Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. heringesa1@gmail.com

A julamami védjegy, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre, a Logo Gálosi Ádám József kitűnő alkotása.

Ismerve a generációs határod, tán teherként a következőkre nem hagyod, ami által írom a befejezetlen mondatom, 2024.06.29. napjától, mint az összefüggésében látásomnak a tükrét, s várom a bejelentkezését az oktatásomra. A 2010. év óta Heringes Árpádné nevemre került, julamami védjegyes általam feltalált tudásomnak az oktatásához, amit még csupán én tudok hitelesen úgy átadni, hogy a saját életvitelében is hasznára lehet, annak aki emberileg szeretné megerősíteni önmagát, az általa elért szakmai szintjéhez. Ami még abban a hasznunkra van, a Julamami Magyarosan Agyalósa, jelnyelv, a szerintem megfogalmazott módon, az általam jól működtetetten, a feltaláltamnak az oktatási formájának, a be és megtanításához állítottam érthetően össze.

A feltaláltam által, a saját idejében és az oktatásom közben már álala is megismert, saját sorsában, a gyakorlati életében, már hétköznapi szinten alkalmazható, saját maga által használható formában adom át, a tudásomat számára, ami a számára megfelelő időben igazolva is lesz.

Amit át tudok adni az a motiváló én és a racionáis én közötti és szerintem, az egészséges körforgáson belüli, a bejelentkező szerint megtehető időn belül, úgy, hogy felismerje a saját határait és azon belül közlekedjen a hétköznapi életében.

A hétköznapi életminőségeknek a szintjei most megnövekedtek, azok közűl többet felismertem már, az egyszerűben is nagyszerűen.

Amikor a tömegnek számítóan sok ember tenyereit, a saját elemzésem szerint nézve, a tehetségemmel hozottként, aztán már a prevenciós végzettségemmel is a hivatásomig elértem, a tömegnek számítóan sok ember által lett hiteles.

Az idén, 30. éves napi gyakorlati tapasztalataimból lett a feltaláltam, amit, a Julamami Magyarosan Agyalósa, magam által megfogalmazott módon, vagy jelnyelven oktatom.

Nem könnyű megtanulni, viszont még senki sem bánta meg, hogy a szakmája mellett az emberséges tükreként ezt is tudja alkalmazni.

Tán éppen azért, hogy el ne felejtse honnan jött, mennyi munkája van abban, hogy azt amit betölt a szakmai tudásával, azon a szinten már emberileg is átlátja-e. Az Isten adta Népet jól ismeri-e, vagy túl gyorsban, tudáshiányosan, a látszatmegoldásokra bízva magát, a szerzést találta jó megoldásnak és piszkosul meggazdagodva, azon töri a fejét, mi módon nevezhetné rabszolgának, az általa kiszolgáltatottakat. Várja a civil látszatát is felejtő, parancsként elhangzó mondatokat, csupán a látszatnak a fedésében bízva, próbálkozik megúszni, hátha a tudáshiánya helyett, taposhatja le a szintje alá, az Isten adta Népet, újra meg újra.

Tán már azt sem tudja szegény önmaga árnyéka, él csupán egyik napról a másikra, hogy honnan indult és eljuthat-e oda, ahova épített és szépített, teremtett, mert elhitte, hogy az ország az közös lesz, s majd gondoskodik akkor róla, azt amit oda beleteremtett, amikor már arra szüksége volna.

Nem maradt más az Isten adta Népnek, mint a Hazaszeretet érzése, s napról napra kezdi észleli, hogy az Isten adta Népnél van a tudás hitelessége és eneriája, ami összetett energia, s az maga a Haza.

A szíves, lelkes, racionális, motiváló, összetett energia, ami nem megy át úgy, hogy az összetartozás helyett, marad a csak magáért élhető önzése, hiszen azt ő maga teremtette, tanulta, feltalálta, alkotta, a saját szakmai tudása, embersége az amihez tartozik, azon időszaka amikor az a saját addig elérhető legjobb tudását tükrözte. Az elvégzett munkájának a becsülete, az maga az Isten adta Nép ami maga a Haza, ne a nem róla szóló országot nézze, a saját tudása, találmánya, alkotása, munkájának a becsülete által teremtsen. Oda ahol született, ahol a lenyomatát hagyhatja, mindannak és a következő generácói is tudhatnak róla, mennyit ér számára és majd számukra is, az előző generációiknak az elvégzett munkájának, az alpokat biztosító talpuk alatti talajnak a becsülete, mert az a születési helye, a szülőföldje a saját Hazája.

Mert jól láthatóan vannak, egyre többen, hogy észre sem vennék, ha mellé mennének, annyira elszállt mindazoktól, elhitte, hogy pottyant a manna, amiket csupán birtokol, mivel nem dolgozott meg érte, azt nem tükrözi a saját életrezgése.

Ah, minden álma ott lebeg körötte, várva, hogy őt kiszolgálja, az alapoktól eltérő magasságokban szálldos, a maga által soha el nem érhető, saját szintje felett, megaláz bárkit, ha szükséges ahhoz, hogy elérje azt, amik nem illették volna meg, őt magát soha életében.

Lentebb találhatók a 2024.06.29. napjától írt befejezetlen mondato

Amit mondtam, megmondtam. Heringes Árpádné a Julamami
Amit mondtam, megmondtam.
Heringes Árpádné a Julamami

Julamami
Kalapos
Örömben, Anyának lenni. Heringes Árpádné a Julamami. https://julamami.com
Örömben, Anyának lenni. Heringes Árpádné a Julamami. https://julamami.com
Julamami
Egyenként születtünk, más sorsot hoztunk. Tiszteletet, önbecsülést, alázatot tanulunk. Julamami
Heringes Árpádné a Julamami. Ahogy éppen landolt a festék, amikor a farosthoz ért. https://julamami.com
Ahogy éppen landolt a festékem, így sikerült. Heringes Árpádné a Julamami https://julamami.com
Heringes Árpádné a Julamami. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz.
Heringes Árpádné vagyok, a saját festésem ez a kép.
julamami
Néhány pillanatnyi hatás. Julamami

Julamami
A kerek világ

A szeretet virágának mondom. Julamami
Az élet élni szeretne, minden pillanatban, amit csak lehet meg is tesz érte, hogy meglegyen a jól megérdemelt, életminősége. Julamami
Lent és fent a szeretet. Julamami
Lent és fent. Julamami

Julamami

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
A sors hajója, címet adtam neki. Tiszteletem. Eladom a festésemet, ha eldöntötte a vételi szándékát, a +36309003272 számon tudunk róla beszélni. Julamami
A csoda., írta Heringes Árpádné. Julaami
Heringes Árpádné, Julamami védjegy.
A generációs feladatait az anyai ágáról hozza. Julamami

2010. év óta a julamami védjegy Heringes Árpádné nevemen van. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, emberünknek neveztem el a saját magam általi rajzaimon, a tenyerekben látható vonalakat, jeleket, amit hitelesen oktatható formában rajzoltam meg.

Összefüggésében oktatom, mind a két tenyérre vonatkozó az, amit feltaláltam, a saját ideje és szintje és egyéb csupán rá vonatkozó képlet, határozza meg, hogy éppen hol tart, ahhoz képest, ami feladatot amikor megszületett a tehetségével hozott.

Nem lényegtelen az sem, hogy honnan jött és ahhoz képest hol tart most, ha elhagyja, megtagadja a saját kultúráját, azzal gátat is vethet mindazoknak, akik éppen arra vártak, hogy fejlődhessenek, általuk, akik elérték, az emberségükkel hozzáértően, az érvelni képes tudásukkal, a saját szintjüket.

Ah, ha annak a szintnek az eléréséhez, igénybevették a saját kultúrájuk szerint élőket és mégsem tudnak általa fejlődni ott ahova születtek, azt hallották tán ki, hogy oda is tartozhatnának, emberiesnek vélték, hiszen mindenki fejlődni született.

S ki más értené azt, ha nem azok akikkel együtt a saját kultúrájukba született, bár ismerik jól az igéreteket, maradtak csupán igéretek, hiszen az is belefér ha tőlük származik, nagyon fontos a külcsin, amivel azt mutatja, ahogy élni szeretne. Viszont nem ismeri a munka becsületét, lehet, hogy dolgozott már életében, vagy az is lehet, hogy azt csak ráerőltették, pedig közülük többen már ismerik a saját maguk által elvégzett munka becsületét. Győzni szeretne csupán, tenni azért minek, ha ugranak sokan arra, amit számukra jól kitaláltakként felemleget, úgy inkább megcsináltatja, hiszen nincs meg ahhoz sem a szorgalma, se nem jön meg hozzá a kedve. Ah, vagy másoknak a sikereibe ül bele és a többiekkel csináltatja meg azt is, hogy annak a hiteltelen következményei, rá árnyékot se vessenek, őt ne is érintsék meg, hát annak is megint győztese lesz. Aminek akkora látványosság a következménye, hogy a buli elfed mindent, ami ott történt közben, amihez nagyon ért, hogy úgy ünnepli meg, mintha a saját teljesítménye lenne, arra nagyon ügyelve, hogy neki legyen meg mindig mindene, a legeslegfelső szinteknek megfelelően.

Ah, ha az amit felvállalt magasabb szinten van mint ő maga, találkozhat fejlett kutúrákkal, akiket ott többen a sajátjukként érvényesítenek, s rögtön átlátszik, kilátszik, hogy vagy tudásban, tán emberileg oda nem felel meg, hiszen a látszatosat magaszintre vive érte el. Vagy a hiányosságok, azonnal jelzik, hogy nem oda való, hiszen minden megnyilvánulásában, mind a kettő láthatóvá és hallhatóvá válik, ah, hiszen annyira magabiztos tán, hogy leplezni sem tanulta meg, csupán önmagát adja, azon régen elavult szinten maradt.

Az Isten adta Nép, önmagáért és a családjáért teremt a Hazánkba, hogy biztosítsa az alapokat a következő generációnak, biztonságosabb és jó minőséget adó legyen azáltal amit addig teremtett, s mivel a Hazánkhoz is teremt általa, hát a közösbe is ad vele és azt nem sajnálja. Hiszen nem csupán rólunk szól a jó és a szép, mindenkiről szól az, aki azért tett és tesz, ide teremtve a jót és a szépet, mint egyfajta élhető mintát, ahogy ő maga is élni szeretne.

A 153 oldalt, egy napon és az általam lerajzolt sorsoknak, az akkor megfelelő ritmusában, nincs több abból, csupán egy, hiszen, még a családjainkon belül is, mind más sorsot és generációs feladatot hoztunk.

Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.29. Szerintem, ah, ha nekem megfelelő összegű nyugdíjam nem lehet, ahhoz, hogy azt a minőséget éljem meg, amit bele adtam, azt annak megfelelően kapjam is meg, mert a Hazánkba úgy teremtettem, hogy többnyire fizetést kaptam, s amikor nem volt munkahelyem és bevételem, én próbálkoztam munkahelyet teremteni magamnak, volt az úgy is, hogy nem volt abból sem pézbeni bevételem, s ha akkor nem fizettem, az valószínűleg nem adott hozzá a nyugdíjba beleszámolt éveimbe, s tán a sablon sem felelt meg, na meg, úgy döntöttek és nettóból számolták ki azt amit beleszámított abba, hogy mennyi nyugdíjat kapok, összeadódódtak és így nagyon rosszul jártam, a 40 év helyett 36 év, meg egy pár hónap lett, azt is mondták, hogy majd belszámolják a gyermekeket és adnak a nyugdíjhoz éveket, esetleg tán, nem elvesznek, inkább megoldani igyekeznek és a gyermekek száma szerint is határozzák meg, ah, annak idején, vagy nem vették figyelembe, hogy ott akkor gyermekek is nevelődnek közben, hanem csupán, a nekik megfelelő sablonnak kellett megfelelnünk, ahova a pénzt kellett utalni és annak is a vége mi lett, azt a, ah a múlt elmúlt, rosszul jártam a nyugdíjammal, viszont itt maradtam a Hazánk által nem megfelelő minőséget nyújtva, a számoknak bizonyára megfelelően, szerintem és a feltaláltam szerint, ellátatlan, a legnehezebb időszakokban és most is még gyakorolnán a hivatásomat, itt hagytam a tudásom által, a lenyomatait sok embernél, akik megtiszteltek, nélkülük nem jutottam volna el odáig, hogy feltalálhatom azt amit oktatni szeretnék végre, a legjobb tudásom szerint és csoportosan is, ah, jó lenne ha beleszámolnák a nyugdíjamhoz, azt amit azóta dolgoztam, amikor az akkor megfogalmazott szerinti nyugdíjba mentem, viszont nem a fizetősön vagyok a facebookon, így valószínűleg nem látnak rám, akiknek már szolgáltattam az online vilgában, egy az anyanyelvünk, viszont ők már nem itt élnek, máshol találtak arra az országra, ahol nekik is jó élni, mert megbecsülik őket, nincsenek megkülönböztetve úgy, hogy ha nem azt teszik amit elvárnak tőlük, akkor ahogy kinéz, mert még nincs határa, sem meghatározva, hogy tervezhetnénk legalább a saját életminőségünket, úgye az nem fordulhat elő, hogy tán még betevő falatja se lehet mindenkinek, ott azokban az országokban, nem bánnak úgy velük, hogy ne éreznék jól magukat abban az országban, nem gondoltam volna, hogy másképp is lehetne, elhittem amit úgy mondtak, hogy igaznak hallatszott az, más megoldásokat is mondhattak volna, hogy az is elhihető legyen, ha ennyit fizetsz be akkora a nyugdíjad, ha többet és még jó nagy szerencséd is van, azt is megkaphatod talán, amikor a Hazánkba teremtettem a szépet és a jót, nem gondoltam volna, hogy aztán majd fogja, aki akarja és viszi, mert tán megtetszett neki, nincsen szándéka megvenni, hiszen úgy élünk most mi az Isten adta Nép és gyermekei, meg mindenki aki már a következő generációként megszületett ide, hogy nincs mit tennünk, mint elnézni azt is meg amazt is, hogy elhordják, megváltoztatva azáltal mindent, amit az Isten ide teremtett és ugyan miért gondolnák azt, hogy azért adniuk is fontos lenne, önmagukért is, na meg akitől azt elvették, elbirtokolták, átnevezezésével ah, az is lehet, hogy meg is szüntették és helyette tettek oda valakit, vagy egyebet, ami nekik szolgál és nekik teremt csupán, miért törődnének azzal, hogy amit teremtettem azt a következő generációimnak szántam, ha már én heringes Árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev. által nem tudok pénzt teremteni vele, hiszen miért venné meg, miért tanulná meg, ha nyugodtan elveheti és úgy mutathatja aztán azt nyilvánosan, vagy privátban, mintha azt ő maga találta volna fel, feljogosítva érzi magát arra, hogy felhasználhatja bármire, hiszen én úgy sem tudok róla, meg ha meg is tudom, nem tudok ellene tenni semmit sem, hiszen az igaz is csupán nekik van, ez talán így van kitalálva, hogy csak nekik, akik eldöntik, hogyan éljünk hasznára legyen, csupán a szerzésről, birtoklásról, felfoghatatlanul hatalmas pénzekről van szó és úgy tűnik már mindenben, nem számít az emberséges formája a életvitelt másképp tervezik, csak a teljesítés és miért fizetnék meg annak megfelelően, ahogy teljesítenek a saját legjobb tudásuk szerint a már személyiségekké formálódottak, ha nem kötelezi a döntőket arra senki más aki legalább annyira döntőképes és hatással tudna lenni mindegyikükre, akik nem tudták követni a szakmai szintjüket emberileg, nem lehetnek hiteles minták, nekik, akik már régen túlhaladtak azon, amiről a döntők még nem is értesülhettek, mert nem a pénz világában említik meg őket, hiszen talán pont azért, nem láthatóak, hogy ne tudjanak arról, mennyire lehetne az, amit feltaláltak, az Isten adta gondolkodó Nép hasznára, pont abban az életformában, amit most élnek meg, hiszen ők abban is úgy élnek, gondolkodva döntenek, pontosan tudják, hogy nem csupán ők érintettek a döntésükben, hanem mindenki akit az érint, a saját szintjének megfelelően hat rá, abból meríthetnek a gondolkodók, amit felfog a gondolkodó agyuk, azon belül, amit az emberi méltóságuk ad, amit elértek, azt az elődeik szenvedték, kínlódták meg generációs feladatukként, ami meg megmaradt az már a saját feladatukká lett, ha felhalmozódhat, mert nem oldja meg senki most sem, az valószínüleg önmagát semmisíti meg, vagy oda viszi vissza ahonnan kiindult az, mert másik úton haladt, mint amit számára az Isten megteremtett, fejlődési lehetőségnek, valószínüleg, nem is gondolnak arra, hogy a saját sarjaiknak és a következőiknek ezt a mintát adják, azok meg megismétlődhetnek, ha nem egészséges a körforgás, ugyanazt kaphatják meg, mint ami kiváltotta belőlük azt, amit kiterjesztenek az Isten adta Népre, ne csupán ők szenvedjenek, szenvedjen velük mindenki, aztán az életüknek az érdemi nyugtázása helyett, jöhetnek az ismétlések és tán nem is jönnek rá, hogy miért történtek velük azok, s miért megy tovább a következőkre hatva ugyanazt élik meg, a hetediknél látom gyakran, amikor már csak az erőlködés van és annak a következménye legfeljebb egy természetes folyamat, mert a belső kontroll hiába jelzett, figyelmeztette volna a saját emberséges határaira, nem foglalkozott vele és nyugodtan tovább lépett, mintha nem is a saját sorsát kerülte volna el azzal, szerintem, heringes árpádné prevenciós szerint,

2024 06 30, viszont a tapasztalatom szerint, a sorsunkat elkerülni nem lehet, megkínál azzal a teremtő Isten és megy tovább minden, legfeljebb ismétlésként alacsonyabb szinten, ami eszköz is lehetne sok gondolkodó emberséges számára, az, hogy a feltaláltamat a bejelentkező saját életritmusára és a maga szintjén maradva talnulja meg, úgy tőlem, heringes árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev, most éppen abban a hivatalos formában, hogy én alkalmazkodom és ahhoz a toleranciámat is én magam adom, mert azt is már, az első tapasztaló évemtől, az akkori tudásom szerint, a most 30 évem gyakorlásában meg, ehhez a tudásomhoz adva oktatom, akik eddig metanulták, valószínüleg, a saját szintjükön, a maguk idejében, a saját sorsuk és generációs feladataik és ahhoz, a most megfelelő tudásuk szerint alkalmazzák, tanulni nem szégyen és soha nem késő, csupán az lehet kellemetlen, ha egyszerre a sok el nem végzett feladatuk tolulásban lesz és azt érzik, hogy az abban a pillanatban nem értük és nem ellenük, csupán mellettük van láthatóan, elérni, alkalmazni nem tudják, mert nem naprakészek a fejlődésük szerint, s tán, önmagukhoz képest teszik a napi feladataikat, viszont nem figyeltek oda, hogy mi az ami abban nem értük szólna, nem tartanak ott a fejlődésükben, hogy egymás mellett is lehetne teljesíteniük, ha ismernék annak a módját és nem csupán követnék azt amit nem kontrollálnak, mert nem ismerik annak az eredeti tervét és azóta is a követésen kívűl nem tudnak arról semmit, hát bizonyára most azzal, nem a saját szintjüknek teljesítenek éppen, szerintem heringes árpádné prevenciós szerint,

2024.07.01.az Isten adta Nép, sokféle, nagyon különböző szinteken élő, nem lehet egy sablonba bele terelni, mert pont azzal, hogy egyik szint már megélte mindazokat, amikről a másik szintet megcélzók még nem is tudnak, hiszen nem tájékozottak, abban sem amiből éppen azért kijönni sem szándékoznak, volt egy kolléganőnk, aki ha nem akart véleményt mondani, azt mondta dömdödöm, ránéztem és elolvastam, nem lett elég híres az írója, hát nem került be úgy a köztudatba, hogy a hétköznapi életüket élők tudnának róla, tán erre is érvényes a kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat, már egyszer, vagy többszörösen ismételve is megvan, ha nem tudod elérni, a családodnak a legjobb munkaminősége, s azáltal az önbecsülése szerint, meg sem látod, azokat, ugyan hogyan becsülnéd meg az általuk becsülettel megalapozottakat, amik számodra ott vannak alapnak, ha megérzi a mezítlábad azt a talajt, hát becsülettel teljesíthetsz oda a továbbiakban is, egy családon belül, mindenkinek megvan a maga sorsa, s ha azt már felismerte, lesz általa sok kicsi és nagyobbacska, sikerélménye, akár naponta, amiből össze is adódik, a saját jósorsa, akkor is ha a látszatnak a sablonja azt sugallja, hogy nincs lehetősége ott abban a saját kultúrájának a kibontakoztatására, viszont arról szükséges tudnia, hogy csupán akkor tudhat kibontakozni ott, ahol addig arról nem is tudhattak, ha azt megengedik, a többiek, akik szintén a saját kultúrájukat képviselik, hiszen azért kerülhettek abba a helyzetbe, nem változtathatnak azon amit felvállaltak előbb teljesíteniük lenne szükséges, ahhoz, hogy bizonyítani legyenek képesek, hogy ott a körülmények adta helyzetben, megtesznek mindent, a legjobb tudásuk szerint, s úgy nem kerülhet be a hamis szándékkal látszatra belandoló, saját tudással nem rendelkező, összeollózó, plagizáló, mások sikerének a lenyúlására alapozó, mindenkihez nyájaskodó, csak önmagára s a gazdagodására gondoló, a mindenben és minden körülmények között csupán a hatalmat megcélzó, ha az elért szintet nem éli meg érdemben, az akkor nincs nyugtázva, annyi mintha meg sem történt volna, amit elért, kimondani, ha bármennyire is kicsinek tűnő, pont abból lehetnek a legnagyobb elmozdulások, hiszen ha egy porszemet elmozdítanak, abból nagy hibák is adódhatnak, ha egy porszem bekerül a helyére, s megsokszorozódik, hiszen sokan hisznek abban, hogy nem született senki sem fölöslegesnek, abból viszont, akár újra sikeres lépcső is lehet, azáltal, amit felvállaltak meg is állhatják a helyüket, ha az összefüggésében látásig eljutnak abban amit már megléptek, nem várakozhatnak és nem várakoztathatják az Isten adta Népet sem, mert mindent a maga idejében, s mindenkinek ott van a sorsában a saját ideje, ami nem egyezik meg a többiekével, viszont hasonló hatások lehetnek azok között, heringes árpádné prevencós, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, paksról a hergál házból, szeretettel a julamami védjegy, most éppen a 73. évemben, amiből a több mint tíz éve várakoztatásban élem az életem, a sorsomat már körbeértem volna, ha nem változtatnak meg hirtelen és túl sok mindent, hogy nekik kényelmes legyen, minden róluk szóljon és kiszolgálva érezhessék magukat, ebben az életkorban az túl sok, elveszett idő lett volna, ha csupán várakozom, inkább fejlesztettem, azt amit már elértem a feltaláltamban, s adott volt a napi aprócska siker, ami megtartott engem gondolkodóként, nem ment el az idő fölöslegesen, körbeértek mindazok, amiket nem is sejtettem, velem, velünk volt és van az Isten, hát akkor kicsoda ellenünk, ellenem, nem tartozom se ide, sem oda, az édesapámnak a hozott tartása, a ráháruló nagyon sok munka, ahogy azon végigpásztázott a szeme, mert visszanézte, látszott rajta, hogy tudja honnan jött és a munkájának a minősége adta, a további munkák elvégzéséhez az erőt számára, látszott rajta az általa elvégzett, munkájának a számára tartást adó megbecsülése, vissza akarta kapni, mert érezte, hogy az megjárna neki, azt amit a szülei válása miatt elveszített, egyke volt és megkapott mindent, várományosa lehetett volna, valaminek, amit ez elődei vendéglősökként megteremtettek, mivel az emberségesek, ha nem is tudták, nem ismerték az édesapám sorsát, a tartását és a munkájának a minőségét, jól ismerték, nem volt kétség bennük, nem adta fel, nem állt meg, sokat ártottak neki, akik mindent maguknak akartak és ha nem volt résen bárki is volt az, kisemmizték, a nyájas körbekarikázásukkal, megszerezték sokaknál, a régen elszélhámoskodott már nemlétező becsületüket, nekik már meg nem járó bizalmat keltettek sokakban, apámnak az emberismerete is némileg, a helyére került közben, tartásos maradt, hát akinek nem pottyant semmi az ölükbe, a saját munkájukból erősödtek fel, tudták, kiben bízhatnak, akiknek már a munka becsülete a helyén volt a saját életükben, megbecsülték egymást, az addig elvégzett és a hétköznapi saját szintjükön elvégezhető munkájuk miatt, megadták egymásnak a megbecsülés szintjét, az elődök által elvégzett, a mindenkori alap a következőknek, minden családtag megtalálhatja, a maga számára a sorsához vezető utat, azáltal, van a saját tehetségéből adott munkából, hivatásából, alkotásából, eredő biztos alapja, az már ott van a lelkes, szíves énjében, mint a gondolkodó emberében, s ha ott van a racionálisban is, az annak a szintnek megfelelően, a hétköznapjaiból adott rálátása, hát már tudja mire léphet és mit szükséges még megerősítenie, ahhoz, hogy a saját tapasztalt és elmélettel igazolt tudása, megadja számára, azt, hogy a döntésével, akár sokaknak, a saját létező alapjaikra való rálátást adja általa, az édesapám a munkában elvárásos hatása tartott meg engem, amikor már megjött hozzá az eszem, hát ahhoz képest amire képes voltam, magamat neveltem, viszont, mivel nem volt hozzá, aki felvállalta volna azt, a Hazánkból, aki értette volna mit találtam fel, hát ne csupán az életkoromat nézze, mert ahhoz már alkalmazkodni képes vagyok, hanem az édesapám ágán kapott tartásomat és mint az életem gyümölcsét, tanulja meg a feltaláltamat, a julamami magyarosan agyalósa jelnyelv, ami által megfogalmazódnak az érveim, amit közben átél, az igazolja számára, hogy otthon lehet ő maga is a saját sorsában, szembesülhet, aki az oktatásomon jelen van és végig is viszi, hogy azután már, akár alkalmazni tudja a saját sorsának a megélésében, s láthatóan van nem kevés ember, ah, ha az akaratát mindenáron és minden körülmények között, át akarja vinni, akkor az szerintem, annak a hatása, ahol több generáción keresztűl, már nagyon erőssé vált, az egyik ágának, az akkor ott a múltban, még idejében meg nem valósúlt, elbirtoklása hat rá, mint a saját kultúrája, vagy az el nem végzett munka általi, meg nem valósúltak vetülnek át, mint a bármi áron megoldást kereső erő, aminek az ellenérzése ott van a sokféle, már a saját munkájuknak a minőségét ismerő, a következőknek is alapokat nyújtó, kultúráknak a tiszelhető, átlátható és a többieknek a kultúráját is tisztelő, tiszta forrású hatása,

