2011.01.19. írtam és hozzá,

még 2016.03.26. napján.

Hinnye már,  a jó öreg bocsánatot kérek jól jön  ide.

Otthon vagy-e abban amit nem teremtettél,

csak oda költöztél, érzékeled-e,

ott  a beletett munkádnak a

hiányát. Vagy ellensúlyozod-e

azzal amihez meg jól értesz,

hogy az egyensúly meglegyen ott.

Ne ígérj azért, hogy könnyűt ígérve

a komolytalan szavaidat lesúlyozzad.

A hazaértem érzésben otthon vagy-e,

amikor a kicsiben már megláttad önmagadat,

nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Ne neveld ki belőle, a tehetségét azért hozta, hogy

abban egyedül ő legyen, ha beérett arra hát a legjobb.

Mindenki hozott fontos feladatot, neki is megadatott.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” jól  hatna,

ha lenne minden családban valaki aki tudja már olvasni.

A birtoklás vágyad az anyagi gazdagodásodról szólhat,

semmiképpen az itt élő gyermekekről, sem a Népről.

Egyenként, saját sorsot hozva születtünk mind,

nem lehet kibontakozni, fejlődni, a mások által

ránk rakott gyakran megváltoztatott terhekkel.

26 éve a gyakorlatban tapasztalom a hivatásom,

sok nehezet elvittem azért, hogy haladni tudjak.

Megtanultam érvelni, azzal amit feltaláltam,

nagyon kevesen tudják, oktatom is Online,

 nemcsak szolgáltatok. A 70. évemben ide

is írok, a nettóból kiszámolt nyugdíjamnak

aprópénze mellett egyéni vállalkozóként van

Online szolgáltatásom. A legjobb szintemen

10 éve gyakorlom, ahogy múlik az idő egyre

alaposabban és szeretettel adom.

Nem tudom elfogadni, hogy amit

feltaláltam, azt nem fogadja be a Hazánk.

Sorstalanságra vagyok besorolva tán, az már

nem működne, néhányan ismernek már engem.

Ha mérhetetlen birtoklásra vágysz már, azt

azért vedd figyelembe, ha a Nép nem

létezne, a lehetőséged  sem lenne.

Az  egészséges körforgás adott,

ha eltérsz tőle, meghozza azt

a  sok – sok tapasztalni valód.

Amit teszel azt, holnap már,

a saját tükrödben látni fogod.

Hazugság  lenne az, ha az is

ráterelődne a Népre, amiért

nem tudnak felelősséget

vállalni, az oda bejutottak.

A magasabb lélekrezgésűek,

mutatják az utat a többieknek,

ha nem így van, mellé is mennek.

Ah, alázat ahhoz amit felvállaltál

szükséges miattad, ha nincsen,

nem vagy beérve emberileg

arra amit gyakorolsz naponta.

Persze az is kell hozzá, hogy

 azt el tudjad dönteni, ah, a

  Hazaértem érzéséért tettél-e  jót.

A sorsod szerint és nem hagyod

hátra a következőkre azt is, mert így

visszafelé teljesít majd több generáció.

Vagy tán az Isten adta Nép teremtménye az,

nincs sikerélményük se belőle, a jó minőségű életüket,

ami megjárna, mindazokért, a jót és a szépet nem kapják meg.

Gondolkodtál-e már rajta,  hogy miért és

   minek a hatására  lettél, váltál olyanná, amikor

megérezted a birtoklás vágyaidnak a mindent

felülmúló erejét, ugyan miért nem tudtál megállni.

A nehéz utamat járva, már gondolkodva haladok,

megélem, amit a sorsom még nekem megadott,

mert az egyszerűben a nagyszerű feladatom adott.

Sok gyermekért sok kiszolgáltatottért némán fájtam, ha

 lehetett segítettem, utánajártam, a lelkierőm innen is van.

Sok év kellett mire rájöttem, segíteni nem mindenkin lehet,

kaptam érte sok irigyet, akik azt hitték nekik mindent lehet.

Sokkal több idő kellett, telt el, mire ki tudtam mondani,

az első nemet.

Addig azt hittem,

azzal magamból majd,

elveszítek egy darabot.

Sok tapasztalat kellett,

hogy rájöjjek mennyit is,

ér oktatva a tudásom.

Nagyon nehezen,

kaptam én meg,

az engedélyeket.

Két hozzáértő,

emberiessége,

hivatástudatuk

nélkül nem is lenne meg.

Nekik tisztelettel megköszöntem.

S már két évtized van így mögöttem,

ez a legfontosabb feladatom lett nekem.

Vannak akik más feladatokat hoztak,

kiteljesedni ők meg abban fognak.

Összefüggéseiben,

az egészet a helyén látni,

az én szemem így látja, az Istennek hála.

Alkalmazkodva, alázatban élve, a határaimon belül,

az adott lehetőségeket meglátva,

ezzel éltem túl és át,

az életem nehezebbnél,

nehezebb szakaszát, így,

nem tudok nemtörődöm lenni.

Csúcsra tartasz, teljesíted a dédelgetett vágyaidat.

A tökéletességre törekedve, azt másoktól is elvártad.

A jó embereket letudtad, neked tükröt ne tartsanak.

Van mindened, nincs már barátod,

de teljesíttetted minden álmod.

Kitöltheted ahol érzed a hiányod,

nosza hát, vegyél magadnak barátot.

Aztán, majd szánod – bánod, hiszen, majd,

 meglátod, venni nem lehet ám, igaz barátot.

Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.

 

 

Ha hiányoznak ott az alapok, hát

nem időben, adatik mindenkinek

meg, az elődeiknél a jó teljesítés.

Vannak akik nem érhetnek révbe,

mert nem voltak jó minták előttük.

