Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”.

Neked, aki már érzed,

valami hiányzik ahhoz,

hogy a sorsodat értsed.

Ha nincsen engyensúly

benned, a racionális éned,

nem  tud jól együttműködni

a lelkes, szíves, gondolkodó

éneddel, hiányérzetet okoz.

Hiába van meg mindened

úgy,  ahogy a többiektől

láttad, ha a sóhajtásod

egyre gyakoribb most,

valami után vágyakozol.

Óvatosan, hogy bele ne

csússzál, az első erősebb

hatással ne azonosuljál.

A lelkes éned  kontrollja

adja az impulzusokat

számodra, mi az amin

belül most is haladhatsz.

Nem ártva, se nem bántóan,

magadra is jól vigyázva, hogy

az önbecsülésed inkább a

fejlődésedre figyeljen,

mint, hogy másokat

másoljál fölöslegesen.

Önismereti oktatás,

az önbecsülésedért,

ha bármilyen szinten

is vagy, tegyél  magadért.

Van az úgy, amikor,

nem veszik észre

az emberek,

hogy már

minden

olyan

fontosat

meg is éltek,

amit  nekik lehet.

S azon közben arról,

ami a számukra,

a legfontosabb

kellene legyen,

a családjukra,

még úgy sem

figyelnek, mint

bármi egyébre.

Mire elérnék azt,

amit terveztek,

újraterveznek,

ne maradjanak le,

s múlatják azt is,

ami elveszi akkor,

 tőlük az idejüket is.

Pedig önmagukhoz

képest, már régen,

észrevétlen,

révbe is értek.

S még szeretnék

fokozni a jót és a szépet.

Pedig vannak a generációs

jelek, amik megmagyarázzák,

kinek meddig van az addig,

s ha észreveszi időben,

hogy azt ne

fokozza

tovább,

hát vált.

Ha időben

nem veszi

észre,

attól

még

elindul

a folyamat,

 végig is megy az,

ha nem válik szét,

hát szakad, reped,

telített az energia.

Pedig dönthetett

 volna, ha meg lenne

még a saját elégedettségi

foka, biza azt el nem odázza.

S ha még,

fel

is

fogná,

hogy

ő is

csak

 egy

ember.

Mielőtt

 túlnőné

önmagát,

akkor még

időben

jelez.

Ott

belül

benne, a

  kontrollja

féke időben,

hogy ne tovább.

Hát változtatni is

ideje lenne,

a válás az

nem jó ide,

de a leválás,

bizonyosan,

jót

tenne.

Egymást

segítve,

mert ha

nem

változik,

majd

már,

az új

helyzetekhez

se alkalmazkodik.

Kimaradt a lépésről

lépésre a fokozatosan.

Beleszorult hát a saját

önelégültségébe, azt a.

S majd felette ők döntik el

azt, amire nem számított,

akik mellett ő kitartott.

Ők is a saját érdekeiket,

kell, hogy nézzék, mert

megváltozott a helyzet.

Az meg neki rosszul esik,

lehet, hogy megkeseredik,

már tudja, miben ment túl.

Mindent még idejében,

mindenkinek

megvan

a maga

ideje,

a sikerre.

A helye a

 az ő döntésének,

hogy méltósággal

tegye és ő lépje meg,

ne mások helyette,

amikor érett már rá.

Tanulni naponta tanulni,

azt amit nem

hozott

tehetségnek,

hogy le ne

maradjon most.

Ah, ha még azt is

felülbírálja,

beszorulhat

a sajátos

akaratába.

Attól még,

minden más,

megy tovább,

csak ő marad ott,

abban a helyzetben,

megrekesztve már

saját magát is.

Nem

lép

tovább,

mert azt

hiszi, hogy

ő irányít

és senki

más.

Pedig

azzal

már

fülön

 is fogták.

Hisz nem

hall,

nem

lát,

nem

érez,

csak

arra

figyel,

hogy

ki

ne

lépjen,

abból,

ami

már

vele

együtt,

úgy is

elmozdult.

Csupán ő nem

vette,

azt sem

észre, a

felfokozott

 túlzásba vitt

erőltetésben.

Hát, azzal,

hogy nem

döntött,

akkor időben

csak azért sem,

azzal adta át,

a döntést,

annak,

aki

érti,

azt is, hogy

ő nem értette

az már túlment,

kezelni nem tudja.

Ha ismernék

az emberek,

a generációs

jeleiket,

a saját

idejükben

könnyebben

döntenének.

Hiszen nem

elég az, hogy

önmaguknak,

sem a Népnek

se másoknak,

rosszat nem

akarnak, azt a.

Ha nincsenek

tisztában

vele, hogy

mit és

miért is

csinálnak.

Miért is várnak

az erősebb

impulzusokra,

annál mint,

amik most,

érzékelve

vannak.

Pedig

csak

annyi

van,

nincs

több.

Jól is

lehetne

azzal is

bánni amit

 teremtettek,

hiszen ha

ők nem

figyelnek,

majd

mások

igen.

Mindenki

hozott,

valami

számára

 is fontosat,

ha elvégezte

azt, hát váltson,

ő változzon,

hogy találjon

azon belül,

amiben

neki

lehet,

egy

új

teljesíthető lépést,

egy jól járható utat.

A sorsát megélve,

maradjon addig

benne, abban

amit még

át sem

érzett,

végig

sem

vitt még.

Ha azt hiszi

megtarthat

mindent

mindig,

azt a,

pedig

magától

válik már le,

őt óvná most is.

hiszen az telített

és fordul is már át.

S ő is túlment azon,

ami a legfontosabb

kellene, hogy legyen.

Mert utána a tükörbe

néha bele is kell nézzen,

azt láthassa amit azért

 megérdemelhetne,

amit szeretne.

Akkor ott van az

ismétlés és megint,

hogy számol el vele,

 önmaga és a szerettei

felé, ha a saját fontosságán

túlmenve, a legfontosabbat

veszítette el, nincs már a

 szerető családja felé,

sem tisztelet,

se szeretet

benne.

Lehajtott

fejekkel

találkozik,

akik addig

méltatták,

már őt nem

is köszöntik.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessen belőle

 mindenki kimenőben.

 Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból, Online.

Önismereti oktatás, ne

tévesszen meg a szövege,

emberséges jelnyelvnek

neveztem el, érthető

lesz az oktatáson.

Szeretettel, Julamami.