2024.07.02. megszületsz egy helyre, ahova vissza is vágysz, egész életedben, ha bárhova mégy és ott jólétben is élhetsz, szinte mint a sajátjaikkal úgy bánnak veled, megbecsülnek, ha a munkádnak a legjobb minőségét adod és az életviteleddel képes vagy, oda úgy alkalmazkodni,azzal a tudattal, hogy te választottad azt az országot, helyet, nem felejted el, azt szeretnéd betudni annak a helynek is, ahol járni tanultál és átvette a mezitlábas talpad a földnek a hatását, amit a szülőhelyednek nevezel és nem feleljted el, úgy jársz vissza, mint aki el sem ment onnan, s nagyon fájna az neked, ha nem abban a jó minőségben találnád, mint amit rögzitett a gondolkodó agyad, az Isten adta Hazánk, szülőföldünk, biztos talaj a talpunk alatt, adja azt a jót és szépet, ami által a munkánkat, hivatásunkat, alkotásainkat, feltaláltjainkat, a családunkat biztonságban tudhatjuk, az ember emberségesnek születik, hát minden körülmények között meg is tartja azt, ha ismeri a saját kultúráját, nemzetiségét, igyekszik bele illeszkedni a többiek mellé, hiszen miét hagyná azt kiüresedni önmagából, a tartása, megbecsültsége is elveszhet, ha megtagadni a hovatartozását, valószínűleg, csupán szerintem, attól kezdve, nincs talaj a talpa alatt, egyedül születtünk mindannyian, az egypetéjű ikrek is egymást követve születnek, nem harcolni sem egymás ellen menni születtünk, a versenyhelyzetet nem minden emberre találták ki, fel lehet azt kínálni, ha nem szeretné azt, hát békén kellene azzal hagyni, mert mindenkinek van egy saját emberi határa, azt szükséges betartania, hogy az egészséges egyensúlyát megóvja, hiszen szerintem, tán az egyetlen, ami által a csúcsra is feljuthat ha gondolkodva él, a saját ritmusában haladva fejlődik fel oda, ahol emberként megteremtheti, mindazokat, amiket aztán minden arra igényes ember használni tud, nem egy emberes a világ, sokféle emberből és kultúrából tevődik össze, a legmagasabb fejlettségűek eljuthatnak oda, hogy vezetővé választják őket, hiszen a megfelelő fejlődési szakaszokat magukénak tudják, viszont nem tartják meg, inkább oktatják, tanítják, hogy az arra éretten gondolkodók, szintén megtapasztalva, vagy a tapasztalatukhoz, szakmájukhoz adva, sikerélményeket érjenek el általa, az ami másképp erőlködik még, bár sok jót és szépet, az Isten adta Nép számára nem hozott sem gondoskodva, se az Isten adta Nép jólétére nem gondolva, nem adta meg azt az alapot, amit ide teremtettünk, amíg a magunkénak is tudtuk ezt az országot, szerintem jól láthatóan, önmagáért teremteti azt, már uralkodóan erősen kommunikálta azt, nem is tagadja, ki is mondja, hogy minden felett rendelkezhet, bár a sokból, csupán az ahhoz megszabott létszám akarta azt tán, s lett az ami van, igen csak kérdéses bennem, hogy miért nincs, ahhoz megfelelő összegű nyugdíjam, hogy meg tudjak élni és ne a férjem adjon a megélhetésemhez, nem az én szégyenem ez, miért ne mondanám el, valószínüleg sokan jártunk így, nem korrigálták időben, hát ez legyen a mi gondunk, az Isten adta Népé, ez is ki lett mondva, hogy tartsuk el magunkat, hiszen valamiért nem keresik meg, a felelősségtudatukat, viszont sokan még nem beszélnek róla, mert feltételezik azt, hogy hiába dolgoztak egész életükben, azt amit akkor átéltünk, gondoskodóknak éltük meg, ahhoz képest, ami most van, tán el is tüntetnék, mintha nem is lett volna, hogy azt igazolja minden átnevezett, hogy csupán az általuk kitaláltak működhetnek, egyedül azok léteznek mint működőképesek, ami most van, viszont akkor a mi életünk, megéléseink hova lennének, csak nem, hogy úgy ébredtek egy reggel, hogy eltüntethetők azok is, azt a, hinnye má, csak nem tervezik tovább is ezzel a trükkös módszerrel, ha ehhez többen hozzá is adják, a nevüket szakmailag helyesnek mondják, vagy nem mondják ki, hogy az emberségestől messze esik nagyon, nincs tartást megtartó ereje az emberekre vonatkoztatva, hát mindent lehet, vagy mindent akarnak, miért nem elég, hiszen még nincs napvilágon abból annyi, hogy észlelné az Isten adta Nép, aki közben az elvégzett munkája becsületét látja szertefoszlatni éppen, az itt élő Isten adta Nép, se nem gügye, sem nem bízza a nála alacsonyabb szintű emberekre a döntéseket, ez meglátszik az alapjain a szülőhelyünknek, amiket együtt teremtettünk meg, ki mivel és hogyan, a saját idejében, viszont mivel tiszta forrás és tiszta tudás, összeadódott, s az utánunk jövő gondolkodó következők, már az elődeiknek és az általunk, saját magunkért és azáltal, számukra megteremtett alapokra állva, elérték azokat a szinteket, ahol felvállalhatják azt, hogy az értőkkel együtt vezetői legyenek az Isten adta Népnek, hiszen közülünk valók, általunk nevelkedtek, vagy nevelték fel magukat, ahhoz, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek és hova tartanak most éppen, annak ellenére, hogy a megszokott létszámot igénybevevők, megint győztek és azzal el is felejtették, hogy valamikor oda tartoztak, amit esetleg azóta már megtagadtak, mert kényelmetlen lenne felvállalniuk, hogy másnak mondják magukat, mint akik valójában… Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hogy mert nem adom fel, megtartom a 73. évemben, az emberségemmel járó önbecsülésem,

2024.07.03. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely,a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, úgy dolgozom, mintha a hivatásomat gyakorolnám, fejlesztem, az oktatásomnak ahhoz a beigazolódott formájához adom azt, ami közben körbeért és igazolja a valóságot, hitelesíti azt, amit ott látok a tenyerekben, hiszen ami, a mai naphoz képest, egy héttel előbb volt, már megváltozott, így tudom felvenni a ritmusát az életnek amit kínál számomra most, úgy tűnik, hogy nem változik semmi, közben meg minden változik, ahhoz képest lenne szükséges látnia, az arra igényesnek, hogy a sorsában most mi az ami adott, a megváltozott helyzet azt is hozta magával, hogy változni tudjunk, éppen ahhoz, amit elvárna tőlünk a sorsunk, ahhoz képest, ahol most a sorsunkban tartunk, s nem illik elfeledkezni arról sem, hogy a generációs feladatunk is adott, akár a sorsunkkal párhuzamosan, akár időben eltérően, egyik a másiknak a vonzatában van, egyik a másik nélkül jól nem működhet, hol az egyikhez teljesítek, hol a másikhoz adom a tapasztaló tudásom, hiszen hat minden mindenre és mindenkire, aki abban érintett, amikor látom, hogy a következő generációban ugyanazok a feladatok adódnak, az értők már nem a megoldásukra várnak, az azt jelenti szerintem, hogy nem haladt semmi, amit megterveztek az elképzelüseknek az útján, az álom álom maradt, a valóságot éljük és időnként nagyon kemény az, amikor a hatások belecsapnak oda, ahol a tiszta forrású, tudással rendelkezők elvégzik azt, amit éppen a tudásuknak megfelelően, összefüggésében már látnak, lépésről lépésre haladnak, hiszen közben az önigazolásukért küzdők igyekeznek felvenni a ritmusukat és a fékeket elhelyezni oda, ahol ők gondolják, hogy jó helyen vannak, hiszen azt nem tudhatják, hogy azzal nem egy szinten vannak, csupán, egy másik szinten, tán, esetleg, párhuzamosan beérni sietnek, hogy most a tudással járó, valóságos, létező Hazaszeretet viszi előre a történéseket, azt se lemásolni, sem utánozni nem lehet, hiába a fékek, a különböző emberséges szinteken, azon kultúráknak, a nagy nehézségek közepette is elért szintjein, ami erősíti őket sejtszinten, azon a bizonyított szinten, a megoldások is másképp működnek, szerintem, számomra, aki már átéltem ezeket, a hivatásom gyakorlása közben, másképpen és a saját időmben, viszont ugyanarról szól minden, ha az Isten velünk, azzal jár a tolerancia és a magunkhoz mérhető elázat, hát kicsoda ellenünk, ez azt is jelenti, látszik az ami már látható, a tekinteten átható, a széles mosoly ah, bár használható, mint egy álarc mögé rejtett, tudáshiányosan bújkáló, a működőképes valóságtól távoli mutató, megtartani nem tudó, szerintem 9. éve megváltozott minden, aki észleli a jót és a szépet, saját szintjén meg is éli, ahhoz képest amit beterveztek, nem lehetett hozzá illeszteni a szabadon lefegő, megoldáshiányos elképezléseket, nem ment érdemben végig semmi, ami munkából, alkotással, hivatásgyakorlással, bizonyítottan jó minőségű lenne és hozná az azzal járó hitelesítéseket, van ami előre visz, az most is a neheze, van ami csupán körbe keregetne, viszont nincs ahhoz se tanult, hiányos az elmélet, ha a saját tudása nincs meg, se a gyakorlatban, sem emberileg, bizonyítottan megélt tudás nincs benne, hiszen az ott lenne láthatóan hitelesíten, ha a szabályok és az azzal járni tanuló botladozók mondják meg, a tutit, maguknak okoznak nagy gondokat, hiszen most, az életben, az egyenként mindenhez alapot adó, fontos dolgok is folyamatosan változhatnak, most bebizonyosodnak, hogy átlátják a feladataikat, akik nem hagyták ki, az éppen aktuális nehézségek miatt a lépcsőfokokat, ha a könnyűbe kapaszkodtak és most várakoznak, hát kapkodhatnak akik megugrottak dolgokat, hiszen az már elmúlt, tehát számukra bizonyítottan, általuk érezhetően nics aki felelősen megmondaná, mit tegyenek, mit szabad, vagy mit nem, a kialakult önállóságuk hiányában, magukra vannak utalva,

2024.07.04. nem volt munkám, megváltoztak a körülmények ott ahova addig írhattam, néhányszor még átformáltam, aztán elköszöntem, nem nekem találták ki azt már, úgy nyugtáztam, hogy az is megvolt, írhattam egy újságba, kerestem, hogy mivel tudnám kitölteni az időt, amivel az üresjáratban is az energiáim jó helyre mennek, egy teljes falat betöltő könyvespolcot kezdtem el, letakarítani, darabonként kezdtem el kiporolni a könyveket, a kezembe vettem egy számomra idegen könyvet, nem tudom, hogy került oda, belenéztem és végig is olvastam, a tenyerekról szólt, a jobb meg a bal tenyereknek a rajzolataival volt tele, nem tettem vissza, megjött a férjem és bohokásan azt mondtam neki, mutasd a tenyered, vidámak lettünk, aztán egy napon előállt azzal, hogy van a kedvenc újságjában egy hirdetés, ami tenyérelemzés oktatást hirdet, tán hívjam fel őket, láttam nem viccel, a telefonbeszélgetés tán így hangzott, bemtatkozva kérdeztem és mindent szerettem volna tudni arról, amit hirdettek, hogy a tömegközlekedésben hol és merre, mi módon tudom elérni őket, honnan jönnél kérdezte, a válaszom, hogy Paksról, ne gyere, miért ne, kérdeztem, mert mi jövünk, oda is hirdetjük a tenyérelemző tanfolyamot, hát ez úgy tűnt mint egy ajándék lehetőség nekem, a vizsgára nem tudtam megtanulni, azt a sokoldalas nyomtatottat, nem láttam benne az összefüggéseket, hát őszintén meg is mondtam azt, nézett nagyot a vizsgáztató elnök és hívta a többieket, hogy egymás előtt olvassam le a tenyereiket, mondtam mindazt amit arról amit a tenyereikben lévő rajzolatokról láttam, a saját megfogalmazásom szerint, hol nézed, miről beszélsz, megmutattam a tenyereiben azt, amiről éppen beszéltem, nagy vagy mondta, halkra fogtam a hangomat és mondtam, hogy Nagy Juliannának hívnak, közös vidámság esett meg ott azáltal, most, hogy már tíznél több éve oktatom a feltaláltamat, mutatom is azt, a tenyerében, most már egy ecsetem végével, amikor személyesen találkozunk, hogy pontosítsam és egyértelművé tegyem, hiszen a tehetségemet hoztam a születésemmel, egy nap alatt vitték ki egy nemzetközi táborból a létezésemról a hitelesító híreket, serénykedett ott az értő média röndösen, azt a, a nemzetközi és változatos és újra és megint érkezők sokasága volt ott, ahova meghívtak tenyereket elemezni, éppen az előtte való napon végeztem el, azt a, a tenyérelemzésról szól tanfolyamot, tömegnek számítóan sokan fordultak meg akkor ott és igyekeztek megtapasztalni azt, amit a tenyereiknek az olvasásakor láttam, volt ott egy nagyon tisztelt hölgy, aki szintén nézte a tenyereket, elküldte a segítőjét értem, mentem és éreztem, az ujjának az érintését, ahogy végighúzta a tenyereimen, nagyon sok rosszat hallottam, már megéltem azt és mindet, egy néhány mondata viszont, számomra hihetetlenül jól hangzott, téged kisleányom, a világ hasznára szült az anyád, híres leszel a világban jegyzik a tudásodat és megbecsülten elismert leszel, jó volt hallani, viszont abban a munka nélküli helyzetemben, nehéz volt azt elhinni, na aztán, ahogy hazaértem már szedhettem a talpaimat, mert autók álltak meg a generációs Hergál Házunk előtt, úgy, hogy messziről is elindultak, anélkül, hogy beszéltünk volna arról, többszőr is nemet voltam kénytelen mondani, hiszen a naptáram egyre több napra kezdett betelni, két hétnél többet nem töltöttem meg a bejelentkezőkkel a naptáramban, H. Nagy Júlia vagyok, így mutatkoztam be, a feltört autóból ellopott igazolványaim, oktatáshoz engedélyem, a bélyegzőm, mident elvittek, fejér megyében egy csárda parkolójában történt, úgy hát, megoldásnak gondoltam, 2010. évtől a nevemre került a julamami védjegy, attól kezdve azt mondtam, julamami vagyok, kérem hívjon és mondtam, hogy mikor tudnám fogadni, nem szerettem volna csalódást okozni, hiszen rossz volt látni az arcokon a csalódásukat, hogy nem tudom őket bejelentkezés nélkül fogadni, a tehetségemből lett a hivatásom azáltak, hogy tömegnek számítóan sok ember tisztelt meg az érkezésével és vitte tovább a tudásomról a híreket, azután egy napon leültem a gépemhez és bekapcsoltam a nyomtatót és azon a napon kész is lett, a 153 oldalból álló oktatási anyagom, nyomtattam és megrajzoltam a tenyereket, aminek minden apró részletét magam találtam meg és fel, összefüggésében látni és leolvasni oktatom a bejelentkezőket, azóta már sok minden ért körbe megint, nekem a nélkülözhetetlennek mutatott p……. eddig még csak ártott, itt tartok, hogy 73. évbemben várakozom valamire, ami valószínüleg nem fog megtörténni velem a saját Hazánkban, az online világa számára úgy tűnik, hogy megszüntem, nem találnak meg, gyakran olvasom, hogy az önök országában nem tudjuk a szolgáltatásunkat nyújtani, a lehetőségem így nem lesz meg nekem, nem tudom átadni a tudásomat számukra, akik szintén hasonló tehetséget hoztak, megközelítőleg azonos szinten vannak, metálhygiene is van abban amit oktatok, prevenciós lettem 1999. évben, kitűnő megajánlott nemzetközi diplomát, a megajálóknak járó, nagy tisztelettel átvettem, átadni a tudásomat a saját Hazánkban, sem a szülőhelyemen nem tudom, tehát amit a nagy tiszteletet kapott tenyérelemző hölgy mondott, meg is történt velem az internet világában, csupán a saját Hazánkban nem tudom bevinni úgy a köztudatba, hogy át tudnám adni ezt a tudást, lehetne belőle egy szakma, megnéztem az akreditálás hogyanját, bár akkor nem tudtam azonosulni a befizetendő összeggel, aztán díjmentes lett, akkor meg az elvárásokkal, mert kiszolgáltattam volna a feltaláltamat, azt, ami által, tán megerősíthetném azt, hogy a tudásomból eredjen a biztos talaj a talpaim alatt, hogy én is tudjak valamit hátrahagyni generációsan racionális alapnak, a nagyon gyenge a racionális bennem, hát tapasztalva tanulom, de nem nagyon megy, hát nem akreditáltattam, igy jártam, az elért szintemen nem létezem, vagy az általam meg nem engedettek létezése, akik annak ellenére, a Julamami védjegyet használják, vagy egyéb más miatt tudtak le ennyire hosszú ideje engem, nem adom fel, jer velem jó öreg tolerancia és a már megfelelően jó szinten működő alázatom, keresem a lehetőségemet, ahhoz, hogy megfelelő szinten az értőknek át tudjam adni, hogy még megelőzésben, emberileg is tudjanak, a saját szakmájuk szintjével azonosulni, írom ezt, vagy a befejezetlen könyvemet, föstök és van úgy is, hogy már nem egyedül viszem a vászonra az ecsetemmel a festéket, gyakran mondom, hogy ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenünk,

2024.07.05. Hahó, hahó, tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy a másokra ható érvek, a megfelelő szinten hangozzanak el, hiszen a szintjük alatt, vagy a nagy igyekezetü várakoztatásban, tán ki is üresedhetnek az emberek, nézz szét, látod egyszerűen szép, lelked tiszta tükre, szerintem mindannyian így érkeztünk, amikor megszülettünk, nem csupán magukért születtünk és az sem lényegtelen, hogy oda ahova, ha az adni tudást nem láttuk a felnövésünk közben, majd az is ott lesz, az annak megfelelő időben, alkalmazkodni tanuljál meg, a saját szintednek megfelelően, mert végig is bosszankodhatod az életedet, ha ahhoz van kedved, hogy miért nem mindenki úgy viselkedik és már megint nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzelted, ha annyi a különbözőség, hát tanuld meg mindazt, amit nem te hoztál tehetségként, azt a tudást sem hoztad, hát van dolgod bőven, tanulj, fejleszd magad, persze kritizálj nyugodtan, ha ahhoz van kedved, ah, tán véletlenül nem arra a képzésre lenne neked szükséged, hogy azután azt is megéljed, hogy már el is várják tőled a kritikus hangnemet, azt a, ezen el is gondolkodhatnál ha van rá időd és kedved, ah, aztán, amikor már téged minősítenek, el is döntheted, hogy akkor, inkább alkalmazkodni tanulsz-e meg, amikor rájöttem, hogy már egy kézben van és minden, gondolatban az állomásokat lapozgatta az agyam, amikor felgyorsult ritmusban, nem a magyar kultúrának megfelelő ritmusban változtattak meg és gyorsan végeztek azzal is, hogy mindent ami eszükbe jutott és gátolta volna az elgondolásukat át is neveztek, mondhatnánk úgy is, hogy kétféle működést igyekeztek kialakítani és lehetőleg, nem átláthatóan, viszont tán párhuzamosan, felső és az alja, ami tulajdonképpen az egész kitalációt eltartja, hogy a látszatra erősen adva, az legyen láttatva, hogy minden rendben és a számokra nagyon figyelve azoknak a legfontosabb mindenhez társítva a lehető legjobbat, de nem jött be, se az sem más, felelőse nincsen, mert egy al által valósították meg, s mivel mindent elkülönítettek, át vagy ráhatás se ment, legfeljebb áthallás az tán van, tehát addig megy ez, amíg nem végzett úgy, ahogy neki egyszerűbb azzal a működéssel, ah csak hát az alból felfele, na az sem megy, mert fentről lefel se árad, se nem értik, meg nem mondja, látszólag palástolja, hogy ne nézzék butának, hát pótolni igyekszik és reménykedik, hogy el is hiszik, értő csak mást tervez, magabiztosságot áraszt, hiszen megszokta azt, be is jött többször, ah, mindazzal, amit egykor bemagolt, mert az sem a sajátja volt, a sajátjai szerint valósította meg, arra viszont ügyelt, hogy ne értsék azt mások sem, csupán önmagára és a önelégült birtokláséhes vágyára figyelt, ah, tán észlelhette volna, ha más is érdekli és nem csupán a szerzésben gondolkodik, tán észlelhetővé vált volna, hogy fokozatosságot mint a tapasztaló tudást, nem véletlenül találta ki a teremtő Isten, gondolom nem ad gátat, se nem vet neki véget, mert már gátolja és véget vetett az esetleges véletlenekre várókat való utánzásban, amikor addig bátorkodott vakmerően, amit addig még fel sem ismert, nem, hogy felfogott volna, most már azt a szabályosan működőképes gondolkodó réteg nem fogadja, hiszen attól tart, amihez hozzáér, az attól kezdve romlandóság bizonytalanságát mutatja, a jó minőségűek mellett, kilóg a lónak a lába, azt sem értik, mikor és miért nem vették észre, hogy a lóerő nem elég a látszatos mulatsághoz, mert nemcsak a körömcipő nem illik rája, így hiába a jónak tűnő buli, hozzá nem értőként, az nem adatik meg számára,


