Megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

írhatnám a végtelent

célozva, reménytelen.

Mi az

emberies

határod neked,

hol van nekem, s

milyen a sarjainké.

Annak függvényében,

hogy önmagadért már

mennyit tettél, honnan

indultál, azt már tudod-e.

Vagy csak a megoldásokat

keresed, s majd valaki azt

is megteszi tehelyetted.

Ha ismernék az emberek

a sorsukat, s a generációs

feladataikat, hát mellé nem

mennének, hiszen mindenkinek

a saját érdeke, hogy a sorsát úgy

csinálja, hogy teljesen révbe érjen.

Nagyon erősek a behozott hatások,

nem tudunk kiteljesedni anélkül,

hogy valakik meg ne orrolnák.

S ne figyelmeztetnének. hol

vannak a határaim, tovább

ne menjek, sértem az ő

kiváltságos érdekeiket.

Felajánlom eladásra azt,

amit feltaláltam, sőt még

azt is, ami nevesített eddig

a Világban, julamami.com

Nevesítsék vele tovább azt,

 ami jót tenne a Hazámnak.

Tessék mondani, én nem

létezem, mert nem úgy

érzem, látom, hallom.

Teljes életet igyekszem

élni itt, még a másoknak

lehetetlennek tűnőben is

 nem veszem tudomásul,

azokat a napi gátakat se.

Megoldom aszerint, ahogy

képes vagyok, hiszen azt adta

nekem tehetségként az Isten.

Három éve a jó energiákban

vagyunk, ezt el ne felejtsétek,

anélkül nem lehet most már

rosszalkodnotok, hogy az

 egészében ne látsszon.

Vagyok, akiknek csak

tudok, ha idetalál s,

 érti amit mondok,

akkor itt vagyok.

Megteszem azt

ami már nem

az én dolgom

lenne, ha az

emberek

tudnák,

nekik

kellene

megoldani, a

 saját sorsukat.

Akkor jobban

igyekeznének

azon, hogy amit

nem tudnak, azt

megtanulhassák.

Különös oktatás,

nevelés is értük.

Kívül maradtam,

jól kitalálták azok,

akik hagyják, hogy

tegyem a dolgomat,

de semmiben nem

számíthatok arra,

ami másoknak

természetes.

Mintha innen

elköltöztem

volna, így

nem vagyok

részese itt a

jónak naponta.

Ezt meg ki

találta ki,

valaki

van-e

aki a

felelőse.

Kibogozni

meg minek,

igen nagyon

meglepődnétek.

Mennyire ment

el a kezelhető,

életszerűtől,

hagyták azt,

nem szóltak

rájuk időben.

Miért pont ő,

miért mások,

valaki majd

megteszi

helyettük.

Hát maradt

nyugodtan és

már benne van

és mindenben.

Észre sem vették,

már ő irányíttatja

mindannyiukat.

Volt rá ideje

elromlott és

már rontja,

akit érint,

naponta a

romlottja.

Emberiesek

nehéz dolfotok

akkor nektek,

ha kitartotok

a tudásotok

mellett a

nehézben.

Azok meg,

akik, amit

tudatlanul,

nem is értve,

csak rutinból,

leutánozva azt,

tehetik, össze is

 szutykolhatnak sokat.

Nem hiszik el azt sem,

hogy ők ilyen bátrak

volnának romlottan.

Megnézhetik

majd magukat,

megoldhatatlan

 terheket kapnak.

Hiszen azt sem

tudják mit miért

csinálnak, de teszik.

Nem érdekli őket,

hány ember éli át,

annak a veszteségét.

A hibás döntéseknek

következtében hányan

vegetálnak, üresednek ki.

Ha ismerhetnék az emberek

a saját sorsukat, generációsan

a hozadékaikat, feladataikat,

hozzá is látnának mindannak,

s tele motivációkkal élnének.

Nem lennének ráutalva sem

azokra, a hozzá nem értőkre,

megélhetnék a saját sikereiket.

Miért figyelnének a minőségre,

azt sem ismerik fel milyen lenne.

Érezni lehetne a lelkes, szíves,

gondolkodó egészségeseket,

mint saját rezgéseket, s nem

a másik végletüket raknák

bele tiszteletlenül oda,

ahol éppen időznek.

Sokan értjük ezt,

így is élünk hála

Isten, reméljük,

mihamarabb

eljön az ideje

annak, hogy

azoknak is

lesz végre igénye

már mindezekre,

akik tájékozatlanul

eldöntenek sorsokat.

Úgy, hogy még csak

lelkiismeret furdalásuk

sincsen, hiszen nem tudnak

róla, hogy mit miért csinálnak.

Persze az nem mentesítheti őket,

dolgozna a saját lelkiismeretük értük,

ha nem mennek el ők addig, hogy majd

kénytelenek és másokkal kezeltetik.

Szerencsésnek mondhatom már

magamat, hogy úgy is élhetek,

mint, amiről írok és beszélek.

Hahó, kontroll nélküliek, tán

meg kellene tanulni azt, amit

olyan bátran régóta műveltek.

Gyertek és ha lehetséges még,

Különös oktatás, nevelés nektek és

 felismerve a sorsotokat megélitek .

Most megszenvedik az emberiesek

azt is, amit hoztak tehetségüknek.

Viszont olyan életminőséget élnek,

mintha ők is gazdagok lennének,

hiszen lelkesen, szívesen eszesek,

mert két oldalunk van, ki ebben,

más meg amabban kapja,  a jó sorsát.

Pénzük ugyan nekik nincsen sok, de az

amit a sorsuk, az Isten adott, az van ott.

Gondjaik akkor lesznek, ha össze-

vissza belenyúlkálnak a mások

sorsába, úgy, hogy ahhoz ők

nem is értenek, átvehetik,

az adok-kapokban azokat.

Addig még csak-csak, ha az

megmarad nekik feladatnak,

de ha nem csinálják meg azt sem,

bizony rávetülnek, a következőkre,

anélkül, hogy ők valamit is vétettek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

szülőknek, családoknak, hogy megelőzhessék,

azt, amivel dolguk sem lenne, ha felismernék.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Hiába már elfedni

nem lehet,

kilátszik,

az ami.

