2025.12.10. Korosodóként, nagyon igyekszem, jó minőségben a legjobb egészséges egyensúlyomat a 74. évemben megtartani, abban a szolgáltatható minőségben, ahol most tartok a feltaláltam által.

A legfontosabb, hogy a saját személyiségének megfelelően adjam át, azt, amit akkor éppen a saját életminőségében és elért szintjének megfelelően, önmagának megfelelően is értelmezni képes, nem fordul elő, hogy ne állítsam meg, amikor abból elég számára azon a napon.

Egyenlőre még nem volt arra emberileg és szakmailag eléggé a helyén lévő jelentkező, hogy be és meg tudjam a feltalálamnak az oktatására tanítani, át tudjam adni, aprólékosan mindenre
vonatkozóan az eddig elért tudásomat számára, aki gondolkodóként, velem, nagyon hasonló
szinten van.

Ha az anyanyelvét jól beszéli és ott él, ahol azt már azon a nyelven is tovább tudná adni,
nem gond az sem, ha nem itthon él, akkor majd tudja segíteni az ott élőket, a Hazánkból távol lévőket.

S a hasonló szintű gondolkodókat, őket, akik ott abban az országban születtek és az
anyanyelvükként beszélik azt a nyelvet és bocsánaotot is kérek, a saját védelmemben.

Így hát most még 2025. decemberében még csupán, magam oktatom, viszont az már az első évek óta, az a nagyon sok ember által hitelesítetve történik, amit magam találtam fel, egy napon és ott akkor nyomtattam és az összes oldalt, egy ritmusban meg is rajzoltam.

S a csupán, saját döntése által történő bejelentkező, akkor már a saját idejében van, én meg annak, a jól oktatható és jó minőségű formáját adom át számára, aminek az értelmezését is
ott, akkor meg is tanulja általam, át tudja venni a tudást tőlem és lesz a hasznára.

Le nem másolható, nem plagizálható, nem utánozható és nem sablonos, a sorsokhoz is a saját alázatommal igazodó, önmaga általi döntésével és idejében történik meg, azzal egy időben, a
személyiségét is fejleszti, az oktatásom által.

Amihez van alázatom, a nagyon különböző sorsokat megélőknek, egyéniségenként a saját tudása mellé, akár tükörként, vagy kiegészítésként veszi magához, kezdetben csupán én alkalmazkodom.

Nagyon kitartónak szükséges lennie, mert nem könnyű megtanulni, ezért nem mindenki képes akkor, ha nagyon szeretné is, van amikor azt mondom, hogy várjunk azzal még, hátha magától is megoldódik az, majd a saját sorsfordulója által.

Maradunk, egészen végig, az egyenes mellett, úgy is el tudja a saját idejében érni azt, hogy emlékszik arra a szintre, amiben akkor jól meg tudta jegyezni, azt amire akkor képes
volt, még megelőzésként.

Ott akkor ráébred a saját idejének a lényegére,
mert az emberséges és szakmai tudásának a határát, a
gondolkodó agya jelzi időben, hogy meddig mehet és mire képes, akkor, nem téved el, mert a gondolkodó agya megállítja a saját idejében.

Amit elértem és ahova a tehetségemből lett hivatásom által elértem, az eddig azáltal megkeresett pénz mint a saját bevételi forrásom, csupán kevesek által van egyensúlyban,
azzal, amit átadni tudásként képes vagyok és azt, meg is köszönöm nekik.

Hiszen hiába igyekeztem nem tudok üzletasszonyként jól működni, nem megy, a tehetségemből
lett a hivatásom, a megelőzésben van jó helyen, nem látok használható formát, az előzőekhez nem lehet hasonlítani sem, nincs lehetőségem, mintha nem is léteznék itt a Hazánkban.

Az elért sikereimhez és önmagamhoz képest, túl sok év telt el az ürességben várakozásban, hiszen nem mondta ki senki, hogy nem lesz változtatva a nyugdíj összege és nem emelik meg azokat, a ledolgozott éveket, se az azóta már felnőttként élő gyermemek számával sem, pedig mondták azt is.

Azért se emelték meg, mert az már látszik, hogy kik dolgozták végig az életüket és kiket meg eltartott a férjük azért nem dolgoztak esetleg, otthon voltak és nevelték a gyermekeiket és vezették a háztartásukat.

A sok ígéret meg odalett elmentek az évek s annak az azóta se meg nem emelt, összegéből nem
lehet tartásos emberekként megmaradni és ami látszik a felszínen minden egyébben, annak a minőségét adva a nyugdíjból megélni. Persze bocsánatot is kérek, a saját védelmemben.

Majd akkor jönnek rá, amikor a saját családjukban is találkoznak azzal a helyzettel és tőlük talán elfogadják a kritikus mondataikat, amiben valószínűleg nem egyedül vergődöm
magamhoz és az elért tudásomhoz képest.

Hiszen csupán így tudom megtartani az emberséges tartásomat, az elért szintemnek megfelelően, ami együtt párhuzamosan működik jól működik, a szakmai tudásommal.

Persze bocsánatot is kérek, a saját védelmemben.

Egyedül vagyok az oktatásomat egyedül viszem és ez így is marad, a saját időmben haladni nem tudtam, most már nagyon hiányzik, az üresség várakoztatásában eltelt, 16 év, most 74 évesen, is igyekeznék, azon vagyok, hogy az ingyenes reklámokkal is látható legyek és ott, ahol látnak a gondolkodó emberek.

A nagyon sok embernek a beszélgetése által tudtam a létezésemről, a tudásomról és az egymásnak elmondásuk alapján, került el sok ember Paksra a generációsan közös Hergál Házunkba, amit azóta már belaktunk. Így télen és az időjárás által is gátolva, csupán az ahhoz kellemes iőjárásnak megfelelően tudunk találkozni és jövőre megint azon vagyok, hgoy üljünk egymással szemben személyesen is, köszönöm a türelmet.