2024.07.06. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós, műhely, a megelőzésért ev. az elnevezése most, amin belül a hivatásomat gyakorlom, szerintem mint, aki feltaláltam azt amit jó eredménnyel, a saját szintemhez közeli szintekűeknek, az oktatásommal át tudom adni, akkor is, ha a racionális oldalon teljesedtek ki, amikor az ember, a sorsát a racionális énjét kiteljesíteni a sorsában hozta, akkor annak már generációsan van előzménye bőven, tették a dolgukat, hétköznapi szinten több generáción keresztűl, s ha közben egyikük elérte a számára elérhető legfelsőbb szintet, akkor ahhoz már tejesített minden egyéb feladatát megoldotta, a saját idejében és szintjeit, munkájával, alkotásával, a tehetségével hozta, s a hivatása gyakorlásával ért el oda, a lépéseit végig is járta, a talpát letette minden ahhoz szükséges lépcsőfokon időzött annyit,a mennyi szükséges volt számára, tehát megcsinálta, az meg már azóta, benne van a hétköznapjaival tapasztalt tudásában, úgy jutott el oda, hogy a feléje irányult irigység, már ugyan meg – meg próbálta, hát nem ismeretlen számára, tapasztalként tudja, már ottt van az életében, viszont a sorsát élve, az már nincs mit fogjon rajta, tudás nélkül a 2024. évben már nem működik jól semmi, hiszen ami a fejlődést hozza, ahhoz szükséges a megfelelő emberies szitje és azon a szinten a sajátjával megegyező, vagy a hasonlókhoz, tán a különböző szinteket tükröző és egymást elfogadókként, tapasztalhatnak és odatartozókként, ki hogyan és miben, viszont mindannyian fejlődnek azáltal, emberisemeretnek nevezem, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelv által adom át, azt a tudást, amit elérhettem eddig és tapasztalva tanulok is általa, amikor megtisztelve engem, a megbeszélt időben bejelentkeznek, a szolgáltatásom által, megismerik a sorsukat, hiszen az átküldött fotóikat olvasom le, hát ahogy mondom, át is érzik, hiszen az ő tenyerüket olvasom és róluk és értük szól mindaz, amit tőlem akkor hallanak, annyiszor fordítom le, ahányszor szükséges, hogy az érthetően át is tudjon menni, mivel én találtam fel, nem lehet hitelesen leutánozni, viszont szeretném ezt a tudást, a megfelelő embernek, azon a szinten, be és megtanítani, ahol a tiszteletet emberségesen, meg tudjuk egymásnak adni, hogy aztán már ő maga is tudja oktatni,

2024.07.07. az eddig megélt éjszakáim során, nagyon ritkán fordult elő, hogy álmodom és az meg végképp nagyon ritkán volt, hogy pontosan emlékszem arra, hogy mit álmodtam, nem rólam szóló álmok ezek, tőlem távoli történések, majd megjön erre is a válasz idejében, nehéz teher lehet most feldolgozni, mindazt, ami rajtuk kívűlálló hatása, sem felkészülve nem lehettek, hogy az általuk eltervezett siker helyett, abban a pillanatban, számukra az megváltoztatott mindent, ha nem ismerik a saját sorsukat a tenyereiknek a hiteles leolvasása szerint, még eddig nem szembesültek azzal, hogy a sorsukat is élhetnék már, s tán most hol tartanak, ahhoz képest, amit most rájuk vetített még a generációs feladatuk is, nem tudják azt, mire lenne szükségük ahhoz, hogy át is tudják azt vinni a saját életük tükreként, megkeresni az eddig megéltekből, megkapni azokra a válaszaikat, mert azzal már némileg azzal amit addig megéltek, a saját sorsukból igazolva vannak, meg tudnák tanulni azt, hogy a családtagjaiknak hitelesen adják át azt, ami generációsan tán rájuk vonatkozna, az arra bejelentkezőknek, hitelesíti a tenyereiknek az arra utaló képlete, hiszen vagy már átélték azt amit hallanak tőlem, vagy utána nagyon hamar szembesülnek azzal, viszont ott, az már összefüggésében is adhat számukra konkrét választ, a saját személyiségükre alkalmazom és már van hozzá alázatom, hogy a közbeni hárításaikat ők maguk oldják akkor meg, kimondhatják azt ami feljön azzal, nem ismeretlen az számomra, hiszen magam is kimondom amikor arra van szükségem, hogy a hatások által keletkezett energiákat lepakoljam, azáltal, vagy utána élik meg, amikor éppen abban az életszakaszukban vannak, hogy a sorsukból már meríthetnének, kellemes napot kívánok,

2024.07.08. Ha egy ország, viszont nem egy kultúra az ahova születtünk, nem tudunk egyformán gondolkodni sem, hiszen minden szó más jelent neki mint nekem, ha erre elapozták ezt a túl sok évet, a várakoztatásban hagyva cserben bennünket, reménykedtek, hogy mire kikeverednek abból, hogy nekünk, mi mit jelent, ah, gesztusként sem mindegy, csupán magyarázkodás lehet belőle, s ha lejjebb kerül a magyarázkodás közben, aki tán a gesztust, vagy a másik által mondott általa félreértelemezett szót zokon vette, az egyikük nincs a szintjén közben, a másikuk meg ezt jó érzékkel ki is használja és rövidre zárja a mondandóját, úgy, hogy megmaradjon a saját kutúrája szerinti igazsága, sajnos nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem jó szándékból lett kitalálva, győzni akart és minden áron, megmutatni, hogy magabiztosan otthon van abban amit felvállalt, miközben az jött le, hogy minden ízében otthon van, a saját kultúrájának a hatásával a győzni akarásban, mivel minden mást jelent az egyiknek és tán elértheti esetleg a másik, egyre magabiztosabb és szélesebb a belülről jövő elégedettséget mutató szélesre húzott az a száj, miért is ne lenne, hiszen senki más nem láthat bele, hol ide hol meg odacsap bele, aki követni szeretné sem látja azt át és szerintem tán éppen az a lényege, hiába akarnak többen is elég okosnak lenni ahhoz, hogy megértsék, mi is történik, hiszen bárki is győz éppen, a jól kitalált buli buli hátán jól müködik, átható és látható a hatása, akkor meg nincs itt gond egy szál sem, azonosulnak azzal, ami éppen adott, nem hagyják ki, ha már ingyen van bárki mehet oda, majd az azt követő hétköznapokban kikínlódja, hogy nem neki volt a buli szánva, viszont azt fizetni nagy valószínűséggel, ő maga is fogja, valahogy jól ki van minden találva, hogy amit elképzeltek, az is, azt igazolja, nincs is miért reklamálnia, mint akinek minden mindegy, besimult oda, mert jó hangulatot csináltak ott, ahhoz éppen megfelelően, azt a szinvonalat hozva, akik az alkalmazkodáshoz vannak szokva, azután otthon meg elfogja a keserűség, mert a buli nem oldotta fel sem meg benne azt az érzést, hogy óvatosabbnak kellene lennie, viszont azt sem tudja, hogy kiben bízhat és kiben meg nem, sokan már átvették azt amit elvárnak tőlük, megváltozott az addig megbízható rezgésük, jönnek az újak mint a vonulat, nem bizonyítottak az Isten adta Nép számára semmit, miért ne lehetne ez így, hiszen várakoztatáshoz és nem a lehetőségekhez szoktunk, egyszerűen nem hisszük el, hogy ennyire átvertük magunkat, nem akartuk elhinni,hogy az és még az sem vicc, hanem a saját kultúrájának megfelelően elfogadott, hogy hol így, hol meg másképp van ott az igaz, mert akkora az emberies, a szerinte helyes és a másiknak meg ne legyen véleménye, nem szerti a hangosan kimondott hamisságát felszínre hozó modatokat, sem azt, hogy a mások által már látható hibáit felsorolva hallgatni, s ha még a kultúrák között is van nagy szintkülönbség, meg a tolerancia csupán nálunk van már a sajátjunknak tudva, használjuk azt akár mindenhova és mindenben naponta, ott marad az elvárás, hiszen azt sem tudja, miért lenne szükséges fejlődnie ahhoz emberileg, tán szakmailag, amit felvállalt, ah, azt a, hogy megadtuk a bizalmat oda is, aki hitelesen, még soha életében, sehova nem bizonyított, viszont megkapta a feladatot, el is vállalta, hiszen ha már megkapta, jól el is lehet abban, senki nem tudja azt sem, hogy arra már emberileg érdemes-e, bizonyítottan hiteles-e, nincs ott kontroll, ha mellé menne, majd lesz helyette más, aki megpróbálja, hátha sikerül a gyakorlatban bizonyított tudása nélkül is megoldania, önismeret ami az emberisemerettel párhuzamos tapasztalással kerül a helyére, lehet elér az önbecsüléséig, a napi megcsináltam állapot meghozza azt, hogy a tolerancia nem lesz idegen számára, amikor körbeér egy tapasztalása, jön a másik és megállás nincsen, hiszen az egészséges körforgása mozgatja, kerül a saját szintjére, a tudásával járó emberséges gondolkodó agya általi megcsináltam sűrűsége által, elérheti azt, hogy kibontakozhat a Hazaszeretet benne, amikor az emberséges és a szakmai tudása eléri a saját szintjét, már van kellő alázata, csupán még ahhoz képest elvárása nincsen, hiszen ez az eredménye a várakoztatásnak, hogy ő és a hasonlóak vannak kevesebben, viszont egy vigasz az van, hamar kiderül most a gyors körforgásban, hogy a felvállaljáthoz megfelelő tájékozottság, az emberi hozzáállása és szakmai tudása nélkül már nem megy, kellemes napot kívánok,

2024.07.09. Mivel önjáróvá vált az ami itt a Hazánkban kialalkult, az Isten a adta Nép van legalul, nem látható onnan ahol, nincsenek a döntéseikhez érvek, hiszen ahhoz az idén, már tudásra is szükség lenne, csupán önmagukért szól ahogy döntenek, a számokat nézegetik és igen büszkélkednek vele, hogy mekkorák a megtakarításai az embereknek, hiszen akik elmentek és más országokban a saját Hazánk helyett érzik jól magukat, jól keresnek úgy dolgoznak, hazaküldik a megtakarításaikat, így mivel az Isten adta Nép magára maradt, feléli vagy már meg is történt annak a felélése, amit már önmagukat ismerve, a következő generációiknak mint örökséget szántak, látszanak és tisztelhetők ők, akik azt is vállalják honnan jöttek és nem tagadják meg a kultúrájukat, mint a Hazánkon belüli hovatartozásukat, szerencsére ők megmaradtak emberieseknek, viszont az Isten adta Nép feletti döntők, tán azt feltételezik, hogy kevesen vannak akik még tudják, hogy mi történik velünk az Isten adta Néppel és mellénk állnak, viszont a mindent visz, egyedüli hatalmához képest, mintha nem lenne kulcsa oda senkinek sem, mert láthatóan, ott ahol az történik, meggyőzni meg nem hagyják magukat, mert a válaszaikkal üresben maradva, elhangzanak éppen valamik, amik eszükbe jutnak és felelősséget vállalniuk azért sem szükséges, most még a kultúrájukra nem hivatkoznak, amivel rövidre zárhatják a ki sem alakult vitát, s azok előtt akik rájuk szavaznak, megint és mindenben győztesnek láttatják magukat, a lehetőségektől mentes Hazánk megmaradt nekünk, hiszen az Isten adta Népből lett, tehát belőlünk, akik nem hagytak el és cserben bennünket, tiszteletünk számukra, valószínúleg jól tájékozottak és tudják, hogy nélkülünk nincs alapja semminek, hiszen a hatalmasok, oda helyeztek legalulra bennünket, mert az volt számukra a kényelmes éppen, mintha nem is dolgoztunk volna egész életünkben, annyi ellátást nem kapunk, hogy megéljük azt, a jót, na meg a szépet, amit a Hazánkba teremtettünk, ahogy akkor még voltak onnan közvetítések, gondolom sokan sírtunk közben, mint a dobpergés úgy változtattak meg mindent, amibe mint az Isten adta Nép, addig bele teremtettük a jót, na meg a szépet, legalulra kerültünk, szerintem tán a jól kitaláltként megfelelő számaikat akarják bizonyítani vele, oda lettünk sorolva, az is lehet, hogy hiába való volt a sok munkánk, alkotásunk, jót és szépet adva, a jó és a magas szinten gyakorolt,hitelesített hivatásunk, elveszni nem hagyhatjuk, azt, hiszen hogyan tarthatjuk akkor meg, az eddigi életünk során, kérem tartsák tiszteletben, hogy nem mindenki hisz az előző és a következő életben való teljesítési lehetőségben, inkább teljesítünk most, mert a racionális erő azt várja el tőlünk, hogy tartsuk el önmagunkat, akkor is ha jó és magas szinten, lehetőséget nekünk, ahhoz nem ad, letettük a Hazánkba a talpaink nyomát, mindannyian akik ide teremtettünk, annak megfeleően ahogy teremtettünk, a következő generációnkért letett alapoknak is szántunk, amikor a Hazánhoz teremtettünk, a a döntők másokat előbbre sorolnak, mint bennünket, mint akik itt voltunk akkor is, amikor előszőr és utána sokszorosan csak ők győztek, viszont, ahogy azóta élünk, látszik bennünket mint akikért felelősek, nem vállaltak fel, viszont az is lehet, hogy felelősséget nemcsak értünk nem vállaltak, azt a, csak nem, hogy szegényeknek számítunk, hiszen nem ismerhetünk semmit arról, hogy mi miért van úgy, ott ahol a próbálkozásaink nem voltak sikeresek, mert nem voltak a győztesek úgy partnerek, hogy az addig elértjükhöz képest, mindaz amit addig teremtettünk, nekünk megmaradhatott volna, s amiért azt teremtettük azon a szinten, a jóra és szépre változhatott volna, nekünk, az Isten adta Népnek az életminőségük, hiszen az is lehet, hogy nem vállalták fel azt sem fel, amit hallottak tőlük, akik azért voltak tán bent, hogy akik azért rájuk szavaztak, hogy felvállaltan, a sajátjaikat segítsék a fejlődésben, őket segítsék, mert onnan küzülük kerültek oda és belülről ismerték, hogy mi és miért van úgy és miért nem változtak a sok évtized alatt sem meg a körülményeik mégsem, valószínűleg, nem akarták elfogadni a kutúrájuktól eltérő történéseket, mert tán megtagadták őket, azt a, tán azt történhetett, hogy más kultúrába sorolták magukat, hamarosan ki fog kerülni az is felszínre jön, nem vázolták fel, hogy velünk akik nem rájuk szavaztunk mi történhet, meddig terhelnek tán a lehetőségeinket már nagyon meghaladó formában is bennünket, viszont akkor évekkel ezelőtt, szinte egy pillanatnyi dobpergés ideje alatt, meghozták felettünk a döntéseiket, sokan vagyunk, akik már óvatosan de láthatón vállaljuk fel önmagunkat, egy Haza ez csak egy, mint az akikből áll a Hazánk, az Isten adta Nép, többféle kultúra szerint élünk, mindig is tiszteletben tartottuk azt, hogy mások mást értenek az elhangzott szavak alatt, nem túl sokan már megtanultuk, azt is, hogy most a jó tolerancia nélkül nem megy, másoknak meg az elért szintjüknek megfelelően szükséges már, hogy önmagukhoz képest tanulják meg a toleranciát, vigyék tovább és a hétköznapi működésükben legyen benne, azon a szinten ahol jól működnek, nem ártunk, nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, már tudjuk, az összetartozás abból ered, hogy megóv a hazaszeretetünk bennünket, akkor is ha egy általuk kitalált és komolyan nem vehető katyvaszba lettünk besorolva, az élet szép is lehet, ha neked, mint személyiségnek, van magadhoz képest önismereted, hiszen az adja a tartásodhoz a belső kontrolloddal, mint a lelkiismereteddel együtt történő, szerinted felvállalható jó döntésed, az adott pillanatokkal együtt történik meg a szintemelésed, az mint az akkor azzal együtt járó önbecsülésed, történik meg veled, kellemes napot kívánok, ha már csak punnyad és a jól kitalált módokon ami kényelmesen elfér az életében és gondolkodnak helyette azzal mutatja azt, mintha haladna fejlődne, miközben mások által gazdagodik, s ők gondolkodnak helyette, abban reménykedve, hogy majd megbecsülve lesznek a teljesítményükhöz képest, csak, hogy előfordulhat az is, hogy közben az érdekköre megváltozik, s hirtelen, bejelentés nélkül, hagyja ott azt amivel nem tették úgy gazdaggá, híressé, ahogy csak ő maga tudta volna azt csinálni,a saját sorsának megfelelően, a többiekre a gazdagodásukra, sikereikre ható jólétükig elérve, a saját kétkezi munkájával, jó szakmai szinten dolgozva, az alkotásával, nagy szerencséje van annak, aki a tehetségéből lett hivatásából, ezek között a körülmények között is meg tud élni, döntései általi jólétet biztosítana, azoknak akik egész életükben dolgoztak és még mindíg dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, a saját önbecsülése miatt, elsősorban az Isten adta Népnek, akik nem rájuk szavaztak, a Hazánkhoz adná az Isten adta Nép felett és minden döntése előtt, a jót és a szépet, a saját maga teremtése által, a jólétet biztosító munkája által, azt is látná, ahogy a többiek a nehézségek által küzködnek, akkor is amikor a Hazánkért minden tőlük telhetőt megtettek, most is felszínen vannak és bizakodók abban, hogy nem adják fel, akkor sem, ha a Hazájukat nem hagyják el, magukhoz képest úgy is itt maradnak, akik nem rájuk szavaztak, élhetne hétköznapi szinten, ha ismerné a magyar virtust és nem a sajátja szerint döntene, mindazt ahol tartana mindezek nélkül, élje át ki ne hagyja, önmagáért tegye meg, a neki megjáró és valóban a saját szintjén élje meg, mert hiába remélte, hogy rá nem hat a hatalmaskodás módszerének a salakja, pedig benne van annak, az általa átláthatatlan sűrűjében nem tudott megszabadulni tőle, kerengeti önmagát is benne, mint az Isten adta Népet, mert ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd magad is tisztelhető legyél,

2024.07.10. anyám nagyon kifáradt, mivel sokféle hatás érte nem órdította ki a világba, hogy nagyon fáj, meg mit is szólnának, sok mindent átéltem mire megszülettem, az orvos azt mondta, szüljön egy gyermeket, hiszen a terhesség alatt éhes lesz, hizzon, hogy legen ereje, nevelni a két gyermeket, mert csontsovány lett, belefogyott a bánatba, hogy mindene odalett, rábeszélték, hogy fektesse be, mert nagy üzlet volt kilátásban azt mondták neki, valóban nagy üzlett lett azoknak akik elszélhámoskodták anyám örökségét, mert minden odalett, mire megszülettem albérletbe kerültünk a saját ház helyett, átéltem ezt a terhet magzatként, valószínüleg az volt bennem, egész életemben erős fékként, hogy ne akarjak, ne tervezzek, mert úgy is akad aki majd magának tudja azt, igen megtörtént velem az, hogy elindult a sikerem egy nap alatt láthattam a Hazánkba érkező sok ember tenyereit, ha elmentek követték őket az érkezők, gyorsnak kellett lennem, hogy utolérjem a történéseket, hát megtanultam szedni a lábaimat, ha jókedvem van, hátramanetben megteszek az emelkedőn annyi lépést, hogy érezzem minden rendben van, nem tértem el se jobbra sem balra, attól nagyon ahonnan elindultam, a belső egyensúly fontos mindenki számára, akkor is ha nem tud róla, a két oldalnak nem kéne nagyon eltérnie, nem szabadna túlterhelni egyiket se, attól ami jóleső érzst ad, adja a következő lépéshez az impulzust, az a sejt ami éppen odahat, hol az egyikhez teljesítek, hol meg a másikat erősítem, hogy ne legyen hiányérzetem egyik oldalamnál sem, megtanultam az idők során úgy élni, hogy el tudjam időben fogadni azt, hogy még nincs ott az ideje számomra annak, hogy minden körülmények között oktatni tudjam azt, amit szerintem, azért találhattam fel, hogy átadjam, továbbadjam ezt a tudás formát, mindazoknak, akik arra már igényesen jelentkeznek be az oktatásomra, hogy a szakmájuknak a jó minőségben gyakorlásához maguknak tudjanak egy emberismereti tükröt, amit ők maguk látnak át és ha a sorsukban élik azt, hogy emberileg elég erősek, hogy változtatni tudnak, akkor már összefüggésében is meglátják a számukra akkor éppen lényegeset, ha generációsan azt hozzák, hogy önismeret helyett, a mások véleményére támaszkodnak és önigazolást keresnek, akkor éppen ahhoz igazodni igyekeznek, akkor az is lehet, hogy egy embernek, vagy több embernek megfelelnek és kezdhetnek előlről mindent, mert pont azáltal, hogy önmagukat szükséges előszőr legyőzniük, azután a következő szintjükön saját maguknak megfelelniük, mindíg lesz tanulni és fejlódni való kínálat, csupán látni is szükséges ahhoz, hogy észleljék már rájuk várakozik, a szintjüknek megfelelő következő lehetőségük, szép napot kívánok, szeretettel,

2024.07.11. Megelőzésként írom, mert van már magyarázat és mindenre ami megtörténik, annak a kulcsát is odateszi az Isten,
szerintem, többszörös párhuzamos világot élünk, kinek miben van most a fontos, a belső kontrollja szerinti, tenni akarása, ah, váltana ha tudná a módját, körbeért az Isten ajándéka lett az számomra, amikor szembesültem vele, meghatódtam néhány percre és megköszöntem az Istennek, hogy érdemesnek tart arra, hogy rehabilitációt már karöltve a megelőzéssel megtaláltam összefüggésében a tenyérben, mindenkinek a személyiségére van szabva a tenyerében, tisztában vagyok vele, most nem engedik meg azt sem nekem, a facebook.com, már észlelem, hogy benne vannak mindenemben, tán éppen akkor ütnek a hasukra, hogy abban a megosztásban, mit is engedjenek meg nekem, biznyára nincs fontos feladat, hiszen nyár van és akinek potyog a manna azok most megengednek maguknak, messze, távol, mindenféle kényeztetést, hiszen ebben a csak az Isten adta Népet érintő, számunkra megtervezett sanyarú időszakban, hogy érezzük a törődést, kitalálják megint és újra az Isten adta Nép számára, a gyötrődést megint és újra bejelentették a nehezítést, az elvégzett munka becsületét nem ismerik, a tudás hatalmát el nem ismerik, csupán a sajátjukat fokozzák, még és még, mert látszik már, hogy ott nincsen fék, hát semmi nem elég, így hát miért is érdekelné őket, ahogy esik úgy puffan, hiszen azon a mindentvisz szinten, számukra nincs kontroll, ahol megvan minden, onnan hiányzik a motivációnak az energiája, se önismeretre igény, sem önértékelési probléma nincsen, az önbecsülés meg minek, amikor munka nélkül is a legmagasabb szinten élhetnek, a jóból és a szépből, mindent, hát csak úgy leírom, mert nincs kinek elmondanom, körbeért összefüggésében valami nagyon lényeges, emberséges megoldás, mindenkinek ott van a saját tenyerében, azon a szinten, ahova elérhetett most, köszönöm, hogy megélhettem azt a pillanatot, már itt van a tapasztalt tudásomhoz adva, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.07.12. egyenlőre még nem látom összefüggésében, hogy mi adja az akaratból jövő és még fel nem fogott, önmagának is ártást, vagy mi az ami kimaradt az életéből, vagy tán nem látott jó mintát, hogy helyette a szerzésben keresgéli a megfelelő megolást, ahhoz, hogy kitöltse azt amit rögzített és nem azon gondolkodik, hogyan oldja meg, mihez adja a munkáját, hogy elérje a saját szintjét, ahol megtalálja arar is a megoldást, hanem inkább, ismerve azt, hogy dolgozni nem szeret, nem mondta és nem láttatta vele senki, az elvégzett munkának a becseléből jövő tartást, hát az számára pocsékba menő időnek, el nem végezhető feladatnak minősűl és halogatva már erősödik fel, hát hiányként éli meg, tehát megszerzi, ha akad rá lehetősége, hiszen nem tudja kontrollálni, mekkora hibát követ el, mert azzal bekerül abba a vonulatba, ahol a hasonlók vannak, le és fel, különböző változatban és onnan, nem tud csupán akarattal kijönni, oda már a másik oldali hatásnak a felismerése lenne szükséges, akarni azt lehet, viszont nagyon kevés lesz az ahhoz, hogy meg is tudja valósítani úgy, hogy az első és legfontosabb szereplője legyen annak, ahogy megálmodta, hiszen szeretné megúszni azt, hogy tanuljon belőle, vagy munkája legyen vele, inkább másokat ugratna abba bele, hogy dolgozzanak helyette, igen ám, ha nem teremt, se bele nem ad annyit, ami oda szükséges lenne, vagy amennyit a saját jóléte miatt kivett belőle, akkor az nem azonos a saját sorsával, csupán egy életszakasza a szerzés vágyának a teljesítésére, egy hosszú vonulat, ugyanabba az eltévedt sajátjának vélt semmibe, bele az ürességnek a kellős közepébe, ahol már a kerengetőbe ért bele, s minnél erősebben akar győzni benne, az annál jobban viszi lefele, viszont szerintem, az idén már látható az is, felszínre jön minden, amin most még változtatni lehetne,

