben és annak megfelelő helyszínen, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.08. ah, ember figyelj arra és önmagadra, a saját belső tartásodban lévő emberséges határaidnak a jelzésére, ha ami megtetszik, megszerzel és azonnal, tán hét határon, mindent akarnál már a magadénak tudni, s ha eljutnál odáig és menet közben úgy sietsz, hogy elfeledkezel az egészséges saját lehetőségeiden belüli, magadhoz mért körforgásodról, az önismereted sem fontos neked, hiszen minek, amikor az egyre bővülő csupán számodra létező lehetőségeid által, már amit lehetett megoldottál, a sajátodnak tudhatsz már, időnként, amikor a saját érdeked azt kívánta, hát, mint aki a sajátját osztja, úgy adtál, hogy érezzék a törődést, el ne felejtsék kit kell amikor eljön az ideje, újra ott tudni, ahol már sokan el sem tudják képzelni, hogy más is lehetne ott, s azért elhagyták az országot, ah, tán, azzal az érzéssel indulnak neki, hiszen minden azt mutatja, hogy ne képzelje senki, hogy tán mást is el lehetne oda képzelni, eszükbe se jusson, azt gondolni, minden arra utal, hogy az lehetetlen, hogy felnőjön valaki oda addigra, hogy alkalmas legyen arra, mint egy a Hazánknak az Isten adta Népet tisztelő és a hétköznapi életünket tervezhetően élhetővé tevő, a lehetőségeinket velünk is megismertető, számunkra is jó életminőséget biztosítani tudó embert, meg tudjunk addigra ismerni, az Európai Parlament szerint is, arra emberileg is, s szakmailag, hozzáértően alkalmas, az Isten adta Nép, a Hazánk által is, tisztelhető vezetőnket ismerjük föl benne, aki ide született és ide teremtett, itt járta az iskoláit, tehát abban nevelkedett, s nevelte fel önmagát a fokozatosságokat átélve tapasztalt, a földön van mind a két talpa és ismeri az egyszerűség nagyszerűségét, átérezte már többszőr is, a saját maga által elvégzett munka becsületét, nem képzeli többnek magát az Isten adta Népnél, az egészséges körforgást a hétköznapjainkban felismeri, mivel az életében ott tart, hogy már a saját sorsát élheti, már tudja hol vannak a emberséges határai, úgy hát már, emberileg a helyén van és úgy már, a sok pénz sem tudja elrontani, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó a 73. évemben, várakozom, hogy vegyék meg amit feltaláltam és vigyázzanak rá, mint egy az arra már igényes embereknek, a saját sorsukat megismertető hiteles alapra, a továbbiakban, oktathassam a feltaláltamat, az arra igényeseknek, hogy a saját sorsukat éljék utána, amikor már ráébredtek, hol tartanak a generációs feladatukban, az is töltse el őket jó érzéssel és tartással, mert az eredménye a gyakorlati tapasztalatom szerint, hogy utána van már önbecsülésük, s ha már volt is akkor, ah, hát, még értékesebb lesz az számukra, amit elérhettek és a következő generációnak alapnak adhatják ide a Hazánkba, hogy maradjanak itthon és jól érezzék magukat, s éljék a sorsukat a saját Hazánkban, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.07. ah, ha hiszed, ha nem, szerintem, átmegy minden rajtad és mindenkin, mint energia, vagy akár a hatása annak, amivel és akivel találkozol, ott marad benned annak a hatása, ha nem figyelsz arra, hogy mit jelez a belső kontrollod, bizonyára azt, hogy beszéljed azt ki magadból, nem tartozik az mindenkire, egyre inkább szükséges figyelnünk, a saját énünk mind a két oldalának a jelzéseire, van a bal, ahol a racionális jelzések vannak, s van a jobb, ahol a lelkes és a szíves oldali jelzések vannak számunkra, hiszen mind a két oldalunk rólunk szól, nekünk jelez, hogy mit szükséges úgy megoldanunk, hogy kiszolgáltatva, az arra méltatlanoknak, sem senki másnak, ne legyünk, szerintem, ah, fura fintora van annak is, hogy mi az Isten adta Nép, azon sokasága, akik nem hoztuk az üzleti érzéket ahhoz, amiben most vagyunk kénytelenek élni, s mégis elvárják tőlünk ugyanazokat, amiket a racionális énükben otthon lévők, jó vagy kitűnő üzleti érzékkel rendelkezők, most éppen, mivel nem sokan vannak, akár ezt nem tudva, vagy tudomásul sem véve, midezek okán, meg is gazdagodhatnak, valószínüleg nem is jut eszükbe, ha nekünk is lenne üzleti érzékünk, akkor bizonyára nem csupán számukra potyogna a Hazánkban fellelhető, az Isten adta Nép, tehát általunk eddig ide teremtett, már tán fel is halmozódottak által nyugodt lelkiismerettel meg is gazdagodhatnak, amikor és ahol megteheted, s amit kimondasz, azt tükrözi, amit átéltél vagy átélsz, amikor takarítani kezd, a lelkes éned, lehet, hogy szívesen tennéd, azt amit a szíved jelezne feléd, viszont, azt is szükséges elvégezned, hogy a józan eszed mit mond arra neked, hogyan oldjad azt meg úgy, hogy ne ütközzön az éppen, a döntők szerintivel, a szerintem, az éppen akkorra szóló, aktuálisan beszabályozottakba, mert elvárnák, hogy azonnal álljunk rendelkezésükre azáltal, ahogy feltételezik, hogy amikor kigondolják az már át is ment az Isten adta Néphez és azonnal azok szerint éljük az életünket, s mi lenne akkor, ah, ha az valóban úgy lenne, akkor a következő elképzelésükhöz már váltanak, s bejelentés nélkül, nagyon gyorsan megváltoztatnak, ugyan hogyan mennének át, tán naponta, óránként, vagy a hangulatot közvetítőként teljesíthetőkként, ah, azt a, szerintem az elvárásuk felénk az Isten adta Nép felé, igen alapos, ahhoz, hogy kényelmesen legyenek azokban, amit mindenkitől elvárnak, válogatás nélkül, hiszen nem is gondolnak akkor tán, arra, hogy valamiket megígértek oda, ahol azt várják, hogy erősítsék őket abban, amit éppen azért gondolnak ki akik teljesíteni akarnának és még az is lehet, hogy azonnal, valószínüleg jól meg vannak fizetve azokért, akik arra vállalkoztak, nocsak, tán tényleg fel tudták mérni, hogy mennyit ér az Isten adta Népnek a Hazánkért és a generációsan következőinkért, emberileg az, hogy teljesíteni tudjunk, azok annyira megalapozottak, hogy fel tudják tán mérni, ah, szerintem tán ahhoz azon a szinten lenne szükséges működniük, nem csupán a látszatosból láttatva és irányítottan, akit éppen megcéloztak hátráltatva, vagy az írását lenyúlva teljesítenek oda, ahova elígérkeztek tán, az Isten adta Nép által a Hazánkba teremtetteknek az elért és már évek óta abban élőknek, akár a szegénységi sávba helyezetteknek is van, egy addig elért, őket tükröző emberileg teljesített szintjük és azért lettek ők is tisztelhetők, mert azonosak emberileg is, azzal a magas szinttel, s azért várják el az azonnali teljesítést, mert tapasztalják, s azáltal, szerintem, tudják, hogy zömében, nagy tudásuak, magas szakmai szintet elért, feltaláló a Hazánkban hiteles, szintje is van az Isten adta Népnek, sokféle kultúrába született és fejlődhetett, az intelligensek sokasága, az Isten adta Nép az maga, azt is elvárják hát, a döntők, hogy mindent tudjál és azonnal, úgy is éljél, tarts be azt amit kitalálnak, hogy az Isten adta Népnek ne legyen rá ideje, hogy kibeszélje vagy leírja, azt ami fáj, nincsenek hozzáértően empatikus emberek, akik mehallgatnák, hogy mitől szenvednek a saját Hazánkban, az éppen rájuk rakott fékek által, másból sem állnak, már szinte a hétköznapok, mint valamiről és vagy valakiről éppen már megint elköszönni, vagy megemlékezve utólag méltatni, s azt felrakni, hogy mennyire fáj az akkor éppen nekik, s ezt minden adott lehetőséggel meg is ismétlik, nem mintha ez nem lenne emberies viselkedés, csupán ami elmúlt, azt méltatni, aki elment azt meg amíg élt szenvedni hagyni, mert az emlékezni könnyebb tán, a múlt, lesz az alapja mindennek, ami nélkül nincs se élhető jelen, sem megalapozható jövő, adj tiszteletet a múltnak, s legyen az alapja a jelennek, hiszen megszenvedtek azért a múltban, ah, most is tartást és méltóságot adhatna, az Isten adta Népnek, hát magának a szeretett Hazánknak, amit átéltek az itt élő emberek, mind érintettek lettünk általa, viszont lehetőségünk nem volt adott ahhoz, hogy azóta a megelőzésben érjünk el, most már bizonyíthatóan hiteles teljesítményeinkkel, amiket a döntők és az őket erősítésre álltak, hagynák, hogy a felszínen láthatóak legyenek, s azért küzdenek akár naponta, hiszen valószínűleg kitüntetett figyelemben részesülhetnek, mert szerinte, láthatóan egyre többen vannak azóta, a rajongóik és a velük azonosulóik, a szerintük működőik, a megmondóknak, szerintem és már sokak által megfogalmazva látható az, hogy egyről és egybe megy minden, s mire észlelték, betöltötték és tán naponta betöltik azokat a lehetőségeket, amikkel nevesítik a saját elgondolásaikat, s akik nem tudtak elmenni, vagy kitartanak a Hazánk mellett és itthon maradtak, évek óta várakoztatva, elhasználódnak, ha nincs aki visszafelé osztaná azt, ami által azóta elérhetett abba a neki meg sem járt magasságba, na hiszen jól ki vannak találva, hogy a számok mindenhol és mindenben rendben legyenek, szerintem azzal igyekeznek felerősíteni azt, amivel és amiben már észlelik, hogy az Isten a hatalmát visszavette, tán úgy találta, hogy az emberek még nem érettek arra és szégyenkezni sem szeretne, hogy mennyire tudtak mellé menni, azáltal, amikor önmaguknak is betudhatták és vélt hatalmat érezhettek, s nem a jóra és szépre használták, én magam a megelőzésben találtam meg, a tehetségemnek megfelelő szóhasználatokat, s azt, ami által hitelesen már a feltaláltam által oktathatom azt, ah, ha már nem is volt semmi amivel érvelhettek volna, ha nem változtak és most sincs kedvük a nehezeket átélni, mert elhiszik még mindig, hogy a többiek felett állnak, viszont szerintem, még csupán kevesen nőttek fel a jelenhez, a múltba révedve nem érhetnek el az Isten adta Néphez, mert az maga a Hazánk az és ha, ma már nem rólunk szólnak a jók és a szépek, amiket ide teremtettünk, amióta gondolkodni tudunk, mi magunkért is teszünk, hiszen összefüggésében látjuk azt, hol vannak még azok a részek amibe nem nyúlhattak bele, mert szerintem, 9. éve annak is, hogy az Isten a hatalmát visszavette, hát kiről is szólhatna, az amit mi a Hazánkba bele teremtettünk, az rólunk szól, az Isten adta gondolkodó Népről, tán csináljanak mérleget, bizonyíthatóan, úgy hogy az, amit úgy intéznek, mintha megkaptuk volna és a jólétünket szolgálná azóta, mit és mikor tettek a Hazánkért jót és szépet, hova lettek azok amiket alapnak szántunk és meg is csináltunk, a következő generációnknak, persze csupán szerintem van ez így, hiszen tömegnek számítóan sok ember tisztelt meg a tehetségemmel naponta a gyakorlatban, személyesen és online szolgáltatásaimért, s abból lett a hivatásommá, hiszen közben feltaláltam, valami nagyon hasznossá tehetőt, ami hasznára lehetne a gondolkodó Isten adta Népnek, a sorsukat, a családjuknak a rájuk feladatként vetül tán, a saját idejükben, a jó sorsukat, a generációs feladataikat ismerhetnék meg, a feltaláltam által, amit egy napon egy ritmusban rajzoltam meg és abban a ritmusban oktatom, ahol éppen arra már emberileg éretten és a szakmájukban is, az elért szintjüknek a felerősítéseként, igényesen felvállalják az oktatásomat, Heringes Árpádné prevenciós vagyok egyéni vállalkozó a 73. évemben, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.10.06. ah, ha, azt a, van ám a jól végzett munkának is becsülete, ami az önbecsülésig visz és azáltal örömérzetet ad, ah mert azáltal, meg tudod tartani az emberséges életminőségedet, s szerintem, ha nem viszed a munkát túl, a saját egészséges életritmusodnak megfelelő, védelmeden, mint a jól működő egyensúlyodon, a belső kontrollod által, a saját idődben jelző, életritmusodon, akkor szerintem, nem lesz belőle munkamánia, megtanulható a feltaláltam által oktatom, hogy érezni tudjad, hol vannak az egészséges határaid, s szerintem és mindent a saját életritmusodnak megfelelően átélsz, s az történik az oktatásom közben, hogy a saját életritmusodnak megfelelő módon haladunk, amíg azt magad szerint még nem tudod kontrollálni, addig csupán én alkalmazkodom, mindent kontrollál a gondolkodó agyad, megtanulhatod, a saját életritmusodban, hogyan maradhatsz, akkor is, ha, mások az elvárások feléd a munkádban, vagy a hivatásod gyakorlása közben, s ha, majd már, a saját idődben és tudásod által, nem a rád rakott mások által felgyorsított ritmusban haladsz, akkor meg tudod tartani a szakmádnak, hivatásodnak a saját magad szerinti ritmusában is az önérzedet, amikor már átélheted az önbecsülésedet, mint az abból eredőt, a saját munkádnak, a saját idődben és az általad felfogott becsületét, s azáltal az emberséges tartásodat megtartod, ha tudod mit jelent az, meg tudod tanulni a feltaláltam által, ha érted ezt amit leírok ide, hiszen az a ritmus amiben most vagyunk a Hazánkban, az szerintem, vagy megálmodott, vagy csupán egy elképzelt életforma, nagy valószínűséggel a kitalálója által sem lett az kipróbálva, mielőtt ezt a senki sem tudja tán, hogy mit, ránk rakták volna, abban a csak egyféle ritmusban van az és nagyon alacsony szinten meghatározva, persze csupán szerintem, ah, tán nem lett annak az életszerűsége se átélve, csupán, tán felmérve, sem a emberekre való életszerű hatása sem, persze csupán szerintem, se a hétköznapokban, vagy a munka közben, ah, tán semmi által sem lett az előtte kipróbálva, hogy a gyakorlatban, életszerű-e, vagy jól működik-e, vagy életszerű-e egyáltalán annak a tovább hatása, s az emberséges el nem várhatón is túl van-e az, na szerintem, az is igaz, ha jól kivan mindenki fárasztva, nem sok kedve van ahhoz, hogy reklamáljon, különösen akkor, ha nincs is hol reklamáljon, amikor szinte minden meg lett változtatva, egy bizonyos ritmusban történt az, a gombnak a sorozatos nyomása, tán valakinek, valamit jelentett az, hogy a dobszóhoz hasonló ritmusban történt az meg, szerintem, akkor, azáltal, tán, szét is csúsztattak mindent, ami addig lehet, hogy nem a legjobban, viszont legalább működött, ah, szerintem, mint semmiféle változtatás tervét sem, nem jelezték előre az Isten adta Népnek, hogy minden ami addig megszokott volt, meg fog azáltal változni, mindenkinek, viszont az is lehet, hogy csupán nekünk, akik nem rájuk szavaztunk, s érezhetően, se nem az Isten adta Népnek, sem nem a Hazánknak megfelelő ritmusban lett az, beletuszkolva, tán kitöltve egy üresen mard helyet, valamiért valahova, s azt sem tudhatjuk, hogy miért és hova, felelt meg azzal, aki eldönti felettünk mindazt amit megváltoztat, na persze csupán szerintem, nem tudom van-e egyáltalán, aki az Isten adta Népet felvállalja, ezen a saját elért szintünkhöz képest, nagyon lealacsonyított szinten is, s úgy gondolja még, hogy közülünk való, hogy életszerűen át tudja-e azt élni, hogy mi minden hiányzik abból, hogy úgy éljük az életünket, mintha nem csupán egy kultúra és elért szint létezne, s az még a jóban és szépben most is, s értünk is szólna, ehhez szükséges az, persze csupán szerintem, hogy az Európai Parlament is érezze át azt, hogy élünk mi, akik rájuk szavaztunk, mert bennük bíztunk, hiszen ott nem csupán egy ország dönti el, azt, hogy mi az és hogyan legyen életszerű az nekünk, miként éljük a hétköznapi életünket, anélkül, hogy megkérdezne bennünket az Isten adta Népet bárki, a ránk rakott hétköznapi életünknek a ritmusáról és annak a következményeiről, abban tán lehet még bízni, hogy emberismerettel is rendelkeznek ott, az Európai Parlamentben, s tán még azt is belátják, hogy mi az itt élő emberek, nem akarunk elgépiesedni, a saját Hazánkban és a nem miáltalunk megszavazottaknak, a túl gyakori, s bármikor, akár egy napon belül is megváltoztatható, döntéseinek, a következményei általi, ránk rakott, hirtelen változtatásai miatt, akár kibillenthetők legyünk az egészséges egyensúlyunkból, ha nem változtatnak mindezeken, ki tudja meddig bírjuk ezt a tőlünk idegenné tett életformát, a saját elért életminőségünk helyett ránk rakottat, vagy kipusztulunk-e, mint nyáron a hóvirág, átélve a jót és a szépet, amit ide teremtettünk a munkánknak a becsületével, s a hivatásunk gyakorlásával, vagy a feltaláltunk által, mi is abban az éleltminőségben, a jót és a szépet, átérezve szeretnék leélni a saját életüket, a saját Hazánkban, a sorsunkat is teljesítve és a generációs feladatainkat is alapul hagyva, a tehetséges, intelligens, az elért szintjüknek megfelelő, az emberséges életformájuknak és kultúrájuknak, a megtartására is igényes következőknek, mint amire az Isten teremtett bennünket, mindannyiunkat, persze csupán szerintem, ah, láthattam sokféle világrészben élők tenyereit, az akkor még, számomra is működőképes formában, az online szolgáltatások által, nem különbözött a személyes találkozásoktól, a feltaláltam általi formában történt az is, az átküldött fotóik által, a tenyereiknek a leolvasása, másban, mint a saját kultúrájuk és generációs feladatukat élték meg és voltak, akik már, a más országokban való tapasztalásaik által, hazatérve, a sorsuk szerint élhettek, mert eljutottak a nehezeket felvállalva és elvégezve odáig, vagy generációsan élték meg a nehezeket az elődeik ott ahol születtek és teremtették meg azt, ott is nehezek által és hagyták az alapokat azon a megélhető szinten meg nekik, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó vagyok, a 73. évemben gyakorlom a feltaláltam szerint a hivatásomat, oktatom és leolvasom a tenyereiket az engem megtisztelő, arra igényes embereknek, amikor az időjárás megengedi megint találkozhatunk személyesen, a telefonomat, +36302470589, hétköznapokon, 10.00 és 14.00 óra között felveszem, ha meghallom, a más időpontban érkező hívást, felveszem, Paksról a Hergál Házból, szeretettel 2010. év óta, a julamami védjegy,

2024.10.05. ah, ugye az örömérzetet megőrzitek, s nem azonosítjátok be és koncentráljátok, csupán egy életörömre, ah, ha túlzásba estél, vagy a túlzásig mentél, tán túlbillentetted magadat, ah, hát akkor bizonyára onnan, vissza is nehéz lesz találnod, ha nincs hozzá kellő önismereted, azáltal tudhatod, hogy saját magad által kontrollálva, meddig mehetsz el, ah, mert, ha másokra bízod magad, egyenként a személyiségük tekintetében is, tán még másoknak az igényük szerint is dönthetnek majd, ah, ha nincs meg a fokozatosság ismerete, a saját megtapasztalásodnak a formájában neked, önmagadhoz képest, ah, akkor tán a saját idődben fel sem ismered, mikor hol és mennyire mehetsz előre, ha mindig arra vágysz, hogy felfele, ha úgy érzed, hogy azt is megtehetek, hát odáig mégy el, hogy vágysz már tán, a többieknek a feje tetejére, ah, hátha arra vágynak, majd kellő ideig mondva, mindenkinek a tudtára adva, s előbb azt nem hagyják abba, amíg a felsorolását meg nem hallják akiket az illet, amit találtak és amit már átlátnak, tudják, hogy addig nem vették észre, hiszen most értek be az összefüggésében látásra, s magad meg, abban reménykedsz, hogy úgy működnek, mint ahogy ismered magadat, elnagyolják, mert abban reménykednek, hogy akkor nem lesz, túlmunkájuk azáltal, egyébként is majd lesz mindig valaki, ah, akire a felelősséget neked nyugodtan lehet hárítani, hát akik erre már rájöttek, hogy nem odavalóként működsz, s azóta már keresik a lehetőségét annak, hogy a megfelelő megoldással le is tudják érdemben azt és végleg, ah, ha netán, a saját maguk igazolására, nyomot akarnak hagyni, hogy a többiek se ugorjanak át rajta, tanulmányozzák azt aprólékosan és pontosan, számodra meg ott van a lehetőség, ah, tán egy lépcsőfokot ismételve, még a talpaidat oda erősen nyomva is meg szükséges tegyed, hogy ott maradjon a lábaidnak a nyoma, mert sajnálatos módon nagy divat lett, hogy kitalálnak arra felrakva a szintjük fölé jelentkezőket, ah ugyan már, hamar körbeért azon próbálkozás, hogy kitűnhetnek a nagy világban azzal is, az arra már emberileg is beérett, tehetségesek helyett, begyűjtve az esetleges közbeni, innen – onnan is, a túlságosan sok pénzbe került, kifacsart módjukon, mert megszokták, hogy úgy sem néznek utána, hogy hiteles helyről jöttek-e, azok az elismerések, tudatában vannak, annak, hogyan lépjenek előre, odáig menve, ahol már nem nézik, honnan jöttek és hogyan tették meg annyira gyorsan haladva felfele azt az utat, amire másoknak évtizedek voltak szükségesek, hogy önmaguk számára egyenként is, hitelesítse az Isten adta Nép azt, azt a, az meg, látható volt, hogy annak is vége, hiszen igen vakmerően, önmagukig felérve, félre nem érthetően, rongyokba öltözötteket láttattak ott, ahol a legmagasabb minőségekhez szoktak, ha belenyúlsz mindenbe, ami előtted is nyitva van, hiszen az ott a megszokott módon működik, ugyan miért gondolnák rólad, hogy bekerülhettél oda, úgy, hogy nem mentél át az emberesedésnek a nehéz útján, s azt és ott is, úgy teszed veszed, amitől másokban kiváltod a hiteltelenséged, azáltal amikor rájönnek, hogy mi váltotta ki belőled, az valóban eredeti, keresed a lelked, ami valami miatt odalett, tán még mielőbb felnőttkorba kerültél volna, nem tudásod által kerültél oda, úgy hát, a feladatodat sem tisztelted annyira, hogy meg tudtál volna, legalább általa változni, azt az oda már nem elfogadható, a helyzetednek nem megfelelő, ám a kultúrádba belefér és az oda megfelelő azáltal, mint elintézési mód, ott már nem megfelelő, hát amikor elnézték neked, a helytelenkedéseddel együtt ott, ahova nem is kerülhettél volna be, csupán a nem munkával teremtett pénzmennyisége emelt abba a magasságba fel, ah, hát attól nagyon különbözöl, ami ott elvárható lenne emberileg és az annak megfelelő szintű tudás is elvárt ott, megtanulják, azt, hogyan tudjanak érdemben tenni, pont azáltal amit oda bevittél, létrehozzák a legalsó szintnek megfelelő bekerülési lehetőségeknek, az ott gátló és fölösleges voltát, pont akik a tudásuk és emberségük által kerültek oda, akik azon a szinten már arra igényesen és ahhoz éretten, kerültek oda be, ami a köztudatban, a legfelsőnek tudott, mindazok számára, akiknek van igénye arra, hogy legyen emberséges tartása addigra, nem csak belebbent oda, hanem van hozzá a tudásában múltja, ha nem változol meg és nem pótolód be azt az igényességi lépcsőfoknak megfelelően, hát valószínüleg, tudtodra adják azt, hogy nem vásári komédia az, amikor aztán már kénytelen leszel, oda teljesíteni, mert megszabják azt szigorúan feléd is, s mivel megszoktad és addig jól bejött, hát még mindig másokra mutogatnál az alacsonyabb szintekre, s ha nem veszik észre, hát másokba, a jó minőségű munkájukkal elért szintjükön már, mint aki odatartozik, magadat emelve, s számukra lehúzóan kapaszkodnál, kerül amibe kerül, elhallgatva mindent, amiért mivel nem tudja, hogy van lehetősége, az Isten adta Nép nem reklamál, mert nem tudja, hogy sok mindent képes lenne megvalósítani akkor, a saját számára mivel megjár az, behozni tudni onnan teljesen szabályosan, ha ismerné azoknak a feltételeit, mi a módja annak, hogy felvegye a kapcsolatot, a legfőbb helyen lévőkkel, akik még tudják mire esküdtek ott és a saját Hazájukban fel, akikre szavazott az Isten adta Nép és azáltal lett az, aminek itt jól is lehetne működnie, jólétben is élhetne, azoknak az összegeknek megfelelően, amik tán be is jöttek ide a Hazánkba, a Hazánk meg maga az Isten adta Nép, s ha elhiszi azt, hogy a Hazánk, nincs abban a helyzetben már, hiába keletkezett sok minden által, undora azáltal már, s ha az fokozódni kénytelen, mert a hatások érik bőven, ki védi és óvja majd, ha az ahhoz emberileg még, sem tudása által nem, ah, hát ahhoz megfelelő tartással sem rendelkező, az is felszínen van már, hogy a megváltozott és az alkalmazkodni tudást elváró, körülményekhez igazodni nem képes, sem ahhoz kellő tudással nem rendelkező, mégis itt mindent eldöntőnek, az okoskodó szintjét is, akár naponta változtató próbálkozásának, van az Isten adta Nép kiszolgáltatva, persze csupán szerintem, mivel nincs bejelentkező az oktatásomra, hát ide írom ki mindazt, amit ha nem írnám ki ide, annak az energiája azáltal bennem maradna, az egészséges körforgás miatt írom most, volt amikor kifestettem, vagy videókat készítettem és tettem fel több mint 600 db-ot a Facebook és a JuTube is látható volt belőlük, mivel magam találtam fel és rajzoltam meg azt, ami a szolgáltatásomnak és az oktatásomnak az alapja, hát tudom, hogy minden energia és ha a tudás által keletkezik és nincs mód arra, hogy kiadjuk, hát igyekszünk megtenni azt, hogy azáltal, az annak megfelelő pénzbevétel legyen általa belőle számunkra, akkor nem lennénk kiszolgáltatva oda, ahol önmagukhoz mérten túlságosan magas szinteken élnek, nincs vége, sem hossza, a mondvacsinált kifogásoknak, hogy ha nincs meg a negyven igazolt évünk, mert akkor úgy találták jónak, hát nettóból számoltak, az volt tán könnyebben megoldható számukra, akkor mi az Isten adta Nép korosodói, most is ki vagyunk azáltal szolgáltatva, ha nem szorgalmazzák, valami módon a megoldását ennek, úgy leszünk leminősítve önmagunkhoz mérten, megalázó helyzetbe hoznak bennünket, hogy senkinek se legyen lelkiismeret furdalása, hogy annak idején, nem akarta tudomásul venni a jelzést oda és hagyta tovább menni helytelen változatban, tán csupán azért, hogy ne okozzon az kényelmetlenséget számára, most már beérett éppen, haladunk oda, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk, mi az Isten adta Nép korosodói és a gyermekek, s a fiatalok, s ők a kis és közepes vállalkozók, akik most másoknál dolgoznak és a munkájuknak megfelelő minőségben nincsenek megfizetve, a legnehezebbeket visszük, úgy, hogy aki ezt a ritmust diktálja, nem így él, hanem tán a legmagasabb szintű életminőséget éli meg, úgy, hogy azt el is hiszi és ki is terjeszti mindazokra, akik kellően bólogatnak neki, hogy az megjár és csupán nekik, hiszen már bővül a családtagok is előkerülnek, meg az is lehet, hogy már követelőznek, mert tán ígéretet tett nekik, persze bocsánatot is kérek, ha szükséges többször is, megszoktam az alkalmazkodást oda, ahol a hatalomba kerülő elvárja azt, mondom, viszont csupán akkor, ha nem sérülnék bele, ami most már őket sem illeti meg, hiszen szerintem, az Isten, az akkor még számukra adott volt látszatosat, tán még kevesek számára észlelhető módon, az Isten adta a hatalmat és azt, vissza is vette, szerintem már 9. éve annak is, csupán jelzem oda ahol ezt esetleg már érzékelik, az addig vélt hatalmuknak a hiányát, igen tudom, már én magam is várom, hogy megoldódjon a személyes találkozásunk lehetősége, akkor is felvállalva, ha az idő már hűvösebb, majd felöltözünk, arra alkalmas öltözékbe megyünk oda, köszönöm, ha arra igényesen megtiszteltek és leülünk egymással szemben, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozóként gyakorlom a hivatásomat, a 73. évemben, szeretném megtalálni a megoldását annak, hogy megmaradjon a tudásom által elért szintem, s vele együtt, a 90.000.- forintot el nem érő összegű nyugdíjnak mondotthoz, havonta a megfelelő pénzösszeg, amit ahhoz, mint a megélhetésem összegét, a tudásom által keresem meg, s eltartom magamat és megtartom azáltal is, az emberi méltóságomat, ha valakinek, ez nem lenne tartást adóan életszerű, ah, tán ne tőlem várja kérem szépen, a saját családján belül beszéljék meg, ha vannak annyira jó kapcsolatban egymással meg tudhatja azt, hogy hova szükséges az életében, a mostani önmaga általi tudásával, oda visszagondolnia, hol nem figyelt kellőképpen a saját idejében, önmagához képest, az emberi tartására, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Paksról a Hergál Házból, szeretettel 2010. év óta, a julamami védjegy.

2024.10.04. ah, persze csupán szerintem, ha úgy tűnik, hogy végig is ment az, s már látható a felszínen, mindaz amit mások az emberséges hivatásuknak a gyakorlása okán nem vállalnak fel, mert van annak hatása mindenkire, hiszen van abban ott is, ami nem az Isten adta Népről szól, ha ott is tart már az, hogy csupán a döntőkről szeretnék, hogy szóljon, attól még meg szükséges találni azt a formáját, hogy értünk szükséges szólnia elsősorban, ah, ha mi nem rájuk szavaztunk és azért vagyunk minden jón és szépen kívűl, amit az Európai Parlament megszavazna nekünk, adja az Isten, hogy értünk is szóljon, ah, hát bizonyára nagyon vártan, átmenne rajtunk, a felvállalt feladatuknak és az ott döntő sokak számára ugyancsak, az értünk is való törődésüknek, az emberséges hatása, s mint gondolkodóknak megújulhatna azáltal is, a hovatartozásunknak az energiája, legyen a jóból és szépből, mindenhol ahol arra van igényük és azért tesznek, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó a 73. évemben, gyakorlom a hivatásomat a feltaláltam által, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.10.03. egyszer majd, amikor eléred azt az időt, hogy mindened meg is lett és még annál is többed van, s keseregsz amiatt, mert az nem jött be, hogy ünnepeljenek amerre jársz, mint amikor felfele haladtál a ranglétrán, a rajongók vettek körül és az is előfordulhatott, hogy hosszasan történt az veled, s aztán amikor már, a lemásolók, hamisítók, a védjegyet ami a nevedre került, befizetted a diját annak is, s nem szól rájuk senki sem, az azt árúsítók sokaságával szembesülsz, megteszik, mert állítólag, ha ígéretet adnak a nagy teljesítményükre, hát meg is tehetik, ha ezt is átélted és még nem omlottál be, kerültél magad alá, mentél a viaskodásaid átlal az egészséges körforgásodat farigcsálva, akár azáltal tönkre, hát azt az élet odarakja majd, hogy egyes nagyon alacsony és számukra, nagyon magas szintekre kerültek, elkezdik lealázni, őket akik a tehetségükkel, szorgalmukkal, a szakmai tudásukkal, a hozzáadott emberségükkel már ott vannak a sikerben és azt meg is élik, hiszen a sorsukban benne van az is, amikor haladsz előre és nem ártasz, se nem bántasz, magadra is megtanulsz jól vigyázni, majd sokszor próbálnak lekicsinyíteni, hiszen ahhoz szoktak, amikor beálltak a nem létező sorokba, s ah, ott talán azt várják el tőlük, hogy a tehetségeseket, amennyire lehetséges, vigyék le az elért szintjükről, hogy az általuk jól kitaláltaknak, azután odaszántaknak legyen helye, mintha ők lennének annyira tehetségesek, abban a szakmában és azáltal a hivatás által, azt a szintet az alkotásukkal, ők érték volna el, s ahogy látszik, egyre több jelentkező van ezekre a mondjuk, leminősítésre ráálltakra beállt posztokra vágyókra, a már hiteleseknek a hiteltelenítésére beálltakból, mert a könnyen jöttet látják benne, azt hiszik, hogy ha lehet, akkor szabad is, hát szerintem, a nagy tapasztalatom azt mutatja és a hivatásom hitelesíti, hogy majd megtudják idejében, ha emberileg nem jutottak el, a születésükkor, a tehetségükkel hozott szakmai magasságukig, azt megtartani is szükséges lenne ám, meg lehet tanulni, ha a tisztelet és a szeretet, az adni születtünk mindannyian életszakaszod, kimaradt volna az életedből, ha nem a sorsodat élted addig meg, amikor a hirtelen lehetőségnek nem tudtál ellentmondani, ah, ha majd nagy szerencséd lesz és ebben a szinte lehetetlenben, meg is öregszel, hiába várod, a beteljesülést, hogy akkora tiszteletben részesülj, hogy mindvégig kitartson az, amit addigra, nagy valószínűség szerint meg is érdemelnél, ha a sikeres fázisodban, nem tartasz mértéket és minden szintet uralni akarnál, hát az is lehet, hogy bevonzod ám, az irigyeidet, ha meg a kultúrád tekintetében adott az, hát akkor tudhatod, hogy miattad, nem változott az, ah, persze csupán szerintem, ha nem vagy tisztában azzal, emberileg is elég érettnek szükséges lenni ahhoz a feladathoz, amit felkínálnak és nagyon nehéz lenne azt mondanod, hogy köszönöd nem, hiszen nem vagy tisztában vele, hogy az igennel mit vállalsz fel, nem tudsz lemondani róla, mert arra vágytál, hogy kiemeljenek és elismerjenek, na meg bekerüljél oda, ahol láthatóan, már minden lehetőséggel élhetnek a többiek, mivel odáig elértek és megtehetik, hogy egymást kitüntetik, vagy kicsinálják, mert ha már ott vannak és rálátnak, azt is csupán ők élhetik meg, hát akkor, akár azt is, minden felelősség felvállalás nélkül megtehetik, mindezeken látszik,hogy nem változott semmi, ebben a gondolkodóknak túl hosszúra nyújtott, az Isten adta Nép számára hiányossá vált időszakban, mivel nem abból indul ki és halad az egészséges körforgásban előre, hogy mi jó az Isten adta Népnek, s azáltal magának a Hazánknak,ahogy esik puffan, eszi nem eszi nem kap mást, mivel csak ők vannak, akik dönthetnek, a fejlődés emberileg számukra lényegtelen, a könnyen jött pénzeknek van tán annyira erős vonzása, hogy azt látják sikernek és semmi egyebet, nem ismernek el, hiszen emberileg nem mérik fel, így aztán továbbra is, azt mutatják kifele, amit megtartottak és az abban nagyon magas szintekre ért, önjáróvá váltakkal, felfokoztatnak, arra a szintre, hogy akik nem néznek mögé, elhiszik amit mondanak, ők csupán a látszatra adnak, úgy hát elhiszik, azt is, hogy még mindíg hatalmaskodhatnak, hogy nem csupán az Istennél van a hatalom, nagy reménnyel vannak és teljesítenek az elvárások szerint, ah, hátha nekik is leeshet még abból, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, a 73 évemben, gyakorlom a hivatásomat a feltaláltam által, hol személyes találkozással, hol meg a telefonom által, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.10.02.van-e neked tartalékod, vagy már elfogyott, persze csupán szerintem, a sokféle késleltetés és a közbeni igérgetéseknek a következménye lett az is, hogy nem lehetett befejezni a sorsát, aki még éppen ott tartott, hogy önmagáért tegyen, mert az alappal volt elfoglalva addig, hogy időben menjenek a következők az útjukra találva és a saját sorsukat megélve, akkor is, ha nem mentek sehova, hiszen az is beletartozik, a személyes szabadságunkba, hogy nem avatkozunk bele, a családunknak az életébe, hiszen egyedül születtünk, mind más sorsot hoztunk, az egypetéjű ikreknél is azt láttam a tenyerükben, hogy a sorsuk nekik is más, ha az előző generáció nem tudott eljutni oda, hogy megalapozza a saját sorsuknak az alapjait adni tudja, hiszen mindegyiknek más az alapja is, akkor azzal párhuzamosan szükséges tennie, azt ami a sorsában benne van és a hétköznapjainkban is adott, amikor az oktatásom által megérintünk egy – egy éppen aktuális témát, ami akkor foglalkoztatja őt, aki az oktatásomra azért jelentkezett be, mert éppen ott tart, hogy válaszokat szeretne kapni, hogy miért nem tudta még addig megoldani azt, hogy már a sorsát élje, úgy, hogy ne ártson a késleltetéssel, azáltal a többieknek sem, ami tán addigra már zavaró hatással van az életére, viszont megoldani nem tudja, amikor a ott a tenyereiben tanulja olvasni a saját sorsát, hiszen követjük azt is, együtt az általam egy napon, egy ritmusban megrajzoltak által, azt az oktatási formát akkor is, ami azáltal is hitelesen igazolja, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, a 73. évemben, szeretném átadni és be és megtanítani mindazt, amit a feltaláltam által tudok, hazaszeretőként ide a Hazánkba szántam ezt a tudást, viszont nincs rá igénye a döntőknek, ajándékba nem adom, a sorsomat generációsan is meg szükséges alapoznom, mert lemaradtam minden jóról és szépről, azáltal, hogy nem álltam be a nem létező sorokba, egyedül találtam meg és fel azt amit tíznél több éve már, az engem megtisztelő, a tudásomért hozzám érekezők által hitelesítve oktatom a feltaláltam által, nem mentem sehova és mégis kint voltam a világban, megismerték sokan azt amit feltaláltam, ahhoz képest nagyon kicsi lett a lehetőségem, hát most nem tudok kapcsolatot teremteni az online világgal, fékek vannak bőven, sokáig nem is értettem, ha annyi mindent feltettem a facebookra, akkor miért nem kapok abból most vissza, abban a minőségben, mint ingyenes lehetőséget, hát persze tudom, nem azáltal gazdagodnak az arra álltak, hogy ismerjék az adok – kapok legjobb értelmű körforgását, nem is az én dolgom, hogy azt elmondjam bárkinek, ha bejelentkezik az oktatásomra és meg is érkezik oda, majd megtudja mit hagyott ki eddig az életéből, csupán ennyi, megyek tovább, nem adom fel, amikor tudom, fejlesztem amit feltaláltam, várom a lehetőséget, hogy leüljünk megint egymással szemben, ha arra van igénye a tudásom iránt érdeklődőnek, kellemes napot kívánok, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.10.01. ah, azt a, ha azt a mintát mutatják ami látható ott, ahol az arról készülteket felrakják, mégis mit várnak el a gyermekektől, akik ezeket vehetik úgy, hogy ha mindig győznek azok, ah nem valószínű, hogy bárki is felmérte volna őket, hogy emberileg elég érettek-e, vagy a teljesítésükhöz az Isten adta Nép felé megfelelnek-e, akik megszavazták őket, ugyan emberileg hol tartottak akkor, tudták-e, hogy afelől döntenek, hogy az Isten adta Nép, azután hogy fog élni, az életminősége jobb lesz-e, amikor néhány éve látványosan úgy döntöttek, hogy attól kezdve, mivel odáig elértek előtte, már senki nem szólhat se bele, sem nem mondhatnak véleményeket sem, beszabályoztak mindent, ami zavarta volna őket, azután már úgy döntöttek, hogy azt csinálnak amit akarnak, akár ott is, ami a legfőbb hely kellene tán legyen, ahol hallatniuk van lehetősége, nekik is akiket oda beszavaztunk, az Isten adta Nép vagyunk, akik azáltal, az általunk, szeretett és tisztelt Hazánkat bíztuk rájuk, hogy a beszédeikkel képviseljenek bennünket, rájuk bíztuk magunkat és azáltal a családjaikat, hiszen mindenkinek más a sorsa és a generációs feladata, amiért ők ott, a saját mondataik által, az Isten adta Népért, értünk és a Hazánkért, ott megnyilvánulnának, ah, azt a, ni csak, az meg mi, ami ott történhet, minden előre figyelmeztetés helyett, ha akarja, aki arra is hivatottnak mondott, a többiektől elveszi a hangot, az emberi méltóságukban megalázó jelenetek történnek ott, még mindig ugyanaz az üres értelmetlen elpottyantott, elkószált jópofáskodó szavak, semmi érdemi szó rólunk az Isten adta Népről, azt a, ah, akkor ez a jó minta nekik is, ha nem szeretnének se tanulni, sem fejlődni, intézik úgy, ahogy azt ott, ahol a legfőbb helynek kellene lennie, az oda nem való, viselkedésükkel mutatják, hiszen a hatalomnak a mintáját azáltal, a gyermekek és a fiatalok, akár meg is tanulhatják, le is utánozhatják, amiért aztán őket már akár meg is büntethetik ugye, ah, minő mintája ez annak, amik nincsenek benne a kultúránkban és mégis szinte naponta, a jó és szép helyett azt látjuk és a gyermekek és fiatalok is, hogy hol ki mikor kit és mi módon, miért nincs egy határa annak, amit szabad és amit már nem fogadunk el a saját kultúránknak, az Isten adta Nép, a Hazánk, arról volt híres a többi országokban, hogy fejlődhetett és ment előre, hiszen a Népért szólt az legalább némileg, tudtuk, hogy számunkra is lesz és volt, bár az egyszerűnek felelt meg, viszont nagyszerűnek éreztük azt, hiszen megfelelőnek bizonyult aztán és még idejében, tán a hozzáértők is hozzá szólhattak ott akkor, az intelligensek és a gondolkodók is vihették a szintjüket és nem a hangulatok diktálták a ritmust, ugye nem arról szól minden, hogy csupán értük és mindenki álljon be, a nem is létező sorba, nincs kultúra ami ezt befogadhatná, hiszen annyira levisz mindent és mindenkit a saját elért szintje alá, hogy ne nagyon várjanak azzal, akik felelősnek érzik még magukat az Isten adta Népért, akik rájuk szavaztunk és várjuk, hogy kiálljanak értünk, amikor döntenek az Európai Parlamentben felettünk is döntsenek, az Isten adta Nép felett, mint a Hazánk felett, lássák be, hogy élünk itt, ahogy kinéz, tán fel kellene készüljünk, hogy minden reményt nélkülözve, egyik napról a másikra se tervezhetve, csupán szerintük éljünk, mint akik itt maradtunk a nehézben, s éljük azt, amit éppen megálmodnak, s mivel nincs kedvük fejlődni és az általuk lett nehezeket felvállalni, se a felelősségét felvállalni annak, hogy a várakoztatással erősen láthatóan elfogyunk, mint nyáron a hóvirág, akár ki is pusztulhatunk, nem születnek csak kevesen, hiszen, szerintem, minden bizonytalan és a hangulatukat tükröző, amiben élünk, mivel szerintem, nem úgy nevelődtek és minden egyéb helyett a hatalomnak a módját tanulták meg kitűnően, hát azáltal, mindent áthárítanak az Isten adta Népre, ránk, akár korosodók vagyunk is vigyük helyettük a felelősséget, mivel mi képesek vagyunk rá, azért vallják magukat a sajátjuk helyett, a mi kultúránkba tartozóknak, nekünk meg is köszönhették volna azt a helyet, amit mi a Hazánknak építettünk és magunknak, a következő generációinkért, dolgoztunk annyit akkor is, amikor még úgy gondoltuk, hogy amit mondanak, az ennyire nem változhat meg, hogy nem marad semmink, abból amit bele teremtettünk, adtunk jót és szépet, ide a szülőhelyünkre és a Hazánkba, minden felett rendelkezni akarnak és mindent a saját elképzeléseik szerint valósítanak meg, esszük nem esszük nincs más, vesszük nem vesszük, ők úgy sem azt eszik, s nem úgy élnek, nem azon a szinten, ahova mindannyiunkat letereltek, nem sokan képzelték volna ezt el, hogy megtörténhet, vannak akik még mindig ugyanazt szeretnék vissza, 2009. év óta írom a reggeli gondolataimat, volt úgy is, hogy reklamálták, hogy azon a napon nagyon erősen fogalmaztam, hiszen ők voltak azok akik megsértődhettek, mert tán azt vélték, hogy azt is nyugodtan megtehetik, hiszen elkényeztetve lettek, amikor bennünket egyre lejjebb vittek, akkor ők azáltal ki is emelkedhettek, mert ott volt a hely számukra, szerintem, tán, velük akarták betölteni azokat a helyeket és meg is tették azt, akik őket szolgálják azóta is, szerintük élnek, mindent helyeselnek, hogy ne legyen gondjuk velünk, hát mostanra letudtak bennünket, ha nem tudunk a szégyenletes módon nettóból megállapított, nyugdíj mellé szolgáltatni szeretnénk, mert átadnánk a tudásunkat, hogy ne veszítsük el az emberi tartásunkat, emberi méltóságunkat, ne kelljen megélnünk azt, hogy akikért az alapokat teremtenénk, kezdjék el előlről, mert közben felelőtlenűl, át sem látva, értelmetlenné könnyitenék, hiszen őket nem érintik azok, ah, megváltoztattak mindent azóta, hát alkalmazkodnunk szükséges, akár naponta, hogy ahelyett, hogy elvégezhetnénk, a generációs feladatainkat újra és megint, annak megfelelően mennyire vakmerően tértek el attól, amihez igyekeztünk teremteni naponta, azon vannak tán, hogy bennünket is kellőképpen megalázzanak, hogy maradjunk végleg csendben, abban az általuk tervezett, nekünk szánt, méltatlan helyzetben, hogy a szintünk alatt tudjanak tartani bennünket, hogy ne legyenek, a saját kultúrájukban korosodók és köztünk különbségek, akkor sem, ha végig dolgoztuk az életünket, valamit megint tervezhetnek és az megint, nem értünk lesz, belekevernek bennünket egy sávba, amivel tán bizonyítani akarnak oda, ahol ezekről a sajátos terveikről, még sejtéseik sincsenek, hogy az Európai Parlament annak megfelelően döntsön majd, a jól kitalált számaiknak megfelelő legyen az is, mert azt is úgy képzelték, hogy az általuk elképzelt teljesítménynek megfeleljünk és úgy tegyük azt, hogy az elképzelt számaikba, hiba ne legyen, kifele azt mutatják azóta is, amit úgy látszik, hogy el is hisznek nekik, hogy minden rendben van, hiszen megcélozták velünk tán a szegénység sávját, s az már egy végső leminősítésünk lenne, hát van a bennünket képviselőknek bőven feladatuk, le lennénk minősítve arra a szintre ahonnan megugrották azt is, emberileg és rávetülhetne a következőkre, hiába dolgoztunk és bíztuk a gyermekeinket bizalommal oda, ahol akkor tán még egymást a hivatásukban, a tehetségükkel adott módon, kontrollálták ott, a nyugdíjunk még mindíg annak megfelelően történik, amit az akkor eldöntők döntötték el, hinnye azt a, tán nincs másik azóta, azt követik amit az elődeik mutattak azt az utat járják, miközben erősen pocskondiázzák őket azért, kilóg ám a lónak a lába, hogy amíg sanyargatva vagyunk, mi a korosodók, azt is megmutatják általa, hogy nincs bennük emberileg meg az a szint sem, ami az alapja lehetne egyáltalán annak, hogy álmodjanak arról, amit betöltenek és túl sok éve már annak is, nagyon sokat ártottak és ahogy méltatlan helyzeteket teremtettek, ahogy az már a felszínen látszik, minő vakmerőség az is, hogy még mindig a lefele sávját erősítik, persze csupán szerintem, ah és bocsánatot is kérek, ha mégsem úgy lenne, akkor valószínűleg megeshetne, hogy köztük is vannak intelligensek és gondolkodók és a remény is beköltözne, a gyermekek, a fiatalok, na meg a korosodók életébe, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó vagyok a 73. évemben, nem adom fel, hiszen a tudásom által feltaláltam azt, ami lényeges lehetne, ha lenne felelős ott már értően, érdemben döntő, közöttük a sorsunkért és generációs feladatainkért, értünk a saját kultúránknak megfelelően tenne, az Isten adta Népért, ha már az a látszata és úgy élnek itt a Hazánkban, mintha értünk is tennének, ha már közénk valóknak látszani igyekeznek, persze megint csupán szerintem, legyen ez a nap jó és szép, Pakról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.09.30. ah, csupán mert, 2010. év óta, az oktatásomnak a hitelességét adja, a tömegnek számítóan sok embernek, az engem megtisztelő, hozzám érkezésével, hitelesítette, bizonyította már, hogy a feltaláltam, jól oktatható forma, ami által megnevelhetik mindazok önmagukat, akik azon részt vettek, a saját idejükben, megoldották mindazt, amiben addig még, nem voltak eredményesek, Heringes Árpádné prevenciósként, a 73. évemben, egyéni vállalkozóként, gyakorlom a tehetségemből lett hivatásomat, ami által, az arra igényes embereknek oktatom mindazt, amit a feltalálásom pillanata óta is fejleszteni tudok, ah, ne már, hogy eltévedj, azáltal, hogy azt hiszed, mert azt mondják, vagy úgy látod, hogy neked is lehet, akkor szabad is, nagyon alacsony szinten rekedt gondolat az, ha elhiszed, hogy neked is lehet ugyanazt, mint akinek a kultúrájában már régóta, vagy magas szinten adott, a hétköznapjaiban életszerű, mert a sok, vagy még annál is több, nehezek által elért szint az, hogy neki már a saját alapja lehet az, amit másoknak akkor még nem szabadna, arra gondolnia sem, hogy a saját kultúrájában el nem végzett, vagy, azóta is, a könnyebbeket választóknak a generációs sora, számára is ugyanazt adja, mint akinek az megjár alapban már, hiszen az elődei tudták mit vállalnak fel azzal, hogy ha szükséges lemondanak, a nekik akkor éppen látható, számukra választható, könnyebb lehetőségről, ne, hogy ártsanak azzal, majd, ha a könnyűben nem tudják azt, úgy átadni érdemben érvelve, a következőknek, ah, az élet élni szeretne és azt az életet akarja élni, ami jó neki, hát amikor már képes rá, megoldja azt önmagáért hamar, azon igyekszik, hogy úgy élhessen, ahogy személy szerint számára jó élet az, tehetsz bármit ellene vagy érte, a saját életét éli akkor már, ha felfogja mit jelent az neki, hiszen a jó minőségű élethez adták az elődei, mindazt generációsan, amit ő most már megélhet, a számára az ott van, adott, élni tud azáltal, az ünnepeiben és a hétköznapjaiban megélhető alapja az neki,

Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.09.29. ah, ha már rájöttél, hogy neked mi a sorsod, hát megkapod mindazt ahhoz, ami által, ha már emberileg elég érett vagy arra, felfejlődhetsz a saját jól megérdemelt szintedre, ahol jól érzed magad, mert minden odavezető nehezet megéltél, vagy megoldottad közben azt, amit akkor adott az lehetőségként, a sorsod, hogy a következő generációdnak ne hagyjál hátra, semmit, ami nekik, már teherként hatna, számodra ott lesz minden amikor fejlődni tudsz a sorsodhoz képest, éppen, annyira, hogy ott a belső kontrollodnak határásra, mivel az is érted van, biztonságban érzeheted magad, mivel csak mondvacsinált az is csupán, hogy egy kultúrába tartozóknak születtünk mind, hiszen a felszínen is már 14 féle kultúrához alkalmazkodási lehetőségünk volt jelen eddig is, amíg el nem tüntették a néptáncos videókat és minden mást,ami bizonyítéka volt a létezésüknek, azok helyett kerültek fel a semlegesítettek, egyre ment minden, a többeik felé hatástalanok, viszont erősen célirányosítottak, amíg jelen voltak a különböző kultúráknak a hatásai, akkor még a saját sorsunkban is, hiszen az elődeink fontosnak tartották azt, hogy a különbözőségeiket megtartsák, viszont arra is figyeltek, hogy egymás kultúráját is tiszteletben tartsák, sőt gyakran ünnepeltek együtt a múltban még és hívták meg egymást akkor, ha volt mit megmutatni, amit készre tudtak fejleszteni, a múlt ebből a szempontból is elmúlt, nem voltak elég erősek a hatások, megjelentek a nem oda szánt nagy pénzek és megoldottak mindent, oda tették őket ahol nekik szolgáltak azok által, akik ahhoz partnerek voltak úgy is, nagyon és egyre erősebb hatással voltak, jól megtervezettek azok a célirányos hatások, nem értün az Isten adta Népért valósultak meg azok, hiszen lejjebb kerültünk még annál is, ahonnan akkor indultunk el, amikor rájöttünk, hogy van saját sorsunk és felelősek vagyunk akkor, ha már értjük, hogy miről szól az, hogy generációs feladatink is vannak, hát odalett a fejlődési lehetőségünk, nincs se kapaszkodó, sem lehetőségünk, hogy most már, korosodókként is számoljanak velünk, mint feltalálókkal, mint a saját találmányainkat már, támogatottakként fejlesztőkkel, hogy megtartható legyen az is, s a hétköznapjainkban mindaz, amibe bele születtünk és amit tovább szükséges vinnünk, hiszen sokat és sokszor sírtam, amikor még közvetítették azt, mint a dobpergést utánzó hatása volt annak, amikor annyira sokan voltak, hogy nem számított ott senki más, csupán a sajátjaik, mert amint látszik megragadták a lehetőséget és a sokhoz képest is, már nem kevesen vannak és mégis sokkolóan hat az, amikor nem működik, az amit megint, a mozgásterüket is újra megoldják, s teljesen nyugodtan, hiszen már nincs ki beleszóljon, a saját biztonságukat biztosító hatásként alkalmazzák, hiába tesznek bele rengeteg összetett energiát, ha azok csupán mondvacsináltak, vagy erőltetettek, nincs mögötte, se hozzáértés, sem szakmai tudás, hiszen minden változik, s akkor az előzőnek a hatása szét is csúszik, persze csupán szerintem, tán a pillanat látszatát, lovagolják éppen akkor kimondva, vagy láttatva és másokban is meg, amiről nem is tudhatunk, majd ha megjelenik a hétköznapjainkban, mint fék, akkor észleljük megint, szerintem, 2024. évben már nem lehet tudás nélkül bármit is úgy csinálni, hogy az a felszínen maradjon hosszasan, s bármennyit úgy rákölteni, hogy azt ahonnan kapta a Hazánk, ott másra szánt pénzeket tesznek bele, ahonnan azok jöttek, ott megdolgoztak azért, valószinüleg túlmunkáikkal teremtették azt meg, nagyon méltatlan az, ahhoz képest, hogy a munka becsületének tiszteletben tartása helyett, egy egészséges körforgásnak a kiemelkedő teljesítményével el nem ért, s mégis már a sajátjává vált, s kimaradunk mi az Isten adta Nép, a jól megérdemelt szintjét biztosíthatná, ami nekünk szánt, hát az Európai Parlament is megszavazta azt, azáltal már szerintük is megjár az nekünk, annak a magas szintjét, már sajátjukként élik és azzal együtt, pedig nem is ismerik az odavezető alapokat, sem nem járták végig, az ahhoz a saját szintjükön megléphető, gyakran nehéz megélésekkel elérhető lépcsőfokokat, az Isten adta Nép, meg akik ide teremtettük a sok jót és szépet, s azt várnánk vissza, ahhoz mérten ami szintre elértün, vagy még mindíg teljesítünk, hogy el tudjuk tartani magunkat, az emberséges tartásunknak és a tudásunknak megfelelő szinten tudjunk élni, élik a megemelt szintű, jól megérdemeltnek látszatában, a magukhoz képest túlzásokban az életüket, miközben meg, az azóta felszínre jött, hétköznapi történések meg azt mutatják, hogy kontrollálatlan mindaz, ahova azok a pénzek mennek, hiszen, szerintem elveszti a méltóságát az adott akár hatalmas pénzösszeg is, ha nincs azon a szinten az ahova került, s az is látszik, hogy nem fejlődött az általuk, magukra költötték és nem az Isten adta Népre annak a hozadékát sem láttuk, hogy nincsenek annak a nyomában úgy, hogy legalább az tartaná vissza az eszeveszetten történő, hirtelen jött kibúvásra alkalmas ötleteiket, vagy az azóta megvalósításra váró, álmaik megvalósítására még majd sokat költenek, ah, ha nem ismerik a felsőbb szinteken történő megfogalmazásokat, akkor lefordítják simán a sajátjukra és azzal kérkednek, hogy miért nem volt abban akkor fordítási lehetőség, attól kicsit vagy nagyon eltérő megfogalmazásokkal, vagy tán miért nem vitték le azt, oda arra a szintre, előveszik, a jól bevált őket megsajnáltató hatásokat, s majd utána, jót derülnek azon, hogy megint bejött az nekik, s megint a következő lehetőségig, vidáman élhetnek belőle, hiszen, az is lehet, hogy úgy tudják, hogy vissza nem vehetnek tőlük semmit és senki, mert azóta már megváltoztatták az arra vonatkozókat is mind, vagy csupán maguknak hagytak játszóteret ahhoz, hogy mire megértik egymás szövegeit, addigra majd csak megváltozik és megússzák megint, ah, csupán csöndesen, halkan mondanám, mert a hangosat kifogásolták és igazuk volt, hiszen nem hozzám méltó az, ahogy azokat kimondtam, viszont nem kifogásként írom ezt, hogy az jött át, azok által, amiket összehordtak, azokkal a szavakkal mondatokat, amik nagyon jól kreáltak voltak, a kiüresítésig hatolhattak és sokaknál, magamat védtem akkor amikor nem akartam kimaradni abból, hát le is reagáltam mindazt, ahogy az rám akkor hatott, hát nem betegedtem bele, hála Istennek, akitől aztán mindig igyekeztem megtalálni a módját és ha szükséges volt az, bocsánatot is kértem, feltaláltam valami nagyon lényegeset, ami átmegy oda, ahol a hasonló és azonos szinteken érthetőek a szavaim, mondataim, hát, az értők számára rajzoltam meg egy napon, egy ritmusban, a 153 oldalt, amit azóta oktatok, mindazoknak akiknek értőkként van arra igénye, hogy emberileg is azon a szinten legyenek, ahol a szakmai szintjüket már elismerték, ne billenhessenek ki az egészséges egyensúlyukból, akkor sem, ha nagy akaratosan hatnak rájuk, az újabbak és amíg véget nem vetnek ott, ahol arra van jogosítványuk, hiszen felelősek azért, hogy megtartják azt a hétköznapjainkat sanyargató hatásokat, amik itt, mivel szerintem, az látható, hogy vakmerően, a saját megfogalmazásaikkal, maguknak csináltak egy országot a Hazánkon belül, s kontroll nélkül létrejöhettek, mindazok, ahova a családi pótlékok, gyermektartások, kis és középvállalkozások, a 100.000.ft-ot el nem érő nyugdíjnak nem mondható összegek, helyett, valószínűleg, azoknak a jól kiemelt látványosítása miatt, oda sorolták, mintha az életminőségünknek a javítását szolgálta volna, hiszen volt buli bőven, így is úgy is, mintha az azon kívül, az időn belül, amit ott még rásegítve eltöltöttek, hiszen az ott lévők költöttek, számított volna az életminőségünknek a saját szintjére emeléséhez, szerintem, a pillanatnyi hatásoknak a megemelésére épült és nagyon sok minden, kitűnőek ezek szerint ebben, viszont szerintem, ha nincs az Isten adta Nép általi külső kontrollja az egésznek, minden pillanatnyi lesz csupán és aztán ahova közben lement a szint, azáltal, majd abban próbáljuk élni azt amit akkor majd lehet, állj, meg, állj, meg, állj meg, gondolkodj el azon, ha felszínre jönnek mindazok, amiket a teljesítések helyett behamiskodtak, akik arra akkor alkalmasak voltak, azóta ugyan jól élnek-e abból, vagy nem azt várták, amit a sorsuk az önbecsülésük miatt, tán azóta, oda is tett, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, megelőzés, megelőzés, megelőzés,

2024.09.28. ah, azt a, az anyja, csupán kívánni kell és potyog számukra a manna, nem számolnak be semmiről, nincsenek hiteles hírek, azt elégnek tartják, hogy elviselnek bennünket, ha befogjuk a szánkat, magukat kiszolgálják a jóban és a szépben, s tán abban reménykednek, hogy úgy sem bírjuk azt a terhet sokáig, amit naponta kitalálnak, ha nagyon unatkoznának, s terelnek vele bennünket, hogy kitermeljük számukra azt, amit éppen frissen, akkor éjszaka álmodnak, hiszen senki sem kontrollálja őket, hogy amiről beszélnek az megtörténik-e az Isten adta Nép kap-e abból, ami neki lett ott az Európai Parlamentben, tán megszavazva és nem máshova, ha nekünk van az szánva, mennyire tudják elfogadni ott azt, hogy bántalmazónak tekinthető szerintem az, ahogy elbánnak velünk az ígérgetéseikkel, korosodunk és méltatlanul, várakoztatnak bennünket, miközben nem kapunk nyugdíjat csak aprópénzest 100.000.- Ft alatti az, s annak a kiegészítéséhez sem kapunk lehetőségeket, ide születtünk, ide tettük bele a sok szépet és jót, alkottunk, a szakmai tudásunknak a legjavát adtuk, a tehetségünket tovább fejlesztettük és már hivatást gyakorlunk, nem kaptunk lehetőségeket, valami mindig csupán megszövegezve lett, hogy megmagyarázzák mennyire értenek ahhoz amit felvállaltak, aztán meg abból se lett semmi sem, maradtak az ígéretek és a számaik igazolásai miatt, hogy ne érje kritikus szó őket, azt magukon átengedve, tán volt ahova adtak valóban összegeket, szerintem oda nem, akik nem szavazták meg őket, úgy jártunk, minden felelősséget hárítanak, nem hitelesen fogalmaznak, a sajátjaikhoz szólnak csak, azt csinálnak amit akarnak, ha egy porszem elmozdul, abból még kitaposott út is lehet, ami mutatja, hol találhatók az arra a feladatra alkalmas emberek, néha tán meg kellene nézniük azokat a felvételeket, amik valamikor amikor még motiváltak voltak, amikor még nem csupán róluk szólnak a megfogalmazásaik, amihez adták az orcájukat és a hangjukat, magyar embereknek mondják magukat, megtagadva tán azzal a saját kultúrájukat, se bele nem férnek, a viselkedésükkel, sem be nem fogadják most már oda őket, elveszítették az Isten adta Nép bizalmát, az Isten adta Nép felé meg, amit alapban sem adtak meg, se azt, sem mást, teljesíteni nem terveznek, abban bíznak, tán, hogy úgy sem szól érte senki sem érdemben, hiszen már nincs is hol szóljon, hát elég a látszatos, az sem baj ha zsíros a papíros, az öltözet úgysem javítja ki azt, amit elrontottak, 9. éve, hogy a jó energiákban vagyunk, s annak a hozadékait, a saját Hazánkban, csupán ők élik meg, marad-e valami érdemben, ami utánuk marad, akár naponta képesek változtatni bármikor és bármire az igen után, szinte azonnal mondhatnak nemet, hiszen nincs értelme az egésznek, csupán beszélnek, kitöltik azzal is az ürességüket, nem szól rájuk senki sem, hiszen a helyzet az, amit jól kiagyaltak és amire nagyon büszkék, hogy önmagukért és csupán maguknak, mi mindent teremtettek, hogy nincs más csupán ők maguk vannak már láthatáron, kezd el még egyszer, még egyszer, még egyszer, ne add fel, hiszen minden ismétléskor már azt is látod, amit addig még nem, ne akarj valaki lenni, akarjál minden körülmények között, emberséges maradni, azzal nem tudnak, alacsonyabb szinteken, mit kezdeni, amögött van, a tartás és az emberi méltósághoz alapban adott, az emberek által hitelesített, a belső kontrollal rendelkező tudás energiája, megelőzés, megelőzés, megelőzés, a tudás hiánya mögött most már, nem bújkálhat senki sem, s ha az önmagukhoz képest, túlzásba esők, mára már motiválatlanok, elfáradva elvonulnak, a homályok az ürességet leküzdeni reménykedve forgolódnak, s egyre gyakrabban, ahol éppen járnak, ott az őszinte szavakkal találkoznak, nem szeretik azt, a kultúrájukban benne van, hogy felvállalni nem tudják, ha a valóságról beszélnek és tán, őszinte szavakat hallanak, hát szerintem, tán inkább, a lépéseiket szaporázzák, s a kíséretükben egyre többen vannak, s azáltal tán a valósághoz vezető utak is sokaknak, kijózanítóvá válnak, legyen kellemessé tehető számunkra is a nap, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2024.09.27. ah, azt mondja neki a megmondó, hogy azt csinálod és kész, most meg abba hagyod és mást csinálsz, kérdezné, hogy miért, viszont úgy sem kapna választ, hát behúzott nyakkal, néha a tartásán is látszik, hogy nem gondolkodhat, csupán a megoldásokat keresheti némán, éppen abban amire az utasítást kapta, ah, ha nem akarja, hogy megint elagyabugyálja és elhatalmaskodjon rajta, hiszen vissza nem szólhat, se nem tudja megóvni senki, mert az előző generáció tagjának van igaza, szerintem, tán azt várta el, a kultúrája, alig várta, hogy megszabadulhasson mindezektől, hát inkább vállalta, azt a megaláztatást, ami ott várta, abban a nagy tiszteletet árasztó kultúrában, ahol a hasonszőrűekhez egyáltalán nem voltak szokva, na hiszen egy a legmagasabb szinteknek szánt oktatási forma, azt sem tudták, ugyan, hogyan kerülhetett szűrő nélkül is oda, mert azonnal megérezték, hogy semmi módon nem való oda, nagyot tévedtek, amikor a jólneveltség miatt, nem tették onnan azonnal ki a szűrét, amikor észlelték, hogy nem velük van gond, hanem azzal, aki tán rábeszélte őket arra, akit oda minden, maguk szerinti erős kontroll vizsgálat nélkül beengedtek, úgy vélték, hogy bízhatnak abban, hogy ahonnan kijutott oda, az egy már sokfelé és közülük, a különböző módokon bizonyított kultúrák közül egy, amit bevitt oda, bár nem úgy fogalmazta meg, a világban sok helyen elismert és a sok tehetség született oda, aztán világgá mentek, hogy ott ki is teljesedhessenek, népszerű a 14 különböző kúltúra egymás iránti tisztelete, bennük az előző sok évek alatt bizonyított módokon, különböző kultúrák által, akár egyenként is bizonyítottan, ha ott bíztak, akkor tán ők is megbízhatnak, már kiderült, hogy túlzás volt, a bizalom oda, hát az első nagyon nagy hiba, amit önmaguk és a saját kontrolljuk szerint elkövettek, az, hogy azonnal nem jelezték, hogy bekerült valaki oda, aki árthat, ha hagyják ott kiteljesedni abban, ami tőlük és a többiektől annyira különbözik, hogy árt, ha nem végzik el a felmérést, sürgősen, a számukra az addig jól működő módon, tisztelettel élni jó, a szeretetben is, szeretettel élni könnyebb, a két tartalom között nagyon sok és különböző megoldások vannak, tán nézz utána magad, ha bizonyosságot akarsz, hogy honnan jött és mi módon tornázhatta fel magát oda, ahol már tudta, ah, ha addig eljuthatott, ott már biztonságban lehet, hogy nem kontrollálja senki, mert nem illene azon a szinten az, ott már úriemberek és hölgyek szoktak csak időzni, hinnye má, hát ha nem hiszel a szemednek, akkor legalább a fülednek kéne hinned, vagy nekik, akik sokat próbáltak már azokon a helyeken és szinteken, s tapasztaltak egyebeket is már, s még mindig ott vannak és köztisztelhetően, ah, csupán ezt most éppen csendesen, ha szükséges felvállalom azt is, hogy hallani lehessen ott is, ahol azt szégyenlik, ha róluk ejtenek bármi kapcsán hangosan, mert addig érzik magukat biztonságban, amíg nem beszélnek őszinte szavakkal róluk sehol sem, persze ha már megbocsátani nem lehet, hát bocsánatot is kérek mindazért, amihez nincsenek szokva a hatalmasságok ott, ahol csupán a jól kitaláltaknak a teljesítését várják el, odáig eljuthattak, hogy se nem mérte fel őket időben senki érdemben, sem nem akarják felvállalni ott, hogy nem vették észre időben, hogy homokszemek kerültek a gépezetükbe, valakinek fel kell vállalnia ezt is, én nem azért dolgoztam és dolgozom, a hivatásomat gyakorolva még 73 évesen is, hogy ne változhasson az, amit az elmúlt 14 évben ránk erőltettek a mondvacsináltak által, az Isten adta Nép korosodójaként mondom és írom, hogy a Hazánk mi vagyunk, mi tettük bele a sok jót és szépet ide, viszont nem értük, hanem magunkért dolgozunk és a következőkért teszünk, ne játszon az Isten adta Néppel senki sem, ha tudással ahhoz amit felvállalt bír, hát iratkozzon be oda, ahol pont az ellenkezőjét tanulta ki, mint amiért ott felvállalták azt, hogy azt érezze, oda tartozó lehetett, kihasználta azt a helyzetet, hogy úgy kezelték, mintha oda bele is illene, nagy hibát követtek el azzal, mert nekünk itt a Hazánkban, nincs más mint az Európai Parlament által nekünk nyújtható, biztonság, amire mi az Isten adta Nép, amikor beléptünk arra már szavaztunk, nem gondoltunk arra, hogy nem nézik azt, hogy mi mit akartunk és nem kérdeznek meg bennünket, hogy most mit akarunk, se lehetőségünk semmi máshoz, sem döntésünk semmiben, hinnye má, hát rájuk szavaztunk, mi az Isten adta Nép és nem azokra, akik ezt okozták azóta nekünk, s már nincs annyi döntési lehetőségünk a saját életünk felett, mint akiket folyamatosan beengednek ide, s lehetetlenítenek el bennünket vele, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós ev. Magyarországról, Paks városából, a szülőhelyemről és ahol most is lakom, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is, tisztelhető legyél,