A nagyon sok embernek az érdeklődésével és a számomra is megtisztelő érkezésével, kaptam
meg általuk a hitelesítését is annak, amit át tudok számukra adni, mostanában nem sokan jelentkeztek még be a telefonos oktatásomra.

Viszont várom szeretettel a hívásukat, 08.00 és 16.00 között, +36302470589, ha felhívnak
megtudják a részleteit, az oktatásomnak és a mostanában történő, Tenyér –
térképolvasásomnak, már a fejlesztett formáját is.

Hivatásomként gyakorlom, a születésemmel hoztam a tehetségemet, hát tudom, hogy akkor éppen, mit miért teszek úgy és éppen azt, miért mondom csupán neki és másoknak meg, teljesen más szavakkal fogalmazom meg, az egyéniségükre szabom, akkor még csupán én alkalmazkodom.

Az elért tudásom által fogalmazom meg mindazt ami a sorsáról szól, na meg tudom
mikor szükséges szünetet tartani, mert valószínüleg, vagy tán akkor ő, még meg akar felelni és nem fogja kérni.

A saját idejének megfelelően történik és hagyom kibontakozni őt akkor, annyira emberesedve, hogy legyen önmagához mért sikerélménye, viszont meg ne sérülhessen.

A Tenyér – térképolvasást is gyakorlom, hát az elért szinten és az annak megfelelő formájában olvasom le azt amit a tenyereimben összefüggésében látok, akkor ott és csupán nekik és róluk, s van amikor a családjukról is ott vannak, a rájuk maradtak, amik számukra teljesíthetőkként, generációsan megmaradtak.

Az oktatásom közben értelmezünk is, minden vonalat és képletet, ami a saját tenyerében látható és az oktatásomkor, minden alkalommal mindenkivel megtörténik, hogy a felteszi a
a kérdéseit és a válaszokat meg is kapja arra azonnal.

Bár az is előfordul, hogy megvárjuk, amíg benne megfogalmazódik, az arra rá, vagy a saját átlátása által az, hogy saját maga válaszolja azt meg. Heringes Árpádné prevenciós, műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.09. Ugyan tudod-e, hol vannak az emberséges határaid, a generációs feladataidról tudsz-e, vagy neked mindegy, hogy mi vetül át, megy-e generációkon át mindaz amit nem oldottál meg, pedig már időnként rád mordult, azért is a lelkiismereted.

Azt már felismerted-e, hogy amikor először jelezget a lelkes – szíves éned, hogy
szeretetre vágyik, egészen addig amíg érted lesz az is, hogy tán rád is mordul.

Azt követően, ha még mindig nem figyelsz arra és mégy tovább abban, ami azt okozta, s egyre többször érzed, hogy hiányzik valami lényeges az életedből.

Eleinte még nem gondolod, hogy azt magadnak szükséges és szerinted jól megoldanod, hogy
attól kezdve, ott legyen az emberséges tartásodban.

Tán érted lenne az is, hogy elgondolkodj, hol keletkezett a hiány érzése, mikortól és miből jött annyi össze benned.

Tán szükséges lenne megtanulnod, miben hoztad a tehetséged, hogy az emberséges tartásodhoz azáltal is adva, legyen elég sikerélményed.

Aminek a következtében aztán már, úgy is meglátod a saját idődben, szakmailag is a
saját lehetőségednek a szintjeit a saját idődben és az általad elértek szerinti sorban, annak a párhuzamosával, már emberileg is a helyeden.

Aközben aztán, arra is rájössz, hogy hiába várod, nem másoktól kapod, azáltal már észre is
veszed, az adok – kapok lényegét, s akkor gondolkodva, már nyugodtan gyakorolhatod, hiszen éled a sorsod.
Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

.

2025.12.08. https://julamami.com A baráttal nem úgy bánunk mint tavasszal a nagykabáttal, na akkor ugyan mi lesz veled, ha a nagy ridegségben fázik majd a lelkes – szíves éned.

Dideregve is tudsz-e, az emberiest utánozva hízelkedni, csak a sajátodra gondolva dönteni, a jóból és a szépből, magadat óriásira felfújva és mindenkit kizáróan látszatra
nagy üzletet kötni. Persze bocsánatot is kérek a saját védelmemben, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha
tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.06. Erősítve emberesítő ami történik az Isten adta Néppel most, ki és hogyan szokta azt mondani, ismerem mint a tenyeremet, pedig, sokan nem is ismerik még, a saját sorsukat.

Ami láthatóan ott van, amikor valakinek a tehetségéből jövő alkotásához adod a tetszésedet
és megtapsolod, hogy ahhoz adjad akkor a tiszteletedet, hiszen, ő már, a sorsa által teljesítettjeit adja közre azáltal, legyél tisztelettel felé és becsüljed meg a teljesítéséért.

Hiszen annyira elment a valóságtól és szinte mindenben hiteltelen, az ami most valakiért történik és csupán ugyanoda megy, minden jó és szépből eredő, még az is, amit a Hazánk
ha sokáig nem kap meg, erősen hiányossá válhat az ünnepeknek a méltó megélésére,Isten adta Nép, azt a, persze bocsánatot is kérek.

Nagyon messze van a valóságtól és hiteltelen az, amiről elhiszik, hogy kapni szeretnének és nem megteremteni a jólétüket, a saját tudásuk, alkotásuk, hozzá teremtésük által, magukért és a családjukért, mint az Isten adta Nép, ami maga a Hazánk.

Hiszen vannak a divatosítottak és nem tudod, hogy az övé-e, viszont azt mutatja, mintha a saját műve, teljesítménye lenne, akkor is ha azután már, az nem is
kontrollált, mégis úgy látszik az a hivatásában, mint a saját tudásából eredne, vagy nyilvánulna azáltal meg.