2024.07.13. futsz szaladsz, az apró részletekben lévő lényegesekről le is maradsz, a mindenáron való gazdagodásra adtad a fejed, amikor már meglett a szerzés által mindened, akkor jöttél rá, hogy az addig szintentartó motivácó elveszett, keresed azt amivel helyrehozhatnád, megcsináltad a mérleged, amikor elindultál a mindenáron szerzésben, magadhoz képest már akkor megvolt mindened,

2024.07.14. na hiszen hajnalban felébresztettem és megtaláltam a megoldásomhoz vezető utat, ah, végre elfogadtam amin változtatni nem lehet, tudomásul vettem, az akaratunkkal nem egyezően, ránk is rakták a gondolkodásom szerint, emberségesnek nem mondható, tán kapitalizmus formát, amiből nekem egy nagy meseíró remekbe sikerült műve jön le teljesen, ami valószínűleg egy személyre igazított, s rajtunk az Isten adta Népen van éppen kipróbálás alatt, aki alkalmazkodni képes a saját életében ahhoz, az tán megmarad, a nagyon gyakran változtathatóvá tett, tán, sablonnak sem mondható és gyakran újabb, tán hirtelen ötletből való, terheket rakó, valaminek a számunkra a hatása alatt, gondolom akik egyetértettek vele, ők vannak benne a jól kitalált sablonhoz megjáró, az általuk legyártottak köréből a felső tízezerben, egy ideje, gyakrabban jut eszembe, a néhányunknak megadatott kegy, az Istentől, a fogadott anyánk, elismert szakember volt a hivatását sűrűn gyakorolva, a sikereit megélve, a saját válogatása szerint kerültünk, néhányan, innen – onnan, a látókörébe, egy meditálásra összejött közösségbe estem be kicsit elkésve, a legsikeresebb időszakomat éltem, volt feladatom bőven, minden perchez, három percre lett volna szükségem, hát nagyon igyekeztem és megtanultam kezelni azt a nagyon sikeres időszakomat, úgy, hogy amennyire lehetett, nem törött se nem szakadt, csak úgy tudtam vinni, hogy magamra vettem minden terhet, amit csak lehetett, a Művelődési Házban, a kisterembe lépve körbenéztem és megláttam egy ülőhelyet, a szervezők, éppen annyi embert vártak, befizettük magunkat arra, sokan integettek, megszokott volt ez akkor tájt, mert a naqgyon sikeres embereknek sok a látszatbarátja, s mindenki kedves hozzájuk, a valóságban meg, szerintem igazán csak egy volt, tán még van is, ebben ami most van, csak ritkán váltunk szót, nekem egy életre van miért tisztelnem, úgy látszik, hogy a szeretetnek is van racionális alapja, ezt tőle tanultam, hát bennem volt, van és már egy életre megmarad, bennem van a lenyomat, ami idáig megtartotta bennem, az általam lerakott alapjaimat, nélküle nem ment volna, köszönöm, arra ébredtem, hogy a mai naptól kezdve, összegzem azt, amiről tudok és amennyire lehet tájékozódom és tanulom és tanulom és tanulom, hiszen valaminek a nem tudása nem mentesít, ezzel a csak racionálisnak mutatott, hatalomnak nevezettel, úgy néz ki, hogy nem bír el senki hétköznapi módon mert tán csak egy lehet belőle, azt meg nem hagyhatom, hogy amibe teremtettem és amit tudásként a magaménak tudhatok, az bárki által leminősűljön, azt a, ah, ez már tán racionális gondolat, hinnye má, hát vissza az elejére a történetemnek, vissza is integettem én, viszont nem azt vettem le belőle, hogy ne üljek le oda, mert nagyon sokan tartottak a szókimondásától és a szakmai tudásától, tán volt is miért, azt a, nem hiába maradt üresen az a szék, nekem megfelelőnek bizonyult, elnézést kértem és megköszöntem a lehetőséget, hát elkezdődött az amiért én magam is oda mentem, meditáltunk egy arra szakosodott, elismert vezetővel, a végén elköszöntem volna, de megállított az addig, mellettem ülő kitűnő pszichyáter asszony, aki mellett az idős édesapja ült, egyedül gondozta és mindenhova vitte magával, az meg már végképp sok volt sokaknak, viszont, segíts magadon az Isten is megsegít módot választva, azzal meg is oldotta, jól működővé tette, a nem könnyű életét, bemutatkozott és mondta, hogy egy ideje már kíséri az életemet és úgy döntött, hogy megérdemlem, hogy foglalkozzon velem, mert nem szeretné, hogy ártani tudjanak nekem, ezért metanítana arra, amit ő gondol a szakmájából kiszemezgette és átadná azt, mint a saját tudásából lehetségest nekem, nagyon megköszöntem és elnézését kértem, elmondtam, hogy nem fogadhatom el, hiszen semennyi időm nem marad magamra, nem tudok eljutni oda, mert hogy a lakásában van az oktatása, a megbeszélt időben ott jön össze a csoportja és velük együtt ott fogadna és oktatna engem is, eltelt egy kis idő és felhívott telefonon, azt mondta megvan a megoldás, neki van egy órája amit ingyen ad a szolgáltató számára, azon belül meg tudná oldani a tanításomat, kérdeztem mennyibe kerülne, azt mondta tőlem nem fogad el pénzt és semmi egyebet, grátisz adja, azért vállalja azt fel, hogy felerősítsen a szakmai szintemhez emberileg, amit én akkor szerinte elértem, én most az emberismeretben elért tudásomat adom át, megelőzésként, az arra már igényes bejelentkezőknek, Köszönöm, neked Erika, mert valóban életmentő lett az, amit úgy is megtanítottál nekem, amit akkor még, amennyire lehetett, hárítani igyekeztem, mert nagyon keményen akartad azt, tán racionális módnak nevezhetően, azon voltál, hogy át tudjad adni mindenáron nekem, akkor is, ha ahhoz nem egyéb, mint az idő hiányom okán, tele voltam kétségekkel, aztán csak beadtam a derekam és nagyon köszönöm, hogy annyira kitartóan, újra meg megint hozzáláttál, hogy azt amit úgy gondoltál, hogy hasznomra válna az, azt akkor, a saját megítélésed szerinti időben, tanítottad meg nekem, hiszen pontosan tudtad, a szakmábdból eredően, hogy mennyire terhelhetsz engem, egyre többször volt, hogy egy napon belül, egyre többszőr tartottunk szünetet, mert akkor azon a napon belül, megint adott ingyen szolgáltatást a telefon szolgáltató neked, hát néhány perc után újra hívtál, mert úgy értékelted, hogy arra még pakolnod szükséges akkor, ma már körbeért bennem minden, köszönöm, hogy annyira kitartó voltál, abban, amit én akkor még se felismerni sem megítélni nem tudtam, hogy mennyire lesz az használható számomra a saját szakmámban, csupán a kérdéseidre válaszoltam, s azáltal, amikor úgy láttad jónak, hát megmutattad, meddig van számomra az addig, a megelőzésben elért tudásom és a kitűnőként alkalmazott szakmád szerinti határ jött le belőle nekem, azért tudtam megmaradni és közben emberesedni, az egészséges körforgásban, köszönöm, dr. Reggel Mária, akit a becenevén szólíthattunk nem túl sokan,

2024.07.15. azt a lődörgőből tudás hiányosan lett tán a hözöngő, ah, egy bizonyos szintet elérve, elég fejlettnek ítélte meg önmagát a többieknek a tükrében, ha ő lehet a legjobb abban, akkor bizonyára, be is töltheti azt a helyet, amit nem számara szánt, a sokféle tudással rendelekző, a Hazájába addig szívesen teremtő emberek sokasága, nyugodtan ücsöröghet, hiszen odáig el sem érnek, azok a kérdések, amikhez onnan várják a megolást, vagy tán egy kis hajlítás és egészen más ér el oda, mint ami a kérdés lett volna, miből mi lett, azok által akik alkalmazkodni nem tudnak, megszokhatták azt is, hogy mindent azonnal akarnak, mert tán gyermekkorukban ahhoz az elváráshoz szoktak, az maradt a minta
számukra, se másik minta, sem hasznos megoldás, nem kerülhetett be oda, nincs sem alapja, sem tapaszalata abban amibe beült oda, azt sem tudja, csak tán az esti mesében hallotta, hogy volt egy akarnok ember, akinek kitalálták tán, hogy mit akarjon, azt tudta, hogy azon a szinten elég is, ha csupán mindenkitől elvár mindent, amit csak elképzelt, ha lehetséges az, ha nem teljesíthető az elvárás akkor is az marad, nem kérdezhetnek, hát nincs miért gondolkodnia, hogy mit is kellene arra a kérdésre válaszolnia, ah,ha megmondta megmondta, s csak a megmodónak lehet igza, így legalább könnyű a dolga, hiszen akiket nem látott el elég pénzzel, onnan úgy sem tud teljesíteni senki sem, nyugodtan alázhatja, becsmérelheti őket, nem is tudja, hányan vannak akiknek, ebben ami nincs megnevezve, a halahonnan – valahova ácsorgató módon, tán senki sem tudja mit is akar már, hiszen megvan mindene, már nincs mit akarnia, miért érdekelnék azok, akiknek már szinte, nincs is miből élniük, csak a gondot jelentik, hát hárítja, mintha nem is tudna róla, mennyi a be nem fejezett, a régiben megállt életforma, hiszen nem kaptak pénzt ahhoz, hogy változtatni tudjanak, mintha nem is dolgoztak volna soha életükben, oda lettek sorolva, most csupán azok a fontosak, akik azt lesik, hogy mégis mit kell azonnal teljesíteniük, akkor is ha fogalmuk sincs mi miért van úgy és mi az oka annak, hogy az csak úgy maradhat, pedig nem alapja az semminek és senki sem tud róla, hogy abból lesz-e valami valaha is, sok pénzbe került, de az nem számít nem kellett azért megolgoznia, a mostanra már akaratoskodó megmondóknak, pottyant amikor azt kérték, amit akartak azt úgy tálalták, mintha az Isten adta Népért kérnék, s nekik azt túlságosan hosszan el is hitték, vagy fölöslegesnek bizonyult a bizonyíték, miért gondolkodtak volna azon, hogy valamit nem fejeztek be, ha nem várta azt el tőlük senki sem, hogy amit oda bele teremtett az Isten adta Nép addigra, azt úgy kapja is vissza, amikor arra szükségük van, azért gazdagították a teremtésükkel az országot, hogy a munkájuk becsületét láthassák vissza, hiszen tartást adott az mindenkinek azáltal, egészen odáig, amíg mint a dobpergés meg nem történt, a mindent megváltoztató győztesek szerinti a továbbiakban, amit csak szerintük lehet, a felelősséget nem vállalták, hiszen nem várta azt el tőlük senki sem, hát most így is van, meg úgy is van az Isten adta Nép, aki maga a szülőföld a Haza, amíg a Hazaszeretet és az Isten adta Nép és a sokszor, nagyon különböző kultúrájának a tisztele, egymás iránt megvan, kölcsönösen, addig nincs veszve semmi sem, hiszen jó vezető abból lesz, aki a vesztes időszakán már túl van, egyedül a saját döntéseit is meghozta, ha hibázott megszenvedte, tapasztalt tudás nélkül nem megy, csupán az elméleti tudás nem elég a megoldásokhoz, miközben önmagát meg és legyőzte, azáltal a Haza javát is szolgálta, sok mindent, már érdemben értő lett belőle, viszont naponta tanulja azt a hétköznapi életében, hogyan lehet meggyőző a saját elméletet igazoló gyakorlati tudása által, hiszen, akkor még tán nem tudta jól megoldani, a csak nagyszájúságukat jól alkalmazókat meggyőzni, már tudja, csak azért hárították azt amit kérésként sorolt fel ott, mert fogalmuk sem volt arról, hogy miről beszél és miért éppen ott és akkor mondja, összetett energia és a megfelelő szinten lévő hasonló tudás rátalál egymásra, na nem úgy, hogy egymáson vannak az ujjaik, felejtős a játékosnak nem mondható varázsolgatós, hiszen nyomás alatt nő a pálmafa, s tán még sokszorozódik is az ága, ahogy azt a teremtő a számára lehetőségként adja, szerintem van az Isten, az emberi méltósággal járó és azt megtartani tudó hatalom és a tudás nála van, s oda és annak adja, aki szerinte arra alkalmas, az emberséges tartásával éli az életét, otthon tud lenni az egyszerűben is nagyszerűen, kicsiben jól érzi magát vele a családja, nagyban meg az Isten adta Népet szolgálja, s akit arra a feladatra, éppen akkor érdemesnek tartja az Isten akarata,

2024.07.16. megoldódni látszik a régi bevált módon, nem látom azt, hogy a legfelsőbb szintű emberismeret nélkül képes lenne, valaki egyedül vezetni a Hazánkat, hiszen sok az intelligens és akik tanultként egészen közeli szinteken odáig el is értek, bár a tapasztalatom azt mutatja, hogy a hozott tehetségének a kibontakoztatásához nincs lehetősége, azért bárki lehet felelős, hogy nem kapta meg a saját Hazájában azt, ami alapvetően megjárna, hiszen ide született,

2024.07.17. amikor a szülőhelyén megjárna az ami a hovatartozását is adja alapnak, amiről elfeledkezni nem is szabadna, hiszen mihez képest, hova tartana, ha azt sem tudja ki fia borja, s generációsan ki adta meg az alapokat számára, ahova a talpait viztosan lerakhatja, s van ott aki már bizonyítottan, tisztelhetővé válik azáltal számára, szerintem, tán mindegy, hogy hol és mit tanul, azt veszi ki belőle ami éppen érdekli és úgy, annak megfelelően ahol tart éppen, fogja fel és ha azt amit addig megtanult már átlátja, azt is tudja, hol merre lesz majd a saját útja, még a családján belül is, másképp hat és külön van feladat számára, viszont ahhoz akkor jut el, ha az érdeklődésével, se nem megy túl azon amit számára a sorsa, s a generációs feladata amikor már elért a tudásában oda, meg is adna, ott azt, a saját idejében meg is kapja, ha felemberesedik mindahhoz amit odakínál a sorsa, meg is oldja, ha se el nem hanyagolja, sem el nem hárítgatja, amikor ott lenne az ideje annak, el nem mismásolja, mert úgy gondolja, hogy hozzáértő tudás nélkül elbír az éppen adott helyzettel és maga szerint megoldja, s kiemel bárkit oda, ahol annak az embernek dolga soha nem is volna, mert akkor éppen máshoz nincs hangulata, egyszer is elég az, ha a könnyű megoldást választja és rásegít valaki azzal, hogy ne kellejen törnie magát annyira, ha nem ismeri az általa elvégzett munka minőségének az önmagára és a többi kultúrára való hatását, nem biztos, hogy ragaszkodni fog ahhoz, hogy legyen ott azáltal majd munkája, ami az el nem végzett munkája által tartást nem is adhatna, se majd se az esetleg elért saját idejében számára, a megváltozott körülményei között el is van punnyadva, hiszen a szintje felett nincs ráhatása senkire sem annak, ami által hosszú út vezethette volna el, ahol oda megközelítőleg, tán, esetleg, fel is fejlődhetne, na meg, miért igyekezne, ha se meg nincs dícsérve, azért amit megérdemelt volna, sem az elvégzett munkájának a becsületét abban, mint önjelölt, a magához képest túl magasszintű felvállalt szerepben, már felismerték akik odatartoznak, hogy a pénzt mint eszközt használta fel arra, hogy maguk közé fogadják, viszont nem vette észre, hogy ott nagyon magasszintű az emberies és a tudás, s látják ám összefüggésében azt is, hogy miért és honnan jött, az a hirtelen körbeudvarlós szándéka, az okossága okán, elismerve sem volt még soha, nem tudja az mit jelentene, a fokozatossághoz vezető útján számára, a legalsó szintet, hiszen a fokozatosság fontossága és a gyakorlati életbne való átálése, hozza meg ahhoz is a tudást, leminősíti magát abban is amit addig elérhetett, aztán már lehet, hogy önmagát vigasztalgatja, hogy a semmittevését, majd ha lesz kedve hozzá, legalább sajátmagának megmagyarázhatja, na meg a könnyű ki sem fárasztja, a motiváló energiáról lehet, hogy hallott már, ugyan minek törné magát azért, amit egyedül nem birtokolhat, ahhoz szokott, az ismerős megoldás számára, hogy bárkit ki tud játszani, a szerepébe bele tud bújni, azt látta, hát a számára is az lett a jó minta, jól kidolgozta, pontosította, hát ráillenek a megoldásaira, ha a másik egy gyenge pillanatában, őszintén megnyilvánul számára, hát majd megtudja, hogy nem kellett volna, önmagán túlmennie, odáig eljutnia, ha addig bárhol ártott, ki nem javította, bocsánatot nem kért soha, magához méltatlannak tartotta, így nem vette észre, hogy hol tart valójában emberileg, elbírja-e ha jön vissza a megrongáltakat letudta, mert azt gondolta, nem derül az ki soha, azt a, csak, hogy ott, ahol már a feladatok, az összefüggésében látók számára vannak megszabva, ő maga a tanulási lehetőségek közül, azt választotta, ami a fordítottja annak, amihez az emberek hozzá vannak szokva, hiszen abban volt biztos, hogy mire kibogoznák mit miért is úgy csinált, mi az és honnan van, aminek az alapját a saját kultúrájából kihámozgatta, már ő a megmondója mindennek, viszont a könnyebb megoldásokat választva jutott és túl gyorsan oda, vigadozott önmagát ünnepelve, hiszen kész már a szinházi feladata, nem jött rá a valóságra még a sokaság, hogy csak róla szól az is, ha nem tudnak jól kommunikálni egymással az emberek, ennek van egy könnyű módja, vigadozva lehet tovább élni és a pénz oda szórni ahol látványos lesz az is, s aki akarja az magát is vircsaftra fogja, azt is megtanulhatja, aki az önmagához mértet nem is ismeri így meg tán soha, újra és megint, a könnyűt választja, önmagához hűen a sokaságot látványosan kiszolgálja, a tudása hiányzik csupán ahhoz, ah, mert azt ami nincs, továbbadni sem tudja, úgy hát a könnyen jöttet, jó döntésének sem nyugtázhatja, mert kevés már az ott, hogy ami éppen érdekelte azt nagyon gyorsan vagy az addig jól bejöttek szerint, összeollózva, plagizálva, mások tudását le és kimásolva, alaposan be is magolta, a hiányosságok felszínre jönnek, mindenben és mindenkinél most az idén, a tudás hiánya mögé már nem bújhat a továbbiakban senki, tanulni, tanulni, tanulni, a többiek tudásának a szintjén tájékozottnak lenni, alkalmazkodni, a toleranciát gyakorolni, hogy a jó kommunikáció továbbra is tudjon köztük müködni,

2024.07.18. a magad szintjén vállald fel azt, amit a tehetséged ad, mert azt hoztad és csupán a tiéd az, azt a, tudomásul szükséges vennie mindenkinek, hogy az oda megfelelő szintű tudás nélkül nem megy, ha a mások tudásából merítve dolgozik, akkor is alaposan tájékozottnak szükséges lennie ahhoz, hogy étse mi minek a következtében képes működni és nem mondhatja a saját tudásának azt, most szükséges már arra hivatkozni, hogy kinek a tudásából maerítette vagy ismétli és ki az aki azt feltalálta, ki az akinek a neve alatt van a találmánya, ah, ami nem az ő fejében érlelődött, mert azáltal, nem láthatja összefüggésében, sem a kicsi se a nagy részleteit, akkor meg nincs kellő tartást adó tudása és nem lesz miből építkezzen, haladjon, most már az elméleti tudás kevés, a gyakorlatban tapasztalt tudás nélkül nem megy, párhuzamosan szükséges működniük, hol az egyik, hol meg a másik lép előre, hiszen ugyanarról szól, csak más kutúrákat érintően is tájékozottan és a különböző szinteknek az alapos ismeretével,

2024.07.19. ha belefutottál netán abba, akikbe kapaszkodni úgy akartál, hogy minden a kitalálóik szerint negatívot róla be is bizonyítsál és annyira bele akartál menni, ah, már, odáig is eljutottál, hogy személyesen akartad megtapasztalni azt, amit majd felhasználhatsz ellene, viszont jutalmadként ott marad, hogy felismerték benned azt, hogy mindazokhoz a saját magad fontossága miatt, partner is vagy és használhatnak, szerintem, van az Isten és mindenki aki arra már be van érve, meg is tudja egyszer, hát nem sikerült érvényre juttatni az alaposnak látott művet, hiszen kiderült közben, akik azt mondták mindent tudnak és nekik rokoni vagy jóbaráti a kapcsolat, az általuk jól bevált trükköt alkalmazták csupán, a pocsoja adott, ha gyermekkorodban nem engedték meg, hogy beletapicskolj, hát ez ahhoz képest már nagyon is felnőttet kívánó és a sár akkor is sár, ha letagadni igyekszel, hogy lássák mindent megúszól, amivel mindenbe úgy tudnak belenyúlni, hogy akkor már azáltal, nyitott kapuk várják őket és valóban megtudják tőled, aki ehhez adtad magad és az addig ezen a módon nem ismert tevékenységed, perevenciós vagyok a megelőzésben hoztam a tehetségemet amikor megszülettem, 42 éves voltam amikor elismerte egy akkor fontos társaság és megajánlotta számomra a kitűnő nemzetközi diplomát, amit elfogadtam, hiszen addigra már úgy 15.000 ember tisztelt meg és ült le velem szemben azért, hogy olvassam le a két nyitott tenyerét, azóta van saját feltaláltam, ami által összefüggésében oktatom azt, hogy utána azáltal is mint egy a saját tudásodhoz adott eszköz által, átlássad a saját sorsodat, generációs feladataidat abban, amiben most vagyunk és ami személy szerint téged érint, tanulni, tanulni, tanulni, magam is azt teszem, amit nem hoztam a tehetségemmel tudásként, azt megtanulni igyekszem, hiszen nem életkor függvénye az sem,

2024.07.20. elengedtem amibe belenyúltál, s birtokolva a magadénak tartottál, az is lehet, hogy belőlem a tudásom által úgy merítettél, nem tudhattam, mert nem kérdeztél, felettem is úgy intézkedtél, hátha észrevételen marad amit csupán magadért és úgy cselekedtél, hogy önmagadra gondoltál, másokért a feladatod tükreként nem is gondoltál, hát miért tennél, mintha az álmaidat kergetve, azon a szinten már csak egyedül lehetnél, se az alárendeltjeid közé, sem a melletted végleletekig érdekből kitartók mellé nem tehettél, figyelemmel kísértél, hogy lehetőleg annyi pénzt ne teremthessek a szolgáltatásom álal, 14 éven keresztűl, hiszen ugyan mi mással, hogy önmagamnak a segítőjévé ne válhassak, reménykedtél, hátha mégis beállok az általad jól kiokumlált, viszont a valóságban, nemlétező sorodba, miközben, nem figyeltél se a saját, sem a mások, sorsára, elhitted az elméleted, hogy már megint, mint eddig a saját gyakorlatom láthatóan megmutatta, most a történések után, magamra már majd nem találhatok utána, tán megint és sokadszorra és nem esetleg, a saját sorsomra, amit azót már bárki megélhetett, akinek az nem a sajátja, ah az csupán mondvacsinált, bele és rátukmált, másoktól összeollózott, kimásolt, a sajájaként kérkedett azzal, miközben az mások tudását tükrözi, ő általa plagizált, elméletet a jól kitaláltak, annyira jól tálalták, hogy nem látott mást és elhitte és nem a létezését csupán, hanem az elméletét is komolyan vette, hát az is lehet, hogy a sajátjaként mutattta már be, mint a feltaláltják, amit gondolt belőle, leutánozva be is vitte a köztudatba, hiszen számára az mint lehetőség az összes többivel megadatott, amikor kitartóan minden körülmények között, oda ahol elvárták tőle, hűséget bizonyított, amitől tán utána már aludni sem tudott, hiszen azt sem tudta, hogy ennyivel, a tudomása nélkül, miért és kinek tartozott, hát azóta az emberségét vigyázza, eddgi még sikerült a miértet, önmagának megmagyaráznia, ott lapul most amögé bújva, hátha a lelkiismerete azt is hagyja, hátha nem tudódik az sem ki, vagy mondhatja, nem gondolta volna, hogy az nem múlik el magától, hogy neki akkora lehetett a hatása arra, hogy nem akart magyarázkodni, mert érvei nem lettek volna, ah, hátha nem sérül abba bele emberileg, átviszi azon is az akarata, már azt is tudja, ah, az nem törölhető le, sem ki, a felszínen alig, nem jelentősnek látszó, pedig át is gondolhatta volna, tán nemet is mondhatott volna, ami maradt utána, nem egy könnyű, elfelejthető, múlékony, esetleg, tán, hátha,

A julamami védjegy, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre, a Logo Gálosi Ádám József kitűnő alkotása.