2024.09.26. ah, ha nem tudod felvállalni azt sem, hogy elfogyott az energia benned arra, hogy ne álljál át, már a csupán magadnak hasznos döntésekre, az ember emberséges ez nem kétséges, az is marad, ki – ki lendülhet aztán majd visszarendezi az Isten, mert nála a hatalom, arra és minden egyébre ad szerintem, ami jó és szép embereknek, ah, ha nem vagy hajlandó észrevenni, ah, akkor is felelőse vagy annak, ami a döntéseid, fékeid, halasztásaid, időhúzásaid által történt és történik az Isten adta Néppel, ha nem akarod felvállalni azt sem, sőt semmit sem, csupán a jóra és szépre áhítoznál, hiszen magadnak is sokat ártottál , azt sem vetted észre, hogy kipörgetted magadat onnan, ahol az egészséges körforgásnak az egyensúlya számodra is lehetne, mindent hárítva haladnál, viszont nem lettél tisztában azzal, hogy amikor fejlődhettél volna és fejleszthetted volna azt, amit felvállaltál anélkül, hogy arra az emberi tartásoddal megfelelő lettél volna,  a azóta már eljutottál mindenhova, ahova beengedtek, anélkül, hogy előtte, kontrollálták volna a szándékodat, vagy mindazt, amit nem vállaltál fel, hogy magasabb szintre helyezhesd magadat, a sajátjaidat megtagva azzal, így hát mindenki vessen magára, aki ott volt mint az árnyékod védettként bánt veled és a hozzád tartozók, belnyúlhattak abba a magukéként bánhattak azzal, ami úgy nem volt biztosítva, az Isten adta Nép hétköznapjaihoz,  óriási hiányokat generáltak azok,  az Isten adta Nép életminőségében, s tették azt sokan tudták azt be magukénak, amihez tudás, nem volt akkor még ahhoz akkor sem bennük, sem benned, adta bele helyetted, mintha a magadé lenne, pedig felvállalni is lett volna ideje, annak, hogy az ember csupán emberséges és nem keveri össze azt, amit csupán az Isten tudhat, szerintem visszavette a  hatalmát, az egy ahol jól működik az,  szerintem, az embereknek, tán lett volna ideje arra, hogy a saját és a rájuk bízottak fejlődésükbe adjanak, annyi energiát naponta, hogy az egyes ember is, tanulja meg mit jelent a megelőzés, aminek ott is haszna lehetett volna, tudásban és  emberileg, eljuthattak volna tán oda, hogy segítségére lehetnének az Isten adta Népnek, hiszen az maga a Hazánk, belőlünk van az is, oda teremtettük a szépet és a jót, arra sem gondolva  haladtál, hogy van az ellensúlya annak is mint mindennek, tán 14 féle kultúra adott a Hazánkban, amiből nem tudni mennyi maradt a felszínen, vagy kapott-e lehetőséget a sajátjainak a fejlesztésére, hogy ne csupán egy ügy és kultúra legyen a felszínen, mintha az lenne a legmagasabb fejlettségi szinten, ha már bevonzod azt és a hasonlókat ne sajnálkozzál, inkább adjad fejlődésnek az idődből azt ami szükséges most és a jóhoz s  a széphez a már feltisztúlt energiádat, azt, amit lehet, hogy ne terheljed a sajátjaidat mint a következőket, azzal amihez neked a törlesztésben nem volt kedved, ha nem kontrolláltad magad, még az is lehet szerintem, hogy ártottál azzal, ami koncentráltan kitermelődött a tudtoddal,  hát amikor eljött az ideje annak, hogy emberileg ott tartasz, tedd azt jóvá, elég azt magad szerint tenned, ha mások által akarod megoldatni most azt, amihez nincsen kedved,  hát majd megtudod, hogy ugyanazt követheted el magad és a következőid ellen, amit annak idején, másokért lett volna szükséges tenned még megelőzésként, ha csupán magadra költötted, szerintem, az is a felszínre jön, a saját idődben,  mert telítődött az energia mindenben, addig lett fokozva, amíg beteljesedett az amit, elérni csupán mások ellen szerettek volna, maguknak ártottak vele, persze csupán szerintem, megelőzés, megelőzés, megelőzés, amit nem hoztál a tehetségeddel, azt a mások tehetségéből adódó tudásként, tán meg is tanulhatnád, hogy most emberesedni is a jóban és szépben, már magad szerint tudjál, ah, a következőknek alapokat is adjál azzal tán aztán,

 

 

 

 

 

2024.09.25. szerintem,  ah, legyen ez egy  a jólétünket erősítően hasznos nap mindannyiunknak, abban ami éppen személy szerint a legjobban átlátható és működőképes lehet, azt a, megint elment a tegnap, a ma az, ami a lényegeset meghozhatja, a holnap, na az meg a küszöbön úgyis megvár majd,  maradj a saját életritmusodban  annak megfelelően ahogy arra most képes vagy, igazítsad meg a belső tartásodat, hiszen megszenvedted minden módon azt is, hogy jó életminőséget csinálhattál magadnak,  ne árts, se ne bánts, magadra is jól vigyázz, hiába minden ami elmúlt az már a múlt, tartsd tiszteletben a saját és a mások múltját, vagy aszerint kutakodj, hogy ahhoz adod a saját életedből azt, ami arra éppen klappolhat, hogy az egészséges egyensúlyt abban is megtarthasd magadnak és ne billegtesd a másikat sem, még akkor sem, ha azt ígérték, hogy utána másképp élhetsz, mert biztosítják számodra minden további nélkül, az álmaid szerinti jólétet, ah, persze csupán szerintem,  a belső kontrollod figyelmeztet mindenre ahol már elérted, a saját biztonságot nyújtó belső egészséges határodat, másoknak mind más időben van a saját ideje és ha a lehetőségei is adottak, akkor is máskor és más módon valósulhatnak meg, csupán szerintem írom így, van tapasztalatom a nehezekből bőségesen, a könnyűt nagyon nagy ívekben kerültem el, ahol csak tehettem, hiszen falig mentem akkor is, amikor egészen gügyét csinálhattak belőlem, hiszen hagytam, viszont közben, szerintem jeleztem, hogy tudom mire készülnek és így magam is tanultam belőle,  megtanultam  mindent, ami akkor szükséges volt a sorsomban és a generációs feladataimban, aztán jött a hirtelen, se ki nem számítható, sem meg nem tervezhető valami,  amiben viribültek mind, akik abban találták meg a maguk szerinti jólétüket, kiszolgálták, vagy kiszolgáltatták magukat, akkor még bizonyára nem tudták, hogy minden csupán csapda, mi mikor ballag bele, ha elkapja az erős hévnek a hatása a hatalom iránt, úgy, hogy sem szakmailag, se emberileg nem érett még arra, na meg a generációs feladataikat se oldották meg az elődei, rámaradtak, s amikor azt észlelte már csupán a könnyűbe ment bele, mert, hogy nézett volna az ki, hogy felvállalja, ő is csupán egy hétköznapi életet élő ember életét élte és nem látta a jó mintákat maga előtt, sem azt, hogy valaki a nehezekben teljesített volna a családjában, a következő generáióért úgy, hogy az neki nehézségeket hozott akkor is, amikor önmagáért már megtette azt amit lehetett, hát lemaradt a jólétéről akkor, inkább vállalta a nehezítetteket, mert látta már összefüggésében annak egy részét és azóta meg, tán már az egészet,

 

 

 

2024.09.24. ah, egyszög, kétszög, háromszög, négyszög, a rövid széles és a keskeny hosszú és egyebek, minden hat mindenre és mindenkire hatnak azok is akik azt sem tudják, miért vannak ott, s miért nem a megszokott szerint működnek, akik már benne voltak és kifele igyekeznek belőle, ha majd kiengedik őket onnan, mert, hogy annak még nincsen vége, tehát bele is adnak azzal amit, azóta  az ahhoz képest másnak látszóban csinálnak,  tán vannak hangulatok, na meg sokféle hatása annak, amiket ott, az oda behordottak által,  tán még mindíg alkalmaznak,  ami egészen más ott ahova való, viszont mivel megtetszett valakinek, hát behozatta oda, hogy neki is legyen abból többféle is, mert azt hallotta, ah, tán a titokban tartók, azért, ha jót akarnak maguknak, akkor csupán neki szólóan és hallhatóan, megszólalóktól, akik azt megkóstolták, átment a hatása és nem voltak emberileg arra felerősödve, hát viselhetik a kimozdító hatását, tán egész életükben, vagy ha túlzásba estek, akkor, azokat a rémálmukba se jöjjön elő hatásokat, lelkük rajta, hogy mennyit vettek magukhoz azokból a hatásokból, mert, ha több volt, persze csupán szerintem, a hatásuk mint akkor a  saját energiaszintjük, hát kitudja, mi lehet annak a következménye, járt uton járni, vagy az oda valót,  a saját helyéről elbirtokolni és minden ahhoz értő, hiányosságaival is a magáénak tudni, jó nagy vakmerőség tán az, azt a, a járt utat nem biztos, hogy el szükséges hagyni,  ha ott is tud fejlődni, magához venni azt a tudást, ha a saját Hazája is az, amit mások kaptak tehetségként, tükörként lehet eszköze a saját tehetségüknek, egyet azért illene megjegyezni, persze csupán szerintem, hogy ami oda lett az Isten által teremtve, annak ott a helye, mert megváltozhat az energiaszinje annak a helynek, ahonnan azt elcipelték a vakmerőek, valószínűleg jól meg is fizették azért őket, na hát akkor összekeveredett ott a múlt és a jövő, hát nincs tán helyén a jelen sem, ha a máshonnan behozottal kérkednek úgy, hogy azt hiszik, ahonnan elvették azt, nem jön majd el érte oda, ahol azt érzékelik azóta, s nem billentheti ki abból a meg nem érdemelt többlettből, azt a helyet, amit feltuningoltakká akartak tenni azzal, hogy ne kelljen se tanulnia, sem fejlődnie ahhoz amit felvállaltak, azzal amiben mint kiváltságosok elkényeztetetten kényelmesedtek el, s elfogadták a hódolatait mindazoknak, akik csupán azért látogattak el oda, mert náluk is jól jönne az energiáik kiegészítéséűl, mindaz amit oda összehordtak, azt gondolva, hogy azt véglegesen el is birtokolhatták, az már az övék és senki másé nem lehet, pedig szerintem, ami az Isten adta Népet illeti meg, mint a saját Hazánkat, az oda is jár és nem máshova, szerintem, ennek a kulcsa a Hazaszeretet, ami mondvacsinált nem lehet,  hiszen bele teremtjük a jót és a szépet hetvenen is túl, megértettük, hogy nincs számunkra tervük a jóléthez, hát szedjük a mezítlábassá tett talpainkat, vagy tudomásul vesszük, hogy nincs más tervük velünk, mint, hogy elszegényítenek bennünket, s azzal már le is tudtak, akkor már azt csinálnak amit akarnak, van az Isten, vagyunk szerintem nem kevesen, akik úgy lettünk az Isten szolgálói, hogy a tehetségünkhöz adta a tudást nekünk, visszük párhuzamosan  úgy, hogy szolgáltatunk, az Isten adta Népként, a gondolkodó többieknek, akik már ráébredtek miben hozták a tehetségüket, viszont nem találják még az utat ahhoz, hogy a tudásukat is hozzá tudják adni már most, hiszen a Hazánk is mi magunk vagyunk,  nem elveszünk, hanem a jóhoz és a széphez adunk, akkor is, ha bennünket nem láttak el annak a szintnek megfelelően, amit az Európai Parlament döntései szerint már meg is kaphattunk volna, évekkel ezelőtt esetleg, persze csupán szerintem, még másképp tudhatják azt is, mert a számok meg jót mutatnak, tán rólunk is, vagy már nem is vagyunk láthatóak a számok szerint, annyira alacsony szintre helyeztek bennünket, ah, ha ki akarnak penderíteni azért onnan bennünket, mert a mondvacsináltak úgy viselkednek, mintha mi az Isten adta Nép is dönthetnénk,  pedig mi rájuk szavaztunk, reméltük,  hogy elég erősek ahhoz, hogy átformálva azt ami védi őket, velük együtt ott maradhatunk mi is,  azért szavaztunk rájuk, hogy valaki óvjon és védjen akár bennünket, mivel láttuk azt, hogyan értik itt másképp a szavakat az itteniek,  csiki – csuki, tili – toli, csili – vili, csili – csala – csodái, s minden egyéb meseszerű, amiben élünk mi itt, mint az Isten adta Nép, hát az idén letettük a talpainkat, mezitlábainkat, a Hazánknak a talajára, mert szerintem, nincs másik lehetőségünk, mint, hogy álljuk akár a sarat is, az akaratosok szerinti, a saját igazukért bármire képesek még egyenlőre, mert azt gondolják nem változott meg az energiaszintje annak, amit addig is nyomtak, ami éppen kiesett, már látszik, hogy nekik az már jól sem eshet, mivel nem a tehetségükből ered, csupán a számukra megengedett tuningból merítenének, viszont szerintem ott már nincs többlet, belenyúltak abba, ami még tartotta volna, hát felgyorsultak a történések, mivel minden felszínre van hozva, hol úgy, máshol meg amúgy került az láthatóvá, nincs mit titkolniuk, szerintem lesz annyi abból, hogy magyarázkodhatnak, akár reggeltől – reggelig is,  nem fejlesztették, mert annyira magabiztosak voltak, na meg amit még odateremteni kénytelen, hiszen nem engedték el, nem rendeződött el, s szerintem,  ha egy dolognak nincs vége, a másik nem kezdődhet el, a rövid széles és a hosszú keskeny, annyira különbözik, hogy nem tudnak megférni egymás mellett, hát folytatódik az, aminek akkor régen nem lett következménye, csupán félbe lett hagyva, hát nincs mit tenni, mint minazt rendbe szükséges tenni, ami úgy kezdődött el, hogy a másiknak nem lett vége, egymáshoz alkalmazták mindazt, ami egymástól nagyon különböző, viszont egy szinten vannak, hát valami össze is tartja őket, addig amíg meg nem oldják azt, egyszög, kétszög, háromszög, négyszög, ötszög, hatszög, hétszög, nyolcszög, most megint van annak lehetősége, hogy végigmenjen mindaz, ami miatt, látszatra különböző módok voltak, szerintem, viszont ugyanzon a szinten maradtak, hát egymás felé most teljesíteni is tudnának, hogy talaj legyen az Isten adta Nép számára a saját Hazánkban, hiszen nem általunk lett az sáros, miért mi oldanánk meg azt, kivárható, hiszen ott már felfokozottan történnek a megoldások, persze csupán szerintem, ha megtaláltad, jól gondold át mit hozhatna az számodra, ha  az írásomban azt a mondatot,  magadnak is tudhatnád, ha emberileg már a helyeden érzed magadat, akkor tán, ha bejelentkeznél az oktatásomra, a saját tudásoddá is válhatna, minden földi jót kívánok mindazoknak, akik nem az álmaikat kergetik, hanem a jót és a szépet teremteni igyekeznek, akkor is, ha nagyon nehéz most túlélni is, köszönöm, ha volt hozzá türelmed és végig is olvastad,

 

 

 

 

 

 

2024.09.23. ah, szerintem az egyes emberen múlik most minden, hogy mennyire tud kiállni önmagáért a családjáért, aki már elérte emberileg azt a szintet, hogy generációsan meg van alapozva az, amire a mezitlábait nyugodtan leteheti, az általa munkája becsülete , a Hazánk az Isten adta Nép maga, régóta nagyon sokan teremtettek ide az elődeink, ami megmaradt generációsan azt nekünk szánta a sorsunk mellé párhuzamosan, az Isten adta feladatként, hogy emberesedjünk általa, hogy meg tudod-e tartani azt amit megszereztél, elvettél, lenyúltál, a sajátodként árulod-e az interneten a mások adatait, védjegyes oktatási oldalait, vagy mindjárt a tárolásnál jutottál hozzá jó pénzért, vagy az ismeretséged által jutottál oda be, ahol neked semmi keresni valód nem lehetne,  mert az a megbízhatóságra lenne alapozva, persze csupán szerintem, s nem is sejtik az emberek, hányan vannak ugyanazon a néven, vagy már annyira kifinomultak mindezek, hogy másolatai lettek csupán önmaguknak és az is lehet, hogy túl sokan vannak ezzel így, szerintem, az idén minden felszínre jön, ha a kártérítés nem lehetséges, hát találjanak ki valami nekik megfelelő szavakat, kifejezéseket, de ne hagyják már tovább leminősíteni, a szintje alá csapdába vinni az Isten adta Népet, ahova tartozunk ott kellene legyen egy határ, ami alatt nem férhet oda bele senki sem  döntőnek,  szavazónak, ha nem felel meg az ottani elvárásoknak emberileg is, vagy szakmailag, vagy teljesen másról beszél mellé, vagy az ellenkezőjét mondja, mint amit ott elvárnának,  hiszen szerintem nincsenek érvei arra,  ezt komolyan kellene venni ott is és a Hazánkban is, azonnal ki kellene mondani, hogy érveljen azon a szinten, ha bárhol, vagy már vakmerően nyilvánosság előtt is,  tudatosan,  valakiknek tán megfelelésként,  hazugságot terjesztene, akinél a hozzáértő szakmai és emberi tudás, ott vannak érvek és az megkérdőjelezhetetlen, hiszen hiteles a rezgése a szavaknak,  az embernek is, ne reménykedjen senki sem, hogy azt lemásolni, vagy hamissá tenni, tán utánozni lehetne, nem lehet, mert azonnal kilátszanak a hamis, szerintem, felszínre jön a lemásolt, a plagizált is mind, sőt minden egyéb is, a nem természetes rezgésekkel elhangzott szavak, persze csupán szerintem,  jó lenne hallani és látni, hogy mi módon tudják azt megoldani, ami a valóságtól nagyon távol került és ha nem figyelnek oda, bekerülhet a hitelesítettek sorába anélkül, hogy valaki érdemben láthatta volna,  szerintem igaz lehet az, hogy ha egy porszem elmozdul, akár egy hegy is leomolhat annak következtében, jó lenne ha hozzáértők lennének ott és a megváltozott körülményeket is ismernék,  emberileg is vizsgálnák, hogy mennyire tér el az egészséges egyensúlytól az amiben  itt élnünk, vagy sanyarognunk kell, amiben az Isten adta Nép kénytelen élni és már túl hosszú ideje annak is, hogy nem változott semmi,  várunk a nagyon úgy néz ki semmire, az Európai Parlamentben azt sem tudják, hogy létezünk tán, hiszen akkora szintkülönbségek lettek itt a Hazánkban, hogy el vagyunk fedve a jótól és széptől, mint akik mivel gondolkodva élünk, nem érdemeljük meg azt sem, hogy tudjanak rólunk ott, ahol pontosabbnak kellene lennie abban, hogy ki hiteles ott és ki meg nem vehető komolyan sem, jól meg van az szövegezve, csupán egyre lejjebb kerülünk attól, amit az Isten adta Népként a Hazánkba teremtettünk, az is látszik, hogy bár beszélnek róla és nem történt az Isten adta Népért konkrétan semmi,  hogy tudnánk lehetőségeket kapni, ha el van zárva tőlünk a jólétnek a szintje, s csupán teljesítésre lettünk ráállítva,  s ki tudja,  közben a vásottak, már leminősítettek-e bennünket azzal, hogy a nyugdíjunk 100.000. forint sincsen és nem kell sok ahhoz, hogy nem csupán papíron,  mindannyian már szegénységre lehetünk ítélve,  a papírformájuk szerint, ha az került  bele a köztudatba, szerintem,  az is előfordulhat, hogy amihez kedvük van éppen, s azzal az eddig elért tudásunknak a szintje is oda, vagy vannak-e arra megfelelő szakemberek, hogy az Isten adta Népet, gyermekeinket és unokáinkat, a  Hazánkat, a családunkat, védi-e bármi aminek köze van, személy szerint mindenkinek, a saját jogához, vagy az egyéneknek a személyiségéhez járó igazságához,  védi-e még bármi az Isten adta Népet, azért mert mi vagyunk a Hazánk is, belőlünk és általunk lett az,  amiben, szerintem, odáig elmehetnek, hogy tán elbirtokolni igyekeznének teljes egészében,  hiába a nagy igyekezet, ha már senki sem bízik benned, a sajátjaid pedig jól ismernek ahhoz, hogy tudják bármit bármikor megváltoztatsz, ha úgy hozza a kényelmed, csak nem, hogy az egyetlen idok az, hogy az álmaidat mindenáron tejesíted, egyedül nem megy,  egyedül nem megy, egyedül nem megy, na meg, nagyon óvatosan és nem kikiabálva szinte suttognám azt,  hogy 2024. évben már, tolerancia, tisztelet,  hiteles szakmai tudás, amihez társul az emberi méltóságot megtartó erő  és alázat, szeretet nélkül sem megy, ha az Isten velem velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, kívánom, hogy tudjuk úgy túlélni a napokat, hogy az nem árthat, se nem bánthat és azzal együtt, megtanulunk úgy élni, hogy magunkra is tudunk már jól vigyázni,

 

 

2024.09.22. ah, van egy szerintem, elképzelt történet, ha beleillene bárhova, az már annak a szüleménye aki oda bele illeszteni gondolja, szerintem, azt mondja megelőzés az amire elmegy az a tengernyi elképzelhetetlenül sok pénz, ugyan tudása nincsen ahhoz sem, viszont az álmait teljesíti és az Isten adta Népet terhelve teljesítteti, úgy bizonyára, már tud nagyban gondolkodni, hiszen mint ahogy a sajátjai mesélik, a saját kultúráját sem tartja tiszteletben, csupán az önjelőlteket forgatja, pörgeti, ott ahol arra éppen szüksége van, hogy a látszatra adva költekezhessen, mert abban nagyon jó, hogy a mások által megteremtett javakat eldönthesse, hova mire van éppen költeni abból kedve, szeret nagynak, hatalmasnak tetszelegni, a látszatosra adva működik, hogy azt mutassa amit szeretne a sajátjának tudni, csupán azt nem tudja, hogy ahhoz a becsületes munkával járultak hozzá úgy, hogy nem arra szánták amire elherdálja, nem is gondolhattak arra, hogy a túlmunkájukkal teremtett többletük, amit beadtak a közösbe, az ennyire alkalmatlan kezekbe jutna, ahol azt sem tudják mi, az elvégzett munkának a becsülete, ami által, az ember utána már tisztelhetőre van faragva, lehet az is, hogy mehajolnak sokan tán földig ér már, a jó szimatra állított orruk, azért, hogy megérintsék azt az elszállt nagyságoskodó, felsőbbrendűnek tartott energiát, amivel ott akkor éppen megfelelhetnek, annak a feladatnak az Isten adta Népen való kisérletezői lesznek, aki gondtalanul került bele a túlságosan túlzó tutiba, hogy ott viribüljön bele abban, amit esetleg a látszat miatt odalökne, mint segítő gesztust gyakorló, aki már csupán nagyságosnak szólítható, nem tudja már megtagadni sem önmagát, hiszen úgyanúgy bánik az Isten adta Néppel, akinek a kultúrájába beleerőlködni igyekszik, beleerőltetni mindazt, amit a sajátjában sem élt meg, mert túl korán röppent fel a nem neki szántba, egy akkori valaki megszerezte a számára, s szerintem, ah, ha már, voltak annyira vakmerőek, hogy egyedül minden kontroll nélkül, odáig eljuthatott, mivel se ott sem oda, beilleszkedni, sem alkalmazkodni nem tudott, a tolerancia valami nagyon idegen számára, megtalálta azt a módot, ami azt képzelte számára maradt a szövegben ott, megtanulta és a gyakorlatban azonnal alkalmazta, ott, ahova nem szabad lett volna bekerülnie, hogy megvédjenek ott mindent ami oda való és nem avatatlan füleknek, se szemeknek való az, nem, hogy kimerítőlegesen kiaknázhatná azt, ami megmaradt mint elkerülendő példa, abból merített és amennyit csak lehetett és rakta őket egymás mellé, vagy egymás hegyére hátára, mert rájött, hogy akkor megváltozik azoknak az addigi jelentése számára, tehát szerintem elkezdte azt bevinni a hétköznapokba és hagyta kínlódni azzal az intelligens, okos, oda való többeket, akik neki segíteni szerettek volna, azzal, hogy lefordítják azt az eredeti szöveg szerint, nem hagyta magát és meg akarta előzni mindazt, hogy rájöjjenek arra, szánt szándékkal csinálja, hogy bekerülhessenek a hibás szavak, kifejezések oda, az eredetit megbontva, úgy tűnik sikerrel járt, mert a többiek bár sokszor próbálkoztak, viszont közben rájött, hogy ha sikerül, megsajnáltatnia magát, akkor mindenki jót akar majd neki és kiélheti azt, hogy már annyira régóta szeretett volna a fölötte lévő emberségeseknek ártani, hátha bejön az akkor neki és bejött, azóta alkalmazza amerre csak megértő fülekre talál, ott azonnal meg is oldja, azt a maga módján, ah és szerintem, azóta már, hátrányt is okozott bőven ott, ahova beférkőzhetett és alkalmazhatta, már, ahogy hírlik egy arra alkalmassal már árultatja, mint sajátos módszerét a győzelemhez, azt a, hinnye má, ha nem ébred fel a gondolkodó sokaság, s nem tanul meg valamit, ami érte és a családjának a megmaradásáért lenne, akkor bizonyára belefutnak oda sokan, csupán a megfelelés megszokása miatt, vagy mert jót akarnak az elesettnek láttatottnak, s már ott is vannak a csapdában, ki, hogyan került éppen oda, ha nem ébrednek fel, akkor ott megbeszélhetik mert más dolguk sem lesz, mint sírni, ríni, megkeseredve élni, pedig szerintem van valami lényeges, amit feltaláltam és működik már 30. éve annak is, közben fejlődöm magam is, megtanultam felvállalni, a felelősséget azért a döntésemért is, ha pontosan tudom, hogy haragosokat generál az, amikor nem szolgáltatok oda, ahol az ártó energiákat generálják, pont azért, hogy aki megértően belekerül oda, már benne is van az intelligenseknek és az emberségeseknek, a gondolkodóknak, a jó és kitűnő szaktudásuaknak, a hivatásukat nagy tudással alkalmazóknak, a kiemelkedőt alkotóknak, a feltalálóknak, stb. szánt, csapdákba, minden amihez hozzáférhet, vagy lenyulhatja, csupán gondolom, hogy az okosba megoldottakról akkor beszélnek, amikor előkészítik számukra a csapdahelyzeteket, amihez egyszer már hozzáférhetett, az utána már nem ugyanaz, ne nyúlkáljon senki aki az önbecsülésére igényes, persze csupán szerintem, mert nem győzhető meg utána már arról senki sem, hogy azt is, ne mondhatná a sajátjának, szerintem, legyen kellemes ez a nap, mindenki számára akinek arra igénye van, tegyen is érte, ne másokkal csináltassa meg, mert szüksége van akkor valószínűleg éppen arra a mozgásra, belefáradni egy jót a munkába az mindenkinek jót tenne, az viszont amikor belevánszorog már a túlzásba, az se neki sem a hatása nem lesz az, aminek elképzelte valójában, ah, csupán megszólalt belőlem a Heringes Árpádné prevenciós ev., hiszen én már magam is a hivatásom vagyok, kevés a bejelentkező, mert már csupán, az arra emberileg is igényeseknek szolgáltatok,

2024.09.21. ah, amikor az Isten adta Nép felé nem teljesítenek, a Hazánk nekünk ez, mit várhatnánk bárhol és bárki mástól, ha nincs aki teljesítsen a Hazánkhoz úgy adjon, mint amikor tehette onnan azt kivette, amivel most ott tart, hogy megmondó lett általa, hiszen annyira magabiztos, hogy már szinte mindent megszerzett, ugyan mire számíthatnak az árvák, a kiszolgáltatottak, a betegek, az elesettek, a lábukról hirtelen leeső öregek, védtelenné válva, ha láthatóan nincs a Hazánkban legalább 8 millió ember aki emberséges, megőrizte a tartását és emberi méltóságát, akkor is ha a nehezek nehezét kapta, bár nem az ő sorsa az sem, na meg a sok megmaradt, el nem végzett feladat sem, amit addig a hovatartozása úgy rak már teherként rá, mintha az a saját feladata volna, vagy generációsan kapta, hasonló módon, mivel akinek a sorsában benne volt, halogatta, vagy elodázta, s nem csupán megmaradt a következőknek, hanem már annyira nehéz, hogy a megfogalmazása nem lehet más, mint az, hogy rámaradt teher, amit szerintem megold, úgy ahogy ő maga képes arra, mert láthatóvá lett mint a hétköznapjainak a gátja, hát már nincs mit halogatni rajta, ott van a mások által el nem végzettek halmaza, mint megoldatlan gát már nincs más kiút, mint annak a számára lehetőségein belüli megoldása maradt, nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok, tisztelettel élj, hogy magad is a saját idődben tisztelhető legyél, az egyszerűnek a megélhető nagyszerűségét, talán kevesen ismerik, hogy ennyire sokan, inkább mennek a saját szintjük alá és választják a divattá tett, csili vilit, ha az Isten velem velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, tanulni egymástól, ki mit hozott tehetségeként és éli már azt, legalább tíz éve a hivatásaként, vagy a szakmájában érte el, hogy megérdemelten a helyén legyen, megelőzés, megelőzés, megelőzés, Heringes Árpádné prevenciós ev. feltaláltam valami lényegeset, jót tehetne mindazoknak, akik már emberileg érettek arra, hogy ne csupán önmagukat lássák, hiszen ha tudják már, ha nem, egyenként születtünk, saját sorsot hoztunk, van generációs feladatunk, viszont amikor elmegy valaki a másik mellett, úgy, hogy nem akarja észrevenni, ha már tudja, hogy adnia kellene oda lehetőséget, tovább növeli azzal is, a sajátjainak a megoldatlant, a tapasztalat az mutatja, hogy a következőinek a terhei nagyobbak lesznek, jó ha mindenki tudomásul veszi, egyedül nem megy, ez nem versenyhelyzet, van aki túlélni igyekszik, mások meg a sorsukat és a generációs feladataikat párhuzamosan viszik, egymásra találnak a saját szintjükön, vagy a nagyon hasonló szinteken, a barátságok ritkán tartanak ki ennyire nehéz helyzetekben, viszont a jó és kitűnő emberi kapcsolatok most vannak kialakulóban, ahol már nem létezik az irigységnek az árnyéka sem, egy az ügy a Hazaszeretet, hiszen eljutottak már odáig, hogy az Isten adta Népnek a családjai és a Haza jóléte az egy és ugyanaz, a többiek meg akik eltévedtek a nagy csili csali csodáknak tartott, hamis úton, van mit bepótoljanak, ha a pénzt tisztelték jobban az embereknél és bárminél, sokan úgy is járhatnak, hogy annyira túl mentek a pénz hajszolásában, hogy már csupán az maradt, hogy ha lenne még tiszta szép emlékük, azt nagyon megbecsülnék, vagy most már tudják hol rontották el, amikor elindultak a számukra álompénz szerzése útján, túl nagyot álmodtak önmagukhoz képest, nem tudtak lemondani semmiről amit megláttak, szinte mindent birtokolni akartak, azóta, ha volt egy nyugodt pillanatuk és magukba néztek, már rájöttek, hogy akkor volt meg mindenük, amikor volt önbecsülésük,

2024.09.20. ah, szerintem, ha azt érzed, hogy az már megjárna neked és az álmaidból egy már teljesülhetne általa, az csupán a gondokat hozza, számukra, akik azt a saját maguk általi kontroll nélkül elhitték, ha nincs megfelelő tudás ahhoz benned, szerintem, tudás nélkül az idén már nem megy, ha van egyféle tapasztalásod és abban már jól boldogulsz, az nem jelenti azt, hogy a többieknél is hasonló szinten lévő tudást nem kéne megtanulnod, ha egyforma egyenben gondolkodsz, akkor nagyon kicsinyke még az emberekkel a hétköznapokban megélt, tapasztalt tudásod, amikor az emberlánya rájön arra, hogy mennyi hátrányt hozott azzal, amit a szüleinek okoztak akkor, amikor ki és felemelhették volna a családunkat a saját akkori szintjükre, amire ahhoz már érdemesek voltak, hiszen megszenvedték mindazt, ami ahhoz szükséges volt, bár csupán tapasztalásként is lehetett volna, azt magukhoz benniük, ha az önjelölt vezetőnek láttatottakat is kontrollálhatnánk, vezetőnek állni, vagy vezetővé válni, nagyon nem mindegy az abban érintetteknek, hiába az elméleti tudásának többféle volta, ha emberileg még nem tart ott a fejlődésben, szerintem, tíz év szükséges ahhoz innen is onnan is tapasztalva, mert mindent amit azzal rájuk zúdítanak majd, a különböző gondokkal, problémákkal, hát a tudás ott van bennük és legalább abban is tapasztaltak lesznek, a jól kitaláltak meg, akik csupán bologatnak, a tudás hiányát elfedni igyekvőknek, akik csupán a megfelelést gyakorolják, oda ahol azt gondolják, hogy ott már a hozzáértők vannak, a felvállalt, megugrott, ahhoz bennük nemlétező felelősséget, elfedni igyekeznek, azokon az átforgalmazásokkal is könnyíteni akarnak, így hát az Isten adta Népre marad a megoldás, szorgalmasan húzzák az igát, nincs is hol kikiabálják magukból a felgyülemlett, ki nem mondott, le nem vezetett hatásokat, amiket, a rajtuk átmenő mindenféle szintű hatások, bennük megmaradnak, mivel nincs hozzáértő ott, a divatosok között egyenben nyomják, hát sok lett a magában beszélőnek hitt, pedig csupán kimondja éppen akkor és ott, mert már nem bírja el emberileg azt a teherré váltat, hinnye má, nincs a 2024. évben jól működtethető megelőzés tán, ah, hát itt van nálam a megoldás, feltaláltam valami lényegeset, amit alapokat adhat minden arra emberileg érett igényesnek, majd rányomják a megbélyegőt, így tovább viribülhetnek azok, akik észre sem vették, hogy az amit nem őszintén mondanak és időben nem mondják ki, már elavultak, még reménykednek azért, hogy nem mennek ki a divatból soha, neki veselkednek, nem szembe mondják, s nem valamit lereagálni használják, hanem előttük a szépet mutatják, s alig várják, hogy a hátuk mögött mocskodkodhassanak, hátha még van hozzá hatalmuk és árthatnak, vagy a diagnózist osztják szét rárakják sokukra és le a gond róluk is, így hát mire eljutnának az egyiknek megoldásáig, már a következő előre be nem jelentett helyzetek megint rájuk zúdulnak, a megmondók által megélhetők amit tudáshiányosan, a saját könnyebbségükért jól kitaláltak, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy azzal növelik a fejlődését az Isten adta jól tájékozott Népnek, akkor is, ha az elért magasabb szintjüknél alacsonyabbat várnak el tőlük, ah, ugyan tisztában vannak-e vele, hogy az önjelölt elvároknál sokkal többet tudnak, a sokféle emberek együtt is tudnak cselekedni, itt éltünk együtt egymás mellett nagyon különböző emberek, együtt építették fel a házakat, egymást segítve éltek, hiszen ismerték a munka becsületét mindannyian, akik meg nem azok egy idő után úgy is kipördültek onnan, néha csak nézik mint az ingyen mozit, szerintem 9. éve, hogy az Isten a hatalmat visszavette, mert ha nem volt még elég érett rá az ember, s akkor is felvállalta, megugrotta a jól fizető posztokat, tán nem is gondolt arra, hogy önmagának is kárt okoz vele, hiszen tudás nélkül már akkor sem ment semmi a jóban és szépben, van sok minden, amihez a megfelelő tudással rendelkezők hozzá sem juthattak, arról valószínűleg nem is tudhattak, hogy be vannak érve arra, hogy felelősen fel lehetne vállalniuk, már az akkori, annak megfelelő szinten lévő tudásuk által és megkezdeni az átadását a tudásuknak, a különböző szinteken jól működő oktatható formáját, hogy fejlődni tudjanak a gyermekvédelemben már sokat tapasztaltak, vagy bármi másban, ahol, a gyermekekkel foglalkozók, naponta tapasztalók, a saját szintjüknek megfeleleően érintettek is tovább fejlődhetnének, a fiatalokat fejlesztő annak megfelelő tudással rendelkezők, a korosodókat, a ki nem kerülhető, kinél hogyan és mikor kezdődő öregségükre felkészítőket, akik sok évet töltöttek el a segítésben, gondozásban, ápolásban és már sok a tapasztalt átadható tudásuk, jól jönne az mindenkinek, ha bevételt hozna számukra, azzal talán a saját szintjüknek megfelelő, időben való elismerésüknek a hiányát is halványíthatnák, s nem lennének elfelejtettek már akkor, amikor még bőségesen benne vannak a tapasztalva fejlődésük kellős közepében, ah, akkor tán nem háborodna fel az aki értő abban, hogy diagnoztizálják az öregedés folyamatát, s tán azzal jól behatárolják és begyógyszerelhetővé teszik és le a gond, mint ahogy az elfelejtett, családipótlék emelések, a tartásdíj és a nyugdíjrendezések addig amikor még emelhetnék a megélhetési szintjüket, a jól megérdemelteknek, a fizetésemelések, mindent a saját idejében, hiszen a megkeseredettségig lehet fokozni, a várakoztatás közbeni újabb ígérgetésekkel megspékelve, aztán meg maradjon mindenki csendben, ne hallassa a hangját sem, amikor aki már végzett és az elméletet igazolta, hát lett papírja róla is szakembernek számíthat, azáltal ki is rekesztik a fokozatosságnak a fontosságát, hiszen csupán az elmélet és a másoktól hallott, összeollózottak kevesek lesznek a hitelességhez, ah, persze lehet az Isten adta Népen gyakorolni az elméletet, a gyakorlat majd megmutatja, hogy az abban is tapasztalt tudás nélkül, az tartosan még látszatra sem megy, viszont megy az idő a semmit fokozva, szerintem, nem azért vagyunk a földön, hogy szenvedjünk, leginkább azért, hogy lelkesen és szívesen éljük meg a hétköznapokat, az emberséges szintünkön maradva, ha bármi is megpróbálja azt, megtartani az emberséges tartásunkat, figyelve a belső kontrollunknak a saját időnkben való jelzéseire, nem ártva se nem bántva, magunkra is jól vigyázva éljünk,

2024.09.19. igen tudom, nyugodtan ránk bíznak bármit, hiszen önmagunknak tartozunk vele, hogy a tartásunk, az emberi méltóságunk fejlődjön és ne, engedjük meg magunknak, hogy tán ki és meghalljunk valami ígéretük félét és megint várakoztatni tudjanak bennünket, mást nem tehetünk mint amire képesek vagyunk, az Isten adta Hazánk, belőlünk lett magyar és még vagy harminc alatt számban vannak a Hazánkban különböző kultúrákba született emberek, hát voltak, akik megugrották és megszerezték maguknak azt amit akartak, mert tán túlzott volt a bizalom feléjük és nem vették sokan időben észre, hogy abba kapaszkodtak bele, hogy az Isten adta Nép nem ártana nekik, az Isten adta Nép elhitte nekik, hogy nem akarnak mást, mint felfejlődni oda, a többi kultúra szintjére, gondolta az Isten adta Nép, hogy jó lenne ha el tudnák magukat tartani és a sok gyermek akik oda születtek, nem lennének annyira más helyzetben, hátha a szüleik is fejlődni tudnának általuk, viszont az idő igazolta, hogy az lehetetlen, pont a kultúrájuk nem megengedő ebben és azt tiszteletben kell tartania minden gondolkodó emberségesnek, aki a mostani mintájukat követve él továbbra is, leépülhet még ahhoz képest is amit eddig elért, hiszen a hiszékenységre van alapozva minden, tudjuk, hogy az Isten adta Nép, az maga a Hazánk és azt is tudják, hogy tisztességgel, becsülettel teljesítünk bele, nem ismernek viszont eléggé bennünket, hiszen magyarnak csupán mondják magukat, nem hozzák a génjeikben és nem is ismerik igazán, csupán a felszínt, sőt a saját maguké szerint döntenek felettünk is, az Isten adta Nép, mi magunk meg, akkor teljesítünk kitartóan odaadóan, ha a jólétünket is szolgálja az, és mi az Isten adta Nép is, személy szerint, egyenként is magunkénak tudhatunk belőle, annyit amiért megdolgoztunk, na hiszen szerintem, inogni látszik az is már, amit megalapoztunk a következő generációnknak, nem élhetünk szerintük, mert megjárnánk azzal is, szerintem, tán vannak akik úgy élik meg, hogy cserbenhagyták őket, mert elhitték nekik, a nekik minden mindegy helyzeteket csupán a győzelem érdekelte őket, meg az azon a szinten jövő pénzek, nem számoltak a következményekkel sem, tán alig hitték, hogy ennyien ennyire hiszékenyek, elhitték az igen gyakori és túlzó ígéreteiket és nagy bizalommal voltak feléjük és erősítették őket mindenben, hiszen szerintem, most éppen az történik,hogy azokat a lehetőségeket számolják fel, amiket felelőtlenül oldottak meg akkor éppen, akkor szükségük volt megoldásként azokra, vagy ahogy kimenekültek azokból a helyzetekből, amiket az hozott, amit nem hozzáértően oldottak meg, a tán hirtelen ötleteikkel, mert szerintem, nem tudnak még mindig lemondani az álmaikról, s szerintem, nem tudnak semmi hozzáférhetőt otthagyni és mindenáron akartak szerezni, ah, ha a nagyon bájos megfogalmazások is velük együtt gondolkodnak, s úgy a jelekbe kapaszkodnak, azok meg közben megszűrkültek és kikoptak mert a jeleket már azok generálják, akik azóta ezeket a nem hitelesített, se a szakmai tudásukat, el nem várt túl hosszú időn is túl, egy vásott másoktól másoltak által mesélők, akik mindent a saját hasznukra változtatnak meg, nyugodtan kinőhettek, hiszen már hitelesnek mondták magukat, arra igazították a papírformákat, senki nem kontrollálhatta hozzáértőként őket, nem szólhatott abba bele hosszú ideje már senki más, sajátjuknak élik meg azt az országot, azt vállalták, amihez nem értenek, gondolták az Euróapi Parlament majd megszavazza minden óvatlan pocsékolásukat, amit szerintem, csupán maguknak és a beszámolóikhoz elvárt számok miatt találtak ki, magyar embereknek nevezik magukat, aszerint működnek, viszont látszatra elhagyták a saját kultúrájukat, amibe azért onnan, azóta is, valószínüleg a megszokott módokon bele és rájuk szólnak, na hiszen most meg már, ott tartanak, hogy ellehetetlenítettek szinte mindenkit, s láthatóan csupán ők vannak a palettán, közülük meg sokan éppen kiperdülnek, mert a többiek, hittek nekik és csupán teljesítettek az elvárásaik szerint, elhitték, hogy vállalják majd értük a felelősséget, mivel túl sok minden jön azokból, az önmagukat adók általi mellé menésekből, így már vállalhatatlanok lettek azok, amik felszínre jöttek már eddig az idén, újítottak és nem vállalják a felelősséget, viszont a megszokott módon, a saját elrontott, az Isten adta Népnek, hiányokat okozó döntéseikért sem, majd az Isten adta Nép megoldja, ahhoz vannak szokva, hogy bármit tehetnek, a Hazánkat szeretjük és tiszteljük, nem ártunk nekik sem, hiszünk az embereséges megoldásokban, mint ami szintén az Istentől való, így hát bele teremtünk a Hazánkba, valószínűleg azt is valaki zsebrevágja, tudják, hogy tartásosak vagyunk és úgy sem hagyjuk elveszni a Hazánkat, valószínűleg eddig úgy működtek, hogy összekapaszkodva elég erősek voltak ahhoz, hogy hitelesnek tűnjenek, mert szinte, nem akarom elhinni azt, hogy ennyien félrementek volna, vagy ennyi hozzá nem értő intézte volna az életünket, nem volt más mint, hogy a reménybe kapaszkodva éltünk túl, eddig mindent, hiszen mi nem rájuk szavaztunk, viszont hiszünk, az Európai Parlamentnek, mint az értünk az Isten adta Népért is kiállóknak, a döntéseikre várunk, ki és lemaradtunk, ahhoz képest amit a Hazánknak a megmaradásáért jót és szépet tettünk, a munkánk becsületét ismerjük, amikor magunkért és a családunkért dolgoztunk, hivatást gyakoroltunk, a Hazánkat is építettük általa, adtuk bele havonta amit képesek voltunk, hiszen a remény megvolt arra, hogy belépve, majd az Európai Parlament bennünket is jólétben tart, amekkora hegynyi pénzekről beszéltek, amik bejöttek az országba, azáltal a Hazánk fejlődik és gyarapodik és gazdagodik és akkor az nem lehet indokuk, hogy a családunkba annyit adtunk, hogy fejlődni és tanulni tudjanak, nem tehettünk mást, hiszen helyettünk nem oldhatta meg azt akkor sem, senki más, azt akartuk, hogy a gyermekeink már jobban éljenek, mint mi gyermekkorunkban, mert szerintem, most is mind, mint, az Isten adta Népként hinni akarjuk, hogy nem hagynak cserben bennünket, miközben ők meg már mindenhez kitalálnak egy következő megmagyarázó és kibújó helyzetet, hogy éppen miért döntöttek már megint másképp, hiszen így meg sem szoktuk és már megint másképp kellene éljünk és csak szerintük élhetnénk, ha még elhinnénk amit mondanak, lassan a legalacsonyabbnál is alacsonyabbra járatják le magukat, ebben a jövőnket is ellehetetlenítőnek látszó helyzetben, amibe úgy kerültünk, hogy nem tehettünk semmit sem, dobpergésként változtatták meg, mindennek az addig részünkről is ismert kifejezések mögötti szabályokat és törvényeket, aztán ha az nem jött be, megint megváltoztatták azt, ami éppen könnyítette a döntésüket, felelősséget se önmaguk felé, sem a sajátjaik felé, viszont az Isten adta Nép felé sem vállaltak, a többi magasabb fórumok meg majd észlelték később, vagy észlelni fogják, hogy a saját kontrolljuk nélkül, mikbe csúsztak ők is bele, szerintem, nem csupán a remény maradt meg nekünk, az Isten adta Népnek, hogy vannak köztük sokan, akik azóta ráébredtek, hogy ők sincsenek más helyzetben, nincs hiteles fordító berendezésük, azokra a kimondott és mások szerint viszont helyesen, hitelesen, nem fordítható se nem értelmezhető szavakra, kifejezésekre, tán még, korrigálható lenne, az addig hitelesnek elfogadott szövegek elhangzása közben, rákérdeznének különböző szinteken és nyelveken, hogy okuljanak belőle, hogy többet ne kerüljenek ekkora csapda helyzetbe, amiben nincsenek lefordítva mindenki számára, hitelesen érthetőre a szavak, mást is jelenthetnek azok a kifejezések, nem tehetnek mást, mint, a hitelességükért, a józan eszünkre hallgatva kontrollálják, hogy ne vesszünk el, mint az Isten adta ide született Nép, megint ránk hárul az, mint minden, ne hagyják, hogy hitelességünk, mint az Isten adta Népnek, akik magyarnak születtünk, a világ számára megkérdőjeleződjön a saját magunk által, addigra elért szintünk, közben, ne posványosodjon el minden, a Hazánkba teljesítéseinkhez viszonyítva, arra a szintnek már nem mondhatóra, ami most még tán itt és ott úgy látszik, hogy az Isten adta Népé, az is lehet, hogy az már maga a saját birodalmuk, ha megnézné valaki hozzáértő, hogy van-e még, a talpunk alatt talaj itt, a sajátunknak gondolt Hazánkban, kikre van az bízva ami bejön az Európai Parlamentben döntésük által, hova megy a Hazánkban van-e, ahova mindent irányítanak és ahol nem kontrollálva döntenek, ahol még mindig a látszatra adnak, ahonnan mindent csupán az Isten adta Néptől vonnak el, le és meg, az árak is csupán számunkra emelkednek, ők rendezték a fizetésüket előre, nekünk a kis és közepes válallkozások vállain vannak a terhek, a pénzeket a fejlesztésekhez nem kapták meg, nem emelik a fizetéseket, vannak ahol azok, a kiadásokat fedik csupán be, se a családi pótlékot, se a gyermektartást, sem a nyugdíjunkat, mert a saját felelősségünk lett, hogy tartsuk százezer alatti nyugdíjasokként el magunkat, tán előbb ki kellene próbálják azt, a saját családjukban, önmagukra szánva azt a méltatlan helyzetet, azt gondolják, vagy adjuk lejjebb, vagy ha annyira akarjuk, hát csak így tudjuk megtartani, az emberséges tartásunkat, ugyan van-e köztük még akik bennünket is képviselnek ott, a sok ország felett döntőknél, mert mi az Isten adta Nép, rájuk szavaztunk, bocsánat, ha az a feladatuk, hogy a saját országaikat, képviseljék csupán, tudja-e ezt valaki még, vagy ha nem észlelték, azt ami a Hazánkban történik és egy katyvaszba lesznek már általuk addigra, fondorlatosan becsomagolva azok is, hogy ne legyen miért reklamálni, a felettünk döntők felé sem senkinek, hát gyorsan megváltoztatnak a saját védelmükre, az elkényelmesedett jólétben élők szerint mutatják a számokat és mindent, hogy könnyen elbánjanak mindenkivel, hogy megvédjék magukat a felelősség alól, ébresztő, ébresztő, ébresztő, a saját szavaik amivel fogalmaznak, csupán őket erősítik, hiszen nem úgy beszélnek, alkalmazzák a szavakat, és jól tudják, mire azokat a döntéseikre kényesek, arra igényesek lesznek és megfejtik, ők már megint megtalálták a csupán saját védelmüket, és mi az Isten adta Nép, kimaradunk megint, minden nekünk járó jóból és szépből, nem emelnek csupán aprópénzeket, az nem hozhatja helyre a nettóból számolt nyugdíjunkat, a megélhetésünknek a felelősségét a családunkra terhelik, ők maguk nem vállalnak felelősséget, a megfogalmazásuk szerint, amikor már mindegy, mert aki azt átéli, az már nem a neki megjáró életminőségben, a Hazánkba teremtetteknek megfelelően, ahhoz méltóan éli a nyugdíjas életét, hanem megalázottan, kipusztulunk ezáltal a bánásmód által, mint nyáron a hóvirág, majd csak a legvégén, írták önmagukat, mint esetleges lehetőséget, ha valaki ezt a jól kitalált, nem ránk szabott, erőltetett menetet, emberileg kibírja és még él, ugyan azt mondják majd, másképp, hogy nem felelősek értünk, hiszen mit képzelünk mi akik nem rájuk szavaztunk, egész életünkbe a sajátunknak tudtuk ezt az országot, a szülőhelyünket, ahova születtünk, átfogalmazták addig forgatták, pörgették, amíg már nem érezhetjük a sajátunknak, hiszen nem rólunk szól a jó és a szép, csupán róluk a megfogalmazásuk szerint, akkor kérem szépen, hogy legyen megfogalmazás rólunk is, amit bele teremtettünk az jár nekünk, abban a minőségben ahogy a Hazánkba teremtettük mindazt, ha azt megkapjuk, akkor lehet gondolkodniuk azon, hogy mit adnak abból, amit az Európai Parlament döntései által kaptak és valószínüleg azóta is kapnak, hiszen azt senki más nem láthatja, csak ők maguk, mi vagyunk az Isten adta Nép, itt maradtunk a nehezet visszük és nem megyünk sehova, a talajon tartott talpunkkal biztosítjuk a Hazánkat, hogy nem hagyjuk cserben, akkor sem, ha most ebben a fásult helyzetben, nem tud érdemben értünk tenni, mi vagyunk az Isten adta Nép, akik nem rájuk szavaztunk és így nincs annyi pénzünk, hogy a saját magunk eltartását meg tudjuk oldani, ha ott még értik azt, az Európai Parlamentben, amibe kerültünk, akkor tegyék meg értünk, mivel oda szavaztunk, azt amit szükséges, hogy ne legyünk kiszolgáltatva ott, ahol már nem rólunk szól semmi jó és szép, ide teremtettünk egész életünkben, még most is sokan igyekszünk szolgáltatni, ami nem könnyű, mert hol itt hol meg ott, nem állnak már szóba az interneten a szolgáltatók velünk, pedig ezt az országot mi hoztuk létre onnan lett, a csupán nekünk szóló lefele menete, amit mi már nem tudunk meggátolni, hiszen ha ennyire nem számítunk a saját országunkban, hát lassan magunkról sem tudunk itt, a meghatározásaik szerint gondoskodni, nesze semmi fogd meg jól döntéseket hoznak felettünk, nincs más mint, hogy legyen odafordulási lehetőségünk, az Európai Parlamenthez, mert itt ígéretek most is vannak, viszont, a helyzetük még nem az, ahol ők már dönthetnének, az ígéretek meg már sok csalódást okoztak nekünk, az idő meg megy, mi meg korosodunk, hát ne azt várják el tőlünk, hogy mi a lehetőségünk hiányában élve is teljesítsünk, két szék közül a pad alá kerülni nem akarunk, sok évet veszítettünk már így is, ha várakoztatnak bennünket, mivel se tartás, sem emberi méltóság nem számít, csak a számukra jó megoldás jöhet szóba nekik, már belepiszkáltak a szerkesztésembe, a videómat error jelzéssel látták el, ah tán, csak nem azért, mert a gyermekekről beszélek rajta, 2016- évtől készítettem a videóimat, 2024. évben, nincs ami most készült volna, ha eddig nem látták el error szóval, akkor most miért nyúlkálnak még ebbe is bele, a julamami védjegy, másra hivatkozni nem tudok, szépet és jót és nekünk is, tartalmas, értelmes, az Isten adta Nép számára, egyenként is a jól megérdemelt jó sorsomat kívánom, megélni én Heringes Árpádné prevenciós ev. magam is, a számomra napi sikert hozó, magam szerint és a legjobb tudásom szerinti, jó minőségű élhető életet várom, tartalmas napot kívánok, egy Haza ez csak egy, örüljetek neki, ha a szégyen pírja még megelőzéskét figyelmeztetve benneteket, ellepheti az orcátokat, hiszen szerintem, akkor még emberileg megmenthetők vagytok, fel és megtaláltam valami lényegeset az emberek tenyereiben összefüggésében és személyhez szólóan is, alapot adhatna most ahhoz, hogy változtatni tudjunk azon, ami most csupán azt mutatja, amiből tudáshiányosan túl sok van, a Hazánk emberileg nincs a saját helyén, pedig sorsunk és generációs feladatunk is van,

2024.09.18. kiabáljad vagy énekeld ki, ne szégyelljed, hogy a telített energia úgy hat rád, hogy már nem tudod magadban tartani azt a sokféle hatást, ami összeadódva már árt, tiltakoznak ellene a szerveid, arra, hogy mennyi vezet iszol arra is figyelj, a szerveid jelzik azt is feléd, hogy mennyit és mit egyél és mikor töltsd fel magadat annyira, hogy bírjad azt amit felvállalsz, ha jól nevelt vagy, hát ébreszd fel és neveled fel magadat, mert nagyon sokan azt sem tudják mi a jól neveltség és úgy fogalmazzák, meg, hogy kényeskedő vagy, pedig nem vagy az, csupán eljutottál arra a szintre a fejlődésedben, hogy nem ártasz se nem bántasz, viszont arra is fokozottan figyelj, hogy a többiek nem biztos, hogy jólneveltek, sőt az sem biztos, hogy jó szándékkal vannak feléd, mert az irigység ugyan nem magyaros virtus, viszont nagy divatot csináltak belőle, hát megengedőek sok mindennel, csak, hogy leginkább csupán önmaguk felé, a másik véglet, tán az ijesztésűl jól bevált nekik, a hirtelen hangot adó, pocskondiázás, benne van a hétköznapjaikban, megmarad egy ideig az amit akkor rá mond, mert nincs megfelelő védelme ahhoz emberileg, hiszen nem ahhoz szokott, a hatásokra meg válaszok is vannak ám, ha kimondod magadból azt, ami közben benned megfogalmazódott, hát nem maradandó annak a hatása benned, rád, a továbbiakban majd lapoz a gondolkodó agyad és megy tovább a maga útján a helyes kerékvágásban, ezek mind energiák amik hatnak, hol kicsit, hol meg bántóan, ha bántó az ahogy megfogalmazzák a hazug szavakat, hát ne hagyd magadban úgy reagáld le, ahogy ott éppen lehetséges, ne szolgáltasd ki magadat, se annak, hogy ártó energia generálódik benned, sem annak, hogy a saját szinted alá helyezzed magadat és csöndben maradsz, ne erőltess magadra semmit sem, hogy meg tudjad állni azt, hogy azt ami átment rajtad a szövegnek a hatása által, mondjad ki, véleményezd a magad módján, jól neveltnek akarod a továbbiakban is tartani magadat, hát jaj szavak is lehetnek belőle, ha a szerveid tiltakozni fognak, mert meggátolod magadat abban, hogy ki ne mondjad, hát bizonyára ártani fogsz magadnak azzal, hiszen bevonzod mindazt, ami azzal az energiának a hatásával jár majd, ha akarod, ha nem, jön a katyvasz, hát ne csináld, hogy magadra erőlteted azt, ami nem a saját szinteden történik, azért az mégis hat rád, mert bele mentél abba, amit nem kellett volna átélned, az hat majd rád, addig amíg meg nem tudsz szabadulsz tőle, úgy, hogy ha szeretnéd, ha nem kimondod azt, magad szerint és még a saját idejében, felvállalva azt, hogy felnevelődsz magad által és a rád gyakorolt hatások által, megváltozik a szavaknak számodra az értelmezése, hiszen minden szinten más a szavaknak most az értelmezése, már visszafelé forog a kerék, szerintem, 9. éve annak, hogy az Isten a hatalmat visszavette, s tán nem is adja azt az emberek kezébe, mert nem volt kellő tudásuk, se nem volt a tudásukhoz annyi alázatuk, hogy megtarthatták volna a jóban és szépben, a hatalomnak az energiáját, pedig ha helyesen tudtak volna bánni vele, sok mindent elkerülhettünk volna, az mindenképpen, hogy ennyire alacsony szinten tudjanak tartani bennünket, ahhoz képest, amit elértünk addigra, mint amikor egymás után csupán ők voltak akik hatalomra kerülhettek, valaki kérdezte tőlem, hogy szerintem hányszor vagy meddig jó az, hogy ugyanazok vannak hatalmon, a válaszom az volt, amikor ott tartanak, hogy nem a valóságot tükrözi a győzelmük, akkor már nem fejlődnek, viszont azt ők emberileg felmérni nem tudják és még adnak rá egy győzelmet, mert úgy megszokták, hogy lemondani a hatalomról nem szeretnének, vagy annyira a szájuk íze szerinti már minden, hogy változtatni sem szeretnének semmin, mert nagyon kényelmes az nekik, kiszolgálja őket az Isten adta Nép, kényükre kedvükre kénytelen működni, hiszen úgy tűnik, hogy nincs már más megoldás, nem számít az, hogy megalázó a viselkedésük és már nem csupán felénk, hanem mindenhol ahol csak megnyilvánulhatnak, sorban hagyják maguk mögött a szégyenletes viselkedésüknek, a következményeit, a gondolkodóan élőkre nézve, az elért szintünket, amiért minden jót és szépet beleadtunk a Hazánba és hozzá adtuk a tudásunkat, emberségünket, mindent ami által akkor éppen fejlődhettünk, nem fogadták el előtte sem, úgy, hogy bekerülhetett volna a köztudatba, mint a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelv, amit segíthette volna, a gyermekekkel foglalkozókat, hogy így is rálássanak a szakmájuk mellé mint eszközt, alkalmazhatták volna és akkor még sokak számára időben lett volna, hogy ne hagyják el a családjukat, ne uralja el őket teljesen, a pénznek az egyedivé tett hatalma, a könnyűben való áradásának, sem lett volna tán, ekkora megalázó hatása, ennyi ide a Hazánkba jobb sorsra született emberre, annyira győzködő a hatása, hogy sok ember annak is, ott vergődik azóta a csapdájába, ami addig ment, hogy körbepörgött és úgy nézett ki, hogy nem tehetünk semmit, azért megyünk azon belül, ahol éppen haladhatunk, fejlődünk, viszont számunkra fájóan idéződik, amikor a lelkiismeretünk szégyenkezik miattuk, akik ráálltak már, a számukra túl könnyen jöttnek a leépítő hatására, úgy, hogy észre sem vették, hogy minden, számukra egészséges egyensúlynak van egy megtartó, belső kontroll szerinti, a személyiségére tartást biztosító energiája most, az ártó következményeit halljuk, látjuk, annyira eltértek a valóságtól, hogy tán azt is elhiszik, hogy annyira nem hisz a szemének az Isten adta Nép, hogy ha túlzásokba esnek és úgy adnak hangot annak, hogy merre járnak, azt nem tudják a gondolkodók, hogy erősíteni igyekeznek magukat, az összeadott hangoskodással, viszont van annak egy másik oldala is, amikor a külsőre túlzott bizalommal vannak és azáltal, szerintem, elgyengítik a személyiségüket, mert elkényelmesednek, s röptetik magukat a hatalom szárnyalásainak az energiáival, vagy túlságosan hiszékenyek, hát van mit tanulni mindenkinek, nekem meg különösen, szedhetem a talpaimat, hogy felérjek oda, ahol a napi tapasztalásaim adottak, szorgalmasan veszem magamhoz, a napi tapasztalható tudást, a hatások által meg, körbeérnek az összefüggések, én csak úgy mondogatom, hogy nem ártana ezt a tudást magatokhoz vennetek, hogy mind a két oldalatokkal tisztában legyetek, hogy most hol tartotok abban, amiben éppen vagytok, szép napot kívánok édes Hazánk csodaszép, ha elég ember van ott, s összze tudnak dolgozni, ott ahol arra éppen nagy a szükség, akkor szerintem emberesednek általa és mindenképp, a többiek meg ott állnak helyt, ahol arra van szükség, használják a gondolkodó agyukat, ha ott tudják kifejteni azt, ami akár naponta, a rálátással is jót ad az embereknek, hiszen egy Haza ez csak egy, mindannyian ide teremtettünk azáltal, hogy ide születtünk és tesszük azt, ahol emberileg most tartunk, magunk szerint most is, a szépet és a jót,

2024.09.17. ah, az Isten adta Nép számára alapok nélkül, tán hirtelen ötletre, mások tanácsaira hallgatva jött létre, valami amiben élünk és nem kérdeztek meg erről bennünket, hogy így jó lesz-e, vagy mit szeretnénk a jövőnknek tudni, hogyan tudunk aztán abban fejlődni, mi térhet el a kultúránktól, hol vannak azok a határok, amiket még elbírunk úgy, hogy nem fordul ki semmi az addig megszokott életritmusunkból, nem így történt, félre tettek bennünket, mint valami haszontalan tárgyakat, amikkel csak a gondjuk lesz, hát annyit látszatra tettek magukért, hogy ne mondja azt senki, hogy semmit nem tettek értünk, nagyon sok év az, ami elment a semmire várakoztatással, Pató Pál uramék ráértek, hiszen előre vették minden jóban és szépben magukat, a jóvőjükről generációsan visszafelé és előre is gondoskodtak, a jóléttel is alaposan ellátták magukat, most meg, hogy nem jött be amire gondoltak, napról napra, ránk zúdítják a magas árakat, nem tehetünk semmit sem, nem kérdeznek, fekettünk ahogy nekik jó, úgy döntenek,

2024.09.16. ah, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a telefonos szolgáltatásomra bejelentkezőhöz, vagy a Paksra bejelentkezve megérkezőhöz és akkor éppen oda, a megelőzésben találtam meg a helyemet, hiszen prevenciós vagyok, a tehetségemből lett hivatásommá, s a gyakorlatban nöttem fel a sokféle kultúrából engem megtisztelve megérkezők által, a legnehezebbek átélésével és nagyon sok nehéz élethelyzetben lévő emberrel találkoztam az első három, tán öt évben, így hát otthon vagyok, a hirtelen döntések helyett, a nehéz életkörülményeknek a felvállalhatóságában, a megelőzésnek a több szinten érthető, értelmezése szerint rajzoltam meg, az általam hitelesen, az életszerűen működőképeshez, 2024.09.16. napján is még egyedül magam oktatom, nem szavaztam oda ahol azt tán elvárták volna, így a döntők nem adtak lehetőséget egyszer sem, se előtte sem azóta, ha legalább egyik csoport, akik akkor még a köztudatban működőképesnek látszottak, elmondta volna a segítőknek, megelőzésben jól otthon lévőknek, hogy mit várhatnak, hogyan lesz számunkra, a megalázóan alacsony nyugdíjunknak a kiegészítésének lehetősége helyett, mire is fordítanák a saját kultúrájuk szerinti szavakat, azt, hogy mi a lejjebbnél is lejjebb, amikor megszünik az ahova teljesítettünk azért, hogy jöjjön majd vissza onnan, ugyanúgy, mivel akkor még az működött, azóta már az sem, csupán ők tudhatták, hogy ha megint csak ők győznek, akkor teljesen ellehetetlenítenek-e bennünket, mert undorodnak attól a gondolattól is, hogy léteznek még akik hisznek a megelőzésben, ezek között az általuk generált körülmények között és még miért nem adtuk fel, nem értik, hogy miért vannak még akik nem csupán önmaguknak szereznek, az egyébként számukra nem járó, legmagasabb elérhetőségéért élnek, hanem fontos, hogy mi van a többiekkel, hogy ha már segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk, se ne bántsunk, viszont mindazokkal párhuzamosan, magunkra is jól vigyázzunk, azért azt gondolom, a feltaláltamnak az eladása lenne, ebben a helyzetben a megoldásom, megegyeznénk, hogy egy összeg mellett, érdekelve maradok továbbra is a hiteles oktatásomat biztosítom be azzal, hogy nem megszabadulni akarok a feltaláltamtól, hanem végig kisérem az útján, még akkor is a be és megtanítását, amikor azt már a fiataloknak az oktatását felvállalók végzik tovább, mindaddig, amíg azt az életkoromnak megfelelő, egészséges egyensúlyomat jó minőségben tartani tudom, hát keresem a megoldását, hol és mi módon, lenne lehetőségem átadni a tudásomat az Isten adta Népnek, azon értő és erre a tudásra már igényes gondolkodva élő emberségesen élőinek, ugyan nincs miért aggódnod rajta, viszont felvállalni csupán akkor tudod, ha nem azzal törődsz és nem vagy egyedül abban, sőt háttered is tartásosan van, hogy mit szólnak ahhoz, hogy magad szerint jónak tartod azt, amit feltaláltam, hiszen van tapasztalatod ahhoz képest, amikor még magad sem tudtad, ugyan összefüggésében látod-e az egészet, vagy csupán rést keresel ahol levegőt vehetsz úgy, ahogy neked jó, az összefüggést nem tartalmazóan nagy katyvasznak a kellős közepében, valamiről a döntők nagyon elfelejtkeztek idő közben, azt gondolták, ha teljesítették azt amit megígértek, akkor nyugodtan hátra is dölhetnek, szerintem, azzal viszont nem számoltak, hogy várnak valamit ami legalább a saját Hazánkban biztosítja a talpunk alá a talajt, ahonnan elindulhatnak és megérkezhetnek oda, amit a születési helyük nem ad meg azóta, hát mivel egyre rogyik be minden, most már ott vannak a nyomukban, mindazok, akiknek, a választások időszakában valami, vagy valaki azt sugallta, hogy helyette meg lesz oldva minden nehéz, hiszen ugyan nem értette, hogy mit mondanak és azok a mondatok, mennyit érnek, azért elhitte, azokat, az általa nem értett szavakat, mondatok, azután már biztos volt benne, hogy vele lehet a gond, s egy darabig úgy tett mintha értené, mert körülötte sokan úgy viselkedtek, mintha ahhoz is értenének, szerintem, úgy találhatta, hogy annyira értőknek látszottak, hogy többen a rajongóik lettek, amikor meg rájöttek, hogy nem értenek az ígéretekből semmit sem, azok nem is valósultak meg, akik megszavazták őket, lehet, hogy egy szót sem tudnak lefordítani a saját kultúrájuk szerint, ők sem boldogulnak, sem a családjuk megóvására, jó életet biztosíthatónak, nem látják azt elég jónak, igyekeztek közelebb menni, hátha a hallásukkal lett valami gond azóta, szerintem, most meg már ott akarnak lenni állandóan, mert aki kifele jön onnan, rajta az látszik, hogy minden rendben van, mivel az oktatásban nem volt számukra a családnak a működéséről, semmi más mint egy két ételt közösen elkészíteni, az iskola konyhát utánzó sarkában, hátha még közelebb megy és akkor, a közelség átadna számukra valamit, amit a nagymenők, a maguknak mindent megengedők, vizióknak fogalmaznak, hátha úgy könnyebb az élet, hiszen ők maguk, nem kényelmeskedhetnek, a valósághoz vannak szokva, s még sincs még annyi pénzük nekik havonta, hogy álmodozzanak, arról, hogy az több is lehet, szerintem, az látszik rajtuk, hogy a munka meg túl sok ahhoz, hogy másik állást is vállaljanak, kevesebbet vannak már a gyermekeikkel, mint velük voltak a szüleik, pedig akkor is sokat kellett dolgozniuk azért, megéljenek, azt hitték, hogy amit a Hazájukba tettek a közösbe, az úgy is marad és amit bele teremtettek a sok munkával töltött évek alatt, ugyan mennyi kamatot hozhatott az, bántó a megfogalmazása annak, hogy ezért, meg azért, segítenek rajtuk, amikor ők meg, csupán azt várják vissza, szerintem, viszont úgy, hogy ne a kibúvóknak a sokaságát szembesüljenek közben, s ne az ő megsegítésükről hallják a megfogalmazókat, hiszen beletették hát jár az vissza nekik, a megelégedésüket szolgálná az, hogy láthatóan havonta el legyenek látva, annak megfelelő összeggel, ami betakarja mindazt a kiadást, amit ők ugyan nem terveztek és nem kérdezték őket, hogy hova és úgy nem is fektethették azt be, hiszen nem rendelkezhettek vele, nem is profitáltak menet közben belőle, viszont a terhét érzik, minden az életükhöz szükséges kiadásukban, szerintem, se a tudás hiánya mögé bújni már nem lehet, ha bekerült oda úgy, hogy nem kontrollálta le, hogy oda való-e senki sem, akkor gondolkodjanak el a megoldáson, felelősséggel vállalják fel, hogy más megoldás nincsen, mint megmenteni az Isten adta Népet és megtartani itthon a saját Hazánkban, mert szerintem most már, sem a felelősség felvállalása nélküli magyarázkodás, nem lesz elég, hiszen az érvek mögött tudás van és az pont elég, szerintem, gondoskodjanak a jólétünkről úgy, ahogy mi a Hazánkba adtunk, s várjuk a lehetőségeinket ahhoz, hogy a feltalált tudásunkat át tudjuk adni az értőknek, mindenki másban hozta a tehetségét, s annak van egymásra hatása, ha hasonló szinten van és emberségesen működőképes, be és megtanítanám, a szakmájukhoz megtanulni kívánó, már emberileg arra is igényeseknek, én magam alkalmazkodom, s a toleranciát is gyakorlom, mert tudom,

2024.09.15. ah, szerintem, úgy látszik, a múltba vagy ragadva, nem tudsz eltérni tőle, benne vagy az éppen aktuális kerengetőbe, hol az hol meg amaz a hatás ér téged, nem jó az semmire, csupán arra, hogy ne indulj el a fejlődésed lehetőségét keresni, ha sokáig a múltbélieket ünnepled, nem lesz aki észlelje őket, akik azóta a múltnál fejlettebbek és az online világában jól ismertek, csupán a saját Hazájuk nem engedi nevesedni őket, mintha megállt volna az idő és nincs mire várakozni, tán csak nem azt akarják sugallni, hogy rajtuk kívűl nincs senki más, s jobb, ha mindenki azt keresi ki volt és elfelejti, hogy miért őket akarják éppen, felnagyítani, ah, pedig a minta ott volt előttük és nem volt akkor éppen más minta, csupán azt nem vették észre közben, hogy azt nem hazai találta fel, adta elő, nevesítette a Hazánkat vele, hanem tán többféle, a más országokból behozott és sok éve itt nevesítettek sora, pedig nem is ismerte annak, a Hazánkra való hatását előtte senki, nem tesztelték le sem, s közben belefáradtak az ide született tehetségesek, nem foglalkozott azzal senki sem, hogy őket a saját Hazánk nevesítse, álljon ki mellettük, aki csak felfogja, hogy nekünk abból lehet merítenünk, ami az ide születettek által adja bele a közösbe a tudását, aki kitartott a nehezekben is a Hazánkban, a tudását is tovább fejlesztve közben, s erősítve azáltal az Isten adta Népet, mint a saját Hazánkat, kintre sokat költhettek, hogy a mondvacsináltakat úgy mutassák, mintha ők lennének az Isten adta Hazánknak a tehetségesei, szerintem, kiemelték őket előre, telis – tele rengeteg pénzzel, nem volt miért fejlődniük, hiszen kiszolgálták őket előre, megtervezetten lettek elkészítve, úgy hát, lett belőle ami lett, tükrözi is őket, az elvárt számok úgy is teljesítve, miért érdekelné őket, hiszen csupán használják azt amiért egész életünkben dolgoztunk, ahova még most is teremteni igyekszünk, a tehetségeink által, vissza nem jön belőle semmi, csupán a fékek és gátak, nem érdekük az, hogy az Isten adta Népből kiemelkedjenek mindazok, akik ide születtek és ide teremtettek, itt nevelték fel magukat a tehetségükkel, egészen a hivatásukig, annak a gyakorlásáig, nem ismerik őket hitelesen a Hazánkban csupán kevesen, nem mutatta a média sem, na hiszen, nem érdekük nekik, csupán a sajátjaikat nevesítenék, csak, hogy nincs miért, mert a mondvacsinált hamar kilátszik ám, hogy csupán a pénztömegeket vitte, s ami mégis bejött azt megtartotta magának, nem hozott az a Hazánkhoz nem adott az semmit sem, aztán meg, ha tetszik ez nekem, ha nem, szerintem, nincs mire várnom, hát, ki kell álljak magamért, mert belekerültem a többi segítővel együtt valamibe, ahol azt várják el, mintha bennünk üzleti érzék is bőven lenne, a tehetségemet hoztam a születésemmel, azért aztán megtisztelt egy nagylétszámű, tömegnek számítóan sok ember, a kettőből lett a hivatásommá az, amit a napi gyakorlatból lett tapasztalt tudásom hozzá adódott a tehetségemhez, így hát nem úsztam meg, feltaláltam azt, amit tizen éve oktatok már, nem kerülhettem be a mediaba sehol, nem érdeklődtek a tudásom iránt, még a szülőhelyemen sem, így jártam elment 14 évem a 73 évemből, hát ne csodálkozzon most senki sem, hogy ezeket ide leírom, nevesíteni igyekszem és csupán szerintem, magamat a saját Hazánkban, ah a szülőhelyemen sem tudják, mit találtam fel, csupán a politika lett nyomva, meg is lett az eredménye, annyira nem kutatta senki sem, hogy miért mondják magyarnak magukat, hiszen egy kultúra a magyarban élők közül, ha megtagadják azt, akkor nem veszi észre senki sem, hogy a saját nyelvük fordítása szerint forgalmaznak és azt, csupán az abba a kultúrába születettek és a maguk közé házasodottak érthetik jól, a többi meg, tán azt hitte, hogy jópofa dolgokat mondanak, áh, dehogy, csupán egyértelműúvé tették azokkal a mondatokkal azt, hogy mindent magukért tesznek, mindenki nekik segít és őket erősíti fel a Isten adta Nép, s csináltak maguk szerint egy országot, szerintem, amik bizonyítják, hogy ott bizony, jólét van és összetartás, nem úgy, mint ahogy sokféle, csak a sajátját erősíteni igyekvők sora volt jelen, a felszínen, hiszen annyira felerősítették az őket rajongásig erősítőket, hogy már nem volt bizonyíthatóan ellenoldala, látszik is számukra a hatalmas hozadéka, szerintem, még annyit sem teljesítettek az Isten adta Népnek, hogy a családipótlékot, a gyermektartást, a kis és közepes vállalkozásokat, a nyugdíjasokat, akik egész életükben a Hazánkba teremtettünk, ellássanak megfelelő összegű és nem szégyenteljes nyugdíjakkal, a tehetségek nem nyilvánulhattak meg a saját találmányainkat meg, nem láthatták az emberek, persze mondhatják, régen is így volt ez, hát mintha meg sem történt volna és nem is lenne, szerintem, idegen lett itt minden, nem mentem sehova és mégis kifordult alólunk a saját Hazánk, a szülőhelyem is el volt foglalva azzal, hogy mikor éppen kik lesznek akik győztesekké lesznek, egy valamiről nagyon elfeledkeztek, a valóságot nem akarták tudomásul venni, hogy az Isten adta Népnek vannak gyermekei és nekik is gyermekeik, a többiek is tartoznának valahova, nem is beszélve a korosodókról, mint jó magam, nem adom fel, ne reménykedjen senki sem, várom azokat a hiteles együvé tartozókat, tán vallásos közösséget, aki elfogadja úgy, ahogy van a feltaláltamat szerintem van az, hiszen én magam találtam fel, nem változtatom meg, hiszen pont így hiteles, meg és be is így tanítom azt szerintem, amikor oktatom, ah, csak nem mondanak le róla, a saját szülőhelyemen, hiszen szerintem, itt lenne szükség rá leginkább, annyiféle ember fordul meg naponta ezen a helyen, a családok megerősödése, az emberek tartása, az emberi méltóság megtartása, a generációs feladatok mellett, akár párhuzamosan a sorsokkal együtt, a hova tartozás felismerése, a fejlődés a gyors pörgésű világnak a ritmusának a felvétele, úgy, hogy nem veszítjük el közben önmagunkat, sőt az önbecsülésünket is megismerjük közben, összefüggésében látni együtt tanulunk, ki hol tart akkor éppen, annak megfelelően, várom az azonos szinten lévő, akár üzeleti szinten megfelelő jelentkezőjét, vevőjét a feltaláltamnak, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, majd magad is tisztelhető legyél, szerintem,