A pénz

valóban

ennyire

fontos lett.

Hát nem elég

hozzá egy egész

élet, hogy teremts

és ne loholj utána,

azzal kiemelve

magadat, ami

soha nem is

lett volna

meg neked.

A körforgás

visszavisz oda

téged, téged…,

ahonnan úgy

indultál, hogy

oda kiemeltek,

ha nem abban

van tehetséged.

Nem volt, nincs

benne ezekből,

egy sem a te „sors”

paklidban, nem, nem.

Másban teljesedés igen.

Ha a saját életritmusodat

ismered, akkor élj abban,

a lépcsőfokokat,  úgy is

eléred, mert van az Isten.

Tudnod lehetne a generációs,

saját és hozott feladataidat is,

ha szeretnél teljes életet élni.

Lásd, Különös oktatás, nevelés.

Valami ami a valóságot odateszi

 a túlzó hamisak helyett, a nagy

sietségben, hogy valaki legyen

belőled. Nagyot hasaltál csak

még nem sejted, kilátszik ám,

az alacsony lelki, szíves szinted.

Ugyanúgy, csak most már más

formában, ezzel nem tudtok

mit kezdeni, ehhez születik

az ember, aki értve teszi.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

fontolja meg most valaki,

ha nyom a latba a szava.

Eladó a Julamami védjegy,

az oktatás és nevelés formája.

Ha ez a megoldás, hát legyen ez,

nem a birtoklása miatt kaptam,

a lehetőségét ezeknek, a tudás

amit tapasztalva tanulhattam.

Meg és feltaláltam, készen van,

már évek óta, bizonyítottan jár

a tudással formáló alakjában.

Nézzetek magatokba, láttok-e

mást gyógyírnak, vagy ha még

tovább hagyjátok, a fejetekre

nő és már hozzá hiába nyúltok.

Elburjánzott akkor, amikor meg

lettem regulázva, ne menjek ki

az utcára se, s megmutatták

magukat körülöttem voltak.

Köszönet helyett kaptam,

meglátszott rajta, ahogy a

 dolgok működtek akkor.

Abban az időben már több

ezer emberrel találkoztam,

a rálátás, az  emberismeret,

segített át akkor is azokon,

a méltatlan bánásmódokon.

Sok éve már csak itt lakom,

kiszaladtam az online Világba,

amit megtanulhattam ott azt is,

egy hazámfiának köszönhetem.

Meg tudtam élni belőle, hiszen

senki nem törődött azzal, mi

következik abból, felelőtlenül.

Ami meg azóta lett, az legyen

a lelkiismereteteknek tanulságos,

ne vállald fel azt, amihez nem értesz.

Visszafordítani nem lehet, akkor hát

óvjátok azokat, akiket még meglehet.

Segítségért mentem tíz éve oda ahol azt

gondoltam az jó helyen lesz, teszik ott

a dolgukat, hiszen mindenhol vannak

gyermekek, vagy majd egyszer lesznek.

Kezd el még egyszer, még egyszer, még…,

a jó energiákban vagyunk már, három éve,

tán most a megelőzés felé kellene menni.

A jó és szépet kellene elültetni, meg vetni,

hogy újra rendben tudjad azt ami neked is

 a legfontosabb, a Haza, a Család, tisztelet

egymás iránt. Ne hagyjad szó nélkül hát,

ha durvaságot látsz, mond a levegőbe,

hogy „tán nem kéne”, hátha ott lesz a féke.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, ami

tartást méltóságot ad megelőzésben,

mert mindenkinek van családja, na

meg generációs jele és feladata.

Ismerd meg a saját kultúránkat,

a másokét is, hogy ráláthassál,

mi miért úgy van, fordítottan.

Ami motiválja, ha egészséges

életformán belül maradva

nőnek fel, nem sérülnek.

Hiszen ők még mind, oly

tisztán látnak, s ha már

át is láthatják azt, ami

megóvná őket. Akkor

csak jelezniük kell az

 ott lévő és megfelelő,

emberismerettel is

rendelkező felnőttnek.

Gondolkodj ember, felnőtt,

szülő, nagyszülő, nevelő, tanító,

oktató, megóvó, megvédő, mind.

Ne ártsál tovább azzal a tagadással,

 mert elfedni már nem tudják, kilátszik,

de amint látszik kezelni  még úgy sem.

 A régi módszerek nem működnek,

vannak hát a naprakész,

életszerű helyzetek.

Amiben a gyermekek

képesek megtanulni,

úgy élni, hogy ők sem

sérülnek, elmondják,

kommunikálnak, mert

látják az a természetes.

Az idén, ha nem tanultál

meg kommunikálni, csak

nyomod a régi szöveget.

Lesznek akik egyáltalán

oda sem figyelnek rád,

mert ők fejlődtek.

Nem szabadna

azt hinnie senkinek,

elbutultak az emberek.

Nem, nem, csak kifejezni

nehéz azt amit látnak, így

megvárják, hogy mondja

ki helyettük azt valaki.

Aki ért ahhoz, tanulta

is, ha szükséges volt.

Tisztelet, szeretet,

megbecsülés is legyen

ott most bőven, hogy azt

is vihessenek kimenőben.

Van rá egy egész élet neked,

 a sorsodban megteremtsed,

a szépet a jót, a minősítésed.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Lődörgünk sokan a Világban,

pedig otthon jobb lenne, ha

bízhatnánk abban, hogy

nekünk is jót akarnak.

Aztán, egyszer 158.000

látogatottsággal törölnek.

Magunkhoz képest is igen

méltatlan helyzetekben

vagyunk, mások által.

Van akiknek mindent

lehet, másoknak meg

semmit nem engednek.

Mintha idegenben és

nem jó akaratúaknak

kellene megfeleljünk,

ez a Hazánk nekünk.

Életszerűtlenek a minták, ami

szerint beszélnek.

Megfordulnak és már mást

mondanak, ez nem az ami jó

 minta lehetne a zsengéknek.

Ha abban hiszel, ki rakja ránk

a megunt, végig nem vitt dolgait, a

hite szerinti utat.

