Heringes Árpádné a Julamami, a 73. évemben mint prevenciós 2010. év óta a julamami védjegy. Műhely, a megelőzésért ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és a feltaláltamnak megfelelő oktatása. Paksról a Hergál házból, szeretettel a julamami védjegy. heringesa1@gmail.com
Nekem zsíroskenyér, mert lilahagymával szeretem.
A kaviárt szívesen eszed, tán az megjár neked.
Neked az elv, az ügy, nekem az emberek mosolygós szeme.
Nekem szerény élet, néha csoda, hogy élek.
Neked mindent lehet.
Na mi a különbség,
kihiszi vagy kiviszi.
Ezt agyald ki.
Hidd el semmi.
Aszerint szeretsz élni,
én eszerint az egyszerűben élek.
Élem a generációs törlesztésemet, gondolom,
nem irigyled az életemet.
Jómagam az irigységet, köszönöm Istenem,
már régóta nem is ismerem.
Egy emberként születtünk,
magunk szerint élünk.
Sírunk, nevetünk,
remélünk,
önmagunk szerint,
van rajtunk a fékünk.
Mikor, hogy többlettel,
vagy hiánnyal élünk.
Ha eljön az ideje előbbre lépünk.
A lábunk ugyanazt a földet éri.
Talán ugyanazon Istent,
hiszi, vagy féli.
Ah, hát miért kell,
óriás különbségeknek lenni.
Miért nem lehet,
tisztelettel, a jóban és a szépben,
adok – kapokban, jó minőségben élni.
Nem szabad a szeretettől félni.
Ne kelljen a jólétet csak remélni.
Érthető, ha nem tesz érte.
Ah, ha mindent megtesz érte,
ugyan miért ne.
Amikor megláttam,
hogyan függ össze a generációs jelekkel,
a jelen életük az embereknek,
hát nagy levegőt vettem a felismerésem hatására.
Mindenki a saját idejében tudja meg, hogy a csoda
ott van benne, amit úgy hívnak, hogy a saját tehetsége.
Számomra megadatott, hogy idejében felismerjem, a tehetségemet,
később diplomáztam le, amikor már a gyakorlat azt mutatta, hogy tömegnek
számítóan sok ember tisztelt meg, az akkori tudásomért. Ami a
tehetségem által lett a hivatásommá, ami, 30. évében van éppen most, 2024.évben. Nem
adom fel, kivárom az idejét annak, hogy oktatni tudjam mindazt, amit feltaláltam
és a jó és a kitűnő szinteken, azoknak a szintnek megfelelő minőségben működik 2010. év óta.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok se ellened, sem melletted, azt ha éppen úgy érzed,
hát tán neked magadért szükséges, előbb önmagadat meggyőzve tenned. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem
megtisztelő, az oktatásomért bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Pakson születtem, ez itt a születési helyem, a Hazám nekem is.
magyarul dobban a szívem, magyar a lelkiismeretem,
a szakmai szintemet itt és az online világában értem el.
2024.05.04. Jobb ha előbb,
mint később tudja meg mindenki,
a csoda ott van
benne, hozta azt a tehetségével.
Nem csupán abban amiben él, hiszen
felszínre jön a saját sorsa és ha van,
generációs feladata. Számára hasznos az, ha
mindazokat meg is oldja.
Ne menjen tovább az úgy, hogy nincs elvégezve,
időben felelősséggel és megy tovább a következőkre,
rávetülve, már mint a számukra nehéz teher.
Sokan még szégyenlik, hogy jó embernek születtek, hiszen a
többiek velük szemben megalázóan viselkednek. Hiányzik a kölcsönös tisztelet,
oktatnám, ha lenne rá igénye, akkor már be is érett arra emberileg.
Jó emberként ha tisztelni tudjátok önmagatokat és tisztának maradni igyekeztek,
szeretettel lesz tele az emberek felé a szívetek.
Eljön annak is az ideje, amikor nem szégyenlitek azt, tán a saját időtőkben majd,
fel is vállalhatjátok,
hogy a jót és szépet hoztátok
a tehetségetekkel, hát igyekeztek idejében, hogy még beleférjen a megelőzésbe.
2024.08.12. Ha már ezt rakta valaki első oldalnak, belenyúlva a szerkesztésembe, átrendezte a webtenyer honlapomat, helyettem, bár nem kértem rá egyáltalán és senkit sem. Csak nem, hogy ott tartunk, ami az övé ahhoz másnak semmi köze, tán maguk között, élelmesnek, megteheti már, a julamami védjegyet semmibe vegye, és amit csak akar, tán már mindent magának gyűjt be.
Ah, ha minden mások szerint történik velem, akkor mikor érem el a sikeres szintemet annyira, hogy a feltaláltam szerinti bevételemet azzal meg is kereshetem.
Annyit ami a jó életminőségemet biztosítja, aminek az összegével, a saját hivatásom gyakorlásával, keresem meg a jó életminőségemhez szükséges pénzt és én magam szerint, tarthatom el magamat.
Megtartva azt a jó érzést, sikert, ami az emberséges belső tartásomhoz fontos megélés, ami az egészséges egyensúlyomban tart, a napi hivatásom gyakorlása adja, az is lényeges számomra.
Ah, hiszen a sorsomat élem, ha a nagyon sűrűn változtatásaik maitt, nem raknak újabbakat, akkor megcsináltam a generációs feladataimat.
Így hát, tartásos asszonyként nekem fontos, hogy az egyszerűben is nagyszerűen éljek, a racionális oldalamhoz tartozó énemnek, naponta szükséges lenne, a feltaláltam adta, sikerélményre, az emberi méltóságom megtartása miatt.
Megdolgozom érte, a legjobb tudásomat adva, a toleranciát akkor éppen, ott gyakorolva, hogy nyugodt lelkiismerettel örüljek, a tiszteletdíjamként, megérkező pénznek, amit a magaménak tudhatok.
Ah, az aprópénzes nyugdíjamhoz kiegészítésként jön, úgy, hogy a találmányom által, a bejelentkező személyére szabva oktatom.
S mindent a legjobb tudásom szintjén adom át, a saját szintjéhez igazodom, hát megdolgozom érte alaposan, a gyakorlat az, hogy számára is hasznos, életszerű a következménye annak.
Most éppen 73. az életévemet élem, szerintem, éppen itt az ideje, hogy valaki aki érti már az embereket, van emberismerete mert a tehetségével azt hozta, tán eljutott oda, hogy lenne mit befektetnie, hát íme itt egy, már tömegnek számítóan sok ember által több éve hitelesített, oktatási forma.
Magam találtam fel, egy napon rajzoltam meg, az összefüggésében látást adja, az oktatásomra bejelentkező és az azt el is végzőnek. Ki mit tud felfogni az oktatásom közben, a szintjének megfelelő az, amit át tudok tudásként adni, az a gyakorlatban bevált és bizonyítottan, jó minőségben oktatható.
Amit szívesen megtanítanék, számukra, akik a szakmájuk mellé tanulnák meg, az idei, a 30. év, a gyakorlatból lett az elmélete annak amit oktatok, azt mutatja, hogy megtanulható a gondolkodóknak.
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Amikor a 14 év alatt, a hivatásomat, naponta tapasztalva és meghívásra oktatva, a nagyfaluban, előszőr a vár tövében, azután egy emberileg nagyon a helyén lévő szakmember szervezésében, lévő helyen, megéltem a sikereimet. S azt, az elért jó minőséglben, Pakson a generációs Hergál Házunkban, a tömegnek számítóan sok ember érkezésekor is, fenntartani igyekeztem, s közben meg is emberesedtem, a feladatomhoz röndösen.
Nem számíthattam másra, mint a saját józan eszemre, hiszen nem volt hozzá mintám, megtaláltam azt a megoldást, ami az akkori saját szintemen, az életem adta, a változó szintem hozta meg, a lehetőségeimet, amit gyermekkoromból már jól ismertem.
Segíts magadon az Isten is megsegít módon éltem túl sok mindent, mert ami másoknak minta volt, azt nekem magamnak volt szükséges megtapasztalnom, s azután felismerni mindazokat, amiket, ha megismételtem volna, nem értem volna el, sem emberileg, se a hivatásomban, ide ahol most tartok.
Sokan vannak azzal úgy, hogy a 73. évemet úgy veszik, mintha nekem már csupán az öregedést kellene megvárnom és aztán, ahogy az éppen aktuálisan döntők szerint, esik puffan, ha szerencsém van, tán gondolkodóként meg is élnem, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz én is bele és hozzá adtam, mint úgy gondolom, rajtam kívűl még nagyon sokan.
Aztán már nem tudtam bele teremteni a Hazánkba, mert éppen csak pislákolt a szolgáltatásomra bejelentkezőknek a száma, már nem tudom eltartani magamat és nem az én szégyenem az. Át kellett élnem azt is, hogy a férjem tart el és adom vissza neki, amikor van annyi bevételem. A feltalálókból a most kialakultak szerint, már nincs hiány, hiszen, tán abban is, a számukra megfelelő számokat nézik csupán.
Nem érdeke itt senkinek se már, hogy az Isten adta Nép és gyermekei és az ő gyermekeik, tudnak-e arról, hogy itt várakozom 14 éve már, arra, hogy beengedjenek a köztudatba. Tudjanak rólam és a feltaláltamnak az emberségesen is szintemelő értékéről, a gondolkodók.
Ah, látod, látod, lehet, hogy most már szánod, bánod, hogy elhitted a villanásnyi csillogóról szóló mesét, hogy neked is lehet privát kiváltságod, amit magad szerint viszont értük tettél, rá kellett jönnöd, hogy helyettük tetted és vállaltad fel az azzal járó összes felelősséget.
Ez akkor történhet meg, amikor nincs tisztában vele az érintett, hogy abban a helyzetben, nem róla sem érte szól az, ami látszatra viszont, úgy van láttatva, hogy érte is szól minden. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2024.06.25.
Változatos tájak. Heringes Árpádné prevenciós. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. heringesa1@gmail.com
2024.06.25. Nem változott semmi, minden egyéb hatással volt oda, csupán az nem, amiből valamikor kiindultak, elveszítették a motivácójukat. Telitett energiának mondom, amikor a tenyerek olvasásánál hasonlóval találkozom, az pedig szerintem azt jelenti, hogy nem változott ott semmi.
Ah, csupán elkezdték azt amire éppen ráláttak, felhalmozni, így maradt minden a régiben, a látszatnak a következtében, csak a hiányok nöttek és mindenben.
S mivel, minden át lett rendezve, másképp szövegezve, hát nem ért össze már semmi, se a jó, sem a szép, egymást nem tudták erősíteni, ha látták is tán, el sem hitték, amit láttak.
A prevenciósként hivatást gyakorló, az önbecsülését, az emberséges tartását, fontosnak tartó feltaláló, a szakmájához jól értő, hiába írt annyira sokat, sokszor arról, hogy a megelőzésből, tudást lehetne meríteni.
A megélhetésükre figyeltek, a gondolokodók is, hiszen ott ahol már, mindenból nyugodtan lehetett nekik meríteni, nem volt motiváció ahhoz, hogy valamit másokért tegyenek, a lehetőségeik ringatták őket, számukra a motiváció mint energia elveszett.
Lehetett volna tanulni, fejlődni arra a szintre, ahova, az ahhoz szükséges tudás nélkül kerültek, önszántukból, a fejlődésükre igényesen is tudtak volna élni, viszont mivel nem volt az sem elvárás feléjük, nem fáradtak vele, mert nem volt rá igényük.
