https://julamami.com A Tenyér – térképolvasó és oktatása, 2010. év óta Heringes Árpádné nevemen, a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.

2026.01.24. https://julamami.com, julamamivédjegyöreganyám.

A saját magam által megtapasztaltak szerint, ha nincs alapod ahhoz, hogy fejlődni tudjál a saját igényedet teljesíteni nem akarod, mert tán kivárod az addig jól bevált megszokottakhoz ragaszkodva élsz.

Az már azóta egyszer legalább megváltozott, ha nem tapasztaltad akkor meg, azért az is lehetséges, hogy többször is átfordult minden, ami előtte arra képes volt a múltban.

S akkor várhatod a neked legjobb időt ahhoz, hogy minden körülmények arról
szóljanak, hogy jól járjál, mert ahhoz szoktál, hogy lehetőleg csak jól élj és
járjál jól, azokkal a saját megugrott szinteden.

S nem gondolkodtál, hogy hiába van az a kevés vagy sok mindenféle boldogulásra
késztető hatás, amit kizársz az életedből, mert nem látod azt még át, pedig lehet, hogy pont azáltal, tapasztalni naponta tudnál.

S azon sem gondolkodsz, hogy tanuld meg azt is, amivel a magad fölötti megugrott szinteden, akkor tán már, átélve azt, hogy az a saját szerinted lehet akkor tán már, ha elfogadott ott, hogy bizonyítani tudtál, hát azáltal is tán, úgy is
boldogulni tudjál

S ha vannak ahhoz is értők szerinted ott már, azok közül ami adott éppen akkor, ha észlelhetik élni tudnának azokkal, hogy segítsenek magukon is azáltal, azt mint lehetőséget, másoknak is láttatni tudnál.

Mindazt a saját szinteden emberileg is kontrollálva és az ahhoz értő tudásoddal, úgy, hogy átgondolva dönts és a belső kontrollod szerint se magadhoz képest túlzásba ne essél és azáltal is túlzottan nagyot mutassál.
S azáltal is szintet válthatnál, s élni tudnál a saját rálátásod szerint, a számodra már szintén adott lehetőségekkel. Heringes Árpádné prevenciós a megelőzésért ev. szeretettel. Paksról a Hergál Házból szeretettel.
Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.22. https://julamami.com Ha még nem jutottál el odáig, hogy adni születtünk és mindannyian, először azt lett volna szükséges megtanítani ahhoz, hogy tudja honnan hozta és kitől a sorsát, s azt is, hogy anélkül nem tudja
megoldani a generációs feladatait.

Ami az alapja lenne a következőknek, ha már ők is eljutottak odáig a saját munkájuknak a becsületével, a tehetségükkel alkotásaikkal és a hivatásukká lehet az, amikor emberileg is odáig felértek.

S amikor családjukban is, elérték a sorsuknak a szintjét, s azon a továbbiakban,
megteremtették azt mindannyian, egyenként a saját idejükben letörlesztették a rájuk eső generációs feladataikat.

S úgy értek el, a maguk szintjére s jutottak, a munkájuk becsületével és a tehetségükkel történő alkotásaikkal, na meg amikor időben felismerték azt, hogy mit tanuljanak és azt végig is tanulták.

S azzal párhuzamosan, a tehetségükből a sokféle, hétköznapi tapasztalataikkal, amik által, már emberileg is érettek lettek arra is.
A hétköznapok adta és lett az és utána már, annak megfelelő szinten élték a sorsukat, mert emberséges tartás és a frissen tartott szakmai tudás nélkül, az egészséges egyensúly nagyon nehézkes.

Aki ezt nem tudja hétköznapi szinten nincs abban amit felvállalt, nagy szüksége lenne most a hiányosságainak a pótlása, hogy emberileg és vagy szakmailag, a saját szintjén tudjon maradni, a továbbikban is, s amikor ott az ideje szintet tudjon váltani.
Ezek nélkül nem megy jól, tudáshiányosan sem megy jól, szintváltás nélkül sem megy úgy jól, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. hol az egyik hiányzik, hol meg
a másik nincs a megszokott ritmusban az életükben, azt pótolni lenne most szükséges.
https://julamami.com julamamivédjegyöreganyám

https://julamami.com 2026.01.21. Amit generációsan hoztál azt végig is viszed az életed során, ha ki akarod kerülni a nehézségeket, hát majd odateszi az életed akkor amikor már nem is gondolsz arra, hogy van még teljesíteni valód generációsan.

Ha túl gyorsan haladtál, ha megugrottad a könnyűben lubickoltál, amikor a nehezekben lett volna szükséged az emberesedésre, hát ne aggódj, jön az is ismétlésben, s minden érted lesz és nem ellened.

Nem tapasztaltam úgy Tenyér térképolvasásban azt, hogy ne jelentkezett volna az, amit nem teljesítettek még az előzőek sem és mindenkor, a legmagasabb szinten lévő kapja meg a családjában saját feladatának.

Csinálhat úgy is mintha nem is tudna róla, hogy át és vagy megugrotta azt amiben
jól elvan, saját magát csapja be azáltal, hiszen az akkor éppen őt érintő
legmagasabb, vagy legalacsonyabb szinten kapja azt addig, amíg meg nem oldja.

Nem ruházhatja át és nem oldja meg azt, a csodavárásra várakoztató se, vagy mint
látszik van bőséges választék abból is, viszont csak bekavar oda, ahol semmi keresnivalója nem volna, a csodagyártónak sem. Heringes Árpádné prevenciós a megelőzésért egyéni vállalkozó Paks. Ha tisztelettel mondod a julamamivédjegyöreganyám. https://julamami.com

2026.01.20. https://julamami.com a julamamivédjegyöreganyám Paks.

A szeretet nem múlik, a boldogulás a barátja, mert rajta van az Isten áldása, a tapasztalatom az, hogy tehetséget mindannyian hozunk, ha szerencsénk van
szerelemből fogantunk.

S az emberséges körülmények adottak és a szakmai tudása által, a bába jól bánt
velünk, amikor ahol lehetett ott meg is születhettünk és még inkább, ha vártak is bennünket, s a körülmények a továbbiakban is adottak voltak ahhoz, annak megfelelően, ahova akkor tartoztunk.

Megtaláltam és össze is olvasható az, hogy mindent rögzítettünk a magzati
szakaszunkban, ami időnként minden akkori indok nélkül feljön, a lelkiismeretünk által és az általunk történő megoldásra vár az.

Vagy, mióta elfogadott és használatba kerülhetett a fertőtlenítés a szülészeteken, az esküjükhöz hűen bánnak a megszületésükkor velük, hiszen mindent megjegyzünk, ami
eltér az egészséges egyensúlyunktól a magzati szakaszunkban és a születésünk időpontjában.

Amikor megláttam és összefüggésében tudtam már leolvasni, a generációsan ott maradt és addig még meg nem oldott feladatokkal, hát egy időre boldog voltam azáltal, mert elmondhattam és a legtöbben már ismerték az érzést, a miért még nem addig nem volt meg.

Hiszen megmagyarázódott számukra, amikor szerettek volna magyarázatot kapni, hogy miért jön fel ismétlődik és mi az, amivel tudnának segíteni önmagukon, azáltal, hogy megértik azt.

S az oktatásomat felvállalva már megértette, amikor arról beszéltem, ami ott olvasható le éppen, hiszen gondolkodóként jelentkezett be, aki azáltal ki is hallotta és meg is értette azt.

S lett magyarázata az ami addig ugyan nyomasztóan hatott rá, viszont arra magyarázat még nem kapott, az életünk során többször ismétlődik, s addig hat
ránk, amíg azt meg nem tudjuk oldani mi magunk.

Az oktatásom közben nincs egyedül azzal sem, ami akkor ott van és a lelkiismerete kontrollálja is, minden pillanatában jelen vagyok azoknak a történéseire rá is jön közben, hiszen megkapja a leolvasásom által akkor a választ arra.
A legjobb tudásom szerint beszélünk arról ott akkor, ha meg később jön elő, hozza felszínre és önmagáért, a lelkiismerete, hát már nem ismeretlen az számára.

Mivel megbeszéljük akkor, hogy beszéljük azt át, ha szükségét érzi annak, ha felhív részleteiben is meg és átbeszéljük, alaposan kibeszéljük a legapróbb számára lényeges részleteket is, ami a magzati szakaszában látható éppen akkor.

Változik a tenyérben mindaz, ami akkor éppen aktuális és felszínre jön, a nagyon sok embernek a tenyereit leolvasva és azáltal a tapasztalatomból lett a feltaláltam.
Mivel 42 éves voltam, amikor a tehetségemet felismertem, s általa lett a hivatásommá, hogy nagyon sok ember tisztelt sok éven át és meg a Paksra a Hergál
Házba érkezésével, amit tavasztól egy már jól működő és nem behatárolt, másik helyszínen várom majd, a személyes találkozást már ismerő bejelentkezőket.

Egy napon és az akkor ahhoz megfelelő szinten lévő, a boldogulásnak az öröméhez köthető ritmusban rajzoltam meg, amit azóta is jól oktathatóra fejlesztettem, annak megfelelően, ahogy magam is fejlődöm hála Isten.

Nem az életkorhoz köthető az sem, hogy mikor képes teljesíteni a generációs feladatait, a sorsa mindenkinek más és más időben, teljesíthető.

S teljesen más formában valósíthatja, a személyiségéhez tartozóan és a saját idejében történik és általa, amikor már emberileg elég igényes ahhoz, hogy felismerje mi is történik vele.

Az oktatásom csupán egy tükör ahhoz, hogy akkor hol tart a sorsában éppen.
Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám https://julamami.com.
Heringes Árpádné prevenciós a megelőzésért, egyéni vállalkozó Paks.
https://julamami.com a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.19. https://julamami.com Önismerettől az önbecsülésig, ami a sorsodig vezethet, akkor is ha mostanáig túl hosszú ideje várakoztál arra, hogy a szerinted elért és számodra már jól megérdemelt minőségű életritmusodban élni tudjál azután. Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó Paks. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami mint a julamamivédjegyöreganyám

2026.01.18. A tapasztalt tudás nélkül az elmélet marad csupán, ha nincs tisztában
azzal, hogy a tehetségéből lett és csupán általa alakulhat ki a szakmájának a
becsülete, azt a.

S van úgy, hogy egy időben történik, másoknál meg egymástól eltérően külön
teljesedik ki, s mégsem egymás ellen működnek.
Ha nem ismeri a saját sorsát, se a generációsan rámaradt feladatait, hát akkor
naponta nem tudja az önbecsülésével érvényesíteni azt sem, ahova addig már
eljutott.

S az is csupán az egy talpon ugrálva próbálkozás, az egészséges egyensúlyhoz nincs köze sem, hiszen én úgy tudom, hogy az Isten teremtményei vagyunk és mindannyian. A racionális oldalunkhoz van teremtve és egyenként a sorsunk szerint és számunkra a lelkes – szíves motiváló oldalunk, ha azon nem tanulunk meg a saját időnkben, szerintünk és nekünk is jó életminőségben haladni, hát úgy járt aki a könnyebbet választja. Nem úszható meg a haladás, hiszen mozgásban tart bennünket és minden, viszont nem mindegy, hogy magunkhoz az emberi méltóságunkhoz és vagy a szakmai becsületünkhöz a saját életminőségünkhöz is adjuk-e, annak a hozadékát.

Vagy teljesen elkülönítve tartjuk a tapasztalt és elméleti tudást és nem adjuk hozzá a saját sorsunkhoz, mint amit már mi magunk teremtettünk az önbecsülésünknek a megtartásáért.

Újra és megint és minden körülmények között járni tanulni, a hiányzó tudást magunkhoz venni, hiszen nem minden volt eddig benne, minden arra már emberileg és szakmailag érdeklődő által megtanulható módon az általuk is elérhető oktatásban, azt a.

Ha ebben és abban meg még naponta változtatottak által van az összehordva, innen is meg onnan is a tetszetőse, na meg ha már nagyon nagy a látogatottsága, azt sugallja minden, hogy akkor az hitelesítve is van, de nem addig ah.

Aki már elérte a saját legfelsőbb szintjét a sorsában és a generációs feladatainak a teljesítésében egyaránt, meg is tudja tartani, nem könnyen, viszont fejlődni, tanulni, fejleszteni tud és halad a sorsának megfelelően, az önbecsülését is igyekszik megtartani közben. Persze ha szükséges bocsánatot is kérek, hátha másoknak is van már kedve azóta gyakorolni, azt a, mindazokért amiről úgy gondolják, hogy nincs felszínen látható formában, pedig már a nagyon sokaknak látható lett az idén.

Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek neveztem el azt, ami által oktatom a
feltaláltamat, s az jó minőségben át is megy, ha arra már igényes, tán tapasztalja
meg. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. julamami az oldala, ahol ha már meg tudtam oldani, messenger.com által is szeretném, akár családoknak is oktatni. Heringes Árpádné prevenciós ev. a megelőzésért Paks. https://julamami.com julamamivédjegyöreganyám

2026.01.17. https://julamami.com Arra ugyan gondol-e, ha úgy lenne meg mindene, hogy az álmait,
követve, nem tervezte, hát nem is tett érte, a munkájának a becsületével és vagy a emberséges életvitelével, na meg az elért tudásának megfelelően, akkor amikor arra már érett és nem életkorhoz van az sem kötve, azt a.