A következő generációkra vetülhet,

ha elvették másokét, arra alapoztak.

Lehúzó energiák lesznek mindazok,

ott is ahonnan elvettek, ahol a több,

pedig még nem érhettek volna oda.

Továbbra is tapasztalva élik meg, a

sarjak, haladnak, de a nehezebben.

Amikor ráébred minderre az ember.

Éli az életét, tapasztalva, oktatva, a

 kettőt együtt, tanulja, amit nem tud.

Harmónia közeli állapotokat él meg,

a lelkes részével, oldja a nehezeket,

őt is érintik, a hétköznapok, hinnye.

Ha a tehetségét, nem a vezetésben

hozta, kérem ne vállalja, felelőtlen.

Generációról, generációra, a minta,

a bennük lévő, szorgalom, kitartás.

A tartása, méltósága, megerősödik,

jó alapja lesz az neki, egész életére.

Hát ne a koromat nézze, azt kérem,

szépen, mondja, mi annak a módja,

hogyan nőjön fel, egy túlkoros, ah.

Ha eddig nem volt lehetősége,

most jutott el oda, hogy

komolyan keresné.

Lenne az apró

nyugdíja

mellé,

shop,

amivel,

kiegészíti,

ha szerencséje

van, nem nyúl bele.

Mert azzal oda lenne,

mindene, hiszen túlkoros.

Nem élhet mégsem 100 évig,

mire eljut oda, hogy a tehetsége

adja majd, a bevételi biztonságát.

Gondolni fontos, arra, hogy miből

és hogyan lehet majd, a jó élete,

neki is a most, tán biztosítja.

Vendéglátósok voltak,

ők generációsan.

Egy valaki vétett, a

 másik helyrehozta.

A hozzá nem értők,

igaza érvényesült.

Nem adhatja fel.

Nem lehet, hiszen

hisz benne. Mert ő

sem született, pont

ide fölöslegesen, azt a.

Nem juthat már eszébe se,

hova költözne, kinek kellene,

egy túlkoros, nincs esélye arra, ah.

Hiszen, akik megszabják, ki lehet itt,

aki kibontakozhat, aki beáll a sorba.

Abba ami nem létezik, már nincsen.

Akkor is ha más az ő jó sorsa, hinnye.

A Hazáját se, nem hagyná el, végleg,

sem a tehetségének kibontakozását,

nem hagyja félbe, önmagáért tenne.

Valaki talán örökbe fogadja, mert

úgy lenne jó, ha lenne apja, anyja.

Hiányzik az érzés, nem volt meg,

fordítva lett, nehezítve hinnye.

Hát, hogy tudomásul vegye,

 adni segíteni az ő hozottja.

Soha nem késő, hát most

tanulja, mi, miért a sorsa.

Más feladatra született,

adva, segítve, embernek

lenni, a körforgás hiányzik.

Valami, ami, azt erősíti benne,

jó, hogy vagy, bocsánat, ha nem

tudhatja más azt, mi jó neked, ah.

Van az Isten, ebben a förgetegben,

nem nyúlhat mellé, sokuknak és

gyakran mondta, jó szerencsét.

Hatnia szükséges, önmagára

nézve is, nem próbálta még,

hogy most magára figyel.

Óvatosan elfogadja,

a belső segítséget,

életében még nem

volt, hogy értették.

Honnan indult el ő,

hova jutott egyedül.

Mennyi mindent volt

szükséges, úgy tenni,

türelemmel kivárni.

Neki nagyon fontos,

a tartása, méltósága,

ne vesszen már oda.

Kiteljesedésre vágyó

érzések ezek, emberies

határok, nem tévedhet.

Ebben az ő hivatásában,

tudja, merre az előre,

hisz az Istenben.

Mása sincsen.

Vajon gondol-e,

valaki, az olyan

emberekre mint

ő maga, valaki, ah.

 Jó, hogy vannak ők,

más megközelítésből,

vigyázták az embereket.

Ah, el ne vesszenek, végleg.

Segítségükre vannak ők, úgy,

is, hogy valóban, gondolnak,

rájuk, nem csak önmagukra.

Nehezen akarják elhinni,

ne érnének révbe időben,

annyi gát rengetege után.

Valaki azt mondta, miért

rakom magamat hátra,

megszoktam, azt is.

Ha van alázatom,

annyian talán,

nem gátolnak,

s van az Isten.

Hát ne vegye

zokon kérem

szépen senki.

Szeretném,

most már,

anyagi

síkon

elérni.

Amit más

lehet, hogy

47. évében,

én 67. vagyok.

Van rá igényem.

Késésben vagyok,

kérem szépen, ah, én

most növök fel ehhez.

Nehéz megfogalmazni,

azt hiszem megérdemlem.

Nincs tőle rossz  kedvem,

inkább jól felfűtötte, az én

lelkem, szívem, gondolkodó

agyam, jóleső érzésekkel.

Nahát, lehet, hogy így kell,

legyőzni önmagamban azt,

ami gátolt egész életemben.

Eljutottam idáig, nyugodtan

elérhetem a megfelelő szintet.

Ami megjár, mint mindenkinek,

megismerhetem, azt a, hinnye.

Készen van a terve, már csak

a megvalósításáért teszünk.

Ha megfelelő partnereket

találunk, Hazaérhetek.

Gondolom átsírok,

majd pár napot.

S azután,

ezt is

úgy,

fogom

fel, ahogy

szoktam.

Elmondom

másoknak is, hátha

segíthet a révbeérésbe.

Hiszen a legjobb dolog a

Világon, segítőnek lenni.

Akkor, ha arra született,

megtanul segíteni magán,

az Isten is megsegíti aztán.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy