Tiszteletem.
A Heringes Árpádné, prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, szolgáltatásom, úgy történik, hogy addig nem köszönök el, amíg át nem mentek a szavaim, a bejelentkezőnek érhetően.
Az emberies jelnyelvnek, általam elnevezett módomon, fogalmazom meg, minden mondatom a sorsáról és a generációs feladatairól szól, ami ott van mint egy Tenyér-térkép, vagy még az is lehet, hogy az emberségeseknek a saját lelkiismeretének a térképe is látható a Tenyereiben.
Emberies jelnyelvnek neveztem el, a Tenyérolvasó feltaláltamhoz és annak az oktatásához használom, az oktatásom közben átmegy mindenkinek, mit is jelentenek a szavaim, nem hétköznapi nyelven megfogalmazva.
Mindezeket azért alkalmazom, hogy amikor lesz rá, kitűnő üzletember vevő, akkortól már, ne maradjak nincsetelen egész életemben.
S meg tudjam köszönni, azoknak, akik kitartottak mellettem, a nehéz és még nehezebb időszakaimban, amikor minden gátat megkaptam, ők is nehéz helyzeteket éltek meg, annak hatására, a saját szülőhelyemen, Pakson, ami a lakóhelyem is maradt, egész életemben.
Ha szükséges, többféle módon és szinten, átfordítom, hétköznapi magyar nyelvre, úgy, hogy ott, akkor megérti, aki az oktatásomon jelen van és hallja azt is, mit és miért, úgy fogalmaztam meg.
Jól szeretném érezni magamat, Magyarországon a Hazánkban és a születési helyemen Pakson, ahol lakom, többünknek, a generációs házában, mert a sok nehezítettben is, ha éppen, nem voltunk várakoztatva, pénzt tudtunk bevételünknek, a munkánkból, hivatásunk által, a magunkénak, bevételként, hát ahhoz képest, araszoltunk előre.
Nem gondoltam volna, hogy 80.000 forint lesz meg némi még apróbb pénz, amit nyugdíjamnak szánnak, a reményhez nekem nincs már annyi időm, hogy még tízen évig, elhigyjem, amit el akarnak hitetni mindenkivel.
Így, hát szedem a lábaimat, az okatásom és a Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., szolgáltatásom, gyakorlásával, teremtem meg a pénzt, ami még szükséges a saját magam eltartásomhoz.
Az emberi méltóságom megtartása miatt és az elért tudásomnak megfelelő szintemnek, a továbbiakban is fejlesztett, oktatási módomnak, a saját szintjének a megmaradása okán.
Bizony, bizony, számomra nagyon fontos, hogy a hivatásomat gyakoroljam, most már személyesen is találkozva az emberekkel, mellette a, heringesarpadneje@gmail.com által átküldött Tenyérfotókat leolvasom és a +36302470589 telefonom kihangosításával,jól hallhatóan, történik a szolgáltatásom.
Mindenért megkérik az árát, amire futja, a bevételemből arra költhetek, szigorúan betartom azt ami számomra fontos, az emberséges tartásomnak a megtartása miatt.
Nem fogadom el a szívességeket, magam kontrollálok mindent, amit megalkottam, hogy hol tartok, mennyi az ami azt mutatja, hogy lehetséges az számomra, a saját Hazánkban, 42 évesen kezdtem hozzá, most a 72 évemben vagyok, megyek tovább fejlesztem, amit és ahogy tudom.
Amíg élek dolgozom, amíg dolgozom élek. Heringes Árpádné, prevenciós.
S remélem megélem, hogy behivessék az oktatásba, mindazok, akiknek lehetőségük lesz, még időben, megelőzésként, megtanulni tőlem azt és úgy, ahogy tőlem átmegy, mert működnek az érveim, s egyenlőre még, csupán én tudom hitelesen oktatni.
Lényeges, hogy hitelesen tudjam a magam számára, fontosként, bizonyosnak tudni, hogy a legnagyobb gátak között is, megcsináltam, be és megtanítottam.
S megelőzésként alkalmazhatóan, a feltaláltamat, tovább tudják oktatni, akik megtanulták tőlem, megtartva, a szintjét és úgy, a hitelességét is képesek lesznek, megtartani.
Viszont, igénybeveszem az ingyenes, még elérhető számomra használható szolgáltatásokat, amiből már nagyon kevés van, ami jól használható, a feltaláltam oktatásához alkalmazható.
Heringes Árpádné ev. Műhely, a megelőzésért, prevenciósként, szeretettel, a Julamami védjegy.
Nagyon sokan tisztelték meg a
generációs Házunkat, azzal,
hogy eljöttek, olvassam le a tenyereiket.
A Hazánk különböző területeiről és más országokból is érkeztek.
Az első Tenyérelemző elnevezésű, napomtól kezdve,
kiment a létezésem és a Tenyérolvasó tehetségem, több országba, nem volt szükségem a hirdetésre.
Megéreztem, egy nemzetközi táborban, hogy őszintén örülnek az emberek annak, amit a tehetségem által hallanak tőlem, az úgy van. Ami kiegészült azzal, hogy az 1999. évben, egy nemzetközi akadémián, prevenciós végzettségű lettem, kitűnő diplomát vehettem át, a Hazánkban, Magyarországon. A következő lett, a, Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami,
ami által, igyekszem naponta bemutatni, hol tart most 2023. júliusában, az összefüggésében látásom.
Megtartjuk az önbecsülésünket, túl hosszú volt az idő, amíg várakoztunk, mert el akartuk hinni, amit hallottunk. Természetesnek tartottuk, hogy értünk is szól, az ami történik tíznél is több éve, hiszen ide születtünk, teremtettük a jót és a szépet.
Mindazért, amit ide, a Hazánkhoz teremtettünk, tíznél több éve várakozunk, nem várunk mást, csupán azt és úgy, ahogy mi a Hazánkhoz adtunk. A munkánk becsületéért, az emberségünkért, a Hazaszeretetünkért, hiszen, egész életünkben dolgoztunk.
S, ha közben, vagy egy ideig, vállalkozókként, nem volt munkánk, ami látszik a nyugdíjunkon, akkor is, több gyermekeket neveltünk.
Itt akarjuk a Hazánkban megélni, hogy nem maradunk ki a jókból és szépekből, megkapjuk, amit bele adtunk, a szülőhelyünkre, tehát, a Hazánkhoz teremtettünk. Nincs kedvünk, sem az életkorunk szerint időnk, hogy arra várjunk, lassan nem tudhatunk magunkénak semmit, amiért dolgoztunk életünk során, átnevezték, vagy más formája van már annak.
Ah, tán máshova lettünk besorolva és nem is tudunk róla, az emberies feltalálók nem ugyanoda vannak tán osztva, pályázni sem tudunk, vagy már sehova se tartozunk, hiszen 70 éven túl vagyunk.
Azzal nem gondoltak, hogy addig megyünk, amíg megtaláljuk a megoldásainkat, hiszen nincs másunk, mint a Hazánk, az önbecsülésünk, az emberségünk és a tudásunk.
Tán, azt gondolják, hogy hallgatunk, csendben, a kiszolgáltatottságunk miatt, elvándorlunk, ha a saját Hazánkban, Magyarországon, az önmagunknak megjáró tisztelet nem kapjuk meg.
Most 2023. júniusában, a saját önbecsülésünkért és ha van még, az emberi jogainkat is a magunk módján, meg akarjuk védeni.
Hát, intézzék úgy, hogy az önbecsülésünkről, az emberi tartásunkról, gondoskodni tudjunk. Azzal is, hogy az árak magasságának, nem megfelelő összegű nyugdíjunkhoz, annyi pénzt tudjunk teremteni, hogy a saját eltartásunkról gondoskodni tudjunk.
Nem bízunk már szinte semmiben amit felettünk döntenek, az nem jó nekünk, nem rólunk szól, nem az egyes emberhez igazodik, nem tudjuk megtartani azt, amit ide teremtettünk, elfogy minden, amit az öregségünkre spóroltunk.
Tán csak nem azt is, tőlünk várják el, hogy akár naponta legyünk tisztában mindennel, amit nagyon gyakran változtatnak, hogy az igazságukat igazolják azzal is.
Csak nem úgy gondolják, hogy azokat, amiket ide a Hazánkba, bele teremtettünk, mások megváltoztató döntése miatt, abban nekünk, napi szinten frissen felkészülteknek, kellene lennünk, rendben, igyekszünk.
Az életünket végig dolgozva, a jól megérdemelt pihenésünk helyett, egy másik kultúra szerint, minden újat és átnevezettet, meg kellene tanulnunk értelmezni és az azok szerint, be is kellene tartanunk.
Prevenciósként gondolkodom, ha nem jelezte számunkra senki sem, hogy nem a magyar kultúránk, se nem az anyanyelvünk szerinti megfogalmazásban történik a győzelmük után, kint maradtunk. Azt a, akkor lehet, hogy nem kaptunk esélyt semmire, ha nincsenek fordítók számunkra, ahhoz a kultúrához, a valóságnak megfelelően értelmezni nem tudjuk.
Nem gondoltuk volna, hogy át lesz nevezve minden, amibe bele születtünk és ahogy nevelkedtünk, ahova mi magunk az ide született Nép teremtettünk, mert ez Hazánk nekünk, azt a.
Az nem érvényes, a győzelmük után már ránk és nincs helyette másik, ami a sajátunk lenne, a saját Hazánkban, az itt nevelkedő, gyermekekért, ami rólunk is szólna, az ide teremtő és itt maradó korosodókért, akik ide teremtettünk.
Az, hogy meddig dolgozhatunk, s mikortól kezdve veszik át a felelősségét, annak, hogy itt élünk és tudatosodik bennük, hogy mi akkor is itt voltunk, belőlünk lett a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik ismerjük a munkának a becsületét.
Feltételeztük, hogy talán, reménykedhetünk, hogy lesz nyugdíjemelésünk, na hiszen, akkor úgy éreztük, tiszteltek, mint ide született, az életüket itt ledolgozó embereket, akkor még védett korúak lehettünk.
Amit megszabtak számunkra, a saját kultúrájuk, gondolkodásuk, neveltetésük szerint, abban éljünk és oldjuk meg, amikor, ami a jóban és szépben történik az nem rólunk szól. Tán, ahhoz szükséges lenne, pontosan tudnunk, ismernünk, azt a kultúrát is, amiért, aki a döntéseket hozza, ránk hárítja a felelősséget.
Már azt sem tudjuk, van-e jogunk bármihez, amit ide a saját Hazánkba teremtettünk, persze az árak és a ránk rakott, nem rólunk szóló felelősséget éljük. A számunkra nem kedvező döntéseik vannak csupán, nem ismerik a hétköznapi valóságot, van ahova az nem hat, nem életszerűek, ahogy az látszik, a számokhoz igazítottak.
Sem, nem adnak egészséges közösségi élettereket azok, amikben, nem a saját kultúránknak megfelelő szabályok szerint élünk, se az egyéni szabadságunk léte, nem ismert számunkra, szinte naponta, megszabják át az életminőségünket.
Tán arra számítanak, hogy nem ússzuk meg és a hirtelen változtatások következtében, kiüresedünk, leépülünk, átlátszik ám, hogy azon vannak, mi módon tudnának, hiteltelenné tenni bennünket, miközben azzal önmagukat minősítik alaposan le.
Mert, akár naponta többször is változtatnak, tán remélve azt, hogy azt, a sokat, már elviselni úgy sem tudjuk, hát megoldjuk helyettük, hiszen, azáltal is fejlődünk.
Nem tudom, van-e magas szinten végzett, a gyakorlati életben is tapasztalt szakember, a Hazánkban, aki naponta, sok éven keresztül, a gyakorlatban sokat tapasztaltan lett hitelesítve, az emberek által.
Aki fel tudná vállalni, a Hazákban a jóra és szépre várakozókként, hol tart most az egészséges egyensúlyunk, hol vannak az emberséges határaink, hogy megmaradjon az emberi méltóságunk.
Az önbecsülésüket meddig és meg tudjuk-e tartani, hol tartanak most, felmérik-e naponta, az emberektől elvárható tűréshatárt, felismerik-e, az itt élő embereknek, az elviselhetőségnek a határait.
Várakoztam 14 évig, most eljutottam oda, hogy lehetne utánozni, megélni mindazt amit én átéltem, a tehetségemnek, az emberséges formája mellett.
Amit a Tenyérolvasáskor és az oktatásomkor, egyenesnek mondok, az egyes emberre vonatkozik, mindenkinél más.
Az egyes ember, személyiségnek a belső kontrolljának az ereje attól függ, hogy mit hozott a tehetségének, mit hagyott meg a családja a számára, generációs feladatnak.
Mit hozott a saját sorsában, a következőnek, mint követendő alapnak, mennyit tud az egyenestől el nem térve megoldani, mint a saját sorsát teljesítő ember.
Vagy mit talált meg, még saját feladatának és feltalálta-e azt, amit a tehetségével hozott, mint teljesítendő, emberileg érettként, számára már, teljesíthető feladatot.
A feltaláltamnak a hitelességét, a tömegnek számító emberekből, az engem megtisztelő emberek, sokan, bebizonyították, személyes találkozásunk által és ha az online világa által, vették igénybe az oktatásomat.
Az oktatásomat, a saját tudásuk mellé, eszközként vették, hasznukra van, a tudásukat kiegészítette az, akkor életszerűvé vált. S azzal, ahogy azóta élnek, amióta hasznukra tudták fordítani, azt a tudást, már elértek oda, ahova.
Mindaz, amiből akkor amikor megtanulták, átvették a számukra hasznossá váló tudást, annak megfelelően, annyit meríthettek belőle, amire akkor képesek voltak.
Vannak akik a jólétüket elérve, meg vannak azzal elégedve, nem változnának és ahhoz ragaszkodnak, közben megváltozik körülöttük minden, azt meg észre sem veszik, a tapasztalatom az, hogy csupán addig, amíg rés nem kerül bele, mert akkor csak a fejükből nézhetnek kifele, nem naprakészek arra, amit akkor látnak majd meg.
Az emberismeret, egy életre szóló, napi szinten fejlesztésre utaló folyamat, nem áll meg, nem tart szünetet. Úgy hát, szükséges ahhoz a jól felkészültek sokasága, akit a helyére tesz, az a tudás, a szakmájában is, hogy az egyenes, az a személyükre szóló egyenes.
Nem lehet sablonba rakni az embereket, mert előbb – utóbb, a sablon emberesedik azáltal.
Az elért szintek, az emberies szint, az amit a tehetségemből adódóan, az emberségemmel segítőként, a hivatásommá lett, 1999. évtől, van ahhoz megfelelő diplomám.
A pénznek a szintjeit nem ismerem, nem volt szükséges megtanulnom, mert nem volt belőle annyi, hogy befektetni valóm lenne.
Ha megelőzőként, fel tudtam volna készülni arra, amiben most vergődünk, ah, nem ezt érdemelve, akkor, megtanultam volna időben, felnőni, ahhoz, hogy rájuk szóljak, akkor rögtön, amikor az egyenestől eltérésüket, észleltem.
Ha nem kapja meg a hiteles, életszerűvé tehető tudást, a megbecsülést és a lehetőségeket ahhoz, hogy oktatni, nevelni tudjunk általa, akkor az már véglegesnek látszik. Pedig olyan nincs is, hogy végleges, vagy vége van valaminek, mert ami a végének látszik, az személyemre vonatkoztatva, Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev, mint az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, szerintem, a következő számomra elérhető, szintnek a kezdete.
Tömeg várakozott és folyamatosan érkeztek, 1994. évben, a Hazánkban megrendezett helyen, egy nemzetközi táborban, ott olvastam le a tenyereiket, az engem megtisztelőknek. Média is volt, a helyszínen több országból, az ott jelen lévők által, miután leolvastam a tenyereiket, általuk hitelesítve ment ki, a híre a tehetségemnek, azokba az országokba ahonnan oda érkeztek.
Nem volt szükségem hirdetésre, mert a következő naptól, érkeztek hozzám, annyian, hogy az tömegnek számít, akik megtiszteltek az érkezésükkel.
Azonnali sikert éltem meg, amivel együtt járt és nagyon sok gondot okozott, az egész családomnak, a nagyfokú, helyi irigységnek a megnövekedése.
Megtanultam mit, miért, hogyan tudom úgy megoldani, hogy a családom is tudjon, a közös generációs házunkban, a nagyon sok ember érkezésével együtt élni.
Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó hatásáért, az arra már igényes emberek, más országokból is, újra meg újra eljöttek.
A bejelentkezésüknél, megkérdeztem, mennyit éltek már meg, abból amit a Tenyérolvasásom által hallottak tőlem, ki évente, mások meg később élték át.
Leginkább, pár év elteltével, amikor az általam elmondottakat, már megélték, 80 százalékban, ehhez ragaszkodtam, aztán, a Tenyérolvasásomnak a hatásáért újra megérkeztek.
Mindazt, a tehetségemből lett hivatásomért, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasásnak, a számukra azonnal átérezhető, hiteles, minőségéért.
S később, amikor ott volt az ideje annak, a sorsukban, a belső kontrolljuk szerinti, saját gondolkodókként döntésük okán, több mindenféle történéseiknek, a hitelesítő hatásaiért.
S amikor már emberileg elég érett lettem, meg és feltaláltam, egy nap alatt, egy számomra teljes ritmusban, oktathatóra megrajzoltam.
Az ujjak végétől, a könyökig érő rajzolatokból, a sorsokat leolvastam és a / minden embernek más és más /generációs feladataikat /, felsoroltam.
Tömegnek számít, amennyi ember megtiszteltek az érkezésükkel és elém nyújtották, a
nyitott tenyereiket, amit a feltaláltammal, már összefüggésében olvasom le.
Itthon, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, táborokban, találkoztam nagyon sok emberrel. S azon kívül, mások által megszervezett helyeken, előadásokat tartottam, több városban. Neves, turistákat fogadó, szórakoztató helyeken, más országokból, gyakran, több busszal is érkezőknek szolgáltattam, tolmács általi fordítással.
Tartást adott emberileg, idő közben, megtanultam a toleranciát, hétköznapi szinten megélni, ahogy, a tudásom érett, ahhoz egy időben, párhuzamosan az alázatot is gyakorolni.
A rajzos oktatásom és az ahhoz megfelelő alázat, adta, a velem szemben, egykor nyitott tenyereikkel ülő, emberek által visszajelzettek, adták azt, hogy együtt örültem velük.
Azon, sikereknek a gyakoriságát, nem vettem úgy, mintha azt, csak magamnak köszönhettem volna, hát lett mindenért, állandósuló, tartást biztosító, ajándék érzetem, Hazaszerető lett belőlem.
Személyesen már nem találkozunk, viszont 2009. év óta, a személyes találkozásokkal, párhuzamosan az online világnak is szolgáltattam, most azt folytatom a következőkben tájékoztatom, hogy most 2023. évben, mi módon, gyakorlom a hivatásom.
Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy.
https://julamami.com, a tájékozódásához.
heringesarpadneje@gmail.com, az üzenetváltásokhoz,
Tenyérolvasáshoz és annak,
a saját feltaláltamat, általam történő oktatásomhoz.
+36302470589 telefonom, ami által tájékoztatom.
Hétköznapokon 10.00 és 16.00 óráig várom, a hívásokat.
Szombatokon 10.00 és 12.00 óra között veszem fel a telefonomat.
Ha a 60 perc lejárt, nem jelenti azt, hogy befejezetlenül hagyom a tenyere leolvasását, amit látok mindent leolvasok. az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó díja: 21.000.-Ft/Fő.
A 20 órás Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatásom, díja: 300.000.-Ft/Fő.2023. decemberében.
Tisztelettel tudom ajánlani, azt amit mástól nem tud megtanulni.
Apró és lényeges részletekre is kitérő, Tenyérolvasást vesz igénybe. Ha emberileg, már van, a sorsának megismerésére igénye.
A saját sorsának gyakorlásához és a generációs feladatainak a megismeréséig, az összefüggésében látáshoz fog eljutni.
Kinek mennyire van szüksége, hogy megértse, emberileg a saját sorsához felnőni, a tolerancia megtanulása nélkül, nehéz lenne. Ahogy fejlődik az oktatásomkor, a Tenyérfotók leolvasása által, a részletes tudást is veszi magához, a saját életritmusának megfelelően.
Úgy kerülnek a helyére az addigi megélései, a lelkes és a szíves énje szerint, szintet lépve, motiválóként, gondolkodva kezd élni.
Rájön menet közben, nincs még készen, valaminek a vége, az egy róla szóló, másik szintjének a kezdete.
Az élete ritmusa, a saját sorsának, az egyensúlyban maradásával, az egészséges körforgásához való alkalmazkodni tudásával, az önismerete által, valósul meg.
A részletek meg és átbeszéléséhez, amikor a Tenyérolvasás közben, a lelkiismerete által, a belső kontrollja segítségével, át is éli, igazolva érzi, összefüggésében látja.
Mindazt, ami a sorsában addig már megvolt, az oktatásomnak a menete közben, azokat vissza is igazolja, az átélései által a sorsa.
A saját döntése alapján,
naponta,
hetente,
vagy havonta, heringesarpadneje@gmail.com.
Ahol, a Tenyérolvasásomhoz, heringesarpadneje@gmail.com, által, számomra átküldött tenyérfotókat,
kinagyítva látom, s a fotóknak megfelelően, hitelesen,
megtörténik a Tenyérolvasásom.
A +36302470589 kihangosított, egyszerű telefonom által történik az oktatásom.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel, a Julamami védjegy.
A szolgáltatásom elvégzésénél elköszönök, ha megengedi, mondok néhány mondatot.
Utána kérem tiszteljen meg azzal, hogy a tiszteletdíjamat másnap átutalja számomra. Megjegyzésként kérem, kerüljön oda, Heringes Árpádné ev. Köszönöm.
A számla száma 11773463-30378782,
IBAN:HU86
11773463-30378782-00000000
BIC/SWIFT/KOD:OTPVHUHB
Mivel az életkorom nem visszafelé számol, most jutottam el oda, hogy fel tudom vállalni.
Felzárkóztatásnak neveztem el, mindenkinek más a sorsa, önmagához képest, zárkózik fel a saját szintjére, amikor már elérte, onnan indulhat el, a következő szintjére.
Nem várakozik, nem üresedik a saját szintje alá, napi szinten, teszi a dolgát, a saját sorsának, generációs feladtának megfelelően, nem punnyad, inkább, fejlődik.
Mind a két tenyeret leolvasom összefüggésében oktatom.
Két érintett szülőnek és a gyermekének szánom, azt a 20 órát, amire beérett a tudásom.
Nagyon nagy a sok éves, napi gyakorlatban a tapasztalatom, a tehetségem adta, a kezdetét ennek, amiből lett a hivatásommá, fokozatosan, lépésről – lépésre, felelősen haladtam.
Több mindent éltem meg, párhuzamosan törlesztettem, amit az elődeink nem tudtak megoldani, a megcsináltam szót, mivel volt miért, sokszor tudtam közben, kimondani. Csupán tettem a dolgomat, addigra már otthon voltam a saját sorsomban, az aprócska sikerélményeim sora, ami, egy idő után, össze adódott és adta a tudásomat. Mára már, tömegnek számít, akikkel, szinte naponta találkoztam, viszont, inkább, egyenként ültek az emberek, velem szemben. Megtiszteltek és megadtuk egymásnak a tiszteletet, amikor megérkeztek, leültek velem szemben és kinyitották, oda nyújtották, a Tenyérolvasáshoz, mind a két tenyerüket.
Csoportokat oktattam, egy oktatási központban, a nagy faluban. Volt ahova, meghívásra érkeztem és nagy létszámú hallgatósággal, tömegeknek számító sokasággal és sokféle, más és más kultúrájú, végzettségű, szintű, emberekkel is találkozhattam.
29 év telt el azóta, most is még, szinte napi gyakorlatom, a szolgáltatásom és az oktatásom.
Mivel átmegy rajtam, minden kívülről hozott, a szolgáltatásom által, hát nem mondhatja senki, hogy ha nem tudja, hát oktatja.
Frissen tart az írás, a festés, viszont ha nem vitte ki kellőképpen, azokat az energiáimat, amik összejöttek, a saját szintemen, az összetett tudásom által, fejlesztem tovább, az oktatási formáját, a feltaláltamnak.
Mivel átélem a saját életemben, a saját elért szintemnek megfelelően, a szintváltások szükségességét, hát tudom, mit jelent, amikor nem tudják kivinni, a tehetségesek, az intelligensek, a gondolkodókként élők, mert még nem érettek emberileg arra.
Nincs ott az ideje, hogy feltaláljanak, a szakmájuk, tehetségük által valamit, amit az Isten csak nekik szánt, hát megszenvedik, keresik a megoldásokat. Ugyan, hogyan tudják levezetni, mindazt az összegyűlt energiát, ami arra tornyosult bennük, hogy feltaláljanak. A saját Hazájukban maradva, annak is és a benne élőknek is a hasznára legyen az, a többlet, amit bele tudnak teremteni általa, a közösbe, amitől fejlődik a Hazánk.
Egy Haza ez csak egy, ha már megjött hozzá az eszed, szoktam mondani az oktatásom közben, az azt jelenti, abban az élethelyzetében, hogy önmaga szerint, jól, meg tudja oldani.
A csapdahelyzetek sokasága lebeg, rebeg, körülöttük, hátha becsaphatja őket és bele csalhatja, a csapdák egyikébe, ha nem jön felszínre az időben, az egész családra hatással lehet, a nem odaillő helyzet.
Az életkorom, s a tengernyi hétköznapi élettapasztalatom, megóv mindenféle, könnyebb megoldásoktól, mint, az őszinte, mindannyiunkat, akik már az életkoruk szerint, megéltünk sok mindent, ismétlésekben is.
Így hát, a saját megtapasztalásunkkal, bennünk vannak, a belső kontrollunk féle, figyelmeztető, felismerhető hatású fékek. Nincs fölösleges időnk, se pocsékba menő a várakoztatások, nem tesznek jót az egészséges egyensúlynak, senkinél sem.
Legfeljebb nem beszélnek róla, az elismert szakemberek, velem meg miért vennék fel a kapcsolatot, hiszen ők jól menőként, éli meg a sikereiket.
Miért foglalkoznának azzal, hogy van itt a saját Hazánkban, egy feltaláló, a nehézben araszoló, emberséges. Heringes Árpádné, prevenciós, én, jó magam, aki nem hagyja elkallódni mindazt, inkább, összefüggésében érvekkel oktatom, fejlesztem tovább.
Vagyunk biztosan, nem tudom, kik Ők és hol vannak várakoztatva, hasonlóképpen nem ismételnének, mert tudják, hogy fölösleges lenne, nem old az meg semmit sem.
Remélem túl sokan nem adták fel, se nem hátráltak ki a hivatásukból, vagy megszeppenve, egy gyenge pillanatukban, a könnyűhöz nem társultak.
Vagy tán, a híresedni vágyókkal, sem a nevesedésükért, nagyon sok pénzért, a lassan tömegesen araszolók, közé, sorba nem álltak.
Értem én, hogy szükséges, a hétköznapi életünkben számunkra meglévő, az Ő napi gyakorlatukból, a túlzók általi könnyűben, a hiányzó nehéz energiákat magukhoz venni.
Mivel a boldogságra vágytak, elfeledkeztek a boldogulásban, a néha szükséges az araszolás, az ismétlés akkor is, ha az nem hozza meg, a jól megérdemelt szintet és a biztonságot nyújtó tudás általi jót, azzal se még.
A semmire várni, az üresedéshez is megszenvedni, mindenki más belső kontrollt és más időben megvalósíthatót, hozott a születésével. A gondolkodó agyunk, a napi sikerélményekre éhesen, nem várakoztatható, mert az nem az egészséges körforgáshoz való.
Azért legalább ennyit jó lenne, ha tudnának, a megelőzésben, nem otthon lévő, se nem jól tájékozott, járatlanként is döntő emberek.
A büntetés az nem azonos a neveléssel, szerintem, nagyon eltérő a magyar kultúrától, akik felvállalták, nem gondolták, hogy csupán azzal, ami valamikor még, lehet, hogy a családjukban, működött, ma már nem tudnak, maradandóan, eredményesen hatni, nem működik.
Mind más sorsot hoztunk, mást törlesztünk generációsan is, teljesíteni lenne szükséges mindannyiunknak. Azt a, hogy ne adjuk tovább, se üresjáratosan, át, a már nem működő megoldásnak, csak tűnőket.
Hiszen, tovább megy és nem tudnak mit kezdeni vele, csak rájuk vetül, terheli mindaz a megoldatlan, őket. S ha nem vállalják fel, viszont látják, tudják, nem működik a régi, mégsem változtatnak, ők is túllépnek rajta.
Feltaláltam valami nagyon jól működő, rajzos megoldást, az intelligensek néhányan már, magukhoz vették, az oktatásom által, a tudásomból, s a számukra átvehetők, naponta, jól működnek az életükben.
S azokról, a hétköznapi életükben, beszélnének, nem maradnának, megoldatlan helyzetek, akik nem tudják az értelemes életüket helyre hozni, vagy a megélhetésüket is, biztosítva élni az életüket.
A megelőzésben történő, önmagukkal való szembesülés, a sorsuk ismerete, a generációs feladataik teljesítése, nélküli módszereknél, nem hallom, se nem látom azt közreadva, igazolva, a jó eredményeket.
A most fontos, mert minden egy időben történik, a múlt, a jelen és az azzal járó teljesítéseknek az életszerűvé igazodása, kinél mennyi idő szükséges, viszont igazolva van, hitelesen.
Szükséges lenne, a racionálishoz társítani, a motiváló énnek, a jó minőségét, eszközökkel, csoportos oktatás lehetőségével, biztosítva, feltaláltamnak, a saját magam szerinti, igazoltan jól működő, hitelesen történő, oktatásom által.
Valakinek fel lenne szükséges vállalni, képviselni, hogy ne maradjon, kezelhetetlen maradványa, több generáción keresztül ártva.
Sokan lehetnek, a ki nem derült, felszínre nem hozott nem kevesek, amiket igyekeznek elmismásolni, hogy ne tudódjon ki, mert nem tudják azt felvállalni.
Azzal is szükséges lenne tisztában lenniük, hogy nem tudnak addig fejlődni, amíg nem szembesültek azzal, ami megigazítaná a belső tartásukat, felerősíthetné az önismeretüket, mert arra szüksége lenne és mindenkinek.
Tiszteletem. Felvállalom, a magam által feltalált, mások által nem ismert, oktatható módon, megélve, átélve, életszerűvé téve, hogy a döntőket tájékoztatni tudjam.
A Megelőzésben találtam meg magam és a feltaláltam is abban van, emberi jelnyelvnek neveztem el, amivel megóvhatnánk, a tiszteltjeinket, szeretteinket is egyaránt, meg lehetne előzni, mindazt, ami már láthatóan a felszínen van.
Ugye nem, tudás nélkül, érvek nélkül döntenek, nem igazolja az sem, ha valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mennyit hátráltatják, még a következő generációkat is.
Nem várhatok tovább, majd csak lesznek, akiknek fontos a családjuk és a tiszteltjeik és értőkként olvassák, heringesa1@gmail.com, +36302470589 által meg tudjuk beszél, tájékoztatni tudom.
Még, akkor is, felelőtlenség, ha van hozzá az életkorból még bőven, ha korosodóként, már nincsen, egyformán várakoztatva lenni, a saját Hazánkban, méltatlan, a szintünk alatt araszolni, nagyon, nagyon, nagyon nehéz.
A legfőbb feladatunk, Anyákként, megtartani az egészséges, lelkes, szíves, motiváló énünket, tartáshoz és emberi méltósághoz igazítva, magunkat. Mint a gondolkodó agyunkhoz igazított, jó döntéseket, meghozva, jó mintát mutatva.
Az egészséges egyensúlyukat megtartani, mindazok által, amik most kezdenek, nagyon divatossá lenni.
A kitalálóiknak, úgy gondolom, sok pénzt hozó, remélhetőleg, a túl könnyen jöttben is biztonságosan, jól megtervezett, arra igényes, sokaság, által felvállalt, tömegeknek tetsző, araszoló, áramlása miatt.
Megint eltelik egy csomó idő fölöslegesen, mert a látszat az nem a valóság, a semmibe araszolni, az meg ugyan mi, ki tudja ezeket így, jó pénzért, hozzáértő tudás nélkül, kitalálni.
Vannak-e érvei, vagy csupán a könnyűben szálldosva, nyugodt, mert nincs felelőssége abban sem, azt a.
Tiszteletem. Hazaszerető lettem, nem szégyen az nekem, hogy alázatossá tett engem, a tudásomnak megfelelően. A nagyon sok, engem megtisztelő, a hivatásom gyakorlásának a számukra megfelelő minősége miatt, érkeztek hozzám Paksra, messziről is.
Az embereknek a Tenyérolvasása, következtében, érett be, a Hazaszeretet, a megtapasztalások sokfélesége, mind más sorsot hoztunk a születésünkkel. Egy idő után, már, összefüggésében is megláttam a Tenyérolvasások közben, a sorsképleteiket, ami nem volt azonos másokéval.
Hasonlóságokat viszont, felfedeztem, a hozzám fordulók, családtagjaiknál, akik szintén megtiszteletek a Tenyérolvasásaik, okán. Azután már, amikor a generációs feladatokat megláthattam és többféle módon voltak, a különböző családoknál, szembesültem vele, hogy a saját felfedezésem az.
Nem tudja azt nélkülem megtanulni más, hiába van tele az internet a videóimmal, többféle módon készített és felrakott, oldalaimmal.
Szükséges ahhoz az, hogy hasonló szinten legyen, aki bejelentkezik az oktatási anyagom, oldalainak a megtanulásáért, emberileg éretten és értően képes azt tanulni, önmagát a helyére tudja tenni a saját életét, a sorsához tudja igazítani. Senki más nem tudja azt, se helyette, sem érte, őt kihagyva belőle, megtenni.
Adni születtünk mindannyian, a hely ahova születtünk, az a szülőhelyünk, a Hazánk, amit ha megismerhettünk, ha nem, bele szükséges teremtenünk, a talaj a talpunk alatt, adjon alapot ahhoz, hogy rólunk is szóljon és egy időben, alapnak is adjuk át generációsan.
A Hazánk rezgése is adja a kirezgésünket, mások és a Világ felé, a hova tartozásunkat közvetíti, tán oda kéne figyelni, hogy ne kelljen az érveink helyett magyarázkodni. Felismertük-e, kontrolláltuk-e azt, hogy mivel azonosulunk, mert sokan adnak még, a csak látszatra, huppannak bele, a jól kitálalt, az üresítőkbe.
A valahova tartozásunk okán, a döntésünk előtt, egy beszélgetés által, átéreztük-e, van-e ott, ami rólunk is szól. A felvállaltjához, megfelelően emberséges-e, van-e ahhoz elég tudása, tudnunk szükséges, mi az, amit felvállalunk, ahova tartozónak érezhetjük magunkat.
Ki az, aki számunkra hiteles tudással rendelkezik, van-e, az életminőségéhez, hozzáadott embersége, a gyakorlati élete társul-e, a tanult tudásával még egyetért-e, napi saját mérleget csinál-e.
Amikor szükséges, önmagát is fejleszti-e, alázatot gyakorolni tud-e, a tolerancia jól működésének a lehetőségét az élethelyezetekben, felismeri-e, gyakorolja-e, ott és oda ahol az, éppen akkor, jól megérdemelten jól jöhetne. Felismerte-e, hogy mennyire fontos lenne tudnia, mi adja, az emberséges tartását, a tudásával járó, emberileg elért szintjét.
A születésünktől folyamatosan, hozzánk adott, lehetőségek sorát megélve, teljesítve, az adni tudást, ami által megéljük a saját sorsunkat és generációs feladatainkat. Mindazt, az emberséges tudást, ami a kirezgést adja, ami, mások által érezhető, tisztelhető, mert, önmagunkért is teljesített, saját szintünket adja, s nem téveszthető össze másokéval.
A munka becsületét is átéltem, sok minden adatott meg, láthattam jó emberséges mintákat, akik betartották az ígéreteiket, az egyszerűség, nagyszerűségét felismertem, sok mindenben, hiszen magam is abban éltem és élek azóta is.
Tiszteletem, mindazoknak, akik megtiszteltek és megérkeztek, akkor még személyesen, s elfogadták, hogy azóta már, az internet és a telefonom által, történik, a Tenyérolvasásom, oktatásom. Köszönöm a megértésüket.
A tehetségemből lett hivatásom okán, tiszteltek meg, s a szolgálatásom, vagy oktatásom, miatt időztek, Pakson, a szülő és lakóhelyemen. Belőlem jött, van belőle most is bőven, tudták, hogy várom az érkezőket és szeretettel fogadtam őket, az elköszönésnél is megadtam, a megjáró tiszteletet.
Meghajoltam az emberi nagyságuk előtt, amikor úgy éreztem, a mozdulatot is megtettem. Éreztettem és megfogalmaztam, mikor lenne jó, ha, használnák a belső kontrolljukat, önmaguk és a hivatásuk jó minőségű gyakorlása okán és miatt.
S volt, hogy amíg láttam, integettem, amikor a kapuban elköszöntem, gyakran meg is öleltem, a tőlem elköszönőket, a Hergál Házból, útra kelőket. Adta az emberségem, az összegződött tisztelet, hát adtam oda, ahova, azt akkor úgy éreztem.
A szeretet meg, a hétköznapi viselkedésem, ezzel születtem, volt amikor be kellett fékeznem, tudtam, hiszen éreztem és az nem esett jól nekem. Megtörtént az is, hogy átmenetileg, elvesztette a tiszteletemet, szükséges volt egy ideig az alázatomat alaposan, s gyakrabban, gyakorolnom, a hivatásomnak jó minőségéért. Viszont az, többszőr is elgondolkodtatott és csak átmenetileg esett meg, adott volt, hát az ismétléses azáltal is, gondolkodóba estem.
Azóta felfejlődtem, oda, ahol naponta adott, most is, van bennem bőven, hiszen van az Isten. A tisztelet és a szeretet, sem fogy ki belőlem, így születtem, ezek által élem, a jól megérdemelt életminőségemet, kitartok az egyszerűben. A sorsom szerint, megélem, nagyszerűen mindazt, ami éppen teljesíthető, megoldom, a pénzben, nem generációsan megalapozottakhoz képest, szerényen.
Sorsom szerint, gondolkodva haladok, vagy csupán a nehezekben araszolok, nem a könnyűt, se a hirtelent, a sürgetőt sem választom, az életritmusomra vigyázok. Segítek magamon, mert sokszor megadatott, ha kitartottam, bekövetkezett a megcsináltam állapot.
Segítek hát magamon, az Isten is megsegít, megtettem mindent, amit tudtam és teszem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint, tán, van rá remény, hogy sorstalanná nem válok.
Akik megtisztelnek és hozzám fordulnak, maradék nélkül, átadom a tudásomat, várom a bejelentkezőket, akik már keresik a miérteket az életükben és a sorsuknak a teljesítésén törik a fejüket. Tán rájöttek arra is, a generációs feladatot azért adta számukra az Isten, hogy a családjukon belül, segítse őket, akik fejlődni szeretnének.
Nem tehettem mást, mint a sorsomat egyengettem, a túl sok nehézben sem adtam fel, nem azt kerestem, ki éppen a hibás. Tettem a dolgomat, mókuskerék szinten, ismételtem, ismételtem, ismételtem.
S közben rájöttem, van abban is sok apróbb és kiváló eredményem, mit tehettem volna mást, mint a fokozatosság okán, feltaláltam, azt, amit ha megtanulnak, az emberek, utána az a tudás már, a saját javukat szolgálja.
Nem várhattam másoktól, hogy úgy veregessék meg a vállaimat, hogy azt sem tudnák miért tennék azt. Elértem, a tehetségem által, hivatásommá lett, néha van is rá, igény, értően és a szolgáltatásomat is gyakorlom.
Oktatom oda, ahol az oktatásomban megtalálják a saját sorsukat, a felismeréseik által, a sorsukban, a helyére kerülnek, s ha szükséges, emberesednek is, általa.
Vagy, éppen arra van igényük, hogy megmaradjanak, az elért szintjüknek megfelelően éljék tovább az életüket, az egyszerűnek a nagyszerűségében.
fwdfestmnyek2 (1)
A sorsomat araszolom, a generációs feladataimnak a teljesítésének lehetőségéhez, tíznél több éve, várakozom.
Minden pénzre van szabva, a lehetőségem a racionális énem által nem valósulhatott meg, hiszen, adni születtem.
Nincs azzal feladatom, a csak magamért, csak nekem, nem állna az jól nekem. Összefüggésében nézem, látom és úgy történik, a szolgáltatásom, az oktatásom, a saját, feltaláltam szerint, jól működik, átmegy oda, amikor ott az ideje számára.
Nem változtam meg, csupán alkalmazkodni igyekszem, a toleranciát gyakorlom, viszont most, nincs mihez, körbeértem, tíznél több éve várakozom. Ah, haladnék, nincs járható út ahhoz, hogy csoportoknak, átadjam a tudásomat, az azt már értőknek és ahhoz emberileg is éretteknek.
Természetesen akkor, miután meglenne, a vevője és betanítanám az arra alkalmas keveseket, vagy sokaságot és válaszolnék, a közben felmerülő kérdéseikre, most még itt vagyok.
A hozzáértés mentesen, tudás hiányosan, már kivigyorog nap mint nap, annyira magabiztos abban, hogy a mások által, kitaláltak szerint, a máshonnan hozott által is, végleges, sikert arathat.
Nem vet, megcsináltatja másokkal, nem kapálja, más csinálja, nem gondozza, eldönti, hogy nincs azzal sem dolga, az egészet végig nézi, akár többször is naponta, jó érzés tölti el, az aratásra gondolva.
Másoknak is úgy mutatja, mindent a sajátjának láttatva, hiszen, azért változtatott meg mindent, hogy azt, a nagy sietség gyümölcseként, hamarosan, beérve arra, már be is bizonyítsa.
A saját Hazánkra, a számunkra ismeretlen, nem is hitelesítettet, a gyakorlatban látható, bizalmunkra hagyatkozva, ráhúzva sablonként, alkalmazzák, mintha hiteles lenne az eredője.
S mivel nem érti azt, a többi kultúrába születettek sokasága, hát vessenek magukra, ha időben, nem tájékozódtak, csak nézhetnek a jó minőségű élet után, nem nekik van szánva az már.
Ha segítségre lennének utalva, rálelhetnek annak, a látszatára még adva, az ott hagyott, üres sablonjára, ha nem vigyáztak rá, nem maradt semmijük.
Mert, nem voltak minden pillanatban résen, nem gondoltak arra, hogy ez megtörténhet, már csak, nézhetnek utána, s ha van idejük, a nagy hajszában, arra, a hiányát nyugtázhatják, annak ami csak volt.
Mindezeket a bizalomra építve, hiszen ki hinné el, azt, hogy hiába vár, mert ez van, ennyire sincs, se tisztelet, sem az emberileg elvárható a hétköznapokban, amit mind ugyanaz által élünk. Ami nem lett bejelentve, se beszélve róla,
hogy azok, a szavak mondatok, számunkra megszokottól eltérők, csak úgy, alkalmazva lettek, tán, kísérletként, hátha bejön sikernek, a bizalom okán.
Így, hát, azért mert tudják, hogy a szavak mást jelentek a különböző kultúrákban, elbeszélnek általa egymás
mellett, más szinteken, másképp fogják fel, ha számukra ismeretlen, nem törődnek vele, s nem is veszik észre, hogy, így törődnek bele.
Látszik az is, körbeért, azáltal már minden, csak azért van, arról szól, amit nem kontrolláltak előtte, csupán másolata valaminek, hiszen, így nem felelős azért és ami azóta történt, a következményeiért sem, senki.
Nem látja át annak a hiányát, amiben úgy döntött, hogy jó lesz, az, a csak egy, alacsony szintre hozott Népnek, hiába teremtettünk a Hazánkba, minden egyforma szinten van el van döntve. Azt a, megváltozott minden, ahhoz képest, nem tudjuk hova megy az ami, az életminőségünket is javíthatná, rólunk szólna, értünk lenne.
S mivel mi magunk teremtettük bele, ahhoz képest döntene, mennyit tettünk a tehetségünk, hivatásunk kapcsán, a legjobb tudásunk által, a Hazánkhoz adva, a Hazánkat az itt élő Népet minősítő, itt feltaláltakkal, bele.
A helyén is kezelhetné, ha tudná, hogy mindenkinek benne van a sorsában, a kultúrája szerinti teljesítése, maga az élete, sorsunknak a teljesítését, ellehetetleníti, azzal, ha nincs meg a kellő tudása, a 2023. évben.
Mindenki más sorsot hozott, annak megfelelően szükséges, teljesítene és napi szinten, felelősséget kell vállalnia, a döntőnek, hogy mi lesz a Nép azon részével, akik nem tudnak, generációsan se teljesíteni.
Ha nem ismerik fel, a tehetségeseknek, a velük születetten kitűnő, s aszerint, a Hazájukra ható, különlegességét, ami le nem másolható. Ah, ha megbecsülik őket, emeli a Hazánknak, a Világ felé, a láthatóan, jó minőségét, emberileg és a fontos dolgokban, a munka becsületét, s az azzal járó, legjobb minőséget. Láthatóan, felerősítő, hatást gyakorolhat, az emeltebb szinteket igazolva hat, amire sokan lehetnek kíváncsiak.
Mi módon érjük el azt, hogy a hozott tudásukat, a tehetséggel születettek, ha mindent megtesznek értük, ha már ők is, minden jót és szépet is átélhetnek, a Hazaszeretetük állandósul és jól hat majd általuk.
Mindazokat, majd át tudják adni, a saját, arra már emberileg is érett, idejükben, az értők sokaságának, vagy tán, a kiteljesedettek kevesének, oktathatnák, ezt a nagyon különleges, kivételes, tehetséggel hozott, napi szinten fejlesztett, egyedi, csupán a számukra megadatott, tudást.
Az más, ha valaki másképp is, más kultúrája szerint is képes élni és meghagyja a következőknek, esetleg, addigra, teherként, a saját sorsát és generációs feladatát, mert azt a döntést saját maga hozta.
Azt a, amit, azóta nyugdíjasokként, ide bele teremtettünk és akár, a megváltozottba is naponta, teremtünk, nem jár az vissza. Se bele nem lett, számolva, s tervezve se nem lett, tán az most se, pedig, még, bele lehetne számolni a nyugdíjunkba, hogy az életünk, ne legyen méltatlan a sorsunkhoz.
Tán, csak nem, hozzá lett adva valamihez, bele valamibe, ami nem rólunk szól, korosodókként sem jár, az meg, nekünk, azután amit még, az eltartásunkért, az önbecsülésünk miatt, most is, teremtünk.
Hát, teremtsünk, teremtsünk, teremtsünk, addig sincs máshoz kedvünk, oldjuk meg, mert nincs érzékük hozzá, hogy mit miért, lenne szükséges alapban megtenniük, értünk, az ide születettekért, mert ez a Hazánk nekünk.
Ha már felvállalták, nagyra vágyva, se tehetség, se emberség, se intelligencia, se hozzáértés, mind ahhoz, ahol tartott már a Hazánk, amikor a győzelmüket, nagy megelégedetten, többszőr ünnepelték.
Gondolom, nem kevesen vagyunk, akik kint rekedtünk, nem teremthetünk a
Hazánkhoz úgy, hogy legalább nyugdíjunkba, a nyugdíjasként teremtve, dolgozva, hivatást gyakorolva, alkotva, a munkánkkal eltelt idő, meg legyen becsülve.
Most megint, alkalmazkodva a megváltozott körülményeinkhez, újra számolják és beleszámítson, ne aprópénz legyen az, becsüljék meg a munkánkat, mert az is, minősít bennünket.
Amit át tudnánk adni, annak is több éve, az összefüggésében látást, mint tudást, megrekeszti a lehetőségünk hiánya, pénz nélkül jó minőségű lehetőség nincsen. A pénzt, előbb ki kellene adni, miközben, a saját, jól kitaláltjuk, a megfogalmazás szerint, nem felelősek a Népért, a miénk a felelősség, oldjuk meg. Viszont, nincs, ahhoz lehetőségünk folytatni, ahhoz adva, amit eddig elértünk, hogy megerősödjünk.
Valamit, ami nem a sajátunk, felépíteni, elölről kezdeni, szerintük, viszont, ez nem a saját kultúránk, nem szintünk van. Ránk lett hárítva, ha nem oldjuk meg, oda lehet, az önbecsülésünk, eddig, nem ezt mondták, amikor a Hazánkba teremtettünk. Az eltartásunkat, próbáljuk meg előteremteni, egy ránk rakott, ismeretlen eredetű, elvárás szerint.
Nem tudom mit láttak, mi volt a minta, úgy gondolom, amiért megszenvedett valaki, teremtett, alkotott, a legjobb tudását adva a Hazánkhoz, annak a gyümölcsének a másik részét, a sajátjainak szánta mindenki.
Nem akarja pocsékba menni látni, mindazt amit megteremtett, amiért a sok évét, esetleg az egészségét se kímélve, adott bele a Hazánkba, mert az volt, addig maga az élete.
Amíg nincs tisztában, azzal, hogy van sorsa, azt feltételezi, hogy az élete az maga a sorsa.
Igen akkor éli azt meg, amikor már megjött a magához való esze, a saját sorsának a lényeges voltára. Hiszen annak hiányában, mit hagyna, alapnak hátra az övéinek, mint egészségesen is teljesíthető, jó mintát, a saját életminőségét is figyelembe véve, hat a tudása.
Időhúzás az, ahogy múlik az idő, nincs mire várni, mint egy idő után, csupán, kiüresedve, valaminek a végét várni.
Tiszteletem. Tán, tégy magadért, senki sem tökéletes, csak az Isten hatalmas, ha belefutottál valamibe, mert nem volt más ami szinten tartson és ki tudjad vinni, úgy, a születetten hozott tehetséged energiáját, hogy ne sérüljél bele.
A tehetséggel hozott energia az, ami megköveteli a napi sikert, hát előfordul, hogy a megelőzés helyett, a megoldás az volt, kiiktatni magad, a meg nem oldhatók tengeréből, nem volt más akkor, amire megoldásként, ráláttál, hát tudatlanúl, a könnyűbe sodródtál.
Miközben a megelőzés helyett lett más, nem gondoltak arra, hogy a jól működő megelőzést is szinten lenne szükséges tartani, akár naponta, fejleszteni, hogy ne potyogjanak bele, az intelligensek és a tanultak közül is, a jól kitalált csapdákba annyira sokan.
Akik megérintődtek és felismerték, hogy önmagukra vannak utalva, hogy ki tudjanak jönni belőle, a felismerés az, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja, az önmagukhoz való visszatéréshez, megtanulhatnák a segítést a megelőzésben.
Bebizonyítani, a múlt elmúlt, a jelent, mint egy kialakult, helyzetet, felvállalva, a feladathoz felerősödve, az önismeretével tartást kapva, egészen az önbecsüléséig eljuthat, jó megelőzővé válhat.
Lent és fent festettem egy ilyet, kinek, hogyan van az, nem lehet sablonba tervezni, a különböző tehetségeket és nagyon más szinteken élőket, mert abba bele is sérülhetnek.
A 2023. évben, nem lehet úgy élni, mintha a múltban élnénk, alkalmazkodni is időben, szükséges megtanulni.
Mindenkinek szüksége van, a hétköznapi életnek a megtapasztalására, ha már tájékozott abban, hogy ne ártson, se bántson, viszont önmagára is jól vigyázzon,
a csapdákat már meglátja, kikerüli és halad a saját útján, a sorsában, időben teljesíthet.
Akkor a látható, nagyon sokakat érintő, helyzethez szükséges lenne a megelőzés, amit én magam Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként, úgy oldom meg, hogy összefüggésében oktatom.
Nem mindenki értője, ha lesz igény rá, összeállítom úgy is az oktatási formáját, hogy a kisfelnőttek, az életkorukhoz érettebb gyermekek is, időben meg tudják tanulni.
116-123 (1) Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u.59. Julamami védjegy.
Ha alaposan elfáradnak a szülők, akkor majd ugyanazt élik meg, amit az elődeik, nem haladhatnak előre,
a fejlődésben, csak teljesítenek, másoknak megfelelően.
Ugye, nem csak annyi az életünk, hogy amíg csak élünk, az önmagunknak az eltartásáért küzdjünk, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, az önbecsülésünk, hát megelőzésként, kérdezni szükséges.
Ugyan, mit terveznek még velünk, az összes sérelmüket, ránk vetítik és mivel értünk hozzá, a Hazánkban való, megmaradásunkért, ingyenesen, megoldani hagyják, nekünk. Ismerve a teremtő, alkotó Népet, tisztában vannak vele, hogy nem hagynánk senkit cserben, összetartoztunk, ezen nevelődtünk. Hagyják, hiszen tudják, nem ártani, születtünk, nincs róla tudomásuk, hogy közben sokunknak, a megmaradásunk okán, megjött-e, a túléléshez, a megelőzésben, az összefüggéseket látva, a magunkhoz való eszünk.
Sokan felismerték azt, ha más nincs, kapaszkodónak átgondolják, tán, önmagukra vonatkoztatva is, remélhetőleg, legalább az érzés megtartja őket, van az Isten. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.
Tán, úgy fogalmazzák meg, hogy egyértelmű legyen számunkra, akarjuk-e azt úgy megélni, vagy van-e másik lehetőségünk, ha már, a Hazánkhoz bizalommal voltunk és ennyit, beleteremtettünk.
Önmagunkhoz mérve legyen jó életminősünk, mert egy Haza ez csak egy, innen várjuk, a számunkra, egyenként is, a jó megoldásokat.
Ah, azt már tudjuk, hogy szintünk alá nem megyünk, nem adták azt ajándékba nekünk, el sem vettük, még azt sem, reklamáltuk meg, ami éppen megjárt volna nekünk. Az emberi méltóságunkat, a tudásunk szerinti tartásunkat, megtartjuk, nem szégyen az nekünk, hogy újra és megint, emberesedünk, mert, van hozzá megfelelő alázatunk.
Ha most, nem tudsz a valóságról beszélgetni a családoddal, akkor valószínűleg, még nem tartasz ott emberileg, hogy megoldottad volna önmagadért, mindazt,
amit gyermekkorodban megszenvedtél.
S amit el nem érhettél, mert emberileg nem voltál még arra beérve, az rávetül már a következőkre, ami késztetést ad számukra arra, hogy rendezzék azt, a működőképes szintjére, a megélhetés jó minőségét is elérve.
A 163-169 oktatásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy
A megoldást nem úgy tálalja a sorsod, ahogy azt megélted, mások által,
más élethelyzetek adódhatnak, a saját sorsodnak a megoldására.
Ahol nem ismétled meg ugyanazt, csak azért, mert a lehetőséget,
összetéveszted azzal, hogy azt szabadna is neked. Tán nem kéne, felszabadítod magad,
ahhoz, hogy ne kelljen várakoznod, s teljesíteni legyél képes.
Ah, mert, észre sem veszed és alacsonyabb szintre is teljesítesz, ami felbátoríthat,
többeket, arra, hogy átvegyék az irányítását annak, amiben túlságosan nyitott vagy.
Gondolva, ha nem ártasz, se nem bántasz, elég lesz az,
magadra is vigyázz ám, mert téged sem pótolhat senki más.
Lelassulhat mindaz, amiben addig jól haladtál, feltételezed, hogy
valaki ártó szándékkal fékez, á dehogy, magadat fékezed.
Hiszen nem vetted észre, azt, már régóta szintet lenne szükséges váltanod.
Amikor már ott tartasz, hogy éppen azokat éled meg,
a hétköznapjaidban, amikről, addig azt hitted,
nem is tehetsz róla.
Ah, pedig azt a sorsod,
a nehezeknek a megélésével, a saját sorsodhoz,
hozzá emberesedésedűl, szánta,
nem tudtál róla, hát nem is tettél érte, hogy megoldjad.
Könnyebb volt azt hinned, hogy mások által történtek, azok veled,
egy napon rá kell ébredj, leutánoztad, mindazokat, amiket irigyeltél,
nem a saját sorsodat éled, mások sorsát követed.
Elkövetheted azt a hibát, hogy meghagyod, a feladatokat,
rávetülnek majd a családtagjaidra, amit a sorsod neked szánt.
Amit aztán rengeteg pénzzel sem, oldhatnak meg,
ha azzal látják el őket, az emberséges tapasztalási lehetőségeik helyett.
Minden attól eltérőt, teherként élnek meg, majd nyögik, szenvedik,
mert nincs náluk annak a tudásnak a kulcsa,
fejlődhetnének is általa.
Miért tanulná meg azt, amit nem hozott a tehetségével, hiszen úgy látja,
elég az, amit tud, önmagához képest is, mekkorát haladt előre, azt mindenki láthatja.
Megoldásnak, feladatnak, a saját idődben, még neked, szánta,
az Isten, átléptél rajta, a könnyebb megoldást választva,
azóta meg, nap mint nap, ott van és gátol már, a megoldásaidban, a tudás hiánya.
Hiszen nincsen alapja, sem emberileg nem tartasz ott, se nem vagy hiteles ahhoz, ott se, máshol sem.
Ahol arra már, emberileg, tudásukban érett, gondolkodók, hozzák a döntéseiket a többiekért, de jó is lenne,
ha a szintkülönbségeket is észlelnék, alkalmazkodnának és maguk is tanulnának, mindazok által.
Szeretettel. Julamami
Azt mondta az orvos Anyánknak, mert nagyon sovány volt, hogy szüljön, mert az meghozza az étvágyát.
megoldódott, mire megszülettem rendbe is jött.
Mindent átéltem és rögzítettem, az életem során, amikor azzal szembesültem,
s ott volt az ideje, megoldottam, mert adta a sorsom, a lehetőségemet ahhoz.
Anyánk, készülve a szülésre, a mosott ruhákkal tele, nagyon nehéz edényt, a
csípőjére helyezve, gyalogolt úgy 1000 métert, a folyótól, a poros
úton.
Úgy mesélték, hogy hamarosan megszülettem és a nagyon nehéz,
vizes ruhát tartalmazó edény, ott hagyta a nyomát, láthatóan,
nagyon megnyomta a felső ínyem.
33 éves koromban, pottyant ki az egyik tejfogam, a másikat
megoldotta egy fogorvos, azzal, hogy kihúzta, nem volt
türelmem kivárni, hogy tán, természetesen rendeződik.
Kommunikálás volt a napi munkám, hát pótolva lett.
Azóta próbálkozik,
a két szemfogam a helyére kerülni,
időnként erősen fogzok, máskor,
látszólag, nyugalmi állapotban vannak.
Addigra, mire megszülettem, már nem volt meg az öröksége
Anyánknak.
Hát, beleszülettem, az Anyánk, örökségéből jólétet remélő, hirtelen
jött, /nincsbe /, szinte gyermekek voltak még a szüleim.
Nem voltak mögöttük szülők, se meggyőzően érvelő, valódi
jóakarók, úgy, hát, elhitték, hogy jót akarnak nekik.
Mindenben követték azt, amit a hozzáértőknek
látszó hamisak, mondtak.
Meggyőzve, várták, elhitték,
hogy jó helyre fektetik azt be,
több lesz belőle, valóban több lett, csak nem a mi családunknak.
Albérletbe kerültünk, én már oda születtem,
átélve a hirtelen bekövetkezett nehéz sorsukat.
Arra emlékszem, hogy amit kértem és nem kaptam meg arra,
az engem megnyugtató, számomra megfelelő választ,
hát igyekeztem, már kicsiként is, magam szerint megoldani.
Valahogy rájöttem, hogy más nem oldhatja meg helyettem,
úgy, hogy az nekem jó legyen. Később már, tudtam,
ha nincs más, hát segíts magadon, az Isten is megsegít a módja.
Hiszen akkor nem kellett várakoznom és magam voltam a felelős érte.
Elfogadó, megértő, együttérző, már korán, segítő lett belőlem.
Nem volt jó látni, ha valaki szenved valamitől, amitől nem kellene,
hát kiálltam mellette, volt, hogy átvettem helyette,
mert azt éreztem, nem bírná el annak a terhét.
Nem mindenki örült annak, volt, aki,
megorrolt érte, hogyha tükörként látta, azt.
Nem volt bennem más, mint a jó szándék és a megoldásokat,
igyekeztem észleltetni, arra ami éppen adott volt, akkor.
Számomra az volt a természetes, többen meg, zokon vették,
hogy ők maguk miért nem észlelik a megoldásokat, miért én.
Többféle módon meg is szenvedtem, azoknak a következményeit.
Tapasztaltam sokszor és mind más és másképp volt, a tenyerekben,
nem egyforma a sorsunk, senki máséval.
Magzati szakasznak neveztem el azt,
ahol láthatóan, ott a jele az átéléseinknek, magzatként.
Amivel
szembesülünk aztán, a hétköznapjainkban, mert jelzi a
lelkiismeretünk, egyre nehezebb, mindaddig,
amíg azt meg, vagy fel nem oldjuk,
annak az újra átélésével, éber állapotban.
A hivatásommal
járó, napi gyakorlatban, sokszor beigazolódott, szembesülni tudtak.
Ott akkor, szerintem, azt,
a gondolkodó agyukkal kontrollálják és megoldják, mert
számukra, nem ismeretlen feladattal találkoznak, a sajátjuk az.
Nem mástól hallottam, magam fedeztem fel, a gyakorlatból lett,
azután, az elmélete, az oktatásomnak a rajzos formája, mivel, ott azt
átéljük, kívül, de jelen vagyok, nincsenek egyedül annak, az
átélésével.
Nem fordítás által más országból, hozott, itthon találtam meg,
mindazokat a jeleket, amiket mutatnak, az engem megtisztelők
által felém nyújtott, nyitott tenyereiket leolvasva.
Amikor rájöttem, hogy bár átéltem sok mindent, Anyánk, sorsával
szembesülve, már a magzati szakaszomban és később is, vele együtt
is átéltem, akkor és azóta is már, megértettem a miérteket.
Mivel, Apám ágán hoztam a sorsomat, annak éreztem a fontosságát, viszont, mindkettőjüknél,
velük átélve, megértettem a miérteket, amihez már korán megtanultam, ahogy visszagondolok, naponta
gyakoroltam az alázatot.
Már tudom, miért emberesedtem, úgy, azokban a nehezekben, a sokféle munkából eredő hatások, nem vesztek kárba.
Mert ahhoz, hogy a hivatásomat, a tehetségem által, gyakorolni, így
tudjam, arra volt szükségem, mindazokat átélve, a nehezekben.
S azok által, napi szinten, már a hivatásom kapcsán,
azt is tudtam, hogy nekem, az Apám ágáról rám vetült,
addig meg nem oldottakhoz, a megoldások is ott vannak, a
tenyereimben.
Nagyon sokat dolgozott azért is az Apám, mert, tudni akarta, hogy
annak, amit sok, vagy nehéz munkával megteremt, van értelme.
A sok vagy nehéz, munkájának lesz majd, gyümölcse,
a gyermekeinek majd, nála már, jobb élete lehet.
A szülei válása miatt került a jósorsából, hozzá méltatlan
helyzetekbe, hirtelen történt, nem volt átmenet.
Hát felkészülni sem tudott, mivel a szülei döntése
következményeként, neki, ahhoz képest, amihez szokott,
a balsors és a rengeteg munka jutott.
Nem kérdezték meg, /az apja akarata volt az erősebb /,
hogy kivel szeretne élni tovább, hiszen, még csak gyermek volt.
Amikor rájött a sok nehéz munka értelmére, hogy
nem csak remélte,
már tudatosan, tett is érte, kalákában építették a házakat, lett saját.
Miután Anyánk vagyonát, elveszítették, a szélhámosoknak elhitték,
hogy megsokszorozhatják, minden odalett.
Azt gondolta, nincs más mint a kemény, nehéz vagy sok, munka,
nem költözött el, amikor jött a valós lehetőség. Már nem volt bizalma,
igyekezett elfelejteni, nem akart
emlékezni,
a gyermekkorának a jósorsára, amit azzal, vissza kaphatott volna.
Túl nagy volt, hihetetlennek látszott, a gyermekkorához hasonló volt a különbség,
a jó lehetőséget,
nem fogadta el, nem merte vállalni.
A hirtelen változás lehetőségét, a bizalommal járó,
számára akkor nem igazolható, felelősséget, meseszerűnek látszott, nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet, hát nem vállalta.
Amit megkaptunk volna, egy kitűnő helyszínen, egy több nyelven beszélő és azt oktató,
nagy tiszteletben álló, neves ember ajánlotta,
Anyánknak, egyedül élt, neki nem volt családja.
Anyánk, mellette szolgált, a rokonság tehetősei beajánlották, abba a családba, hogy kimentsék, mert látták, aki elhozta, a patikuséktól, az anyja halála után, nem bánik jól vele.
Befogadták, jól bántak vele, szép leányként, az ott látott, igényességet átvette. Mivel ahhoz a családhoz tartozott, hát általa is nevelődött az Anyánk, hát, kicsit a gyermekének érezte, neki nem volt akkor már családja.
Tízéves lehettem, amikor bejelentkezett és eljött, mert, nem tudta elnézni, a családunk, kiszolgáltatottságát és az Anyánk, örökségének az elvesztésének, a túl hosszan ható, meg nem oldható, sanyargató következményeit, azt mondta, hogy nagyon bántja és egyszerűen, felajánlotta.
Döntött és bele akart vonni, bennünket, egy általa jól ismert, emberségesen belakott, jó környezetű, szép helyre, a tiszteletre, munkára alapozott, jó minőségű életébe. Arról beszélt, hogy adná nekünk, a jó minőségű élethelyzetet, belakhatnánk, ránk írtatná, ott ellette, nem egy házban élnénk vele, de elérhetők volnánk, ha szükséges lenne.
Apánk dolga, a terület rendben tartása és az épületek állagának megőrzése lett volna, azért fizetést kapott volna.
Egy nagy területen, volt, néhány, kisebb, nagyobb épület, belakhattuk volna, azt, ami tetszik, hogy megbízható támasza legyen, majd, a családunk, amikor, az öregségét éli és netán emberséges, támaszra lenne szüksége
Több nyelven beszélő, oktató, nevelő, aki köztiszteletnek örvendett, a generációsan megalapozott és általa tovább fejlesztett, életminőségét élte, jól megérdemelten.
Látszott, hogy felelősnek érezte magát érte, hogy akkor nem beszélte le Anyánkat, a hirtelen döntéstől és hagyta, hogy rábeszélje az Anyánkat, az önjelőlt anyja, a túl korai férjhezmenésre. Mert akkor már rájött, hogy nem bír el vele, volt, Anyánknak saját akarata és látszott rajta, az igényességre való törekvés, nehéz élet következett számunkra.
Nagy szintkülönbség adatott volna, ahhoz képest, ahol éltünk,
Anyánknak sem, hitte el Apám, hogy ennyire, megfordulhat a sorsunk.
Apánk, hitt benne, hogy a sok munkának kell, hogy legyen
egészséges gyümölcse, abban bízott, amit ő maga, teremthetett.
Egyke volt, hát népes családot szeretett volna, kereste a motivációt, ami erőt adott számára, gondolkodó ember volt, azok, amiket, magára maradva átélt, megtanították, hogy már csak magában bízott.
Inkább sokat dolgozott, jó lehetőségeket remélve, a következő
generáció, hozzá képest, ne csak remélje, el is érje.
Erre jöttem rá, miközben felfedeztem a tenyerekben, a generációs
jeleket, tudtam, hogy nekem van dolgom vele. Hát tettem azt ami,
éppen adott volt, araszoltam, vagy éppen, léptem, tudtam a dolgomat,
meg is éltem napi szinten.
Megkaptam a válaszokat, ott voltak a tenyerekben, hitelesítették,
akiktől a visszaigazolást, azután, akkor rögvest hallottam.
Azóta is kapom a visszaigazolásokat, szinte naponta,
a saját és a szolgáltatásom közben, megadatik számomra,
köszönöm az Istennek és mindazoknak, akik megtisztelnek,
a telefonon történő szolgáltatásomra bejelentkezve.
Nem tartozom ide, sem oda, se máshova, tartozom, az
engem megtisztelő, az online szolgáltatásomért, a telefonom
+36302470589 által, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.
Hétköznapokon van lehetősége a bejelentkezéshez, a szolgáltatásomhoz,
amit, kérem, 10.00 és 16.00
óra között tervezzen. Az email címem, heringesarpadneje@gmail.com, ahova fel tudja
tölteni, a tenyere fotóit, néhány perccel előbb, mielőtt a megbeszélt időpont eljönne.
Annak alapján döntsön, hogy mennyire mentek át a mondatok,
úgy, hogy azt be tudta azonosítani a múltjában történt élethelyzeteibe.
Vagy éppen abban él most, s tán foglalkoztatja az, hogyan tovább,
mit tud megtervezni azzal, ami adott az életében és azt is hallja,
a Tenyérolvasásom közben, amire, tervezhetne.
2023. évben, beérni látom azt, amit feltaláltam arra, hogy megelőzésként, megerősítsem, az erre jelentkezőket, a tartásukban.
A férfiakat, akik, az apjukat, gyermekkorukban, vagy még a születésük előtt, elveszítették.
Felzárkózásnak nevezem el, amit, három főnek szánok, egy időben, a kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Az érintett szülők és gyermekük, egy velem való, telefonos beszélgetés után, ha úgy döntenek és 20 órát szánnak arra, hogy megtanulják azt, amit feltaláltam és több mint tíz éve oktatom. Most eljött az ideje annak, hogy felvállaljam, azt, hogy összefüggésében látással, elmondjam, azt amit a tenyereikben látok. Számukra, akik értik azt, hogy mit miért úgy mondok.
a díja: 300.000.- Ft˛/ 4 Fő.
Tisztelettel, a három lehetőséget vázolom fel, hogy legyen választék.
A teljes Tenyérolvasáshoz és részletes elemzéshez,
az első megtisztelő bejelentkezésnél és a minden szónak,
a részletes, a saját szóhasználatára és értelmezésére, a lefordításhoz szükséges idő,
úgy, 60 perc, aminek a
díja : 21.000. Ft.
Kérem ne utaljon előbb, majd, a szolgáltatásom, befejeztével, az elköszönésemnél, elmondom, a
számla számát, ahova, az azt követő napon, kérem utalja át, a tiszteletdíjamat. A megjegyzés rovatba, Heringes Árpádné ev. kerüljön bele, köszönöm.
Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel.
Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., oktató.
Paksról a Hergál Házból. Szeretettel, a Julamami védjegy.
Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. https://julamami.com
Ahol elidőzhet, ha van hozzá kedve és meggyőződhet, az általam feltalált és a nagyon sok embernek, szolgáltatásom, gyakorlatából, az összefüggésében megrajzoltamból és a fejlesztésem általi, szakmai tudásomról.
Tiszteletem. Julamami Magyarosan Agyalósa. Heringes Árpádné a Julamami. heringesarpadneje@gmail.com https://julamami.com