Nem a divatosítottról beszélek, amikor betanulva tapsolnak s tán azért, hogy ne legyen rossz napja, attól is az álma valósuljon meg, ha nem kapja meg azt, mert akkor
a
környezete és az akár a munkája által érintettek mind, rosszul járnak.

Abban nyilvánul meg, amire vár még mindig, de ahhoz vagy azért, teljesíteni se, a munkától elfáradni nincsen kedve, elvárni mindenkitől, na abban nagyon erős, elhiszi magáról, hogy mindenki feletti lett, neki ellentmondani nem lehet.

Nincs se kritikus mondat, sem ellentmondás most egyáltalán, s amit valószínűleg gyermekkorában se, viselte el, ha ellentmondtak neki, megvárta amíg eljött az ideje annak is.

Megnézhették magukat utána, ha azt hitték oda beszélgetni mentek, közben rájöttek, hogy ellentmondást nem tűrő és tán az egykor még létező, önmagából kifordult lett, s hiába
teljesítettek annak megfelelően, el semmit sem felejtett.

Azt mondják róla, hogy várja a pillanatot, kit, mikor fenyíthet meg, vagy árthat neki és nem kegyelmez ha egyszer valaki, jót tett vele, azt azóta már szégyenli és ha valaki emlékezteti, hát azt zokon veszi, vagy ha valaki valamire azt mondta, hogy nem, azt ellenségesnek vette.

Hát az Isten adta Nép, nem volt miért szeresse, amikor nincs elég pénzük az embereknek, mert nem törődött velük a sok év alatt és hirtelen, valaki tanácsára, azt mutatja, mintha jó ember lenne, már nem hiszik el neki, a régiekből se sokan.

Már mutatja önmagát és nagyon alaposan, volt úgy is, hogy a legenyhébb az volt, csupán tartottak tőle, így hát, nem engedte meg magának senki se, hogy megpróbáljon őszinte lenni vele.

Ráhagyják és nem mondanak ellent, így el is hiszi már, hogy csak neki és mindenben
igaza lehet, él az álmainak és nem hallja ki, se nem látja át, hogy csupán a saját
álmaiban van otthon, s annyira régóta van az is, hogy mindenben, a maga fölöttiben él.
szóló mesevilága.

Miközben, az ünnepeket várva, a valóságot most már egyre nehezebben viseli az Isten adta Nép, pénztelenné lett a sokaság, nincs már ahol értenék, hát nem reklamál,

Az nem ugyanaz, amikor valaki, a családja mellett a Hazájáért is tett, oda is teremtett, hát azért amikor, jót és szépet alkotott, vagy a többiekért is tett és azáltal, nem csupán önmagához volt jó akkor.

S nem csak magának gyűjtötte be a szépet, tudta, hogy mások nem úgy látják, se nem értik, hogy benne akkor mi került a helyére, amikor a kevésből, amiért nagyon megdolgozott is, bára magukat nagyságosoknak tartottakhoz keveset,
viszont amikor arra szükséget látott, hát úgy intézte, hogy adni is tudott.

El is ért odáig amikor már tudta, hogy az a dolga, ha már odáig eljutott, hát azt közre is adja, úgy és abban a
védelemben, amikor az önismeretétől az önbecsüléséig ért el.

S azt saját maga által kontrollálta azt, amit ő maga teremtett és már szerinte, az lenne a természetes, hogy utána már legyen benne az emberséges és szakmai tudása szintjén, a jó sorsában.

Mindaz és akkor, amikor ott az ideje és láttatja na meg, azt fel is vállalja, hogy láthatja és megtanulhatja tőle, azt az Isten adta Nép arra már igényes tömege is.

Ugyan győzött-e akkor, ha hátrahagyta az Isten adta Nép tömegét, egyenként, önmagukhoz
mérten és a családjukat is érintetten, az addigi, Hazánkhoz teremtéseivel együtt nem lényegesek, se láttatva nincsenek, betöltik a saját szemük láttára, méltatlanul az arra jelentkezők a helyüket.

Sőt az elért szintjükhöz képest, a minden vagy sok minden átnevezése után, már nagyon
alacsony szinteken találták magukat és onnan mostanra még, felemelkedni a saját elért
szintjükre, azóta sem tudtak.

Prevenciós vagyok ízig vérig, a tehetségemben hoztam amikor megszülettem, orvos mondta, hogy legyek, mert Anyánk nem tudott enni, hát meghoztam az étvágyát, azáltal rendbe is jött.

Viszont szemetvetettek az örökségére és úgy, hogy barátoknak mutatták magukat, így mire
megszülettem, mindenük az övék lett, mentünk albérletbe az örökölt és jólét helyett.

Hát már magzatként átéltem mindazt, a fájdalmat és a hiányt, amit valószínűleg nagyon
kevesen élnek át, mert nem életszerű volt az akkor sem, hát megjegyezte minden sejtem.

A könyvtári könyveken neveltem fel magamat és éltem túl mindent, ami által megtanultam, tisztelettel élni, nem csupán magamra gondolva élni, a bennem lévő szeretetből adni és az értékes ajándékot, megköszönni és nem elfogadni.

Végig jártam mindent, ami generációsan rám maradt, 42 évesen találtam meg azt, amiben azóta már a sorsomat is élhetem, rájöttem, miben hoztam a tehetségem.

Akkor régen, néhány napja vettem át, másképp hagytak vizsgázni, a tenyereiket olvastam azon módon ahogy én láttam és ahogy azt jónak gondoltam, az elnök azt mondta, nagy vagy, én meg, hogy Nagy Juliannának hívnak, mosolyogtunk, papírformán egy négyes volt.

Azután meghívásra érkeztem egy településre, ahol sok országból a nagyon sok oda
megérkezettnek a tenyereit olvastam és vitték haza a létezésemnek a hírét és közben
is cserélődtek az érkezők, akiknek szintén leolvastam a tenyereit.

Nem volt szükségem a hirdetésre, jöttek néhány nap sem telt el és megtanultam beosztani
a napokat, hogy az akkortól kezdve bejelentkező, nagyon sok embert fogadni tudjam.

Akkor arra a helyre, egy szintén meghívott, akkor már korosodó jósnő, azt modta, hogy minden szavamat, mondatomat írjam le, mert világhírű leszek, az embereknek a megsegítésére születtem.

Évekkel később eljutottam odáig, hogy bejelentkezhettem oda, ahol azt láttam, hogy hozzáértők oktatnak ott és tőlük, megkapom, a nagy tömegnek számítóan sok emberrel való találkozásaim közben, a közben és utána keletkezett kérdéseimre a válaszokat.

Elvégeztem egy, az akkor a legjobb szinten lévő Akadémiát, ahol a magyarázatokat vártam
arra, hogy mit és miért úgy mondok, ahogy én akkor láttam, meg is kaptam mindenre, az akkor számomra, hiteles magyarázatukat, köszönöm.

S mivel addig egy néven volt és akkor váltak szét, a másik tulajdonos meghívott az
egyetemére oktatni, úgy hát párhuzamosan történt velem az és 47 éves voltam, akkor, hogy
tanultam és oktattam náluk, köszönöm.

S amikor, megajánlották a kitűnő nemzetközi és magyarországi prevenciós diplomát, akkor először életemben, tartásos embernek éreztem magam és azt azóta, minden körülmények között,
meg és átélem azt, az embereséges és szakmai tartásomban azóta benne van.

Életemben akkor, éreztem át, hogy nem hiábavaló az életem és a tehetségemet is azért kaptam, hogy abban és azáltal, tanuljak meg boldogulni, amit hoztam és azt fejlesztve haladjak a sorsomban, úgy, hogy az emberséges és szakmai tartásomat meg is tartsam.

S tán persze bocsánatot is kérek, betöltötte a helyét az internet világában az aki, akkor érdemesnek érezte magát arra, hogy plagizálva, lemásolva, leutánozva, kerüljenek be oda, akik azáltal leminősítették, az Isten adta Népet is, mivel akkor még úgy, volt, hogy közülük valókat is bőségesen aláztak meg azzal.

Ha a hiánypótlást is megoldották hasonló formában, úgy sem nézett arra rá senki sem, hogy ha
már nem szántak az általam és beleegyezésem nélküli kereskedésben, azáltal, a bevételük által, csak hivatalos formában, legalább ajánlatot tenni számomra, hátha megegyezhettünk volna és nem lennék, minden lehetőségből azóta is kizárva.

Hiszen pont azért, mert úgy gondolta, hogy ha eladom, vagy bérbeadom, az már annyira laza lett volna, hogy utána azt kezelni nem tudtam volna.

Így, hát nem adtam el, sem bérelni nem ajánlottam, a julamami védjegyet azóta sem, azt a.

Akkor tán, időben szükséges lett volna, hogy bocsánatot kérjenek, akik kereskedtek a
julamami védjegyet különböző, az interneten használatban lévő védződésekkel ellátva, azzal se semmi egyébbel, nem kímélve, adták – vették.

S azóta sem vállalt felelősséget, senki,
hogy akinek a nevén van, én magam fizettem be a díját, Heringes Árpádné műhely, a megelőzésért, prevenciósnak, nekem azáltal mennyi kárt is okozhattak, azzal.

Persze bocsánatot is kérek és rögvest, nem szeretnék ártani magamnak sem,
viszont megtanulni igyekszem, hogy saját magamért kiálljak, hátha akkor
megkapom azt a nyugdíjat, ami ennyire nem aláz már meg.

Paksról a Hergál Házból szeretettel, https://julamami.com, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.05. A szellemi tulajdonom, a webtenyer honlapom, a https://julamami.com, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre a julamami védjegy, nem engedem meg a használatát, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.
Kislányként majd ha nagylány leszel,aztán majd ha felnőtt nő leszel, s majd ha már megtalálod azt, akivel együtt képzelitek el az életeteket és azt gondolod, hogy akkor már családod lesz neked is, ha gyermeked születik.

Azt a mintát követed nagy valószínűséggel, amit láttál miközben cseperedtél, viszont
a gyermekeknek kialakított helyeken, nagyon sokféle hatás ért, hiszen mondjuk
mindenkinek volt családja látszatra.

Megtapasztalta a ruházatuknak a márkái által, vagy a magukkal vitt tízóraik minőségét látva,ami nyomott is ott latba, hiszen nem tudtak egyebeket egymásról, mint azt, amit ott láttak általuk, akik oda elkísérték őket.

A szolgáltatásban tevékenyek, sok mindent tudtak azon felül is, hiszen amíg amire a szolgáltatást megkapták, kimondtak ott mindent, ami éppen a hétköznapjaikban ott volt jelen, vagy ami nyomta a lelkiismeretüket.

A hozzáállásuk a kedvességük is adta ott a minőségét a szolgáltatásoknak, tán nem is gondoltak arra, hogy abból esetleg jó nagy pletykakavalkádok is lehetnek és alapjai valamiféle egymás megítélésének.

Most éppen ott tartunk, hogy megváltozott minden úgy, ahogy a sokhoz képest kevesek elképzelték, hogy nekik az éppen jól jön, vagy számukra az a helyes, mert sértődöttek voltak tán valakikre, vagy valamiben megbántottnak érezték magukat, hát cselekedtek.

