2025.03.30. Nézz szét, látod azt amit megteremtettél, ha nem látod át teljes egészében még, akkor bizonyára nagyon siettél és egyiket raktad a másikra, anélkül, hogy közben a saját akkori tudásodnak megfelelően kontrolláltad volna. Ha nem csinálod meg a saját mérlegedet, ha szükséges, akár naponta, akkor, ugyan mitől lehetnél emberileg oda felérve, ahol a szakmádban már otthon lehetsz.
2025.03.29. Ne mond azt, hogy vége, előbb nézz bele a tenyereidbe, hol tartasz most, az életedet éled-e, vagy már a sorsod szerint ott vagy a saját szinteden, amit ahhoz képest értél el, amit az előző generációd már megcsinált.
Úgy, hogy nem csupán az akkor megélhető jólétére gondolt, hanem le tudott mondani részben arról, ami számára, az elvégzett munkájának a gyümölcsei által adott volt már akkor.
Gondolkodva döntött és rájött, jobb az, ha a következő generációnak hagyja azt inkább alapnak, hiszen bizakodó volt, hogy a megmondók, igazat szólnak és nem változtatnak azon amit kimondtak.
Ah, aztán ugyan tudod-e hogy most hol tartasz, s a többiek miképpen tudják önmagukhoz, az elvégzett munkájuknak a becsületéhez mérni azt most. Hiszen a nagy rohanásban, nem vette észre és nem számolt be róla, hogy hol tartott akkor, mielőtt a következőket ígérte és rögvest akkor, nem nézett utána, hogy azt teljesítették-e az Isten adta Nép felé is.
Mielőtt még az újabb ígéretébe kezdett volna, azt, hogy hol tart akkor, arról saját maga szerint szükséges lett volna meg is győződnie, addigra megalapozta-e a következő ígéretét.
Hiszen amikor elvégzett valamit, önmagához képest és az addigi teljesítésének az elfogadása miatt és annak a mértékének megfelelően, tán megnyugtató lehetett volna, ha mindannyiszor, a többi kultúrának megfelelően is érthető szöveggel be is számol róla.
Hiszen az emberséges és vagy szakmai szintjét bizonyíthatta volna, szinten tarthatta volna, a feléje még meglévő bizalmat, hogy megfelel arra, amit betöltött addigra már évek óta, ha arra már emberileg és vagy szakmailag is, képes lett volna felfejlődni addigra, az Isten adta Nép felé, akkor is a legnagyobb tiszteletet lett volna szükséges adnia.
Minden alkalommal, szükség lett volna az általa történő, minden az Isten adta Nép számára is lényeges eredményeinek a beszámolójára és általuk és szerintük is igent mondva arra, azáltal, ami az addig elvégzett munkájának a minőségét bizonyíthatta volna.
Azáltal bizonyítva, hogy az Isten adta Népnek a gyermekei, fiataljai, a munkájuknak a jó minősége által
már addigra, éveken keresztül már bebizonyítottjaik által, a már megérdemelt jó életszínvonalon megélni akaró rétege, a munkájuknak a becsülete által elértjeikkel már bizonyítottak.
Ah, ha azt sem tudták, hogy akkor éppen, mihez képest hol tartott akkor, az Isten adta Népnek a korosodói, annak megfelelően tudnak-e élni, ahogy egész életükben addig bele teremtettek a közösbe. Mert elhittük azt, hogy ha bárki is győz, azt vissza is kapjuk, hiszen a saját Hazánkba mint a közösbe teremtettük bele azt, tehát a saját Hazánknak tudjuk most is azt.
Azt, nekünk és felénk, a sok év várakoztatás közben és magunkhoz képest üresben korosodóknak, most még itt vagyunk, még élünk, mivel már lett volna lehetőségük bőségesen, viszont most is meglehetne köszönni, azt ami adta számukra a szintjük fölötti életet. Nyugdíjnak nevezték el valamikor, ugyan megfelel-e az még mindig annak, vagy vagyunk már nem kevesen, akikkel jól elbántak, mert még 100 ezret sem éri el az összege annak, amiből azt gondolják, éljünk ahogy tudunk.
