Mit keresel, mennyit keresel, van-e jó munkád…

2018.04.16.- 2021.04.16.

https://julamami.com

Bocsánatot kérek, nem hagynám magamban, hiszen

Prevenciós a mesterségem címere, gyakorlom hát

magamért is, igyekszem ezt is jól kommunikálni.

Ebben a helyzetben boldogulni nem igazán tudókért,

vagy nagyon nehezen boldogulókért tehetnék most is.

Fájtam már eleget, mosolyogva élni, nevetni szeretnék hát meg is teszek mindent azért, hogy elmondjam, ahol csak lehet.

Feltaláltam valamit ami belső tartást adhat most is, és  mindazoknak, akik tudják mit jelent az, a sorsuk  szerint élni, generációsan amíg lehet jól teljesíteni.

Online oktathatnám akár csoportokkal gyakorolnám a

hivatásomat, amíg csak élek. Szolgálattá lett ez már, én

magam vagyok a hivatásom, el és átadnám a tudásom.

Akik megtanulják oktathatnák tovább, így tovább és

tovább, nem lenne határa más mint akik értik tudják.

Nincs kedvem ám ahhoz sem, hogy a hozzá nem értők

szerint éljem meg itt, a 70.-től a hátralévő éveimet.

Ajánlgatják a közösségi oldalon az üzleti

megoldást, nem érzem  magaménak azt.

Na hiszen nem vagyok csak botcsinálta

üzletasszony, mert más megoldás nincs,

ahhoz, hogy gyakoroljam a hivatásomat.

Az önbecsülésemnek tartozom midezzel,

hát ne hozzon döntést felettünk se, akinek

nem fontos, vagy nincs önbecsülése, hinnye.

Szegény Hazánk Csodaszép, 10 éve annak.

Mintha nagyon hirtelen hozott döntések által, a

dobpergéshez hasonlíthatóan, néhányak szerint jól

az Isten adta Néptől már elidegenedve csak pergette.

Mindazt még láthattuk, akiknek volt arra akkor igénye, hogy milyen döntéseket hoznak felettünk. Hangosan zokogtam, mert átéreztem mit hozhat, ami most is átfáj rajtam is, átérzőként emberségesen, hivatástudattal.

Beleadtunk a nagyperselybe,

nekünk sok volt az akkor, egyszerű  emberként,

ám feltételeztük, vissza is kapjuk. Amikor eljön az

öregedés

fázisa, akkorra azt megtervezik, azzal is számolnak,

hogy megéljük az öregségnek azokat a fázisait is mind.

Ami akkor annyit mutatott, a hivatásom gyakorlásakor

75 évnél látszott még csak.  Azt most már a 70. évüknél látom, érezhető lett mindaz, a boldogulásukhoz most nem meglévő.

A napi lelkesítő, a személyükhöz szóló,

sorsszerű motiváció hiányzik az életükből.

Sokan átélik az üresedést, motiválatlanságot,

ami  ott van már

érezhetően a hétköznapjaikban,

nem erőt adó és nem életszerű folyamat az ami van. 

 Mostanra hova lett, a tisztelettel, a lehetőségeinkkel,

áldottan, gondos, szorgalmas, intelligensen jó Hazánk.

Persze mihez képest, ahhoz ami addig legalább

kiszámítható volt, ha nem látott tán szerintünk is,

legalább elhihettük, hogy értünk is volt a jó.

Most mire alapozhatnak a Nép gyermekei

és maga a Nép különböző  rétegeiből jövők,

egyik nap így a másik nap meg másképp van.

Honnan tudnák azok, akik nem a jó minőségű munkájuk  által teremtik  meg a jó pénzüket.

Azt mondják mi is számítunk, nem azt érezzük,

hogy megjavították volna a nyugdíjunkat. Mert

abba sem szólhattunk bele az igaz, de ami most

van arra tervezni nem lehet.  Hol fent hol lent,

billeg minden, mint a nagyvíz a nagymederben,

azokat ringatja tán, akik azt is megengedhetik.

Nem tudom van-e még jogunk és mihez van, ah,

ha nincsenek érveik a döntéseikhez. Miért nem

érezzük a jót, se nem azt látjuk, van-e megelőzés.

Miért nem bízzák rá  a jó szakértőkre, miért nem

látjuk kimondani, hol vannak, a tapasztaltan is

hitelesek, működésben vannak-e még náluk az érvek.

Ugye nem mondod, hogy nem fogták még most sem fel,

biza, a hozzáértés hiányzik, nem abban tehetségesek.

A sok tehetséges, intelligens meg sanyarog, hinnye, ah.

Legalább egy részét adják oda, van-e jogunk ahhoz,

hogy használatba vegyük, azt érezve ez a Hazánk.

Tisztelettel vagyunk a Hazánkhoz, hozzáértően is

egészségesen gondolkodókként adnánk a tudásunkat.

Úgy csinálnak mintha nem is léteznénk, addig amíg

csendben araszolunk, nem tudom mi lenne akkor, ha

egyszer csak elkezdene zokogni és panaszkodni a Nép.

Hiszen odalett amit megteremtett, nem szeretne sem

sorstalanná lenni, sem hazátlanná alázódva várakozni.

Ha nincsen a döntőknél kötelezettség se hivatástudat,

felelősek leszünk tán azért is, ha nem ugyanúgy látjuk.

A  tehetségesek gondolkodók is, van véleményük is,

másképp olvasnak, írnak, festenek, faragnak, alkotnak.

Csak nem tilos úgy gondolkodnunk mint akik itt már

kitűnők lettünk, a nehezeket vállalva is vittük a

terheket, nem a könnyűt céloztuk meg. Az

önbecsülésünkre szükségünk van, megtartjuk, bár

azért nem kapunk kiváltságokat, nincs is rá igényünk.

Tudomásul vettük, ha nem fizettek ki bennünket, nem

szóltunk érte, megvártuk amíg megjött hozzá az eszük.

Mi mindannyian átlájuk, megelőzőknek, segítőknek,

emberségeseknek

születtünk, ettől van a tartásunk, emberi méltóságunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok se

 veled, sem ellened, oktatnék, nevelnék, a Hazánkban.

Addig amíg toppon van a gondolkodó agyam, átadnám

a feltaláltam általi tudásomat, legyen hasznára minden

arra már igényes gondolkodónak, az intelligenseknek.

Beletettük, ide adtuk, a szépet és a jókat, várunk arra hinnye,

 ugyanazzal tiszteljenek meg, bennünket, mint az itt

maradt várakozókat, a nehézben is Hazaszeretőket.

Hát nem volt, köztetek egy sem, ah, aki szólt volna, nem jól

van az, ha tisztelethiányosan is eldönthetik, nem

működhet jól, a hajlításokból hitelesekké nem lettek.

Nem szabadna, az elért szinteket, lejjebb vinni, hinnye, ah,

emberi sorsok, a jó minőség helyett, életek múlhatnak

rajta, ott és elhagyatva, a jótól távol, bele a sanyarúba.

Az intelligensek tudják, a többiek meg, tanulják meg

azt, a másik oldali tudásuk is legyen meg, mindaz,

 amit nem hoztak, hasznukra válik az életük során, bizony.

Ne hidd el, hogy a sokból a kevés is boldogulhat ott, ahol

minden Hazáját tisztelőnek, becsülettel, van most dolga.

Ha beállsz, a nemlétező sorba, jön a következő ám

sorba, pörget bele a semmire várakoztatásokba.

Az Isten mindenkit jókedvében, a saját képére

teremtett, mind  más és más tehetséget hoztunk.

Ha felülbírálják azt ilyen vakmerően, nyilvánvalóan

csak egy lehet az ügy és egyesek igazsága lehet csak.

Befeleforduláshoz vezethet, oda lehet az egészséges

gondolkodás, a jó minőségért tevékenyek szorgalma.

Miért gondolják, hogy természetes az, hogy játszanak,

mások meg, azoknak a következtében szenvednek, ah.

Az Isten malmai szépen lassan, alaposan őrölnek, nincs

semmi, ami a saját a szintjük alatt, megállíthatja őket.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert, benne fogsz élni…

MAI MONDATOM: Figyeljél arra, mit pulzál a lelked,

 szíved, gondolkodó agyad, az mind érted, ha érted.