Átfordultunk címet adtam a föstésemnek. Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné, szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.20.
Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. évben került a julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemre, a használatát nem engedem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsák tiszteletben.

Mi minden várt akkor rám generációsan, azt így konkrétan még nem tudtam, viszont pontosan tudtam, hogy mit igen és mit nem szabadna megcsinálnom, mert nem voltam arra még az életkorom gyermekként nem volt hiteles, az úgymond felnőttek szerint.

Mondtam volna, ha hagyták volna, hogy mit ne úgy és másképp meg, hogyan lehetne, viszont nem érdekelt az senkit sem, a környezetemben.

A legyintést láttam és azt hallottam, hogy maradjank csendben, mert szerintük túl sokat beszéltem, igen tudom, hogy fölöslegesen, hiszen tán meg sem hallották, hogy mit mondok, csak azt jelezték felém, hogy maradjak csendben.

Írtam a néhány sorból álló rimecskéket, magamért, ha már beszélni nem hagytak, hát legalább a saját örömömre leírtam, az éppen akkori gondolataimat.

Paksról a Hergál Házból,
szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.18. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van a julamami védjegy, a használtatát nem engedtem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsa tiszteletben.

Ah, ami nem a gondolkodó agyadban született meg és nem vagy még felnőve ahhoz emberileg, amit felvállaltál, hát bizony, előfordulhat, hogy a hamisak tudják azokat a hajlított szavakat, vagy akár mondatokat, amivel be lehet vinni, kit hogyan és szinten lehet bevinni, a kerengetőkbe.

Úgy néz ki, ha nem találják meg a kulcsokat, tán túl sokan lesznek ahhoz, hogy még igazuk is lehet, hinnye má, s ezért most bocsánatot is kérek.

Lehet, hogy a túl sok jól kitalált és csupán általunk betartandók, úgy hatnak már sokakra, akiket úgy neveltek, hogy a szülei túl szigorúan várták el, hogy tartsa be a szerintük jól alkalmazható szabályokat és nem láttak más mintákat.

Ah, nekik bizonyára nagyon jól jönne, ha a feltaláltam szerinti tudásomat átadhatnám, számukra. Ki mikor és neki megfelelő fordításom által, magyarról át magyarra, ha más szinten nevelődött és egyéb megszívlelendő hatások nem voltak, amit még a nagyon tapasztaló idejében, magához vehetett volna.

Hiszen azzal, ha a saját még nem gyermek, viszont, még felnőtt sem, szakaszában az életüknek, tapasztalókként és a saját érdekükben magukhoz vehették volna, a saját belső kontrolljuk szerinti határaikat, a hajlításokat felismerve és azt kikerülve, ah, tán be is tartva, élhetnének.

Az önismerettől az önbecsülésig, úgy 20 óra az oktatásomból, tán jól jöhetne, minden családban most, hogy felismerj legalább egy ember, meg tudja különböztetni a hitelestől eltérőt és segíthetné a családtagjait.

Ah, aki megtanulta, hol van a racionális és a motiváló oldala szerint a saját maga szerinti, jó útja, vagy úgy is mondom, a belső kontrollja jelzését felismeri, alapot kaphat azon az úton, ahol emberileg biztonságban lehet.

Pénzhez tartozó hivatásukat gyakorlóknak szolgáltattam és utána megjött, a hamis sms, mondjuk számukra is lehetne figyelmeztető jelzés, a családtagjaimnak már hívás is érkezett. Úgy mutatkozott be, hogy a létező bankból hívta, telefonos egyeztetésre, az életbiztosításnak a létéről kérdezgettek engem néhányszor, nem érvényes kérdésekkel, régebbi dolgokra utaltak, ah.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.05.25. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, az értőként igényeseknek oktatom, ahova még lehet, ahol még fontosnak tartják és önmaguk felé emberileg teljesítenének, akiknek a belső kontrolljuk a saját idejükben jelez, számukra az egészséges belső egyensúlyuk.

Megelőzésként összefüggésében oktatom a feltaláltamat, közben, vagy amikor a sorsukban odáig elértek, megszólal önmagukért, mint a saját lelkiismeretük, még mielőtt a sorsukban megjelennének a fékek.

Hiszen eljutottak oda, hogy hiába minden, emberesedés nélkül, nem tudják megtartani azt, ami, sem a sorsukban, se a generációs feladataikban, nincs számukra feladatként benne.

Hiába vették el a lehetőségeket, anélkül, hogy a többiek tudtak volna róla, tán csupán egy időre, szállt el a lehetőségük, ha közben is tették a dolgukat, akkor is kitartottak a munkájukban, ha nem volt abban sikerélményük akkor éppen, a gyakorlati tapasztalatom szerint, nem végleg szállt el a lehetőségünk, hiszen naponta fejlődünk, mivel gondolkodva élünk.

Bevonzák a hasonlókat, ők, akik kitartottak a nehezekben, ha néha meg is inogtak, a könnyebb megoldásokat keresték, viszatértek oda, ahol gondolkodva élnek tovább és az emberi méltóságukat megtartó erőt ad, ha a nehézhez visszatérnek, mert a megoldások szerintem ott vannak.

Nem választják, a csupán számukra látható lehetőségek közül azt ami, a számukra még nem megérdemelt jólétbe kerülve, csupán a punnyadást hozza, azt megszokva, elhiszik magukról, hogy különbek másoknál, hiszen mindenük van amit akarnak. Abba aztán könnyen bele is punnyadnak, elvesznek, adni születtek és nem adnak, úgy hát a külsejükre rakódik, a nem nekik szánt jóléttől, a túlzásoktól kikerekednek.

Hát hiába minden magyarázkodás, hiszen a mások által elértektől, a lemásoltak által, a hitelestől eltárő, tán bejönnek a látszatára építettek, egy számukra kitalált mesében élnek, a nem nekik szánt jóléttől nem fejlődtek, az őszintéket elkerülve éltek, így életszerű tükröt nem láttak.

Erősnek mutatkozni már nem lehet, nem az elvárásaikat igazolják az érvek, hiába erőlködnek, megtartaniuk azt nem lehet, mivel se alapja, sem tapasztalt tudás ahhoz nincsen, esetleg a mások leutánzása is okafogyott lett, hát visszarendeződik minden a helyére kerül.

Meg sem tudják tagadni önmagukat, a saját kultúrájuk erősebb a felvett, leutánzott, behelyettesítettekben nincsenek számukra energiák, mert azt nem ők alkották, nincs benne a lenyomata se az energiájuknak, sem a munkájuknak, se nem a hivatástudatuk hozta létre azt.

Nem lehet megtartani azon a szinten, ahol a magukénak tudták mindazokat, mivel hiányoznak az alapok, amikben generációkon át, benne van az energiája mindazoknak, akik a sajátjaiknak teremtették azokat meg, nem gondoltak arra, hogy lesz valaki aki, minden tovább nélkül, meg sem fizette, csupán a magáénak gondolja.

Ah, ha nem illi az oda, magától rendeződik vissza, hozza felszínre közben mindazt, amit egy ideig lefedve tartottak, amikor ott az ideje felszínre jön az.

Tisztelet és az ahhoz meglévő tudás, se emberileg a maga fölött felvállalt feladathoz való érettség nélkül, most már nem megy, az elmélet kevés, az ahhoz adott, gyakorlati tapasztalatokból állnak össze, szerintem.

Az is különböző, kinél mikor van ott annak az ideje, hogy összefüggésében láthassa meg azt, a neki róla szóló egyet, azután ahhoz megint és újra jönnek és válnak, működőképessé az évek alatt érvek, ezt sem kikerülni, se felgyorsítani, hitelesen megtartani, életszerűen működésbe hozni, szerintem, nem lehet.

Az oktatásom az önismerettől az önbecsülésig szól, a gondolkodó emberek számára van, mint lehetőség, a telefonom kihangosításával, jó minőségben hallhatják ahogy oktatom, a hangomban ott vannak azok, amik éppen számukra lényegesek.

A Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami úgy történik, hogy úgy köszönök el, amikor már átmentek a szavaim, a bejelentkező számára érhetően, közben kontrollják, a személyiségüknek, szintjüknek megfelelő módokon.

A Julamami Magyarosan Agyalósa, az ahogy, emberies jelnyelven mondom, az általam elnevezett módon fogalmazom meg, minden mondatomat, amik bejelentkező sorsáról és az éppen aktuális, generációs feladatairól szólnak.

Hiszen teljesítenie önmagáért, neki magának szükséges, minden érte és a családjáról szól, az egészséges egyensúly miatt, nem választhatók el egymástól. Amikor megtörténnek a leválások, az is megoldás akkor éppen, hiszen aki nem tud alkalmazkodni, annak azt a maga módján és a saját lehetősége és megoldása szerint, szükséges megtanulni.

A családjuk tekintetében, hol az egyikük, hol meg a másikuk teljesít, kinek mi a sorsa és a generációs feladata, akkor szükséges egyiküknek, aki éppen emberileg érett arra, teljesítenie, amikor az még nem halmozódott fel, hogy ne menjen el addig, hogy az már gátolná.

Ha éppen várakoztatva lenne, a saját sorsának a teljesítésében, akkor ismételnie szükséges ahhoz, hogy ki ne mozduljon az egészséges egyensúlyából. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, a saját fejlődésemre, akár napi szinten is kellő időt szánok.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, a tenyérolvasó feltaláltamhoz és annak az oktatásához használom, az oktatásom közben átmegy mindenkinek, érthető lesz, a saját személyiségére szabva, az, hogy mit is jelentenek a szavaim számára, remélem, egyszer már hétköznapinak számító, emberséges nyelven megfogalmazva.

Mindezeket azért alkalmazom, hogy amikor lesz rá, kitűnő üzletember vevő, akkortól már, a sorsomat és generációs feladataimat teljesítettem, hogy helyén legyen az önbecsülésem és biztosítani tudjam, az elért szintemnek megfelelő, jó minőségű életemet.

Amikor szükséges, többféle módon és szintre, átfordítom, hétköznapi magyarról, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvre, úgy, hogy ott, akkor megérti, aki az oktatásomon jelen van és hallja azt is tőlem, hogy mit és miért, úgy fogalmaztam meg.

Julamami Magyarosan Agyalósa, az egy anyanyelvet beszélő gondolkodóknak, a Magyarról a magyarosra átfordítani, szerintem azt jelenti, amit a feltaláltam, a hivatásom gyakorlása közben, önmagam szerint fedeztem fel. Azt, hogy nem csupán szintkülönbségek vannak az emberek sorsaiban, azon belül is nagyon sok összetevőből áll.

Minden tenyér rajzolta, térképe, lelkes, szíves énje, személyisége, más, különböző időbnen és másképp történik.

Jól szeretném érezni magamat a hazánkban és a születési helyemen Pakson, ahol lakom, többünknek, a generációs házában, ide születve, itt a helyünk, a talpunk alatti földet, az előzők adták át nekünk. Nem bonthatjuk meg azt, hiszen hova lenne az elődeink életének az általuk munkával, alkotással megteremtett gyümölcse, ha nem becsülnénk meg azt, amit tőlük kaptunk.

Ide születtünk, itt a helyünk, ezt a földet erősítjük a jóval és széppel, mert a sok nehezítettben is, ha éppen, megtaláltuk és az lehetőségnek tűnt és nem voltunk várakoztatva éppen, pénzt tudtunk teremteni a kiadásainkhoz.

Megdolgoztunk érte, ismerjük a munkánk becsületét, ha nem becsülnénk meg azt, amit az elődeink ide teremtettek, önmagunkat sem becsülhetnénk meg kellőképpen.

Gondolkodó emberekként, mint a saját bevételünket, tudtuk magunkénak, a munkánkból, hivatásunk által, az alkotásunk által, ki miben, hogyan, hiszen mint a saját hazánkat, a magunkénak is tudhatjuk.

Ezt így hagyták hátra nekünk generációsan, hát araszoltunk, nem kapkodtunk, nem ártottunk, se nem bántottunk, menet közben, magunkra is megtanulunk jól vigyázni, emberesedünk.

Nem gondoltam volna, hogy 2024.05.06.csupán 85.200 forint lesz meg némi még apróbb pénz, amit nyugdíjamnak nettóból szánnak, hiszen azt modják, a számításuk szerint, nekem nincs meg a ledolgozott 40 évem.

Szerintem, a reményhez nekem már nincs annyi várakoztatásra szánt időm, na meg nem rólam szól az sem, nincs egyes ember, csupán sablonok, vagy belefér vagy nem.

Amikor a szavak, mondatok, kidejezések és mindenkor változtatva lettek, szerintem, addig forgatták, amíg nekik igazolva lettek, hogy a döntéseik helyesek.

Változtatva, úja és megint, úgy teljesítsem szerintük éljek, hogy nekem nem oldja meg, a hiányzó éveimet, már pótolhatnák, azt, az azóta nyugdíjasként ledolgozott éveimből, viszont az rólam is szólna, nem okoznak gondot maguknak, hát letudva.

Így, hát szedem a lábaimat, az okatásom és a Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatásomért megérkeznek, Pakson találkozunk, egy megbeszélt helyszínen és időben történik az oktatásom.

Az emberi méltóságom megtartásáért és az elért emberi és a tudásomnak megfelelő szintemet megtartva, a feltaláltamból lett oktatási módomat, a szintjének a megmaradása és a lehetséges frissen tartása mellett, az önmagam fejlesztését is biztosítani tudjam.

Bizony, bizony, számomra nagyon fontos, hogy a hivatásomat gyakoroljam, most már személyesen is találkozva az emberekkel és azzal párhuzamosan, a bejelentkezővel megbeszélt időpontban a, heringesa1@gmail.com által átküldött tenyérfotókat leolvasom. A +36302470589 telefonom kihangosításával,jól hallhatóan, történik a szolgáltatásom.

Mindennek megkérik az árát, amire futja, a bevételemből arra költök, szigorúan betartom azt ami számomra fontos, a tartásom és az emberséges méltóságomnak a megtartása.

Nem fogadom el a szívességeket, magam kontrollálok mindent, amit megalkottam, hogy hol tartok, mennyi az ami azt mutatja, hogy lehetséges az számomra, a saját hazánkban, 42 évesen kezdtem hozzá, most a 73 évemben vagyok, megyek tovább fejlesztem, amit és ahogy tudom.

Így hát, az eddigiek szerint, amíg élek dolgozom, addig élem a saját életemet, amíg az emberi méltóságomat megtartani igyekszem, tehát dolgozom. Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó vagyok.

S remélem megélem, hogy behivessék az oktatásba, mindazok, akiknek lehetőségük lesz, még időben, megelőzésként, megtanulni tőlem azt és úgy, ahogy az általam átmegy, mert működnek az érveim, s egyenlőre még, nem tanítottam se be, sem meg senkinek, hát csupán én tudom hitelesen oktatni.

Lényeges, hogy hitelesen tudjam a magam számára, fontosként, bizonyosnak tudni, hogy a legnagyobb gátak között is, megcsináltam, be és megtanítottam, ha lesz rá igény, s ha találok, megfizethető szolgáltatót, aki garantálja azt amit nyújt, azt hitelesen biztosítja, a Julamami védjegy számára is.

S megelőzésként alkalmazhatóan, a feltaláltamat, tovább tudják oktatni, akik majd, megtanulják tőlem, megtartva, a szintjüket és akár a hivatásuk mellé vehetik, kialakítják általa, mint a saját belső kontrolljukat, s az érveiknek a hitelességét is képesek lesznek, megtartani, hiszen fejlesztő hatása van.

Addig is, az ingyenes, számomra használható szolgáltatásokkal próbálkozom, amiből már nagyon kevés van, viszont ami használható, a feltaláltam oktatásához alkalmazható, ahhoz minőséget adó, számomra használható, ingyenes lehetőségek nincsenek.

A fizetős lehetőségek díjai, nem az én árkategóriáim, az önbecsülésemért, az aprópénzt, amit a nyugdíjam helyett kapok, abból megélni nem lehet, így hát, a saját hazánkban lévő megoldást, már sok éve keresem, ami számomra jó szolgáltatás lenne, eddig még nem leltem meg.

Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért,
egyéni vállalkozó, szeretettel, a julamami védjegy.

Nagyon sokan tisztelték meg a
generációs házunkat, azzal,
hogy eljöttek, olvassam le a tenyereiket.
A hazánk különböző területeiről és más országokból is érkeztek.

Az első Tenyérelemző elnevezésű, napomtól kezdve,
kiment a létezésem és a tenyérolvasó tehetségem, több országba, nem volt szükségem a hirdetésre.

Megéreztem és meg is fogalmaztak ott nekem, egy nemzetközi táborban, hogy őszintén örülnek az emberek annak, amit a tehetségem által hallanak tőlem, az úgy van. Ami kiegészült azzal, hogy az 1999. évben, egy nemzetközi akadémián, prevenciós végzettségű lettem, kitűnő megajánlott diplomát vehettem át, a Hazánkban.

A következő lett, a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy,
ami által, igyekszem naponta bemutatni, hol tart most 2024. évben az összefüggésében látásom.

Megtartjuk az önbecsülésünket, túl hosszú volt az idő, amíg várakoztunk, mert el akartuk hinni, amit hallottunk.

Természetesnek tartottuk, hogy értünk is szól, az ami történik tíznél is több éve, hiszen ide születtünk, teremtettük a jót és a szépet.

Mindazért, amit ide, a hazánkhoz teremtettünk, tíznél több éve várakozunk, nem várunk mást, csupán azt és úgy, ahogy mi a hazánkhoz adtunk, azt azon a szinten vissza is kapjuk.

A munkánk becsületéért, az emberségünkért, a Hazaszeretetünkért, hiszen, egész életünkben dolgoztunk.

S, ha közben, vagy egy ideig, vállalkozókként, nem volt munkánk, hát nem volt miből fizetnünk sem, ami már látszik a nyugdíjamon 2024.évben, 85.200 és némi még apróbb.

Annyi mindent mondtak, nagyon tudták, hogyan fogalmazzanak, el is hittük gondolom sokan.

Ah, amikor látták, hogy sokan vagyunk, akik bár dolgoztunk és mégsem értük el a 40. igazolható évet, elhittük, hogy majd beszámítják a gyermekeink számát és adnak érte éveket, elhittük mint a mesét. S mivel túl sok volt a várakoztatási idő, gondolták elfelejtjük amit tán, megoldásnak mondtak és nem kaptak visszajelzéseket, mert várakoztattak.

Aztán, mivel, magam igyekeztem megoldani a dolgaimat, amikor nem volt munkám, bizakodva vállalkozásra adtam a fejem, így jutottam el idáig, hogy kockáztattam, mert tudni akartam, hogy lesz nyugdíjam.

Most meg nézek ki a fejemből, jól megjártam, nincs igazolható 40 évem a nyugdíjamhoz, na meg nettógól lett kiszámolva, az is jól jönne, ha egyáltalán szeretnék megoldani, már sokan vagyunk hasonlóképpen. A saját hazánkban ahova teremtettünk a munkánk, hivatásunk által, nem vagyunk ellátva annyi nyugdíjjal, amiből meg tudnánk élni.

Gondolom, ha akarnák, hát azt is bele tudnák számolni, a már nyugdíjasként eddig betöltött, a hivatásomat gyakorló éveimet, hiszen, amióta nyugdíjas vagyok is gyakorlom a hivatásomat.

Mindannyian itt akarjuk a hazánkban megélni, hogy nem maradunk ki a jókból és szépekből, mi sem, akik nem értük el a 40 munkával, hivatással, igazolható évünket, kapjuk meg azt, amit bele és hozzá adtunk, a szülőhelyünkhöz, tehát, mindazt a szépet és jót, a Hazánkhoz is teremtettük.

Nincs kedvünk, sem az életkorunk szerint időnk, hogy arra várjunk, lassan nem tudhatunk magunkénak semmit, amiért dolgoztunk életünk során, átnevezték, vagy más formája van már annak.

Ah, tán máshova lettünk besorolva és nem is tudunk róla, az emberies feltalálók nem ugyanoda vannak tán sorolva, pályázni sem tudunk, vagy már sehova se tartozunk, hiszen 70 éven túl vagyunk.

Nem valószínű, hogy ismeri a kultúránknak az apró tisztelhető fontos és lényeges részleteit, mivel az egészséges körforgás miatt, aki a saját szintjét elérte és a munkájával a munka becsületét felismerte, nem bánik úgy azokkal, akik számára az alapokat adták, a munkájukkal, hivatásukkal, a szakmai tudásukkal, úgy viselkedik, mint az Isten adta Nép egyik tagja, snem úgy, hogy a családján belül, oda ahova az való és megjárna, még az oda megjáró tiszteletet sem adja.

Azzal nem gondoltak, hogy addig megyünk, amíg megtaláljuk a megoldásainkat, hiszen nincs másunk, mint a Hazánk, az önbecsülésünk, az emberségünk és a tudásunk, na meg a hitelességünk.

Tán, azt gondolják, hogy hallgatunk, csendben, a kiszolgáltatottságunk miatt, elvándorlunk, ha a saját Hazánkban, az önmagunknak megjáró tisztelet alapban, nem kapjuk meg.

Most 2024. májusában, a saját önbecsülésünkért és ha van még, az emberi jogainkat is a magunk módján, meg akarjuk védeni, keressük hozzá a lehetőségeinket.

Hát, a hozzáértő emberségesek, intézzék úgy, hogy az önbecsülésünkről, az emberi tartásunkról, mi magunk is gondoskodni tudjunk, mert anélkül nem tudjuk megoldani.

Azzal is, hogy az árak magasságának, nem megfelelő összegű nyugdíjunkhoz, annyi pénzt tudjunk egyéni vállalkozókként teremteni, hogy a saját eltartásunkról gondoskodni tudjunk, jól kitalált módja ez, a kiüresítő várakoztatásnak, hiszen előbb vagy utóbb majd csak belefáradunk.

Nem bízunk már szinte semmiben amit felettünk döntenek, hiszen valaki kitalál valamit megint és az megint nem értünk szól és az nem hozna jót nekünk, nem az egyes emberhez igazodik.

Hirtelen felbukkanva, nem ad az emberségével sem a hozzáértésével garanciát számunkra, a fokozatossággal lehetne, bizonyítani és arról szinte azonnal kommunikálni, mert az biztosítja a sorsukért aggódókat, hogy meg tudják-e tartani azt ami még megmaradt, ahhoz hiteles igazolásra van szüksége, az Isten adta Népnek, a Hazánknak, mert szerintem, a Nép maga a Haza.

Ha nem tudjuk megtartani azt, amit ide teremtettünk és ha elfogyott minden, amit az öregségünkre spóroltunk, pedig azt mint szerető szülők, már, hátra szerettük volna hagyni, a következőknek, akkor már, nincs mit örököljenek, hát ők is hiányt szenvednek. Az emberi méltóságunk nem engedi ezt meg, a tartásunkat megőrizzük, a tudásunkat át szeretnénk adni, hogy másoknak is legyen meg a rálátásra, az összefüggésében látása, a velükvaló történésekre.

Tán csak nem azt is, tőlünk várják el, hogy akár naponta legyünk tisztában mindennel, mert annak a nemtudása nem mentesít, azt a, akkor sem, amikor azt, nagyon gyakran változtatják, hogy az igazságukat igazolják azzal is, megmondták, leírták, hát látható az, nincs mit reklamálni.

Ahhoz, hogy tisztában legyen a vezető az emberek véleményével, szükséges lenne arra a tudásra, amit feltaláltam, emberismeretnek neveztem el, az egyik szintjét, amire építem és szinte naponta fejlesztem fel, a hétköznapi életünknek a megértéséhez.

Na nem úgy, mint egy tolmács, leginkább csupán lefordítom azt, amit a tenyereikből leolvashattam a 30. év hivatásomat tapasztaló időszakában eddig és nem állok meg, megyek tovább. Tehát ebből ha felvállalná valaki értően, a megvételéről dönteni képesek közül, még szakma is lehetne és a gyermekeiknek a közösségbe is járása mellett, vagy a szüleiről való gondoskodás mellett, is működhetne, jó időbeosztással, pénzt hozna a konyhájára, s a gyermekeinek a megőrzését nem kellene másra bízza, inkább nevelődhetnének általa.

Már látszik, hogy úgy gondolják, hogy amiért ide a Hazánkba születtünk és bele teremtettünk, a kényelmük szerinti, túl gyakori megváltoztatott döntések miatt, abban nekünk, napi szinten frissen felkészülteknek, kellene lennünk, ennyi nyugdíjból az nem megy nekünk, viszont azon vagyunk, szorgalmasan, tájékozódni igyekszünk. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésrt ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évtől a julamami védjegy.

Az életünket végig dolgozva, a jól megérdemelt pihenésünk helyett, egy másik kultúra szerint, minden újat és átnevezettet, meg kellene tanulnunk értelmezni és az azok szerint, be is kellene tartanunk.

Prevenciósként gondolkodom, ha nem jelezte számunkra senki sem, hogy nem a magyar kultúránk, se nem az anyanyelvünk szerinti megfogalmazásban történik a győzelmük után, kint maradtunk. Azt a, akkor lehet, hogy nem kaptunk esélyt semmire, ha nincsenek fordítók számunkra, ahhoz a kultúrához, a valóságnak megfelelően értelmezni nem tudjuk.

Nem gondoltuk volna, hogy át lesz nevezve minden, amibe bele születtünk és ahogy nevelkedtünk, ahova mi magunk az ide született Nép teremtettünk, mert ez Hazánk nekünk, azt a.

Az nem érvényes, a győzelmük után már ránk és nincs helyette másik, ami a sajátunk lenne, a saját Hazánkban, az itt nevelkedő, gyermekekért, ami rólunk is szólna, az ide teremtő és itt maradó korosodókért, akik ide teremtettünk.

Az, hogy meddig dolgozhatunk, s mikortól kezdve veszik át a felelősségét, annak, hogy itt élünk és tudatosodik bennük, hogy mi akkor is itt voltunk, belőlünk lett a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik ismerjük a munkának a becsületét.

Feltételeztük, hogy talán, reménykedhetünk, hogy lesz nyugdíjemelésünk, na hiszen, akkor úgy éreztük, tiszteltek, mint ide született, az életüket itt ledolgozó embereket, akkor még védett korúak lehettünk.

Amit megszabtak számunkra, a saját kultúrájuk, gondolkodásuk, neveltetésük szerint, abban éljünk és oldjuk meg, amikor, ami a jóban és szépben történik az nem rólunk szól. Tán, ahhoz szükséges lenne, pontosan tudnunk, ismernünk, azt a kultúrát is, amiért, aki a döntéseket hozza, ránk hárítja a felelősséget.

Már azt sem tudjuk, van-e jogunk bármihez, amit ide a saját Hazánkba teremtettünk, persze az árak és a ránk rakott, nem rólunk szóló felelősséget éljük. A számunkra nem kedvező döntéseik vannak csupán, nem ismerik a hétköznapi valóságot, van ahova az nem hat, nem életszerűek, ahogy az látszik, a számokhoz igazítottak.

Sem, nem adnak egészséges közösségi élettereket azok, amikben, nem a saját kultúránknak megfelelő szabályok szerint élünk, se az egyéni szabadságunk léte, nem ismert számunkra, szinte naponta, megszabják át az életminőségünket.

Tán arra számítanak, hogy nem ússzuk meg és a hirtelen változtatások következtében, kiüresedünk, leépülünk, átlátszik ám, hogy azon vannak, mi módon tudnának, hiteltelenné tenni bennünket, miközben azzal önmagukat minősítik alaposan le.

Mert, akár naponta többször is változtatnak, tán remélve azt, hogy azt, a sokat, már elviselni úgy sem tudjuk, hát megoldjuk helyettük, hiszen, azáltal is fejlődünk.

Nem tudom, van-e magas szinten végzett, a gyakorlati életben is tapasztalt szakember, a Hazánkban, aki naponta, sok éven keresztül, a gyakorlatban sokat tapasztaltan lett hitelesítve, az emberek által.

Aki fel tudná vállalni, a Hazákban a jóra és szépre várakozókként, hol tart most az egészséges egyensúlyunk, hol vannak az emberséges határaink, hogy megmaradjon az emberi méltóságunk.

Az önbecsülésüket meddig és meg tudjuk-e tartani, hol tartanak most, felmérik-e naponta, az emberektől elvárható tűréshatárt, felismerik-e, az itt élő embereknek, az elviselhetőségnek a határait.

Várakoztam 14 évig, most eljutottam oda, hogy lehetne utánozni, megélni mindazt amit én átéltem, a tehetségemnek, az emberséges formája mellett.

Amit a Tenyérolvasáskor és az oktatásomkor, egyenesnek mondok, az egyes emberre vonatkozik, mindenkinél más.

Az egyes ember, személyiségnek a belső kontrolljának az ereje attól függ, hogy mit hozott a tehetségének, mit hagyott meg a családja a számára, generációs feladatnak.

Mit hozott a saját sorsában, a következőnek, mint követendő alapnak, mennyit tud az egyenestől el nem térve megoldani, mint a saját sorsát teljesítő ember.

Vagy mit talált meg, még saját feladatának és feltalálta-e azt, amit a tehetségével hozott, mint teljesítendő, emberileg érettként, számára már, teljesíthető feladatot.

A feltaláltamnak a hitelességét, a tömegnek számító emberekből, az engem megtisztelő emberek, sokan, bebizonyították, személyes találkozásunk által és ha az online világa által, vették igénybe az oktatásomat.

Az oktatásomat, a saját tudásuk mellé, eszközként vették, hasznukra van, a tudásukat kiegészítette az, akkor életszerűvé vált. S azzal, ahogy azóta élnek, amióta hasznukra tudták fordítani, azt a tudást, már elértek oda, ahova.

Mindaz, amiből akkor amikor megtanulták, átvették a számukra hasznossá váló tudást, annak megfelelően, annyit meríthettek belőle, amire akkor képesek voltak.

Vannak akik a jólétüket elérve, meg vannak azzal elégedve, nem változnának és ahhoz ragaszkodnak, közben megváltozik körülöttük minden, azt meg észre sem veszik, a tapasztalatom az, hogy csupán addig, amíg rés nem kerül bele, mert akkor csak a fejükből nézhetnek kifele, nem naprakészek arra, amit akkor látnak majd meg.

Az emberismeret, egy életre szóló, napi szinten fejlesztésre utaló folyamat, nem áll meg, nem tart szünetet. Úgy hát, szükséges ahhoz a jól felkészültek sokasága, akit a helyére tesz, az a tudás, a szakmájában is, hogy az egyenes, az a személyükre szóló egyenes.

Nem lehet sablonba rakni az embereket, mert előbb – utóbb, a sablon emberesedik azáltal.

Az elért szintek, az emberies szint, az amit a tehetségemből adódóan, az emberségemmel segítőként, a hivatásommá lett, 1999. évtől, van ahhoz megfelelő diplomám.

A pénznek a szintjeit nem ismerem, nem volt szükséges megtanulnom, mert nem volt belőle annyi, hogy befektetni valóm lenne.

Ha megelőzőként, fel tudtam volna készülni arra, amiben most vergődünk, ah, nem ezt érdemelve, akkor, megtanultam volna időben, felnőni, ahhoz, hogy rájuk szóljak, akkor rögtön, amikor az egyenestől eltérésüket, észleltem.

Ha nem kapja meg a hiteles, életszerűvé tehető tudást, a megbecsülést és a lehetőségeket ahhoz, hogy oktatni, nevelni tudjunk általa, akkor az már véglegesnek látszik. Pedig olyan nincs is, hogy végleges, vagy vége van valaminek, mert ami a végének látszik, az személyemre vonatkoztatva, Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev, mint az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásom, szerintem, a következő számomra elérhető, szintnek a kezdete.

Tömeg várakozott és folyamatosan érkeztek, 1994. évben, a Hazánkban megrendezett helyen, egy nemzetközi táborban, ott olvastam le a tenyereiket, az engem megtisztelőknek. Média is volt, a helyszínen több országból, az ott jelen lévők által, miután leolvastam a tenyereiket, általuk hitelesítve ment ki, a híre a tehetségemnek, azokba az országokba ahonnan oda érkeztek.

Nem volt szükségem hirdetésre, mert a következő naptól, érkeztek hozzám, annyian, hogy az tömegnek számít, akik megtiszteltek az érkezésükkel.

Azonnali sikert éltem meg, amivel együtt járt és nagyon sok gondot okozott, az egész családomnak, a nagyfokú, helyi irigységnek a megnövekedése.

Megtanultam mit, miért, hogyan tudom úgy megoldani, hogy a családom is tudjon, a közös generációs házunkban, a nagyon sok ember érkezésével együtt élni.

Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó hatásáért, az arra már igényes emberek, más országokból is, újra meg újra eljöttek.

A bejelentkezésüknél, megkérdeztem, mennyit éltek már meg, abból amit a Tenyérolvasásom által hallottak tőlem, ki évente, mások meg később élték át.

Leginkább, pár év elteltével, amikor az általam elmondottakat, már megélték, 80 százalékban, ehhez ragaszkodtam, aztán, a Tenyérolvasásomnak a hatásáért újra megérkeztek.

Mindazt, a tehetségemből lett hivatásomért, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasásnak, a számukra azonnal átérezhető, hiteles, minőségéért.

S később, amikor ott volt az ideje annak, a sorsukban, a belső kontrolljuk szerinti, saját gondolkodókként döntésük okán, több mindenféle történéseiknek, a hitelesítő hatásaiért.

S amikor már emberileg elég érett lettem, meg és feltaláltam, egy nap alatt, egy számomra teljes ritmusban, oktathatóra megrajzoltam.

Az ujjak végétől, a könyökig érő rajzolatokból, a sorsokat leolvastam és a minden embernek más és mást mutató generációs feladatait is felsoroltam.

Tömegnek számít, amennyi ember megtiszteltek az érkezésükkel és elém nyújtották, a
nyitott tenyereiket, amit a feltaláltammal, már összefüggésében olvasom le.

Itthon, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, táborokban, találkoztam nagyon sok emberrel. S azon kívül, mások által megszervezett helyeken, előadásokat tartottam, több városban. Neves, turistákat fogadó, szórakoztató helyeken, más országokból, gyakran, több busszal is érkezőknek szolgáltattam, tolmács általi fordítással.

Tartást adott emberileg, idő közben, megtanultam a toleranciát, hétköznapi szinten megélni, ahogy, a tudásom érett, ahhoz egy időben, párhuzamosan az alázatot is gyakorolni.

A rajzos oktatásom és az ahhoz megfelelő alázat, adta, a velem szemben, egykor nyitott tenyereikkel ülő, emberek által visszajelzettek, adták azt, hogy együtt örültem velük.

Azon, sikereknek a gyakoriságát, nem vettem úgy, mintha azt, csak magamnak köszönhettem volna, hát lett mindenért, állandósuló, tartást biztosító, ajándék érzetem, Hazaszerető lett belőlem.

Személyesen már nem találkozunk, viszont 2009. év óta, a személyes találkozásokkal, párhuzamosan az online világnak is szolgáltattam, most azt folytatom a következőkben tájékoztatom, hogy most a 2024. évben, mi módon, gyakorlom a hivatásom.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy.
https://julamami.com, a tájékozódásához.
heringesa1@gmail.com, az üzenetváltásokhoz,
Tenyérolvasáshoz és annak,
a saját feltaláltamat, általam történő oktatásomhoz.
+36302470589 telefonom, ami által tájékoztatom.
Hétköznapon 10.00 és 12.00 óráig várom, a hívásokat.
Szombaton 10.00 és 12.00 óra között veszem fel a telefonomat.

Ha a 60 perc lejárt, nem jelenti azt, hogy befejezetlenül hagyom a tenyere leolvasását, amit látok mindent leolvasok, hiszen előre megbeszéljük azt. az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásomnak a díja: 21.000.-Ft/Fő.

A 20 órás Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatásom, díja: 300.000.-Ft/Fő.2023. decemberében.

Tisztelettel tudom ajánlani, azt amit mástól nem tud megtanulni.
Apró és lényeges részletekre is kitérő, Tenyérolvasást vesz igénybe. Ha emberileg, már van, a sorsának megismerésére igénye.

A saját sorsának gyakorlásához és a generációs feladatainak a megismeréséig, az összefüggésében látáshoz fog eljutni.

Kinek mennyire van szüksége, hogy megértse, emberileg a saját sorsához felnőni, a tolerancia megtanulása nélkül, nehéz lenne. Ahogy fejlődik az oktatásomkor, a Tenyérfotók leolvasása által, a részletes tudást is veszi magához, a saját életritmusának megfelelően.

Úgy kerülnek a helyére az addigi megélései, a lelkes és a szíves énje szerint, szintet lépve, motiválóként, gondolkodva kezd élni.

Rájön menet közben, nincs még készen, valaminek a vége, az egy róla szóló, másik szintjének a kezdete.

Az élete ritmusa, a saját sorsának, az egyensúlyban maradásával, az egészséges körforgásához való alkalmazkodni tudásával, az önismerete által, valósul meg.

A részletek meg és átbeszéléséhez, amikor a Tenyérolvasás közben, a lelkiismerete által, a belső kontrollja segítségével, át is éli, igazolva érzi, összefüggésében látja.

Mindazt, ami a sorsában addig már megvolt, az oktatásomnak a menete közben, azokat vissza is igazolja, az átélései által a sorsa.

Ahol, a Tenyérolvasásomhoz, heringesa1@gmail.com, által, számomra átküldött tenyérfotókat,
kinagyítva látom, s a fotóknak megfelelően, hitelesen,
megtörténik a Tenyérolvasásom.

A +36302470589 kihangosított, egyszerű telefonom által történik az oktatásom is.
Pakson a Hergál Házból. Szeretettel, a julamami védjegy.

A szolgáltatásom elvégzésénél elköszönésként, ha megengedi, mondok néhány mondatot.
A tiszteletdíjam: 21.000.-Ft, arra kérem, hogy másnap átutalja azt át számomra.
A megjegyzésbe, Heringes Árpádné ev. kerüljön.

Mivel az életkorom nem visszafelé számol, most jutottam el oda, hogy fel tudom vállalni.

Felzárkóztatásnak neveztem el, mindenkinek más a sorsa, önmagához képest, igyekszik fel a saját szintjére, amikor már elérte, onnan indulhat el, a következő szintjére.

Nem várakozik, nem üresedik a saját szintje alá, napi szinten, teszi a dolgát, a saját sorsának, generációs feladtának megfelelően, nem punnyad, inkább, a saját fejlődésével is törődik.

Mind a két tenyeret leolvasom összefüggésében oktatom.

Két érintett szülőnek és a gyermekének szánom, azt a 20 órát, amire beérett a tudásom.

Nagyon nagy a sok éves, napi gyakorlatban a tapasztalatom, a tehetségem adta, a kezdetét ennek, amiből lett a hivatásommá, fokozatosan, lépésről – lépésre, önmagamért is felelősen haladtam.

Több mindent éltem meg, párhuzamosan törlesztettem, amit az elődeink nem tudtak megoldani, a megcsináltam szót, mivel volt miért, sokszor tudtam közben, kimondani. Csupán tettem a dolgomat, addigra már otthon voltam a saját sorsomban, az aprócska sikerélményeim sora, ami, egy idő után, össze adódott és adta a tudásomat.

Mára már, tömegnek számít, akikkel, szinte naponta találkoztam, viszont, inkább, egyenként ültek az emberek, velem szemben. Megtiszteltek és megadtuk egymásnak a tiszteletet, amikor megérkeztek, leültek velem szemben és kinyitották, oda nyújtották, a Tenyérolvasáshoz, mind a két tenyerüket.

Csoportokat oktattam, egy oktatási központban, a nagy faluban. Volt ahova, meghívásra érkeztem és nagy létszámú hallgatósággal, tömegeknek számító sokasággal és sokféle, más és más kultúrájú, végzettségű, szintű, emberekkel is találkozhattam.

29 év telt el azóta, most is még, szinte napi gyakorlatom, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Mivel átmegy rajtam, minden kívülről hozott, a szolgáltatásom által, hát nem mondhatja senki, hogy ha nem tudja, hát oktatja.

Frissen tart az írás, a festés, viszont ha nem vitte ki kellőképpen, azokat az energiáimat, amik összejöttek, a saját szintemen, az összetett tudásom által, fejlesztem tovább, az oktatási formáját, a feltaláltamnak.

Mivel átélem a saját életemben, a saját elért szintemnek megfelelően, a szintváltások szükségességét, hát tudom, mit jelent, amikor nem tudják kivinni, a tehetségesek, az intelligensek, a gondolkodókként élők, mert még nem érettek emberileg arra.

Nincs ott az ideje, hogy feltaláljanak, a szakmájuk, tehetségük által valamit, amit az Isten csak nekik szánt, hát megszenvedik, keresik a megoldásokat. Ugyan, hogyan tudják levezetni, mindazt az összegyűlt energiát, ami arra tornyosult bennük, hogy feltaláljanak. A saját Hazájukban maradva, annak is és a benne élőknek is a hasznára legyen az, a többlet, amit bele tudnak teremteni általa, a közösbe, amitől fejlődik a Hazánk.

Egy Haza ez csak egy, ha már megjött hozzá az eszed, szoktam mondani az oktatásom közben, az azt jelenti, abban az élethelyzetében, hogy önmaga szerint, jól, meg tudja oldani.

A csapdahelyzetek sokasága lebeg, rebeg, körülöttük, hátha becsaphatja őket és bele csalhatja, a csapdák egyikébe, ha nem jön felszínre az időben, az egész családra hatással lehet, a nem odaillő helyzet.

Az életkorom, s a tengernyi hétköznapi élettapasztalatom, megóv mindenféle, könnyebb megoldásoktól, mint, az őszinte, mindannyiunkat, akik már az életkoruk szerint, megéltünk sok mindent, ismétlésekben is.

Így hát, a saját megtapasztalásunkkal, bennünk vannak, a belső kontrollunk féle, figyelmeztető, felismerhető hatású fékek. Nincs fölösleges időnk, se pocsékba menő a várakoztatások, nem tesznek jót az egészséges egyensúlynak, senkinél sem.

Legfeljebb nem beszélnek róla, az elismert szakemberek, velem meg miért vennék fel a kapcsolatot, hiszen ők jól menőként, éli meg a sikereiket.

Miért foglalkoznának azzal, hogy van itt a saját Hazánkban, egy feltaláló, a nehézben araszoló, emberséges. Heringes Árpádné, prevenciós, én, jó magam, aki nem hagyja elkallódni mindazt, inkább, összefüggésében érvekkel oktatom, fejlesztem tovább.

Vagyunk biztosan, nem tudom, kik Ők és hol vannak várakoztatva, hasonlóképpen nem ismételnének, mert tudják, hogy fölösleges lenne, nem old az meg semmit sem.
Remélem túl sokan nem adták fel, se nem hátráltak ki a hivatásukból, vagy megszeppenve, egy gyenge pillanatukban, a könnyűhöz nem társultak.

Vagy tán, a híresedni vágyókkal, sem a nevesedésükért, nagyon sok pénzért, a lassan tömegesen araszolók, közé, sorba nem álltak.

Értem én, hogy szükséges, a hétköznapi életünkben számunkra meglévő, az Ő napi gyakorlatukból, a túlzók általi könnyűben, a hiányzó nehéz energiákat magukhoz venni.

Mivel a boldogságra vágytak, elfeledkeztek a boldogulásban, a néha szükséges az araszolás, az ismétlés akkor is, ha az nem hozza meg, a jól megérdemelt szintet és a biztonságot nyújtó tudás általi jót, azzal se még.

A semmire várni, az üresedéshez is megszenvedni, mindenki más belső kontrollt és más időben megvalósíthatót, hozott a születésével. A gondolkodó agyunk, a napi sikerélményekre éhesen, nem várakoztatható, mert az nem az egészséges körforgáshoz való.

Azért legalább ennyit jó lenne, ha tudnának, a megelőzésben, nem otthon lévő, se nem jól tájékozott, járatlanként is döntő emberek.

A büntetés az nem azonos a neveléssel, szerintem, nagyon eltérő a magyar kultúrától, akik felvállalták, nem gondolták, hogy csupán azzal, ami valamikor még, lehet, hogy a családjukban, működött, ma már nem tudnak, maradandóan, eredményesen hatni, nem működik.

Mind más sorsot hoztunk, mást törlesztünk generációsan is, teljesíteni lenne szükséges mindannyiunknak. Azt a, hogy ne adjuk tovább, se üresjáratosan, át, a már nem működő megoldásnak, csak tűnőket.

Hiszen, tovább megy és nem tudnak mit kezdeni vele, csak rájuk vetül, terheli mindaz a megoldatlan, őket. S ha nem vállalják fel, viszont látják, tudják, nem működik a régi, mégsem változtatnak, ők is túllépnek rajta.

Feltaláltam valami nagyon jól működő, rajzos megoldást, az intelligensek néhányan már, magukhoz vették, az oktatásom által, a tudásomból, s a számukra átvehetők, naponta, jól működnek az életükben.

S azokról, a hétköznapi életükben, beszélnének, nem maradnának, megoldatlan helyzetek, akik nem tudják az értelemes életüket helyre hozni, vagy a megélhetésüket is, biztosítva élni az életüket.

A megelőzésben történő, önmagukkal való szembesülés, a sorsuk ismerete, a generációs feladataik teljesítése, nélküli módszereknél, nem hallom, se nem látom azt közreadva, igazolva, a jó eredményeket.

A most fontos, mert minden egy időben történik, a múlt, a jelen és az azzal járó teljesítéseknek az életszerűvé igazodása, kinél mennyi idő szükséges, viszont igazolva van, hitelesen.

Szükséges lenne, a racionálishoz társítani, a motiváló énnek, a jó minőségét, eszközökkel, csoportos oktatás lehetőségével, biztosítva, feltaláltamnak, a saját magam szerinti, igazoltan jól működő, hitelesen történő, oktatásom által.
Valakinek fel lenne szükséges vállalni, képviselni, hogy ne maradjon, kezelhetetlen maradványa, több generáción keresztül ártva.

Sokan lehetnek, a ki nem derült, felszínre nem hozott nem kevesek, amiket igyekeznek elmismásolni, hogy ne tudódjon ki, mert nem tudják azt felvállalni.

Azzal is szükséges lenne tisztában lenniük, hogy nem tudnak addig fejlődni, amíg nem szembesültek azzal, ami megigazítaná a belső tartásukat, felerősíthetné az önismeretüket, mert arra szüksége lenne és mindenkinek.

Tiszteletem. Felvállalom, a magam által feltalált, mások által nem ismert, oktatható módon, megélve, átélve, életszerűvé téve, hogy a döntőket tájékoztatni tudjam.

A Megelőzésben találtam meg magam és a feltaláltam is abban van, emberi jelnyelvnek neveztem el, amivel megóvhatnánk, a tiszteltjeinket, szeretteinket is egyaránt, meg lehetne előzni, mindazt, ami már láthatóan a felszínen van.

Ugye nem, tudás nélkül, érvek nélkül döntenek, nem igazolja az sem, ha valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mennyit hátráltatják, még a következő generációkat is.

Nem várhatok tovább, majd csak lesznek, akiknek fontos a családjuk és a tiszteltjeik és értőkként olvassák, heringesa1@gmail.com, +36302470589 által meg tudjuk beszél, tájékoztatni tudom.

Még, akkor is, felelőtlenség, ha van hozzá az életkorból még bőven, ha korosodóként, már nincsen, egyformán várakoztatva lenni, a saját Hazánkban, méltatlan, a szintünk alatt araszolni, nagyon, nagyon, nagyon nehéz.

A legfőbb feladatunk, Anyákként, megtartani az egészséges, lelkes, szíves, motiváló énünket, azt a tartásunkhoz és az emberi méltóságunkhoz igazítjuk. Mint a gondolkodó agyunkhoz igazított, a jó döntéseinket meghozva és azáltal, életszerűen jó mintát mutatva.