Nem számított semmi, ami az emberiest tudta volna erősíteni, ebben a csak racionálisban, már bánhatják, hiszen egy, két szintet tudtak volna, önmagukért a generációs feladataikért is lépni.
Magabiztosak voltak és nem hitték el, hogy már akkor szükséges lett volna, a gyors pörgésben is az emberiest tanulni, az adott élethelyzeteknek megfelelően fejlődni és haladni, mozgásban lenni és nem várakoztatásban maradni.
Emberismeret hiányában és a megfelelő tudás nélkül nem megy, egyik láb a másik után, most és ebben ami éppen van is, meg lehetne tanulni járni. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Ah, jó nagyokat téved, amikor azt hitte az álmait már elérte, mert van hozzá, elég, bödönös pénze. Nem tudja, mert nem hozta amikor megszületett azt a tudást, tanulni nem szeretne, hiszen úgy tudja, hogy tud mindent. Ami odáig eljuttatta, az bizonyára az irigyeinél is igazolja, van benne hozzá csalafinta nafta. S amikor már annyi az irigye, mint a pelyva, több az ocsú, mint a hasznos. Akkor úgy dönt nem számítanak mások, csak a sajátjai között élheti meg, ugyan ki más lehetne, akinek mindenben igaza van. Van az a kör, amit egy kultúra nagyon ismer, régen gyakorolták, amíg azt, sokan meg is orrolták, hát régen abba is hagyták. Hiszen nem magyaros virtus az, csak átvették, akik azt érezték annak gyakorlása közben, amit egyéb módon, nem érhettek volna el. Azután óhatatlanul fejlődött, mindenki, ki így, mások meg másképp, gyakorolták, rájöttek, a korral fejlődni is képesek. Mintha itt ünnep lenne minden nap, szinte úgy néz ki, van bőven, rávaló, hogy legyen látszatra, igazinak tűnő, no lám, láthatóan, van mit ünnepelni. Sok a buli, hát nem látszik, hogy gondja lenne bárkinek, érezzék csak sokan azt, hogy tehetetlenek. Hiszen, elenyésző létszámúak, ahhoz képest, amennyire a sorsukat érintő az, a helyzet, amivel, esetleg, a sok munkával elért, életminőségüket menthetnék meg. Szinte hihetetlen mindaz, ami megtörtént már és történik, nagyon gyakran, alig győzünk a változáshoz igazodni. Miközben most is tennünk kell, a számunkra a jóért és a szépért, amit ide teremtettünk, a saját Hazánkhoz, egész életünkben. S még most is, gyakoroljuk a hivatásunkat, hogy ne veszítsük el, az álalunk, a szorgalmunkkal, a munkánk megbecsülésével, elért életminőségünket. Tán pont így érik el, azt, hogy már megint igazuk legyen, mert nem győzzük munkával és idővel, mindazt teljesíteni, amit éppen kitalálnak, számunkra. Hiszen csupán beszélnek arról, amit kitalálnak, a hétköznapi gyakorlatból nem ismerik, nem azt az életminőséget élik, amit nekünk szántak. Azt gondolják tán, a többiek, őket ez nem érintheti meg, nem juthatnak hasonló élethelyzetbe. Így hát, azt látják, no lám, hiszen, van miből bulizni, jól ki van találva, mesteri utánzása, a látszatnak. Mintha mindenkire vonatkozna, a jó minőségű életminőségnek, a felszínes látszatáért, jót bulizó sokaság, igazolja majd, mindazt, amit elhitetni szeretnének. Egy dologgal lehet, hogy nem számolnak, amikor ugyanazok, úgy döntöttek, hogy már jól belejöttek, megmondók lesznek. A Hazánkban, sok a szorgalmával, jó minőségű munkájával, feltaláltjával, elérő, jó életminőségét élő. Akik tisztelettel vannak egymás felé, azért amit ebben a helyzetben is, képesek, napi szinten, a Hazánkhoz adni. A munka becsületét ismerő, tartásos, használható tudással rendelkező, okos, tanult, intelligens, emberségesen hitelesnek tartott, jól ismertek. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, még tétovázó felnőtteket, nem igazítja lábához, mint a képlékeny kapcát. Ha felvállalta azt amit követni sem tud, nincs hozzá jó minta a számára. Nem jött még rá, hogy neki kellene a toleranciát és az alázatot, minden olyan helyzethez megtanulnia. Amikor rájön, hogy az ott élő Népből lett maga, a Haza és az a Nép sajátja, végleg, el senki sem birtokolhatja. Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. https://julamami.comHeringes Árpádné nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy aminek a Logoját Gálosi Ádám József alkotta.
Ismerd meg, a belső tartásod,
a lelkiismereted szerinti,
emberi méltóságod.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.
Naponta tegyél ott rendet, ha eltértél
volna tőle, rendezd vissza, a
helyes működésébe.
Kontrollálni,
kontrollálni,
kontrollálni
tanuld meg.
Ha nem veszed
észre a hajlítást
a szövegében,
elburjánzik az,
pedig, amikor már,
beértél arra,
ki és át,
hallatszik az.
Egy idő után, már
önmagad is, képes
leszel, kontrollálni, a
környezeted hatásait.
Megdöbbensz mi minden
zajlott ott, ah, láttad csak nem
hitted el, hogy mit látsz.
Rájössz, odateszi, az Isten is,
amit látnod szükséges, neked.
Van az úgy, hogy eltelnek napok,
s akkor már minden mindegy, ah.
Nincs mit kezdeni vele, csupán,
annyit, a belső rended működik.
Mikor billen ki, valaki a belső
rendjéből, ah, mennyire lehet,
visszarendezni még időben.
Vagy, hogy korrigálhatják
az emberek, hogy ne
térjenek el a tiszta
úttól, véglegesen.
Megtanítom erre,
az oktatásomon,
az arra, már igényeseket.
Az önmaga szerinti,
saját szintjén történő, oktatás,
az önmagát nevelés,
által, átéli, ő maga aki,
meg és felismeri a sorsát.
Hol vannak, a belső
jelzések, amikor még
nem uralta el valami,
ami erősebb hatás.
Ha azt az irányt
követed, ami
az erősebb,
csapda lesz.
Neked kell,
időben azt
észlelni,
meddig
mehetsz.
Honnan van
még visszaút,
a belső rended,
jelez és igyekszik,
oda visszahúzni.
Megtanuljuk
mi a módja,
annak, ami
a saját szinteden
tarthat.
Maradj a
szinteden,
szoktam
mondani.
Addigra, már
tudja mit jelent.
Így képes lesz arra,
a saját és generációs
feladatát megcsinálja.
Tartás, méltóság nélkül
ugyan, hogyan lehetne
felépíteni önmagunkat.
Mi módon lehetne azt,
a fejlődést biztosítani,
amit a lelkes, szíves,
gondolkodó éned,
jelez mindig neked.
Megelőzni tanulj,
ne kelljen azzal
szembesülj, ah,
elrontottad.
Ne fuss utána,
várd meg azt,
az jöjjön, aki
veled együtt,
megtudja
oldani.
Ne szaladj
eléje, kontroll nélkül,
annak
ami érkezik.
Ne cseréld
a szerepeket
fel, elronthatod.
A jó vezető tudja,
akkor fejlődik ő maga is,
ha lehetőséget ad,
az abban végig ment és a már mindazt,
értőnek, arra,
hogy a visszafele utat is
tegye meg, ugyanabban.
Azután lehet kezdeni, mindent
elölről, mert a világ előre halad.
A tolerancia és a
tudásnak megfelelő szinten jól működő,
alázat gyakorlása,
hogy gondolkodó ember maradj.
Újra
és
újra.
Benne élni a körforgásban.
Ha nem
haladsz,
lemaradsz.
Viszont arra
rájössz, mi az
ami miatt jött,
az ismétlés, ah.
Összefüggésében
látni, elérted azt ami
számodra a legfelsőbb szinted.
Mellé mégy, ha attól te,
eltérsz és mások tesznek
érted, érvelj, amikor te tudsz többet.
A lelkierőd akkor is segíthet, ha
hagyod, segíts magadon az Isten
is megsegít, a módja mindannak.
Az idő és a hatalom, az Istennél,
akárki nem igazgathatja azt.
Ez és az, amikor azt mondják, maradj
önmagad és amikor már képes
vagy, az oda – vissza,
tapasztalatod által,
segíts hozzá a megelőzésben, másokat.
Ők is tanulják meg azt,
hogyan tudnak segíteni
önmagukon. Ne mástól
várjad, magadért, magad
csináljad, tanuljad meg azt.
Amikor már képes vagy élni,
megélni, a minőséged szerint
élni, add bele a Hazádhoz azt.
Egy Haza ez csak egy, mindenki
hozott valami fontosat amikor
megszületett. Ha már tudod
mi a sorsod neked, tegyél
meg minden szerintted helyeset,
szépet, jót, az már a sorsod.
Ne hidd el, hogy vége,
fordulj meg, látod most
abban éppen,
te kerültél az elejére, ah.
Az ismétlés arra jó, hogy
rájöjjél mit gondoltál másképp,
akkor. Jelezd oda, ahol abban
érintettek lehettek, kérdezz rá,
hogy korrigálj-e ott, ha lehet.
Menj tovább, ha magától
oldódott az már ott meg.
Nem mindig fontos az,
hogy mindenben, igazad
legyen, ha a valóságot meglátod,
saját érveid lesznek,
ami érthetővé válik az értőknek.
Különös oktatás, nevelés,
az abban kitűnő által,
amit feltaláltam, az
alkalmas arra, hogy
általam,az oktatásomon,
megtanulhatod. Mit jelent számodra,
az emberséges tartásod,
a lelkiismereted,
mint szerintem,
az emberi méltóságod, nem más az,
mint az általad átérezhető,
az érted szóló belső kontrollod.
Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között,
naponta megnézem és válaszolok,
heringesa1@gmail.com
és a +36302470589 által történik,
az oktatásom. Az arra bejelentkező, igényeseknek,
a már akkor is, vagy az oktatásom közben is értőknek,
akik a saját tudásukra,
összefüggésében is rá szeretnének látni.
a Hazánkból
Paksról a Hergál
Házból. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
Szeretettel, a julamami védjegy.
2024.05.13. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
Paksról a Hergál Házból.
A most az éppen 30 év, a valóságot tükröző most állapota, nem engedtem és nem is engedem meg senkinek, hogy a julamami védjegyet használja, se azt, hogy oktatni próbálja a feltaláltamat.
Majd akkor, ha eladtam annak az embernek, aki pontosan tudja, mire vállalkozik a megvételével, hiszen másban már sok éve bizonyított, kitűnő üzletember. Mivel hiányzik belőlem az üzleti érzék, így hát, továbbra is csupán a feltaláltam oktatásával foglalkoznék, mert ahhoz csupán én értek még.
Tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél. Szeretettel a julamami védjegy.
a védjegy Logo Gálosi Ádám József, kitűnő rajza.Tiszteletem érte neki.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Hétközben 13.00 és 16.00 óra, szombaton 10.00 és 12.00 óra között, az üzenetre válaszolok az érkezés napján a heringesa1@gmail.com és felveszem a +36302470589 telefonom. Paksról Hergál Házból. Tisztelettel, a Julamami védjegy.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatásomhoz, a megadott címedre, elküldöm az általam megrajzolt és az általam aláírt oldalaimat.
Úgy aztán, mivel ugyanazt látjuk, mégis másképp fogalmazunk, annak megfelelően, hogy ki miben hozta a feladatát, az oktatásomra bejelentkező, tehetsége szerinti szinten haladunk.
Én alkalmazkodom, mert az a feladatom, hogy amit az oktatásom, rajzos formája által, akkor látunk, hiszen, több formában is azonosítjuk. Így, hát, egy és ugyanaz a rajz, mégis, azt, magunk szerint fogalmazzuk meg. A hangulata jó, az érthetősége jó, mert átmegy minden szó, hiszen általam, az, többféle formában, átfordítva is hallható.
Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon, 10.00 és 17.00 óra között, történik, a szolgáltatásom és az oktatásom. Külön kérésre, ha más időpontot szeretne, ami megfelelőbb lenne, a szolgáltatásomhoz, igyekszem és ha tudom, megoldom, én alkalmazkodom.
Valamint, 13.00 és 16.00 óra, szombatokon pedig 10.00 és 12.00 óra között, a szolgáltatásomról tájékoztatom. heringesa1@gmail.com email, ahova, a szolgáltatásomhoz való bejelentkezéséhez, a megbeszélt időben, a frissen készült, tenyérfotókat várom.
A +36302470589 kihangosított, telefonom által történik a szolgáltatásom. Tiszteljen meg, a bejelentkezésével, ha eldöntötte, hogy megtanulja az általam meg és feltalált, magam által megrajzolt oktatási formában megtanulja tőlem.
Tisztelettel ajánlom.
Aki gyakrabban jelentkezik be, a szolgálatásomra és úgy gondolja, a 30 perc idő, elegendő, a díja: 10.000.- Ft/ Fő.
Az évente bejelentkezőknek, ha úgy gondolják, a 60 perc idő, elegendő, a díja: 20.000.-Ft/ Fő.
Akkor, ha várhatóan, részletesen átbeszéljük, az addig átélt, a sorsában fontos szintjeit és a 90 percen belüli idő nem elegendő, viszont, ha 120 percig megfelelő az idő, a díja: 28.000.- Ft/ Fő.
A számla számát, az elköszönésem előtt elmondom.
Kérem tiszteljen meg, azzal, hogy előre nem utal!
Viszont, a szolgáltatásomat követő napon,
a tiszteletdíjamat átutalja, a számla számra: 11773463-30378782
IBAN:HU86 11773463-30378782-00000000 BIC/SWEFT/KÓD:OTPVHUHB
Megjegyzésként szíveskedjen, a Heringes Árpádné ev. beírni.
Heringes Árpádné, a Julamami. Paksról a Hergál Házból. Szeretettel. Köszönöm.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz minden, szépet és jót érte. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és az oktatásom. +36302470589 telefonom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
[caption id="attachment_25667" align="aligncenter" width="300"]Heringes Árpádné a Julamami. Magyarországon, Pakson, Vadász u.59. Hergál Házból. 2023. Az idén, tán még, a saját idejében, mindenkinek megszólal a lelkiismerete, van akinek még a bocsánatkérés elég, ahhoz, hogy feloldja magában, azt tovább ne cipelje.
Ha nem teszi meg a saját idejében, gyakran fog rámordulni a saját lelkiismerete, az is önmagáért lesz, hiszen, fejlődni szeretne. Amikor felvette mások kultúráját, mint a sajátját, attól még, a sajátját erősíti fel közben, minden vele egyetértő által. Az erőt erőlködve, tudás nélkül, mások tudása által, mutatottakból
már megvalósíthatókra váltottak.
Azóta, szinte rajongókként, várják azt, hogy egy döntés kapcsán, jó minőségű életet élhessenek, ott ahol, a teljesítésüknek nem megfelelő a sikerük, a lehetőség, nem azonos azzal, hogy szabadna is azt. Nem látnak összefüggésében, lemaradtak, csak önmaguk hasznát nézik, mindig, csupán magukra gondolnak, a közösbe egyáltalán nem, vagy talán, közel sem megfelelően teremtettek, ahhoz képest amit onnan kaptak.
A sokféle nemzetiségben nem ismerik fel, a saját kultúrájukat, hogy erősíthetnék, fejleszthetnék, hiszen nem ismerik az érzését, a megcsináltam siker állapotának. A sikernek a napi érzését, mindazt, átéléve, nem vágynak másra, csupán arra, ami önmagukhoz képest van, az a sorsszerű. Ami, megvalósítható lenne, megtanulható, heringesa1@gmail.com, egy tartást, emberi méltóságot erősítő energia, ami megmaradhat egész életükben.
Ne húzgáljad az Emberségest, ha már önmagához képest, lépett fel a saját következő, emberséges szintjére, csupán azért, hogy kapaszkodni tudjál bele, lemásolva. Szeretnéd, azáltal lefedve tartani mindazt, hogy nem rendelkezel a felvállaltadhoz elég tudással, ami már látható, hogy nem pótoltad be.
Hiszen ide teremtettük egész életünkben, a sok jót és szépet, azt várnánk vissza, amikor az már aktuálisan arra, az összes hozadékával, beérett, mert egy Haza ez csak egy.
Felelősen, adjon belőle, az egészséges körforgás okán, oda vissza, ahonnan a Hazánkba teremtettük, a munkánk becsületével jár az, hogy a tudásunknak,a Hazánkoz, teremtetteinknek megfelelően, jólétben éljünk.
Ha nincs benne a kultúrájában a spórolás, nem is szándékozik azt megvalósítani, másoktól várja el, hiszen tőlük az, egyáltalán nem idegen.
Inkább mutatja azt, amit már szeretne élni hétköznapi szinten, mint, hogy bármit, a jóhoz a széphez, a Hazánkba teremtsen, nem ismeri fel, hiszen nem a saját kultúrája az. Na amikor összekeveredett már minden, a számunkra ismeretlen kultúrával és annak megfelelő szinttel,
akkor jó, ha tudjuk, van az Isten.
Segíts magadon, az Isten is megsegít a módja annak, a saját sorsunkat nekünk szükséges megcsinálni úgy, hogy működőképes maradjon, egész életünkben.
Segíts magadon az Isten is megsegít, ezzel éltem túl, sok, a számomra megnehezítettet, azóta is a nehezített sorsomat élem. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek.
[caption id="attachment_29732" align="aligncenter" width="300"] Átfordultunk, a címe a festésemnek. Látható benne minden, amit azóta már megélünk. Heringes Árpádné a Julamami. Magyarország, Paks, Vadász u.59. Hergál Ház.
2022.08.16. Éreztem, nagy dolog történik velem,
amikor a nagyon sok emberrel való találkozásnál,
volt az a pillanat. Előző napon végeztem el, azt, ami arra
akkor megfelelőnek tartott. Ah, tán, meghatódtam egy picit,
sok időm nem volt rá, mert várakoztak, a sok országból érkezett emberek, arra, hogy megnézzem a tenyereiket. Átéltem, átéreztem, felfogta a gondolkodó agyam, a Hazaszeretet érzését adta az Isten, az engem megtisztelő emberek által, akkor éppen nekem.
Az alázatot gyakoroltam,
ahhoz, hogy a tömeg,
ne csalódottan távozzon onnan.
Elköszöntem, amikor azt éreztem,
nincs mit adnom, pihennem szükséges,
ezt megtanultam idejében, mikor köszönjek el. Mindent
mindenkinek a saját idejében, a sorsunkat teljesíteni és
generációsan is teljesíteni vagyunk, tennénk a dolgunkat.
Egy Haza ez csak egy, belőlünk, általunk lett, teremtettük
ide a sok jót és szépet, az egészséges körforgás meghozza,
legyünk hát, a saját sorsunknak megfelelően, mozgásban, jó minőségű életet élve.
Amit láttam a tenyereikben, azt olvastam le, hivatástudatom felismerése közben, jól megérdemelten, nekem adta az Isten, a tolerancia érzését is, gyakorolhattam ott, akkor. Ne várja senki se tőlem, hogy úgy éljem meg, az egyszerűben a nagyszerű, általam már átélt, emberséges tartást adó, érzéseimet, mintha nem lennének. Az arra alkalmas sejtjeimben vannak, tudom mit jelent, az emberséges tartás. Ami nem hagyja, hogy bármi könnyűt, a jónak láttatottban komolyan vegyek, figyelmeztet az arra alkalmas sejtem,
azt már tapasztaltam, onnan is megjöttem, felismerem.
Az idén tudás nélkül, már a látszatot sem tudja fenntartani,
a felszínen van minden, látható lett, ki látja, ki majd meglátja.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, elfér még, a többi között.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesa1@gmail.com, +36302470589. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, a könnyen befolyásolhatókat, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Jó minőségű gondoskodásról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni éppen, nem tudják. Nem teszi ki, a hirtelen ötleteinek, a gyakorlati életükre ható, előtte nem kontrollált, döntéseinek következményei hatásának. A szintjüknek megfelelő lehetőséget is adhatna, a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie, a saját jövőjét tervezni és kivitelezni addig még képeseknek. A jó életminőségét megteremteni szándékozó egyéni vállalkozóknak és az egyéb módon, már a sorsukat élő gondolkodó érintetteknek. Az összefüggésében látásra, már szüksége lenne mindenkinek, aki döntő ember lett. Nem lehet kiragadni egy szeletet, hiszen minden hat mindenre és mindenkire, minden szinten érintett lesz, mert egy Haza ez csak egy. Persze, csak akkor, ha a Hazánkban időzve adja ki, a napi teljesítésre szánt menüt. Ha fogyasztható az a Nép számára is, életszerűen, ha nem, mert csupán csak, elmélet, nem élte azt meg, addig még, senki sem. S tán, esetleg már ott is otthon van, mert neki megadatott, hogy mások hazájában is otthon érezheti magát, a vett birtokán. S azon a napon, éppen, onnan intézi, a valóságban, mindezeket. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek. Kiló számra teszem, hátha rájönnek, az érintettek. Ah, azt a, a már megérdemelt, jó minőségű életüket, a saját szintjükön megélni, addig nem lehet, ha tán, lenne miért és bocsánatot eddig még, egyszer sem kértek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Okatom, Nem könnyű megtanulni, viszont eddig még mindenki azt mondta, miután minden oldalát megtanulta, hogy megérte. Azt a, saját életminőségéhez képest, már eltérő
l, nehezet is, végig tudta tanulni, meg kellett önmagát arról, akár naponta, menet közben is győzni. Azóta, már rájött, azokat a számára még addig, a hétköznapi életében, meg nem adatott. Ő azokkal, az életszerű gyakorlatában, addig nem találkozott, viszont, az oktatásom által, mindazt, át is tudta, akkor az elhangzott szavak által, mint abban érintett, érdemben is élni. Hát nem szükséges, mindazt, a hétköznapjaiban, a nehezítettben is megélni, az intelligens agya, a megfelelő helyre, azt időközben, el tudta tárolni.