2024.09.14. ah, szerintem, van az Isten, hát kicsoda ellenünk, ellenem, feltaláltam valami lényegeset, ami nem különböztet meg kultúrák szerint, hova született szintek szerint, az iskolázottságot sem tükrözi, az intelligenciára és a tudásra épít, amit bár hosszú évek szükségesek, viszont szerintem, elérhet bárki a széleskörű olvasottságával is, van tapasztalatom bőségesen, a feltaláltamhoz a tudás szélessávban itt van bennem, mivel 85.300 alatt van a nyugdíjam, amibe előnyugdíjjal mentem bele, hogy ne kelljen már annyit fizetnem, hanem lássak valamit visszafelé is, még életemben, nettóból lett kiszámolva, a jó fizetéses 10 évem valahogy nem látom benne, a vállalkozási időszakomat számolták jórészt bele, amikor a három gyermekem fontosabb volt számomra, mint a maximumot fizetni abba, aminek igen furcsa vége is lett, megtisztelnél azzal, hogy nem nézel gügyének, ha nem akarnál megkörnyékezni a politikátoknak a megfejthetetlenül sok pénzbe kerülő voltával, hiszen ez már többféle módon megtörtént velem, nemet mondtam, vagy csupán ahol azt láttam, hogy elfogadják, hát megtehettem, hogy nem válaszoltam, ebbe a közös Hazánkba születtem, ahova teremtettünk mindannyian az Isten adta Nép korosodó, nem engedték meg nekem, hogy a szülőhelyemen bemutathassam az embereknek, hogy mit találtam fel és mennyit segíthetne az a családoknak, a szülőknek a segítségére lehetne, hogy a sorsukat és generációs feladataikat megismerve, másképp is lássák, a saját gyermekeiket, a maguk idejében aztán elfogadók lehessenek, a gyermekeiknek a másképp döntésével, tán ha eljön számukra az ideje értsenek is egyet, magamhoz képest méltatlan összegű nyugdíjasként élem az életemet, hiszen sokat adtam, gondolom vagyunk így nagyon sokan a segítőknek gondoltak közül, hogy nem csupán pénzért szolgáltattunk, hanem csupán emberségből grátisz, adtuk a tudásunkat, ez velejárója annak, hogy pontosan tudtuk, mikor és hol szükséges akkor is adnunk, ha nem a pénz hiánya volt az amiért nekik akkor lehettünk, azután már látszott, hogy legyártottak egy tán rábeszélteket, sokakból állók lettek, amiket csupán önmagukért, szerintem jól el is kényeztettek, amikor az látszik, hogy nektek mindent lehet, azután meg megtagadjátok egymást, hogy rólatok ne derüljenek ki, hogy mikor kerültetek a csapdájába mindannak, ami által, csupán egy ügyben erőlködőket erősítetek, amit a saját védelmükre, megmentésükre terveztek, bármilyen körülmények között, nekik felelősséget vállalniuk nem szükséges, hiszen a kultúrájukből eredő és majd, amikor szükséges és már kész arra is a fondorlatos elmélet, amikor az általuk kiszolgáltatottakká lettek mögé bújnak, hogy a számokat igazolják, úgy bajuk nem lehet, úgy hozták a döntéseiket, hogy mindenért mi az Isten adta Nép vagyunk a felelősek, amit feltaláltam azt, pont ebből merítettem, lett egy összefüggésében látást biztosító tudás, mindenkinek a maga idejében jön arra majd, meg az igénye, mert akkor lett igényes arra, hogy a saját kultúráját felvállalja és tájékozódjon arról, hogy mi az ami ennyire erősen hat mindenkire, miért nincs ismerete erről szinte senkinek sem, miért titkolóznak annyira, miért nem őszinte a szó semmiben sem, hiszen a múlt elmúlt, nem jön vissza hiába minden körmönfont varázslatos szöveg, iszonyuan sok pénzbe kerülő, tán valakiknek az álmainak netovábbját teljesítők sora, nem volt és nem is lesz, a vízió az viziókra alapozó, nem hiteles még a mesében sem, lehetne annak más elnevezése, többféle módon és meghatározásban van jelen a mesékben, meseország, mesés életet már nem is ígérő, hiszen az elvárt számok szerint, bizonyítva van, a munkát, alkotást, hivatásunkat gyakorlókra alapozó, miközben ahhoz se lehetőséget nem biztosítanak, sem a megérdemelt pénzeket nem biztosítják az állítólag közösből, ami az Isten adta Nép számára jött be, de fillért sem láthattunk azóta sem belőle, csupán velünk teljesíttető formát találtak ki, a sajátjaikra nem alapozhatnak, mert nem tudják rábírni az állandó munkára, hiszen nincsen benne a kultúrájukban, inkább arra alapoznak, hogy csendben vagyunk, úgysem reklamálunk, túlságosan hiszékenyeknek tart bennünket, miközben a gondolkodók sokaságát megtagadja, mintha nem is léteznénk, nem rólunk szól semmi a jólétről amihez megkapták a pénzeket és ki tudja mi lett azzal, hiszen már senki sem tudja kontorllálni azt kívűlről, hát elvisel bennünket, viszont nem ad lehetőséget, sem a jól megérdemelt életvitelünkhöz megfelelő nyugdíjat, annyit ami nem megaláz bennünket, hanem azt tükrözi amit beleteremtettünk a Hazánkban, s még szolgáltatni igyekszünk, hogy el tudjuk tartani magunkat, meg akarjuk tartani az emberi méltóságunkat, hinnye má, szerintem, sem családi pótlékot nem emelnek oda sem, ahol nagyon sokat dolgoznak a szülők, hogy normális életvitelt biztosítsanak a családjuknak, se gyermektartást oda, ahol az egyedülálló szülők majd megszakadnak, hiszen a hazánkban a felelős szülők, mindenhol túl kell, hogy vállalják magukat, akkor a kiváltságosok meg viribülnek nyugodtan, hiszen azonosulni tudnak mindennel, amit tőlük elvárnak, megtagadva akár a saját kultúrájukat, ha észlelik sem szólnak rá azokra, akik herdálják az Isten adta Nép számára utalt, ki tudja hol landolt pénzeket, ah, amikor a választások előtt megkínáltak, bizonyos rétegeket sok pénzzel, hogy ne látszon ki a ló lába, bár már az is lehet, hogy az elszegényítetteknek, gügyének nézetteknek, a mások által kidobott körömcipő is rámegy a lábára, viszont legyenek ott az népinek nevezett banzájban, hogy ne lehessen azt mondani, se felelősségre vonni a nagy pénzeket elköltések miatt, hiszen együtt buliztak, a többieket meg úgy, hogy később megspórolta rajtunk, vagy visszaveszi az áraknak a folyamatos növelésével, hiszen nem adtuk a szavazatunkat számukra, van nekünk saját kultúránk, hiába, hogy sokan a kultúránkba tartozónak vallják magukat, azzal gyengítve az igaz valókat, a sajátjukat megtagadva, miközben önmagukat megtagadni nem tudják, arra építenek mindent, hogy ne lehessen más semmiben lényeges csupán ők, egy jól kitalált vége nincsen mese, húzzák az időt a hiszékenyekre alapozva, az Isten adta Nép meg közben korosodik és mindannyian ugyanabba a vizióba vagyunk össznépileg beágyazva, amit majd egy ezerszeres kicsitéssel, tévedésnek, állíthatnak be, terelnek bennünket az élhetetlenné tett ellátásaikba, maradunk ott, hiszen nincs más lehetőségünk, már a véleményeinket sem lehet megosztani, ezt is jól kiagyalták, ki tudja, hogy a számok mit mutatnak, viszont fogyunk rendesen, elmennek sokan úgy, hogy számukra is csupán ígérték, a jó minőségű életet, az iszonyúan sok pénz beérkezésével sem élhettek jobban, mert mi az Isten adta Nép korosodói nem kaptunk belőle, voltak akik egész életükben, hittek a jól kommunikált ígéretekben, azóta meg, a reménytelen várakozásokba haltak bele, s csupán ők születnek sokan, amit nem vállalnak fel úgysem, szerintem, nem lehet hitelesíttetni senki által sem a hamisakat, mert ahogy kiderül az, azonnal tovább is állnak onnan, majd kapnak kiemelkedően sok jutalmat, meg fizetéseket, hiszen ha már odáig eljutottak, hogy a sok pénzért eladják a lelküket, onnan nincs visszaút, akkor sem ha párhuzamot alkotnak meg, hogy még bírálni sem lehessen őket, a valóságban hitelesen bizonyítani akarnának, nem fog az sikerülni, ahhoz a 2024. évben, már tudás is szükséges, azt kellene most már gyakorolni, hogy a sok munka becsületével, emberséges viselkedéssel, nem a sajátjaiknak, hanem az Isten adta Népnek, kifizetni azt ami megjárt volna eddig is, de hiába várunk rá, nincs aki érdemben úgy mondjon ellent nekik, hogy akár, kártérítse minden érintettet az Isten adta Népből, az elmúlt 14 évet nézze át, és ki is fizesse, azt mai jár, ami eddig, csupán a számokat igazolta számukra, viszont a valóságban, nem történt meg, hinnye má,

2024.09.13. ah, tán hisztek még abban amiből, nektek is jó lenne, ha már kikeverednétek és végleg, hiszen így meg jó emberré sosem lesztek, ha magatokat gátoljátok, nem lehet már a tudatlanság mögé bújva azt mutatni, hogy értetek ahhoz, amit a mások kultúrájában felvállaltatok, ah, ha kilátszik az is már, hogy még csak tájékozottak sem vagytok, a Haza az oda született oda teremtő Isten adta Nép maga, ha azt gondoljátok, hogy a jóléteteket megválthattátok nagy pénzen, amiből az Isten adta, ide született Nép, aki maga a Haza, nem élhet jólétben még a közelébe sem juthat, hiszen csupán önmagatok miatt és értetek igyekeztetek ide, ahol a könnyűben jól elevickélhettek, mert nem szólhat rátok senki sem, hiszen nagyon nagy péhzt fizettetek azért, hogy több juthasson itt nektek, mint az Isten adta Népnek, aki ide született és nem pénzért vette meg azt, amiről az Isten adta Nép nem is tudhatott, neki már csupán az azzal való szembesülés jutott, hogy többet ér a csupán gazdagodni vágyóknál az, hogy amit elterveztek úgy is legyen, mint az Isten adta Népnek az ide bele teremtettek szerinti jóléte, hát igen csak tévedésben vagytok, a hely amit ott hagytatok, a még meg nem érdemelt jólétetekért, a jóért és a szépért, annyit amennyi a generációs feladatotok oda bele a közösbe, dolgozni nem volt kedvetek, tovább növeli annak a hiányát amit oda az emberségetekből bele nem adtatok, vagy ide teremtetek, többet mint oda teremtettetek volna, s akkor tán elfogadnak az itt születettek benneteket, úgy mint egymást, mindazok akik ide születtek, elfogadó az a hely amit kiválasztottatok, hogy pótolja a Hazát számotokra, ha láthatóan is adtok a jólétetekből ide, mintha a valóban a Hazátokba teremtenétek bele,

2024.09.12. ah, megélni nem szeretnéd, inkább kikerülöd a nehezét, aggódnod nem szükséges, elég az, ha az Isten adta Nép elviszi az összes terhét az elképzeléseidet velük csináltatod meg, hiszen nem ismered a munka becsületét, igyekeztél nagyon amikor előszőr megláttad, a könnyűhöz vezető széles sávot, ahol mindent megtehetsz, nem figyelmeztet ott már senki sem és semmire sem, az álmaidat is velük teljesítteted, viziókról beszélnek, amikor az alapokat kikerülték, vagy megugrották, hogy oda nekik ahol helyük nem is lenne, ha egy lépést megtettél a nem egyenestől eltértél, már jelezne is a lelkiismereted, viszont csupán akkor, ha a motiváló éned, a nagy törtetésed kellős közepében, végleg el nem veszítetted, ah, attól fogva már nincs miért, mert körbeért az is, amit magadnak meg sem álmodtál, a rajogóid már előre teljesítették, jót akarva, valami hátha leesik onnan még, miért érdekelne bárkit is, hogy sanyarog önmagához, az eddigi teljesítéseihez képest az Isten adta Nép,

2024.09.11. ah, ha akkor azt mondtad, ott tartottál, hát úgy fogalmaztál, azóta megváltozott minden többszőr is, sőt, fejlődhettél közben, egészen odáig, hogy pont az ellenkezője felől gondolod megoldani azt, ami annak idején bejöbb, az még hasonlóan sem működne most, a múlt elmúlt, ha nem veszed tudomásul, hogy a tegnapi nap is múlt lett már, akkor a vége az, hogy toporzékolhatsz nyugodtan, vagy körbepörögve akaratosan várhatod el azt, hogy igazat adjanak, az már, nem működik a régmúltnak megfelelően, szerintem, emberismeret nélkül ne kezdjél el semmit, amit el akarsz hitetni az emberekkel, mert az idén, igen gyakran vagy nagyon gyorsan ér körbe az, amivel, tegnap még egyet nem értettél, hiszen minden és mindenki hat mindenkire, aki alacsonyabb szintűként erőlködik, meg is szégyenülhet, mert felszínre hozza azáltal, azt ami addig még nem volt felszínen, ha még fokozod, mert jobb ötleted éppen nincsen, szembesülhetsz azzal, hogy elveszítheted, az addig szinte hitelességig érő erőltetésedből lett szintedet, nem értik majd, hogy miért változtattad meg azokat, amiért akkor kiálltál és tán azzal győztél meg sokakat, mert jól hangzottak akkor azok a szavak, ha még mindig ugyanazt szajkózod, akkor valószínüleg elfáradtál, vagy belefáradtál abba, ami már nem ad és adni meg nem akarsz, kérdezd meg őket, akik gyermekként törődtek veled, hogy amikor gyermek voltál, adtak-e igazat neked egyáltalán, vagy megkérdezték-e, hogy azt a szerinted oda illőt, megoldásnak miért úgy gondolod, szerintem, 9. éve annak, hogy átfordultunk és a fejlődésre jó energiákban vagyunk, itt születtem, itt tiszteltek meg tömegnek számítóan sokan az ide érkezésükkel, most megint találkozom az engem megtisztelő emberekkel, akik Paksra utaznak azért, hogy leüljünk egy helyen egymással szemben és a felém nyitott tenyereiket olvasom le, általuk akkor ott közben, kontrollálhatóan hitelesen, 73. évemben vagyok, köszönöm az életkoromnak és az élethelyzetemnek megfelelően jól vagyok, átadnám a tudásomat számukra, akik arra már érettek és emberileg a szakmai szintjükhöz az általam feltaláltat már alkalmazva, a következő feladatukhoz felerősödnének, Julamami Magyarosan Agyalósa a jelnyelve annak, amit feltaláltam és azáltal történik a szolgáltatásom, úgy is fogalmazom meg, a 153 oldal oktatási rajzaimat, a kezük alá mondom, a szavakat, amik által érthetővé válnak, az egymástól eltérő kultúrában élőknek, hogy szükséges lenne, megtanulni a különböző tehetségeket hozottak szerint is, értőnek lenni és a lényegeseket felismerni és a többieknek a kultúrájában is tájékozottnak lenni, a nyomtatás előtt az üres tenyerekbe is általam lettek megrajzolva vonalak, egy napon egy ritmusban történt meg, hogy az üres tenyeret kinyomtattam, abba belerajzoltam azt, ami éppen jött, mint ahogy föstök és utána lemásoltattam a géppel, nem adtam át, a tudásomat eddig még senkinek, hát nincs hitelesen oktatható módja más által, egyenlőre csupán én oktatom, várom az oktatásomra bejelentkezőket, a személyes találkozáshoz, saját maguk tapasztalják meg azt, hogy mit találtam fel és miben lehet az a tudás, általam meg és betanítva, vagy majd motiválóként vesznek részt, a családjuknak való segítésben, tán akár, a szakmai átadásához tükörként is hasznos annak számára, aki azt értően megtanulta,

2024.09.10. ah, hát mit még, hiszen szerintem, minden körbeért, sikerült nektek megcsináltátok, mindent kivetítettetek az Isten adta Népre és csupán az önmagatoknak szánt a jólétéért fogalmaztátok meg mindazt, amit azóta meg is valósíttattatok, velük, akik minden szavatokon csüngve teljesítik azt amit tőlük elvártok és azóta már látszik, hogy mi minden az, ami csupán egy családhoz megy, az Isten adta Népre vetűl azóta is az általuk meg nem teremtettek sorozatos terhe, mindazokkal párhuzamosan oldja meg, a munkához, alkotáshoz, hivatásuk gyakorlásához szokott, gondolkodva élő és a Hazánkba teremtő, nem hiszékenytevékeny sokaság, aki ki van téve a kitalációk szerinti terhelésnek, hiszen kimondta, hogy ne dolgoztassák a sajátjai, miért pont ő dolgozzon, egy reggel a saját fel nem vállalt kutúrájának a nyelvén mondta ki, hát mindazt amit az Isten adta Népre terhelt, nem győzi, a sajátjaival együtt, ahol akarja, azon a szinten kipihenni, viccnek vehették sokan, ahogy lepattintotta a saját szavaival a munka számára idegen energiáját, pedig akkor még volt a hangszínében erő és őszinte volt az a szó, most már ugyanannak a megfogalmazása irányába haladva, nem a munkára építik azt amit elképzeltek, tán már át képe nevezni a szavakat, hogy az Isten adta Nép ne undorodjon attól is, hogy ennyire gügyének nézik, hiszen lehet, az is, észre sem veszik, hogy mindent kimondanak, na meg az is lehet, hogy teljesen őszinték az általuk kimondott szavak, mert feltételezik, hogy kevesen tudják azt úgy megfogalmazni, hogy a körbefonodó, fondorlataikkal, ne fussanak bele abba, hogy kiderüljön, ahhoz volt szükségük az Isten adta Nép számára szántból, annyi pénzre, hogy nem akartak, amíg volt miből, most meg tán már nem tudnak, a szorgalmasan dolgozó Isten adta Népnek is adni, megfelelő összegű gyermektartást, családi pótlékot és ami még abban is minősíti az elodázókat, hogy nincs bennük a többi kultúráknak megfelelően tisztelet, a korosodókkal nem bánnak méltóképpen, az életüknek nagy részét végigdolgozóknak, a szégyenletesen alacsony nyugdíjaiknak a megemeléséről hallgatnak, arról viszont gondoskodóak, hogy ne lehessen kihámozni minden fondorlatot, a saját kultúrájukat követőknek és a szerintük működőknek, biztosították a kiemelkedéseiket, azt is csupán maguknak szánva, önmagukért, viszont azt, meg is tudták valósítani, szerintem az látszik, hogy a munka becsülete, aminek, ha tudásalapú, megtartó az ereje, ismeretlen számukra, kivűl van hagyva, önmaguktól nem, viszont mindenki mástól elvárják, hogy felelős legyen, mindent vállalnia kell az Isten adta Népnek, mert felvállalta azt, hogy nem oda tartozó, így hát, elszabadult már sok minden és lealacsonyítja azt és őket, akik abban megengedőek, nem ismerik a kultúrájukat és nem mondanak időben nemet arra, ami meggyengyítő hatású, ha nem adja meg azt, hogy addig és ne tovább, a hangosan kimondott őszinte szavakat, főleg a hangosan kimondottakat, nem szeretik hallani, attól távolságot tartanak, ha szükséges hát onnan el is futnak, hátha mások sem hallják meg, a mondanivalóját azoknak, az igazságot ismerik, viszont általuk fel nem vállalható szavak azok, hiszen a kultúrájukban bíznak, az megvédi őket mindenkor és mindenben, ami inkább a jólétet élvező és fékek nélkül magamutogató, nem munkából, alkotásból, hivatásból eredő energia az, a kezelhetetlenbe átcsapó könnyen jött hát hadmenjen, annyira felszabadíthatja azt, hogy akár, úgy felgyorsulhat már minden és a felszínre igyekszik, a sokhoz és a féknélkülikhez szoktak, ahol nem lehet a szavakkal sem behatárolni őket, ott jól meglapulnak és biztonságban érzik magukat, ah mert azoknak, nincsen kritizálható, se felelősségrevonható, csupán a fondorlatosságban van a megtartó ereje, nem mondhatja senki, hogy nem szóltak és nem mondtak ki mindent, csupán szerintem, a saját maguk által elért, szintjüknek és a még, addig hitelesnek láttatott, egymást némileg még érteni tudó nyelvüknek megfelelően, na meg mindaz amit és csupán önmagukért és ahogy megvalósítottak, szerintem, azt teljesítették, azt igyekeznek a saját nyelvükön, közvetíteni, hogy nem tehetnek arról, hogy késő ébredt rá az Isten adta Nép gondolkodó sokasága, úgy csináltak meg mindent, hogy kikezdhető ne legyen az semmi módon, mert, hogy menet közben őket nem gátolta senki és a többi kultúra sem szólhat egy szót sem, ha nem kértek hát nem kaptak, miért igyekeztek annyira megfelelni oda, értük semmiképpen nem, ahol csupán a sajátjaikhoz szóltak és az annak megfelelő kommunikációjukban a saját védelmükre kanyarították a szavakat, nem a sajátjaikért, csupán a sajátjukért történtek az átnevezések és be is úgy szabályoztak mindent, hogy a többi kultúrára azok, érdemben, ne legyen érvényesek, több dolgot is elfelejtettek közben, hogy a gondolkodó emberek sokaságának nem az a módszere, hogy hirtelen döntenek és hirtelenkednek, kivárják azt, a pillanatot, amikor elfogytak a még puffogtatható szavak, mondatok, valóban hatalmas teljesítmény volt, körbe is ért, már kiderült mire volt jó a dobpergés ritmusára való átnevezésük és az addig jól működők feletti és mindenben úgy kanyarították, hogy az letagadhatatlanul a saját döntésük, viszont elfeledkeztek valami nagyon lényegesről, hogy a Hazánk maga az Isten adta Népnek a sokféle sokasága, hiszen a gondolkodó sokaságban már jól tudják, tudás nélkül már semmi sem megy és nem hagyható ki a hozzá társuló, vele párhuzamos, az emberséges, mert az egymás nélkül most már nem hiteles, ha megszólal a sokféle nyelvet beszélő, mást és másfélét közvetítő kultúráknak a sokasága, a saját nyelvét hitelesen le is fordítva, hát elfogy az emberekből, azon energia hatása, ami naponta átment rajta, amitől szeretnének megszabadulni, mert nem a saját szintjüket tükrözi, s kimondatja velük mindazt, akár hozzájuk nem méltó és az életformájukba se nem illeszthető, csufságos szavakat, mondatokat, hogy megszabaduljanak azoktól a rájuk vetülő hatásoktól, amik nem a saját szintjüket tükrözik és az emberséges életvitelüktől is idegenek, s nem a saját kultúrájukkal azonosak, persze lehet, hogy csupán szerintem,

2024.09.09. ah, remélem akkor éppen nem esik az eső, hiszen úgy nem tudunk találkozni, a gondolatomban már ott van, hogyan oldanám meg azt, hogy majd ha odáig eljutok, esőben is le tudjunk ülni ott, mert aki volt már azon a helyen és a tenyereit az általam leterített asztalra, elém tette, úgy ült velem szemben, jól érezte magát ott, körülöttünk az emberek élik az életüket, mi meg azzal foglalkozunk, amiért oda leültünk, ah, hát nincs nyafogás Jula, ami létezik és a mozgásomat biztosítja, na meg szinte minden apró porcikám förtelmesen sajog, hol itt, na meg ott is, hogy el ne felejtsem, tán azért, hogy tudjam hány éves vagyok, s hogy becsüljem meg azt, hogy létezem, most még itt vagyok, hát mit tehetnék mást, mint azon vagyok, hogy a napi sikerélményemet biztosítsam a gondolkodó agyam elvárása szerint, szívvel és lélekkel,
ha van igény a tudásomra, hát az Istennek hála, már a feltaláltammal és szerintem, szolgáltatok, nem gyakran érzem ezt, valamit átélek megint, ami nem tudom miért történik velem, mert nincs hozzá közöm, viszont átmegy rajtam mint fájdalmat keltő energia, tán nem is tartozik rám, hát felkészülök ennek az elviselhetővé csökkentésére, hiszen szolgáltatni készülök, remélem nem esik, nem gátol meg benne, igen a napi sikerélményre nekem is szükségem van, mint mindenkinek, ha még nem is tud róla, akkor is, hiszen nekem az egyik éltető elemem, a másik meg, hogy a bennem összejött tudásnak az energiáját adom ki, tiszta forrás tiszta tudás formájában, itthon a gép által naponta az írásommal, oda meg azáltal, úgy olvasom le a tenyereket összefüggésében, az szerintem, az egészséges körforgás által megy át, az a szembesülés ott akkor, oda ahol számára megfelelő, vagy majd közben átéli, hogy éppen arra van igénye, a személyes találkozáshoz Paksra megérkező embernek, szerintem, mind a kettőnk számára nagy élmény az, amikor az amit elmondok, megérinti ott akkor és át is éli azt, vagy amit már átélt és pontosan tudja miről beszélek, emlékezteti rá a belső kontrollja, mint a lelkiismerete arra, hogy jó helyen jár általam, azok szerint amit leolvasok a tenyereiből, többször is hallom közben azt, hogy az pont úgy van amit mondok, szoktam mondani arra, hogy azért van az, mert éppen a saját tenyereit olvasom le, menet közben, vagy akár évek után, megmagyarázódik az, amit addig tán megmagyarázni még nem tudott, vagy később jön majd rá, hogy mit is mondtam akkor, hiszen felveszi már szinte mindenki azt amit mondok, a gyakorlat utána az, ahogy mondják, vissza – vissza hallgatják és szembesülnek vele, hogy akkor éppen hol tartanak, s az általam elmondottakat felismerik, vagy a legközelebbi visszahallgatásnál jönnek rá, hol tartanak, mit hallanak éppen, elmúlt a fájdalom, hála Isten, viszont az esőnek lóg a lába, be van borulva, az emberek többsége nem is gondol arra, hogy másoknak nincs meg az alapvető tárgyi jóléte ahhoz, hogy szolgáltatni úgy tudjon, azon a szinten amit a tudása minősége már megérdemelne, amikor az emberlánya az egyszerűben gondolkodva él, az egy nagy ajándék számára, hiszen nincs elkényelmesedve az agya, gondolkodásra készteti, hogy bele tudjon simulni az Isten adta természetes lehetőségbe, ott kezdődnek a gondok, amikor az addig általa teljesítettjei fölött él, egy hirtelen döntése által, vagy elvállal valamit, amihez nincs sem tudása, se emberileg nem érett be még arra, hiszen az önismeretére és a munkájának a becsületére mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy ne vállalja túl magát, ahhoz képest ahol éppen a tudásával bír, az ahhoz képest, le és fel, nagyon eltérő szintű elvárások sorozata, az emberségestől erősen eltérő vonulata, amin látszik, nincs már külső kontrollja, sem tudása ahhoz, vagy, hogy emberileg ahhoz az elváráshoz alkalmazkodni tud-e, vagy az addig megteremtettei szerint, benne maradhat-e, az ember a saját életritmusában, vagy a mások tudáshiányos, csupán az elvárónak megfelelő, akaratosságából eredő elképzelései szerinti, az egészséges egyensúlyától nagyon eltérő erőltetett menetben van, nem fog eltérni attól ami az éppen aktuális feladata, azon belül amire képes emberi módon, na nem úgy, csupán hasonlóan, mint a szorgalmas hangya sereg, mert tudja mi a dolga, gondolkodva él és működik az Isten adta Nép, szerintem,

2024.09.08. ah, hova lett az akkor sikeres szakaszom helyett, 14 évem, ki hozza rendbe az eltelt időt, a saját szinten elért sikeres évek helyett, kaptam, a nagyon küzdelmes éveket, ami a sorsomban már feladatként nem lehetett, hiszen megcsináltam addigra és már annak a jó minőségét is elértem, amikor hirtelen minden bejelentés helyett megváltoztattak mindent, a saját képükre formálták azt, amire vágytak és vittek mindent, ami ahhoz kellett, hogy megcsinálják az álmaikat és meg és tán még ki is éljék közben a vágyaikat, annyira gyorsan történtek a változások, hogy hetvenen túl is szedhettem a talpaimat, s közben meg is szoktam azt a ritmust, amivel, nem csupán azt az életet éltem, amit a hatalmaskodók megengedtek nekem, hanem a sorsomat is egyengettem, igaz, hogy araszolva haladtam és nagyon sokszor ismételnem volt szükséges, azt amit már megcsináltam, ah, menet közben aztán arra is rájöttem, hogy az sem hiábavaló, mert ahhoz képest, ahogy előtte megcsináltam, már közben is fejlődtem, s elértem azt is amit nem tervezhettem, s jött a megoldás is, amire nem is gondolhattam, ha a szűkös lehetőségeimen belül, egészen kicsit is segíthetek magamon, akkor megtettem mindent, amit feltalálóként, az emberséges kontrollnak még a megelőzésben oktatójaként, az engem megtisztelőkért a tudásomat, a személyiségüknek megfelelően, a saját idejükben történő, átadása által, megelőzésben gondolkodóként megtehettem, s közben, ah, ha a hatalomnak, az átütő, erőből egymással versenyben csak nyerésre vágyó energiáit, bármikor és bármiben megéreztem, azt tudomásul vettem és amikor elértem a számomra jó megoldásnak, a saját időmben történő lehetőségéhez, szerintem oldottam meg, annyi tehettem csupán, hogy a hatalmat és a mindent birtokolni akarókat, a szerzési vágyaiknak a megvalósításáért áhítozókat, a feléjük tolerancia gyakorlásom által és az ahhoz meglévő alázatommal, nagyon nagy ívben, nem egyszer, ki is kerültem, hiszen amikor a hivatásomat gyakoroltam, a saját sorsomra magam is ráébredtem, az egyszerűnek a nagyszerűsége mellett döntöttem, azóta, akár naponta át is élve, hatalmas érzés az számomra, hogy van az Isten,

2024.09.07. ah, szerintem, ha már ott tartasz, hogy hiányzik valami, pedig nem is hiányzik semmi ami arra utal, hogy az álmaidat már teljesítetted, tán többszörösen, mégis hiányzik valami, ami által, nem tudod azt érezni, hogy megcsináltad, hiszen naponta jön elő az, hogy hiányzik valami emberi, amit magad szerint már, a tökéletes szintnek álmodtál meg, van mindened, csupán nem ismerted fel a belső kontrollod szerinti jelzést, s azzal együtt, éppen azt a helyzetet felismerni tudó igényedet, s a megcsináltad állapotot még felfogni sem tudtad, nem tehetsz mást mint megtanulod azt, amit nem hoztál a tehetségeddel, mások hozták azt tehetségként, ha egy szinten vagytok, lehetséges lesz azt úgy megtapasztalnotok, hogy ha kicsi lépésenként is haladtok, egyszer eljuthattok, a megcsináltam állapothoz,

2024.09.06. ah, szerintem, megtaláltam a sorsokban a csomópontokat, az áthajlásokat, átvetüléseket, nehezítményeket, az időközben már gátakká lett, akkor időben meg nem oldottakat, a két tenyeret úgy olvastam le, hogy már láttam azt is, miből mi lett addigra, vagy hol tart abban a pillanatban, a saját idejében, a jó sorsának a felépítésében, amikor már összefüggésében is megláttam, hogy mi miért úgy van, vagy mikor nem tettek meg a jó sorsukért, a családjukon belül, tán már több generáción keresztül semmi jót és szépet, ami fejleszthetőleg hatott volna, az akkor, arra már emberileg éretteknek, azt is megláthattam, hogy vannak akik érettebbek emberileg, mint az előző generációikon belül bárki addig, tehát nem életkor függvénye az sem, hogy ki hol tart emberileg és a sorsához fejlődésében, vannak akik időben érnek el oda, ahol a feladatukat a legmagasabb szinten gyakorolhatják, miután azt ami ott még senki által el nem végzett, ami már éveken keresztül gátakat vetett, csupán akkor és később sem, valamiért nem vállalta azt fel, a saját megoldható idejében azt addig, még senki sem, felhalmozódhattak a divatossá tetteknek a kontroll nélküli szintekre kerülésének, a működésképtelen hozadéka lett, mivel a gyakorlatban tapasztalhattam, a tömegnek számítóan sok tenyérnek a leolvasása, összefüggésében már adta azt számomra, hogy egy napon rajzoltam meg, az oktatási anyagom 153 oldalát, hát egy életszerű ritmusban sikerült megoldanom a feltaláltam oktatását azóta, a tömegnek számító sok ember tenyereit leolvasva, engem a tudásomért megtisztelő és bejelentkező s velem szemben az oktatásomért ülők száma, ahhoz képest kevés, helyette tán a divatossá tettek oktatnak valamit, amit tán más nyelvekről lefordítottak, mások szerint oktatják már, és a sokadik oktató, akitől éppen nagyon sokan megtanulják, azt, amit szerintem, nem a hazánkban találtak fel, tehát nem rólunk és nekünk szól, a kultúránk is különbözők, tehát nem mindannyiunkról, a saját kultúrájuknak a népszerűsítéséről szól, akiknek azt a hazájukban feltalálták, mert annyira más, a mondjuk 14 különböző, ami láthatóvá lett a hazánkban, szerintem annál azért több van, eltűntek az oda feltett, bárki érdeklődő számára láthatók voltak, a hazánkat színesítő néptáncok, ami által látható volt és sokféle kultúra nyilvánult meg azokban a táncokban, helyette valami erősen vegyes látható, na meg az, amit szerintem tán, láttatni akarnak, akik azok felett döntöttek, a még működő kultúrákból a hétköznapokban, életszerűen, már kevés látható a böngészők által, mivel, már a Hergál Házban már nem, viszont megint találkozom személyesen is az emberekkel, amikor bejelentkeznek mondom el, hogy hol várom őket, a tólem megszokott módon, szeretettel, s ha lesz arra jelentkező csoport, úgy személyesen oktatom is, az arra bejelentkező és a helyszínre érkező, három főt, egy időben, ott egyszerre oktatom, annak az előnye az is, hogy egymás tenyerében is láthatják, a sajátjuktól eltérő és különböző vonalakat, mivel telnek az évek és túl sok időt vártam a semmire, hiszen nem lett lehetőségem arra, hogy nagy csoportot oktathassak, ami által meg és felismerhetnék, a különbözőségeket, s megtanulhatnának úgy viszonyulni, hogy nem maradnak le most sem, ebben a túlságosan nagy és a többség számára ismeretlen és az egészséges életszerűségtől nagyon eltérő, a jó szinten való működést is sürgető, nem minden kultúrában felismerhető, adni nem tudó csak elvárásban, ah, hát szerintem, így se tudatlanok, sem tájékozatlanok nem maradnak a saját tenyereiknek, a csupán számukra kincseit ismerhetik meg, na és a tudással rendelkezve már nem ártanak egymásnak, hát nem tudom hány ember mondhatja, hogy nála most is, emberségesen működik és van akiknél jól bevált, az amit tőlem megtanultak, a hétköznapi életvezetésükben, másoknál meg bizonyára már kitűnően működik, mert elérték még a saját idejükben, a legfelsőbb emberséges szintjüket, mivel a tehetségem, a rá és beleérzésem, volt az első állomása, s azért jött el, a most már tömegnek számítóan sok ember és nyújtotta, a nyitott tenyereit felém, beértem hozzá emberileg, a különböző kultúrákhoz és minden egyébhez, a saját idejükben, alkalmazkodtam és toleráns is lettem közben, hát lett belőle az, hogy azóta már tudom, ahol nincs, vagy nem megfelelő még az emberséges szintje ahhoz, amit betölt, a megoldás számomra, ott, az, hogy én alkalmazkodom, így és még sok minden nehezet átélve, lett a megelőzés a hivatásom, az 1999. évben az akadémia, ahova a tudásukért jártam, nemzetközi és magyarországi végzettségeket adott és kitűnő megajánlott lett a diploma, amivel megtiszteltek ott és nagy tisztelettel, elfogadtam, mivel az addigi gyakorlatból lett tudásom okán üzenték meg, a lehetőséget a családom adta és azután, az arra már emberileg érettségemmel döntöttem el, s vitt akkor oda engem, köszönöm az Istennek, hogy beértem akkor arra, a nekem nagy megtiszteltetésre, Heringes Árpádné prevenciós lettem, ami adta az akkori alapomat ahhoz, hogy amikor már arra is beértem, az emberségem és a tudásom egy szinten, hát feltalálhattam azt, ami már túl sok éve várakozik arra, hogy valaki megvegye tőlem, vagy kapjak lehetőséget egy hasonló szintet elért, emberileg és szakmailag, jó vagy kitűnő üzletembertől, hogy adja a racionális tehetségét ahhoz, hogy a másik oldalon biztosítja, az ahhoz megfelelő lehetőségemet, az oktatásom mostani szintjének a be és megtanításához, attól nem szükséges tartanom, hogy más tudná oktatni ezt, amit a feltaláltam által, személyiségükre szabva adok át mint tudást számukra, ehhez a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvet használom, ami szintén, csupán szerintem működik,

2024.09.05. ah, amikor a saját szinteden is szeretnéd jól érezni magad, viszont a környezeted alacsonyabb szinten éli meg ugyanazt és más a teljesítménye és annak a gyümölcse is másabb ott, mint neked magadnak, nem arra figyel a legtöbb ember, hogy miben, mikor, hol tudna fejlődni hogy azáltal is haladjon, s annak az átélése által, a saját szintjére kerüljön, ahol a változások is megvannak, mint lehetőségek, nem ment sehova és mégis megéli ott is, a változásoknak a fejlődési lehetőségeit, látszólag ugyanaz maradt az élete, pedig a gyakorlatban tapasztalása következtében, a saját idejében, már ahhoz képest, ami volt előtte, magasabb szinten éli meg, tán még abban, a számára lehetőséghiányos életszakaszában is, amiben önmagához képest még, vagy már gátolva van, ah, egyáltalán nem magyaros virtus az irigység és mégis, annyira divatossá lett, hogy elronthat mindent, ahova beengedik, vagy beóvatoskodik mások által oda, ahol aztán már annak az alacsony, vagy irritáló rezgése miatt, oda csupán ócsárolni járnak, akiknek még nincs más megoldása, lehet, hogy azt sem tudja, ah, ha hozzá a megfelelni akarást használva alacsonyodik, azáltal beleadja oda, a legjobb szinten lévő enerigáit, akkora lesz a különbség, hogy kezelhetetlenné válik és ott váratlan, a megszokottól eltérő történések, lehetnek, megváltozik minden, még az aznapi betervezetthez képest is, nagyok lesznek az eltérések,

2024.09.04.ugyan, van-e neked önbecsülésed ahhoz amit felvállaltál, na hiszen ha nincsen elég önbecsülésed ahhoz amit felvállaltál, bizonyára másokét is elvenni igyekszel, ne, hogy kitűnjön az nincs alapod ahhoz, ahova felkerültél, eljutottál, s, tán, attól is nagyon erősen lefele tartasz már, ah, csupán szerintem, az ahhoz megfelelő szintű tudás nélkül már nem megy, szerintem van az Isten adta Népnek önbecsülése, nem kopik az meg, az alapokat amire felnőttek, emberileg megkapták, ha még ragaszkodna is ahhoz, hogy a tudással rendelkezők oktassák, neveljék a következőket is, azért otthon mindenki a családjából hozott, emberséges alapokkal él, egyenként is teszi a dolgát, tisztelhetővé vált már akkor, amikor cseperedett, nem csupán önmagára gondolt, ha kérdezték segítette a többieket, a tehetségét hozta, ami menetközben a hivatásává lett, hát összefüggésében láthatja azt, amit sokan a magukhoz képest, túlzásban élők észre sem vesznek, amit az Isten adott, az emberségét, a saját maga által elért tudásszintjét, hiába az igyekezet, ha nem jól működik még, vagy már, a lelkiismerete a túlzásokban kényeskedőknek, a saját maguk által elért szintjükhöz képest, tán, a túlságosan nagyravágyókhoz képest, a hétköznapi életüknek a jó minőségében is egyszerűben élőket, nem gátolhatja meg senki sem, amit elért a tudásával és az emberséges szintjén feltalálja magát, az egyes embereknek a lelkiismeretén múlik, most mindenképp a lehetséges, emberséges jövőkép a gyermekeknek, fiataloknak, ahhoz a csupán a döntőknek a hozzáértő tudása nem elég és az őket az aktuálisan ezekkel a tanácsokkal ellátóknak, s akik valakiknek érzik magukat és megfelelő szintű emberismeret nélkül, beleszólnak a döntésekbe, ah, az már mutatja a tükröket, van ami már egészen eltér az emberségestől, ah láthatóan, önmagát adja és egészen az eredő igénytelenségéig ér, a teljesen letudottaknak, az elején még elhanyagolt számúaknak, a most már lehet, hogy sokaknak, az életüket is átdolgozóknak, az elő vagy öregségi nyugdíjukból megélni, már évek óta nem tudóknak, a gyermeküket egyedül nevelőknek, a csupán látszólagos családipótlék emeléseknek, ah, lehet, hogy azzal jók a számok oda, ahol nem járnak az emberileg igényesen döntők és mögé úgy sem néznek az ahhoz értő külső emberek, így marad minden a sokak számára már lelakottban, s mivel van akiknek mindent szabad, hát akár, undortkeltő energiákig is elmehet, vagy tán csupán egy marokban landolnak a tengernyi sok, felfoghatatlanul nagy összegek, s tán, az Isten adta Népnek szánt és hozzájuk, soha oda el nem érő pénzek, bőségesen marad hát számukra a hiány, a szorgalmasan dolgozóknak az elismerésének a hiánya, ami helyett, a számok miatt, találnak a sajátjukból önjelölteket, a szakmájukban kitűnően teljesítőknek, csak egy és ugyanazon a szinten tartása, a hozzáértésnek a nagyon silány voltára, az üresedésre, a meg nem állítható kiüresedésig, hiszen nem gondolnak ott abban a sok országot képviselő magasságban arra, hogy miért tartunk itt, az Isten adta Népnek, a különböző szinten teljesítésének a lehetőségeire sem gondol senki, uram bocsá a fejlődéséhez való hozzájárulásának nem létére sem gondol senki, a nem létező lehetőségeinek a hiányával járó sivárságára utaló jelenségekre sem gondol senki, ah, bármikor előfordulhat, hogy az örömérzetet közvetítő sejtünknek, a jól működéséhez szükséges szintet leváltja, az ürességérzet és eltünhet, ami nélkül az egészséges egyensúlyunkhoz szükséges lenne, a magasszinteken lévők embereséges rálátása, hiábavalóság, ha ahhoz nincs média ahol az értők, még emberségesen vannak, a belső kontrollunk hiába keres külső megerősítéseket, nincs aki felvállalná már azt, hiszen amerre jár, kutakodó szemekkel találkozik, a lealázott szintek, azok helyett, amivel a önbecsülésünknek a szintjén értünk el, amiket a Hazánkba teljesítettünk és általa elértünk, az sokszor lett átnevezve és már nincs érdemben szerepe a szavaknak sem, több mint tíz éve annak, hogy a saját életünknek a megtapasztalása során, a sok jó és szép, amit a Hazánkhoz adtunk, mind egy katyvasszá lehetett, nem tudta meggátolni tán senki sem, ha már csupán egy az ügy és egy az életszerűhöz képest felgyorsított menetelés lehet, az is csupán csak egy, aki a sarasdombot növeli, hogy a lé ne is cseppeghessen, máshova, csak mindig és minden körülmények között ugyanoda, ugyan valaki tudja-e, hogy miért, miért, miért, szenvedjük meg a hiányokat, amikor úgy tudtuk, hogy megteremtettük az öregedésünkhöz szükségeseket, s ha már ennyire gazdag lett az ország, hát miért nem érezhetjük mi is az Isten adta Nép, akik nem voltunk partnerek ahhoz, hogy annyira önzők legyünk, s gondolkodókként, egy túlságosan lazát lépjünk, vagy fellebbenjünk oda, ahol látszatra a sokpénz műve van, egy ország, s nem azonosultunk azzal, hogy azáltal majd, minden csupán könnyű lesz nekünk, s tán azáltal legyen jó nekünk, hogy beálljunk a nemlétező sorba és másokat még tán azokat is, akiket addig szerettünk és tiszteltünk, semmibe vegyünk és kívűl hagyjuk, a jóból és szépből, a nem ugyanúgy gondolkodó többieket, tán azért, mert azáltal nem csupán, egy ügyet, inkább a saját munkánkkal, tudásunkkal, alkotásunkkal, hivatásunkkal, az egész életünk munkájának a becsületével, az alkalmazkodni tudásunkkal, az adott körülményekben a tolerancia gyakorlásával, a tudásunknak megfelelő alázattal, vagyunk és maradunk emberségesek, amivel a mindenkori és éppen lehetséges, a gondolkodásunkkal létrehozott Hazánkat erősítjük meg, s egyszerűen élve gondolunk a többiekre is, akik ide születtek, akik a saját életük jó minőségének a megtartása mellett, ide a többiekért is teremtenek, nem voltunk eddig sem, egy kultúrában mindannyian, s mégis tisztelettel voltunk egymás felé, ah, azt nem szabad elfelejteni, hogy az elért legmagasabb szint még nem mindenkinek való, a saját életvitelével az emberségével, a tudásával is a sorsához igazodásával és a generációs feladatainak az elvégzésével, kerül oda fel, arra a szintre, amit már elért és jól megérdemel, a saját munkájával, alkotásával, hivatásának a gyakorlásával, az önbecsülésének az elérésével és annak a továbbiakban is megtartó, emberi tartást adó, tisztelhető saját idejében,

2024.09.03. ah, ha tudod azt, honnan jöttél, ki volt az elődöd, s ki az aki a családodban megállta, vagy most megállja a sorsa szerint és a generációs feladatait már folyamatosan figyelembe véve, vagy már az elődei azokat elvégezve, alapozták meg az ő helyét, számára van alapja annak, hogy értően haladjon abban, ami éppen feladataként adott, közben meg felismerheti a sorsát ismerve, hogy hol vannak azok a hézagok, amiket nem léptek meg időben az előző generációi és maradtak meg a következőnek, ha sokadszorra, nem teljesítette senki sem, hát már szinte megrögösödött, röghöz kötötté válhatott, vitás helyzeteket generálhatott, hiszen nem láttak mást, mint csupán egy valószínűleg régen elkopott, a jelenben, már jó minőséget nem teremtő, nem működőképes mintát, van ami fondorlatosan és egyre gyorsabban ment át és mindenen, hogy győzzön, legyőzve mindenkit, aki nem harcolni született, így hát benne van a kerengetőben, sok már jó sorsra érdemes, aki szorgalmasan dolgozna, alkotna, vagy a hivatását gyakorolná, mert azt már megcsinálták az elődei, viszont neki még nem volt ideje ahhoz felzárkózni, s várakoztatva vannak sokan, akik azt várják, majd lesz valaki aki átlátja ezt ami van összefüggésében és megoldja helyettük, mint aki az éppen aktuálisan a megmondóknak a tudáshiányos próbálkozásainak a sikereit várja, mint aki ugyancsak, próbálkozik, mert ott volt abban és feltételezi, hogy a megoldáshoz a kulcs is ott van nála, miközben megy az Isten adta Nép számára az életkorával megszabott idő, s nem tudnak teljesíteni a családjuknak, úgy mint azt az elődeik tették, vannak sokan, akik ahhoz éppen a megoldást keresve vannak jelen, szerintem, tudás nélkül, jó minőséget adva, már semmi sem megy, hiszen sok éven keresztül tudás nélkül is, csupán a megmondó szerint lehetett és az működni látszott, a múlt elmúlt, tisztelettel legyél oda ahova lehet, nem csupán egyféle a kultúrája az itt maradtaknak, hiába minden erőlködés, ha egy kultúra nem emelkedett ki úgy, hogy igazolni tudja a munka becsületével, ott mindenkire, minden szintjükre vonatkozóan, a saját fejlődésüket, onnan ugyan hogyan lehetne érdemben jelen, a legfelső szinteken, a tudás szintjén elfogadva, hiszen minden ahhoz szükséges tudás hiányzik belőle, viszont most már az egyszinten lévők értően érdeklődve fordulnak egymás felé, mert megérintette őket, mint ide a közös Hazánkba teremtőket, az ide tartozókat, a Hazához adva a legjobb tudásuk szerinti munkájukat, már nevesítve is maguknak tudva, ami őket már ott azon a szinten minősíti, akkor is, ha még nem tudtak azonosulni azzal a helyzettel, ami az eredménye lett, az önismeretükből kiinduló az önbecsülésikig érő saját sorsuk, s a rájuk maradt generációs feladatuk, mindaz már tisztelhető úgy, mint a saját munkájuk becsülete, önmagukat és a Hazánkat is erősítve,

2024.09.02. szerintem, ah, hiába no, ha nem ismered önmagad, s nem jutottál el odáig, hogy az önbecsülésedről tudjad, hogy az érted van, a belső kontrollod hiába toporzékol, hogy ne vállaljad fel azt, hiszen a tehetséged, valami egészen másról szólna, azt hoztad feladatnak elsősorban, ha azt már megcsináltad, jutsz el oda, hogy megtaláljad azáltal a hivatásodat, azt mondják, a gyakorlat teszi a mestert, azt viszont valószinüleg nem mondja senki sem, hogy legalább ne árts, azzal, amit felvállalsz, megrekesztesz a fejlődésükben sokakat, ah, ha hiába jelez, a lelkiismereted, azt hiszed, hogy azt is átugorhatod, mert elhatároztad, hogy megugrod, azt, a nem neked szóló feladatot, csupán azért, hogy tejesítsed az álmod és mindenki irigyeljen téged, az egyenestől nagyon eltérve, leutánozva másokat, hiszen szerintem, nem lehet jó a megérzésed, ha másokat utánozol közben, ah, tán, akkor még nem tudhattad, az idén felszínre jön minden, amivel talán, tudatosan ártani nem akartál az Isten adta Népnek, az önös érdeked miatt megjártál már tán, minden könnyű utat, cserben is hagytad sorsodat, a görbe utat választottad, már nem találod a saját sorsodhoz, ah, se az egyeneshez vezető utat, eljuthattál oda is, ahol semmi keresni valód nem lehetne, hiszen nem csupán magadnak és a következőknek fékezed meg, azzal a sorsát, a generációs feladatát, hiszen úgy mondod meg, hogy mit lehet és mit nem lehet tennie a neked kiszolgáltatott, Isten adta Népnek, mint akinek az megjár, hogy azt csinál amit csak akar, az Isten adta Nép mi magunk vagyunk a saját Hazánk, hiszen bele adtuk a tehetségüket, a munkánk becsületét, az alkotásainkat, azt, hogy feltaláljunk, itt engedte meg nekünk az Isten, azt itt át is szükséges adnunk, hogy mindenki megtalálja a sorsát és a generációs feladatait teljesíteni tudja, ne menjen el még egy évtized úgy, hogy önjelölt megmondónak nevezted ki magad, miközben nem is végezted el azokat, ami által a saját sorsodhoz eljutnál, hogy ahova valónak születtél, azt magad is úgy élnéd meg, a generációs feladatokat meg átminősíttetted, látszatosra csináltattad meg, átnevezted, át is csoportosíttattad, átirányíttattad, úgy tettél, mintha az megilletne, csupán téged és a köreidet, mivel nem a sorsodat éled, annál a lehető, megugorható legmagasabb szintjén vagy, hát mint egy lehúzó erő, ami tudással ahhoz nem bír, csupán mérhetetlenül akaratosan viszi végig azt, amit önmaga és a körei számára megálmodott, s mivel nem hallgatsz a belső kontrollodra, nem tudsz megfelelni ott, nem fogadnak el abban a magasságban, látják, hogy emberileg nem tartasz ott, csupán erővel ragaszkodsz, a megálmodott vezető szerepedhez, ahhoz, sejtszinten sincsen semmi közöd, ha meg a saját kultúrádat megvetve, áteveztetted magadat a megálmodott, felsőbb vizekre, s nem mondta azt neked senki menet közben, hogy azt a, hinnye má, azt, ha el is veszed, nem lehet a tied, hiszen nincsen beleteremtve, se az ahhoz megfelelő tudás, se a jó minőséget nyíújtó munkád mint a saját energiád, se a munkádnak a becsületét, nem tükrözi az, átment minden annyira gyorsan mint a dobpergés, idegenben találta magát, az arra akkor már rá is ébredő Isten adta Nép, mindent kibillenthettél az egészséges életszerű ritmusából, hát akkor meg minek dolgoznál, ha nem fogadják el ott, ahova be és eljuthattál, azt amit a másoknak a jól bevált, nagyon hatásos, nagyotmondásaiból összeollóztál, saját tudásod meg nincs, úgy hát ahhoz alkalmazkodni ugyan, hogyan tudnál, ah, úgy hát, tán, már nincs is mi motiváljon, hiszen annyira megvan mindened, hogy megkoptak azok is amiket úgy teljesítettél, hogy se meg nem dolgoztál értük, se nem tudott meggátolni senki sem abban, hogy ne azt csinálj az Isten adta Néppel, a hozzájuk értő tudás hiányával, amit csak akarsz, hát jól megülsz majd a székedben, mert azt hitted elérted, miközben ott most is elkezdődhetne, tanulni soha nem késő és nem szégyen az semmiképpen sem, ami azután már a munka becsületéről is szólhatna, mert most is magad vagy a minta, alig várják, hogy bekerüljenek oda, s ők is megmutathassák, hogy nekik is megy az a mondvacsinált, látszólagos, a bocsánatkérésnek is megvan a maga ideje, ha elkéstél vele, akkor már csupán a kárrendezés maradt eszközül, az alázat gyakorlása ahhoz amit megoldani nem tudsz, az Isten adta Nép nélkül, megtanulni azt megbecsülni, amid akkor volt, amikor még nem hagytad el végleg a sorsodhoz vezető utat, vissza az egészséges egyensúlynak a megtanulásához, ah, viszont, ha a tudás ahhoz sincsen meg benned, mert ráébredtél arra, hogy mire azt megtanulod, addig bizonyára, sokat ártasz még és mindenkinek, aki ott a köreidben, vagy bárhol máshol tudással rendelkezik, s már több mint tíz éve, a kisujjában van minden tudás ahhoz, hogy ebben az átláthatatlannak tűnőben, ő maga már összefüggésében lássa, hiszen az azzal járó lépcsőfokokat, úgy járta meg, hogy néha megjárt egy – egy döntése kapcsán, belefutott abba, hogy annyira megbízott másokban, hogy nem kontrollálta azt, hogy ők tartanak-e a tudásuk és emberségük által, ott ahol ő maga, ha önmaga szerint nem kontrollált, azt most is bármikor megteheti, azáltal is fejlődik közben, hiszen már csupán, a tudás, az emberséges viselkedés és az őszinte kommunikáció működik, aminek van egy, össze nem téveszthető energiája, befele és kifele is, úgy hat, hogy szerintem, amikor ő jelen van, a tiszteletnek az energiája, a levegőben állandóan ott van, spontán, ki is pottyan sorban, a nem oda való, ah, végtelen nagy alázattal említeném meg, szerintem az Isten, több éve visszavette a hatalmat, amint már látható az, bebizonyosodott, hogy arra még nem érett az ember, szerintem, majd mindenki a saját idejében meg is tapasztalhatja azt, hogy a saját tudás és az ahhoz megfelelő alázat nélkül, a sorsáig nem érhet fel, hiszen most már a jó minőségű életnek az alapjai azok, szerintem,

2024.09.01. szerintem, ah, ha nem jut el odáig, a sorsát felismerve az idén, hogy amit szükséges azt át is élje, ah, szerintem, ha lehet, ne akarja kikerülni, se megúszni azt, amit az Isten elé tesz, azt most teljesítenie szükséges, hiába odázná el, más formában megkapja azt feladatként, akár háromszor is más és más formában, hiszen érte szól az, s azért, hogy ne hagyja hátra a következő generációinak azt mint terhet, hiszen az egyre nagyobbra nő és van amikor már, esetleg, az életkor következtében, vagy az erejének nem éppen a teljében, az általa nem teljesíthető, ha gondolkodva él, átlátja, összefüggésében meglátja, hogy teljesítenie szükséges mindazokat, amiket még nem teljesített, vagy kénytelen kelletlen, lesz és tudomásul veszi, hogy nem teljesített és küzködnek ugyanazzal a következő generációi és nem szerinte lesz az megoldva, mert a következőnek már a sorsa úgy rakta oda, hogy nem volt mire várnia, szükséges volt a sorsához fejlődéséhez, azt önmaga szerint megoldania, szerintem, a családjából a legmagasabb rezgésű kapja azt feladatnak, aki azt teljesíteni is képes, vagy szerintem, megy az idő és kimaradnak a jóból és szépből, amiért már megdolgoztak, ahhoz számukra is megélhető jó szintet is kaptak, hogy a továbbiakban ott azon a szinten éljék meg, a jó minőségű életüket, vagy ha sem a sorsuknak, se a generációs feladataiknak nem teljesítenek, majd lesznek önjelöltek, akik döntenek felettük és mások élik meg azokat a lehetőségeket, s aztán fájdalmas lehet az, amikor azt kénytelenek észlelni, hogy kimaradtak az elődeik által megteremtett, jóból és a szépből és nincs mit ünnepelniük, mert közben mások betöltik a helyüket és élik meg a jót és a szépet, hiszen nélkülük is minden körbeérhet,

2024.08.31. szerintem, ah, ha még nem hallottál a segítőnek született emberekről, akkor nézz utána, hogy ki mikor adott, grátisz szolgáltatást számodra, akkor, amikor a legjobbkor jött az neked, na nem biztos, hogy azért tette, mert nem volt pénzed, leginkább azért, mert akihez mentél, akkora tudással rendelkezett segítő emberként, hogy tudta, ott lenne az ideje úgy kapnod, hogy adnod azért ne kelljen, ha azt is tudta, hogy azért kaptad éppen akkor, hogy ki ne üresedj azáltal, amiben akkor voltál, vagy már túl mentél azzal, amit akkor oda bele adtál, s nem vette észre senki sem, ott volt az ideje annak számodra, hogy kapjál magad is, mások által, abból a jóból és a szépből, amibe a legjobb tudásod szerint az akkori energiáidat tetted, hiszen azáltal, akkor magad is az országot építetted, s ha valaki megugrotta azt amihez se tudásban, sem emberileg nem volt elég érett és mégis lett belőle, sokak felett döntő ember, nagyon sokan rekedhettek akkor meg, hirtelen volt az, amikor a lehetőségük ott volt, hogy a saját sorsukat napi szinten tudják élni, úgy, ahogy azt addig sikerült nekik megvalósítani, s jött helyette, a számukra életidegen megmondó, egy széles sávban mozgónak látszó, viszont, sokkal alacsonyabb szinten, ahol az addig a jó és szépet az országba bele teremtők, saját maguknak is teremtették párhuzamosan azzal, s azóta, még ismételni sem tudták abban, amit addig létrehoztak, hiszen nem a saját életvitelük szerint történtek a döntések, minden egy ügyhöz igazítottan történt, akik azt a döntést hozták, valószínűleg hittek abban, ha sokan abba teszik az energiáikat, akkor azt az egyet valósítják meg, mindannyian, anélkül, hogy tudtak volna róla, hogy mi történik majd azután velük, valószínűleg kihátrálni még a számukra jó időben nem tudtak, vagy a jól bevált kecsegtető módon, itt – ott cseperészett valami, ahhoz képest, ami által úgy döntöttek, hogy jó életük lesz majd nekik is egyszer azáltal, arra tán nem is gondoltak, hogy generációsan azáltal, a saját kultúrájuk szerint, az még az alapot sem adná, ah, hát akkor mit is alapoznának meg a következőknek, ha közben a többieknek a tartalékai, a megmondónak és a kiszámított létszámban körülötte élőknek, szerintem, tán az egekig érő vágyaiknak az Isten adta Néppel való teljesítései miatt, az Isten adta Népnek a tartalékai már fogynak és mi lesz ha a pénzük elfogy, s lelkileg már kiüresednek, hiszen magukra lettek hagyva, abban az országban ahol, az adott szavak még működtek, elhittük amit hallottak, hiszen megszokták, hogy a saját magunk által épített, szépített Hazánkban itthon vannak, s a jó minőségű munkájukat többnyire megbecsülték, a munkakapcsolatokban ismerve egymást, tudták, hogy nem verik át őket, addig ami most van, ahhoz képest, tervezni tudtak a hivatásukat gyakorlók is, az alkotók is, lehet, hogy nem bőségben, viszont, tervezhetően élhettek, gyermekeket tervezhettek és nevelhettek, hiszen a Haza az maga az Isten adta Nép, belőlünk van, már tíznél több év telt el és nem akarják tudomásul venni, hogy vagyunk elég sokan, akik nem a meggazdagodást hoztuk a sorsunkban, szerintem, a megszületésünkkel hoztuk a tudásunkban lévő, a többiekhez képest többlet tudásunkat, a saját tehetségünket, hogy amikor eljön az ideje, adjuk át azt a tudást a többieknek, s vegyük át a többiektől azt, amit mi nem hoztunk sajátunknak, akik azért a tudásunknak megfelelően megfizetnek bennünket és mind ugyanazt tesszük másokkal is, elhittük, hogy élünk majd továbbra is, mind a teljesítésünknek megfelelően jól a Hazánkban az addig ide, bele teremtettek által és azért, mert ez a születési helyünk, az anyaföldünk mindannyiunknak, akik adtunk hozzá, azzal amit hoztunk a jóhoz és széphez, erősítve a sokféle, színes, szíves, önmagunkért és másokért is lelkiismeretes, szerintem, emberi tartással is, jelen lévő kultúra, az amibe születtünk, azt lenne szükséges továbbra is az életvitelünkkel megbecsülnünk, hogy ne csupán egy jól kitalált mondvacsinált, ah tán, általuk fel sem vállalt kultúra kerekedjen fölénk, úgy, hogy benne van a paklijában az, hogy nem tisztel igazából senki mást, csupán önmagát helyezi mindenben előre, szerintem, attól függ mi éppen az érdeke, tán pénzhegyeket álmodik magának, hogy a világ a csodájára járjon annak, hogy ha sokat költ itt akkor neki szinte mindent lehet, az Isten adta Nép meg vegye tudomásul, hogy örüljön ha itt a saját maga által megteremtett Hazájában élhet, hiszen, miért lenne késztetésünk, ugyan hogyan tudnánk teljesíteni oda, amiről nem jelzi egyetlen rólunk szóló sejtünk sem, meg hát nincs benne a génjeinkben, hogy az a saját sejtünk számára ismerős lenne és hitelesen életszerűen dolgunk lenne vele, szerintem,

2024.08.30. ah ugyan mégis miért gondolják, ha már ott van a bizonyítéka annak, hogy ők nem tudják mindenre a megoldásokat, szeretnék megúszni azt, hogy kiderüljön, nem értettek ahhoz, aminek a szintjére léptek, azt hitték elég az, ha úgy tesznek mint aki úgy vállalta fel, hogy a megoldást is tudja, az ahhoz értő tudás nélkül érdemben, nem tudnak úgy sem semmit megoldani, hiszen ha nincs tisztelhetően alapja, annak amiben úgy él, mint a sajátjában, leeshet a mások által megteremtettet elbirtokló, kérkedően pöffeszkedőnek a kalapja, tudás nélkül már nem megy, pótolni nem lehet és nincs annak más megoldása, mint megtanulni azt, amit nem hoztunk a tehetségünkkel tudásnak, hogy legalább rálátásunk legyen, hogy mit miért nem értettünk addig, s megmagyarázódjon az is, miért nem láttuk azt addig, a valóságnak megfelelően,

2028.08.29. szerintem, ah mennyire álom szinten lehet az, ha megint és újra egy, a hazánkból kiemelten működőről még nagyobbat mutató emelkedik ki, hogy azt tükrözze, viszont, nem magyarosan, a hazánk működésében ott tartunk, ahol a hazánkba, kellő mennyiséget és minőségben, beleteremtő Isten adta Népnek az álmai megvalósulhatnak, s azután már, a legújabb fejlesztéseket is van miből megfizetni, hiszen az látszik több mint tíz éve, hogy, egy, csak egy álmot, ha tetszik az Isten adta Népnek, ha nem, akkor is, minden más előtt és tán helyett, meg kell valósítani, ugyan miért és kinek tartozik valaki oda, vagy ígéretekkel, vagy csak nem, hogy ah, csak nem, ahol azok a legfelsőbb szinteken már épülhetnek, hiszen tán ott, vannak arra pénzből lett hegyek bőven, ugye nem az történik, hogy hozomra történnek ezek az Isten adta Nép életminőségéhez képest, förtelmesen nagy csili – vili álmok, amire nincs ugyan semmi biztos, viszont kitűnően tudják a semmit a legmagasabb szintekre is úgy eljuttatni, hogy létezőnek tűnik az, hogy van arra a hazánknak bőven pénze, ugyan ki és mivel hitelesítheti, ha az alapok nem voltak meg, hát elszaladt onnan, nagyon messzire és önmagához képest, akkora magasságokba érve, amit más megbecsült volna, hiszen a tudásával, intelligenciájával bizonyítva, ha eljuthatott volna oda, hogy megérdemli azt a tanulási lehetőséget, amikor a fejlődést hozta volna azzal haza, oda ahol azt érzi, hogy a talaj a talpa alatt, azért van, mert ha kevés is volt a fizetség érte, hazaszeretetből generációsan teremtettek oda az övéi, megalapozva azt az anyaföldet, ami szülőhelyként rezeg, s adja át a haza szeretetét minden oda születettnek, ha el is megy, tudja hol várják haza úgy, hogy amit máshol hozzá tanulhatott ahhoz, ahol a hazája számára azért biztosított, hogy végleg el ne hagyja, az emberséges tartás, az emberi méltóság, a tudáshoz társulva, megadja azt a szintet, amit a haza mindenkitől, elvár, hogy tegye hozzá adja oda vissza, mert ha az nem történik meg, akkor hiányok keletkeznek, az adok – kapok, egészséges körforgásban vagyok, hiszen mindannyian adni születtünk, a terülj – terülj asztalkám a mesében van, mint ajándék akkor amikor azért valami nagy dolgot teljesített a mesének a hőse, ha nem számol azzal, hogy előbb meg kell teremteni és azután lehet abból, annyit elkölteni, hogy az Isten adta Nép előtte megkapja azt, amit beleteremtett a hazába, mert ha nincs alapja annak amit az álmainak a megvalósításául dédelget, szerintem, akkor csupán az álmaira bizza azt is, hogy amit elvesz azt majd valahogy, valaki oda vissza is teszi, ha túl gyakran vesz onnan ki, hát nem lesz mivel pótolni, hiszen mindeneknek az alapja az, hogy előbb oda teremteni, s ami az életminőséghez már nem szükséges abból lehet úgy költeni, hogy hozzáértően, a tartalékot is ott kézzel foghatóan, akár naponta megszámolhatóan, lehessen tudni, szerintem, ha a belső kontrollt nem ismerve, az ígéreteket csupán teljesíteni igyekszik, elfogyhat az, ami arra biztosíték, amit közben az álmok teljesítésében, szerintem, az Isten adta Népnek, magának a hazának, az emberséges életminőségéhez, az általunk az Isten adta Nép által, megbecsült, hőn szeretett hazánknak, az ahhoz szükséges egészséges egyensúly szerinti működéséhez, az emberi méltóságukat megtartani igényes, a hazánkban élő kultúrákat és az Isten adta Népet ismerő, az önmagukért jó minőségre igényesen és párhuzamosan azáltal, már egyben a hazánkba is teljesítőket, az Isten adta Nép által, többféle módon hitelesített, kontrollálni képes, már éveket bizonyított, jó és kitűnő szakembereknek kell biztosítani,

