A múlt elmúlt,

nem tud

mit

kezdeni

a jelenben.

Felemlegetve

sincs energiája,

legfeljebb az

érdeklődést

egy időre

borzolja.

Tanuljál meg

élni a jelenben,

minden egyéb

fölöslegesen

le is terhel.

Tudjál

élni a

mában,

a holnap,

a küszöbödön,

úgyis megvár majd.

Ha a múltra építetted

a váradat, az ott ragaszt.

Nem lehet behelyettesíteni

azt amit sosem tettél magadért,

hiszen nincs tartásod, méltóságod,

a feladatod megmaradt, üresedsz.

Kezelhető számodra addig lesz,

amíg nem kezdesz el védekezni,

mert érzed, nincs mit tenned.

Felszínre hoztad és az igazi

önmagad szerint tetted azt.

Átcsaptál védekezésbe, hisz

elfogyott, ami nem is volt soha,

csak kitűnő volt, a semmi tálalása.

Eljött az ideje, hogy te is zárkózzál fel,

ahhoz amit összehordtál, felelős vagy,

 már magadért és a ránk vetüléseidért.

Nem látod át, se nem érzékeled,

nem hallod ki, nincs gondolatod,

ami átsegíthetne az üreseden.

Túlmentél, már azon is amit,

az egészséges lelkedért tett

oda, megélhetőként az Isten.

Hozzá vagy szokva, hogy nincs

ember, aki azt amit legyártottál

visszafejteni képes, kibogozhatja.

Az intelligenciát az Isten adja, oda

ahol az már aktuális a családjában,

legyen, magas lelkületű ember is.

Átlátni, kihallani, megérezni, sőt

gondolkodva dönteni képesek.

Azért azt a tehetséget hozták,

mert az elődeik amiatt veszítettek.

A körforgás minden családban ott van,

kinek ez a feladata, kinek meg teljesen más,

kiegészíteni vannak azok, a megoldásaik.

Maradjon együtt a család, akkor meg

különösen, ha a nehezet beengedték,

anélkül, hogy nekik dolguk lenne vele.

Fölfejlődni, a 2017. évet kezelhetővé

tenni, kommunikálni tanulni, ha nem

azt hozták, egyikük sem, ne fogjanak

ki rajtuk a mondvacsinált családnak

tűnők, a már mindent kipróbáltak.

Hétpróbás, szokták így is mondani,

kifinomultan tudnak ők becserkészni is.

A kijátszható emberek által közlekednek,

be is jutnak minden fontos helyekre is úgy,

hogy mire észlelnék, észrevennék, blokkolják.

Úgy történik, arra kerekítik, amerre akarják,

nagymesterek a szavaik hajlításában, pörög

a szóáradat, csokorba szedik a szóvirágokat.

Megtaláltam a jeleket az emberek tenyereiben,

hozzájuk olvashatóak ott, mint a matematikai

képletek. Összefüggésében látják 20 óra után,

ők akik rááldozták az idejüket, bele is tették azt,

az energiájukat, amit önmaguk megerősítésére

szántak, gondolkodva dönthetnek, nyugodtak.

Rálátnak majd, kihallják, megérzik, ezekkel

megkérdőjelezhetetlenül ők maguk szerint

oldják meg, a sorsukban a törlesztéseiket.

Megtanulhatják tőlem, az oktatásom során,

rendezhetik a saját, generációs feladataikat.

Boldogulni fognak azokban a helyzetekben,

amikben addig nem, összefüggésében látják

meg a megoldásokat, nem ártva is haladnak.

Érdeklődni lehet, Skype julamami.julamami,

julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com,

+36 30 2470 589, Julamami Magyaros Agyalósa

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, hogy

legyen minden családban egy emberies, aki majd,

segíteni tudja, a megtanultakkal a családtagjait.

A 2017. évhez igazodni, megérteni, átlátni azt,

a lelkesek, szívesek, a gondolkodók képesek.

Az intelligensek ezt hozták, ha kinevelődött

belőlük,  különböző hatások által már nincs.

Az arra már érettek, ezt megtanulni is képesek,

nem lesznek kiszolgáltatva, a rájuk vetülteknek.

A magas rezgésűek megismerve egymást, olyat,

a legfontosabbat oldanak meg, mint a tisztelet.

Az egyensúly fontos, ezzel azt tartani képesek,

nem sérülnek meg lelkileg, fölé emelkedhetnek.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem, majd a saját

idődben észlelni fogod, lehet, hogy legott.

Szeretettel.

 

.

 

 

 

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a

 sok jót és a szépet, hogy a sarjainknak,

jól működő gondolkodó Hazája legyen.

Aztán mond, a neked tervezett könnyű,

hasznodra lett-e, a sorsod tekintetében.

Tudod-e már használni most életszerűen,

erősödött-e a lelked, a szíved, döntéseid.

Vagy rájöttél az se rólad, csak róluk szólt.

Tervezni tudsz, ha megismerted a sorsod.

Másoknak sorsát éled, ha nem tervezel,

azt utánozod, amit sikeresnek láttat,

ő abból majd remekel, s jól profitál.

Neki szánta a sorsa a cselédséget,

ha bebújsz mögé, az ő bőrébe,

igyekszel, a cselédje te leszel.

Amikor levadássza a könyveket,

amiken nincs védjegy, magának

betudva, azt ki is nyomtathatja.

A mások tudását összeollózza,

a maga ízlésére formálja, nosza,

hátha nem látják meg, hogy lopta.

Hiszen más országokban oktatja.

Meg kell tanulni ezzel is élni tudni.

A lehetőséged hiányában megélni,

csak a tudásodra hagyatkozva élni.

A saját sorsod és a te generációs

feladataid helyett, másoknak a

 szekerét tolod, a tied elhagyod.

Honnan lesz talaj a sarjad alatt,

ha nem alapoztad a sorsotokat.

Nem a pénzről, a sorsról szólok,

ha nem a sorsomat éltem volna,

ugyan, hogyan éltem volna túl ezt.

Segíts magadon az Isten megsegít.

A múlt elmúlt, haladni is lehetne,

a gyorsan fejlődő Világgal.

Ne maradj le, mert

kimaradsz,

minden

neked

szóló

jóból.

Keresed

a megoldást,

nem találod,

mert nem az

egyszerűnek a

nagyszerűségében

gondolkodva keresed.

Ha nem fejlődtél fel a

Világ ritmusához, biza

lemaradsz minden olyan

fontosról, ami megoldás

lehetne most számodra.

Ha nincsenek alapjaid se,

mihez képest hol vagy a

 sorsodhoz képest, azt

sem tudod.  Mert nem

hiszel benne, hiszen,

ha fontos lenne azt,

hallanád, látnád.

Nem a valóság

fogott meg,

inkább az,

amit a

nagyon

ravaszok

nyomnak.

Tudják azt,

mennyire

fontos az,

kapaszkodót

nyújtani, hát

legyártanak.

A saját szájuk

íze szerintit,

tudják, hogy

vevők rá,

még az

okosak is.

Hátha van

benne, valami

amiről még ők

sem tudhatnak.

Nem hagyják hát

ki, belemásznak,

lemennek arra a

szintre, ahol majd

nem ők irányítanak.

Észre sem veszik azt,

hogy annak a vállán

állnak, ahol a tudás.

Ha nem vállal fel az

a hely ahol születtél,

azért, hogy nevesedni

ne tudjál, mert nem fér

az bele a terveikbe most.

Akkor feletted eldöntötték

vegetálni fogsz, csinálhatod

a hétköznapjaidat, de nem

örülnének annak, ha úgy

gondolnád előadnád azt

amit tapasztaltan tudsz.

Szemtanúja voltam annak,

amikor belibbentették azt,

amire volt akkor éppen nekik

igényük, láthatóan célirányosan.

Kifordulttá tették azt, ami azon

a helyen addig a minőséget adta,

azzal, hogy színes, szíves, gondolkodó

volt és egyben, a választéknak palettája.

Átlátni, kihallani, megérezni, megoldani,

gondolkodva dönteni, pont a sokféleség

hatására figyelve, tapasztaltnak lenni.

A fokozatosság, mint a gyakorlatban

tapasztalva haladás, nem kerülhető el.

Mert ha igen, akkor hiányosan nő fel.

Helyesebben soha nem nő fel akkor,

ha nem ismeri fel a számára fontosat,

de naponta gátolja a másikat azért, hogy

ő legyen abban a helyzetben a fontosabb.

Tolerancia újnak neveztem el, fontos, hogy

felismerjék időben, mikor van ott az idő,

amikor nem róla szól a történet.

Várnia kell, hogy megtapasztalja

azt a helyzetet, mások is léteznek.

Vezetőnek állni, vagy vezetővé válni,

ott vannak a minőségbeli különbségek.

Nem életkor függvénye, veleszületetten

van a belső tartásával hozta, így neki az

lenne a dolga, hogy időben gyakorolja.

Használni, kihasználni, szintjük alatt

tartani az intelligenseket, azt jelenti

nem fejlődik a Világnak megfelelően.

Adja a természet az emberies csodát is,

kinőnek magukhoz képest, egészségesen,

nem ártva, nem bántva haladnak a saját és

az elvárt ritmusokban, nem sérülnek meg.

Szabadon, egészséges lélekkel, vidáman

haladnak, segítve a többieket a hatással.

Ők vezetni születtek mind, akkor is, ha

nem ülnek a székekben, mellettük fel is

fejlődhetnének ők, akik nem hozták ezt.

Felvállalva, kimondva, életritmusukban

haladhatnak és közben bevonzzák mind,

a fejlődni vágyókat, ahhoz alázatosakat.

A koppintók nagyon gyorsak, ők abból

nevesednek, gazdagodnak, másolnak.

Nem igaziak, de igen csábítóan adják,

veszik egymás között, a szerepeiket,

amivel éppen még nem játszottak el.

Tegnap volt a mélypontom, amikor én

átgondoltam az életemet, mihez képest

hol tartok, mekkora utat tettem éppen

meg, abban a minőségben ahol tartok.

Tudatosodott és végleg bennem, nem

engedik meg, hogy oktassam, neveljek

azzal amit feltaláltam, nem kellek én itt.

Felelős emberként, magamért is felelősen,

kimondom, azokat a szavakat, amik éppen

nehezítették az életemet, azzal le is tudom.

A múltba rakom, ott van tudom, de nem hagyom,

hogy gátolja az egészséges gondolataim áramlását.

Éberen tanulom magát az életet, ebben a nehezített

helyzetemben, most éppen ki az aki által, lejáratni

igyekeznek, hogy neki az hirtelen, sikeres legyen.

Óvatosságra intenék mindenkit, ebben az óriási

katyvaszban, ha kinyitnak valamit vakmerőkként,

felelőse kell legyen annak a következményeinek is.

Azt is hallottam régebben a tudás hatalom, én nem

értek egyet ezzel, a tudást az Isten oda adja, ahol,

pontosan tudják, felkészültek annak a fogadására.

Hiszen a fokozatosságot átélve, nem hiányzik ott,

egyetlen lépcsőfok sem, jól fel lehetett építeni azt,

hiszen az emberektől jött a sokféle, szíves, színes

tapasztalás, állt össze általa, a magabiztos tudás.

Ha bármilyen magasságokat is érhettél el,

kérlek téged, nagyon szépen, ne fordulj ki,

olyan hatásokra, amiket nem ismersz fel.

Mert nem tudod majd rendezni a sorsod,

ha mások rakták össze azt, amit neked

lenne fontos, tapasztalva megélni most.

Nézz magadban szét, látod milyen szép,

lelked tiszta tükre, mind így érkezünk le.

Tapasztalatok nélkül, mindegy, hogy hány éves

vagy, üresedsz, ha nem tartod szinten magadat,

vedd magadhoz a tudást, csináld meg a sorsodat.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

azoknak, akik keresik a jó minőségű életüket,

nem ragadtak meg, csak a pénzszerzésben.

Szeretnének két lábbal a földön járni,

vidáman átlátni, kihallani, megérezni,

gondolkodva élni, a saját sorsuk felett,

önmaguk dönteni, generációs minta lenni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Kellemes időtöltést kívánok emberek,

tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.

 

 

Olyan országban szeretnék

élni, ahol kicsörög a telefonom,

ahol megélhetem a megérdemelt

életemet, emberiesen sokat adtam.

Ha nem érted amit csinálsz, ne menj

olyan pozícióba, mert ártasz sokaknak.

Ugye nem arra neveltek téged sem,

hogy ártsál, mi lett belőled, látod-e.

Ha a jók nem tudnak itt megmaradni,

akkor csak olyanok lesznek mint te,

 nem biztos, hogy tetszene neked.

Különös oktatás, nevelés eladó.

Ha úgy kellene éljél mint amit,

másoknak kigondolva szántál.

Mérhető-e, az elviselhetőség,

vannak-e erre szabályok még.

Ha nincsenek jogaim, akkor

minek neveznek engemet.

Miről beszélsz, ha te magad

nem így élsz, csak

nekünk

szántad.

Láttad-e,

szomorúnak

miattad anyádat.

Megkérdezte-e tőled,

ezt most miért csináltad.

Betartottad-e az ígéreted.

Az emberiesek nélkül, sem

alázat nélkül nem megy, ne

 használjad, becsüljed meg.

Tudod-e, a saját sorsodban

hol tartasz, mit hagysz hátra

emberileg a saját sarjaidnak.

Vagy tényleg nem számít már

semmi más, csak a matéria, a

még több pénzt oda, meg az,

hogy mindenki érted, neked.

A saját világodat építteted,

csak elfelejtettél szólni, ezt

és azt sem tetted meg, hogy

nem az emberek élete érdekel.

Mindenki tegyen és érted legyen,

használod az emberieseket mint azt,

a tárgyat ami megadatott mert megjár.

Kinek a nemlétező sablonjába szorultunk

bele, mi a nép, akinek a jótetteiből, emberies

életviteléből, szépérzékéből lett a mi Hazánk.

Jobbra, balra, előre, hátra, fordulunk akkor is,

ha szusszannánk egyet, hogy átérezzük, mibe

kerültünk úgy bele, hogy senki sem kérdezett.

Szeretnénk-e úgy élni, hogy a legrosszabbat,

is átéljük, amit nekünk már több generációnk

megélt és az lenne az alapunk, mert emberileg,

teljesítettek, éljük meg a jó minőségi életünket.

Az lenne nekünk a megjáró “most” megélhető

legjobb minőségű, ami másoknak önmaguknál

túl is tolt állapotukban, az unalmas hétköznap.

Ha csak nekik szánta volna az Isten mindezt a

jót és szépet, amit az emberiesek által kaptunk,

akik úgy gondolkodnak, hogy nemcsak ők vannak.

Intelligens módon másokra is tekintettel megélik,

a jót és szépet, de nem dőzsölnék el a jövőképünket,

amit arra szántak, hogy nekünk is legyen megérdemelten.

Elragadta az, aki átláthatja, mert a többieknek, sincs fogalmuk

róla, mit jelent, ha egy hangzatossal elindulnak. Majd lesz abból is

 valami. Hiszen látszik, nem kommunikálhat, ha igen, azt sem látja

senki más mint aki tudja, kik nőttek már ki, a hivatásukká lett az.

A vezetés nemcsak rólad szól, hanem azokról, akik tudják ők mit

is szeretnének. Hiszen végigvitték a sok mindenféle, mások által

kitalált valamiket, ami lett az ő életük, nem válaszolhattak, mert

nem kérdezték meg őket, szeretnének-e, tiszteletben élni tovább.

Vagy inkább készüljenek fel arra, hogy a nem emberiesek rángatják,

majd a napjaikat, mert rosszat álmodtak éppen aznap, túl sok volt, az

ami nem járna meg nekik, nem tettek érte de úgy döntöttek az övék.

Fröcsögi a saját beszorult életét, tehetetlenségét, nem gondolkodó,

érezhetően üresen is uralkodni vágyó, ott a körítés nem rólunk szól.

Most éppen ők szeretnének megmutatni, az eddigieknél másabbak,

látszik, csak a pénzvilágáról szólnak, hogy ne unatkozzanak, ők sem.

Nem rólunk a népről szólnak ők se, újat vezetnének be, aki bírja azt,

megtudja, aki nem azt majd elsiratják a szerettei, ha van még neki.

Sors nélkül nem lehet minőségi életet élni, beleélni, leélni valamit,

azt is lehet, a sorsod tartást ad neked, neked, neked, nem mások

szerint, se helyettük éled, a sarjaidnak a jövőjét alapozod meg.

Itt a saját Hazánkban találtam fel, ide jönnek az emberek, hogy

a kérdéseikkel megtiszteljenek, általuk lettem tájékozottabb.

Tartásukban, méltóságukban erősítem, önmagukhoz fel őket.

Tisztelettel vagyok, szeretettel tálalom a sorsukat, emberies

maradtam, ez nagy kegy nekem, hogy tudom, az egyszerűben

élni a nagyszerűt, amivel az Isten megengedett oktatni, nevelni.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet azt is lehet, az ízes élet, az maga

a megélhető, jó minőséghez vezető sorszerű, alapja a sarjainknak.

Ők is lépésről – lépésre tudjanak haladni, építeni a saját sorsukat.

Ne helyettük éljed meg, adjál lehetőségeket, hogy tudjad, miért

vitted végig a nehezítetteket, amiket mások találtak ki neked.

Mert a te sorsodat, már megalapozták a szeretteid, csak jött

valami fura gondolat, valahonnan, valaki által, rárakva a szépre.

A jóra a szürkeséget, beleterelve az emberieseket. Nem látja át,

nem hallja ki, nem érzékeli a hamisakat, nem is gondol azzal, újra

beleszaladtak ők is, intelligensekként is a jól legyártott csapdába.

Igyekeznek lejáratni a tisztákat, hogy ne legyenek jól láthatóak a

 különbségeket, hisz a többiekkel már istennek láttatják magukat.

Rányomja a pecsétjét a hiteltelenné váltak egyike, azt hitelesítve,

más szóba sem jöhet, még megkavarná, gondolkodóvá tenné őket.

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még, hiszen a szép és a

 jó, amit mi ide teremtettünk, nekünk még nem lett lehetőségünk.

Ihajja, nem tanultak belőle, mennek csak előre, nem nézik át sem, a

 mondvacsináltak honnan jöttek, van-e alapjuk, tudásuk ahhoz, hogy

ellássák őket mint intelligenseket, az egyre megy tanácsadóikkal.

Az életszerűtlen és üres a lényeg, hát elbűvölten csodálják őket.

Hiszen más nem jöhet szóba, akkor sem, ha neki fontos ez a Haza,

az emberek sorsa, nem megy majd dolga végeztével el valahova.

Pénztártól való távozás után, reklamáció nincs, azta, hinnye, na, ne.

Nyugodtan végezhetik, nincs kontroll se ott, sem amott, így belülről

alaposan levezetik, amivel megbízták őket, önmagukért tesznek.

Önkontroll, tartás, méltóság, emberies lét, ezt szánta az Isten és

mindenkinek, képes lenne megcsinálni a saját és generációs

feladatait, a Hazánknak jót tenni vele, hiszen belőlünk lett.

Mi éljük aztán megint azt is, itt érintette a mezítlábunk

az anyaföldet, itt éljük amit éppen hagynak, lehet. Itt

gondolnak ránk tisztelettel, mert visszük a nehezet,

nem futottunk el sem, jókká emberesedünk közben.

Magyarországon, Tolna megyében, Pakson.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

Alázat legyen ottan bőven

és el ne fogyjon a

 tisztelet sem.

Mert

anélkül,

nem megy, a

szintnek tartása.

Ha egyszer elérted,

jól becsüljed meg.

Feltisztulni is

igyekezz,

lelkileg.

Tartás,

méltóság,

önmagadért,

akkor is ha már

túl könnyű az élet.

Persze nehéz azt

megtartani, ha nem

is ismered az utadat.

Mihez képest és hol

tartasz, kinek a vonala

az, amit viszel tovább.

Nem mindegy, az ad-e

tartást, a méltóságodat

megtarthatod-e vele.

Van-e benned ahhoz,

elég hit, hogy ne azt,

tedd, amit másoktól

látsz, ne utánozzad,

 azért, mert ott van

 előtted és nincs más.

Leutánozod, hogy ott

megfelelj, azt hiszed az

elvárás, pedig nem, csak

éppen nincs összetartás.

Könnyen lehet, a te dolgod

lenne jó mintát mutatni ott.

Te vagy tán, a legmagasabban,

mint lelkes, szíves, gondolkodó,

hátha azért jelez a belső tartásod.

S mégis, a könnyebbet választod,

hátha úgy a sorszerűt megúszod.

Fokozatosság nélkül nem lehet,

jó úton tartani az életet, mert

mindig lesz egy, aki eltéved,

s kihasználja a többieket.

Tökéletes az Isten, te is

kiteljesedhetnél, ha

arra igényes lennél.

Hozzuk a tehetséget,

egymást kiegészítve,

szép, színes lehetne,

a Világ, becsüljük hát

meg azt, ami épp van.

Mert, ha mindig mást

szeretnénk mi, mint ami

adott, hiába a boldogulás.

Nem vennénk észre azt se,

hogy az már, a boldogság.

A sietségben elszállna,

az értékes pillanat,

át sem élnénk azt, a

következőkre várva.

Tisztelet legyen ottan

bőven, hogy vihessenek,

abból nyugodtan, kimenőben.

Szeretettel.