Amikor csak pottyan a szerencsének mondott és túl gyakran történik az meg és nem volt benne a sorsában, bizonyára megdolgoztatja majd a lelkiismerete, ha odaér az ami felszínre akar jönni belőle.

S vagy, generációsan nem tett érte a ráeső részben a saját idejében és a sorsának
az elvárásainak megfelelően eleget, az akkor, ha annak is ott van az ideje, hát
mindazokat pótolja, ha már tett érte eleget.

S mindezeket, mint tapasztalt írom ide, az már a saját idejében jól megérdemelten,
az addigra elért saját szintjévé lehet.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, igény szerint a sorsához neveléssel segítem felnőni önmagához, hogy az ami rajta van generációsan már teherként, az a saját hasznára és ne ellenére legyen.

Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. julamami oldalt szántam, az oktatására a feltaláltamnak, mindent oda és abba az irányba szántam, amit a facebook.com eddig felraktam és most pihennek azok az oldalak. Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó. Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod a julamamivédjegyöreganyám.

https://julamami.com 2026.01.16.

002732_MT_I_2088-2_2018__204167_1535633778645

Ahogy látom nagyon hiányos a médiatár, ha valaki elvitt onnan, fényképeket, festményeket, videókat, az írásaimat, Pisti áll az útszélén, Kicsi mutter, Kisbence, kérem vissza, a szellemi tulajdonom, kérem tegye vissza, köszönöm.

Hiszen, nem engedtem meg senkinek sem, hogy kiszolgálja magát innen, úgy, hogy nyoma se
maradjon, annak ami a szellemi tulajdonom, hova lettek, ott voltak a
videóim, a kedvenc írásaim. Nekem ez a szellemi vagyonom, kérem tegye vissza, köszönöm.

2010.év óta Heringes
Árpádné nevemen van a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben. Heringes Árpádné prevenciósként a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.15. https://julamami.com Édes Hazánk csodaszép, kérlek ne menj még, hiszen a széppel a jóval, amit ide teremtettünk, nekünk még meg sem jöttél.
a julamami védjegy, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre, kérem tartsa tiszteletben, nem engedem meg a használatát senkinek sem.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a hozzám bejelentkezőhöz és akkor éppen
oda.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se ellened, sem melletted, mert a feltaláltam a Tenyér – térképolvasót és annak jó minőségben rajzoltam meg, az
oktatását, azóta is jól működik.

A feltaláltamat oktatni születtem, reggel sokszor ismételt nem vagyok robotképet
töltettek ki velem, szemüvegesként nem biztos, hogy látható azokon a képeken az
aprócska részlet, azt megoldottam. Köszönöm ha értem is van a nem vagyok robot.

Hát legalább ne gátoljon, amikor igazolom magam az ottani lehetőség által, na akkor már kérem engedjen be a saját oldalaimra és legalább, ne gátoljon legalább még akkor is, köszönöm.

Nem tudom van-e ott jó emberismerő, aki azokat az oldalakat kezeli, ha nem elég a
szintje ahhoz, amit felvállalt, sokat árthat a gondolkodó korosodóknak és a
gondolkodó fiataloknak, azzal, hogy betartó stílusban kezeli azt.

Persze bocsánatot is kérek, helyette is, hogy ki ne menjen a hétköznapi használatból az is, mivel gondolom a sok gátért nem fogja azt tenni, senki.

Nem is várom el, mert már annyira túlmentek és minden emberi határt kibővítve
alkalmaznak a saját kényelmüket szolgálva, azt csinálnak amit akarnak, az látszik is, mert gondolom ígéretet kaptak arra, hogy bármit megtehetnek.

Ha nem tudja bárki is tisztelni az Isten adta Nép munkából, alkotásból,
tehetségéből lett hivatásukat gyakorlókból álló népességét, hát csupán annyi, hogy egyszer majd korosodó lesz, s ha időben nem fejlődik fel a feladatához, majd a feladata teszi oda azt, hogy már kinőtte.

S ha el is hiszik, hogy nem felelősek semmiért, ha meghallgatom a feltett videóimat, zajos zűrzavaros zene hallatszik alatta, nocsak, most is csupán írom, mint sokat tapasztalt emberismerő, ha bármiféle ígéretet kapsz és nem kontrollálod azt, a még magadhoz képest idődben, akkor már lehet, hogy feladatot ad a sorsod, hogy le ne csússzál a saját feladataidról.

S a belső emberséges és vagy szakmai kontrolloddal, mint a saját lelkiismereteddel.

Hát, majd eleinte csupán figyelmeztetget, hogy ne már, azt tán ne tedd, arra a saját lelkiismereted addig, amíg túl nem mentél, erősen rád is mordulhat,
ami érted lesz akkor is, s még megelőzésként hat, viszont hatással lehet rád.

Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból szeretettel, egyéni vállalkozóként a megelőzésért gyakorlom a hivatásomat, nem különböztetek meg embereket, szolgáltató vagyok.

S ha nem érti amit mondod, azt jelenti, hogy nem jön be a szolgáltatásomra sem, nem
feladatom az sem, hogy felmérjek bárkit, Isten óvjon attól is, hogy utánanézzek, hogy kinek szolgáltatok akkor éppen.

Azt sem teszem, mert akkor magamat is becsapnám és a mostanra elért emberséges és
szakmai szintemet és a julamami védjegyemet óvom inkább, hogy ne csipegessék nyugodtan el, hiszen tudom, hogy van miért.

Ne várjanak tőlem egyebet, mint a tehetségemben hozott hivatásommá lett általi legjobb minőséget, amire akkor képes vagyok, a megelőzésben vagyok tehetséges és hétköznapi szinten történik a szolgáltatásom. Végigjártam a 32. év alatt mindazt, ami által idáig eljutottam, nem álltam be sehova, egyedül haladok ha tudok, ha nem tudok haladni, na akkor a megszokott módomon araszolok.

Magam szerint mozgásban vagyok, lehet, hogy ha nem lenne száz alatti a nyugdíjnak mondott összeg, amit nekem szántak azért mert dolgoztam egész életemben, most is tenném, gyakorolnám a hivatásomat, ha hagynának legalább azáltal amit ott az elvégzett szolgáltatásom után, díjként átutalnak.

Hát kérem, tán hagyjanak szolgáltatni és meghagyni az emberséges és szakmai
szintemen az emberséges tartásomat, legalább ne árts, magadra is jól vigyázz, mert senkit sem pótolhat más, így élek, nem ártok se nem bántok, magamra is jól vigyázok, köszönöm a megértést.

2026.01.14. https://julamami.com Amikor csupán meg akarja tartani azt, vagy megugrott és vagy tán elért odáig, hogy addigra felfogta, mennyire könnyű dolga lehet ott és csak neki, ha azt úgy fogalmazza meg és el is tudja hitetni. Hiszen ha látszatra a számokkal bebizonyítja, hogy mindent amit megálmodott, megszereztetheti és a sokaság meg azt hiszi, hogy majd őket is érintik a jólétüket és a védelmüket is, megmondóként és megfogalmazva, úgy mondja, hogy azt is amazt is, egyedül fizeti ki és a szavát adva a biztonságot is nyújtja.

Hiszen, ha megint bejön, már nem szükséges látványosítania semmit sem, mert egyedüli és csak számára jó az, hogy utána már birtokolja és csak egyedül intézheti, másokat ahhoz se megnézni, sem végigjárni mindazt amit és ahova begyűjtött, a saját szemükkel látni, se megszámolva hitelesíttetni, na azt sem engedi.

S mindet, csak hallomásból tud az Isten adta Nép, mint a saját Hazánk maga, a tömege az maga a 30 különböző kultúrába született, akik egymás mellett jól megfértek, mert az eltelt évek, ahhoz emberileg és szakmailag kialakult, hogy a működőképes, dolgos jó szakemberek adták a közösbe és jó minőségű életük lehetett általa, mert ott volt a munkájuknak a becsülete benne.

S a tehetségesek meg az alkotásaikkal, a hivatásuk által, saját magukat is minősítve, élik az általuk megteremtetteket követően, azoknak az általuk, a közösbe teremtésüknek megfelelően, az azok általi jó minőségű életüket.

S van a számokhoz igazodó az álmaiban és azt a továbbiakban is álmodva élő, álmoskásan, ráérősen a megmondónak a szavainak kitéve, ugyan minek gondolkodna, hiszen nincs mire tervezzen, ahhoz volt szokva, hogy a terveit nem mindet, de néhányukat meg is valósíthatja, azt a.

A felébredni nem szándékozó, csak úgy a jóra és szépre mivel úgy sincs dolga, hát várja, hogy valaki majd helyette a neki jót, számára a legjobban helyette, meg is csinálja, azt a.

S a csupán csak álmodozó, azt a, ami a szemnek szájnak is még csupán az álma lehet,
de nem hétköznapi szinten és nem az Isten adta Népért és a megbecsülésünkért, van az sem, azt a.

Sem nem is, az egész életükben a közösbe is teremtésükkel dolgozóknak és mell
ettük, a gyermekeik is felnevelődtek, akik felnőttként már a Hazánkat gyarapítják a munkájuk becsületével, a tehetségükből lett alkotásaikkal és vagy a hivatásukat gyakorolva, azt a.

Oszt mié lett minden összemosva mindennel, hogy ne legyenek felszínen a szintkülönbségek emberséges és szakmai minőségükhöz már addigra felnőttek, akik által megteremtődtek mindazok, amit nem csupán saját maguk élnek meg,
hanem jócskán adnak belőle most is, mert még úgy tudják, hogy a közösbe megy, azt a.

S nem gondolnak arra, hogy az oda lesz mind, ami nem látható és a jó minőséget nem adta az Isten adta Nép számára, ki tudja hova mentek azok, amik megteremtődtek, azt a.

S a kisvállalkozók sok munkájával és vagy, a tehetségükből lett hivatásukat
naponta gyakorlók által, már az elért szintjeiken tudhatók-e még, vagy mások
töltötték be, helyettük azt a szintet és gyarapodnak általa, azt a.

Hát, ugyan mit és mikről nem tudunk, mint sokaság, az Isten adta Nép, minek nevezték el, vagy még most nincs neve, egy ország nevet birtokolni igyekeznek, kirekeszteni az Isten adta Népet abból, a jól megérdemelt jóból és szépből, azt a.

Mindazt a jót és szépet, amit magunk teremtettünk egész életünkben, előlünk
eltakarva élünk, s mivel azt sem tudják, mit jelent az emberismeret most, hogy
emberséges szint és az ahhoz mért tapasztalt tudás nélkül, 2026. évben már nem
megy, azt a.

Mivel nem nevezik másképp, arra alapoznák, amit már jócskán lefele vittek azóta,
se át nem látja, sem nem tervezve, csupán az álmát követné vele, azt a.

Hiszen volt annak jó híre, nem az Isten adta Népről szólt akkor sem minden,
viszont volt hitelesített neve, a jóért és szépért jöttek ide, volt annak is ismertsége, mostanra meg és mindent, egy és ugyanazon szintre
nyomva tartanak, azt a.

S nincs más neve, csupán az ország kellene ott, annak ami és ahova megy minden egybe és mivel minden felett rendelkezni igyekszik, hát egyre is megy, azt a.

Nem tudja azt kontrollálni az Isten adta Nép sem, se senki más, így lehet, hogy
már tán nem is létező közösbe teremtődik, s egyre szélesebb és magasabb az
álmainak a szintje, nincs megállás mindenre szüksége van, a számok miatt, azt a.

S már nincs határa azoknak, mindenre igyekszik kiterjeszteni, még mielőtt
rájönnének, hogy azt a megfogalmazásaival, amikor az ország nevét mondja is, csupán
csak magára vonatkoztatja és tán azt álmodja egy reggelre, már király lesz belőle.

Hiszen eddig azt nyomatta egy ideig és mindenki aki számíthatott a jólétre általa,s élünk itt mint az Isten adta Nép, arról tudunk, hogy a Hazánk ez itt lakunk, a sajátunknak tudott és általunk létezőként mondott, Hazánkban, azt a.

S a mondatai által, már annyira magas és széles a sávja annak, amiben mivel nem
szóltak rá időben, már otthon érzi magát és megtanul ott jól viselkedni, azt a.

S azon van, hogy akik azt vállalták, általuk már több éve kiterjeszkedni is

igyekszik közben, mire észhez térnek, hogy az csupán az álmait valósítja meg, hát
úgy jártak, hogy tán már nincs semmijük sem, azt a.

Na meg azt is maguknak köszönhetik, hogy nem voltak, amikor szükségük lett volna az éberségre ők maguk se voltak képben sem ébren, azt a.

S azon kapjuk magunkat és sokan az Isten adta Népből, akik még a hivatásunkat
gyakorolni igyekszünk, úgy, hogy tulajdonképpen az elvárt számok szerint már tán nem is létezünk, csak sallangént, vagy nehezítményként kezel bennünket, s mivel tudjuk, hogy ez ügyben is, csak magunkra számíthatunk, hát az önbecsülésünket is,
megtartani igyekszünk, azt a.

