Jól szeresd, úgy, hogy az
neki jó legyen, mert
akkor neked is jó lesz.
Ha már felismerted,
a saját és generációs
határaidat, tudod,
hogy hol tartasz.
Aki ezt sértőnek
olvassa itt, attól most
bocsánatot is kérek,
ha véletlenül
idáig eltévedt.
“Emberies teszt”.
Emberiesként,
elértem oda
és a helyzet is,
a lehetőségére
az oktatásomnak
már szükség is volna.
Ahhoz, hogy azokat az
embereket is figyelmeztetni
tudjam, akik még nem szálltak
el, de a saját, vagy generációs
határaikhoz most elértek.
Igyekszem szólni, ej,
hahó, hi, nem kaptam
meg a kellő tiszteletet.
Ami, azért jár meg nekem,
mert mellettem tetszett
felnőni abba, a magasságba.
Elfogyott a tolerancia, így most
ugyanazt a hangnemet használná
felém, amihez szokott másokkal, így
kénytelen vagyok önmagáért szólítani.
Gesztust is gyakorlok, hogy érezhesse,
tisztelettel vagyok, ha felülbírálom az
időt, nem kellett volna azt megtennem.
Bocsánat tévedtem, azon a szinten van,
ahol a tanítványaimat tesztelni szoktam.
Mivel magamat neveltem, tapasztalni is
a saját időmet igazítottam garanciájára,
nem mennék túl, hiszen ez a hivatásom.
Elnézését kérném, de az én gazdagságom
abban rejlik, hogy megcsináltam a sorsomat.
Akkor is, ha az nem látszik, mert én pénzben nem
hozhattam fel a szintemnek megfelelően magamat.
Tartozom viszont annyival, hogy jelezzek, jót tenne
Önnek a 20 óra, azáltal, megismerné a tenyereit, az
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatom.
Tudom, hogy sokan használják a kifejezéseimet úgy is,
hogy nem tanultak nálam, azért azok nem is hitelesek.
Hiszen én nem oktattam még senkit sem az oktatására,
de azért próbálják bevinni a mindenféle oktatások által.
Pénzkidobásként minden, nem hasznos szórakoztatóvá
tettekkel múlatják már az idejüket, viszont most lenne is
mit tanulniuk. Pont arról, hogy amiért megdolgoztak, ne
keveredjék össze azzal amit mások szereztek, mert nem
ugyanaz az energia mozgatja őket, nagyon különbözőek.
Könnyen át lehet billenni és ott már az árral sodródni.
Az egyik legnagyobb dolog amit az ember önmagáért
megtehet, hogy kontrollálja a benne zajló eredményét.
Nem hiszi el az érzést elsőre, hogy mindent elért végre.
Pont az a lényege, hogy odáig elérve, a sok munkáját,
a belefektetett energiáját önmagáért megbecsülje.
Nem mindegy, hogy amit hozott ahhoz képest kivé,
vagy mivé változott, ilyen egyszerű a dolog, nem
szabadna megállni és a beteljesedett érzéssel
önmagának ártani. Hanem megkeresni, mit is
lehetne még ahhoz tanulni, amiért a tanácsért
oda szokott fordulni, hogy ne kelljen kérdeznie.
Hiszen nem tudja tolerálni, a nagy különbségeket,
mert már mindenki körülrajongja, én nem fogom.
Higgyék el, mindent megtettem, hogy bekerüljek
az oktatásba, ami alapokat adhatna az emberiesek
által adható, oktatható, tanítható folyamatokhoz.
A most végbemenő erős hatásokhoz fékeknek,
hogy ne billenjen ki, ne billenjen át az aki arra,
már érdemes, hogy “emberies is” maradjon.
Miközben benne van a megcsináltamban.
Mert onnan már csak az ismétlés, a üres,
motiváció nélküli kiüresedés, a lefele van,
a szintjén is amit elért azzal, de csak azzal.
A tudásának a fejlesztésére lenne szüksége,
hogy rájöjjön az irányítást nem adhatja még ki,
a kezében kellene maradjon, ha odáig el is ért.
Viszont ott a mindennapok, az adok-kapok már,
a szavak legjobb értelmében, alázatot gyakorol.
Kérem, hát szépen, a tanulás soha nem késő és
nem szégyen semmiképp, ami még nincs meg.
Hisz mindezek csak a lelkes, szíves, gondolkodók
sajátjai, nem kellene félreérteni, nem terjed el,
csak úgy, vagy születnek vele, vagy nincs még.
Igényük arra amit nem hoztak, megtanuljanak.
Íme a kínálat a feltaláltam által megtanulható
lenne ez, de csak azoknak akik, nem érzik
máris tökéletesnek hozzá önmagukat.
Legyen szerencsés ez a nap,
tisztelettel legyél, hogy
ugyanazt kapjad, majd…
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
