Bocsánat, hogy megtaláltam,

valami nagyon fontos is lehetne.

Ami működik és van mindenkinek.

Embersége amire vigyázni úgy illene,

ki ne kopjon az ami a legfontosabbunk.

Élete, sorsa, generációs jele, feladata.

Ráleltem, az intelligenciának a jelére,

 és összefüggésében látás lett belőle.

Nem messziről hoztam, eljöttek ők,

akik megtiszteltek, hozták el ide.

A tapasztalt tudásom általuk.

Egy nap alatt rajzoltam le azt,

amit oktatok, általa nevelek.

Minden aprócska jel, saját, a

Julamami védjegyet kapta.

Eladnám olyan embernek,

aki bevinné, az oktatásba.

Ne kallódjon el, hasznossá

lehetne, jó nevelők kezében, a

Julamami Magyaros Agyalósa.

Ah, ha ráébredsz a valóságra,

ne uraljon el a bánat.

Úgy lépjél előre,

hogy a jövő,

megveregethesse

azért, amit az emberek

jó életéért tettél, a válladat.

Ha nem a hétköznapi életedet

éled, mert magad fölé emeltek.

Nem tudhatod, hogyan élnek,

milyen méltatlan körülmények

között, a jó sorsra érdemesek.

Amikor elérhetted a jó sorsodat,

tegyél a fölöslegesből oda, ahol

a megrekedtség nyilvánvaló, ah.

Emelkedjenek ki általa, az arra

már érdemesek, akik mindent

megtettek, a saját sorsukért.

Nem várták meg amíg az

ígéreteket elunják végleg.

Emelkedik általuk, a szintje

a szeretett Hazánknak, hisz,

ott lesznek ahova érdemesek.

Látszanak a szintkülönbségek,

nem téveszthetők meg azok se,

akik még, fejlődőképesek ott.

Nem érik be azzal, mint akik

bekerültek oda, érdemtelen.

Nem gondolkodva döntöttek,

az elvárásoknak megfelelnek.

Ahova betoldották, nem nekik

szánta a sorsuk sem, onnan nem

kerülnek ki, az arra érdemesek.

Kommunikálj, kommunikáljál,

hogy a szinted alá ne szoruljál.

A lehetetlenségeket vállalók

egy idő után, azt sem tudják,

mit miért tesznek. Valamiről

alaposan megfeledkezhettek.

Egy Haza ez csak egy, értünk

is van, mert tettünk azért is,

hogy meglegyen számunkra,

idejében, a jó életminőség.

A tehetségünkből merítve

nem szorultunk segítségre.

Különös oktatás, nevelés,

Julamami Magyarosan Agyalósa

Akik, hisznek a karmában,

gondolkodjanak el hát rajta,

miért élik, a mások életét, ah.

Ha nem boldogulnak a sajátjukban,

ugyan, hogyan önmaguk fölé emelve.

Tartsad tiszteletben, azt is ami,

a saját kultúrádat képviselné.

Ugyan, honnan tudnák, miről

álmodoznak a szegény szülők.

Akik maguk, a jólétet soha nem

érhették el, pedig érdemesek arra.

Végigvittek minden nehezet, még

azt is, amit, a fékeikkel rájuk tettek.

Ha benned, jó érzések eredendően

lennének, nem tennél olyat, ami árt,

oly sok, kiszolgáltatott embernek.

Ha valaki, valahol, mellément, ah,

mert a könnyebet választotta.

Nem kerülheti el a nehezet,

persze, ha a tiszta utat járja.

Aki meg megy tapossa azt,

amit, mások teremtettek,

arat, pedig nem vetett.

Nem is észleli, mennyi

hibát vétett, rosszat

tett. Emberismeret

nélkül rohant, csak

a járható utat látta.

Ahol gátat talált, ott

megkereste, hogy hol

bújhat át könnyebben.

A célért mindenáron,

mindent, hogy néhány

jól kitalált teljesüljön.

Mi lesz közben azokkal,

akik beletették addig,

az életüket mindabba.

Az meg közülük senkit

sem érdekel, ugyan minek.

Szomorúak a jóra éhes szemek.

Amikor majd ráébrednek ők

arra, hogy végignézték azt is,

milyen gyorsan öregszenek.

A jó sorsra érdemesek sokan,

nem is jelezhették, vagy hiába,

mert azt legfeljebb meghallgatták.

Nem engedték, hogy aki a hivatását,

jól gyakorolta bizonyítva, tegyen értük.

Látszott az arcokon az értetlenség, ugyan

mit képzel, hogy merészel, ellentmondani.

Miért nem húzza meg magát mint a többi,

aki ugyan, a tiszta utat vállalta, de hagyta.

Amikor látta, az egyenestől eltérő helytelen,

nem az emberiesekről szól, csak néhányakról.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük mind a

magunkhoz képest is szépet és jót, amit lehetett.

Tapasztaltan tudom, a messziről jött, varázslatos,

cifrangos, jól hangzó nevűek lettek csak divatosak.

Eljött a pillanat a megelőzésben, már 4. éve annak,

ideje lenne tudni róla, alázat nélkül már nem megy.

Valami megfordulhatott egyszer, ah, senki sem vállalta

azt fel, a hozzáértők segítsék azt, újra életszerűvé tenni.

Inkább elhitette magával, észre sem veszi azt talán senki.

A mellé mentekre építette fel az összes többit, hát így járt.

Nem tanult meg kommunikálni ő se időben, magát fékezte le.

Ment mellé a tiszta szónak, az életszerűségnek, s vitte bele,

mellé az akkor, éppen érintetteket, s ők ugyanúgy tovább.

Felépült valami az életszerű mellé, mintha, működőképes

is lenne, sanyarog tőle mindenki. Aki a sorsát nem vihette

révbe, ah, elzárták előle, a tisztán működő megélhetőket.

Megint elmentek évek, késleltetve lett minden jó sorsra

érdemes, aki megtette, azt is, amit, önmagáért tehetett.

Közben, nem ártott, nem bántott senkit, mert tudta azt is,

egyedül nem válthatja ki helyette, aki azt még nem érti.

A saját és generációs sorsát is élhetné, ha értené az aki

felvállalta, miről szólna mindaz, az emberekről, hinnye.

Mutatja persze, kikhez van köze, hova tartozik ő maga is,

látható a látványosa, csak a valóság sír magában, hagyja.

Tudom, nem tökéletes más csak az Isten, viszont minden

ember, a maga sorsában, kiteljesedhetne, ha igényes lenne.

Vannak akiknek, már megfelelően magas, a lelkesen, szíves és,

gondolkodó szintje, ahhoz, hogy a jó mintáikat átadják, oda, ah.

A fejlődőképeseknek, akik nem a sarjaik helyett, értük tesznek,

hagyják fejlődni emberileg a sajátjuktól eltérő feladataikban is.

A lehetőségeiket megvárják azok, akik már értik, a miérteket,

mert nem fölöslegesen született pont ide, egyetlen ember se.

Az élet élni szeretne és megkeresi a módját a fejlődésének is.

Jó  szerencsét kívánok, minden jóérzésű, emberségesnek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Íme ezt, 2010.12.17. írtam és hozzá,

még 2016.02.13. évben megint és most,

2021.03.13. már benne élünk mindabban.

Ti, kik önmagatokkal  elégedettek vagytok,

fejlődni nem akartok,  kívül hagytátok a jóból

a sok emberségest. Elégnek érzitek, hogy sokat láttok,

s hallotok mindent, amit úgy tudtok  lehet és magatoknak

megengedtek, mert azt, hogy nem szabadna nem ismeritek fel.