Besoroltak bennünket, oda, mintha, egyáltalán nem is dolgoztunk volna. Talán éppen azért lett a nekünk szánt, nyugdíjnak mondott összeg akkoricska, tán viccelnek velünk ezáltal és ez egy nekünk szóló fricska.
Az is lehet, hogy amikor annyira gyorsan változtatták meg az elnevezéseket és azáltal nem kapcsolódtak egymáshoz már az addig még működőképesek, ott hagyhattak tán működésképtelen réseket, ah rögvest bocsánatot is kérek, annyiszor, ahányszor az itt és most szükséges.
Ah, tán azt azóta sem töltötték fel, a megfelelő pénzekkel, majd kitalálnak valamit, amivel indokolják, hogy miért teszik ezt velünk az Isten adta Népnek, a még most is a Hazánkba teremtő korosodóival, ah.
Hiszen azon vagyunk, igyekszünk eltartani magunkat, a mondjuk, egyéni vállalkozásainkkal, elsősorban az emberi méltóságunk és vagy a szakmai szintünknek az elért minőségének a megtartása miatt.
Ah, tán a hiányok ott keletkeztek, ahol a hézagokat nem töltötték ki, mert nem volt ahhoz aki felvállalta volna azt, hogy ha se nem a régi, sem nem az új, nem működik akkor az meg az álmaiknak megfelelő-e, vagy azt is elmondhatták volna legalább egyszer, hogy az csupán róluk szól és az meg mi.
Ah, hát a munkánknak a közösbe beleteremtettjeink szerint, azoknak megfelelően, a sokat emlegetett gazdag országgal, az annak megfelelő oda bele tett pénzekkel egy szinten, tán mérlegre lett volna szükséges tennie, hogy annak a hitelesítő alapjait, tán mi az Isten adta Nép, a munkánknak a becsületével teremtettük meg.
Ah és bocsánatot is kérek, ha úgy gondolnák, hogy ugyan miért teszem azt, hát azért, hátha megtetszik másoknak is, s még elég lesz ahhoz, hogy elrendezzék önmagukkal.
Ah, csupán megelőzésként írom, hiszen a lelkiismerete felhozza és mindenkinek önmagáért szükséges tennie és szerintem, már az idén. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó egyéni vállalkozó vagyok, nem tartozom se ide, sem oda, aki bejelentkezve tisztelettel megérkezik, akkor ott csupán rá figyelek és a legjobb tudásommal,ott akkor a számára szolgáltató vagyok. Szép napot kívánok, szeretettel a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.
2025.03.27. Ah, előre kérek bocsánatot, hogy ne okozzak kellemetlenséget, azzal amit meg és feltaláltam és tíznél is több éve annak is, hogy most már összefüggésében is oktatom, ha van arra jelentkező igényesen.
Ha akkor már tudhattam volna azt, amit most már az oktatásom közben amikor átélik azt, nincsenek egyedül hiszen ott vagyok és megbeszéljük azt rögvest, meg is magyarázódik akkor. Vagy majd egy idő után, amikor odáig elérnek a sorsukban, s van hála Isten, amit én magam is újként tapasztalok.
Nem válhat unalmassá ez a megelőzésként a tehetségemmel hozott, ami már évekkel ezelőtt a hivatásommá lett. Hiszen még mindig, van aminek lehet örülni, amikor megnyilvánulnak, mindenki különböző módon és időben, az oktatásom közben, azt ott át is élik, na akkor az már számukra is bizonyított, a gyakorlat az, hogy az oda be is kerül a tartásukba.
Nagyon jó lenne, ha bemehetne az általam meg és feltalált az oktatásnak azon formájába és jelen lehetnének, ahol megtanulhatnák, akik hasonló tehetséget hoztak, s még a megelőzésben el lehetne helyezniük a hétköznapokban már önmagukat.
