Címke: önismeret

Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő tenyérolvasó, mint megelőzés. heringesa1@gmail.com Julamami Magyarosan Agyalósa, feltaláltamnak a jelnyelve.heringesa1@gmail.com

2024.06.27. Heringes-Arpadne-https___julamami.com-13

Amikor a 14 év alatt, a hivatásomat, naponta tapasztalva és meghívásra oktatva, a nagyfaluban, előszőr a vár tövében, azután egy emberileg nagyon a helyén lévő szakmember szervezésében, lévő helyen, megéltem a sikereimet. S azt, az elért jó minőséglben, Pakson a generációs Hergál Házunkban, a tömegnek számítóan sok ember érkezésekor is, fenntartani igyekeztem, s közben meg is emberesedtem, a feladatomhoz röndösen.

Nem számíthattam másra, mint a saját józan eszemre, hiszen nem volt hozzá mintám, megtaláltam azt a megoldást, ami az akkori saját szintemen, az életem adta, a változó szintem hozta meg, a lehetőségeimet, amit gyermekkoromból már jól ismertem.

Segíts magadon az Isten is megsegít módon éltem túl sok mindent, mert ami másoknak minta volt, azt nekem magamnak volt szükséges megtapasztalnom, s azután felismerni mindazokat, amiket, ha megismételtem volna, nem értem volna el, sem emberileg, se a hivatásomban, ide ahol most tartok.

Sokan vannak azzal úgy, hogy a 73. évemet úgy veszik, mintha nekem már csupán az öregedést kellene megvárnom és aztán, ahogy az éppen aktuálisan döntők szerint, esik puffan, ha szerencsém van, tán gondolkodóként meg is élnem, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz én is bele és hozzá adtam, mint úgy gondolom, rajtam kívűl még nagyon sokan.

Aztán már nem tudtam bele teremteni a Hazánkba, mert éppen csak pislákolt a szolgáltatásomra bejelentkezőknek a száma, már nem tudom eltartani magamat és nem az én szégyenem az. Át kellett élnem azt is, hogy a férjem tart el és adom vissza neki, amikor van annyi bevételem. A feltalálókból a most kialakultak szerint, már nincs hiány, hiszen, tán abban is, a számukra megfelelő számokat nézik csupán.

Nem érdeke itt senkinek se már, hogy az Isten adta Nép és gyermekei és az ő gyermekeik, tudnak-e arról, hogy itt várakozom 14 éve már, arra, hogy beengedjenek a köztudatba. Tudjanak rólam és a feltaláltamnak az emberségesen is szintemelő értékéről, a gondolkodók.

Ah, látod, látod, lehet, hogy most már szánod, bánod, hogy elhitted a villanásnyi csillogóról szóló mesét, hogy neked is lehet privát kiváltságod, amit magad szerint viszont értük tettél, rá kellett jönnöd, hogy helyettük tetted és vállaltad fel az azzal járó összes felelősséget.

Ez akkor történhet meg, amikor nincs tisztában vele az érintett, hogy abban a helyzetben, nem róla sem érte szól az, ami látszatra viszont, úgy van láttatva, hogy érte is szól minden. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.25.

Változatos tájak. Heringes Árpádné prevenciós. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. heringesa1@gmail.com

2024.06.25. Nem változott semmi, minden egyéb hatással volt oda, csupán az nem, amiből valamikor kiindultak, elveszítették a motivácójukat. Telitett energiának mondom, amikor a tenyerek olvasásánál hasonlóval találkozom, az pedig szerintem azt jelenti, hogy nem változott ott semmi.

Ah, csupán elkezdték azt amire éppen ráláttak, felhalmozni, így maradt minden a régiben, a látszatnak a következtében, csak a hiányok nöttek és mindenben.

S mivel, minden át lett rendezve, másképp szövegezve, hát nem ért össze már semmi, se a jó, sem a szép, egymást nem tudták erősíteni, ha látták is tán, el sem hitték, amit láttak.

A prevenciósként hivatást gyakorló, az önbecsülését, az emberséges tartását, fontosnak tartó feltaláló, a szakmájához jól értő, hiába írt annyira sokat, sokszor arról, hogy a megelőzésből, tudást lehetne meríteni.