Az egészséges egyensúlyukat megtartani, igyekszünk, mindazok által, amik kezdenek, nagyon divatossá lenni, többféle hatás helyett, most inkább egy erősödik fel, amivel azonosulni nem lehet, hiszen nem a sajátunk.

A kitalálóiknak, úgy gondolom, sok pénzt hozó, gondolom a reményeik szerint, a túl könnyen jöttben is biztonságosan, jól megtervezett, arra igényes, sokaság, által felvállalt, tömegeknek tetsző, alaposan és szorgalmasan araszoló, áramlása miatt.

Megint eltelik egy csomó idő fölöslegesen, mert a látszat az nem a valóság, a semmibe araszolni, az meg ugyan mi, ki tudja ezeket így, jó pénzért, hozzáértő tudás nélkül, kitalálni.

Vannak-e érvei, vagy csupán a könnyűben szálldosva, nyugodt, mert nincs felelőssége abban sem, azt a.

Tiszteletem. Hazaszerető lettem, nem szégyen az nekem, hogy alázatossá tett engem, a tudásomnak megfelelően, igyekszem és vagyok toleráns amikor az szükséges. A nagyon sok, engem megtisztelő, a hivatásom gyakorlásának a számukra megfelelő minősége miatt, érkeztek hozzám Paksra, a családunk generációs Hergál Házába, messziről is.

Az embereknek a Tenyérolvasása, következtében, érett be bennem, a Hazaszeretet, a megtapasztalások sokfélesége, mind más sorsot hoztunk a születésünkkel. Egy idő után, már, összefüggésében is megláttam a Tenyérolvasások közben, a sorsképleteiket, ami nem volt azonos másokéval.

Hasonlóságokat viszont, felfedeztem, a hozzám fordulók, családtagjaiknál, akik szintén megtiszteletek a Tenyérolvasásaik, miatt. Azután már, amikor a generációs feladatokat megláthattam és többféle módon voltak, a különböző családoknál, szembesültem vele, hogy a saját felfedezésem az.

Nem tudja azt nélkülem megtanulni más, hiába van tele az internet a videóimmal, többféle módon készített és felrakott, oldalaimmal és megtaláltam azt is ahol eladták oldalanként kínálták, a julamami védjegyes találmányomat, az oktatási anyagomból. Nem tehettem semmit, jeleztem ahova gondoltam, viszont éppen a hivatásom gyakorlását és a saját magam általi, pénzbeni ellátásomat csökkentették azáltal is.

Szükséges ahhoz az, hogy hasonló szinten legyen, aki bejelentkezik az oktatási anyagom, oldalainak a megtanulásáért, emberileg éretten és értően képes azt tanulni, önmagát a helyére tudja tenni a saját életét, a sorsához tudja igazítani. Senki más nem tudja azt, se helyette, sem érte, őt kihagyva belőle, megtenni, mindenki, a maga szintjén és a saját idejében tudja azt megtanulni.

Adni születtünk mindannyian, a hely ahova születtünk, az a szülőhelyünk, a Hazánk, amit ha megismerhettünk, ha nem, bele szükséges teremtenünk, a talaj a talpunk alatt, adjon alapot ahhoz, hogy rólunk is szóljon és egy időben, alapnak is adjuk át generációsan.

A Hazánk rezgése is adja a kirezgésünket, mások és a Világ felé, a hova tartozásunkat közvetíti, tán oda kéne figyelni, hogy ne kelljen az érveink helyett magyarázkodni. Felismertük-e, kontrolláltuk-e azt, hogy mivel azonosulunk, mert sokan adnak még, a csak látszatra, huppannak bele, a jól kitálalt, az üresítőkbe, aztán már csupán kerengetve.

A valahova tartozásunk okán, a döntésünk előtt, egy beszélgetés által, átéreztük-e, van-e ott, ami rólunk is szól, vagy csupán őket erősítenénk azáltal. A felvállaltjához, megfelelően emberséges-e, van-e ahhoz elég tudása, tudnunk szükséges, mi az, amit felvállalunk, ahova tartozónak érezhetjük magunkat.

Ki az, aki számunkra hiteles tudással rendelkezik, van-e, az életminőségéhez, hozzáadott embersége, a gyakorlati élete társul-e, a tanult tudásával még egyetért-e, tán napi saját mérleget csinál-e.

Amikor szükséges, önmagát is fejleszti-e, alázatot gyakorolni tud-e, a tolerancia jól működésének a lehetőségét az élethelyezetekben, felismeri-e, gyakorolja-e, ott és oda ahol az, éppen akkor, jól megérdemelten jól jöhetne. Felismerte-e, hogy mennyire fontos lenne tudnia, mi adja, az emberséges tartását, a tudásával járó, emberileg elért szintjét.

A születésünktől folyamatosan, hozzánk adott, lehetőségek sorát megélve, teljesítve, az adni tudást, ami által megéljük a saját sorsunkat és generációs feladatainkat. Mindazt, az emberséges tudást, ami a kirezgést adja, ami, mások által érezhető, tisztelhető, mert, önmagunkért is teljesített, saját szintünket adja, s nem téveszthető össze másokéval.

A munka becsületét is átéltem, sok minden adatott meg, csupán pénzbeni tartalékom nem lett, láthattam jó és különböző emberséges mintákat, akik betartották az ígéreteiket, az egyszerűség, nagyszerűségét felismertem, sok mindenben, hiszen magam is abban éltem és élek azóta is.

Tiszteletem, mindazoknak, akik megtiszteltek és megérkeztek, akkor még személyesen, s elfogadták, hogy azóta már, az internet és a telefonom által, történik, a Tenyérolvasásom, oktatásom. Köszönöm a megértésüket.

A tehetségemből lett hivatásom okán, tiszteltek meg, s a szolgálatásom, vagy oktatásom, miatt időztek, Pakson, a szülő és lakóhelyemen. Belőlem jött, van belőle most is bőven, tudták, hogy várom az érkezőket és szeretettel fogadtam őket, az elköszönésnél is megadtam, a megjáró tiszteletet. Sok ölelést adtam és kaptam, benne volt a szolgáltatásomban, adta magát az élethelyzet hogy integettem, nem lehetett volna kihagyni sem.

Átjött az elköszönésből jövő ölelés által minden, ami még maradt, az online világában szolgáltatva is ugyanúgy megtörtént az, hogy megpakolódott az Emberlánya, nem könnyű ez a hivatás, viszont hozzá fogható nem sok lehet, ez maga az életem, a hivatásom által vagyok és a hivatásom is én magam vagyok. Ezt a hivatást gyakorlom 30. éve, kezdetben bele is betegedtem néhányszor komoly bajom is lett, amit a hozzáértő kitűnő megoldott, köszönöm neki, hiszen még itt vagyok és gyakorlom a hivatásomat, köszönöm.

Ah, ha most éppen csupán írni tudok, az is azt jelenti, hogy a saját magam általi fejlesztésem megtörténik. A férjem tart el, úgy, hogy a hiányzó összeget pótolja, ha tudom visszaadom neki a következő hónapban, ha nem akkor az éppen úgy van, volt ez fordítva is, hát most éppen ez van.

Megoldom az élethelyezteket amik adódnak, csupán a pénz nem áramlik hozzám úgy, hogy el tudjam tartani magam, a nyugdíjam könnyűre sikeredett, így döntöttek és kész, nincs mit tenni, hát teszem a dolgomat, ami éppen adott, élem az életemet.

Nem volt gyakorat, nagyon ritkán fordult elő és nem is voltam partner ahhoz, hiszen az időmet én magam osztom be, hetvenen túl már arra is figyelve, hogy ne menjek túl azon, amit az egészséges egyensúlyom megenged. Ah, ha mégis megesett az, hogy nem voltak bejelentkezve és váratlanul mégis ott álltak a kapuban, akkor fel kellett vállalniuk azt, ami az addigi szolgáltatások által azon a napon átjött rajtam, ha megöleltek hát megkapták ugyanazt, ami még kitakarítatlanul ott volt mások által bennem, rajtam. A szolgáltatásom adta, hogy megtanuljam kezelni azt, hogy meddig és mikor miben, hol vannak azon határaim, amiket én magam be is tartottam.

Meghajoltam az emberi nagyságuk előtt, amikor úgy éreztem, a mozdulatot is megtettem. Éreztettem és megfogalmaztam, mikor lenne jó, ha, használnák a belső kontrolljukat, önmaguk és a hivatásuk jó minőségű gyakorlása okán és miatt.

S volt, hogy amíg láttam, integettem, amikor a kapuban elköszöntem, gyakran meg is öleltem, a tőlem elköszönőket, a Hergál Házból, útra kelőket. Adta az emberségem, az összegződött tisztelet, hát adtam oda, ahova, azt akkor úgy éreztem.

A szeretet meg, a hétköznapi viselkedésem, ezzel születtem, volt amikor be kellett fékeznem, tudtam, hiszen éreztem és az nem esett jól nekem. Megtörtént az is, hogy átmenetileg, elvesztette a tiszteletemet, szükséges volt egy ideig az alázatomat alaposan, s gyakrabban, gyakorolnom, a hivatásomnak jó minőségéért. Viszont az, többszőr is elgondolkodtatott és csak átmenetileg esett meg, adott volt, hát az ismétléses azáltal is, gondolkodóba estem.

Azóta felfejlődtem, oda, ahol naponta adott, most is, van bennem bőven, hiszen van az Isten. A tisztelet és a szeretet, sem fogy ki belőlem, így születtem, ezek által élem, a jól megérdemelt életminőségemet, kitartok az egyszerűben. A sorsom szerint, megélem, nagyszerűen mindazt, ami éppen teljesíthető, megoldom, a pénzben, nem generációsan megalapozottakhoz képest, szerényen.

Sorsom szerint, gondolkodva haladok, vagy csupán a nehezekben araszolok, nem a könnyűt, se a hirtelent, a sürgetőt sem választom, az életritmusomra vigyázok. Segítek magamon, mert sokszor megadatott, ha kitartottam, bekövetkezett a megcsináltam állapot.

Segítek hát magamon, az Isten is megsegít, megtettem mindent, amit tudtam és teszem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint, tán, van rá remény, hogy sorstalanná nem válok.

Akik megtisztelnek és hozzám fordulnak, maradék nélkül, átadom a tudásomat, várom a bejelentkezőket, akik már keresik a miérteket az életükben és a sorsuknak a teljesítésén törik a fejüket. Tán rájöttek arra is, a generációs feladatot azért adta számukra az Isten, hogy a családjukon belül, segítse őket, akik fejlődni szeretnének.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

Nem tehettem mást, mint a sorsomat egyengettem, a túl sok nehézben sem adtam fel, nem azt kerestem, ki éppen a hibás. Tettem a dolgomat, mókuskerék szinten, ismételtem, ismételtem, ismételtem.

S közben rájöttem, van abban is sok apróbb és kiváló eredményem, mit tehettem volna mást, mint a fokozatosság okán, feltaláltam, azt, amit ha megtanulnak, az emberek, utána az a tudás már, a saját javukat szolgálja.

Nem várhattam másoktól, hogy úgy veregessék meg a vállaimat, hogy azt sem tudnák miért tennék azt. Elértem, a tehetségem által, hivatásommá lett, néha van is rá, igény, értően és a szolgáltatásomat is gyakorlom.

Oktatom oda, ahol az oktatásomban megtalálják a saját sorsukat, a felismeréseik által, a sorsukban, a helyére kerülnek, s ha szükséges, emberesednek is, általa.

Vagy, éppen arra van igényük, hogy megmaradjanak, az elért szintjüknek megfelelően éljék tovább az életüket, az egyszerűnek a nagyszerűségében.

fwdfestmnyek2 (1)
A sorsomat araszolom, a generációs feladataimnak a teljesítésének lehetőségéhez, tíznél több éve, várakozom.
Minden pénzre van szabva, a lehetőségem a racionális énem által nem valósulhatott meg, hiszen, adni születtem.

Nincs azzal feladatom, a csak magamért, csak nekem, nem állna az jól nekem. Összefüggésében nézem, látom és úgy történik, a szolgáltatásom, az oktatásom, a saját, feltaláltam szerint, jól működik, átmegy oda, amikor ott az ideje számára.

Nem változtam meg, csupán alkalmazkodni igyekszem, a toleranciát gyakorlom, viszont most, nincs mihez, körbeértem, tíznél több éve várakozom. Ah, haladnék, nincs járható út ahhoz, hogy csoportoknak, átadjam a tudásomat, az azt már értőknek és ahhoz emberileg is éretteknek.

Természetesen akkor, miután meglenne, a vevője és betanítanám az arra alkalmas keveseket, vagy sokaságot és válaszolnék, a közben felmerülő kérdéseikre, most még itt vagyok.

A hozzáértés mentesen, tudás hiányosan, már kivigyorog nap mint nap, annyira magabiztos abban, hogy a mások által, kitaláltak szerint, a máshonnan hozott által is, végleges, sikert arathat.

Nem vet, megcsináltatja másokkal, nem kapálja, más csinálja, nem gondozza, eldönti, hogy nincs azzal sem dolga, az egészet végig nézi, akár többször is naponta, jó érzés tölti el, az aratásra gondolva.

Másoknak is úgy mutatja, mindent a sajátjának láttatva, hiszen, azért változtatott meg mindent, hogy azt, a nagy sietség gyümölcseként, hamarosan, beérve arra, már be is bizonyítsa.

A saját Hazánkra, a számunkra ismeretlen, nem is hitelesítettet, a gyakorlatban látható, bizalmunkra hagyatkozva, ráhúzva sablonként, alkalmazzák, mintha hiteles lenne az eredője.

S mivel nem érti azt, a többi kultúrába születettek sokasága, hát vessenek magukra, ha időben, nem tájékozódtak, csak nézhetnek a jó minőségű élet után, nem nekik van szánva az már.

Ha segítségre lennének utalva, rálelhetnek annak, a látszatára még adva, az ott hagyott, üres sablonjára, ha nem vigyáztak rá, nem maradt semmijük.

Mert, nem voltak minden pillanatban résen, nem gondoltak arra, hogy ez megtörténhet, már csak, nézhetnek utána, s ha van idejük, a nagy hajszában, arra, a hiányát nyugtázhatják, annak ami csak volt.

Mindezeket a bizalomra építve, hiszen ki hinné el, azt, hogy hiába vár, mert ez van, ennyire sincs, se tisztelet, sem az emberileg elvárható a hétköznapokban, amit mind ugyanaz által élünk. Ami nem lett bejelentve, se beszélve róla,
hogy azok, a szavak mondatok, számunkra megszokottól eltérők, csak úgy, alkalmazva lettek, tán, kísérletként, hátha bejön sikernek, a bizalom okán.

Így, hát, azért mert tudják, hogy a szavak mást jelentek a különböző kultúrákban, elbeszélnek általa egymás
mellett, más szinteken, másképp fogják fel, ha számukra ismeretlen, nem törődnek vele, s nem is veszik észre, hogy, így törődnek bele.

Látszik az is, körbeért, azáltal már minden, csak azért van, arról szól, amit nem kontrolláltak előtte, csupán másolata valaminek, hiszen, így nem felelős azért és ami azóta történt, a következményeiért sem, senki.

Nem látja át annak a hiányát, amiben úgy döntött, hogy jó lesz, az, a csak egy, alacsony szintre hozott Népnek, hiába teremtettünk a Hazánkba, minden egyforma szinten van el van döntve. Azt a, megváltozott minden, ahhoz képest, nem tudjuk hova megy az ami, az életminőségünket is javíthatná, rólunk szólna, értünk lenne.

S mivel mi magunk teremtettük bele, ahhoz képest döntene, mennyit tettünk a tehetségünk, hivatásunk kapcsán, a legjobb tudásunk által, a Hazánkhoz adva, a Hazánkat az itt élő Népet minősítő, itt feltaláltakkal, bele.

A helyén is kezelhetné, ha tudná, hogy mindenkinek benne van a sorsában, a kultúrája szerinti teljesítése, maga az élete, sorsunknak a teljesítését, ellehetetleníti, azzal, ha nincs meg a kellő tudása, a 2024. évben.

Mindenki más sorsot hozott, annak megfelelően szükséges, teljesítene és napi szinten, felelősséget kell vállalnia, a döntőnek, hogy mi lesz a Nép azon részével, akik nem tudnak, generációsan se teljesíteni.

Ha nem ismerik fel, a tehetségeseknek, a velük születetten kitűnő, s aszerint, a Hazájukra ható, különlegességét, ami le nem másolható. Ah, ha megbecsülik őket, emeli a Hazánknak, a Világ felé, a láthatóan, jó minőségét, emberileg és a fontos dolgokban, a munka becsületét, s az azzal járó, legjobb minőséget. Láthatóan, felerősítő, hatást gyakorolhat, az emeltebb szinteket igazolva hat, amire sokan lehetnek kíváncsiak.

Mi módon érjük el azt, hogy a hozott tudásukat, a tehetséggel születettek, ha mindent megtesznek értük, ha már ők is, minden jót és szépet is átélhetnek, a Hazaszeretetük állandósul és jól hat majd általuk.

Mindazokat, majd át tudják adni, a saját, arra már emberileg is érett, idejükben, az értők sokaságának, vagy tán, a kiteljesedettek kevesének, oktathatnák, ezt a nagyon különleges, kivételes, tehetséggel hozott, napi szinten fejlesztett, egyedi, csupán a számukra megadatott, tudást.

Az más, ha valaki másképp is, más kultúrája szerint is képes élni és meghagyja a következőknek, esetleg, addigra, teherként, a saját sorsát és generációs feladatát, mert azt a döntést saját maga hozta.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Azt a, amit, azóta nyugdíjasokként, ide bele teremtettünk és akár, a megváltozottba is naponta, teremtünk, nem jár az vissza. Se bele nem lett, számolva, s tervezve se nem lett, tán az most se, pedig, még, bele lehetne számolni a nyugdíjunkba, hogy az életünk, ne legyen méltatlan a sorsunkhoz.

Tán, csak nem, hozzá lett adva valamihez, bele valamibe, ami nem rólunk szól, korosodókként sem jár, az meg, nekünk, azután amit még, az eltartásunkért, az önbecsülésünk miatt, most is, teremtünk.

Hát, teremtsünk, teremtsünk, teremtsünk, addig sincs máshoz kedvünk, oldjuk meg, mert nincs érzékük hozzá, hogy mit miért, lenne szükséges alapban megtenniük, értünk, az ide születettekért, mert ez a Hazánk nekünk.

Ha már felvállalták, nagyra vágyva, se tehetség, se emberség, se intelligencia, se hozzáértés, mind ahhoz, ahol tartott már a Hazánk, amikor a győzelmüket, nagy megelégedetten, többszőr ünnepelték.

124-131 Heringes Árpádné,prevenciós.egyéni vállalkozó. Paksról a Hergál Házból.
Szeretettel, a Julamami védjegy, ami, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre.

Gondolom, nem kevesen vagyunk, akik kint rekedtünk, nem teremthetünk a
Hazánkhoz úgy, hogy legalább nyugdíjunkba, a nyugdíjasként teremtve, dolgozva, hivatást gyakorolva, alkotva, a munkánkkal eltelt idő, meg legyen becsülve.

Most megint, alkalmazkodva élünk, hiszen szolgáltatunk, szerintem, ez az alapja minden emberi tevékenységnek, a megváltozott körülményeinkhez, mi lenne, ha újra számolnák és számítson bele az is amiről beszéltek, tán amik által megint nyertek, ne aprópénz legyen az, becsüljék meg a munkánkat, mert az is, minősítene emberileg bennünket, ha hozzáértők minősítenének.

Amit át tudnánk adni, annak is több éve, az összefüggésében látást, mint tudást, megrekeszti a lehetőségünk hiánya, pénz nélkül jó minőségű lehetőség nincsen. A pénzt, előbb ki kellene adni, miközben, a saját, jól kitaláltjuk, a megfogalmazás szerint, nem felelősek az Isten adta Népért, ami maga a Hazánk, a miénk a felelősség, oldjuk meg. Viszont, nincs, ahhoz lehetőségünk folytatni, nem kapunk a szolgáltatóktól számunkra megfizethető, jól és biztonságosan működő alkalmazásokat, mindenhez sok pénz kellene. Ha meg beérnénk azzal, ami ingyen van, hát látszik a naptárán az alkalmazásnak, hogy 2024.07.05-én megállt az idő számomra, nem megy át a szerkesztésemből, ki tudja, hova írom és kit gazdagítok megint vele. Ha meg tudnánk oldani, az eddig, a hivatásunkkal és emberségünkkel adottak is érnének valamit, akkor meg tudnánk oldani azt is. Ah, hogy ne csupán kárt okozzunk, a próbálkozásainkkal magunknak, ha ahhoz adhatnánk, amit eddig elértünk szakmailag, hogy azáltal megerősödjünk, mert a saját szintünkről tehetnénk a dolgunkat, magunk is meg tudnánk tanulni és a továbbiakban meg is oldani nagy valószínűséggel.

Valamit, ami nem a sajátunk, felépíteni, elölről kezdeni, szerintük, viszont, ez nem a saját kultúránk, nem szintünk van abban semmi. Ránk lett hárítva, ha nem oldjuk meg, oda lehet, az önbecsülésünk, eddig, nem ezt mondták, amikor a Hazánkba teremtettünk. Az eltartásunkat, próbáljuk meg előteremteni, egy ránk rakott, ismeretlen eredetű, üres és gépies elvárás szerint.

Nem tudom mit láttak, mi volt a minta, úgy gondolom, amiért megszenvedett valaki, teremtett, alkotott, a legjobb tudását adva a Hazánkhoz, annak a gyümölcsének a másik részét, a sajátjainak szánta mindenki.

Nem akarja pocsékba menni látni, mindazt amit megteremtett, amiért a sok évét, esetleg az egészségét se kímélve, adott bele a Hazánkba, mert az volt, addig maga az élete, bízott abban amit hallott és azt várta volna, hogy azt is kapja vissza amit oda beleadott.

Amíg nincs tisztában, azzal, hogy van sorsa, azt feltételezi, hogy az élete az maga a sorsa, hát van az úgy, hogy eljár az idő és akkor kapja meg mindazt, amit addig elodázott, a feladata lehet, ha úgy fogja fel, hogy felelős önmagáért és a következő generációkért.

Heringes Árpádné a Julamami. https://julamami.com
Julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, magam adtam a nevet, a védjegyem lett. Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból. https://julamami. com

Igen akkor éli azt meg, amikor már megjött a magához való esze, a saját sorsának a lényeges voltára. Hiszen annak hiányában, mit hagyna, alapnak hátra az övéinek, mint egészségesen is teljesíthető, jó mintát, a saját életminőségét is figyelembe véve, hat a tudása.

Időhúzás az, ahogy múlik az idő, nincs mire várni, mint egy idő után, csupán, kiüresedve, valaminek a végét várni.

Tiszteletem. Tán, tégy magadért, senki sem tökéletes, csak az Isten hatalmas, ha belefutottál valamibe, mert nem volt más ami szinten tartson és ki tudjad vinni, úgy, a születetten hozott tehetséged energiáját, hogy ne sérüljél bele.

A tehetséggel hozott energia az, ami megköveteli a napi sikert, hát előfordul, hogy a megelőzés helyett, a megoldás az volt, kiiktatni magad, a meg nem oldhatók tengeréből, nem volt más akkor, amire megoldásként, ráláttál, hát tudatlanúl, a könnyűbe sodródtál.

Miközben a megelőzés helyett lett más, nem gondoltak arra, hogy a jól működő megelőzést is szinten lenne szükséges tartani, akár naponta, fejleszteni, hogy ne potyogjanak bele, az intelligensek és a tanultak közül is, a jól kitalált csapdákba annyira sokan.

Akik megérintődtek és felismerték, hogy önmagukra vannak utalva, hogy ki tudjanak jönni belőle, a felismerés az, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja, az önmagukhoz való visszatéréshez, megtanulhatnák a segítést a megelőzésben.

Bebizonyítani, a múlt elmúlt, a jelent, mint egy kialakult, helyzetet, felvállalva, a feladathoz felerősödve, az önismeretével tartást kapva, egészen az önbecsüléséig eljuthat, jó megelőzővé válhat.

Lent és fent festettem egy ilyet, kinek, hogyan van az, nem lehet sablonba tervezni, a különböző tehetségeket és nagyon más szinteken élőket, mert abba bele is sérülhetnek.
A 2023. évben, nem lehet úgy élni, mintha a múltban élnénk, alkalmazkodni is időben, szükséges megtanulni.