Hiszen nagyon különbözőek vagyunk, ha azzal többen tisztában lennének, persze csupán ők, akiknek arra már van igényük, hogy tudják mit hoztak a sorsukkal és a generációs feladataik rájuk maradtak-e.
Hiszen akkor már be is bizonyosodhatna sok minden, s jöhetne felszínre azáltal, ami az irigységet okozhatja, hogy miért nem csökken annak a megbontó hatása, hiszen nincs más, tán meggyőző hatás arra.
S persze azáltal azt is, hogy mennyire különböző szinten és mennyire más sorokat élnek meg és vannak mondjuk, annak a tudata nélkül mégis egy sablonban. S mégis azon elvártaktól is, nagyon különböző távolságokra vannak, a saját sorsuknak a teljesíthetőségének a tekintetében is.
Mivel valószínűleg, most még nagyon sokan, nincsenek tisztában ezekkel, egyáltalán nem beszélnek róla, másképp számukra nem lehet, mint csak a természetes életszerű módjaikon és önmaguk szerint teljesíthetnek.
Akár több órát időzve naponta, s várnak el tőlük, talán ugyanazon teljesítést is ott egy osztályteremben, vannak akik akkor hallanak róla először, többen meg azt is élik már évek óta, hiszen másabb hatások között nevelődtek.
Mint egykor, valamikor régen, úgy emlékszem közösségnek mondhatóban, ott is volt irigység, csak azt is tudtuk, hogy azok az ő álmaik és az nem lehet a saját álmunk nekünk.
Hiszen már úgy ismertük meg az osztálytársainkat, hogy nem ugyanazt a minőségű öltözéket viseltük és teljesen mást vittünk az iskolába, neveltetésünk szerint, vagy csupán önmagunkat nevelve, na meg tízóraira is mást ettünk.
Viszont elfogadóak voltunk azzal, hogy reggelente honnan elindultunk az iskolába és onnan hova mentünk haza.
A munka becsületét megismertük, na meg azt is, hogy egymástól mennyire különbözünk, ki már korábban, ki meg akkor, amikor a saját idejéhez már odáig elért, akkor tudott teljesíteni.
Azt akkor élte át, a gyermekeknek szánt és jól felmért, kétkezi munkájával, vagy az okosságával, ami már akkor adott a tartásához mint sikerélmény.
Meg és átélte, hogy mit hozott a sorsában, mennyit tudott már akkor, abból teljesíteni, amit meg és átélhettünk, ott akkor a gyermekkorunkban az is, egymástól nagyon különböző volt.
Tán nehezebb volt akkor, ha nem voltak nagyszülők, akik kiegészíthették a családot, amikor a szülők nem tudtak jelen lenni, mert a munkaidejüket töltötték éppen akkor még a munkahelyükön. Az élet szép, ha hallod már a saját összegző csendedet, neked és érted szól az, meg is valósíthatod a jó sorsodat, a magad idején. +36302470589 úgy mutatkozom be, a julamami.
2025.03.26. Már látszik ami látható, átugorva generációkat, nem ér körbe se révbe, úgy ahogy megálmodta, nem teljesülhet a vágya, akkor ha se tehetsége, sem tudása nincs meg hozzá.
Annyira nem tud mismásolni, a kérdésekre magyarázkodva válaszolni, hogy azt úgy vigye be a köztudatba, hogy hitelesnek is tartsák, annak minden átélt pillanatát.
Mivel itt és most úgy látszik, mintha csupán a racionális tehetség lehet elfogadható, hát nagyon szedem a lábaimat, hogy még most ebben a félévben megtaláljam, remélem van most megint, számomra megtalálható lehetőségem.
Hiszen ha már egyszer volt benne sikerem, akkor a racionálisban van annyi tehetségem és általam annak a megteremtésére késztethető erőm, hogy elindítsam. A Heringes Árpádné egyéni vállalkozásomat és most már, nem ugyanazon a szinten, amit sok évvel ezelőtt az üzleti szervezésem által már bizonyítottam.