A megélhetésükre figyeltek, a gondolokodók is, hiszen ott ahol már, mindenból nyugodtan lehetett nekik meríteni, nem volt motiváció ahhoz, hogy valamit másokért tegyenek, a lehetőségeik ringatták őket, számukra a motiváció mint energia elveszett.

Lehetett volna tanulni, fejlődni arra a szintre, ahova, az ahhoz szükséges tudás nélkül kerültek, önszántukból, a fejlődésükre igényesen is tudtak volna élni, viszont mivel nem volt az sem elvárás feléjük, nem fáradtak vele, mert nem volt rá igényük.

Nem számított semmi, ami az emberiest tudta volna erősíteni, ebben a csak racionálisban, már bánhatják, hiszen egy, két szintet tudtak volna, önmagukért a generációs feladataikért is lépni.

Magabiztosak voltak és nem hitték el, hogy már akkor szükséges lett volna, a gyors pörgésben is az emberiest tanulni, az adott élethelyzeteknek megfelelően fejlődni és haladni, mozgásban lenni és nem várakoztatásban maradni.

Emberismeret hiányában és a megfelelő tudás nélkül nem megy, egyik láb a másik után, most és ebben ami éppen van is, meg lehetne tanulni járni. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Ah, jó nagyokat téved, amikor azt hitte az álmait már elérte, mert van hozzá, elég, bödönös pénze. Nem tudja, mert nem hozta amikor megszületett azt a tudást, tanulni nem szeretne, hiszen úgy tudja, hogy tud mindent. Ami odáig eljuttatta, az bizonyára az irigyeinél is igazolja, van benne hozzá csalafinta nafta. S amikor már annyi az irigye, mint a pelyva, több az ocsú, mint a hasznos.  Akkor úgy dönt nem számítanak mások, csak a sajátjai között élheti meg, ugyan ki más lehetne, akinek mindenben igaza van.  Van az a kör, amit egy kultúra nagyon ismer, régen gyakorolták, amíg azt, sokan meg is orrolták, hát régen abba is hagyták. Hiszen nem magyaros virtus az, csak átvették, akik azt érezték annak gyakorlása  közben, amit egyéb módon, nem érhettek volna el. Azután óhatatlanul fejlődött, mindenki, ki így, mások meg másképp, gyakorolták, rájöttek, a korral fejlődni is képesek.  Mintha itt ünnep lenne minden nap, szinte úgy néz ki, van bőven, rávaló, hogy legyen látszatra, igazinak tűnő, no lám, láthatóan, van mit ünnepelni. Sok a buli, hát nem látszik, hogy gondja lenne bárkinek, érezzék csak sokan azt, hogy tehetetlenek. Hiszen, elenyésző létszámúak, ahhoz képest, amennyire a sorsukat érintő az, a helyzet, amivel, esetleg, a sok munkával elért,  életminőségüket menthetnék meg.  Szinte hihetetlen mindaz, ami megtörtént már és történik, nagyon gyakran, alig győzünk a változáshoz igazodni. Miközben most is tennünk kell, a számunkra a jóért és a szépért, amit ide teremtettünk, a saját Hazánkhoz,  egész életünkben. S  még most is, gyakoroljuk a hivatásunkat, hogy ne veszítsük el, az álalunk, a szorgalmunkkal, a munkánk megbecsülésével, elért életminőségünket. Tán pont így érik el, azt, hogy már megint igazuk legyen, mert nem győzzük munkával és idővel, mindazt teljesíteni, amit éppen kitalálnak, számunkra. Hiszen csupán beszélnek arról, amit kitalálnak, a hétköznapi gyakorlatból nem ismerik, nem azt az életminőséget élik, amit nekünk szántak. Azt gondolják tán, a többiek, őket ez nem érintheti meg, nem juthatnak hasonló élethelyzetbe. Így hát, azt látják, no lám, hiszen, van miből bulizni, jól ki van találva, mesteri utánzása, a látszatnak.  Mintha mindenkire vonatkozna, a jó minőségű életminőségnek, a felszínes látszatáért, jót bulizó sokaság, igazolja majd, mindazt, amit elhitetni szeretnének. Egy dologgal lehet, hogy nem számolnak, amikor ugyanazok, úgy döntöttek, hogy már jól belejöttek, megmondók lesznek. A Hazánkban, sok a szorgalmával, jó minőségű munkájával, feltaláltjával, elérő, jó életminőségét élő. Akik tisztelettel vannak egymás felé, azért amit ebben a helyzetben is, képesek, napi szinten, a Hazánkhoz adni.  A munka becsületét ismerő, tartásos, használható tudással rendelkező, okos, tanult, intelligens, emberségesen hitelesnek tartott, jól ismertek. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, még tétovázó felnőtteket, nem igazítja lábához, mint a képlékeny kapcát. Ha felvállalta azt amit követni sem tud, nincs hozzá jó minta a számára. Nem jött még rá, hogy neki kellene a toleranciát és az alázatot, minden olyan helyzethez megtanulnia. Amikor rájön, hogy az ott élő Népből lett maga, a Haza és az a Nép sajátja, végleg, el senki sem birtokolhatja.  Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. https://julamami.com

Heringes Árpádné nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy aminek a Logoját Gálosi Ádám József alkotta.

Legalább ne árts… 2021.09.04. – 2016.09.04. https://julamami.com

Tisztelettel köszönöm mindenkinek,  aki jó volt hozzám  és tett  értem,  úgy, hogy nem vettem volna észre  és  nem köszöntem meg.

Futsz, szaladsz,

nem látsz mást,

mint árnyékot

s mire felfogod,

elmúltak a számodra

sokat jelentő pillanatok.

Nézz magadban is szét,

látod milyen szép a

lelked tiszta tükre,

mind így érkezünk le.

Ismerd meg önmagad és

 megismered az embereket.

Vedd észre az ide született

Isten adta Népet, akik

ide teremtenének,

a hivatásukká

lett munkájuk

tartaná el őket.

Ha segítségnek

szánod azt, amit a

  Nép megteremtett,

 adnád kölcsön azt, a

 Népnek, hinnye.

Nem lenne

egészséges

körforgás azt a,

persze szerintem.

Ha nem ismered  még

 az Isten adta, teremtő Nép

nyelvét, értőjévé válni tán ideje.

Mert ha nincs motiváció, az anélkül

 most már nem megy, hinnye.

Az Önismeret és

az Önbecsülés,

az alapja lenne, az

 emberismeretnek.

Most prevenciósként

is bocsánatot kérek,

mást nem tehetek.

Várni valamire, ami

 természetes

lenne,

hogy amit

feltaláltam,

megcsináltam,

becsüljék is meg.

A saját Hazánkban

is jól menjen, ekkora

ismertséggel, és jól el is

tartson engem. Hinnye,

nem szívességet kérek,

jól jönne a hivatásában

elkötelezett emberséges.

Az Isten

adta és az emberek

akik megtiszteltek

az érkezésükkel,

vagy online.

A tehetségem

 a tapasztaltam

általi tudásomat,

Oktatnám már, a saját

Hazámban is, hinnye.

Nincsen emberségesük

erre, aki érti ezt az általam

feltalált jelnyelvet, mert

én értem azt is, hinnye.

Aki rákérdezne az

Isten adta Népre,

lenne-e szükségük

a saját tenyerük általi

Önismeretre és az Önbecsülésük

megtartására a nehezekben is.

Mert a lehetőségeim csupán

az ingyenes reklámok, ah.

A 70. évemben csak

várakozni azt a,

ugyan hány

évem van

nekem, egyéni

vállalkozóként,

aprópénzes

nyugdíjasként

erre, hinnye.

Ha nem

adhatunk

alapokat a

következő

generációnak,

azt a, akkor talán

gondolkodjanak.

Mit kezdenek majd

ha rájuk maradunk, mint

akik arra várnak, hogy

oldják meg azt is, amit

lehetőségként nem

kaptunk meg. Ahhoz,

hogy működőképessé

téve most is megoldjuk,

mert mi ahhoz szoktunk,

ha van dolgunk megcsináljuk.

Gondolom ez a gyűjtőnevünk,

kisvállalkozókként várakozunk.

Azért írom, hogy tudjanak rólunk,

mi itt lent, tennénk a dolgunkat.

Nem szeretjük az üres napokat,

mert az bevételt nem hozhat,

inkább eltartanánk magunkat.

Gyere velem jó öreg, most

itt is bocsánatot kérek.

Egy Haza ez csak

egy, ide születtünk,

ide teremtettünk.

Vannak

akik biza csak

saját magukkal

törődnek, észre

sem veszik, hogy

mások is léteznek.

A belső hangodat

hallottad-e már, a

saját csendedben,

elbújtál-e kicsit már,

s mit súgott az neked,

amikor a lelked féltett.

Van olyan is, hogy van

aki segítsen neked, de

az jobb, ha megtanulod

mi módon, old te meg.

Gyakorolnia is lehetne

az embereknek, hogy

rájöjjenek, becsüljék

meg a belső csendet.

Mert zajongani

 azt se mindenhol

lehet, de ha a csend

megszűnik végleg, azt

pótolni, visszarendezni,

már nem lehet, a helyében

ott mint máshol, csak zaj lesz.

S ha még ki is vetíted azt ami

ott forog kezeletlenül benned,

az emberek csak nézik mi is

történhetett hirtelen teveled.

Néha nem elég, ha meggyőzöd

erről-arról magadat, bizony le

 kellene győznöd a tétovázásodat.

Az első döntésed a legnehezebb,

hiszen ott még attól is félsz, hogy

észreveszik, lassan felnőtté leszel.

Vajon miért érzik jól magukat

az emberek a zajban, miért

nem igénylik a belső

csendet, pedig ott

vannak ám az

igazi belső

értékeik nekik is.

Tisztelet, emberség

legyen otthon bőven,

hogy vigyenek azokból

is eleget kimenőben.

Tiszteletem.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.  Tenyérolvasás, a feltaláltammal. Online oktatásom.  Messenger Heringes Árpádné e.v. +36302470589 elérhet.

Szeretettel. Julamami

A változás… 2021.01.30.-2016.08.26. https://julamami.com

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Az élet élni szeretne, mozgásban van és meg is tesz minden pillanatban, mindent érte. Julamami

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”.

Neked, aki már érzed,

valami hiányzik ahhoz,

hogy a sorsodat értsed.

Ha nincsen engyensúly

benned, a racionális éned,

nem  tud jól együttműködni

a lelkes, szíves, gondolkodó

éneddel, hiányérzetet okoz.

Hiába van meg mindened

úgy,  ahogy a többiektől

láttad, ha a sóhajtásod

egyre gyakoribb most,

valami után vágyakozol.

Óvatosan, hogy bele ne

csússzál, az első erősebb

hatással ne azonosuljál.

A lelkes éned  kontrollja

adja az impulzusokat

számodra, mi az amin

belül most is haladhatsz.

Nem ártva, se nem bántóan,

magadra is jól vigyázva, hogy

az önbecsülésed inkább a

fejlődésedre figyeljen,

mint, hogy másokat

másoljál fölöslegesen.

Önismereti oktatás,

az önbecsülésedért,

ha bármilyen szinten

is vagy, tegyél  magadért.

Van az úgy, amikor,

nem veszik észre

az emberek,

hogy már

minden

olyan

fontosat

meg is éltek,

amit  nekik lehet.

S azon közben arról,

ami a számukra,

a legfontosabb

kellene legyen,

a családjukra,

még úgy sem

figyelnek, mint

bármi egyébre.

Mire elérnék azt,

amit terveztek,

újraterveznek,

ne maradjanak le,

s múlatják azt is,

ami elveszi akkor,

 tőlük az idejüket is.

Pedig önmagukhoz

képest, már régen,

észrevétlen,

révbe is értek.

S még szeretnék

fokozni a jót és a szépet.

Pedig vannak a generációs

jelek, amik megmagyarázzák,

kinek meddig van az addig,

s ha észreveszi időben,

hogy azt ne

fokozza

tovább,

hát vált.

Ha időben

nem veszi

észre,

attól

még

elindul

a folyamat,

 végig is megy az,

ha nem válik szét,

hát szakad, reped,

telített az energia.

Pedig dönthetett

 volna, ha meg lenne

még a saját elégedettségi

foka, biza azt el nem odázza.

S ha még,

fel

is

fogná,

hogy

ő is

csak

 egy

ember.

Mielőtt

 túlnőné

önmagát,

akkor még

időben

jelez.

Ott

belül

benne, a

  kontrollja

féke időben,

hogy ne tovább.

Hát változtatni is

ideje lenne,

a válás az

nem jó ide,

de a leválás,

bizonyosan,

jót

tenne.

Egymást

segítve,

mert ha

nem

változik,

majd

már,

az új

helyzetekhez

se alkalmazkodik.

Kimaradt a lépésről

lépésre a fokozatosan.

Beleszorult hát a saját

önelégültségébe, azt a.

S majd felette ők döntik el

azt, amire nem számított,

akik mellett ő kitartott.

Ők is a saját érdekeiket,

kell, hogy nézzék, mert

megváltozott a helyzet.

Az meg neki rosszul esik,

lehet, hogy megkeseredik,

már tudja, miben ment túl.

Mindent még idejében,

mindenkinek

megvan

a maga

ideje,

a sikerre.

A helye a

 az ő döntésének,

hogy méltósággal

tegye és ő lépje meg,

ne mások helyette,

amikor érett már rá.

Tanulni naponta tanulni,

azt amit nem

hozott

tehetségnek,

hogy le ne

maradjon most.

Ah, ha még azt is

felülbírálja,

beszorulhat

a sajátos

akaratába.

Attól még,

minden más,

megy tovább,

csak ő marad ott,

abban a helyzetben,

megrekesztve már

saját magát is.

Nem

lép

tovább,

mert azt

hiszi, hogy

ő irányít

és senki

más.

Pedig

azzal

már

fülön

 is fogták.

Hisz nem

hall,

nem

lát,

nem

érez,

csak

arra

figyel,

hogy

ki

ne

lépjen,

abból,

ami

már

vele

együtt,

úgy is

elmozdult.

Csupán ő nem

vette,

azt sem

észre, a

felfokozott

 túlzásba vitt

erőltetésben.

Hát, azzal,

hogy nem

döntött,

akkor időben

csak azért sem,

azzal adta át,

a döntést,

annak,

aki

érti,

azt is, hogy

ő nem értette

az már túlment,

kezelni nem tudja.

Ha ismernék

az emberek,

a generációs

jeleiket,

a saját

idejükben

könnyebben

döntenének.

Hiszen nem

elég az, hogy

önmaguknak,

sem a Népnek

se másoknak,

rosszat nem

akarnak, azt a.

Ha nincsenek

tisztában

vele, hogy

mit és

miért is

csinálnak.

Miért is várnak

az erősebb

impulzusokra,

annál mint,

amik most,

érzékelve

vannak.

Pedig

csak

annyi

van,

nincs

több.

Jól is

lehetne

azzal is

bánni amit

 teremtettek,

hiszen ha

ők nem

figyelnek,

majd

mások

igen.

Mindenki

hozott,

valami

számára

 is fontosat,

ha elvégezte

azt, hát váltson,

ő változzon,

hogy találjon

azon belül,

amiben

neki

lehet,

egy

új

teljesíthető lépést,

egy jól járható utat.

A sorsát megélve,

maradjon addig

benne, abban

amit még

át sem

érzett,

végig

sem

vitt még.

Ha azt hiszi

megtarthat

mindent

mindig,

azt a,

pedig

magától

válik már le,

őt óvná most is.

hiszen az telített

és fordul is már át.

S ő is túlment azon,

ami a legfontosabb

kellene, hogy legyen.

Mert utána a tükörbe

néha bele is kell nézzen,

azt láthassa amit azért

 megérdemelhetne,

amit szeretne.

Akkor ott van az

ismétlés és megint,

hogy számol el vele,

 önmaga és a szerettei

felé, ha a saját fontosságán

túlmenve, a legfontosabbat

veszítette el, nincs már a

 szerető családja felé,

sem tisztelet,

se szeretet

benne.

Lehajtott

fejekkel

találkozik,

akik addig

méltatták,

már őt nem

is köszöntik.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessen belőle

 mindenki kimenőben.

 Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból, Online.

Önismereti oktatás, ne

tévesszen meg a szövege,

emberséges jelnyelvnek

neveztem el, érthető

lesz az oktatáson.

Szeretettel, Julamami.