Mindenkinek szüksége van, a hétköznapi életnek a megtapasztalására, ha már tájékozott abban, hogy ne ártson, se bántson, viszont önmagára is jól vigyázzon,
a csapdákat már meglátja, kikerüli és halad a saját útján, a sorsában, időben teljesíthet.

Akkor a látható, nagyon sokakat érintő, helyzethez szükséges lenne a megelőzés, amit én magam Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként, úgy oldom meg, hogy összefüggésében oktatom.

Nem mindenki értője, ha lesz igény rá, összeállítom úgy is az oktatási formáját, hogy a kisfelnőttek, az életkorukhoz érettebb gyermekek is, időben meg tudják tanulni.

116-123 (1) Heringes Árpádné prevenciós. Pakról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Ha alaposan elfáradnak a szülők, akkor majd ugyanazt élik meg, amit az elődeik, nem haladhatnak előre,

a fejlődésben, csak teljesítenek, másoknak megfelelően.

Ugye, nem csak annyi az életünk, hogy amíg csak élünk, az önmagunknak az eltartásáért küzdjünk, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, az önbecsülésünk, hát megelőzésként, kérdezni szükséges.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Ugyan, mit terveznek még velünk, az összes sérelmüket, ránk vetítik és mivel értünk hozzá, a Hazánkban való, megmaradásunkért, ingyenesen, megoldani hagyják, nekünk. Ismerve a teremtő, alkotó Népet, tisztában vannak vele, hogy nem hagynánk senkit cserben, összetartoztunk, ezen nevelődtünk. Hagyják, hiszen tudják, nem ártani, születtünk, nincs róla tudomásuk, hogy közben sokunknak, a megmaradásunk okán, megjött-e, a túléléshez, a megelőzésben, az összefüggéseket látva, a magunkhoz való eszünk.

Sokan felismerték azt, ha más nincs, kapaszkodónak átgondolják, tán, önmagukra vonatkoztatva is, remélhetőleg, legalább az érzés megtartja őket, van az Isten. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Heringes Árpádné prevenciós a julamami és a védjegy Logo, ami Gálosi Ádám József kitűnő 
alkotása. https://julamami.com
Heringes Árpádné nevemen van, magam adtam neki az elnevezését, 2010. év óta, a julamami védjegy.

Tán, úgy fogalmazzák meg, hogy egyértelmű legyen számunkra, akarjuk-e azt úgy megélni, vagy van-e másik lehetőségünk, ha már, a Hazánkhoz bizalommal voltunk és ennyit, beleteremtettünk.

Önmagunkhoz mérve legyen jó életminősünk, mert egy Haza ez csak egy, innen várjuk, a számunkra, egyenként is, a jó megoldásokat.

Ah, azt már tudjuk, hogy szintünk alá nem megyünk, nem adták azt ajándékba nekünk, el sem vettük, még azt sem, reklamáltuk meg, ami éppen megjárt volna nekünk. Az emberi méltóságunkat, a tudásunk szerinti tartásunkat, megtartjuk, nem szégyen az nekünk, hogy újra és megint, emberesedünk, mert, van hozzá megfelelő alázatunk.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Ha most, nem tudsz a valóságról beszélgetni a családoddal, akkor valószínűleg, még nem tartasz ott emberileg, hogy megoldottad volna önmagadért, mindazt,
amit gyermekkorodban megszenvedtél.

S amit el nem érhettél, mert emberileg nem voltál még arra beérve, az rávetül már a következőkre, ami késztetést ad számukra arra, hogy rendezzék azt, a működőképes szintjére, a megélhetés jó minőségét is elérve.

A 163-169 oktatásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy

A megoldást nem úgy tálalja a sorsod, ahogy azt megélted, mások által,
más élethelyzetek adódhatnak, a saját sorsodnak a megoldására.

Ahol nem ismétled meg ugyanazt, csak azért, mert a lehetőséget,
összetéveszted azzal, hogy azt szabadna is neked. Tán nem kéne, felszabadítod magad,
ahhoz, hogy ne kelljen várakoznod, s teljesíteni legyél képes.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Ah, mert, észre sem veszed és alacsonyabb szintre is teljesítesz, ami felbátoríthat,
többeket, arra, hogy átvegyék az irányítását annak, amiben túlságosan nyitott vagy.

Gondolva, ha nem ártasz, se nem bántasz, elég lesz az,
magadra is vigyázz ám, mert téged sem pótolhat senki más.

Lelassulhat mindaz, amiben addig jól haladtál, feltételezed, hogy
valaki ártó szándékkal fékez, á dehogy, magadat fékezed.

Heringes Árpádné nevemre került,a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Hiszen nem vetted észre, azt, már régóta szintet lenne szükséges váltanod.

Amikor már ott tartasz, hogy éppen azokat éled meg,
a hétköznapjaidban, amikről, addig azt hitted,
nem is tehetsz róla.

A sors. Heringes Árpádné a julamami védjegy
A sors. Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy.

Ah, pedig azt a sorsod,
a nehezeknek a megélésével, a saját sorsodhoz,
hozzá emberesedésedül, szánta,
nem tudtál róla, hát nem is tettél érte, hogy azt megoldjad.

Könnyebb volt azt hinned, hogy mások által történtek, azok veled,
egy napon rá kell ébredj, leutánoztad, mindazokat, amiket irigyeltél,
nem a saját sorsodat éled, mások sorsát követed.

Elkövetheted azt a hibát, hogy meghagyod, a feladatokat,
rávetülnek majd a családtagjaidra, amit a sorsod neked szánt.
Amit aztán rengeteg pénzzel sem, oldhatnak meg,
ha azzal látják el őket, az emberséges tapasztalási lehetőségeik helyett.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Minden attól eltérőt, teherként élnek meg, majd nyögik, szenvedik,
mert nincs náluk annak a tudásnak a kulcsa,
fejlődhetnének is általa.
Miért tanulná meg azt, amit nem hozott a tehetségével, hiszen úgy látja,
elég az, amit tud, önmagához képest is, mekkorát haladt előre, azt mindenki láthatja.

Heringes Árpádné. https://julamami.com
Julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, magam adtam a nevet a védjegyemnek. Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy. https://julamami. com

Megoldásnak, feladatnak, a saját idődben, még neked, szánta,
az Isten, átléptél rajta, a könnyebb megoldást választva,
azóta meg, nap mint nap, ott van és gátol már, a megoldásaidban, a tudás hiánya.

Heringes Árpádné a Julamami és a védjegy logó. https://julamami.com
Heringes Árpádné nevemen van, magam adtam neki az elnevezését, 2010. év óta, a julamami védjegy.

Hiszen nincsen alapja, sem emberileg nem tartasz ott, se nem vagy hiteles ahhoz, ott se, máshol sem.
Ahol arra már, emberileg, tudásukban érett, gondolkodók, hozzák a döntéseiket a többiekért, de jó is lenne,
ha a szintkülönbségeket is észlelnék, alkalmazkodnának és maguk is tanulnának, mindazok által.

width="150"
Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy. https://julamami.com

Szeretettel. Julamami

Heringes Árpádné a Julamami és a védjegy logó. https://julamami.com
Heringes Árpádné nevemen van, magam adtam neki az elnevezését, 2010. év óta, a julamami védjegy lett.

Azt mondta az orvos Anyánknak, mert nagyon sovány volt, hogy szüljön, mert az meghozza az étvágyát.
megoldódott, mire megszülettem rendbe is jött.

Mindent átéltem és rögzítettem, az életem során, amikor azzal szembesültem,
s ott volt az ideje, megoldottam, mert adta a sorsom, a lehetőségemet ahhoz.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

 

Anyánk, készülve a szülésre, a mosott ruhákkal tele, nagyon nehéz edényt, a
csípőjére helyezve, gyalogolt úgy 1000 métert, a folyótól, a poros
úton.

 

Úgy mesélték, hogy hamarosan megszülettem és a nagyon nehéz,

vizes ruhát tartalmazó edény, ott hagyta a nyomát, láthatóan,

nagyon megnyomta a felső ínyem.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

 

33 éves koromban, pottyant ki az egyik tejfogam, a másikat

megoldotta egy fogorvos, azzal, hogy kihúzta, nem volt

türelmem kivárni, hogy tán, természetesen rendeződik.

Kommunikálás volt a napi munkám, hát valószínüleg hibás döntést hoztam és pótolva lett.

 

Azóta próbálkozik,

a két szemfogam a helyére kerülni,

időnként erősen fogzok, máskor,

látszólag, nyugalmi állapotban vannak.

 

Addigra, mire megszülettem, már nem volt meg az öröksége

Anyánknak.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Hát, beleszülettem, az Anyánk, örökségéből jól meg tudtunk volna élni, s hirtelen

jött, a helytelen döntésükből az lett, hogy nem maradt semmink, rászedték őket, hiszen szinte

gyermekek voltak még a szüleim.

 

Nem voltak mögöttük szülők, se meggyőzően érvelő, valódi

jóakarók, úgy, hát, elhitték, hogy jót akarnak nekik.

 

Mindenben követték azt, amit a hozzáértőknek

látszó hamisak, mondtak.

Meggyőzve, várták, elhitték,

hogy jó helyre fektetik azt be,

több lesz belőle, valóban több lett, csak nem a mi családunknak.

Albérletbe kerültünk, én már oda születtem,
átélve a hirtelen bekövetkezett nehéz sorsukat.

Arra emlékszem, hogy amit kértem és nem kaptam meg arra,
az engem megnyugtató, számomra megfelelő választ, már tudtam azt, hogy
igyekezzek magamért tenni, már kicsiként is, magam szerint megoldani.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Valahogy mindig úgy alakult, hogy rájöttem, hogy más nem oldhatja meg helyettem,
úgy, hogy az nekem is jó legyen. Később már, tudtam,
ha nincs más, hát segíts magadon, az Isten is megsegít a módja.

Hiszen akkor nem kellett várakoznom és magam voltam a felelős érte.
Elfogadó, megértő, együttérző, már nagyon korán, segítő lett belőlem.

Nem volt jó látni, ha valaki szenved valamitől, amitől nem kellene,
hát kiálltam mellette, volt, hogy átvettem helyette,
mert azt éreztem, nem bírná el annak a terhét.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Nem mindenki örült annak, volt, aki,
megorrolt érte, hogyha tükörként látta, azt.

Nem volt bennem más, mint a jó szándék és a megoldásokat,
igyekeztem észleltetni, ott és arra ami éppen adott volt, akkor.

Számomra az volt a természetes, többen meg, zokon vették,
hogy ők maguk miért nem észlelik a megoldásokat, miért én.

Jött a számomra felfoghatatlan irigységnek az áramlása, át kellett élnem úgy is, hogy én magam segítőként az irigységet nem ismertem, nem volt bennem.

Heringes Árpádné nevemre került, a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Többféle módon meg is szenvedtem, azoknak a következményeit, nem hagytam ki, szükségem volt arra, hogy átéljem, hiszen fejlődtem tőle emberileg.

 

Tapasztaltam sokszor és mind más és másképp volt, a tenyerekben,

nem egyforma a sorsunk, senki máséval.

 

Magzati szakasznak neveztem el azt,

ahol láthatóan, ott a jele az átéléseinknek, pocaklakóként.

 

Amivel

szembesülünk aztán, a hétköznapjainkban, mert jelzi a

lelkiismeretünk, egyre nehezebb, mindaddig,

amíg azt meg, vagy fel nem oldjuk,

annak az újra átélésével, éber állapotban.

 

A hivatásommal

járó, napi gyakorlatban, sokszor beigazolódott, szembesülni tudtak.

 

Ott akkor, szerintem, azt,

a gondolkodó agyukkal kontrollálják és megoldják, mert

számukra, nem ismeretlen feladattal találkoznak, a sajátjuk az.

 

Nem mástól hallottam, magam fedeztem fel, a gyakorlatból lett,

azután, az elmélete, az oktatásomnak a rajzos formája, mivel, ott azt

átéljük, kívül, de jelen vagyok, nincsenek egyedül annak, az

átélésével.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

 

Nem fordítás által más országból, hozott, itthon találtam meg,

mindazokat a jeleket, amiket mutatnak, az engem megtisztelők

által felém nyújtott, nyitott tenyereiket leolvasva.

 

Amikor rájöttem,  hogy bár átéltem sok mindent, Anyánk, sorsával

szembesülve, már a magzati szakaszomban és később is, vele együtt

is átéltem, akkor és azóta is már, megértettem a miérteket.

Magamhoz képest, amit a körülmények megengedtek megtettem.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

 

Mivel, Apám ágán hoztam a sorsomat, abban kaptam a feladataimat a sorsomban, így annak éreztem át a fontosságát, viszont, mindkettőjüknél, mivel velük együtt éltem át mindazt, amitől ők együtt jól boldogulni nem tudtak.

A minap értek körbe a válaszok feljöttek a felszínre, van aki már egy ideje törleszti azt, velem párhuzamosan, amit hiába igyekeztem, én nőként nem tudtam megoldani. Hiszen férfiként szükséges azt, a maradványt akár teherként is megélnie szakmailag. S bizony, lehet az is, hogy emberesíti akkor is, ha arra még nem volt felkészülve emberileg, szerintem, az idén a saját szintjén
már érte szólóan, a maga idejében, a jósorsa teszi oda számára, a véglegesen letisztult megoldásokat.

Már tudom, miért emberesedtem, úgy, azokban a nehezekben, a sokféle munkából eredő hatások, nem vesztek kárba.

Mert ahhoz, hogy a hivatásomat, a tehetségem által, gyakorolni, így

tudjam, arra volt szükségem, mindazokat átélve, akkor is a nehezekben.

 

Heringes Árpádné nevemre került,a 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

S azok által, napi szinten, már a hivatásom kapcsán,

azt is tudtam, hogy nekem, az Apám ágáról rám vetült,

addig meg nem oldottakhoz, a megoldások is ott vannak, a

tenyereimben.

 

Nagyon sokat dolgozott azért is az Apám, mert, tudni akarta, hogy

annak, amit sok, vagy nehéz munkával megteremt, van értelme.

 

A sok vagy nehéz, munkájának lesz majd,  gyümölcse,

a gyermekeinek majd, nála már, jobb élete lehet.

 

A szülei válása miatt került a jósorsából, hozzá méltatlan

helyzetekbe, hirtelen történt vele, még kicsi gyermek volt és nem volt átmenet.

 

Hát felkészülni sem tudott, mivel a szülei döntése

következményeként, neki, ahhoz képest, amihez szokott,

a balsors és a kiszolgáltatottság és a rengeteg munka jutott.

 

Nem kérdezték meg a szülei válásánál,  /az apja akarata volt az erősebb és neki akkor még volt ahhoz pénze /,

hogy kivel szeretne élni tovább, hiszen, még csak gyermek volt.

 

Amikor rájött a sok nehéz munka értelmére, hogy
nem csak remélte,

már tudatosan, tett is érte, akkor összetartottak és kalákában építették a házakat, lett saját.

Miután Anyánk vagyonát, elveszítették, a szélhámosoknak elhitték,

hogy megsokszorozhatják és minden odalett.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a julamami védjegy lett.

Azt gondolta, nincs más mint a kemény, nehéz vagy sok, munka,

nem költözött el, amikor jött a valós lehetőség. Már nem volt bizalma,

igyekezett elfelejteni, nem akart
emlékezni,

a gyermekkorának a jósorsára, amit azzal, vissza kaphatott volna.

 

Túl nagy volt, hihetetlennek látszott,  a gyermekkorához hasonló volt a különbség,

a jó lehetőséget,

nem fogadta el, nem merte, az Anyánk által hiteles személynek, az elé nyújtott, jól megérdemelt jólétet, a számára sok munkával járó, de biztonságot és szabadságot is nyújtó életet vállalni.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

A hirtelen változás lehetőségét, a bizalommal járó,

számára akkor nem igazolható, felelősséget, meseszerűnek látszott, nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet, hát nem vállalta. Ott álltunk mellette és ugyan nem kérdezte meg tőlünk, viszont az is lehet, hogy talán nem is látszott rajtunk, annyira szépet láttunk, hogy nagyon jól beleillenénk oda, a taníttatásunk is biztosítva lehetett volna.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

Amit megkaptunk volna, egy kitűnő helyszínen, egy több nyelven beszélő és azt oktató,

nagy tiszteletben álló, neves elismert ember ajánlotta,

Anyánknak, aki egyedül élt, neki nem volt férje sem gyermeke.

Anyánk, mellette az ő rálátásával egy hasonló koru családtagját, egy kisasszonyt szolgált ki, a rokonság tehetősei beajánlották, oda abba a mindig is magasszintű családba, hogy kimentsék, mert látták, aki elhozta, a patikuséktól, az édesanyja halála után, nagyon rosszul bánik vele.

Befogadták, jól bántak vele, szép leányként, az ott látott, igényességet átvette és lett is volna arra igénye. Mivel ahhoz a családhoz tartozott, hát általa is nevelődött az Anyánk, hát talán felelősnek érezte magát, tán kicsit a gyermekének is érezte, mert itt a Hazánkban, akkor már neki nem volt itthon a családja.

Tízéves lehettem, amikor bejelentkezett és eljött, mert, nem tudta elnézni, a családunk, kiszolgáltatottságát és az Anyánk, örökségének az elvesztésének, a túl hosszan ható, meg nem oldható, sanyargató következményeit, azt mondta, hogy nagyon bántja és egyszerűen, felajánlotta.

Döntött és bele akart vonni, bennünket, egy általa jól ismert, emberségesen belakott, jó környezetű, szép helyre, a tiszteletre, munkára alapozott, jó minőségű életébe. Arról beszélt, hogy adná nekünk, a jó minőségű élethelyzetet, belakhatnánk, ránk írtatná, ott ellette, nem egy házban élnénk vele, de elérhetők volnánk, ha szükséges lenne.

Apánk dolga, a terület rendben tartása és az épületek állagának megőrzése lett volna, azért fizetést kapott volna.
Egy nagy területen, volt, néhány, kisebb, nagyobb épület, belakhattuk volna, azt, ami tetszik, hogy megbízható támasza legyen, majd, a családunk, amikor, az öregségét éli és netán emberséges, támaszra lenne szüksége.

Több nyelven beszélő, oktató, nevelő, aki köztiszteletnek örvendett, a generációsan megalapozott és általa tovább fejlesztett, életminőségét élte, jól megérdemelten.

Látszott, hogy felelősnek érezte magát érte, hogy akkor nem beszélte le Anyánkat, a hirtelen döntéstől és hagyta, hogy rábeszélje az Anyánkat, az önjelőlt anyja, a túl korai férjhezmenésre. Mert akkor már rájött, hogy nem bír el vele, volt, Anyánknak saját akarata és látszott rajta, az igényességre való törekvés, nehéz élet következett számunkra.

Hazafelé néző.
Hazafelé néző. Julamami

Nagy szintkülönbség adatott volna, ahhoz képest, ahol éltünk,

Anyánknak sem, hitte el Apám, hogy ennyire, megfordulhat a sorsunk.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

 

Apánk, hitt benne, hogy a sok munkának kell, hogy legyen

egészséges gyümölcse, abban bízott, amit ő  maga, teremthetett.

Egyke volt, hát népes családot szeretett volna, kereste a motivációt, ami erőt adott számára, gondolkodó ember volt, azok, amiket, magára maradva átélt, megtanították, hogy már csak magában bízott.

Inkább sokat dolgozott, jó lehetőségeket remélve, a következő

generáció, hozzá képest, ne csak remélje, el is érje.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.

 

Erre jöttem rá, miközben felfedeztem a tenyerekben, a generációs

jeleket, tudtam, hogy nekem van dolgom vele. Hát tettem azt ami,

éppen adott volt, araszoltam, vagy éppen, léptem, tudtam a dolgomat,

meg is éltem napi szinten.

Megkaptam a válaszokat, ott voltak a tenyerekben, hitelesítették,

akiktől a visszaigazolást, azután, akkor rögvest hallottam.

Azóta is kapom a visszaigazolásokat, szinte naponta,

a saját és a szolgáltatásom közben, megadatik számomra,

köszönöm az Istennek és mindazoknak, akik megtisztelnek,

a telefonon történő szolgáltatásomra bejelentkezve.

 

https://julamami.com Heringes Árpádné vagyok, Apám emlékére festettem ezt. Julamami védjegy.
Apán emlékére festettem ezt. Mivel meg és felfedeztem valamit, ami a sorsunkban, mindenkinek másképp, viszont, ott van, a tenyerekben. Embernek, neveztem el, azokat a rajzaimat, amiket ugyanúgy látnak, mint én magam, az oktatásom közben. A pontossága miatt, összeolvassuk az elején, hogy biztosak legyünk benne, hogy ugyanaz a sorrend. Gyakran megszólítom, hasonló módokon. a tenyérrajzokat oktatva, azzal is, a tiszteletet megadva. Az embereknek a tenyereiben, a csuklórész alatt is, találtam magyarázatokat, generációsan, amik azóta sokszorosan, bebizonyosodtak. https://julamami.com

Nem tartozom ide, sem oda, se máshova, tartozom, az

engem megtisztelő, az online szolgáltatásomért, a telefonom

+36302470589 által, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.

Heringes Árpádné nevemre került, 2010. évben, magam adtam a nevet, így a Julamami védjegy lett.

 

Hétköznapokon van lehetősége a bejelentkezéshez, a szolgáltatásomhoz,
amit, kérem, 10.00 és 16.00 közötti kezdéssel,
tervezzen. Az email címem, heringesa1@gmail.com, ahova fel tudja

tölteni, a tenyere fotóit, néhány perccel előbb, mielőtt a megbeszélt időpont eljönne.

Annak alapján döntsön, hogy mennyire mentek át a mondatok,
úgy, hogy azt be tudta azonosítani a múltjában történt élethelyzeteibe.
Vagy éppen abban él most, s tán foglalkoztatja az, hogyan tovább,
mit tud megtervezni azzal, ami adott az életében és azt is hallja,
a Tenyérolvasásom közben, amire, tervezhetne.

Heringes Árpádné nevemre került, Magyarországon, 2010. évben, magam adtam a nevet, a Julamami védjegy lett.
Az élet élni szeretne, címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné a julamami.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz minden jót és szépet érte, ami által, megmutatva azt, ahogy élni szeretne. Heringes Árpádné . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató, Prevenciós végzettséggel. Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy. https://julamami.com

2023. évben, beérni látom azt, amit feltaláltam arra, hogy megelőzésként, megerősítsem, az erre jelentkezőket, a tartásukban.

A férfiakat, akik, az apjukat, gyermekkorukban, vagy még a születésük előtt, elveszítették.

Felzárkózásnak nevezem el, amit, három főnek szánok, egy időben, a kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Az érintett szülők és gyermekük, egy velem való, telefonos beszélgetés után, ha úgy döntenek és 20 órát szánnak arra, hogy megtanulják azt, amit feltaláltam és több mint tíz éve oktatom. Most eljött az ideje annak, hogy felvállaljam, azt, hogy összefüggésében látással, elmondjam a családjuknak, amit a tenyereikben látok. Számukra, akik értik azt, hogy mit miért úgy mondom.

A teljes Tenyérolvasáshoz és részletes elemzéshez,
az első megtisztelő bejelentkezésnél és a minden szónak,
a részletes, a saját szóhasználatára és értelmezésére, a lefordításhoz szükséges idő,
úgy, 60 vagy 90 perc, aminek a
díja : 21.000. Ft.

Kérem ne utaljon előbb, majd, a szolgáltatásom, befejeztével, az elköszönésemnél, elmondom,  a

számla számát, ahova, az azt követő napon, kérem utalja át, a tiszteletdíjamat. A megjegyzés rovatba, Heringes Árpádné ev. kerüljön bele, köszönöm.

Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel.
Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató.
Paksról a Hergál Házbó, szeretettel, a julamami védjegy.

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. heringesa1@gmail.com

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Ahol elidőzhet, ha van hozzá kedve és meggyőződhet, az általam feltalált és a nagyon sok embernek, szolgáltatásomnak a 30.éves gyakorlatából, az összefüggésében megrajzoltamból és a fejlesztésem általi, szakmai tudásomról.

Julamami Magyarosan Agyalósa, a feltaláltamnak a jelnyelve, az oktatásomhoz és a szolgáltatátomhoz. Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy. heringesa1@gmail.com https://julamami.com

Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy webtenyere Paksról. Ne másold le, ne vigyél elne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. Köszönöm. https://julamami.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás