Címke: Julamami védjegy

Még várat magára, a jó és a szép… 2023.04.08. https://julamami.com

Tisztelettel kérem, ne olvassa tovább, ha nem ezt szerette volna itt látni.

Ne csak azt nézd, hogy mennyi az éveinek a száma,

azt is láthatnád, ah, ha a sorsával tisztában lennél,

hogy előrébb van nálad, már, a törlesztésben.

Hiszen a generációs feladatok rávetülnek,

a következőkre, ha nincs éppen akkor,

azon a szinten egy családtag sem.

Aki úgy lenne képes átvinni,

azt, amitől szenvedtetik,

azzal, hogy nem értik.

Mit is képzel 

magáról,

ugyan,

hogyan 

tudná azt,

náluk jobban.

Fiatalabb az életkora, 

annak, tekintetében, nem lehet,

másról meg, nem tudnak. Így nem is gondolják,

hogy vannak sokan, akik, a fejlődést választották.

S nem ragadtak meg a régi módokon még működőképeseknél, 

rájöttek, megváltozott minden, így hát, alkalmazkodni szükséges.

Átfordultunk címet adtam a festésemnek, 50 x 70 cm a mérete, eladnám, annak az embernek, aki megfizetné rendesen, érti, ah, mit festettem meg.

Ah, ha látod már ami látható, észleled, ami a tekinteten átható, netán, kihallod azt is, amit számodra ad oda a sorsod, hogy kallódni na hagyjad.

Tegyél valamit, amire képes vagy és felelősen tegyed, akkor is, ha mások, nem úgy teszik, önmagadért szükséges tenned, hogy el ne tévedj, végleg.

Nem akarsz fejlődni, mert azt hiszed, mindenben toppon vagy, ha egy dolgot elértél már és esetleg, nevesedtél általa, megy a szekered tolva.

Elmondom azt neked, hogy a hírnév, azt is jelenti, hogy azon a szinten várják el tőled, mindazt, amit utána élni fogsz, ugyanazon a szinten fogadják csak el. Kontrollálni ott tudják, vagy tetszetősebb másoknál, a hangnem, sok benne a divatossá tehető, jó pofa. Azt se tudják mit jelent, de ők is odatartozóknak látszanak, általa. Ah, ha a saját szintjükön mondják, az is lehet, hogy nevetségesek lesznek, viszont, mindegy, csak egyszer már, rájuk is figyeljenek.

Ellehetetlenedhet, minden és mindenki, ha a divatos helyeken, nem mutatják, nem beszélnek róluk, azt hiszik, hogy akkor, tán, nincsenek is.

A jól kitaláltakat nevesítik, majd felnőnek talán, ahhoz a nagyon drága, sok pénzt elemésztő lehetőségükért, amit nekik szántak, tán valamiért.

Mindannyian, akiknek a hírnevedet köszönheted, mindaddig, amíg azt nem köszönted meg időben, hogy érezzék a törődést is tőled, mindazért.

Ha több tudásod nincsen, mert hiányos vagy hiányzik az emberismereted, vagy a saját önismereteddel sem vagy tisztában, komolyan kellene venned, mert az, most, már hiányosan nem megy.

Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev., azt mondanám neked, ha megkérdeznél, hogy a megelőzés nélkül, már nem tudsz átlátni, semmit.

Amit addig, mások Hazájában, a saját kultúrájuk szerint, tanulhattál, másokat utánozva, ott, tán megoldani, anélkül is tudtál, sablonosan boldogultál, hogy azt értetted volna, így ahhoz, hozzáértő nem lettél.

Ah, ha nem veszed tudomásul, hogy annyiféle sors és kultúra, na meg, az elért szintek, a generációs feladatok, mozgatnak már mindent, azt a. Na, akkor tán, foglald el a helyedet ott, ahol átlátod, kihallod, megérzed, megértő tudsz lenni, mindazzal, ami szükséges annak a vezetéséhez.

Akkor vállaljál, magasabb szintű feladatokat, ah, ha azt már elérted és átlátod összefüggésében, s felelősen vagy képes vezetni, mert minden döntésed, mindenkire hat az ügyben. Vissza is hat rád is, a saját idődben.

Mindenkinek más a sorsa, különbözők a generációs feladatai, családokon belül is, meg tudják, az értők már tapasztalni. Nem hadakozni, nem erőből átvinni, nem parancsolgatva élni, leginkább a toleranciát is megtanulni, mint eszközt a jó kommunikáláshoz.

Ne sérüljön senki, azáltal, hogy nem érti, mit akarnál átvinni, oda ahol az már nem hat jól, hiszen tapasztaltabbak náladnál, nemcsak elméleti van.

A feltalálók, nem véletlenül, születtek oda, ott lenne szükséges mindazt, a tudást átadni elsősorban, csak utána nevesednének, az online Világban.

Arra lehet majd építeni, a jót és a szépet újra, nem másolva, nem hamiskodva, a mások tudását sajátjuknak mutatva, nem plagizálva, ah.

Hiszen nagyon sokat ártottak mindazok, akik feltételezték, hogy nem veszik azt észre, a többiek, akik már fejlődésben vannak. Mi mindent engedtek meg, maguknak, a népszerűeknek az oldalain, helyettük úgy, hogy nem kérdezték meg, arról őket, csak cselekedtek.

Másként hatott mindaz róluk, mintha azonosultak volna, mindazokkal, akik azokat, a megkérdezésük nélkül, cselekedték, úgy, hogy soha nem tették volna azt, a népszerűek, vagy, a nagy látogatottságúak.

Ki mikor érti meg, a sorsának a lényegét, hogyan fogja fel, azt mennyit ér, a saját sorsa, a saját Hazájában, s mit érhet el, ott, a mások Hazájában.

Érvelek, az a tükre, értek hozzá, s nem, csupán a megelőzésben elért, jó teljesítményeim, mint a feltaláltam, megrajzoltam, okán, írom ide is.

Tapasztaltan jöttem rá, nem azonnal, hogy vannak generációs feladataink és nagyon különböznek egymástól, még a családunkon belül is, az gyakran, tapasztalható.

Ah, ha időben jönnek rá az emberségesek, nagy tudásúak, jó szakemberek, jó minőséget adni tudó, oktatók, nevelők, arra is rájönnek, hogy mindent a saját idejükben érhetnek el.

Arra is, hogy nem tudnak most, csoportosan alkotni, fejlődni, úgy mint régen, egymás tudását és elért szintjét, tiszteletben szükséges tartaniuk.

Akkor is, ha a gyermekekről van szó, mert ki, mikor éri el, azt a szintet, amit, neki adott tudásként, a teremtő Isten, a tisztelet alapdolog lett.

Ah, ha van, aki még nem vette volna észre és vezetést vállalt fel, a saját tudásának a szintje felett, hát ismétlésbe bonyolódik és valószínűleg, sokat árt az neki és generációsan a családjának.

Az ismétlés sokszor jót tesz, a fejlődésben élőknek, hiszen tudják már, a tudásukat kontrollálni általa, hol tartanak ahhoz, képest, ahonnan indultak.

Ahhoz mérhetik, mindazokat, ahova az elődeik ejutottak, alap lett az, a saját alapjuk, rájöttek, akkor amikor ők szintet váltottak. Megérezték azt, az elődeikhez képest, tudták felmérni, mert különben megrekedtek volna, ah, ha azt folytatták volna.

Tanulj, fejlődj, jó magad is, hiszen elvárni azt, amiről nem tudod, mit is várhatsz el emberileg, azt a, ne már.

Nem tudom, nincs tájékozottságom arról, hány ország van hasonló helyzetben, mint mi itt az ide születettek, a Hazánkhoz teremtő Nép.