Mivel akkor sem volt ajándék semmi sem, ha túl sokat vártak el, hát akkor valamit valamiért, nem volt más lehetőségem és fontosabbnak tartottam a családomat, s inkább sok mindenről lemondtam egy ideig.
A sok és jó minőséget nyújtó munka becsületét akkor már, amit nyújtani tudtam szerintem, azáltal megismertem, viszont, úgy döntöttünk, hogy az akkor is különböző sorsokat hozottakra és a tehetségüket más szinten élőkre, a családunkra fordítom az időt abban az időszakban. Aminek akkor még nem volt megfogalmazása, hát hiányzik a nyugdíjhoz tán négy év a negyvenhez.
2025.03.25. Ah, ne aggódj, minden ami addig nem volt a jóban és szépben, meghozza számodra azt az élet, most feladatként hétköznapi szinten, pedig lehet, hogy nincs is hozzá kedved.
Emberesedsz akkor is ha nincs szándékod ahhoz, hiszen átfordultunk, persze csupán szerintem, tíznél már több éve, hogy a hatalom az Istennél.
Ha nem fejlődtél fel közben a mai naphoz, s úgy véled, nincs mit tenned, a következő generáció nem biztos, hogy örülni fog annak, ha a saját sorsa mellé még generációsan azt is ráhagyod.
Mert úgy gondoltad, hiába szólított meg a sorsod, neked nincs kedved a nehezítetthez, megint inkább a jól megszokott könnyűt választod, valaki lettél, hát miért lenne arra szükséged, arra, hogy gondolkodj.
Lehet azt is gondolnod, miért tanulnád meg azt, ami által más módon is láthatod, azt amiben eddig biztos voltál, tán közben, akár meg is változhatott.
Összefüggésében látni a saját sorsod és a generációs feladatod, arról is szól az oktatásom, na meg gondolkodni is megtanulhatsz közben úgy, hogy a racionális énedhez, a lelkes – szíves oldaladat is társíthatod. Heringes Árpádné prevenciós, Tenyér – térképolvasó, a julamami öreganyám. Paksról a Hergál Házból, szeretettel.
2025.03.24. Ezt a napot amíg élek nem felejtem, viszont a sorsomat megoldottam vele és emberileg is a helyemre tett a sok év, ezt már nem veheti senki sem el tőlem, megemberesedtem, az összes 156 centim, adta hozzá a tartásomat.
Ah, hiszen a nehezet felvállalva, megtettem amit szükségesnek láttam, hogy a következő generációt már ne érje ugyanaz a hatás, hát megcsináltam.
Nem a könnyűt nézegettem, hogy hol lehet az ami megkönnyítheti, hanem azt vállaltam ami ott maradt a tartásomban, s arra fejlődhettem tovább, hiszen hiába a látszat, a fejlődés nem áll meg, csupán nem azt erősíti amit az Isten adta Néppel szinte napi változtatással, maga helyett csináltatni akar, már bocsánat.
