Alázat legyen ottan bőven

és el ne fogyjon a

 tisztelet sem.

Mert

anélkül,

nem megy, a

szintnek tartása.

Ha egyszer elérted,

jól becsüljed meg.

Feltisztulni is

igyekezz,

lelkileg.

Tartás,

méltóság,

önmagadért,

akkor is ha már

túl könnyű az élet.

Persze nehéz azt

megtartani, ha nem

is ismered az utadat.

Mihez képest és hol

tartasz, kinek a vonala

az, amit viszel tovább.

Nem mindegy, az ad-e

tartást, a méltóságodat

megtarthatod-e vele.

Van-e benned ahhoz,

elég hit, hogy ne azt,

tedd, amit másoktól

látsz, ne utánozzad,

 azért, mert ott van

 előtted és nincs más.

Leutánozod, hogy ott

megfelelj, azt hiszed az

elvárás, pedig nem, csak

éppen nincs összetartás.

Könnyen lehet, a te dolgod

lenne jó mintát mutatni ott.

Te vagy tán, a legmagasabban,

mint lelkes, szíves, gondolkodó,

hátha azért jelez a belső tartásod.

S mégis, a könnyebbet választod,

hátha úgy a sorszerűt megúszod.

Fokozatosság nélkül nem lehet,

jó úton tartani az életet, mert

mindig lesz egy, aki eltéved,

s kihasználja a többieket.

Tökéletes az Isten, te is

kiteljesedhetnél, ha

arra igényes lennél.

Hozzuk a tehetséget,

egymást kiegészítve,

szép, színes lehetne,

a Világ, becsüljük hát

meg azt, ami épp van.

Mert, ha mindig mást

szeretnénk mi, mint ami

adott, hiába a boldogulás.

Nem vennénk észre azt se,

hogy az már, a boldogság.

A sietségben elszállna,

az értékes pillanat,

át sem élnénk azt, a

következőkre várva.

Tisztelet legyen ottan

bőven, hogy vihessenek,

abból nyugodtan, kimenőben.

Szeretettel.