Van-e még valahol, valaki aki

teheti, hogy az emberek újra,

megbecsültek legyenek.

Esszük nem esszük, nincsen

más, nem kérdezik jó-e

az nekünk. Szavakkal,
van-e ahhoz

véleményünk, a pénz

dönt el mindent, nekik

van, a többi nem számít.

Arról meg tesznek, hogy

nekünk abból, ne legyen.

Nem érdekli őket az sem,

fontos-e az, amit teszünk,

hiszen mi segítők vagyunk.

Emberiesként tevékenyen,

azt tesszük amihez ők nem

értenek, nem érdekli őket.

Mi van azon túl amire ők

rálátnak, hiszen csak a

szépet és jót kapják.

A többit mi visszük,

mert szeretnénk itt

mi is a megérdemelt

szerint jól élni, nincs

köztük egy se, aki

átlátja, vagy ezt érti.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyian bele kell

tegyük a jót és szépet.

Fontos amit teszünk,

azért nem tudnak róla,

mennyire, mert jól tesszük.

Várunk, kivárjuk, hátha még

megéljük, addig is megtesszük

azt, amit a sorsunk iderendelt.

Értelmes életet élünk, hiszünk,

abban, a Hazánk értünk is van.

Édes Hazánk Csodaszép, ne

hagyjál el, hiszen a széppel, a

jóval amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

A bőre alatt is bűzlik a sok lóvé,

nem teremtve, csak megszerezve,

 nem akarsz tudomást venni rólunk,

hát add meg azt a jót ami nekünk jár.

Ne tapossál le, beszéljünk róla végre,

tudod-e, mi vagyunk maga a Hazánk.

Engedd  el hát, maradjon a miénk,

megbecsülnénk ez a mi Hazánk.

Magunk intézzük azt, ami más

dolga lenne, ha ahhoz értene

és nem mindig az ahhoz közel

lévő kapná meg a feladatot ott.

Mondjátok mit csináltok, van-e

bennetek kontroll mindehhez.

Azt mondják gazdag a Hazánk,

valahogy, odáig mi nem látunk,

maguk köré építtetik azt, amit

bírnak, csak az ő szemeik látják.

Nincs más ott, csak a színe, java,

honnan jött és hova tart, adott-e

a Hazánknak, vagy mi viseljük azt

is, amit az emberekben okoztak.

Mérleget csináltak-e maguknak,

mihez képest hol tartanak, mi az

ami szükséges, még ahhoz, hogy

észrevegyék nem egyedül vannak.

Vajon ismerik-e a generációs jelet,

amin ha túlmennek, leépülhetnek,

megterhelve azzal a következőket.

Se tartás, se méltóság, csak amit

a pénzzel elérhetnek, hol van az

 emberies, vagy nem volt sosem.

Természetesen bocsánatot kérek,

nem áll jól a szerény ősz fejemnek,

  hogy viszem az okozott terheiket.

Hiszen fejlődni nem szeretnének,

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” ez csak 20 óra, ne

  legyen ennyire elidegenedve tőle.

Új nyelv az emberieseknek megy.

Nem látja át, nem hallja ki sem,

nem tud, nem kommunikál,

csak várva várja.

Azt, hogy mire,

még nem tudja,

majd az is kiderül,

ha az akinek most

éppen az nem tetszik,

majd, hogy is gondolja.

Mert most éppen neki

osztották ki azt a szerepet,

a mindenhez értő emberek.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így

érkezünk le.

Ki milyen

irányt

vesz

és

megy

el attól,

ami az ő

sorsa lenne.

Az a felelőssége

önmagáért, hiszen,

ha nem érzi jól magát

a bőrében. Mégis úgy

mutatja, mintha neki az

a harmónia már meglenne,

igen sok többlet energia fogy

azzal el, már alapban el belőle.

Nincs köztük egy sem, aki azt

átlátja, megérzi, kihallja, de

úgy csinálják, mintha az már

a saját tapasztalt tudásuk,

lelkük fejlettsége lenne.

Hosszú az út odáig, ha

azt követni szeretné,

egy az egybe a magáévá

tenni, ami máshonnan jön,

nem itt tapasztalták meg.

Azon sokat kell dolgoznia,

hogy ahhoz hasonló legyen,

mint ott az eredetinél van.

Ha a sajátodat nem becsülöd,

 várhatod a megbecsülésedet.

Belehelyezkedni abban ami,

soha nem volt és nem is lehet

a másé, mint aki azt tapasztalta,

ahhoz, annak a beleegyezése is,

szükséges lenne, aki éppen most

az ő „leutánzását” el kell viselje.

Ha nem született vele, tanulni

még lehet attól, aki most azt

elérte, amiért máshova

mennek, oly messzire.

Tán előbb a sajátjaidat

kellene megismerjed,

mert így hogyan lesz

itt emberismereted.

Ha a kitalációkba ő

nem fér bele, úgy

 csinálnak mintha,

ő nem is létezne.

Van az Isten, ha

még nem hiszed,

majd idejében az

neked is meglesz.

Megtapasztaltam,

összefüggésében

megrajzoltam,

nevelek által,

oktatom azt.

A hangomat

hallva, érezni

fogjátok, általam,

mit is tanulhattok.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel.

Becsülje meg a pillanatot,

 amikor a boldogulás

már önnél lakik,

„boldogság”

lehet a vége,

kihathat az

egész életére.

Ne tegyen

senki ellen

semmi rosszat,

mert visszahathat.

Igyekezzen hát jó

emberré válni,

hogy ne kelljen

majd egész

életében

lopakodva

járni.

Igazítsa

meg a belső

tartását és a

 „Hazaszeretetét”

mint a gerincét,

hogy felismerje,

a generációsan

is fontos tettét.

Az életünk

minőségének

a kulcsa ott

van bennünk,

ideje lenne hát, aki

megértette, önmagáért

és az érintettekért tennie.

Ne uralja el a félelemkeltés se

azokat, akik még lelkierőt most

mutatni nem tudnak. Keresik az

útjukat, túl sok már a szabadon

tudás hiányosan kontroll nélküli.

Amikor ő azt már tudhatja, hogy

minősíti önmagát a belső tartását,

 azáltal a már meglévő méltóságát is,

 tapasztalva naponta illene kontrollálnia.

Felfejlődik oda ahol a tehetségét a maga

igényeihez is tanulva, kiegészíti a tudását.

Nem odarakják, aztán ott folyamatosan, a

 szekerét tolva azt láttatják, mintha ő abban

úgy sikeresnek láttatva boldogulna, pedig ő

csak fel van oda, ahhoz amihez épp szükséges

tuningolva, nem a saját tudása, se energiája.

Vannak akik nem a könnyűben,de vegetálnak,

nem ismerik még a lehetőségeiket se, hiszen

velük nem számolnak a jóban, szépben sem.

Mintha nem is léteznének letudták őket és

ott maradtak, magyarázatokat sem kaptak.

Várnak oly régóta, azt se tudják, hogy mire,

egyedül csak a belső tartásukkal araszolnak.

Emberiesek maradnak, tehetségesek, vannak.

Önmagukat, a lelki fejlődésüknek szintjét,

betartják, annak határait ismerik, hogy

ne terheljék fölöslegesen azokat,

akikre az naponta,

anélkül, hogy kérték

volna, ugyanúgy kihat.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon Pakson a

Hergál Házban,

szeretettel.

Mit is mondhatnék, hiszen én is csak tapasztalva oktató,

tanácsadó volnék, Magyarországon nagyon fontos, hogy

maradjon meg az egészsége a kispénzűeknek, ha végig

is várják és végre sorra kerülnek, pedig ők is időpontra

mentek oda. Nincs garantálva, hogy aközben bele nem

betegednek, hogy mi is történt a szép Hazánkkal itten,

miért nem fontosak azok akik a szépet, jót teremtették.

Lehetne esetleg megmutatni azoknak előtte, hogy miért

így lett ez és működik-e az emberies része, ők tudják-e.

Az a lényege, hogy nekik jó legyen, az vezet-e aki képes,

vagy éppen ki lett ott most arra a soros, ki ül a jó szélén,

vagy váltanak hetente, havonta, emberismeretnek híján.

Mondják, mióta nem fontosak már az emberek ennyire se,

ide teremtettünk, mert ez a Hazánk, várjuk, hogy mikor,

lesz jó nekünk is, ha gazdag Magyarország azt mondják.

Tudják-e, hogy amit ennyire nem vesznek komolyan az,

visszaköszön akkor, amikor már nem lehet az másképp,

mint ahogy azt felelőtlenül elengedték és rájuk bízták.

Hahó, intelligensek, a megelőzéssel nem sérültök meg.

Különös oktatás, nevelés esetleg, van már egy emberies

tesztem, nem olyan régen fedeztem fel a tenyerekben.

Nem, hogy ácsorgunk, igen intenzíven lefele haladunk,

ki vállalja majd a következő generációk felé a mostot.

Attól még fejlődik, körülöttünk emberiesen is a Világ,

hova merre hát, ma ki mossa kezeit itt, tán kisorsolják.

Bocsánatot is kérek, de rögvest, jól áll az ősz fejemhez.

„Ment a szegény asszony, a hátára kötve a nagykendője,

tele volt gallyal amit a kalácssütéshez szedett össze.

Elkékült a hidegtől a két keze, ahogy a terhet,

a két vállán a kezeivel tartani segítette.

Régóta nem nézett már a kamrájába,

ahol egy ideje az egér is csak

átszaladt, mert a saját

surranása hangját

hallotta csak.

Sértődötten

összeszedte

a pereputtyot

és el is hagyta

végleg, azt az

egerekhez

hálátlan,

házat.

Vette az

asszony a

bátorságot

és benézett.

S amit látott,

attól elámult,

tele volt az a

kamra megint.

Valakinek attól

lett ünnep a

lelkében”.

Amikor

rájöttem,

megéreztem,

hol van a helyem,

még a megelőzésben,

bárminek ami megérintett,

örült a lelkem, szívem, agyam.

A különbséget a kettő között én

akkor jól láttam és megjegyeztem.

Rögzítettem alaposan azt az érzést,

azóta, ennek már 23. éve, gyakorlom.

Ezzel tudok úgy tanácsot adni, abban

amivel kapcsolatban kérdeznek, hogy

ránézek a jelére, a tenyerekben arra

a képletre. Így az érzés és annak a

jele máris kétféle, a harmadik az,

megjön válaszként még időben.

Van az Isten, megtudod azt

 te is, a saját idődben.

Hahó, tisztelettel,

szeretetben élni jó,

jó embereknek való.

Különös oktatás, nevelés.

webtenyer.julamami YouTube

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Viszed a látványt, az érzést,

a lelkedben magaddal.

Vedd meg, őrizzed,

olvasd, hallgasd,

nézegesd.

A szerzés

másról szól,

legyél te is

hűséges

magadhoz.

Ettől ő majd

jobban él,

holnap már

újat alkot,

remél.

Beleír,

belefest

majd téged,

  és felébreszted őt,

benne reményt keltesz.

A lelkedben elindul egy

ismeretlen érzés, te is

tudsz adni, törlesztesz,

tisztalelkű, jó ember

lehetsz, mert mi

mindannyian,

egyedül, tisztán

születtünk meg.

A most pillanata,

az nem a tegnap,

nem a holnap,

az a pillanat,

amikor a

sorsod

érted

szól.

Éld

meg

azt,

amit

neked

szánt,

s azt is

amit a

többiért

kellene

tenned.

Hiszen

nemcsak

rólad szól,

ugyanúgy

másokról.

webtenyer.julamami videó

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

tréning, 20 órában.

Magyarországról,

szeretettel.

Haladunk, fejlődünk, sok minden

hathat miránk,  ki vagyunk téve,

olyan embereknek is, akik még,

azt sem tudják, ők mit vállaltak fel.

Az őszinte építő kritikát nem tűrik el,

ahhoz még emberileg nem fejlődtek fel.

Így aztán élnek abba beágyazva, amit nem

ők értek el, megkapták anélkül, hogy

tettek volna azért, a jó minőségi életért.

S vannak azok, akik soha nem érhetik el,

mert lefékezik őket, a hozzá nem értők, a

haladni, fejlődni, teremteni nem szeretők.

Azzal is, hogy nem látják át sem azt ami jó

lehetne mindenkinek, a szintjére kerülve.

Az alkalmazkodás képessége nem jön ám

mindenkivel a születésénél, tanulni lehetne,

de macerás szembesülni, azzal ami nincs meg.

Ha nem vagyok őszinte, akkor miért jönnének

el ide, pont azért jönnek és tisztelnek meg,

az érkezésükkel, mert a nehéz utat járom,

én magam is tanulok tőlük sokat közben.

Akik nem érzékelik a különbségeket sem,

hát igyekeznek mindent lefele vinni, azt

az ő szintjükre, otthon vannak jól abban.

Ők nem fejlődnek ott azáltal, de mi sem,

megrekedünk, hisz döntenek felettünk.

Nem maradhatunk ugyanazokon a régi

szinteken, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyunk, előre vinne, új szintre tenne.

Alkalmazkodnunk nekünk kellene,

hogy ne maradjunk, se magunkhoz

képest, se generációsan, mi sem le.

Amikor kimondom az embereknek,

hogy minőségi ember lett belőled,

van aki körülnéz, hogy jó lenne, ha

nem hallaná senki más, tart attól.

Ugyan ki fog belekötni mindazért,

amit ő maga által már elérhetett.

S ha tebenned tisztelet nincsen,

kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez

szokni,

mint

megalázó

kezet fogni.

Ha ott érdeked

már nincsen neked,

megváltozik a hangod,

kikopik belőle a tisztelet.

Kijön belőled az igazi éned,

nem tudsz mást gyakorolni,

mint hárítani a felelősséget.

Pedig rá kellett beszélned,

elhitte neked, hisz annyira

mondtad, hogy jó lesz az.

Segíteni szeretnél tán,

de csak önmagadért

tetted meg, nem

törődtél te

azzal, hogy

milyen az ő

helyzetük.

Azt is szerinted

oldottad meg,

nem vetted

tudomásul se.

Jelezte azt ő,

ami a gondod

gyökere lett.

Nem az ő élete

volt fontos ott,

csak a sajátod.

A kezdet óta,

a legnagyobb

hibáid amikbe

beleeshetsz ez.

Megelőzéshez,

a megelőzésben…

Ha túl jól szalad a

paci veled, fut ám a

szekér, hangoskodók

lesznek a kijelentések.

Pöckösödik a járásod,

hasít a vitorlásod.

A megelőzésre, a

 szintkülönbséget,

nem tartod fontosnak,

így tiszteletben sem,

nem is gondolsz vele.

S, amikor már csak

azt látod, haladsz,

 neked mindent lehet,

na akkor állj egy szóra

meg és gondolkodjál el,

kifordultál önmagadból.

Megelőzés, megelőzés…

A saját tükrödet tartod,

láttatod, te nem látod,

de a szeretteid látják.

Megéri-e neked azért,

hogy így nagynak lásson,

aki nincs miért tiszteljen,

tudja ki vagy te, hidd el.

Honnan indultál, hova

jutottál, hány hibába

estél, onnan, hogyan

jöttél ki, hagytad el.

A befejezetleneid,

végtelenül lefegnek,

 sorstalanokká lettek.

Hány ember ment

tönkre azzal, hogy

elhitte azt neked.

Mennyi

volt az,

amit éppen

csak megúsztál,

de le mégse, nem

fékeztél, rohantál.

Mert elhitted, hogy

mindent megoldasz,

ha gondod akad majd.

Hiteltelenné váltál, bár

visszafelé is bizonyítani

akartál, elhalmoztad,

azzal, amit másoktól

vettél el, sikertelen

lett azzal, sok ember.

A dicséretét mégsem

kaptad tőle soha meg.

Jött a meggondolatlan

amibe jól belefutottál,

mert akkor már mindent

akartál, addig sikerült is.

Hány ember láthatja a

kárát annak, elhitte,

amit olyan nagyon

jól begyakoroltál.

Vessen magára

aztán, ha nem

látta, csapda.

Nem lenne

jó ott lenni,

amikor majd

megszólal a te

lelkiismereted

bárkik felé és

elszámol veled.

Szembesülsz ott,

magadat építed le.

Hát, ilyen módon

is a saját csapdáidba

futottál alaposan bele.

Mire jó az, ha hamarabb

érsz be a célba hamisan,

mint kivárni és megoldani,

tapasztalva tanulni belőle.

Az emberiesek nem hamisak,

segítenek egymásnak annyit,

ami aztán nekik sem árthat.

Az lenne a lényege, hogy

felkészülten haladhassál a

jövőd felé, megbecsülten.

Különös oktatás, nevelés.

Egy életen belül csak az

adódik úgy is, ami fontos

ahhoz, hogy megcsináld

jól a saját és a generációs

feladatod, megéld a sorsod.

Nem bír el úgysem többet a

te emberies léted sem, mint

amennyire be van kódolva az

arra alkalmas hozottad, sejted.

Ha túl szaladsz, keserves lesz az,

amikor elvárnád, de a sarjaid sem

elérni, sem túlmenni nem tudnak.

Sanyarognak az akarataid között.

A lehetőségeid helyett a másokét

is megélted, begyűjtve és mindent

vittél amit láttál, a tiednek tudtad, a

 többit azzal a semmibe taszítottad.

Amikor szembesülnöd kell azzal is,

hogy a hibáidat te követted ott el,

még őszintén bocsánatot kérhetsz.

Mivel rájössz arra, csak önző voltál,

nem tartottad be, sem a saját, se

az ott lévő generációs határaidat.

Örülj annak, ha visszafordítható,

 nem romlottál el, köszönd meg az

érzést, ha abból megmenekülsz.

Becsüld meg a pillanatot amikor

boldognak érzed magadat, mert

az egész életedre ki is hathat.

Van az Isten, majd rájössz,

amikor átsegít a nehézen.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból szeretettel.