Ahhoz viszont szükséges lenne azt tudnia az arra már igényes emberesedőknek, akik vállalják a nehezítettben is a nehéz oktatási formáját annak amit, megláttam összefüggésében a nagyon sok embernek, elém nyújtott tenyereikben, azt ami csak rájuk és akkor rám tartozott, az marad is köztünk, mint Webtenyeres is voltam akkor jelen az interneten, gondolom az idén az is felszínen lesz, hogy mennyi minden lehetett volna az, ami tán a sok év alatt már jogdíjat is hozhatott volna nekem,
ha nem más venné fel azt helyettem, persze elengedem, hiszen nem tudok azért tenni semmit sem, hogy amit megírtam és azt eladhatják, úgy, hogy meg sem kell kérdezzenek azért engem, hogy megengedem-e azt, hogy másoknak legyen pénze belőle, hát nincs mit tennem,
mint bocsánatot is kérek, hiszen van ahhoz alázatom bőségesen, mert hiába várja bárki is, hogy helyette bocsánatot kérjen más, az csupán akkor történhet meg, ha azon a szinten van már emberileg, hogy nem gondolja azt, hogy közben megsérülhet lelkileg, amikor kimondja azt, hogy bocsánatot kérek,
hát én Heringes Árpádné prevenciós végzettséggel, a védjegy okán, Tenyér – térképolvasóként, oktatom, azt és úgy, hogy addig alkalmazkodom, amíg az oktatásra bejelentkező még nem tud eljutni a saját szintjére, utána már nem jelent gondot az számára sem, hiszen a saját maga által elért szintjén már nem sérülhet tőle,
mindenféle nehezített van az oktatásomban, ha átélték közben mindazt, már nem mennek le mellette, csak úgy, hogy nem nekik szóltak aközben, hanem tudják, hogy ott tartanak ahol a nehezítettek jönnek tán sűrűn, értük van az is, nem lehet mellette elmenni, mert ott van, mint ami nekik szól, viszont még megelőzésként, érzik és élik át annak a figyelmeztető jelzéseit, ha ismernék a tenyerüket, mint már a Tenyér – térképolvasó szerint, megismerhetik, viszont csupán szerintem hiteles az még,
Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek neveztem el, megtanulható és működőképes a hétköznapokban is értik ám már és nagyon sokan egymást, a hasonló szinteken lévő emberek, nem állnak meg és várakoznak, hanem azon vannak, hogy azt amit elértek már addig, arra a következő szintjüket rá tudják helyezni, mert ha nincsen alapja annak, amit elképzeltek és az álmaikat igyekeznek csupán teljesíteni, hát, még igen csak szükséges a beszélgetésekbe azokat a szavakat bele is vinni, viszont,
ha nem akar ott megállni és azt végigélni, hogy látni tudja, amikor mások a vállait használják arra, hogy meg tudják onnan ugorni azt is, amiről azt sem tudják, hogy mi az, csupán az álmaiknak a megvalósítását várják el ott másoktól majd, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem mindaddig amíg azt kérem,
ah, persze most és előre meg is köszönöm, hiszen nélküled nem tudtam volna elérni idáig, ha annyi pénzem lenne tartalékban, mint amennyi alázatom már van, akkor már csupán a könyvemen dolgoznék, viszont a kiadásán nem gondolkodnék, amíg nem érzem azt, hogy más nem nyúlhat le még most és bármit, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,
Heringes Árpádné. Paks. Hergál Ház. https://julamami.com [/caption]
2024.04.17. Eladnám, annak az emberséges üzletembernek, aki meg tudná becsülni és hitelesen meg tudná óvni ezt. Oktatnám őt magát, azután a kérésére, be és megtanítanám, mindazokat, akik emberileg már érettek arra, tudják, hogy szülőkként felelősek a családjukért és önmagukért.
Julamami Magyarosan Agyalósa, az Isten adta tehetségért, amit hoztunk amikor megszülettünk. Számomra megadatott, hogy a tehetségemet felismertem és eljutottam oda, hogy a hivatásommá lehetett.
30 év, az emberi méltóságomat megtartásáért a hétköznapoknak a gyakorlatában, amit hozzá adhattam a hazánkhoz, amikor a hivatásomként a feltaláltammal, az engem megtisztelő bejelentkezőknek szolgáltattam, az online világában és azáltal sok országban.
Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy. Paksról a Hergál Házból.
Szeretettel. https://julamami.com
Nem mondhatja senki, hogy aki nem tudja, az csak oktatja.
Elértem a sorsomban oda, felfogtam, a bele és a ráérzést,
hoztam a születésemmel.
Amikor már, emberileg beértem arra, a gondolkodó agyam szerint,
beigazolódott, a segítségükkel, kontrollálva, működhet jól, a tehetségem.
Egy nap alatt lett meg, a sikerem, mivel, egy a Hazánkba szervezett,
nemzetközi táborba hívtak és elmentem.
