Otthon vagy,

amikor a kicsiben

már látod magadat,

nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad.

Sokáig szenvedtem, hogy nincs

szeretet körülöttem, s egy napon

rájöttem, túl nagy lett az igényem,

ahhoz mértem ami lett bennem.

Azóta adok, oda ahol fogadják

mert nincsen, a gond az volt,

magamhoz mértem az igényem.

Most már tudom adni születtem,

 de ne kérjed, adom magamtól ha

tehetem úgy is megteszem, azt az

én időmben, hiszen adni születtem.

Nem esem kétségbe ha segíteni nem

tudok mindenhol, mindenkinek, már azt

is tudom, arra fel kell nőnie mindenkinek,

hogy ő maga is tudjon, kérni is képes legyen.

Mindent idejében, mindenkinek a saját maga

idejében, hiszen miből adsz akkor ha nincsen.

Viszont van a pillanat mindenkinek időben,

amikor már elég éretten arra, ha ad kap is

rögvest jó szót, mosolyt köszönetképpen.

Legyen szép ez a nap, ha szeretettel vagy,

áradj ott ahol lehet, ahol már nem értik

félre mindezt, ehhez elég fejlettek lettek.

Szeretettel.