Azon módon, ahogy nekik akkor a legjobb volt, miért törődtek volna azzal, hogy akik nem tartottak velük abban, mi módon tudják azt megélni úgy, hogy az emberi méltóságukat és vagy a szakmai szintjüket meg tudják-e tartani, azon a szinten, ahova akkorra éppen elértek.

Pedig ők lettek volna az alapjai mindannak, amit addigra az Isten adta Nép sokasága elért, tovább lehetett volna építeni, ha mindenkire gondolnak és nem csupán hátrahagyják a sokaságot, akik akkor még azt sem tudták mit történt, azt meg végképp nem, hogy elveszíthetnek mindent, amit a Hazánkba teremtésükkel megalkottak addigra.

Nem azzal kezdődött, hogy rendezik a múltbélieknek megadják azt amit addig sem kaptak meg, hogy ne legyenek vesztesei annak, amiért az addigi, vagy egész életükben dolgoztak, nem tudtak többet együtt időzni a gyermekeikkel.

Amiért, a gyermekeik azokon a helyeken időztek, ahol a kisebbeket, az okosabbakat, a tehetséggel születetteket, alázták, vagy egyéb módon bántották, akik lehet, hogy csak azt a módját látták addig, hogy kiemelkedhessenek, vagy győztesnek érezzék magukat.

Hiába volt a látszat az, hogy minden rendben, hiszen nem voltak ott megfelelő felnőttek ahhoz, hogy odafigyeljenek arra, hogy mi történik ott, miért nem tudnak az okosak jó eredményt elérni, mi zavarhatja őket ott a saját magukhoz képest, megfelelő szintű jó eredményeiknek az elérésében.

Ha nem volt más minta, mint, hogy győzzél és mindenáron, mert akkor vagy különb a többieknél, ha jópofizva is azon vagy, hogy megbántsál a mondataiddal, serdülőket,
kamaszokat, akik nem a győzni akarásra teremtődtek, hanem a jó kommunikációjukkal tudnák elérni önmagukhoz képest jó, másokhoz képes meg lehet, hogy magas szinteket.

S most megint győzni akarnak,az ara jelentkezők, ugyan gondolt-e valaki is érdemben arra, hogy az emberséges és vagy szakmailag hasonló szintet elértek közül legyenek, ott akik ahhoz értők már régóta. S már sok éve annak is, hogy senkit nem érdekelt, hogy mit értek el addig, amikor előszőr győztek, akik most is győzni akarnak.

Aztán ugyan emberileg és vagy szakmailag vannak-e ott, teljesítettek-e az Isten adta Nép sokasága felé azóta, van- e annyi pénze a családoknak, hogy most már ebben a ki tudja, honnan és mi módon elért akkora sikerekben elértek mellett, ők is számítanak valahol és valamiben. Annak megfelelően amit a tehetségükből lett hivatásukkal, alkotásaikkal, értek el, ugyan kilátszanak-e bárhol is a nagy világ felé, hogy egyáltalán léteznek itt élnek, aminek most neve sincsen, csupán a sokaságból a munkájukkal, a Hazánkhoz most nem teremtve, se alkotva, sem hivatást gyakorolva, nem látszik, hogy teremtettek volna bele a közösbe, a Hazánkhoz, mint az Isten adta Népért.

Évekig az volt, hogy gazdag az ország, amiről azt sem tudjuk, hogy a miénk is lehetne egyszer majd, ha már úgy gondolja a döntő ember, hogy elég nagyra növelte magát, hogy a világ is láthassa már, mekkora a csilivilire alkalmasan nagy alkotása, mennyire jó abban élni ami nem látható még látszatra sem az Isten adta Nép számára.

Az ország neve nem változott, viszont nem hozta fel oda arra a szintre a sokaságból, a hivatásukban jókat és a Hazánkba alkotókat, a korosodókat azt mondják, hogy segítik, na meg méltányosságból is van elintézési módja számukra, hogy a látszatot megtartva, ne mondja, senki, hogy nincs foglalkozva velünk, akik ide a Hazánkba teremtettünk és annyi nyugdíjjal nem láttak el bennünket, hogy az emberi méltóságunkat, a 16 év alatt is meg tudjuk tartani. A gyermekek akiknek a szülei azóta a saját elért szintjük alatt tudják csupán biztosítani azt ami alapban meg kellene, hogy legyen, ha valóban akkora magas a szintje annak, amivel győzni akarhat.

Hát nem mondhatja oda, vagy ott már meg senki sem, hogy az nem a valóság amiről csak mondja, azt közhírnek szánják azt amiről nem túl sok emberhez beszélnek, csak egy próbálkozása a további győzelemhez. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tartsál ki
mellettem, ne hagyjál ebben a meg nem nevezhetőben magamra engem.

2025.12.04. https://julamami.com Bocsánatot is kérek előre, úgy látom összefüggésében most, mivel átfordultunk már elmúlt az is tán 10 éve, persze lehet ragaszkodni ahhoz, amit elhittek akkor, amikor becsábították valahova és vagy beleterelték valamibe és észre sem vette, hogy ott nem jó a szándék, az ő irányába se.
Amikor a szintkülönbségek össze lettek keverve annak idején, amikor át lettek nevezve és a
terveinek megfelelően, vitette véghez mindazt, amiért felelősséget vállalni nem szeretne,
most sem.

Tán fel sem fogta aki azt felvállalta, hogy mennyi ahhoz az emberséges és szakmai tudása, az addig elért szintje, az lehet, hogy akkor elég volt annak a megugrásához, viszont nem figyelmeztette arra, a sorsán kivül más, hogy vannak saját határai.

A belső kontrollja nagy valószínűséggel figyelmeztette és még a saját idejében, viszont, ha az álmait akarta megvalósítani és mindenáron, akkor nem figyelt semmi
másra. Tán, csupán arra, hogyan és mikor történjen úgy meg, ahogy azt éppen megálmodta, s egyre jobban akarta.

