Boldogulni jöttünk

mi mind, tehetséget

hozva erre vagy arra,

 Isten adta nekünk azt.

A tájékozatlanul ott a

magasban lévők, nem

vesznek komolyan, hogy

létezünk, vagyunk nekünk

is van életünk és sorsunk.

Magunk csináltuk meg azt,

amit a mi sorsunk odatett,

ha elmozdítanak abból is,

gyakran bennünket, hát

el is lehetetlenítenek.

Milyen üres érzéketlen,

átgondolatlan tettek ezek.

Mi már egyszer megcsináltuk,

nyugdíj helyett aprót kaptunk,

gyakoroljuk a hivatásunk, van

méltóságunk és tartásunk.

Ha ugyanúgy változtatnunk

kell nekünk is és jön a teher

gyakran és rendesen, mondja

ki, hogy nem tervezett velünk.

Attól szép és színes a Hazánk,

bármelyikünk hiányozhatna ott,

hiszen ha egy porszem mozdul,

 leomolhat a hatására a hegy is.

Ugyan miért gondolod,

hogy amit akarsz

azt el is veheted,

meg is teheted.

Nem mondta

senki sem

neked,

hogy

van

ami

nem

a tied.

Mert, ha

azt akarta

volna az Isten,

hogy minden a

tied legyen, hát

biztosan csak

téged teremt.

Mi meg várjuk,

éppen mi lesz a

te ébredésednél,

van-e időd tán most,

kigondolni mi lesz

mára nehézség

még nekünk.

Mert esetleg

nem úgy áll a

mi szemünk.

Nem meri már

megmondani azt

senki, hogy ez nem

az ami nekünk járna.

A jóból és szépből is

kérjük azt amit ide

beletettünk mi is.

A Hazánk ez itt.

Miért mindent

 szerzésben és

birtoklásban

gondolsz te

megélni,

kiélni.

Hát

nem

mondta

senki se,

hogy van

ott belül

benned,

valami

ami

nagyon

lényeges.

A lelked,

a szíved, a

 gondolkodó agyad,

ami a belső tartást

adja neked, neked,

én már tudom nekem.

Miért gondolod, hogy

csak az egyik oldalad

lényeges, ami azt adja,

mutatja, hogy a pénzednek

szempontjából rendben vagy.

Mond miért kell nekem vándorolnom,

ha nevesíteni szeretném, így 66. évesen is,

amit itt találtam fel, megtaláltam, működik,

oktatnám, nevelném az arra éretteket már.

 A saját sorsuk jobbításának megélésére,

azért más országok szerverén lennem,

hogy megint le ne töröljenek valamiért.

Miért nem nevesedhetek én itt a saját

Hazámban úgy, hogy én is megkapjam

hozzá azt, amit mindenki megkaphat,

ha meg és feltalál, a Hazájának fontosat.

Hiszen ide a Hazámba teremtettem meg a

szépet és jót magamért másokért, itt várom,

hát, hogy megjöjjön már a jó sorsom nekem is.

Mint mindenki a saját sorsáért megtettem,

amit csak lehetett, nem hiszem el azt,

hogy fölöslegesen vándoroltam ide,

meg oda, mikor mehetek már Haza.

Miért érzem azt, nem enged be úgysem,

de kérem szépen, ez a Hazám itt nekem.

Ah, hol máshol lehetnék én otthon, ha a

saját Hazámban meg nem, 66 évesen.

Győzz meg legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék se veled, se ellened,

az oktatás, nevelés miatt vagyok itt.

A két oldalunkat, a belső tartásunk

miatt meglátva, felfedeztem, nagyon

megörültem. Magyarázata lett annak,

hogyha valaki nem gazdag a pénze által,

attól még igen értékes ő emberiesen.

Persze nem zárja ki a két dolog sem

egymást, olyat is láttam, de ritkán.

Adok – kapok, a jóban és a szépben

benne vagyok, formálok, nevelek,

oktatom az arra már éretteknek,

önmagukat hogyan csinálják meg.

Amikor az egyik feladatot hozva,

elértek a megcsináltam állapotba,

akkor jönnek a kérdések, a miértek,

a hogyan tovább helyzetek, kis szünet.

Miért csapod be a gyermekeket, hogy

boldogok, amikor még át sem élhették,

miért avatkozol bele ilyen szinten, te, te.

Így honnan tudják majd, honnan – hova,

eljutottak-e már ők oda vagy amoda.

Különös oktatás, nevelés, julamami

Azután jöhet a változatos életetek,

mert ott van még az ismeretlen, a

felfedezetlen, másik oldalatok.

Mert, hogy kettő a láb, a kar

és egyebek, rajtunk, bennünk,

már tudom, azért, hogy ismerjük.

Azt is meg, amit nem hoztunk mi

tehetségként, nem nevelődtünk

bele, se erős hatást nem gyakorolt

olyan se ránk, ami mellé vitt volna.

Van akiknek széles élettérre, van

szüksége, van olyan akiknek

nagyon keskenyke is elég.

Mit hozott és mit vállalt

fel, amit teljesítenie is

lehetne, hogy  ő is jól

érezze magát a bőrébe.

Rátaláltam, felfedeztem,

leolvasom, ha megtisztelnek,

szembesülnek közben azzal is amit

ők már tudtad. A Különös nevelésem

által,  meg is tapasztalhatják, mi az ami

a következő feladatukat adhatná, ha ők

arról is tudnának, boldogulva élnének…

A tapasztalatom szerint a boldogság egy

érzés, ahova el kell jutnia mindenkinek a

maga fejlettségi szintjének megfelelően.

Attól kezdve az lesz a domináns érzése,

bármibe kezd, megmutatkozik a magas

szintje mindenben, de nem ajándékba

kapja, átélve, tapasztalva, megcsinálja.

A többiek meg kapkodnak utána, hátha

letudják húzni a saját szintjükre, nehogy

már különb legyen náluk bárki, azt nem.

Időben észleli és halad tovább az útján,

a sorsát csinálja, bele a boldogságába.

Maradandó élményévé válik az nála,

a jövőjéhez már az lesz az ő alapja.

A gyermek csak kicsi nem gügye,

van amikor tanulni is lehet tőle…

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.