Mit keresel mondjad hát, csak nem önmagadat.

Megtisztelnek, s gyakorlom a hivatásomat,

amikor kérdeznek, s ha leolvasom az

érkezők tenyeréből a sikerüket.

Megelőzzük a bánatokat.

Nekem ezt

adta az

Isten,

tehetségként.

Nézz magadban

szét, s amit ott látsz,

az lett az eredményed.

Üljenek össze, a hozzáértők,

intelligensek megelőzésben.

Mindenkinek van saját határa,

nem csapatban születtünk meg.

Nem fontosak az emberiesek,

nem tárgyak ám az emberek.

Hahó, intelligensek, hahó,

biztosan vannak ott is,

történelmet élünk.

Ezt szeretted

volna-e,

vagy

mellé

mentél, hinnye.

Amikor annyira

szerettél volna,

felelősségtudat

nélkül élni.

Látod

sikerült.

Remélem

boldogulsz

benne és

boldog

vagy.

Tanulj,

fejlődj,

érezd jól

magadat.

Ha mégsem

az lett az eredmény,

hát változtassál tán.

Fordítsd meg, hátha

meglátod az utadat.

Mindenkiért felelős

vagy, akinek ártottál

és ártasz, s azáltal ő,

nem élheti a sorsát.

A körforgásban

benne van ám

minden jó

és rossz.

Ha a

mások

életébe

belenyúlsz, hinnye,

magadra veszed azt.

Nemcsak a jót, ah, de

a rosszat is megéled.

Takarítsad ki a lelked

kijön az, amit nem

is gondolnál.

Ismerd meg

az igaz valódat.

Tanulj, hogy ott is

elfogadjanak, ahova

úgy tetted be a lábad,

hogy nem oda való vagy.

Ha hátranéznél néha, ah, hát

meglátnád az arcok mutatják.

Egyet fizet párban tanulhat, online,

a díja: 220.000.-Ft/ páronként.

Az Általános műveltséget növelő

/Tenyérolvasó/, íme most megadja a

 lehetőséget, a párkapcsolatoknak.

Tanuljanak ők együtt, lássanak rá

a párjuknak a feladataira is.

Generációsan, tudják-e

követni azt, ami teljesen

más, mint a saját sorsuk.

Ne odázzátok, hamarosan,

a 2019. évbe lépünk, aki nem

 tanulja meg, lekommunikálni

addigra, nehéz lesz a dolga, ah.

2018.04.28.- án, 14 – 18.- között,

egymás előtti sorsolvasás, váláson

gondolkodó párkapcsolatoknak, ah.

Bemutatkozás nélkül történik mindaz.

Jelentkezni lehet +36 30 2470 589.

A MEGELŐZÉS keretében pedig, a

 jelölteknek, a tenyerében lévő,

saját, generációs jeleiknek, a

leolvasása, megismerése.

Ha a saját szinted, nem is

ismered, ugyan, hogyan,

tudod megoldani úgy, az

életed, neked is jó legyen.

Ne irigyeld, éljed a jót meg.

Ismerd meg, a sorsodat és

a generációs feladataidat.

Visszanézve tudjad, mit és

miért csináltál akkor úgy meg.

A jóért, a szépért, emelik meg,

 előtted, idejében, a kalapjukat.

Nem azért mert gyarapszik az,

 amit megszerezhettél magadnak.

Jó szerencsét minden jóravalónak.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ugye te már érted, hogy ez a megelőzésért van, neked és érted is szólhatna…

2016.04.29. – 2021.04.29. https://julamami.com

Ne olvasd el, ha bosszantana, hogy a valóság az,
sokan, akiknek
kitűnő a tehetségük, a szakmájuk is azon a szinten van,
sokat bele teremtettek a Hazánkba, nem annak

megfelelően élhetnek, pedig ide születtek, a saját Hazájuk ez. 
Se nem a teljesítésüknek, megfelelően van a bérük, nem tudnak jó életminőséget teremteni maguknak.
Tán, azért is mennek más országokba el innen, mert nem tudnak, abból amit a saját Hazánkban,
megkeresnek, azon a szinten, ahogy jól megérdemelnék itt, jó minőséget megteremtve élni.

A Hazánk látszatra gazdag, a számoknak megfelelően az,
a Népünk többségének,
szempontjából viszont nem az, önmagához mérve, szintje alatt éli, tengeti az életét.

Ah, a sok – sok, tapasztalatomból lett, az emberismeretem, ami összefüggésében megmutatja azon a szinten, amit elértem. Ne aggódjon senki, a többit is mind átéltem, ha benne volt a sorsomban, ha nem, tettek róla, az irigyek, hogy pénzben tartalékom ne legyen. Tán, óvatosan, azért leírnám, a pénz biztosan ad egy biztonságérzetet, ahhoz, hogy nyugodtan éljen, dolgozzon, Szerintem, ez lenne az alapja mindenkinek aki ide teremt, hasznára válik a Hazánknak, hiszen egy Haza ez csak egy. Az az elképzelhetetlen sok pénz, amit a megemelt árakkal megfizetünk és ami bejön, a nagy közösből, arról a Népnek fogalma sincs, hiszen nincs tájékoztatás róla. Most vagyok, a 72. évemben, számomra, méltatlan az, amit nettóból kapok, hát túlléptem rajta. Igyekszem, a föstéseimet, időnként, a Műhelyem falára kirakni, rálátnak, hátha megtetszik és valaki, aki érti mit festettem a vászonra, megveszi. Nincs más lehetőségem, mint a tehetségemből lett hivatásomból, a szolgáltatásomért, oktatásomért, utalt díjaim. Fölösleges lenne várakozni, ahogy látom, nem érdekük az, amit, tisztelettel, ki kellene fizetni, hiszen bele teremtettük, az is, ki tudja, kiknek a gyarapodását képezi. Amíg így bírom, gyakorlom a hivatásomat, hiszen az is én magam lettem, elválaszthatatlan tőlem. Nem tudom, hogy így gondolták-e, de sikerült, hogy az előre helyett, lefele néző legyen a Nép, a pénztárcában lévő pénzt számolva élünk. Lassan azt is megtudjuk, mit jó enni nekünk, hát az, amire futja a pénzünk, fura, mert ezért a Hazáért dolgozunk még mindig, lehet addig, amíg élünk. Figyelj rá, hogy mit kívánsz, mert ha megadatik, abban fogsz élni, magad is, az amit nem magad, teremtettél, attól nem lesz emberséges tartásod, viszont abban fogsz magad is élni.

Ha majd ráébredsz a  valóságra, meglátod magadat benne, az

is lehet sírhatnékod lesz, mert a saját szinted, mivel nem ismerted magadat se, a sorsoddal szembe mentél, a jó és szép helyett, önmagad ellen tettél.

Amikor a tehetségest, mindenáron legyőzni akartad, az ismertsége,

fogott  meg a legjobban. Azt a, hiszen a vállain nőhettél ki, úgy, hogy

előre tudtad, mit  miért úgy teszel, hogy is van a védjegy egy másik

országban, mit ér, ha magad véded azt, a saját Hazádban,  van az Isten.

Már a pénzt  is olyan hangzásúval gyűjtetik, Julamami helyett julamani

nem  engedtem  meg senkinek sem, hogy használja.

Ah, mert tudják, segíteni nem ártani születtem,
sok hátrányom volt belőle nekem.

Ennyit tehetek itt figyelmeztetőnek szánva,
2010. év óta Julamami a védjegyem, Heringes Árpádné nevemen van.

Aztán nem  gondolom, hogy felfognák, mennyit kínlódnak Online

akik megpróbálnak tíz éve megélni, a tudásukból  az interneten.

Ha megengedőek azzal, hogy bár nincs hozzá emberismerete se,

mégis mindenben dönthet mások sorsa,  életminősége  felett,  ah.

A túlzások  általi jólét okozta, lelassulás megvan-e, vagy  olyan

mindegy  mi lesz a Néppel és a sok intelligens, okos gyermekével.

A  korosodók  meg, vessenek magukra, ha elfogadják, hogy nincs

annyi nyugdíjuk sem, amiből támaszok nélkül  megéljenek, akkor

ugyan, hogyan számolnak el, az egész munkával töltött életükkel.

Ha annyi mindent lehet, olyan gyorsan megváltoztatni, azt a,

talán Tisztelettel, a nyugdíjakról, megélhetésként is lehetne dönteni. Különösen

akkor,  ha a különböző változástatásokkal, nem tisztelve azt, se, hogy nélkülönk, tán ez az egész nem is lenne.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, a belső tartáshoz.

Talán egy tükörszobát lenne jó kialakítani, hogy önmagukat abban,

a valóságnak megfelelően és attól alaposan eltérően is tudják látni.

Én azt nem tudhatom, hol és milyen módon  tanulják azt,  hogy a

vitájuknak a negatív hozadékát, egy harmadik vigye el, csak azért

terelve arra, hogy a nevesedésükön ne eshessen egyáltalán csorba.

Semmi köze ahhoz, hiszen a hivatását gyakorolva, ő már tudja, hogy

a hallgat nem beszél a legfontosabb, a hivatásában alapnak számít.

Régen jól  jöttek a nagyon népszerűek, hiszen olyan módon tudtak

alkalmazkodni, hogy mindenkinek, meg is tudtak, mindenben felelni.

Látják az emberségesek, hogy a gyermekek már tájékozottabbak

sok mindenben, mint a Világra semmi módon nem látó felnőttek.

A Világ  gyors pörgése adja, a fejlődéshez való igényét, sokaknak,

annyit mondhatok óvatosan, szinte suttogva, mert, azt is  időben

megtanultam, ne legyek kiszolgáltatva, csak magamra számíthatok.

Nem tanulhatjátok sehol  máshol, csak tőlem egyenlőre, nem tanulta

meg senki, egy embert se tanítottam meg az oktatására, annak amit

tíz éve találtam fel és nem tudtam bejutni, átadni,
az oktatás, nevelés, árnyékába sem.

Nézz  magadban szét, ha már érzed, a saját belső határaidat,
az emberséges lelked, szíved, felett, a döntést, a gondolkodó agyad hozza.

Ah, látszik az  már, mennyit árthatnak, önmaguknak, azzal, hogy nekik csak igazuk lehet.

Egyensúlyt adott  az Isten, a Népet nem kiszolgáltatottságra adta,

tanulást és fejlődést  biztosított a számukra, nőjenek mind nagyra.

Önmagukhoz mérte, a sorsukban lévő, mind a két oldalukat érintő, biztonságos határaikra bízta.

Hinnye, de jó is lett volna, ha egy százalékuk az emberségeseknek

felvállalhatta volna, önmagát azzal nem kiszolgáltatva, ah, hogy az

oktatásom által is, előkerülhetett, idejében, az összefüggésében látása. Nem

húzgálhattak volna, olyan nyugodtan, akik talán, felvállalták, azt  is.

Bár, nem itt születtek, nem is együtt nőttünk fel, viszont kaptam a gátakat,
dönthettek, szorgalmasan, sok év lett, a hátrányom azáltal.
Nem tudják, hogy vissza

vittem gyermekként, a talált pénztárcát, a benne  lévő igazolványok

általi címre ami tartalmazott nem kevés pénzt. Azóta se a pénz által

lettem, gazdag, a tehetségemmel hoztam azt. Maradtam emberséges, átlátom a
gátakat, azt is miért nem

érdeklődtek a saját szülőhelyemen, aziránt,  mit, hogyan is találtam

meg a tenyerekben.  Összefüggésében találtam fel, rajzoltam meg, amit
szeretnék

vissza is adni. A tapasztalt tudásom, azt igazolja, hogy működik a
hétköznapokban, az emberek életében. Nincs értelme arra várnom, hogy
a saját hivatalos nevemen, oktathatom nagyban, nevelhetek általa, azt a
működéséhez, az arra már igényes, értő, szakembereket, betanítva,
azt végleg, átadnám. Várom az értő vevőjét, eladom, a
feltaláltamat és betanítanék az oktatására,

annyi emberségest, akik igényelnék már azt, értően arra, igényesként.

A Nép egyszerű gyermekeként, magamra számíthatok, hiszen

mire elmagyaráznám, a sokféle tapasztalatomat, ugyan ki

hallgatná azt végig, ha másoktól még nem hallott ilyet.

Minden arról szól, hogy loholj, rohanjál, legyél

az első mindenben, aztán helyettetek lesz, egy csak egy.
Ah, egy saját tehetséget

kapott mindenki azt a születésekor hozta.

Az élete  során azután sokféle előjöhet  még,

mint a tehetsége, fontos az arra érettsége, hát

 fejlődjön a sokféle emberséges tudása által is.

Bele és hozzá is  adhatná, a saját Hazájához.

Mindenki tanulhatna, valamit, hiszen nem egyféle  az érdeklődési köre,

a sok tanulni, fejlődni vágyó tömegnek.

Emberies jelnyelvnek  neveztem el mindezt,

amivel írok azt Online oktatom, sorsot olvasok.

Nem szükséges hozzá azon felül más, mint az,

hogy megértse a saját sorsát, generációs jelét.

Tudnia fontos mindenkinek, aki gondolkodik

azon, hogy részt vegyen-e az én oktatásomon.

Ah, a saját szintjére felérve tisztelhető lesz, ha

 rájön, előbb másokat tisztelni tanuljon meg.

Azt a, ugye te már érted,

hogy amit odatesz az élet,

abból neked, jó sorsod is lehet.

Felismerni tanuljátok meg,

óvjátok a tehetségeseket,

az intelligenseket, mert

tisztán, magasan rezegnek.

Ha egy dolgot átlát és abban

ki is tűnik, az kevéske ahhoz,

ah, hogy a sokféle tehetségre

születetteket mindennel, elássa. Amit

számára, a jó minőséget biztosító, Hazája

tud, azt alázattal biztosítja.

Aki az aranyhalra vágyik, az már rajta

múlik ki tudja-e fogni, a lehetősége adott.

Az Isten adta Nép maga a Hazája, ide bele

teremtette a jót és a szépet, innen várja ugyanazt.

Összefüggésében látják, aztán, mindazok, akik

azért jelentkeznek, a telefonos oktatásomra,

miután végig tanulták. Vagy azért jelentkeznek,

hogy az ott tanultak által is, a szintjükre fejlődjenek.

Oktatva tíz és 29. a tapasztaló éveimnek a száma,

tízen tőli, az éve már, hogy összefüggésében olvasom le, hogy hol,

láthatóak, az emberek csuklóin, az emberséges határaik.

Biza, bevonzhatják, az azonos szintű másik oldalon lévőket,

ha még nem látják át, nem hallják ki, nem érzik időben azt meg.

Különös, oktatás, nevelés, védjegyes, szól az intelligensekhez.

Még megelőzésben,  a hitelesen ahhoz értőktől,

megtanulhatnak, rálátni.

A hétköznapi életükre is, jól hat majd,

   a hamisaknak kiszolgáltatva,

    úgy már, hála Isten nem lehetnek.

Vigyázz mit kívánsz,

mert  ha, pont az és úgy, megadatik,

az lesz az éled minősége, neked is.

Nem mindegy,

a dolgodat tenni,

vagy tengni – lengni,

szeretnél-e az életedben.

Akkor is, ha tudod belül,

a lelkedben, a szívedben,

a gondolkodó agyaddal,

ah amit más, összeollózgat,

 abból, neked jól megcsinálni, az semmi.

Hiszen a hivatásodat gyakorlod,

más meg felvállalja azt is, hiszen,

felkínálják mint lehetőséget neki.

Gondolják majd belejön közben,
van még a belső kontrollja nélkül élő,
a könnyűben vegetáló, hiszékeny ember bőven.

Nem mond nemet,

nem gyakorol önvizsgálatot,

minek tenné, hiszen akkor a tutit,

másnak átengedve és ő nem híresedhetne.

Inkább barkácsolgatja, mintha nem is az

 Isten adta Népnek az életminőségén,

 hozzá nem értőként gyakorolna,

nem szól rá senki sem, vagy

nem értenek hozzá ők sem,  ah.

Hiszen vannak, amit ők birtokolnak,

az arra született tehetségesek helyett, ami

   hozzáértőkkel jó minőségében valósulhatna meg.

Így azután felnevelődik, az abban jó tehetséges is,

valami összehordott által, amiből a ránézők,

csak azt látják, olyan mint ami működik.

Azt viszont már nem láthatják,

 hozzáértéssel teszik-e belül.

Szigorúan zárt ott az a kör,

sajnos arról már csak a látványos,

következményekkel szembesülhetnek.

Minden ember valamire tehetségesen jött.

Megszülettünk, hozzuk a feladatunkat mind,

más és más fontosra születtünk, más időben,

különböző körülmények között növünk, néha,

a semmiből is rengeteg hátránnyal kinövünk.

Senki sem született feleslegesnek, s vannak,

akik speciális tehetséget hoztak, nekik,

az Isten azt adta feladatnak, az abban

 legjobbak, nem helyettesíthetőek.

Ott romlik el minden, amikor a nem

abban tehetségest belerakják oda, s

 majd utólag taníttatják, képzik tán arra.

Mintha nem is az élhető életről lenne szó,

csak valamiféle bábokról, hol ide- hol oda,

vannak fontosként belerakva és senki sem

mondja, nem erre születtem nem vállalhatom.

Abban a másik fontos feladatban ha lenne helyem,

ott abban érdemben teljesíthetném a tehetségemet.

Így azután akik kinőhetnének a Hazájukat nevesítve,

a saját idejükben, lehet, soha sem nőhetnek ki,

így készülnek fel számosan, a mindenre rá,

igent bólogatók, nem ők az ászemberek.

Van aki a hivatását már időben gyakorolhatja,

van aki sokáig van félrekotorva, hogy másokkal,

töltessék be a helyet, egy helyett van hat talán hét.

Ha nem tudsz időben felfejlődni, az kiüresedés fele,

is vihet, hacsak nem hiszel benne, hogy eljön a te időd  is.

Sok mindenféle fontosabb már, ideje lenne az intelligensek,

tehetségesek, az emberségesen is speciálisan nagy tudásúakat,

ellátni lehetőséggel valamiben a kiteljesedésükért. Azzal látnák el

amire a legnagyobb szükségük lenne a jó minőségű életükhöz, ah.

Hiszen ha  elégedetten élhetnek  a saját Hazájukban,  jó minták

lehetnének emberségesekként a Világban. Láthatnák  őket úgy,

a különleges tudásukkal sok országban ismertekként, tudná azt

a Világ, a saját Hazájukban jól megérdemelten megbecsülik őket.

Elégedetten hozzá is adhatnák,

a Hazánkhoz a jő minőségüket,

azt amiben ők egyedül különlegesek,

miért ne lehetne, őket is jól megbecsülni.

Az Isten adta Népből jönnek és érnek vissza.

Azt a tehetséget csak egy emberséges kapja

azon  a szinten. A többiek a fokozatosságnak

az ismeretével, az önbecsülésük, tartásuk,

emberségük által, bontakoznak ki időben.

Mondvacsináltan, valakiket kiválasztanak,

arra, hogy segítse a tehetségeseket, nem jó az,

csak arra esetleg, hogy ellássa őket eszközökkel.

Az egy lelki síkon lévő emberek értik egymást,

a csak beleérzés az a kezdete, a tudás az más.

Szükség lenne arra,  hogy két lábbal álljanak a

tehetségükben is a talajon, mivel a két oldal

adott, azon a szinten is láthassanak jó mintákat.

Amivel ők születtek, ahhoz jó segítség  lehetne az

én feltaláltam, a szintjüknek a felismeréséhez adna

segítséget. Azoknak, akik általam betanítva, oktatni

tudnák a számukra szükséges oktatási idő elteltével.

Ha arra gondolva várakoztatják az intelligenseket,

hogy majd elfáradnak és elfelejtik, hogy mire lenne

szükségük a tehetségüknek a megfelelő körülmények

közötti kibontakoztatására, az úgy nem történik meg.

Hiszen közben is fejlődnek, pont azok által az adott

nehézségek által is, amiket átélnek, azért a napi

sikerélményért, ami szükséges az agyuknak.

Az intelligens agynak van az igényességgel

megáldottan, az arra kapott helyes szintje,

amivel nem térnek el az egyenestől, hinnye.

A lelke, a szíve, a gondolkodó agya, arról szól,

abban tehetséges, átlátja, kihallja, meg is érzi.

Őket és a többi különlegeseket is segíti átlátni.

Kiszolgáltatottá válhatnak a tehetségesek ah, ha

 nem tanulnak meg időben összefüggésében látni.

Az idő  nem gátja annak  sem, viszont az alázatot

maguk is átélve tanulják meg menet közben, ah.

Majdnem és mégsem érhetik el tanultan, viszont

jól megérthetik egymást a másik oldal nem gátja.

Ha kénytelen, kelletlen is, de megkérik arra őket,

megbízzák azzal, menjenek és legalább,

időnként jól megfizetnék. Azt kívülről is

  összefüggésében átlátva, segítségére

lehetne a többiekkel együtt tanácsot

adhatnának, hinnye. Úgy ők is jó minőségben élhetnének, hogy

véleményezzék ott az újra felkészülés végét, az is megoldás lehetne.

A tapasztalat hiánya, a nem arra hozott tehetség, nem a jó minőségű

döntéshez vezet. A felelőse leszel valaminek, attól fogva, akkor is,

ha ahhoz nem is értesz, csak csinálsz valamit elvártan gépiesen.

Mond legalább imádkozol közben, hogy az Isten,

 jelezze feléd ha vétenél, legalább észrevegyed,

a sok gyakorlás által nőnek ki a jó minőségűek.

A hozzáértőktől még  időben kérjed a segítséget.

Vagy minden mindegy, látszatra elfogadható legyen,

 majd csak elviszi a balhét, valaki balek megint helyetted.

Tudod-e, hogy ezzel önmagadat, a generációs feladatodat,

a saját Hazádat sem becsülöd, a tanultságodhoz képest sem. Jó

 szerencsét emberségesek, tisztelettel, a tehetségünket gyakorolva,

megbecsülten élni a saját Hazánkban is maradni tán könnyebb lenne.

A jó minőségű élethez való igényedet ne add fel, a Hazádat végleg ne

hagyd el, inkább ismerd meg a generációs feladatodat időben hinnye,

ráébredsz, nem a válás a megoldás, a sorsodat építve változatos lesz.

Minden az egyes emberből, a személyiségedből, a génjeidben hozott

a változatosság lehetőségével meg is oldódik. Fejlesztheted a lelkes,

szíves, gondolkodó éned által, az adott racionális életminőségedet.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni születtem,

érvelnék. Ha lenne arra is igényed, hogy  mit mutat a tenyered,

érted szólna az, ha tudnál róla, rengeteg dolgod lenne most is.

Tanulj, tapasztalva fejlődj, a tudás

megül, észre sem veszed, máris

jól megvagy, úgy egyszerűen,

a bármilyen, nagyszerűben.

Kiragadsz egy valamit, amit

nagy hatással tudsz bevinni,

az üresből nevesedni. S majd,

a híresedésről, nem tudsz

lemondani, mert nem igazi.
Nem adja azt, amit vártál tőle,
hát sokszorozni igyekszel,
hátha, úgy, mindenkinél,
különb és több leszel.

Tanuld meg, amit nem hoztál.

Az emberekkel jól bánjál, ah.

Ha nem tudod, tisztelni őket,

még önmagadat sem tiszteled.

Megelőzést, a megelőzéshez adva,
a megelőzésért, ha már érted,
értően, tegyél érte. Adjál mellé,
a tudásodból, ami oda illene.
Adjad bele, hozzá,
a többletedből, a rászánt pénzed,
a Hazánkba teremtsünk, egy tiszta forrást növelve.
Julamami Magyarosan Agyalósa, https://julamami.com.
Ami, a saját szintjén van bemutatva, mindenkinek más a sorsa.

Ha alázat benned nincsen,

kezed csak legyintsen.

Jobb leintéshez

szokni, mint a

megalázó

kezet

rázni.

Nagy

gondot

okozhat, ha

te különbnek

tartod magad.

Az nem tartás,

leginkább, tán gőg,

alacsony szintet

jelez, tanuljál és

győzzed azt le, te.

Alakítsad magadat,

a toleranciát,
formálni is neked

szükséges, na meg,
hogy az emberségedben, jól

kiteljesedj. A mások

energiái ne hassanak

rád annyira, hogy azt

feltételezzed, az a tied.

Rákapsz és bevált lesz az

a gyakorlat, azután már

azt sem tudod, ki vagy.

Megváltozol, már inkább

adsz a külsődre. Hiszen azt

látod megakad a szeme rajtad,

annak is, aki addig, rád sem nézett.

Kérlek ne vállaljál fel vezető szerepet,

ha kikopott már belőled az emberies, ah.

Elégedett leszel, hiszen agyon dicsérnek,

csak nem gondolod, hogy a belső tartásod meg

nem tud haladni és közben fejlődni,
a szintedre kerülni, vele olyan gyorsan.

Egyszer csak, azt veszed észre, mindened

van, s már nincsen, semmid sem, ami

motiválhatna. Ugyanott tartasz,

mint régen, amikor éppen

csak, az tartott, hogy

van bőven, pénzed, ah.

Tartogatod hát, a

megtartó erő

helyett is,

birtoklod.

Már nem

tudsz adni,
az elvégzett
munkának,
a kifizetését,
is halogatod.

Tanuld meg,

amit nem hoztál,
tudásként, tehetségnek.
Van a lelkes,

gondolkodó,

szíves éned.

Átbillentél,

nem ugyanaz,

nem fejlődtél, ah

közben már, egy

kicsit sem, minek.

Megcsináltak mindent,

helyetted és érted, épül

lefele az agysejted egy,

vagy nagyobb része.

Nem csináltál még,

meg önmagadért,

semmit, ha mindazt

mások tették, érted.

Nem több lettél ám,

hanem csak kevesebb.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

serkentő agytorna, ah.

Jó szerencsét, minden

jó szándékú embernek.
Tanuld meg és ráébredsz,
jó embernek lenni jó,
tiszteletből, szeretetből való.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson

a Hergál  Házból. Szeretettel a Julamami.

Julamami

Látszik… 2021.05.03. – 2018.05.03.

Kérem a Hazámat, vegye meg azt, amit itt

találtam fel, ne tegye a fiókba a védjegyet.

Adja közre a tanulási lehetőséget, hinnye.

Adja ajándékként, az azt értő embereknek,

ami belső tartást adhatna az arra éretteknek.

Megélhetnék e tudás által a saját sorsukat, az

arra éretteknek, szoktam mondani az oktatás

során, no, lám, megjött a sorsodhoz az eszed.

Látszik ami látható, a tekinteten átható,

az igen és a nem között sokféle

szó lehet, odaillő is, hahó.

Úgy élni, hogy nincs

meg a bizalom,

na az nem

semmi,

hahó.

Időben

elköszönni,

ami nem való oda,

 nem erőltetni, hahó.

Az embereket, tisztelet

hiányosan terelgetni, rajtuk

gyakorolni, amit nem tudhat,

úgy megélni mintha tudna, hahó.

Örülök, amikor látom, hogy védik

az állatokat, a természetet, ideje

lenne, kicsit késő is tán, védeni az

emberieseket, intelligenseket, ah.

Az okosakat, szaktudást bírókat,

a szorgalmasakat, tisztelettel és

becsülettel tevőket. Alázatosan

a sorsukat tudomásul vevőket,

nem ártó, nem bántóan élőket.

A saját sorsukat és generációsan

is törleszteni igyekvőket, hinnye.

Ha nem igyekeznek megbecsülni

a sok jóravalót, emberi sokaságot.

Helyettük csak olyanok maradnak,

akik mindent felelőtlenül kitalálnak,

a felelősség alól simán kibújnak, ah.

Beviszik a gyakorlatba, arra terelik,

a rendes embereket, mivel nem is

feltételeznék, hogy becsapják őket.

Hiszen ők maguk nem csinálnának

olyat, ami tudják, ártna a többinek.

Fejlődnek, tanulnak, a minőséget

adva, a saját igényességük

szerint gyakorolják a

hivatásukat, hahó.

Ha olyan nagy,

hatalmasnak

tartják, ah

magukat,

hallgatják,

meglesik, mit,

hogyan csinálnak

a többiek. Azt meg

nem is sejtik, hogy

mennyire, terheli az

ő lelkiismeretüket, ah.

Mivel nem természetes

az egyik sem, a műsor az

sem lesz természetes, hinnye.

Ingyen cirkusz, két személyre.

Amit teszel magadért, az lehet,

hogy másoknak is jólesne, amit

teszel mások ellen, az a tied is lesz.

Jól gondold meg mit is kívánsz, mert

te is abban fogsz ám élni, hinnye, ah.

Mert dolgozik a lelkiismeret, akkor is,

 ha nem is sejted, érted van ellened, ah.

Megelőzés a végzettségem, a hivatásom,

adnám át, az oktatási részét, tanítanám be.

Az arra érdemeseket, hogy a nevelésben legyen,

egy ilyen újszerű is, ami, működik, természetesen.

A belső kontroll megerősödik, egészségesen általa.

Magyarországra jöttek, itt tiszteltek meg az emberek,

abból lett a tudásom, a tenyerét meg mindenki magával

hordja, ideje lenne megtanulni leolvasni, ami csak az övé.

Nem mindegy milyen élménnyel megy innen az érkező haza.

 Egy Haza ez csak egy, tudás élményt visz-e, vagy kipiheni azt,

 amit otthon, esetleg nem tenne, felszabadulva tán idegenben.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, jósnőnek hívtak,

rögtön az elején, sorsolvasó, a végzettségem, megmaradt az,

bennem, a sorsolvasásig, immár a 24. év alatt fel is fejlődtem.

Megtisztelő az érkezése azoknak, akik valószínűleg másképp

soha, sehol nem ismernének meg, itt meg megkérem őket,

ne mutatkozzanak be, ez is érdekessége, mindezeknek.

Jól bevált, minden kint marad, csak a lelkük térképe

az ami fontos, ahhoz értek, leolvasom a sorsukat.

Jó néhány év elteltével találkozunk újra, ha már

körbeért az, amivel megtiszteltek, leolvastam.

Van akinek már mondom, kérem szépen, hogy

jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak abban.

A 20 órás tréningnek nevezettem tanulását

 ajánlom, nincs belőle több, csak ez az egy.

Magam találtam fel,  egyedül oktatom és

nevelek általa, nem tanítottam meg senki

másnak. Pedig jól jönne a családokban is.

legalább egy ember, tanácsadónak, ah.

S azután, már nem nagyon találkozunk.

Amiért addig ide érkezett, a belső tartása

rendben. Az életérzése a helyén, a tudás,

benne, miért is jönne, néha egy igazoló

jóízű beszélgetéssel megtisztelnek online.

Értő társaság lettek köszönöm az Istennek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ne árts, se ne bánts, magadra is vigyázz,

téged sem, pótolhat ám, senki más.

Jól gondold meg, mit kívánsz, mert

abban fogunk mi mindannyian élni,

önmagunkhoz képest, vegetálni.

Ah, ha nem látja át mindazt,

amit felvállalt, csak azt

nyomja, ami jó neki.

A többiek mind,

a szintjük alatt,

tanulnak megélni.

Ha egy dologban el

is érte, a „legjét”, hát

ne gondolja azt, hogy

ő, mindenhez, jól ért.

Bocsánat, bocsánat.

Prevenciós vagyok,

hivatást gyakorlok.

Kinek, mennyire,,

könnyű,

másnak,

mennyivel

nehezebb az

élete. Ha nem

látja át, az aki,

felvállalja, vagy

a feladatának

érzi, mindazt.

Vagy, előre ki

van találva az

is, ki lesz az.

Akinek,

meg kell

szenvednie,

ha maradna ő,

 a szülőhelyén, ah.

Pedig nem  terveztek

vele, senki sem, hiszen,

valami, amiből csak egy.

Nincs kihez hasonlítani,

sikereket él meg, annak

ellenére, hogy sokszorosan

hátrányos a helyzete, ahol él.

Ha valaki átlátja, meglepődik,

hogy lehet ennyi tolerancia, ah.

Azért gyakorolhatom így, ezt a

hivatást, a magaménak tudva,

mert erre születtem, hinnye.

Alázat, alázattal fűszerezve.

Menni, vagy maradni, ez itt,

a nagy kérdés, évekkel

ezelőtt, lett volna

lehetőségem,

külföldre

költözni.

Nagy

család

vagyunk,

leszavaztak,

generációs ház,

ez a Hergál Ház.

Maradtam hát,

szeretem őket,

nem okoznék,

semmi olyat,

ami ártana.

Ment tovább,

a sikertelenségbe

futottam bele, csak itt.

Amit akkor át kellett éljünk,

nem kívánnám senkinek se.

Mindazok után, egyáltalán

nem jöttek, a helyiek ide.

Tudtam valami durva az,

ami épp karaktert bont.

Nem fogadták el, hogy

generációsan vendéglős

múlttal, a mentes helyet

alkotva, bontakoztassuk

ki és hozzuk össze azt,

az ismertségemmel.

Küzdöttünk ahogy,

csak lehetett, ah.

Elfogadtam, az én,

szeretteim döntését,

fogadjak szót oda, ahol,

itt, a döntések szava.

Vége lett, ah be

kellett zárni.

Most éppen,

másodszorra,

nincs ennek, a

körzetnek, olyan

azt betöltője, akihez

fordulni is lehetne, ah.

Most már olyan sem, ah,

aki eddig, megcsinálta,

amit csak lehetett.

Mennyit bír el egy

ember, hány óra

van egy napban.

Emberies-e, az

aki felvállalja,

vagy csak, jól

ki van találva.

Amikor eldöntik,

figyelembe kell-e,

mindezeket venni, ah.

Sokszorosan hátrányos

helyzetben élve, nehezebb,

itt élni, mint bárki, kívülről,

látná, vagy gondolná, hinnye.

Nincs kihez fordulni, azzal,

ami a hátrányokat okozza.

Tessék kipróbálni kérem

szépen, milyen élni itt,

kisemberként, hinnye.

Mély tiszteletem,

akkor,  ha van

hova és kinek.

Meghajlok én,

bárki nagysága

előtt, nekem az

a hivatásom is.

Viszont, ha a

saját sikeres

életemet

nézem,

nagy, az Isten kegye,

ah.

Összefüggésében

látva, kerül a helyére az,

látom, érzem, gondolkodom.

A megoldás, hogy maradjak-e

csendben, húzzam meg magam,

továbbra is és szépen csendben,

mumifikálódjak, a sikereimben.

Viszont generációsan, fejlődési

lehetőségeink itt nincsenek, ah.

Nem lettem, tenger gazdag, így,

nincsen hallható szavam sem.

A hivatásom a megelőzés, nem

tartozom hát, sem ide, se oda.

Tartozom a megtisztelőkhöz,

online, vagy az érkezőkhöz,

akkor, pont és éppen, oda,

Azt mondta valaki, amikor

elkezdtem itt gyakorolni

a hivatásomat, hogy

én nem is létezem.

Tehát, nem kell,,

foglalkozni,

törődni,

velem.

Tettem

a dolgom,

egynaposan már,

kiszaladt, a Tenyérolvasó

létezésem a Világba.

Nem volt szükség a

hirdetésre, jöttek,

megtiszteltek.

Az első évek

meghoztak,

  sokakat,

24. éve,

akik,

tudják,

azt, miért

jönnek el ide.

Azt is hallottam,

ahhoz méltóan, az Istentől,

kegyelmet kapott,

„Júlia”, tudja-e.

Mondtam,

ah, maradjunk

csendben, mert

nem  szeretném,

ha tudnának róla.
Annyi igy is a gátló és az irigyem.

Az első években,

megkaptam ehhez,

mindent, a Hazám

„nagy falujában”.

Tettem a dolgom,

egyre több ember

ismert meg, egyre

több lehetőséget

adott, az Isten.

Ah, kényesen

figyeltem,

arra, hogy

az igen szűk,

határaimat,

betartsam.
A túlzások adta lehetőségeket, kerüljem el.

Itt vagyok,

maradtam,

lassan fel is

készülnék,

az öregségre.

Ahogy látom,

nem minőségi

az, ami itt rám

várna.
Hiszen azt mondta valaki,
én nem is létezem,
mert nem tudtak,
besorolni sehova. ah.

Ez a város, az én

szülőhelyem, lakóhelyem.

Kitartottam itt,

minden nehéz

rám rakottban.

Erős nyomást

gyakoroltak

ránk itt, akik

csak tudtak, ah.

Azzal haladtak.

Remélem már,

fejlődtek sokat,

boldogulnak is,

úgy talán tovább,

nem gátolnak, ah.

Itt, hamarosan,

megtörténik,

a változás is.

Lehetne, hogy

több hátrányom

ne legyen, ah abból,

hogy ide születtem.

Nem tudnám már ilyen

minőségben gyakorolni,

a hivatásomat se, ha nem

lenne bennem elég alázat, ah.

Nem kaptam még egyszer sem,

felkérést, tartsak „Tenyérolvasó

tréninget” itt, a születési helyemen.

Vagy előadást, a családokért, hinnye.

Amikor eloszlatva, a kétségeimet, én

magam kezdeményezni próbáltam, ah.

Nem juthatott el tán a többiekhez, vagy

nem volt rá, igénye se, sem érdeklődése,

csak két embernek. A szervezőnek és

egy fotósnak, aki gondolta, talán lesz

mit fotóznia, régen ahhoz volt szokva.

Köszönöm nekik, ah, felvállalták így is.

Az amit feltaláltam egyedi, nincs belőle

több se, mások lehet örülnének, hogyha,

lakna náluk, egy ilyen ember. Hiszen ide

 tervezhetnének, hosszabb időre, hinnye.

Igénybe vennének szállásokat az oktatás,

idejére, a többi időt, kirándulásokkal, jó

étkekkel ötvözve, nevesítve a városunkat,

a látványosságokat, ilyen módon is, ah.

Húsz órás a betanít6, oktatás, nevelés,

azoknak, akik igényesek, már erre is.

Más szemszögből is látva, utána, a

világukat, a Világot, a szintjükön élik.

Egy emberies döntőn, múlik, minden,

aki tudja, fejlődni, fontos mindenkinek.

Nyitott a világom, itt és így élek, látható.

Olyan mintha megfogott volna, egy vasmarok,

aki nem engedi a saját szülőhelyemen, magamhoz

méltó, minőségben megélni, a sorsomat, sikereimet.

Tudom, nemcsak egyedül vagyok ezzel- e Hazánkban.

Nekem az a dolgom, hogy felvállaljam, mindazt, amit,

eltervezek, összefüggésében megcsinálok, így is, ah.

Hiába minden, nem tudok, együtt gondolkodni és

bocsánatot is kérek, rögvest. Senki olyannal, aki

nem látja át, összefüggésében az egészet. Úgy,

hogy a maga szintjén, lehetőleg mindenkinek,

meglegyen a megfelelő életminősége. Ahhoz,

hogy önmaga szerint és generációsan is, itt

kiteljesedhessen, ne kelljen költöznie.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad, hinnye.

Tisztelet és szerencse, s szeretet is,

legyen, bőven a zsebedben, hogy ne

szűkölködj, ha adnod lehetne, hinnye.

Amit teszel a többiekért, önmagadról is szól.

Egy Haza ez csak egy, ha mindannyian ide bele,

tehetnénk, a tehetségünknek gyümölcseit mind,

rólunk is szólna, nemcsak néhányukról, azt a.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel a Julamami

Kellemes időtöltést kívánok

megérdemelten,

jöjjön a szép meg

 a jó, mindazoknak,

akik azért már rég,

mindent megtettek.

Saját sorsukban élnek,

generációsan teljesítenek,

nem ugrálnak fölöslegesen,

meglépik a lépcsőfokokat.

Tudják miért odalépnek,

a sorsukat is teljesítik.

Közben nem ártottak,

nem bántottak, csak

azért, hogy ők még

gyorsabban

haladhassanak.

Ami mindenkié

azt nem birtokolják,

örülnek annak ha valaki

haladni képes itt és most.

Ha sietve lépkednek, túl

 mennének önmagukon,

nem éreznék meg, az

 élet jó ritmusát.

Ami nem lehet

más mint a siker,

az a fajta, amitől

felemelkedik ő,

nem nagymenő,

de érdemeiért

jól értékelhető.

Az emberies erő, a

 tisztelet jól szerethető,

összetetten erős erő az,

 egyszerűen nagyszerű.

Minden hiába, ha az

másoktól elvéve,

kiszemezgetve a

mások tudása, az

 övékké nem lesz.

Mást nem tudnak

tisztelni, magukat

meg ugyan hogyan.

Hiszen a fokozatok

nélkül, az csak üres.

Nevetségessé teszik

magukat, visszájára

fordíthatja az élet.

Hiszen, felszínen

van minden ami

jól láthatóvá

válva, már a

minőségüket

megalapozva,

meg is hozta.

Ha nem látja,

tapos is rajta,

ki sem hallja,

nem érzi meg,

hiszen a nagy

jólétben neki

gondolkodni

ugyan minek.

Mindent látnak

viszont akiket ő

nem a minőségük

után csak fizetgeti.

A jelenből múlt lesz

 és azt most alapozza

meg, tán nem gondol

azzal, abban fog élni.

Nem lehet azt majd,

mint a nagykabátot

levenni, eltenni.

 Mindenkinek

kívánok most,

jó egészséget, szeretetet,

boldogulás általi boldogságot,

mint megmaradó alapját is annak,

amire építhető a jövőkép, a jó holnap.

Alapban van miért tisztelni azt, akit

előretoltak, van a sorsához alázata.

Ahol az értékesek megmutatkoznak,

oda sietve érkeznek a lelkecskék,

mert az élet ott szép lehet, nem

hozzáértés nélkül mondják

meg ki mit tehet, ki meg

csak a semmiben élhet.

Láthatóak a tehetségek,

válogathatók a lehetőségek,

hiszen aki felvállalta tudja azt,

az élet akkor már szép, ha a lélek

megnyugtatóan adja a csendzenét.

Emberiesen kívánok jó szerencsét,

mindenkinek aki érti már az életét,

ami a generációs feladata, a sorsa is.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írok, szeretettel.

Megérezni…

2021.05.06.- 2016.05.06.

https://julamami.com

Mihez képest több,

vagy más,

éppen most,

ki lehet a napi aktuálisan hibás.

Mindenki hozott egy saját belső tartást,

az adja a gerincét, az emberi méltóságát.

Megtaláltam, az emberek tenyereiben, a,

csak a személyükről szóló sorstérképüket.

Tapasztalva tanulom az emberismeretet,

immáron 27. éve ennek, megtisztelnek,

azzal, hogy a tanácsaimért távolról is,

eljöttek az emberek, tíz éve Online is.

Megesett, hogy kezdetben,

 túl sokan jöttek.

Míg aztán,

kitudtam,

mondani,

az első,

kikínlódott nemet. Azóta,

már vannak akik hallják tőlem,

ne tessék jönni nem én vagyok,

az akihez tanácsért jönnie kellene.

Emberies nyelvnek neveztem el ezt,

ahogy írok, úgy is adom a tanácsot.

Fontos is lehetne figyelni arra,

hogy ott van a tenyerében,

minden embernek,

a sorsa kulcsa.

Ritkábban,

fordulna elő,

a megtagadás,

a kirekesztés is.

Ha ráébrednének,

tapasztalnák, tanulnák,

az emberek, gyermekek.

Bizony a családjukon belül is,

vannak még a jelek, s a csak rájuk jellemző,

generációs jeleik is, meg feladataik is.

Hiszen egyéniségünk,

tehetségünk,

saját sorsunk,

tekintetében is,

tisztulni, törleszteni jöttünk.

Én már megéltem, letörlesztettem,

amit a saját sorsommal hoztam bőven,

Online vagyok, hogy elérhető legyek.

Hiszen ma már tudom,

érte tegyél,

ne helyette,

a sarjaidnak is,

így lesz értelmes élete.

Örökké maradjon,

felismernéd-e

a benned lévő

szeretetet,

vagy csak

látszatosan

teszel-veszel.

Önmagad ellen

védekezel, csak

nem csinálsz te

 is ellenséget

magadból.

Ha nem jó,

hát tanuljad

meg mástól,

hogyan menjél

tovább.

Tudod-e az

ami fékezne,

a lelkedben,

adná a jelzést.

Az impulzusod ami

rólad, neked jelezne,

ha felismernéd

és nem éreznéd

idegennek ott belül.

Látszik a tenyereidben,

a generációs feladatod jön,

miután, elvégezted a sajátod.

Visszavágysz oda, ahonnan,

teljesítés nélkül kiugrasz,

nem vált a sajátoddá az,

hiányként ott maradt.

A lelked jelzésére ha te

figyelnél egy ritmusban

maradna a szíveddel és

a gondolkodó agyaddal,

megoldhatnák mindazokat.

Mert, intelligensnek születtél,

jó mintát, az életeddel mutatsz.

Ne szenvedj feleslegesen,

elég az, ami érted szól, mint

feladat, azt végezd el időben.

Mások meg nagyon alacsonyan,

kitalálnak mindenféle, mondva

csinált módszerekké váltakat.

Nem kontrollálják őket, mert

nincs aki fel merné vállalni.

Bevallani, hogy amikor

ezt megengedték

óriásit tévedtek,

mondvacsináltak

töltötték azt be.

Amiért a többi

nem is juthatott

a közelébe sem.

 Kívül maradtam,

nem tehetek mást,

semmit  már, csak itt

jeleznék, hahó, hahó, hát

szeretetben, természetesen

egymás mellett élni az a valós.

Aki azt jó előre kitalálta, hogy

ne tudjak bent maradni, el tud-e

most a lelkiismeretével számolni.

Vagy gyártja a következő hibákat,

mert elég a látszatra, hamar ható,

s mindenki beleférhet, mert nem

fontos, hogy vannak akik arra

születtek és abban gazdagok, a

tehetségünk nekünk, az hozott.

Engedjétek be, fontosat mondok,

tartást és méltóságot magatoknak

csinálhattok az én tudásom által.

Nektek találtam fel, az emberek

akik megtiszteltek hozták el ide,

mint megtapasztalható tudást.

Összefüggésében rajzoltam le,

így ritmusban tudjatok maradni,

tanuljatok meg alkalmazkodni.

Vegye meg a Hazám, ti mind,

akiknek most igénye lenne

erre, lelkileg profitáljatok.

Szíves, lelkesen gazdagon,

ne görcsösen éljétek meg.

Magatokban a tehetséget

megtaláljátok és minőségi

életet élhessetek, abban is,

amiben éppen lennetek kell.

Két oldalunk van, ismerjétek

meg vele mindkét oldalatokat, meg,

feltaláltam, az arra rálátásos hidat.

Ha az egyik oldalt nyomják csak, az

nagyon erős legyen, lássák, hogy

bizony minden az övék itt már.

Hát ne igyekezzen senki sem,

tán fölösleges is lenne, nincs már,

meg a jólétünkhöz vezető út, elszállt,

másé lett az is már, nincs ott sem határ.

Ó nézzél magadban szét, na látod milyen

szép a lelkes, szíves, gondolkodó agyadnak

a tükre neked, ha nem úgy van, igyekezzél

javítani rajta, amíg lehet, hogy ne kiáltson

rád és fennhangon, a saját lelkiismereted.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.

Hétköznapokon, 10.00 és 12.00 óra között,
történik, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

heringesa1@gmail.com és a +36302470589 által.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel a Julamami.