2024.08.28. ah, ha azért igyekeztél és annyira sikerült, hogy mindennek meg is feleltél, mert azt, amit ott ahonnan azért jöttél el, mert nem engedtek kiteljesedni abban téged, hát úgy látod, abban a nagyon szűk körben, kitűnő és célirányos is, az alkalmazkodni tudásod, tartasz már ott, hogy az önelégültségét teljes egészében kiszolgálod, amivel azt is sugallod, hogy körbeért és elért mindent, hiszen ott van már a tetején, igaz nem arra vágyott, viszont jól esett neki, ha valaki annyira tudja apró részletekig menően, az ide született még itt maradt, Isten adta Népnek, a jó életminőségéért való gondolkodásra késztetés helyett, a számok az elvárásoknak megfelelően, bizonyítják, hogy jól élnek itt az emberek, akiknek a jó életminőségét láthatóvá teszik, az valóban létezik is, az Isten adta Népből ők, akik a rajongóik nekik, nem is gondoltak tán arra, hogy az önelégültséget is láthatóvá teszed, abban vagy a legmagasabb szinten, látható is már az eredménye egy – egy, a böngészőre feltett felvételen, így aztán már tervbe is vetted, sietteted, meg ne gondolja magát, mire felébredne az Isten adta Nép, már vissza nem csinálható módon teljesítteted azt is, mint nagyon sok mást, hiszen óriási nagy volt a szívességtételed, azért nem csupán egy vagy hasonló jár neked, mindent vinnél, ha az nem megy, hát áthelyeznéd a Hazánkba azt is, ami már biztosítana téged arról, hogy ez itt a sajátod, hiszen valamiben annyira ki tudod szolgálni, ott van dolgod köztük, a gyermekként meg nem éltekkel traktálod, hogy tán, annyira magas szinten és vakmerően teszed, hogy az egyetlen megoldás arra, hogy ki nem látszon, mi a valóság tulajdonképpen, mert azt menet közben, tőle átvetted és abban magadat jól kifejlesztetted, hogy úgy látod, párja annak nincsen a világon, itt vannak a jól átvertek sokaságában, akik már a rajongóidnak számítanak, akik, ha egyre többen lesznek, meg is valósítják számodra, helyetted, minden tulzó, nagyravágyó álmod, a mások hazájában annyira kinőttél, hogy tán már úgy is döntöttél, hogy eljött az ideje annak is, hogy elégtételt veszel magadért és mindenért, hiszen az látszik, hogy itt legyengített minden már, akinek szava lehetne, egy nagyon fontos része van az egésznek, hogy a megszokott ritmusban halad az előre, azt meg már sokan és nagyon jól ismerik, tán annyi változott, hogy a felszínen, most, csupán csak néhányan, a nagyon nagy szívességeket tevők művelhetik azt látványosan, az gondolom nem számít, hogy kilátszik, átlátható az már, hiszen nem újdonság, inkább sokat próbált, hasznot az csupán oda hozott csak nekik, ahol azt kitalálták, nagyon szűk körben vannak, mivel nagyban gondolkodni sosem tudnak, másoktól vették el és át, azt aminek nagy hatása volt eddig, nem magyaros annak a virtusa sem, amiből aztán a gond lett, akik azt tudják, mindenki mástól elhallgatják, feltételezik, hogy így meg is úszhatják, ha szóba kerül, akkor meg tövestől letagadják, csupán az a gond, hogy nagyon sokan összefüggésében is látják, hát már várják a következő lépést, ott vannak azokban a körökben, fele kint fele bent, az adandó alkalom amire, még odatartozókként játszanak, hiszen azt is tudják, hogy ott az már látható összefüggésekre nem is gondolnak, mert feltételezik, hogy ha sokszor változtatnak, akkor az előző ígéreteik már el is szálltak, a hőn áhított csodálatra vágyakoznak, hiszen mindent megcsináltak, már nincs kitől kérdezni, mert vannak ahol a kérdéseikre, az arra vonatkozó már behatároltjaikban, azóta ugyanazokkal a saját kérdésekkel kommunikálnak, aminek nem feleltek meg és nem hitelesedtek a saját idejükben, hát múlt lett az amikor teljesíteni tudtak volna, a múlt elmúlt, a most adja a feladatokat, a saját idejüknek megfelelően, mindenkinek másképp és másban, amiben ott ahova születtél, csupán a saját hasznodra gondolva, kiteljesedni nem engedtek, azt úgy véled, az Isten adta Népünknek a jó életminősége helyett, majd itt megengedőek lesznek veled és az Isten adta Népnek, nem a hasznára tévő terveiddel, hiszen a nagy igyekezetedben észre sem vetted, hogy emberileg nem fejlődtél még oda fel, csupán a szerzésnek, a birtoklás örömének, a sorsodban nem létező, számodra nem is lehetséges sikereidnek, a megszerzéséért éltél, mi lesz ha rájönnek a szülők, hogy mire utaltak azok a nagyon divatossá vált, számodra sikeres időszakok, amiket ők nem jól, vagy félreértettek, ami csupán, a saját kultúrájuknak a kiterjesztésére, azoknak megfelelően történtek ott és azok ott leginkább, érdemben csak róluk és nekik szóltak, az értetlenség kellős közepén, azáltal és abban fejlesztették ott önmagukat, ami természetesen, annyira jól sikerült, hogy nem is gondolt senki sem arra, hogy az ott időzőknek, a kultúráját is, legalább tiszteletben tarthatta volna, akinek az akkor éppen felelősen a dolga lett volna, ha azt amit felvállalt, át is látta volna, kicsiben és nagyban ugyanaz a hatás és ahogy látszik éppen most is meg és felerősítésben van, tisztelettel élj, akkor is ha nem néznek oda, hogy tisztelhetőséged, a saját idődben még számodra is ott és a helyes úton legyen,

2024.08.27. ah, tíznél is több év ment már végig, s lett a tudásnak a helyettesítő látszatosa, s aztán már annak is csupán az utánzata, szerintem az Isten a hatalmát tán kilenc éve, vissza is vette, tán nem lett az elvárásnak megfelelően megbecsülve, hiszen, nem kerülhetett oda, aki arra az emberségével és tudásával már érdemes lett volna, akihez irányították, ott meg, a hatalomért mentek és nem tudták mit jelent, az Isten adta Nép számára, a munka becsülete, ami az alapja mindennek, tán abban reménykedtek, hogy a tudással járó tolerancia és alázat ismert lesz annak, aki azt a vágyaira építve, felvállalta, tán fel lehetett volna hívni a figyelmét arra, legalább annyira, hogy tudja, az Isten adta Nép nélkül nem boldogulhat, mert az maga a Haza, a talpunk alatti föld a szülőhelyünk, ahova már generációsan születtünk, az elődeink munkálták hozzáértően az Isten adta anyaföldet, hiszen minden belőle és általa lett, ami megkívánja a hozzáértő tudást, ki mit hozott tehetségként, abból nő ki mint hozzáértő, akár már specialista is lehet belőle, ha összefüggésében átlátja, hiszen szerintem, ha életszerűen nézem, az egy legmagasabb szintje a tudásnak, az is lehet, hogy ahol, egymást fedve, a tudás hiánya mögé bújnának, ah, szerintem, ott a túlzás és az önzés együtt járnak, jót és szépet, csak maguknak akarnak, abból a tapasztalatom szerint, nem lehet felelősséget is felvállaló működőképes energia, viszont most már tudás nélkül nem megy, hiába minden erőlködés, akaratosság, tudás nélkül már nem bujkálhat senki sem, se a látszatossá vált, mondva csináltban, szerintem, az sem mindegy, hogy önszántából tanulta-e meg, mindazt amit nem hozott a tehetsége által, vagy egy dobozon belül van, amit mozgatnak és ki éppen hogyan nyilvánul meg, arra jól betanultan, gyakran van az, hogy önismeret nélkül adnak másoknak, az oda terelteknek, az éppen arra igényeseknek, az arra látszatra megfelelőre formáltak, akiket éppen akkor kiváltságosokká tettek, számukra jóleső, hízelkedőre fogalmazott tanácsokat, ami azáltal, beviszi a tanácsadókat oda ahova vágytak, s már a bizalom szintjét is elérték, hát átveszik az arra szakosodott teljes irányítást ott, az egyenes az egyenes, szerintem 9. éve az Isten adta, jó energiákban vagyunk, ki már látja, ki majd tán láthatja, ha a tudása megfelelő lesz oda, mindenki mást lát lehetőségként az életében, a könnyű csupán a sokszorozott még könnyebbet hozza, a nehéz emberesít, felerősít a következő elérhető szintekre, emberileg és szakmailag, nem egyszerre történnek azok meg, a racionális én és a motiváló én, adja a lehetőségeket, mikor lépjél előre az egyikben a tudásod által, s mikor jöhet a következő lépésed, hogy ha csupán az egyiket fejleszted, vagy nem a saját idődben léped meg, inkább pihegsz egy kicsit és azáltal elodázgatod, miközben, ha már ismernéd a belső kontrollodnak, mint a lelkiismeretnek a jelzéseit, figyelve arra is, hogy ki ne billenjen az egészséges egyensúlyod, tanuld meg azt, amit nem hoztál a tehetségedben, mindazt, ami éppen szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudjál önmagadhoz képest, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, 20 óra, ami, egy számodra személy szerint, nem ismeretlen terület, a sorsodat, a generációs feladataidat, veszed magadhoz mint tudást, a saját tenyereidben lévő rajzolatoknak a belső kontrollodnak, a jelzései szerint, mint a lelkiismereted tükrével szembesülsz akkor, személyes találkozáshoz, egy időben egy helyszínen, a bejelentkező három fő, együtt tanulásához szükséges a hasonló szint, az egyeneshez emberesítő a hatása, magam rajzoltam meg oktathatóra, a saját feltaláltamat, a szolgáltatásomkor és az oktatásom idején, a életritmusodhoz is szerintem igazítom, jól és kitűnően működik, az engem, a felém nyújtott nyitott tenyereikkel, az elmúlt 30 év alatt megtisztelő, tömegnek számítóan sok ember által van hitelesítve, 2010. évben került, Heringes Árpádné nevemre, a julamami védjegy, Paksról a Hergál Házból, szeretettel,

2024.08.26. tudod-e miért vagy annyira dacosan akaratos, emlékszel-e, hogy hol és mikor nem engedték meg neked azt, amivel bizonyítani szerettél volna az akkori többiek felé, hogy te is tudod azt, vagy eljuthattál oda, azt érzed már, hogy különb vagy bárkinél, ha nem adja a játékát át neked, mert szeretnél magadnak is egyet, s tán legalább játszani szeretnél vele, nem értetted, hogy mit nem ért azon, hogy annyira szeretnéd azt kipróbálni, féltetted az örömérzetedet, hátha előtte és önmagad előtt is csorbát szenved, hát láttál mintát úgy tán bőségesen, hogy elégedettségükre szolgált az, ha azt látták már tőled, hogy fogtad és elvetted tőle, na akkor már, bizonyára örömöt szerzett azzal neked, ha sírva is fakadt, mit érdekelt az téged, hiszen még nem tudtad egyszer sem jól kisírni magadat, nem vállalhattad fel azt, inkább amikor hirtelen lettél felnőtt, nem élhetted át a különböző megoldási lehetőségeket, hát megsajnáltattad magadat, jól ki is használtad mindazokat, akik azt elhitték neked, hogy őszinte a fájdalmad és azóta már tudják, hogy nem kellett volna azt kimutatni, hogy emberségesek és segíteni akartak rajtad, ah, hiszen téged tán sírni sosem hagytak, később már valószínűleg azt is letagadtad, hogy valaha is sírhatnékod akadt, összegyűlt az a sok salak, ami most már, gyakran komoly lelkiismereti gyötrődéseket okozhat, ah, ha netán még akad aki azt mondja, oldjad fel magadban és ne eresszed ki ahol lehet, ahol abban az egyben tán még szabad lehetnél, hiszen különbnek várnak el téged bárkinél, nem adhatod önmagad, tán még kiderülne, hogy az a katyvaszos energia időnként honnan van, na hiszen az is lehet, hogy felveszik a hanghatásokat, mert ők abban nagyok, ha bármiben, bármire képesek és akkor pont, a hangokkal akarják igazolni az igazukat, miközben azt még akkor, amikor megállítható lett volna, még a megelőzésnek az idejében nem korlátozták be, hát már teljesen szabadon mozoghat, bárkit bármiben leutánozhat, emberséges legyen a talpán és akkora tudással kell rendelkeznie, hogy megállapíthassa, hogy mesteri vagy valóságos az a hang, amit majd a legfőbbeknek, mint a a saját döntésüket, a lelkiismeretesen fel kell vállalnia, szerintem, amikor azt kérdezi, hogy robot vagy-e, na akkor még van benned emberi és tán még, a tudásodat sem tudja teljes egészében leutánozni, akkor van szükség a tehetségedhez társult tudásodra, nem könnyű ám, megmaradni az egészséges egyensúlyodban és a sikeres időszakodban is emberségesnek maradni, szerintem, mint ennek az oktatható formáját feltalálónak, most tán annyi, hogy ismerd meg önmagad és lehetőleg éld meg a sorsodat, hogy tudjad betölteni a számodra, mint teljesíthető számára megmaradt hézagokat, amiket az elődeid nem oldottak meg a saját idejükben, amikor jelez arra figyelmeztetve a lelkiismereted, hát még a saját idődben a generációs feladataidat is teljesítheted, ha meghozod még teljesíthető időben, a saját felvállalt dötésedet, tán magad szerint önmagadért és az egész következő generációdért is teljesíthetnéd, önismerettől az önbecsülésig vihetnéd azt, amit a jó minőségű munkáddal, az önmagad tehetségét tükröző alkotásoddal, a tán tehetségedből lett hivatásod gyakorlásával, a saját idődben elérhetsz, tán észre sem veszed, azt a, hát azon a szinten vagy, ahol azt most mind teljesíteni tudnád, Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató vagyok, ha eldöntötted, most tanuld meg ki vagy te és honnan indultál, hol tartasz, hiszen most még itt vagyok, nélkülem, helyettem nem tudod megtanulni hitelesen, ha emberileg beértél rá és meghoztad a döntésedet, a tájékoztatásodhoz, a bejelentkezésedhez adott, a +36302470589 telefonom, 10.00 és 12.00 óra között felveszem, vagy elnézésedet kérem, ha csörgök egyet, amikor a hívásodat, csupán később észleltem,

2024.08.25.ha a tolerancia használata már hétköznapi neked és fejlődsz rendesen, már a saját idődben, a sorsodnak, generációs feladataidnak megfelelően, nem úszhatod meg azt sem, hogy az alázat ne jelentkezne nálad, s tenne hétköznapivá akkor is, ha elhitted a rajongók általi hatásoknak a következményeit, ami azt sugallja számodra, ha partner vagy hozzá, akár az önelégültségedet fokozva, hogy különb vagy bárkinél, hiszen érted omolnak térdre éppen a sokaságból, ők akik már megszokták ezeket a mozdulatokat, s megint emberükre akadtak, ha elfogadod a dicséreteiket és a különlegesek közé sorolhatóságodat, hiszen számukra különös minden, amikor valakik még gondolkodva élnek, s nem hisznek el mindent, ami éppen a jól megszokott módokon, most aktuálisan a tetejére kerülhettek,
lehet, hogy még azon a napon jön más, aki a helyedre léphet, mert vannak ők akik abban nagymesterek, hogyan hódíthatják meg a mindenben és mindenkor, jóljárni akarókat, akik nem tükrözik az Isten adta Népnek a gondolkodó tömegét, mert a könnyűt választva élnek és mindig akadnak arra érzékenyek, a hirtelen kiemelkedők és az önmagukhoz képest, az emberségüket nem kontrollálva, úgy azt sem tudva, hogy mennyit bírnak el emberileg abból, nem teszik mérlegre, hogy tartanak- e ott, mégis elfogadnak mindent, ami nekik akkor még, a feléjük igéreteknek megfelelően, nem teljesített, hátha pont az hozza meg a mindent, vagy az is lehet, hogy a sorsuknak megfelelően egyáltalán nem tenne jót, ugyan gondolnak-e arra, mennyivel és meddig, tartoznak oda, ahol azt, bár úgy látszott, nem adták nekik ajándékba, persze az is lehet, hogy az Isten adta Népnek lett az szánva, mert nekik az megjárna, csupán egyáltalán nem tudnak róla, azért maradt meg és lett adva, oda ahol bologatnak, s attól lettek, a hirtelen, vagy az istentelenül meggazdagodottak közül, tán az Isten adta Néphez képest sokan, van-e aki azt kontrollálja és nem tartja meg magának, hogy ne okozzon magyarázkodni valót, se ne legyen hézag az ő tündöklésüket irigyelni tudók sokaságában, szerintem, az irigység energiájának a fokozása, talán arra jó, hogy növelje a vágyat az arra alkalmasokban, hátha ők is eljutnak abba a magasságban, s ott csupán már egyedül ők lesznek a mindenben és mindent megmondók, hiszen az irigységük arról szól, ah, hát legyen meg minden körülmények között, a rajongóknak a létszáma, hiszen nincsen más mint amit lát, azt ami mögötte mozgatja, csupán egymaga, a saját érdekében teszi, azt sem tudják, elhitték a csodavárók, hogy ne arra figyeljenek amit hallanak, hanem arra amit a saját csodájukra várva nem is láthattak, mert annyira gyorsan megtörtént, s már csupán az látszik, mintha az addig is úgy lett volna, ne legyen idő sem arra, hogy valaki aki gondolkodóként él, azt, hogy mi történt annyira gyorsan, több szintre fordítva, meg is tudja fogalmazni, régen még nagyon egyszerűen, az hangzott el, fogod be a hazug szádat, mész innen, teszed le, ez nem a tied, nem szégyenled magadat, nem az látszik rajtad amit mondasz, azt értette mindenki, aki érintett volt benne, aztán megváltozott minden és nagyon felbátorodtak, akik azt addig sem vették túl komolyan, viszont a tisztelet még ott lebegett, a levegőben köztük és annyi elég volt ahhoz, hogy ne legyenek vakmerőek, ha nincs semmid, akkor kezdjél el a saját szinteden dolgozni, ne finnyáskodjál, az egészséges egyensúlyodra és magadra is vigyázzál, viszont ne engedd meg, hogy embertelenül bánjanak veled, ha már van amit értékelni tudsz, mert a tied, azt becsüld meg, hiszen nem adták azt ingyen neked, megdolgoztál érte, minden ami a tied lehet azt meg kellett, hogy előzze a munka amit elvégeztél érte, a munka becsülete, amikor már elérted azt, ami tartást ad számodra, emberesedsz általa, ezek a fokozatosságnak a nagyon egyszerű megfogalmazásai, amit ha átélsz megérted, hogy mi mit jelent számodra, mert mindenkinél mást jelent a szó és az érzés is, ami együtt van egyszerre mint a számodra sikernek a jelzésértéke benned, hát emberesedj, ha van hozzá kedved, +36302470589 ahol elérhetsz, ha már átlátod és kihallod, hogy mit kaphatsz azáltal, ha az oktatásomra bejelentkeznél és végig is tanulod, amit nem könnyű megtanulni, jó nagy kihívás szokott lenni, náluk, sokuknál, akik valakinek tartották akkor már magukat, azután ott rájöttek, hogy mennyire jó az, ha a kicsinységüket is átérzik néha, ott ahol, megelőzésként tanulják meg és nincsenek kiszolgáltatva, hiszen a tehetségtől a hivatásig elérésben ott van minden, ami most is maga az emberismeret, az eredménye annak, életszerűvé válik az mindenkinek a saját idejében, hiszen magam fedeztem fel azt összefüggésében, hát garantálni is tudom, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2024.08.24. nem tartozom én se ide, sem oda, tartozom az érkezőhöz és akkor éppen oda, a feltaláltam által történik, a szolgáltatásom, a személyiségére szabott általam az, s én alkalmazkodom, mert van hozzá alázatom, amit ha bejelentkezve leül velem szemben és a tenyereiben lévő, csupán az ő sorsára jellemző összefüggéseket, leolvasom, sok mindent már tud önmagáról, hiszen megélte, viszont akad sok amiről nem tájékozódott még addig, például a generációs jelek, amik szintén ott vannak, ami megmagyarázólag hat, a sorsának egyes fordulataira utalva, amikor nem csupán egy lehetősége volt, viszont makacsul kitartott abban, amit elképzelt önmaga számára igazolásnak, hogy neki igaza legyen, ha nem csinálsz mérleget azáltal, hogy honnan jöttél most hol tartasz, a saját kultúrádhoz hűen éled-e az életed, vagy tán megtagadtad azt, amivel együtt jár az is, hogy azáltal, egy idő után már önmagadat is megtagadhatod, akkor bizony hiába várod a tiszteletet másoktól, ha önmagadat nem tisztelted annyira, hogy ne tagadjad meg magad, s a hovatartozásodat, ha már felismerted a saját belső kontrollod szerinti határaidat, valószínűleg felfogtad, hogy ne ártsál másoknak, mert az ugyanúgy saját magadra is hat, ha elértem a saját elérhető sorsomban azt a szintet, amit a belső kontrollom szerint nekem lehetséges elérnem, nem növelem a sikerek utáni vágyamat, magamban sem, se nem mondom azt, hogy anélkül, hogy felismernéd azt ahol most vagy, nyugodtan tágítsad a határaidat, inkább mondom azt, hogy tanuld meg azt amit nem hoztál tehetségedként, hogy legalább tájékozott legyél, nem úgy van az, hogy nyugodtan alázhatsz másokat, hogy önmagadat, kimentsed, anélkül, hogy tudnád, hiába szeretnéd, hogy azt gondolják, nem is tudtad, hogy az mennyit árthat nekik, hiszen mint az idén már látható minden vissza is hat, hát nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, tisztelettel élj, hogy a magad idejében tisztelhető legyél,

2024.08.23. itt élünk, mi is az Isten adta Nép, élünk az egyszerűben is magunk szerint nagyszerűen, mi vagyunk, akik a munkánk elvégzésével, magunkat minősítve, hivatásunk gyakorlásával, alkotásainkkal, adtuk a következő generációknak mintaként, a számunkra is tartást adó munkánk becsületét, mi vagyunk maga a sokféle ember, a különböző szinteket elérve itt élő és a legnehezebb helyzetekben is, a megoldásokat kereső Isten adta Nép, a saját Hazánk ez, ahol visszük az éppen aktuálisan elviselhető egyre nehezebbeket, hiszen a Hazánk belőlünk lett, mi dolgoztunk meg azért, hogy bízni tudjunk abban, hogy itt ahova születtünk, itt van nekünk az Isten adta Népnek a biztonságos helyünk, a talpunk alatt a talaj, ahhoz, hogy járni tanuljuk, az általunk tisztelt és szeretettektől mind mást tanultunk, a múltba sem révedtünk, tisztelettel vagyunk mindazért, ami az alapunkat adta itt, ami azáltal lett a Hazánk nekünk, adjuk hozzá a tudásunkat mind, hogy fejlődni tudjon, hogy a nagyon különböző kultúrák, jól érezzék magukat itt a közös Hazánkban, hiszen attól szép, szíves, lelkes és nagyon különböző szinteket elérő, a sajátjainknak a kultúránknak megfelelően alapokat adó az életformánk, a munka becsületét megismerve, megtanultuk azt is, hogy vigyáznunk szükséges arra amit ide bele a Hazánkba teremtettünk, ahhoz teljesítettünk, a kicsi és nagy különbségek itt mindig is voltak, már ahhoz sok év kellett, hogy el tudjuk hinni, hogy arra tudtak alapozni, mert nem vagyunk eléggé óvatosak, csupán magunkból indulunk ki, azt nem gondoltuk volna, hogy ezt mind, megteszik velünk, a velük egyet nem értőkkel, hát már látszik, a felszínen jól látható az és van ami már blokkolóvá lett, az is amiért akkor még időben lett volna, s nem vették komolyan, a mindenre vonatkozó megelőzést, furfangosokból lettek óriássá, kiváltságossá, birtoklókká, a legnagyobb pénzekre törekvőkké erősödtek, akik bár fel nem vállalják és felelősséget sem vállalnak érte, a tagadásukkal, egészen magas szintekre emelhették magukat, akik ugyan nem biztos, hogy munkájuk becsületével érték el, kitüntették egymást és kitüntették önmagukat, ahol arra éppen lehetőséget láttak, önmagukhoz a közösbe adott munkájukhoz, hivatásukhoz, hitelességükhöz képest, nagyon magas szinten már sok éve élhetnek, hiszen a számok bizonyítják azt, azok is csupán róluk és nekik adnak, viszont ami a Hazánkból kikerekedett, amire annyira büszkék lettek, eddig, be is tudtak bizonyítani mindent és mindenáron, amiről beszéltek, az Isten adta Népnek, most éppen szóban, nem mondják, viszont több milliós összegű megtakarításokról írnak, esetleg, tán, lehetne, azt megnézni, hogy mi az Isten adta Nép, abból megkapjuk azt azt az összeget, amit alapnak használtak a bebizonyításaikhoz, a furfangosságaikhoz, s úgy fogalmaznak, mintha az rólunk is szólna, bizonyára mérlegre tennénk most már előtte, ha már annyira azt állítják, az a számláinkra is kerülne, a lyukat beszélés, az jellemző és az nagyon megy, az unalomig ugyanazt ismételve, s amíg arra figyelt a sokaság, kivették közben, jócskán a bele nem teremtetteket és azt is, maguknak tudták be, a saját jól kifundált, a saját döntésük által bizonyított részüket, nem kérdezte vitte, vagy úgy fogalmazta meg, hogy nem hagyott mozgásteret senkinek sem, mert birtokolni született, s ahhoz megtanulta azt is, hogy miért ne kérdezzen úgy, hogy arra valósághűen érvelni, érdemben nagyon különböző kultúrákként, az elért szintjüknek megfelelően, a munkával, alkotással, hivatásuknak a gyakorlásával, elért életminőségüknek megfelelően, hitelesen, az általuk szinte mindenben, az életszerűhöz képest, felgyorsítottan, valószínüleg, általuk nem, hozzáértők által sem kontrolláltan, csupán nekik megfelelően, addig sem várva, amíg a válaszukat kimondhatnák, a még megelőzéshez szükséges időben, aztán már nem vártak választ sem, csak döntöttek és mindenben, ami biztosítja azt amit kitaláltak arról, hogy megváltoztatni ne lehessen, ah, most meg úgy láttatják, mintha hajlandók lennének meghallgatni, az emberséges érveket, nehéz volt elfogadni azt ide születve és azóta is itt élve, hogy mindenfelől, sokféle kultúrákból jöttek ide dolgozni az emberek és azonnal jó minőségű életet éltek, az ide született és itt élő embereknek, az addig itt elért szintjeikhez képest, viszont természetes volt az, hogy jól megfizették a saját dolgozóikat és megünnepelték a maguk módján mindazt amit elértek, a városnak szinte minden pontján hallottuk az ízlésüknek megfelelő mulatós és egyéb zenéket, megszoktuk, hiszen reménykedtünk abban, hogy mi is részese lehetünk a fejlesztéseknek, amit lehet, hogy azért valósítottak meg, hogy az ott dolgozók és egyben a városunkban lakók, életminősége az általuk jónak tartott szintnek feleljen meg, tán természetesnek vették mindazt, hiszen senki sem várt el mást, ah, hát nincs senki sem, aki alá tudja támasztani azt közülük, hogy ha eddig ez jól működött, tán nem kéne rést hagyni oda, ahol csupán a saját érdekkörüknek a az Isten adta Nép életminőségéhez képest, megint a megmondó érdekeit fokoznák, ah, ha nincs más, mint a könnyű halmozásának a fokozása, ha most már semmi mást, nem vesznek tárgyalási alapnak, csupán a saját igazukat, akkor meg is történhet, hogy bebizonyítanak, mindent, ami eddig elsiklott már, bebizonyosodik az is, hogy az emberek életminősége sem érdekli őket, s nem veszik elég komolyan a megelőzést,
tán még alaposabbra viszik, az eddigieket és érvelni sincs mivel, se kedvük hozzá, csupán az Isten adta Nép felé egy lényeges, hogy bármit megtehetnek, a miheztartás végett, hiszen számukra nem fontosak a hiteles bizonyítékok, nincsenek, vagy nem lényegesek az érvek, úgy fogalmazzák meg, ahogy az a legjobb nekik, csupán a felerősített erőből való, az és érveket meghallgatni nem akarják, már minden lealázás mindenkinek szól, aki kitart a nehézben és a születési helyéhez adja az emberségét, a nehezet választja Hazánkhoz adja, a szorgalmas munkáját, a hitelesen elért tudását, nem állt be rajongónak oda ahol a könnyűt osztják, azt is igyekeznek bebizonyítani, hogy mennyire magabiztosak abban, amit eddig el tudtak fedni, sőt egészen biztosak abban, hogy az róluk majd most sem derül ki, önismeret, emberismeret, önbecsülés, sors, generációs feladatok, a sokféle kutúra az ami itt összeadódott, kialakult az együtt, egy városban élésnek a természetes hétköznapi formája, az összeadott tudás és energia, amit ha nem adott hozzá, mint a munkája becsületét, a fejlődési lehetőséget, a jóban és a szépben, a sokszor jól bevált mondvacsináltat, nagyon gyorsan, hogy válaszolni se lehessen, csupán oda bedobva, a nem adva lehetőséget az emberileg életszerű működésnek, vagy a szakmailag már bizonyítottaknak, a hiteles érveléseiknek, az összefüggéseiben már látható és az összetett által működőképes, nem tartja hitelesnek, hiszen nem ismeri fel, azt már oda bele teremtettnek, nem fogadja el azt életszerűnek, hogy bárki csak úgy gátat vethetne ott, vagy bárhol máshol, az Isten adta Népnek, az egészséges egyensúlyának megfelelő életminőségében, vagy a hétköznapi emberséges fejlődésében, a 2024. évben,

2024.08.22. szerintem, az élet az amit Anyánk a megszületésünk által nekünk mint a lehetőséget adja, a közös ismeretlen, nehéz, viszont, az maga az életbentartó erő, azután már, ha még fokozódik, létrejöhet, mint összetartó, együttes erőt adó szenvedés, vagy az örömérzet, a nagyon lényeges előzménye a megszületésünknek, a 9 hónap várakozási idő, ami nyomot hagy mindenkiben, jót vagy egyebet, azt ami azokban a hónapokban történt az anyával, szerintem, jól olvashatóan, minden amit közösen élnek át, érzékenyen érinti a várakozásban lévő magzatot, ha együtt a magzatnak a megszületése közben sem határolódnak el egymástól, ott megmarad az összetartó energia, ami majd akkor múlik el, ha megélik mind a ketten ugyanazt, csupán egyikük nyugtázza azt, a másikuk meg azt használja az élete alapjának, a sorsában majd igazolva lesz a saját idejében, nagyon kevés tenyeret láttam, ahol ne lett volna, maradandó élménye a várakozási időben, azt úgy rögzíti, hogy amikor már arra készen van a lelkiismerete, hogy feldolgozza azt, sűrűn fogja jelezni számára, amikor a körülmények minden szempontból igazolják, már azt újra, vagy akár újra, meg újra, átélheti s azt átélve, már egyre könnyebb lesz számára, minden nagyobb külső változás nélkül meg is oldhatja, hiszen az csupán róla szól és senki másról, ha elodázza és nem tudja kezelni a fel fel jövő jelzésértékű lelkiismereti hatásokat, megmaradnak azok, s sokszor fogják ingataggá, vagy akár már indulatossá változtatni a hangulatait, viszont, a tenyerek térképei azt mutatják, csak ő tudja megoldani még idejében, megelőzésként, mert hiába haragszik, vagy vádol bárki mást, mert már undorodik attól a hatástól, ami egyre gyakoribb lehet, szükséges lenne azt át és megbeszélni az Anyjával, hogy mi okozhatja annak a feltörekvő indulatát felé, mert lehet, hogy az átbeszélés nélkül, egyedül ő maga felé nem találja meg a válaszokat, akkor is felszínre jöhetnek a hatások, viszont, azt ő már csak átéli, egyre enyhébb változatban kapja, akkor is, ha az azt amikor lehetőséget kapott rá, valami oknál fogva megoldani a saját idejében, nem tudta, mindent és mindenkinek a saját idejében lehet megoldani, hiszen másképpen éljük az életünket is, akkor is, ha ugyanannak látszik, az akkor is különbözik, ha látszatra, ugyanaz hat, akkor is, másképp hat mindenkire, a sorsunkat hozzuk, a családunk, ha nem oldotta meg azokat a feladatokat, amik rájuk vetültek éppen és annak a saját idejében, aki azt a feladatot kapta, vagy az is előfordulhat, hogy azt ő maga viszi tovább, hiszen ő maga a legmagasabb szintű a tudása vagy a lelkiismerete szerint, ha az egyik családtagja nem oldotta azt meg a saját idejében, halogatta, vagy tán magára nézve, nehéznek tartotta, azt egy családtagja megkaphatja feladatnak, a vérszerinti családtagok közül, aki éppen azon a szinten van, a saját idejében már teljesíteni is tudja, mindezek látszanak a tenyerekben, a hozzáértő tudja, hogy az a képlet amit, valószínűleg más nem látja úgy, vagy teljesen másnak véli és egy gyűjtőnév szerint, tán jelnek mondja azt, a leolvasáshoz az arra bejelentkező tenyereiből minden leolvasható, ami valószínűleg, hasonló szinten, vagy tán azon a szinten van, aki leolvasni szándékozik azt, különböző szinten fogalmazza meg, annak függvényében, hogy a hozzáértők hol tartanak a mosthoz képest a fejlődésükben, amikor összefüggésében megláthattam a két tenyereikben a nagyon különböző sorsokat, egymás után hosszú időn keresztűl, napi szinten, a tehetségemből lett, hiszen tömegnek számítóan sok ember nyújtotta felém a nyitott tenyereiket, ami által már később a hivatásomat gyakorolhattam, s egy reggel leültem a gépem elé és nyomtattam és a 153 oldalt megrajzoltam egy nap alatt, ott volt már összefüggésében láthatóan minden, amit oktatási lehetőségként kaptam, szerintem azért kaptam, hogy adjam el az egészet és vigyázzon rá most már az aki megveszi tőlem, s azzal egy időben kezdjem el, adjam át mindenkinek azt a tudást, aki arra már emberileg be van érve, meg tudja tanulni azt, a saját szintjének megfelelően, át tudja azt úgy venni, hogy attól kezdve, jól érzi már magát a bőrében, vagy akkor, viszont az is lehet, hogy a saját arra alkalmas percében ráébred majd arra, hogy nem változott semmi és mégis ő maga változott meg, ahhoz a feladathoz ami éppen adott számára már be van érve, amit azzal a tudással a saját döntése által vett magához, s az által a sorsának megfelelően éppen időben kapta, a saját belső lelkiismereti kontrollja igazolásával, már tudja, hogy hazaért, beért arra a feladatra amit az Isten adott számára, akár az Isten adta Nép is a saját döntésével, igazolja azt, hogy átlátja és a Hazát élhetővé tenni lenne szándéka, most éppen arra, ami adott ahhoz, ha szükséges felépítené úgy, hogy ő nem rombolna,

2024.08.21. ah hallom jól megünnepeltetted magadat, nem maradt már pénz, amivel el kellene számolni, hát se felvállalható támogatások, s a családi pótlékot annyira megemelni sem fogod, a fizetéseket elviszik az árak, a kis és közepes vállalkozások meg azt csinálnak amit akarnak, a nyugdíjasok meg se nem a rokonaid, sem a barátaid, sőt el sem várja tőled senki, hogy emberségesen intézzed, azt amit elodáztál és most a sajátjaid már nem fogják érezni annak a következményeit, viszont az Isten adta Népből is, gondolom sokan szavazták meg mindazt, ami számukra sem valósúlt meg, az a lényeg, hogy igazad legyen, ugyan miért tennéd meg, ahol elvárnák tőled azt, hogy ne a jól megszokott igazad után menj, hanem tartsd be mindazt, amit a többiek mind betartanak, miért nekik kell megnevelni téged szerinted, az igaz, hogy még időben észre is vehették volna, nem oda való vagy, mert az ő elvárásaiknál, emberileg különbnek érzed magadat, mi viszont, az Isten adta Nép, maga a Hazánk vagyunk és azt megszavaztuk, amivel most ki tudja mi lesz, azt érezni fogjuk, hogy az árak sokszorosan meghaladják, sokunknak a nem rendezett, emberileg megalázó nyugdíjainkat, mert befizettük azt amit akkor elvártak, vagy amire képesek voltunk, hiszen gyermekeket neveltünk, azzal párhuzamosan, lehet, hogy gyakran kérdőjeleztük meg azt, hogy az öregségünkre gondoljuk-e, vagy taníttassuk az okos, intelligens gyermekeinket, arra azért nem mertünk volna gondolni, hogy cserben fognak hagyni bennünket a döntők, csupán a nagypénzeknek a birtoklása miatt, szégyenérzet az van már tán, szerintem lesz is bőven, ahol a pironkodás már kevés lesz, látod, látod, az sem késő ha most szánod bánod, hogy nem tartottad érdemesnek arra a gyermekkori jópajtásodat, hogy őszintén elmondjad neki, mi vár rá, ha az akkori sikerét nem alapozza meg, a tudásod átadása nélkül úgy, hogy az elég pénzt is hozzon számára, hiszen már akkor tudtad azt is, nem marad pénz semmi másra, csupán az elképzeléseinek a jól megalapozott kiszolgálására, ha őszinte vagy magadhoz akkor, nem is vágytál semmi másra, az pont elég mostanra, hiszen szerintem már az is kilátszik, letagadni sem lehetne, mindenki beszéli, hogy minden a mások nevén lévők is, a tiéd, megszoktad, ha változna bármi már az is csupán általad változhat, ah már kiterjesztetted mindenre és jó nagyra növesztetted a markodat, most jön az amikor amit eddig semmibe vettél, az Isten adta Nép, akár oda is ülhet az elbirtokoltjaidnak a küszöbére, hátha miközben közlekedsz kényedre kedvedre, észreveszed, hogy hova jutottunk ahhoz képest, amit elértünk akkor, amikor győztél és győztél és győztél, s amit rávetítettél mindenre kicsiben és nagyban, ugyanaz van, hát nem maradt ki semmi se, pontosan tudtad, hogy az Isten adta Nép, nem nyafog, megcsinálja, hiszen munkához, termeléshez, a szépet és jót teremtéshez szokott, van emberi méltósága, amiből és azáltal lett a Hazánk, ami most lett belőle, azt nem engedted el és addig akaratoskodtál, amíg idáig jutottunk mi az Isten adta Nép, hiszen a felelősséget ebben és mindenben, ránk ráhítod, ha nem ismered a sorsod, sem a generációs feladatod, akkor honnan tudnád mi az, amiket szükséges lett volna megtanulnod ott, ahova akárki be sem juthatott, valaki a családodból kellett ahhoz, jól bevált mintaként, ahol megint nem tagadtad meg önmagadat, az látszik, nem azt tanultad meg ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a saját sorsodat és kultúrádat, utána meg is emeltethessed és működőképes is legyen, a könnyűt választottad ott is, mint azóta mindíg, na hiszen az is látszik már azóta, ah, az is lehetséges, hogy nem tudtál tanulni tán már akkor sem, viszont helyette, kitűnően adtad elő azt, onnan gyüjtőttél hozzá hangzatosakat, hogy neked mindenben mindíg igazad lehessen, hát úgy tűnik, hogy igazad lett, a mások által összehordott, a valóságot még nem is tükröző megérzések, vagy a nem jó szándékú varázslások, erőltetések, nem hozták meg azt amit akkor, attól vártál, azt a hinnye má, hát nem volt senki aki érdemben hathatott volna rád, 2024. évben vagyunk, nem működik a visszaszámlálás, a számok tengerében úszott el az is, hogy nem engedték be az abban döntő kiváltságosok, a valóságot tükröző tudással rendelkezőket, akik itt maradtak a Hazánkban, mellette kitartanak, azt is felvállalva, hogy tán soha nem juthatnak se szóhoz, sem láttatni nem fogják őket, mert akkor a hamis, álságos, összeollózott, plagizáltak sokaságát, nem lehetne meggátolni és az egészséges körforgás okán, menne a gyehennába a saját ritmusában, aki ide született itt szükséges annak a sikerét megélni, szerintem, aztán mehet tovább, ha azzal ami itt megmaradt még épségben beéri és nem érzi szükségét annak, hogy más országokba is elmenjen azért és azt ami itthon nincs, megtanulni, hogy utána amikor hazajön, legyen mit hozzáadnia, ahhoz ami itt még tán megmaradt, kiállni az Isten adta Nép mellett, a mindenben és mindenkor, mindenkinek a saját idejében van adatott meg, a megbocsátásnak a saját ideje, a tőlük való, alázattal és toleranciával történő megtanulása miatt, ha tisztelet nincsen benned, hát tanuld azt meg, még a saját idődben, önmagadért és a családodért is tán, még időben tedd meg, ha elodázod, úgy csinálsz mintha nem is lenne vele dolgod, magadnak csinálsz jó nagy, esetleg kezelhetetlen gondot, hiszen mindent idejében, azt is szükséges neked is megtanulnod, ah, szerintem, egyszer csak szembe is jöhet veled mindaz, amit elodáztál, s azóta már elbirtokoltál és már letagadnád azt is, viszont már nem lehet, mert minden bizonyítéka ott látható és mindennek, amit sem nem a Hazánkért, se a többieknek a kultúrájáért, s nem az Isten adta Népért tettél, pedig úgy hangoztattad és nyertél is vele, a többnél is nagyobbat, lassan fel is jön a felszínre és mindent, ami elromlott, megrogyott, már téged is érint, s közben felismered, hogy magadnak köszönheted, eljuthatsz odáig, hogy arra is magad ébredsz rá, egy napon, hogy önmagadért is magad vagy a felelős, bizonyára minden szavad megkopott és nem háríthatod át másra, hiszen nem tudja, hogyan kellene azt megoldania, ahhoz van szokva, hogy megmondod neki, mi lehet a tuti, csupán neked lehet igazad, tán még életed során egyszer sem, tetted azt hozzá, hogy szerinted, így hát minden felelősség, ha akarod, ha nem, amit a magad számára átírtak és ahol a tulajdoni lapok hozzáértőkkel bebizonyítva nem lettek, a turpisságok felszabadulnak és a saját idejükben, már a felszínre jönnek,

2024.08.20. neked mi az ünnepben a öröm, ha a közösből a magad módján jól kikölteközöl, vagy az amiről szólna eredetileg, ha nem a jól irányzott minden irigynek szóló, bővelkedés lett volna a cél vele, mindent csupán üzleti szempontból nézni, azt jelenti az örömérzet eltűnik belőle, egészen erős túlzásokig érhet, ami az egyszerűben is nagyszerűen élőket, az emberi tartásukban sértően lehúzó, őket pénzhiányossá téve, már a szintjük alá leminősítő, az emberi tartásukra is ártással lehet, vagy akinek még annál is nagyobb a vágyainak, a mindenáron megvalósítandó álma, mivel a közösből megy, csak nagyobb lehetőségeket hozhat az számukra, az örömérzet egy egészséges működés, ott van minden sejtünkben az arra való késztetés, addig amíg túl nem megy, minden egészséges működésen, eltérve a számára jó úttól, elsőnek lenni, mindenben, vagy csupán egyszemélyesre szabni azt, amit az Isten adta Nép beadott a közösbe, ah, mindenkivel minden pillanatban versenyben lenni, oszt mé, tán azé, mert nincs önismeret, annak a hiányában önbecsülés sem lehet, ah és helyettesíttetni sem lehet, a sorsunk, a generációs feladataink, az önismerettől az önbecsülésünkig, mind az önmagunkért szóló, saját feladatunk, hogy ha ad sorsunk nehezet, hát mi magunk éljük azt meg, emberileg tartásos alapot adjunk általa, a következőknek, figyelmeztetve időben őket, hogy az a szint amit mi elértünk, az számukra csupán az alap lehet, arra viszont építkezhetnek a maguk módján, a saját önismeretük, munkájuk, hivatásuk, alkotásuk szerint, ez itt a Hazánk, ide szült az Anyánk, itt figyelt szeretettel ránk az Apánk, a mezítlábas talpunk is itt érintette először a talajt, a lépéseinket jobb és bal lábunkkal tettük meg, elérve azt, ahol bejelentés nélkül ért bennünket az ami van, nem adjuk fel, élünk ebben is, amikor lehet aprócska sikereket is érhetünk el, önmagukat fejlesztve, van, hogy egészen az önbecsülésükig érve, Édes Hazánk Csoda Szép, Kérlek ne menj még, hiszen a széppel a jóval, amit egész életünkben, a szeretett Hazánkba teremtettünk, nekünk még meg sem jöttél,

2024.08.19. győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled, sem ellened, melletted sem, hiszen a feltaláltamat oktatom és a feltaláltamnak a szerintem összefüggésének a jelnyelve által, olvasom le az engem személyesen, vagy a telefonos szolgáltatásomhoz bejelentkezők tenyereit, úgy, hogy a generációs jelektől kezdve, az általa az értők felé jelzett rajzolataival, a megszületéséig tartó, várakozási idejében, magzatként átélt fájdalom és örömérzetét is látom, szerintem, azoknak a már velem szemben ülőknek a tenyereiben, az általa mint a lelkiismerete térképét, megrajzolt képleteit olvasom le, aminek a módját, egy nap alatt rajzoltam meg és már az előző formáját, már a 2000. év előtt is oktattam, az arra már érett, értően érdeklődő embereknek, szerintem, ha racionálisan már megvan mindened, a lelkes – szíves motiváló energiádra nagyon figyelj, mert végleg elveszítheted, ha nincs alapja annak, hogy akkora fényűzést lépjél meg, hogy már a világban élő, világraszólóan irigységet generálj és célozzad meg, mindazokat, akik azt elérni nem tudták és nem voltak eléggé vakmerőek ahhoz, hogy meg is csinálják, ugyan elgondolkodtál-e azon, hogy mennyi ahhoz az örömködő energia, vagy sokkal több a fájdalom amit az generálhat az, a megalázottságban élők tömege, hogy éli azt át, az alacsonyan tartott gyermektartások, családipótlékok, a kisvállalkozók emberi módon megtartó termelése, a fizetésből élők, amiből a családjukat, vagy még a szüleiket, tán nagyszüleiket is eltartókat akarsz kikényszeríteni, az egész életüket munkában tartó az általad megtervezetteid és azt nem életszerűen, végig is viteted, anélkül, hogy valaha is kipróbáltad volna egyiket is, hogy lehetséges-e az, egy állítólag gazdag országban, a döntések által bekövetkezett, se eleje se vége annak és lett ennyi sanyargó élet, miért vagy biztos benne, hogy akik adják a tippeket, érted teszik azt, mert nem értünk teszik az Isten adta Népért, azt óvatosan jelezném, ha értőként érdekelne az, hogy mit találtam meg és fel a tömegnek számítóan sok ember tenyereiben összefüggésében, szerintem, az életüket végigdolgozni tervezetted lászik mára hétköznapokban, a nyugdíjasokat, akik a már évek óta és most is túlhajszoltak, szinte úgy, mint a dolgozó, alkotó, hivatásuk gyakoroló fiatalok és már nem fiatalok, sokan a méltóképpen, meg nem fizetett, emberek tömegének a szülei, nagyszülei, tiszteltjei, szerettei, azt a, hinnye má, szerintem, az vissza is köszönhet, bármikor, hiszen ha mások állítják össze számodra, akkor honnan tudnád, hogy mi a valóságos élet, az Isten adta Nép számára, akiket úgy veszel, mintha nem is léteznének, pedig rájuk raktad az általad ki nem próbált, túlzó terheket, ha nem tartod tiszteletben, méltóképpen az elért szintjeiken nem tartod meg, az embereket, akik nem nyafognak, méltósággal viselik a túlzott terheket is, nem érted teszik, önmagukért igyekeznek, a sorsukat teljesíteni szeretnék, tán még a generációs feladataikat sem szeretnék, teljesítés nélkül hagyni a következőkre, mint tehert, sem értük, nem tervezik, akik a látszatot kitűnően megalkotják, ah, sem azért, hogy neked megfeleljenek, ezek csupán szerintem vannak megfogalmazva, aki nem jutottam el odáig, hogy oktathatnám a saját Hazánkban azt amit feltaláltam, hát kivárom, hiszen ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, módon élem meg az éveket, éppen a 73. évemet igyekszem, az emberi méltóságomnak a megtartásával, túlélni, hátha a jövő év meghozza számomra a csoportos oktatás lehetőségét, az online világ számára is, visszajön mint, azok az évek ahol naponta megélhettem, hogy az napi sikerélményeim mellé, társult a racionálisban ez, hogy volt pénzbeni hozadéka is, tervezhető volt akkor az egyszerűben is nagyszerűen az életem, a hozadéka számomra a szolgáltatásomnak, a saját eltartásomhoz megfelelő összeget jelentő tiszteletdíjaim, azt a saját pénzemként is tükrözték, volt az emberi méltóságom megtartásához elég sikerélményem, az online világából és a saját Hazánkból, tisztelettel élj, hogy tiszelhető legyél,

2024.08.18. amikor már annyira túlmentél, hogy a számodra a jóban és szépben, lehetőséget nyújtó, motiváló energiádat elveszítetted, az egészséges egyensúlyodban lévő kontrollod előre jelezte azt, hogy ha csak magadra gondolva élsz, azon túl már, csak magadra számíthatsz, tehát szerintem, magadra maradhatsz, tán azt is tudod, hogy hiába várnád el, hogy behódoljanak, az amiért tennék már sokszorosan és ugyanoda, meg ugyanúgy eljátszottad, hát számolniuk kell azzal is, hogy számukra sem hiteles az amit éppen megfogalmazol a hataloméhségnek a csökkentésére, hiába ah, a valóságtól beláthatatlanúl messze az már, az is lehet, hogy meg nem történtté szeretnéd tenni azoknak az átfogalmazásaival, mindazokat már, ah, mivel a szavak sem belőled valók, akik meg akkor melletted álltak, mind megbánta már, s közben arra is ráébredtél, hogy amikor mindenáron gazdagodni akartál, s minden eszközt és a rajongók közül, az ahhoz partnerek is elhasználódtak már, az ismétléshez nincs kedved, hiszen már amit akarsz az mind a tied lehet, akkor meg minek, egyre erősebb benned az érzés, hogy a lelkes – szíves oldalad, már elégedetlenkedik veled, kénytelen vagy tudomásul venni, hogy le és berogyott minden, ahhoz képest is, ahonnan elindultál, nem akarod a valóságot látni sem, hogy már akkor, az akaratos erődnek a kifejtése előtt, megvolt önmagadhoz képest mindened, amikor a nagy beláthatatlan, számodra is felfoghatatlan vágyaidat megvalósítani akartak, nagyobbat és többet akartál mutatni magadról, hogy bebizonyítsad, akkora irigységet válthatsz ki mindazokból, akik ahhoz partnereknek bizonyultak, hogy egyre nagyobb erő szabadult fel benned, hogy valamiben bebizonyítsad, mindazoknak, akik okozták ezt benned, ah, nemcsak, hogy nem törtél meg akkor amikor annyira rosszul bántak veled, felnőtté válva, tán naponta fogadtad azt meg, hogy bebizonyítod, mekkora a hatalomvágy benned, hogy a legnagyobb legyél valamiben, hát azt sem gondolták volna, hogy ez sikerülhet neked, hát nem gátolta meg azt még időben senki sem, azt a, hagyták hogy, addig kutakodj, hogy megtaláltad, azt az eszközt, ami által ellnőrzés nélkül, a legmagasabb szinten képezhetted ki magadat, hogy csodájára járjanak a hasonlóan jártak, növelve azt a kört amit elképzeltél megadnak, bebizonyítva általuk is azt, hogy abban, amit elképzelni sem tudtak sokáig, hogy megtörténhet azon a magas szinten és velük is, hogy nem hittek a szemüknek és a fülüknek, s szinte már el is érted, hogy bebizonyítsad, ami tőlük nagyon távol van, az nagyon erős hatás ott, ahol a hasonlók próbálkoznak, már látják és nagyon – nagyon sokan, hogy abban az egyben, ami sokaknak hihetetlen volt és sajnos sokáig, már ott is megdolgoztat és nagyon sokakat, gondolkodóba ejt, hogyan korrigálják, azt az időt, amikor nem észlelték még annyira erősen, hogy az már amit csak megérint rongálhat, s minden hat mindenre, hát a legmagasabb szintekről is látszik, hogy fölfele is hat, ahhoz amikor meg elindul a győzelemsorozatban, ott már nagyon lehúzóan hat, hát el kellene ismerni, hogy ennyire hosszú időn keresztűl észrevétlen maradt, láthatóan a világon a legnagyobb, tán megközelítőleg sincs más abban,

2024.08.17. tudod-e, hogy honnan jöttél, kinek a generációs feladatát viszed tovább, a saját sorsodat tudod-e teljesíteni, ha a változások szinte napi szinten vannak ott, ahol a biztonságot már a kontrollod szerint elérted, amit azóta már csupán véled, hiszen ha nem ismered a saját szintedet, akkor honnan tudnád, hogy ne utánozd a többieket, hanem inkább a saját sorsodban vigyed a nehezeket, bármennyire is csalogató az amit másoknak lehet, neked meg a közelében sem kellene lenned, nem, hogy bele, tán még az árnyéka se vetüljön rád, amíg azt hiszed, hogy mások szerint tudsz úgy élni, hogy elérjed a saját következő szintedet is, s jó lenne ha tudnál róla, ha már elérted ott, az arra megfelelő sejted időben jelez, mint a belső kontrolloddal megerősített lesz az, ami után azért már, meg is kapod a tiszteletet, hiszen arra vágytál egész életedben, hogy elismerjenek, mert azt hitted, hogy azáltal majd jól érzed magad a bőrödben, aztán amikor már azt éled, jössz rá, hogy magadat kell megbecsülnöd, elsősorban, tisztelni és szeretni önmagad, az egy érzés benned, rólad szól és érted történik, mert ha mások után mégy, nem erősödhetsz fel oda, ahova szükséges lenne eljutnod, az előbb felsoroltakat megismerve és már a magadénak tudva élsz, hiszen amikor újra megérint az, a hasonló történésekben, már jelez a lelkiismereted, mint a lelkes – szíves éned, hogy hol vannak, az általad kezelhető határaid, az emberséges érzéseinkkel és amikor arra már elég érettek vagyunk emberileg, azt is megéljük, hogy adni születtünk, a tehetségünket is hozzuk, ha a saját időnkben észleljük és nem, a könnyű, a hamar, a gyorsan, megoldásoknak tűnőket választjuk, akkor a saját időnkben el is jutunk oda, ahol működik az önbecsülésünk, ahhoz szükséges a hétköznapi életünknek az egyszerűségében a megfelelő ideig élni, hogy azután tudjuk majd, amikor eljön annak az ideje számunkra, a jó életminőségünket is toleranciával és ha szükséges a megfelelő alázattal élni, azt felismernjük közben és annak megfelelően akkor éppen azt élni, ahol a tudásunknak a szintje van, hiszen hiába minden, ha megugornánk, vagy magunkat sürgetni hagynánk, nem tudnánk nemet mondani, amikor annak is eljön számunkra az ideje, a tapasztalatom szerint a legtöbbször, a megbántástól maradnánk távol, mint amikor, az látszik is, hogy a számunkra ismeretlennek a hatására jobban figyelünk, s eltérhetünk az egészséges egyensúlyunktól, az azt befolyásolók által, magabiztosnak láttatott, történések hatásai által, mivel még nem tudjuk felvállalni a nemleges véleményünket, eltérhetünk a saját elért szintünktől, ahol már nem biztos, hogy akkor éppen, megtartó ereje van, az egészséges egyensúlyunknak, mert az nem a saját, lelkiismeretünk kontrollja, igen tudom, hogy az amit leírok nehéz lehet akkor, ha nem a saját szintjét éli valaki, ha már a saját szintjét éli, meg is fogalmazza, ugyanezeket a mondatokat a racionális oldalának a szavaival, aki ott van, ugyanazon a szinten, csupán a másik oldalon, viszont már arra beérett emberileg, s vannak ők, akik általában tiltakoznak, ha kimondom, hogy mind a két oldalukon otthon vannak, azt amit szükséges volt, az előző generációik megoldották és nem hagytak rájuk teherként megoldatlan helyzeteket, mindazokat, nehezen fogadják el, amit hallanak a tenyereik leolvasása közben, hiszen a tapasztalataik eddig, szinte csupán negatív hatást mutattak számukra, meg nem szokták ugyan, a jó minőségű életükért napi sziten tesznek, tudják, hogy sokan abban nem megengedőek, hogy a megelégedettségig elérjenek, a többiek szerint nem lenne helyes az, akkor is, ah, ha ahhoz sem szükséges, hogy értsenek, csupán megszokták, hogy csak ők véleményezhetnek, jobb ha nem derül ki az sem, hogy amit a megmondók felvállaltak, ahhoz egyáltalán nem értenek, viszont csak ők mondhatják meg, hogy ki fontos, ki meg nem, azon igyekeznek, hogy a szakmailag és emberileg is éretteknek, az eddig is bizonyítottan jó és kitűnő teljesítményeik, az arra érdeklődést mutatók számára, láthatóak ne legyenek, az a helyes, ha a saját szintjük alatt élnek, hiszen akkor nem találhatnak rá egymásra, a hozott tehetségük által, hasonló szinteken élők, a mind a két oldalukon, már otthon lévő emberek sokasága, mert az eddig is alklamas megoldás volt arra, hogy úgy, nehezen találják meg az egyszerű életüknek, a számukra már a hétköznapjaikban otthon lévő, megélhető szinten lévő, alkalmas arra, hogy megéljék azt, hogy összefüggésében látják már, az adott pillanatukban, az addig is ott jelenlévőknek is az emberileg is nagyszerűségeit, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2024.08.16. az elmondások szerint, Anyám, azért ment a nagy lavór ruhával a Dunára mosni, hogy az ágynemű tiszta legyen, úgy 1 kilómétert gyalogolt, a vizes ruhával teli nagyon nehéz lavorral, az oldalához szorítva, ahol orvosi javallatra, már mint magzat a megszületésemnek a lehetőségére várva, most az összefüggésében látásom szerint, átéltem mindent, ott voltam a pocakban, amikor megszülettem, ennek a nehéz tárgynak nyoma ott volt a felső inyemen, harmincéves voltam, amikor kipottyant a baloldali szemfogam, a másikat amikor mozgott kihuzattam, azóta, időnként fogzok, a röntgen leleten ott vannak a maradandó fogaim, most már egymás mellett, különböző vélemények voltak, volt aki azt mondta hetvenen túl már bele is halhatok a fogzásba, mivel, más megoldásom nincsen, van az Isten, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, hát, addig is szeretném átadni, a rajzos feltaláltammal járó összefüggésében látás tudásomnak, a tömegnek számítóan sok ember által hitelesítetten, s csupán általam oktatható módját, én is olvasom és hallom, hogy használják a kifejezéseimet, próbálkoznak a magukénak tudatni, láttatni, hallatni, nem kérdezték meg tőlem, most is csupán leírom ide, hogy a válaszom az, nem engedtem és nem engedem meg most sem, úgy túnik, hogy a nagyon sikeres, a racionálisnak látszó oktatásban, a feltaláltamból itt – ott, magukat igazolni igyekvő részleteket látom és hallom, nem kérdezték meg, hogy eladom-e, viszont használják, ugyan ki óvná meg helyettem, azt amit feltálaltam, ha találkozom vele az internet világában, nyilván teszek azért, hogy ne hordják teljesen szét, aggódnom nem szükséges, mert alacsonyabb szinteken nem lehetséges az, hogy érdemben át is menjen, s életszerűen, az annak megfelelő szinten, utána használhatóan, megtanulható legyen, szerintem, vagyunk néhányan, hogy kevesen-e, vagy sokan azt nem tudom, hogy kénytelen, kelletlen, tudomásul kell vennünk, hogy védenünk szükséges a nevünkön lévő védjegyet, azt mondta valaki, hogy ha szükségük van rá, használhatják, a nevemen lévő védjegyet, hiszen abban az ügyben ők mindenek fölébe kerekedhettek, mert azon ügyben kiváltságosok lettek, ugyan hányan és hány országban lehetnek a julamami védjegy használói és mire használhatják, kitől vehették meg a véjegyet, amit én neveztem el és csupán magamnak szántam, nem adtam el senkinek, sem a használatát nem engedtem meg, pont az ellopott igazolványaim, oktatási engedély, végzettséget igazoló okmány és a számlatömb, na meg a bélyegző, a pénz is amit a vár tövében lévő Életfa központban, azon a napon kerestem az oktatásommal, most éppen hasonló elnevezése van annak ami most van, nagyon nem jó az érzés, amikor ezek felszínre jönnek, miközben ebben az évben, mindenkinek, nekem is takarít a lelkiismeretem, viszont még nem látom az öszefüggést, akkor, mindent megpróbáltam, azok után, az arra megfelelő, hivatalos helyen feltett aggódó kérdésemre, azt mondták, hogy nem lehet másolni az igazolványaimat, a következménye viszont, hogy valamiért, sehol nem vállalták fel azt, hogy oda oktatni, előadni mehetnék, azóta teljesen megszünt az érdeklődés, ah az meg, mivel magyarázható, hiszen a legsikeresebb időszakomat éltem, már több évenkeresztűl akkor is, ah, s azzal, hogy az igazolványaimat ellopták fejér megyében, meg is szünt minden érdeklődés, a saját Hazánkban, az előadásom és az oktatásom iránt, nincs mire várnom, hát ahol lehetséges leírom mindazt, ami történt velem és ami miatt, már elmúlt több mint tíz év és azáltal, kiesett a nagy része a pénzbeni bevételemnek, közben nettóból kiszámoltan és nem a jól kereső éveimet beleszámolták bele, na meg 3 év és több hónapig nem volt munkám, hát nem lett 40 évem, amit elvártak akkor, az éppen aktuális volt befizettem, az elvárásoknak megfelelően teljesítettem, minden lehúzta, hát így lettem a negatívok hatása alatt nyugdíjas, amikor meg hirtelen átcsaptak, a döntők abba ami azóta van, hát lehetetlen volt eddig, összehoznom egy csoportos oktatást, így nem tudtam tartalékot képezni, már nincs hozzá jól működő online lehetőségem sem, azt, hogy mennyi videóm és írásom volt fent a facebookon, ki nézte volna, csak magára gondolt, gondolom azok látogatottsága által is gazdagodva, minden azt mutatja, hogy működik, viszont a nevemet beírva nekem nem ad lehetőséget, gondolom azért, mert ingyenes maradtam, csak pörög körbe, nem adtam és nem adom fel, nem csupán azért érhettem el odáig, hogy feltaláljam, egy napon megrajzoljam és hitelesen, egy – egy bejelentkezőt, már azóta is, oktattam, nem tudok üzletasszonyként bemutatkozni sem, hiszen nálam minden másképp és fordítva működött és mindig, azért találhattam fel, az elvárásaiknak nem feleltem meg, nem álltam be a felajánlott, vagy lehetőségként felkínált sorokba, sem nem fogadtam el semmit, amihez még nem volt meg a tudásom, se magasabb szintre nem vágytam, maradtam az egyszerűség nagyszerűségében, hiszen azt jól ismerem, úgy élem az életemet, már ötvenhez közel voltam amikor, a kitűnő, megajánlott diplomát átvettem egy akkor jó minőséget közvetitő Nemzetközi és Magyarországi Akadémián, ahol sok minden megmagyarázódott, amit addig láttam, ahogy azt meg is fogalmaztam, az Akadémián hallottak és látottak által, azonosítani tudtam, azt adták az oktatók, a nagyon magas szintű tudásukkal a tudtomra, ott voltak az előadásaik közbeni megfogalmazásaikban, amiért oda mentem, mindenre megkaptam a választ, hogy mit miért úgy csináltam addig a tehetségem által, beigazolódott, hogy amikor megtiszteltek és felém nyújtották az emberek, a nyitott tenyereiket, amit a tenyereik leolvasása által ott a sorsuknak, mint képletet megláttam, az amit akkor gondoltam, hiszen, addigra már, 15.000 ember tisztelt meg és ült velem szemben, az engem megtisztelőknek a száma, azután megsokszorozódott, azért amit akkor tudtam leolvasni a tenyereikből, mivel csupán botcsinálta üzletasszony vagyok, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. a 73. évemben, a saját Hazánkban, mint az Isten adta Nép egyik, feltalálóként most is várakozóként korosodója, várom a nekem járó lehetőségemet az internet világából, most nincs dolgom az általuk kitalált, nemlétező sorral, szerintem, szabadnak, más sorsot hozva, egyenként és valamiben tehetségesnek születtünk mindannyian, ez itt a Hazánk nekünk, belőlünk lett az Isten adta Népből, mint az ahhoz a saját időnkben egyenként felnövő hazaszeretők vagyunk itt sokan, s szerintem, itt van az ország, ahol azt mutatják, hogy gazdag, művelt, jó minőségű életet biztosítanak, ah, s van itt feltaláló, aki megkapta azt amit a többiek nem kaphattak meg a saját Hazánkban, aki közben is itt élt és most is itt abból nagyon jól élő, hát a számok rendben vannak, nem mondhatja senki, hogy nem törődnek a feltalálókkal, sőt megfelelő szintű egészségügyi ellátásokat, tán, az egsészséges körforgásunk miatt még megelőzést is nyújtanak, vagy tán, a vágyakat teljesítő lehetőségeiket, nem tudom, nem is szeretném tudni, hogy miből csináltak, kifelé látszatosat, ami megfelelő minden elvárásnak, nincs vele dolgom, sem azt sem akarom tudni, mit és miért, se egyebet nem akarok tudni arról, nem tartozik rám, az viszont már rám tartozik, hogy amiért egész életemben dolgoztam, s utána, a tehetségemből lett hivatásom által, már megelőzésként szolgáltattam, nem lehetett csak a pénzért dolgozni, aki nem volt benne a segítő hivatásban, nem tudhatja azt, abban voltam otthon a tudásommal, s minden szépet és jót a tudásom mellé beleadtam, ne töröljék el, maradjon meg az emberi méltóságom azáltal, hogy ha már 73 évesen egyéni vállalkozó vagyok, el tudjam, az abból keresett pénzzel tartani magamat, nem úgy működik, mintha értünk is szólna, a saját szülőhelyünk, a Hazánk, a pénzbeni bevételemhez, az egyéni vállalkozásomhoz, a számomra jól működő, lehetőségeket hiányolom, gondolom nem vagyok azzal egyedül, mintha az eddigi életem nem is lett volna, hiszen önmagamért a szeretteimért, egyben a Hazánkért is teljesítettem, azt akkor még nem tudtam, hogy a tehetségemmel azt is hoztam, hogy párhuzamosan a generációs feladataimmal is foglalkoztam, tettem a dolgomat, az volt az életem, nem éreztem azt, hogy ne lenne lehetőségem egyáltalán, ha egyiket nem engedték, hát mentem és kerestem magamnak másik utat, ahol megélhettem azt, amit a tehetségemmel hoztam, nem csupán az igen és a nem volt a palettán, volt, hogy nem futotta festékre, vagy vászonra, hiszen akik úgy döntöttek, hogy csak maguknak tartják meg azt amit, nem gondoltak arra, hogy ott egy ötfős család van, s lesznek akik már gyermekkukban át kell éljék azt, ami nem természetes, hát akkor talán most el kellene gondolkodni azon, hogy amikor egy család a szintje alá kerül azért, hogy akik azt kitalálták azáltal kerüljenek, a számukra soha nem is létező helyzetekbe és szintekre, hinnye má, azt a, hát nem gondolkodik el azon az érintett, vagy legalább beszélne róla, hogy az amihez nem értenek, ne vállalják fel, mert, ha kontrollálni azt nem tudják, az átmehet már ártásba, megnyilvánulhat az a saját idejükben, azért mert a nem is tudtak róla, ártottak vele, számukra is megélhető lesz, szerintem, ha nem korringálják azt még időben, önismeret, sors, generációs feladatok, önbecsülés a munka becsülete és egyebek, szerintem, egy családon belük is másképpen van, a legmagasabb szintet elértek felelőssége az, hogy ne zilálódjon szét minden, amit az Isten adta Nép, mint a Hazánk, eddig a saját kontrollunk szerint igazolva, jó minőségben elértünk, a hivatalos nevemet igazolóként sokszor volt szükséges nekem, a facebookon bemutatkozni és elvárták volna, hogy az okmányaimmal igazoljam magam, aztán beérték a Julamami védjegy adta igazolásommal, így lett, hogy ne kelljen igazolnom annyiszor magamat, ami a hivatalos, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. 73 éves feltalálónak, mint az emberismeretnek egy rajzos formáját oktathatóra rajzolónak, magyarázzák el érthetően, mit és miért nem a tudásuknak megfelelően teremtenek oda, ami mindenben azt mutatják közös, az lehet, hogy csupán maguknak gyárttatták le, csupán nekik működik és teremthet, mi lesz velünk, akik gondolkodva élünk, ha azt éreztetik velünk, szerintem, értőként, az jön le, hogy nem vállalják a felelősséget, azért sem, azt a, hát nem biztos a talaj a talpunk alatt ott sem, ahol egy mondjuk objektum van, amit egykor nagyon komolyan vettek, az akkori abban érintettek, nem kereshetjük a lehetőségünket, itt Pakson sem, ahova születtünk, kinek a felelőssége lenne az, ha ők nem vállalják a felelősséget értünk se, ah, tán, sem az eddig, hitelesen jól működő objektumért, akik ide születtünk, itt nevelődtünk, itt maradtunk és ide teljesítettünk a munkánkkal, a jót és a szépet, az elérhető emberi szintünkön, bele teremtettük, ki a munkájával, ki az alkotásával, a feltaláltunkkal, a tudásunkkal, nem követelőzünk, csupán a jogainkat, az igazságunkat keressük, itt a szülőzhelyünkön Pakson, a saját Hazánkban, ott ahol most is élünk, hát nincs köztük egy sem, aki eljutott oda gondolkodóként, hogy ez hova vezethet, van-e kontroll ott, véleményezhetik-e kívülről, vagy már senki sem védhető meg, ha várakoztatva voltunk több mint tíz évig és most már, a nesze semmivel kell majd azonosulnunk, bocsánatot kérek a teremtő Istentől, ha téves szavakat írtam volna le ide, vagy bárhova, nem tudok úgy gondolkodóként, értelmes, tartalmas, életet élni, hogy csak magamra gondolnék, hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk és itt szertnénk dolgozni, kitartunk a Hazánk mellett, na meg, ekkora nyugdíjjal hol és miért fogadnának bennünket egy másik országban szívesen, miért ők oldanák meg a helyzetünket, nem számíthatunk csak magunkra, az Isten adta Nép általi Hazánkra, a feltaláltunk által, a saját szintünkön teremtünk amíg élünk, nincs több Hazánk nekünk, ha nem tudok mást tenni, hát írok, most már van mire és mivel festenem, mégis inkább lírom ide, ha figyeltek rám gondolkodók, hát a szolgáltatók figyelmetlensége miatt, tán a kontroll nélküli robotok sem tüntethetik el ezt, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a hozzám Paksra, személyesen bejelentkezőhöz, vagy a telefonos szolgáltatásomra bejelentkezőhöz és akkor éppen oda, nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, gondolkodva élem az életem, hiszen a sorsomat megcsináltam, ugyan van rajta igazítani való, hol időnként, hol meg gyakrabban, ahogy éppen a döntőknél esik vagy puffan, sikeres napot kívánok emberek, a tudás nem fölösleges, az oktatása annak, ami adhat oda ahol másféle a tudás és az kölcsönös is lehet, hát a gondolkodó agy kitárja a lehetőségeket, hiszen egy minden, minden egyféle nem lehet, összefügg minden mindennel, kicsiben és nagyban ugyanazokat éljük meg, tán van rá remény, a feltaláltam szerint, pedig hiába reménykednek egyesek, hogy akkora a kiváltságuk, hogy eltörölhetnek minden működőképeset, hiszen szerintem, az rájuk is ugyanúgy hat,

2024.08.15. szerintem, az egyenes az egyenes, szoktam utalni arra, az oktatásom közben, eltérni tőle annyit jelent, ha nem a saját szinteden éled azt meg, felismerhetetlen az számodra és gondokat hozhat az neked, mert nem a saját szinteden vagy, ami a saját szinteden történik, azt már érzékeled némileg, vagy teljesen és azért lehetsz ott, mert arra már emberileg elég érett vagy, ahhoz fölemberesedtél a sorsodhoz és a saját időd közben, amíg odáig felfejlődtél, ha rést hagysz az oda felfejlődésed közben, nem tudod azt. beazonosítani, mert nem a magadhoz mérhető haladási ritmusod, szerintem, az nem lehet életszerű számodra, hát ne másokhoz mért az elért eredményeidet, csupán önmagadhoz és a generációsan elértek szintjéhez, aki abban érte el az is lehet, hogy naponta, másoknak és másokhoz mért, jelentéktelenűl kicsi sikerét, a sok kicsi sokra megy, szavaknak a hatásait energiában már felismeri, a megcsináltamnak az érzésére utalok, más meg lehet, hogy az egyenestől eltéréseknek, a ráirányított csábító hatásait élte meg és sűrűn, s azzal ő maga, azonosulni ugyan nem tudott, viszont annak a hatása alatt emberesedett, akár sokszorosan ismétlésekbe bocsátkozott, hiszen nem volt számára más csak az a hatás, vagy azért nem tudta kihagyni, mert reménykedett, hogy közben azért szintet is tud váltani, s nem tudta kihagyni, egy általa elérhető magasabb szintnek az ajánlatát, mert úgy érezte, vagy úgy élte meg, hogy túl lassú számára, hogy tán, nem érte és nem is neki dolgozik az idő, nem ismerve a saját sorsát, sem a rámaradt, s a csupán ő általa megoldható generációs feladatait se ismerte fel, hát belekapott, egy neki szóló, rá magára kitalált, felgyorsítottba ami visszautasíthatatlanként, lett felkínálva számára, akkor még jó, ha nem merült el benne, mert az eleinte még, nem jelzésként volt ott, tán számára még észtrevétlen hatás volt, akár az egyenes hatással, párhuzamosan is történhetett, amikor már a kifinomultan közelítik meg, s a ki és áthallásra is szüksége lehetett volna, viszont ha belecsapott, megugrotta, annak az elvárási szintje és a saját életrimusának a működéséhez, már túlzó gyorsasága, már vitte is lefele, megsokszorozva a lefele energiáinak, felbátorítóan erős energiáinak a hatását, úgy hát, az egyeneshez szükséges időhöz képest, felgyorsítottban meg is rekedhetett, ami számára a saját életritmusához képest felgyorsultnak bizonyult, az neki, mint az abban tapasztalatlannak, nincs még tapasztalatként sem, nem, hogy kifinomultan meg, mint beazonosítható érzés, a belső kontrolljának az érte jelző, egyre jobban ható, számára felerősödően figyelmeztető hatása, még észrevétlen a számára, mert a valóságban az, csupán az egyenestől eltérítő, a teljes bizalmát megformálni igyekvő, csak a gyorsasághoz igazodó hatást, közvetíti számára, ha el is hiszi, hogy másokhoz képest, gyorsabban is haladhat, sokféle hiányossága lesz, szerintem, azokból amit szeretett volna elérni, nem lesz kontrollható számára, az, hogy hol tart éppen, a magához mérten túl gyorsban történt teljesítésében, ha egy kis időre a számára gyorsítottban is elértjeire ráfigyelhet, majd, észlelni fogja, hogy a többi energiáihoz képest erősen csábító volt annak a ráhatása,