Hétköznapokon, 10.00 és 17.00 óra között, ahova a tenyérfotókat, a megbeszélt időben, várom. S a, +36302470589 kihangosított telefonom és a heringesa1@gmail.com, által, történik a szolgáltatásom. Nem adom fel, a munkának a becsületét ismerem, mindenért megdolgoztam és most is többszörösét dolgozom, annak, ahogy el sem tudják képzelni, akik csak az elméletet ismerik. Nem azon a szinten élnek, ahova a döntéseket hozzák, így nem is érzékelhetik, azoknak a családokra ható, következményeit. Honnan tudnák, mi történik, mind azokkal, akik abban, nem életszerűen, nem alkalmazható hatásoknak, a következményeiben kénytelenek élni majd. A hivatásom napi gyakorlatából lett, az elméleti rajzom, amit adnék tovább, hogy másoknak is legyen meg, ez a nem hétköznapi, nehezen, de megtanulható tudás. Tudjanak felfejlődni a saját szintjükre, önmaguk szerint éljék meg a saját sorsukat, generációs feladataikat, hogy ne maradjanak hiányosak. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tisztelettel. https://julamami.com, online
Tanulni, fejlődni jöttünk mindannyian, a tehetségünket hoztuk, a születésünk pillanatában. Gyermekként, mutattuk azt is, miben vagyunk tehetségesek, azt lenne szükséges megélnünk, amit éppen abban az időben szánt nekünk sikerként az Isten. Viszont, ha a környezetünk hatása erősebb volt, hát egyenlőre úgy tűnik, a tehetségünk kibontakozásához még várnunk kell. Nem adom fel, nem satnyulok el, a butaságokat nem veszem magamra, aki még nem jutott el oda, hogy a sorsát is élhetné már, majd egyszer tán megjön az esze ahhoz is. S felfogja még a saját idejében, hogy generációsan is lenne ám feladata bőven, a várakoztatás üressége hatásos. Főleg ha ki van töltve gyakran azzal, ami túl sokba kerül, most, a számunkra elérhető életminőségünkhöz képest, nem nekünk van szánva. Viszont, kifelé, parádésan látványossá van téve, mintha az, valóságos lenne. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tisztelettel legyél, hogy ha odáig elértél, a hasonló szinten élőktől, azt is kapjad.
Sorsod, generációs feladatod, az intelligensekért, / inteligensekért/, hogy ennyi hátrányt, ne szenvedjenek el.
Sok a tapasztalatom, mennyire ki vannak szolgáltatva, intelligensekként az emberséges viselkedésük, szakmájukban elért / specialista / szintjük, összefüggésében látásukkal való döntéseik miatt sokan.
Ah csupán azért mert nagyon nagyok a fejlettségi szintek közötti különbségek. Többnyire megugorják csak, a magas szinteket kívánó helyeket, nem adják a specialistáknak át, azokat a helyeket, amik őket illetnék meg, a tudásukért, az ahhoz érett, másokat is érintő, emberséges döntéseikért.
Nem értik, hogy mit miért úgy mondanak és miért másképp fogalmaznak, a mindent lefékező, s csupán kritikával fogalmazók, akikkel csak kevesen vitatkoznak. Pedig hamar kiderülne, hogy tudás nélkül, érvek nélkül, meggyőződés nélkül, vagdalkozva, csaupán kritizálnak.
Ah, mint ahogy sokan, az iskolákban hallották és aszerint is élnek még mindig, nagyon sokan, mintha az még működne, azt mondogatják és nem térnek el tőle. Mert azóta újabb nem történt, azt megjegyezték és arra hivatkoznak, azóta is, mintha megállt volna az idő számukra.
Nem akarják alkalmazni az új dolgokat, mert már nem értenék azoknak, az újszerűt, annak a szóhasználatát és kritikusak azzal kapcsolatban is, azt a. Ah, mert nem szeretnének tanulni, sem fejlődni, hiszen meg vannak győződve, hogy mindent jobban tudnak mindenki másnál.
Miközben meg is fogalmazzák, hogy mások írásaiból, műveiből ollózták össze, azt amit úgy mondanak el, hogy nem mondják mellé, a nevüket azoknak, akiktől idéztek, vagy akiktől kiollózták, ne tán tán, csupán a megszokott módjukon, plagizáltak.
Megengedhetik maguknak, hogy a Julamami védjegyes sem védjegy, csupán egy amikből szintén nyugodtan merítenek, azt a. Ah, hogy azok által a saját hasznukat növeljék, okosnak, többnek tűnjenek, mindenki másnál gazdagabbak legyenek, azt a.
Ah, vagy elfednek valamit vele, ki tudja miért, azt a, ugyan számukra, a Julamami védjegynek a használatát, ki és miért, engedte meg.
Na hiszen, miből lesz a cserbogár mondják, hát igen, ha időben megbecsülték volna az intelligenseket, azért amit a tehetségük által alkottak, azt a. Ah, amiben kitűnő munkát végeztek, nem lenne ennyi ellenzője, mindannak, amiket Ők megalkottak.
2023. évben, sok minden ért körbe, a megrajzolt oktatási anyagomhoz, gyakran rajzolom, most, a következő sorsképleteket.
A sok éves napi tapasztalatom szerint, kevesen tudják még, mekkora jelentősége van, annak, hogy ahhoz képest, amit a génjeikben, hoztak, tapasztalva és tanulva fejlődhetnek. S, azok, amik, a sorsukban akár naponta, rájuk vetülnek, na meg, mind, amiket halogattak. Hozzáadódik, az is, amikor a nehezeket kikerülni igyekeztek, vagy a családban, az előzők el nem végeztek, azt tapasztalom, hogy csupán, a legmagasabb szintűeket érinthetnek.
A hétköznapokban láthatóan, ott van az a gyakorlat, hogy az intelligensek, vagy úgy is mondhatjuk, ( a legmagasabb szintűek ), mivel nem ártanak, se nem bántanak, egy idő után, rájönnek, rájuk a többiek, nem vigyáznak, a saját sorsuk adja, majd a a saját idejükben, hogy a tapasztalataik által, magukra is jól vigyázzanak.
S vannak azok, amiknek a megvalósulására, nagyon régóta várakoztatnak, bizonytalan, a megvalósulása, amik néha, teherként rakódnak, oda, ahol a megmaradt feladattal, még, nem egy szinten vannak, a döntők.
S maguk is, valamire várakoznak, ahhoz képest, ahonnan indultak, azt megtartani, azokat megerősíteni nem akarják, inkább, ahogy mondják, megugorják a következő számukra, nem sorsszerű, alapok nélküli, el nem érhető célokat.
Vagy, ha nem a saját emberségükkel, tudásukkal, érték azt a magasat el, tán, mások tudása által értek fel oda, azt igazán, értékelni nem tudják, mert abban, nem tudnak haladni, sem értően fejlődni. Ha nem a saját életritmusuknak megfelelő az, a feladat, s, nem is lenne dolguk azzal, nem látják át, nem, hogy összefüggésében látnák, a megoldásokat.
Hát nem találnak más eszközöket, mint a hétköznapi gátakat, s ha, elfogyott az eszköz, nincs más ami gátat vethetne, hiszen nem jó helyen vannak, ott nem lenne, egy napos, dolguk sem.
Úgy, ha ott az ideje, elindul, az egészséges egyensúly felé, hiszen, az arra már beérett, minden érintett, igazodik, a természetes működéséhez.
Annyira eltávolodnak, hogy önmagukat a fejlődésben is gátolják majd, a kint is vannak, bent is vannak, a még rájuk is figyelő, szemlélődőknek láttatott, mozgásukban. S ha önmagukhoz képest nagyon igyekeznek, sok hibát ejtenek, a természeteshez képest, túl komolyan veszik magukat, bizonyára egy idő után, majd, nevetségessé is válhatnak.
S a természetes körforgás által, kerülnek vissza oda, ahonnan indultak, amekkora tudással ott rendelkeztek, ahhoz képest, ahol, addig, annak a szintnek, akkor jól megfeleltek.
A tapasztalt tudásom, meg a megrajzolt 153 oldalam, ami a saját feltaláltam és az oktatásom hiteles minőségét adja, sokszorosan van bizonyítva. Megtanulják és közben, rájönnek, hogy meddig van számukra, az addig, hogy megmaradjon, ahhoz képest, amit emberségesen elértek, az csak róluk szól, a saját, belső tartásukról.
Ami a saját nekik és róluk szóló, biztonságos kontrolljuk, a lelkiismeretük, ahhoz mindenki megkapja az ismétlés lehetőségét, ahol van amikor a bocsánatkérés is elég, máskor meg, ha az életminőséget alacsonyabb szintre vitte és pénzbeni károkat okozott, annak megfelelően, szükséges lenne, hogy adjanak pénzt.
Viszont, azok a feladatok, amik számukra érthetőek lettek és a nehézben is, felvállalták, amit önmagukért megoldottak, általuk előre haladhatnának, fejlődhetnének is, akár oda is, fel, amit felvállaltak, akkor még, tudás és hozzáértés nélkül, vakmerően, megugrottak.
A tapasztalatom szerint, a tökéletes csak az Isten, az emberek annak megfelelően, ami szintet azzal elértek, amiket közben megoldottak, a tudásuknak, emberségüknek, megfelelően, elismertek lehetnek. Nem mindenáron, ha mégis, fontos az számukra, valakivé is válhatnak, a saját jól megérdemelt szintjükön élhetnének, az általuk elért, életminőségükben.
Arról is szó kellene legyen, hogy a napi, mondjuk félóra, agytorna is szükséges ahhoz, hogy a saját szintjét megtartsa, az arra igényes emberségesek sora. S bele ne punnyadjon, az emberileg el nem ért, vagy szintjének megtartásáért nem tevékenyen élő, a motiváció nélküli, kiüresítő, már neki is ártóvá váló, jólétbe
S lehetnek, akik egymást hibáztathatják közben, mert nem gondolnak bele, hogy mennyire értékes az életminőségük, amit elértek. S, annak a megtartásáért, ugyan úgy tenniük szükséges, mint ami ösztönözte addig őket, s annak az eléréséért, akár napi szinten, sok mindent, meg is tettek.
Az élet körforgása nem áll meg, az élet élni szeretne, minden arra alkalmas pillanatban, meg is tesz, minden jót és szépet érte. Úgy, ahogy abban az életminőségben, ő maga is élni szeretne.
Nem mondhatom, hogy nem értem,
miért mennek túl, az emberek,
a sorsszerű biztonságos
határaikon.
Az első hét
évben lett meg,
a tapasztalatom.
Amikor azt,
megelőzni
már nem
lehetett.
Túl gyorsan
jutottak előre.
El is hitték azt
és mindent, a
hamiskodóknak.
Aratni vágytak, ah,
pedig nem vetettek.
A gondokat így,
maguknak
gyártottak.
Belül volt,
amit kívül
kerestek, ah.
Szétosztották,
jól kitaláltan,
a felelősséget.
Nem vállalták
fel a miérteket,
hárítani azt jól
megtanultak.
Honnan lenne
méltóságuk,
és tartásuk.
Azt pótolni
nem lehet.
Akkor,
se, ha
elértek
mindent,
amit az ő
sorsuk
nekik
megadott.
Sikeresek,
örüljenek.
Alázatot
gyakorolva,
megélhetnék.
Adni tanulnak és
másokért tesznek.
Helyükre teszik,
az emberiesüket,
amivel születtek.
Ah, miért csak,
az akaratuk
szerint
mennek.
Legyőzve a
gondolkodó
lelkes, szíves
többesüket.
Miért csak
kapni és
adni nem.
Pedig mind
adni jöttünk.
Önmaguktól
megmenteni
nem lehet, ha
túlértékelnék,
a többiek fölé
helyeznék azt,
amit álmodtak.
Adni születtünk,
kinél, hogyan
nevelődött ki,
állt be, a nem
létező sorba.
Kire és
hogyan hat,
amivel nem
lett volna dolga.
Lemásolja, utánozza,
nem lehet az igazi, hinnye.
S amikor sikerült az ő műve,
alaposan mellé is ment vele.
Mindenki hozott tehetséget
valamire, az ő sorsa az lenne.
Viszont ha a döntő emberek, azt
még, fel sem fedezték önmagukban, ah,
van nekik is, lelkes, szíves, gondolkodó énjük.
Nem gondolnak bele, a többieknek is van sorsa.
Egy Haza ez csak egy, ki mint tett bele, becsüli meg
a Hazáját, a saját és generációs feladatait, hinnye.
Ha belenézett, hallgatott oda,
ahol tudtak róla és színházat
játszottak, örüljön hát neki.
Miért teremtette volna az
embert, ilyen jól működőnek
az Isten, ha örülne annak, hogy
kifordulnak, önmagukhoz képest.
Láthatják őket ám, a saját és mások
gyermekei, hogy ahhoz képest, amit
hoztak, kivé vagy mivé változtak, ah.
Miről beszél, ha ő maga meg, nem
is úgy él, s ha majd, lekopik az
álca, ki, hogyan magyarázza.
Miért nem volt azon, meg
is valósuljon amit megígért.
Eltékozolta közben, a mások
sorsszerű lehetőségét, hinnye.
A körforgás nem áll meg, ugyanaz
megtörténik, mint, amivel gátolta,
ha nem, az emberségével megáldott,
tehetségét adta, a Hazánkba, bele.
Belevágott merészen, hű bele,
azt a, az is megvolt arra a napra, ah
ne zavarják. Legyen csend és a napi döntésnek, az efogadása,
abban is. Elvégezte azt, amit betervezett,
a nap következő részében, nézelődne.
Kényelmesen elücsörögve, mert észrevette,
mennyire szorgos, dolgos, nyüzsgés van,
ott lent. Na ugye, hogy működik, észre sem
veszik, mindazt, ami közben, a Hazánkban megváltozik.
Az egészséges életritmustól eltérő, gépiesen, egymáshoz,
igazított, felgyorsított, kiszolgáló, élet zajlik.
A múlt elmúlt, gondoljon a mára, a most
élhető pillanatára, a holnap, az meg, a
küszöbökön, úgyis, őt is, megvárja.
A döntés a kezeikben, lelkesen,
szívesen, gondolkodva tegyék azt.
A saját és mások életét mentenék,
ha megértették, egy Haza ez csak egy.
Az ígéretektől a sorsaink csak lefegnek.
Jó szerencsét hát, minden ahhoz,
tudással rendelkező, jóakaratú
embernek, áldjon meg az Isten,
minden földi jóval benneteket.
Heringes Árpádé, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.
Magyarországról, Pakson a
Magyarországról, a Hergál Házból. Tiszteletem, elérhető vagyok +36302470589 és a heringesa1@gmail.com által. Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között, történik az oktatásom és a szolgáltatásom. Utána, 17.00 óráig, a feltett kérdéseire válaszolok. Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. https://julamami.com Szeretettel a Julamami.
Kérlek, ne olvasd el,
ha nem szereted azt, ami másoknak a jó sorsáról is szól, a valóságról.
Amikor rájöttem, talán nem szenvedni születtem.
Mert vártam, csak vártam és nem kaptam,
meg a választ, szerettem volna,
megértsék, miért kérdezem azt,
annyira sokszor, hogy miért.
Várakoztam, hátha jön vissza is, abból,
amit sokáig csak adtam, csak
voltam, csak tettem.
A hivatásom lett.
Mindent, ami
szép és jó,
úgy gondoltam, az a
jó, ami nekik, kényelmes.
Kiszolgáltam, amennyire csak
lehetett, meg, mégsem feleltem.
Legyen az így, meg úgy, nem változtak,
egyre nagyobb volt, a miért adta tennivalóm. Néha,
azt éreztem, leállok, mert nem bírom el.
Aztán, már nem várakoztam,
mentem tovább, abban amiben tudtam.
Na hiszen, mit is
tehettem volna, nem várhattam azt,
hogy értsék, nem akartak fejlődni és kész.
Nem tehettem, ha nem kérdezték meg, miért kerültek azokba a
helyzetekbe, a sorsuk nem érdekelte őket,
mellette a könnyűben, látszatra jól elvoltak.
Rákaptam, az írásnak az ízére, 2009. év óta, íme.
Hátha jó lesz valakiknek, valamire.
Adni születve, nem tehetek mást,
gyakorlom a belülről jövő,
a tehetségből lett, hivatásomat.
Nem vagyok más, csak egy egyszerű,
apró, pici, porszem, sokat törlesztettem.
Megcsináltam, a sorsomat, a generációs
feladataimat, s amikor egyre többet, tudtam,
azáltal szintet váltottam.
nem tehetek mást, mint várakozom,
hátha rájönnek, a fontosak, nekik is van sorsuk.
Generációs feladatuk is lenne, mindenkinek, még
idejében lenne fontos teljesíteni. Ne kerüljön majd,
a következő generációjuk,
olyan helyzetbe, hogy már csak
elvárnák, megszokják,
hogy a jólétet számukra, biztosítsák.
Mert az volt a könnyebb, helyettük megoldani,
csak belehelyezni őket, a számukra kitaláltakba.
Minek fejlődnének, csak ismételnek,
benne a könnyűnek tűnőben, jól megélnek.
Ha a sorsodat másokra bízod,
megnézheted majd magadat, szerintük fogsz élni, ah.
Tervezni, magadért, magad szerint, teljesíteni,
az elvárásoknak az egyre lejjebb vivő, szintjén is.
A nagyemberek, a belső tartásuk szerint, az emberségüket megtartva,
a kontrollált tehetségük, a tudásuk, által is azok.
A nehézben, araszolva is haladnak, nem a könnyűben vannak,
azért naponta, gondolkodva, tesznek.
Megmaradni azt is jelenti, folyamatosan,
a saját életritmusunknak,
Amit elindítottál, azt megcsinálni, közben is fejlődni,
szakaszokra bontani, a napi sikerélményt.
Magadnak se ártani, s azáltal,
a legjobb tudásod szerint, megcsinálni.
Az a legapróbb is, legyen fontos, mert
egy idő után, az lehet, az értőknek, a lényeges.
Nem bántam meg, azt a sokat, amit grátisz, másokért tettem,
rájöttem, az a belső igényem, teljesíteni azt, amit étünk tettek.
Vissza adni, annak az előre vivő energiáját, mindazoknak,
akik éppen akkor kapták azt, amikor a legjobbkor jött számukra.
Mint ahogy, a nagyemberek, nem hagytak
cserben, hármunkat, a nagy bajban.
Aszerint cselekedtem, a megcsináltam érzést,
sokszor átélve, jól ismerem, hála Isten.
Bekerültem újra, az egyészséges körforgásba,
adtam, mert a nagy bajban, az emberségből mintát kaptam.
Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,
használom az eszem.
Adnám tovább, a felhalmozódott tudásomat, a feltaláltamat.
Kölcsönös tisztelettel lenni,
egy egészséges körforgásért, adni tudni,
értő embert, várok, a vevőjeként.
Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel lenni,
emberileg is, arra beérve, szeretetet adni.
Amikor önmagamat, sokszor volt szükséges, meg és legyőzni,
hát nemcsak, az életkorom miatt, meg is emberesedtem.
Ne csodálkozz hát, ha a gyermeknek vélt, felnőttebb sok, az életkora
szerint már korossodónál. Hiszen, az előtte lévő generáció feladata is,
hárul rá, miközben a sajátját is, ha már ide született,
itt igyekezne, a Hazánkat is erősítve, teljesíteni.
Rájöttem, tisztelettel lenni, szeretetben élni, a munka becsülete által,
akár, naponta fejlődni, könnyebb.
Nem árt meg, akár, a napi szintű fejlődés nekem sem.
Így hát, gyakorlom a toleranciát és a tudásomhoz szükséges alázatot,
hogy ne vegyem megaláztatásnak,
ha egy nem fejlődő teszi oda, azt a ki ha ő nem, mondatot.
Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami.
lemondani, mert nem igazi.
Nem adja azt, amit vártál tőle,
hát sokszorozni igyekszel,
hátha, úgy, mindenkinél,
különb és több leszel.
Tanuld meg, amit nem hoztál.
Az emberekkel jól bánjál, ah.
Ha nem tudod, tisztelni őket,
még önmagadat sem tiszteled.
Megelőzést, a megelőzéshez adva,
a megelőzésért, ha már érted,
értően, tegyél érte. Adjál mellé,
a tudásodból, ami oda illene.
Adjad bele, hozzá,
a többletedből, a rászánt pénzed,
a Hazánkba teremtsünk, egy tiszta forrást növelve.
Julamami Magyarosan Agyalósa, https://julamami.com.
Ami, a saját szintjén van bemutatva, mindenkinek más a sorsa.
Ha alázat benned nincsen,
kezed csak legyintsen.
Jobb leintéshez
szokni, mint a
megalázó
kezet
rázni.
Nagy
gondot
okozhat, ha
te különbnek
tartod magad.
Az nem tartás,
leginkább, tán gőg,
alacsony szintet
jelez, tanuljál és
győzzed azt le, te.
Alakítsad magadat,
a toleranciát,
formálni is neked
szükséges, na meg,
hogy az emberségedben, jól
kiteljesedj. A mások
energiái ne hassanak
rád annyira, hogy azt
feltételezzed, az a tied.
Rákapsz és bevált lesz az
a gyakorlat, azután már
azt sem tudod, ki vagy.
Megváltozol, már inkább
adsz a külsődre. Hiszen azt
látod megakad a szeme rajtad,
annak is, aki addig, rád sem nézett.
Kérlek ne vállaljál fel vezető szerepet,
ha kikopott már belőled az emberies, ah.
Elégedett leszel, hiszen agyon dicsérnek,
csak nem gondolod, hogy a belső tartásod meg
nem tud haladni és közben fejlődni,
a szintedre kerülni, vele olyan gyorsan.
Egyszer csak, azt veszed észre, mindened
van, s már nincsen, semmid sem, ami
motiválhatna. Ugyanott tartasz,
mint régen, amikor éppen
csak, az tartott, hogy
van bőven, pénzed, ah.
Tartogatod hát, a
megtartó erő
helyett is,
birtoklod.
Már nem
tudsz adni,
az elvégzett
munkának,
a kifizetését,
is halogatod.
Tanuld meg,
amit nem hoztál,
tudásként, tehetségnek.
Van a lelkes,
gondolkodó,
szíves éned.
Átbillentél,
nem ugyanaz,
nem fejlődtél, ah
közben már, egy
kicsit sem, minek.
Megcsináltak mindent,
helyetted és érted, épül
lefele az agysejted egy,
vagy nagyobb része.
Nem csináltál még,
meg önmagadért,
semmit, ha mindazt
mások tették, érted.
Nem több lettél ám,
hanem csak kevesebb.
Általános műveltséget
növelő “Tenyérolvasó”,
serkentő agytorna, ah.
Jó szerencsét, minden
jó szándékú embernek.
Tanuld meg és ráébredsz,
jó embernek lenni jó,
tiszteletből, szeretetből való.
Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson
Ugye te már érted, hogy ez a megelőzésért van, neked és érted is szólhatna…
2016.04.29. – 2021.04.29. https://julamami.com
Ne olvasd el, ha bosszantana, hogy a valóság az,
sokan, akiknek
kitűnő a tehetségük, a szakmájuk is azon a szinten van,
sokat bele teremtettek a Hazánkba, nem annak
megfelelően élhetnek, pedig ide születtek, a saját Hazájuk ez.
Se nem a teljesítésüknek, megfelelően van a bérük, nem tudnak jó életminőséget teremteni maguknak.
Tán, azért is mennek más országokba el innen, mert nem tudnak, abból amit a saját Hazánkban,
megkeresnek, azon a szinten, ahogy jól megérdemelnék itt, jó minőséget megteremtve élni.
A Hazánk látszatra gazdag, a számoknak megfelelően az,
a Népünk többségének,
szempontjából viszont nem az, önmagához mérve, szintje alatt éli, tengeti az életét.
Ah, a sok – sok, tapasztalatomból lett, az emberismeretem, ami összefüggésében megmutatja azon a szinten, amit elértem. Ne aggódjon senki, a többit is mind átéltem, ha benne volt a sorsomban, ha nem, tettek róla, az irigyek, hogy pénzben tartalékom ne legyen. Tán, óvatosan, azért leírnám, a pénz biztosan ad egy biztonságérzetet, ahhoz, hogy nyugodtan éljen, dolgozzon, Szerintem, ez lenne az alapja mindenkinek aki ide teremt, hasznára válik a Hazánknak, hiszen egy Haza ez csak egy. Az az elképzelhetetlen sok pénz, amit a megemelt árakkal megfizetünk és ami bejön, a nagy közösből, arról a Népnek fogalma sincs, hiszen nincs tájékoztatás róla. Most vagyok, a 72. évemben, számomra, méltatlan az, amit nettóból kapok, hát túlléptem rajta. Igyekszem, a föstéseimet, időnként, a Műhelyem falára kirakni, rálátnak, hátha megtetszik és valaki, aki érti mit festettem a vászonra, megveszi. Nincs más lehetőségem, mint a tehetségemből lett hivatásomból, a szolgáltatásomért, oktatásomért, utalt díjaim. Fölösleges lenne várakozni, ahogy látom, nem érdekük az, amit, tisztelettel, ki kellene fizetni, hiszen bele teremtettük, az is, ki tudja, kiknek a gyarapodását képezi. Amíg így bírom, gyakorlom a hivatásomat, hiszen az is én magam lettem, elválaszthatatlan tőlem. Nem tudom, hogy így gondolták-e, de sikerült, hogy az előre helyett, lefele néző legyen a Nép, a pénztárcában lévő pénzt számolva élünk. Lassan azt is megtudjuk, mit jó enni nekünk, hát az, amire futja a pénzünk, fura, mert ezért a Hazáért dolgozunk még mindig, lehet addig, amíg élünk. Figyelj rá, hogy mit kívánsz, mert ha megadatik, abban fogsz élni, magad is, az amit nem magad, teremtettél, attól nem lesz emberséges tartásod, viszont abban fogsz magad is élni.
Ha majd ráébredsz a valóságra, meglátod magadat benne, az
is lehet sírhatnékod lesz, mert a saját szinted, mivel nem ismerted magadat se, a sorsoddal szembe mentél, a jó és szép helyett, önmagad ellen tettél.
Amikor a tehetségest, mindenáron legyőzni akartad, az ismertsége,
fogott meg a legjobban. Azt a, hiszen a vállain nőhettél ki, úgy, hogy
előre tudtad, mit miért úgy teszel, hogy is van a védjegy egy másik
országban, mit ér, ha magad véded azt, a saját Hazádban, van az Isten.
Már a pénzt is olyan hangzásúval gyűjtetik, Julamami helyett julamani
nem engedtem meg senkinek sem, hogy használja.
Ah, mert tudják, segíteni nem ártani születtem,
sok hátrányom volt belőle nekem.
Ennyit tehetek itt figyelmeztetőnek szánva,
2010. év óta Julamami a védjegyem, Heringes Árpádné nevemen van.
Aztán nem gondolom, hogy felfognák, mennyit kínlódnak Online
akik megpróbálnak tíz éve megélni, a tudásukból az interneten.
Ha megengedőek azzal, hogy bár nincs hozzá emberismerete se,
mégis mindenben dönthet mások sorsa, életminősége felett, ah.
A túlzások általi jólét okozta, lelassulás megvan-e, vagy olyan
mindegy mi lesz a Néppel és a sok intelligens, okos gyermekével.
A korosodók meg, vessenek magukra, ha elfogadják, hogy nincs
annyi nyugdíjuk sem, amiből támaszok nélkül megéljenek, akkor
ugyan, hogyan számolnak el, az egész munkával töltött életükkel.
Ha annyi mindent lehet, olyan gyorsan megváltoztatni, azt a,
talán Tisztelettel, a nyugdíjakról, megélhetésként is lehetne dönteni. Különösen
akkor, ha a különböző változástatásokkal, nem tisztelve azt, se, hogy nélkülönk, tán ez az egész nem is lenne.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, a belső tartáshoz.
Talán egy tükörszobát lenne jó kialakítani, hogy önmagukat abban,
a valóságnak megfelelően és attól alaposan eltérően is tudják látni.
Én azt nem tudhatom, hol és milyen módon tanulják azt, hogy a
vitájuknak a negatív hozadékát, egy harmadik vigye el, csak azért
terelve arra, hogy a nevesedésükön ne eshessen egyáltalán csorba.
Semmi köze ahhoz, hiszen a hivatását gyakorolva, ő már tudja, hogy
a hallgat nem beszél a legfontosabb, a hivatásában alapnak számít.
Régen jól jöttek a nagyon népszerűek, hiszen olyan módon tudtak
alkalmazkodni, hogy mindenkinek, meg is tudtak, mindenben felelni.
Látják az emberségesek, hogy a gyermekek már tájékozottabbak
sok mindenben, mint a Világra semmi módon nem látó felnőttek.
A Világ gyors pörgése adja, a fejlődéshez való igényét, sokaknak,
annyit mondhatok óvatosan, szinte suttogva, mert, azt is időben
megtanultam, ne legyek kiszolgáltatva, csak magamra számíthatok.
Nem tanulhatjátok sehol máshol, csak tőlem egyenlőre, nem tanulta
meg senki, egy embert se tanítottam meg az oktatására, annak amit
tíz éve találtam fel és nem tudtam bejutni, átadni,
az oktatás, nevelés, árnyékába sem.
Nézz magadban szét, ha már érzed, a saját belső határaidat,
az emberséges lelked, szíved, felett, a döntést, a gondolkodó agyad hozza.
Ah, látszik az már, mennyit árthatnak, önmaguknak, azzal, hogy nekik csak igazuk lehet.
Egyensúlyt adott az Isten, a Népet nem kiszolgáltatottságra adta,
tanulást és fejlődést biztosított a számukra, nőjenek mind nagyra.
Önmagukhoz mérte, a sorsukban lévő, mind a két oldalukat érintő, biztonságos határaikra bízta.
Hinnye, de jó is lett volna, ha egy százalékuk az emberségeseknek
felvállalhatta volna, önmagát azzal nem kiszolgáltatva, ah, hogy az
oktatásom által is, előkerülhetett, idejében, az összefüggésében látása. Nem
húzgálhattak volna, olyan nyugodtan, akik talán, felvállalták, azt is.
Bár, nem itt születtek, nem is együtt nőttünk fel, viszont kaptam a gátakat,
dönthettek, szorgalmasan, sok év lett, a hátrányom azáltal.
Nem tudják, hogy vissza
vittem gyermekként, a talált pénztárcát, a benne lévő igazolványok
általi címre ami tartalmazott nem kevés pénzt. Azóta se a pénz által
lettem, gazdag, a tehetségemmel hoztam azt. Maradtam emberséges, átlátom a
gátakat, azt is miért nem
érdeklődtek a saját szülőhelyemen, aziránt, mit, hogyan is találtam
meg a tenyerekben. Összefüggésében találtam fel, rajzoltam meg, amit
szeretnék
vissza is adni. A tapasztalt tudásom, azt igazolja, hogy működik a
hétköznapokban, az emberek életében. Nincs értelme arra várnom, hogy
a saját hivatalos nevemen, oktathatom nagyban, nevelhetek általa, azt a
működéséhez, az arra már igényes, értő, szakembereket, betanítva,
azt végleg, átadnám. Várom az értő vevőjét, eladom, a
feltaláltamat és betanítanék az oktatására,
annyi emberségest, akik igényelnék már azt, értően arra, igényesként.
A Nép egyszerű gyermekeként, magamra számíthatok, hiszen
mire elmagyaráznám, a sokféle tapasztalatomat, ugyan ki
hallgatná azt végig, ha másoktól még nem hallott ilyet.
Minden arról szól, hogy loholj, rohanjál, legyél
az első mindenben, aztán helyettetek lesz, egy csak egy.
Ah, egy saját tehetséget
kapott mindenki azt a születésekor hozta.
Az élete során azután sokféle előjöhet még,
mint a tehetsége, fontos az arra érettsége, hát
fejlődjön a sokféle emberséges tudása által is.
Bele és hozzá is adhatná, a saját Hazájához.
Mindenki tanulhatna, valamit, hiszen nem egyféle az érdeklődési köre,
a sok tanulni, fejlődni vágyó tömegnek.
Emberies jelnyelvnek neveztem el mindezt,
amivel írok azt Online oktatom, sorsot olvasok.
Nem szükséges hozzá azon felül más, mint az,
hogy megértse a saját sorsát, generációs jelét.
Tudnia fontos mindenkinek, aki gondolkodik
azon, hogy részt vegyen-e az én oktatásomon.
Ah, a saját szintjére felérve tisztelhető lesz, ha
rájön, előbb másokat tisztelni tanuljon meg.
Azt a, ugye te már érted,
hogy amit odatesz az élet,
abból neked, jó sorsod is lehet.
Felismerni tanuljátok meg,
óvjátok a tehetségeseket,
az intelligenseket, mert
tisztán, magasan rezegnek.
Ha egy dolgot átlát és abban
ki is tűnik, az kevéske ahhoz,
ah, hogy a sokféle tehetségre
születetteket mindennel, elássa. Amit
számára, a jó minőséget biztosító, Hazája
tud, azt alázattal biztosítja.
Aki az aranyhalra vágyik, az már rajta
múlik ki tudja-e fogni, a lehetősége adott.
Az Isten adta Nép maga a Hazája, ide bele
teremtette a jót és a szépet, innen várja ugyanazt.
Összefüggésében látják, aztán, mindazok, akik
azért jelentkeznek, a telefonos oktatásomra,
miután végig tanulták. Vagy azért jelentkeznek,
hogy az ott tanultak által is, a szintjükre fejlődjenek.
Oktatva tíz és 29. a tapasztaló éveimnek a száma,
tízen tőli, az éve már, hogy összefüggésében olvasom le, hogy hol,
láthatóak, az emberek csuklóin, az emberséges határaik.
Biza, bevonzhatják, az azonos szintű másik oldalon lévőket,
ha még nem látják át, nem hallják ki, nem érzik időben azt meg.
Különös, oktatás, nevelés, védjegyes, szól az intelligensekhez.
Még megelőzésben, a hitelesen ahhoz értőktől,
megtanulhatnak, rálátni.
A hétköznapi életükre is, jól hat majd,
a hamisaknak kiszolgáltatva,
úgy már, hála Isten nem lehetnek.
Vigyázz mit kívánsz,
mert ha, pont az és úgy, megadatik,
az lesz az éled minősége, neked is.
Nem mindegy,
a dolgodat tenni,
vagy tengni – lengni,
szeretnél-e az életedben.
Akkor is, ha tudod belül,
a lelkedben, a szívedben,
a gondolkodó agyaddal,
ah amit más, összeollózgat,
abból, neked jól megcsinálni, az semmi.
Hiszen a hivatásodat gyakorlod,
más meg felvállalja azt is, hiszen,
felkínálják mint lehetőséget neki.
Gondolják majd belejön közben,
van még a belső kontrollja nélkül élő,
a könnyűben vegetáló, hiszékeny ember bőven.
Nem mond nemet,
nem gyakorol önvizsgálatot,
minek tenné, hiszen akkor a tutit,
másnak átengedve és ő nem híresedhetne.
Inkább barkácsolgatja, mintha nem is az
Isten adta Népnek az életminőségén,
hozzá nem értőként gyakorolna,
nem szól rá senki sem, vagy
nem értenek hozzá ők sem, ah.
Hiszen vannak, amit ők birtokolnak,
az arra született tehetségesek helyett, ami
hozzáértőkkel jó minőségében valósulhatna meg.
Így azután felnevelődik, az abban jó tehetséges is,
valami összehordott által, amiből a ránézők,
csak azt látják, olyan mint ami működik.
Azt viszont már nem láthatják,
hozzáértéssel teszik-e belül.
Szigorúan zárt ott az a kör,
sajnos arról már csak a látványos,
következményekkel szembesülhetnek.
Minden ember valamire tehetségesen jött.
Megszülettünk, hozzuk a feladatunkat mind,
más és más fontosra születtünk, más időben,
különböző körülmények között növünk, néha,
a semmiből is rengeteg hátránnyal kinövünk.
Senki sem született feleslegesnek, s vannak,
akik speciális tehetséget hoztak, nekik,
az Isten azt adta feladatnak, az abban
legjobbak, nem helyettesíthetőek.
Ott romlik el minden, amikor a nem
abban tehetségest belerakják oda, s
majd utólag taníttatják, képzik tán arra.
Mintha nem is az élhető életről lenne szó,
csak valamiféle bábokról, hol ide- hol oda,
vannak fontosként belerakva és senki sem
mondja, nem erre születtem nem vállalhatom.
Abban a másik fontos feladatban ha lenne helyem,
ott abban érdemben teljesíthetném a tehetségemet.
Így azután akik kinőhetnének a Hazájukat nevesítve,
a saját idejükben, lehet, soha sem nőhetnek ki,
így készülnek fel számosan, a mindenre rá,
igent bólogatók, nem ők az ászemberek.
Van aki a hivatását már időben gyakorolhatja,
van aki sokáig van félrekotorva, hogy másokkal,
töltessék be a helyet, egy helyett van hat talán hét.
Ha nem tudsz időben felfejlődni, az kiüresedés fele,
is vihet, hacsak nem hiszel benne, hogy eljön a te időd is.
Sok mindenféle fontosabb már, ideje lenne az intelligensek,
tehetségesek, az emberségesen is speciálisan nagy tudásúakat,
ellátni lehetőséggel valamiben a kiteljesedésükért. Azzal látnák el
amire a legnagyobb szükségük lenne a jó minőségű életükhöz, ah.
Hiszen ha elégedetten élhetnek a saját Hazájukban, jó minták
lehetnének emberségesekként a Világban. Láthatnák őket úgy,
a különleges tudásukkal sok országban ismertekként, tudná azt
a Világ, a saját Hazájukban jól megérdemelten megbecsülik őket.
Elégedetten hozzá is adhatnák,
a Hazánkhoz a jő minőségüket,
azt amiben ők egyedül különlegesek,
miért ne lehetne, őket is jól megbecsülni.
Az Isten adta Népből jönnek és érnek vissza.
Azt a tehetséget csak egy emberséges kapja
azon a szinten. A többiek a fokozatosságnak
az ismeretével, az önbecsülésük, tartásuk,
emberségük által, bontakoznak ki időben.
Mondvacsináltan, valakiket kiválasztanak,
arra, hogy segítse a tehetségeseket, nem jó az,
csak arra esetleg, hogy ellássa őket eszközökkel.
Az egy lelki síkon lévő emberek értik egymást,
a csak beleérzés az a kezdete, a tudás az más.
Szükség lenne arra, hogy két lábbal álljanak a
tehetségükben is a talajon, mivel a két oldal
adott, azon a szinten is láthassanak jó mintákat.
Amivel ők születtek, ahhoz jó segítség lehetne az
én feltaláltam, a szintjüknek a felismeréséhez adna
segítséget. Azoknak, akik általam betanítva, oktatni
tudnák a számukra szükséges oktatási idő elteltével.
Ha arra gondolva várakoztatják az intelligenseket,
hogy majd elfáradnak és elfelejtik, hogy mire lenne
szükségük a tehetségüknek a megfelelő körülmények
közötti kibontakoztatására, az úgy nem történik meg.
Hiszen közben is fejlődnek, pont azok által az adott
nehézségek által is, amiket átélnek, azért a napi
sikerélményért, ami szükséges az agyuknak.
Az intelligens agynak van az igényességgel
megáldottan, az arra kapott helyes szintje,
amivel nem térnek el az egyenestől, hinnye.
A lelke, a szíve, a gondolkodó agya, arról szól,
abban tehetséges, átlátja, kihallja, meg is érzi.
Őket és a többi különlegeseket is segíti átlátni.
Kiszolgáltatottá válhatnak a tehetségesek ah, ha
nem tanulnak meg időben összefüggésében látni.
Az idő nem gátja annak sem, viszont az alázatot
maguk is átélve tanulják meg menet közben, ah.
Majdnem és mégsem érhetik el tanultan, viszont
jól megérthetik egymást a másik oldal nem gátja.
Ha kénytelen, kelletlen is, de megkérik arra őket,
megbízzák azzal, menjenek és legalább,
időnként jól megfizetnék. Azt kívülről is
összefüggésében átlátva, segítségére
lehetne a többiekkel együtt tanácsot
adhatnának, hinnye. Úgy ők is jó minőségben élhetnének, hogy
véleményezzék ott az újra felkészülés végét, az is megoldás lehetne.
A tapasztalat hiánya, a nem arra hozott tehetség, nem a jó minőségű
döntéshez vezet. A felelőse leszel valaminek, attól fogva, akkor is,
ha ahhoz nem is értesz, csak csinálsz valamit elvártan gépiesen.
Mond legalább imádkozol közben, hogy az Isten,
jelezze feléd ha vétenél, legalább észrevegyed,
a sok gyakorlás által nőnek ki a jó minőségűek.
A hozzáértőktől még időben kérjed a segítséget.
Vagy minden mindegy, látszatra elfogadható legyen,
majd csak elviszi a balhét, valaki balek megint helyetted.
Tudod-e, hogy ezzel önmagadat, a generációs feladatodat,
a saját Hazádat sem becsülöd, a tanultságodhoz képest sem. Jó
szerencsét emberségesek, tisztelettel, a tehetségünket gyakorolva,
megbecsülten élni a saját Hazánkban is maradni tán könnyebb lenne.
A jó minőségű élethez való igényedet ne add fel, a Hazádat végleg ne
hagyd el, inkább ismerd meg a generációs feladatodat időben hinnye,
ráébredsz, nem a válás a megoldás, a sorsodat építve változatos lesz.
Minden az egyes emberből, a személyiségedből, a génjeidben hozott
a változatosság lehetőségével meg is oldódik. Fejlesztheted a lelkes,
szíves, gondolkodó éned által, az adott racionális életminőségedet.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni születtem,
érvelnék. Ha lenne arra is igényed, hogy mit mutat a tenyered,
érted szólna az, ha tudnál róla, rengeteg dolgod lenne most is.
Magyarországról Online sorsolvasás, a feltaláltam szerinti Önismereti oktatás, tisztelettel. Messenger Heringes Árpádné, +36309003272, +36707253808 vagy a +36302470589 telefonokon, eléhet. Szeretettel, Julamami
Ebben a helyzetben boldogulni nem igazán tudókért,
vagy nagyon nehezen boldogulókért tehetnék most is.
Fájtam már eleget, mosolyogva élni, nevetni szeretnék hát meg is teszek mindent azért, hogy elmondjam, ahol csak lehet.
Feltaláltam valamit ami belső tartást adhat most is, és mindazoknak, akik tudják mit jelent az, a sorsuk szerint élni, generációsan amíg lehet jól teljesíteni.
Online oktathatnám akár csoportokkal gyakorolnám a
hivatásomat, amíg csak élek. Szolgálattá lett ez már, én
magam vagyok a hivatásom, el és átadnám a tudásom.
Akik megtanulják oktathatnák tovább, így tovább és
tovább, nem lenne határa más mint akik értik tudják.
Nincs kedvem ám ahhoz sem, hogy a hozzá nem értők
szerint éljem meg itt, a 70.-től a hátralévő éveimet.
Ajánlgatják a közösségi oldalon az üzleti
megoldást, nem érzem magaménak azt.
Na hiszen nem vagyok csak botcsinálta
üzletasszony, mert más megoldás nincs,
ahhoz, hogy gyakoroljam a hivatásomat.
Az önbecsülésemnek tartozom midezzel,
hát ne hozzon döntést felettünk se, akinek
nem fontos, vagy nincs önbecsülése, hinnye.
Szegény Hazánk Csodaszép, 10 éve annak.
Mintha nagyon hirtelen hozott döntések által, a
dobpergéshez hasonlíthatóan, néhányak szerint jól
az Isten adta Néptől már elidegenedve csak pergette.
Mindazt még láthattuk, akiknek volt arra akkor igénye, hogy milyen döntéseket hoznak felettünk. Hangosan zokogtam, mert átéreztem mit hozhat, ami most is átfáj rajtam is, átérzőként emberségesen, hivatástudattal.
Beleadtunk a nagyperselybe,
nekünk sok volt az akkor, egyszerű emberként,
ám feltételeztük, vissza is kapjuk. Amikor eljön az
öregedés
fázisa, akkorra azt megtervezik, azzal is számolnak,
hogy megéljük az öregségnek azokat a fázisait is mind.
Ami akkor annyit mutatott, a hivatásom gyakorlásakor
75 évnél látszott még csak. Azt most már a 70. évüknél látom, érezhető lett mindaz, a boldogulásukhoz most nem meglévő.
A napi lelkesítő, a személyükhöz szóló,
sorsszerű motiváció hiányzik az életükből.
Sokan átélik az üresedést, motiválatlanságot,
ami ott van már
érezhetően a hétköznapjaikban,
nem erőt adó és nem életszerű folyamat az ami van.
Mostanra hova lett, a tisztelettel, a lehetőségeinkkel,
áldottan, gondos, szorgalmas, intelligensen jó Hazánk.
Persze mihez képest, ahhoz ami addig legalább
kiszámítható volt, ha nem látott tán szerintünk is,
legalább elhihettük, hogy értünk is volt a jó.
Most mire alapozhatnak a Nép gyermekei
és maga a Nép különböző rétegeiből jövők,
egyik nap így a másik nap meg másképp van.
Honnan tudnák azok, akik nem a jó minőségű munkájuk által teremtik meg a jó pénzüket.
Azt mondják mi is számítunk, nem azt érezzük,
hogy megjavították volna a nyugdíjunkat. Mert
abba sem szólhattunk bele az igaz, de ami most
van arra tervezni nem lehet. Hol fent hol lent,
billeg minden, mint a nagyvíz a nagymederben,
azokat ringatja tán, akik azt is megengedhetik.
Nem tudom van-e még jogunk és mihez van, ah,
ha nincsenek érveik a döntéseikhez. Miért nem
érezzük a jót, se nem azt látjuk, van-e megelőzés.
Miért nem bízzák rá a jó szakértőkre, miért nem
látjuk kimondani, hol vannak, a tapasztaltan is
hitelesek, működésben vannak-e még náluk az érvek.
Ugye nem mondod, hogy nem fogták még most sem fel,
biza, a hozzáértés hiányzik, nem abban tehetségesek.
A sok tehetséges, intelligens meg sanyarog, hinnye, ah.
Legalább egy részét adják oda, van-e jogunk ahhoz,
hogy használatba vegyük, azt érezve ez a Hazánk.
Tisztelettel vagyunk a Hazánkhoz, hozzáértően is
egészségesen gondolkodókként adnánk a tudásunkat.
Úgy csinálnak mintha nem is léteznénk, addig amíg
csendben araszolunk, nem tudom mi lenne akkor, ha
egyszer csak elkezdene zokogni és panaszkodni a Nép.
Hiszen odalett amit megteremtett, nem szeretne sem
sorstalanná lenni, sem hazátlanná alázódva várakozni.
Ha nincsen a döntőknél kötelezettség se hivatástudat,
felelősek leszünk tán azért is, ha nem ugyanúgy látjuk.
A tartalom nem elérhető. A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Ne add fel,
ne tűnj el,
a családodat,
a Hazádat, végleg ne hagyd el.
Ismerd meg mások kultúráját,
s akkor felismered a különbségeket.
Az Anyaföld ahol születtél is úgy rezeg,
mint te magad, hiszen ott születtél aszerint vagy.
Édes Hazám Csodaszép,
kérlek ne menj még,
hova is mennél,
hiszen azzal amit,
a szülőhelyünkre,
a tudásunk,
emberségünk által,
ide, bele teremtettünk,
a tehetségünk által adtunk,
számunkra, még meg sem jöttél.
Az ember emberiesnek született,
ha a saját idejében megéli
és tisztán él,
az emberségéig felér.
Az eredménye az,
hogy a számára,
sorszerű életébe időben felér.
S a
generációs teljesítésének, a
magasságába is, emberileg és
a tudása által, hivatásához beérve elér.
Amit nem te teremtettél,
az nem úgy rezeg mint te,
az nem egy veled,
hát nem lehet a tied.
Csili-csali a kápráztató csoda,
elcsodálkozhatsz majd, ha rálátsz,
hogy mi abban a csuda,
tán csupán az, hogy ha ő maga a kicsoda.
Amit kirezegsz,
az már megtörtént veled,
vagy a miliő olyan körülötted,
mert át is veheted.
S aki nem ért hozzá,
azonosítja veled,
hiszen az a rezgés átment,
ott hordozza,
s keresi a lehetőségét, az alkalmas sejted.
Ha nem ismered fel a sorszerű,
generációs határaidat,
s elhiszed amit mások,
elhitetnek a saját érdekükben veled,
általa kilengtél a biztos rezgésedből.
Tartást adhatna, ha ismernéd a sorsod
és a generációs határaidat.
Bizonytalanná válhatsz,
ha nincs abban se
tapasztalatod,
és azt,
hogy mindenkinek más a sorsa,
nem is tanultad.
Követted a nagyra nőtt,
régóta dédelgetett, vágyaidat.
Vezetni,
szerettél
volna,
s jól,
megvezettek téged.
Egy szavad sem lehet,
hiszen, hogy örültél,
kiemelkedhetsz,
magad fölé emelnek.
Hát pont az a lényege,
hogy ott sem a sajátodban,
se számodra egészséges,
egyensúlyodban nem lehetsz.
Ha megengeded, csak pörgetnek,
maguk szerint,
ahogy éppen,
jó nekik,
de nem
neked.
A sorsod,
az életed,
a generációs jeled az maga
a belső kontrollod, megtudod, ha felismered.
Nem a sorsodat éled,
amikor túl magabiztos,
túlságosan felszabadult vagy.
Tán még azt is elhiszed, hogy
te magad vagy, a minden esetleg.
S ha szembesülsz a pillanattal,
a sorsod nem arra mutat.
Érted szól majd,
ismételd meg,
még egyszer,
még egyszer,
még egyszer.
Én magam az alázatot,
már nagyon jól ismerem,
sok – sok hihetőnek tűnő,
helyzettől megóvott engem.
Suttogóra fogom a mondandót, ha kell
el is csendesedem, hiszen,
alkalmazom a tudásomat.
Mindazt, amit magam találtam fel,
hitelesen működik, egyedül oktatom.
A sorsom szerint alkalmazkodva, időben
megtanultam élni, az életemet. Rájöttem, rám várnak,
a generációs feladatok, hát megteszek, akár naponta, mindent,
amire emberileg és a tapasztalt tudásom által, képes vagyok.
Nem beszélek rá senkit sem, hogy tanulja meg tőlem,
a tehetségem és a saját tapasztalatom, adódott össze.
Így hitelesen tudom oktatni, hiszen a szolgáltatásaim által,
a tudásomat, az életből merítve, fejleszthetem, akár naponta.
Igen tudom, nincs is vele dolgom, csupán jelezni igyekszem, megelőzésben,
ha azt látom, a punnyadást erősíti,
hogy ott pont idejében lenne,
megtanulni önmagát fejleszteni. Látom vannak kiemeltek,
másoktól merítve, oktatnak, átvettek, kiollóztak, lemásoltak,
oktatják, mint a sajátjukat. Így elfedik a valóságot, azt
mutatják, láttatják, mintha egy kultúrába szorult volna bele.
A tapasztalatom az, hogy mindenki másképp értelmezi és fordítja,
a saját kultúrájának megfelelően, a saját életét is, igyekszik, azáltal megérteni.
Van, tapasztalatom bőségesen, az életből, a tehetségemből lett hivatásom által, hitelesen.
Vannak, amik,
ellen mégsem tehetek, nem is jelezhetek, mert zokon veszik.
Nagy szerencsém,
hogy tudom,
felismerem a határaimat,
a belső kontrollom jelez.
Ha az Isten velem, velünk,
hát kicsoda ellenem, ellenünk.
A nehézségek
s
ű
r
ű
j
é
b
e
n,
ha elhiszed,
ha még nem látod esetleg,
a megoldások ott vannak neked.
Jól gondold meg, mit kívánsz, az
a sorsoddá nem válik ha megkapod.
Amikor szembesülsz az igazsággal,
az már befejezett tény lett, sem
nem életszerű se nem a sorsod.
Nem tartozom se ide, se oda,
tartozom hát mindenhova,
mert nem fértem én sem bele,
éltemben semmilyen sablonba, hinnye.
Az életemet élem, megcsináltam amit hagytak,
várom, a feltaláltamnak, az
oktatásának, a betanításához, a sorszerű lehetőségemet.
Jó egészséget emberek, tisztelettel, szeretetben,
a generációs határainkat ismerve, élni is könnyebb.
Magyarországról, a Hergál Házból. Elérhető vagyok, Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. a +36302470589 telefonomon. Szeretettel a Julamami.
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.
A Julamami szeretettel.
A lelkesnek, szívesnek, gondolkodónak,
van úgy, hogy óriási a hátránya,
ha olyan miliőben időzik,
ahol a mások erőssége
a megrögzött csőlátása.
Ne add fel,
mások hatására ne válj el,
a Hazádat végleg ne hagyd el.
A barátot nem vetjük le hirtelen,
mint tavasszal a téli kabátot,
majd mivel melegíted fel,
a lelkedet,
a ridegségben,
ha eláztatva remeg,
ha nincs hiteles már,
s nincs kivel átbeszéljed.
A hasonló rezgésűek bevonzzák
egymást, ha nem egy a rezgésközeg,
se tévedj el, a szerelem rezgésével.
Ah, össze ne keverjed, ha két lélek,
össze is rezeg, vonzzák egymást,
sikeresként egyforma rezgésűek,
akár, príma jó barátok is lehetnek.
Az élet gyümölcse a gyermeked,
így érte tegyél ne helyette,
az ő életének is legyen,
időben tapasztalható,
értelme, jó minősége.
Szükségünk lenne,
már gyermekként,
a jó sikerélményekre.
A gyermek megmutatja,
mi lenne jó neki, a látszatra,
felnőtt meg, jól megneveli.
Ha egészségesen, sikerekben,
nem betörve alkalmazkodhatna,
a gyermek könnyen alkalmazkodna,
ott addig maradna amíg jót tanulhatna.
Nem egyformának születtünk meg,
így nem szabadna beleterelni, ah,
egy ugyanarról szóló sablonba se.
Ki ekkor, ki meg máskor érik be,
nem ugyanabból, a gondoskodó,
szeretetből van a neveltetése,
az egyéniségét is meghagyja.
Ha túl szorosan van fogva,
szeretetből, tiszteletből azt,
az elvárás halmazt be is tartja.
Csupán a lelke szorul bele abba.
Van biza, akinek akkor kellene,
alkalmazkodnia ah, amikor,
már visszafele számolna.
Feltaláltam valami,
életszerűt,
amiről,
általam,
tudnia,
lehetne minden,
olyan szülőnek, aki érti.
Fontos, hogy egyéniségként,
de a generációs határain belül,
nőhessen fel és a saját nagyságához,
minden gyermek, a Hazánkban és máshol.
Felnőtt, ha bármilyen magasságokat is érsz el,
el ne feledd, voltál te is gyermek. Kérlek bővítsd,
a rálátásodat, ha emberekkel foglalkoznál, mert,
olyan hivatást választasz magadnak, tisztelettel tedd,
fejlődj fel a most megélhetőkhöz és az emberségesekhez.
Ne a múltba kapaszkodva tedd,
azt, amihez lehetne fejlődési
lehetőséged most is neked.
Ne másoktól várjad,
te magad is minden,
körülmények között,
emberséges maradj.
Becsüld meg az Isten adta
Népet s vele együtt a Hazánkat. Julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, magam adtam a nevet a védjegyem lett. Heringes Árpádné ev. Paksról a Hergál Házból. https://julamami. com
Heringes Árpádné prevenciós ev. 2010. évben, a julamami védjegy a nevemre került. heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami
Heringes Árpádné a Julamami. Magyarországon, Pakson, Vadász u.59. Hergál Házból. 2023. Az idén, tán még, a saját idejében, mindenkinek megszólal a lelkiismerete, van akinek még a bocsánatkérés elég, ahhoz, hogy feloldja magában, azt tovább ne cipelje. 
Átfordultunk, a címe a festésemnek. Látható benne minden, amit azóta már megélünk. Heringes Árpádné a Julamami. Magyarország, Paks, Vadász u.59. Hergál Ház.