Lelkiismeret… 2021.05.04. – 2016.05.04.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

ha van már rá igényed, magadért tanuljad meg.

Két oldalunk van, az egyikkel a tehetségünket

hoztuk, a másikat illene már megtanulnunk,

önmagunkkal egyensúlyban maradnunk.

Jó ha a párkapcsolatunkkal is tisztában

vagyunk,  mikor mi nőként a dolgunk,

nem előtte sem mögötte, a férfi mellett.

A lelked jelez, figyelj rá, ha pulzál,

 azt sem véletlenül kapod, ha

hagyod, legközelebb is,

ráér az, majd máskor.

Sikerül az összeset,

jól felhalmoznod,

cipelni is már alig,

éppen csak tudod,

amikor egyszer csak,

alaposan rád morog,

felelősen érted szólít

meg a lelkiismereted.

Van egy szabály,

legalább ne árts,

 se magadnak, sem másnak.

Két oldalunk van nekünk is,

nem egyoldalúak vagyunk.
Bal oldalunk a racionális énünket,,
jobb oldalunk pedig, a motiváló énünket jelzi,
mind a két oldalunk felett,
a gondolkodó agyunk dönt.

Ha az egyik felé teljesítettél,

keresd meg a másikhoz is,

a tanulási lehetőséged.

Honnan tudnák majd,

a kisgyermekek vagy fiatalok,
mit is,

jelent az, generációsan becsülje meg jól, mert, a
nagyapja hagyta rá, azt örökségül. Vagy

nagyanyjától mit tanulhatott volna, ha még élne.
S az is előfordulhatott volna, esetleg,
az egyikük, életbiztosításának,
a kedvezményezettjeként, lehetett volna miből, kifizetnie a tandíjat.
Ha nem gondoskodnak a jólétünkről, akik felvállalták, úgy, hogy nem
voltak igényesek arra, amit felvállaltak, azáltal, jó legyen az itt
élőknek.

Így, hát a hozzá nem értőknek, az emberileg arra nem éretteknek, a
kiszolgáltatottjai lehetünk, ha időben,
nem kapjuk meg, a Hazánktól azt, amit ide bele teremtettünk.
Se annyi nyugdíjunk nincsen,

hogy az önmagunk eltartásához elég legyen.
Se számukra elvégezhető, életbentartó, munkájuk nincsen.

A munka, a teremtés ereje, megtartó erő,

ha nem gyakorolta azt, számára elég ideig, ugyan

honnan tudná, tartást, méltóságot ad-e az.
Vagy mit jelent az elvégzett munka becsülete,
tartásban, emberségben, gerincességben, azt a.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom

hát ahhoz aki, heringesa1@gmail.com, megtisztel éppen.

A hivatásom, a tehetségemből lett, hozzá,
rengeteg, sokféle, szinte, napi,
tapasztalattal, állt össze a tudásom.
S lett meg, annak az eredménye, egy nap alatt
lerajzoltam, az akkor, elért szintemnek a ritmusában van.
Így hát, azon a szinten, vannak a bejelentkezők, vagy úgy
vállalják fel a szolgáltatásomat,
hogy a szintjükre, lefordítom. Akár, sokféle módon,
én vagyok az, aki a toleranciát gyakorlom és
értük és önmagamért is, a tudásomhoz meglévő, alázattal,
hozzájuk alkalmazkodom.
A feltaláltamat, az engem megtisztelőt,
összefüggésében látással élni, is oktatom.
Van hozzá, az éppen, 29. éve, felfedezett tehetségem,
amihez lett, a napi gyakorlatomból eredő,
emberismeretem és a felfedezésemhez, a megfelelő alázatom.

A 2016. évben,

vannak sokan,

akik alázatban élnek,

lelkesen, szívesen, eszesen,

mert minden jóérzésük meg is van,

már átlátják ők azt, összefüggésében.

Az élethez szükségeset magukhoz veszik.

Nem leskelődnek, sem kukucskálnak,

más úgy dönteni, hogy nem ártani,

legalább, megelőzésként megélni.

Felfordult az alja, jól láthatóvá válva,

nem tudsz még nemet mondani sem,

azért gond nélkül megkörnyékeznek.

Ha még akkor sem veszed észre, hogy

megrendezett az, ami ott van körülötted.

Elér, egy olyan magas szintre nem fékezve.

Olyan bátor, nem fél már csak önmagától,

túlzás van már, a zsebeiben, a markában.

Nem hiszik még el, azt sem amit jól látnak.

Teljesen kiszolgáltatottá, bábokká válnak,

hiszen nincs mögötte emberismeret sem.

Ne félj a tisztelettől, a legtisztább érzés,

nem téveszthető össze semmivel,

a kiteljesedő élethez, lételem.

Az emberies tartásos marad,

úgy dönt, lehetőleg ne ártson,

valami jó mindenkinek legyen.

Ha nem teljesítesz időben a legjobb

tudásod szerint, az Isten adta Népért, hát

elfordul a számára értelmes élhető felé.

Amikor csak bábként kezeled, lenézed,

már csak, a pénzről szólnak a döntések, a

látszatos felé irányítva, minden jót oda.

Nem határolod el, a jót és a rosszat, ah,

rájuk bízod, majd aztán kifogásolod azt,

ha nem tudnak egy ritmusban haladni.

A saját sorsunkat egyenként hoztuk,

saját életritmust kaptunk mindahhoz,

hogy teljesíteni időben tudjuk mindazt.

Mivé lesznek, nekünk a Népnek az ünnepnapjaink,

ha nincsen, megfelelő tisztelet, felénk.

Csupán az elméleti tudás nem elég.

Önjáróvá válhatnak ám, mert azt

hitték jól értik amit hallottak,

azzal nekik is ígértél már,

s várják a teljesítésedet.

Mi tapasztalni jöttünk,

mindannyian, kinek ez,

másoknak meg azt kellene,

megtapasztalnia ahhoz, hogy

eljussunk, a róluk szóló jó sorsunkba.

Nem mások szerint várakozni, se nem

értelmetlenül, csak beleélni vagyunk itt,

generációsan fejlődni, teljesíteni jöttünk.

A generációs feladataink, a sorsunk adott.

Amikor már túl magasra tévedtél fel,

no akkor egyszer csak, van az a pillanat.

Amikor azért amit tettél, el kell számolnod,

a saját lelkiismereteddel, s a következményeivel.

Keresd meg az arra alkalmas szavakat a szótárban.

Előzd meg, időben, kérj bocsánatot, a kárt fizesd meg.

Változz fokozatosan, hogy ne rogyjon meg a térded.

Becsüld meg a pillanatot, amikor boldognak érzed,

magadat, mert egész életedre kihathat az.

Ne tegyél senki ellen semmi rosszat,

mert az életed során visszahathat.

Igyekezzél jóemberré válni,

ne kelljen neked sem,

lopakodva járni.

Megtanulhatsz,

tapasztalhatsz,

sok – sok mindent.

Ettől egyenesedik,

a gerinced, magas a

rezgésed. Jó lenne,

ha minden ember,

önmaga felé,

mások felé,

szintjéhez,

méltóan is,

igényesen,

élhetne.

A lelke

fejlődésére,

odafigyelhetne,

a pénzbeni jólétéért tehetne.

Nem született senki sanyargásra,

se nélkülözésre, a saját szintjén jól élhetne.

Ne állj meg a semmit növelni, csak üresednél, ha

nem találsz magadnak értelmes elfoglaltságot, keresd meg.

Megszokottá válik az, ami erősebben hat, hát, mozgásban maradj.

Ha az ismétlésnél jobb megoldást nem találsz, akkor is látja már

az értelmező agyad, amit magadnak szántál. Kérdezés nélkül  azt

másokra ne rakjad sablonnak, mert ha elhiszik, hogy nincs más

lehetőségük, nem gondolkodnak, a jótettedben reménykednek, várakoznak.

Azt akarják látni, hogy nekik is megjár a jó és a szép, értük is szól

ami történik, hiszen az Isten adta Nép fejlődne, a saját maga által
is, megteremtett Hazájában, vár a lehetőségére.