Bocsánat, hogy én már nem hiszek abban, hogy majd legközelebb,

ennél jobb lesz, amikor újra leszületünk. Most igyekszem a jóhoz,

széphez teremtve élni, maradjon utánam valami lényeges, fontos.

El tudjak számolni a lelkiismeretemmel és az önbecsülésemmel,

tudjam,  hogy úgy haladtam, ahogy azt az emberségem adta.

Van a világban élő embereknek, ébredően kíváncsi rétege,

megkeresnek így Online is vele, ha beértek már erre.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Becsüljük meg amit a család és az Isten ad

feladatunknak, mert ha azt el  tudjuk

végezni, boldogtalanná nem leszünk.

Van akiknek lelki gazdagságot adott az

 Isten, másoknak meg a pénz teremtését,

ki mit hozott generációs feladatának.

Ha felismerte már az emberséges mi a

dolga, hogy át ne billenjen, a túlzásba.

Megtalálja  azt a lehetőséget, ahova

úgy tudja befektetni, hogy önmagán

is segítsen azáltal, nem üresedik ki.

Hiszen a következő generációknak

fekteti be az emberséges létükhöz.

Szeretet, szerencse, legyen bőven,

az emberséges zsebedben,

hogy,

abban,

 a pillanatban,

amikor adni vágysz, ne égjen az orcád.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre, hogy a jövőd majd, megveregethesse a vállad.

2010.12.06.

Bocsássatok meg gyermekeink,

hogy leszülettetek a semmire.

Bocsássatok meg, hogy elhittem,

hogy egyszer tervezni is lesz mire.

Bocsássatok meg, hogy azt gondoltam,

 a kisember álmai is, egyszer tervezhetőek lesznek.

S kapok majd egy magamhoz mért oktatási lehetőséget.

Bocsássatok meg,  hogy segítettem az elesetteket, s közben,

mások, amikor feladatuk lett volna is csak ígéreteket hagytak.

Bocsássatok meg az Isten hitemért, az elhivatottságomért, s

hogy a sorsukat mutatva, rábukkantam a generációs jelekre.

Bocsássatok meg,

hogy beértem azzal.

a gazdagsággal amit, a

 születésemkor lelkileg hoztam.

Nem tudtam jó mintát mutatni, mert

sosem volt és most sincs üzleti érzékem.

Átvittünk éveket, pénzben nem gazdagodhattam,

az alapokat igyekeztem megadni mindegyikőtöknek.

Bocsássatok meg, hogy nem vágytam kiváltságokra.

Bocsássatok meg, hogy nem jártam, ah, egyszer sem

 a kiemelkedési lehetőségért semmilyen társaságba.

Bocsássatok meg,

hogy beértem azzal is,

amit az irigyeim,

meg a tájékozatlanok,

megengedtek nekem.

Aki csak tehette,

eltévedve, nem

fejlődött, hát

rántott egyet,

a sorsomon,

nem tehettem,

mást, mint hagytam,

nőtt tőle az alázatom.

Bocsássatok meg és

  köszönöm a létezéseteknek,

az anyaságom fontos érzésének,

hogy még abban a nehéz helyzetben sem,

veszítettem el magamban, s az Istenben se a hitem.

Bocsássatok meg,

hogy nem tudtam nem figyelni,

a jobb sorsra érdemes gyermekekre,

fiatalokra, intelligensen sodródókra,

 a tehetséges emberségesekre.

Bocsássatok meg,

hogy tükröt tartok oda, ahol szintén,

fejlődhetnének lélekben,

szívvel és

gondolkodva,

érdemben.

2016.03.13.

Szeressetek továbbra is,

olyannak amilyen vagyok,

  kérlek szépen, örüljetek velem,

 ah, akkor sem veszítettem el a reményt.

 Amikor mindent megtettek érte néhányan,

hogy ne láthassák azt sem, hogy itt élek.

Nem hívtak, hogy tartsak előadásokat,

mintha elköltöztem volna, olyan lett a

szülőhelyemen a szűkre szabott életem.

A Hergál Házat jobban ismerik a Világban,

mint a születési helyemen, itt kevesen tudják,

azt, hogy feltaláltam valami nagyon fontosat.

Azt sem, hogy Julamami a védjegyes nevem,

mond mennyit ér egy ember Magyarországon,

ha nem ért hozzá az, aki azt el kellene tudja dönteni.

Talán még azt sem tudja,  neki az a dolga, hogy nevesítse,

azt ami a saját Hazájához is adna értéket, ne kallódjon el.

Az én felfedezésem, Különös oktatás, nevelés, rajzos, védjegy,

nevet kapta és az Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Amiről kevesen tudják azt, ha megtanulják a felfogásuk érintődik.

 Minden addig ismeretlen, sorsszerűjükkel, generációs feladatukkal

szembesülnek, tartalmas, értelmes lesz az életük mindazok által is.

Már 11. éve, időben szaladtam ki, megismertek az Online világban.

Hosszú évekig ott ismertek jobban engemet, mint, a saját

 számomra akkor egyáltalán nem elérhető Hazánkban.

Tudom, felfogtam, nem lehet véletlen az, hogy

ezt a felfedezést nekem adta az Isten.

Azt is, hogy nálam van jó helyen, a

 betanítása lehetőségét várom,

sorstalanná senki ne legyen.

Ismerem mint a tenyerem,

ti, hogy vagytok ezzel.

Ha megtanulnátok,

önismeretként ezt,

az önbecsülésetek

is helyén maradna.

Szerintetek miért,

nem egyformák,

a saját tenyereink,

senki máséval.

Tisztelettel,

generációs,

határokat,

fedeztem,

fel, 11. éve.

Van aki tudja,

van aki még nem ismerte azt fel,

tanulni, gondolkodva élni, soha nem késő,

s persze nem szégyen semmiképpen sem.

Gondolkodjon mindenki el  azon is,

hogy a bocsánatkérést mint

szülő, mikor teszi meg.

Jó egészséget

kívánok

mindezekhez.

Tisztelettel élni jó,

szeretetben élni szép,

vigyázzunk rá, ki ne

üresedjen az adott szó.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Gondolkodjál el,  ha összefüggésében még nem látod,

ugyan, hogyan tudnád a hivatásod szerint jól szolgálni.

A még és már megint összefüggésében látó, mind a két

 oldalát ismerő és hétköznapi szinten azt meg is élő Isten adta

Népet. Tán  tanulj, hogy felfejlődj ahhoz a feladathoz amit vállaltál.

Amiért sikeresen jót tettél,  azt megélni ne félj…

2016.06.06. –  2021.06.06. https://julamami.com

Nem az én dolgom, hogy rábeszéljelek téged,

téged, téged, majd időben észreveszitek,

van az Isten, ha hiszitek, ha nem hiszitek.

Hinnye miért gondolod, hogy azt amit már

elrontottál, helyetted rendbe hozza más, ha

nem teszel a jóért, szépért mások megteszik,

nem helyetted ám, csupán az emberségükért.

Ugyan ne tessék ám értem aggódni, csupán az

történt velem is mint mindenkivel, aki a saját

sorsát fontosnak tartja, mert helyzetbe lett

hozva, a racionálisba lett beterelve, hinnye.

Hát felgyorsítva szükséges megtalálnunk

a lehetőségeinket, mert van hozzá agyunk.

Ide teszek sokféle bocsánatot kérek, legyen

választék bőven, mert nekem az már megy.

Sokszor alkalmaztam mások helyett oda,

ahol  még nem értették volna meg miért.

Nem vártam köszönetet, nem is kaptam,

viszont nem hagyhattam ott a bajban.

Mindent idejében, ha elkésel magadhoz

képest, megtanulni már fölösleges lett,

hiszen másképp rakja oda a sorsod azt.

Régen, biztosan volt legalább egy ága,

generációsan a családotoknak,

akik akkor, volt miben és hittek,

s családon belül is jól működtek.

Alázattal voltak közben a többiekhez,

mert látták, hogy nem egyformák az

emberek, ha egymás mellett is élnek.

S mond, mi lenne a gyermekekkel,  ah,

ha nem  lenne előttük működőképes minta,

most is van  jó, hogy legyen lehetőségük a jó útra.

A fiataloknak, gyermekeknek, a tiszta lelkűeknek,

nemcsak az amit néhányan az éppen aktuálisan megmondók,

most, eléjük mintha egyetlen lehetőségük az lenne odatennének.

Nincsen rátelepedne néhányuk, mert a látszatára adnak, hogy ne

olyan legyen mintha, más nem is lehetne otthon itt a születési

helyünkön, az általunk is teremtett Hazánkban látszatosan.

Figyelnek arra,  hogy mindenhol, ne csak ők csak őket

lássák, még ha láthatóan nagyon jól is érzik,

már magukat és sikeresnek hat nekik,

minden pillanatuk már. Nem,

jutna eszükbe sem az,

hogy mi van most velünk,

az Isten adta Néppel most.

Ha nem rájuk szavaztunk,

akkor mi nyugodtan,

sanyaroghatunk.

 Nem az van ám,

hogy igyekeznének,

csak azért is tennének,

amiért, majd legközelebb,

szimpatikusak is lehetnének már.

Látszik, csak a látszatosra adókat szeretnék látni, a

  helyzeteket ahhoz meg is teremtik maguknak, azt szabad.

A Világban többnyire emberségesek laknak, ha bárhol is vannak,

tudják, hogy vagyunk, létezünk, ha nem is láthatnak bennünket, a

 nagy bújócska nem játék, maga az életünk lett, itt élünk, hinnye.

Attól, hogy ritkán lát bennünket, nem szűnik meg az emberség,

a velünk született emberséges viselkedés  és nem uralja el, csak

néhányakat a mindent birtoklásnak a lehetősége. Hiszen ha a látszat

azt mutatja, minden rendben és azt őrzik ilyen odaadóan, hinnye

ah.  Attól még a gondolkodó agyunk nem hagyott cserben,

megmutatja a természetes lehetőségeket, hiszen akik sok

mindenről  kénytelenek lemondani, hinnye, amiért tettek már.

A jó minőségű életükről, amiért ők egész életükben tettek,

 mert nem divat már,  sem a tisztelet, se a szeretet, hiszen

emberségeseknek teremtett bennünket az Isten.

Naponta elgondolkodunk, hogyan tudjuk

ezt úgy megoldani, hogy amit az egész

életünk munkájával elérhettünk,

azt megoldjuk jó minőséget adó

munkánkkal, hivatásukkal, azt a.

 Megmaradjunk emberségeseknek,

nekünk ezt adta az Isten tehetségnek, ah,

hát sorszerűen cselekszünk, amiben hiszünk.

Megtanuljuk menet közben, a sokféle

kultúrának a hatását kezelni, itthon

kiszolgál bennünket az ami  adott.

Az Online Világa még megadatott,

amíg össze nem keveredik  az a jól

kitalálttal, hinnye már, ezt ne már.

Nem tudja kivárni a saját tehetsége

általi megoldásokkal, ezt választja,

ah. https://julamami.com a védjegyes

domain megvettem tíz éve már és nem

  én vagyok az üzletelő, julamani.com,

valószínűleg profik találták ezt ki,

szinte észre sem vehető különbség.

julamami@gmail.com, ah ki használta,

még  a nem nekem címzett üzenetek

jönnek rajta, szinte naponta jönnek.

Édes Hazánk Csodaszép, Nagyon

Szépen Kérlek, ne tűnjél el, mert

tán észre sem vették, az Isten adta

Népnek a jóval még meg sem jöttél.

Hát ki vigyázza a gyermekeket és

akik már teremtettek, dolgoztak

a Hazájukhoz adtak sokat, hát

ennyire nem számít már a Nép.

Hinnye, nem  tűnhet mindenki el,

hiszen a mozgásterünk mindenhol

 szűkre szabott és meghatározott.

Lehet, hogy valamit félreértenek,

ah,  ha már mindent elértek, akkor ez minek.

Ha nincs bennük az emberek iránti tisztelet se,

az Isten adta Népért tenni akarásban igyekezet.

Ah,  hát kérem szépen és már bocsánatot is kérek,

tessék mondani a fiataloknak, mihez jó minta az,

hinnye, a Julamami mintájaként julamani néven,

üzletelnek, jót tesz az emberséges ismertségem.

Vajon tudatában van-e, elveszi azt amit,

eddig felépítettem, nem ad lehetőséget

nekem abban, hogy magam jöjjek rá.

Milyen módon tudok, ha eljött annak

az ideje, pénzt teremteni azzal amit

az Isten tehetségként adott nekem.

Hiszek az emberséges életnek az

adott időben való lehetőségeiben,

na hiszen akkor miért adott volna

az Isten két oldalt nekünk, hinnye.

Nem hiszek abban amit már látok,

de attól megóvni nem tudom magam,

mert nem úgy éltem, hogy a másokét

használtam volna fel gazdagodásként.

Mivel tíz év nagyon hosszú idő, a 70. van

és nem tudtam elérni a saját Hazánkban,

hogy ezt a különleges egyensúlyt megtartó

visszaigazító megrajzoltamat, betanítva már

oktathatnám. Hát meglátták benne mások

azt, amiért én egész életem során  sokat

adtam, tettem, az emberségemben meg

is erősödtem. Eljutottam oda, hogy

megtalálhatnám a saját gondolkodó

agyam által, a pénzkeresés formáját.

Tudom, hogy van az Isten, abban hiszek,

amit feltaláltam, van már a sok sikeres.

Nem várom senkitől sem, hogy igazolja,

hiszen a gyakorlatban, már igyekeznek

gyorsan elfelejteni, jelen voltam, ahhoz

az emberséges megerősítő szavaimmal.

Jól  szolgáltattam, a díját kifizették érte,

adok – kapok, a legemberibb feladatunk.

Szégyen, a nyugdíjam 54.000 .-Ft sincs, ah

 ugyan,  hogyan találták ki, hinnye már, az

egész életemet végigdolgozom alázattal,

mert ez a tehetségem és a hivatásom is.

Csupán annyi lenne szükséges most,

hogy valaki  vegye meg  és utána

csináljon akármekkora nagy

nyereséget belőle, hinnye.

Mert nélkülem nem

lehet sikerre vinnie senkinek,

mindennek  megvan a maga rezgése.

Abból  kerekedik ki  az a tudás, amit azért

kaptunk, hogy mi magunk éljünk jól abból,

ha körbeért, mindenkinek adatott ilyen.

Nem lehet begyűjteni mindenkiét úgy,

hogy a teremtő ne tudna  róla és ne

adná a lehetőségét a korrigálásnak.

Ad a vetéshez lehetőséget is mindenkinek,

a saját tehetségét használhatja fel arra,

hogy ahogy bánt vele, olyanná lesz az is.

A gyümölcsét összefüggésében látja-e,

tett-e érte, tanult-e eleget már ahhoz, hogy

 továbbadja mindazoknak akiknek már van

rá igénye, emberséges maradt-e ahhoz.

Különös oktatás, nevelés, Julamami

az én hivatásomnak a védjegye ez.

Én még várom itt a lehetőségemet,

nem adom fel, kivárom itt is a sikert.

Nem tudom elfogadni azt, hogy az

ne járna meg az nekem, hogy a saját,

Hazánkban megtudják, mit találtam fel.

Így nem érhetem  el, legalább a miértek,

miért nem és most meg megint miért nem,

érdekli még őket, így nem is képviselnek.

Az ember szívesen és lelkesen született,

fejlődőképesnek,

emberies is lehetne,

 ha volna rá igénye.

Mi van ha itt vagyunk,

ugyan mit is képzelnénk,

nem rólunk szól itt semmi,

ha nem tetszik el lehet menni.

De rólunk is kell, hogy szóljon,

jót és szépet teremtettünk ide,

visszavárnánk csak azt, nem mást,

  fontos hely ez, nekünk a Hazánk.

Mi vagyunk itt az Isten adta

Nép,  rólunk szükséges

szólnia, a jó életünket

itt teremtettük meg,

hova lett a gyümölcse.

Ez is hozzájárulna a

Hazánknak a lelkéhez,

a pénz nem tud ilyet.

Mond, mi a sikerélmény,

neked abban, a mindenit, ha,

előre elrendezted, megfizetted.

Csak annyi az, mindenáron győzni,

megmutatni, hogy te vagy az első.

Ha a szavaidnak igazságtartalma is

lenne, akkor itt nekünk is jó lenne.

Magadon nem próbáltad ki ezt,

szinte csettintésre rendeztél,

át mindent, senki sem

kérdezett bennünket,

hogy nekünk ez így jó

lesz-e. Mintha nem is

léteznénk, a Haza a miénk is.

Tapasztalva élni, tanulni, a kettőt,

együtt is meglehet ám élni, remélni.

Ha a jót, magadnak mind megtartod,

akkor bizony, vele jár a bánat is, meg

ami másoknál sok hiányt okozott.

Mit mondjak akkor, ha nem

hagyod feltisztulni azt sem,

amiben te magad is benne élsz.

S ha majd nem bírsz már el vele,

na akkor te is a jó Istentől kérsz.

Valahogy szükséges tapasztalnod,

akkor van reményed, azt mondom,

a sorsodnak megfelelő tisztuláshoz.

A lelked, szíved, időben jelzi, a hamisat,

a mondvacsináltat, igaznak ne mutassad,

se önmagad miatt, se mások miatt ne tedd,

a hiteleseket te gátolod meg abban, tudod-e,

 hogy itt számunkra is jól élhető, jó Világ legyen.

Egyszer fordulsz ki, utána már,

nem győzöd korrigálni, ha nem

teszed magadért meg, hátha

időben teszi a sors, helyetted.

Tanuld meg te, átlátni, kihallani,

gondolkodva a saját sorsodban,

időben dönteni, ne használják,

a tehetségünket a maguk élete

könnyítésére, a kihasználók se.

Megélni te se félj, ide tervezzél,

hogy tiszta sikerélményeket éljél.

Tapasztalásra, tanulásra, segítésre,

teremtettél bennünket embereket.

Kérlek Isten segítsd a szeretettel,

tisztelettel élő, működésükben

tevékeny intelligenseket,

kibontakoztatni a

tehetségüket.

Kérlek segítsd,

a tiszta úton járó emberségeseket,

hogy meg tudják értetni, az életszerűt közvetítve is

magukat, hogy időben legyen még, működni tudjon a fék.

A gyermekedet azért bízta rád az Isten, hogy mutasd meg neki,

a saját és generációs feladatait, ne más életét élje a mindenit.

Ne csak az elvárásokat soroljad, jól boldogulni tanítsad meg,

a  gondolkodásra teremtett agynak  szüksége van a sikerre,  ha

nem lát mást, csak a megvásárolt tárgyak nőnek, azt utánozza.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ neked  igényes.

Mutasd meg az igazakat, segítsd, megtisztulni a hamisakat.

Kérlek Isten óvjad a gyermekeket, a gyermekien tiszta

lelkű, szívű felnőtt embereket,

hiszen te tudod Isten, a legjobban,

nem egy ritmusban élnek az emberek.

Óvd, hogy a saját ritmusában nőhessen

minden gyermek és a felnőttek,

se a mások ritmusától szenvedjenek.

Néhány nemlétező sablon emléke

nem illik minden gyermekhez hahó,

a gyermekek mutatják mire születtek.

Most még csak kevés felnőtt tanulta meg,

tisztán is látni a gyermekeket, így segíteni sem

   tudja, hogy a tisztában is erősödve nőhessenek.

Egészséges fiatal felnőtt életet élhessenek mind,

a fokozatosságot ismerhessék meg, ah,  ne  csak  a

vágyat  erősítsék magukban a jóhoz, széphez.

Isten kérlek adj értelmet oda a hol nincsen,

segítsd az intelligenseket, az élhető élethez,

hogy ne mások mondják meg mit tehetnek.

Hiszen mindenki szabadnak született,

s ha már ekkorák lettek a lehúzó fékek,

hát ne sérüljenek tőle azok, akik valóban

vezetni, jó mintáknak születtek a többiek fele.

Isten te nem teremtettél, óriás hiányokat és

krőzusosként felhalmozott többleteket se.

Kérlek Isten mutasd meg, hogyan

fordítható a helyére mindez,

 teljesítenénk a sorsunkat,

mindannyian akik

aszerint is élnénk.

Boldogulva abban

amiért megdolgoztunk,

hiszen ez a Hazánk nekünk.

Maradjon meg az egyensúlyunk,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk és

 a  racionálisan felerősödött hatások között.

Mindent megkaptunk a boldoguláshoz emberként,

mások a rezgéseink, kiderül menet közben, ah,  hogy

hiába használják fel azt ami nekünk megjárna már,

ha hiányt okoztak nekünk azzal, az is átmegy ám.

A két oldalunk közötti egyensúlyt mi magunk

tudjuk csak, a gondolkodó agyunk irányítja, ah

 a teremtő Isten egyenként adta mindenkinek.

Boldogulni tanuljunk mindenben ami éppen adott.

Szép napot, jó egészséget kívánok.  Szeretettel.Julamami

 

Nem tudom, tudod-e mit jelent várni, várakozni, valamire, ami nem következhetett be. Mert nem tervezhetted meg, másokra vagy bízva, akik nem biztos, hogy tudják mit vállaltak fel, azzal amiben vannak.

Viszont tisztában vagy vele, hogy mit veszíthetsz, ha a sorsodat, nem tudod beteljesíteni és azzal, generációsan nem tudsz a családod felé teljesíteni. Alapokat adva ahhoz, hogy a talpunk alatt legyen talaj, a

Hazánkban, ahhoz, ami tehetséget hoztak és a saját sorsukat teljesíthessék. Hozzá adva, a tudásunkat a Hazánkhoz, mert itt érintette a talajt először a (mezítlábunk), azután cipőstől is itt tanultunk meg járni. Úgy rezeg minden mint mi magunk,( földből jöttünk, porrá  válunk) a jó sorsunkra várunk, annak megfelelően, mint amit mi is, ide a Hazánkhoz teljesítettünk, szülőhelyünkbe is bele teremtettünk. Ezzel kezdtem el 28. éve, a megfogalmazását, a Tenyerek leolvasásának, amikor felfedeztem, hogy minden összefügg mindennel. Mint egy megoldandó képletünk, olyanok,

a rajzolataink a tenyereinkben, mindannyiunknak, le is rajzoltam.

Láthatóan mi mind, saját sorsot hoztunk és vannak generációsan is teljesíteni való feladataink. Akkor, amikor már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy ne a könnyűt válasszuk, inkább időben emberesedjünk.

A hivatásomnak a napi gyakorlása közben, a tapasztalatom az, hogy amit szánt nekünk az Isten a sorsunknak, azt életünk során meg is éljük. Persze az sem mindegy, hogy akkor idejében éljük- e meg, vagy amikor már nem számítanak rá egyesek, bizony eléjük tárja azt az életük. Mint törlesztési lehetőséget, ha nem élik meg időben és nem teljesítenek, a sorsuknak megfelelően, hát bizony szint alatt lesznek.  Aztán néznek ki a fejükből, hogy miért nem kapják meg a tiszteletet.

 

 

 

 

Meg is tagadhatod önmagad, azzal,

ha nem vállalod fel,

a saját kultúrádat és helyette,

a szándékod szerinti,

kultúrájúnak mutatod magadat.

Attól még a génjeidben a saját kultúrádat

erősíted akkor is, ha látszatra a mások kutúráját

vetted fel. Hiszen nem mindenkinek van jó emberismerete,

ahhoz, hogy a jó és a rossz közötti határvonalat felismerje.

Amikor egy napon, egy ritmusban megrajzoltam az oktatási

formáját annak, amit feltaláltam, alázatom is lett hozzá azáltal.

Nem lehet a látszatosat nyomni úgy, hogy az idén ne derülne

ki, az, hogy a valóságtól, mennyire erőlködte el magát.

Azt gondolva, hogy a többi kutúra azt nem veszi észre,

hogy miért az a nagy készülődés, tán minden már

ugyanabban a kézben, egy az ügy, több nincsen.

Megkoronázná már, nincs más hatás.

Nincs panaszra okom, a tehetségemből lett a

hivatásom, jó időben kerültem, arra az Akadémiára,

ahol hozzáértők voltak. Szükségem volt arra emberileg,

hogy kitűnő megajánlottat fogadjak ott el, hiszen ahhoz,

ami hivatásom, az volt, a legmagasabb szintű kontroll.

Mivel addigra már találkoztam, 15 ezer emberrel,

hát, annak a tapasztalatnak a tudásrezgése ott

volt az emberségemben. Megtapasztalhattam,

a gyakorlatok közben, hogy mi mindenről lenne,

fontos tudnia, mára már, alapban sok -sok embernek.

Oktathattam volna, mert kaptam hivatalos engedélyt,

arra, de nem tehettem. Mert a lelkiismeretem azt,

nem engedte meg, hogy szembe menjek azokkal,

akik, akkor voltak ott. S a hozzáértésükkel,

felismerték bennem, azt, ami a tehetségem.

Tisztelettel tartozom nekik, hiszen, tartást

és emberi méltóságot kaptam vissza általuk.

A racionális létem avitt, mivel nincsen ahhoz

késztetésem, hogy bárkinek ártsak, vagy

bántsak, azért, hogy nekem jobb legyen.

Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként,

ki vagyok téve, mindannak, aminek mindazok,

akik hitelesnek véltük, hogy akik döntenek

felettünk, azok tudják is mit miért tesznek.

Ez itt a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik

megdolgozunk most is, mindazért, hogy

haladhassunk, építhessünk, a szakmai

tudásunkat, érvekké formálva, alkotni tudjunk.

Nem tudjuk akkor még, amikor lehajtjuk a fejünket,

hogy kipihenjük mindazt, amit azon a napon kaptunk,

új és még újabb változatokban. Kapkodhatjuk a

lassan megint, a mezítlábas talpainkat, hogy

el ne veszítsük azt, ahova sok munkával elértünk.

Nekünk egyszerű embereknek, azon jár az eszünk,

hogy amit megalapoztunk, azt adnánk tovább a

következő generációnak alapnak. Ezzel be is érnénk,

nem kívánunk, a mások lehetőségei szerint élni, a

saját sorsunkat szeretnénk, jó minőségig vinni.

Úgy nem fog menni, hogy amikor elértünk egy

nekünk megfelelő szintet, amiért megdolgoztunk,

ismerve a munka becsületét, nem megugrottunk.

Egy napon a döntő emberek, hogy nekik legyen

meg kényelmük, miért fejlődnének, ha így is megy.

Eldöntik felettünk, hogy holnaptól már mindent,

megváltoztattak, tán kényükre kedvükre legyen az.

Egy – két mondat ide, talán a tapasztalat hiányzik,

az elmélet az kevés lesz, ahhoz, hogy meggyőző

legyen. Ah, miért jó az nekünk, hogy állandóan,

arra kell figyelnünk, változott-e valami éppen.

Nem kérdezik meg az embereket, mert

lehet, hogy sokan belefáradtak, abba,

hogy már, semmi nem értünk, a Népért van.

Egy valamiféle ügyet hajszolnak, az is lehet,

nem is ismerték még fel, hogy értük sincsen az.

Jer velem, jó öreg, gyorsan bocsánatot is kérek,

ah el ne késsek vele. Egy Haza ez csak egy, ezt el

ne felejtsétek, amikor az átfogalmazásokkal

mint a dobpergés történtek a változtatások.

Én nem szégyenlem zokogtam, és igen gyakran.

Hiszen az emberismeretem jelezte, nincsen az úgy,

rendben, hogy azt sem tudja, a Nép mi történik vele.

Igen, tudom, ez nem az én felelősségem, de azt leírom.

Amit szükséges leírnom, hogy ne csorbuljon mindaz,

amit a saját sorsomért, a következők alapjaiért és

Hazaszeretőként, a Hazánkért tehetek, csupán ez.

Azt már ne, hogy az oldalaimmal alapozza, meg

kellett volna kérdezze, a válaszom az, NEM.

Vannak akik rákapnak, arra, hogy

amikor elérték a sikerüket,

úgy csinálnak,

mintha,

a szolgálatás

igénybevétele helyett,

talán üzleti kapcsolatunk is

lenne. NEM, nincs üzleti

kapcsolatunk és semmi

más kapcsolatunk sincsen,

mint, hogy szolgáltattam.

Ez lenne az üzleti terv,

másokra alapozva,

a látszatra

hagyatkozva.

A munka

becsülete,

azt is jelenti,

én magam

csinálom,

a tervét

és a

munkát

is én

végzem.

Volt már

gondom

elégszer,

azzal, hogy

az emberségemet

nemcsak félre érették,

vissza is éltek vele.

Amikor az emberlánya,

munka nélkül is megtalálja,

azt, amivel a tudását tovább adja.

Abból ugyan nincsen bevétele, de

nem bújhat ki az emberségéből és

nem is szeretne, így hát szintet vált.

Mivel botcsinálta üzletasszonyként,

Heringes Árpádé egyéni vállalkozó.

Műhely, a megelőzésért., Prevenciósként.

 Jula az emberlánya. Julamami védjegyesként.

Lépj tovább, ha nem szereted az ígéreteidet

teljesíteni, azt viszed tovább és addig emeled a

szintjét, amíg el nem hagyod a valóságot és

mindenáron csak magadnak jól, megcsinálod.

Megjöttem én már onnan is,

többször voltam ismétlésben,

bár nem én  terveztem,

de nem volt más lehetőségem.

Önmagának is árt vele,

akkor, ha azt,

ami a saját Hazánkban lett feltalálva,

nem engedi be, a köztudatba.

A tudáshoz megfelelő,

alázat is szükséges lenne,

ha hozzá hatalmat szeretne,

az már a múlt, elmúlt.

Lehetne, hogy ne vállaljon olyat, amivel

nem bír el, mert amikor lefele megy,

azzal mindenkire úgy hat ám.

Ah, hát mondjuk,

ahhoz szükséges az átélése,

a Hazaszeretetnek.

Pedig látszik,

hogy nincsen semmi eszköze ahhoz most, se.

Amekkorát mentünk lefele, sokan, ahhoz képest,

amit addigra elértünk, több munkával is vegetálunk.

Ha nem engedik be a szolgáltatásomhoz az emailt, ami azért

érkezne, hogy pénzt keressek általa, azt minek nevezné, hinnye.

2009 óta vagyok fent az interneten és szolgáltattam már sok

országban, most meg, se megfelelő nyugdíjam, sem a lehetőségem

nem adott,

ahhoz, hogy a feltaláltam által,

szolgáltatni tudjak, sok országban.

Ne az én gondom legyen az,

biztosan van sok jól kereső,

akinek ideje is van bőven.

Arra is megtalálja a megoldásokat,

hogy ezzel a ránk rakottal is,

működni tudjon, a szolgáltatásunk.

Megjárna az nekünk, sokat dolgozunk,

azért, hogy a munkánk becsülete módján,

megdolgozva érte, jó minőségű életet éljünk.

Mi a munkánkat megbecsülő Nép,

úgy is jól  érezhessük

magunkat, a saját Hazánkban,

hogy hála Isten, nem adtunk igent.

Tízszer annyit kell dolgoznunk,

hogy a saját szintünkön maradjunk,

az internet világához képest,

felfele szükséges naponta megoldanunk,

mert, úgy döntöttünk, hogy az önbecsülésünket megtartjuk.

/ Ha mindent csak úgy lehet, ahogy a megmondónak jó,

akkor majd ott ül a tömeg, a  küszöbén,

hogy ne maradjanak le, hallják időben azt,

amit csinálniuk kellene. Hiszen,

az intelligens alkalmazkodóképes,

s vannak sokan, szinte,

minden családban, legalább egy.

Akit nem értenek meg,

mert eltérő attól a viselkedése,

amit generációsan csak ismételtek sokszor,

a családjukban. A tapasztalatom az, hogy a következő

generáció szülöttjei, magasabb szintű feladatokat hoztak.

Persze, nem pótolható sok pénzzel sem, ami nem megértve,

kinevelődik belőle, még mielőtt felnőne, ki ne üresedjen, ah.

Ezek nem függnek össze, az életkorral, kommunikálni,

kommunikálni, kommunikálni, fejlődni és

megtanulni, most, jól kommunikálni.

Ha nem veszi észre időben a szülő,

hogy neki kellene, megismerni a gyermeknyelvet,

felfejlődnie oda, ahol a gyermeke kommunikál nap mint nap.

Akkor hiába minden, alacsonyabb szinten nem fogadja,

a gyermeke azt, amiről több és más ismerete is van, mint a

nem megértő szülőjének. Amikor az emberlánya, elér oda,

ahova akkor érhet el, bárki, ha megcsinálta,

állapotban van. Annak a szintnek megfelelően,

ahova született és ahol nevelkedett,

vagy a legjobb esetben, ő nevelte fel magát,

 a saját tehetségével. A hivatásához felért,

azóta is gyakorolja, mindenkor fejlődve,

a körülményeknek megfelelően él.

Amit a tehetségével ért el, tartást ad az,

s abból meríthet nyugodtan, egész életében.

Sok miden van bennem, tapasztalt tudásként,

amit életszerűvé is lehetne tenni, magához venni,

sok szülőnek és fiatalnak, a generációs jelek.

Egy napon rajzoltam meg, az egészet,

a személyiségére szabottan oktatom,

az ő szintjét követem. Én alkalmazkodom,

mert én már tudom, hogy az mit jelent számára,

hogy magától jön rá, a megoldásra, az oktatásom közben.

Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként

10.00 és 12.00 óra között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.

Hergál Házból. https://julamami.eu Tiszteletem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2022.07.22.

 

 

 

 

 

Magyarországról, Paks, Vadász u.59.

Hergál Házból. 2022.07.21. Tiszteletem.

 

 

 

Amikor már elhagytad, a házat, a Hazádat, a helyet, ahol születtél és más hazája az, ahol kinőttél. Van még dolgod, el ne feledd, addig önmagadat, csak keresed. Amíg a saját Hazádban el nem éred, az emberi  nagyságodban, a sorsodat és a generációs feladataidat megélve a saját szintedet. Ahol, mindazok által, amiért becsülettel megdolgoztál, elégedettnek érezheted magadat.

Tisztelettel élj,

hogy az emberségedben is,

hiteles maradj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolok se érted, sem ellened, melletted sem. Csupán az oktatás lehetősége miatt időzök itten is másutt is, ahol megengedők nekem ehhez. Kifizetném én ami   díjakat megszabnak, a biztos bevételem a nyugdíjam lenne, amit most emeltek meg, így lett 56.200.- Ft. 2016.06.13.

 

Pedig vállalkozóként három évet és valamennyi nap munkanélküliséget kivéve dolgoztam egész életemben. Most egyéni vállalkozó vagyok, ha átutalják a szolgáltatásom díjait akkor tudok azzal  is számolni. Nem élek a  szívesség lehetőségével sem, tartásosan csupán annyit kérek arányosan szabják meg a díjaikat, kérem szépen.

A segítségtől mentsen meg az Isten, egy olyan embert mint jó magam, /segítőnek  születtem/ vagyok, annál megalázóbbat elképzelni sem tudok. Nem csak beszélek róla  tenyérolvasás szolgáltatás közben, oktatom is a sorsszerűséget, ami látható a tenyerekben, magam is úgy élek.

A generációs feladataimat nem hagyom meg a következőknek,  hiszen tudom, hogy nekik nem lenne dolga vele.  Nem tudom, tudja-e, ha az irigységet nem koptatta ki az emberismeret jó szintje, jó minőséget biztosító vezető nem lehet belőle.

Vagy tudja-e, hogy minden embernek más és más az életritmusa. Ha egyenben gondolja és a ritmust nem kipróbálva határozza meg, túlhajtja az embereket. Akik gyakran szinte már csak a fennmaradásukért, sikerek  nélkül élik a  hétköznapi életüket.

A tapasztalatom szerint, bizony nem fejlődhet fel anélkül a feladatához és jó vezető nem  lehet, amíg az irigységnek a legapróbb rezgése is jelen van az életében. Ideje megkérni a jó öreg alázatomat, legyen velem, el  ne hagyjon,  akkor se, amikor Bocsánatot kérek.

Tiszteletem. Julamami védjegy

 

Összefüggésében látni… 2021.06.12. –

2016.06.13. https://julamami.com

 Az internet által, 2009. év óta írok.

van még nagyon sok írásom, naponta rakom fel.

Azt kérdezte tőlem valaki, hiszen a 70. évemben vagyok,

mikor hagyom abba, ah, ha sok emberségeseknek átadhattam.

Ja, megemelték a nyugdíjamat, 335.-Ft, amivel többet utalnak.

Íme így hát, a tudásomnak és az önbecsülésemnek okán, az

emberséges tartásomnak jogán, most már kivárom azt, a

megfelelő időt. A legmegfelelőbb emberséges, kitűnő

üzletembernek adom el a magam által feltaláltamat.

S miután az üzlet és a tulajdonoscsere létrejött,

elkezdem igényesen oktatni az alapokat.

Betanítani az oktatására, mindazokat,

akik arra éretten, azt felvállalják.

Az általam

feltalált és meg is rajzolt,

életszerűen jól működő oktatási

formáját, emberséges jelnyelven.

Nekem ezt adta tehetségemnek

a teremtő Isten,  az emberek

tenyereinek leolvasása

hozta meg a tudást.

Összefüggésében

rajzoltam  meg,

más nem tudja

oktatni rajtam kívűl még.

Nem szeretnék világgá menni azért,

hogy valahol megértsék, miért lenne

fontos ezt a tudást magukévá tenni.

Tartást megtartó ereje van, az

 emberi méltóságot is a helyén

tartja ez a rajzosan megtanulható

tudásforma, önmagukat építik fel általa.

Grátisz voltam nagyon sok embernek 7 évig.

Ami jót életem során kaptam, mindazt vissza is

 adtam, akkor éppen nekik volt szükségük a tudásomra.

Az általam feltalált és lerajzolt képek,

segítségével tanulunk.

S amikor az már jól megy, akkor már a

 különböző szinteken és kultúrákban élő emberek,

tenyereinek fényképeiről való olvasására váltunk.

Azokat is használjuk amiket magukkal hoznak akkor.

A tréning végén, pedig, a családjuk és az ő tiszteltjeiknek, a

szeretteik tenyérfotóiról olvassuk le a legfontosabb jelzéseket.

Így van sikerélményük abból is, amikor közlik azt majd velük.

A jól olvashatóság a lényeg, nem teszünk hozzá

és nem hallgatunk el belőle.

Leolvassuk úgy ahogy látjuk,

mert akkor többféleképpen is láthatjuk.

A meglévő tudáshoz kiegészítésnek is jól bevált.

Összefüggésében látni,

múlt, jelen, jövő,

a /mostban/,

a sorsban,

láthatóan

minden jelével ott van.

Mondhatnám viccesen,

látod, nem látod,

na  látod,

hogy

nem

látod.

Ideje

lenne

most,

tőlem

hitelesen,

már meg

is

lehetne a saját

tenyereidnek a

leolvasását tanulnod.

Akkor majd megláthatod,

hogyan lesz belőle, sok sikeres,

 boldogságérzést átélő pillanatod.

Az összefüggésében látás, az

nem a megvilágosodás,

ahogy hallom azt,

a kifejezést,

gyakran

használják.

Inkább

az

amit,

az addigi

életükben még

nem láthattak, attól

kezdve már átlátják,

amit addig nem tudtak.

S azáltal a magyarázatát

is megkapják ott hozzá,

 működésében, időben.

Mi mivel függ össze,

ha csak annyira

egyszerű lenne,

hogy 20 órában is,

át lehetne azt adni,

akkor soha többé

nem igyekezne,

tapasztalni senki.

Megtanulná és kész,

igen ám, de azáltal,

 a tapasztalt tudása,

nem alakulhatna ki,

csak annak a hiánya.

Gondolkodni tanulunk,

nem készen kapjuk, a

fokozatosság az alapja.

Megtanulni azt is tudja, mi

módon élhet a saját szintjén,

s hogy a már tisztánlátását

attól kezdve használhatja.

Azzal emberiesként élje,

az életét a saját szintjén,

annak megfelelően,

hogy már felismeri közben,

a saját és generációs határait.

Amikor látszik,

hogy mondja,

csak mondja,

s ragyog tőle,

 úgy meg van bizony,

 magával elégedve.

Egy pillanatnyi

alázat sincs benne,

nem érett még arra. Kiérződik

a tudásának a hiánya, meg, hogy

hiányzik az összefüggésében

látása. Tapasztalatlanul már

a tökéletességéről is,

meg van győződve.

Divatosan igyekszik,

 a közönségének átadni,

miközben őket meg sem érinti.

Azon jár láthatóan többek esze,

 hogy őt meg milyennek láthatja,

s szerinte milyen az ő élete.

Nincs meg az egyensúly,

sem bennük,

se köztük,

sem a teremben,

csak a megelégedett,

 saját bűvköre van jelen.

A körbeérés egy pillanat csak,

de az érzés az a tiéd marad,

attól is tartásosabb vagy.

Az ember adni született,

ha az neki már jól megy,

 akkor ő is megtanulja,

önmagáért mit tehet,

hogy jól boldoguljon

és boldog is legyen.

Mert hiába minden,

ha önmagaddal nem vagy

békében, ugyan, mi módon,

tudnál segíteni úgy a többieknek.

Tehát a körforgás akkor van ott meg, ha

az láthatóan át is megy különböző szinteken.

Úgy élj, hogy adjál oda ahol éppen

jókor vagy ahhoz jó helyen,

s azon érzés adjon neked.

Hiányból többlet nincs

 ha az nem megy át,

ha hiányzik a körforgás.

Hiába minden, amit csak,

a magad fényezésére és

az anyagi javaid sokszorozására

fordítottál, ismétlődő energia csak,

azzal is önmagad köré építed a falaidat.

Kérlek ne vedd túl komolyan magadat, a várt

  siker helyett, könnyen nevetségessé válhatsz.

Alázat, alázat, mindenhez a legalapvetőbb alap.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ értetek,

akik már értitek, hogy ezzel a tudással majd többet tudtok.

 Online, ha magyarul beszéltek és ha a Világban bárhol éltek.

Hahó, el ne felejtsd, kicsi és nagy,

mind – mind szeretetből vagy.

 

 

 

Rajtad is múlik, milyen az életminőséged…

2017.04.25. –  2021.04.25. https://julamami.com

Ahogy mindent letörlesztettem,

emberies vonatkozásban.

Ott nekem anyagi

vonatkozásban is

át kellett volna

vinnem mindent.

Rám maradt mint

 törlesztésem, bár

nem volt olyanom,

generációsan sem, a

legkisebb gyermekként,

nem akartam ártani vele.

Ha ezeket mások nem értik,

szintjük alá is terelhetnék azzal,

 a tájékozatlanságukkal magukat,

bíz mindenki a maga sorsa kovácsa.

Teszem a dolgomat, hiszen tudom,

mit miért oldok meg, épp most is.

Én nem várok a segítségre, nem,

magam cselekszem magamért.

Ismerem mint a tenyeremet.

Ne maradjon majd utánam

semmi olyan, a sarjainkra

vonatkozóan, amit magam

már megoldhattam volna.

Hiszen megláttam ott azt,

megéltem, letörlesztettem,

eléggé  felnőtt voltam már

ahhoz, hogy magam fölött

és a következőkért jól tegyek.

Nem várhatom azoktól, akik

nem is értik, az időnek szavát.

Ha még nincs emberismereted,

sem rálátásod, tanuljál most élni,

aszerint, ahogy a 2017. év azt elvárná

 tőled most, a generációs feladatodért.

Ne nyúlj az emberek lelkéhez, ne, ha

 nem érted mi történhet, általa vele.

Ha még nem tettél önmagadért,

azt tedd meg, a tartásod miatt.

Dolog van, szoktam mondani,

alázattal tenni, nem elvenni,

de életszerűen törleszteni.

Amíg ott dolgod van, hiába,

többször is meglehet azt

próbálni, de úgy sem

tudsz onnan addig leválni.

Bocsásd meg a tieidnek is,

ha nem úgy élik meg, ahogy

te teszed, mint aki már átlátja.

A következő generáció szülöttje,

bölcsebb lélekkel landol oda le.

Így is nézhetné, ilyen szemmel,

a szülő a gyermekeit, ki az aki,

még nem törlesztett önmaga,

a családja, az emberek fele,

amiért a gyermekének sokat

kell majd ismételve is tennie.

Alázatot naponta gyakorolni

kívülről, felülről is ránézni

egy kicsit, óvatosan lenni,

engedni a szintjén haladni.

A belső tartásod, az emberi

méltóságod, legyen fontos,

a legnagyobb felfedezésed.

Amit ne bízz másra, mert

neked adta felismerni azt

az Isten, hát éljed azt meg te.