Tán nem volt benne az életében az sem, ami mondjuk, az alapjait biztosította volna, ami az egyszerűnek az általa is megélhető nagyszerűségére hívta volna fel a figyelmét.

S akkor még, a maga általi időben, lehetett volna kontrollálni azt,hogy életszerű-e önmagáért és a következőkért, hiszen a belső kontrollja figyelmeztet és mindenkit,
még a saját idejében.

Az is lehet, hogy nem volt arra minta, tán még addig nem kellett megdolgoznia semmiért, lehet, hogy bele is kóstolt és eldöntötte, hogy nem szeretne se munkából, sem hivatásból élni, csupán jól élni.

Úgy, hát az álmainak a megvalósítását adta és abba adott bele mindent, hogy lelkesítéssel közre tudja adni a sokaságnak, hagyta úgy, mintha az közös álom is
lehetne.

Mindazért, persze bocsánatot is kérek, ha megdolgoznia nem kellett, tán elég volt, ha a nevét hallatta ott ahol, attól tán már tartottak akkor is, így nem volt szüksége arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy mi az, amit addig elért, azt a.

Viszont, nem is volt benne abban az elvárásban, ami által belekerülhetett oda, ami akkor úgy tűnt számára, hogy az álmainak a megvalósítását azáltal végig is tudja vinni, ami már be is bizonyosodott, sikerült az neki.

Ugyan miért akarná azokat a szavakat, mondatokat lefordítani az Isten adta Nép számára, vessen magára, ha úgy értette ahogy, nem kérdezett rá, akkor még annak, a még a megváltoztatható idejében, hát kész lett a mű.

Az is előfordulhatott volna, hogy már addigra, tán alá lett az elődei által teremtve, s mivel azt nem tudta megbecsülni, vagy tisztelni kellőképpen, hát, tán nem kapott érte dicséretet egyáltalán, s maradt azáltal a harag benne.

Nem kapott tán, mintát ahhoz sem, hogy meg tudjon változni, legyen ahhoz miértje, hát ment minden az álmai megvalósításának a szintjén, ami elég magasra jutott, azt
a.

Mivel másoktól várta, volna, hogy ott legyen előtte a többféle jó minta, úgy hát tán, az elvégzett munka becsületét megélni sem volt kedve, hát inkább a számára, könnyebbnek tűnőt választotta és be is jött az számára.

Most meg átfordult minden a fordítottjára, s mutatja azt is, ami eddig nem volt felszínen, aki azóta már a sorsához felfejlődött, megy tovább lesz azzal munkája bőven, viszont arra már éretten teszi a dolgát.

Éli a sorsát, mert az a fejlődési lehetőségei és önmaga által lett, a tehetségéből a hivatását gyakorolja, az emberséges és szakmai szintjén és azáltal most már, akár párhuzamosan is halad általa.

S akiknek meg most szükséges, hogy megtanulják, majd eldöntik, hogy mások döntsenek-e felettük, akik most megint másban látják már a saját sikereiket, vagy a saját sorsukat is meg szeretnék élni most is, nap mint nap és várakoztatás nélkül.

Bár, ahhoz viszont szükséges lenne már megismerniük, a saját emberséges és vagy szakmai szintjüket, hogy mit tervezhetnek, ha már láthatják most az anyagi helyzetüket és azáltal a talpuk alatt a talajt, a Hazánkban élve.

S persze, a lelkes – szíves oldaluk mellett, a racionális oldalon is látják a
lehetőségeiket, nem csupán a megmondó álmai szerint élhetnek, s az most számukra is
adott és tervezni is tudnak. Bocsánatot is kérek és rögvest és önmagamért teszem, ha meg azért is, hátha divat lehet belőle és még sok embernek segíthet, a saját idejében.

S bocsánatot annyiszor kérek, ahányszor az szükséges, azért mert, most már prevenciósként, a nagyon sok ember által tapasztalt tudásommal 16 éve annak is, hogy
érvelek.

2010. évtől van Heringes Árpádné nevemen, a julamami védjegy, amit arra is
vonatkoztatok, hogy megrajzoltam jól oktathatóra, a Tenyér – térképolvasást.

Ami, egy napon és egy ritmusban készült el általam, abban a formájában már akkor is, jól oktathatóra készült, ami csupán általam oktatható most még, keresem a megoldást arra is, hogy megtaláljam az utódomat, ezen a szakmai és emberi szinten.

Most is a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelven adom át a tudást, az arra igényeseknek, miután arra bejelentkeznek.

Prevenciósként, azt mondom, hogy már elmúlt tíz éve annak, hogy átfordultunk, akkor
írtam meg a Csoda című könyvemet, amit néhány elírásom miatt leselejteztettem.

Így nincs ott ahol láthatnák, akiket az abban leírt mondataim érdekelhetnének, az emberséges
és vagy szakmai szinteknek, az elérései után is van, dolog vele.

A tapasztalatom szerint, a leglényegesebb most annak az elért szintjének és az abban való működésének a tisztán tartása és a megtartása, ami nem könnyű ám.

Heringes Árpádné prenvenciós Tenyér – térképolvasó és annak az oktatása, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.03. Ah, ha ráébredsz a valóságra, az egészséges egyensúlyod szerinti életritmusodban maradni igyekezz, ne a bánathoz adjad, haladj a saját életritmusodban, ameddig a generációs
feladatokból számodra is maradt, ha lehet most már, ne a halogatásán gondolkodj.

Hiszen rajtad múlik a saját életminőséged és az sem mindegy mikor éred el a saját sorsod adta lehetőségeidet, amire addig rá sem láthattál, az ott lesz számodra, a furfangosok nem
tudták azt továbbra is lefedve tartani.

A valóság az, hogy annyira távol kerültek az egyenestől és egyben, saját maguk oldották meg
azáltal azt is, hogy oda már nem tartoznak, azt is felszínre hozva, hogy a sok érdekember már nem ragaszkodik a látszatra barátságukhoz.

Amikor a nehezeket felvállalod, azáltal a fejlődésedet is irányítod, a következő már szinte
adja a megoldást, másról is ad jelzéseket és mutatja az utat számodra, a szerinted történő megoldásokhoz.

Persze csupán szerintem, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, a magad által elértekben élve, az annak megfelelő minőségben, emberileg és vagy szakmailag is, tisztelhető legyél. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.02. Otthon vagy, amikor a kicsiben már meglátod a gyermekkori önmagad, nem mentél sehova az online világa mégis ott van nálad, legyen mindenki számára kellemes ez a nap.

Szerintem, ha már átélted a hazaértem érzését, akkor az már számodra, a sorsodnak a jól
megérdemelt minőségét is mutatja, a tehetséged adja, a megcsináltam érzésének a kontrollját,
azon a szinten vagy, amiért már megdolgoztál.

A saját idődben majd haladhatsz tovább, emberesedve jutottál el odáig, hát tartsad meg az
önbecsülésedet, használd a gondolkodó agyad, azáltal, most már jól megérdemelten, a Hazánkba
teremtetten, emberileg és szakmailag is az ahhoz hozzáértő sziten vagy.

Érvelj, érvelj, érvelj, hiszen ott van mögötte az emberséges és szakmai szintednek, a
hétköznapokban jól működő szinten is bizonyítottan, annak a most is megélhető formája az
Isten adta Nép, mint a Hazánk számára.

Persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.12.01. Amit nem magad teremtettél azt nem veheted el végleg, hiszen nem úgy hat másokra az kifelé, mert nincs benne a tartásodban, sem a tudásod szintje azt, a hétköznapokban és jó minőségben megoldani úgy sem tudja. Heringes Árpdáné prevenciós, műhely, a megleőzésért egyéni vállalkozóként, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.11.30. Amikor ráébrednek, hogy lenne dolguk a hasonló feladatokkal, mert akkor éppen, hasonló szinten vannak, azt érzik, hogy együtt is képesek lennének megoldani, ha egymás segítségére vannak, azt a.

Viszont bocsánatot is kérek, a sok éves tehetségemből lett hivatásom általi, tapasztalataim
szerint, az előzők által, a sorsuk szerint elvégezhető és már rájuk vetűlő, a maguk idejében meg nem oldottak és hátrahagyott, vagy megmaradt feladatok, mivel a sorsuk teljesen más, sőt mind máskor és másféle módon és megoldani azt, gondolkodva és csupán önmaguk szerint lehetséges.

Azt csoportosan még családon belül is más és más időben lehetséges, az együtt teljesítése a
nagyon különböző sorsoknak nem lehetséges, s persze csupán szerintem, előre szalajtani, a
sikeres szinteket az arra még se emberileg sem szakmailag nem érettek által elfoglaltatni, annak oda az, fölösleges beáldozása, csupán a semmit növeli és aratja.

Szerintem, átmenetileg talán egy ideig látszatra, valamihez bizonyításul felhasználni próbálkozva, az ott megfelelően jót, se nem tartozva oda, azon a szinten, nem hoz majd számukra, életszerűen megélhetőt, vagy a hétköznapjaikban számukra működőképes használhatót.

S ha mivel, másoknak tán nincs arról jól tájékozottsága, csupán számukra, nagyon vakmerően vannak ott, mintha oda tartoznának, hiszen az a tervük, hogy azt már előre a sikerbe rakni és majd talán egyszer azzal is lehet győztesként élni, mert ha nem elég alaposak a már oda
valók, úgy sem veszik észre, hogy azt leutánozni kerültek oda bele.

Vagy csupán simán plagizálva élik meg azt, hiszen ha a kezdetekkor nem vették észre, már elkésnek sok mindenben annak, a nem odavalónak a megkeresésével, akkor is, ha attól nagyon távoli tudással rendelkezőkkel töltik be ott, azt ami általuk az egyenes szerint, egyáltalán, el nem érhető lenne.

S közben, el nem jutnak odáig és van amiről nem is sejtik, hogy az magából amikor ott az ideje és már lehúzó ereje lenne, a nem oda illőnek, kipörgeti a saját szintjükről, azt, mintha addig ott se lett volna.

Tán, azért mert lehetséges a látszatra, azért az abban már tapasztalt tudást is elvárna ahhoz, nem elég csupán az elmélet, marad hát a hiányosságok sokasága, szerintem. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.11.29. Amikor az apák már felnőttek az apaságuknak a beszéd nélkül is sokat mondó erejéhez, van igazán lényege a rájuk figyelésnek, nem kéne kihagyni azt, hogy az arra történő, mindegyikőjüknek egymásra figyelésére, akkor már igénye is legyen.

Persze bocsánatot is kérek, sokan nőttünk fel úgy, hogy a mások életritmusát követhettük
csupán, ott voltunk sok, vagy néhány évig abban és hittük el, addig, amíg a saját időnkhöz nem értünk, hogy nincs másik lehetőségünk.

A csak elvárásoknak a kellős közepében, azt sem vették észre, hogy vannak akik még nem érettek arra, hogy közösséghez tartozók legyenek, nem akartak alázatot és vagy toleranciát tanulni, különbnek érezték magukat, elvárták, hogy mások alkalmazkodjanak.

S voltak, akiknek nem volt mintájuk ahhoz, se emberismeretük, úgy aztán azt hitték
mindent megtehetnek, hiszen abban nőttek ki, viszont az is lehet, hogy még mindig nem
nőttek fel oda, amit a sorsuk mostanra tőlük már elvárt volna. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

2025.11.25. https://julamami.com

2025.05.06. Az is lehet, hogy túl sokat sírt a szemem, gyakran nem is értettem, hogy miért folyik a könnyem, sirattam tán azt, ami elképzelhetetlennek tűnt és a Hazánkban mégis megtörtént és valószínűleg anélkül, hogy tudnánk egymásnak a megváltozott helyzetéről és sokakkal.

Elképzelni sokan nem tudtuk, hogy azt amivel akkor bizalommal voltunk és beleteremtettük a Hazánkba, azt vissza abban a minőségben miért nem jár nekünk és ha netán, használták azokat az összegeket, legalább egy köszönöm kiséretében, vissza most miért nem kaphatjuk.

Hiszen minden arról szól, hogy húde jó és nagy a gazdagság, ha az valóban úgy van, hát akkor mi is lássunk abból a jóból és szépből, most mint az Isten adta Nép.

Ah, tán csupán az lenne a magyarázata, hogy a megváltozott a politika szerint, az már nem is jár vissza nekünk, akkor hol van az, tudja-e bárki is, vagy talán titokban tartalékot gyűjtöttek és az majd, az Isten adta Népnek, annak az idejében a meglepetésünket szolgálja.

Vagy valósítsuk meg az álmainkat és az is elképzelhető, hogy majd kártérítést kapunk, vagy tán fájdalomdíjat, hogy ne üresedjen ki se boldogtalanná ne váljon a sok év alatt senki, ne veszítse el a politikának nevezettben végleg a bizalmát.

Vagy tán az is lehet, hogy csupán átmenetileg bántak rosszul velünk az Isten adta Néppel, s majd rájönnek és bocsánatot gyakran kérnek és fájdalomdíjat fizetnek és nem különböztetnek közben is meg bennünket és egyaránt minden abban érintettnek.

Na hiszen, persze csupán szerintem, ha se a nyugdíjunk összege, se az összegében nem a kiadásokhoz mért most a családipótlék, elszáll a bizalom és végleg, hiszen ki tudja elfelejteni azt, hogyan bántak itt a saját Hazánkban, az Isten adta Néppel.Persze gyorsan bocsánatot is kérek és csupán szerintem írom le ezeket, mert így maradtam meg, éltem túl a nyugdíjamnak nevezettel.

Ne várja azt tőlem senki sem, hogy ne vállaljam az Isten adta Néppel való közösséget, hiszen az a közös Hazánk nekünk, tán nem kéne azt tennie senkinek se, hogy megtagadja az övéit, mert többnek érzi magát náluknál, hinnye má.

Amikor a nemzetközi táborból, ahol a Tenyér – térképeket tömegnek olvastam le, kivitték a világba a H.Nagy Júlia nevet és azáltal, itt a Hazánkban élőként a létezésemet, már nem volt szükség a hirdetésre, mert minősített az akkor éppen, grátisz teljesítésem engemet, tehát adok – kapok volt az nekik és nekem. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

[/caption]

2025.05.02. 2025.04.01. https://julamami.com

Mostanában nem festettem, inkább írom azt ami naponta összejön bennem, leírom összefüggésében, hogy a siker energiájáról ne feledkezzen meg a gondolkodó agyam, kapja meg a táplálékot és maradjon meg ott, ahova már 2010. évben eljutottam. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.

Tiszteletem, oda, ahol azt még, értik és fogadni tudják.

Megbocsátani nem tudni még, hogy lehet-e, azt a sok mindent, ami mások általi és kényük, kedvük, szerint, megtörténhetett.

Mert elhitték, hogy megtehetik, félreérthették, ha lehet, akkor már azt, szabad is nekik, megmutatták és vakmerően meg  is tették.

Így aztán, nem juthattam el a saját időmben,a sorsomban, odáig.

 

Ah, hogy mindazzal, amit elértem, magam számára, az emberi méltóságomnak a megtartásához,  jól megérdemelten, a sorsomnak megfelelően, teljesíteni is tudjam.

A saját, jó életminőségemet, a szerintem, életszerű tartalékot, én magam a hivatásom gyakorlásával, teremthessem meg.

Minden meg lett változtatva, nem kapcsolódnak, sem időben, sem megoldásban egymáshoz, az addig a régi módon, még működőképes életformánk, hirtelen döntéssel megváltozott.

Többségében azt sem tudjuk, mi maradt a régi szerint és mit kellene tudnunk, napi szintű változása szerint. Nincsenek róla hírek, sem információk úgy, hogy mi az Isten adta Nép is, a valóságnak megfelelően, jól tájékozottak legyünk.

Mit várnak el tőlünk, a legfrissebb döntések szerint, ránk lettek húzgálva a nemlétező, sablonok. Óvatosan írom, se a sorsunk, sem az elért szintünk, nem egyforma ám, másokéval, tán, csupán hasonló.

Felelős-e még értünk a döntéshozókból bárki is, úgy, hogy, ha az nem jó nekünk, vagy túlzottan, nehezíti az életünket, hétköznapi szinten.

Nincs számunkra lehetőség, hogy akkor az, meg lenne változtatva, aszerint, hogy nekünk az, életszerüen élhető legyen most.

Nem adhatom fel, mert amiért megdolgoztam, a saját Hazánkban, az legyen alapja mindannak, ami a következőknek is, alapnak maradhat.

Valamit hátra akarok hagyni, hogy az életemnek most is, értelmet adjak, racionálisan is teljesíteni tudjak.

Ha már, a saját sorsomnak, a racionális megoldásában, gátolva voltam és  vagyok, amíg élek, van remény rá, hogy teljesíteni tudok.

Ne add fel, meggondolatlanul ne válj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev.

Paksról a Hergál Házból. Szeretettel, a

Julamami

Pakson születtem és lakom, a Tenyér – térképolvasást önismerettől az önbecsülésig oktatom. Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozó, julamami védjegy. https://julamami.com