Az általam tett, vizsga után, ahol a vizsgáztató elnök, elfogadta azt,
hogy a tanultaktól eltérően, a magam módján, olvassam le,
az ott elém nyújtott, nyitott tenyereiket.
Azután a kezembe adták, a hiteles, nevemre szóló,
Tenyérelemző, szóval ellátott,
papírformát, amivel vállalkozhattam.
Ahogy fejlődtem,
a tenyérolvasással, elmondtam mindent, ami láttam. Válaszokat
kaptak, a saját sorsukban felmerült kérdéseikre.
Egy idő után, a hozzám bejelentkező, emberek, már azért jöttek,
amit a tehetségem által tudtam nyújtani, mint szolgáltatást.
Mivel, teljesen új volt az a mód, ahogy leolvastam a tenyereiket, hozzá kellett adnom, valami általuk, megszokottat.
A gyermekekért, a fiatalokért, az idősödőkért, a sikeresekért, a várakozókért, a szakmájukat jó minőségben teljesítőkért, minden, a sorsában adottakhoz igazodókért, a generációs feladataiknak a teljesítésének, a hatásait felismerőkért. https://julamami.com
Nagyon kevesen ismerik az Emberséges jelnyelvet,
amit magam szerint, a rajzos oktatásomhoz alkalmazok,
adtam, egyenként a rajzaimhoz, az értelmező szavakat, mondatokat.
Minden tenyérnek a térképe más, így hát, sokféle módon fogalmazom meg,
különböző szavakat használok, hogy leutánozni úgy, hogy működjön is, ne tudják.
Sablonná nem válhat, a könnyű módját, hogy mutassam is azt a vonalat,
képletet, amiről beszélek, éppen ezért nem oktatom, hogy leutánozhatóan, divatossá ne lehessen.
Látom, hogy nagy az igyekezet, feltételezik, ha elmegy egy,
kifejezés oda, ahova gondolják, az majd működik is.
Ah, hát nem működhet, mert nem adtam át, az oktatásának a sorsok szerinti módját,
működésében, 2023.05.14. napjáig, eddig, senkinek sem.
Ha megkérdeztek volna, azt mondom, hogy vegye meg tőlem és azután oktatom és minden apró részletét,
mint, az egyedül nekem meglévő, tudásformát, csak neki oktatva, átadom.
S működőképessé teheti, a saját tudásának, szintjének megfelelően, az is, bebizonyosodhat közben, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, számára. A toleranciát hétköznapi szinten, sok éve gyakorlom, a tudásomhoz megfelelő szintű, az alázatom. Julamami védjegy, 2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van.
Azt, hogy mennyi időre van szüksége, annak az eddig, csupán számomra elért szintű, tudásnak az átvételére, még nem tudom, abban, ahhoz is, én alkalmazkodom.
Mindannyian másban hozzuk a tehetségünket, ami adott,
a sorsunkban, s a számunkra legmagasabb szintünkhöz,
az általunk felismert, tudásunkkal, mi magunk,
meg is tudjuk oldani azt.
Éppen akkor és éppen úgy,
ahogy azt az általam látott sors, rajzolatai mutatják,
pont úgy fogalmazom meg, nem térek el tőle.
Mivel, napi tapasztalatom van bőven,
az engem megtisztelő embereknek,
a Tenyérolvasásomhoz, elém nyújtott,
nyitott tenyerei által.
Nem mondható, hogy másoktól tanultam azt,
amit megrajzoltam, mint az oktatásom anyagát.
Hiszen, a tapasztalt tudásom fejlődik, minden
alkalommal, amikor a Tenyérolvasást gyakorlom.
Amit, most már, összefüggésében olvasok le és
eddig a napig, 2024.05.04. nem engedtem meg és
nem oktattam arra, be se, sem, nem mutattam meg,
azt az oktatási formát,
amit magam tapasztaltam,
rajzoltam meg, ahhoz jól,
hogy oktatható legyen.
Jól működik, van visszajelzés
és rálátás is bőségesen azóta, kihozták magukból,
mindazt, ami a sorsukban adott volt akkor.
nem tanítottam meg, senkinek sem az oktatását.
