Felnőttnyi… 2017.12.08. szeretetbenelni.com, julamami.com

Felnőttnyi, ha fel sem fogja,

de kimondja ami

szavakat a

szájába

adnak.

Hozzá

szokott,

becsaphat

mindenkit,

hiszen nem

is gondolja.

Akiket becsap

érzik, kihallják,

meglátják, csak

nem tudnak tenni

ellene semmit sem.

Hiszen jól ki van az

találva, nem másokról

szól az csak egyedül róla.

Mindent azért, hogy neki

könnyen menjen a dolga.

Észre sem veszi közben,

hogy nem fejlődik csak

lemarad, pont azáltal.

Amit azért talált ki,

 többnek látsszon ő,

mint ami valójában.

Szinteket nem lehet,

csak úgy átugrálni,

mert hiába a látszat.

Ha nincs mögötte az

annak megfelelő tudás

tartalma, üresen ásít csak.

Amikor a gyermekek nem

figyelnek arra, amit hallanak,

akkor talán szintet kellene ott

váltani, hozzájuk fel lehet nőni.

Úgy formálva a szavak, hatnak.

Nem nagyon akarnak, erről se

beszélni, pedig jobb ha minden

szülő, oktató, nevelő tudja azt.

A gyermekek tisztán látnak.

Nem igazán értik azt, miért

hajlítanak a felnőttek, ha

egyenesen is lehetne.

A különböző szintű

emberek, nem értik

egymást, elmennek

a szavaik, egymást

nem értve, minek.

A tapasztalás és

a tanulás által,

meg a hozott

tehetséggel.

A megfelelő

életminőség

az adott lenne.

Vannak akik nem

akarnak fáradni,

ezekkel se, inkább

ráépítik azt másokra,

mintha a sajátjuk volna.

Aztán csodálkoznak rajta,

ha egy pillanat alatt, volt

nincs, megváltozott mind.

A sorsunk nem véletlenül

van beleírva a tenyerünkbe,

azonos velünk, mint az ami

igazolja, csak egy van belőle.

Kutatom már évek óta, hogy

s mint függnek össze azok,

amiket ott látok, sok

mindent megfejtettem.

Összefüggésében látom,

jó lenne, ha mindenki tudná

neki is van sorstérképe, ott a

saját jól megrajzolt tenyerébe.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” címmel meg is

közelíthető az a tudás, amit

egy nap alatt rajzoltam meg.

20 órában oktatom, nevelődnek

fel  általa az emberiesek, akik erre

 éretten, magukhoz veszik a tudást.

Utána már másképp is látják azt ami

addig is ott volt körülöttük, csak azt

a szintjüket még nem érhették ők el.

Megvan mindennek a maga ideje és a

helye, mindenkinek az érettségi szintje.

Ki ebben, más meg másban van otthon,

ki meg tapasztalva is képes haladni, ah.

Egészen odáig, amíg rájön, mi mindent

nem látott meg addig, de jó is, ha nem

akarta, hogy akkor neki igaza legyen.

Nem volt annak a következő lépéséhez

még felkészülve, nem volt tudás benne.

Megfelelő szinten, megfelelő emberek,

szokták mondani, nagy igazságok ezek.

Nagy szintkülönbségekkel elcsúsznak

egymás mellett még a közösre tervezett

egyszerű folyamatok is, nemhogy azok,

amikhez, gondolkodó elmék kellenének.

Az akarom nem elég, helyette van, a tudom,

van a tudásomhoz alázatom, ahol értik odaadom.

Várom a vevőjét a magam által megrajzoltamnak,

betanítok rá majd sok hozzáértő intelligens embert.

Könnyebben látják át, érzik meg, hallják ki, úgy ők, a

 gondolkodó agyukkal tudják majd, azt is eldönteni.

Amivel addig küszködtek, a szintkülönbség miatt.

Egy módja annak, ami bebizonyosodott, működik.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel.

 

 

 

 

 

Amikor átmegy… 2017.12.05. szeretetbenelni.com

Igazolva látszik a gondolat,

a jó hangnak átható ereje van.

Vagyunk éppen csak, ahogy itt

lehet, mindenhol parancsszóra,

vág mint a lézer, alázat nincsen.

Nem is értem, hát tényleg nem

fontos, hogy a fokozatosság ott

legyen, tartásban, méltóságban.

Hova lesz az emberies, mindenki

úgy született meg, hova lett a tudás, a

hozzáértés minőségének fontossága, hinnye.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”,

eladó, olyan embernek aki beviszi a köztudatba.

Nem szabadna ennek se, kívűl maradnia, ah,

tartást, méltóságot adhatna oda ahol nincs.

Ugye nem mehet át minden, ennyire másba,

számunkra akik hittük, a jót amit teremtettünk.

Továbbadhatjuk, oktathatjuk, nevelhetnek majd

mások is azáltal, hogy mi feltaláltunk egy fontosat.

Nemcsak egyedül lehetek ezzel én így, azt gondolom.

Azt a szépet kapjuk majd vissza, hiszünk magunkban,

a hivatásunkban, a emberekben, van az Isten, mi is

ide születtünk az sem lehet, sorstalan, véletlen.

 Csalódottan állunk, hiszen nincs mire várnunk.

Igaz, nem álltunk be a nemlétező sorba, sem ide

se oda, élnénk a saját életminőségünket végre.

Mond mit teszel akkor, ha vannak hasonlók

a családodban, ők is ugyanezeket élik meg.

Édes Hazánk Csodaszép, ne menjél tőlünk

el ennyire messzire, hisz itt élünk benned.

Mind más feladatra és másképp rezegve,

külsővel, egymás kölcsönös megsegítésére

születtünk és mindannyian így is élhetnénk.

A saját tehetségünkben kiteljesedni is mind

szeretnénk, sikerélményeket megélni minden.

Hisz az a lelkünk, szívünk, a gondolkodó agyunk

tápláléka, naponta adagolva, egészségesen hatna.

Vannak akik korán elfelejtik mindezeket és

másokból merítenek, ah, kinevelik azt is,

ami természetes lehetne számukra, hogy

egészséges lélekkel élhessék az életüket.

Ha túl sokáig kellene úgy élniük, amit mások

várnak tőlük, az számukra nem természetes.

Elfogadnia a beszűkített életterét nem kéne.

Életszerűvé igazítani, nem kiüresíteni senkit.

A jelzéseket annak kellene vennie, aki abban

jól hozzáértően otthon van, vezetni született,

a legjobb tudása szerint, nem ártva teszi azt.

Ha nincs otthon, se a hivatásában harmónia,

önzővé válhat, nem akarja hallani, se látni.

Hiszen erősen más az, amit maga körül lát,

mint ahol kibontakozhatna az egyénisége.

Kinevelődik belőle, ami természetes lenne.

Az elvárás, a külső, az egymásra hatás is más.

Mint ami a lelkünkben zajlik közben, a bennünk

lévő a fontos kontrollunk is a belső hatásunk lett.

Tiszteletben tartva mindezeket, elgondolkodtató,

mikor s miért ment mellé valaki, aki eljutott már oda.

A hatásokat ki kell bírja, miért gondolta, hogy mindaz

a jó amit közösen teremtettünk meg, csak az övé lehet.

Miért nincsenek lelazító szünetek, vagy jól tervezetten,

különböző nehézségű, hatású mondandók váltakozva ott.

Valaki megint és mindig lesz, aki beáll a nemlétező sorokba,

akkor ha ugyanazok a hatások, átélve, rá erősebben hatnak.

Ott, vagy az egyik, vagy a másik az adó, vagy éppen ő a kapó,

 ne maradjon benne, annak negatív hatását mozgásba hozza.

Van amit hoztunk, van amit meg lehetne tanulnunk, tudjunk.

Az egyik fejlődik, van aki úgy marad, s ugyanúgy mondogatja,

nem megy át az értőkhöz a hangja, szint alattiakat érint meg.

Így nem láthatják egymást, az is megtörténhet, jó barátok is

lehettek volna, mennének a maguk útját, egyszerűen járva.

Amikor körben állva csárdást járva, egymást megforgatva,

mindannyian mindent láttunk, rájövünk az jó és ad nekünk.

Ha még időben rájövünk, jobb ha mi mindent tiszteletben

tartva élünk, amiben lakik a jövőkép, mindenkinek van,

csak más kultúrában és teljesen másképp.

Ha nem tesszük azt amire születtünk,

mi ki sem teljesedhetünk, nem lesz se

tartás, sem méltóság és érezhetően.

Gyenge jel az kifele, az alacsonyat

vonzza be, bebújna az intelligens

bőrébe, láttatva azt, megtehette.

Minden családban lehetne egy,

az erősebb lélek, aki adja azt a

tanácsot, ami benntartja őket.

Az egészséges körforgásban

maradnának, vagy visszajutva,

már tudnák a körforgás is fontos.

Ne kívánd a más sorsát, ne vedd el

a másét, úgy sem lehet egyik sem a tiéd.

A sajátodat építsed,  szépítsed, s mielőtt az

már megszokottá válna, s te nem fejlődnél tőle.

Adjál oda, ahol hiányzik, másoknak is fontos lenne.

Ha nem veszed időben észre, bevonzod azt amit nem

kéne, s jól megfog a kényeztetése, ott maradsz benne.

Fejlődnie a maga szintjén, erősítve azt amire született,

a Világban így lenne élhetően jó az élet, mindenkinek a

maga valójában, a saját szintjén, elégedetten élhetnének.

Az Isten adott tehetséget, lehetőséget, életteret, van minden

olyan embernek, aki be tudja tartani, éli a természetes rendet.

A belső tartására is figyelve teljesíthet, önmaga és a generációs

feladatai szerint, hogy ne hagyja el az egészséges körforgását.

Tiszteletben tudja tartani, hogy mindenki más, én úgy láttam,

a rálátásaim közepette, hogy az egypetéjű ikrek is másképp.

Rezegnek lélekben, szívben, gondolkodva, mellé is mennek,

ha egymást utánozni próbálják, úgy egyikük sem teljesíthet.

Ismerem mint a tenyeremet, nem véletlenül mondják azt sem.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, az éretteknek.

Egy más minőségű élet az, a legegyszerűbben is, akkor, ha már

a következő lépést tervezheti, az előzőnél már megváltozott

helyett, mert rájött, csak ő tud intelligensen alkalmazkodni.

Hiába gondolja, hogy mások is életszerűen végzik azt, ami

a többieknek is jó lehet, ha azzal még tisztában sincsenek.

Beállni a nemlétező sorba, kiüresedve sorban, hiszen nem

ad az, csak visz mindent, amit lehet, átláthatatlan annak is,

aki kitalálta, már régen beleveszett, abba amit ő nem látott át.

Kilépve oda a saját, erős lelkes, szíves, gondolkodó határait sem

 tiszteletben tartva, már rég lelakták, a feladatának fontosságát.

Az ember emberiesnek született, ha arról megfeledkezik végleg.

Már nem fér bele oda, ahol nevelkedett, ahova mindig vissza is kell

térnie, hogy felmérje, ahhoz képest amit hozott, kivé, mivé változott.

Az élet élni szeret, azon van, hogy minden lehetőséget megnézzen,

a lehetetlenben is rejlenek, élhetők, az alázat jól jön mindenekelőtt.

Hiszen ő nem sérül már meg, elég erős, a sok tapasztalás adta meg.

Belülről látni azt, valami ami a legfontosabb, Hazaértem állapotban.

Ha neked olyan nincs, tanulj meg időben, átlátni, kihallani, átérezni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Felismered-e… 2017.12.04. julamami.com

Ha tökéletességre törekszel, hát, rá

 fogsz jönni, a tökéletes, maga az Isten.

Szeretnél  mindenkit magad körül tudni,

nem engedsz abból amit kitaláltál régen,

oly nagyra nőtt, hogy kezelhetetlen lett.

Önmagától kezd el működni ott, ahol az

a nagyobb hozzáértést, tudást véli élni.

Nem értesz ahhoz, hogyan lehetne azt

a kezedben tartani, mert össze- vissza,

mindenféle szinten, engedtél be oda.

A fokozatosság fontos lenne, hiszen,

úgy tudunk fejlődni, akárhány évesen.

Ki mikor érte azt el, a másik tán nem is.

Nem üres az élet, ha van motivációja,

most éppen más hatásokhoz igazodva.

Azt különböző szinten kezdik megélni,

 ami nekik a legjobban illik az életükbe.

Egyenes, vagy nem egyenes, közötte,

lehet sok minden, az alapja, egyenes.

Ahhoz fog igazodni minden életszerű,

ami attól eltérő, láthatóvá válik közte.

Ha bármilyen magasságokat értél el,

 maradhatnál természetes, emberies.

Amikor azt érzed, neked mindent

lehet, elintézed már azt is amit

mások még nem is sejtenek.

Vajon mi motiválhat téged.

Mikor térhettél el annyira

a természetestől, mennyi

lehet számodra az elég.

Vagy már rég átszakadt,

a jól kitalált, csinált fék.

Már nincs motivációd, az

hajt csak, hogy hajbókoljon

mindenki, aki kiszolgáltatott

lett, a túl sok hamisságok miatt.

Hol vannak az emberies határok,

kire mi, hogyan hat, mennyire

kezd el nyüzsögni tőle, vagy

vigyázzban végig várja-e azt,

a sok rosszat, amit akkor hall.

Mi a természetes mozgás és mi

az ami akkor történik, ha mások

ártóan hatnak, jól kitaláltan ott.

Végre akad valami felnagyított,

amivel kikezdhetnék, bár csak

ennyi lenne mindenkinél legott.

Mi az aminek bírálója lehet más,

amit nem ő él ott akkor át, kinek

jó, ha valami nem természetes.

Az ember nem gép hála Isten.

Adjon neked is, minden földi

jóból annyit a teremtő, amit

szeretnél, elégedett legyél.

Hisz az jó lesz a többieknek,

megélik a sajátjukat esetleg.

Mindenki boldogulni jött ide,

aki átlátja, kihallja, megérzi,

alázattal megtudja csinálni.

Nyisd ki kicsit a két szemed,

látod mennyien vannak

körülötted, az mind élet.

Az élet élni szeretne és

mindent megtesz azért,

hogy újraéledjen benne

a természetes remény.

Van amit hozunk, amit

meg nem, azt tanuljuk.

Tudod-e mi a feladatod,

felismered-e a saját sorsod.

Elég lesz-e, ha csak mondod,

vagy a teljesítésével is,

lenne neked dolgod.

Miért akarod

a vélt, vagy

valóságos

igazadat,

 mindenáron.

Mi késztet arra,

hogy nem figyelsz

oda, mi lesz akkor, ha

igazad lesz, s azzal azt

hiszed, vége a történetnek.

Ahogy tapasztalom nem  úgy ám,

mert a mindenáron való igazadat,

azzal, hogy megcsináltad, ha törik,

ha szakad, a mások igazát áthágtad.

Tapasztalatom szerint mindenkinek

megvan a maga igaza és mindenben.

Ha tisztában lennének azzal az emberek,

talán ráébrednének, nem lehet minden az

övék, másoknak is szükséges a boldoguláshoz

a lehetőség.

Persze kinek

mennyi az elég.

Ha a sorsukat az

emberek megismernék,

rájönnének, vannak olyan

időszakok, amikor nekik is,

adniuk szükséges, ahhoz,

hogy továbbléphessenek.

A sorsukban ne rekedjenek

meg, ne gyártsanak maguknak

fékeket észrevétlen azzal, hogy

csak az igazságuk után mennek.

Ahogy látom, egy családon

belül megvan mindenkinek

a saját és generációs dolga.

Ha a saját sorsát rendezi,

már nem árthat annyit

generációsan azzal.

Ha hagyja történni,

azt, amit később

megváltoztatni,

már nem lehet.

Megfelelve,

lentről felfele,

kell majd néznie,

megrekedten.

Vagy túl korán

fogja megélni azt,

megelégedetten.

Hiszen mindent

megcsináltak,

helyette, nincs

motivációja se.

Kényelmesen

átmegy azzal,

punnyadásba.

Viszont tovább

gondolva meg,

az lesz az alapja,

a következőknek.

Az előnyökből meg

ah, hátrányok lesznek.

S köztük annak, aki a

 legmagasabban, lelkesen,

szívesen is gondolkodó lett.

Bizony lesz dolga rendesen,

mire kiviszi magát a felszínre.

Ha valóban megismerhetnék

egymást a családokon

belül az emberek,

megtapasztalva,

átlátva, kihallva.

Segítséget adva,

haladnának ők

mind a jónak,

szépnek az

irányába.

Alkotni,

haladni,

fejlődni,

teremteni,

vagyunk

a földön.

Ha csak

egyesek

lennének

fontosak,

akkor meg

a többiek,

ugyan miért

születtek volna meg.

Azt mondom van az Isten,

azt mondod igazad van neked.

Jó legyen igazad neked,  de az

csak a te ügyed és nem másoké.

Az ember akkor képes fejlődni,

ha tesz azért is, ami nem könnyen

jön, nem szerzi, teremti, megéli azt.

Ami nehézséget okoz neki, van olyan,

amikor le kell mondania azokról, amit

úgy ért el, hogy könnyebben élte meg.

Természetesnek vette mindazokat,

amik arra szolgáltak volna, tanuljon,

boldogulni abban ami akkor adatott.

Pedig a nehézségek ott voltak, mint

egy felkínálva neki azt a törlesztési

lehetőséget, ami feloldja a múltban.

Azt amit nem is ő követett el, de

rávetül, mert hiába minden, ha

a többiek azt még nem észlelik.

Ha nem hozta, tanulja, meglátni.

Nem látja át, nem hallja ki, nem

érzi meg, csak dőzsölve beleél.

Megalapozva a következőknek, a

 most látszatosat, a túlzó jólétet, ami

meghozza az ellentéteket, hiszen

már átfordultunk, a jóban élünk.

Most mondhatják azt, ne már,

hiszen nem észlelik azt még,

de mihez képest, jó az a jó.

S ha valaki meggátolja azt

is, amivel nem lenne dolga.

Majd észleli, ha már megérti,

valójában mi lett volna a sorsa.

Viszont az már rávetült a sarjaikra,

akik nem biztos, hogy meg tudják

köszönni, ami dolguk se lett volna.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen.

Van amit hozunk, amit meg nem, azt

fontos lenne tanuljuk, hogy tudjuk.

Ne árts, ne bánts, magadra

is jól vigyázz, téged sem

pótolhat ám senki más.

Tisztelet, egészséges jó

minta is legyen ott bőven,

hogy vihessenek kimenőben.

Magyarországon, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

 

 

 

 

Lelkesen, szívesen, eszesen… 2017.12.03. julamami.com

Van akinek, hangosak,

zajosak mindezek,

mások meg teszik

a dolgukat átlátva,

megérezve, kihallva.

Összefüggésében azt is

átlátják, nemcsak egyedül

élhetnek jól, másoknak is

fontos jól érezni magukat.

Ott ahova életükben ők is

teremtették a szépet, jót.

Egy minden, minden egy,

aki még nem tudja most se.

Azt, hogy apró porszemek

vagyunk mi, nem is különb

senki a másiknál, hisz ő sem

fölöslegesen született oda.

Pont oda a szülőhelyére,

ott kapva a lehetőséget,

a sikereit kibontakoztatni.

Ha több van benne mint amit,

ott meg tudna teremteni, hát

megmutatja a tehetségét kívül.

Azzal erősítve a hitelességét,

megállja ő, ott a helyét, segít

vezetve is, arra született.

Az intelligencia hozott,

nem árt, nem bánt meg,

alkalmazkodik amíg az,

a határain még belül van.

Ő kibillentve is igyekszik,

teszi, hisz arra született.

Emberiesen segítő lett, a

két oldalunkból az egyiket

hozta, neki az lett a dolga.

Nem hiányt keltve gyarapszik,

tudja az adok-kapok mindenkié.

Tanultan, átlátja, kihallja, megérzi,

 tanult tudásával is adni született.

Jól ismerek én egy helyet,

ahol több fészekben,

madárkák nevelődnek.

Először csak repkedtek,

ide-oda, aztán belakták,

mert úgy döntöttek,

fióka neveléshez

  a hely jó lesz.

Megint

lett,

négy

fészek.

Amikor először

jöttek, hangosan

és sokatmondóan

csicseregve mindent

megbeszéltek, olyan

hangos volt, mintha

veszekednének.

Jó hely lesz az,

csendesen lakják,

szerények, őszinték,

ők tisztán rezegnek.

Sok ember fordult már

meg az elejében, ahergál

háznak, ahol az emberek

lelkére jól vigyáznak.

Na meg a teraszon,

ahol most rakhatunk

fészkeket akárhányat.

Tavaly is jól megvoltunk,

ha megpihentünk miközben

repülni tanítottak bennünket.

Nem hessegetnek onnan el,

nem bántja a csicsergésünk a

 fülüket, a nagycsalád már

csak ritkán üli körbe azt

a nagy asztalt. Másutt

keresik a lehetőséget,

de nem a szeretetnek

hiánya miatt mentek.

Abból itt van többlet,

nevelhettek fiókákat.

Volt az is, megesett,

kakukkfióka kelt ki ott.

Nem győzték visszarakni,

mert a többiekhez képest

nagyobbacska, fészkalódva,

kipottyant, de felnevelkedett.

Ahova esett, ott kezdték el

etetni, nem hagyták magára.

Aztán jött a házigazda s,

ráhelyezte egy lapátra,

hozzá sem érve, tette fel,

a fészekhez közeli helyre.

Nem tudni hogyan, de az

mindig megoldódott, nem

hagyták magára a védtelent.

A feketerigó is megbarátkozott,

a fütyörészésre ő is válaszolgatott.

A galambok is jöttek, már nem félnek,

a házőrző, csak vakkantgat, mégis

megadva a jelet, látja őket, de

nem bánja, ha ott időznek.

Amikor a testedet edzed,

a lelkednek sem ártana,

ha többet törődnél vele.

Ha csak arra figyelsz, mi

az ami gazdaggá tesz téged,

ráállsz és nyomod, ha kell ha nem.

Közben már mindenkit elhagytál aki

addig fontos volt neked, kinőtted, tán

másképp látta azt amit te, nem akartál

már több energiát beletenni, oda sem.

Nem fejlődhetett együtt veled a párod se,

így aztán bevonzottál sokakat, akik biza,

szívesen időztek a megteremtettedben.

Nem is jutott eszedbe, hogy akikkel azt

a nehéz időszakot végigcsináltad, nekik

is járna abból a többletből, ami által most,

láthatóan más minőségben ismernek el téged.

Másoknak adod azt, amit ők érdemelnének meg,

hiszen nélkülük, még késztetésed sem lett volna,

a motivációk voltak mindahhoz, amit elérhettél te.

A madár is visszajár arra a fészkére, ahol felnevelte

a fiókáit, s vigyázza őket, szökdelni, repülni tanítja.

Megmutat minden utat, kerítést, ahol biztonságos

a repülés közbeni pihegés, nem hagyja el se ott,

ahol számukra ismeretlenül, nem biztonságos.

A kakukkfiókát is úgy helyezik el a másik

fészkébe, megnézték, biztosak benne,

gondoskodó az, aki azt ott fészkeli.

Nem láttam egy madarat sem,

aki ott hagyta volna, ha kiesett,

vagy szállni tanulásnál, leesett.

Még amikor a macska jött is,

megtettek mindent amit lehetett.

Veszélyes volt, de körbe  is röpködték,

elcsalogatni elhessegetni próbálták.

Nagyon hangosan, segítséget hívni

igyekeztek, hangoskodott mind aki

hallotta, arra gondolva, mi lesz ha

magára marad ő is, kiszolgáltatva.

Hát sokan lettek, akik hangoskodva,

nem ritmusosan, inkább figyelmeztető

hangot adva jelezték, a macska meg nem

számítva a hirtelen sokaságra, elkullogott.

Hátra sem nézett, annyira meglepődött, ott

többet már nem is próbálkozott, értetlenkedett.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, jól

átgondoltan, megfontoltan, nem fiókba való, eladó.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.