2024.08.14. azzal kezdtem, hogy a facebookon megosztottam a mentősök írását, azután láttam hozzá az íráshoz, jött a szöveg, hogy ellophatják az adataimat írta a gépem, billegtetni igyekeztek és az internetkapcsolatomra hivatkoztak, az is írták, hogy letiltották az internetkapcsolatomat, meg mindenféle szövegek jöttek, voltam már nem egyszer, számomra, az irigység által generált, nehéz élethelyzetekben, nem adtam fel, megkerestem a megoldásokat, a magam egyszerű módján, 2010. év előtt amerikában voltam úgy, hogy ki sem tettem a lábaimat, nekem éjszakánként, tanultam meg az internet használatát, az online világban való közlekedést és a gépemet használni, hol így, hol meg úgy sikerült megoldanom, úgy, hogy az internet és az informatika szavait nem ismertem, hát annyira sikerült, hogy a magam módján oldom, az egyszerúség nagyszerűsége, ott van mindenkiben azt az emberségesek tudják, nem különb senki sem a másiknál, csupán a maga módján, úgy jó, ahogy van, ha a saját hozott tehetségét már éli, s azáltal ismeri a saját sorsát és tudja, hogy nem oldhatja meg senki más az ő sorsát, sőt azt sem, ami az ő generációs feladata, hát ha éppen azon a szintjén van, ahol arra most képes, aztán mivel óhatatlanul fejlődünk mindannyian, önmagunkhoz képest és nem másokhoz képest, eljuthatunk oda, hogy az örömérzetet adja az a pillanat, amikor rájövünk, hogy valamit úgy oldottunk meg, hogy annak a sikerélménynek az energiája, ott van már bennünk, szerintem, az arra alkalmas sejtünkben, amikor önmagamhoz képest elértem oda, hogy a magam módján megcsináltam állapotát sokszor átéltem, hát azt a megcsináltam érzésnek neveztem el, elmondani, leírni, az kevés ahhoz, hogy annak az érzésnek a megértéséig eljusson valaki, a találmányomhoz tartozó oktatási forma lett az, ahogy mondom éppen akkor, én alkalmazkodom, a személyiségéhez igazítom és átmegy, tehát ott van az érzés, ami szerinte is megfogalmazódik, nem pont úgy, ahogy magam szerint fogalmazom meg, viszont a maga módján el tudja tárolni, a gondolkodó agya azt a saját módján a helyére tudja azt tenni, s amikor szükséges azt fel is tudja lapozni, tahát figyelmezteti arra, hogy azt már átélte, nem ismeretlen az számára, vagy szüksége van még az ismétlésre, viszont az is lehet, hogy figyelmezteti a megelőzésre, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.13. szerintem, ne add fel, a családod számára ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, szerintem, a túlon túl, az óperenciás lehetőségeket megálmodottakon is túl, a túlzásoknak a csapdájába esett, ahol határa nincs már semminek, nem a sorsa ismerete alapján dönt, csupán az egyre parancsolóbb megfogalmazású akarata szerint, hiszen addig erősködtek akik neki hittek, amíg ez ami van szabadon futóvá és önjáróvá lett, nem szenvedni születtünk, viszont bekerült és addig nevesíttettek mind, a legmenőbbé váltak, hogy abban legyen az ereje, ami átláthatatlan, hol innen, hol meg onnan merítve, nem a saját elmélete, viszont hat a kultúra amit

nem vállal fel,

a még neki jelző sejtjeihez igazodik és megtagadni nem tudja, minden azt közvetíti ki a szavak és mások tudása szerint van az összerakva, ha a megfogalmazásnál nem hangzik el, hogy eltulajdonította a webtenyer sok oldalas írásomat, nem derül ki, hogy kinek, kiknek a tudását használja azzal, akkor éppen, mit erősít azáltal, amit nem is ért, viszont átfordítani igyekszik a saját kultúrájára, amikor észleli, hogy azon a szinten az nem érthető, nem helyesbíti, sem azt nem mondja el,

hogy az nem az ő alkotása, írása, s egyre többen kerülnek bele ezekbe az azon a szinten nem látható csapdákba, azután már hizelkedni akarnak oda és amit hallottak leutánozzák, s már bele is viszik a saját kultúrájukat, s mivel nem veszik észre, hiszen nem vállalják fel az övéiket és nem a sajátjaik között élnek, ameddig lehet fokozzák, még és még és még, hogy megmutathassák, nekik is van ám bőven akaratuk, a divatossá tett szavakkal visszaélnek, a rajongóik már úgyis csupán hozzájuk kötődhetnek, ugyan minek gondolkodnának, ha ezen a már fájdalmat okozó szinten nincs már működőképes megmondó, mert beállt a nemlétező, számára jónak látszó,

a megszokott szintet és a pénzes létet remélők közé, minek fejlődne emberileg, ha az a nehezítettben van, különbnek tartja magát annál, hogy emberesedjen a nehezekben, amit a sors nem szokott elfelejteni, ismétléseket ad majd oda, mivel egyre divatosabbá válik a csak győzni akarás, feltételezik, hogy az elérteknek a megtartása nem legalább akkora nehezítmény, ami odatevődik majd a saját idejükben feladatként, abban reménykednek, hogy ha csupán bologatnak oda, ahol azt elvárják tőlük, az megerősíti azt amit számukra elterveztek, megmutathatják az utat, még mielőtt ráébrednének, hogy nem róluk szól az sem,

aztán jön a kijózanodás mindazoknak, akik elhitték, hogy számukra is lesz ott az akaratuknak megfelelő kiemelkedési lehetőség, akkor is ha csak kicsi halom, de azt a magukénak tudhatják, ami legalább távoltartja azokat, akiknek azon jár az eszük, mit vehetnének még el, úgy, hogy csak átfogalmazzák az addig jól működőket, s máris megvették a következőket, akik beállnak a nemlétező sorokba, ah, az nem valószínűk hogy ott elvárható lenne, hogy a tisztelet néha, eszükbe jusson, amikor ott is éppen jelen van és ott meg is maradhatna a tiszteletnek az energiája, hiszen elértek emberileg oda, arra a szintre, ami a legnagyobb kegy az emberségeseknek, hogy már megerősödtek abban, a saját tehetségükkel hozott tudásukat fejlesztve élhetnek,

ah aztán a jól kitalált megmondókból közben igyekeznek felerősödni, a túlzásaikkal és a magukhoz képest túl sok minden elbirtoklásával és a megszámlálhatatlanul sok pénzzel, ah, már nem állnak a tudás mellé, hátha még megbillentené az eddig elérteket, szerintem viszont, pont a tudás az ami megrendíthetetlen, hiszen ott vannak az érvek, ami azt a szintet jelenti, hogy megingathatatlan, hiszen abban benne vannak a tudásgyökerek, amik a legfelsőtől az oldalágig mind egyről az embereknek az általuk, munkával, termeléssel, az alkotásaikkal, a tudásuknak, az elért szintjeiknek, a meggátolhatatlan teremtő erejével, az általuk már megszenvedetteket felismerik az arra alkalmas sejtjeik, nem vehető el és nem gátolható meg, mert már az övék azt közvetítik a sejtjeik, a nehezítettekben érték el, a hasonló szinteket elérteknek a jó életminőségével azonosulnak,

az egészséges körforgást erősítik, ami másképp nem csupán emberségesen működik, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, hétköznapi módon működik, prevenciós vagyok, a megelőzésben hiszek, óvatos vagyok és nem véleményezem azt, ami indulatot váltana ki, hiszen a szakmámmá vált a hivatásom, a hivatásom meg én magam vagyok, ami a tehetségemmel van megalapozva, s a tömegnek számítóan sok ember hitelesítette, azzal amit leolvastam a tenyereikből, hiszen az átment a lelkes, szíves, motiváló énjük ott akkor, vagy a saját idejükben értették meg, hogy akkor éppen, miről beszélek, a racionális meg ha a közösből meríthető lenne, tán gyorsabban érne révbe, mert kiderülne, hogy vannak még annál is akaratosabbak és többen, esetleg ugyanarra gyúrnak, vagy tán egy kicsi részletét a racionálisnak, még személyessé is lehetne tervezni, viszont minden egy minden alapon, csak arról szól, amit kitaláltak azok, akiknek az akaratát egyedivé erősítheti és csupán egyirányú az út oda,

hogy megmaradjanak a továbbiakban is a csak róluk szóló ügyükben, nem akarnak mást, mint egyedüli megmondónak állni, s a félelmeiket jól kitalált módokon áthárítani, oda ahol tán, a könnyűt választották idáig és a nehezítetteket se az, ismeretlentől való félelem érzését nem akarják átélni, inkább állnak be az addig nem is létező sorba, s azzal rögvest, elkezdik a megmondóknak az elgondolásait igazolni, minek tanulnák meg azt, amit nem hoztak a tehetségükkel, ha megtalálták azt a témát, ami által amit beterveztek, átneveztek, úgy hiszik, hogy azáltal már az övékké válhatott, minden amit a saját megerősítésítésükre szántak, az jót és szépet, csupán nekik hozott, ha elfáradtak volna, a csak értük szóló kiváltságaikat, a mindennapi megmondást, mivel ugyanarról szól, már sablonosnak látják, nem motiválja a pénztömege sem őket, hiszen kezdik észrevenni, hogy ott, azon a szinten élnek, amiről még a kezdetnél az elindulásnál, a sokak számára egészséges körforgásnak tartottak szerint, emberiesen nem tettek,

valami nagyon hiányzik mindenből most, a megelőzésnek az emberiesen áthatóan tiszta, hiteles energiája, amit szükséges lenne megtanulni, hogy kinek hol van az emberséges határa, hiszen van úgy, hogy a kultúrája, a neveltetése, a környezete hatása, a szintekhez való alkalmazkodásnak a felismerhető energiái, nincsenek benne a köztudatban, el vannak hallgatva, hát nincs konkrétan megfogalmazhatóan sehol az, ami ott azon a szinten emberségesen elvárható lenne, amire alapként lenne szükség már 9 éve, nincs se megfogalmazva, sem nincsen benne már úgy, az arra alkalmas sejtjeikben hétköznapi szinten, szinte teljesen ismeretlen a sokaság számára, hiszen a sok év alatt, a győzni akarás volt a meghatározó energia, pedig nem is volt ahhoz meg semmi, ami meghatározhatta volna, hogy emberileg kinek hol van az alapja, van-e benne győzni akarás, vagy csupán a tuádását szeretni átadni hétköznapivá tenni, mert neki az lenne az emberies feladata, ezekről nem beszélnek, pedig ma már lejutottunk odáig szerint, hogy enélkül meg nem megy, mert ez maga az alaptudás, ami más országokban láthatóan ott van életképesen működik, az elhalasztódott és már ellaposodott, ami már üresben van és fölöslegesnek bizonyul, önjáróvá lett az ami, nem az emberségeset, se a jót és a szépet nem erősíti, hiszen nincs róla szó sem, hogy alapnak mi számít most, az emberi jogaink léteznek-e még itt, megfogalmazhatók-e azok, amikért kiállhatunk egyáltalán, van-e még igazságunk,ha nem fogalmazták meg, úgy,

ahogy az Isten adta Népnek, a Hazánknak az megjárna, emberismeret, önismeret, önbecsülés, amikor nem tagadja meg a hovatartozását, nem beszél mellé, be akar úgy jutni a középpontba kerülni, hgy mire észrevennék azt, már nem lehet megváltoztatni, mindent szeretne birtokolni, az őszinte szavak, tisztán átmennek, akkor is, ha nincs hozzá szótár, mert ezekről már látszik, hogy elfeledkeztek, hogy ne kössék sehova, senkihez, hiszen mindenkit érint aki szeretné, a talpa alatt biztosan megmaradónak tudni, a szülőföldje megtartó erjét, az Isten adta Népért szóló összetett energia az maga a hazaszeretet, s ah, ha a nagy kényelemről álmodozó igényüket, s ha kiteszik mégis a lábaikat, a hétköznapi létbe érve, megérzik a nehezítmények energiáit, észre sem veszik, hogy minősítik önmagukat, azzal az eddigi, munkálkodásaiknak a a megszabott egyre lehetetlenebbé váló árakkal, szinte már megvehetetlenné tett, gyümölcseit,

hát mivel megtehetik és nem figyelmezteti őket senki sem, hogy azt a, ennyire őszinték és kirakják a kirakatba a véleményüket, mint a saját életművüket, az eddig véghezvittejiket szólják le vele, csupán elvágynak onnak és mások országában pihenik ki magukat, ahol nem ismerik őket a hétköznapokban nem érintettek abban, azok által amit, maguknak nem, csupán az Isten adta Népnek szántak, az értük szóló kényeztetések széles sávjának igénybevételével élik túl a nehéz munkájukból keletkezett fáradságukat, ami megerősíti őket és a legjobban közvetíti feléjük, hogy ők az egyetlen várományosai mindennek, amit az Isten adta Nép, s az elődeink is mind, egész élünkben, azért teremtettünk a bele és hozzá adott tudásunkkal, munkánkkal, a hivatásunk gyakorlásával, a legjobb tudásunk szerint, hogy jó minőségű életet biztosítsunk a családunknak és egyben önmagunknak is, az emberséges viselkedés, a jóhoz és a széphez való alkalmazkodni igyekvés belőlünk jön,

a saját lelkiismertünk jelzése, arról, hogy honnan jöttünk, hova tartunk és hol van a felső és külső határunk ott, amit elértünk és a talpunk alatti anyaföldet, ha szükséges tapogjuk meg, hogy tudatosodjon bennünk, adjunk az önbecsülésünkhöz jót és szépet, ami megtart az elért szintünkön bennünket és egyben, az elért emberséges szintünknek a kontrollja az, igen tudom, tapasztalom, amikor a tenyerekből a saját, általuk elért szintjeiket leolvasom, természetesen érthetőre fogalmazom, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvet, amit az oktatásomhoz állítottam össze, sokszorosan fordíthatónak és akkor ott, a toleranciát mindíg használom és természetes számomra, hogy én alkalmazkodom, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a szülőföldemről, a genációsan belakott Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.12. szerintem, adni születtünk mindannyian, az irigység már valaminek a görcsös következménye lehet, szerintem, az nem természetes viselkedés, akkor alakulhat ki, ha semmiféle módon nem tud úgy haladni, mint aki rá hat, hiszen gyakran van neki a látáskörében és használja a gondolkodó agyát, mert ő tán már rátalált, a saját tehetéségének a szintjére, s szerintem, a feltaláltammal tudom bizonyítani, hogy ott
már megtalálja azt, amivel boldogulhat, s megbizonyosodhat arról, nem egyforma semmi sem, mindannyian más időben, körülmények között, s más feladatokat hoztunk amikor megszülettünk, nem életkor függvénye az sem, vannak gyermekek akik már többet tudnak mint sok felnőtt, az előző generációik, úgy haladtak, hogy nem ártottak se nem bántottak, tehát az addigi életük során, tán többször is a saját idejükben, szintet válthattak, szerintem, a szintváltás mindenki számára adott, amit a saját időnkben tár fel számunkra a sorsunk, amikor oktatom a feltaláltamnak a rajzos formájával mutatom is azt, amiről akkor éppen beszélek, hiszen mindenkinek ott van a saját tenyereiben a válasz, szerintem, ha nem vették észre a saját már teljesíthető idejükben, a csupán általuk lehetséges teljesíteni valóikat, amint látom az ott marad, a tenyerek az általam olvasásuk közben azt is igazolják, hogy még lehetséges annak a teljesítése, vagy, hogy miért maradt a következő generációkra teherként mindaz, amit addig lehetséges lett volna teljesítenie, akinek a sorsában benne volt akkor, teljesíthetőként annak az összefüggésében látható képlete, nem tűnik el addig, amíg azt akinek az a feladata, azt meg nem oldja, s az azt már értő érintettnek, a belső kontrollja jelzi mindazt számára, kellemes napot kívánok, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.11. szerintem, az nem elég, hogy ismered a sorsodat, azt is jó lenne ha tudnád, hogy mit hozol generációs feladatnak, a gyakorlati életedben megmutatja magát az, amivel dolgod lenne, hogy azután több generáción keresztűl, ne csak ismétlések legyenek, hiszen látható sokféle módon, hogy ellaposodik általa nincs benne se sikere sem örömérzete, csupán, minden – mindegy állapotba kerülhetnek bele, a saját családjukon belül is ugyanaz van mint nagyban, akik nem tanulják meg azt, amit nem hoztak a tehetségükkel, mert feltételezik, az is elég amit elértek egy általuk sikernek nevezett, az Isten adta Népnek sanyarúságot hozott döntéssorozatukkal, nem változnak, nincs kedvük fejlődni, hiszen feltételezik, hogy tán kitart a népszerűségük életük végéig, pedig a Hazánkban élő embereknek, se a sokféle, szíves – lelkes, színes világuk, sem az életük nem azt mutatja, hogy megállna mindenki számára az idő, úgy néz ki, hogy ébredeznek már a családjuk miatt sokan, hogyan tudnák megváltoztatni azt, amivel addig egyetértettek, viszont most már kilóg a lónak a lába, ők meg nem érik be azzal, hogy egy helyszínen mulathatnak mindazokkal, akik nem mondták el nekik, hogy miben mesterkednek, azt sem, hogy csupán önmagukért a saját meggazdagásukért lelkesítették fel őket is, azon módon, hogy a nyelvezete lett divatosság téve, annak amit csupán én magam és akik valamikor az oktatásomnak a rajzos anyagát végig tanulták, mivel nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem megtisztelő, hozzám bejelentkezve érkezőhöz és akkor éppen oda, nem kívánok azonosulni azzal, hogy a Webtenyer könyvemet az írásos engedélyem nélkül, kik használják és mire próbálnak utalni azzal, hogy a magukénak tudják esetleg, nem adtam el, sem nem engedtem meg senkinek sem, hogy elbitorolja a saját művemet, mint ahogy a webtenyer honlapomról is eltűnt szinte minden, a 650 videóból nagyon kevés maradt, a címek mögött teljesen más tartalmak vannak, ellopták, megszerezték, magukénak mutatják tán, azt amit oda felraktam, ha nem teszed jóvá azt, amit elkövettél az Isten adta Népből, a nem oda szavazó emberek ellen, leginkább a következő generációk kerülhetnek, az időben el nem végzett feladatok következtében gondba, ha leutánozzák az elődeik közül őket, akik által a vagyont, úgy szerezték meg, elszélhámoskodtak, eluzsorázták, vagy másokat lelkesítettek fel arra, hogy népszerűsítsék mindazt, amivel csak ők győztek a többiek felett, mivel nem állították meg őket, úgy később már vérszemet kaptak és mindenki felett győzedelmeskedni akartak, ha meg sikerült is az egy időre, hogy egyeduralmat gyakorolhattak, már gátlástalanul vezényeltek le mindent, már abban résztvenni nem is akartak, csupán a rajongóikkal csináltattak mindent, hogy ne szerepeljen a nevük, hogy bizonyíték arról ne legyen, hol mit vettek el, az Isten adta Néptől, kanyarítottak ki mint egy jó zsíros szalonna darabot a teljes egészből, ami addig jól működött, benne volt az Isten adta Nép jó és széphez adott, emberséges összetett energiája, ha valaki ért hozzá, igyekszik érvekkel meggyőzni arról az Isten adta Népet, hogy jobban járnak azzal, ha az ahhoz jobban értők irányítják és ők maguk meg birtokolják azt a továbbiakban, hiszen annyi a pénzük, hogy már nem tudják mi egyébbe fektetni, úgy, hogy azzal kérkedjenek, nekik azt is lehet, persze tán gondolkodnak rajta, hogy mindazt a világban lévő legmagasabb szintű szakemberek sokasága felelősen igazolja, hogy ők maguk is, vállalják mindenért a felelősséget, ami az addig jól, biztonságosan működőhöz képest, legalább abban a minőségben köteleződnek el, hiszen ha elveszítik a bizalmát az Isten adta Népnek, akkor tízszeresen kell bizonyítsanak, biztosítsák az Isten adta Népet, arról, hogy ott semmiféle baleset nem történhet, hiszen az kihathat az egész világra is, s úgy természetesen a gazdagodni vágyásukat is igazolni kívánják valahogy, hogy az emberséges tartásuk is a helyén van, nem csupán a pénztengerük van meg ahhoz, hogy megvegyék attól a helytől ahol abban az építkezés kezdetekor és az indulás előtt, megállapodtak, hogy a városból a város által kijelőlten, nagyobb létszámú szakemberekből álló csapat ellenőrizheti, egyenként is minden fázisra kiterjedően, akár minden percben, az azutáni folyamatokat, hiszen amikor a mondjuk objektumnak az építése elindult, gondolom, írásban le kellett fektetni annak a városnak az elvárásait, s azt is, hogy mennyivel lesz az biztonságosabb, s azt folyamatosan a változásokkor újra megismételték, na iszen mi fontosabb az emberek egészséges életminőségénél, az emberi életnél, hiszen attól kezdve a tudósok, s közreadva nyilvánosan, bizonyíthatóan, elődeiknél kitűnőbb tudással rendelkező szakemberek válthatják fel a jól bevállt, elismert, már bizonyítottan kitűnő szakértelmű, szakembereket, tudosokat, az új mondjuk tulajdonosoknak az indokaikat, máshonnan is érkező, az Isten adta Nép által is jelenlévők által is ellenőrizhetően igazolniuk legyen szükséges, s naponta írásban is igazolni fogják majd, azzal a magasabb szintű tudásukkal, hiszen attól kezdve az összes és minden további felelősség is őket terheli, a történelem majd láttatja azt, az idén már és a következők generációkkal, még részletesebben, ugyan, hogyan és mint érték csak ők, a többiek felett a győzelmüket el, arról tán már el is feledkeztek, hogy a többiekért is rajongtak sokan és voltak akik hozzáértőkként is elismerték őket sokan, s nem fognak megváltozni még parancsszóra sem, hiszen az ember gondolkodónak született, hozta a sorsát és a generációs feladatát, van racionális és lelkes, szíves, oldala, énje, szerintem, ki miben hozta a tehetségét, ha már felismerte, igyekszik megtanulni mindazt, amit nem hozott a tehetségével tudásként, frissen tartja a gondolkodó agyát, hogy napi szinten, tájékozott legyen, amiben ahhoz a magassághoz szükséges, szerintem, lehetőleg, tanulja meg mindazokat, amiket nem hozott mint tudást, hogy felerősítse általa azt az énjét, oda, arra a szintre, ahol a tehetségével hozott tudása van, hiszen, egyik láb a másik után, járni is így tanultunk, hát minden változáshoz szükséges alkalmazkodnunk, a saját személyiségünknek megfelelő belső, lelkiismereti kontrolljuk által, ami megmutatja a hétköznapi életükben, hogy miért és hogyan ismerjük meg önmagunkat, a sorsunkban most éppen feladatként jelentkezőt és személyiségeinkre szabva van meg mindenkinek csak az övé a saját számára, így hát, egyenként, a saját szermélyiségedről, a generációs feladatodról se feledkezz meg, ha éppen gátolva vagy valamiben, nézz rá a tenyereidre és megmutatja, hol tartasz éppen és mit szükséges még megtenned ahhoz, hogy kitaríts magadból minden nem rád tartozót, a gondolkodó agyad által, abban maradva ahhoz felfejlődve, amiben éppen vagy, a racionális éned, vagy a motiváló éned, mindegyik érted van, vedd úgy, azt mint a gondolkodó agyad által adott feladatod, magadhoz képest meg is oldod, viszont ha van gondolkodó ott is, ahol a nehézséget kiagyalták, pontosan tudja, hogy a legalapvetőbb elvárás az Isten adta Nép felé, hogy igazolja kézzel foghatóan ha már csak a pénzről szól minden, hát pénzzel, mindazt, amit az Isten adta Népért tesz, ott a saját szülőhelyén mindenkiért tegyen, akár, kártalanítsa személy szerint, s mindazt hozza nyilvánosságra, ha annyira sok a fölhalmozott pénztengere, hát fizessen egyenként mindenkinek megfelelő összegű kártalanítást, hiszen az életminősége akkor is változik az ott élő embereknek, ha elvesznek tőlük valamit, amit addig biztonságosnak érezhettek, elbizonytalanítva azzal az ott születetteket és az oda költözetteket, kinek miben és hogyan okozva azzal veszteséget, szerintem, győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se érted, sem ellened, viszont melletted sem, mert ebben az ügyben, én is kitartok saját magam mellett, az elért tudásomnak megfelelően kívánok élni, azzal, hogy közre tudjam adni az oktatásommal azt, amit a saját szülőhelyemen találtam fel, úgy, hogy semmiféle veszteség ne érjen, most már engem sem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.08.10. szerintem, időnként, amikor írni szeretnék, mert naponta többszőr is, mivel ott a késztetés bennem, hol rövid ideig, máskor meg órákig, nem jutok be a saját gépembe, ez nem régi gép, persze mihez képest koros, vagy nem koros, magammal is úgy vagyok, hogy 73 évesként, még nem adtam fel, hiszen elmúlt a profi módon várakoztatásban már a 15. év is, szerintem, tán azért mert nem a saját életüket herdálják, hanem az Isten adta Népét, szerintem tán nem is észlelik, hiszen a saját elérhető szintjükön felül vannak pénzben és lehetőségek tengerében és az is lehet, hogy az számuk egyre magasabb lehetőségeket ad, nincs szó már az Isten adta Népről, se gyermektartás, se családipótlék, se a kisvállalkozások jó lehetőségeinek biztosításáról, sem a jó minőségű munkának, a megfelelő bérezéséről, kinek így, másoknak meg úgy, amiért a Hazánkhoz teljesítettünk, nem adjuk fel, kitartunk a Hazánkat nem adjuk, arra méltatlan kezekre, tán segítve egymáson, a tuléléshez szükséges időben, az Isten adta, önmagához képest sanyargó Népünket, nem hagyva magára, hiszen az maga Hazánk, volt arról is szó, amikor még lényeges volt, hogy mennyien szavaznak rájuk, a hozzánk megszültett, általunk felnevelt, gyermekeink számával növelhető a nyugdíjunk, amit az éveinkhez adnának, annak a beleszámításáról beszéltek, azt láttatták, mint amit jól megérdemeltünk, se a nyugdíjról már nem beszélnek, se egyéb ígéreteiket nem tartották be, már el is felejtették, hogy mi mindent ígérgettek, hogy rábeszéljék a leendő szülőket, hogy a saját betervezett számaik miatt, szülessenek a Hazánkba a gyermekek, ami azóta teljesaen másképp történik arról sem beszélnek, ah, hiszen arra a kis időre, amit nekünk a korosodóknak szántak esetleg, mint akiket éppen megtűrnek, a saját magunk által megteremtett Hazánkban, szerintem nem lehetünk számukra mások, mint zavaró körülmények, minek köteleződnének el az ígéreteikhez, amikor ha megunták azt is, amit ígértek, simán megváltoztathatják, letagadhatják, megszokták, hogy nem szól már rájuk senki sem, azt generálják a számukra megfelelő energia szinteken, hogy lehetőleg féljenek az emberek, hiszen azt is láttatják, hogy nekik itt már bármit lehet, mert nem mernek rájuk szólni az ide született és egész életünkbe ide bele teremtettek, mint a saját Hazánkban, az addigi életükhöz képest, ellehetetlenített és bizonytalanságban tartott emberek lettek sokan, tán arra gyúrnak, hogy a sikerélmények hiányában, egy idő múlva, ki meddig bírja, a nem rájuk szavazó sokaság, mivel a sorsát, sem a generációs feladatát teljesíteni nem képes, mivel nem a saját kutúránk szerint, rólunk nem a jóról és szépről, szólva történnek felettünk a döntések, örömtelenné válhatnak sokan és kiüresedhetnek attól, hogy nem róluk szól a jó és a szép sem, s ha sokáig tart az, s tán leépül önmagához képest, a jóban és a szépben amit ide születve, a saját Hazánkba teremtett, annak megfelelő minőségben nem élhet, egyre több helyen, állhat sorban a sorkaság, ahhoz képest, ami addig volt az életükben, a már a saját elért szintjének megfelelően élne, a most a saját életminőségének nem megfelelően és el nem látott sokaság, én már a hivatásom szerint, prevenciósként élek, a gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy oktatható az elmélete annak, amit feltáláltam, a tehetségemből lett hivatásomban jött meg a tudásomként összefüggésében látásként, a lehetőségem egy napon lett meg általam, a rajzos formája az oktatásomnak, a megelőzésben hiszek, hát azt is lehet magyarázkodásként, itt – ott mondaniuk, hogy nem érdemes ránk az korosodókra figyelni, hiszen az a sok 75 év feletti, akik már öregedőkként élnek itt, majd dolgozni már nem biztos, hogy tudnak, nincs a tervükben az sem, hogy mi lesz akkor, az emberséges tartásunkkal, ha dolgozni már nem tudunk, na és az emberi méltóságunkkal, nekünk is van saját kultúránk, tíz és haminc között van a köztudatban, a Hazánkban élők kultúrájának a száma, hiszen a saját kutúránkban nem ehhez vagyunk szokva, szerintem, be lettünk állítva, az általuk számunkra kitaláltak ellehetetlenítő várakozásaiba, mi akik már nem teremtünk értük, teljesen méltatlanul, azon kell küzködnünk hetvenen felül, hogy el tudjuk tartani magunkat, mert nem akarjuk megélni azt, hogy méltatlanul terheljük a családunkat, amikor meggátoltak bennünket tíznél több éven keresztűl, hogy teljesíteni tudjuk a generációs feladatainkat, hogy ők, csupán hatalmaskodjanak és dolgozniuk egyáltalán ne kelljen, hiszen tán, azért akarták elérni mindezt, hogy csak az élvezeteikre figyelve éljék az életüket, a közülünk való öregedők meg, ha nem találják magukhoz mérten, a megélhetéshez kevés nyugdíjukhoz a kiegészítési lehetőségeket, lehet, hogy a szégyenükbe halnak bele, hogy elhitték a fals szövegeket, hogy nem hittek a saját szemüknek, hogy nem érveltek időben és védték meg azt, amit az életük során létrehoztak, hogy nem tudnak beletörődni abba, hogy úgy bánnak velük, mintha semmit nem adtak volna bele a Hazánkba, hogy a figyelmüket elterelve, tán későn vették észre, hogy a hozzá nem értőkként felvállalók, ahhoz nem értve, tudás nélkül, elherdálták azt is, amit a jó minőségű öregedésünkre, a jólétünkre szántunk és adtunk bele a közösbe, hogy akkor is a jól megérdemelt szintünkön éljünk, amikor már dolgozni nem tudunk, vagy pironkodnak, hogy nem tudták az addig megteremtettjeiket, megóvni a következő generációiknak, ahogy most látszik, ha nem tesznek semmit érte, hát a következő generációiknak tán még alapokat sem hagyhatnak, az amit nem gyakoroltak életük során, átadni sem tudnak, csupán jól ellátják magukat, hogy ne nélkülözzenek, ha bármiben még mellé döntenének, látszik a múlttá fogalmazottak sokasága, ami csupán számukra múlt, nyom és felelősségtudat nélkül el, azt mondogatják, hogy hátha hihető lesz, az is csak a látszat, hogy azok által, ami összegek bejöttek ide, jól is lehetne nekünk is élni a Hazánkban, nem lehet szerintük, ezt vagy azt megvalósítaniuk, az csupán számunkra jelenti a jólétben a valóságot, hiszen ők se nem a saját jól megérdemelt szintjükön, sem a tudásuknak, se nem az emberségüknek megfelelő szinten élnek, pedig van, hogy még sokan várakoznak a jóra és szépre, hiszen nem hiszik el, hogy ennyi minden pocsékba mehetett, vagy mert elhiszik, a még álmoskásan szendergőknek szánt mellébeszéléseiket még mindíg, hiszen most már jól elintézték, hogy ellehetetlenítve legyen mindenki más, aki ott volt a felszínen, mint választék, tesznek róla, hogy csupán az látszék, hogy nincs már senki más, akik törődhetnének ez Isten adta Néppel, csupán ők maguk, meg, hogy nincs is mire, se kire várnunk, nekik meg nincs miért tenni értünk most, mintha el lenne minden rendezve, úgy viselkednek, az ígéreteiket rég elfelejtették és teljesíteni nem is szándékoznak, hiszen nem várja azt el tőlük senki, egyébként az is lehet, hogy nem számítottak arra, hogy ennyien túlélik, azt hitték, hogy majd sokan, egyszerűen gyorsabban leépülnek és akkor a jóban és szépben, nem mellettünk döntők, majd, élhetnek a saját kutúrájuknak megfelelően, s leinthetik már a korosodókat, ugyan miért pont nekünk lenne jó minőségű életünk, amikor nem rájuk szavaztunk, aztán meg, a fiataloknak miért nem szándékoznak, értük a saját személyiségükért szóló jövőképet adni, mint általuk megélhető lehetőséget, a saját Hazánkban, ezzel az alacsony szinteken maradtaknak, vagy a megvehetőknek, a bológatására számítanak, akkor a korosodókra, az öregedőkre meg miért figyelnének, csupán a saját kultúrájukat követik, ahogy a felvállajukhoz, nem tudtak felfejlődni emberileg, az már erősen látszik, ah, nem fejlődtek fel oda sem, ahova valónak mondták magukat, vagy amíg képesek voltak rá, magas szintűeknek láttatták magukat, sokan elhitték a meséiket, s nem mondták akkor rögvest, hogy mész innen, teszed le, viszont, maradj nyugodtan, ha fejlődni képes vagy és a saját magunk szerint elértekhez igazodva élsz, betartod a szintünknek megfelelő emberies elvárásainkat, hiszen sokféle itt az egymáshoz alkalmazkodni tudó kultúrában élő emberségesek sokasága, nem mondta ezt talán ki senki sem, csupán a nagy látszatra adott és az őszinte, tiszta szavakat, nem vállalta fel, nem lett időben kimondva, hogy amit elértünk, azt megtartjuk magunknak, hiszen birtokolni is születtünk mindannyian, ha betartjuk a saját emberséges határainkat, nem ártunk senki másnak, viszont magunknak sem, na mivel nem lett kimondva, hogy szerintünk, tartsák bea határainkat, ha már nem ismerik a saját kontrolljuk szerinti emberséges határaikat, azt a, így aztán fölbátorodtak oda is, ahol aztán, a többiekhez igazodó igényes fejlődésük nélkül, nem lett volna semmi dolguk és akiket megkárosítottak, nem hitték el, hogy annyira vakmerőek, vagy nem időben védték meg magukat, szerintem, így arra sem szántak energiát és végig is vitték, az akaratosságukat, ami szerintem szintén, a döntőknek csak a saját kutúrájukat tükröző, csupán a saját nehézségeiket fokozta akkor még fel, sűrűsítette azt amit addig sem változtattak, akkor azonnal, a végletekig megpakoltak bennünket terheltek, nem vállalták fel a felelősséget azért, amit kitaláltak, már látszik az is, hogy a másik végpontot is kipróbálnák, hogy a sajnálat, az együttérzés ugyan hogyan hatna, az emberségesekre, hogy elfelejtődjön, hogy nem volt megfelelő tudás szintje, néhol még tájékozottsága sem, a döntőknek, szinte semmihez sem, az a sok meg nem történt jó és szép ígéretük, amiket akkor is csupán maguknak szántak és úgy is fogalmaztak meg, a beteljesülteknek a számaihoz képest, számunkra csupán az ígéretek maradtak, hiszen nem másról csupán csak róluk szóltak, amiért úgy felgyorsítottak minden órát, hogy a gondolkodók se tudjanak, elég időt fordítani arra, hogy mi módon tudnák megoldani a saját kultúrájuknak megfelelően az életminőségüket, így aztán, amik meg nem valósultak, azt gondolták tán, elfelejtődve el is múlnak és azok sem veszik észre a végletekig mehetnek el, amikor már nincs mit tenni a régi módok szerint, viszont ők már nem azok, akik el is hiszik, a saját összeadott tudásuk szerinti, jóban és szépben, életszerűen élhetőkben, az általuk sok éve sokszor, magas szinteken is jól teljesítettek, már sokszorosan bizonyítottak, így a saját tudásuknak megfelelő elvárásaikban bíznak, hiszen azok hitelesen és már sok éve kontrolláltan, a hosszú idő alatt, megismerve a sokféle kultúrákat, azok szerint is emberségesen bizonyítottak, s most megint, van a próbálkozások ismétlésének a sora, ahol azokat igyekeznek felnagyítani, amik éppen azon napon történtek, s más kutúrákba át nem helyezhetőek, felefe nagyon igyekeztek hatni, viszont felfele most nagyon erősen próbálkoznak és még nem tudták elhitetni a többi kultúrához tartozókkal, így hát, a jól kitaláltak szerint bizonyitani nem tudtak, az azok alatti, alacsonyabb szinteken az intelligensek, okosak, hozzáértő elméleti tudás mellett, az ahhoz társuló gyakorlatban is jól teljesítettek, a nagy és kitűnő szinteken is tudással rendelkezők, nem téveszthetők meg, viszont nem várhatják el tőlük, hogy az egyenesnek a betartására figyelmeztessék őket, hát ott vannak a saját maguk által, már saját maguknak legyártott csapdájaik, alacsony és a még alacsonyabb szintekre, a hiszékenyek számára igazítottan, a magasabbakhoz se hozzáférniük, se csatlakoztatni nem lehet, sem át nem vehetők az ahhoz tudással nem rendelkezőknek, így megmarad a másokra nem hárítható sok – sok munka és az elvártak szerint, azzal elérhető saját tudásnak megfelelő szintű minőség teljesítése a megmondónak, a saját már elért, meglévő enerigái nélkül, azt ahogy megálmodta, vagy elképzelte, hogy másokkal valósíttatja meg, az a többiek kutúráival, a sajátjához mint ami onnan merített, viszont nagyon látszik az is, hogy nem oda illő, azok által, sem más emerek által, nem teljesíthetők, életszerűnek nem is mondható az, amit másoktól ollózott össze, s enm mondta azt el, tiszteletet adva, annak akinek a szavait, mondatait mint a sajátját használja, s nem ígényes arra sem, hogy legalább, azt kimondja, hogy nem a saját tudása, kitől idéz, kinek a végjegyes mondatait használja, ha mások tudását adta elő a sajátjának, ugyan, hogyan tudná teljesíteni annak a sokaságnak, akik nem rájuk szavaztak, azt az életminőségét, ahol az emberi tartásukat biztosító szabadságukat is meg tudják tartani, ah, ha a saját sorsát se ismeri, sem emberileg nincs kedve ahhoz, hogy a generációs teljesítésüket meg is tudják tartani és a még meglévő továbbiakat is teljesíteni, szerintem azt is másokkal igykekszik megvalósíttatni, úgy, hogy nem érdekli, hogy rajta kívűl, mindenki más tönre is megy-e közben, nem érdekli, hiszen nem érdelt benne, hogy a többieknek is legyen öröme, csupán az saját álmai vagy elképzelése szerint legyen minden és mindene, na és irigységre méltó, csupán egyedül lehessen, az és minden egyéb, csak neki hozzon, az eltervezett kiváltáságaira is hatalmas pénzeket juttasson, s azt el is higgye mindenki, akiről azt ő maga el is képzelte, hogy elhiszi a sokaság, hogy az talán, a saját teljesítménye, csak ő és senki más és azt lehet, hogy tényleg egyedül valósíttatta meg, ah, hogy, az egyszemélyes hatalmával, az egész eddig számára irigységet generálókat és mindet, teljesen egyedül le is győzze, ha érvei nem voltak ahhoz, hogy bármiről is meggyőzze őket, azután már az egész világ, mindazokért előtte hajbókoljon, amiért mások csupán álmodoztak, azt mind elérte, anélkül, hogy dolgoznia kellett volna, mivel nem ismeri az elvégzett jó és kitűnő munka becsületét, igénye sem volt rá soha, hát bizonyára ebben az évben, amikor minden felszínen van már, szerintem nem maradhat az úgy, rájön az Isten adta Nép, hogy nem ő teremtette meg, hiszen akkor benne lenne a tisztelhetőségében, s élne azzal a lehetőségével, hogy érdemben és működőképesen, mint az Isten adta Népünket kártalanító, önmagához mérten fejlődő teljesítő, lépne színre, s tán attól kezdve, némileg még tisztelhető is lehetne, s közben aztán, már fel is vállalná a sorozatos tévedéseit és mindannyiszor kártalanítaná az Isten adta Népet, s azt is tudnia lenne szükséges, nagyon elkésett, hogy az ellehetetlenítésünknek a csak ránk rakott következményeit, ne lássa be és szerintem, a bocsánatkéréssel való próbálkozása, már nagyon kevés lenne, hiszen nem tudna már általa felfejlődni, ahhoz a szinthez sem, amit még legelőszőr lépett meg, ah, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.08.09.szerintem, amikor már annyi az amit el szeretnél titkolni, hogy a lelkiismereted jelzi, hogy alig bír már el vele, az egészséges egyensúlyodat billegteti, jelezve, hogy hol van abban a még elbírható eltitkolni való számodra, figyelmeztetni igyekszik, hol van az emberséges határod neked, mindenkinek mást és más időben jelez azért is, s pont az, ami a sorsában önmagától elvárható, éppen akkor, a többit tán hagyni lehetne későbbre, minden lényeges megmutatja magát akkor a saját idődben, amikor azzal kéne foglalkozzál, s mindezeket közvetíti számodra a belső kontrollod, hogy miben, mikor és hol van az, amit még időben teljesíteni tudsz úgy, hogy ki ne billenjél az egészséges emberséges egyensúlyodból, a bal oldalunk, énünk, a racionális, a jobb oldalunk, énünk, a motiváló lelkes szíves, önmagukért felelősen élve, gondolkodva, amiben lehet, tájékozottan, a saját tudásunk szerint döntve el, nem mehet mellé, hiszen ismerve önmagát, elérve az önbecsülésének az ahhoz szükséges szintjét, szerintem, már felelősen képes dönteni,

2024.08.08. szereintem oktatom a feltaláltamat, magam rajzoltam meg minden képletét összefüggésében, az eredménye önmagához mérve a saját sorsának az idejében rálátása lesz az élete és a sorsa közötti különbségekre, kérhetnék így elsőre egyet, ha a msot aktuálisan megmodónak vagy éppen önjelelöltje, legyalább ne ígérj, csak annyit amit teljesíteni úgy vagy képes, hogy nem mégy túl önmagadon sem, mert ha kapkodnod kell, az nem a saját életritmusodnak megfelelő és nem az elért szintedet tükröző történés, hát jelezd oda időben, ahol azt kis em próbálták és mégis elvárnák tőled, tőled, tőled, hogy nem a saját életritmusodnak megfelelően döntöttek feletted, így, ha már tudatosodott benned jelezd oda is ahol még meghallják azt, az emberek által már hitelesen emberségesek, ne rongáljad magadat sem, hiszen szerintem, mindannyian az Isten teremtményei vagyunk, hát szerintem, se másoknak sem önmagunknak ne ártsunk, magunkra is az emberi méltóságunknak megfelelően vigyázzunk, hiszen elmondhatom, van tapasztalati tőkém bőven, ha pénzre válthatnám, bizonyára a saját szintemen tarthatnám el magamat, hiszen az emberi méltóságomnak fontos, hogy azon a szinten éljek, amiért az eddigi életemben a Hazánkért a közösbe, a családomért és önmagamért teremtettem a jót és a szépet, ah, hinnye má, amikor nem is láthattam az esetleg, tán létező, önmagamhoz mérhető lehetőségeimet, akkor ugyan, hogyan teljesíthettem volna addig, természetesnek vettem én magami is, s szerintem még nagyon sokan, hogy ha a Hazánkhoz is teremtünk, miközben gondoskodtunk a családunkról, úgy ahogy arra akkor képesek voltunk, akkor nem hagynak bennünket sem ki a jóból és szépből , sem a Hazánkba beáramló tengernyi lehetőségekből, most már látszik, hogy csupán magunkból kiindulva, szinte álom világban voltunk, erre tán soha nem gondoltunk volna, hogy megtörténhet velünk, azt a, aztán ki mikor felébredtünk és igyekszünk talpon maradni, a lehetőségeinket a csak munkával elérhető maradékokból az odavetettekből kiszemezgetni, jó nagy szűrőkkel, azt ami nem rongál közben bennünket, már nem sok lehet amit még tervbe vettek, igen vakmerően, már a fenyegtést súroló, nem hiteles, viszont, jól kitalált követelezővé kitaláltat, erősen utánozó energiákkal fogalmaznak, amíg nem rendezték át önmaguk szerint mindazt, amit mint ide született, a megelőzésben gyakorolt hivatásom által a gyakorlatban 30. év annak, hogy az emberek által hitelesített, 1999. óta, prevenciósként, hivatásom gyakorlásához a Hazánkat, a szülőhelyemet, addig a magaménak is tudhattam, mert szerintem, az Isten adta Nép az mi magunk magyunk, akik már azt felfogjuk, nem ártunk, se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, a lelkiismeretünk kontrollja szerint, a határainkat betartva, a saját életritmusunkban megmaradni igyekszünk, gondolkodva élünk, mint az általunk teremtett, talpunk alatti talaj, a szülőföldünk is maga a saját Hazánk kicsiben, hát megtartanánk magunknak, már nem alkalmazzuk, önmagunkon túl nem megyünk, a belső kontrollunkhoz mérjük, hát nem vagyunk tulzottan toleránsak, sem halmozottan alázatosak, viszont a toleranciát és az alázatot, a tudásunknak megfelelően alkalmazzuk már hétköznapi szinten, kérlek ne akarjad azt éreztetni velünk, hogy legyünk hálásak azért ami történt és történik most is velünk, örüljün, ha ehetünk, lakhatunk, nem tervezte senki sem, hogy megkapjuk mi az Isten adta Nép, szerintem, maga a Hazánk vagyunk, azt az összegű gyermektartást, családipótlékot, fizetést, lehetőséget mint kisvállalkozók, amiből a magunkhoz mért jóminőségű munkánk, az alkotásunk, a feltaláltunk, a hivatásunk, az oktatásunk, a tanításunk, a nevelésünk, eddig már bizonyítottan igazolja, hogy a jó minőségű életünkért már eddig is eleget tettünk, hát azt élnénk, s nem csupán a megalázóan megmondottak szerint élnénk, azt a, hinnye má, sorsunk és generációs feladataink is vannak ám nekünk, azokat emberségesen, önmagunk és a családunk felé is teljesítenénk, gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, amit hoztál tehségnek abban tudsz kitelejesedni, amikor már az elmélet mellé a hivatástudat is társul, már a saját tudásoddá válik az, szerintem, mindannyian mást hoztunk, tehetségnek, jó szakmai tudásnak, hivatásnak, alkotással való kitelejesedésnek, hát miért hinnénk el azt, hogy úgya jó ahogy megálmodtátok azt csupán magatoknak, a másoktól és tőlünk, elvett lehetőségeink nem hiányoznak a közösből és nem veszik észre a világban, hogy hiányosak azok, ahova azokkat az összeget szánták, akik azokért túlmunkában dolgoztak, mint ahogy most, a megmondók szerint, túlhajtják a jó és kitűnően teljesíteni tudó, munkabírásúakat, valóban elhiszed azt ami nem a saját agyadból jött gondolat, nézz már rá teljesítenek-e a közösbe most is, mint ahogy tőlünk elvárják hetvenen velül is, hiszen azt a döntést hoták, hogy tartsuk el magunkat, a következő döntésük meg, hogy tartson el bennünket a családunk, akikért igyekeztünk teljesíteni a magunk módján, most vegyük vissza tőlük, gondolkodj már, gondolkodj már, gondolkodj már, ha nem úgy éltél mint a megmondók, akkor szerintem, magad is úgy jársz a saját idődben, ugyan már,
hiszen szerintem, az idén minden felszínre jön és rálátnak akik eddig nem láttak rá, mert ismeretlen volt ez a gondolkodóknak és az intelligenseknek, az is felszínre jön a gondokodóknak, szerintem, ami a jóhoz és a széphez vezet, ami által kiteljesedhet aki gondolkodva él, a múlt elmúlt, hát legyél tisztelettel oda ahonnan jöttél, ha megtagadod, magaddal is azt teszed, ha már el tudod engedni az általad éppen időben feldolgozottakat, rálátsz a következő szintednek a lehetőségére, szerintem azért kaptam a feltaláltamat, mert át tudom adni bizonyos szinteken értik már azt, ha ne is úgy fogalmazzák meg azokat, maguk is úgy élnek, szerintem, a szeretet egy elérhető, viszont az emberségesek által kitelejesedett energia, amit hoztunk a születésünkkel, ne másoktól vedd el, mert az nem lehet a sajátod, nincs benne a sorsodban, hiábavalóság az ha a felszínen azt mutatod, hogy a tudás ott van benned, amikor még ott sem tartasz, hogy felismerjed a saját tehetségedet, akkor ne azt mutasd, mintha már lenne ahhoz elég tudás benned és nem csupán másoknak a tudásából merítesz és egészíted ki a saját ahhoz még emberileg éretlenségedet, szerintem azt nem lehet, mert nincs benned még elég türelem sem, ahhoz, hogy önmgad szerint neveld fel magadat, a saját nagyságodat megtartó szintre és a magad idejében, ha hiányzik az addig elért küzdemeidnek a téged emberségessé tett rezgéseidnek a sokasága, ha nincs még szerinted kitelejsedve, nem közvetítik azt az emberek felé, amit elterveztél, hát ne tegyed tán, mert nem lehetsz, hiteles abban, amit magadnak is csupán hazudnál, szerintem tökéletes az Isten és nála van, a jóban és a szépben való teremtéshez, az emberséges erő, az annak megfelelő tudás, tán sokféle lehetőséget is meglehetne fogalmazni, bizonyára sokféle módon és módja van annak, a jóhoz, a széphez méltó emberséges megfogalmazása lehet, a hatalomnak,

2024.08.07. az ember, a saját életét szereti élni, hát megmutatja azt a minőséget, amit eddig az életminőségével a közösbe a Hazájáért beletett, úgy gondolta, hogy amit a közösbe teremtése mellett, a sorsának a jó minőségéért tett, több időt és többlet munkát beleadva, magának is, s azáltal a következő generációjának is teremtett, az a minőség az, amihez amikor szükséges fordulhat mert, azt ő teremtette, a saját energiája van benne, hát felette rendelkezhet, azt mutatta azáltal, amit önmaga szerinti minőségben teremtett, ahogy a továbbiakban is élni szeretné, az általa már elért, jó életminőségét, hiszen az Isten adta Nép és az amit oda a szakmájával beleteremtett és a gondolkodása által megteremtett, alkotott, hivatást gyakorolt, alkotott, tanított, az lett maga a Haza,

2024.08.06. szerintem, tán azt gondolják, hogy azt is eljátszhatják, enyém a vár, tiéd a lekvár és mindent visznek, mert úgy érzik, hogy elérték azt az irigységből fakadó, önmagukat tuningoló akaratos szintet, amikor úgy beszélnek, na meg a hangnem is parancsoló, mert nem vették észre időben a többiek, hogy arra játszanak, hogy mindenki féljen és közben nekik mindent lehet, tán, nem gyakorolnak mást, mint azt amiben nevelődtek, hogy ha nem jött be az előző, hát eljátszák azt, hogy mennyire szerencsétlenek és egy hirtelen fordulattal meg, ha nem figyelsz oda, viszik amihez hozzáférnek, azt veszed észre, hiába dolgoztál egész életedben, ha az átnevezésekkel, na meg az aktuálisan nekik jókat alkalmazzák, s másoknak, nem lehet hozzáférni ahhoz, amit azért teremtett meg minden ember, hogy a következő generációjának alapot adjon, mert minden családban egyenként, más a sorsa mindenkinek és nem lehet egyiküknek sem a másik helyett megoldani, ha nem az a sorsa, szerintem hiábavalóság lesz az, köszönöm az engem megtisztelő, felém nyitott embereknek, hogy ennyi tapaszalatot élhettem át, azáltal, amikor megnézhettem a tenyereiket, aminek a végeredménye az lett, hogy meg és feltaláltam azt, amit több mint tíz éve oktatok, abban a formában ahogy megrajzoltam, jól és hitelesen működik, még nem jelentkezett be arra senki sem, hogy megvegye és aztán, átadjam számára az összefüggésében látásnak ezt a kitelejesedett formáját, ami az értőknek értelmezi már mindazt, amit sorsukként hoztak és arra is utal, hogy szükséges-e a generációs feladataikat elvégezni és ha mégsem végzik el, akkor tán, oda minden, amit elértek az álmaikat megvalósítani szándékozva, azáltal, hogy a következőknek majd azáltal könnyebb lesz, ha nem viszik tovább, mert elhiszik, hogy mások mondják meg, hogy mit lehet és mit nem lehet számukra, azzal a tartásukat és emberi méltóságukat feladva, azzal mekkora terhet raknak, a gyermekeik, unokáik vállaira, az elért szintjeiket elhagyva, majd lesz ami lesz, ahogy éppen, a megmondónak a vége nincsen habzsolása majd tán, hoz-e valamiféle sikerélményt számára, az is lehet, hogy nem is vette észre, hogy az Isten a hatalmat, szerintem úgy 9 éve visszavette, s azt sem tudja, mekkora kárt okoz mindannyiunknak, akik nem lettünk csak a pénznek az imádói, se nem rá szavaztunk és kitartunk a Hazánk mellett, mert a Haza maga az Isten adta Nép, az meg mi magunk vagyunk, akik az egészséges egyensúlyra gyurunk, mindegy hány évesek vagyunk, azt mind igyekszünk megtanulni, amit nem hoztunk a tehetségünk által, hogy le ne maradjunk, mert ha döntésképtelenekké válunk, helyettünk és felettünk döntenek, ami nem rólunk, csak róluk szól majd, a változásokban élni, vagy magunkat kontrollálva az egészhez igazodni tanulunk, attól függően, hogy miben vagyunk éppen érintettek, azt gyakoroljuk,

2024.08.05. szerintem, kerekíti, kanyarítja, sokakat, körbe – körbe mozgatva, mint a nyomtató lovacska, sok minden kimaradt a nagy csak magáért mindenben, nem kerülhetett a saját sorsa által, lehet, hogy megrekedt, azáltal amit nem vállalt fel, s nem hagyták femenni, a szerinte már jól megérdemelt szintjére, hát fogta és akik mindenben a segítségére tettek amit, megmondóként tőle hallottak, rájuk bízta magát, voltak akik onnan is, nagyon előre szaladtak, azt várva, hogy velük nyájasabban bánjon majd, még azon belül is akikre az álmát bízta, egy országot kanyarított a Hazánkból, egy zsírosra tervezett, csak a látszattal erősítettet, a bejövő pénzekkel jól felbővítettet, arra ügyelve, hogy oda mindig legyen miből menjen, szerintem, akik felvállalták azt, lehet, nem is gondoltak arra, tán nem, csak úgy pottyant az, ah, valamit tőlük azáltal megvett, akik meg az emberséges tartásukat megtartották, a saját sorsukat megtartani igyekezve, viszik most a terhét annak, mert gyakran változtatva, mindent a nyakukba raktak, az éppen aktuálisan a Hazánktól még átnevezhető, ami a Hazánkba teremtett, csak akad valami, amiért egy a sok közül, tán nevezhető a maga minőségében objektumnak, egységes elbírálású a világban, csak van valami, ami az elmúlt több mint tíz évet, az itt élő és nem a rajongóihoz tartozó, itt maradt Isten adta Népet is embernek nézi, a tartalékainkat éljük fel, az álmainak a terheit viselve, van-e valaki felelősen, aki az emberi méltóságunkat összegzi és minősíti, azt a, tán, átnevezné és megtartaná magának, az álmainak megfelelően és persze arra is jó, hogy lefedve maradjon amit se megmagyarázni, sem nyilvánosságra hozni nem szeretne, van az egyre nagyobb terheket viselő Haza, ami az Isten adta Nép maga, szerintem, ah, ha későn ébred a sokszínű tehetség, szives – lelkes, szorgalmasan dolgozó, alkotó, hivatását gyakorló, gondolkodó Nép, akinek fontos a munkája becsülete, s szabad akar maradni, nem azonosulni az elképzelésével, se más álmának a szereplője lenni, a saját családjának akar teremteni és amit megteremtett biztonságban tudni, a racionálisban tehetséges, jó és kitűnő minőséget nyújtó emberségesek, ah, vagy mostanra, éppen csak araszolva kullogni tudó, ki korán kel aranyat lel, ezt hallottuk gyakran, kinek mit jelent ez, én a megelőzésben kaptam a tehetségem, 30. éve mondom, amit az elém nyújtott, felém nyitott tenyereikből a saját sorsukról látok, szerintem, azt is látom, ami számukra lehetséges, de nem kötelező, mert több lehetőségük is adott, viszont, azt is, ami által szintet léphetnek, hiszen csak róluk szól és általuk teljesíthető generációs feladatok azok, a feltaláltamnak a hitelesítését köszönöm, a tömegnek számítóan sok embernek, a bejelentkezve Paksra a Hergál Házba érkezőknek, akik megtiszteltek az elém nyitott tenyereikkel, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné a julamami, szeretettel,

content/uploads/2023/05/340442706_1587752781693700_8207180082669739522_n-Heringes-Arpadne-festmenyem.-Paks-Hergal-Haz..jpg” alt=”Megfordítható az ami a festésemen látható. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós.” width=”1170″ height=”1560″ class=”size-full wp-image-37167″ /> Megfordítható, akkor is láttat valamit, kinek éppen mit. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós.[/caption]

2024.08.04. nem adtam fel, szerintem, fejlesztem a feltaláltamat, vannak akik úgy gondolják, hogy mindent tudnak, na meg ha az elődeiket utozzák le, akkor rendben lesz minden, nem tanulják meg azt, ami előre vinné őket, mert meg vannak győződve arról, ah pénzben a helyükön vannak, akkor mindent, sőt a többieknél is mindent jobban tudnak, nekem nincs üzleti érzékem, arra is ügyelek, hogy megtanuljam mindazt, amit naponta az életem ide is rak, tanulni valónak, igyekszem felfejlődni oda, ahol legalább értem a miérteket a pénzzel kapcsolatban, miközben nekem még eddig, nem volt annyi pénzem, hogy tartalékot tudjak képezni, annak megfelelően, ahogy én azt biztonságosnak érzem, ezét nem tudom eladni a feltaláltamat sem, ugyan miért vennének komolyan engem, ha nincs akkora üzleti érzékem, mint a feltaláltamnak az oktatási szintje, a tehetségemmel hoztam a gazdagságomat, ezelőtt 16.évig, úgy gondoltam, hogy így is el tudok jutni, a jól megérdemelt anyagi síkomra, a döntő emberek nem így gondolkodnak, csupán a profitra gondolnak, hát nem is észlelik, inkább másokkal, más módon helyettesítik azt, amit szerintem az Isten, az ide született Népnek szánta azt ami által, a saját szintjének megfelelően mindenki pénzesedhetne, úgy szánta a teremtő Isten, mint a talpunk alá a talajt, szerintem, a bal talpunk a racionális létünket, mint énünket, biztosítja, ha megfelelő szintű talaj van alatta, a jobb talpunk meg, a lelkes – szíves, motiváló énünk, mind a kettő feletti döntésünk, a gondolkodó agyunkra van bízva, mikor mi hat ránk úgy éppen, íme, ezt a föstésemet, 2015. szilveszterén föstöttem, egy részt, nem színeztem be, mert aki mellettem ült, megszólalt, azt ne színesítsd be, mással volt elfoglalva, hát nem gondoltam, hogy látja azt is amit csinálok, kihallottam belőle, hát nem föstöttem be, benne van minden, van aki ezt, mások meg azt, többek meg amazt látják ki belőle, ki hol tart most a saját tudásszintjén, a hozott tehetsége által, van aki még nem is tudja, hogy már lát összefüggésében, a kontroll a saját lelkiismerete, az emberséges tartása és emberi méltósága, mindenkivel más időben, más módon történnek azok, amiket hozott a tehetsége által a sorsában, mint az általa megélhetőt, na meg az, ami a családtagjai által hátragyott, ami adott éppen a számára, mint aktuális teljesíteni valója, na hiszen, lehet mások szerint is élni, viszont szerintem illene legalább, a saját családján belül mindenkinek a sorsát és a családtagjai szerint el nem végzett, viszont csupán egyedül általa megoldható, a rámaradt, generációs feladatát teljesítenie, hogy ne maradjon hátra teherként az, amit ha gondolkodva élne, időben meg is oldhatta volna,

2024.08.03. szerintem, amint teszel mások ellen, holnap ott lehet más által és másképpen veled szemben, hiszen a teremtő Isten nem teremtett egy embert sem arra, hogy ártson, se arra, hogy bántson, leginkább arra, hogy ahova született ott érezze magát otthon, a jó sorsa szerint, önmagához mérve, legyen mindaz által, ami jót és szépet tett a közösbe, legyen megfelelő önbecsülése, töltse be a tehetségével hozottal azt, amit kapott feladatnak, hiszen ismeri már a munkája becsületét, hát a jót és a szépet és a mások által teremtetteket is tudja tisztelni, ha megmondónak áll, úgy, hogy nem tudja mit jelent, az, hogy becsülje meg az Isten adta Népet, hiszen az maga a Haza, ha ezt az utat végig nem járja, nem ismerheti fel önmagában a Hazaszeretet érzését sem, ah akkor tán, az üresítő érzéssel nem tud mit kezdeni, hát igyekszik betölteni az emésztőrendszere éhségérzetét, ki tudja hova el nem juthat azzal, hiszen az már csupán a kontroll nélküli birtoklás vágya, ami meghozhatja számára a túlzások utáni vágyat, ahol aztán határt már önmagának sem szabhat, mert átveszi felette a a döntést már a hataloméhség utáni vágya, azok az emészthetetlenek amiket elkövetett, amikor a lelkes, szíves, motiváló énje, elvárná, hogy azon a szinten ahol van, teljesítse mindazt, az Isten adta Nép felé, amit addit nem teljesített, azért, hogy ne csupán önmagáért tegyen a most megfelelő szinten, igyekezzen és teljesítsen, hogy jó életminőségben éljen mindenki abban amit már beletett a közösbe, vagy tán elkezdi leépíteni magát, mindaz oda lehet, ami addig az emberi tartását megtartotta, elszabadul a szája és kontroll nélkül átmegy, már csak önmagát adja, a saját kultúrája módján nyilvánul meg, azt már letagadni sem tudja, hiába minden, kiadja magából, mindazt, amit nem az Isten adta Nép tett ellene, mert azt láttatják vele, akiket azokért a mondataikért, nagyon megfizet, ah, bármit megtehetett eddig, a sajátjai minden körülmények között, kitartottak mellette és senki nem szólhatott ellene, viszont, elkezdett az idén, mindenkinek dolgozni a lelkiismerete, hogy mit nem tett meg a saját kultúrájáért, abban a nagy jólétében, ami az Isten adta Nép fölé emelte, ha hiányzik az emberismeret, a tolerancia, a tudásnak megfelelő szintű alázat, ami szükséges az emberi méltóság megtartásához, hát bizonyára tanulnia szükséges most mindazt, amiről egészen másképp volt tájékoztatva, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, tisztelettel élj, hogy az emberi méltóságodnak megfelelően szerethető legyél,

2024.08.02. szerintem, tán nem is gondolta volna, hogy minden megy a pocsákba, hiszen mindanki, akkor tud teljesíteni, amikor már megjött az esze ahhoz, hogy a sorsát szükséges lenne megélnie, mert ha csupán arra figyel, hogy ki mit várna el tőle és hogyan szabályozzák be, akkor a kiüresedési folyamat bekövetkezése után, számára, ahhoz amit túl korán, vagy túlzásba esve, elért addig, hamarosan már leépülés lehet belőle, aztán ugyan, hogyan számol el majd önmaga felé, hogy mit miért nem ért el, kinek a sorsát élte a sajátja helyett, amikor önmaga felé sem a se generációs feladatáért nem úgy tette mindazt, hogy a mögött a tudás és hozzáérztés is ott lenne, siettette azt amit megálmodott mindazt teljesítse, ha nem is tart ott, akkor is majd csak, esetleg lesz hozzá egyszer unalmában kedve, bebiztosította magát, hogy mindene meglegyen, hiszen azért akart odáig eljutni és azért késztette a többieket arra, hogy teljesítsék helyette és érte, mindazokat, amikkel aztán azok viszik el a balhét, akik felvállalták és volt, hogy nem is tehettek mást, mint, hogy maradék nélkül minden kívánságát teljesítették, azokat is teljesíttette az ahhoz igazodó sokakkal, amit a saját családja ugyan, nem várt volna el tőle, mégis azt érezte, hogy minden kívánságukat, teljesítenie kéne, akkor is, ha nem volt hozzá lehetősége, megcsináltatta azokkal akik azt felfogták mit is szeretne, mindent minden családjagja helyett is, már előre gondolkodott és mindenféle, tán másoknak szóló lehetőséget megragadott és teljesíttette az ahhoz jelentkezők által, a sajátjainak, akkor is ha nem is voltak arra beérve, vagy fel sem fogták azt, mi lenne abban a lehetőségük, mégis bebiztosította őket, addig is amig eljön az idejük egyenként is ahhoz, hogy legyen rá igényük, hiszen már ott voltak, felhalmozva számukra a lehetőségeiknek a hegyei, egyről szerintem, nagyon elfedkezett, hogy mindenkinek más a sorsa és a generációs feladata a családján belül is, sőt nem tudja más teljesíteni senki helyett, csak ő maga és akkor lesz sikeres benne és általa, ha ott a saját gondolkodó agyának ahhoz az ideje, hogy a saját döntését, a maga szerinti időben meg is hozza, mert ha nem így történik, akkor bizonyára megy a pocsékba minden, ami más helyeken jól jött volna a saját idejükben,

2024.08.01. valamikor a nagy szaktudású emberek oktathatták azt, ami adta a belső vonalat, a szaktudásukról időnként megbizonyosodtak, vagy elvárták az ahhoz elvárható oda megfelelő szintű bizonyító okiratokat, s ők döntötték el azt, hogy kiben miért biznak meg, mivel az addigi munkája becsülete adta tisztelhetőségét, ah, hiszen ha már nem számít más, mint az egy ügy, na meg komaság, az érdekbarátság, nincsenek váratlan elvárások náluk, hiszen kötelesek a hatalmukat tudomásul venni, s arról sem szól semmi, hogy ki nem kerülhetne oda, azt is lehetne tán, a jól beváltan bizonyítottan összefüggésében látókkal, mint speciális szaktudással rendelkezőkkel véleményeztetni, tudja-e azt valaki a régiekből, aki azt itt tanulta, tán az is lehet, hogy köztük vannak, annak a szaktudásuk által, jó kontrolljai, akik már nem járnak oda a szakmájukat gyakorolni, hát nincs aki átlássa azt összefüggésében, se a szaktudása által bizonyítottak véleményezése szerint, nincs aki azt felvállalja felelősen, a szakmai tudásával, érdemben, előfordulna tán az is, hogy nem lehetnének ott, még annak a közelébe sem, nem, hogy vezetőként, döntőkként, hiszen itt élünk az árnyékában, ennek folytatása a 2024.07.31 dátum alatt,

2024.07.31. amiért szerintem jól gondolom azt, hogy átmegy a hasonló rezgésszinten lévőknél az amit számomra adott a teremtő Isten feltalálhatónak, hiszen valószínűleg van mindenkinek hozott tehetsége, amiben eljuthat a legmagasabb szitjére, akkor is, ha az látszik, hogy minden ott van ellene, mert ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, ez egy szerintem megtapasztalva, elérhető földi szint, úgy is, hogy nem tudom, van-e racionálisan bennem valami amiben sikeres lehetnék, én magam által, ahogy eddig mindíg megköszöntem és át is éltem annak a jó érzését, hogy felkínáltak valamit, amiben én magam szerint, nem lennék otthon, kezdettől fogva óvtam magamat mindentől, ami könnyebb lett volna, mint az addig átéljeim, hiszen az ismeretlen volt számomra, ami azt is jelentette, hogy figyelmeztető érzés is egyben, hogy ha a gondolkodó agyam, az óvatosságot érezteti velem, akkor annak oka van, akkor is, ha még nem tudom, hogy mi lehet az, hiszen a gyakorlatban az életem azt igazolta, hogy mindenre megjön idejében a válasz, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné a julamami, szeretettel,

2024.08.01. oh, micsoda augusztus, megvonás a szülőhelyemtől, szerintem úgy néz ki, hogy döntöttek elvesznek mindent ami addig adott volt, ez a város a halászásból, földművelésből, téglagyártásból, cipőgyártásból és konzervgyártásból élt, s jött valami amire sem nem gondoltunk, se nem dönthettünk róla,
ah, tán csak látszatra, nem éltünk általa jobban, szerintem csupán néhányan, döntöttek és ahhoz képest ahonnan indultak, tudás nélkül, csupán szerezni, elbirtokolni, igyekeznek megszerezni azt is, ami az ide születetteket illetné meg, az ami maradt mint lehetőség számunkra, az Isten adta Népé, hiszen amit ide teremtettünk a jóval és széppel, az maga a Hazánk, akik azóta ide letelepedtek, már nem halászásból, konzervgyártásból, se téglagyártásból, nem cipőgyártásból élnek, ahhoz képest tán még mindíg jól, amikor a döntésük következtében, ide letelepedtek és azóta már kellett, hogy bizonyítsanak szakmailag, ha tehetségből, tudásból gyarapodtak, megmaradtak abban, amivel hozták a tehetségüket, tán oktatják, ah talán elmondják, az azóta kinötteknek, hogy hol vannak azok a határok, ahol még ott a tisztelet az ide születettek felé, egy ilyen ügyben, ahol nem sértik meg az Isten adta Népnek a jó életminőségéhez reményt nyújtó pénzeket, az is lehet, hogy akik tudás nélkül is ott vannak ahova nem valók, sem emberileg se szakmailag, ha volt is, most úgy tűnik, hogy elvesztették a felelősségtudatukat, hinnye má, ember becsüld meg magadat abban amiben vagy, ha a tehetségedre, tudásodra alapoztad azt, amit elértél, tán nem tévedtél el és hitted azt, hogy mindent lehet neked, ha nem mentél túl azon, amit az emberi méltóságodhoz, az emberi tartásodhoz kontrollként jól működne benned, csupán egy önkontroll, egy honnan jöttél és hol tartasz azóta, mit értél el a szakmai tudásod, az elvégzett munkáid becsülete és a hozzáadott emberséged által, figyelhetnél arra is, hogy azzal, hogy bologatásra adtad a fejedet, ugyan megröviditenéd-e az Isten adta Nép lehetőségeit, az is lehet, hogy majd, ha még az sem elég, ott ahol már nem ismerik az önbecsülést, az már a sajátodat is érintheti,

2024.07.30. megtanultam a 14 év alatt, hogy mindent leírok, hogy ne annyira vakmerően, kontroll nélkül tegyék azt, ami nem a jó szándékuk miatt annyira vakmerő, azt a, hinnye má, úgy hallom, profi módon trükköznek, az mondják, hogy valami nagyon nevessé, sikeressé, világraszóló üzletemerré lett, aki pszichológus végzettségűnek is mondja magát, azt állítja üzleti körökben, hogy rokonom nekem, ha lenne abban az országban rokonom és ott, nekem bárkivel közös vállalkozásom, hát remélni merem, hogy tudnék róla, kérdezzenek meg engem, mielőtt bármit elhinnének neki és a valószínüleg kiterjedt köreinek, nem tehetek mást, mint, hogy leírom ide, hiszen egyre több írásom, videóm hiányzik a webtenyer honlapomról, úgy, hogy az általam adott cím mögött, teljesen más tartalom van, hiányoznak a nekem legkedvesebb írásaim, ha az ingyenes szolgáltatások csak ezt a minőséget tudják biztosítani az őket igénybevevőknek, akkor miért nem írják, ki, hogy nem biztos, hogy megmaradnak ott azok amiket felrakunk oda, valószínűleg az csupán a látszat, hogy ingyenes a szolgáltatás, inkább a kiszolgáltatottságot élem meg általa, vagy annyira meggazdagodtak, hogy már nem számít az sem, hogy nem figyelnek az általuk akkor nyújtott minőségre, mert megunták azt amit felvállaltak, nem motiválja őket az sem, hogy tudjanak róla, kik azok és mik azok, ami által annyira meggazdagodtak, hogy túl is mentek önmagukon és az önbecsülésük megtartásához már túlságosan gazdagok lettek, ami már nem valószínű, hogy megtartó erővel bír számukra emberileg, ah, szerintem, hiábavalóság a mindenáron elért vagyon, vagy hírnék, látszatos siker, ha emberileg nem élte át senki sem a családjából azt a szintet sikeresen és nem az lett az alapja a továbbiakban, ami ha első a próbálkozásokban, minden rámaradt generációsan, na meg a sorsát is szükséges a helyén kezelnie, amikor már elért oda, majd a belső tartást adja azokhoz számára, pont annyit amekkora ahhoz a tudása, tán összefüggésében sem látja, tán nincs ahhoz felerősödve, ami régen működött az már a múlt, elmúlt, ha nem fejleszti azt, ami rá lett bízva az akkori tudása által, tán nem fejlődik emberileg sem fel oda, amit felvállalt és biztosra vette, hogy az mindenben és mindíg kitart, megtartó ereje van, ah, ha a jelenben nincs otthon úgy hétköznapi szinten, hogy nemet tudjon mondani és mondja ki ott ahol és megfelelő kommunikációval, a toleranca és az ahhoz szükséges alázata pont elég lesz akkor ahhoz, vagy érveljen és érveljen és érvelejn, önmagáért és az általa jóban és szépben elért munkájának a becsületéséért, le is építheti azt amit a munkájával, tehetségével, hivatásának a jó minőségével ért el, a nagy átláthatatlanná tettek felé való megfelelésével, hiszen azt nem tudja kontrollálni, hogy ki miben emelkedett ki oda, ahol dolga soha nem is lett volna, se tudásban sem emberileg, amikor felvállalta sem ért fel oda, s azóta már csupán a szintjéért küzdhet nap mint nap, az is hiábavalóság, hiszen fejlődnie lenne fontos most és lehetőleg naponta,
Pisti áll az útszélén… Heringes Árpádné. Julamami védjegy.

https://julamami.com/embed#?secret=pf89pDYXtt#?secret=ZC4dVIhkiq

Tisztelettel. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon.
Heringes Árpádné a Julamami védjegy.IMG_0173

2011.01.03. A julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon.
Heringes Árpádné. Magyarország, Paks. A julamami védjegy, 2010. év óta a nevemen van. Picture0003

 

 

 

 

 

 

 

HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

2010.11.30.
2010.11.30. Julamami
2010.11.30.