Se nem adtam át, marad az enyém,
én találtam fel és meg, az csupán, szerintem működik.
Sokan tudják, legfeljebb nem fogalmazták eddig azt meg.
Ha tehetséget hoztak, a születésükkel,
azt a munkájuk, alkotásaik által, nagyon becsüljék meg,
az önértékelésüknek a megtartása miatt.
A tapasztalt tudásom, összefüggésében látásom, szerint írom.
Amit teszel, mások ellen,
azt éled meg, magad is, mindenképpen, a saját idődben,
másképpen.
A tengernyi pénz mennyisége se oldja meg azt,
ami az emberséges életvitelből hiányzik,
ezt tapasztalom, a szolgáltatásom és oktatásom által.
Azt gondoltam, ha már kifizettem,
meghosszabbítottam újabb 10 évre,
a Julamami védjegy, a nevemen van,
akkor legalább megkérdezik,
hogy mi a szándékom vele.
Azt ahol írok, nem én készítettem,
így hagyta hátra valaki, azóta küzködöm vele.
Inkább araszolva tanulgatom, hogyan legyen,
mert, nem engedem meg, már senkinek sem,
hogy bármit hozzá tegyen, vagy, hogy
bele nyúljon ide, sok minden tűnt el közben.
Nem másoknak szántam, sem a forgalmamat,
sem az online világában, elért ismertségemet.
A Julamami védjegyet, azért, tartottam jónak,
mert a sok éve ellopott igazolványaim,
amikor a helyzet úgy, adta, eszembe jutottak,
csak nem él-e, vissza vele valaki, mintha én lennék.
Sokan, megtalálták a módját, valószínűleg értenek hozzá,
hogy használják, a Magyarországon megújított Julamami védjegy,
akkor mennyit is ér. Nekem nem volt könnyű összerakni az árát,
másoknak lehet, hogy ez csak morzsányi
összeg, nekem össze kellett filléreznem.
Nem a pénz csinált engem, se nem fogadom el a szívességet.
Adok – kapok, egészséges körforgásban maradok, ha szükséges araszolok.
Olyanná váltam, mint egy korosodó árva,
akit elhagyott, a saját Hazája, nem fértem bele sehova.
Mivel nagyon sok ember tisztelt meg, az érkezésével és online,
hát mit tehettem volna, összegződött bennem, feltaláltam összefüggésében.
Rájöttem, azt ami tudásként ott volt addigra,
szükséges, hogy lerakjam, úgy, hogy ne vesszen el.
Lerajzoltam egy nap alatt, az egészet, 153 oldal lett,
ami úgy már oktathatóvá vált, be is bizonyosodott, sokszorosan.
A pénzbeni gazdagságomat, nem hozta meg,
a racionális énemet, szinte naponta,
egyengetem az egyenesben.
A tehetségemmel gazdagon születtem meg,
hát nem volt bennem késztetés, sem időm arra,
hogy a racionális oldalamat, erősítsem közben.
Nem tehettem mást, mint, hogy gyakorolva a hivatásomat,
másoknak is átadtam a tudásomból, hogy azáltal, tudjanak,
megelőzésben élni.
Nem tudtam csak magamra gondolva élni, a lelkiismeretem,
nem hagyta, ha hozzám fordultak, elmondtam mindazt, amit,
a tenyereik leolvasása által, a saját egészséges,
körforgásukban láttam.
Megmagyarázódott, az is összefüggésében,
a bal oldalunk, énünk, a racionális,
a jobb oldalunk, a motiváló énünk.
Mind a két oldalunk felett a gondolkodó agyunk,
dönt és csak ritkán, de láttam eddig is, azt,
hogy vannak teljesen más tenyerek is.
Amik még, csupán,
az azt megmagyarázó, felfedezésem folyamatában vannak.
Éppen, napi szinten, nem unatkozom, fejleszteni igyekszem a racionális énem.
