Otthon vagy,
amikor a kicsiben
már látod magadat,
nem mentél sehova,
a Világ mégis ott van nálad.
Sokáig szenvedtem, hogy nincs
szeretet körülöttem, s egy napon
rájöttem, túl nagy lett az igényem,
ahhoz mértem ami lett bennem.
Azóta adok, oda ahol fogadják
mert nincsen, a gond az volt,
magamhoz mértem az igényem.
Most már tudom adni születtem,
de ne kérjed, adom magamtól ha
tehetem úgy is megteszem, azt az
én időmben, hiszen adni születtem.
Nem esem kétségbe ha segíteni nem
tudok mindenhol, mindenkinek, már azt
is tudom, arra fel kell nőnie mindenkinek,
hogy ő maga is tudjon, kérni is képes legyen.
Mindent idejében, mindenkinek a saját maga
idejében, hiszen miből adsz akkor ha nincsen.
Viszont van a pillanat mindenkinek időben,
amikor már elég éretten arra, ha ad kap is
rögvest jó szót, mosolyt köszönetképpen.
Legyen szép ez a nap, ha szeretettel vagy,
áradj ott ahol lehet, ahol már nem értik
félre mindezt, ehhez elég fejlettek lettek.
Szeretettel.