Az, hogy ebben a meg sem nevezhetőben, most meg tudjuk-e tartani az emberséges és vagy szakmailag is a saját magunk által elért szintünket, majd kiderül, az azt a.
S mivel korosodók vagyunk, egyszerűben is nagyszerűen araszolva is, önmagunk szerint élni igyekszünk, nem csupán csak látszatra vagyunk, hiszen bele teremtettünk egész életünkben, nem várunk mást, viszont azt várjuk ám nyugdíjként, amit a Hazánkba teremtettünk.

S látva azt, hogy a most is jól működőhöz képest van láthatóan, a vakmerő vállalásaikhoz a tapasztalt tudást és az elvárható tudást is nélkülözőkhöz képest, nagyon óvatosan araszolunk, viszont nem adjuk fel, mert a sorsunkat éljük és a generációs feladatainkat is teljesítjük közben.

Ah, ha elhagyják a helyet ahol születtek és nevelődtek és már nem voltak megelégedve azzal amit feléjük teljesített, azt választották, hát nagy valószínűséggel ott ugyanazt tapasztalhatják ám, azt a.

Nem sokkal másabb az, csak az elnevezése más, mint ami itt van kialakulóban,
számunkra akik itt maradtunk, mert kitartunk a nehézben, dolgozunk,ahhoz szoktunk, azt a.

S ahhoz nem értve nem gátoljuk, a hozzáértőket, hanem ami életszerű és kihozható most és számunkra is, a már jól megérdemelt jót és szépet adja, az életminőségünknek, hiszen ide teremtettünk egész életünkben.

A munkánkhoz és a hivatásunk gyakorlásához jó lehetőséget nem kapunk, amit kigondol éppen, azt várja el, hogy ahhoz alkalmazkodjunk, nem örül annak, hiszen tudja, hogy gondolkodók vagyunk, azt a.

S mivel nagyon más sorsot hozott mindenki, ahhoz alkalmazkodunk, megbízunk a hiteles emberséges és vagy a szakmai tapasztalatukkal rendelkezőkben, az általuk összeadott hozzáértőknek a döntéseikben, most még magunkhoz képest alacsony szinteken, de még itt vagyunk, élünk, azt a.

Így, hát megvárjuk, amíg észlelik, ott valahol, ahol még vannak akik lényegesnek tartják, a szakmailag és emberségesen jó szinten lévőknek, mint az összefüggésében is látoknak, az összetett tudását, elgondolkodnak tán, most nekünk, aztán meg majd,
másoknak lesz úgy, hogy már csak a semmiben,
várakoztatva vannak, azt a.

S eljutnak oda, hogy aki ide született, arra szükség van, hogy csupán és
egyszerűen az emberséges és szakmai tudását a közösbe adja, csupán azáltal és annyira, meg is legyen becsülve, azt a.

S vannak akiknek érdemes útra kelni, mert generációsan érintett tán ott, a Hazáját, mint érzést igyekszik ott abban azonosítani, úgy dönt, hogy a Hazáját elhagyva, megkeresi hátha meg is találja, addig amíg van értelme annak.

S most még, azt az eredendően emberséges és
szakmailag is, az önismeretétől az
önbecsüléséig és által, azonosító érzést,
ami ott van a lelkiismeretében és
mindenkinek másképp működik az is, azt a.

Mivel a sok embernek az elmondása szerint, ez nagyon hasonló ahhoz az emberi érzéshez, ami ott történik velük, ahova mentek ott is alkalmazkodva szükséges élniük, ha nem volt másuk, mint se a tapasztalatuk szerinti, sem a hitelességet nem kontrollálva hozott döntésük és annak a következtében, azóta már van meglévő élményük, azt a.

Az is lehet, hogy elhitték, hogy most is lehet, követni az álmaikat és követték is, amit tán mostanra már tudják is, hogy akkor a döntésük előtt, a hitelesen
kontrolláltak helyett most sincs és nem is volt más, mint a hiszékenységük, azt
a.

Amit lehet, hogy túl magasra szabtak, arra gondoltak, hogy ha itt a Hazánkban az többször is jól bejött nekik, akkor a most meghozott döntésük által is, a jólétüket meg tudják csinálni, ott, keresve a Hazaértem érzésüket, s majd azt követően a saját idejükben, a sorsuk szerint élhetnek, azt a.

S azután majd ott is elfogadottak lesznek és hasonlóan az addig oda egész életükben teremtőkhöz képest is, a jó munkájuk becsületével majd, azzal összehasonlítva, jöttek rá, hogy ez már nem ugyanaz, azt a.

Ahonnan egykor a kezdéshez mint tömeg mentek, idő után és az emberséges és vagy szakmai, a tehetségük általi hivatásuk gyakorlásával, van értelme és jobban
élhetnek, azt
a.

S vannak akiknek benne van a sorsukban, hogy sokkal jobb ha ott élnek, ahol azt a
Hazájuknak tudhatják, mert az egy érzés ám, hamiskodni nem lehet ám, mert az egy

önismeretétől az önbecsüléséig jut az idén és szerintem minden gondolkodó átélheti az érzést, hogy Otthon van és már Hazaért.

Megcsinálta, mert a tehetségéből lett a hivatása, a munkájának a becsületével érte el azt a
szintet, ahol emberileg is volt már, amikor hozzákezdett ehhez, vagy az ott élők által elért minőséghez alkalmazkodva él, azt a.

Mint amit most már. itt is a saját Hazánknak tudottban várna el tőle és tőlünk, az itt a nehézben tapasztalva araszoló és ezt el nem hagyó, itt megmaradó Isten adta Néptől, az egy és ugyanaz a megmondó, azt a.

S, hogy most is, a saját emberséges és a tehetségünk által lett hivatásunkkal elemezni tudjuk, mindazt ami történik, hát nem veszíthetjük el a tehetségünkből
lett hivatásunkat, azt a.

Inkább gyakorolni igyekszünk és nem a könnyűt választva éljük amit lehet, azt a.

Inkább azon vagyunk, hogy kontrolláljuk az emberséges és vagy szakmai szintünknek a most is meglévő és vagy a fejlődésünk és fejlesztésünk által elért és megélhetően is jó minőségét megtartsuk, azt a.

S, hogy leginkább a valóságnak megfelelően és vagyunk nagyon sokan akiknek a számára, már nincs is a meg sem nevezhető által akkora ellátást nyújtó és még mindig nyugdíjnak nevezett, amiből most, aki mellette nem tud mellette dolgozni, annak abból megélni, nem lehet, azt a.

S most amire képesek vagyunk éppen adódna lehetőségünk, azt a, a munkánknak a becsületét, mint az emberséges és vagy szakmai tudásunkat megtartva teljesítünk, megkeresve a lehetőségünket az egyenesben maradva, ami helyett lett az ami van és üresben viszont, divatosítva.

S ha valamiben feltaláltunk volna és működőképes az most is, na akkor még jobban kell ügyelnünk arra, hogy meg tudjuk a saját magunk által elérteket,
azokon a nekünk megfelelő és csupán általunk működőképes szinteken, tartani, azt a.

S most annyiszor kérek bocsánatot ahányszor az szükséges, a saját védelmemet szolgálva, most tanulom mindazt, amit még eddig nem tudtam megtapasztalni és jól
jön az nekem, emberileg és szakmailag is, köszönöm. Heringes Árpádné prevenciósként a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

megtartó erejét, próbákat nélkülözve is megpróbálva azt.

S mivel a felmérések nincsenek az Isten adta Nép által kontrollálva, s mindent bevetve, hátha bejön az és majd csak a számok is oda vonzódnak, amik, a valóságtól erősen eltávolítva történnek. S nem adja föl az álmait és bizonygatni próbálgatva is az álmaira bocsátkozik, megingatni igyekszik és azon van, hogy annak a megtartását, már a felszínen lévő mutatók által láthatóan, csupán a saját maga és magát védő és azt, már nem is bizonyíthatóan befolyásolhatja, az Isten adta Nép sokasága, azt a.

felnevelőknek vissza ugyanazt a mondás, hitelesen igazolóan jó minőségű életéért szól az, se nem, a Hazánkat gyarapítja, sem nincs igazolva, viszont hitelesítve nincs az Isten adta Néptől, se nem a Hazánkat gazdagítja, azt a.

2026.01.13. Ah, ha a sorsodat ismered, miért adnál fel, ha otthon vagy ott ahol születtél, azt a helyet miért hagynád el, ha megérintett már egyszer is az, hogy tisztelnek és szeretnek ott ahol élsz, azáltal úgy érezheted, hogy hazaértél.

S ha otthon vagy ott, ha tudsz bele teremteni oda, mert az is együtt jár vele, hogy érezd a felelősségét az oda bele teremtettednek az időtálló minőségéért, ugyan miért hagynád végleg el.

Egy Haza ez csak egy mindannyian belefértünk és megfértünk egymás mellett, pedig nagyon különböző volt minden, mégis a többféle kultúrában élők kiegészítették egymás tudását, s abból lett egy működőképes, hogy tudtad, megbízhatsz abban, amit kínál neked és az értőknek.

Annak a minőségéhez ott van a munkájának a becsülete, az alkotásai által, már másoknak is adott a jó érzése, mert a tehetsége által teremtette, úgy aztán adni tud vele.

Bele illeszkedik a közösbe, ha a tehetségéből lett hivatása adja a saját sorsát és a
generációsan elvégzett feladatokat már felismerte, ami sok éve ott van a talpai alatt, mert
addig is, előtte is tették a dolgukat.

Ismerve azáltal, az egyszerűség nagyszerűségét, a saját idejükben, megoldották az elődei is, mint ahogy most önmagához képest, a saját idejében, a sorsában az általa elért, legjobb minőségét adva, a sok jó minőségű munkának a becsületével teljesítve, alkotva, a tehetségéből lett hivatást gyakorolva.

Ide teremtve a közösbe és azáltal önmagáért is teljesítve, a saját Hazánkba, hiszen azt az önismeretétől az önbecsüléséig gyakorolja naponta, életminőségét és az Isten adta Népnek a lehetőségeit, mint az ide teremtő többiekét is erősítve.

Ami azt is jelentette, hogy azáltal, a közösbe is teremtésükkel, bele teremtett,
azért is, hogy a saját szintjére már maga által, a saját idejében, a sorsához és a
generációsan is teljesítéséhez adjon és már átélve az ahhoz tartozó érzéseket, hazaszeretőként érjen be.
el.

Az idén már a visszája is látszik, amikor eltérne az egyenestől és bármiben, persze csupán tapasztaltan írom, hiszen a megelőzésben hoztam a tehetségemet és abban találtam fel.

Azt amit egy napon és egy jól oktatható ritmusban, rajzoltam meg és fejlesztem, mert naponta
magam is fejlődöm fel oda, amit a saját sorsom elvár tőlem.

Teljesítenék a sorsomban és generációsan, s általa vinném be az értő közönség elé, a Hazánkba is teremtve és azáltal
magamért is teljesítve. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.12. Tettél-e jót és szépet, magadért és másokért, amikor az volt a feladatod, hogy adj a tudásodnak és vagy az emberségednek megfelelően és az akkor elért szinteden, azt a.

Ugyan, teljesítsed-e azáltal is a sorsodban lévő feladataidat, vagy a rád maradt generációsan meg nem oldottakat, meghagyod a következőknek.

Mivel a tehetségemet a megelőzésben hoztam, így velük találkoztam az első tíz évben főrészt, akik azért tiszteltek meg annyira sokan, mert arra voltak igényesen érdeklődők, amit akkor megelőzésként mondtam.

Hiszen 2010. év óta van Heringes Árpádné nevemen a julamami védjegy, s azáltal és utána már, a hivatásomnak tudtam, a Tenyér – térképeknek a leolvasásával, mint Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelven megfogalmazva, azt az arra igényesek számára és a tenyereiket összefüggésében leolvasva, már átadni tudtam megelőzésként.

Így mostanában is hallom vissza, hogy bejött ám és mutatják a tenyereiket, meg is fogalmazom rögvest, nekem ahhoz akkor is adott volt az amire mutatnak, az volt benne, hiszen az a saját tenyere, én meg csupán leolvastam, az akkori felém nyújtott és számomra akkor általuk
nyitott tenyereiket. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó,
Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, hát a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.11.

Amikor a belső kontrollodat már ismered, tudod, hogy mikor miben és hol lehet neked helyed, amikor elértél oda, hogy döntőképes vagy és meg tudod változtatni a szintedet, úgy, hogy jól érezd megadat a bőrödben, az egyszerűben is nagyszerűen éljed meg a sorsodat, akkor a saját életritmusodban maradva haladsz. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.10. Ah, csupán tapasztaltan írom és az általam történő telefonos oktatásomkor is elmondom, a sors azt jelenti persze csupán a tapasztalt tudásom által, mint a sokat tapasztaltan emberismerőként, hogy tán több feladat is adott egy – egy embernél.

Mert az marad meg úgy, hogy rámarad, az is elképzelhető, hogy már teherként hat az, amit nem végezte el addig a családjából más, így ott maradt számára lehetőségként, mint a sorsának a megoldásához a legjobb megoldás.

Igen vannak nagyon nagy különbségek most már, tudás nélkül nem megy, ha addig beérte azzal, amit felvállalva kötelező volt számára, hát bele is csúszhatott esetleg tán oda, ahova nem is való, viszont be sem fogadják ott, na azt is majd meglátja.

A helyi közösségeket mindegy, hogyan nevezték el és érintette meg az embereket az, akkor is ha, jól megválasztott a megszövegezése annak, most elválik az a bizonyos a májától az amit nem szépen fogalmaznak ugyan, viszont mindenki tudja, hogy mit jelent az.

Ez azt is jelenti egyben, hogy ha bekerül egy nem odavaló, tudáshiányosan és vagy csupán
okoskodó módon betanultan, ha eddig megúszta azt csupán látszatosíthatta és a tudást
nélkülöző módon is, jól beilleszkedett oda, most lebuktathatja önmagát, hiszen elcsúsztak a szintek és láthatóvá válik az is, ami a munka becsületét garantálja és az is, ami nem oda
való már.

Tapasztal tudás nélkül az elmélet, az továbbiakban is csupán elmélet marad, itt a szülőhelyemen tapasztalhattam meg, mivel ide érkeztek és nagyon sokan a 32. éve annak és folyamatosan találkoztam az emberekkel akkor még naponta személyesen is.

Most a tavaszig várom a megfelelő időjárást ahhoz és megint megyek és találkozom az emberekkel ott, ahol az bevált ahhoz, hogy úja üljünk egymással szemben, mivel most a téli idő nem kedvező a személyes találkozáshoz tavaszig.

Most és úgy volt a múltban is, hogy megismertek és nem kevesen, pedig nem mentem sehova, csupán az online világában voltam több helyen úgy, hogy leolvastam az átküldött tenyérfotóikat.

S oktattam ott, akiknek akkor arra igénye volt és tudták mit kapnak, kint jártam online több országban, hát mostanra már, ott sem kevesen tudják azt, ha leolvasom a tenyérfotóikat akkor
sem csupán leolvasom az összes vonalat és mind a két tenyerükről, mert a két tenyerüket, már
összefüggésében olvasom le.

Amikor bejelentkeznek már tudják, hogy nem jóslást kapnak, hanem Tenyér – térképolvasást és annak még csupán általam történő, oktatási formáját vehetik magukhoz mint, a most már itt – ott jelzésként is felszínen lévő számukra még hiányzó tudást. Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám. https://julamami.com

2026.01.09. Az élet élni szeretne, hát minden pillanatban meg is tesz azért és mindent, amit ahhoz és azért, meg tud a munkájának a becsületével teremteni és vagy a hivatása által tenni, hogy maradjon meg az önbecsülése a továbbiakban is azáltal.

Emberileg fontos az számára, hogy önmaga teremtette és a legjobb tudása szerint teljesítette és nem csupán az álmait sorolja, s azt elvárva mindenkitől,hogy teljesítse úgy, ahogy azt a legjobb körülményei között, úgy tudja, hogy az neki megjár és el is várja, hogy úgy történjen minden, ahogy az kényelmes számára.

Hiszen miért lenne, ha az senki által tőle már nincs elvárva, hát nincs kedve felfejlődni a feladatához, inkább a megszokottak szerint és azáltal igyekszik azt láttatni, hogy csak
neki és általa van minden és ne várjanak mást tőle, mert továbbra is teljesítés nélkül
legyen úgy, ahogy élni szeretne. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó vagyok, a 74. évemet élem és nem adom fel, át szeretném adni a tudásomat, az arra már emberileg is igényeseknek, akik otthon vannak a racionális oldalukat ismerve élik a sikereiket. Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.08.
Hiszen ha minden mindegy és csupán egyre megy és mindenben és mindenhonnan ugyanoda, ott azáltal akkora túlzás keletkezhet, hogy kezelhetetlenné lesz és bevonzza azt is amit
egyáltalán nem szeretnének.

Azt is mondták egyes helyeken és nagyon régen, hogy tanulj tinó ökör lesz belőled, meg azt is mondták, hogy tanulni, tanulni, tanulni, na meg másképpen is mondták és valószínűleg több nyelven is hangzott az el és ott mást jelentett, mint a többieknek.

Na hiszen miért is tették volna, hát nem is gondoltak akkor arra, hogy az egyben mást is
jelenthet, mint amit ők kihallanak belőle, vagy amire az elhangzottak által gondolnak és
más kultúrát is képviselt tán akkor azáltal, csak előre nem jelezték azt.

A megelőzés az egy jól működő szinten lévő energia, vagy átrezgés, azt is jelenti, hogy előre elmondom, azt, ami ott van a Tenyér – térképeiken, hiszen minden látszik akkor és úgy, ahogy azt neki hallania lényeges és számára is mond az akkor valamit, akkor is, ha nem beszéljük azt át és ha nem is mondja nekem azt akkor el.

S utána gyakran hallottam aztán, hogy mit is érzett és gondolt akkor, amikor a tenyereinek a térképeit leolvastam, többnyire úgy fogalmaznak, hogy bejött az nekik, amit akkor mondtam, én meg hozzáteszem azt és érthető módon mondom, hogy egyértelmű legyen az, mind a kettőnk
számára akkor.

Nem bejött, hanem én ehhez értek, ez lett a tehetségemből a hivatásommá és nagyon sok ember tisztelt már eddig is meg, azzal, hogy rám bízta a tenyereinek a leolvasását, mert ez a szakmám, ehhez jól értek.

Ismerem a munkámnak a becsületét, mint a tenyeremet, hiszen a sorsomat élni igyekszem, amikor visszajelzik és sokan most már, hogy minden úgy van, ahogy azt sok éve mondtam, azt mondom, hogy csupán leolvastam a két tenyerükről azt, amit akkor láttam.

Hiszen a szülőhelyemen nem látogattak meg, csupán néhányan, az elmúlt 17 évben, hát csak a régi évekre hivatkoznak, mert attól közelebbi év nincsen. Én beszélek amikor találkozunk, csak mondom, mondom, mondom, tartok szünetet úgy, hogy rákérdezek van-e kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban.

S megkérem őket, hogy ne beszéljenek magukról, majd ha marad a végére kérdésük akkor
viszont, tegyék azt fel, ne menjenek a kérdéseikre választ nem kapva el.

Azért így csinálom mert ha még a megelőzésben megfogalmazva hangzik az el általam, az sokat segíthet akkor, amikor a sorsukban oda éppen elérnek, akkor már tudják, hogy az az, azt a.

Hiszen azonnal eszükbe jut akkor, hogy már hallottak erről és nem tölti el őket az aggódásnak az energiájával, az, hogy ha az ismeretlen történés, annyira hirtelen tör rájuk és be sem jelentkezve az érkezéséhez.

Nem gyakran teszem, de most ide illő az, éppen lábadoztam és kiláttam akkor is az utcára,
láttam, hogy a másik oldalon lévő bokrok mögül valaki felemelkedik és átrohan oda ahol a bejárati ajtónkon éppen kiment valaki, motorral indult tankolni.

Igyekeztem az ajtóig elérni, hogy rázárjam, de már nem tudtam megoldani, hát kinyitottam
előtte az ajtót, annyira meglepődött, amikor azt kérdeztem, hogy mit keres ott, hogy csak
annyit mondott, régiség, régiség, régiség és futott az ajtón ki.

Én meg kimentem utána, hogy megnézzem mi történt, az utcán beszélgettek néhányan és lehet, megkérdeztem, hogy látták-e ők is azt amit, a válasz az volt, hogy látták az egyik oldalról a másikra, nagyon gyorsan haladni az úton és belépni az ajtón.

Viszont, annyira beszélgettek, hogy nem jutott el hozzájuk, az, hogy miért futott át az úton és utána mi történhetett, amikor nagyon sietve tette mindazt kifele is, rohanva a rá váró autóig.

Az odébb várakozó autót is látták, hogy többen ülnek benne, s amikor odáig ért futva és
beült az autóba, a teljesen hétköznapi ruházatú nő, akkor azonnal indultak és távoztak.

A megelőzés azt is jelent, hogy óvatos vagy és nagyon körültekintően élsz, s megkérdezed
azt is, amit lehet, hogy jól hallottál, de lehet, hogy nem elég pontosan fogta az agyad,
vagy nem hallottad ki azt elsőre, megkérdezed, hogy megbizonyosodj arról, hogy jól érezted azt, amit éreztél, hogy van valami más mondanivaló is mögötte.

Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2026.01.06. S mennek az évek, mintha nem is lenne szükség arra, hogy teljesíteni legyünk képesek a sorsunkat, vagy a ránk marad generációs feladatainkat, csak úgy átugorva, majd lesz valami, ha nem érinti, hát ugyan miért érdekelné, ha nem oda szavazott, azt a.

Hiszen akkor úgy is csak lehúzza a számokat, s csupán nyűg maradt, se nem kap a jóból sem a szépből, nem rajonja körbe ujjongva, hogy no lám, mennyire jól megy itt a népnek a dolga.

Persze csupán tapasztalóként írom ide is, nem várok senkitől semmit, elég az is, ha kiírom mindazt, amit kimondani nem lehet, viszont egyszer talán majd elolvasva,az, hogy ők maguk is úgy látják, hátha majd másoknak is jót tesz. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, mond nyugodtan, hogy a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.22. Tudomásom szerint a webtenyer honlapomhoz senkinek sem adtam engedélyt, hogy belepiszkáljon, 2010. év óta a van Heringes Árpádné nevemen a julamami védjegy, se a használatát nem engedtem meg, sem azt, hogy felülbírálja az szerkesztésemben a saját magam által leírt szövegemet, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm. A saját közös Hazánkban otthon akarom érezni magamat, sok mindenki mással együtt, mert ahhoz szoktunk, hogy jól megvagyunk egymás mellett, akkor is ha nagyon különbözünk és mindenben, nahát, nahát, az angyalát.

Mi az a center amitől örököltem azt ami letörli az írásaimat?

2025.12.21. Tudja-e bárki is követni azt, ha győzelmükre mindent ráköltenek, mi lesz az
Isten adta Népből velünk akik nincsenek ellátva, amiért egész életükben dolgoztunk, úgy veszik, mintha nem is létezne az, hogy nem oldották meg csupán ígérgettek nekünk.

Az emberséges tartásunk és szakmai tudásunkat elérve élünk, várakozunk az ürességben, megtartjuk azt amit feltaláltunk, azon vagyunk, hogy ebben a meg sem nevezhetőben is megmaradjunk önmagunk és az elért sorsunknak a szintjén és szerint.

A tartásunkat megtartjuk, mint a munkánknak a becsületét, akkor is ha nem kapjuk meg, a jól
megérdemelt összegű nyugdíjaikat, úgy is felszínre jön minden válasz is az idén.

Vagy tán semmi bizonyosságra sincs szükség, hogy miért oda, vagy miért nem máshova, csak az
igazukat akarják és mindenáron bizonygatni, hiszen minden pénzt a kezükben tartanak és úgy fogalmaznak, hogy azzal is azt csinálnak amit akarnak.

S akik úgy döntenek, hogy felvállalják mindazt, úgy gondolják, hogy nincs más mint csak az,
amiről beszélnek, nem is szükséges semmi egyéb, hogy utána majd el is felejtik az emberek, akik dolgoztak egész életükben, azért, hogy a nyugdíjuk ellássa őket öregségükben, az meg csak úgy odalett.

S vannak akik annyira félreérthettek valamit, hogy csak a pénzben hisznek, s amiért most az is felszínen van már, hogy vannak akik bármit megtennének, csak gazdagnak tudják magukat és lehetőleg sokan irigyeljék őket.

S azután majd, miután mindent megtettek amit elvártak tőlük mindazokért, az azért kapott
pénzzel, önmaguk fölé kerülve éljék le az életüket, tán eszükbe sem jut közben, hogy mivel azért érdemben nem dolgoztak meg, tán, aki adta bármikor dönthet másképp és el is veheti.

S a saját soruknak a létezését még el nem hitték, mivel csak a pénz mennyiségének a látszatra gazdagoknak és csak abban hisznek, nem tartanak semmitől sem, azt mondják a csak
számukra látható számok is csak nekik beszélnek, hiszen az Isten adta Nép számára nem is
léteznek.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tartsál ki mellettem, na hagyjál magamra engem, abban sem, hogy tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó, vigyázzunk rá, hogy ki legyen mondva, a gyermekek, fiatalok szeme láttára, az, hogy az nem a valóság ám, hanem csupán a mondvacsináltaknak a viribülései és nem az Isten adta Népről szól. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyÖreganyám szeretettel, Paksról a Hergál Házból.

2025.12.12. Áztam, fáztam, várakoztam, annál sokkal többet, mint amire akkor is szükség lett
volna, hiszen más sorsot és tehetséget hozunk és mindannyian, persze csupán a 31 év alatti megtapasztalt tudásom érveire hivatkozom.

Akkor nem voltam tisztában azzal, hogy van sorsom magam sem, így az életet úgy éltem,
ahogy abban a lehetőségeimet akkor megláttam, a többit már a tanultak szerint és addigra már értően és értelmezni tudtam.

S most meg nagyon eltávolodott minden és sokan attól amit a sorsuk adna, ha tudnák, hogy
létezik a sorsuk, azon igyekeznének, hogy megtanuljanak azáltal a saját szintjüknek megfelelően élni.

Most azonban már, nincs mindenki azonos életritmusban egy családon belül sem, sőt, a
gondolkodása is más, a generációs feladatai amik rá maradtak is megoldásra várnak, hozott mintája is nagyon különböző lehet.

Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. julamami

Nem az életkortól függ az sem, hogy kinek mennyi az élettapasztalata és mennyire széles sávban képes már átlátni mindazt, amivel a többiek még úgy sincsenek tisztában, hogy az a
valóság-e vagy amit azzá szeretnének láttatni.

Az Isten adta Nép sokasága közül, akik már attól szenvednek, hogy túl régóta a saját szintjük alatt élnek, kimondanák ott ahol, arra még nem érettek, hááááát, azt a, na meg,
hogy van még mit tanulniuk és mindenkinek másban.

Tán az alázatot is lehetne gyakorolni, ott ahol csupán kritikával élnek, mert a többiek attól tartanak, ha ők is kritikus hangnemet használnának, akkor ugyan mi lenne annak a
következtében, azt a.

Ugy tudják sokan, hogy már mindent jobban tudnak másoknál, vagy tapasztalniuk azokban az
élethelyzetekben, nekik is, ahol meg őket lehetne kritikus hangnemmel illetni.

Nehezen veszik tudomásul az emberek, hogy nagyon különbözőek a kultúrák is, amibe bele
születtek, az addig hat rájuk, amíg ki nem mondják azt, honnan jöttek és a neveltetésük miben hatott rájuk addig és úgy.

S attól kezdve, amíg el nem érték a saját érettségüket emberségesen és vagy szakmailag is hasonló szinten vannak, a hétköznapokban is tapasztalva
haladhatnak most is, pedig az még a többieknek, akik nem azon a szinten élnek, nem látszik.

Amikor elértek arra a pontra, hogy a legtöbben már nem nagyon értik őket, mindabban, amit
addig tanultak és vagy tapasztaltan is ahhoz adhatják, mert az amit már tudnak, meghaladja azt, hogy megtarthatnák maguknak.

Ha a megfelelni próbálkozást erősíti, akkor a környezetükre is úgy hat az, s lesznek akik vele is megpróbálkoznak, azt csinálni mint addig mindazokkal, akiket náluk gyengébbnek
éreztek.
Na meg most különösen az intelligens tehetségesek vannak kitéve mindannak, amiről a másokat
utánzó sokaság nem is tud, hogy mibe keveredtek bele, azáltal, hogy követni igyekeztek azt, amit elvártak tőlük.

S amiről pontosan tudták addig, hogy már régen túlhaladták a tanult, vagy a tapasztalt tudásuk által mindazt, viccesen igyekeznek abban lenni, vagy adják natúrban azt, s a környezetük meg nem érti, hogy lehetnek azon a magas szinten úgy ahogy azáltal ami történik, most tőlük látják.

Minden eltávolodott és mindentől nincsenek a szinteknek kapcsolódási pontjai, arra várnak, hogy akik értik azt, hogy mi történik megmagyarázzák egyszerű szavakkal, hogy ne tévedjen most senki se el, ebben a meg sem nevezhetőben, azt a.

Akkor látszik, hogy most mennyire eltérő és érezhető, hogy mennyire maradtak meg, az elvárások és vagy a neveltetés szerintiek, vagy képesek haladni azzal és abban, mit most tőlük elvárnak ott, ahol vannak, s csupán úgy maradnak felszínen az elvárásoknak megfelelően, ha azt nem közlik a többiekkel.

Vagy azzal együtt és külön – külön is lehetséges, hogy a hétköznapok hatása addig hat rá, amíg nincs otthon nála az a pillanat amikor felvállalja önmagát, addig nagyon gyakran az ahhoz érettségét még elodázza.
Hiszen azt is látja, hogy akik körülötte időznek, nekik az bejött sok éven át, hogy mindig másokra hárítják a saját hiányosságaikat.

Alkalmazkodik addig, amíg el nem jön az ideje annak is, hogy felvállalja, azt is, hogy addig nem szerette volna, hogy megtudják az arra még éretlenek, hogy van ám már régóta
sajátja.

Most persze csupán a saját tapasztalt tudásom szerint írom ide, minél tovább odázzák el a saját idejüket leminősítve azáltal, annál inkább erősödik fel az ami azáltal is rongálhat,
hogy nagyon különbözők a kultúrák ott és mindenki mást hall ki belőle, ha nem fordítják azt le. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szereettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.11. Amikor a külső hatásokat már belül is érzed, amikor annyira erősen akarja azt,
hogy minden azt mutatja, hogy boldog és örül és mindennek, hát mindenki örüljön vele.

S tán azt gondolhatja közben, hogy vannak sokan, akik annak a nagyon soknak a maradékából,
a most is nagyon kevéskének a létezésének is szintén örömet éreznek.

S azt is kimutatja, hogy nem a sajátjaiért teremt, hanem csupán majd az elvárásoknak felel meg és annak érdekében tesz, hogy egy valaki örülni tudjon.

Miközben elmentek az évek és oda lett az, amit addigra már, tán a gondolkodókból sokan felépítettek, a sorsukat élni igyekeztek, s mellette, azon is dolgoztak, nem kímélve magukat, hogy alapot is hagyjanak a következőknek.

Amire majd rátehetik a talpaikat és az azt követők azon az alapon, amit az oda költözők is a túlmunkájukkal oda bele is teremtettek, hogy gondolva a családjukra, legyen egy hely ahol azt érezhetik hazaértek.

Hiszen azért is megtettek mindent, teremtettek az Isten adta Néphez tartozva, bele oda
ahol a gyermekeik születtek, hogy legyen egy hely, ahol azt érzik, hogy otthon vannak.

Hát teremtettek oda azért is, hogy ne legyenek erősebb hatással, a külső túlzás, mint a belső emberséges tartás és vagy a szakmailag elért munkájuknak a becsülete, maradjon meg az ott úgy legyen, mint a saját tudásuk.

Itt él az Isten adta Nép, 30 kultúrát él meg naponta, akkor is ha ez nincs kimondva, mert azt hozta a családja által és azt viszi tovább a neveltetése által, vagy mivel már tudja, hogy ha megtagadná azt, hogy honnan indult, a talajt is megtagadná amin járni tanult.

Persze bocsánatot is kérek és rögvest annyiszor ahányszor szükséges, hogy magamnak se ártsak. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról
a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.10. Korosodóként, nagyon igyekszem, jó minőségben a legjobb egészséges egyensúlyomat a 74. évemben megtartani, abban a szolgáltatható minőségben, ahol most tartok a feltaláltam által.

A legfontosabb, hogy a saját személyiségének megfelelően adjam át, azt, amit akkor éppen a saját életminőségében és elért szintjének megfelelően, önmagának megfelelően is értelmezni képes, nem fordul elő, hogy ne állítsam meg, amikor abból elég számára azon a napon.

Egyenlőre még nem volt arra emberileg és szakmailag eléggé a helyén lévő jelentkező, hogy be és meg tudjam a feltalálamnak az oktatására tanítani, át tudjam adni, aprólékosan mindenre
vonatkozóan az eddig elért tudásomat számára, aki gondolkodóként, velem, nagyon hasonló
szinten van.

Ha az anyanyelvét jól beszéli és ott él, ahol azt már azon a nyelven is tovább tudná adni,
nem gond az sem, ha nem itthon él, akkor majd tudja segíteni az ott élőket, a Hazánkból távol lévőket.

S a hasonló szintű gondolkodókat, őket, akik ott abban az országban születtek és az
anyanyelvükként beszélik azt a nyelvet és bocsánaotot is kérek, a saját védelmemben.

Így hát most még 2025. decemberében még csupán, magam oktatom, viszont az már az első évek óta, az a nagyon sok ember által hitelesítetve történik, amit magam találtam fel, egy napon és ott akkor nyomtattam és az összes oldalt, egy ritmusban meg is rajzoltam.

S a csupán, saját döntése által történő bejelentkező, akkor már a saját idejében van, én meg annak, a jól oktatható és jó minőségű formáját adom át számára, aminek az értelmezését is
ott, akkor meg is tanulja általam, át tudja venni a tudást tőlem és lesz a hasznára.

Le nem másolható, nem plagizálható, nem utánozható és nem sablonos, a sorsokhoz is a saját alázatommal igazodó, önmaga általi döntésével és idejében történik meg, azzal egy időben, a
személyiségét is fejleszti, az oktatásom által.

Amihez van alázatom, a nagyon különböző sorsokat megélőknek, egyéniségenként a saját tudása mellé, akár tükörként, vagy kiegészítésként veszi magához, kezdetben csupán én alkalmazkodom.

Nagyon kitartónak szükséges lennie, mert nem könnyű megtanulni, ezért nem mindenki képes akkor, ha nagyon szeretné is, van amikor azt mondom, hogy várjunk azzal még, hátha magától is megoldódik az, majd a saját sorsfordulója által.

Maradunk, egészen végig, az egyenes mellett, úgy is el tudja a saját idejében érni azt, hogy emlékszik arra a szintre, amiben akkor jól meg tudta jegyezni, azt amire akkor képes
volt, még megelőzésként.

Ott akkor ráébred a saját idejének a lényegére,
mert az emberséges és szakmai tudásának a határát, a
gondolkodó agya jelzi időben, hogy meddig mehet és mire képes, akkor, nem téved el, mert a gondolkodó agya megállítja a saját idejében.

Amit elértem és ahova a tehetségemből lett hivatásom által elértem, az eddig azáltal megkeresett pénz mint a saját bevételi forrásom, csupán kevesek által van egyensúlyban,
azzal, amit átadni tudásként képes vagyok és azt, meg is köszönöm nekik.

Hiszen hiába igyekeztem nem tudok üzletasszonyként jól működni, nem megy, a tehetségemből
lett a hivatásom, a megelőzésben van jó helyen, nem látok használható formát, az előzőekhez nem lehet hasonlítani sem, nincs lehetőségem, mintha nem is léteznék itt a Hazánkban.

Az elért sikereimhez és önmagamhoz képest, túl sok év telt el az ürességben várakozásban, hiszen nem mondta ki senki, hogy nem lesz változtatva a nyugdíj összege és nem emelik meg azokat, a ledolgozott éveket, se az azóta már felnőttként élő gyermemek számával sem, pedig mondták azt is.

Azért se emelték meg, mert az már látszik, hogy kik dolgozták végig az életüket és kiket meg eltartott a férjük azért nem dolgoztak esetleg, otthon voltak és nevelték a gyermekeiket és vezették a háztartásukat.

A sok ígéret meg odalett elmentek az évek s annak az azóta se meg nem emelt, összegéből nem
lehet tartásos emberekként megmaradni és ami látszik a felszínen minden egyébben, annak a minőségét adva a nyugdíjból megélni. Persze bocsánatot is kérek, a saját védelmemben.

Majd akkor jönnek rá, amikor a saját családjukban is találkoznak azzal a helyzettel és tőlük talán elfogadják a kritikus mondataikat, amiben valószínűleg nem egyedül vergődöm
magamhoz és az elért tudásomhoz képest.

Hiszen csupán így tudom megtartani az emberséges tartásomat, az elért szintemnek megfelelően, ami együtt párhuzamosan működik jól működik, a szakmai tudásommal.

Persze bocsánatot is kérek, a saját védelmemben.

Egyedül vagyok az oktatásomat egyedül viszem és ez így is marad, a saját időmben haladni nem tudtam, most már nagyon hiányzik, az üresség várakoztatásában eltelt, 16 év, most 74 évesen, is igyekeznék, azon vagyok, hogy az ingyenes reklámokkal is látható legyek és ott, ahol látnak a gondolkodó emberek.

A nagyon sok embernek a beszélgetése által tudtam a létezésemről, a tudásomról és az egymásnak elmondásuk alapján, került el sok ember Paksra a generációsan közös Hergál Házunkba, amit azóta már belaktunk. Így télen és az időjárás által is gátolva, csupán az ahhoz kellemes iőjárásnak megfelelően tudunk találkozni és jövőre megint azon vagyok, hgoy üljünk egymással szemben személyesen is, köszönöm a türelmet.

A nagyon sok embernek az érdeklődésével és a számomra is megtisztelő érkezésével, kaptam
meg általuk a hitelesítését is annak, amit át tudok számukra adni, mostanában nem sokan jelentkeztek még be a telefonos oktatásomra.

Viszont várom szeretettel a hívásukat, 08.00 és 16.00 között, +36302470589, ha felhívnak
megtudják a részleteit, az oktatásomnak és a mostanában történő, Tenyér –
térképolvasásomnak, már a fejlesztett formáját is.

Hivatásomként gyakorlom, a születésemmel hoztam a tehetségemet, hát tudom, hogy akkor éppen, mit miért teszek úgy és éppen azt, miért mondom csupán neki és másoknak meg, teljesen más szavakkal fogalmazom meg, az egyéniségükre szabom, akkor még csupán én alkalmazkodom.

Az elért tudásom által fogalmazom meg mindazt ami a sorsáról szól, na meg tudom
mikor szükséges szünetet tartani, mert valószínüleg, vagy tán akkor ő, még meg akar felelni és nem fogja kérni.

A saját idejének megfelelően történik és hagyom kibontakozni őt akkor, annyira emberesedve, hogy legyen önmagához mért sikerélménye, viszont meg ne sérülhessen.

A Tenyér – térképolvasást is gyakorlom, hát az elért szinten és az annak megfelelő formájában olvasom le azt amit a tenyereimben összefüggésében látok, akkor ott és csupán nekik és róluk, s van amikor a családjukról is ott vannak, a rájuk maradtak, amik számukra teljesíthetőkként, generációsan megmaradtak.

Az oktatásom közben értelmezünk is, minden vonalat és képletet, ami a saját tenyerében látható és az oktatásomkor, minden alkalommal mindenkivel megtörténik, hogy a felteszi a
a kérdéseit és a válaszokat meg is kapja arra azonnal.

Bár az is előfordul, hogy megvárjuk, amíg benne megfogalmazódik, az arra rá, vagy a saját átlátása által az, hogy saját maga válaszolja azt meg. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.09. Ugyan tudod-e, hol vannak az emberséges határaid, a generációs feladataidról tudsz-e, vagy neked mindegy, hogy mi vetül át, megy-e generációkon át mindaz amit nem oldottál meg, pedig már időnként rád mordult, azért is a lelkiismereted.

Azt már felismerted-e, hogy amikor először jelezget a lelkes – szíves éned, hogy
szeretetre vágyik, egészen addig amíg érted lesz az is, hogy tán rád is mordul.

Azt követően, ha még mindig nem figyelsz arra és mégy tovább abban, ami azt okozta, s egyre többször érzed, hogy hiányzik valami lényeges az életedből.

Eleinte még nem gondolod, hogy azt magadnak szükséges és szerinted jól megoldanod, hogy
attól kezdve, ott legyen az emberséges tartásodban.

Tán érted lenne az is, hogy elgondolkodj, hol keletkezett a hiány érzése, mikortól és miből jött annyi össze benned.

Tán szükséges lenne megtanulnod, miben hoztad a tehetséged, hogy az emberséges tartásodhoz azáltal is adva, legyen elég sikerélményed.

Aminek a következtében aztán már, úgy is meglátod a saját idődben, szakmailag is a
saját lehetőségednek a szintjeit a saját idődben és az általad elértek szerinti sorban, annak a párhuzamosával, már emberileg is a helyeden.

Aközben aztán, arra is rájössz, hogy hiába várod, nem másoktól kapod, azáltal már észre is
veszed, az adok – kapok lényegét, s akkor gondolkodva, már nyugodtan gyakorolhatod, hiszen éled a sorsod.
Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

.

2025.12.08. https://julamami.com A baráttal nem úgy bánunk mint tavasszal a nagykabáttal, na akkor ugyan mi lesz veled, ha a nagy ridegségben fázik majd a lelkes – szíves éned.

Dideregve is tudsz-e, az emberiest utánozva hízelkedni, csak a sajátodra gondolva dönteni, a jóból és a szépből, magadat óriásira felfújva és mindenkit kizáróan látszatra
nagy üzletet kötni. Persze bocsánatot is kérek a saját védelmemben, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha
tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.06. Erősítve emberesítő ami történik az Isten adta Néppel most, ki és hogyan szokta azt mondani, ismerem mint a tenyeremet, pedig, sokan nem is ismerik még, a saját sorsukat.

Ami láthatóan ott van, amikor valakinek a tehetségéből jövő alkotásához adod a tetszésedet
és megtapsolod, hogy ahhoz adjad akkor a tiszteletedet, hiszen, ő már, a sorsa által teljesítettjeit adja közre azáltal, legyél tisztelettel felé és becsüljed meg a teljesítéséért.

Hiszen annyira elment a valóságtól és szinte mindenben hiteltelen, az ami most valakiért történik és csupán ugyanoda megy, minden jó és szépből eredő, még az is, amit a Hazánk
ha sokáig nem kap meg, erősen hiányossá válhat az ünnepeknek a méltó megélésére,Isten adta Nép, azt a, persze bocsánatot is kérek.

Nagyon messze van a valóságtól és hiteltelen az, amiről elhiszik, hogy kapni szeretnének és nem megteremteni a jólétüket, a saját tudásuk, alkotásuk, hozzá teremtésük által, magukért és a családjukért, mint az Isten adta Nép, ami maga a Hazánk.

Hiszen vannak a divatosítottak és nem tudod, hogy az övé-e, viszont azt mutatja, mintha a saját műve, teljesítménye lenne, akkor is ha azután már, az nem is
kontrollált, mégis úgy látszik az a hivatásában, mint a saját tudásából eredne, vagy nyilvánulna azáltal meg.

Nem a divatosítottról beszélek, amikor betanulva tapsolnak s tán azért, hogy ne legyen rossz napja, attól is az álma valósuljon meg, ha nem kapja meg azt, mert akkor
a
környezete és az akár a munkája által érintettek mind, rosszul járnak.

Abban nyilvánul meg, amire vár még mindig, de ahhoz vagy azért, teljesíteni se, a munkától elfáradni nincsen kedve, elvárni mindenkitől, na abban nagyon erős, elhiszi magáról, hogy mindenki feletti lett, neki ellentmondani nem lehet.

Nincs se kritikus mondat, sem ellentmondás most egyáltalán, s amit valószínűleg gyermekkorában se, viselte el, ha ellentmondtak neki, megvárta amíg eljött az ideje annak is.

Megnézhették magukat utána, ha azt hitték oda beszélgetni mentek, közben rájöttek, hogy ellentmondást nem tűrő és tán az egykor még létező, önmagából kifordult lett, s hiába
teljesítettek annak megfelelően, el semmit sem felejtett.

Azt mondják róla, hogy várja a pillanatot, kit, mikor fenyíthet meg, vagy árthat neki és nem kegyelmez ha egyszer valaki, jót tett vele, azt azóta már szégyenli és ha valaki emlékezteti, hát azt zokon veszi, vagy ha valaki valamire azt mondta, hogy nem, azt ellenségesnek vette.

Hát az Isten adta Nép, nem volt miért szeresse, amikor nincs elég pénzük az embereknek, mert nem törődött velük a sok év alatt és hirtelen, valaki tanácsára, azt mutatja, mintha jó ember lenne, már nem hiszik el neki, a régiekből se sokan.

Már mutatja önmagát és nagyon alaposan, volt úgy is, hogy a legenyhébb az volt, csupán tartottak tőle, így hát, nem engedte meg magának senki se, hogy megpróbáljon őszinte lenni vele.

Ráhagyják és nem mondanak ellent, így el is hiszi már, hogy csak neki és mindenben
igaza lehet, él az álmainak és nem hallja ki, se nem látja át, hogy csupán a saját
álmaiban van otthon, s annyira régóta van az is, hogy mindenben, a maga fölöttiben él.
szóló mesevilága.

Miközben, az ünnepeket várva, a valóságot most már egyre nehezebben viseli az Isten adta Nép, pénztelenné lett a sokaság, nincs már ahol értenék, hát nem reklamál,

Az nem ugyanaz, amikor valaki, a családja mellett a Hazájáért is tett, oda is teremtett, hát azért amikor, jót és szépet alkotott, vagy a többiekért is tett és azáltal, nem csupán önmagához volt jó akkor.

S nem csak magának gyűjtötte be a szépet, tudta, hogy mások nem úgy látják, se nem értik, hogy benne akkor mi került a helyére, amikor a kevésből, amiért nagyon megdolgozott is, bára magukat nagyságosoknak tartottakhoz keveset,
viszont amikor arra szükséget látott, hát úgy intézte, hogy adni is tudott.

El is ért odáig amikor már tudta, hogy az a dolga, ha már odáig eljutott, hát azt közre is adja, úgy és abban a
védelemben, amikor az önismeretétől az önbecsüléséig ért el.

S azt saját maga által kontrollálta azt, amit ő maga teremtett és már szerinte, az lenne a természetes, hogy utána már legyen benne az emberséges és szakmai tudása szintjén, a jó sorsában.

Mindaz és akkor, amikor ott az ideje és láttatja na meg, azt fel is vállalja, hogy láthatja és megtanulhatja tőle, azt az Isten adta Nép arra már igényes tömege is.

Ugyan győzött-e akkor, ha hátrahagyta az Isten adta Nép tömegét, egyenként, önmagukhoz
mérten és a családjukat is érintetten, az addigi, Hazánkhoz teremtéseivel együtt nem lényegesek, se láttatva nincsenek, betöltik a saját szemük láttára, méltatlanul az arra jelentkezők a helyüket.

Sőt az elért szintjükhöz képest, a minden vagy sok minden átnevezése után, már nagyon
alacsony szinteken találták magukat és onnan mostanra még, felemelkedni a saját elért
szintjükre, azóta sem tudtak.

Prevenciós vagyok ízig vérig, a tehetségemben hoztam amikor megszülettem, orvos mondta, hogy legyek, mert Anyánk nem tudott enni, hát meghoztam az étvágyát, azáltal rendbe is jött.

Viszont szemetvetettek az örökségére és úgy, hogy barátoknak mutatták magukat, így mire
megszülettem, mindenük az övék lett, mentünk albérletbe az örökölt és jólét helyett.

Hát már magzatként átéltem mindazt, a fájdalmat és a hiányt, amit valószínűleg nagyon
kevesen élnek át, mert nem életszerű volt az akkor sem, hát megjegyezte minden sejtem.

A könyvtári könyveken neveltem fel magamat és éltem túl mindent, ami által megtanultam, tisztelettel élni, nem csupán magamra gondolva élni, a bennem lévő szeretetből adni és az értékes ajándékot, megköszönni és nem elfogadni.

Végig jártam mindent, ami generációsan rám maradt, 42 évesen találtam meg azt, amiben azóta már a sorsomat is élhetem, rájöttem, miben hoztam a tehetségem.

Akkor régen, néhány napja vettem át, másképp hagytak vizsgázni, a tenyereiket olvastam azon módon ahogy én láttam és ahogy azt jónak gondoltam, az elnök azt mondta, nagy vagy, én meg, hogy Nagy Juliannának hívnak, mosolyogtunk, papírformán egy négyes volt.

Azután meghívásra érkeztem egy településre, ahol sok országból a nagyon sok oda
megérkezettnek a tenyereit olvastam és vitték haza a létezésemnek a hírét és közben
is cserélődtek az érkezők, akiknek szintén leolvastam a tenyereit.

Nem volt szükségem a hirdetésre, jöttek néhány nap sem telt el és megtanultam beosztani
a napokat, hogy az akkortól kezdve bejelentkező, nagyon sok embert fogadni tudjam.

Akkor arra a helyre, egy szintén meghívott, akkor már korosodó jósnő, azt modta, hogy minden szavamat, mondatomat írjam le, mert világhírű leszek, az embereknek a megsegítésére születtem.

Évekkel később eljutottam odáig, hogy bejelentkezhettem oda, ahol azt láttam, hogy hozzáértők oktatnak ott és tőlük, megkapom, a nagy tömegnek számítóan sok emberrel való találkozásaim közben, a közben és utána keletkezett kérdéseimre a válaszokat.

Elvégeztem egy, az akkor a legjobb szinten lévő Akadémiát, ahol a magyarázatokat vártam
arra, hogy mit és miért úgy mondok, ahogy én akkor láttam, meg is kaptam mindenre, az akkor számomra, hiteles magyarázatukat, köszönöm.

S mivel addig egy néven volt és akkor váltak szét, a másik tulajdonos meghívott az
egyetemére oktatni, úgy hát párhuzamosan történt velem az és 47 éves voltam, akkor, hogy
tanultam és oktattam náluk, köszönöm.

S amikor, megajánlották a kitűnő nemzetközi és magyarországi prevenciós diplomát, akkor először életemben, tartásos embernek éreztem magam és azt azóta, minden körülmények között,
meg és átélem azt, az embereséges és szakmai tartásomban azóta benne van.

Életemben akkor, éreztem át, hogy nem hiábavaló az életem és a tehetségemet is azért kaptam, hogy abban és azáltal, tanuljak meg boldogulni, amit hoztam és azt fejlesztve haladjak a sorsomban, úgy, hogy az emberséges és szakmai tartásomat meg is tartsam.

S tán persze bocsánatot is kérek, betöltötte a helyét az internet világában az aki, akkor érdemesnek érezte magát arra, hogy plagizálva, lemásolva, leutánozva, kerüljenek be oda, akik azáltal leminősítették, az Isten adta Népet is, mivel akkor még úgy, volt, hogy közülük valókat is bőségesen aláztak meg azzal.