Ha egyszer megmutatta az Isten azt,

meddig mehetsz el egy helyen, azt is

jelenti, ne menj túl azon, még akkor

se, ha erősítve látszik, az a te helyed.

Ne csábítson a látszatos, megmutatod,

gyakran az ismétlés bölcsességet hoz.

A fokozatosság nélkül el is veszhetsz,

hiányozni fognak ott a lépcsőfokokon

a  gyakorló lépéseid a biztonságoshoz.

A kulcsod, ne menjél túl önmagadon, a

 túlzók általi, gyakran kiüresedést okoz.

Akkor majd azt hallod, nem vagy oda jó,

miért vállaltad azt fel a felelősség a tied.

Na, hogy bírsz majd el a lelkiismereteddel,

mit miért tettél, ha másokat számba sem

vettél, így értük még semmit nem tettél.

Pedig milyen szépen és színeseket ígértél.

Elérhető ám, a legmagasabb, amit neked

szánt feladatként az Isten, benned van

 hozzá minden tudás, hát azt használd.

Ha több kezdeti önmagadat akarod

látni magad körül, téged Istenítésül,

idejében meglátod köztük az utódod,

 azt csinálja veled is, amit tőled látott.

Annyira ne örüljön az aki ezt itt nem

szereti olvasni, azt kérem ne is tegye.

Nem neki írom, de lehet, hogy érte is,

nem vagyok beteg, csak a vállaimban

érzem, a megérdemeltnél nehezebb

életem súlyát, a góca az ennek, hogy a

 maradandó fogam jön a 66. évemben.

Az idő is az Istennél van, ember azt ne

herdálja, adja – vegye, osztogassa azt is,

mintha a sajátja lenne, be ne kebelezze.

Tartsd be a saját és generációs határodat,

ne vegyed magadhoz a másoknak szántat,

az a továbbiaknak generációs gondot okoz.

Nem lesz mit megköszönniük nekik feléd,

elvetted tőlük a fokozatosság lehetőségét.

A motiváció is fontos mindenkinél, ha

ő nem is hozta, tanulni még megtudja.

Ha nem teszik meg köszönetképpen

feléd, megérdemelten, gesztusba

formálva, azért hagyjad, hogy a

lelked, szíved, agyad,

belülről megsimogassa

a vállaidat, mert neked is,

az egy egészséges légkörben,

bizony már régen megjárt volna.

Éld át az érzést, ha a tehetségedet,

szorgalmas munkádat, okosságodat,

tudományodat, találmányodat,

hétköznapi

szinten

teszed.

Hiszen

azáltal is

fontos lehetnél

a saját Hazádnak.

Ne szégyellj úgy élni,

hogy a fölöslegesből,

ha már megtanultad

a hogyant, mára már

tudsz érzéssel adni.

A lelked azáltal is

tud gyarapodni.

Jó szerencsét

jó emberek,

áldjon meg

az Isten ,

minden

földi jóból,

annyival ami

a generációs

törlesztéshez

szükséges lesz.

S abból, ami a

legjobb nektek

bőségesen lásson

el most benneteket.

Legyen miből adnotok,

ha a bőségre beértetek, s

 adni vagytok már képesek, de

kiszolgáltatni magatokat nem.

Olyan mintha önmagadat le

 vagy felépítenéd általa,

ha látod, rajtad múlik,

hisz már csak a pénz

hiányzik ahhoz, hogy a

  Hazája hasznosához adhassa.

Akik még nem látják át, túl korán

kerülhettek oda, nem az életkoruk,

a tehetségük, intelligenciájuk adja.

Mindenkinek megvan a magához

illő, a Hazájához is hű feladata,

nem a rang se a méltóság adja.

Mivel ők nem ugyanabban jók,

de ugyanakkor tanulhatják,

az egyikük az elfogadást,

a másik az adni tudást.

A gondolkodóként

is szívesek, lelkesek,

két lábbal állnak majd

a gyakorlati életükben.

Különös oktatás, nevelés.

Elbírnak a feladatukkal,

mert fejlettek lettek

lélekben, szívben és

gondolkodva élnek.

Amikor az emberek

rájönnek, mert már

átlátják az egészet,

megköszönik azt az

Istennek, hogy még

időben mutatta meg.

A tudást választottam,

a sok pénz helyett, meg is

gazdagodhattam volna, de az én

lelkem, szívem, gondolkodó agyam

nem engedte azt meg nekem, van

a hétköznapi, de megküzdök vele.

Tudom eljön az idő és az is rendben.

Adni születtem, a segítség is megjön,

az elfogadást tanulom, nem könnyen.

Mit is kezdenék egy túl könnyű élettel.

Tartásos ember lettem, a méltóságom az

 emberies létem, megélem a tehetségem.

Ha nem gátolnának 10. éve már nem itt

tartanék, de higgyétek el, láthatatlanul

is megvan,  bennem a tiszta hozadék.

Rájöttem milyen jó is ez, meglátni

az egyszerű élet nagyszerűségét.

Nem hagytam hátra generációs

terheket se, megoldottam amit

csak adott a sorsom és lehetett.

Így nem unalmas az életem se,

hát mindent a saját idejében, a

 generációs határom közt élek.

Magam fedeztem fel, megélem.

A mások számára lényegtelenek,

számomra fontos dolgaimat nézem,

tulajdonképpen így, megvan mindenem.

Amikor már jó helyre adtam el, a tudásomat,

az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasót”,

a Hazámba bekerülhetett, nyugodtan öregszem meg.

Az oktatásom által, megtanulják és tanítják ők tovább,

örülnek majd a felnőttek által a gyermekek és a fiatalok,

beszédtémája lesz, s egymást segítve ők is megoldhatják.

Ez az én feltalált tudásom, amivel a Hazámban tanácsokat

adva összegződött bennem, van rálátásom a Világra mert

mindenhonnan jöttek és megtiszteltek, oktatni én tudom.

Még másnak nem tanítottam meg, nyugdíjkiegészítő lett.

Hat éve várom, valaki döntsön, vegye meg a Haza, de ha

mégsem, az idén megjön az arra jelölt, az új tulajdonosa,

ne keress a turisztikai térképen, a Tv-ben, az oktatásban.

