Hazaszeretővé lettem én,

mit is tehettem volna mást

mint, találkozom itt azokkal,

akik hozzám Paksra eljönnek.

Megtisztelnek azzal, hogy a

tanácsomért ide érkeznek.

Ne keress nem találsz meg,

 a turisztikai térképeken se.

Valahogy semmibe se férek

itt bele, tán erős ennek a

tiszta szónak a maguk fölé

emelteknél, a hárító tükre.

Mások elmennek máshova,

ahol megtalálják azt, amit itt

kellene nyújtson a mi Hazánk.

Én így találtam ki, megoldani

próbálom, hogy nem mentem

sehova kint vagyok a Világban.

Nem velem lenne a gond, ha

fejlődni szeretnének ahhoz,

azok, akik túl magasra értek.

Pótolható lenne az amit nem

 hoztak, nem is tanultak meg,

 ébredő igényük a fejlődésre,

segítené fel őket a szintjükre.

42 éves voltam, amikor ez az

én hozott tudásom, tanulással,

fejlődve ehhez, hivatássá lett.

Nemzetközi és Magyarországi

Prevenciós diplomát ajánlottak,

meg voltam tisztelve, elfogadtam.

Azóta, megértettem a generációs

jeleket, generációs feladatommá

is lett. Az amit nem csináltak, vagy

nem tanultak, magam fejlődjek fel

ahhoz is, megértve megcsináltam.

Vajon hány családban szenvednek

tőle, hogy nem értik miért nem

megy a gyermek ugyanazon az

 úton, ahol a családtagok mentek.

A tenyerükben, mint egy sorsuk

térképén látszik ehhez is minden.

Megmagyarázódik az, amit nem

értettek addig, jót nevetnek ők

utána, miután végre megértik.

A Különös oktatás, nevelés, erre.

Értve készen, a saját életemmel,

várom, hogy oktatva és nevelve,

  generációsan teljesíthessek én is.

Régebben gyakran elmentem oda,

ahova hívtak és ott megfelelő volt

a helyszín ahhoz, amit adtam oda.

Nem akármilyen díszleteknek a

kellős közepébe ültettek le,

nem először voltunk ott,

tolmáccsal érkeztem, de

  addig az alkalmas helyre.

Amikor vártuk, a sok német

üzletembert, kint a végtelen

esőben, egy helyen, akkor

elgondolkodtam, hogy

mi lenne, ha én is

így szolgálnám

az embereket.

Nem álltunk fel

és mentünk el,

hiszen az adott

szó kötött oda

emberiesen is.

Azután már

többet nem

mentem el,

hiába hívtak,

nem bíztam.

Pedig ott jól

megfizettek,

luxushely volt.

A tartásomat,

méltóságomat

bántották meg,

felelős voltam

a tolmácsért.

Végigvittük

az esőben,

mindhiába

járatták már

 a járműveket, ők

nem mozdultak, 100

emberre nem volt idő.

“Emberiesen” nézz rá.

 Önként sorban álltak,

hátha még nekik is

jut az őszinte

szavaimból,

fordítással.

Gondolom,

hamarosan

pótoltak ott is,

nem kértek tőlem

elnézést úgy, hogy

felejthető lett volna.

Azt mondtam, csak

az emberiesekkel

dolgozom, többet

nem mentem oda.

Annyira nagy volt a

minőség igényünk

közötti különbség,

hiszen nem értették,

a tudás az emberséges

ebben a hivatásban fontos.

Eljöttek és vitték a hírünket, a

 tudásomat, a nagyon igényesek is.

Az ilyen találkozások által kezdett

kialakulni bennem a Hazaszeretet,

nagy csoportokkal találkoztunk ott.

Akik különböző országokból és

kultúrákból utaztak a Hazánkba.

Nekem ők a tenyerüket nyújtották,

a tiszta szavaimért, az emberiesnek.

Ők a legpontosabb élettérképükkel

tiszteltek meg, ezt megjátszani nem

lehet, vagy van valakiben, vagy nincs,

a bizalomnak mélynek kell lennie.

Már akkor azon voltam hogy

összekössem a sok jelet, ha

már felfedeztem, úgy legyen.

Már tudnám oktatni, nevelni

azokat akik ilyen helyeken is

megfordulhatnak, ahol a mi

Hazánknak a hírét hintik el.

Adva azt a minőséget ami,

életszerű, működik, a sorsa

mindenkinek révbe is érjen.

Szolgáltassanak ők hitelesen.

Azt hallottam egyszer, hogy

a tudás hatalom, valahogy

ez most megint nem látható.

Hol van a sok jó minőséget adó,

gondolom lapos kúszásban mint

 én magam, nem hibáztam csupán,

a felelőtlenséggel találkoztam.

A hozzáértő ezt látná, hogy hol

van az a minőség, ami valóságos.

Milyen hírünket viszik a Világba.

Fontos, hogy ki hova született,

milyen generációs jeleket hozott.

Ki nem érett még arra a feladatra,

nem életkor függvénye, hozott-e

tartást, méltóságot, felelős tud-e

lenni, az általa betöltött feladatért.

Generációsan igazolják a feladatát,

a tenyereiben lévő összefüggések,

hogy ő már alkalmas, mert átlátja.

Ki nem csinált végig valami fontosat,

kinek a félbemaradt feladata van őrajta.

Kinek a feladatát ismétli, pedig nem kellene.

Kinek az el nem végzett sorsa, rángatja őket,

le az ő elért szintjük alá, a kezdet kezdetére.

23. a tapasztalva tanuló, 13. az oktató, nevelő

éveim száma a hivatásomat naponta gyakorolva.

Rám nem érvényes, hogy aki nem tudja, tanítja,

hiszen mindent meglátok, megérzek, kihallok

összefüggésében, így is oktatok, nevelek.

Olyan embereket, akikért kár lenne,

ha megrekednének és nem

vinnék végig a sorsukat.

Ezért írok ilyeneket

ide, hiszen eljutottam

oda, pedig ki sem tettem

a lábam, hogy amit leírok,

egy része annak ma is szól

valakikhez.

Kinek az,

kinek meg

más ami őt

megszólítja,

mert pont

most lenne

neki azzal

dolga.

Különös oktatás, nevelés Julamami védjegy.

+36 30 2470 589, szeretettel.