Tisztelettel kérem, ne olvassa tovább, ha nem ezt szerette volna itt látni.
Ne csak azt nézd, hogy mennyi az éveinek a száma,
azt is láthatnád, ah, ha a sorsával tisztában lennél,
hogy előrébb van nálad, már, a törlesztésben.
Hiszen a generációs feladatok rávetülnek,
a következőkre, ha nincs éppen akkor,
azon a szinten egy családtag sem.
Aki úgy lenne képes átvinni,
azt, amitől szenvedtetik,
azzal, hogy nem értik.
Mit is képzel
magáról,
ugyan,
hogyan
tudná azt,
náluk jobban.
Fiatalabb az életkora,
annak, tekintetében, nem lehet,
másról meg, nem tudnak. Így nem is gondolják,
hogy vannak sokan, akik, a fejlődést választották.
S nem ragadtak meg a régi módokon még működőképeseknél,
rájöttek, megváltozott minden, így hát, alkalmazkodni szükséges.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek, 50 x 70 cm a mérete, eladnám, annak az embernek, aki megfizetné rendesen, érti, ah, mit festettem meg.
Ah, ha látod már ami látható, észleled, ami a tekinteten átható, netán, kihallod azt is, amit számodra ad oda a sorsod, hogy kallódni na hagyjad.
Tegyél valamit, amire képes vagy és felelősen tegyed, akkor is, ha mások, nem úgy teszik, önmagadért szükséges tenned, hogy el ne tévedj, végleg.
Nem akarsz fejlődni, mert azt hiszed, mindenben toppon vagy, ha egy dolgot elértél már és esetleg, nevesedtél általa, megy a szekered tolva.
Elmondom azt neked, hogy a hírnév, azt is jelenti, hogy azon a szinten várják el tőled, mindazt, amit utána élni fogsz, ugyanazon a szinten fogadják csak el. Kontrollálni ott tudják, vagy tetszetősebb másoknál, a hangnem, sok benne a divatossá tehető, jó pofa. Azt se tudják mit jelent, de ők is odatartozóknak látszanak, általa. Ah, ha a saját szintjükön mondják, az is lehet, hogy nevetségesek lesznek, viszont, mindegy, csak egyszer már, rájuk is figyeljenek.
Ellehetetlenedhet, minden és mindenki, ha a divatos helyeken, nem mutatják, nem beszélnek róluk, azt hiszik, hogy akkor, tán, nincsenek is.
A jól kitaláltakat nevesítik, majd felnőnek talán, ahhoz a nagyon drága, sok pénzt elemésztő lehetőségükért, amit nekik szántak, tán valamiért.
Mindannyian, akiknek a hírnevedet köszönheted, mindaddig, amíg azt nem köszönted meg időben, hogy érezzék a törődést is tőled, mindazért.
Ha több tudásod nincsen, mert hiányos vagy hiányzik az emberismereted, vagy a saját önismereteddel sem vagy tisztában, komolyan kellene venned, mert az, most, már hiányosan nem megy.
Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev., azt mondanám neked, ha megkérdeznél, hogy a megelőzés nélkül, már nem tudsz átlátni, semmit.
Amit addig, mások Hazájában, a saját kultúrájuk szerint, tanulhattál, másokat utánozva, ott, tán megoldani, anélkül is tudtál, sablonosan boldogultál, hogy azt értetted volna, így ahhoz, hozzáértő nem lettél.
Ah, ha nem veszed tudomásul, hogy annyiféle sors és kultúra, na meg, az elért szintek, a generációs feladatok, mozgatnak már mindent, azt a. Na, akkor tán, foglald el a helyedet ott, ahol átlátod, kihallod, megérzed, megértő tudsz lenni, mindazzal, ami szükséges annak a vezetéséhez.
Akkor vállaljál, magasabb szintű feladatokat, ah, ha azt már elérted és átlátod összefüggésében, s felelősen vagy képes vezetni, mert minden döntésed, mindenkire hat az ügyben. Vissza is hat rád is, a saját idődben.