Nem találsz egyiken sem, van az Isten, magamon segítek.

Kellemes ünnepeket és időtöltést kívánok mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.

Magyarosan Agyalós Julamami videó tisztelettel.

A vonatig volt ideje gondolkodni,

mennyit kérte az apját,

beszéljék át.

Nem szeretné

igazgatni azt, amit

az apja neki szánt.

A saját életét élné,

csinálná a dolgát, ha

visszanéz, lássa ő is,

mit miért éppen úgy csinált.

Nem tudtak már beszélgetni

régóta, az apja csak a magáét

fújta, az ő álláspontját meg sem

hallgatta, pedig elmondta volna.

Méltatlannak tartotta ezt hozzájuk,

mert az ő szemében nagy emberré

vált az apja, önmagát a vagyont a

semmiből felhozva, félistennek

látta, tartotta, meg is mondta.

Csak ott valami eltört akkor

az apjában, amikor egyszer

a nagyapja rászólt, nana.

Ezt egyszer már valaki

a családban próbálta,

rajtavesztett és

mindent

el is vesztett.

Attól fogva az apja,

 a nagyapját hanyagolta.

Nem akarta hallani az igazát.

Magához tér végre, mi is történt,

lehet már a vonaton ül a gyermeke.

Felkapja a pénzt amit azon a napon

begyűjtött, meg ami még a héten

bejött, bedobja egy szatyorba,

beül egy taxiba.

A pályaudvarra

mondja a sofőrnek,

várja meg a visszaútra,

sok pénzt nyom a kezébe.

Még látja a peronról, ahogy

a vonat elhagyja az állomást.

Egy résnyi idő és már elment,

belemarkol a szatyorban lévő

nem kevés pénzbe, kínálja a

járókelőknek, csak nézik,

mint akit bolondnak vélnek.

Kikerülik jó nagy ívben, nem

akarnak részesei lenne ennek.

Vegyétek, vigyétek mondogatja,

látjátok nem kevés pénz ez, van

belőle bőven. Fogadjátok el,

kérlek benneteket, hogy jó

helyekre menjen a pénzem.

Hiszen ezért volt minden,

amit tettem életemben.

Nem kell nekem mert,

becsapott engem,

észre sem vettem,

pont ez tett tönkre.

Elment a vonattal az

egyetlen fiam, inkább

a munkát, a szerelmét

választotta, az én nagy

ragaszkodásom, pénzem,

vagyonom helyett.

Vigyétek innen,

nekem nem kell, a

 nagyon fontosomból az

az én ellenségemmé lett…

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból

szeretettel.

Bocsáss meg apám, nem akartalak megbántani téged!

Mi csak éltünk egymás mellett úgy, mintha minden

rendben lenne, te siettél mindig, hogy nekem több

legyen, nem kérdezted meg, mit gondolok arról én.

Kilakoltatták ma a házukból a legjobb barátomat

és a családját, így dönteni kellett, munka nincs,

ha maradunk, rövidesen leépül a tartásunk.

Tudod, gyermekként, az apja meg te a

  a legjobb barátok voltatok a faluban.

A lánya az én szerelemem lett,

akit eltitkoltam előled,

nem akartam veled is

 megküzdeni érte.

Nehéz volt nekem

őt megismernem,

mert én a te

fiad voltam,

az ő családjának és

az ő szemében, de nem

adtam fel, bizonyítottam.

Megtetszett nekem az

 ő családjuk összetartása,

az egymásra figyelésük,

a bennük meglévő szeretet.

Máshonnan hozattál nagyon

olcsó munkaerőt, nem adtál

nekik már egy éve munkát.

Megsértődtél akkor

rá, mert nem

dolgozott

neked sem,

barátságból

se fillérekért.

Mivel elvártad

másoktól is, hogy

haragudjanak veled,

így már nem kapott

munkát itt senkitől sem.

Nem divat már a szakértelem,

nem becsülik meg a jó szakikat,

mondogatja ő gyakran, pedig a

szaktudás csínja-bínja ott van.

Apa az én „mérnökszemem”

látta, hogy milyen lelkiismeretesen

dolgoztak, kifogástalan minőségben.

Két nyáron is, amikor azt mondtam

gyakorlaton vagyok, náluk hordtam

én a maltert, amikor meg szükséges

volt, használtam a mérnők eszemet is.

A nagyapámnál tegnap is jártam, ott van,

küldte neked, egy boríték volt a kezében.

Éppen azután, hogy odaértem ment

el a lélek belőle, a fiamnak add oda,

mondta mosolyogva, szerettem őt.

Amikor az én levelemet elolvasod,

a napirended szerint én már vonaton

ülök. Jó hasznát veszem majd idegenben,

a kitűnő egyetemnek, a nyelvismeretemnek,

hiszen sokat utaztál velem, hogy más nyelveken is

 beszéljek, a taníttatásommal is adtál lehetőséget.

Köszönöm a sok jót és szépet, amit kaptam tőled.

A nagyapó hamvairól majd értesítenek téged apa,

nem várhattam vele, el kellett döntenem helyetted.

Nem bontottad ki azt a sok lezáratlan borítékot se.

A bankkártya amit a nyárra nekem szántál ott van,

köszönöm neked, de nem fogadhatom már el apa.

Megéltem általad nagyon sok jót úgy, hogy semmit

nem tettem érte, az a te életed, a sorsom nem az.

Megtaláltam a motivációmat apa, teremtenem kell

a nincsből, fontos tudnom, hogy mennyit érhetek el.

A nagyapám is idegenben kezdte, hazajött időben,

ott van a műhely, kezdeni kellene valamit vele apa,

talán valakinek éppen jól jönne, mert neki nincsen.

Majd értesítelek hol kaptunk munkát csapatostól.

Lenéz az asztalára, a borítékok halmaza olvasatlan,

mindig csak halogatta, majd holnap, mindig sürgős

dolga akadt, a borítékok megvárnak gondolta…

 Nem veszítheti el azt, akiért az egészet,

mindenáron, semmit és senkit sem

nézve, ilyen teljes egészre megcsinálta.