Tartás, méltóság, megelőzés,

erről szól most már minden.

Aki lemarad, végleg marad le,

persze élheti a mások életét is,

hol erre, hol meg más irányt véve.

Tolhatja a szekerüket, semmi gond,

tegye azt, ha az jobban megfelel ahhoz,

hát boldoguljon abban mint a saját sorsában.

Boldogulni látni a gyermekeket,

a legnagyobb szülői érzések,

elengedni lélekben, hogy ott

megmaradhasson a szeretet.

Kölcsönös legyen a tisztelet,

tanulható, adott hozzá az amit

feltaláltam, benne van az

is az oktatási formájában.

Aztán lehet az eredményét,

szülői lélekkel megszemlélni.

elengedően és tisztelettel is

hagyni őket önmagukhoz felnőni.

Tökéletes emberrel nem találkoztam,

szerintem létezik maga az Isten.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg az Isten,

jó egészséggel

bennünket.

 Magyarországról kívánom,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Hány nap szükséges neked ahhoz… 2021.03.30. https://julamami.com Nem számoltam Uram, hány nap volt szükséges ahhoz, hogy megértsem, az amit feladatnak adtál nekem, a hivatásommá vált, ami a tehetségemből lett addigra.

Végig is jártam minden lépését megéltem,

az adott utat ahhoz, hogy tudjam mi a fontos nekem.

Rájöttem, nem tudok úgy élni, hogy azt lássam, másoknak nem jó az amiben megrekedten vergődnek, így aztán egy napon, megismerték azt amit akkor tudtam. Nem az maradt meg bennem azon a napon, hogy nemzetközi lehetőséget kaptam volna általa, nem magamra gondoltam, akkor sem elsősorban.

Irigységet váltott ki mindaz ott, ahol nem voltak azzal még

tisztában, hogy a feladatuk a többiek segítése lenne.

Nem nagyon hallani, látni olyan nyilatkozatokat,

ahol azt mondanák, hogy általuk lettek

sokan, nagyon sikeresek és még

pénzben is gazdagokká.

Nagyon szerettem azt látni a sorsokban,

hogy időben tudnak segíteni önmagukon, azáltal,

amit hallottak tőlem, az átment ott a lelkes énjük  kontrollján érezhetően.  A megelőzés a hivatásommá lett, már emberségessé lettem szoktam mondani, nem hétköznapi hivatást kaptam ehhez. Nagyon sok ember tisztelt meg, végig a sorsom megélése közben. Ahogy a tudás kezdett kiteljesedni bennem, egyre jobban tudtam segíteni, a megelőzés lett az életem és a sorsom is egyben.

Úgy tudtam, mivel körbeért az a feladatom nekem, hogy a feltaláltamat azért kaptam itt, ebben az országban, hogy adjam tovább. Ne szenvedjenek az emberségesek  azoktól, amit nem számunkra, nem a jó életminőségünkért találtak ki, a megmondó emberek, aktuálisan legjobbaknak összeállítottjai. Csupán éppen bennünket érintenek azok a hiányok, amiket nem saját magunk generáltunk, csupán szenvedő alanyai lettünk a döntéseiknek.

Amikért még időben, megelőzésként nem szóltunk, mert arra gondoltunk, hogy mint mi magunk, emberségesen gondolkodnak, akik felvállalták. Tudom nem lehet anélkül élni, mert már sokszor megmondták, nem mondom ki azt, ami az elnevezése és nem is hiszek benne. Csupán megszenvedem a tényét, hogy mindent eluralt, anélkül, hogy lenne benne életszerű az ilyen egyszerű emberek számára, mint én magam vagyok, emberséges hivatással.

Igen úgy látszik az kívülről, hogy elrontottam, hogy nem álltam be a nemlétező sorokba időben, hogy legyen módom a kiemelkedéshez. Akkor még nem gondoltam azzal, nem tudtam azt, hogy ha nem segítek magamon, mások nem tudnak úgy jól dönteni értem. Hiszen, egyedül csak én tudhatom, hogy mi a legjobb nekem, hát mondjam ki, mondjam el, meg is teszem. Felelősen önmagamért már nem tudok tenni, azokban amit kitaláltak, hogy könnyebben boldoguljanak, nem tudnék én, csak magamért élni. Hiszen a teremtő Isten, megalkotta azt,

amiben jól tudnánk mindannyian élni itt. Mert senki sem született fölöslegesen ide, szükség van a tudására, az emberséges energiájára, az otthon vagyok a szülőhelyemen érzésére. Mert úgy tudom, hiszen átéltem, mit jelent az emberséges élet, mit a tudásomhoz való alázat. A munkám gyümölcseként van, mint érzés,  a megcsináltam kitűnő érzése,

sokszor került elő különböző változatokban, a sikereimben.

Sokszor átélhettem kicsiben a sikert, ez tartott életben akkor is, amikor nem volt, vagy csak nagyon kicsi volt a havi  bevételem. Ekkora ismertséggel, sikereket átélve, nem kaptam a lehetőségemet meg a saját városomban, sem a Hazánkban, a racionális oldalamnak a megismeréséhez nem volt esélyem. Így hát könnyen legyőztek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled, sem ellened, de melletted sem. Hiszen sorsolvasónak és a feltaláltamat oktatni születtem, Hazaszerető lettem. Már a talpam alatti földnek az érzését is ismerem, az embereknek akiket még lehet, tiszteletem. Van bőséges emberismeretem, na meg van az Isten, ha még nem tudja, csak a pénzben hisz, majd megtudja azt is mindenki, a saját tapasztaló emberséges létéről szóló idejében. Egyensúlyra van szüksége, mind a két oldalának ismerete adja azt meg. Ha van ahhoz  szerencséje akkor a saját idejében meg is történik, úgy nem téved el.

Sokáig az volt bennem, hogy ha a hivatásomat jól gyakorlom, akkor megjön annak a hozadéka, oktathatom azt amit feltaláltam ebben az országban, a saját szülővárosomban. Mert azért adta itt tapasztalva a teremtő Isten, hogy előszőr ide tegyen jót az emberségesekkel a feltaláltam. Azzal, hogy igazolja számukra mindazt amit addig hivatásként gyakoroltak az jó felé viszi a már hasonló szintjüket elérteknél, az emberséges énjüket. Igen tudom, ez teljesen mást mond mint amit, a hírnévre, a nagy pénzre, a hatalomra vágyók éreznek a saját igazuknak.

Nem ellenükre,

csupán  párhuzamosan mindazzal a tudásukkal,

ami adott már,

a saját gyakorlati életükben, a saját tudásuk mellé véve.

A két oldalunknak az egyensúlya a helyére kerülhetne, a feltaláltam tudásával megerősítve, nem üresednének ki lelkileg sem, nekem a tudásomhoz méltó bevételem lenne, mindenki sorsa teljesülhetne.

Persze csak az eddigi tapasztalataim szerint, hosszú az út még addig.

Ha már megvan mindened, a szükséges motivációra nagyon figyelj.

Tudom amit tudok, az oktatásomon elhangzanak azok mind,  amiket nem írnék le, mert még próbálkoznának azt levinni nagyon alacsony szintre. Prevenciós lettem igazoltan, amikor a pecsétet rányomták arra a kitűnő, megajánlott, diplomára, tartást, emberséges méltóságot adtak akkor azzal nekem, tudom van az Isten.

Ha hatalomra vágysz, arra is gondolj, hogy amit

nagyon akarsz elérni az meg is történhet.

Csupán annyit elnézést kérve még,

magad is abban fogsz ám élni.

Jó egészséget,

jó egészségesedést kívánok.