Nekünk magunknak szükséges ezt megoldani, a saját sorsunk szerint, na meg a generációsan hátrahagyott, tornyosuló gátakért, az időben, nem fejlesztettekért. Hát, mostantól, felelősen élni, hogy ne teher maradjon hátra. Mert ugyan, hogyan számol el, önmagával, aki tudott volna időben, teljesíteni, mégis a rámaradt, semmit, akarta, generációsan is megtartani.

https://julamami.com

Otthon vagy-e… 2016.03.26. https://julamami.com

 

 

 

https://julamami.com
Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon, 2010. év óta, a Julamami védjegy. Paksról a Hergál Házból. https://julamami.com

 

 

Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból. https://julamami.com

 

 

 

 

 

 

 

Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon, 2010. év óta, a Julamami védjegy. https://julamami.com
Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon, 2010. év óta, a Julamami védjegy, magam adtam a nevet. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.  Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 12.00 között, tájékoztatlak,  a +36302470589 telefonom által.

2011.01.19. írtam és hozzá,

még 2016.03.26. napján.

Hinnye már,  a jó öreg bocsánatot kérek jól jön  ide.

Otthon vagy-e abban amit nem teremtettél,

csak oda költöztél, érzékeled-e,

ott  a beletett munkádnak a

hiányát. Vagy ellensúlyozod-e

azzal amihez meg jól értesz,

hogy az egyensúly meglegyen ott.

Ne ígérj azért, hogy könnyűt ígérve

a komolytalan szavaidat lesúlyozzad.

A hazaértem érzésben otthon vagy-e,

amikor a kicsiben már megláttad önmagadat,

nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Ne neveld ki belőle, a tehetségét azért hozta, hogy

abban egyedül ő legyen, ha beérett arra hát a legjobb.

Mindenki hozott fontos feladatot, neki is megadatott.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” jól  hatna,

ha lenne minden családban valaki aki tudja már olvasni.

A birtoklás vágyad az anyagi gazdagodásodról szólhat,

semmiképpen az itt élő gyermekekről, sem a Népről.

Egyenként, saját sorsot hozva születtünk mind,

nem lehet kibontakozni, fejlődni, a mások által

ránk rakott gyakran megváltoztatott terhekkel.

26 éve a gyakorlatban tapasztalom a hivatásom,

sok nehezet elvittem azért, hogy haladni tudjak.

Megtanultam érvelni, azzal amit feltaláltam,

nagyon kevesen tudják, oktatom is Online,

 nemcsak szolgáltatok. A 70. évemben ide

is írok, a nettóból kiszámolt nyugdíjamnak

aprópénze mellett egyéni vállalkozóként van

Online szolgáltatásom. A legjobb szintemen

10 éve gyakorlom, ahogy múlik az idő egyre

alaposabban és szeretettel adom.

Nem tudom elfogadni, hogy amit

feltaláltam, azt nem fogadja be a Hazánk.

Sorstalanságra vagyok besorolva tán, az már

nem működne, néhányan ismernek már engem.

Ha mérhetetlen birtoklásra vágysz már, azt

azért vedd figyelembe, ha a Nép nem

létezne, a lehetőséged  sem lenne.

Az  egészséges körforgás adott,

ha eltérsz tőle, meghozza azt

a  sok – sok tapasztalni valód.

Amit teszel azt, holnap már,

a saját tükrödben látni fogod.

Hazugság  lenne az, ha az is

ráterelődne a Népre, amiért

nem tudnak felelősséget

vállalni, az oda bejutottak.

A magasabb lélekrezgésűek,

mutatják az utat a többieknek,

ha nem így van, mellé is mennek.

Ah, alázat ahhoz amit felvállaltál

szükséges miattad, ha nincsen,

nem vagy beérve emberileg

arra amit gyakorolsz naponta.

Persze az is kell hozzá, hogy

 azt el tudjad dönteni, ah, a

  Hazaértem érzéséért tettél-e  jót.

A sorsod szerint és nem hagyod

hátra a következőkre azt is, mert így

visszafelé teljesít majd több generáció.

Vagy tán az Isten adta Nép teremtménye az,

nincs sikerélményük se belőle, a jó minőségű életüket,

ami megjárna, mindazokért, a jót és a szépet nem kapják meg.

Gondolkodtál-e már rajta,  hogy miért és

   minek a hatására  lettél, váltál olyanná, amikor

megérezted a birtoklás vágyaidnak a mindent

felülmúló erejét, ugyan miért nem tudtál megállni.

A nehéz utamat járva, már gondolkodva haladok,

megélem, amit a sorsom még nekem megadott,

mert az egyszerűben a nagyszerű feladatom adott.

Sok gyermekért sok kiszolgáltatottért némán fájtam, ha

 lehetett segítettem, utánajártam, a lelkierőm innen is van.

Sok év kellett mire rájöttem, segíteni nem mindenkin lehet,

kaptam érte sok irigyet, akik azt hitték nekik mindent lehet.

Sokkal több idő kellett, telt el, mire ki tudtam mondani,

az első nemet.

Addig azt hittem,

azzal magamból majd,

elveszítek egy darabot.

Sok tapasztalat kellett,

hogy rájöjjek mennyit is,

ér oktatva a tudásom.

Nagyon nehezen,

kaptam én meg,

az engedélyeket.

Két hozzáértő,

emberiessége,

hivatástudatuk

nélkül nem is lenne meg.

Nekik tisztelettel megköszöntem.

S már két évtized van így mögöttem,

ez a legfontosabb feladatom lett nekem.

Vannak akik más feladatokat hoztak,

kiteljesedni ők meg abban fognak.

Összefüggéseiben,

az egészet a helyén látni,

az én szemem így látja, az Istennek hála.

Alkalmazkodva, alázatban élve, a határaimon belül,

az adott lehetőségeket meglátva,

ezzel éltem túl és át,

az életem nehezebbnél,

nehezebb szakaszát, így,

nem tudok nemtörődöm lenni.

Csúcsra tartasz, teljesíted a dédelgetett vágyaidat.

A tökéletességre törekedve, azt másoktól is elvártad.

A jó embereket letudtad, neked tükröt ne tartsanak.

Van mindened, nincs már barátod,

de teljesíttetted minden álmod.

Kitöltheted ahol érzed a hiányod,

nosza hát, vegyél magadnak barátot.

Aztán, majd szánod – bánod, hiszen, majd,

 meglátod, venni nem lehet ám, igaz barátot.

Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné. Julamami szeretettel.

 

Tudod-e, hogy ki vagy te… 2021.02.01 – 2016.08.27. https://julamami.com

Bocsánatot kérek így jól megszokottan előre.

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy szerint.

Amikor elhiszed azt, amit neked szántak, s

felveszed azt a szerepet és valakinek érzed

abban a nagyságos magasságban magadat.

Majd rájössz, ha nem pótolod be mindazt,

ami hiányos a tudásodban, tiszteletet azért

nem kapsz. Hiszen nem  dolgozol meg abban,

a saját szintednek már nem jó a minősége,

nem  fejlődtél fel oda, nem pótoltad azt se.

A Világ gyors  pörgéséhez így nem tudsz jól

igazodni, hát mindig másokat fogsz okolni.

Vannak a szövegemben ismétlések, ott

van a helyük ahova írtam őket,

minden szónak van itt

mondandója.

Lehet

bárki

hasznára, ha

  úgy gondolja.

Tiszteletem.

 

A generációs feladatait az anyai ágáról hozza. Julamami

Mondjad hát, te

meg, hogy vagy és

 a sorsfordulódban,

tudod-e mi a dolgod.

Hányadik generáció,

milyen feladattal

született tagjának,

jöttél,

azt tudod-e.

Szükséged van-e

most tartásra és

az emberséges

méltóságodra.

Vagy egészen jól

elvagy nélkülük.

Mond miért nem

tudják az emberségesek,

a szakmájukban, a Hazájukban,

mit lehet tenni, hogy munkájuk

legyen, az Isten adta Népnek,

Mit engednek most megélnünk,

a sorsunkat hogyan teljesíthetjük.

Látszik, hogy mindent igyekezett

elfelejteni, mintha az tán meg sem

történt volna vele, pedig  ahonnan

jött, egész életében oda is tartozna.

Azt érzi kinőtte minden ártó múltját,

nem ismeri meg azokat se, akikkel a

 nehézben gyakran tán erről álmodott.

Majd megmutatja, ha egyszer elérte,

hogy mennyire fájt az akkor neki és

bizony nem csapja be magát teljesíti.

Miért törődne az Isten adta Néppel,

ha nem törődtek azzal, hogy arra ott

elég érett-e, képes-e arra, akkora  nagy

különbséggel. Úgy érezte akkor nem

bántak se megértően sem jól ott vele.

Az eszébe sem jut, hogy oda magától

ment, és a saját döntését élte ott meg,

úgy, ahogy azt a helyet biztosították

számára, a többi volt a saját megoldása.

Irigylésre méltó lehetett ott minden,

hiszen mások hazájának lakója lett.

Feldolgozni nem tudta, amitől ott

ha nem a sértődöttje lett volna annak,

megtanulhatta volna a kultúrájuk is más.

Úriemberek sora nőhetett volna ki onnan,

mégis valami azért megfogta abban is,

már láthatóvá vált az generációsan.

Érzi még sincs rendben benne a történés,

azzal nem számolt, hogy megdolgozza a

 lelkiismerete, szükséges megoldani azt.

Mindazért amit akkor abban a helyzetben

nem engedhetett meg magának, másokat

okol, mindenben szétosztja a felelősséget.

Hiszen tudja a lelkes, szíves énje  gondja

mindaz, amit megélni érdemben nem

akar, a tapasztalatának hiányát nem

tudja pótolni az üres elmélettel.

Egy szintre landolt mindenki,

aki addig teremtett, élte a

saját sorsát, csak néz ki a

fejéből és vár valami jóra.

A történésnek nem volt a

megelőzésben helye, átment

mielőtt bárki értette volna azt,

hogy mi is történhet a Néppel.

Tárgyilagosban folytatódik, de mi

történik, ha valakinek  nincsen

megfelelő pénzmennyisége

ahhoz, ami kifele  jól mutathat,

látszatra minden rendben van.

A  semmiből valamit ismerem,

sokszorosan átvitt, megéltem.

A Nép és korosodó gyermekei,

a rájuk vetülő döntéseknek

a következtében fogynak.

Nem az Isten adta Népnek

a jó életminőségéről szól,

az ami történik. Vegetálunk

önmagunkhoz, a tehetségükhöz

a Hazánkhoz való teljesítésünkhöz

képest. Mintha nem mindannyiunk

Hazája lenne, mint akikről már úgy

döntöttek, hogy nem ismerik el a

 saját Hazájukért aggódó Népet.

Várakozunk talán azt tudja már

valaki, hogy most éppen miért.

Magyar Hazánkból nagyon sokan

nőttek ki a tehetségükkel, most is

itt élnek hozzáértően, kihagyva,

abból ami segítségül szolgálna.

Sorstalanokká lenni most sem

szeretnénk, mert azt csak

itt tudjuk megélni mind,

amiért ide szült az

  Anyánk bennünket.

A szülőhely a város,

mindenkinek benne van a

lelkiismeretében, mindaddig,

amíg rá  nem talál a jobb életminősége

helyére, s lesz az második hazája, hinnye.

Ahogy látszik ezekből sokaknak sok ilyen

hely lehet,  ahova teremteni képesek,

a jó életminőségüket biztosítva.

S tudomásul veszik, hogy

alapvető, tiszteletben

tartaniuk a helyet, ahol

őket az emberségükért

befogadták átmenetileg.

Mert a belső tartásuk azt

a ritmust adja számukra, hogy

ne legyenek kiszolgáltatottak az

oda születettek, a gyarapodásukért.

Emberségesnek  lenni azt  is jelenti,

úgy ad abba a közösbe, hogy azt

fogadja el, ami építővé teszi,

van helye, ott az ideje.

Azt igénybe nem veszi,

 amire nincsen szüksége,

ebben a nehéz terhelt időben,

adja oda ahol még van miért a

túléléshez szükséges az agya.

Tud nemet mondani arra, amit

ha elfogadna, lehet, hogy már

önmaga és a sorsa fölé emelné.

Ami nincs benne a sorsunkban,

az olyan elkötelezettséget is

jelenthet oda ahonnan az kapta,

amire talán nincsen felkészülve.

Minden hat mindenre és minden

olyan emberre, akik másoknak

vannak a döntéseire bíza, azt a.

Emberségesnek lenni, az alapja

az emberi nagyságnak, ahova

úgy  lehet felnőni, hogy minden

lépcsőfokot érintve haladni, sőt

időnként ugyanazt megismételni.

Addig, amíg át is érezheti, azzal

mi lehet összefüggésében látva,

a döntésének a következménye.

A Hazájukban, ahova az  Isten jól

 boldogulni teremtette az Ő Népét,

megadta nekik a helyet mindenhol.

Ami a kicsiben már látható, az  van

a nagyban, ha másokra vagy utalva,

nem hozhatsz saját döntéseket sem.

A Nép gyermekei fejlődésre, haladásra

születtek, ha már racionálisan az

nem lehetséges, akkor bizony tán

be kéne pótolnia a lelkes énje felé,

azt amit eddig kihagyott, hiányos.

A saját génjeinek és generációsan

van bőven feladata mindenkinek,

akik csak a racionálisra gondoltak.

Egy idő után hiába topicskolhatnak,

lelkesítő erőt az már nem ad csak visz.

Hiába van meg mindene, pont azzal

nincs már egészséges motivációja se.

Ha az egyik oldala a túlzásban, a másik

meg tudáshiányosan, csak koricálhat,

hiába a talaj az egyik  talpa alatt,  ah.

Nem mindegy, hogy használja-e azt

amit azért bíztak rá, hogy óvja, védje,

azt attól még, el nem birtokolhatja.

Mi adhatja az ember tartását és

méltóságát azt a, szerintem az

annyi, amit a saját sorsában és

generációs feladatában hozott,

 ahhoz kivé vagy mivé változott.

Abban, azzal amit feltaláltam,

hol és hogyan, hova tudok oda,

  elmenni és ott bizalommal lenni.

Vannak-e helyek ahol mindazokat

ami fontos, az ő szintjükön változna

megkérdezhetik, mert meg is lehetne.

Némelyek büszkék arra, hogy itt sok a

 feltaláló, intelligens, tehetséges ember,

vagy az csak annyi. Felszínre hozni azt,

megmutatni, bemutatni mit találtak fel,

mi a különleges, a Népnek az jól jönne,

motiváló az ereje, hiszen közülük valók.

Amikor vergődnek a semmiben nem

is veszik észre, hogy ne legyen attól

lelkiismeret furdalásuk, másra bízzák.

Pedig szép színes, szíves és lelkes is

lehetne ez a Haza, ha azt csinálhatnák

először az emberek, ami a tehetségük.

S azután megkaphatnák a kibontakozási

lehetőségeiket abban amit nem hoztak,

megtanulnák, hogy fejlődni is tudjanak.

Mond, olyan módon, vagy-e képben

 ember, hogy mit hol és hogyan, vagy

csak nézel ki a fejedből, tájékozatlan.

Tudod-e milyen a magyarok kultúrája,

ismered-e, hogy a többiek különféle

 kultúrája milyen és hányféle van itt,

mennyiben különböznek egymástól.

Hogyan tudod tisztelni az embert,

a kultúráját ismerve tán menne,

ha nincs is emberismereted, talán

még önmagadat sem ismerted meg.

Én magam, a tapasztaló éveimben és

még mindig vagyok, sokféle emberrel

találkoztam, más és más kultúrákból.

Az emberséges része a tenyereiknek,

nem különbözött, a többi meg adott.

Szoktam mondani, én onnan sokszor

megjöttem már, ahova most indulnak tán el.

Nincs feljebb és lejjebb senkinek, a kettő között

éljük meg mi emberek, csak az nem mindegy, hogy

ott mennyivel feljebb, vagy magunknál még lejjebb.

A gondolkodó ember emberségesnek született,

úgy kellene éljen, hogy abból ki ne

billenjen véglegesen, az emberségeset,

 behelyettesíteni mással úgy sem lehet.

Az álságosan másolásos, nem hozza,

leginkább taszítja a gondolkodókat.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engem,

nem harcolnék ellened sem, ide megint,

az általam feltalált, már be is bizonyosodott,

generációs feladataink oktatása miatt jöttem.

Bizony kisember gyermekeként, emberiesként,

nem tudtam még befejezni azokat időben amit,

mások megtehettek már. Hát most tenném meg,

önmagamért, generációsan alapjául az Isten adta

 Hazánk Népének korosodó gyermekeként.

Valami teljesen megfordítva esett meg,

amikor azt feltételezte sok ember,

ha végigviszi az életét munkásan,

akkor majd nyugodt lehet felőle,

hogy nyugdíjas éveiben, a jól

megérdemeltben teszi azt,

amit addig nem volt ideje.

A tolerancia számomra

hétköznapi módon van,

az életem, a hivatásom,

anélkül nem is működne.

Amióta felismertem azt,

hogy az élet arra is való,

hogy a saját időnkben azt

éljük meg, hát igyekszem.

Éppen, a 60. életkoromra,

ennek is már 10. éve, úgy

terveztem. Azt a ha már

készen vagyok az

oktatási rajzaimmal,

akkor miután az Online

világában már ismertek.

  Hát itt a saját

szülőhazámban is,

megmutatnám mit is

találtam, a 27. tapasztaló

évemben a hivatásomban fel.

Már egyáltalán nincs hova fordulni,

 így nem csalódtam, háromszor

hozzáláttam, kibírtam azt

is, hogy meg is alázódtam,

de meg nem sérültem bele.

Nincs szükség itt erre, jönnek

mindenhonnan, mindenféle

tanfolyamok, tréningek, csak

remélem, hogy kontrolláltan.

Ügyesen elintézték a sorsom,

azok akik miatt itt tartok most.

Hát megyek tovább, minden apró

ösvényt megkeresek, nem  adom

fel, csak meglelem  a lehetőségemet,

majd egyszer a napi ingyenesekben.

Hiszen itt már minden csak a

pénzről szól, nincs semmi

olyanra szükség, ami más

módon emelkedhetett ki,

úgy, hogy semmiből valami.

Mondja meg valaki, vannak-e

embervédők, hogy néznek ki.

Tudják-e azt, hol vannak az élhető

lelkes, szíves, gondolkodó határaink,

vagy egy katyvaszba borult minden, ah.

Ugyan miért nem látják be, ha nem arra

születtek, tévedések helyett csinálja más,

üresben nem lehet mást csak várakoztatni.

Ezt itt emberséges nyelvnek mondom,

ahogy azt megfogalmazom,

azoktól, akik itt elolvassák,

nem idegen, mert ugyanez.

A saját életem, így néz ki,

amíg dolgozom élek, amíg

élek a jól élhetőért teszek.

Önismereti oktatás, az

Önbecsülésedért, azt a.

Másoktól, azt szoktam

hallani, hogy hát most

sincs rá idejük, mert

rengeteg a dolog,

amit még meg

kell csinálniuk.

Így nap mint nap

teszik a dolgukat

és nem jutnak el

a végére, hiszen

másnap, megint

újratermelődnek,

az állandónak is

mondható feladataik.

Hát tényleg ennyi lenne

az amit, a végigdolgozott

élet után elgondoltak azok,

akik addig csak teremtettek.

A lakhatásukhoz is hozzátettek,

na hiszen ők akkor többen lettek,

hogy legyen terük, a felnövők ne

 éljenek egymást, önmagukat

sem gátolva, szabad

mozgásuk is

legyen,

azon a

 helyen

amit ők

otthonnak

neveztek el, úgy is élnek.

Annyira nagy szükség van, az

igazi pedagógusokra, akik ki

is tartanak a felfedezettjük

mellett. S érdemben van

szavuk ahhoz, hogy azok a

 gyermekek bekerüljenek

oda ahol a legjobb helyen

vannak a tehetségükhöz.

Mert egyébként a szülők

választása, ha bejött akkor,

egyszerűen végig tanulták

és készen láttak rá a Világra.

Ha nem is sikerült eltalálni,

legalább, történt valami,

ami majd továbbra is

mutatja, hogy hova

lehetne még

menjen és

tanuljon hozzá.

A Hazájában

kapjon arra

lehetőséget,

korrigálni

tudja azt amit

akkor még nem

ismerhetett fel.

Megadva azt is,

amit még lehetett,

hogy el is induljon,

a saját útjára lépve,

boldoguljon, hiteles

ember legyen belőle.

Mi más lehetne a szülő

gondolata, hogy a gyermek

jól érezze magát a bőrében.

Találja meg a saját Hazánkban

a  lehetőségeit,  ne menjen el

addig amíg arra be nem érett.

Azt tehesse, amiben megtalálja

önmagát, a tehetségét, kibonthatja

a saját ritmusában, az ő fiatal életét.

S akkor a szülők azt érzik megtettek

mindent azért,  felnőve legyen alapjuk,

mert nekik nem volt, megnyugodhatnak,

teljesítették azzal a szülői feladatukat.

Majd azután, már a felnőttéletükben,

ők ugyanezeket, vagy az adottaknak

megfelelően hasonlókat tesznek.

A körforgás működik,

megy az élet előre,

annak rendje

és módja szerint,

ahogy a szülők, a mintát

mutatva előttük azt megélik.

Bizony mindezek jók is lennének,

ha ez így is lehetne, menne minden,

szépen ritmusosan kiteljesedhetne,

a gyermek, abban amit tehetségként

hozott. S hozzá tanulhatná azt is amit,

nem hozott, hogy kitejesedhessen ő is.

Azt mondják előző életek, ezen az úton,

ahol én is járok, az első dolga mindenkinek,

hogy megérintődik azáltal, a magas rezgésű

tanok által. Önigazolásnak tűnik, tán azért,

nem ritmusos valami az életében, mert,

az előző életében valamit ő elrontott.

S azt mondják, hogy akkor néhány

életen keresztül azt a rosszat éli.

Amint tapasztaló lesz az ember

ezen az úton rájön, az életnek

ritmusa van, meg lehet élni azt.

Ha a gondolkodó agynak van

a tehetség által motivációja.

Amikor felfedeztem én, a tenyér

alatt a csuklórészen, a generációs

jeleket és feladatokat, örültem neki,

hogy akkor megmagyarázódnak azok,

az addig hiányos részek, hogy mi miért,

honnan indul ki és miért más mindenkinél.

Nem lehet belőle sablonos mert, mind más.

Láttam, meg lehet csinálni, mert van miből

kiindulni, a folytatásra is rálátva, lépésről

-lépésre beigazolódva, ott vannak a jeleink.

Viszont nincs hova fordulni mindezekkel,

hogy kérem szépen én valamit felfedeztem,

védjegye van oktatnám, hogy a Hazámban

nagyobb rálátása legyen az embereknek a

saját életükre, generációsan hozottjukra.

Legyen meg, miért és hogyan, akkor is

 ha az emberek nem gazdagodtak meg,

legyen módja, egy rálátásos minőségi

életre, tartásra méltóságra ami a sajátja.

Egyedül születtünk, saját sorsot hoztunk,

hisz, a felnövésünk során ki is teljesedhetünk,

hát akkor jó nekünk. Ha nem, akkor csak nézünk

ki a fejünkből és szép lassan, van aki gyorsabban,

leépülhetnek, mert nem azt élik, amire születtek.

Hanem valamit, amit éppen lehet, mindazok helyett,

ami előre vihetné a családokat generációsan a következő

lépcsőfokukhoz, kifejlődni, kiteljesedni emberiesen végre.

Édes Hazánk Csodaszép,hát  ne menj még, hova mennél,

hiszen a széppel, a jó minőségű élettel, amiért mi itt,

  olyan sokat tettünk, nekünk még meg sem jöttél.

Bocsánatot is kérek és rögvest itt is,

hogy bajom ebből ne legyen nekem legalább, a

 saját minőségemben meg is élném szívesen már,

megtettem érte eddig is mindent, megvárnám.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, várom a Különös oktatás,

nevelés oktatásom után érdeklődőket,

tájékozódni, a Messenger Heringes Árpádné,

a +36707253808 és a régi telefonszám által is lehet.

Csoportos oktatások után igen jó ízűeket beszélgettek,

hiszen már ismerték az ízét az emberséges jelnyelvnek.

Emberünk korán született meg, a pénz miatt. Azzal az erős hatással, az anyja betolja a sikerbe. Julamami

Emberünknek az apjával való kapcsolatát lezárja, az anyja erős hatása. Julamami

Az anya egyedül döntötte el, emberünk megszületését. Julamami

Apai generációs hatások.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.

Mi annak a módja… 2018.03.26. https://julamami.com

 

Ha hiányoznak ott az alapok, hát

nem időben, adatik mindenkinek

meg, az elődeiknél a jó teljesítés.

Vannak akik nem érhetnek révbe,

mert nem voltak jó minták előttük.

A következő generációkra vetülhet,

ha elvették másokét, arra alapoztak.

Lehúzó energiák lesznek mindazok,

ott is ahonnan elvettek, ahol a több,

pedig még nem érhettek volna oda.

Továbbra is tapasztalva élik meg, a

sarjak, haladnak, de a nehezebben.

Amikor ráébred minderre az ember.

Éli az életét, tapasztalva, oktatva, a

 kettőt együtt, tanulja, amit nem tud.

Harmónia közeli állapotokat él meg,

a lelkes részével, oldja a nehezeket,

őt is érintik, a hétköznapok, hinnye.

Ha a tehetségét, nem a vezetésben

hozta, kérem ne vállalja, felelőtlen.

Generációról, generációra, a minta,

a bennük lévő, szorgalom, kitartás.

A tartása, méltósága, megerősödik,

jó alapja lesz az neki, egész életére.

Hát ne a koromat nézze, azt kérem,

szépen, mondja, mi annak a módja,

hogyan nőjön fel, egy túlkoros, ah.

Ha eddig nem volt lehetősége,

most jutott el oda, hogy

komolyan keresné.

Lenne az apró

nyugdíja

mellé,

shop,

amivel,

kiegészíti,

ha szerencséje

van, nem nyúl bele.

Mert azzal oda lenne,

mindene, hiszen túlkoros.

Nem élhet mégsem 100 évig,

mire eljut oda, hogy a tehetsége

adja majd, a bevételi biztonságát.

Gondolni fontos, arra, hogy miből

és hogyan lehet majd, a jó élete,

neki is a most, tán biztosítja.

Vendéglátósok voltak,

ők generációsan.

Egy valaki vétett, a

 másik helyrehozta.

A hozzá nem értők,

igaza érvényesült.

Nem adhatja fel.

Nem lehet, hiszen

hisz benne. Mert ő

sem született, pont

ide fölöslegesen, azt a.

Nem juthat már eszébe se,

hova költözne, kinek kellene,

egy túlkoros, nincs esélye arra, ah.

Hiszen, akik megszabják, ki lehet itt,

aki kibontakozhat, aki beáll a sorba.

Abba ami nem létezik, már nincsen.

Akkor is ha más az ő jó sorsa, hinnye.

A Hazáját se, nem hagyná el, végleg,

sem a tehetségének kibontakozását,

nem hagyja félbe, önmagáért tenne.

Valaki talán örökbe fogadja, mert

úgy lenne jó, ha lenne apja, anyja.

Hiányzik az érzés, nem volt meg,

fordítva lett, nehezítve hinnye.

Hát, hogy tudomásul vegye,

 adni segíteni az ő hozottja.

Soha nem késő, hát most

tanulja, mi, miért a sorsa.

Más feladatra született,

adva, segítve, embernek

lenni, a körforgás hiányzik.

Valami, ami, azt erősíti benne,

jó, hogy vagy, bocsánat, ha nem

tudhatja más azt, mi jó neked, ah.

Van az Isten, ebben a förgetegben,

nem nyúlhat mellé, sokuknak és

gyakran mondta, jó szerencsét.

Hatnia szükséges, önmagára

nézve is, nem próbálta még,

hogy most magára figyel.

Óvatosan elfogadja,

a belső segítséget,

életében még nem

volt, hogy értették.

Honnan indult el ő,

hova jutott egyedül.

Mennyi mindent volt

szükséges, úgy tenni,

türelemmel kivárni.

Neki nagyon fontos,

a tartása, méltósága,

ne vesszen már oda.

Kiteljesedésre vágyó

érzések ezek, emberies

határok, nem tévedhet.

Ebben az ő hivatásában,

tudja, merre az előre,

hisz az Istenben.

Mása sincsen.

Vajon gondol-e,

valaki, az olyan

emberekre mint

ő maga, valaki, ah.

 Jó, hogy vannak ők,

más megközelítésből,

vigyázták az embereket.

Ah, el ne vesszenek, végleg.

Segítségükre vannak ők, úgy,

is, hogy valóban, gondolnak,

rájuk, nem csak önmagukra.

Nehezen akarják elhinni,

ne érnének révbe időben,

annyi gát rengetege után.

Valaki azt mondta, miért

rakom magamat hátra,

megszoktam, azt is.

Ha van alázatom,

annyian talán,

nem gátolnak,

s van az Isten.

Hát ne vegye

zokon kérem

szépen senki.

Szeretném,

most már,

anyagi

síkon

elérni.

Amit más

lehet, hogy

47. évében,

én 67. vagyok.

Van rá igényem.

Késésben vagyok,

kérem szépen, ah, én

most növök fel ehhez.

Nehéz megfogalmazni,

azt hiszem megérdemlem.

Nincs tőle rossz  kedvem,

inkább jól felfűtötte, az én

lelkem, szívem, gondolkodó

agyam, jóleső érzésekkel.

Nahát, lehet, hogy így kell,

legyőzni önmagamban azt,

ami gátolt egész életemben.

Eljutottam idáig, nyugodtan

elérhetem a megfelelő szintet.

Ami megjár, mint mindenkinek,

megismerhetem, azt a, hinnye.

Készen van a terve, már csak

a megvalósításáért teszünk.

Ha megfelelő partnereket

találunk, Hazaérhetek.

Gondolom átsírok,

majd pár napot.

S azután,

ezt is

úgy,

fogom

fel, ahogy

szoktam.

Elmondom

másoknak is, hátha

segíthet a révbeérésbe.

Hiszen a legjobb dolog a

Világon, segítőnek lenni.

Akkor, ha arra született,

megtanul segíteni magán,

az Isten is megsegíti aztán.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

 

 

Jó minta, akkor vagy… 2021.03.01. – 2016.07.29. https://julamami.com

image003 (18)

Szerintem, jó minta akkor vagy,

ha tudod adni az igaz valódat.

Mindenféle minta is lehet,

a hétköznapi életünkben,

olyanok is akikről lejön,

azonnal, hogy nem igazi.

S nem is gondolnak vele,

hogy észrevehető az álca.

Beállsz a nemlétező sorba,

csak azért, hogy ki ne lógjál,

se onnan se máshonnan, ami

minta lehet és csak elfogadottan.

Milyen hosszú a haja, ki az aki levágta,

milyen a szalonból való a ruhája, milyen

a bőrének az ápolója, ha nem ugyanonnan

veszed, nem azt hordod, biza még megszólnak.

S egyáltalán nem fontos az, hogy emberiesként,

te hol tartasz, most kinek számítasz, vagy csak,

továbbvitted azt is, amit másoktól ollózgatsz,

hiszen úgy sem jönnek rá. Az akitől a tudást,

elvetted, s az elismerést is megéled, nem is

tudja meg, hiszen nem számít sehol sem.

Nem jegyzik semmi jóban, fontosban,

gondolod, de a szintjén jegyezve van.

Alacsony szinten a próbálkozásokban,

helyette vannak 12-en, futószalagon

képezve kerültek oda, végzettségük

is van, bizony vegyék őket komolyan.

Azok, akik még nem kontrollálva élnek,

esetleg el is hiszik a semmit értékesnek.

Vajon léteznek-e az emberies határaink,

a sajátomat ismerem régóta, abban élem

meg azt, amit megadnak a hétköznapjaim.

Ha ott hagyod a nyomodat valahol, amit nem

jó szándékkal nézegetsz, ott hagyod az emberi

tartásod hiányát is, tán keresd meg a méltóságod.

Csináltam csak úgy egy emberies tesztet magamról,

mikor mit ismételtem, régen, ott akkor, mit hibáztam,

hol korrigáltam, mikor volt az amikor, megjött végre

a sorsomhoz az eszem, s azóta a saját életemet élem.

Persze nem a köztudatban való létem, a nemlétező,

előadásokra a felkérésem, hát, a tréningem se létező,

hiszen nincs benne a divatosban, nem számít így jónak.

Az ingyenes reklámokat keresem és használom fel,

eddig jutottam ezekkel, köszönöm a lehetőségeket.

Kívül maradva a saját utamat járva, a sorsomat élem,

nagy részben, azt, hogy nem engednek be, elfogadva.

Magamtól, magamról, ennyit tudva, tapasztaltan,

haladok, a nehezebbet választva araszolok,

 a saját ritmusomban megélve azt, kapok,

egy következő lépcsőfokot, ami bennem

már megérett arra, hogy behozzam számotokra.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, ebben vagyok 11 éve,

lépegetek, ahogy lehet, de a saját életritmusomat, a generációs

jeleimet is ismerem, melyik ágról mit hoztam, apai, anyai, mi az

amit nem végzett el eddig generációsan senki, jó időben felismerni.

Különös oktatás, nevelés tréning, mindazt tartalmazza rád is a családodra is vonatkoztatva, ha megismered mindezeket, akkor

lesz a családodban egy ember, akitől a többiek kérdezhetnek.

 Magyarországról Pakson, a Hergál Házból Online

  Önismereti oktatás, ha bárhol is éltek

a Világban.

Hahó!

Decemberiek,

leírom nektek a magamban érlelődötteket.

Tapasztalni, tanulni, fejlődni, gyermeki

lelkűeknek maradni, születtetek.

Azzal elérni az eredményeiteket,

nagyon nehéz, de azért végigviszitek.

A kommunikálni, a legnagyobb lehetőség nektek,

ahhoz, hogy felfejlődjetek oda, ahova szeretnétek.

A gyermeki lelketeket sokan félre is értik, s néznek

benneteket óvatlannak, az látszik sokat hibáznak.

Fontos, hogy amikor azt érzitek, az igazatokat se

hagyják meg nektek, ne kezdjen ki senki sem,

veletek, mert akkor a végsőkig elmentek, de

amit elterveztetek véghez is viszitek. Akkor is,

amikor nem érzitek fontosnak, csak az igazatokat,

az emberséges szakmai tudásotokat gyakoroljátok.

Ha már tudjátok mi a sorsotok és ahhoz itt a saját

Hazánkban kell letennetek a jól  működő alapokat,

akkor úgy terveztek, hogy amin belül emberséges

utat, lehetőségeket láttok azt erősítitik meg és fel.

A hivatás az amikor elértétek a szakmátokban azt

a felső határotokat, ahol a tudás, maga az érveitek.

Hamar lelkesedtek az újért, bele is mentek, aztán

később rájöttök, hogy annál is vannak újabbak,

az emberséges alapok még ott is hiányoznak.

Kimenni nem tudtok addig, amíg meg nem,

találjátok a tiszta jövőképetekhez az utat.

Más az ha elfogadják a szakmai utatotak,

vagy elkezdhetitek úgy, mintha éppen

akkor kezdenétek, ehhez most

sok alázat szükséges.

Jó egészséget kívánok.

Logo

Szeretettel. Julamami

A sorsod, a tied, s a tied, meg a tied, mind más… 2021.02.28.-2016.09.25. https://julamami.com

Édes Hazám Csodaszép,

lehetne, hogy ne menj még,

hiszen

a széppel

és a jóval,

amit ide

szívesen,

lelkesen,

beletettünk mi is

még meg sem jöttél.

Mond miért csak az a

mérce, hogy ki mennyit

szedett össze mit tud még

megszerezni. Miért nincsen

olyan mérce, hogy ki milyen

emberséges a hivatásában,

   törődik-e a Néppel, a többivel.

Mert amíg az emberséges

hivatását odaadóan gyakorolva

ő is valamit elérne, közben arra is

figyelhetne, amire aki felvállalta

emberismeret nélkül nem tud.

Hisz bizonyára, már neki

nagyobb a rálátása arra

ami neked csak pottyant,

 ő képes lenne teremtetni ott,

mert vinné előre az embersége.

Ha nem ismered fel a generációs

feladatod, akkor mihez képest,

mit oldasz meg, vagy csak

halmozol, a látszatosért.

Nem magyaros virtus az

ha azon vagy, hogy szerezz,

miközben másoknak nincs

önmagukhoz méltó munkája.

Elbirtoklod, hozzáveszed,

kiterjeszted, a határát

már nem is látod,

kontrollálni

sem tudod,

azt is jól megszokod,

s nincs is még otthonod.

Nem szólhat rád már senki,

vagy talán el sem hiszik amit

látnak, az valóban megtörténik

velünk az Isten adta Néppel.

Helyszínek vannak, ahol

éppen időzöl és leledzel,

nem kötődsz, ahhoz sem,

mert majd odébb mégy.

Nincs meg a talpalatnyi

föld érzésed már, mert

akár, tán ott minden

lehetne a tied,

elbirtokolhatnád.

Hiszen jól kitalálták

mindazok, akik ehhez

partnereid is lettek.

Arra még talán nem

gondolhattak akkor,

önjáróvá vált mindaz.

Amikor érzed már

megvan neked

mindened.

Abban a

pillanatban

már nincs is

semmid sem,

ami motiválna még,

amiért tán érdemes

lenne menni előre.

Egy az állandóhoz,

hasonlító érzésnek,

megmaradni netán

szükséges lenne.

Van-e  fontos,

egyhez kötődve,

másokat ismerve,

mi a tartásod neked,

mihez képest vagy

az akinek tartod

te most magad.

Hol a felső és

hol az ahonnan

kiindultál, van-e

akinek fontos vagy,

ki az aki oda hazavár.

Vagy csak mégy odébb,

mert azt is meguntad már.

Adni tudsz-e mond, vagy

csak kapni szeretnél,

de ha adni nem

tudsz, akkor

nem is

ismered még,

 azt az energiát.

Amikor felszabadul

a lelkedből egy óriási

érzés, hogy legyőzted

önmagadat, már adsz.

Mond te aki kitaláltad

a többire kötelezőket,

te azt kipróbáltad-e,

működik-e valóban a

csak a kötelező része,

nem túlzott-e a teher.

Emberies-e, gépies-e,

a hiányzó emberiesmeret

nem tudja adni a jeleket.

Miből indulsz ki,

abból-e, hogy

állandó a bevétel,

vagy abból, hogy

teljesítenek majd

ha van bevétel.

Marad-e

annyi,

hogy

élni

azért

tudjanak.

Életszerű-e

az ami arra

vonatkozik,

hogy biztos

a bevétel.

Nem

lehetne

úgy élnie,

hogy azt is

 érezhesse,

gondolnak

rá és vele,

fontos ő is

 mint egyike az

 emberségeseknek

 és nem kellene

sanyarognia sem,

ez itt neki is a Hazája,

hát jól bánjanak vele.

Van úgy, hogy ők

már többször is

megpróbálták,

igyekeznek magukat

eltartani, elindulnak ők

újra meg újra, nem

rakva senki más

vállára, ők maguk

szeretnék megoldani.

Jó mintáknak maradni,

a következő generációnak,

hogy nem szabadna feladni.

Kommunikálni, kommunikálni,

kommunikálni és jól kommunikálni,

ami fáj a megfelelő helyeken kimondani.

Az órdítások mögött ott van a bezártsága,

kitör belőle azzal  a fájdalma, talán meg és

feloldja, közben sérülhet az is aki azt hallja.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Hátha fellazulhat a füldugó és átmegy, a szó,

ami sajnos nagyon fájdalmasan átható.

Ha nem tudod hol vannak  a saját

határaid, a sorsod mit várna el tőled,

ugyan, hogyan tudnád csak az elmélet

alapján megoldani. A gyakorlatból lett

az elmélete is annak amit feltaláltam,

nem mutathattam be teljes egészében.

Ha majd megvásárolták és tudnak jól

vigyázni erre a kitűnő oktatási formára

be lehet mutatni teljes egészében, úgy,

is, ahogy az hat már az oktatása közben.

Mindenkinek más oldódik fel és oldják

meg utána, azokat amik addig úgy tűntek,

meg nem oldhatók az addigi módszerekkel.

Hát ne add fel, a Hazádat végleg ne hagy el,

 csak mások hatására ne váljál le se el,

magad szerint tegyél önmagadért.

Teremtsd azt a jót ami adott most,

mond el ahol meghallják még, ne

várakozzál arra amit meg sem

 ígértek, csak utalgattak rá.

Csináljad a hétköznapod,

egy idő után, mivel van

az Isten, szintet váltasz,

s a lehetőséget magad

szerint teremted meg.

Jó egészséget kívánok.

Logo

Szeretettel. Julamami

Éld az életedet… 2021.02.27. – 2016.07.25. https://julamami.com

Julamami védjegy
A fájdalom címet adtam a festésemnek. Facebook Web-tenyér ingóságok oldalon lehet érdeklődni. Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.

WP_20160620_13_26_14_Raw

A tudás mögött ott vannak az érvek.

Van amikor egy szó is elég  ahhoz,

hogy a hasonló szinten élők értsék

egymást. Ne tőlük várjad el, hogy

úgy adják elő, hogy te is értsed,

legyen annyi önbecsülésed,

hogy kommunikálni, úgy

tanuljál meg még időben.

Ne pironkodjál túl gyakran

majd egy számodra magasan

lévő a tudást elvárható helyen.

Nem fogod érteni, hogy miért

így írom, ha mindened megvan,

pedig nem tettél érte semmit.

Akkor is szükséges mindaz,

ami az emberesedéssel

járna a hétköznapokban,

ha nem az életre neveltek.

Boldogulni tanuljál meg,

anélkül már nem megy,

hiába a boldogság utáni

vágyad, ha nem tudod

azt, kezelni ha már van.

Éld az életedet te is, te is,

meg abban, amit hoztál,

hamar jó leszel magad is,

azt meg tanuld meg,

amit nem hoztál, hogy

 ki  tudjál teljesedni időben.

Megelőzésben könnyebb

egyensúlyban maradni.

Test és lélek,

az nem mindegy,

ép testben ép lélek,

számodra is. Figyeled-e,

ép testben ép-e a lélek,

vagy bele éppen csak,

nap mint nap, életet

lehelhet, ez meg az,

ahhoz nem értve.

Oktatás az

önismeretért,

emberismeret

nélkül nem megy.

Nem mindegy,

hogy mi az,

ami hat,

ami hajt.

A megszokott

rutinos van csak,

vagy haladsz most,

is a lelked is fejlődik.

Mond, van- e neked

belső tartásod is.

Van-e neked,

alázatod már,

vagy még most

is nyomod mint

a robot és nincs

még alázatod.

Talán még

ahhoz

sem,

ki

az

aki

által

lettél.

S ki az

aki által

el lettél

látva te is

hatásokkal.

Fontos-e már

az a tartás,

az emberi

 méltóság,

vagy csak,

az aki

éppen,

 hat rád.

S nem is

gondolsz

azzal, hogy

egyéniség

vagy te is.

Nem egy

formával

formált

meg

az

Isten

téged

sem, nem,

senki mással.

Az egypetéjűek

azok a kivételek.

Így mindenki

egy, meg egy,

az egypetéjű

ikreknél is

azt látom,

hogy más

és más

a lélek.

Abban

meg, hogy

egyformán

fontosak

vagyunk

 és nem

különb

senki sem

másoknál.

Azért

nincs is

különbség,

mert fontos

része vagyunk

az egésznek.

Tudod-e, te

miben vagy

a legjobb,

vagy te is

csak azt

nyomod megint

amit a többiek is.

Amiből meg éppen

most csinálják tán

az aktuális divatot.

Szaladj haza, ha azt

érzed, hogy idegen

minden hozzád,

nem tisztelnek,

nem adják meg

azt ami egy

embernek

járna,

szaladj

haza,

te

is

a

lelked

bugyrába.

Add meg a

lelkednek is

ami neki is

megjárna,

ne halogasd,

ha lehet, már ma.

Ne aggódj, engemet

az emberek által

tapasztaltan, a

lelkes,

szíves,

gondolat

frissen tart,

ellát naponta.

Ez egy szép

és hosszú

folyamat,

átélve

velem

szemben,

van a tükör

 ott azonnal,

a visszajelzése.

Az egészséges

lélek, szív,

gondolat,

időben jelez.

Ne fordulj ki

önmagadból,

mert a vissza

fordulás az

nagyon

nehéz

lehet.

Vagyok,

szoktam

mondani,

neked is,

neked és neked,

ezt el ne feledd.

Kérdezz, ha van

miről és mit,

tedd fel a

kérdésedet.

Látod az email

címemet, azért

van ott egészen

fent, hogy élj a

lehetőséggel.

Várom a jelzést,

hogy milyen forma

lenne használható

számotokra, hogy

fel tudjátok tenni

a kérdéseiteket,

ne vergődjetek,

a válaszok

hiányában,

itt vagyok,

kérdezzetek,

és én válaszolok.

Néhány mondat,

lelkesen, szívesen,

gondolkodó aggyal,

tapasztaltan nektek.

Kívánok jó egészséget.

madár

Januáriak, kitartás és

a nehéz időszak most,

meghozza a gyümölcsét.

Észre fogjátok venni, hogy

nem egyformán működik

mindenki, nem lehet, csak

úgy mindenkinek ugyanazt

odamondogatni, tanulni kéne,

hogy magasabb szinten tudjatok,

ti is kommunikálni. Nem elég a

hozott, mert azt elhasználtátok,

lehet, azzal meg is gazdagodtatok,

s mégis azt érzitek most nem tisztelnek

benneteket úgy, mint ahogy elvárnátok, tán

kellene már a sorsotokról mindent tudnotok.

11087441_961068857244890_2115888788_n

Februáriak, ne mindig másra

hallgassatok, gondolkodjatok,

hogy ne legyen megoldhatatlan,

állandó lelkiismeret furdalásotok.

Magatokért tesztek akkor is amikor

másokért tesztek, ezt már tudjátok,

hát gyakoroljátok, ó, le ne álljatok,

mert akkor mit kezdetek azzal, ha

jelez a többlet, a tudás, kinek adjátok.

Nem biztos, hogy vevő arra most más is,

vagy állandóan kapva, a saját családotok.

Tanítani azt biztosan tudnátok, abban

vagytok tán most igazán otthon és ha

egyedül nem vagytok bátrak most,

 válogassatok, a tudást válasszátok.

josnönél voltam

Márciusiak, ne birtokoljátok azt, ami

 nem lehet a tietek, lelkileg az nagyon

nyomasztó lehet, rendezzétek el a

 múltat, hogy a jövőt építhessétek.

Tanulni, az aktuális hiteles tudást magadhoz venni.

Nem birtokolhattok, ti egyedül mindent,

mert lesznek ám sokan, az irigyeitek és

elhamiskodják tőletek, s a belő köreitekben,

észre sem veszitek és már nincs is semmitek.

Bizony – bizony a tájékozatlanság, a térlátás hiánya,

bele is vezethet benneteket a saját gyártású csapdátokba.

A madár
Átfordulltunk, már a jó felé haladhatunk. Julamami

Áprilisiak, pörögtök ám gyorsan az

igaz, de ne tegyétek azt csak úgy,

meggondolatlanul, hogy utána ne,

lehessen visszarendezni azt amit,

a nagy akaratotokkal mellé is vittetek.

Nem csak így, vagy csak úgy működnek az emberek,

nektek, hol erre, hol arra jár az agyatok, megsúgnám,

ha hagynátok, hogy másokhoz, túl gyorsan változtattok,

ez kifele, a bizonytalanságot, felszíneset mutatja rólatok.

Ha olyan gyorsan váltotok, hogy ne tudják követni azt,

mások, hát magatoknak csináljátok csak a csapdátokat.

Mert, ki mikor ébred rá, hogy nem működik jól az,

vagy pont az vet gátat abban neki, hogy haladni,

fejlődni tudjon, a saját sorsát élve megcsinálja.

Pont akkor, amikor, neki ott, arra lenne szüksége,

megkeresi azt, ami kiszolgálja azt, ami az igénye.

gyumolcskep

Hahó!

Májusiak, rendeződnek a dolgaitok látjátok,

már kontrollálni is tudjátok, nálatok van most is,

a lelkes, szíves, alkotó gondolat sorotok, ha nem

kaptok dicséretet, akkor már magatokért csináljátok.

Fontos, hogy észrevegyétek, van belső tartásotok,

ami nem mindenkinek adatik meg, akkor sem, ha

azzal is, meg színes egyéniségként is született meg.

A sors forgandó, ez jó időszak arra,

hogy összegezzétek,

azt is, amit már megcsináltatok,

s haladjatok arra amit,

most mutat a sorsotok nektek,

vágytok a  fejlődésre most,

hát a belső tartásotokat, méltóságotokat szolgáljátok.

image002 (10)

Hahó!

Júniusiak, felfele ívelő a sorsotok, kreatívak vagytok, de

jobb, ha tudjátok, nem mindenki abban jó, vannak akik másban,

ne várjátok az elismerést a megérdemelt minőségetekért most.

Igazítsátok meg a belső tartásotokat, méltósággal gyakoroljátok,

a művészetet, amit az Isten adott a születésetekkor meg nektek.

Intelligenciát nem mindenki kapott, egyformán nem tudtok,

haladni a racionálissal együtt,

 tanulnotok kell menet közben azt is.

Ne kívánjátok, hogy kesztyűs kézzel bánnak,

veletek azok akikben abból vannak a többletek.

Viszont, ti velük, akiknek másban van a többlete mint,

nekik, türelemmel bánjatok. Azt gyakoroljad ami,

már láthatóan ott van a felszínen és nem

ám felszínesen.

Hiszen szakmailag,

már a saját szinten vagytok,

kommunikálni, kommunikálni,

kommunikálni, nem elvárni,

jó mintát mutatva élni.

Abban amiben már,

a legjobbak vagytok,

azzal kiemelkedni is tudtok,

elismernek benneteket akkor is,

ha arról nem beszélnek, ha ti azt még,

magatokhoz képest nem érzékelitek.

image009

Hahó!

Júliusiak, segítő emberek, de először magatokon tanuljatok meg

segíteni, mert akkor lesztek jó minták, ha az életetek is hiteles.

Mindegy mivel foglalkoztok, mi a hivatásotok, akkor is segítetek,

 ha alaposan visszagondoltok, a kérdéseitekkel már válaszoltok.

Vegyétek észre mire is születtetek, s tanuljátok meg azt,

amit nem kaptatok a születésetekkel nem hoztatok,

hogy elfogadóan fogadjátok el azt is,

 harmóniában legyetek már azzal is,

amit nem hoztatok, tanultok,

fejlődjetek, tanuljátok meg.

image005

Hahó!

Augusztusiak, vezetni születettetek,

de ahhoz, ami bennetek van,

fel kellene nőjetek időben,

hogy a sok minden,

szépet és jót,

amit az Isten,

nektek adott,

jól el is rendezzétek.

Belülről is el vagytok látva arra,

hogy másoknak tiszta, egyenes,

mintát mutathassatok, van hozzá hozott

tartásotok, méltóságotok, tehetségetek is,

az Istentől ajándéka, születéskor kaptátok.

Fontos, hogy a sok minden többlettel,

amit születésetekkor hoztatok,

emberiesen gazdálkodjatok,

magatokat ki ne használjátok.

Arra is figyelve éljetek, fejlődjetek,

segítőként, a tehetségetekből át is adjatok.

image003 (11)

Hahó!

Szeptemberiek, ne legyen annyira fontos, hogy mindig

igazatok legyen mindenben, ne rólatok szóljon csak,

minden ami ott van körülöttetek, nagyon magas az

igazságérzetetek, ne rontsátok el vele az életeteket.

Nagy lélek van bennetek, de nem lehet rövid időn belül,

mindent megoldanotok, amennyire gyors az észjárásotok.

Ha a tehetségetekkel hozott feladatotokra már rátaláltatok,

attól kezdve kikérik tőletek, nap mint nap a tanácsaitokat mások.

image006 (4)

Hahó!

Októberiek, gyorsan szeretnétek megoldani mindent, nehezen

veszitek tudomásul azt, hogy mindenki más ritmusban született,

 a saját ritmusában érzi jól magát a bőrében, a sorsát megélve.

Színes a belső világotok, nagyon unalmas lenne az,

 ha mindenki egykarosan lenne vezérelve.

Alkalmazkodni nektek nehéz lenne a

többiekhez, de ha megtanulnátok azt is,

vannak az emberek között különbségek,

szép, színes, szíves, lelkes, gondolkodók,

emberiesként is nyugodtan élhetnétek.

  S akkor már a gyors döntéseket,

a saját kútfőtökből hoznátok,

s ugyan gyakran ellenőriznétek,

de rájönnétek ti is, megcsináltátok.

Tanuljatok, hogy a lelkes önmagatokból,

a saját időtökben, a legjobbakat ki is hozzátok,

ne adjatok mindenféle, ál és mondvacsinált hírre.

Fejlesszétek a megérzéseteket, hogy a hiteltelenek,

ne próbáljanak megingatni benneteket, mert jó

a belső megérzésetek, csak ha még állást foglalni

abban nem mertek, akkor toljátok magatok előtt,

a többieket. Jobb az ha előbb, mint, hogy utóbb,

tanuljátok meg most, a felelősség érzetetek sem,

az igazságérzetetek sem véletlenül erős bennetek.

Tán ha már beértetek arra, jó vezető is lenne belőletek…

Hahó!

Novemberiek…

Alternatív
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.