Mindenkinek más a sorsa, különbözők a generációs feladatai, családokon belül is, meg tudják, az értők már tapasztalni. Nem hadakozni, nem erőből átvinni, nem parancsolgatva élni, leginkább a toleranciát is megtanulni, mint eszközt a jó kommunikáláshoz.
Ne sérüljön senki, azáltal, hogy nem érti, mit akarnál átvinni, oda ahol az már nem hat jól, hiszen tapasztaltabbak náladnál, nemcsak elméleti van.
A feltalálók, nem véletlenül, születtek oda, ott lenne szükséges mindazt, a tudást átadni elsősorban, csak utána nevesednének, az online Világban.
Arra lehet majd építeni, a jót és a szépet újra, nem másolva, nem hamiskodva, a mások tudását sajátjuknak mutatva, nem plagizálva, ah.
Hiszen nagyon sokat ártottak mindazok, akik feltételezték, hogy nem veszik azt észre, a többiek, akik már fejlődésben vannak. Mi mindent engedtek meg, maguknak, a népszerűeknek az oldalain, helyettük úgy, hogy nem kérdezték meg, arról őket, csak cselekedtek.
Másként hatott mindaz róluk, mintha azonosultak volna, mindazokkal, akik azokat, a megkérdezésük nélkül, cselekedték, úgy, hogy soha nem tették volna azt, a népszerűek, vagy, a nagy látogatottságúak.
Ki mikor érti meg, a sorsának a lényegét, hogyan fogja fel, azt mennyit ér, a saját sorsa, a saját Hazájában, s mit érhet el, ott, a mások Hazájában.
Érvelek, az a tükre, értek hozzá, s nem, csupán a megelőzésben elért, jó teljesítményeim, mint a feltaláltam, megrajzoltam, okán, írom ide is.
Tapasztaltan jöttem rá, nem azonnal, hogy vannak generációs feladataink és nagyon különböznek egymástól, még a családunkon belül is, az gyakran, tapasztalható.
Ah, ha időben jönnek rá az emberségesek, nagy tudásúak, jó szakemberek, jó minőséget adni tudó, oktatók, nevelők, arra is rájönnek, hogy mindent a saját idejükben érhetnek el.
Arra is, hogy nem tudnak most, csoportosan alkotni, fejlődni, úgy mint régen, egymás tudását és elért szintjét, tiszteletben szükséges tartaniuk.
Akkor is, ha a gyermekekről van szó, mert ki, mikor éri el, azt a szintet, amit, neki adott tudásként, a teremtő Isten, a tisztelet alapdolog lett.
Ah, ha van, aki még nem vette volna észre és vezetést vállalt fel, a saját tudásának a szintje felett, hát ismétlésbe bonyolódik és valószínűleg, sokat árt az neki és generációsan a családjának.
Az ismétlés sokszor jót tesz, a fejlődésben élőknek, hiszen tudják már, a tudásukat kontrollálni általa, hol tartanak ahhoz, képest, ahonnan indultak.
Ahhoz mérhetik, mindazokat, ahova az elődeik ejutottak, alap lett az, a saját alapjuk, rájöttek, akkor amikor ők szintet váltottak. Megérezték azt, az elődeikhez képest, tudták felmérni, mert különben megrekedtek volna, ah, ha azt folytatták volna.
Tanulj, fejlődj, jó magad is, hiszen elvárni azt, amiről nem tudod, mit is várhatsz el emberileg, azt a, ne már.
Nem tudom, nincs tájékozottságom arról, hány ország van hasonló helyzetben, mint mi itt az ide születettek, a Hazánkhoz teremtő Nép.
Nekünk magunknak szükséges ezt megoldani, a saját sorsunk szerint, na meg a generációsan hátrahagyott, tornyosuló gátakért, az időben, nem fejlesztettekért. Hát, mostantól, felelősen élni, hogy ne teher maradjon hátra. Mert ugyan, hogyan számol el, önmagával, aki tudott volna időben, teljesíteni, mégis a rámaradt, semmit, akarta, generációsan is megtartani.
https://julamami.com