El szeretném ekkora tudással tartani magamat, hiszen azért adta az Isten,
hogy jó életminőséget biztosítsak magamnak, a tudásom szintjének megfelelően.
A most állapota, a múlt, a jelen és az, amit lehetséges,
önmagamért is teszem már, annak a saját döntésemnek,
szükséges lennie. S mindenki számára adott, az maga idejében,
a saját szintje okán, ne maradjon le, hogy önmagához képest, fejlődni tudjon.
Feltaláltam valamit, amiről, jó lenne,
ha tudnának róla, a szülők, a fiatal felnőttek, vagy akik,
az életkoruk által, igen, egyébként meg, a sorsuk szerint,
már nem gyermekek és feltétlenül, a nagyszülők is.
Mivel minden adott most, hiszen átfordultunk 8 éve annak is,
hogy mindannyian, a jó energiákban vagyunk.
Ah, ha felismernék azt, az emberileg arra már érettek,
már teljesíteniük is lehetne.
Tán, ne maradjon hátra, mert az, akkorra, már teherként rakódna esetleg, mindaz, a következőknek.
Amit nem végeztek el, eddig, a saját sorsukban, az még, tán, generációsan lehetséges, még időben lenne.
tegyenek meg, mert hiába a sok pénz, ha a megértés nincsen a családokon belül meg.
Én nem tehetek mást, mint, hogy leolvasom,
az engem megtisztelők tenyereit,
mind a kettőt. Hiszen, már, összefüggésében olvasom le,
ebből kiderülhet, akkor rögvest,
hogy hol tart, a sorsában.
S a generációs feladatában,
adott-e, van-e még megoldandó számára,
vagy az el nem végzett generációs feladatokból, most is még, rávetűlő feladat.
S éppen, mit lenne szükséges még megélnie, úgy, hogy önmagáért és azáltal, a családjáért is tegyen, mint, a következő generációért. Amit teszel másokért, teszi aki arra éppen, emberileg beért, adni születtünk, a jóból és szépből, másról nem szólnak tenyerek. Az egészséges körforgásról szól, a két tenyér térképe, összefügg minden mindennel.
Ha tolerancia se alázat, nincsen megfelelően a saját sorshoz, generációs feladatokhoz, s a tudáshoz, sorban, jönnek az ismétlések. Ahogy látom, addig tartanak, amíg nem tudjuk, önmagunkért is, kimondani, azt, hogy szerintem, az önmagamért, a Hazánkért, az elnézést kérek, a bocsánatot kérek, a tévedtem, a nem kontrolláltam, a hiszékeny voltam, a nem mérlegeltem időben, nem ismertem fel a saját lehetőségeimet, számomra jól, időben.
Van belső kontrollunk és mindenkinek, amikor azt hallom, hogy kipördíti a szót, arról, amit magam találtam fel, szinte sértődötten, mondja, tudom. Aztán nélkülem, helyettem kinek van akkora lehetősége, hogy az oktatását a saját feltaláltamnak, megoldja helyettem. Azt a, ide születtem, a hely adta a lehetőségemet arra, hogy az engem megtisztelő nagyon sok ember érkezése, Tenyérolvasása által, feltaláljam azt, amit tíznél több éve oktatok, Julamami védjegyesen.
Ha csak úgy el lehet venni, mindent amit magam találtam fel, akkor sem tudja más oktatni úgy, mint ahogy én magam, azt a. Én, aki sok évet szolgáltattam, a születésemmel hozott tehetségem általi tudásom adta azt, hogy megtiszteljenek az emberek, a tudásomért, a felém nyitott tenyereikkel. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.
Segítek magamon, mint eddig is, hogy az Isten is megsegítsen, át adnám már a tudásomat, oda, ahol emberileg éretten értők, jelentkeznek érte. Hiába ollózzák ki, rakják össze maguknak kényelmesen, az eredeti, a feltaláltam szerinti, tudás nélkül ez nem tud működőképesen átmenni. Segíts magadon az Isten is megsegít módon teszem a dolgom, van hozzá bőven alázatom.