Azt hitte ez nemcsak az ő nagy álma…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból

szeretettel.

Nem kevesen már látjuk azokat amit ők

 még nem, mégis mi alkalmazkodunk, s

rengeteget fejlődünk ám közben, mert

azt és amazt is tapasztalva haladunk.

Felismertük a saját és a generációs

határainkat, megtaláljuk abban is a

 jó megoldásokat, túléljük és át is visszük.

A két oldalhoz fordító és tapasztaló vagyok.

Magyarosan éljük azt is meg, gondolkodunk,

szerencse az egyszerű is nagyszerű nekünk.

Nem mondjuk ki azt, ó de ostoba, viszont

rácsodálkozunk, hogy kerülhetett oda.

Kivárjuk mert át is látjuk, kihalljuk,

megérezzük a jókat, a nem jókat,

lett hozzájuk is alázatunk bőven.

Előbb-utóbb tisztán kell éljetek,

takarít ám a természet emberek.

Amikor valaki ugyanazt szajkózza,

 úgy hívják egy idő után, nem csoda.

Nem fejlődött lelkileg, szívében még

egy, ellesett pillanatot sem.

Gondolkodni

nem szeretne,

beáll a nemlétező

sorba, ihajja, nosza.

Magát ott meghúzza,

 jónak nem mondható,

látszatvezető lesz belőle.

Ne fedd le, ne nyomd el, akik

vezetni születettek, he, úgy is

bevonzzák ők az emberieseket,

nagy fricska lesz az álságosoknak.

Pedig azt ők is megtanulhatták volna.

Ők abban tehetségesek, arra születtek.

Megmutatja a sorsuk és generációs jelük.

Gondolkodva, lelkesen, szívesen haladnak,

átlátják azt, amit az erőltetetteid nem,

mert csak az utánozásodat nyomatják.

Hamar félbehagyják azt is, még mielőtt

megértenék, magukat üresben tartják,

fel sem fogják mennyit ártanak ők azzal.

Mert az végigmegy és akkor is, ha nem

tudják mi az eleje, s mi annak a vége.

Amikor a nevelted majd vezet, veled

is ugyanazt teszi, mint amit látott tőled.

S már nem tudsz ellene semmit sem tenni,

hiszen rajtad nőtt, a mondataidat használja.

Nincs saját szavainak tára, minek annak a

kevésnek, elfér az a nyelve hegyén,

 gyakran úgy is odavágja ha lehet.

Azután egyszer gondolkodnia

kellene, mert életében először,

adódik egy helyzete, ahol ő is

a saját kútfőből dönthetne.

Azzal követi el a hibát,

hogy korrigálja azt,

amit betanítottál

neki, saját érve

meg nincs semmi.

Magyarázkodna, de

arra már nem kíváncsi

senki, nem tudja eltakarítani.

Ott marad a lenyomata, a jele,

hiszen láthatóvá ő maga tette.

Van az Isten, de nem tehet

mindent más helyetted,

hiszen akkor meg,

kontrollálni sem

vagy már képes.

Gondolkodni,

gondolkodni,

gondolkodni.

Az arra megfelelő

helyeken csak az

arra beérettek,

tapasztaltak,

gondolkodók,

összefüggésében is

látók, kihallók, megérzők

felelnének meg és ahhoz

képest, uram Isten.

Hova, mibe kell

mennünk, nincs

hova szólnunk,

hőhe, behúztok

bennünket a csőbe…

Fékezz, mielőtt megszoknád

a lóval növelt magasságodat,

mert megteheti helyetted,

puszta jó érzésből a lovad.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel.

Életem a sorsom, a sorsom az én életem.

Adni, segíteni, tapasztalni teremtettél Isten.

Kérlek segíts, hogy a tiszta lelkűek, az

abban jók, jól segíthessenek.

Akik már tudják,

nem ártok,

nem bántok és

magamra is vigyázok.

 S tisztelettel vagyok,

haladok, ahogy tudok,

mások fölé nem

növök, ah, ha csak

úgy, érvényesülök.

Az életemet élem és a

sorsomnak a kiteljesedését

remélem, mindezt egy időben.

Rájöttem, ha az emberek is a

saját életritmusukban tudnak

haladni, egymást jobban meg

 is tudják érteni, segíteni.

Bár nem egy

ritmusban

vannak, de

önmagukhoz

képest és a

környezetükhöz

is, harmóniában

élve haladhatnak.

Ha nem ismered még

a saját és generációs

jeled, mihez képest hol

tartasz most, te tudod-e.

Ha átugrottad azt a sok

akadályt, amit te is azért

kaptál, hogy emberesedj,

a következőkre vetülve

nehéz terhet cipelnek.

Azért megmutatkozik

a régmúlt hisz működik

 a jelenben is,  „most”

másnak mutatkozik,

az emberek nem is sejtik.

Ahhoz képest, ki mit hozott,

kivé vagy mivé változhatott.

Tudom, az idő az Istennél van.

Ha mindenki a könnyebb végét

fogná meg, nem történne semmi,

csak punnyadna mindenki, a sorsuk

befejezetlen, maradna lefegve a semmiben.

Addig menne minden, amíg a természet átfordítaná,

ha már elfáradna a sok nehéz terhét korrigálva oldaná.

Hiszen nekünk kellene alkalmazkodni, nem elvárni.

Amikor ráébredtem, hogy mi a saját feladatom,

s milyen generációs feladatom van nekem,

szakadt a könnyem, hiszen ott volt szinte

egyszerre összetett érzésben minden.

A körforgásban hol a lelked, hol meg

a pénzed által leszel gazdag, nem

különb senki sem a másiknál.

Nem nagyobba választék

a másoknál, csak az időt

kapja arra, máskorra.

Ki már letörlesztette,

kinek az ősei megtették,

ki meg most szeretné,

rendbe tenni az életét.

Ne kelljen sortalanul

élnie senkinek sem.

Ha még nem érted,

kérlek tanuld meg.

Ne maradj sortalan,

tegyél magadért,

s generációsan,

ha már tudod,

mi az a miért.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.