Heringes Árpádné felj.jogsz. műk

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, ami által írom a befejezetlen mondatom, 2024.06.29. napjától, mint az összefüggésében látásomnak a tükrét, s várom a bejelentkezését az oktatásomra. A 2010. év óta Heringes Árpádné nevemre került, julamami védjegyes általam feltalált tudásomnak az oktatásához, amit még csupán én tudok hitelesen úgy átadni, hogy a saját életvitelében is hasznára lehet, annak aki emberileg szeretné megerősíteni önmagát, az általa elért szakmai szintjéhez. Ami még abban a hasznunkra van, a Julamami Magyarosan Agyalósa, jelnyelv, a szerintem megfogalmazott módon, az általam jól működtetetten, a feltaláltamnak az oktatási formájának, a be és megtanításához állítottam érthetően össze.

Pisti áll az útszélén… Heringes Árpádné. Julamami védjegy., kicserélte a Pisti álla z útszélén… írásomat arra, amit helyette olvasni lehet, 2016 évben került a webtenyer honlapomra, a saját írásom, hát miközben csurog a könnyem, még csak a gyomromat érinti, kérem vissza az úgy látszik, jól sikerült írásomat, hiszen már a julamami védjegy ott volt rajta, kiderül úgy is, hogy ki az aki a 2016. óta, be tudott jönni a szerkesztésembe.

2024.07.29. ahogy a sorsod mutatja az utat, arra haladhatsz, ne bánjad, hogy nem veregetik meg a vállaidat, az is elég akkor, csupán tudjál elszámolni önmagaddal éppen abban amiben vagy, hogy emberséges maradj akkor is, ha netán följebb merészkedtél annál, mint ami tudást feltételezel, hogy van ahhoz benned, megóv tán az emberséges tartásod, hogy el ne keveredj a közönségességet hitelesnek mutatónál, akkor is, ha jobb életminőséget ígérget azáltal, ami nincs benne a sorsodban, viszont ahhoz amit úgy mutat, mintha a valóság lenne az, könnyebb megoldást ígér neked, hogy tán elérheted azt is, ami nem is volt és nem is lehet benne a sorsodban, viszont a szinted alá visz szinte azonnal az és megterhelheti a következő generációt,

2024.07.28. ah, ha nem ismered a sokszínű kultúránkat, ugyan, hogyan mondhatod azt, hogy mindenféle múltbéli a munkáddal, hitelesít bármi, amit sosem gyakoroltál, csupán azt mutattad és arról beszéltél, ami ismeret nagyon kevés ahhoz, hogy felismerted volna meddig van számodra az elég, a mások kultúrája szerint, hol van a bocsánatkérésnek a helye és mikor léptél át, egy számodra láthatatlan határt, ahol már ki kell fizesd pénzben az Isten adta Népnek azt ami neki járt volna és most is neki járna, hiszen ott tart az már, hogy generációsan is óriási károkat okozhatnál, ha nem rólad szólna mindenhol minden, ami már nem hihető a gondolkodó embereknek, hiszen ott a bizonyíték, hogy mindent rájuk vetítve velük fizettetsz, gondolom nem tudott senki sem meggyőzni róla, hogy minden felelősséget magadra veszed, akkor is, ha mást mutatsz, mert körbe – körbe kerenget valami, ami nem oldódott meg nélküled, neked meg az érdemi Isten adta Népért tenni akaró munkához nincs kedved, se időd, ha odafigyeltél volna, ahol látszott a jó kommunikáció hiteles volta, egyedül nem döntöttél volna róla, hogy magatoknak osztod mindazt a jót és szépet, az egészséges életvitelhez, amit mi megszavaztunk az Isten adta Nép, s nem kaptuk sem nem kapjuk meg azt ami által biztosítani tudjuk a jó minőségű életminőségünket, magad veszed fel és mindent, úgy is, hogy azóta tagadásban vagy a megszövegezéseid által oda, amiről az Isten adta Népet nem tájékoztatod, ahonnan a magad által szétosztott pénzek jöttek és jönnek, miközben a jó kommunikáció helyett, naturban az igaz valódat mutatod meg a megszövegezéseiddel, ahol már felismerték némileg, hogy mi a szándékod, ahol megfordulsz, hátra sem nézel, mert látni sem szeretnéd azt, amit még igazából fel sem ismertél, hogy a saját gyártmányod, hiszen utánad már ott van a saját magad által generált, magad előttre és utánad is véges árnyékod, tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, ha nem ismerted még fel a sorsodat, kérdezz és beszéljük át, magam találtam meg és fel, ami mint egy eszköz lehet számodra a megoldás,

2024.07.27. ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, a generációs feladatomra már kisgyermekként ráébredtem, az anyaiszeretet óriásira nőtt hiánya átvetült hozzám is, megéreztem, hogy nincs mire várnom, adjam azt ami bennem van bőven, azt is meg kellett tanulnom, hogy túl ne menjek azon az érzésen, amiről most már tudom, hogy a lelkiismereti határom, mert akkor irgalmatlanul megszenvedem azt, amit úgy adtam magamból, hogy azt sem tudtam mi lesz velem, annak a tehetségemből eredő plusz energiának az általam tudatlanul, sokszor adásával, ami által csorbulhatott volna, az amire úgy szükséges vigyázni, hogy ne okozzunk kárt magunknak sem, álljunk meg szoktam mondani az oktatásom közben, amikor érzékeltem, hogy még kontrollálni nem képes azt, amiből adhat, viszont mivel jó érzésekkel volt általa, túlment volna azon, amivel az egészséges körforgását biztosítani tudja önmaga számára, ah, ha nem élem meg mindazokat, nem kaptam volna meg még időben, a sorsomat, hsizen, a tömegnek számítóan sok ember adta a tapasztalás lehetőségét számomra, azáltal, hogy a jó minőséget nyújtó vendéglátókhoz, külföldről buszokkal érkezőknek és Paksra a Hergál Házba érkezőknek, a tenyereit a saját feltaláltam által olvastam le, több éven keresztűl, az idén van annak, a 30. éve, hogy most már, évek óta összefüggésében látom azt, amire nem volt még igénye eddig az értőknek, hát nem oktattam még senkinek sem, nem is szándékozom, majd akkor, ha megveszi egy hozzáértő a saját befektetésének és már több embernek lesz érdeke az, hogy vigyázzon erre a tudásra, amit egyenlőre még, a saját fejlesztésükre szánták, csupán a sorsukat értők igényelték, hiszen az emberséges alaptól, a saját szintjükig elkíséri a lelkiismeretük kontrollja, ami az értő embereknek az alapja is lehet most, akkor, ha már felismerik miért van saját sorsuk, na meg, mit kezdjenek akkor, azzal, ha rájuk vetűl, a generációs feladatuk, akkor is, ha nem ők kapták törlesztésnek és felépíthetik a saját életüket a jó sorsuk szerint, ami lehet, hogy látszatra nem változik és mégis, jól érzik magukat abban, hiszen már tudják, hogy mi az, ami megadatott számukra, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, kellemes napot kívánok szeretettel heringesárpádné a julamami védjegy,

2024.07.26. Julamami Magyarosan Agyalósa az amit. a szövegemnek az értheőre fordításához használok, magam találtam fel mindazt, amit oktatok, ha megtanulod, az adja a talpad alá a talajt a sorsodhoz vezető utadon, azt a millen széles a jól felvett telített mosoly, látszik már, hogy fel sem fogod, miért rajongsz, hiszen nem életszerű, sem a szabályt nem követő az amivel azonosulsz, ugyan tudod-e, hogy felelős vagy azért, mert időben nem jelezted oda, ha csak a saját kultúrádat ismerted fel benne, ahol azt akkor még nem akarták elhinni, hogy ugyan magyarnak mondta magát, viszont azon belül van vagy 30 nemzetiség és csupán az egyik szerint működik, nem hittek a szemüknek, hogy jól látják, pedig szerintem, minden arra lett építve aszerint lett átnevezve, meg már nem egyszer, ki is lett mondva, hogy nem mellettük és nem szerintük működik, ah, azt a, a tehetséget hozzuk, ami adja az alapunkat ahhoz, hogy képesek vagyunk a saját magunk által elért szintünknek megfelelően, életszerűen jól működni, azon belül is, ami éppen akkor adott mint lehetőség számunkra, nem tudom mit keres a böngésző a https://julamami.com weblapomnak a szerkesztésében és miért másképp menti az írásomat, mint amit én Heringes Árpádné írok, hiszen julamami védjegyes a szövegem és nem engedtem meg a böngészőnek, hogy felülbírálja azt amit írok és előbb mentse le, mint én mentem magam szerint, nem engedtem meg senkinek sem és semmiféle módszernek, hogy megváltoztassa a julamami védejegyes írásomat, se azt, hogy közben együtt legyen bent a szerkesztésemben velem, adjon árajánlatot, ha annyira tetszik és megbeszéljük, mert ha mindenem felett rendelkezik valaki önjelölt, hinnye má, akkor én miből élek meg,

2024.07.25. ha azt feltételezed, hogy tán beleélni jöttél le az Isten adta szülőhelyedre, hát van amikor már megjön a döntő eszed ahhoz is, hogy jól is élhetnél önmagadhoz képest, a saját sorsod szerint, na meg, hogy nem ugyanaz a párod sorsa, sem a családtagjaidé sem mint a tiéd, dönteni önmagad felett is nagyon nehéz, hiszen még nem látod át, hogy mi lesz annak a következménye, amibe azáltal kerülsz, hát még akkor, ha másokat is érint a döntésed, megnő általa az emberséges lelkiismeretednek a felelőssége, mert a sajátodon majd változtatsz, ha az nem felel már meg az emberséges igényednek, viszont mások nem biztos, hogy képesek változtatni azon, ami ugyan úgy néz ki mintha, róluk is szólna és bizakodóan úgy gondolják, hogy a jó sorsuk mellett, vagy a saját szintjüket megtartható minőségben történik az és élhetik azt meg, az is lehet, hogy a megfelelő életminőségük felettibe kerülnek, hiszen, honnan tudná bárki rajtuk kívűl mi a legjobb nekik és a saját sorsuk felett mégsem ők dönthettek,

A feltaláltam által, a saját idejében és az oktatásom közben már általa is megismert, saját sorsában, a gyakorlati életében, már hétköznapi szinten alkalmazható, önmaga által használható formában adom át, a tudásomat számára, ami a neki megfelelő időben igazolva is lesz.

Amit át tudok adni az a motiváló én és a racionáis én közötti és szerintem, most már az egészséges körforgására is igényes, a bejelentkező szerint megtehető időn belül, úgy, hogy felismerje a saját határait és azon belül közlekedjen a hétköznapi életében.

A hétköznapi életminőségeknek a szintjei most megsokszorozódtak, azok közűl többet felismertem már, az egyszerűben is nagyszerűen megélhető, mindazok számára akik arra már emberileg érettek.

Amikor a tömegnek számítóan sok ember tenyereit, a saját elemzésem szerint nézve, a tehetségemmel hozottként, aztán már a prevenciós végzettségemmel is a hivatásomig elértem, a tömegnek számítóan sok ember által lett hiteles.

Az idén, 30. éves napi gyakorlati tapasztalataimból lett a feltaláltam, amit, a Julamami Magyarosan Agyalósa, magam által megfogalmazott módon, vagy jelnyelven oktatom.

Nem könnyű megtanulni, viszont még senki sem bánta meg, hogy a szakmája mellett az emberséges tükreként ezt is tudja alkalmazni.

Tán éppen azért, hogy el ne felejtse honnan jött, mennyi munkája van abban, hogy azt amit betölt a szakmai tudásával, azon a szinten már emberileg is átlátja-e. Az Isten adta Népet jól ismeri-e, vagy túl gyorsban, tudáshiányosan, a látszatmegoldásokra bízva magát, a szerzést találta jó megoldásnak és piszkosul meggazdagodva, azon töri a fejét, mi módon nevezhetné rabszolgának, az általa kiszolgáltatottakat. Várja a civil látszatát is felejtő, parancsként elhangzó mondatokat, csupán a látszatnak a fedésében bízva, próbálkozik megúszni, hátha a tudáshiánya helyett, taposhatja le a szintje alá, az Isten adta Népet, újra meg újra.

Tán már azt sem tudja szegény önmaga árnyéka, él csupán egyik napról a másikra, hogy honnan indult és eljuthat-e oda, ahova épített és szépített, teremtett, mert elhitte, hogy az ország az közös lesz, s majd gondoskodik akkor róla, azt amit oda beleteremtett, amikor már arra szüksége volna.

Nem maradt más az Isten adta Népnek, mint a Hazaszeretet érzése, s napról napra kezdi észleli, hogy az Isten adta Népnél van a tudás hitelessége és eneriája, ami összetett energia, s az maga a Haza.

A szíves, lelkes, racionális, motiváló, összetett energia, ami nem megy át úgy, hogy az összetartozás helyett, marad a csak magáért élhető önzése, hiszen azt ő maga teremtette, tanulta, feltalálta, alkotta, a saját szakmai tudása, embersége az amihez tartozik, azon időszaka amikor az a saját addig elérhető legjobb tudását tükrözte. Az elvégzett munkájának a becsülete, az maga az Isten adta Nép ami maga a Haza, ne a nem róla szóló országot nézze, a saját tudása, találmánya, alkotása, munkájának a becsülete által teremtsen. Oda ahol született, ahol a lenyomatát hagyhatja, mindannak és a következő generácói is tudhatnak róla, mennyit ér számára és majd számukra is, az előző generációiknak az elvégzett munkájának, az alpokat biztosító talpuk alatti talajnak a becsülete, mert az a születési helye, a szülőföldje a saját Hazája.

Mert jól láthatóan vannak, egyre többen, hogy észre sem vennék, ha mellé mennének, annyira elszállt mindazoktól, elhitte, hogy pottyant a manna, amiket csupán birtokol, mivel nem dolgozott meg érte, azt nem tükrözi a saját életrezgése.

Ah, minden álma ott lebeg körötte, várva, hogy őt kiszolgálja, az alapoktól eltérő magasságokban szálldos, a maga által soha el nem érhető, saját szintje felett, megaláz bárkit, ha szükséges ahhoz, hogy elérje azt, amik nem illették volna meg, őt magát soha életében.

Lentebb találhatók a 2024.06.29. napjától írt befejezetlen mondato

2010. év óta a julamami védjegy Heringes Árpádné nevemen van. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, emberünknek neveztem el a saját magam általi rajzaimon, a tenyerekben látható vonalakat, jeleket, amit hitelesen oktatható formában rajzoltam meg.

Összefüggésében oktatom, mind a két tenyérre vonatkozó az, amit feltaláltam, a saját ideje és szintje és egyéb csupán rá vonatkozó képlet, határozza meg, hogy éppen hol tart, ahhoz képest, ami feladatot amikor megszületett a tehetségével hozott.

Nem lényegtelen az sem, hogy honnan jött és ahhoz képest hol tart most, ha elhagyja, megtagadja a saját kultúráját, azzal gátat is vethet mindazoknak, akik éppen arra vártak, hogy fejlődhessenek, általuk, akik elérték, az emberségükkel hozzáértően, az érvelni képes tudásukkal, a saját szintjüket.

Ah, ha annak a szintnek az eléréséhez, igénybevették a saját kultúrájuk szerint élőket és mégsem tudnak általa fejlődni ott ahova születtek, azt hallották tán ki, hogy oda is tartozhatnának, emberiesnek vélték, hiszen mindenki fejlődni született.

S ki más értené azt, ha nem azok akikkel együtt a saját kultúrájukba született, bár ismerik jól az igéreteket, maradtak csupán igéretek, hiszen az is belefér ha tőlük származik, nagyon fontos a külcsin, amivel azt mutatja, ahogy élni szeretne. Viszont nem ismeri a munka becsületét, lehet, hogy dolgozott már életében, vagy az is lehet, hogy azt csak ráerőltették, pedig közülük többen már ismerik a saját maguk által elvégzett munka becsületét. Győzni szeretne csupán, tenni azért minek, ha ugranak sokan arra, amit számukra jól kitaláltakként felemleget, úgy inkább megcsináltatja, hiszen nincs meg ahhoz sem a szorgalma, se nem jön meg hozzá a kedve. Ah, vagy másoknak a sikereibe ül bele és a többiekkel csináltatja meg azt is, hogy annak a hiteltelen következményei, rá árnyékot se vessenek, őt ne is érintsék meg, hát annak is megint győztese lesz. Aminek akkora látványosság a következménye, hogy a buli elfed mindent, ami ott történt közben, amihez nagyon ért, hogy úgy ünnepli meg, mintha a saját teljesítménye lenne, arra nagyon ügyelve, hogy neki legyen meg mindig mindene, a legeslegfelső szinteknek megfelelően.

Ah, ha az amit felvállalt magasabb szinten van mint ő maga, találkozhat fejlett kutúrákkal, akiket ott többen a sajátjukként érvényesítenek, s rögtön átlátszik, kilátszik, hogy vagy tudásban, tán emberileg oda nem felel meg, hiszen a látszatosat magaszintre vive érte el. Vagy a hiányosságok, azonnal jelzik, hogy nem oda való, hiszen minden megnyilvánulásában, mind a kettő láthatóvá és hallhatóvá válik, ah, hiszen annyira magabiztos tán, hogy leplezni sem tanulta meg, csupán önmagát adja, azon régen elavult szinten maradt.

Az Isten adta Nép, önmagáért és a családjáért teremt a Hazánkba, hogy biztosítsa az alapokat a következő generációnak, biztonságosabb és jó minőséget adó legyen azáltal amit addig teremtett, s mivel a Hazánkhoz is teremt általa, hát a közösbe is ad vele és azt nem sajnálja. Hiszen nem csupán rólunk szól a jó és a szép, mindenkiről szól az, aki azért tett és tesz, ide teremtve a jót és a szépet, mint egyfajta élhető mintát, ahogy ő maga is élni szeretne.

A 153 oldalt, egy napon és az általam lerajzolt sorsoknak, az akkor megfelelő ritmusában, nincs több abból, csupán egy, hiszen, még a családjainkon belül is, mind más sorsot és generációs feladatot hoztunk.

2024.06.29. Szerintem, ah, ha nekem megfelelő összegű nyugdíjam nem lehet, ahhoz, hogy azt a minőséget éljem meg, amit bele adtam, azt annak megfelelően kapjam is meg, mert a Hazánkba úgy teremtettem, hogy többnyire fizetést kaptam, s amikor nem volt munkahelyem és bevételem, én próbálkoztam munkahelyet teremteni magamnak, volt az úgy is, hogy nem volt abból sem pézbeni bevételem, s ha akkor nem fizettem, az valószínűleg nem adott hozzá a nyugdíjba beleszámolt éveimbe, s tán a sablon sem felelt meg, na meg, úgy döntöttek és nettóból számolták ki azt amit beleszámított abba, hogy mennyi nyugdíjat kapok, összeadódódtak és így nagyon rosszul jártam, a 40 év helyett 36 év, meg egy pár hónap lett, azt is mondták, hogy majd belszámolják a gyermekeket és adnak a nyugdíjhoz éveket, esetleg tán, nem elvesznek, inkább megoldani igyekeznek és a gyermekek száma szerint is határozzák meg, ah, annak idején, vagy nem vették figyelembe, hogy ott akkor gyermekek is nevelődnek közben, hanem csupán, a nekik megfelelő sablonnak kellett megfelelnünk, ahova a pénzt kellett utalni és annak is a vége mi lett, azt a, ah a múlt elmúlt, rosszul jártam a nyugdíjammal, viszont itt maradtam a Hazánk által nem megfelelő minőséget nyújtva, a számoknak bizonyára megfelelően, szerintem és a feltaláltam szerint, ellátatlan, a legnehezebb időszakokban és most is még gyakorolnán a hivatásomat, itt hagytam a tudásom által, a lenyomatait sok embernél, akik megtiszteltek, nélkülük nem jutottam volna el odáig, hogy feltalálhatom azt amit oktatni szeretnék végre, a legjobb tudásom szerint és csoportosan is, ah, jó lenne ha beleszámolnák a nyugdíjamhoz, azt amit azóta dolgoztam, amikor az akkor megfogalmazott szerinti nyugdíjba mentem, viszont nem a fizetősön vagyok a facebookon, így valószínűleg nem látnak rám, akiknek már szolgáltattam az online vilgában, egy az anyanyelvünk, viszont ők már nem itt élnek, máshol találtak arra az országra, ahol nekik is jó élni, mert megbecsülik őket, nincsenek megkülönböztetve úgy, hogy ha nem azt teszik amit elvárnak tőlük, akkor ahogy kinéz, mert még nincs határa, sem meghatározva, hogy tervezhetnénk legalább a saját életminőségünket, úgye az nem fordulhat elő, hogy tán még betevő falatja se lehet mindenkinek, ott azokban az országokban, nem bánnak úgy velük, hogy ne éreznék jól magukat abban az országban, nem gondoltam volna, hogy másképp is lehetne, elhittem amit úgy mondtak, hogy igaznak hallatszott az, más megoldásokat is mondhattak volna, hogy az is elhihető legyen, ha ennyit fizetsz be akkora a nyugdíjad, ha többet és még jó nagy szerencséd is van, azt is megkaphatod talán, amikor a Hazánkba teremtettem a szépet és a jót, nem gondoltam volna, hogy aztán majd fogja, aki akarja és viszi, mert tán megtetszett neki, nincsen szándéka megvenni, hiszen úgy élünk most mi az Isten adta Nép és gyermekei, meg mindenki aki már a következő generációként megszületett ide, hogy nincs mit tennünk, mint elnézni azt is meg amazt is, hogy elhordják, megváltoztatva azáltal mindent, amit az Isten ide teremtett és ugyan miért gondolnák azt, hogy azért adniuk is fontos lenne, önmagukért is, na meg akitől azt elvették, elbirtokolták, átnevezezésével ah, az is lehet, hogy meg is szüntették és helyette tettek oda valakit, vagy egyebet, ami nekik szolgál és nekik teremt csupán, miért törődnének azzal, hogy amit teremtettem azt a következő generációimnak szántam, ha már én heringes Árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev. által nem tudok pénzt teremteni vele, hiszen miért venné meg, miért tanulná meg, ha nyugodtan elveheti és úgy mutathatja aztán azt nyilvánosan, vagy privátban, mintha azt ő maga találta volna fel, feljogosítva érzi magát arra, hogy felhasználhatja bármire, hiszen én úgy sem tudok róla, meg ha meg is tudom, nem tudok ellene tenni semmit sem, hiszen az igaz is csupán nekik van, ez talán így van kitalálva, hogy csak nekik, akik eldöntik, hogyan éljünk hasznára legyen, csupán a szerzésről, birtoklásról, felfoghatatlanul hatalmas pénzekről van szó és úgy tűnik már mindenben, nem számít az emberséges formája a életvitelt másképp tervezik, csak a teljesítés és miért fizetnék meg annak megfelelően, ahogy teljesítenek a saját legjobb tudásuk szerint a már személyiségekké formálódottak, ha nem kötelezi a döntőket arra senki más aki legalább annyira döntőképes és hatással tudna lenni mindegyikükre, akik nem tudták követni a szakmai szintjüket emberileg, nem lehetnek hiteles minták, nekik, akik már régen túlhaladtak azon, amiről a döntők még nem is értesülhettek, mert nem a pénz világában említik meg őket, hiszen talán pont azért, nem láthatóak, hogy ne tudjanak arról, mennyire lehetne az, amit feltaláltak, az Isten adta gondolkodó Nép hasznára, pont abban az életformában, amit most élnek meg, hiszen ők abban is úgy élnek, gondolkodva döntenek, pontosan tudják, hogy nem csupán ők érintettek a döntésükben, hanem mindenki akit az érint, a saját szintjének megfelelően hat rá, abból meríthetnek a gondolkodók, amit felfog a gondolkodó agyuk, azon belül, amit az emberi méltóságuk ad, amit elértek, azt az elődeik szenvedték, kínlódták meg generációs feladatukként, ami meg megmaradt az már a saját feladatukká lett, ha felhalmozódhat, mert nem oldja meg senki most sem, az valószínüleg önmagát semmisíti meg, vagy oda viszi vissza ahonnan kiindult az, mert másik úton haladt, mint amit számára az Isten megteremtett, fejlődési lehetőségnek, valószínüleg, nem is gondolnak arra, hogy a saját sarjaiknak és a következőiknek ezt a mintát adják, azok meg megismétlődhetnek, ha nem egészséges a körforgás, ugyanazt kaphatják meg, mint ami kiváltotta belőlük azt, amit kiterjesztenek az Isten adta Népre, ne csupán ők szenvedjenek, szenvedjen velük mindenki, aztán az életüknek az érdemi nyugtázása helyett, jöhetnek az ismétlések és tán nem is jönnek rá, hogy miért történtek velük azok, s miért megy tovább a következőkre hatva ugyanazt élik meg, a hetediknél látom gyakran, amikor már csak az erőlködés van és annak a következménye legfeljebb egy természetes folyamat, mert a belső kontroll hiába jelzett, figyelmeztette volna a saját emberséges határaira, nem foglalkozott vele és nyugodtan tovább lépett, mintha nem is a saját sorsát kerülte volna el azzal, szerintem, heringes árpádné prevenciós szerint,

2024 06 30, viszont a tapasztalatom szerint, a sorsunkat elkerülni nem lehet, megkínál azzal a teremtő Isten és megy tovább minden, legfeljebb ismétlésként alacsonyabb szinten, ami eszköz is lehetne sok gondolkodó emberséges számára, az, hogy a feltaláltamat a bejelentkező saját életritmusára és a maga szintjén maradva talnulja meg, úgy tőlem, heringes árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev, most éppen abban a hivatalos formában, hogy én alkalmazkodom és ahhoz a toleranciámat is én magam adom, mert azt is már, az első tapasztaló évemtől, az akkori tudásom szerint, a most 30 évem gyakorlásában meg, ehhez a tudásomhoz adva oktatom, akik eddig metanulták, valószínüleg, a saját szintjükön, a maguk idejében, a saját sorsuk és generációs feladataik és ahhoz, a most megfelelő tudásuk szerint alkalmazzák, tanulni nem szégyen és soha nem késő, csupán az lehet kellemetlen, ha egyszerre a sok el nem végzett feladatuk tolulásban lesz és azt érzik, hogy az abban a pillanatban nem értük és nem ellenük, csupán mellettük van láthatóan, elérni, alkalmazni nem tudják, mert nem naprakészek a fejlődésük szerint, s tán, önmagukhoz képest teszik a napi feladataikat, viszont nem figyeltek oda, hogy mi az ami abban nem értük szólna, nem tartanak ott a fejlődésükben, hogy egymás mellett is lehetne teljesíteniük, ha ismernék annak a módját és nem csupán követnék azt amit nem kontrollálnak, mert nem ismerik annak az eredeti tervét és azóta is a követésen kívűl nem tudnak arról semmit, hát bizonyára most azzal, nem a saját szintjüknek teljesítenek éppen, szerintem heringes árpádné prevenciós szerint,

2024.07.01.az Isten adta Nép, sokféle, nagyon különböző szinteken élő, nem lehet egy sablonba bele terelni, mert pont azzal, hogy egyik szint már megélte mindazokat, amikről a másik szintet megcélzók még nem is tudnak, hiszen nem tájékozottak, abban sem amiből éppen azért kijönni sem szándékoznak, volt egy kolléganőnk, aki ha nem akart véleményt mondani, azt mondta dömdödöm, ránéztem és elolvastam, nem lett elég híres az írója, hát nem került be úgy a köztudatba, hogy a hétköznapi életüket élők tudnának róla, tán erre is érvényes a kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat, már egyszer, vagy többszörösen ismételve is megvan, ha nem tudod elérni, a családodnak a legjobb munkaminősége, s azáltal az önbecsülése szerint, meg sem látod, azokat, ugyan hogyan becsülnéd meg az általuk becsülettel megalapozottakat, amik számodra ott vannak alapnak, ha megérzi a mezítlábad azt a talajt, hát becsülettel teljesíthetsz oda a továbbiakban is, egy családon belül, mindenkinek megvan a maga sorsa, s ha azt már felismerte, lesz általa sok kicsi és nagyobbacska, sikerélménye, akár naponta, amiből össze is adódik, a saját jósorsa, akkor is ha a látszatnak a sablonja azt sugallja, hogy nincs lehetősége ott abban a saját kultúrájának a kibontakoztatására, viszont arról szükséges tudnia, hogy csupán akkor tudhat kibontakozni ott, ahol addig arról nem is tudhattak, ha azt megengedik, a többiek, akik szintén a saját kultúrájukat képviselik, hiszen azért kerülhettek abba a helyzetbe, nem változtathatnak azon amit felvállaltak előbb teljesíteniük lenne szükséges, ahhoz, hogy bizonyítani legyenek képesek, hogy ott a körülmények adta helyzetben, megtesznek mindent, a legjobb tudásuk szerint, s úgy nem kerülhet be a hamis szándékkal látszatra belandoló, saját tudással nem rendelkező, összeollózó, plagizáló, mások sikerének a lenyúlására alapozó, mindenkihez nyájaskodó, csak önmagára s a gazdagodására gondoló, a mindenben és minden körülmények között csupán a hatalmat megcélzó, ha az elért szintet nem éli meg érdemben, az akkor nincs nyugtázva, annyi mintha meg sem történt volna, amit elért, kimondani, ha bármennyire is kicsinek tűnő, pont abból lehetnek a legnagyobb elmozdulások, hiszen ha egy porszemet elmozdítanak, abból nagy hibák is adódhatnak, ha egy porszem bekerül a helyére, s megsokszorozódik, hiszen sokan hisznek abban, hogy nem született senki sem fölöslegesnek, abból viszont, akár újra sikeres lépcső is lehet, azáltal, amit felvállaltak meg is állhatják a helyüket, ha az összefüggésében látásig eljutnak abban amit már megléptek, nem várakozhatnak és nem várakoztathatják az Isten adta Népet sem, mert mindent a maga idejében, s mindenkinek ott van a sorsában a saját ideje, ami nem egyezik meg a többiekével, viszont hasonló hatások lehetnek azok között, heringes árpádné prevencós, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, paksról a hergál házból, szeretettel a julamami védjegy, most éppen a 73. évemben, amiből a több mint tíz éve várakoztatásban élem az életem, a sorsomat már körbeértem volna, ha nem változtatnak meg hirtelen és túl sok mindent, hogy nekik kényelmes legyen, minden róluk szóljon és kiszolgálva érezhessék magukat, ebben az életkorban az túl sok, elveszett idő lett volna, ha csupán várakozom, inkább fejlesztettem, azt amit már elértem a feltaláltamban, s adott volt a napi aprócska siker, ami megtartott engem gondolkodóként, nem ment el az idő fölöslegesen, körbeértek mindazok, amiket nem is sejtettem, velem, velünk volt és van az Isten, hát akkor kicsoda ellenünk, ellenem, nem tartozom se ide, sem oda, az édesapámnak a hozott tartása, a ráháruló nagyon sok munka, ahogy azon végigpásztázott a szeme, mert visszanézte, látszott rajta, hogy tudja honnan jött és a munkájának a minősége adta, a további munkák elvégzéséhez az erőt számára, látszott rajta az általa elvégzett, munkájának a számára tartást adó megbecsülése, vissza akarta kapni, mert érezte, hogy az megjárna neki, azt amit a szülei válása miatt elveszített, egyke volt és megkapott mindent, várományosa lehetett volna, valaminek, amit ez elődei vendéglősökként megteremtettek, mivel az emberségesek, ha nem is tudták, nem ismerték az édesapám sorsát, a tartását és a munkájának a minőségét, jól ismerték, nem volt kétség bennük, nem adta fel, nem állt meg, sokat ártottak neki, akik mindent maguknak akartak és ha nem volt résen bárki is volt az, kisemmizték, a nyájas körbekarikázásukkal, megszerezték sokaknál, a régen elszélhámoskodott már nemlétező becsületüket, nekik már meg nem járó bizalmat keltettek sokakban, apámnak az emberismerete is némileg, a helyére került közben, tartásos maradt, hát akinek nem pottyant semmi az ölükbe, a saját munkájukból erősödtek fel, tudták, kiben bízhatnak, akiknek már a munka becsülete a helyén volt a saját életükben, megbecsülték egymást, az addig elvégzett és a hétköznapi saját szintjükön elvégezhető munkájuk miatt, megadták egymásnak a megbecsülés szintjét, az elődök által elvégzett, a mindenkori alap a következőknek, minden családtag megtalálhatja, a maga számára a sorsához vezető utat, azáltal, van a saját tehetségéből adott munkából, hivatásából, alkotásából, eredő biztos alapja, az már ott van a lelkes, szíves énjében, mint a gondolkodó emberében, s ha ott van a racionálisban is, az annak a szintnek megfelelően, a hétköznapjaiból adott rálátása, hát már tudja mire léphet és mit szükséges még megerősítenie, ahhoz, hogy a saját tapasztalt és elmélettel igazolt tudása, megadja számára, azt, hogy a döntésével, akár sokaknak, a saját létező alapjaikra való rálátást adja általa, az édesapám a munkában elvárásos hatása tartott meg engem, amikor már megjött hozzá az eszem, hát ahhoz képest amire képes voltam, magamat neveltem, viszont, mivel nem volt hozzá, aki felvállalta volna azt, a Hazánkból, aki értette volna mit találtam fel, hát ne csupán az életkoromat nézze, mert ahhoz már alkalmazkodni képes vagyok, hanem az édesapám ágán kapott tartásomat és mint az életem gyümölcsét, tanulja meg a feltaláltamat, a julamami magyarosan agyalósa jelnyelv, ami által megfogalmazódnak az érveim, amit közben átél, az igazolja számára, hogy otthon lehet ő maga is a saját sorsában, szembesülhet, aki az oktatásomon jelen van és végig is viszi, hogy azután már, akár alkalmazni tudja a saját sorsának a megélésében, s láthatóan van nem kevés ember, ah, ha az akaratát mindenáron és minden körülmények között, át akarja vinni, akkor az szerintem, annak a hatása, ahol több generáción keresztűl, már nagyon erőssé vált, az egyik ágának, az akkor ott a múltban, még idejében meg nem valósúlt, elbirtoklása hat rá, mint a saját kultúrája, vagy az el nem végzett munka általi, meg nem valósúltak vetülnek át, mint a bármi áron megoldást kereső erő, aminek az ellenérzése ott van a sokféle, már a saját munkájuknak a minőségét ismerő, a következőknek is alapokat nyújtó, kultúráknak a tiszelhető, átlátható és a többieknek a kultúráját is tisztelő, tiszta forrású hatása,

2024.07.02. megszületsz egy helyre, ahova vissza is vágysz, egész életedben, ha bárhova mégy és ott jólétben is élhetsz, szinte mint a sajátjaikkal úgy bánnak veled, megbecsülnek, ha a munkádnak a legjobb minőségét adod és az életviteleddel képes vagy, oda úgy alkalmazkodni,azzal a tudattal, hogy te választottad azt az országot, helyet, nem felejted el, azt szeretnéd betudni annak a helynek is, ahol járni tanultál és átvette a mezitlábas talpad a földnek a hatását, amit a szülőhelyednek nevezel és nem feleljted el, úgy jársz vissza, mint aki el sem ment onnan, s nagyon fájna az neked, ha nem abban a jó minőségben találnád, mint amit rögzitett a gondolkodó agyad, az Isten adta Hazánk, szülőföldünk, biztos talaj a talpunk alatt, adja azt a jót és szépet, ami által a munkánkat, hivatásunkat, alkotásainkat, feltaláltjainkat, a családunkat biztonságban tudhatjuk, az ember emberségesnek születik, hát minden körülmények között meg is tartja azt, ha ismeri a saját kultúráját, nemzetiségét, igyekszik bele illeszkedni a többiek mellé, hiszen miét hagyná azt kiüresedni önmagából, a tartása, megbecsültsége is elveszhet, ha megtagadni a hovatartozását, valószínűleg, csupán szerintem, attól kezdve, nincs talaj a talpa alatt, egyedül születtünk mindannyian, az egypetéjű ikrek is egymást követve születnek, nem harcolni sem egymás ellen menni születtünk, a versenyhelyzetet nem minden emberre találták ki, fel lehet azt kínálni, ha nem szeretné azt, hát békén kellene azzal hagyni, mert mindenkinek van egy saját emberi határa, azt szükséges betartania, hogy az egészséges egyensúlyát megóvja, hiszen szerintem, tán az egyetlen, ami által a csúcsra is feljuthat ha gondolkodva él, a saját ritmusában haladva fejlődik fel oda, ahol emberként megteremtheti, mindazokat, amiket aztán minden arra igényes ember használni tud, nem egy emberes a világ, sokféle emberből és kultúrából tevődik össze, a legmagasabb fejlettségűek eljuthatnak oda, hogy vezetővé választják őket, hiszen a megfelelő fejlődési szakaszokat magukénak tudják, viszont nem tartják meg, inkább oktatják, tanítják, hogy az arra éretten gondolkodók, szintén megtapasztalva, vagy a tapasztalatukhoz, szakmájukhoz adva, sikerélményeket érjenek el általa, az ami másképp erőlködik még, bár sok jót és szépet, az Isten adta Nép számára nem hozott sem gondoskodva, se az Isten adta Nép jólétére nem gondolva, nem adta meg azt az alapot, amit ide teremtettünk, amíg a magunkénak is tudtuk ezt az országot, szerintem jól láthatóan, önmagáért teremteti azt, már uralkodóan erősen kommunikálta azt, nem is tagadja, ki is mondja, hogy minden felett rendelkezhet, bár a sokból, csupán az ahhoz megszabott létszám akarta azt tán, s lett az ami van, igen csak kérdéses bennem, hogy miért nincs, ahhoz megfelelő összegű nyugdíjam, hogy meg tudjak élni és ne a férjem adjon a megélhetésemhez, nem az én szégyenem ez, miért ne mondanám el, valószínüleg sokan jártunk így, nem korrigálták időben, hát ez legyen a mi gondunk, az Isten adta Népé, ez is ki lett mondva, hogy tartsuk el magunkat, hiszen valamiért nem keresik meg, a felelősségtudatukat, viszont sokan még nem beszélnek róla, mert feltételezik azt, hogy hiába dolgoztak egész életükben, azt amit akkor átéltünk, gondoskodóknak éltük meg, ahhoz képest, ami most van, tán el is tüntetnék, mintha nem is lett volna, hogy azt igazolja minden átnevezett, hogy csupán az általuk kitaláltak működhetnek, egyedül azok léteznek mint működőképesek, ami most van, viszont akkor a mi életünk, megéléseink hova lennének, csak nem, hogy úgy ébredtek egy reggel, hogy eltüntethetők azok is, azt a, hinnye má, csak nem tervezik tovább is ezzel a trükkös módszerrel, ha ehhez többen hozzá is adják, a nevüket szakmailag helyesnek mondják, vagy nem mondják ki, hogy az emberségestől messze esik nagyon, nincs tartást megtartó ereje az emberekre vonatkoztatva, hát mindent lehet, vagy mindent akarnak, miért nem elég, hiszen még nincs napvilágon abból annyi, hogy észlelné az Isten adta Nép, aki közben az elvégzett munkája becsületét látja szertefoszlatni éppen, az itt élő Isten adta Nép, se nem gügye, sem nem bízza a nála alacsonyabb szintű emberekre a döntéseket, ez meglátszik az alapjain a szülőhelyünknek, amiket együtt teremtettünk meg, ki mivel és hogyan, a saját idejében, viszont mivel tiszta forrás és tiszta tudás, összeadódott, s az utánunk jövő gondolkodó következők, már az elődeiknek és az általunk, saját magunkért és azáltal, számukra megteremtett alapokra állva, elérték azokat a szinteket, ahol felvállalhatják azt, hogy az értőkkel együtt vezetői legyenek az Isten adta Népnek, hiszen közülünk valók, általunk nevelkedtek, vagy nevelték fel magukat, ahhoz, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek és hova tartanak most éppen, annak ellenére, hogy a megszokott létszámot igénybevevők, megint győztek és azzal el is felejtették, hogy valamikor oda tartoztak, amit esetleg azóta már megtagadtak, mert kényelmetlen lenne felvállalniuk, hogy másnak mondják magukat, mint akik valójában… Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hogy mert nem adom fel, megtartom a 73. évemben, az emberségemmel járó önbecsülésem,

2024.07.03. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely,a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, úgy dolgozom, mintha a hivatásomat gyakorolnám, fejlesztem, az oktatásomnak ahhoz a beigazolódott formájához adom azt, ami közben körbeért és igazolja a valóságot, hitelesíti azt, amit ott látok a tenyerekben, hiszen ami, a mai naphoz képest, egy héttel előbb volt, már megváltozott, így tudom felvenni a ritmusát az életnek amit kínál számomra most, úgy tűnik, hogy nem változik semmi, közben meg minden változik, ahhoz képest lenne szükséges látnia, az arra igényesnek, hogy a sorsában most mi az ami adott, a megváltozott helyzet azt is hozta magával, hogy változni tudjunk, éppen ahhoz, amit elvárna tőlünk a sorsunk, ahhoz képest, ahol most a sorsunkban tartunk, s nem illik elfeledkezni arról sem, hogy a generációs feladatunk is adott, akár a sorsunkkal párhuzamosan, akár időben eltérően, egyik a másiknak a vonzatában van, egyik a másik nélkül jól nem működhet, hol az egyikhez teljesítek, hol a másikhoz adom a tapasztaló tudásom, hiszen hat minden mindenre és mindenkire, aki abban érintett, amikor látom, hogy a következő generációban ugyanazok a feladatok adódnak, az értők már nem a megoldásukra várnak, az azt jelenti szerintem, hogy nem haladt semmi, amit megterveztek az elképzelüseknek az útján, az álom álom maradt, a valóságot éljük és időnként nagyon kemény az, amikor a hatások belecsapnak oda, ahol a tiszta forrású, tudással rendelkezők elvégzik azt, amit éppen a tudásuknak megfelelően, összefüggésében már látnak, lépésről lépésre haladnak, hiszen közben az önigazolásukért küzdők igyekeznek felvenni a ritmusukat és a fékeket elhelyezni oda, ahol ők gondolják, hogy jó helyen vannak, hiszen azt nem tudhatják, hogy azzal nem egy szinten vannak, csupán, egy másik szinten, tán, esetleg, párhuzamosan beérni sietnek, hogy most a tudással járó, valóságos, létező Hazaszeretet viszi előre a történéseket, azt se lemásolni, sem utánozni nem lehet, hiába a fékek, a különböző emberséges szinteken, azon kultúráknak, a nagy nehézségek közepette is elért szintjein, ami erősíti őket sejtszinten, azon a bizonyított szinten, a megoldások is másképp működnek, szerintem, számomra, aki már átéltem ezeket, a hivatásom gyakorlása közben, másképpen és a saját időmben, viszont ugyanarról szól minden, ha az Isten velünk, azzal jár a tolerancia és a magunkhoz mérhető elázat, hát kicsoda ellenünk, ez azt is jelenti, látszik az ami már látható, a tekinteten átható, a széles mosoly ah, bár használható, mint egy álarc mögé rejtett, tudáshiányosan bújkáló, a működőképes valóságtól távoli mutató, megtartani nem tudó, szerintem 9. éve megváltozott minden, aki észleli a jót és a szépet, saját szintjén meg is éli, ahhoz képest amit beterveztek, nem lehetett hozzá illeszteni a szabadon lefegő, megoldáshiányos elképezléseket, nem ment érdemben végig semmi, ami munkából, alkotással, hivatásgyakorlással, bizonyítottan jó minőségű lenne és hozná az azzal járó hitelesítéseket, van ami előre visz, az most is a neheze, van ami csupán körbe keregetne, viszont nincs ahhoz se tanult, hiányos az elmélet, ha a saját tudása nincs meg, se a gyakorlatban, sem emberileg, bizonyítottan megélt tudás nincs benne, hiszen az ott lenne láthatóan hitelesíten, ha a szabályok és az azzal járni tanuló botladozók mondják meg, a tutit, maguknak okoznak nagy gondokat, hiszen most, az életben, az egyenként mindenhez alapot adó, fontos dolgok is folyamatosan változhatnak, most bebizonyosodnak, hogy átlátják a feladataikat, akik nem hagyták ki, az éppen aktuális nehézségek miatt a lépcsőfokokat, ha a könnyűbe kapaszkodtak és most várakoznak, hát kapkodhatnak akik megugrottak dolgokat, hiszen az már elmúlt, tehát számukra bizonyítottan, általuk érezhetően nics aki felelősen megmondaná, mit tegyenek, mit szabad, vagy mit nem, a kialakult önállóságuk hiányában, magukra vannak utalva,

2024.07.04. nem volt munkám, megváltoztak a körülmények ott ahova addig írhattam, néhányszor még átformáltam, aztán elköszöntem, nem nekem találták ki azt már, úgy nyugtáztam, hogy az is megvolt, írhattam egy újságba, kerestem, hogy mivel tudnám kitölteni az időt, amivel az üresjáratban is az energiáim jó helyre mennek, egy teljes falat betöltő könyvespolcot kezdtem el, letakarítani, darabonként kezdtem el kiporolni a könyveket, a kezembe vettem egy számomra idegen könyvet, nem tudom, hogy került oda, belenéztem és végig is olvastam, a tenyerekról szólt, a jobb meg a bal tenyereknek a rajzolataival volt tele, nem tettem vissza, megjött a férjem és bohokásan azt mondtam neki, mutasd a tenyered, vidámak lettünk, aztán egy napon előállt azzal, hogy van a kedvenc újságjában egy hirdetés, ami tenyérelemzés oktatást hirdet, tán hívjam fel őket, láttam nem viccel, a telefonbeszélgetés tán így hangzott, bemtatkozva kérdeztem és mindent szerettem volna tudni arról, amit hirdettek, hogy a tömegközlekedésben hol és merre, mi módon tudom elérni őket, honnan jönnél kérdezte, a válaszom, hogy Paksról, ne gyere, miért ne, kérdeztem, mert mi jövünk, oda is hirdetjük a tenyérelemző tanfolyamot, hát ez úgy tűnt mint egy ajándék lehetőség nekem, a vizsgára nem tudtam megtanulni, azt a sokoldalas nyomtatottat, nem láttam benne az összefüggéseket, hát őszintén meg is mondtam azt, nézett nagyot a vizsgáztató elnök és hívta a többieket, hogy egymás előtt olvassam le a tenyereiket, mondtam mindazt amit arról amit a tenyereikben lévő rajzolatokról láttam, a saját megfogalmazásom szerint, hol nézed, miről beszélsz, megmutattam a tenyereiben azt, amiről éppen beszéltem, nagy vagy mondta, halkra fogtam a hangomat és mondtam, hogy Nagy Juliannának hívnak, közös vidámság esett meg ott azáltal, most, hogy már tíznél több éve oktatom a feltaláltamat, mutatom is azt, a tenyerében, most már egy ecsetem végével, amikor személyesen találkozunk, hogy pontosítsam és egyértelművé tegyem, hiszen a tehetségemet hoztam a születésemmel, egy nap alatt vitték ki egy nemzetközi táborból a létezésemról a hitelesító híreket, serénykedett ott az értő média röndösen, azt a, a nemzetközi és változatos és újra és megint érkezők sokasága volt ott, ahova meghívtak tenyereket elemezni, éppen az előtte való napon végeztem el, azt a, a tenyérelemzésról szól tanfolyamot, tömegnek számítóan sokan fordultak meg akkor ott és igyekeztek megtapasztalni azt, amit a tenyereiknek az olvasásakor láttam, volt ott egy nagyon tisztelt hölgy, aki szintén nézte a tenyereket, elküldte a segítőjét értem, mentem és éreztem, az ujjának az érintését, ahogy végighúzta a tenyereimen, nagyon sok rosszat hallottam, már megéltem azt és mindet, egy néhány mondata viszont, számomra hihetetlenül jól hangzott, téged kisleányom, a világ hasznára szült az anyád, híres leszel a világban jegyzik a tudásodat és megbecsülten elismert leszel, jó volt hallani, viszont abban a munka nélküli helyzetemben, nehéz volt azt elhinni, na aztán, ahogy hazaértem már szedhettem a talpaimat, mert autók álltak meg a generációs Hergál Házunk előtt, úgy, hogy messziről is elindultak, anélkül, hogy beszéltünk volna arról, többszőr is nemet voltam kénytelen mondani, hiszen a naptáram egyre több napra kezdett betelni, két hétnél többet nem töltöttem meg a bejelentkezőkkel a naptáramban, H. Nagy Júlia vagyok, így mutatkoztam be, a feltört autóból ellopott igazolványaim, oktatáshoz engedélyem, a bélyegzőm, mident elvittek, fejér megyében egy csárda parkolójában történt, úgy hát, megoldásnak gondoltam, 2010. évtől a nevemre került a julamami védjegy, attól kezdve azt mondtam, julamami vagyok, kérem hívjon és mondtam, hogy mikor tudnám fogadni, nem szerettem volna csalódást okozni, hiszen rossz volt látni az arcokon a csalódásukat, hogy nem tudom őket bejelentkezés nélkül fogadni, a tehetségemből lett a hivatásom azáltak, hogy tömegnek számítóan sok ember tisztelt meg az érkezésével és vitte tovább a tudásomról a híreket, azután egy napon leültem a gépemhez és bekapcsoltam a nyomtatót és azon a napon kész is lett, a 153 oldalból álló oktatási anyagom, nyomtattam és megrajzoltam a tenyereket, aminek minden apró részletét magam találtam meg és fel, összefüggésében látni és leolvasni oktatom a bejelentkezőket, azóta már sok minden ért körbe megint, nekem a nélkülözhetetlennek mutatott, eddig még csak ártott, itt tartok, hogy 73. évbemben várakozom valami jóra szépre, ami valószínüleg nem fog megtörténni velem a saját Hazánkban, az online világa számára úgy tűnik, hogy megszüntem, nem találnak meg, gyakran olvasom, hogy az önök országában nem tudjuk a szolgáltatásunkat nyújtani, a lehetőségem így nem lesz meg nekem, nem tudom átadni a tudásomat számukra, akik szintén hasonló tehetséget hoztak, megközelítőleg azonos szinten vannak, julamami magyarosan agyalósa is van abban amit oktatok, prevenciós lettem 1999. évben, kitűnő megajánlott nemzetközi diplomát, a megajálóknak járó, nagy tisztelettel átvettem, átadni a tudásomat a saját Hazánkban, sem a szülőhelyemen nem tudom, tehát amit a nagy tiszteletet kapott tenyérelemző hölgy mondott, meg is történt velem az internet világában, csupán a saját Hazánkban nem tudom bevinni úgy a köztudatba, hogy át tudnám adni ezt a tudást, lehetne belőle egy szakma, megnéztem az akreditálás hogyanját, bár akkor nem tudtam azonosulni a befizetendő összeggel, aztán díjmentes lett, akkor meg az elvárásokkal, mert kiszolgáltattam volna a feltaláltamat, azt, ami által, tán megerősíthetném azt, hogy a tudásomból eredjen a biztos talaj a talpaim alatt, hogy én is tudjak valamit hátrahagyni generációsan racionális alapnak, a nagyon gyenge a racionális bennem, hát tapasztalva tanulom, de nem nagyon megy, hát nem akreditáltattam, igy jártam, az elért szintemen nem létezem, vagy az általam meg nem engedettek létezése, akik annak ellenére, a Julamami védjegyet használják, vagy egyéb más miatt tudtak le ennyire hosszú ideje engem, nem adom fel, jer velem jó öreg tolerancia és a már megfelelően jó szinten működő alázatom, keresem a lehetőségemet, ahhoz, hogy megfelelő szinten az értőknek át tudjam adni, hogy még megelőzésben, emberileg is tudjanak, a saját szakmájuk szintjével azonosulni, írom ezt, vagy a befejezetlen könyvemet, föstök és van úgy is, hogy már nem egyedül viszem a vászonra az ecsetemmel a festéket, gyakran mondom, hogy ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenünk,

2024.07.05. Hahó, hahó, tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy a másokra ható érvek, a megfelelő szinten hangozzanak el, hiszen a szintjük alatt, vagy a nagy igyekezetü várakoztatásban, tán ki is üresedhetnek az emberek, nézz szét, látod egyszerűen szép, lelked tiszta tükre, szerintem mindannyian így érkeztünk, amikor megszülettünk, nem csupán magukért születtünk és az sem lényegtelen, hogy oda ahova, ha az adni tudást nem láttuk a felnövésünk közben, majd az is ott lesz, az annak megfelelő időben, alkalmazkodni tanuljál meg, a saját szintednek megfelelően, mert végig is bosszankodhatod az életedet, ha ahhoz van kedved, hogy miért nem mindenki úgy viselkedik és már megint nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzelted, ha annyi a különbözőség, hát tanuld meg mindazt, amit nem te hoztál tehetségként, azt a tudást sem hoztad, hát van dolgod bőven, tanulj, fejleszd magad, persze kritizálj nyugodtan, ha ahhoz van kedved, ah, tán véletlenül nem arra a képzésre lenne neked szükséged, hogy azután azt is megéljed, hogy már el is várják tőled a kritikus hangnemet, azt a, ezen el is gondolkodhatnál ha van rá időd és kedved, ah, aztán, amikor már téged minősítenek, el is döntheted, hogy akkor, inkább alkalmazkodni tanulsz-e meg, amikor rájöttem, hogy már egy kézben van és minden, gondolatban az állomásokat lapozgatta az agyam, amikor felgyorsult ritmusban, nem a magyar kultúrának megfelelő ritmusban változtattak meg és gyorsan végeztek azzal is, hogy mindent ami eszükbe jutott és gátolta volna az elgondolásukat át is neveztek, mondhatnánk úgy is, hogy kétféle működést igyekeztek kialakítani és lehetőleg, nem átláthatóan, viszont tán párhuzamosan, felső és az alja, ami tulajdonképpen az egész kitalációt eltartja, hogy a látszatra erősen adva, az legyen láttatva, hogy minden rendben és a számokra nagyon figyelve azoknak a legfontosabb mindenhez társítva a lehető legjobbat, de nem jött be, se az sem más, felelőse nincsen, mert egy al által valósították meg, s mivel mindent elkülönítettek, át vagy ráhatás se ment, legfeljebb áthallás az tán van, tehát addig megy ez, amíg nem végzett úgy, ahogy neki egyszerűbb azzal a működéssel, ah csak hát az alból felfele, na az sem megy, mert fentről lefel se árad, se nem értik, meg nem mondja, látszólag palástolja, hogy ne nézzék butának, hát pótolni igyekszik és reménykedik, hogy el is hiszik, értő csak mást tervez, magabiztosságot áraszt, hiszen megszokta azt, be is jött többször, ah, mindazzal, amit egykor bemagolt, mert az sem a sajátja volt, a sajátjai szerint valósította meg, arra viszont ügyelt, hogy ne értsék azt mások sem, csupán önmagára és a önelégült birtokláséhes vágyára figyelt, ah, tán észlelhette volna, ha más is érdekli és nem csupán a szerzésben gondolkodik, tán észlelhetővé vált volna, hogy fokozatosságot mint a tapasztaló tudást, nem véletlenül találta ki a teremtő Isten, gondolom nem ad gátat, se nem vet neki véget, mert már gátolja és véget vetett az esetleges véletlenekre várókat való utánzásban, amikor addig bátorkodott vakmerően, amit addig még fel sem ismert, nem, hogy felfogott volna, most már azt a szabályosan működőképes gondolkodó réteg nem fogadja, hiszen attól tart, amihez hozzáér, az attól kezdve romlandóság bizonytalanságát mutatja, a jó minőségűek mellett, kilóg a lónak a lába, azt sem értik, mikor és miért nem vették észre, hogy a lóerő nem elég a látszatos mulatsághoz, mert nemcsak a körömcipő nem illik rája, így hiába a jónak tűnő buli, hozzá nem értőként, az nem adatik meg számára,

2024.07.06. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós, műhely, a megelőzésért ev. az elnevezése most, amin belül a hivatásomat gyakorlom, szerintem mint, aki feltaláltam azt amit jó eredménnyel, a saját szintemhez közeli szintekűeknek, az oktatásommal át tudom adni, akkor is, ha a racionális oldalon teljesedtek ki, amikor az ember, a sorsát a racionális énjét kiteljesíteni a sorsában hozta, akkor annak már generációsan van előzménye bőven, tették a dolgukat, hétköznapi szinten több generáción keresztűl, s ha közben egyikük elérte a számára elérhető legfelsőbb szintet, akkor ahhoz már tejesített minden egyéb feladatát megoldotta, a saját idejében és szintjeit, munkájával, alkotásával, a tehetségével hozta, s a hivatása gyakorlásával ért el oda, a lépéseit végig is járta, a talpát letette minden ahhoz szükséges lépcsőfokon időzött annyit,a mennyi szükséges volt számára, tehát megcsinálta, az meg már azóta, benne van a hétköznapjaival tapasztalt tudásában, úgy jutott el oda, hogy a feléje irányult irigység, már ugyan meg – meg próbálta, hát nem ismeretlen számára, tapasztalként tudja, már ottt van az életében, viszont a sorsát élve, az már nincs mit fogjon rajta, tudás nélkül a 2024. évben már nem működik jól semmi, hiszen ami a fejlődést hozza, ahhoz szükséges a megfelelő emberies szitje és azon a szinten a sajátjával megegyező, vagy a hasonlókhoz, tán a különböző szinteket tükröző és egymást elfogadókként, tapasztalhatnak és odatartozókként, ki hogyan és miben, viszont mindannyian fejlődnek azáltal, emberisemeretnek nevezem, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelv által adom át, azt a tudást, amit elérhettem eddig és tapasztalva tanulok is általa, amikor megtisztelve engem, a megbeszélt időben bejelentkeznek, a szolgáltatásom által, megismerik a sorsukat, hiszen az átküldött fotóikat olvasom le, hát ahogy mondom, át is érzik, hiszen az ő tenyerüket olvasom és róluk és értük szól mindaz, amit tőlem akkor hallanak, annyiszor fordítom le, ahányszor szükséges, hogy az érthetően át is tudjon menni, mivel én találtam fel, nem lehet hitelesen leutánozni, viszont szeretném ezt a tudást, a megfelelő embernek, azon a szinten, be és megtanítani, ahol a tiszteletet emberségesen, meg tudjuk egymásnak adni, hogy aztán már ő maga is tudja oktatni,

2024.07.07. az eddig megélt éjszakáim során, nagyon ritkán fordult elő, hogy álmodom és az meg végképp nagyon ritkán volt, hogy pontosan emlékszem arra, hogy mit álmodtam, nem rólam szóló álmok ezek, tőlem távoli történések, majd megjön erre is a válasz idejében, nehéz teher lehet most feldolgozni, mindazt, ami rajtuk kívűlálló hatása, sem felkészülve nem lehettek, hogy az általuk eltervezett siker helyett, abban a pillanatban, számukra az megváltoztatott mindent, ha nem ismerik a saját sorsukat a tenyereiknek a hiteles leolvasása szerint, még eddig nem szembesültek azzal, hogy a sorsukat is élhetnék már, s tán most hol tartanak, ahhoz képest, amit most rájuk vetített még a generációs feladatuk is, nem tudják azt, mire lenne szükségük ahhoz, hogy át is tudják azt vinni a saját életük tükreként, megkeresni az eddig megéltekből, megkapni azokra a válaszaikat, mert azzal már némileg azzal amit addig megéltek, a saját sorsukból igazolva vannak, meg tudnák tanulni azt, hogy a családtagjaiknak hitelesen adják át azt, ami generációsan tán rájuk vonatkozna, az arra bejelentkezőknek, hitelesíti a tenyereiknek az arra utaló képlete, hiszen vagy már átélték azt amit hallanak tőlem, vagy utána nagyon hamar szembesülnek azzal, viszont ott, az már összefüggésében is adhat számukra konkrét választ, a saját személyiségükre alkalmazom és már van hozzá alázatom, hogy a közbeni hárításaikat ők maguk oldják akkor meg, kimondhatják azt ami feljön azzal, nem ismeretlen az számomra, hiszen magam is kimondom amikor arra van szükségem, hogy a hatások által keletkezett energiákat lepakoljam, azáltal, vagy utána élik meg, amikor éppen abban az életszakaszukban vannak, hogy a sorsukból már meríthetnének, kellemes napot kívánok,

2024.07.08. Ha egy ország, viszont nem egy kultúra az ahova születtünk, nem tudunk egyformán gondolkodni sem, hiszen minden szó más jelent neki mint nekem, ha erre elapozták ezt a túl sok évet, a várakoztatásban hagyva cserben bennünket, reménykedtek, hogy mire kikeverednek abból, hogy nekünk, mi mit jelent, ah, gesztusként sem mindegy, csupán magyarázkodás lehet belőle, s ha lejjebb kerül a magyarázkodás közben, aki tán a gesztust, vagy a másik által mondott általa félreértelemezett szót zokon vette, az egyikük nincs a szintjén közben, a másikuk meg ezt jó érzékkel ki is használja és rövidre zárja a mondandóját, úgy, hogy megmaradjon a saját kutúrája szerinti igazsága, sajnos nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem jó szándékból lett kitalálva, győzni akart és minden áron, megmutatni, hogy magabiztosan otthon van abban amit felvállalt, miközben az jött le, hogy minden ízében otthon van, a saját kultúrájának a hatásával a győzni akarásban, mivel minden mást jelent az egyiknek és tán elértheti esetleg a másik, egyre magabiztosabb és szélesebb a belülről jövő elégedettséget mutató szélesre húzott az a száj, miért is ne lenne, hiszen senki más nem láthat bele, hol ide hol meg odacsap bele, aki követni szeretné sem látja azt át és szerintem tán éppen az a lényege, hiába akarnak többen is elég okosnak lenni ahhoz, hogy megértsék, mi is történik, hiszen bárki is győz éppen, a jól kitalált buli buli hátán jól müködik, átható és látható a hatása, akkor meg nincs itt gond egy szál sem, azonosulnak azzal, ami éppen adott, nem hagyják ki, ha már ingyen van bárki mehet oda, majd az azt követő hétköznapokban kikínlódja, hogy nem neki volt a buli szánva, viszont azt fizetni nagy valószínűséggel, ő maga is fogja, valahogy jól ki van minden találva, hogy amit elképzeltek, az is, azt igazolja, nincs is miért reklamálnia, mint akinek minden mindegy, besimult oda, mert jó hangulatot csináltak ott, ahhoz éppen megfelelően, azt a szinvonalat hozva, akik az alkalmazkodáshoz vannak szokva, azután otthon meg elfogja a keserűség, mert a buli nem oldotta fel sem meg benne azt az érzést, hogy óvatosabbnak kellene lennie, viszont azt sem tudja, hogy kiben bízhat és kiben meg nem, sokan már átvették azt amit elvárnak tőlük, megváltozott az addig megbízható rezgésük, jönnek az újak mint a vonulat, nem bizonyítottak az Isten adta Nép számára semmit, miért ne lehetne ez így, hiszen várakoztatáshoz és nem a lehetőségekhez szoktunk, egyszerűen nem hisszük el, hogy ennyire átvertük magunkat, nem akartuk elhinni,hogy az és még az sem vicc, hanem a saját kultúrájának megfelelően elfogadott, hogy hol így, hol meg másképp van ott az igaz, mert akkora az emberies, a szerinte helyes és a másiknak meg ne legyen véleménye, nem szerti a hangosan kimondott hamisságát felszínre hozó modatokat, sem azt, hogy a mások által már látható hibáit felsorolva hallgatni, s ha még a kultúrák között is van nagy szintkülönbség, meg a tolerancia csupán nálunk van már a sajátjunknak tudva, használjuk azt akár mindenhova és mindenben naponta, ott marad az elvárás, hiszen azt sem tudja, miért lenne szükséges fejlődnie ahhoz emberileg, tán szakmailag, amit felvállalt, ah, azt a, hogy megadtuk a bizalmat oda is, aki hitelesen, még soha életében, sehova nem bizonyított, viszont megkapta a feladatot, el is vállalta, hiszen ha már megkapta, jól el is lehet abban, senki nem tudja azt sem, hogy arra már emberileg érdemes-e, bizonyítottan hiteles-e, nincs ott kontroll, ha mellé menne, majd lesz helyette más, aki megpróbálja, hátha sikerül a gyakorlatban bizonyított tudása nélkül is megoldania, önismeret ami az emberisemerettel párhuzamos tapasztalással kerül a helyére, lehet elér az önbecsüléséig, a napi megcsináltam állapot meghozza azt, hogy a tolerancia nem lesz idegen számára, amikor körbeér egy tapasztalása, jön a másik és megállás nincsen, hiszen az egészséges körforgása mozgatja, kerül a saját szintjére, a tudásával járó emberséges gondolkodó agya általi megcsináltam sűrűsége által, elérheti azt, hogy kibontakozhat a Hazaszeretet benne, amikor az emberséges és a szakmai tudása eléri a saját szintjét, már van kellő alázata, csupán még ahhoz képest elvárása nincsen, hiszen ez az eredménye a várakoztatásnak, hogy ő és a hasonlóak vannak kevesebben, viszont egy vigasz az van, hamar kiderül most a gyors körforgásban, hogy a felvállaljáthoz megfelelő tájékozottság, az emberi hozzáállása és szakmai tudása nélkül már nem megy, kellemes napot kívánok,

2024.07.09. Mivel önjáróvá vált az ami itt a Hazánkban kialalkult, az Isten a adta Nép van legalul, nem látható onnan ahol, nincsenek a döntéseikhez érvek, hiszen ahhoz az idén, már tudásra is szükség lenne, csupán önmagukért szól ahogy döntenek, a számokat nézegetik és igen büszkélkednek vele, hogy mekkorák a megtakarításai az embereknek, hiszen akik elmentek és más országokban a saját Hazánk helyett érzik jól magukat, jól keresnek úgy dolgoznak, hazaküldik a megtakarításaikat, így mivel az Isten adta Nép magára maradt, feléli vagy már meg is történt annak a felélése, amit már önmagukat ismerve, a következő generációiknak mint örökséget szántak, látszanak és tisztelhetők ők, akik azt is vállalják honnan jöttek és nem tagadják meg a kultúrájukat, mint a Hazánkon belüli hovatartozásukat, szerencsére ők megmaradtak emberieseknek, viszont az Isten adta Nép feletti döntők, tán azt feltételezik, hogy kevesen vannak akik még tudják, hogy mi történik velünk az Isten adta Néppel és mellénk állnak, viszont a mindent visz, egyedüli hatalmához képest, mintha nem lenne kulcsa oda senkinek sem, mert láthatóan, ott ahol az történik, meggyőzni meg nem hagyják magukat, mert a válaszaikkal üresben maradva, elhangzanak éppen valamik, amik eszükbe jutnak és felelősséget vállalniuk azért sem szükséges, most még a kultúrájukra nem hivatkoznak, amivel rövidre zárhatják a ki sem alakult vitát, s azok előtt akik rájuk szavaznak, megint és mindenben győztesnek láttatják magukat, a lehetőségektől mentes Hazánk megmaradt nekünk, hiszen az Isten adta Népből lett, tehát belőlünk, akik nem hagytak el és cserben bennünket, tiszteletünk számukra, valószínúleg jól tájékozottak és tudják, hogy nélkülünk nincs alapja semminek, hiszen a hatalmasok, oda helyeztek legalulra bennünket, mert az volt számukra a kényelmes éppen, mintha nem is dolgoztunk volna egész életünkben, annyi ellátást nem kapunk, hogy megéljük azt, a jót, na meg a szépet, amit a Hazánkba teremtettünk, ahogy akkor még voltak onnan közvetítések, gondolom sokan sírtunk közben, mint a dobpergés úgy változtattak meg mindent, amibe mint az Isten adta Nép, addig bele teremtettük a jót, na meg a szépet, legalulra kerültünk, szerintem tán a jól kitaláltként megfelelő számaikat akarják bizonyítani vele, oda lettünk sorolva, az is lehet, hogy hiába való volt a sok munkánk, alkotásunk, jót és szépet adva, a jó és a magas szinten gyakorolt,hitelesített hivatásunk, elveszni nem hagyhatjuk, azt, hiszen hogyan tarthatjuk akkor meg, az eddigi életünk során, kérem tartsák tiszteletben, hogy nem mindenki hisz az előző és a következő életben való teljesítési lehetőségben, inkább teljesítünk most, mert a racionális erő azt várja el tőlünk, hogy tartsuk el önmagunkat, akkor is ha jó és magas szinten, lehetőséget nekünk, ahhoz nem ad, letettük a Hazánkba a talpaink nyomát, mindannyian akik ide teremtettünk, annak megfeleően ahogy teremtettünk, a következő generációnkért letett alapoknak is szántunk, amikor a Hazánhoz teremtettünk, a a döntők másokat előbbre sorolnak, mint bennünket, mint akik itt voltunk akkor is, amikor előszőr és utána sokszorosan csak ők győztek, viszont, ahogy azóta élünk, látszik bennünket mint akikért felelősek, nem vállaltak fel, viszont az is lehet, hogy felelősséget nemcsak értünk nem vállaltak, azt a, csak nem, hogy szegényeknek számítunk, hiszen nem ismerhetünk semmit arról, hogy mi miért van úgy, ott ahol a próbálkozásaink nem voltak sikeresek, mert nem voltak a győztesek úgy partnerek, hogy az addig elértjükhöz képest, mindaz amit addig teremtettünk, nekünk megmaradhatott volna, s amiért azt teremtettük azon a szinten, a jóra és szépre változhatott volna, nekünk, az Isten adta Népnek az életminőségük, hiszen az is lehet, hogy nem vállalták fel azt sem fel, amit hallottak tőlük, akik azért voltak tán bent, hogy akik azért rájuk szavaztak, hogy felvállaltan, a sajátjaikat segítsék a fejlődésben, őket segítsék, mert onnan küzülük kerültek oda és belülről ismerték, hogy mi és miért van úgy és miért nem változtak a sok évtized alatt sem meg a körülményeik mégsem, valószínűleg, nem akarták elfogadni a kutúrájuktól eltérő történéseket, mert tán megtagadták őket, azt a, tán azt történhetett, hogy más kultúrába sorolták magukat, hamarosan ki fog kerülni az is felszínre jön, nem vázolták fel, hogy velünk akik nem rájuk szavaztunk mi történhet, meddig terhelnek tán a lehetőségeinket már nagyon meghaladó formában is bennünket, viszont akkor évekkel ezelőtt, szinte egy pillanatnyi dobpergés ideje alatt, meghozták felettünk a döntéseiket, sokan vagyunk, akik már óvatosan de láthatón vállaljuk fel önmagunkat, egy Haza ez csak egy, mint az akikből áll a Hazánk, az Isten adta Nép, többféle kultúra szerint élünk, mindig is tiszteletben tartottuk azt, hogy mások mást értenek az elhangzott szavak alatt, nem túl sokan már megtanultuk, azt is, hogy most a jó tolerancia nélkül nem megy, másoknak meg az elért szintjüknek megfelelően szükséges már, hogy önmagukhoz képest tanulják meg a toleranciát, vigyék tovább és a hétköznapi működésükben legyen benne, azon a szinten ahol jól működnek, nem ártunk, nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, már tudjuk, az összetartozás abból ered, hogy megóv a hazaszeretetünk bennünket, akkor is ha egy általuk kitalált és komolyan nem vehető katyvaszba lettünk besorolva, az élet szép is lehet, ha neked, mint személyiségnek, van magadhoz képest önismereted, hiszen az adja a tartásodhoz a belső kontrolloddal, mint a lelkiismereteddel együtt történő, szerinted felvállalható jó döntésed, az adott pillanatokkal együtt történik meg a szintemelésed, az mint az akkor azzal együtt járó önbecsülésed, történik meg veled, kellemes napot kívánok, ha már csak punnyad és a jól kitalált módokon ami kényelmesen elfér az életében és gondolkodnak helyette azzal mutatja azt, mintha haladna fejlődne, miközben mások által gazdagodik, s ők gondolkodnak helyette, abban reménykedve, hogy majd megbecsülve lesznek a teljesítményükhöz képest, csak, hogy előfordulhat az is, hogy közben az érdekköre megváltozik, s hirtelen, bejelentés nélkül, hagyja ott azt amivel nem tették úgy gazdaggá, híressé, ahogy csak ő maga tudta volna azt csinálni,a saját sorsának megfelelően, a többiekre a gazdagodásukra, sikereikre ható jólétükig elérve, a saját kétkezi munkájával, jó szakmai szinten dolgozva, az alkotásával, nagy szerencséje van annak, aki a tehetségéből lett hivatásából, ezek között a körülmények között is meg tud élni, döntései általi jólétet biztosítana, azoknak akik egész életükben dolgoztak és még mindíg dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, a saját önbecsülése miatt, elsősorban az Isten adta Népnek, akik nem rájuk szavaztak, a Hazánkhoz adná az Isten adta Nép felett és minden döntése előtt, a jót és a szépet, a saját maga teremtése által, a jólétet biztosító munkája által, azt is látná, ahogy a többiek a nehézségek által küzködnek, akkor is amikor a Hazánkért minden tőlük telhetőt megtettek, most is felszínen vannak és bizakodók abban, hogy nem adják fel, akkor sem, ha a Hazájukat nem hagyják el, magukhoz képest úgy is itt maradnak, akik nem rájuk szavaztak, élhetne hétköznapi szinten, ha ismerné a magyar virtust és nem a sajátja szerint döntene, mindazt ahol tartana mindezek nélkül, élje át ki ne hagyja, önmagáért tegye meg, a neki megjáró és valóban a saját szintjén élje meg, mert hiába remélte, hogy rá nem hat a hatalmaskodás módszerének a salakja, pedig benne van annak, az általa átláthatatlan sűrűjében nem tudott megszabadulni tőle, kerengeti önmagát is benne, mint az Isten adta Népet, mert ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd magad is tisztelhető legyél,