Ha a hiánypótlást is megoldották hasonló formában, úgy sem nézett arra rá senki sem, hogy ha
már nem szántak az általam és beleegyezésem nélküli kereskedésben, azáltal, a bevételük által, csak hivatalos formában, legalább ajánlatot tenni számomra, hátha megegyezhettünk volna és nem lennék, minden lehetőségből azóta is kizárva.

Hiszen pont azért, mert úgy gondolta, hogy ha eladom, vagy bérbe
adom, az már annyira laza lett volna, hogy utána azt kezelni nem tudtam volna.

Ahogy látom így sem, hiszen kereskedtek vele az, hogy a julamami védjegy nem
érdekelte őket, meg sem kérdezték, hogy megengedem-e, amikor jeleztem oda ahova akkor még lehetett, azt mondták nem rájuk tartozik az.

Így, hát nem adtam el, sem bérelni nem ajánlottam, a julamami védjegyet azóta sem, azt a.

Akkor tán, időben szükséges lett volna, hogy bocsánatot kérjenek, akik kereskedtek a
julamami védjegyet különböző, az interneten használatban lévő védződésekkel ellátva, azzal se semmi egyébbel, nem kímélve, adták – vették.

S azóta sem vállalt felelősséget, senki,
hogy akinek a nevén van, én magam fizettem be a díját, Heringes Árpádné műhely, a megelőzésért, prevenciósnak, nekem azáltal mennyi kárt is okozhattak, azzal.

Persze bocsánatot is kérek és rögvest, nem szeretnék ártani magamnak sem,
viszont megtanulni igyekszem, hogy saját magamért kiálljak, hátha akkor
megkapom azt a nyugdíjat, ami ennyire nem aláz már meg.

Paksról a Hergál Házból szeretettel, https://julamami.com, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.05. A szellemi tulajdonom, a webtenyer honlapom, a https://julamami.com, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre a julamami védjegy, nem engedem meg a használatát, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.
Kislányként majd ha nagylány leszel,aztán majd ha felnőtt nő leszel, s majd ha már megtalálod azt, akivel együtt képzelitek el az életeteket és azt gondolod, hogy akkor már családod lesz neked is, ha gyermeked születik.

Azt a mintát követed nagy valószínűséggel, amit láttál miközben cseperedtél, viszont
a gyermekeknek kialakított helyeken, nagyon sokféle hatás ért, hiszen mondjuk
mindenkinek volt családja látszatra.

Megtapasztalta a ruházatuknak a márkái által, vagy a magukkal vitt tízóraik minőségét látva,ami nyomott is ott latba, hiszen nem tudtak egyebeket egymásról, mint azt, amit ott láttak általuk, akik oda elkísérték őket.

A szolgáltatásban tevékenyek, sok mindent tudtak azon felül is, hiszen amíg amire a szolgáltatást megkapták, kimondtak ott mindent, ami éppen a hétköznapjaikban ott volt jelen, vagy ami nyomta a lelkiismeretüket.

A hozzáállásuk a kedvességük is adta ott a minőségét a szolgáltatásoknak, tán nem is gondoltak arra, hogy abból esetleg jó nagy pletykakavalkádok is lehetnek és alapjai valamiféle egymás megítélésének.

Most éppen ott tartunk, hogy megváltozott minden úgy, ahogy a sokhoz képest kevesek elképzelték, hogy nekik az éppen jól jön, vagy számukra az a helyes, mert sértődöttek voltak tán valakikre, vagy valamiben megbántottnak érezték magukat, hát cselekedtek.

Azon módon, ahogy nekik akkor a legjobb volt, miért törődtek volna azzal, hogy akik nem tartottak velük abban, mi módon tudják azt megélni úgy, hogy az emberi méltóságukat és vagy a szakmai szintjüket meg tudják-e tartani, azon a szinten, ahova akkorra éppen elértek.

Pedig ők lettek volna az alapjai mindannak, amit addigra az Isten adta Nép sokasága elért, tovább lehetett volna építeni, ha mindenkire gondolnak és nem csupán hátrahagyják a sokaságot, akik akkor még azt sem tudták mit történt, azt meg végképp nem, hogy elveszíthetnek mindent, amit a Hazánkba teremtésükkel megalkottak addigra.

Nem azzal kezdődött, hogy rendezik a múltbélieknek megadják azt amit addig sem kaptak meg, hogy ne legyenek vesztesei annak, amiért az addigi, vagy egész életükben dolgoztak, nem tudtak többet együtt időzni a gyermekeikkel.

Amiért, a gyermekeik azokon a helyeken időztek, ahol a kisebbeket, az okosabbakat, a tehetséggel születetteket, alázták, vagy egyéb módon bántották, akik lehet, hogy csak azt a módját látták addig, hogy kiemelkedhessenek, vagy győztesnek érezzék magukat.

Hiába volt a látszat az, hogy minden rendben, hiszen nem voltak ott megfelelő felnőttek ahhoz, hogy odafigyeljenek arra, hogy mi történik ott, miért nem tudnak az okosak jó eredményt elérni, mi zavarhatja őket ott a saját magukhoz képest, megfelelő szintű jó eredményeiknek az elérésében.

Ha nem volt más minta, mint, hogy győzzél és mindenáron, mert akkor vagy különb a többieknél, ha jópofizva is azon vagy, hogy megbántsál a mondataiddal, serdülőket,
kamaszokat, akik nem a győzni akarásra teremtődtek, hanem a jó kommunikációjukkal tudnák elérni önmagukhoz képest jó, másokhoz képes meg lehet, hogy magas szinteket.

S most megint győzni akarnak,az ara jelentkezők, ugyan gondolt-e valaki is érdemben arra, hogy az emberséges és vagy szakmailag hasonló szintet elértek közül legyenek, ott akik ahhoz értők már régóta. S már sok éve annak is, hogy senkit nem érdekelt, hogy mit értek el addig, amikor előszőr győztek, akik most is győzni akarnak.

Aztán ugyan emberileg és vagy szakmailag vannak-e ott, teljesítettek-e az Isten adta Nép sokasága felé azóta, van- e annyi pénze a családoknak, hogy most már ebben a ki tudja, honnan és mi módon elért akkora sikerekben elértek mellett, ők is számítanak valahol és valamiben. Annak megfelelően amit a tehetségükből lett hivatásukkal, alkotásaikkal, értek el, ugyan kilátszanak-e bárhol is a nagy világ felé, hogy egyáltalán léteznek itt élnek, aminek most neve sincsen, csupán a sokaságból a munkájukkal, a Hazánkhoz most nem teremtve, se alkotva, sem hivatást gyakorolva, nem látszik, hogy teremtettek volna bele a közösbe, a Hazánkhoz, mint az Isten adta Népért.

Évekig az volt, hogy gazdag az ország, amiről azt sem tudjuk, hogy a miénk is lehetne egyszer majd, ha már úgy gondolja a döntő ember, hogy elég nagyra növelte magát, hogy a világ is láthassa már, mekkora a csilivilire alkalmasan nagy alkotása, mennyire jó abban élni ami nem látható még látszatra sem az Isten adta Nép számára.

Az ország neve nem változott, viszont nem hozta fel oda arra a szintre a sokaságból, a hivatásukban jókat és a Hazánkba alkotókat, a korosodókat azt mondják, hogy segítik, na meg méltányosságból is van elintézési módja számukra, hogy a látszatot megtartva, ne mondja, senki, hogy nincs foglalkozva velünk, akik ide a Hazánkba teremtettünk és annyi nyugdíjjal nem láttak el bennünket, hogy az emberi méltóságunkat, a 16 év alatt is meg tudjuk tartani. A gyermekek akiknek a szülei azóta a saját elért szintjük alatt tudják csupán biztosítani azt ami alapban meg kellene, hogy legyen, ha valóban akkora magas a szintje annak, amivel győzni akarhat.

Hát nem mondhatja oda, vagy ott már meg senki sem, hogy az nem a valóság amiről csak mondja, azt közhírnek szánják azt amiről nem túl sok emberhez beszélnek, csak egy próbálkozása a további győzelemhez. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tartsál ki
mellettem, ne hagyjál ebben a meg nem nevezhetőben magamra engem.

2025.12.04. https://julamami.com Bocsánatot is kérek előre, úgy látom összefüggésében most, mivel átfordultunk már elmúlt az is tán 10 éve, persze lehet ragaszkodni ahhoz, amit elhittek akkor, amikor becsábították valahova és vagy beleterelték valamibe és észre sem vette, hogy ott nem jó a szándék, az ő irányába se.
Amikor a szintkülönbségek össze lettek keverve annak idején, amikor át lettek nevezve és a
terveinek megfelelően, vitette véghez mindazt, amiért felelősséget vállalni nem szeretne,
most sem.

Tán fel sem fogta aki azt felvállalta, hogy mennyi ahhoz az emberséges és szakmai tudása, az addig elért szintje, az lehet, hogy akkor elég volt annak a megugrásához, viszont nem figyelmeztette arra, a sorsán kivül más, hogy vannak saját határai.

A belső kontrollja nagy valószínűséggel figyelmeztette és még a saját idejében, viszont, ha az álmait akarta megvalósítani és mindenáron, akkor nem figyelt semmi
másra. Tán, csupán arra, hogyan és mikor történjen úgy meg, ahogy azt éppen megálmodta, s egyre jobban akarta.

Tán nem volt benne az életében az sem, ami mondjuk, az alapjait biztosította volna, ami az egyszerűnek az általa is megélhető nagyszerűségére hívta volna fel a figyelmét.

S akkor még, a maga általi időben, lehetett volna kontrollálni azt,hogy életszerű-e önmagáért és a következőkért, hiszen a belső kontrollja figyelmeztet és mindenkit,
még a saját idejében.

Az is lehet, hogy nem volt arra minta, tán még addig nem kellett megdolgoznia semmiért, lehet, hogy bele is kóstolt és eldöntötte, hogy nem szeretne se munkából, sem hivatásból élni, csupán jól élni.

Úgy, hát az álmainak a megvalósítását adta és abba adott bele mindent, hogy lelkesítéssel közre tudja adni a sokaságnak, hagyta úgy, mintha az közös álom is
lehetne.

Mindazért, persze bocsánatot is kérek, ha megdolgoznia nem kellett, tán elég volt, ha a nevét hallatta ott ahol, attól tán már tartottak akkor is, így nem volt szüksége arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy mi az, amit addig elért, azt a.

Viszont, nem is volt benne abban az elvárásban, ami által belekerülhetett oda, ami akkor úgy tűnt számára, hogy az álmainak a megvalósítását azáltal végig is tudja vinni, ami már be is bizonyosodott, sikerült az neki.

Ugyan miért akarná azokat a szavakat, mondatokat lefordítani az Isten adta Nép számára, vessen magára, ha úgy értette ahogy, nem kérdezett rá, akkor még annak, a még a megváltoztatható idejében, hát kész lett a mű.

Az is előfordulhatott volna, hogy már addigra, tán alá lett az elődei által teremtve, s mivel azt nem tudta megbecsülni, vagy tisztelni kellőképpen, hát, tán nem kapott érte dicséretet egyáltalán, s maradt azáltal a harag benne.

Nem kapott tán, mintát ahhoz sem, hogy meg tudjon változni, legyen ahhoz miértje, hát ment minden az álmai megvalósításának a szintjén, ami elég magasra jutott, azt
a.

Mivel másoktól várta, volna, hogy ott legyen előtte a többféle jó minta, úgy hát tán, az elvégzett munka becsületét megélni sem volt kedve, hát inkább a számára, könnyebbnek tűnőt választotta és be is jött az számára.

Most meg átfordult minden a fordítottjára, s mutatja azt is, ami eddig nem volt felszínen, aki azóta már a sorsához felfejlődött, megy tovább lesz azzal munkája bőven, viszont arra már éretten teszi a dolgát.

Éli a sorsát, mert az a fejlődési lehetőségei és önmaga által lett, a tehetségéből a hivatását gyakorolja, az emberséges és szakmai szintjén és azáltal most már, akár párhuzamosan is halad általa.

S akiknek meg most szükséges, hogy megtanulják, majd eldöntik, hogy mások döntsenek-e felettük, akik most megint másban látják már a saját sikereiket, vagy a saját sorsukat is meg szeretnék élni most is, nap mint nap és várakoztatás nélkül.

Bár, ahhoz viszont szükséges lenne már megismerniük, a saját emberséges és vagy szakmai szintjüket, hogy mit tervezhetnek, ha már láthatják most az anyagi helyzetüket és azáltal a talpuk alatt a talajt, a Hazánkban élve.

S persze, a lelkes – szíves oldaluk mellett, a racionális oldalon is látják a
lehetőségeiket, nem csupán a megmondó álmai szerint élhetnek, s az most számukra is
adott és tervezni is tudnak. Bocsánatot is kérek és rögvest és önmagamért teszem, ha meg azért is, hátha divat lehet belőle és még sok embernek segíthet, a saját idejében.

S bocsánatot annyiszor kérek, ahányszor az szükséges, azért mert, most már prevenciósként, a nagyon sok ember által tapasztalt tudásommal 16 éve annak is, hogy
érvelek.

2010. évtől van Heringes Árpádné nevemen, a julamami védjegy, amit arra is
vonatkoztatok, hogy megrajzoltam jól oktathatóra, a Tenyér – térképolvasást.

Ami, egy napon és egy ritmusban készült el általam, abban a formájában már akkor is, jól oktathatóra készült, ami csupán általam oktatható most még, keresem a megoldást arra is, hogy megtaláljam az utódomat, ezen a szakmai és emberi szinten.

Most is a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelven adom át a tudást, az arra igényeseknek, miután arra bejelentkeznek.

Prevenciósként, azt mondom, hogy már elmúlt tíz éve annak, hogy átfordultunk, akkor
írtam meg a Csoda című könyvemet, amit néhány elírásom miatt leselejteztettem.

Így nincs ott ahol láthatnák, akiket az abban leírt mondataim érdekelhetnének, az emberséges
és vagy szakmai szinteknek, az elérései után is van, dolog vele.

A tapasztalatom szerint, a leglényegesebb most annak az elért szintjének és az abban való működésének a tisztán tartása és a megtartása, ami nem könnyű ám.

Heringes Árpádné prenvenciós Tenyér – térképolvasó és annak az oktatása, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.03. Ah, ha ráébredsz a valóságra, az egészséges egyensúlyod szerinti életritmusodban maradni igyekezz, ne a bánathoz adjad, haladj a saját életritmusodban, ameddig a generációs
feladatokból számodra is maradt, ha lehet most már, ne a halogatásán gondolkodj.

Hiszen rajtad múlik a saját életminőséged és az sem mindegy mikor éred el a saját sorsod adta lehetőségeidet, amire addig rá sem láthattál, az ott lesz számodra, a furfangosok nem
tudták azt továbbra is lefedve tartani.

A valóság az, hogy annyira távol kerültek az egyenestől és egyben, saját maguk oldották meg
azáltal azt is, hogy oda már nem tartoznak, azt is felszínre hozva, hogy a sok érdekember már nem ragaszkodik a látszatra barátságukhoz.

Amikor a nehezeket felvállalod, azáltal a fejlődésedet is irányítod, a következő már szinte
adja a megoldást, másról is ad jelzéseket és mutatja az utat számodra, a szerinted történő megoldásokhoz.

Persze csupán szerintem, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, a magad által elértekben élve, az annak megfelelő minőségben, emberileg és vagy szakmailag is, tisztelhető legyél. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.02. Otthon vagy, amikor a kicsiben már meglátod a gyermekkori önmagad, nem mentél sehova az online világa mégis ott van nálad, legyen mindenki számára kellemes ez a nap.

Szerintem, ha már átélted a hazaértem érzését, akkor az már számodra, a sorsodnak a jól
megérdemelt minőségét is mutatja, a tehetséged adja, a megcsináltam érzésének a kontrollját,
azon a szinten vagy, amiért már megdolgoztál.

A saját idődben majd haladhatsz tovább, emberesedve jutottál el odáig, hát tartsad meg az
önbecsülésedet, használd a gondolkodó agyad, azáltal, most már jól megérdemelten, a Hazánkba
teremtetten, emberileg és szakmailag is az ahhoz hozzáértő sziten vagy.

Érvelj, érvelj, érvelj, hiszen ott van mögötte az emberséges és szakmai szintednek, a
hétköznapokban jól működő szinten is bizonyítottan, annak a most is megélhető formája az
Isten adta Nép, mint a Hazánk számára.

Persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.01. Amit nem magad teremtettél azt nem veheted el végleg, hiszen nem úgy hat másokra az kifelé, mert nincs benne a tartásodban, sem a tudásod szintje azt, a hétköznapokban és jó minőségben megoldani úgy sem tudja. Heringes Árpdáné prevenciós, műhely, a megleőzésért egyéni vállalkozóként, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.11.30. Amikor ráébrednek, hogy lenne dolguk a hasonló feladatokkal, mert akkor éppen, hasonló szinten vannak, azt érzik, hogy együtt is képesek lennének megoldani, ha egymás segítségére vannak, azt a.

Viszont bocsánatot is kérek, a sok éves tehetségemből lett hivatásom általi, tapasztalataim
szerint, az előzők által, a sorsuk szerint elvégezhető és már rájuk vetűlő, a maguk idejében meg nem oldottak és hátrahagyott, vagy megmaradt feladatok, mivel a sorsuk teljesen más, sőt mind máskor és másféle módon és megoldani azt, gondolkodva és csupán önmaguk szerint lehetséges.

Azt csoportosan még családon belül is más és más időben lehetséges, az együtt teljesítése a
nagyon különböző sorsoknak nem lehetséges, s persze csupán szerintem, előre szalajtani, a
sikeres szinteket az arra még se emberileg sem szakmailag nem érettek által elfoglaltatni, annak oda az, fölösleges beáldozása, csupán a semmit növeli és aratja.

Szerintem, átmenetileg talán egy ideig látszatra, valamihez bizonyításul felhasználni próbálkozva, az ott megfelelően jót, se nem tartozva oda, azon a szinten, nem hoz majd számukra, életszerűen megélhetőt, vagy a hétköznapjaikban számukra működőképes használhatót.

S ha mivel, másoknak tán nincs arról jól tájékozottsága, csupán számukra, nagyon vakmerően vannak ott, mintha oda tartoznának, hiszen az a tervük, hogy azt már előre a sikerbe rakni és majd talán egyszer azzal is lehet győztesként élni, mert ha nem elég alaposak a már oda
valók, úgy sem veszik észre, hogy azt leutánozni kerültek oda bele.

Vagy csupán simán plagizálva élik meg azt, hiszen ha a kezdetekkor nem vették észre, már elkésnek sok mindenben annak, a nem odavalónak a megkeresésével, akkor is, ha attól nagyon távoli tudással rendelkezőkkel töltik be ott, azt ami általuk az egyenes szerint, egyáltalán, el nem érhető lenne.

S közben, el nem jutnak odáig és van amiről nem is sejtik, hogy az magából amikor ott az ideje és már lehúzó ereje lenne, a nem oda illőnek, kipörgeti a saját szintjükről, azt, mintha addig ott se lett volna.

Tán, azért mert lehetséges a látszatra, azért az abban már tapasztalt tudást is elvárna ahhoz, nem elég csupán az elmélet, marad hát a hiányosságok sokasága, szerintem. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.11.29. Amikor az apák már felnőttek az apaságuknak a beszéd nélkül is sokat mondó erejéhez, van igazán lényege a rájuk figyelésnek, nem kéne kihagyni azt, hogy az arra történő, mindegyikőjüknek egymásra figyelésére, akkor már igénye is legyen.

Persze bocsánatot is kérek, sokan nőttünk fel úgy, hogy a mások életritmusát követhettük
csupán, ott voltunk sok, vagy néhány évig abban és hittük el, addig, amíg a saját időnkhöz nem értünk, hogy nincs másik lehetőségünk.

A csak elvárásoknak a kellős közepében, azt sem vették észre, hogy vannak akik még nem érettek arra, hogy közösséghez tartozók legyenek, nem akartak alázatot és vagy toleranciát tanulni, különbnek érezték magukat, elvárták, hogy mások alkalmazkodjanak.

S voltak, akiknek nem volt mintájuk ahhoz, se emberismeretük, úgy aztán azt hitték
mindent megtehetnek, hiszen abban nőttek ki, viszont az is lehet, hogy még mindig nem
nőttek fel oda, amit a sorsuk mostanra tőlük már elvárt volna. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.11.25. https://julamami.com

2025.05.06. Az is lehet, hogy túl sokat sírt a szemem, gyakran nem is értettem, hogy miért folyik a könnyem, sirattam tán azt, ami elképzelhetetlennek tűnt és a Hazánkban mégis megtörtént és valószínűleg anélkül, hogy tudnánk egymásnak a megváltozott helyzetéről és sokakkal.

Elképzelni sokan nem tudtuk, hogy azt amivel akkor bizalommal voltunk és beleteremtettük a Hazánkba, azt vissza abban a minőségben miért nem jár nekünk és ha netán, használták azokat az összegeket, legalább egy köszönöm kiséretében, vissza most miért nem kaphatjuk.

Hiszen minden arról szól, hogy húde jó és nagy a gazdagság, ha az valóban úgy van, hát akkor mi is lássunk abból a jóból és szépből, most mint az Isten adta Nép.

Ah, tán csupán az lenne a magyarázata, hogy a megváltozott a politika szerint, az már nem is jár vissza nekünk, akkor hol van az, tudja-e bárki is, vagy talán titokban tartalékot gyűjtöttek és az majd, az Isten adta Népnek, annak az idejében a meglepetésünket szolgálja.

Vagy valósítsuk meg az álmainkat és az is elképzelhető, hogy majd kártérítést kapunk, vagy tán fájdalomdíjat, hogy ne üresedjen ki se boldogtalanná ne váljon a sok év alatt senki, ne veszítse el a politikának nevezettben végleg a bizalmát.

Vagy tán az is lehet, hogy csupán átmenetileg bántak rosszul velünk az Isten adta Néppel, s majd rájönnek és bocsánatot gyakran kérnek és fájdalomdíjat fizetnek és nem különböztetnek közben is meg bennünket és egyaránt minden abban érintettnek.

Na hiszen, persze csupán szerintem, ha se a nyugdíjunk összege, se az összegében nem a kiadásokhoz mért most a családipótlék, elszáll a bizalom és végleg, hiszen ki tudja elfelejteni azt, hogyan bántak itt a saját Hazánkban, az Isten adta Néppel.Persze gyorsan bocsánatot is kérek és csupán szerintem írom le ezeket, mert így maradtam meg, éltem túl a nyugdíjamnak nevezettel.

Ne várja azt tőlem senki sem, hogy ne vállaljam az Isten adta Néppel való közösséget, hiszen az a közös Hazánk nekünk, tán nem kéne azt tennie senkinek se, hogy megtagadja az övéit, mert többnek érzi magát náluknál, hinnye má.

Amikor a nemzetközi táborból, ahol a Tenyér – térképeket tömegnek olvastam le, kivitték a világba a H.Nagy Júlia nevet és azáltal, itt a Hazánkban élőként a létezésemet, már nem volt szükség a hirdetésre, mert minősített az akkor éppen, grátisz teljesítésem engemet, tehát adok – kapok volt az nekik és nekem. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

[/caption]

2025.05.02. 2025.04.01. https://julamami.com

Mostanában nem festettem, inkább írom azt ami naponta összejön bennem, leírom összefüggésében, hogy a siker energiájáról ne feledkezzen meg a gondolkodó agyam, kapja meg a táplálékot és maradjon meg ott, ahova már 2010. évben eljutottam. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

Tiszteletem, oda, ahol azt még, értik és fogadni tudják.

Megbocsátani nem tudni még, hogy lehet-e, azt a sok mindent, ami mások általi és kényük, kedvük, szerint, megtörténhetett.

Mert elhitték, hogy megtehetik, félreérthették, ha lehet, akkor már azt, szabad is nekik, megmutatták és vakmerően meg  is tették.

Így aztán, nem juthattam el a saját időmben,a sorsomban, odáig.

 

Ah, hogy mindazzal, amit elértem, magam számára, az emberi méltóságomnak a megtartásához,  jól megérdemelten, a sorsomnak megfelelően, teljesíteni is tudjam.

A saját, jó életminőségemet, a szerintem, életszerű tartalékot, én magam a hivatásom gyakorlásával, teremthessem meg.

Minden meg lett változtatva, nem kapcsolódnak, sem időben, sem megoldásban egymáshoz, az addig a régi módon, még működőképes életformánk, hirtelen döntéssel megváltozott.

Többségében azt sem tudjuk, mi maradt a régi szerint és mit kellene tudnunk, napi szintű változása szerint. Nincsenek róla hírek, sem információk úgy, hogy mi az Isten adta Nép is, a valóságnak megfelelően, jól tájékozottak legyünk.

Mit várnak el tőlünk, a legfrissebb döntések szerint, ránk lettek húzgálva a nemlétező, sablonok. Óvatosan írom, se a sorsunk, sem az elért szintünk, nem egyforma ám, másokéval, tán, csupán hasonló.

Felelős-e még értünk a döntéshozókból bárki is, úgy, hogy, ha az nem jó nekünk, vagy túlzottan, nehezíti az életünket, hétköznapi szinten.

Nincs számunkra lehetőség, hogy akkor az, meg lenne változtatva, aszerint, hogy nekünk az, életszerüen élhető legyen most.

Nem adhatom fel, mert amiért megdolgoztam, a saját Hazánkban, az legyen alapja mindannak, ami a következőknek is, alapnak maradhat.

Valamit hátra akarok hagyni, hogy az életemnek most is, értelmet adjak, racionálisan is teljesíteni tudjak.

Ha már, a saját sorsomnak, a racionális megoldásában, gátolva voltam és  vagyok, amíg élek, van remény rá, hogy teljesíteni tudok.

Ne add fel, meggondolatlanul ne válj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev.

Paksról a Hergál Házból. Szeretettel, a

Julamami

Önismerettől az önbecsülésig. Heringes Árpádné a megelőzésért. https://julamami.com