Címke: Oktatás a megelőzésért

A valóság… 2016.07.04. – 2020.12.21. https://webtenyer.com, https://julamami.com

 

 

A szeretet virágának mondom. Julamami
Az élet élni szeret, hát éljen a szeretet. Julamami

Győzzél meg, legyőzni

könnyű engemet, csupán

oktatnám a feltaláltamat,

nem harcolni születtem.

Hát ne győzködjél kérlek,

  mindennek megvan az ideje,

szükség van a sikereinkre,

az agyunk tápláléka az.

Egy minden,

minden egy.

Emberismeret

nélkül úgy sem megy.

Ki jön, ki meg már megy,

csak nekünk nem mindegy.

Felnőtté akkor leszel,

ha azt is felfogod,

hiába az akaratod,

egyedül nem megy.

Kérjél segítséget

ott, ahol olyan

minőség megy át

ami a megoldás.

Az intelligens belátja,

hogy neki kell alkalmazkodnia,

s ha már arra is rálát, soha nem az

életkorfüggvénye, ha dönteni képes lesz.

A döntéseitől felnőtté válik, a saját idejében,

mindent megbeszélni családon belül, hinnye.

Az otthon adják neki azt, hogy érzékelje, van

másképp is lehetősége dönteni, megelőzésben.

Úgy tálalni, hogy az át is menjen még időben,

a nagyszülők és a gyermekek értik egymást,

segítségül lehetnek, hogy legyen türelem.

Na meg, van az Isten, azt el ne feledjétek.

Apró fontos,

porszemként,

tenni most megint,

a jó kiteljesedéséért.

Remélem tisztában van

 vele, aki mások tudását

szemezgetve ossza szét,

mintha a sajátja volna,

hogy a tapasztalatnak,

meg kell lennie benne,

hogy az emberek lelkét,

megérintve ne ártson azzal sem.

Mit akarsz, ha már kijátszottad magad,

az emberek nem hisznek a lejáratásnak,

a tiszta generációnak legalább ne árts,

mert a jövőnkben a bizalmat ásod alá.

Mi a valóság a sorsodban neked,

s mi a valóságos élet nekem.

Ki miben van éppen,

s ki meg mit hozott,

s ahhoz képest meg,

hol tarthat most.

Hangosabban is

lehet, viszont

azzal a hallását

is kibillented.

Hinnye, akkor

előle minden

lehetőséget,

jót és szépet,

vetés nélkül

learathatod.

Vannak akik

nem tudnak kérni,

csak tudatlanul minden

lelkiismeret furdalás nélkül elvenni.

Hiszen fel sem fogja mi megy akkor át, ami

marad a másikban kibillentő is lehet ám.

Bizony nem kért addig még,

senkitől sem soha,

ő sem bocsánatot,

talán nem is tudja, hogy

azzal mennyit árt magának.

Pedig úgy indult neki, hogy

a Népért, azzal értünk is tesz.

Hol mikor romlik el közben a jó,

aki tájékozatlan lett mindezektől,

 nem érti már számára mi lenne jó.

Még csodálkozik, hogy nincsen

 már körülötte, aki megértő,

aki tisztelni tudja, s szereti.

Nem tanult még meg adni,

azt, hogy elvesz és kap,

természetesnek veszi.

Akkor még nem

is gondoltam,

hogy érzik-e,

azt az emberek,

magamért is tettem

azt, hogy értük tettem, ettől

jól éreztem magam a bőrömben.

Igazából csak jóval később

jöttem rá, mert

már akkor is,

megtartottam

magamban

a döntéseim sikereit.

Így lettem ilyen amilyen,

erős lelkű, segítő ember.

Amikor már

úgy érzed,

elérted

a csúcsod,

akkor,

ha

dagonyázni

nem szeretnél,

itt az ideje változnod.

Nem mered meglépni,

mert számodra ismeretlen,

azon oldal, amihez nem hoztál

tehetséget,

vágysz rá,

hogy

megismerd,

de a váltást,

megkockáztatni

még sem mered.

Prevenciós vagyok,

sokat tapasztaltam,

mire átvittem rajzosan

az elméletbe, amikor

megrajzoltam úgy,

hogy át is megy az

oktatásom közben.

Amikor topogsz csak,

egy ideje már, a mások

tudását is át tudnád venni,

ha átveszed, megtanulod

mindazokat tőlük időben.

Kiegészítve mindazzal

amit meg hoztál,

mert már,

nem elég

a saját

tudásod,

a jó minőségű

hivatáshoz.

S ahhoz,

amiről

 még

csak

most

álmodsz.

Mindennek

mindenkinél

más és más

a rálátása is,

az ahhoz kapott

különböző tudást,

hozzáadva jól jönne,

a saját Hazánknak is.

Megállni a talpunkon,

mind a két oldalunkat

mozgatva járni tanulni.

Amíg csak tanulod,

még nem tudod,

nehogy azzal a,

félig sem kész,

tudáséhségeddel,

másoknak okoskodj.

Addig biza az alázatot

naponta gyakoroljad, hogy

boldogulást hozzon a tanult,

  és a már tapasztalt tudásod.

Várom a jelentkezőket többet,

akik rászánnák magukat erre,

hogy ezt a hivatást ilyen

módon és szinten,

magukénak tudják.

Nem egy emberes

ez már többfelé is

lehet jó megoldás.

Teljesen emberségest

kíván, sokat szükséges

tanulni hozzá, de nem

lehetetlen megtanulni.

Az alázattal szükséges

már a hétköznapjaiban,

a hivatásából eredően,

alapban abban lenni.

Nincs mire várnom,

úgy szeretném átadni,

hogy akár megosztottan is

 tudják ezt, a hivatásukként

egész életükben gyakorolni.

Eddig 26 évem van benne,

nem volt egyetlen perce

sem  üresben, egyben

az életemmé is lett,

megéltem a sorsomat.

Évekig nem használhattam,

mert valaki belakta, kampányra.

Reménykedem,  hogy most már átjön

rajta az üzenet, az oktatásom tájékoztatása

okán, a  julamami védjegy tulajdonom jogán.

Tisztelettel, julamami@gmail.com, talán.

A felületesen kapkodó,

nem ad csak visz onnan,

nincs egyensúlyban.

 A váltásodhoz,

ha számodra,

is elérkezett,

a helyes idő,

tanuljál hozzá.

Ha az amit

hoztál mint

tehetséget

elfogyott,

nem

ad

már,

jövőképet, se

szebb holnapot.

Hát eljött az idő

ahhoz, hogy változz.

Meg lehet tanulnod,

azt amit nem hoztál.

Amikor ráébredsz

a valóságra,

 ne uraljon

el a bánat,

úgy lépj

előre,

 hogy

a jövőd,

majd, akkor neked is,

megveregethesse a vállad.

Amikor kinőtt már a feladatod,

s csak maradnak a kontroll nélküli

tanácsadók, s neked meg csak az álom,

amit már szeretnél elérni mindenáron.

Na itt az ideje, gondolkodj el most azon,

ha másoknak nem lenne más dolga itt,

erre a Világra, mind fölöslegesen,

születtünk volna meg, vagy csak

nézegetni, hogyan éled meg te.

Azt a jót is, amire vagyunk,

 hoztuk a mi tehetségünket,

az abban való kiteljesedésünkre.

Mindenkinek szüksége van sorsszerűen,

egy saját és generációs életminőségre

a Világhoz való alkalmazkodáshoz,

ne mástól várd, te magad tanuljad.

A generációs határaid megadják

arra a válaszokat ha kérdésed lenne.

Túlképzetten mire mégy egy olyan

helyen, ahol  az alapokat sem tudják

arról, mi a valós emberismeret, azt a.

A saját sorsodat is, ismerem mint a

tenyeremet módon át is láthatnád,

a helyedre kerülnél általa és utána

eldönthetnéd, inkább a gyakorlat-e

az, vagy az elméletet nyomod tovább.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

én magam a hivatásommal egy vagyok.

Különös oktatás, nevelés, önismereti,

emberismereti tréning, hogy így is

tudjad, hol van most az előre, a

  döntéseid érintettjei számára.

Nézz magadban szét, látod,

milyen szép a lelked tiszta

tükre, így érkeztünk mind.

Ha eltértél volna tán tőle,

igazíts meg, tanuljál érte.

Mind a két oldalunknak

szüksége van arra, hogy

a megfelelő időben kapjuk

meg a fejlődési lehetőséget.

Várakozni tudok, ha van mire.

A megelőzés, a tisztelet,

a megbecsülés és a

tiszta szavaknak,

az együttes ereje van,

az emberséges létünkben.

Sok jót nem kaptunk érte,

viszont boldogulni tudunk.

Jer ide jó öreg bocsánatot

kérek, ha már nem szükséges,

menjél oda ahol még jól jöhetsz.

Jó egészséget kívánok, mert erre is

 tanítottak és egy életre meg is maradt.

Julamami
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (a találmányom). Julamami szeretettel.

A lelkes és a racionális éned… 2021.09.12. – 2016.09.12. https:// julamami.com

Jó egészséget.

Tegyél kérlek a

 mai egyensúlyodért,

hogy meglegyen a

 tiszta érzésed mára.

Újra és újra, ha az

megkopna mások

erős hatására.

Minden

hat

mindenre

és mindenkire.

Mondjad, ugye

legalább a

gyermekeket

nem tanítjátok meg

elvarázsolni, huh, ah.

Mert tényleg oly

könnyű az élet,

szerintetek,

hogy nosza csak

elvarázsoltok mindent.

Csili-csala és nincs is

a tehetségesnek, se

neve, se védjegye.

Jó ötletnek vette

elvette, mintha az

ő tehetsége lenne.

Kiszolgálja magát

hiszen nem látta,

amit nem neki

adott a teremtő

az nem az övé.

Ha nem volt lent,

még soha sem, hát

mihez képest van fent.

A gyermek csak kicsi,

nem a tulajdonod,

van az úgy

is gyakran, hogy

tanulni lehetne tőle.

Miből merítesz, van-e

neked emberismereted.

Megelőzés, megelőzés

és megelőzés.

Ha azt hiszed te,

hogy becsaphatod,

a környezetedet azzal,

hogy a szép ruhád mellé

felveszed a szép orcádat.

S elég is az ahhoz, hogy ne

azt érezzék, amerre jársz,

ami rájuk az mindenre hat.

Odateszed a jól kitalált, tálalt

szavakat, s már át is másoltad.

Ha valamit be és megtanulsz

alkalmazod is kontrollálatlanul,

csakazértis, mert te hiszel abban.

Vajon tudod-e, hogy az oda is hat,

ahol nem biztos, hogy életszerű az,

te megszoktad és abban vagy, nap

mint nap, másoknak meg ottmarad.

Kontrollál az intelligens lélek, szív és

az agy, legalább nem ártok, tanuljad meg.

Kérem szépen én a megelőzésben vagyok ott,

  a diplomám, prevenciós, kitűnő, megajánlott.

Nem tudom mondták-e közben

neked, akik betanítottak arra a

valamire, hogy az ha hat, akkor,

sem mindenkire egyformán hat.

Lesz aki észre sem veszi, mások

meg szenvednek attól és miatta.

Járják az orvosokat, nem találnak

a válaszokra, nincs megfoghatója.

Attól még senkinek sem lesz igaz

hite, hogy belép valamibe, az egy

folyamat az emberek lelkének a

fejlődésében, azt hiszik tán,

az emberek, hogy azzal,

le is van tudva minden.

Én lerajzoltam azt, ami a

bizonyítéka mindennek.

Van sorsunk, ott van a

tenyerünkben minden.

Amikor rajzosan oktatom,

felszabadul az érzés bennünk,

amikor azt mondják, Hazaértem.

Tehát megértették a saját életüket,

a miértjeiket, a feladataikat is,

nem azért hiszik el,

mert én mondom, ugyan már,

hanem mert az bebizonyosodik.

Van az Isten, megtudod a saját idődben.

Az alacsony rezgésben is vannak,

akik kifejezetten jól megvannak ott,

arról lenne fontos fejlődniük nekik,

mint mindenki másnak önmagáért,

 a generációsan hozott feladataiért.

Bizony van úgy, hogy a gyermek van a

magasabb lelki szinten, látja azt, amit

a többiek lehet, hogy nem, hát nincsen.

Emberesednie szükséges mindenkinek,

abból amit hozott meríthetne, ha nem

gondolná  azt,  hogy a másokéval már

másoknál is többre menne, hinnye.

Nemcsak a testednek járna, a lelked,

a szíved, a gondolkodó agyad is várja,

a megfelelő fejlődéséhez a táplálékot.

A napi siker az okos agyad tápláléka.

Azt mondod legyen boldog, s mond,

a boldogulásra is megtanítanád.

Önismereti Oktatás, a tartás

és az emberséges méltóság,

a belső kontrollod, a határaid.

Vagy ha boldogtalannak érzi ő

magát, majd elvégzi ott ahol van,

azokat a gyakorlatokat, s szerinted

 tolerálják majd azt, az előítéletesek.

Emberismeret, Önismeret, Emberség.

Nem lehetsz mindig boldog, de meg is

tanulhatnád a boldogulást most is, vagy

kihagynád a tapasztalás fázisait végleg te,

átugorva és mondogatod, boldog vagyok.

Elhiszem, hogy megélhetted közben azokat,

a boldogító pillanatokat de végleges maradt-e.

Vagy, ha ő mégsem tudja előhozni magából azt,

amit egyszer, kétszer sikerült már éreznie is,

akkor majd pótolni próbálja, mert vágyja újra.

Ha nem tudják az emberek, hogy én létezem,

a Julamami Magyaros Agyalósa is a módja,

amivel magára találhat, bizony tartósan.

Akkor megint behoztak valahonnan,

valamit, ott jól működő, ott divatosat,

az emberek nem csapatosan születnek.

Miközben amit itt találnak fel, azokról

nem is tudnak a Hazaiak, pedig nevesek.

Ide teremtettük a szépet, a jót és szeretnénk

megélni azt a saját életünkben is, amit adtunk.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Ha nem tudod miről beszélek, nagy szeretettel

várlak téged egy szombaton, 18.30 és 19.00  óra

között a bemutatásomra, Online bejelentkezéssel.

Mivel  11. éve már, hogy párhuzamosan Online is

 Oktattam, hát az maradt mára.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom az érkezőkhöz és így,

egy kicsit ide-oda, mindenhova.

Egyedül születtünk, egyedül

megyünk előre, vagy mellé is,

annak amit hoztak ők sorsnak,

mások nem oldhatják meg amit,

nekünk szánt az Isten, sorsunknak.

Ha én is azt nézném, hogy kinek ki is

a kije és mi a hite, a nézete, s honnan jött

ide, vagy mije van neki, különösen néz-e ki.

Nem férne bele senki sem, a megelőzésbe,

de tudom, mindig van a megelőznek helye.

Hahó, ha minden csak úgy kontroll

nélkül, mindenféle engedély

nélkül hétköznapi, élhető

szint alattivá válna, mond,

annak a felelősségét ki is

vállalta fel, ha nem látja.

Nyilván, a hozzáértők által,

többféle látásmóddal, hittel,

megközelítők véleményével

kontrollálva olyan kifinomulttá

válhatna, hogy legalább ne ártson.

Nem akkreditáltattam az oktatást,

először a fizetni való miatt, azután,

mert azt a tanácsot kaptam, hogy

ne tegyem, mert itt ülnének és

ellenőriznének az oktatás közben.

Pedig nekem arról az volt a tervem,

hogy beviszik az oktatásba a tanítók,

akiknek majd megtanítom oktatni azt.

Valóban ez is lett a gyakorlat, vagy

csak valaki ezen módon hatott ide,

mert nem kaptam más segítséget,

hogy ne legyenek olyan szinten

azok az emberek se, akik nálam,

a 36 óra után végeznek, nehogy

jó minták legyenek a többieknek.

Van-e valaki aki azóta már tisztában

van azzal, hogy rongálhattak-e, ők azok,

akik begyűjtöttek az interneten sokat.

A segítségüket ajánlották, hogy

intézik, eljuttatják, kiegészítik,

helyzetbe hozzák, s amíg átment

az ő szűrőjükön már nem is kapták

vissza, ugyanabban a minőségben,

mint ahogy más megoldás nem volt.

S oda ők bizalommal voltak, már nem is

az övék lettek, azon tanfolyami anyagok,

amiket oda bízva leadtak, esetleg mások,

mint a sajátjukat, oktathatják azóta azokat.

Két ilyen tanácsadónak mondott hirdette ott

magát az interneten, a végére, ahogy néztem

már csak egy lett, minden oda is vezetett vissza.

Nem az én dolgom ez sem, de mivel a megelőzés

a végzettségem és a hivatásom is lett, nem, tudom

más szemmel látni, mint azzal és azon a szinten ahol

az Általános műveltséget növelő ” Tenyérolvasó”

tréninget oktatom, ennek volt tanfolyam része is.

Miért nincs tájékoztatás ezekről nyilvánosan,

miért járunk körbe mint a búgócsiga, a mások

nem eléggé nyilvánvaló, tájékoztatása miatt.

Mi lenne, ha megkérdeznének bennünket is,

s nem mászkálnánk össze – vissza fölöslegesen.

Kontrollálva van-e minden, vagy csak némelyek,

ez is a hovatartozás, szimpátia kérdése volna csak.

Tartásomban, emberi méltóságomban helyén lévén,

kérdezek és kérdezek, de érdemi válaszok, ami jó

lenne és megerősítené bennem a bizalmat is oda,

ahol az alapban meg kellene legyen, még nincsen.

Élni és élni hagyni a saját minőségben, “jósnőnek”

mondanak, sosem voltam az, de az nem zavar

senkit sem. Olyan nagyon engem sem zavart,

 amíg, mindenféle történt velem az interneten.

A vége az lett, hogy letörölték a Web-tenyér

Julamami reggeli gondolatait, úgy ahogy volt.

Próbáltam védeni magam, de ingyenes volt.

Ha nem lennék kitéve minden olyannak, ami

a hátrányommá lett egyeseknél, a 22 év alatt.

Akik azt sem tudják ki vagyok, mi a hivatásom,

de alapból kapom azokat a hátrányokat, hogy

folyamatosan védenem kell magamat, a saját

Hazámban. Mert olyan módon sokasodnak,

azok, akik pontosan tudják, hol nem kapnak

kontrollt, s merre vannak a kiskapuik ahhoz,

hogy kinőjenek, szaporodjanak egyre jobban.

Ha nem felelősen, hozzáértően teszed a dolgodat,

mond akkor, hogy számolsz el magaddal ha ártasz.

Megmaradni a saját Hazámban, a saját hitemben,

az idő megtette a hatását abban is, hogy tudom azt

tapasztaltan is. Amit oktatok én találtam fel, valami

fontosat, ami a megkülönböztetést kizárja azokból,

akik a saját szintjükön tudják már élni az életüket.

Van egy ujjunk a toleranciánkról, a középső ujjunk,

ott sok, mindenféle információt meg is mutatunk.

Mert csak addig van a szenvedés, befordulás, amíg

el nem érték a szintjüket, ott védelemben vannak.

A saját tehetségük, intelligenciájuk, szakmai tudásuk,

emberies létük, orvoslásuk, ápolásuk, önmaguk által,

a harmónia amiben jól vannak, megjárna mindenkinek.

Egy Haza ez csak egy, sokfélén is megfértünk mi benne,

színesen, szívesen, lelkesen, átlátva, kihallva, átgondolva,

emberiesen, a saját harmóniánkat egyszerűen megélve.

Nem lehet, hogy ne tapasztalj új és még újabb dolgokat,

a tapasztalások sűrűjében, a megoldások is ott vannak.

A saját lelki szinted, a kihallásod, az átlátásod a kulcsa,

annak, hogy nem ártva, nem bántva haladhass, s te is

 egyszerűen, de  a nagyszerű életedben maradhass.

Nem adom át még, hétköznapi szóhasználattal azt az

oktatási formáját, nem viszem csak úgy be mindenesbe,

hiszen így is próbálkoznak az oktatásával, hogy védjegy a

 Julamami és az oktatási forma, amit magam találtam ki.

Másoknak vagyonaik vannak halomra, olyan szinteket

döngetnek, amikre soha nem lettek volna képesek,

nekem ezt a tehetséget adta az Isten, hogy jól

meg tudjak élni belőle, mert megérdemelném.

Hát gondolkodjon el az rajta, aki ebben illetékes

is lehetne, mennyit kell nekem szenvednem még,

azért, hogy segíthessem a saját Hazámban is és az

online világban azokat, akik már érettek arra, hogy

a saját lelki szintjükön éljék meg azt, amire hivatottak.

A jó életedért tegyél, s ne gátold a másikat, hogy ő is

tehessen már, a megérdemelten jó minőségű életéért.

Elérhető vagyok, a +36302470589 és  még a

heringesarpadne@gmail.com és a

Messenger Heringes Árpádné által.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Herrgál Házból, Online Szeretettel. Julamami

 

A boldogulás… 2021.07.12. – 2016.07.12. https://julamami.com

WP_20160620_13_26_14_Raw

Boldogulásként,

végigmenni,

a lépcsőfokokon,

ha nem tetted is,

tenni fogod, mert

rávezet annak a hiányára,

 naponta a saját sorsod.

Tartást, méltóságot adó ez,

tisztelettel vagy, hogy azt kapjad.

No lám csak ha belenéznek a tükörbe,

a régi önmagukat látják, ugyanolyan szépek,

mint régen, érzékelhető nem tetszettek változni.

Tessék mondani, lesz-e nagyanyó a zsengéknek,

ha nem tetszenek akarni egyáltalán korosodni.

A hétköznap, nekem is megvan, nap mint nap,

a rálátó tapasztalásom, az Isten kegye lett,

 a családotokból ugye ki nem mentek.

Van-e benne valami, kapcsolgatom,

ha van arra időm,

s értelme is tán,

meg is nézem.

S mit látok,

na lám, tényleg,

ott megvan minden.

Mint a szórólapokon

a nihilről úgy mintha

valamiről szólnának.

Királyi az élet hallom,

s ahogy azt mondják,

az összefüggéseket meg,

belőle ki nem hallom, több

darabból összeálló és egymást

kiegészítő ugyan, de nem odaillő.

S látszik, hogy azt nem látják ott,

ők sem, s akiket nevesítenek sem.

Bizony sokan vannak már, s látja

a Világ, de jó is ott az élet, lám, nahát.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj még,

hisz a szépet, a jót amit ide teremtettünk,

mi is itt élnénk meg, s várunk rá, már rég.

S ők várnak valakit idegenből, aki majd

elrendezi azt, amihez nem értenek,

de holnaptól már lehet, hogy azt

olvasod, ő az aki arra született,

s az ő királyságáig el is ment.

Nahát milyen sokan vannak,

látszik, hogy a boldogulást,

mint megtanulhatót nem is

ismerik. Nem volt szükség

arra, megkapta, elérte az ő

 álmát és már csak játszana.

Nem kell komolyan vegye,

hiszen nem kell gondolkodnia,

nem fogyhat el, van bőven ott.

Nem is látja, onnan nem láthatja,

sokan a megérdemelt jót elérni, a

 jóba belépni, az ajtó híján nem tudnak.

Kívül maradtak, a sorsuk mellett vannak,

látják, tudják, hogy mire születtek,

örüljenek, láthatják és lehetnek.

Ha nem mennek még lejjebb, hát

biza így jártak, magukra vessenek.

S azt látja a világ, nahát, íme, lám

ott a jólét, a szépség, a nyugalom,

s a fejlődésükre is adnak, kiemelik a

 múltjukból jöttet, azt is megengedhetik.

Miközben azt sem tudják mi van itt kint,

az eredetiről, a tisztán működőkről sem

tudnak. Vannak itt a saját Hazájukban

élnek, mégsem láthatják őket, mert

 valakiknek ez most nem az érdeke.

S felfuttatják, divatossá teszik,

azt akit behoztak valahonnan,

 kikiáltják most, királyosítják itt.

Rohannak majd, az kell nekik is,

jó üzlet lett belőle, azt a mindenit.

Arra gondolok, talán most illene ott,

tapsolni, legalább, oh, ah, szép és meghitt,

te csak játsszál, meghitten játsszál, hiszen,

kész a mű, jaj, milyen átláthatóan mű az a mű.

S mi majd megyünk a sorsunkat keresve

tovább és még tovább és még tovább,

mert mire elérnénk, zsákutcát látunk.

Se előre se hátra, sehova, csak nézem,

eszembe jut a sok nehéz amit átéltem,

apró porszem is fontos része az egésznek.

S aki nem tudja, majd ő is tapasztalni fogja,

hiszen a fokozatosság a lényege az egésznek.

Amit nem tartasz fontosnak, az hiányzik majd.

 S magamban azt érzem, hogy van az Isten, meg

azt is, hogy van gondolatom, a lelkem, a szívem,

hiszen így a saját életemet, a kiüresedés helyett,

szép színessé, szívessé és lelkessé tehetem,

mert nemcsak magamért teszem.

Köszönöm Isten, hogy ennyi szíves,

lelkes, megélt gondolatot adtál nekem.

Megtanulhatók a boldogulás lépcsőfokai,

akkor gyere ha igényes lettél te már erre,

a saját sorsodra való rálátás megtanulására.

A most hogyan továbbra, a saját és generációs, látható

határaidra, hogy ne lépjél túl rajta, se ne legyél kiszolgáltatva.

 Online Heringes Árpádné e.v., a  Hazánból, ha a Világban bárhol is élsz.

Julamami
Magyarországról, a Hergál
Házból. Julamami szeretettel.

Bírd ki… 2021.03.02. – 2016.09.23. https://julamami.com

Készen lettem az idén,

megcsináltam azt,

ami rám várt még.

Teljesítettem mindazt

amire képes voltam,

a sorsom elém rakta.

Kikerülni nem akartam,

hiszen felfogtam azt,

generációsan

a feladatommá lett.

Apám azt mondta,

óvakodj tőlük,

ők csalták el,

mindenünket.

A múlt

elmúlt,

az ami van,

ahhoz

fontos most

alkalmazkodni.

Nem

látszik a

tehetsége,

nem jött az

felszínre még.

Valaki azt mondhatta

neki, hogy azt is lehet,

csinálja nyugodtan.

A felelősség

attól még

az övé

marad.

Mintha mi

elköltöztünk

volna érzés ez.

Mert a többit azt

értem, hiszen itt

élünk mi valami

fontos tövében,

hát tiszteletem.

Engemet 11 éve,

nem engednek be,

sokan jártunk így.

Nem tudom ki vette

át, töltötte be a helyemet,

  jó volt az és sokaknak, tudják,

hogy létezem, voltam amikor

szükségük volt rá, jöhettek.

Hát, ki hogyan számol el,

az ő lelkiismeretével.

Mire jó a túlzó pénz,

tán erre, mire jó, ha

nagydarabnak születik,

lehetne a többieknek a

védelmezője, persze ha

egészséges a lelke, szíve.

Ugyan, tán gondolnak-e

azok akik gazdagodni

jönnek ide, hogy mi,

csak itt vagyunk otthon.

Számunkra nincs jó munka,

azt a és már elég régóta,

nem úgy élünk itt, mint

akik ide teremtettünk.

Egyszer már végig

csináltunk valamit,

ami ismétlődik.

S mond mire is

számíthatok, a

sok jó és szép

helyett, mert

csak arra várok,

hogy visszajöjjön,

amit beleadtam ide,

mert a Hazánk nekünk ez.

Mikor takarítottad és miért

ki magadból a lelked, a szíved,

nem szólt rád a gondolkodó agyad,

ne legyél ellened, élni és élni hagyni.

Mond miről beszélsz, ha nem úgy élsz.

Ne szólgáljad ki magad, ne töltsed le azt,

amihez éppen kedved lenne, kérdezz

és elmondom, azt eladom-e neked.

Gondoltatok-e arra, hogy

másoknak ez a mindenük,

nincs más hely, a Hazájuk ez.

Vagy próbáld már ki te is,

azután meséld el milyen,

kívül lenni, amikor még

nem voltál te bent sem.

Aszerint ahogy ide bele

teremtettél és sok évig.

S te és te, amikor majd,

már, a gyakori

sokszori,

 sokkhatások

miatt, ti már nem is

álltok szóba egymással.

Amikor nem beszélhettek

már csak a pletykásokkal,

amikor csak a gépieset

hallod mindenből,

és mindenhol.

Az üres

nótát

fujja,

minek

olvasna,

ha ott van a

szó szerinti

megmondója.

Amikor egy

pillanat alatt

lesznek most

a hiányosokból

igencsak nagyok.

Nagy embereknek

hívom őket, akiknek

az emberségük nem

kopott most sem  meg.

Amikor a mások

kultúráját magadra

mint védelmet húzod, s

 azt, ami körülötted van

te már meg sem látod.

Amikor azonosulsz

azzal amit át sem

látsz, nyomod

ezerrel, azt

amiben

majd

neked, neked

is élned kell.

Csendesedj

el belül,

keresd

meg a

középpontod,

a lelked, a szíved,

gondolkodó agyad.

S rájössz, ha éhes a

bendőd az sem baj,

csak hagyd, hogy

hasson rád,

a jó érzésed,

ember maradj.

Ne ragadjon el

a káprázat, ne

zárd ki azokat se,

az életedből akikre

még szükséged lehet,

ha elmúlik a káprázat.

Itt így jár a kisember biza,

a hirtelen nagyok árnyékában.

Julamami Magyaros Agyalósa.

Úgy látja, gödörben vagyunk,

mondta a szolgáltató

amikor igen gyakran

panaszkodtam, hívtak

és nem jöttek be a

hívások, nem értek

el az emberek.

Kérdeztem mit

lehet tenni érte, mert

a kimenők sem mentek.

Azt mondták kapok egy

antennát a házunkra és

4 méter zsinórt, amivel

közlekedhetek a mobil

telefonommal, nem

kértem, s azóta

nem tudom,

hogy

változott-e

valami, s a gödör

csak nagyobb lett-e.

Nem kérhetem sehol

sem a panaszkönyvet,

így jártam, egy ember,

aki nem tartozik se ide,

se oda, tartozik hát úgy

ahogy van mindenhova.

Ha nem becsülted meg a

múltat, hogyan vagy jelen,

s mire számítasz, ha a sorsod

 egy massza lesz a többiekével.

Maradt-e neked is az Isten, mint

mentsvárad,  hiszen, mindenki

csak kapni és csak jól járni

szeretne mindenben már,

kár értük, de nagy kár,

mi lesz veled ember.

A nagy észveszejtő

üres hajtásban,

a legfontosabbat,

veszíted el úgy, hogy

azt te észre sem veszed.

Csak majd utána látod azt,

hol hibáztál és hányszor.

Megelőznöd azt, amit és

amíg lehet addig kellene,

ha önmagadat sikerülne

legyőznöd és még neked.

Keresd meg a tartásod,

 méltóságod, ne mozdulj

ki abból, ami emberies.

A barátot nem vetjük

le mint jó melegben

a télikabátot, mert

mi lesz veled, ha a

nagy ridegségben,

fázik majd a lelked, ki meri és

 mondja azt majd meg neked, ne

 rombold tovább magadat ember.

Hol vagyok otthon,

hol van a Hazám, ki

tudja már, kinek kellene

kezet rázogatnia, azért, hogy

létezhetnek itt még egyáltalán.

Megtart az emberségem, az Isten,

s ők, akiknek még van mit óvniuk.

Mire neveltek mond tégedet,

hátha meglátom benne én is

a lényeget, élni és élni hagyni,

hallottad. Ha te ebben érzed

jól magad, akkor már minden

rendben is van, nem látsz már

mást, csak a kitűzött célodat,

észre sem veszed azt, hogy élik

ezt meg most itt az emberek.

S mond ha elérted a célodat

és még élünk itt mi emberek,

mert ez a Hazánk. Ide szült az

anyánk bennünket, mi vár ránk,

hiszen, sok üres szólam maradt.

Az emberek magukból indulnak

ki és nehezen szembesülnek vele,

nem róluk szól itt már semmi sem.

Akkor viszont legalább mutasd meg

azokat, akikről szólnak itt ezek mind,

hogy legalább tudjunk mi róla,  mikor és

miért gügyéztek le, láthatatlanná téve,

hogy ne kelljen szavakat váltani sem.

Ez itt az én Hazám is, jól kellene itt

éreznem magamat, révbe vinnem,

azt amit magamért tettem meg.

S azt is, amit azért kaptam én,

az emberektől a 27 év alatt,

hogy kiláthassanak majd ők is,

 akik eddig csőlátásban voltak.

Adjon az Isten minden földi jót,

mindenkinek annyit és abból,

ami neki a legjobb, szép napot,

jó egészséget kívánok.

Szeretettel. Julamami

Logo

Bocsánat, én nem érteni… 2020.12.31. https://julamami.com, https://webtenyer.com

Bocsánat, én nem érteni, valaki elmagyarázná nekem kérem szépen,

azt a nem veszik észre, hogy mindenki látja, tudja, megváltozott, ah,

Az alkalmazkodni tudás egy fontos állomása az emberesedésnek is,

az alázat gyakorlásának lehetőségét, úgyis odateszi a sors többszőr.

Az alkalmas rajzaimnál oktatom, igény szerint sorsához is nevelem,

nagyon megtornáztatja az agyakat, pályázáshoz még nem alkalmas,

mert sportot nem csinálhatok belőle, nem vagyok annak  az értője.

 

julamami
Néhány pillanatnyi hatás. Julamami

Megerősíti viszont a lelkeket, a saját ritmusukban tartja a szívüket,

hisz abban a rezgésben folyik az oktatás, ami a lejobbkor jött nekik.

Ha az alázat nem érett bennünk, felelős feladatot vállalva, bizonyára

lehet, hogy az érettebb tudással bírók között éretlennek tűnhetünk.

Nem az életkornak a függvénye a tudás, ebben a felgyorsult Világban

a legnagyobb ajándék egymás felé tán a tisztelettel való  odafigyelés.

Mi az öregedés felé túl gyorsan haladók, összeértünk a fiataloknak a

várakoztatásával és ideje valamit kezdeni ezzel a helyzettel, hinnye.

A tiszta energiák adottak, akinek van rá igénye, hát megváltozhat,

megtanulja amit tudásként nem hozott, ez egy megváltozott állapot.

Átadni a tudásomat oda, ahol már közben beértek a tudásomnak a

 fogadására, így a felgyorsult Világhoz, már alkalmazkodni tudnánk.

Csupán a felelősen döntés hiányzik, vegyék meg és oktatom máris

nagyban Online, most éppen a semmire várakozást kitöltve vele.

A miért ne tehetném, hát megosztom azt a facebook közösségi

oldalán amit szeretném, hogy más is láthasson. Ne maradjon

ki a jóból ő sem, hiszen ezeket az oldalakat a tulajdonosai,

gondolom azért is hozták létre, hogy a Nép számára is

 legyen lehetőség, íngyenesen kommunikálni ott.

Ne szakadjon véglegesen el a Néptől, ahonnan

esetleg származott, adjon visszafele is amit

megélhet a sikereivel, költsön a Népnek

a jótékony valósághoz igazodására.

Ne szakadjanak el végleg a szintek,

hiszen a gyakorlat az, hogy abból

tömény irigység formálódhat, ah.

Átfordultunk. Julamami
A csoda., írta Heringes Árpádné. Julamami

Átadni a tudást oda, ahol arra már éretten

tudással  rendelkezőkként veszik át az oktatását.

Nem megszabadulni kívánok a feltaláltamtól, ah,

leginkább jó kezekbe szeretném betanítva átadni.

Hiszen az engemet megtisztelő sokaság  hozta

hozzám el, mindkét tenyerével tisztelt meg.

Mivel a gyakorlatból merített elméletről

beszélek, nem szokványos ebben sem.

Viszont nincsen benne semmi ami

eltérne az emberséges élettől,

megérinti az embereknek a sorsát,

mert ott hordják a tenyereikben.

Lehet építeni rá, mert a belső

kontroll azonnal  jelzi, azt, hogy a

 kontroll  határainkat ne hagyjuk el.

Könnyen megjegyezhető mert az

érzés, belőlünk való értünk szóló.

Nem lehet megúszni, mert szükséges

átérezve tanulni, minden jelet látni,

ahogy tanuljuk, úgy jön fel minden,

ami addig megoldatlan ott rekedt.

Julamami
Az időőben  takarítás,  semmiben sem árthat. Julamami

A tetszésünket kinyilvánítani,

ezen a módon, hiszen a

Hazánkban mi a

Nép egyszerű

és most nagyon

gyorsan öregedő

gyermeklelkűen is

felnőttei vagyunk.

Amit mondtam, megmondtam.
Julamami

Nem keseregnénk,

inkább magunkhoz

vennénk a tudásnak

a frissitő energiáit.

Facebook lehetőség,

 hát megosztjuk mi azt,

 más hozzáértők is lássák,

tudunk még örülni másokkal.

Az agy tápláléka az a siker maga,

ha nincs belőle naponta, keresi

a  megoldást, átveszi a testünk

és  lelkünk felett az irányítást.

2020 van, tudás nélkül már

nincs teljes sikere senkinek.

Megtanulom hát a racionális

oldalamhoz igazodva,

hogy boldogulni tudjak,

miként tudnék alapokat

adni a következőknek,

ha nem venném fel most

azt a ritmust, ami életszerű.

Átadnám azt a tudást, amit

pont nekem szánt az Isten,

nálam van biztos kezekben.

Ne kérdezd, hogy mikor

hagyom  abba, akkor fogom,

ha megvette egy arra igényes.

Azt amire nagy szükség lenne

most, hogy mindenki lépni

tudjon a saját életrimusában,

akinek van a fejlődésére igénye.

Készen állok az oktatására,

ha rendelkezésemre áll

hozzá, minden arra

alkalmas eszköz,

most éppen az Online.

A szeretet madara.
Körforgásban van a Világ. Julamami

A 70.  évemben ne várakozzunk,

haladjunk, fejlődjünk most is.

Ha nem ismered a térlátást,

a Világ azért rád is lát ám,

ha nem haladsz, lemaradsz.

Mind különböző módokon

nevelődtünk, más iskolákba

jártunk, viszont egy a Hazánk,

ez itt amibe beleteremtettük a

sok jót és a szépet. Elhittük azt

amit éppen az aktuálisan

megmondó emberek

el akartak hitetni

velünk, így jártunk,

 sokat várakoztunk.

Nincsen annyi a

nyugdíjunk, hogy

abból  megélhetnénk,

lám dolgozunk amíg élünk.

Ezt jól kitalálták nekünk, hát

megmarad az önbecsülésünk,

tartás nélkül mivé lennénk, ah,

hát korosan is emberesedünk.

Bocsánat, hogy mondom,

volt aki azt mondta ne írjak

ilyeneket, mert mit gondolnak

rólam  majd ha elolvassák, hogy

jövök ahhoz,  hogy oktassam amit

feltaláltam, ha ilyen egyszerű vagyok.

Nagyszerűen megvagyok az egyszerűben.

Magamhoz képest vagyok ám egyszerű,

hiszen így megélni azt amit nekem

adott az Isten és akik megtiszteltek,

hogy az én alázatom a gazdagságom,

jó érzéssel tölti be a lelkemet most is.

Boldogulni tanulok hinnye, már tíz éve,

úgy, hogy voltak akiknek nem  tetszett tán, a

 tartásom, az emberségem, tán az Isten hitem se.

Igen nagyon sok emberrel való találkozás által,

segíts magadon az Isten is megsegít volt,

a  legnagyobb kapaszkodóm, magamra

voltam utalva a tudásom, a hivatásom

által. Hiszen adni születtem, viszont

egy idő után már nem tehettem azt.

Azért talán azzal ujabb ellenzőket

fordítottam el, kimondtam, nem.

Sokadik gyermekként magamat

úgy is nevelni igyekeztem, hogy

ne vesszek el az irigységnek a

tengerében, nem volt miért.

Emberismerettel vagyok

sokféleképpen átéltem,

amikor csak suttogni

mertem. Bejött, átvette azt

akitől akkor már tartottam,

megnyugodott ő is suttogott.

A feltaláltam az, ami adja

a megélhetésemet, tíz éve

annak az oktatásából is élek.

Igen bizony a hivatásommá lett,

jövőre már 55 ezer forint lesz a

nyugdíjam, ha betartják az igéretüket.

A szeretet virágának mondom. Julamami
Az élet élni szeret, hát éljen a szeretet. Julamami

Gyermekkoromban vártam, hogy majd

ha felnőtt leszek, akkor úgy élek mint

akiket láttunk mutatni a televiziókban.

Aztán rájöttem az nem  a valóság volt

akkor sem. Most meg beérjük már lassan

azzal, amit nagyon sokszor láttunk, hiszen

azt is megszokjuk, most nincs hol  elmondjuk.

A hazai televizióban szeretnénk látni mi a Nép,

új filmeket, ne csak ismétléseket, nem vagyunk

igénytelenek, megilletne már a jó bennünket.

Persze jó lett volna látni akkor mindazokat, a napi

 közvetítéseket, ahol Népként felettünk döntöttek.

Legalább mint a meccseken drukkolhattunk volna,

kivihettük volna magunkból azt a sok összejött, ki

nem mondott szót, jelzőt, hogy oldódjunk általuk.

Ha nincs más módja annak, beérnénk azzal is, ha

 kivetítenék és a szabadban láthatnánk legalább,

persze nem hangoskodva, mert másokat zavarhat,

nem tesz jót az egészségnek, ha szomorú a Nép.

Nem ezért dolgoztunk ennyit és hordtuk sietve

a gyermekeinket a megőrző helyekre naponta,

hogy nettóból legyen kiszámolva, megalázóan.

Számomra fontos az emberségem, nem adnám

a tisztességes életvitelemet semmi egyébért.

Lehet, hogy értéktelennek néznek  azok akik

másképp döntöttek, nem  gond az nekem, ha

nem köszönnek, attól még jó köszönő vagyok.

Ne várják tőlem, hogy ne reagáljam le azt ami

túlmegy azon, hogy én az emberségest várom.

Legfeljebb nem  leszünk kellemes ismerősei

egymásnak, barátságban meg végképp nem.

Akkora magasságokban én nem vagyok járatos.

Ah attól még tőlem azt csinálnak amit akarnak,

lehet most is gügyének gondolni, tudom,  hogy

van az Isten, nem győzködök senkit sem róla.

Láthattam amit láttunk, átélhettem a másik

oldalnak az emberségét, hiszen van az Isten.

Hát megyek tovább amerre mutatja  az utat,

akik arra igényesek, megtanulják tőlem azt,

ami működik, hiába miért keresgélnének már.

Bele van rajzolva mindenkinek a saját sorsa,

van akinek meg is erősödtek benne a jelei,

pont ott ahol most tart, megcsinálhatja azt.

Nincs benne semmi meseszerű, a valóság az.

A jobb oldalon van az anyai feladatok sora,

a  bal oldalon pedig az apai generációs feladatok,

középen húzódik felfele az embereknek a sorsa.

Van aki a feladatai által lenne gazdag, ha tudna róla,

hogy nemcsak egyféle a gazdagság, kétféle az oldal.

Ki mit hozott sorsként, generációs feladataként, azt

lenne szükséges megcsinálnia, hogy boldoguljon.

Vannak akik már készen vannak és váltaniuk

lenne szükséges, hogy ne várakozzanak,

mert azon az oldalon már nincsen mire.

Mozgásban tartani a gondolkodó agyat,

kapjon az egészséges egyensúlyához valós

feladatokat, megcsinálhatná ha ott az ideje.

Nem igyekszem meggyőzni senkit sem arról,

hogy higgye el ezt, viszont akik megtanulták

már tudják, összefüggésében láthatják azt.

Azt sem sorolgatnám, hogy tegye rendbe

aki csak teheti a lelkiéletét, a sorsa szerint

könnyebb lenne élnie már, nem mondom.

Vannak akik erre hivatottak, nem bánom.

Meggyőzni senkit sem szükséges akkor,

ha ráhangolódva megtanulja mindazt,

amit a sok hozzám érkező, megtisztelő

emberséges áradat elhozott mindeddig.

Julamami
Egyenként születtünk, más sorsot hoztunk. Tiszteletet, önbecsülést, alázatot tanulunk. Julamami

S amikor egy nap alatt lerajzoltam azt a

részét amiből a védjegyes oktatási forma

lett, tudtam, hogy létezik a teremtő Isten.

Nem kényeztetett az élet semmi módon,

erős lelkű lettem, miután háromszor épp

csak el nem mentem, túléltem mindazokat.

Életben tartott az a tudat, hogy a sorsomat

más nem csinálhatja úgy meg mint én magam.

Megértőkre nem  nagyon találtam, legalábbis

megtartották maguknak, nem volt szükséges az,

nem kaptam rá a dicséretre sem, volt belőle.

Akkor sem amikor az első években több helyen

tartottam előadásokat, úgy tűnt sikeresek voltak.

Amikor rájöttem, hogy rajongóim lennének sokan,

onnan elköszöntem, akkor nem  tudtam volna kezelni.

Ahol nem kaptuk meg a kellő tiszteletet a tolmáccsal, oda

többet nem mentem, nem az volt a gyakorlat, hogy majd

változtatnak rajta. Kezelhetőbbé, emberségesebbé lesz,

inkább elvárták volna azt, ami nehezen volt elviselhető.

Nem alkalmazkodtak, hiszen megkaptuk a jó fizetséget.

Azt hangoztatták, amikor szakadt az eső a nyakunkba, a

 megóvásunkért a diszletet nem teríthetjük magunkra,

onnan is elköszöntem, sokáig lábadoztam csak utána.

A  Szülőhely, a Haza az más azt gondolná  az ilyen mint

én magam, innen nem költözik  el  az ember lánya, akkor

sem, ha utána betöltötték a helyét a máshonnan hozottal.

A Haza az olyan mint a szülőanya, megóvja az övéit mind,

nem úgy válogatja ki, hogy ki hozta baloldalról az apai ágát,

ki meg jobboldalról az anyai generációs feladatait oldja meg.

Két oldallal születtünk, páros szerveink  vannak, nemcsak egy

ügyben van tennivalónk az életünk során, na és a sorsunkat

szeretnénk megélni, hogy jó minőségű életet biztosítsunk a

  következőknek, hiszen itt marad a lenyomata mindenkinek.

Aki nem látja meg magát a tükörben, meg is kérhetné azokat

akik  nem éppen visszafogottak, mondják meg őszintén milyen.

Persze ha tart  tőle, hogy mit fog hallani az más, akkor tán ne,

Isten óvjon mindenkit attól ha még megsértődni most is tud.

Hiszen minden őszinte tükör arra figyelmeztet bennünket,

hogy miben vagyunk  még fejletlenek, mit tanuljunk meg.

Ahhoz még csak a  70. évemben vagyok, nem  szeretném

azt hinni, hogy én minden, uram bocsá  többet tudok mint

bárki más fejlődni képes, tanulékony, vagy emberséges.

Szomorkodni sem fogok senkinek a meggondolatlansága

miatt,  hiszen mindenki magának gyártja le mindazokat,

amiket később majd nem szívesen vállal fel döntésének.

Óriási felelősség minden olyan, ami az emberek élete,

sorsa, fejlődése, életminősége, lelki – testi egyensúlya, az

egészséges életvitele feletti jó döntést kívánna naponta.

Mert, hogy ehhez nagyon komoly, jó minőségű tudásra

és folyamatos fejlődési lehetőségekre van szükség, hogy

ne legyen semmi  olyan,  amit ne  tudna megoldani rögtön.

A fokozatosságra szoktam utalni, mint a járható lépcsőkre,

azt nem ugrálva tenni meg, biztos lépésekkel végigmenni.

Ilyenek az emberi sorsok, ha tudnak  róla az emberek már

van mire építeniük a holnapjukat, a jövőképüket, terveznek.

Hát bizony nem megfelelő pénzmennyiséggel, ahhoz képest,

amit elvárnak az árak, a díjszabások, valóban jó minőség legyen.

Csupán annyit engednék meg magamnak és ne vegyék  zokon,

ha annyira nem fontos, hogy kinek van arra, kinek meg nincsen.

A végigdolgozott élete után, megfelelő összegű nyugdíja  sem,

akkor lehet, hogy elnéztek valamit, nem számoltak azzal, hogy

az Isten adta Nép által  lett szinte minden. Ha nem  kapják  meg

a megfelelő tiszteletet, durcásak is szoktak lenni eredményesen,

 azután ki és mennyiért tudja majd megbékíteni már a valósággal.

Nem kellene zokon venni semmi ilyet amivel én itt megengedem

magamnak, hogy így írjak, talán nem mindig velem  van gond se,

csupán megszokták, hogy nem szerettem volna ártani senkinek.

Igen vagyunk ilyen emberségesek, nem  kevesen, nem választ el

bennünket egymástól az, hogy kinek van kinek  meg nincs pénze.

Vagyunk, létezünk, korosan is tervezünk, mert nem tudtuk még

megoldani azt amit az Isten tehetségként adott nekünk, átadnánk,

azt ami a többletünk, hiszen ez itt a  Magyar Hazánk,  mi meg a  Nép.

Különböző szinten  élő, igyekvő, szorgalmas, emberségesen működő

sokaság, nincs a hátunra írva, nem járunk csoportokba, mégis tudjuk,

hiszen nem ártunk, nem bántunk és megtanuljuk, hogy magunkra is

jól vigyázzunk, mert nincs felelőse most annak se, mihez kezdjünk.

Hát rábízzuk magunkat az Isten  adta tehetséges sorsunkra, nem

várunk semmi olyat amit úgy sem várhatunk, van az Isten tudjuk.

Megtanuljuk  humososan felfogni, majd  összenevetünk mind,

hiszen kitisztulnak majd a fejek  és a tájak is. Rájön mindenki,

egyedül nem megy és nincs benne öröme se, ha nem mondhatja

mert nincs miért azt köszönni. Nincs hova menni, akkor se, ha nem

tudunk  itt jó minőségű életet élni, hiszen ez a Hazánk, mi vagyunk

ennek a fontos helynek a megteremtői, máshol nem ilyen semmi.

S nem is tudhat vigyázni rá más úgy, mint aki Hazaszeretővé vált,

ezt is szükséges megtanulnunk, most van ehhez is időnk, módunk.

Egy Haza csak egy, nem pótolhatja sehol semmi más, ez a Hazánk.

Julamami
Julamami szeretettel.

 

Tisztának maradni…2020.11.13. – 2016.05.13. webtenyer.com, https://julamami.eu

Kép015
Apai ágról hozza, az apa tükrözi a vagyont. Mindketten várják emberünk megszületését. Apai hatásra elhagyja a megszokottat, majd sorsfordulóként vissza is tér az eredetihez. Többször kap apai részről anyagi segítséget, ami meghatározza a sorsát. Nem viszi tovább beéri azzal amit kapott, A párjával és a gyermekével éli az életét, nem látok a továbbiakban a teremtéshez késztetést.

Tanai, dalai, őseidre, a következőkre,

a téged meg nem értőkre fogni.

Amit nem hozunk mint tudást,

attól aki azt kapta többletként,

lehet tisztán érzékelve,

kihallva, átlátva megtanulni.

Mindenki hozott fontos feladatot,

legyárthatnak belőle sok utánzatot.

De tisztának maradni, ott és akkor is,

ha a környezet hatása már nem az.

Embernek maradni a legmagasabb,

elérhető, elismertségedben is.

Vagy hagyni, hogy mások,

által kerüljél helyzetbe.

S önmagáról, a generációs,

átvetülésekről, közben meg is,

elfeledkezve, belehelyezkedve.

Aki még nincs beérve arra,

miért rohanna bele abba.

A párkapcsolat az egyik,

legnagyobb tapasztaló,

csoda, persze akkor,

ha már jól egymásra,

vannak általa hangolva.

S megtörtént köztük,

az a sok embert próbáló,

nehéz is,

na meg néha már,

az együtt teremtés, együtt örömködés is.

Együtt már meglátták a hétköznapi csodákat,

ami a legerősebb érzést adhatta akkor nekik.

Beszélhetsz bármiről,

felemlegethetsz akár,

a múltból kellemetleneket is.

Addig árthat az amíg,

akiről szól,

nem jutott el még oda,

hogy ő sem tökéletes,

csak egy ember.

Azokkal megtörténhetnek,

olyanok, amiket a rosszindulat,

rosszakarók, átbillentek,

másokat kihasználók,

a saját könnyebbségükre,

legyártottak. S azzal mindent,

amihez hozzáértek, hozzáfértek,

összefüggésében látásuk nélkül,

spontán össze is rondítottak.

Azoknak is még van mit,

tanulniuk az életükben,

ami már emberismeret,

nélkül “most” nem megy.

Ha majd idejében felismered,

hogy eddig kik azok akik lehúztak,

a saját szinted alatt tartottak téged.

A hiányosságokat magadban felismerve,

bevonzod, felismered a megfelelő helyedet,

hogy idejében tanuld meg, ami benned nincsen.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból írom,

 Online vagyok, ha bárhol is éltek a Világban  most.

Julamami
Julamam védjegy Heringes Árpádné tulajdona