2024.07.10. anyám nagyon kifáradt, mivel sokféle hatás érte nem órdította ki a világba, hogy nagyon fáj, meg mit is szólnának, sok mindent átéltem mire megszülettem, az orvos azt mondta, szüljön egy gyermeket, hiszen a terhesség alatt éhes lesz, hizzon, hogy legen ereje, nevelni a két gyermeket, mert csontsovány lett, belefogyott a bánatba, hogy mindene odalett, rábeszélték, hogy fektesse be, mert nagy üzlet volt kilátásban azt mondták neki, valóban nagy üzlett lett azoknak akik elszélhámoskodták anyám örökségét, mert minden odalett, mire megszülettem albérletbe kerültünk a saját ház helyett, átéltem ezt a terhet magzatként, valószínüleg az volt bennem, egész életemben erős fékként, hogy ne akarjak, ne tervezzek, mert úgy is akad aki majd magának tudja azt, igen megtörtént velem az, hogy elindult a sikerem egy nap alatt láthattam a Hazánkba érkező sok ember tenyereit, ha elmentek követték őket az érkezők, gyorsnak kellett lennem, hogy utolérjem a történéseket, hát megtanultam szedni a lábaimat, ha jókedvem van, hátramanetben megteszek az emelkedőn annyi lépést, hogy érezzem minden rendben van, nem tértem el se jobbra sem balra, attól nagyon ahonnan elindultam, a belső egyensúly fontos mindenki számára, akkor is ha nem tud róla, a két oldalnak nem kéne nagyon eltérnie, nem szabadna túlterhelni egyiket se, attól ami jóleső érzst ad, adja a következő lépéshez az impulzust, az a sejt ami éppen odahat, hol az egyikhez teljesítek, hol meg a másikat erősítem, hogy ne legyen hiányérzetem egyik oldalamnál sem, megtanultam az idők során úgy élni, hogy el tudjam időben fogadni azt, hogy még nincs ott az ideje számomra annak, hogy minden körülmények között oktatni tudjam azt, amit szerintem, azért találhattam fel, hogy átadjam, továbbadjam ezt a tudás formát, mindazoknak, akik arra már igényesen jelentkeznek be az oktatásomra, hogy a szakmájuknak a jó minőségben gyakorlásához maguknak tudjanak egy emberismereti tükröt, amit ők maguk látnak át és ha a sorsukban élik azt, hogy emberileg elég erősek, hogy változtatni tudnak, akkor már összefüggésében is meglátják a számukra akkor éppen lényegeset, ha generációsan azt hozzák, hogy önismeret helyett, a mások véleményére támaszkodnak és önigazolást keresnek, akkor éppen ahhoz igazodni igyekeznek, akkor az is lehet, hogy egy embernek, vagy több embernek megfelelnek és kezdhetnek előlről mindent, mert pont azáltal, hogy önmagukat szükséges előszőr legyőzniük, azután a következő szintjükön saját maguknak megfelelniük, mindíg lesz tanulni és fejlódni való kínálat, csupán látni is szükséges ahhoz, hogy észleljék már rájuk várakozik, a szintjüknek megfelelő következő lehetőségük, szép napot kívánok, szeretettel,

2024.07.11. Megelőzésként írom, mert van már magyarázat és mindenre ami megtörténik, annak a kulcsát is odateszi az Isten,
szerintem, többszörös párhuzamos világot élünk, kinek miben van most a fontos, a belső kontrollja szerinti, tenni akarása, ah, váltana ha tudná a módját, körbeért az Isten ajándéka lett az számomra, amikor szembesültem vele, meghatódtam néhány percre és megköszöntem az Istennek, hogy érdemesnek tart arra, hogy rehabilitációt már karöltve a megelőzéssel megtaláltam összefüggésében a tenyérben, mindenkinek a személyiségére van szabva a tenyerében, tisztában vagyok vele, most nem engedik meg azt sem nekem, a facebook.com, már észlelem, hogy benne vannak mindenemben, tán éppen akkor ütnek a hasukra, hogy abban a megosztásban, mit is engedjenek meg nekem, biznyára nincs fontos feladat, hiszen nyár van és akinek potyog a manna azok most megengednek maguknak, messze, távol, mindenféle kényeztetést, hiszen ebben a csak az Isten adta Népet érintő, számunkra megtervezett sanyarú időszakban, hogy érezzük a törődést, kitalálják megint és újra az Isten adta Nép számára, a gyötrődést megint és újra bejelentették a nehezítést, az elvégzett munka becsületét nem ismerik, a tudás hatalmát el nem ismerik, csupán a sajátjukat fokozzák, még és még, mert látszik már, hogy ott nincsen fék, hát semmi nem elég, így hát miért is érdekelné őket, ahogy esik úgy puffan, hiszen azon a mindentvisz szinten, számukra nincs kontroll, ahol megvan minden, onnan hiányzik a motivációnak az energiája, se önismeretre igény, sem önértékelési probléma nincsen, az önbecsülés meg minek, amikor munka nélkül is a legmagasabb szinten élhetnek, a jóból és a szépből, mindent, hát csak úgy leírom, mert nincs kinek elmondanom, körbeért összefüggésében valami nagyon lényeges, emberséges megoldás, mindenkinek ott van a saját tenyerében, azon a szinten, ahova elérhetett most, köszönöm, hogy megélhettem azt a pillanatot, már itt van a tapasztalt tudásomhoz adva, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.07.12. egyenlőre még nem látom összefüggésében, hogy mi adja az akaratból jövő és még fel nem fogott, önmagának is ártást, vagy mi az ami kimaradt az életéből, vagy tán nem látott jó mintát, hogy helyette a szerzésben keresgéli a megfelelő megolást, ahhoz, hogy kitöltse azt amit rögzített és nem azon gondolkodik, hogyan oldja meg, mihez adja a munkáját, hogy elérje a saját szintjét, ahol megtalálja arar is a megoldást, hanem inkább, ismerve azt, hogy dolgozni nem szeret, nem mondta és nem láttatta vele senki, az elvégzett munkának a becseléből jövő tartást, hát az számára pocsékba menő időnek, el nem végezhető feladatnak minősűl és halogatva már erősödik fel, hát hiányként éli meg, tehát megszerzi, ha akad rá lehetősége, hiszen nem tudja kontrollálni, mekkora hibát követ el, mert azzal bekerül abba a vonulatba, ahol a hasonlók vannak, le és fel, különböző változatban és onnan, nem tud csupán akarattal kijönni, oda már a másik oldali hatásnak a felismerése lenne szükséges, akarni azt lehet, viszont nagyon kevés lesz az ahhoz, hogy meg is tudja valósítani úgy, hogy az első és legfontosabb szereplője legyen annak, ahogy megálmodta, hiszen szeretné megúszni azt, hogy tanuljon belőle, vagy munkája legyen vele, inkább másokat ugratna abba bele, hogy dolgozzanak helyette, igen ám, ha nem teremt, se bele nem ad annyit, ami oda szükséges lenne, vagy amennyit a saját jóléte miatt kivett belőle, akkor az nem azonos a saját sorsával, csupán egy életszakasza a szerzés vágyának a teljesítésére, egy hosszú vonulat, ugyanabba az eltévedt sajátjának vélt semmibe, bele az ürességnek a kellős közepébe, ahol már a kerengetőbe ért bele, s minnél erősebben akar győzni benne, az annál jobban viszi lefele, viszont szerintem, az idén már látható az is, felszínre jön minden, amin most még változtatni lehetne,

2024.07.13. futsz szaladsz, az apró részletekben lévő lényegesekről le is maradsz, a mindenáron való gazdagodásra adtad a fejed, amikor már meglett a szerzés által mindened, akkor jöttél rá, hogy az addig szintentartó motivácó elveszett, keresed azt amivel helyrehozhatnád, megcsináltad a mérleged, amikor elindultál a mindenáron szerzésben, magadhoz képest már akkor megvolt mindened,

2024.07.14. na hiszen hajnalban felébresztettem és megtaláltam a megoldásomhoz vezető utat, ah, végre elfogadtam amin változtatni nem lehet, tudomásul vettem, az akaratunkkal nem egyezően, ránk is rakták a gondolkodásom szerint, emberségesnek nem mondható, tán kapitalizmus formát, amiből nekem egy nagy meseíró remekbe sikerült műve jön le teljesen, ami valószínűleg egy személyre igazított, s rajtunk az Isten adta Népen van éppen kipróbálás alatt, aki alkalmazkodni képes a saját életében ahhoz, az tán megmarad, a nagyon gyakran változtathatóvá tett, tán, sablonnak sem mondható és gyakran újabb, tán hirtelen ötletből való, terheket rakó, valaminek a számunkra a hatása alatt, gondolom akik egyetértettek vele, ők vannak benne a jól kitalált sablonhoz megjáró, az általuk legyártottak köréből a felső tízezerben, egy ideje, gyakrabban jut eszembe, a néhányunknak megadatott kegy, az Istentől, a fogadott anyánk, elismert szakember volt a hivatását sűrűn gyakorolva, a sikereit megélve, a saját válogatása szerint kerültünk, néhányan, innen – onnan, a látókörébe, egy meditálásra összejött közösségbe estem be kicsit elkésve, a legsikeresebb időszakomat éltem, volt feladatom bőven, minden perchez, három percre lett volna szükségem, hát nagyon igyekeztem és megtanultam kezelni azt a nagyon sikeres időszakomat, úgy, hogy amennyire lehetett, nem törött se nem szakadt, csak úgy tudtam vinni, hogy magamra vettem minden terhet, amit csak lehetett, a Művelődési Házban, a kisterembe lépve körbenéztem és megláttam egy ülőhelyet, a szervezők, éppen annyi embert vártak, befizettük magunkat arra, sokan integettek, megszokott volt ez akkor tájt, mert a naqgyon sikeres embereknek sok a látszatbarátja, s mindenki kedves hozzájuk, a valóságban meg, szerintem igazán csak egy volt, tán még van is, ebben ami most van, csak ritkán váltunk szót, nekem egy életre van miért tisztelnem, úgy látszik, hogy a szeretetnek is van racionális alapja, ezt tőle tanultam, hát bennem volt, van és már egy életre megmarad, bennem van a lenyomat, ami idáig megtartotta bennem, az általam lerakott alapjaimat, nélküle nem ment volna, köszönöm, arra ébredtem, hogy a mai naptól kezdve, összegzem azt, amiről tudok és amennyire lehet tájékozódom és tanulom és tanulom és tanulom, hiszen valaminek a nem tudása nem mentesít, ezzel a csak racionálisnak mutatott, hatalomnak nevezettel, úgy néz ki, hogy nem bír el senki hétköznapi módon mert tán csak egy lehet belőle, azt meg nem hagyhatom, hogy amibe teremtettem és amit tudásként a magaménak tudhatok, az bárki által leminősűljön, azt a, ah, ez már tán racionális gondolat, hinnye má, hát vissza az elejére a történetemnek, vissza is integettem én, viszont nem azt vettem le belőle, hogy ne üljek le oda, mert nagyon sokan tartottak a szókimondásától és a szakmai tudásától, tán volt is miért, azt a, nem hiába maradt üresen az a szék, nekem megfelelőnek bizonyult, elnézést kértem és megköszöntem a lehetőséget, hát elkezdődött az amiért én magam is oda mentem, meditáltunk egy arra szakosodott, elismert vezetővel, a végén elköszöntem volna, de megállított az addig, mellettem ülő kitűnő pszichyáter asszony, aki mellett az idős édesapja ült, egyedül gondozta és mindenhova vitte magával, az meg már végképp sok volt sokaknak, viszont, segíts magadon az Isten is megsegít módot választva, azzal meg is oldotta, jól működővé tette, a nem könnyű életét, bemutatkozott és mondta, hogy egy ideje már kíséri az életemet és úgy döntött, hogy megérdemlem, hogy foglalkozzon velem, mert nem szeretné, hogy ártani tudjanak nekem, ezért metanítana arra, amit ő gondol a szakmájából kiszemezgette és átadná azt, mint a saját tudásából lehetségest nekem, nagyon megköszöntem és elnézését kértem, elmondtam, hogy nem fogadhatom el, hiszen semennyi időm nem marad magamra, nem tudok eljutni oda, mert hogy a lakásában van az oktatása, a megbeszélt időben ott jön össze a csoportja és velük együtt ott fogadna és oktatna engem is, eltelt egy kis idő és felhívott telefonon, azt mondta megvan a megoldás, neki van egy órája amit ingyen ad a szolgáltató számára, azon belül meg tudná oldani a tanításomat, kérdeztem mennyibe kerülne, azt mondta tőlem nem fogad el pénzt és semmi egyebet, grátisz adja, azért vállalja azt fel, hogy felerősítsen a szakmai szintemhez emberileg, amit én akkor szerinte elértem, én most az emberismeretben elért tudásomat adom át, megelőzésként, az arra már igényes bejelentkezőknek, Köszönöm, neked Erika, mert valóban életmentő lett az, amit úgy is megtanítottál nekem, amit akkor még, amennyire lehetett, hárítani igyekeztem, mert nagyon keményen akartad azt, tán racionális módnak nevezhetően, azon voltál, hogy át tudjad adni mindenáron nekem, akkor is, ha ahhoz nem egyéb, mint az idő hiányom okán, tele voltam kétségekkel, aztán csak beadtam a derekam és nagyon köszönöm, hogy annyira kitartóan, újra meg megint hozzáláttál, hogy azt amit úgy gondoltál, hogy hasznomra válna az, azt akkor, a saját megítélésed szerinti időben, tanítottad meg nekem, hiszen pontosan tudtad, a szakmábdból eredően, hogy mennyire terhelhetsz engem, egyre többször volt, hogy egy napon belül, egyre többszőr tartottunk szünetet, mert akkor azon a napon belül, megint adott ingyen szolgáltatást a telefon szolgáltató neked, hát néhány perc után újra hívtál, mert úgy értékelted, hogy arra még pakolnod szükséges akkor, ma már körbeért bennem minden, köszönöm, hogy annyira kitartó voltál, abban, amit én akkor még se felismerni sem megítélni nem tudtam, hogy mennyire lesz az használható számomra a saját szakmámban, csupán a kérdéseidre válaszoltam, s azáltal, amikor úgy láttad jónak, hát megmutattad, meddig van számomra az addig, a megelőzésben elért tudásom és a kitűnőként alkalmazott szakmád szerinti határ jött le belőle nekem, azért tudtam megmaradni és közben emberesedni, az egészséges körforgásban, köszönöm, dr. Reggel Mária, akit a becenevén szólíthattunk nem túl sokan,

2024.07.15. azt a lődörgőből tudás hiányosan lett tán a hözöngő, ah, egy bizonyos szintet elérve, elég fejlettnek ítélte meg önmagát a többieknek a tükrében, ha ő lehet a legjobb abban, akkor bizonyára, be is töltheti azt a helyet, amit nem számara szánt, a sokféle tudással rendelekző, a Hazájába addig szívesen teremtő emberek sokasága, nyugodtan ücsöröghet, hiszen odáig el sem érnek, azok a kérdések, amikhez onnan várják a megolást, vagy tán egy kis hajlítás és egészen más ér el oda, mint ami a kérdés lett volna, miből mi lett, azok által akik alkalmazkodni nem tudnak, megszokhatták azt is, hogy mindent azonnal akarnak, mert tán gyermekkorukban ahhoz az elváráshoz szoktak, az maradt a minta
számukra, se másik minta, sem hasznos megoldás, nem kerülhetett be oda, nincs sem alapja, sem tapaszalata abban amibe beült oda, azt sem tudja, csak tán az esti mesében hallotta, hogy volt egy akarnok ember, akinek kitalálták tán, hogy mit akarjon, azt tudta, hogy azon a szinten elég is, ha csupán mindenkitől elvár mindent, amit csak elképzelt, ha lehetséges az, ha nem teljesíthető az elvárás akkor is az marad, nem kérdezhetnek, hát nincs miért gondolkodnia, hogy mit is kellene arra a kérdésre válaszolnia, ah,ha megmondta megmondta, s csak a megmodónak lehet igza, így legalább könnyű a dolga, hiszen akiket nem látott el elég pénzzel, onnan úgy sem tud teljesíteni senki sem, nyugodtan alázhatja, becsmérelheti őket, nem is tudja, hányan vannak akiknek, ebben ami nincs megnevezve, a halahonnan – valahova ácsorgató módon, tán senki sem tudja mit is akar már, hiszen megvan mindene, már nincs mit akarnia, miért érdekelnék azok, akiknek már szinte, nincs is miből élniük, csak a gondot jelentik, hát hárítja, mintha nem is tudna róla, mennyi a be nem fejezett, a régiben megállt életforma, hiszen nem kaptak pénzt ahhoz, hogy változtatni tudjanak, mintha nem is dolgoztak volna soha életükben, oda lettek sorolva, most csupán azok a fontosak, akik azt lesik, hogy mégis mit kell azonnal teljesíteniük, akkor is ha fogalmuk sincs mi miért van úgy és mi az oka annak, hogy az csak úgy maradhat, pedig nem alapja az semminek és senki sem tud róla, hogy abból lesz-e valami valaha is, sok pénzbe került, de az nem számít nem kellett azért megolgoznia, a mostanra már akaratoskodó megmondóknak, pottyant amikor azt kérték, amit akartak azt úgy tálalták, mintha az Isten adta Népért kérnék, s nekik azt túlságosan hosszan el is hitték, vagy fölöslegesnek bizonyult a bizonyíték, miért gondolkodtak volna azon, hogy valamit nem fejeztek be, ha nem várta azt el tőlük senki sem, hogy amit oda bele teremtett az Isten adta Nép addigra, azt úgy kapja is vissza, amikor arra szükségük van, azért gazdagították a teremtésükkel az országot, hogy a munkájuk becsületét láthassák vissza, hiszen tartást adott az mindenkinek azáltal, egészen odáig, amíg mint a dobpergés meg nem történt, a mindent megváltoztató győztesek szerinti a továbbiakban, amit csak szerintük lehet, a felelősséget nem vállalták, hiszen nem várta azt el tőlük senki sem, hát most így is van, meg úgy is van az Isten adta Nép, aki maga a szülőföld a Haza, amíg a Hazaszeretet és az Isten adta Nép és a sokszor, nagyon különböző kultúrájának a tisztele, egymás iránt megvan, kölcsönösen, addig nincs veszve semmi sem, hiszen jó vezető abból lesz, aki a vesztes időszakán már túl van, egyedül a saját döntéseit is meghozta, ha hibázott megszenvedte, tapasztalt tudás nélkül nem megy, csupán az elméleti tudás nem elég a megoldásokhoz, miközben önmagát meg és legyőzte, azáltal a Haza javát is szolgálta, sok mindent, már érdemben értő lett belőle, viszont naponta tanulja azt a hétköznapi életében, hogyan lehet meggyőző a saját elméletet igazoló gyakorlati tudása által, hiszen, akkor még tán nem tudta jól megoldani, a csak nagyszájúságukat jól alkalmazókat meggyőzni, már tudja, csak azért hárították azt amit kérésként sorolt fel ott, mert fogalmuk sem volt arról, hogy miről beszél és miért éppen ott és akkor mondja, összetett energia és a megfelelő szinten lévő hasonló tudás rátalál egymásra, na nem úgy, hogy egymáson vannak az ujjaik, felejtős a játékosnak nem mondható varázsolgatós, hiszen nyomás alatt nő a pálmafa, s tán még sokszorozódik is az ága, ahogy azt a teremtő a számára lehetőségként adja, szerintem van az Isten, az emberi méltósággal járó és azt megtartani tudó hatalom és a tudás nála van, s oda és annak adja, aki szerinte arra alkalmas, az emberséges tartásával éli az életét, otthon tud lenni az egyszerűben is nagyszerűen, kicsiben jól érzi magát vele a családja, nagyban meg az Isten adta Népet szolgálja, s akit arra a feladatra, éppen akkor érdemesnek tartja az Isten akarata,

2024.07.16. megoldódni látszik a régi bevált módon, nem látom azt, hogy a legfelsőbb szintű emberismeret nélkül képes lenne, valaki egyedül vezetni a Hazánkat, hiszen sok az intelligens és akik tanultként egészen közeli szinteken odáig el is értek, bár a tapasztalatom azt mutatja, hogy a hozott tehetségének a kibontakoztatásához nincs lehetősége, azért bárki lehet felelős, hogy nem kapta meg a saját Hazájában azt, ami alapvetően megjárna, hiszen ide született,

2024.07.17. amikor a szülőhelyén megjárna az ami a hovatartozását is adja alapnak, amiről elfeledkezni nem is szabadna, hiszen mihez képest, hova tartana, ha azt sem tudja ki fia borja, s generációsan ki adta meg az alapokat számára, ahova a talpait viztosan lerakhatja, s van ott aki már bizonyítottan, tisztelhetővé válik azáltal számára, szerintem, tán mindegy, hogy hol és mit tanul, azt veszi ki belőle ami éppen érdekli és úgy, annak megfelelően ahol tart éppen, fogja fel és ha azt amit addig megtanult már átlátja, azt is tudja, hol merre lesz majd a saját útja, még a családján belül is, másképp hat és külön van feladat számára, viszont ahhoz akkor jut el, ha az érdeklődésével, se nem megy túl azon amit számára a sorsa, s a generációs feladata amikor már elért a tudásában oda, meg is adna, ott azt, a saját idejében meg is kapja, ha felemberesedik mindahhoz amit odakínál a sorsa, meg is oldja, ha se el nem hanyagolja, sem el nem hárítgatja, amikor ott lenne az ideje annak, el nem mismásolja, mert úgy gondolja, hogy hozzáértő tudás nélkül elbír az éppen adott helyzettel és maga szerint megoldja, s kiemel bárkit oda, ahol annak az embernek dolga soha nem is volna, mert akkor éppen máshoz nincs hangulata, egyszer is elég az, ha a könnyű megoldást választja és rásegít valaki azzal, hogy ne kellejen törnie magát annyira, ha nem ismeri az általa elvégzett munka minőségének az önmagára és a többi kultúrára való hatását, nem biztos, hogy ragaszkodni fog ahhoz, hogy legyen ott azáltal majd munkája, ami az el nem végzett munkája által tartást nem is adhatna, se majd se az esetleg elért saját idejében számára, a megváltozott körülményei között el is van punnyadva, hiszen a szintje felett nincs ráhatása senkire sem annak, ami által hosszú út vezethette volna el, ahol oda megközelítőleg, tán, esetleg, fel is fejlődhetne, na meg, miért igyekezne, ha se meg nincs dícsérve, azért amit megérdemelt volna, sem az elvégzett munkájának a becsületét abban, mint önjelölt, a magához képest túl magasszintű felvállalt szerepben, már felismerték akik odatartoznak, hogy a pénzt mint eszközt használta fel arra, hogy maguk közé fogadják, viszont nem vette észre, hogy ott nagyon magasszintű az emberies és a tudás, s látják ám összefüggésében azt is, hogy miért és honnan jött, az a hirtelen körbeudvarlós szándéka, az okossága okán, elismerve sem volt még soha, nem tudja az mit jelentene, a fokozatossághoz vezető útján számára, a legalsó szintet, hiszen a fokozatosság fontossága és a gyakorlati életbne való átálése, hozza meg ahhoz is a tudást, leminősíti magát abban is amit addig elérhetett, aztán már lehet, hogy önmagát vigasztalgatja, hogy a semmittevését, majd ha lesz kedve hozzá, legalább sajátmagának megmagyarázhatja, na meg a könnyű ki sem fárasztja, a motiváló energiáról lehet, hogy hallott már, ugyan minek törné magát azért, amit egyedül nem birtokolhat, ahhoz szokott, az ismerős megoldás számára, hogy bárkit ki tud játszani, a szerepébe bele tud bújni, azt látta, hát a számára is az lett a jó minta, jól kidolgozta, pontosította, hát ráillenek a megoldásaira, ha a másik egy gyenge pillanatában, őszintén megnyilvánul számára, hát majd megtudja, hogy nem kellett volna, önmagán túlmennie, odáig eljutnia, ha addig bárhol ártott, ki nem javította, bocsánatot nem kért soha, magához méltatlannak tartotta, így nem vette észre, hogy hol tart valójában emberileg, elbírja-e ha jön vissza a megrongáltakat letudta, mert azt gondolta, nem derül az ki soha, azt a, csak, hogy ott, ahol már a feladatok, az összefüggésében látók számára vannak megszabva, ő maga a tanulási lehetőségek közül, azt választotta, ami a fordítottja annak, amihez az emberek hozzá vannak szokva, hiszen abban volt biztos, hogy mire kibogoznák mit miért is úgy csinált, mi az és honnan van, aminek az alapját a saját kultúrájából kihámozgatta, már ő a megmondója mindennek, viszont a könnyebb megoldásokat választva jutott és túl gyorsan oda, vigadozott önmagát ünnepelve, hiszen kész már a szinházi feladata, nem jött rá a valóságra még a sokaság, hogy csak róla szól az is, ha nem tudnak jól kommunikálni egymással az emberek, ennek van egy könnyű módja, vigadozva lehet tovább élni és a pénz oda szórni ahol látványos lesz az is, s aki akarja az magát is vircsaftra fogja, azt is megtanulhatja, aki az önmagához mértet nem is ismeri így meg tán soha, újra és megint, a könnyűt választja, önmagához hűen a sokaságot látványosan kiszolgálja, a tudása hiányzik csupán ahhoz, ah, mert azt ami nincs, továbbadni sem tudja, úgy hát a könnyen jöttet, jó döntésének sem nyugtázhatja, mert kevés már az ott, hogy ami éppen érdekelte azt nagyon gyorsan vagy az addig jól bejöttek szerint, összeollózva, plagizálva, mások tudását le és kimásolva, alaposan be is magolta, a hiányosságok felszínre jönnek, mindenben és mindenkinél most az idén, a tudás hiánya mögé már nem bújhat a továbbiakban senki, tanulni, tanulni, tanulni, a többiek tudásának a szintjén tájékozottnak lenni, alkalmazkodni, a toleranciát gyakorolni, hogy a jó kommunikáció továbbra is tudjon köztük müködni,

2024.07.18. a magad szintjén vállald fel azt, amit a tehetséged ad, mert azt hoztad és csupán a tiéd az, azt a, tudomásul szükséges vennie mindenkinek, hogy az oda megfelelő szintű tudás nélkül nem megy, ha a mások tudásából merítve dolgozik, akkor is alaposan tájékozottnak szükséges lennie ahhoz, hogy étse mi minek a következtében képes működni és nem mondhatja a saját tudásának azt, most szükséges már arra hivatkozni, hogy kinek a tudásából maerítette vagy ismétli és ki az aki azt feltalálta, ki az akinek a neve alatt van a találmánya, ah, ami nem az ő fejében érlelődött, mert azáltal, nem láthatja összefüggésében, sem a kicsi se a nagy részleteit, akkor meg nincs kellő tartást adó tudása és nem lesz miből építkezzen, haladjon, most már az elméleti tudás kevés, a gyakorlatban tapasztalt tudás nélkül nem megy, párhuzamosan szükséges működniük, hol az egyik, hol meg a másik lép előre, hiszen ugyanarról szól, csak más kutúrákat érintően is tájékozottan és a különböző szinteknek az alapos ismeretével,

2024.07.19. ha belefutottál netán abba, akikbe kapaszkodni úgy akartál, hogy minden a kitalálóik szerint negatívot róla be is bizonyítsál és annyira bele akartál menni, ah, már, odáig is eljutottál, hogy személyesen akartad megtapasztalni azt, amit majd felhasználhatsz ellene, viszont jutalmadként ott marad, hogy felismerték benned azt, hogy mindazokhoz a saját magad fontossága miatt, partner is vagy és használhatnak, szerintem, van az Isten és mindenki aki arra már be van érve, meg is tudja egyszer, hát nem sikerült érvényre juttatni az alaposnak látott művet, hiszen kiderült közben, akik azt mondták mindent tudnak és nekik rokoni vagy jóbaráti a kapcsolat, az általuk jól bevált trükköt alkalmazták csupán, a pocsoja adott, ha gyermekkorodban nem engedték meg, hogy beletapicskolj, hát ez ahhoz képest már nagyon is felnőttet kívánó és a sár akkor is sár, ha letagadni igyekszel, hogy lássák mindent megúszól, amivel mindenbe úgy tudnak belenyúlni, hogy akkor már azáltal, nyitott kapuk várják őket és valóban megtudják tőled, aki ehhez adtad magad és az addig ezen a módon nem ismert tevékenységed, perevenciós vagyok a megelőzésben hoztam a tehetségemet amikor megszülettem, 42 éves voltam amikor elismerte egy akkor fontos társaság és megajánlotta számomra a kitűnő nemzetközi diplomát, amit elfogadtam, hiszen addigra már úgy 15.000 ember tisztelt meg és ült le velem szemben azért, hogy olvassam le a két nyitott tenyerét, azóta van saját feltaláltam, ami által összefüggésében oktatom azt, hogy utána azáltal is mint egy a saját tudásodhoz adott eszköz által, átlássad a saját sorsodat, generációs feladataidat abban, amiben most vagyunk és ami személy szerint téged érint, tanulni, tanulni, tanulni, magam is azt teszem, amit nem hoztam a tehetségemmel tudásként, azt megtanulni igyekszem, hiszen nem életkor függvénye az sem,

2024.07.20. elengedtem amibe belenyúltál, s birtokolva a magadénak tartottál, az is lehet, hogy belőlem a tudásom által úgy merítettél, nem tudhattam, mert nem kérdeztél, felettem is úgy intézkedtél, hátha észrevételen marad amit csupán magadért és úgy cselekedtél, hogy önmagadra gondoltál, másokért a feladatod tükreként nem is gondoltál, hát miért tennél, mintha az álmaidat kergetve, azon a szinten már csak egyedül lehetnél, se az alárendeltjeid közé, sem a melletted végleletekig érdekből kitartók mellé nem tehettél, figyelemmel kísértél, hogy lehetőleg annyi pénzt ne teremthessek a szolgáltatásom álal, 14 éven keresztűl, hiszen ugyan mi mással, hogy önmagamnak a segítőjévé ne válhassak, reménykedtél, hátha mégis beállok az általad jól kiokumlált, viszont a valóságban, nemlétező sorodba, miközben, nem figyeltél se a saját, sem a mások, sorsára, elhitted az elméleted, hogy már megint, mint eddig a saját gyakorlatom láthatóan megmutatta, most a történések után, magamra már majd nem találhatok utána, tán megint és sokadszorra és nem esetleg, a saját sorsomra, amit azót már bárki megélhetett, akinek az nem a sajátja, ah az csupán mondvacsinált, bele és rátukmált, másoktól összeollózott, kimásolt, a sajájaként kérkedett azzal, miközben az mások tudását tükrözi, ő általa plagizált, elméletet a jól kitaláltak, annyira jól tálalták, hogy nem látott mást és elhitte és nem a létezését csupán, hanem az elméletét is komolyan vette, hát az is lehet, hogy a sajátjaként mutattta már be, mint a feltaláltják, amit gondolt belőle, leutánozva be is vitte a köztudatba, hiszen számára az mint lehetőség az összes többivel megadatott, amikor kitartóan minden körülmények között, oda ahol elvárták tőle, hűséget bizonyított, amitől tán utána már aludni sem tudott, hiszen azt sem tudta, hogy ennyivel, a tudomása nélkül, miért és kinek tartozott, hát azóta az emberségét vigyázza, eddgi még sikerült a miértet, önmagának megmagyaráznia, ott lapul most amögé bújva, hátha a lelkiismerete azt is hagyja, hátha nem tudódik az sem ki, vagy mondhatja, nem gondolta volna, hogy az nem múlik el magától, hogy neki akkora lehetett a hatása arra, hogy nem akart magyarázkodni, mert érvei nem lettek volna, ah, hátha nem sérül abba bele emberileg, átviszi azon is az akarata, már azt is tudja, ah, az nem törölhető le, sem ki, a felszínen alig, nem jelentősnek látszó, pedig át is gondolhatta volna, tán nemet is mondhatott volna, ami maradt utána, nem egy könnyű, elfelejthető, múlékony, esetleg, tán, hátha,

2024.07.21. annyira magabiztosan ülnek a tutiban, mint az annak szántban, ami ki lett annyira emelve, hogy ne legyen látható, hogy nincs hova tartoznia, akik azt fel tudták még vállalni lettek a díszvendégei, nem jut eszükbe arról semmi, hogy mindannyian, akik nem álltunk be a nemlétező soraikba, vártunk közben több mint tíz évet, a jósorsunkra, hiszen elértünk oda, ahol már megteremthettük a következő szintet léptük volna, addigra, megváltoztattak mindent, ami addig biztosnak látszott odalett, a lehetőségeink oda és csupán a jót és a szépet teremtettük, mire odáig elértünk volna, megint megváltozott minden és az addig elérteknek, a már jó minőségeknek a megélése maradt ki az életünkből, a jónak és a szépnek, nem örülhettünk, nem kaptunk belőle, nem nekünk maguknak szánták mindazt, amit oda teremtettünk egész életünkben, annak reményében, hogy azt a saját időnknek megfelelően vissza is kapjuk, hiszen nem csak beleéltünk, a Hazánkba, ide bele is teremtettünk, ugyan mi történhetett velük, vagy már akkor tudták, hogy így bánnak el velünk, amikor az ígéretek időszakában szorgalmaskodtak, hogy az amit eljátszottak, igaznak tűnjön, mert mindenáron győzni akartak és úgy belejöttek, hogy már az Isten adta Népre nem is figyeltek, minek, hiszen más dolga nincs az Isten adta Népnek, mint az, hogy helyettük vállalja a felelősséget és mindent fizessen amit még, tán kitalálnak, annyira begyakorolták, hogy már csupán a jót és a szépet megélni és győzni akarnak,

2024.07.22. ah, hát bizony, ezt a webtenyer honlapomat, csupán arra szántam, hogy jól kiírjam magamból mindazt, amit át kellett élni az elmúlt, 16 év alatt, úgy, hogy az emberlánya azt hitte, valóban tudják, mit jelent az Isten adta Nép életmódjának a legalább azon jó szintre emelése, amit megteremtettünk, ide bele a Hazánkba, azt kapja vissza, mindazzal kibővítve, amit az addig hozott, bizonyára, nem is tudjunk felfogni sem, hogy mit jelent a döntők számára a csak számukra létező profit, az egyes embereknek nem termelő, az a látszata, mintha az ami abból jó minőségben élhető, az mindenkinek a maga által beleteremtettnek megfelelően, a közös volna, viszont azt mondják, nem szerintem, csupán egy kézben landol minden, mert szerintem, az Isten adta Nép maga az Isten teremtette a Haza, annyira nem vagyok jó ismerője mindenféle, csupán a sokból néhánynak, ahova már szolgáltattam, mint az egymástól nagyon különböző kultúráknak, ez viszont amiben most élünk, szerintem, nem a magyarosan agyalós által van kiokumlálva, mert ha azt mondja valaki, hogy ő oda tartozik, hiszen az minden álma netovábbja, hogy befogadják oda, az nem elég ám, hogy papírforma szerint az meg is van oldva, szerintem, minden helynek van egy csak arra a helyre jellemző életrezgése és ez vonatkozik a saját kultúrájára is, aki oda született azt vette át elsőre, azok után, ahogy a körülményeknek megfelelően, vagy a szülőszobában, akik hozzáértek, bántak vele, lehet azáltal sértődött egész életében, mert nem emberi módon látták el, amikor megszületett, s mindaddig úgy áll mindenhez, amíg azt egy hasonló helyzet el nem simogatja benne, érte szólóan, és szakmailag az ő szintjének megfelelően kapja meg, a gondolkodóan gondoskodó törődést, attól kezdve, akár a szakmailag odaillő emberségében is a helyén lévő, hozzáértő szakembertől, ez az élet kezdetekor az első hatás, elkísérheti addig, amig rá nem jön, hogy a hasonlókat vonza be mindaddig, amíg az a gondolkodó agya által fel lesz dolgozva, a kellő, saját idejében való elengedés után, az már a saját döntése, ah, persze, ha az a hely, a szakmának a kiválóságait követelné meg, annyira magas az elért szintje, akkor nem helyettesíthető akárkivel, sőt még egy szintűvel lejjebb lévővel sem, mert azáltal leminősítik sok embernek az addig elért, szakmai tudását, tán éppen,
arra a szintre, ami kényelmes az éppen aktuális helyzetben, az arra nem érdemes megmondó embernek, hiszen rongáló hatása van mindenkire, aki addig azáltal érte el azt a szintet, amit neki akkor éppen elhittek, amiből egy ártó pillanatban, egy már a hőn áhított, a gondtalanságra emberileg el nem ért, egyéb tudás nélkül is megoldatott, győztes önjelöltként, vagy a punnyadást erősítve segítőként, s mivel ott gondolkodás nélkül már az addig elérttől, a lefele húzó súlyosan punnyasztó semmittevésnek az ártó ereje hat, hát mindenki kárt szenved aki abban, akármennyire is érintve van, szerintem, a feltaláltam szerint, a gondolkodóknak feladatuk lenne most az, hogy ami megrongálódott, működésképtelen már az elért szintjének megfelelően kártalanítsák, s ne hagyják erősödni, továbbra is kibontakozni, az elvárt satnya szintet, ah, az Isten adta Nép, emberi méltóságának a megtartása helyett, most az elvárás az, hogy saját maga által önmagát építse le, a semmittevés szintjére, szerintem az már, önrongálás lenne, hát adják össze a tudásukat, a hétköznapi életet még ismerő okosok, mentsék meg, egy és továbbiakban, a működőképes, életszerűvé tevő helyes döntésükkel, ami pénzt juttat, személyesen oda, ahonnan az kárt és nagy kárt okozott és még helyrehozható lenne, mert el és kivonták onnan az életszerűhöz szükséges pénzmennyiséget, a kisvállalkozások, egyéni vállalkozások és még a többi elnevezésűek, akik küzdenek a megélhetésükért, hiszen nincs helyette más, az egész életüket abba tették, fektettek bele, azért és mégis ott tartanak, hogy nem tudnak fejlődni, mert minden annyira megdrágult, mintha nem nekik lett volna az szánva, családi pótlék, gyermektartás, árvaellátás, a mostani árakhoz szükséges, helyesen kiszámolt nyugdíjak, miért várják el az Isten adta Néptől, mindazt, hogy a tévedéseiket a túlzásaikat, a csak magukra költéseiket vegye úgy, mintha valami jótéteményt kötelező lenne akkor is megtennie, ha róla magáról nem gondoskodott, gondolkodva, úgy a döntők közül senki aki érdemben képes lett volna, az Isten adta Népért úgy tenni, hogy a saját megelégedettségére is lenne emberileg az, amit képes volt, az Isten adta Népért, a Hazánkért elérni, a munka becsülete, akkor is érvényes, ha a díjamat eldöntené valaki felettem, mintha nekem lenne azért felelősségem, hogy ez lett, ami meg sem nevezhető, az egyformán várakoztató, a hatása punnyasztó, a lényege, hogy kényelmes legyen annak, aki ezt is megteheti az Isten adta Néppel, sokszor változtatható, hogy gondolkodni se kelljen, egy az adott pillanatyi hangulatának megfelelő, a saját maga által eldöntött nagyságát kielégítő legyen, tán, hogy az ott elvárható élvezeti szintet megőrző maradjon, gondolkodom tehát vagyok, megoldás adatik ott, ahonnan az Isten adta Nép számára ez lecsúszott, emberséges tartás és szerintem, az Isten adta a Népnek, az emberi méltóságát, szerintem az amit élünk már a rongálás következményének a tükre, az is lehet, hogy nem is gondolják, hogy önmagukat ugyanúgy rongálják, mint bennünket az ide született és teremtett, Isten adta Népet, azáltal, ha nem gondolkodva gondoskodnak, ha már azt mondják, hogy gazdag az általuk tervezett ország, akkor tán ideje lenne az Isten adta Népnek is megadni a jó életminőséghez való szintjét, ah, igen sejtem, hogy nincs benne a pakliban, hiszen az a kultúra ami be lett fedve egy másikkal, úgy is működik, mint amit rávetítettek az egészre, a Hazánkra az Isten adta Népre, tisztelet, szerencse, szeretettel ötvözve, legyen a zsebetekben bőven, hogy éljetek a jóban és a szépben, amit azért is teremtettetek meg, hogy attól kezdve, jó minőségben éljetek egész életetekben,

2024.07.23. ah, ugyan mennyit bír el az egyes ember, a nem várták és a nagyon várták megfogalmazások között, ott van mindaz, ami az életerejét biztosítja számára és az is, amikor vár valamit valakitől, amit csupán ő maga képes megoldani, az intuició kifejezés az, amit használnak az emberek, a helyén volt valamikor mindenkinél, aki segítőnek született és lett belőle azon az úton, amikor az egészségügyben megtalálta a helyét és észlelte időben, hogy mikor merre képezze magát és lépjen a saját szintjére, ott is ahol az nem volt megoldva, tán időben biztosítva a számára, be lett határolva és elmúltak az évek, esetleg úgy, hogy soha nem lett arra érdemesen megdícsérve, a szakami minőségének és az azzal párhuzamos teljesítményének megfelelően díjazva, elismerve, pedig ha valahol, akkor ott nagy szükség van, a minden körülménynek közötti emberieseknek a kitüntetésére, mindent idejében, meglátszik az benne van a tartásában, ha valaki elérte a legfelsőbb emberi szintjét és a szakmájában már látja összefüggésében, hol mit lehetne úgy elvégezni, hogy amihez hozzáadja emberségesen a tudását, annak biztos gyógyulás legyen a következménye, hiszen hiába az elméleti tudás, ha a gyakorlat nem igazolja azt, azon a szinten ahol emberileg és szakmailag tart, a jó és a kitűnő minősítés nekik megjárna, hogy legyen miért, maradéktalanul jól végezni azt ami éppen adott ott, az elhivatottságuk által már a hivatásukká vált, a napi és nagyon is hétköznapivá lett hiányok vannak ott, leminősíti az a feladataikat, ha minden egy és egy minden bele a katyvaszba, ha kicsiben és nagyban ugyanaz van, na akkor az már, az igénytelenségét is, a saját szintjén igazolja, ha valakinek a nagy álma az, hogy vezető legyen és nem bizonyított addig semmiben sem, mert egy is elég ahhoz, úgy, hogy kiemelkedően jó vagy kitűnő lenne, az elvégzett munkájának a saját maga általi megbecsülése, mint az önismerete általi önbecsülése, hát tegyünk egy számunkra megadatott és elvégzett, megoldott feladatunkat oda, hogy a talajon maradva, bebizonyosodjon a belső emberséges tartásunkat igazolja azt, hogy addig vagy azáltal, mit tettünk önmagunkért és mit tettünk a feladatunkban adott, azt jól vagy kitűnően megoldott módon bárkiért, a többiekért, hiábavalóság az a pocsékot növeli, ha önmagáért kezd el valaki úgy tenni, hogy a többiek fölé kerekedik, mert amihez nyúl azt, mindet magafelé tereli, a másik meg, észre sem veszi és már szinten mindenét elveszti, a gondolatait is átnevezi, a sajátjáévá teszi, nem mondja ki, hogy kitől másolta ki, kinek a lenyúlt védjegye mögött teszi azt és minek és kinek, a bizonyítása által érheti el, annak a jó minősítését, pedig az nem őt illeti meg, nem is a saját tudása, tán átnevezi, átcsoportosítja, a valaki által még mindig elérhető annak az elbirtokláshoz való, nem emberies és annak a legpocsékabbjává kifejlesztett módja, jól kitalált módon, csupán azt figyeli, hogy mikor hol nem látja azt senki, ah tán még, mindenféle szutyokmódot is felhasznál arra, hogy azt általa bemagoltan és önmagát kiüresítve a jóra és szépre már nem érzékenyen, beszűkítve önmagát a szerzésre azzal, azután már csak arra ráállva, aztán önmagát abba bele igazítva, a saját hatalmaként, az elért magas szinteket is megcélozva, viszont a ki nem mozdítható emberséges lét és az elért legmagasabb szintű tudás az Isten ajándéka, az nagyon távoli tőle, hát tudja, hogy jobb ha békénhagyja, másokkal nem osztozva akár percenként haladna, reménykedik abban, hogy senki más rajta kívűl azt, azon a magas szinten sem láthatja és nem szól rá senki majd, hiszen egyszemélyesre szabta a hatalmát, hát nem áll meg, akár napi szinten is fejleszteni akarja, aztán egyszer csak, azt hallja mint régen, valaki azt neki célozva, nagyot kiált, mész innen, fogod be a szádat és egyéb a sajátjaitól jövő, számára jól ismert szavak, hiszen visszakerült oda, ahonnan kiidult valamikor, mert emberileg sem szakmailag nem jutott előbbre, hiszen csak a birtoklás és a profit érdekelte, a többiek meg ott ahova el és feljutott, nem állnak szóba vele, elkerülik messzire, mert a nagy kiteljesesésében, mindazt bebizonyította, amit addig nem akartak elhinni, bátortalanul bár, viszont egymást már figyelmeztetik, viszont annyira profi annak a szintje, hogy hiába látták, elhinni nem akarták, mivel addig nem volt senki más, aki annyira vakmerően meg is fogalmazta már, hogy azt tervezte, hogy minden legyen az övé, hiszen a többiek anélkül álltak mellé vagy csinálták helyette, hogy tudták volna, mit jelentenek a szavak, a saját értelmezése és az övéi szerint, arra építette fel és a siker csak az övé lett, hiszen ő tervezte, mások által kiviteleztette és most már csak, a legfelsőben gondolkodik, azt azért nem gondolta volna, hogy ott nem a rajongói, hanem a nagytudássú összefüggésében látók vannak, na meg azt sem, hogy minden ugyanúgy, ahogy az egyenestől eltért, ennyire láthatóvá lett az idén, hogy azt senki másért, mint csupán önmagáért tette, az is lehet, hogy megállni nem tud, mivel azóta is fejlődni látszik, sok minden ott ahova a lábát beteszi éppen berogyik, az Isten adta Nép, az eddigiek szerint, úgy tudja, hogy nem tesz semmit önmagáért, hát kivárja amíg ajándékként pottyan mindaz, amit csupán a szavaknak a másképp értelmezése hozott meg sikerként számára, tisztelet, szeretet, emberi méltóság, szakmai tudás, legyen otthon azon a helyen, ahol időznek az azt értékelni tudó emberségesek, köszönöm,

2024.07.24. egy jól kitalált, múltja sincsen elmélet szerű az aminek a módján,igyekeznek elhitetni, hogy az jó lesz az Isten adta Népnek, bár nem mondták ki, hogy ne vetülhessen rájuk annak a felelőssége sem, mivel szerintem, a Hazánk maga az Isten adta Nép, s ha az elődeik még felvállalták azt, náluk már a vágyaiknak a magassága szerint van megfogalmazva, mintha a saját kultúrájukhoz nem is tartoztak volna soha, a magyar szó van minden előtt és közben na meg mögötte, emberekről beszélnek, akiket ők maguk hoztak a szavakkal össze, mint a valaha sem létezőből valami látszatos, nem emberi hát el sem várható tőle semmi ami emberies lenne, csak egy betanult szöveg, csupán az összeollózott elmélet, vagy a sajátjuknak a ki sem bontakozott formája, hiszen hol ide, hol oda tartozóknak vallják magukat, hol meg a felelősséget nem vállalva mondanak bármit, amit tán akik rájuk szavaztak, mivel nem hallottak és nem is láttak mást, hát még mindig el is hiszik, hogy az még érvényes, mert lebontani senki sem tudta, nem volt még a gyakorlatban, hogy önmagát tartsa el, viszont véleményezi azt, amiről azt sem tudja, hogy mi, a tudás hatalom, viszont szerintem jól akkor működőképes, ha megfelelő alázatban van már, az ember aki azt a sajátjaként magáénak tudhatja, amióta feltalálta, nem volt mása csupán az irigység vette körül, ami meggátolta abban, hogy a saját Hazájában megmutathatta volna, ím itt egy másik feltaláló, aki az embereknek a jó életminőségének az eszközét adná közre, csupán a módot nem találja abban a nem életszerűben, ami a Hazánkból lett közben, ah, azt a, teljesen megváltozott formára lett igazítva, nincsen felvállalva, csupán valami felé haladna, ha a sok mindenféle mellément döntéseik, nem szaladtak volna bele az összefüggésében látó döntökbe, annak amit a kitaláljukkal elérni nem tudtak, mert elfeledkeztek az Isten adta Népről, nem látták el a jó életminőséghez szükséges pénzzel, úgy elbántak az Isten adta Néppel, mint a sajátjaikkal, sem az öregedőket, sem a felelős szülőkkel élő gyermekeket, sem az elváltak, özvegyek, kisvállalkozók, az átmenetinek feltüntett időre, nincsenek ellátva megfelelő összegű pénzzel, viszont terhelve igen, hiszen nem szól vissza, mert nem tudja hol van az a határ, ha megszólalna, hogy sanyargatva van ahhoz képest, amit a Hazánkba teremtett jóval és széppel, ah hiszen a döntő még azt sem vállalja fel, hogy honnan jött, akkor nincs önmaga felé, szerinte nyugtázható teljesítménye sem, hiszen nem ösztönözte az, hogy a saját sorsával el tudjon számolni önmaga felé, az emberi tartás és az emberi méltóság, azon múlik, hogy felvállalják-e rá az igényt, mert, hogy szerintem, a fokozatosság saját magára nézve, az maga a tudásának a kontrollja szerinti, a saját belső tartása, ami kihat a tisztelhetőségére, hiszen abban is összefügg minden mindennel, a saját életminőségére igényes emberséges, már tudja, nem elég a saját legmagasabb tudásszintje sem, ha nem látja át azt, ami kivülről hat rá, mert az egyben a gátja is lehet, a tudásának a közreadásánál, a jól megérdemelt sikerének, a szavak, a mondatok, a kifejezések, a megemelt hangnemek, nem a semminek a növelését szolgálják, hiszen mögötte ott a hiteles tudás, ami mögött nincs hiteles tudás, az üresben marad, főleg, ha még óvatosak, mert arra is figyelnek, hogy az azt megelőző önmagukat, ne bontsák le, az éppen megint jónak tűnő, kitalált szöveggel, amivel csupán fokozzák a tudásnak hiányát, mert mögötte semmi tudás nincsen,

2024.06.20.
Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. évben került a julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemre, a használatát nem engedem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsák tiszteletben.

Mi minden várt akkor rám generációsan, azt így konkrétan még nem tudtam, viszont pontosan tudtam, hogy mit igen és mit nem szabadna megcsinálnom, mert nem voltam arra még az életkorom gyermekként nem volt hiteles, az úgymond felnőttek szerint.

Mondtam volna, ha hagyták volna, hogy mit ne úgy és másképp meg, hogyan lehetne, viszont nem érdekelt az senkit sem, a környezetemben.

A legyintést láttam és azt hallottam, hogy maradjank csendben, mert szerintük túl sokat beszéltem, igen tudom, hogy fölöslegesen, hiszen tán meg sem hallották, hogy mit mondok, csak azt jelezték felém, hogy maradjak csendben.

Írtam a néhány sorból álló rimecskéket, magamért, ha már beszélni nem hagytak, hát legalább a saját örömömre leírtam, az éppen akkori gondolataimat.

Paksról a Hergál Házból,
szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.18. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van a julamami védjegy, a használtatát nem engedtem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsa tiszteletben.

Ah, ami nem a gondolkodó agyadban született meg és nem vagy még felnőve ahhoz emberileg, amit felvállaltál, hát bizony, előfordulhat, hogy a hamisak tudják azokat a hajlított szavakat, vagy akár mondatokat, amivel be lehet vinni, kit hogyan és szinten lehet bevinni, a kerengetőkbe.

Úgy néz ki, ha nem találják meg a kulcsokat, tán túl sokan lesznek ahhoz, hogy még igazuk is lehet, hinnye má, s ezért most bocsánatot is kérek.

Lehet, hogy a túl sok jól kitalált és csupán általunk betartandók, úgy hatnak már sokakra, akiket úgy neveltek, hogy a szülei túl szigorúan várták el, hogy tartsa be a szerintük jól alkalmazható szabályokat és nem láttak más mintákat.

Ah, nekik bizonyára nagyon jól jönne, ha a feltaláltam szerinti tudásomat átadhatnám, számukra. Ki mikor és neki megfelelő fordításom által, magyarról át magyarra, ha más szinten nevelődött és egyéb megszívlelendő hatások nem voltak, amit még a nagyon tapasztaló idejében, magához vehetett volna.

Hiszen azzal, ha a saját még nem gyermek, viszont, még felnőtt sem, szakaszában az életüknek, tapasztalókként és a saját érdekükben magukhoz vehették volna, a saját belső kontrolljuk szerinti határaikat, a hajlításokat felismerve és azt kikerülve, ah, tán be is tartva, élhetnének.

Az önismerettől az önbecsülésig, úgy 20 óra az oktatásomból, tán jól jöhetne, minden családban most, hogy felismerj legalább egy ember, meg tudja különböztetni a hitelestől eltérőt és segíthetné a családtagjait.

Ah, aki megtanulta, hol van a racionális és a motiváló oldala szerint a saját maga szerinti, jó útja, vagy úgy is mondom, a belső kontrollja jelzését felismeri, alapot kaphat azon az úton, ahol emberileg biztonságban lehet.

Pénzhez tartozó hivatásukat gyakorlóknak szolgáltattam és utána megjött, a hamis sms, mondjuk számukra is lehetne figyelmeztető jelzés, a családtagjaimnak már hívás is érkezett. Úgy mutatkozott be, hogy a létező bankból hívta, telefonos egyeztetésre, az életbiztosításnak a létéről kérdezgettek engem néhányszor, nem érvényes kérdésekkel, régebbi dolgokra utaltak, ah.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.05.25. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, az értőként igényeseknek oktatom, ahova még lehet, ahol még fontosnak tartják és önmaguk felé emberileg teljesítenének, akiknek a belső kontrolljuk a saját idejükben jelez, számukra az egészséges belső egyensúlyuk.

Megelőzésként összefüggésében oktatom a feltaláltamat, közben, vagy amikor a sorsukban odáig elértek, megszólal önmagukért, mint a saját lelkiismeretük, még mielőtt a sorsukban megjelennének a fékek.

Hiszen eljutottak oda, hogy hiába minden, emberesedés nélkül, nem tudják megtartani azt, ami, sem a sorsukban, se a generációs feladataikban, nincs számukra feladatként benne.

Hiába vették el a lehetőségeket, anélkül, hogy a többiek tudtak volna róla, tán csupán egy időre, szállt el a lehetőségük, ha közben is tették a dolgukat, akkor is kitartottak a munkájukban, ha nem volt abban sikerélményük akkor éppen, a gyakorlati tapasztalatom szerint, nem végleg szállt el a lehetőségünk, hiszen naponta fejlődünk, mivel gondolkodva élünk.

Bevonzák a hasonlókat, ők, akik kitartottak a nehezekben, ha néha meg is inogtak, a könnyebb megoldásokat keresték, viszatértek oda, ahol gondolkodva élnek tovább és az emberi méltóságukat megtartó erőt ad, ha a nehézhez visszatérnek, mert a megoldások szerintem ott vannak.

Nem választják, a csupán számukra látható lehetőségek közül azt ami, a számukra még nem megérdemelt jólétbe kerülve, csupán a punnyadást hozza, azt megszokva, elhiszik magukról, hogy különbek másoknál, hiszen mindenük van amit akarnak. Abba aztán könnyen bele is punnyadnak, elvesznek, adni születtek és nem adnak, úgy hát a külsejükre rakódik, a nem nekik szánt jóléttől, a túlzásoktól kikerekednek.

Hát hiába minden magyarázkodás, hiszen a mások által elértektől, a lemásoltak által, a hitelestől eltárő, tán bejönnek a látszatára építettek, egy számukra kitalált mesében élnek, a nem nekik szánt jóléttől nem fejlődtek, az őszintéket elkerülve éltek, így életszerű tükröt nem láttak.

Erősnek mutatkozni már nem lehet, nem az elvárásaikat igazolják az érvek, hiába erőlködnek, megtartaniuk azt nem lehet, mivel se alapja, sem tapasztalt tudás ahhoz nincsen, esetleg a mások leutánzása is okafogyott lett, hát visszarendeződik minden a helyére kerül.

Meg sem tudják tagadni önmagukat, a saját kultúrájuk erősebb a felvett, leutánzott, behelyettesítettekben nincsenek számukra energiák, mert azt nem ők alkották, nincs benne a lenyomata se az energiájuknak, sem a munkájuknak, se nem a hivatástudatuk hozta létre azt.

Nem lehet megtartani azon a szinten, ahol a magukénak tudták mindazokat, mivel hiányoznak az alapok, amikben generációkon át, benne van az energiája mindazoknak, akik a sajátjaiknak teremtették azokat meg, nem gondoltak arra, hogy lesz valaki aki, minden tovább nélkül, meg sem fizette, csupán a magáénak gondolja.

Ah, ha nem illi az oda, magától rendeződik vissza, hozza felszínre közben mindazt, amit egy ideig lefedve tartottak, amikor ott az ideje felszínre jön az.

Tisztelet és az ahhoz meglévő tudás, se emberileg a maga fölött felvállalt feladathoz való érettség nélkül, most már nem megy, az elmélet kevés, az ahhoz adott, gyakorlati tapasztalatokból állnak össze, szerintem.

Az is különböző, kinél mikor van ott annak az ideje, hogy összefüggésében láthassa meg azt, a neki róla szóló egyet, azután ahhoz megint és újra jönnek és válnak, működőképessé az évek alatt érvek, ezt sem kikerülni, se felgyorsítani, hitelesen megtartani, életszerűen működésbe hozni, szerintem, nem lehet.

Az oktatásom az önismerettől az önbecsülésig szól, a gondolkodó emberek számára van, mint lehetőség, a telefonom kihangosításával, jó minőségben hallhatják ahogy oktatom, a hangomban ott vannak azok, amik éppen számukra lényegesek.

A Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami úgy történik, hogy úgy köszönök el, amikor már átmentek a szavaim, a bejelentkező számára érhetően, közben kontrollják, a személyiségüknek, szintjüknek megfelelő módokon.

A Julamami Magyarosan Agyalósa, az ahogy, emberies jelnyelven mondom, az általam elnevezett módon fogalmazom meg, minden mondatomat, amik bejelentkező sorsáról és az éppen aktuális, generációs feladatairól szólnak.

Hiszen teljesítenie önmagáért, neki magának szükséges, minden érte és a családjáról szól, az egészséges egyensúly miatt, nem választhatók el egymástól. Amikor megtörténnek a leválások, az is megoldás akkor éppen, hiszen aki nem tud alkalmazkodni, annak azt a maga módján és a saját lehetősége és megoldása szerint, szükséges megtanulni.

A családjuk tekintetében, hol az egyikük, hol meg a másikuk teljesít, kinek mi a sorsa és a generációs feladata, akkor szükséges egyiküknek, aki éppen emberileg érett arra, teljesítenie, amikor az még nem halmozódott fel, hogy ne menjen el addig, hogy az már gátolná.

Ha éppen várakoztatva lenne, a saját sorsának a teljesítésében, akkor ismételnie szükséges ahhoz, hogy ki ne mozduljon az egészséges egyensúlyából. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, a saját fejlődésemre, akár napi szinten is kellő időt szánok.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, a tenyérolvasó feltaláltamhoz és annak az oktatásához használom, az oktatásom közben átmegy mindenkinek, érthető lesz, a saját személyiségére szabva, az, hogy mit is jelentenek a szavaim számára, remélem, egyszer már hétköznapinak számító, emberséges nyelven megfogalmazva.

Mindezeket azért alkalmazom, hogy amikor lesz rá, kitűnő üzletember vevő, akkortól már, a sorsomat és generációs feladataimat teljesítettem, hogy helyén legyen az önbecsülésem és biztosítani tudjam, az elért szintemnek megfelelő, jó minőségű életemet.

Amikor szükséges, többféle módon és szintre, átfordítom, hétköznapi magyarról, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvre, úgy, hogy ott, akkor megérti, aki az oktatásomon jelen van és hallja azt is tőlem, hogy mit és miért, úgy fogalmaztam meg.

Julamami Magyarosan Agyalósa, az egy anyanyelvet beszélő gondolkodóknak, a Magyarról a magyarosra átfordítani, szerintem azt jelenti, amit a feltaláltam, a hivatásom gyakorlása közben, önmagam szerint fedeztem fel. Azt, hogy nem csupán szintkülönbségek vannak az emberek sorsaiban, azon belül is nagyon sok összetevőből áll.

Minden tenyér rajzolta, térképe, lelkes, szíves énje, személyisége, más, különböző időbnen és másképp történik.

Jól szeretném érezni magamat a hazánkban és a születési helyemen Pakson, ahol lakom, többünknek, a generációs házában, ide születve, itt a helyünk, a talpunk alatti földet, az előzők adták át nekünk. Nem bonthatjuk meg azt, hiszen hova lenne az elődeink életének az általuk munkával, alkotással megteremtett gyümölcse, ha nem becsülnénk meg azt, amit tőlük kaptunk.

Ide születtünk, itt a helyünk, ezt a földet erősítjük a jóval és széppel, mert a sok nehezítettben is, ha éppen, megtaláltuk és az lehetőségnek tűnt és nem voltunk várakoztatva éppen, pénzt tudtunk teremteni a kiadásainkhoz.

Megdolgoztunk érte, ismerjük a munkánk becsületét, ha nem becsülnénk meg azt, amit az elődeink ide teremtettek, önmagunkat sem becsülhetnénk meg kellőképpen.

Gondolkodó emberekként, mint a saját bevételünket, tudtuk magunkénak, a munkánkból, hivatásunk által, az alkotásunk által, ki miben, hogyan, hiszen mint a saját hazánkat, a magunkénak is tudhatjuk.

Ezt így hagyták hátra nekünk generációsan, hát araszoltunk, nem kapkodtunk, nem ártottunk, se nem bántottunk, menet közben, magunkra is megtanulunk jól vigyázni, emberesedünk.

Nem gondoltam volna, hogy 2024.05.06.csupán 85.200 forint lesz meg némi még apróbb pénz, amit nyugdíjamnak nettóból szánnak, hiszen azt modják, a számításuk szerint, nekem nincs meg a ledolgozott 40 évem.

Szerintem, a reményhez nekem már nincs annyi várakoztatásra szánt időm, na meg nem rólam szól az sem, nincs egyes ember, csupán sablonok, vagy belefér vagy nem.

Amikor a szavak, mondatok, kidejezések és mindenkor változtatva lettek, szerintem, addig forgatták, amíg nekik igazolva lettek, hogy a döntéseik helyesek.

Változtatva, úja és megint, úgy teljesítsem szerintük éljek, hogy nekem nem oldja meg, a hiányzó éveimet, már pótolhatnák, azt, az azóta nyugdíjasként ledolgozott éveimből, viszont az rólam is szólna, nem okoznak gondot maguknak, hát letudva.

Így, hát szedem a lábaimat, az okatásom és a Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatásomért megérkeznek, Pakson találkozunk, egy megbeszélt helyszínen és időben történik az oktatásom.

Az emberi méltóságom megtartásáért és az elért emberi és a tudásomnak megfelelő szintemet megtartva, a feltaláltamból lett oktatási módomat, a szintjének a megmaradása és a lehetséges frissen tartása mellett, az önmagam fejlesztését is biztosítani tudjam.

Bizony, bizony, számomra nagyon fontos, hogy a hivatásomat gyakoroljam, most már személyesen is találkozva az emberekkel és azzal párhuzamosan, a bejelentkezővel megbeszélt időpontban a, heringesa1@gmail.com által átküldött tenyérfotókat leolvasom. A +36302470589 telefonom kihangosításával,jól hallhatóan, történik a szolgáltatásom.

Mindennek megkérik az árát, amire futja, a bevételemből arra költök, szigorúan betartom azt ami számomra fontos, a tartásom és az emberséges méltóságomnak a megtartása.

Nem fogadom el a szívességeket, magam kontrollálok mindent, amit megalkottam, hogy hol tartok, mennyi az ami azt mutatja, hogy lehetséges az számomra, a saját hazánkban, 42 évesen kezdtem hozzá, most a 73 évemben vagyok, megyek tovább fejlesztem, amit és ahogy tudom.

Így hát, az eddigiek szerint, amíg élek dolgozom, addig élem a saját életemet, amíg az emberi méltóságomat megtartani igyekszem, tehát dolgozom. Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó vagyok.

S remélem megélem, hogy behivessék az oktatásba, mindazok, akiknek lehetőségük lesz, még időben, megelőzésként, megtanulni tőlem azt és úgy, ahogy az általam átmegy, mert működnek az érveim, s egyenlőre még, nem tanítottam se be, sem meg senkinek, hát csupán én tudom hitelesen oktatni.

Lényeges, hogy hitelesen tudjam a magam számára, fontosként, bizonyosnak tudni, hogy a legnagyobb gátak között is, megcsináltam, be és megtanítottam, ha lesz rá igény, s ha találok, megfizethető szolgáltatót, aki garantálja azt amit nyújt, azt hitelesen biztosítja, a Julamami védjegy számára is.

S megelőzésként alkalmazhatóan, a feltaláltamat, tovább tudják oktatni, akik majd, megtanulják tőlem, megtartva, a szintjüket és akár a hivatásuk mellé vehetik, kialakítják általa, mint a saját belső kontrolljukat, s az érveiknek a hitelességét is képesek lesznek, megtartani, hiszen fejlesztő hatása van.

Addig is, az ingyenes, számomra használható szolgáltatásokkal próbálkozom, amiből már nagyon kevés van, viszont ami használható, a feltaláltam oktatásához alkalmazható, ahhoz minőséget adó, számomra használható, ingyenes lehetőségek nincsenek.

A fizetős lehetőségek díjai, nem az én árkategóriáim, az önbecsülésemért, az aprópénzt, amit a nyugdíjam helyett kapok, abból megélni nem lehet, így hát, a saját hazánkban lévő megoldást, már sok éve keresem, ami számomra jó szolgáltatás lenne, eddig még nem leltem meg.

Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért,
egyéni vállalkozó, szeretettel, a julamami védjegy.

Nagyon sokan tisztelték meg a
generációs házunkat, azzal,
hogy eljöttek, olvassam le a tenyereiket.
A hazánk különböző területeiről és más országokból is érkeztek.

Az első Tenyérelemző elnevezésű, napomtól kezdve,
kiment a létezésem és a tenyérolvasó tehetségem, több országba, nem volt szükségem a hirdetésre.

Megéreztem és meg is fogalmaztak ott nekem, egy nemzetközi táborban, hogy őszintén örülnek az emberek annak, amit a tehetségem által hallanak tőlem, az úgy van. Ami kiegészült azzal, hogy az 1999. évben, egy nemzetközi akadémián, prevenciós végzettségű lettem, kitűnő megajánlott diplomát vehettem át, a Hazánkban.

A következő lett, a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy,
ami által, igyekszem naponta bemutatni, hol tart most 2024. évben az összefüggésében látásom.

Megtartjuk az önbecsülésünket, túl hosszú volt az idő, amíg várakoztunk, mert el akartuk hinni, amit hallottunk.

Természetesnek tartottuk, hogy értünk is szól, az ami történik tíznél is több éve, hiszen ide születtünk, teremtettük a jót és a szépet.

Mindazért, amit ide, a hazánkhoz teremtettünk, tíznél több éve várakozunk, nem várunk mást, csupán azt és úgy, ahogy mi a hazánkhoz adtunk, azt azon a szinten vissza is kapjuk.

A munkánk becsületéért, az emberségünkért, a Hazaszeretetünkért, hiszen, egész életünkben dolgoztunk.

S, ha közben, vagy egy ideig, vállalkozókként, nem volt munkánk, hát nem volt miből fizetnünk sem, ami már látszik a nyugdíjamon 2024.évben, 85.200 és némi még apróbb.

Annyi mindent mondtak, nagyon tudták, hogyan fogalmazzanak, el is hittük gondolom sokan.

Ah, amikor látták, hogy sokan vagyunk, akik bár dolgoztunk és mégsem értük el a 40. igazolható évet, elhittük, hogy majd beszámítják a gyermekeink számát és adnak érte éveket, elhittük mint a mesét. S mivel túl sok volt a várakoztatási idő, gondolták elfelejtjük amit tán, megoldásnak mondtak és nem kaptak visszajelzéseket, mert várakoztattak.

Aztán, mivel, magam igyekeztem megoldani a dolgaimat, amikor nem volt munkám, bizakodva vállalkozásra adtam a fejem, így jutottam el idáig, hogy kockáztattam, mert tudni akartam, hogy lesz nyugdíjam.

Most meg nézek ki a fejemből, jól megjártam, nincs igazolható 40 évem a nyugdíjamhoz, na meg nettógól lett kiszámolva, az is jól jönne, ha egyáltalán szeretnék megoldani, már sokan vagyunk hasonlóképpen. A saját hazánkban ahova teremtettünk a munkánk, hivatásunk által, nem vagyunk ellátva annyi nyugdíjjal, amiből meg tudnánk élni.

Gondolom, ha akarnák, hát azt is bele tudnák számolni, a már nyugdíjasként eddig betöltött, a hivatásomat gyakorló éveimet, hiszen, amióta nyugdíjas vagyok is gyakorlom a hivatásomat.

Mindannyian itt akarjuk a hazánkban megélni, hogy nem maradunk ki a jókból és szépekből, mi sem, akik nem értük el a 40 munkával, hivatással, igazolható évünket, kapjuk meg azt, amit bele és hozzá adtunk, a szülőhelyünkhöz, tehát, mindazt a szépet és jót, a Hazánkhoz is teremtettük.

Nincs kedvünk, sem az életkorunk szerint időnk, hogy arra várjunk, lassan nem tudhatunk magunkénak semmit, amiért dolgoztunk életünk során, átnevezték, vagy más formája van már annak.

Ah, tán máshova lettünk besorolva és nem is tudunk róla, az emberies feltalálók nem ugyanoda vannak tán sorolva, pályázni sem tudunk, vagy már sehova se tartozunk, hiszen 70 éven túl vagyunk.

Nem valószínű, hogy ismeri a kultúránknak az apró tisztelhető fontos és lényeges részleteit, mivel az egészséges körforgás miatt, aki a saját szintjét elérte és a munkájával a munka becsületét felismerte, nem bánik úgy azokkal, akik számára az alapokat adták, a munkájukkal, hivatásukkal, a szakmai tudásukkal, úgy viselkedik, mint az Isten adta Nép egyik tagja, snem úgy, hogy a családján belül, oda ahova az való és megjárna, még az oda megjáró tiszteletet sem adja.

Azzal nem gondoltak, hogy addig megyünk, amíg megtaláljuk a megoldásainkat, hiszen nincs másunk, mint a Hazánk, az önbecsülésünk, az emberségünk és a tudásunk, na meg a hitelességünk.

Tán, azt gondolják, hogy hallgatunk, csendben, a kiszolgáltatottságunk miatt, elvándorlunk, ha a saját Hazánkban, az önmagunknak megjáró tisztelet alapban, nem kapjuk meg.

Most 2024. májusában, a saját önbecsülésünkért és ha van még, az emberi jogainkat is a magunk módján, meg akarjuk védeni, keressük hozzá a lehetőségeinket.

Hát, a hozzáértő emberségesek, intézzék úgy, hogy az önbecsülésünkről, az emberi tartásunkról, mi magunk is gondoskodni tudjunk, mert anélkül nem tudjuk megoldani.

Azzal is, hogy az árak magasságának, nem megfelelő összegű nyugdíjunkhoz, annyi pénzt tudjunk egyéni vállalkozókként teremteni, hogy a saját eltartásunkról gondoskodni tudjunk, jól kitalált módja ez, a kiüresítő várakoztatásnak, hiszen előbb vagy utóbb majd csak belefáradunk.

Nem bízunk már szinte semmiben amit felettünk döntenek, hiszen valaki kitalál valamit megint és az megint nem értünk szól és az nem hozna jót nekünk, nem az egyes emberhez igazodik.

Hirtelen felbukkanva, nem ad az emberségével sem a hozzáértésével garanciát számunkra, a fokozatossággal lehetne, bizonyítani és arról szinte azonnal kommunikálni, mert az biztosítja a sorsukért aggódókat, hogy meg tudják-e tartani azt ami még megmaradt, ahhoz hiteles igazolásra van szüksége, az Isten adta Népnek, a Hazánknak, mert szerintem, a Nép maga a Haza.

Ha nem tudjuk megtartani azt, amit ide teremtettünk és ha elfogyott minden, amit az öregségünkre spóroltunk, pedig azt mint szerető szülők, már, hátra szerettük volna hagyni, a következőknek, akkor már, nincs mit örököljenek, hát ők is hiányt szenvednek. Az emberi méltóságunk nem engedi ezt meg, a tartásunkat megőrizzük, a tudásunkat át szeretnénk adni, hogy másoknak is legyen meg a rálátásra, az összefüggésében látása, a velükvaló történésekre.

Tán csak nem azt is, tőlünk várják el, hogy akár naponta legyünk tisztában mindennel, mert annak a nemtudása nem mentesít, azt a, akkor sem, amikor azt, nagyon gyakran változtatják, hogy az igazságukat igazolják azzal is, megmondták, leírták, hát látható az, nincs mit reklamálni.

Ahhoz, hogy tisztában legyen a vezető az emberek véleményével, szükséges lenne arra a tudásra, amit feltaláltam, emberismeretnek neveztem el, az egyik szintjét, amire építem és szinte naponta fejlesztem fel, a hétköznapi életünknek a megértéséhez.

Na nem úgy, mint egy tolmács, leginkább csupán lefordítom azt, amit a tenyereikből leolvashattam a 30. év hivatásomat tapasztaló időszakában eddig és nem állok meg, megyek tovább. Tehát ebből ha felvállalná valaki értően, a megvételéről dönteni képesek közül, még szakma is lehetne és a gyermekeiknek a közösségbe is járása mellett, vagy a szüleiről való gondoskodás mellett, is működhetne, jó időbeosztással, pénzt hozna a konyhájára, s a gyermekeinek a megőrzését nem kellene másra bízza, inkább nevelődhetnének általa.

Már látszik, hogy úgy gondolják, hogy amiért ide a Hazánkba születtünk és bele teremtettünk, a kényelmük szerinti, túl gyakori megváltoztatott döntések miatt, abban nekünk, napi szinten frissen felkészülteknek, kellene lennünk, ennyi nyugdíjból az nem megy nekünk, viszont azon vagyunk, szorgalmasan, tájékozódni igyekszünk. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésrt ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évtől a julamami védjegy.

Az életünket végig dolgozva, a jól megérdemelt pihenésünk helyett, egy másik kultúra szerint, minden újat és átnevezettet, meg kellene tanulnunk értelmezni és az azok szerint, be is kellene tartanunk.

Prevenciósként gondolkodom, ha nem jelezte számunkra senki sem, hogy nem a magyar kultúránk, se nem az anyanyelvünk szerinti megfogalmazásban történik a győzelmük után, kint maradtunk. Azt a, akkor lehet, hogy nem kaptunk esélyt semmi jóra szépre, a tudásunkban, az önmagunk általi fejlődésre, ha nincsenek fordítók számunkra, ahhoz a kultúrához, a valóságnak megfelelően értelmezni nem tudjuk.

Nem gondoltuk volna, hogy át lesz nevezve minden, amibe bele születtünk és ahogy nevelkedtünk, ahova mi magunk az ide született Nép teremtettünk, mert ez Hazánk nekünk, azt a.

Az nem érvényes, a győzelmük után már ránk és nincs helyette másik, ami a sajátunk lenne, a saját Hazánkban, az itt nevelkedő, gyermekekért, ami rólunk is szólna, az ide teremtő és itt maradó korosodókért, akik ide teremtettünk.

Az, hogy meddig dolgozhatunk, s mikortól kezdve veszik át a felelősségét, annak, hogy itt élünk és tudatosodik bennük, hogy mi akkor is itt voltunk, belőlünk lett a Hazánk, mi vagyunk az Isten adta Nép, akik ismerjük a munkának a becsületét.

Feltételeztük, hogy talán, reménykedhetünk, hogy lesz nyugdíjemelésünk, na hiszen, akkor úgy éreztük, tiszteltek, mint ide született, az életüket itt ledolgozó embereket, akkor még védett korúak lehettünk.

Amit megszabtak számunkra, a saját kultúrájuk, gondolkodásuk, neveltetésük szerint, abban éljünk és oldjuk meg, amikor, ami a jóban és szépben történik az nem rólunk szól. Tán, ahhoz szükséges lenne, pontosan tudnunk, ismernünk, azt a kultúrát is, amiért, aki a döntéseket hozza, ránk hárítja a felelősséget.

Már azt sem tudjuk, van-e jogunk bármihez, amit ide a saját Hazánkba teremtettünk, persze az árak és a ránk rakott, nem rólunk szóló felelősséget éljük. A számunkra nem kedvező döntéseik vannak csupán, nem ismerik a hétköznapi valóságot, van ahova az nem hat, nem életszerűek, ahogy az látszik, a számokhoz igazítottak.

Sem, nem adnak egészséges közösségi élettereket azok, amikben, nem a saját kultúránknak megfelelő szabályok szerint élünk, se az egyéni szabadságunk léte, nem ismert számunkra, szinte naponta, megszabják át az életminőségünket.

Tán arra számítanak, hogy nem ússzuk meg és a hirtelen változtatások következtében, kiüresedünk, leépülünk, átlátszik ám, hogy azon vannak, mi módon tudnának, hiteltelenné tenni bennünket, miközben azzal önmagukat minősítik alaposan le.

Mert, akár naponta többször is változtatnak, tán remélve azt, hogy azt, a sokat, már elviselni úgy sem tudjuk, hát megoldjuk helyettük, hiszen, azáltal is fejlődünk.

Nem tudom, van-e magas szinten végzett, a gyakorlati életben is tapasztalt szakember, a Hazánkban, aki naponta, sok éven keresztül, a gyakorlatban sokat tapasztaltan lett hitelesítve, az emberek által.

Aki fel tudná vállalni, a Hazákban a jóra és szépre várakozókként, hol tart most az egészséges egyensúlyunk, hol vannak az emberséges határaink, hogy megmaradjon az emberi méltóságunk.

Az önbecsülésüket meddig és meg tudjuk-e tartani, hol tartanak most, felmérik-e naponta, az emberektől elvárható tűréshatárt, felismerik-e, az itt élő embereknek, az elviselhetőségnek a határait.

Várakoztam 14 évig, most eljutottam oda, hogy lehetne utánozni, megélni mindazt amit én átéltem, a tehetségemnek, az emberséges formája mellett.

Amit a Tenyérolvasáskor és az oktatásomkor, egyenesnek mondok, az egyes emberre vonatkozik, mindenkinél más.

Az egyes ember, személyiségnek a belső kontrolljának az ereje attól függ, hogy mit hozott a tehetségének, mit hagyott meg a családja a számára, generációs feladatnak.

Mit hozott a saját sorsában, a következőnek, mint követendő alapnak, mennyit tud az egyenestől el nem térve megoldani, mint a saját sorsát teljesítő ember.

Vagy mit talált meg, még saját feladatának és feltalálta-e azt, amit a tehetségével hozott, mint teljesítendő, emberileg érettként, számára már, teljesíthető feladatot.

A feltaláltamnak a hitelességét, a tömegnek számító emberekből, az engem megtisztelő emberek, sokan, bebizonyították, személyes találkozásunk által és ha az online világa által, vették igénybe az oktatásomat.

Az oktatásomat, a saját tudásuk mellé, eszközként vették, hasznukra van, a tudásukat kiegészítette az, akkor életszerűvé vált. S azzal, ahogy azóta élnek, amióta hasznukra tudták fordítani, azt a tudást, már elértek oda, ahova.

Mindaz, amiből akkor amikor megtanulták, átvették a számukra hasznossá váló tudást, annak megfelelően, annyit meríthettek belőle, amire akkor képesek voltak.

Vannak akik a jólétüket elérve, meg vannak azzal elégedve, nem változnának és ahhoz ragaszkodnak, közben megváltozik körülöttük minden, azt meg észre sem veszik, a tapasztalatom az, hogy csupán addig, amíg rés nem kerül bele, mert akkor csak a fejükből nézhetnek kifele, nem naprakészek arra, amit akkor látnak majd meg.

Az emberismeret, egy életre szóló, napi szinten fejlesztésre utaló folyamat, nem áll meg, nem tart szünetet. Úgy hát, szükséges ahhoz a jól felkészültek sokasága, akit a helyére tesz, az a tudás, a szakmájában is, hogy az egyenes, az a személyükre szóló egyenes.

Nem lehet sablonba rakni az embereket, mert előbb – utóbb, a sablon emberesedik azáltal.

Az elért szintek, az emberies szint, az amit a tehetségemből adódóan, az emberségemmel segítőként, a hivatásommá lett, 1999. évtől, van ahhoz megfelelő diplomám.

A pénznek a szintjeit nem ismerem, nem volt szükséges megtanulnom, mert nem volt belőle annyi, hogy befektetni valóm lenne.

Ha megelőzőként, fel tudtam volna készülni arra, amiben most vergődünk, ah, nem ezt érdemelve, akkor, megtanultam volna időben, felnőni, ahhoz, hogy rájuk szóljak, akkor rögtön, amikor az egyenestől eltérésüket, észleltem.

Ha nem kapja meg a hiteles, életszerűvé tehető tudást, a megbecsülést és a lehetőségeket ahhoz, hogy oktatni, nevelni tudjunk általa, akkor az már véglegesnek látszik. Pedig olyan nincs is, hogy végleges, vagy vége van valaminek, mert ami a végének látszik, az személyemre vonatkoztatva, Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev, mint az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásom, szerintem, a következő számomra elérhető, szintnek a kezdete.

Tömeg várakozott és folyamatosan érkeztek, 1994. évben, a Hazánkban megrendezett helyen, egy nemzetközi táborban, ott olvastam le a tenyereiket, az engem megtisztelőknek. Média is volt, a helyszínen több országból, az ott jelen lévők által, miután leolvastam a tenyereiket, általuk hitelesítve ment ki, a híre a tehetségemnek, azokba az országokba ahonnan oda érkeztek.

Nem volt szükségem hirdetésre, mert a következő naptól, érkeztek hozzám, annyian, hogy az tömegnek számít, akik megtiszteltek az érkezésükkel.

Azonnali sikert éltem meg, amivel együtt járt és nagyon sok gondot okozott, az egész családomnak, a nagyfokú, helyi irigységnek a megnövekedése.

Megtanultam mit, miért, hogyan tudom úgy megoldani, hogy a családom is tudjon, a közös generációs házunkban, a nagyon sok ember érkezésével együtt élni.

Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó hatásáért, az arra már igényes emberek, más országokból is, újra meg újra eljöttek.

A bejelentkezésüknél, megkérdeztem, mennyit éltek már meg, abból amit a Tenyérolvasásom által hallottak tőlem, ki évente, mások meg később élték át.

Leginkább, pár év elteltével, amikor az általam elmondottakat, már megélték, 80 százalékban, ehhez ragaszkodtam, aztán, a Tenyérolvasásomnak a hatásáért újra megérkeztek.

Mindazt, a tehetségemből lett hivatásomért, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasásnak, a számukra azonnal átérezhető, hiteles, minőségéért.

S később, amikor ott volt az ideje annak, a sorsukban, a belső kontrolljuk szerinti, saját gondolkodókként döntésük okán, több mindenféle történéseiknek, a hitelesítő hatásaiért.

S amikor már emberileg elég érett lettem, meg és feltaláltam, egy nap alatt, egy számomra teljes ritmusban, oktathatóra megrajzoltam.

Az ujjak végétől, a könyökig érő rajzolatokból, a sorsokat leolvastam és a minden embernek más és mást mutató generációs feladatait is felsoroltam.

Tömegnek számít, amennyi ember megtiszteltek az érkezésükkel és elém nyújtották, a
nyitott tenyereiket, amit a feltaláltammal, már összefüggésében olvasom le.

Itthon, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, táborokban, találkoztam nagyon sok emberrel. S azon kívül, mások által megszervezett helyeken, előadásokat tartottam, több városban. Neves, turistákat fogadó, szórakoztató helyeken, más országokból, gyakran, több busszal is érkezőknek szolgáltattam, tolmács általi fordítással.

Tartást adott emberileg, idő közben, megtanultam a toleranciát, hétköznapi szinten megélni, ahogy, a tudásom érett, ahhoz egy időben, párhuzamosan az alázatot is gyakorolni.

A rajzos oktatásom és az ahhoz megfelelő alázat, adta, a velem szemben, egykor nyitott tenyereikkel ülő, emberek által visszajelzettek, adták azt, hogy együtt örültem velük.

Azon, sikereknek a gyakoriságát, nem vettem úgy, mintha azt, csak magamnak köszönhettem volna, hát lett mindenért, állandósuló, tartást biztosító, ajándék érzetem, Hazaszerető lett belőlem.

Személyesen már nem találkozunk, viszont 2009. év óta, a személyes találkozásokkal, párhuzamosan az online világnak is szolgáltattam, most azt folytatom a következőkben tájékoztatom, hogy most a 2024. évben, mi módon, gyakorlom a hivatásom.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy.
https://julamami.com, a tájékozódásához.
heringesa1@gmail.com, az üzenetváltásokhoz,
Tenyérolvasáshoz és annak,
a saját feltaláltamat, általam történő oktatásomhoz.
+36302470589 telefonom, ami által tájékoztatom.
Hétköznapon 10.00 és 12.00 óráig várom, a hívásokat.
Szombaton 10.00 és 12.00 óra között veszem fel a telefonomat.

Ha a 60 vagy 90 perc a tenyereinek a leolvasásához szükséges idő, közben többszőr is megkérdezem, hogy hallott-e mindent amiért megtisztelt a tenyereinek a leolvasásával, amit látok mindent leolvasok, elköszönés előtt elmondom a számla számot, ahova a következő napon várom a tiszteletdíjamat, a megjegyzés rovatva kérem írja be, Heringes Árpádné ev. az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásomnak a díja: 21.000.-Ft/Fő.

2024.08.20 napjától van lehetősége. A 20 órás Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami

A 20 órás csoportos oktatásomra bejelentkezni, együtt egy időben, személyesen, egy helyszínen, egyszerre 3 főnek tartom, az oktatásomat. A díja: 340.000.-Ft/Fő. a 2024.évben.

Tisztelettel tudom ajánlani, azt amit mástól nem tud megtanulni.
apró és lényeges részletekre is kitérő, Tenyérolvasást vesz igénybe. Ha emberileg, már van arra igénye, a találmányom általi, a tenyereiben lévő vonalainak, a sorsának bonyolult, vagy egszerű képleteinek, a hiteles, csupán tőlem hallható, leolvasásomat igénybe venni.

A saját sorsának gyakorlásához és a generációs feladatainak a megismeréséig, az összefüggésében látásához fog eljutni.

Kinek mennyire van szüksége, hogy megértse, emberileg a saját sorsához felnőni, a tolerancia megtanulása nélkül, nehéz lenne. Ahogy fejlődik az oktatásomkor, a Tenyérfotók leolvasása által, a részletes tudást is veszi magához, a saját életritmusának megfelelően.

Úgy kerülnek a helyére az addigi megélései, a lelkes és a szíves énje szerint, szintet lépve, motiválóként, gondolkodva kezd élni.

Rájön menet közben, nincs még készen, valaminek a vége, az egy róla szóló, másik szintjének a kezdete.

Az élete ritmusa, a saját sorsának, az egyensúlyban maradásával, az egészséges körforgásához való alkalmazkodni tudásával, az önismerete által, valósul meg.

A részletek meg és átbeszéléséhez, amikor a Tenyérolvasás közben, a lelkiismerete által, a belső kontrollja segítségével, át is éli, igazolva érzi, összefüggésében látja.

Mindazt, ami a sorsában addig már megvolt, az oktatásomnak a menete közben, azokat vissza is igazolja, az átélései által a sorsa.

Ahol, a Tenyérolvasásomhoz, heringesa1@gmail.com, által, számomra átküldött tenyérfotókat,
kinagyítva látom, s a fotóknak megfelelően, hitelesen,
megtörténik a Tenyérolvasásom.

A +36302470589 kihangosított, egyszerű telefonom által történik az oktatásom is.
Pakson a Hergál Házból. Szeretettel, a julamami védjegy.

A szolgáltatásom elvégzésénél elköszönésként, ha megengedi, mondok néhány mondatot.
A tiszteletdíjam: 21.000.-Ft, arra kérem, hogy másnap átutalja azt át számomra.
A megjegyzésbe, Heringes Árpádné ev. kerüljön.

Mivel az életkorom nem visszafelé számol, most jutottam el oda, hogy fel tudom vállalni.

Felzárkóztatásnak neveztem el, mindenkinek más a sorsa, önmagához képest, igyekszik fel a saját szintjére, amikor már elérte, onnan indulhat el, a következő szintjére.

Nem várakozik, nem üresedik a saját szintje alá, napi szinten, teszi a dolgát, a saját sorsának, generációs feladtának megfelelően, nem punnyad, inkább, a saját fejlődésével is törődik.

Mind a két tenyeret leolvasom összefüggésében oktatom.

Két érintett szülőnek és a gyermekének szánom, azt a 20 órát, amire beérett a tudásom.

Nagyon nagy a sok éves, napi gyakorlatban a tapasztalatom, a tehetségem adta, a kezdetét ennek, amiből lett a hivatásommá, fokozatosan, lépésről – lépésre, önmagamért is felelősen haladtam.

Több mindent éltem meg, párhuzamosan törlesztettem, amit az elődeink nem tudtak megoldani, a megcsináltam szót, mivel volt miért, sokszor tudtam közben, kimondani. Csupán tettem a dolgomat, addigra már otthon voltam a saját sorsomban, az aprócska sikerélményeim sora, ami, egy idő után, össze adódott és adta a tudásomat.

Mára már, tömegnek számít, akikkel, szinte naponta találkoztam, viszont, inkább, egyenként ültek az emberek, velem szemben. Megtiszteltek és megadtuk egymásnak a tiszteletet, amikor megérkeztek, leültek velem szemben és kinyitották, oda nyújtották, a Tenyérolvasáshoz, mind a két tenyerüket.

Csoportokat oktattam, egy oktatási központban, a nagy faluban. Volt ahova, meghívásra érkeztem és nagy létszámú hallgatósággal, tömegeknek számító sokasággal és sokféle, más és más kultúrájú, végzettségű, szintű, emberekkel is találkozhattam.

29 év telt el azóta, most is még, szinte napi gyakorlatom, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Mivel átmegy rajtam, minden kívülről hozott, a szolgáltatásom által, hát nem mondhatja senki, hogy ha nem tudja, hát oktatja.

Frissen tart az írás, a festés, viszont ha nem vitte ki kellőképpen, azokat az energiáimat, amik összejöttek, a saját szintemen, az összetett tudásom által, fejlesztem tovább, az oktatási formáját, a feltaláltamnak.

Mivel átélem a saját életemben, a saját elért szintemnek megfelelően, a szintváltások szükségességét, hát tudom, mit jelent, amikor nem tudják kivinni, a tehetségesek, az intelligensek, a gondolkodókként élők, mert még nem érettek emberileg arra.

Nincs ott az ideje, hogy feltaláljanak, a szakmájuk, tehetségük által valamit, amit az Isten csak nekik szánt, hát megszenvedik, keresik a megoldásokat. Ugyan, hogyan tudják levezetni, mindazt az összegyűlt energiát, ami arra tornyosult bennük, hogy feltaláljanak. A saját Hazájukban maradva, annak is és a benne élőknek is a hasznára legyen az, a többlet, amit bele tudnak teremteni általa, a közösbe, amitől fejlődik a Hazánk.

Egy Haza ez csak egy, ha már megjött hozzá az eszed, szoktam mondani az oktatásom közben, az azt jelenti, abban az élethelyzetében, hogy önmaga szerint, jól, meg tudja oldani.

A csapdahelyzetek sokasága lebeg, rebeg, körülöttük, hátha becsaphatja őket és bele csalhatja, a csapdák egyikébe, ha nem jön felszínre az időben, az egész családra hatással lehet, a nem odaillő helyzet.

Az életkorom, s a tengernyi hétköznapi élettapasztalatom, megóv mindenféle, könnyebb megoldásoktól, mint, az őszinte, mindannyiunkat, akik már az életkoruk szerint, megéltünk sok mindent, ismétlésekben is.

Így hát, a saját megtapasztalásunkkal, bennünk vannak, a belső kontrollunk féle, figyelmeztető, felismerhető hatású fékek. Nincs fölösleges időnk, se pocsékba menő a várakoztatások, nem tesznek jót az egészséges egyensúlynak, senkinél sem.

Legfeljebb nem beszélnek róla, az elismert szakemberek, velem meg miért vennék fel a kapcsolatot, hiszen ők jól menőként, éli meg a sikereiket.

Miért foglalkoznának azzal, hogy van itt a saját Hazánkban, egy feltaláló, a nehézben araszoló, emberséges. Heringes Árpádné, prevenciós, én, jó magam, aki nem hagyja elkallódni mindazt, inkább, összefüggésében érvekkel oktatom, fejlesztem tovább.

Vagyunk biztosan, nem tudom, kik Ők és hol vannak várakoztatva, hasonlóképpen nem ismételnének, mert tudják, hogy fölösleges lenne, nem old az meg semmit sem.
Remélem túl sokan nem adták fel, se nem hátráltak ki a hivatásukból, vagy megszeppenve, egy gyenge pillanatukban, a könnyűhöz nem társultak.

Vagy tán, a híresedni vágyókkal, sem a nevesedésükért, nagyon sok pénzért, a lassan tömegesen araszolók, közé, sorba nem álltak.

Értem én, hogy szükséges, a hétköznapi életünkben számunkra meglévő, az Ő napi gyakorlatukból, a túlzók általi könnyűben, a hiányzó nehéz energiákat magukhoz venni.

Mivel a boldogságra vágytak, elfeledkeztek a boldogulásban, a néha szükséges az araszolás, az ismétlés akkor is, ha az nem hozza meg, a jól megérdemelt szintet és a biztonságot nyújtó tudás általi jót, azzal se még.

A semmire várni, az üresedéshez is megszenvedni, mindenki más belső kontrollt és más időben megvalósíthatót, hozott a születésével. A gondolkodó agyunk, a napi sikerélményekre éhesen, nem várakoztatható, mert az nem az egészséges körforgáshoz való.

Azért legalább ennyit jó lenne, ha tudnának, a megelőzésben, nem otthon lévő, se nem jól tájékozott, járatlanként is döntő emberek.

A büntetés az nem azonos a neveléssel, szerintem, nagyon eltérő a magyar kultúrától, akik felvállalták, nem gondolták, hogy csupán azzal, ami valamikor még, lehet, hogy a családjukban, működött, ma már nem tudnak, maradandóan, eredményesen hatni, nem működik.

Mind más sorsot hoztunk, mást törlesztünk generációsan is, teljesíteni lenne szükséges mindannyiunknak. Azt a, hogy ne adjuk tovább, se üresjáratosan, át, a már nem működő megoldásnak, csak tűnőket.

Hiszen, tovább megy és nem tudnak mit kezdeni vele, csak rájuk vetül, terheli mindaz a megoldatlan, őket. S ha nem vállalják fel, viszont látják, tudják, nem működik a régi, mégsem változtatnak, ők is túllépnek rajta.

Feltaláltam valami nagyon jól működő, rajzos megoldást, az intelligensek néhányan már, magukhoz vették, az oktatásom által, a tudásomból, s a számukra átvehetők, naponta, jól működnek az életükben.

S azokról, a hétköznapi életükben, beszélnének, nem maradnának, megoldatlan helyzetek, akik nem tudják az értelemes életüket helyre hozni, vagy a megélhetésüket is, biztosítva élni az életüket.

A megelőzésben történő, önmagukkal való szembesülés, a sorsuk ismerete, a generációs feladataik teljesítése, nélküli módszereknél, nem hallom, se nem látom azt közreadva, igazolva, a jó eredményeket.

A most fontos, mert minden egy időben történik, a múlt, a jelen és az azzal járó teljesítéseknek az életszerűvé igazodása, kinél mennyi idő szükséges, viszont igazolva van, hitelesen.

Szükséges lenne, a racionálishoz társítani, a motiváló énnek, a jó minőségét, eszközökkel, csoportos oktatás lehetőségével, biztosítva, feltaláltamnak, a saját magam szerinti, igazoltan jól működő, hitelesen történő, oktatásom által.
Valakinek fel lenne szükséges vállalni, képviselni, hogy ne maradjon, kezelhetetlen maradványa, több generáción keresztül ártva.

Sokan lehetnek, a ki nem derült, felszínre nem hozott nem kevesek, amiket igyekeznek elmismásolni, hogy ne tudódjon ki, mert nem tudják azt felvállalni.

Azzal is szükséges lenne tisztában lenniük, hogy nem tudnak addig fejlődni, amíg nem szembesültek azzal, ami megigazítaná a belső tartásukat, felerősíthetné az önismeretüket, mert arra szüksége lenne és mindenkinek.

Tiszteletem. Felvállalom, a magam által feltalált, mások által nem ismert, oktatható módon, megélve, átélve, életszerűvé téve, hogy a döntőket tájékoztatni tudjam.

A Megelőzésben találtam meg magam és a feltaláltam is abban van, emberi jelnyelvnek neveztem el, amivel megóvhatnánk, a tiszteltjeinket, szeretteinket is egyaránt, meg lehetne előzni, mindazt, ami már láthatóan a felszínen van.

Ugye nem, tudás nélkül, érvek nélkül döntenek, nem igazolja az sem, ha valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mennyit hátráltatják, még a következő generációkat is.

Nem várhatok tovább, majd csak lesznek, akiknek fontos a családjuk és a tiszteltjeik és értőkként olvassák, heringesa1@gmail.com, +36302470589 által meg tudjuk beszél, tájékoztatni tudom.

Még, akkor is, felelőtlenség, ha van hozzá az életkorból még bőven, ha korosodóként, már nincsen, egyformán várakoztatva lenni, a saját Hazánkban, méltatlan, a szintünk alatt araszolni, nagyon, nagyon, nagyon nehéz.

A legfőbb feladatunk, Anyákként, megtartani az egészséges, lelkes, szíves, motiváló énünket, azt a tartásunkhoz és az emberi méltóságunkhoz igazítjuk. Mint a gondolkodó agyunkhoz igazított, a jó döntéseinket meghozva és azáltal, életszerűen jó mintát mutatva.

Az egészséges egyensúlyukat megtartani, igyekszünk, mindazok által, amik kezdenek, nagyon divatossá lenni, többféle hatás helyett, most inkább egy erősödik fel, amivel azonosulni nem lehet, hiszen nem a sajátunk.

A kitalálóiknak, úgy gondolom, sok pénzt hozó, gondolom a reményeik szerint, a túl könnyen jöttben is biztonságosan, jól megtervezett, arra igényes, sokaság, által felvállalt, tömegeknek tetsző, alaposan és szorgalmasan araszoló, áramlása miatt.

Megint eltelik egy csomó idő fölöslegesen, mert a látszat az nem a valóság, a semmibe araszolni, az meg ugyan mi, ki tudja ezeket így, jó pénzért, hozzáértő tudás nélkül, kitalálni.

Vannak-e érvei, vagy csupán a könnyűben szálldosva, nyugodt, mert nincs felelőssége abban sem, azt a.

Tiszteletem. Hazaszerető lettem, nem szégyen az nekem, hogy alázatossá tett engem, a tudásomnak megfelelően, igyekszem és vagyok toleráns amikor az szükséges. A nagyon sok, engem megtisztelő, a hivatásom gyakorlásának a számukra megfelelő minősége miatt, érkeztek hozzám Paksra, a családunk generációs Hergál Házába, messziről is.

Az embereknek a Tenyérolvasása, következtében, érett be bennem, a Hazaszeretet, a megtapasztalások sokfélesége, mind más sorsot hoztunk a születésünkkel. Egy idő után, már, összefüggésében is megláttam a Tenyérolvasások közben, a sorsképleteiket, ami nem volt azonos másokéval.

Hasonlóságokat viszont, felfedeztem, a hozzám fordulók, családtagjaiknál, akik szintén megtiszteletek a Tenyérolvasásaik, miatt. Azután már, amikor a generációs feladatokat megláthattam és többféle módon voltak, a különböző családoknál, szembesültem vele, hogy a saját felfedezésem az.

Nem tudja azt nélkülem megtanulni más, hiába van tele az internet a videóimmal, többféle módon készített és felrakott, oldalaimmal és megtaláltam azt is ahol eladták oldalanként kínálták, a julamami védjegyes találmányomat, az oktatási anyagomból. Nem tehettem semmit, jeleztem ahova gondoltam, viszont éppen a hivatásom gyakorlását és a saját magam általi, pénzbeni ellátásomat csökkentették azáltal is.

Szükséges ahhoz az, hogy hasonló szinten legyen, aki bejelentkezik az oktatási anyagom, oldalainak a megtanulásáért, emberileg éretten és értően képes azt tanulni, önmagát a helyére tudja tenni a saját életét, a sorsához tudja igazítani. Senki más nem tudja azt, se helyette, sem érte, őt kihagyva belőle, megtenni, mindenki, a maga szintjén és a saját idejében tudja azt megtanulni.

Adni születtünk mindannyian, a hely ahova születtünk, az a szülőhelyünk, a Hazánk, amit ha megismerhettünk, ha nem, bele szükséges teremtenünk, a talaj a talpunk alatt, adjon alapot ahhoz, hogy rólunk is szóljon és egy időben, alapnak is adjuk át generációsan.

A Hazánk rezgése is adja a kirezgésünket, mások és a Világ felé, a hova tartozásunkat közvetíti, tán oda kéne figyelni, hogy ne kelljen az érveink helyett magyarázkodni. Felismertük-e, kontrolláltuk-e azt, hogy mivel azonosulunk, mert sokan adnak még, a csak látszatra, huppannak bele, a jól kitálalt, az üresítőkbe, aztán már csupán kerengetve.

A valahova tartozásunk okán, a döntésünk előtt, egy beszélgetés által, átéreztük-e, van-e ott, ami rólunk is szól, vagy csupán őket erősítenénk azáltal. A felvállaltjához, megfelelően emberséges-e, van-e ahhoz elég tudása, tudnunk szükséges, mi az, amit felvállalunk, ahova tartozónak érezhetjük magunkat.

Ki az, aki számunkra hiteles tudással rendelkezik, van-e, az életminőségéhez, hozzáadott embersége, a gyakorlati élete társul-e, a tanult tudásával még egyetért-e, tán napi saját mérleget csinál-e.

Amikor szükséges, önmagát is fejleszti-e, alázatot gyakorolni tud-e, a tolerancia jól működésének a lehetőségét az élethelyezetekben, felismeri-e, gyakorolja-e, ott és oda ahol az, éppen akkor, jól megérdemelten jól jöhetne. Felismerte-e, hogy mennyire fontos lenne tudnia, mi adja, az emberséges tartását, a tudásával járó, emberileg elért szintjét.

A születésünktől folyamatosan, hozzánk adott, lehetőségek sorát megélve, teljesítve, az adni tudást, ami által megéljük a saját sorsunkat és generációs feladatainkat. Mindazt, az emberséges tudást, ami a kirezgést adja, ami, mások által érezhető, tisztelhető, mert, önmagunkért is teljesített, saját szintünket adja, s nem téveszthető össze másokéval.

A munka becsületét is átéltem, sok minden adatott meg, csupán pénzbeni tartalékom nem lett, láthattam jó és különböző emberséges mintákat, akik betartották az ígéreteiket, az egyszerűség, nagyszerűségét felismertem, sok mindenben, hiszen magam is abban éltem és élek azóta is.

Tiszteletem, mindazoknak, akik megtiszteltek és megérkeztek, akkor még személyesen, s elfogadták, hogy azóta már, az internet és a telefonom által, történik, a Tenyérolvasásom, oktatásom. Köszönöm a megértésüket.

A tehetségemből lett hivatásom okán, tiszteltek meg, s a szolgálatásom, vagy oktatásom, miatt időztek, Pakson, a szülő és lakóhelyemen. Belőlem jött, van belőle most is bőven, tudták, hogy várom az érkezőket és szeretettel fogadtam őket, az elköszönésnél is megadtam, a megjáró tiszteletet. Sok ölelést adtam és kaptam, benne volt a szolgáltatásomban, adta magát az élethelyzet hogy integettem, nem lehetett volna kihagyni sem.

Átjött az elköszönésből jövő ölelés által minden, ami még maradt, az online világában szolgáltatva is ugyanúgy megtörtént az, hogy megpakolódott az Emberlánya, nem könnyű ez a hivatás, viszont hozzá fogható nem sok lehet, ez maga az életem, a hivatásom által vagyok és a hivatásom is én magam vagyok. Ezt a hivatást gyakorlom 30. éve, kezdetben bele is betegedtem néhányszor komoly bajom is lett, amit a hozzáértő kitűnő megoldott, köszönöm neki, hiszen még itt vagyok és gyakorlom a hivatásomat, köszönöm.

Ah, ha most éppen csupán írni tudok, az is azt jelenti, hogy a saját magam általi fejlesztésem megtörténik. A férjem tart el, úgy, hogy a hiányzó összeget pótolja, ha tudom visszaadom neki a következő hónapban, ha nem akkor az éppen úgy van, volt ez fordítva is, hát most éppen ez van.

Megoldom az élethelyezteket amik adódnak, csupán a pénz nem áramlik hozzám úgy, hogy el tudjam tartani magam, a nyugdíjam könnyűre sikeredett, így döntöttek és kész, nincs mit tenni, hát teszem a dolgomat, ami éppen adott, élem az életemet.

Nem volt gyakorat, nagyon ritkán fordult elő és nem is voltam partner ahhoz, hiszen az időmet én magam osztom be, hetvenen túl már arra is figyelve, hogy ne menjek túl azon, amit az egészséges egyensúlyom megenged. Ah, ha mégis megesett az, hogy nem voltak bejelentkezve és váratlanul mégis ott álltak a kapuban, akkor fel kellett vállalniuk azt, ami az addigi szolgáltatások által azon a napon átjött rajtam, ha megöleltek hát megkapták ugyanazt, ami még kitakarítatlanul ott volt mások által bennem, rajtam. A szolgáltatásom adta, hogy megtanuljam kezelni azt, hogy meddig és mikor miben, hol vannak azon határaim, amiket én magam be is tartottam.

Meghajoltam az emberi nagyságuk előtt, amikor úgy éreztem, a mozdulatot is megtettem. Éreztettem és megfogalmaztam, mikor lenne jó, ha, használnák a belső kontrolljukat, önmaguk és a hivatásuk jó minőségű gyakorlása okán és miatt.

S volt, hogy amíg láttam, integettem, amikor a kapuban elköszöntem, gyakran meg is öleltem, a tőlem elköszönőket, a Hergál Házból, útra kelőket. Adta az emberségem, az összegződött tisztelet, hát adtam oda, ahova, azt akkor úgy éreztem.

A szeretet meg, a hétköznapi viselkedésem, ezzel születtem, volt amikor be kellett fékeznem, tudtam, hiszen éreztem és az nem esett jól nekem. Megtörtént az is, hogy átmenetileg, elvesztette a tiszteletemet, szükséges volt egy ideig az alázatomat alaposan, s gyakrabban, gyakorolnom, a hivatásomnak jó minőségéért. Viszont az, többszőr is elgondolkodtatott és csak átmenetileg esett meg, adott volt, hát az ismétléses azáltal is, gondolkodóba estem.

Azóta felfejlődtem, oda, ahol naponta adott, most is, van bennem bőven, hiszen van az Isten. A tisztelet és a szeretet, sem fogy ki belőlem, így születtem, ezek által élem, a jól megérdemelt életminőségemet, kitartok az egyszerűben. A sorsom szerint, megélem, nagyszerűen mindazt, ami éppen teljesíthető, megoldom, a pénzben, nem generációsan megalapozottakhoz képest, szerényen.

Sorsom szerint, gondolkodva haladok, vagy csupán a nehezekben araszolok, nem a könnyűt, se a hirtelent, a sürgetőt sem választom, az életritmusomra vigyázok. Segítek magamon, mert sokszor megadatott, ha kitartottam, bekövetkezett a megcsináltam állapot.

Segítek hát magamon, az Isten is megsegít, megtettem mindent, amit tudtam és teszem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint, tán, van rá remény, hogy sorstalanná nem válok.

Akik megtisztelnek és hozzám fordulnak, maradék nélkül, átadom a tudásomat, várom a bejelentkezőket, akik már keresik a miérteket az életükben és a sorsuknak a teljesítésén törik a fejüket. Tán rájöttek arra is, a generációs feladatot azért adta számukra az Isten, hogy a családjukon belül, segítse őket, akik fejlődni szeretnének.

Nem tehettem mást, mint a sorsomat egyengettem, a túl sok nehézben sem adtam fel, nem azt kerestem, ki éppen a hibás. Tettem a dolgomat, mókuskerék szinten, ismételtem, ismételtem, ismételtem.

S közben rájöttem, van abban is sok apróbb és kiváló eredményem, mit tehettem volna mást, mint a fokozatosság okán, feltaláltam, azt, amit ha megtanulnak, az emberek, utána az a tudás már, a saját javukat szolgálja.

Nem várhattam másoktól, hogy úgy veregessék meg a vállaimat, hogy azt sem tudnák miért tennék azt. Elértem, a tehetségem által, hivatásommá lett, néha van is rá, igény, értően és a szolgáltatásomat is gyakorlom.

Oktatom oda, ahol az oktatásomban megtalálják a saját sorsukat, a felismeréseik által, a sorsukban, a helyére kerülnek, s ha szükséges, emberesednek is, általa.

Vagy, éppen arra van igényük, hogy megmaradjanak, az elért szintjüknek megfelelően éljék tovább az életüket, az egyszerűnek a nagyszerűségében.

fwdfestmnyek2 (1)
A sorsomat araszolom, a generációs feladataimnak a teljesítésének lehetőségéhez, tíznél több éve, várakozom.
Minden pénzre van szabva, a lehetőségem a racionális énem által nem valósulhatott meg, hiszen, adni születtem.

Nincs azzal feladatom, a csak magamért, csak nekem, nem állna az jól nekem. Összefüggésében nézem, látom és úgy történik, a szolgáltatásom, az oktatásom, a saját, feltaláltam szerint, jól működik, átmegy oda, amikor ott az ideje számára.

Nem változtam meg, csupán alkalmazkodni igyekszem, a toleranciát gyakorlom, viszont most, nincs mihez, körbeértem, tíznél több éve várakozom. Ah, haladnék, nincs járható út ahhoz, hogy csoportoknak, átadjam a tudásomat, az azt már értőknek és ahhoz emberileg is éretteknek.

Természetesen akkor, miután meglenne, a vevője és betanítanám az arra alkalmas keveseket, vagy sokaságot és válaszolnék, a közben felmerülő kérdéseikre, most még itt vagyok.

A hozzáértés mentesen, tudás hiányosan, már kivigyorog nap mint nap, annyira magabiztos abban, hogy a mások által, kitaláltak szerint, a máshonnan hozott által is, végleges, sikert arathat.

Nem vet, megcsináltatja másokkal, nem kapálja, más csinálja, nem gondozza, eldönti, hogy nincs azzal sem dolga, az egészet végig nézi, akár többször is naponta, jó érzés tölti el, az aratásra gondolva.

Másoknak is úgy mutatja, mindent a sajátjának láttatva, hiszen, azért változtatott meg mindent, hogy azt, a nagy sietség gyümölcseként, hamarosan, beérve arra, már be is bizonyítsa.

A saját Hazánkra, a számunkra ismeretlen, nem is hitelesítettet, a gyakorlatban látható, bizalmunkra hagyatkozva, ráhúzva sablonként, alkalmazzák, mintha hiteles lenne az eredője.

S mivel nem érti azt, a többi kultúrába születettek sokasága, hát vessenek magukra, ha időben, nem tájékozódtak, csak nézhetnek a jó minőségű élet után, nem nekik van szánva az már.

Ha segítségre lennének utalva, rálelhetnek annak, a látszatára még adva, az ott hagyott, üres sablonjára, ha nem vigyáztak rá, nem maradt semmijük.

Mert, nem voltak minden pillanatban résen, nem gondoltak arra, hogy ez megtörténhet, már csak, nézhetnek utána, s ha van idejük, a nagy hajszában, arra, a hiányát nyugtázhatják, annak ami csak volt.

Mindezeket a bizalomra építve, hiszen ki hinné el, azt, hogy hiába vár, mert ez van, ennyire sincs, se tisztelet, sem az emberileg elvárható a hétköznapokban, amit mind ugyanaz által élünk. Ami nem lett bejelentve, se beszélve róla,
hogy azok, a szavak mondatok, számunkra megszokottól eltérők, csak úgy, alkalmazva lettek, tán, kísérletként, hátha bejön sikernek, a bizalom okán.

Így, hát, azért mert tudják, hogy a szavak mást jelentek a különböző kultúrákban, elbeszélnek általa egymás
mellett, más szinteken, másképp fogják fel, ha számukra ismeretlen, nem törődnek vele, s nem is veszik észre, hogy, így törődnek bele.

Látszik az is, körbeért, azáltal már minden, csak azért van, arról szól, amit nem kontrolláltak előtte, csupán másolata valaminek, hiszen, így nem felelős azért és ami azóta történt, a következményeiért sem, senki.

Nem látja át annak a hiányát, amiben úgy döntött, hogy jó lesz, az, a csak egy, alacsony szintre hozott Népnek, hiába teremtettünk a Hazánkba, minden egyforma szinten van el van döntve. Azt a, megváltozott minden, ahhoz képest, nem tudjuk hova megy az ami, az életminőségünket is javíthatná, rólunk szólna, értünk lenne.

S mivel mi magunk teremtettük bele, ahhoz képest döntene, mennyit tettünk a tehetségünk, hivatásunk kapcsán, a legjobb tudásunk által, a Hazánkhoz adva, a Hazánkat az itt élő Népet minősítő, itt feltaláltakkal, bele.

A helyén is kezelhetné, ha tudná, hogy mindenkinek benne van a sorsában, a kultúrája szerinti teljesítése, maga az élete, sorsunknak a teljesítését, ellehetetleníti, azzal, ha nincs meg a kellő tudása, a 2024. évben.

Mindenki más sorsot hozott, annak megfelelően szükséges, teljesítene és napi szinten, felelősséget kell vállalnia, a döntőnek, hogy mi lesz a Nép azon részével, akik nem tudnak, generációsan se teljesíteni.

Ha nem ismerik fel, a tehetségeseknek, a velük születetten kitűnő, s aszerint, a Hazájukra ható, különlegességét, ami le nem másolható. Ah, ha megbecsülik őket, emeli a Hazánknak, a Világ felé, a láthatóan, jó minőségét, emberileg és a fontos dolgokban, a munka becsületét, s az azzal járó, legjobb minőséget. Láthatóan, felerősítő, hatást gyakorolhat, az emeltebb szinteket igazolva hat, amire sokan lehetnek kíváncsiak.

Mi módon érjük el azt, hogy a hozott tudásukat, a tehetséggel születettek, ha mindent megtesznek értük, ha már ők is, minden jót és szépet is átélhetnek, a Hazaszeretetük állandósul és jól hat majd általuk.

Mindazokat, majd át tudják adni, a saját, arra már emberileg is érett, idejükben, az értők sokaságának, vagy tán, a kiteljesedettek kevesének, oktathatnák, ezt a nagyon különleges, kivételes, tehetséggel hozott, napi szinten fejlesztett, egyedi, csupán a számukra megadatott, tudást.

Az más, ha valaki másképp is, más kultúrája szerint is képes élni és meghagyja a következőknek, esetleg, addigra, teherként, a saját sorsát és generációs feladatát, mert azt a döntést saját maga hozta.

Azt a, amit, azóta nyugdíjasokként, ide bele teremtettünk és akár, a megváltozottba is naponta, teremtünk, nem jár az vissza. Se bele nem lett, számolva, s tervezve se nem lett, tán az most se, pedig, még, bele lehetne számolni a nyugdíjunkba, hogy az életünk, ne legyen méltatlan a sorsunkhoz.

Tán, csak nem, hozzá lett adva valamihez, bele valamibe, ami nem rólunk szól, korosodókként sem jár, az meg, nekünk, azután amit még, az eltartásunkért, az önbecsülésünk miatt, most is, teremtünk.

Hát, teremtsünk, teremtsünk, teremtsünk, addig sincs máshoz kedvünk, oldjuk meg, mert nincs érzékük hozzá, hogy mit miért, lenne szükséges alapban megtenniük, értünk, az ide születettekért, mert ez a Hazánk nekünk.

Ha már felvállalták, nagyra vágyva, se tehetség, se emberség, se intelligencia, se hozzáértés, mind ahhoz, ahol tartott már a Hazánk, amikor a győzelmüket, nagy megelégedetten, többszőr ünnepelték.

124-131 Heringes Árpádné,prevenciós.egyéni vállalkozó. Paksról a Hergál Házból.
Szeretettel, a Julamami védjegy, ami, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre.

Gondolom, nem kevesen vagyunk, akik kint rekedtünk, nem teremthetünk a
Hazánkhoz úgy, hogy legalább nyugdíjunkba, a nyugdíjasként teremtve, dolgozva, hivatást gyakorolva, alkotva, a munkánkkal eltelt idő, meg legyen becsülve.

Most megint, alkalmazkodva élünk, hiszen szolgáltatunk, szerintem, ez az alapja minden emberi tevékenységnek, a megváltozott körülményeinkhez, mi lenne, ha újra számolnák és számítson bele az is amiről beszéltek, tán amik által megint nyertek, ne aprópénz legyen az, becsüljék meg a munkánkat, mert az is, minősítene emberileg bennünket, ha hozzáértők minősítenének.

Amit át tudnánk adni, annak is több éve, az összefüggésében látást, mint tudást, megrekeszti a lehetőségünk hiánya, pénz nélkül jó minőségű lehetőség nincsen. A pénzt, előbb ki kellene adni, miközben, a saját, jól kitaláltjuk, a megfogalmazás szerint, nem felelősek az Isten adta Népért, ami maga a Hazánk, a miénk a felelősség, oldjuk meg. Viszont, nincs, ahhoz lehetőségünk folytatni, nem kapunk a szolgáltatóktól számunkra megfizethető, jól és biztonságosan működő alkalmazásokat, mindenhez sok pénz kellene. Ha meg beérnénk azzal, ami ingyen van, hát látszik a naptárán az alkalmazásnak, hogy 2024.07.05-én megállt az idő számomra, nem megy át a szerkesztésemből, ki tudja, hova írom és kit gazdagítok megint vele. Ha meg tudnánk oldani, az eddig, a hivatásunkkal és emberségünkkel adottak is érnének valamit, akkor meg tudnánk oldani azt is. Ah, hogy ne csupán kárt okozzunk, a próbálkozásainkkal magunknak, ha ahhoz adhatnánk, amit eddig elértünk szakmailag, hogy azáltal megerősödjünk, mert a saját szintünkről tehetnénk a dolgunkat, magunk is meg tudnánk tanulni és a továbbiakban meg is oldani nagy valószínűséggel.

Valamit, ami nem a sajátunk, felépíteni, elölről kezdeni, szerintük, viszont, ez nem a saját kultúránk, nem szintünk van abban semmi. Ránk lett hárítva, ha nem oldjuk meg, oda lehet, az önbecsülésünk, eddig, nem ezt mondták, amikor a Hazánkba teremtettünk. Az eltartásunkat, próbáljuk meg előteremteni, egy ránk rakott, ismeretlen eredetű, üres és gépies elvárás szerint.

Nem tudom mit láttak, mi volt a minta, úgy gondolom, amiért megszenvedett valaki, teremtett, alkotott, a legjobb tudását adva a Hazánkhoz, annak a gyümölcsének a másik részét, a sajátjainak szánta mindenki.

Nem akarja pocsékba menni látni, mindazt amit megteremtett, amiért a sok évét, esetleg az egészségét se kímélve, adott bele a Hazánkba, mert az volt, addig maga az élete, bízott abban amit hallott és azt várta volna, hogy azt is kapja vissza amit oda beleadott.

Amíg nincs tisztában, azzal, hogy van sorsa, azt feltételezi, hogy az élete az maga a sorsa, hát van az úgy, hogy eljár az idő és akkor kapja meg mindazt, amit addig elodázott, a feladata lehet, ha úgy fogja fel, hogy felelős önmagáért és a következő generációkért.

Igen akkor éli azt meg, amikor már megjött a magához való esze, a saját sorsának a lényeges voltára. Hiszen annak hiányában, mit hagyna, alapnak hátra az övéinek, mint egészségesen is teljesíthető, jó mintát, a saját életminőségét is figyelembe véve, hat a tudása.

Időhúzás az, ahogy múlik az idő, nincs mire várni, mint egy idő után, csupán, kiüresedve, valaminek a végét várni.

Tiszteletem. Tán, tégy magadért, senki sem tökéletes, csak az Isten hatalmas, ha belefutottál valamibe, mert nem volt más ami szinten tartson és ki tudjad vinni, úgy, a születetten hozott tehetséged energiáját, hogy ne sérüljél bele.

A tehetséggel hozott energia az, ami megköveteli a napi sikert, hát előfordul, hogy a megelőzés helyett, a megoldás az volt, kiiktatni magad, a meg nem oldhatók tengeréből, nem volt más akkor, amire megoldásként, ráláttál, hát tudatlanúl, a könnyűbe sodródtál.

Miközben a megelőzés helyett lett más, nem gondoltak arra, hogy a jól működő megelőzést is szinten lenne szükséges tartani, akár naponta, fejleszteni, hogy ne potyogjanak bele, az intelligensek és a tanultak közül is, a jól kitalált csapdákba annyira sokan.

Akik megérintődtek és felismerték, hogy önmagukra vannak utalva, hogy ki tudjanak jönni belőle, a felismerés az, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja, az önmagukhoz való visszatéréshez, megtanulhatnák a segítést a megelőzésben.

Bebizonyítani, a múlt elmúlt, a jelent, mint egy kialakult, helyzetet, felvállalva, a feladathoz felerősödve, az önismeretével tartást kapva, egészen az önbecsüléséig eljuthat, jó megelőzővé válhat.

Lent és fent festettem egy ilyet, kinek, hogyan van az, nem lehet sablonba tervezni, a különböző tehetségeket és nagyon más szinteken élőket, mert abba bele is sérülhetnek.
A 2023. évben, nem lehet úgy élni, mintha a múltban élnénk, alkalmazkodni is időben, szükséges megtanulni.

Mindenkinek szüksége van, a hétköznapi életnek a megtapasztalására, ha már tájékozott abban, hogy ne ártson, se bántson, viszont önmagára is jól vigyázzon,
a csapdákat már meglátja, kikerüli és halad a saját útján, a sorsában, időben teljesíthet.

Akkor a látható, nagyon sokakat érintő, helyzethez szükséges lenne a megelőzés, amit én magam Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként, úgy oldom meg, hogy összefüggésében oktatom.

Nem mindenki értője, ha lesz igény rá, összeállítom úgy is az oktatási formáját, hogy a kisfelnőttek, az életkorukhoz érettebb gyermekek is, időben meg tudják tanulni.

116-123 (1) Heringes Árpádné prevenciós. Pakról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Ha alaposan elfáradnak a szülők, akkor majd ugyanazt élik meg, amit az elődeik, nem haladhatnak előre,

a fejlődésben, csak teljesítenek, másoknak megfelelően.

Ugye, nem csak annyi az életünk, hogy amíg csak élünk, az önmagunknak az eltartásáért küzdjünk, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, az önbecsülésünk, hát megelőzésként, kérdezni szükséges.

Ugyan, mit terveznek még velünk, az összes sérelmüket, ránk vetítik és mivel értünk hozzá, a Hazánkban való, megmaradásunkért, ingyenesen, megoldani hagyják, nekünk. Ismerve a teremtő, alkotó Népet, tisztában vannak vele, hogy nem hagynánk senkit cserben, összetartoztunk, ezen nevelődtünk. Hagyják, hiszen tudják, nem ártani, születtünk, nincs róla tudomásuk, hogy közben sokunknak, a megmaradásunk okán, megjött-e, a túléléshez, a megelőzésben, az összefüggéseket látva, a magunkhoz való eszünk.

Sokan felismerték azt, ha más nincs, kapaszkodónak átgondolják, tán, önmagukra vonatkoztatva is, remélhetőleg, legalább az érzés megtartja őket, van az Isten. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Tán, úgy fogalmazzák meg, hogy egyértelmű legyen számunkra, akarjuk-e azt úgy megélni, vagy van-e másik lehetőségünk, ha már, a Hazánkhoz bizalommal voltunk és ennyit, beleteremtettünk.

Önmagunkhoz mérve legyen jó életminősünk, mert egy Haza ez csak egy, innen várjuk, a számunkra, egyenként is, a jó megoldásokat.

Ah, azt már tudjuk, hogy szintünk alá nem megyünk, nem adták azt ajándékba nekünk, el sem vettük, még azt sem, reklamáltuk meg, ami éppen megjárt volna nekünk. Az emberi méltóságunkat, a tudásunk szerinti tartásunkat, megtartjuk, nem szégyen az nekünk, hogy újra és megint, emberesedünk, mert, van hozzá megfelelő alázatunk.

Ha most, nem tudsz a valóságról beszélgetni a családoddal, akkor valószínűleg, még nem tartasz ott emberileg, hogy megoldottad volna önmagadért, mindazt,
amit gyermekkorodban megszenvedtél.

S amit el nem érhettél, mert emberileg nem voltál még arra beérve, az rávetül már a következőkre, ami késztetést ad számukra arra, hogy rendezzék azt, a működőképes szintjére, a megélhetés jó minőségét is elérve.

A 163-169 oktatásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy

A megoldást nem úgy tálalja a sorsod, ahogy azt megélted, mások által,
más élethelyzetek adódhatnak, a saját sorsodnak a megoldására.

Ahol nem ismétled meg ugyanazt, csak azért, mert a lehetőséget,
összetéveszted azzal, hogy azt szabadna is neked. Tán nem kéne, felszabadítod magad,
ahhoz, hogy ne kelljen várakoznod, s teljesíteni legyél képes.

Ah, mert, észre sem veszed és alacsonyabb szintre is teljesítesz, ami felbátoríthat,
többeket, arra, hogy átvegyék az irányítását annak, amiben túlságosan nyitott vagy.

Gondolva, ha nem ártasz, se nem bántasz, elég lesz az,
magadra is vigyázz ám, mert téged sem pótolhat senki más.

Lelassulhat mindaz, amiben addig jól haladtál, feltételezed, hogy
valaki ártó szándékkal fékez, á dehogy, magadat fékezed.

Hiszen nem vetted észre, azt, már régóta szintet lenne szükséges váltanod.

Amikor már ott tartasz, hogy éppen azokat éled meg,
a hétköznapjaidban, amikről, addig azt hitted,
nem is tehetsz róla.

Ah, pedig azt a sorsod,
a nehezeknek a megélésével, a saját sorsodhoz,
hozzá emberesedésedül, szánta,
nem tudtál róla, hát nem is tettél érte, hogy azt megoldjad.

Könnyebb volt azt hinned, hogy mások által történtek, azok veled,
egy napon rá kell ébredj, leutánoztad, mindazokat, amiket irigyeltél,
nem a saját sorsodat éled, mások sorsát követed.

Elkövetheted azt a hibát, hogy meghagyod, a feladatokat,
rávetülnek majd a családtagjaidra, amit a sorsod neked szánt.
Amit aztán rengeteg pénzzel sem, oldhatnak meg,
ha azzal látják el őket, az emberséges tapasztalási lehetőségeik helyett.

Minden attól eltérőt, teherként élnek meg, majd nyögik, szenvedik,
mert nincs náluk annak a tudásnak a kulcsa,
fejlődhetnének is általa.
Miért tanulná meg azt, amit nem hozott a tehetségével, hiszen úgy látja,
elég az, amit tud, önmagához képest is, mekkorát haladt előre, azt mindenki láthatja.

Megoldásnak, feladatnak, a saját idődben, még neked, szánta,
az Isten, átléptél rajta, a könnyebb megoldást választva,
azóta meg, nap mint nap, ott van és gátol már, a megoldásaidban, a tudás hiánya.

Hiszen nincsen alapja, sem emberileg nem tartasz ott, se nem vagy hiteles ahhoz, ott se, máshol sem.
Ahol arra már, emberileg, tudásukban érett, gondolkodók, hozzák a döntéseiket a többiekért, de jó is lenne,
ha a szintkülönbségeket is észlelnék, alkalmazkodnának és maguk is tanulnának, mindazok által.

Szeretettel. Julamami

Azt mondta az orvos Anyánknak, mert nagyon sovány volt, hogy szüljön, mert az meghozza az étvágyát.
megoldódott, mire megszülettem rendbe is jött.

Mindent átéltem és rögzítettem, az életem során, amikor azzal szembesültem,
s ott volt az ideje, megoldottam, mert adta a sorsom, a lehetőségemet ahhoz.

 

Anyánk, készülve a szülésre, a mosott ruhákkal tele, nagyon nehéz edényt, a
csípőjére helyezve, gyalogolt úgy 1000 métert, a folyótól, a poros
úton.

 

Úgy mesélték, hogy hamarosan megszülettem és a nagyon nehéz,

vizes ruhát tartalmazó edény, ott hagyta a nyomát, láthatóan,

nagyon megnyomta a felső ínyem.

 

33 éves koromban, pottyant ki az egyik tejfogam, a másikat

megoldotta egy fogorvos, azzal, hogy kihúzta, nem volt

türelmem kivárni, hogy tán, természetesen rendeződik.

Kommunikálás volt a napi munkám, hát valószínüleg hibás döntést hoztam és pótolva lett.

 

Azóta próbálkozik,

a két szemfogam a helyére kerülni,

időnként erősen fogzok, máskor,

látszólag, nyugalmi állapotban vannak.

 

Addigra, mire megszülettem, már nem volt meg az öröksége

Anyánknak.

Hát, beleszülettem, az Anyánk, örökségéből jól meg tudtunk volna élni, s hirtelen

jött, a helytelen döntésükből az lett, hogy nem maradt semmink, rászedték őket, hiszen szinte

gyermekek voltak még a szüleim.

 

Nem voltak mögöttük szülők, se meggyőzően érvelő, valódi

jóakarók, úgy, hát, elhitték, hogy jót akarnak nekik.

 

Mindenben követték azt, amit a hozzáértőknek

látszó hamisak, mondtak.

Meggyőzve, várták, elhitték,

hogy jó helyre fektetik azt be,

több lesz belőle, valóban több lett, csak nem a mi családunknak.

Albérletbe kerültünk, én már oda születtem,
átélve a hirtelen bekövetkezett nehéz sorsukat.

Arra emlékszem, hogy amit kértem és nem kaptam meg arra,
az engem megnyugtató, számomra megfelelő választ, már tudtam azt, hogy
igyekezzek magamért tenni, már kicsiként is, magam szerint megoldani.

Valahogy mindig úgy alakult, hogy rájöttem, hogy más nem oldhatja meg helyettem,
úgy, hogy az nekem is jó legyen. Később már, tudtam,
ha nincs más, hát segíts magadon, az Isten is megsegít a módja.

Hiszen akkor nem kellett várakoznom és magam voltam a felelős érte.
Elfogadó, megértő, együttérző, már nagyon korán, segítő lett belőlem.

Nem volt jó látni, ha valaki szenved valamitől, amitől nem kellene,
hát kiálltam mellette, volt, hogy átvettem helyette,
mert azt éreztem, nem bírná el annak a terhét.

Nem mindenki örült annak, volt, aki,
megorrolt érte, hogyha tükörként látta, azt.

Nem volt bennem más, mint a jó szándék és a megoldásokat,
igyekeztem észleltetni, ott és arra ami éppen adott volt, akkor.

Számomra az volt a természetes, többen meg, zokon vették,
hogy ők maguk miért nem észlelik a megoldásokat, miért én.

Jött a számomra felfoghatatlan irigységnek az áramlása, át kellett élnem úgy is, hogy én magam segítőként az irigységet nem ismertem, nem volt bennem.

Többféle módon meg is szenvedtem, azoknak a következményeit, nem hagytam ki, szükségem volt arra, hogy átéljem, hiszen fejlődtem tőle emberileg.

 

Tapasztaltam sokszor és mind más és másképp volt, a tenyerekben,

nem egyforma a sorsunk, senki máséval.

 

Magzati szakasznak neveztem el azt,

ahol láthatóan, ott a jele az átéléseinknek, pocaklakóként.

 

Amivel

szembesülünk aztán, a hétköznapjainkban, mert jelzi a

lelkiismeretünk, egyre nehezebb, mindaddig,

amíg azt meg, vagy fel nem oldjuk,

annak az újra átélésével, éber állapotban.

 

A hivatásommal

járó, napi gyakorlatban, sokszor beigazolódott, szembesülni tudtak.

 

Ott akkor, szerintem, azt,

a gondolkodó agyukkal kontrollálják és megoldják, mert

számukra, nem ismeretlen feladattal találkoznak, a sajátjuk az.

 

Nem mástól hallottam, magam fedeztem fel, a gyakorlatból lett,

azután, az elmélete, az oktatásomnak a rajzos formája, mivel, ott azt

átéljük, kívül, de jelen vagyok, nincsenek egyedül annak, az

átélésével.

 

Nem fordítás által más országból, hozott, itthon találtam meg,

mindazokat a jeleket, amiket mutatnak, az engem megtisztelők

által felém nyújtott, nyitott tenyereiket leolvasva.

 

Amikor rájöttem,  hogy bár átéltem sok mindent, Anyánk, sorsával

szembesülve, már a magzati szakaszomban és később is, vele együtt

is átéltem, akkor és azóta is már, megértettem a miérteket.

Magamhoz képest, amit a körülmények megengedtek megtettem.

 

Mivel, Apám ágán hoztam a sorsomat, abban kaptam a feladataimat a sorsomban, így annak éreztem át a fontosságát, viszont, mindkettőjüknél, mivel velük együtt éltem át mindazt, amitől ők együtt jól boldogulni nem tudtak.

A minap értek körbe a válaszok feljöttek a felszínre, van aki már egy ideje törleszti azt, velem párhuzamosan, amit hiába igyekeztem, én nőként nem tudtam megoldani. Hiszen férfiként szükséges azt, a maradványt akár teherként is megélnie szakmailag. S bizony, lehet az is, hogy emberesíti akkor is, ha arra még nem volt felkészülve emberileg, szerintem, az idén a saját szintjén
már érte szólóan, a maga idejében, a jósorsa teszi oda számára, a véglegesen letisztult megoldásokat.

Már tudom, miért emberesedtem, úgy, azokban a nehezekben, a sokféle munkából eredő hatások, nem vesztek kárba.

Mert ahhoz, hogy a hivatásomat, a tehetségem által, gyakorolni, így

tudjam, arra volt szükségem, mindazokat átélve, akkor is a nehezekben.

 

S azok által, napi szinten, már a hivatásom kapcsán,

azt is tudtam, hogy nekem, az Apám ágáról rám vetült,

addig meg nem oldottakhoz, a megoldások is ott vannak, a

tenyereimben.

 

Nagyon sokat dolgozott azért is az Apám, mert, tudni akarta, hogy

annak, amit sok, vagy nehéz munkával megteremt, van értelme.

 

A sok vagy nehéz, munkájának lesz majd,  gyümölcse,

a gyermekeinek majd, nála már, jobb élete lehet.

 

A szülei válása miatt került a jósorsából, hozzá méltatlan

helyzetekbe, hirtelen történt vele, még kicsi gyermek volt és nem volt átmenet.

 

Hát felkészülni sem tudott, mivel a szülei döntése

következményeként, neki, ahhoz képest, amihez szokott,

a balsors és a kiszolgáltatottság és a rengeteg munka jutott.

 

Nem kérdezték meg a szülei válásánál,  /az apja akarata volt az erősebb és neki akkor még volt ahhoz pénze /,

hogy kivel szeretne élni tovább, hiszen, még csak gyermek volt.

 

Amikor rájött a sok nehéz munka értelmére, hogy
nem csak remélte,

már tudatosan, tett is érte, akkor összetartottak és kalákában építették a házakat, lett saját.

Miután Anyánk vagyonát, elveszítették, a szélhámosoknak elhitték,

hogy megsokszorozhatják és minden odalett.

Azt gondolta, nincs más mint a kemény, nehéz vagy sok, munka,

nem költözött el, amikor jött a valós lehetőség. Már nem volt bizalma,

igyekezett elfelejteni, nem akart
emlékezni,

a gyermekkorának a jósorsára, amit azzal, vissza kaphatott volna.

 

Túl nagy volt, hihetetlennek látszott,  a gyermekkorához hasonló volt a különbség,

a jó lehetőséget,

nem fogadta el, nem merte, az Anyánk által hiteles személynek, az elé nyújtott, jól megérdemelt jólétet, a számára sok munkával járó, de biztonságot és szabadságot is nyújtó életet vállalni.

A hirtelen változás lehetőségét, a bizalommal járó,

számára akkor nem igazolható, felelősséget, meseszerűnek látszott, nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet, hát nem vállalta. Ott álltunk mellette és ugyan nem kérdezte meg tőlünk, viszont az is lehet, hogy talán nem is látszott rajtunk, annyira szépet láttunk, hogy nagyon jól beleillenénk oda, a taníttatásunk is biztosítva lehetett volna.

Amit megkaptunk volna, egy kitűnő helyszínen, egy több nyelven beszélő és azt oktató,

nagy tiszteletben álló, neves elismert ember ajánlotta,

Anyánknak, aki egyedül élt, neki nem volt férje sem gyermeke.

Anyánk, mellette az ő rálátásával egy hasonló koru családtagját, egy kisasszonyt szolgált ki, a rokonság tehetősei beajánlották, oda abba a mindig is magasszintű családba, hogy kimentsék, mert látták, aki elhozta, a patikuséktól, az édesanyja halála után, nagyon rosszul bánik vele.

Befogadták, jól bántak vele, szép leányként, az ott látott, igényességet átvette és lett is volna arra igénye. Mivel ahhoz a családhoz tartozott, hát általa is nevelődött az Anyánk, hát talán felelősnek érezte magát, tán kicsit a gyermekének is érezte, mert itt a Hazánkban, akkor már neki nem volt itthon a családja.

Tízéves lehettem, amikor bejelentkezett és eljött, mert, nem tudta elnézni, a családunk, kiszolgáltatottságát és az Anyánk, örökségének az elvesztésének, a túl hosszan ható, meg nem oldható, sanyargató következményeit, azt mondta, hogy nagyon bántja és egyszerűen, felajánlotta.

Döntött és bele akart vonni, bennünket, egy általa jól ismert, emberségesen belakott, jó környezetű, szép helyre, a tiszteletre, munkára alapozott, jó minőségű életébe. Arról beszélt, hogy adná nekünk, a jó minőségű élethelyzetet, belakhatnánk, ránk írtatná, ott ellette, nem egy házban élnénk vele, de elérhetők volnánk, ha szükséges lenne.

Apánk dolga, a terület rendben tartása és az épületek állagának megőrzése lett volna, azért fizetést kapott volna.
Egy nagy területen, volt, néhány, kisebb, nagyobb épület, belakhattuk volna, azt, ami tetszik, hogy megbízható támasza legyen, majd, a családunk, amikor, az öregségét éli és netán emberséges, támaszra lenne szüksége.

Több nyelven beszélő, oktató, nevelő, aki köztiszteletnek örvendett, a generációsan megalapozott és általa tovább fejlesztett, életminőségét élte, jól megérdemelten.

Látszott, hogy felelősnek érezte magát érte, hogy akkor nem beszélte le Anyánkat, a hirtelen döntéstől és hagyta, hogy rábeszélje az Anyánkat, az önjelőlt anyja, a túl korai férjhezmenésre. Mert akkor már rájött, hogy nem bír el vele, volt, Anyánknak saját akarata és látszott rajta, az igényességre való törekvés, nehéz élet következett számunkra.

Nagy szintkülönbség adatott volna, ahhoz képest, ahol éltünk,

Anyánknak sem, hitte el Apám, hogy ennyire, megfordulhat a sorsunk.

 

Apánk, hitt benne, hogy a sok munkának kell, hogy legyen

egészséges gyümölcse, abban bízott, amit ő  maga, teremthetett.

Egyke volt, hát népes családot szeretett volna, kereste a motivációt, ami erőt adott számára, gondolkodó ember volt, azok, amiket, magára maradva átélt, megtanították, hogy már csak magában bízott.

Inkább sokat dolgozott, jó lehetőségeket remélve, a következő

generáció, hozzá képest, ne csak remélje, el is érje.

 

Erre jöttem rá, miközben felfedeztem a tenyerekben, a generációs

jeleket, tudtam, hogy nekem van dolgom vele. Hát tettem azt ami,

éppen adott volt, araszoltam, vagy éppen, léptem, tudtam a dolgomat,

meg is éltem napi szinten.

 

Megkaptam a válaszokat, ott voltak a tenyerekben, hitelesítették,

akiktől a visszaigazolást, azután, akkor rögvest hallottam.

Azóta is kapom a visszaigazolásokat, szinte naponta,

a saját és a szolgáltatásom közben, megadatik számomra,

köszönöm az Istennek és mindazoknak, akik megtisztelnek,

a telefonon történő szolgáltatásomra bejelentkezve.

 

Nem tartozom ide, sem oda, se máshova, tartozom, az

engem megtisztelő, az online szolgáltatásomért, a telefonom

+36302470589 által, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.

 

Hétköznapokon van lehetősége a bejelentkezéshez, a szolgáltatásomhoz,
amit, kérem, 10.00 és 16.00 közötti kezdéssel,
tervezzen. Az email címem, heringesa1@gmail.com, ahova fel tudja

tölteni, a tenyere fotóit, néhány perccel előbb, mielőtt a megbeszélt időpont eljönne.

Annak alapján döntsön, hogy mennyire mentek át a mondatok,
úgy, hogy azt be tudta azonosítani a múltjában történt élethelyzeteibe.
Vagy éppen abban él most, s tán foglalkoztatja az, hogyan tovább,
mit tud megtervezni azzal, ami adott az életében és azt is hallja,
a Tenyérolvasásom közben, amire, tervezhetne.

2023. évben, beérni látom azt, amit feltaláltam arra, hogy megelőzésként, megerősítsem, az erre jelentkezőket, a tartásukban.

A férfiakat, akik, az apjukat, gyermekkorukban, vagy még a születésük előtt, elveszítették.

Felzárkózásnak nevezem el, amit, három főnek szánok, egy időben, a kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Az érintett szülők és gyermekük, egy velem való, telefonos beszélgetés után, ha úgy döntenek és 20 órát szánnak arra, hogy megtanulják azt, amit feltaláltam és több mint tíz éve oktatom. Most eljött az ideje annak, hogy felvállaljam, azt, hogy összefüggésében látással, elmondjam a családjuknak, amit a tenyereikben látok. Számukra, akik értik azt, hogy mit miért úgy mondom.

A teljes Tenyérolvasáshoz és részletes elemzéshez,
az első megtisztelő bejelentkezésnél és a minden szónak,
a részletes, a saját szóhasználatára és értelmezésére, a lefordításhoz szükséges idő,
úgy, 60 vagy 90 perc, aminek a
díja : 21.000. Ft.

Kérem ne utaljon előbb, majd, a szolgáltatásom, befejeztével, az elköszönésemnél, elmondom,  a

számla számát, ahova, az azt követő napon, kérem utalja át, a tiszteletdíjamat. A megjegyzés rovatba, Heringes Árpádné ev. kerüljön bele, köszönöm.

Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel.
Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy.

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. https://julamami.com

Ahol elidőzhet, ha van hozzá kedve és meggyőződhet, az általam feltalált és a nagyon sok embernek, szolgáltatásomnak a 30.éves gyakorlatából, az összefüggésében megrajzoltamból és a fejlesztésem általi, szakmai tudásomról.

Julamami Magyarosan Agyalósa, a feltaláltamnak a jelnyelve, az oktatásomhoz és a szolgáltatátomhoz. Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy. heringesa1@gmail.com https://julamami.com