A gyermek nem
a tulajdonod,
vedd
nagyon
komolyan,
az egy Isten
adta állapot,
becsüljed meg
ha azt megadja
neked a sorsod,
emberesedj
általa.
Szeret,
nem szeret,
kicsit, szívből,
nagyon, igazán.
S még jobban
talán,
meddig
mehet el
az ember
ebben,
hogy
azt
hiszi,
a letépett
virágnak
a szirmai majd
megmutatják,
pedig nem
a másikon
múlik a
szeretet.
Amikor
már a szót,
hogy Haza,
tudod mit
jelent, na
akkor
otthon vagy
te is már
emberiesen.
Vagy van
benned,
vagy majd
csak lesz,
otthon
szerető,
embert
tisztelő
erős erő.
Nem ártva,
nem bántva,
haladni előre,
mint, ahogy az
Isten azt, a sorsunk
megéléséhez idetette.
Te magadat már tisztelni,
és szeretni tudod-e.
Önmagadhoz, a
generációs jeleidhez,
mérni megtanultad-e.
Mindenki csak
kapni szeretne,
néhányan
el sem
jutnak
oda sem,
hogy adni
is lehet,
sőt,
mind adni
születtünk.
Nemcsak
beszélek,
az első 7 év
szólt erről a
hivatásomban,
már akkor, 15.000
emberrel találkoztam,
nagy létszámnak grátisz,
csak voltam, csak adtam.
A legnagyobb kegyemet,
az alázatot gyakoroltam.
Bocsánatot is kérek íme,
ennek függvényében tőle,
meg tőle, meg tőle, nehogy
én legyek így ismeretlenül,
az ellenére azoknak se, akik
ebből csinálnak nagy üzletet.
Tán emberesedjél, mert ha
azt szerette volna az
Isten, hogy angyali
legyél, szárnyad
is nőhetne.
Hát csak
várjad,
hátha
van arra is,
reményed neked is.
Vagy tán kinövöd, hiszen,
van neked hozzá képzeleted,
életvitelszerűen, hogy te
már emberies helyett,
inkább angyal vagy.
Ez itt ez a föld,
a mi Hazánk,
a szülőhelyünk,
ide születtünk,
itt tanulunk meg
úgy élni mi, hogy ne
ártsunk, ne bántsunk.
Ne csapjuk be az
embertársainkat sem,
mindenféle, kitalált
történetekkel,
életszerűtlen
okoskodással,
túláradással.
Inkább ismerd
meg az
emberies
önmagadat,
hogy azáltal,
megismerjed,
az embereket.
Nem siettem,
nem kapkodtam,
igyekeztem a saját
életritmusomban
is haladni Uram.
Hisz szerettem
volna,
megérezni
az élet ízét,
a megélhető
és értelmes
pillanatokat.
Ezért van,
hogy nem
sok lett az,
amit
anyagi síkon
magam mögött
tudok.
Viszont,
megkaptam,
sok – sok
emberies
életszerű,
sorsszerű
pillanatot.
Múlt, jelen,
jövő, boldogulni
tanulj meg a „most” az
adottban, ne álmodban.
S akkor, amikor már te is
tudod,
honnan
jöttél és
hová tartasz,
s kihez tartozol,
akkor könnyebb,
mert már megértél
rá, hogy megértsed.
Amíg csak
a pénzen
vásárolsz
meg mindent,
nem is tudod,
mekkora a
lelkierőd és
szíves, eszes is
van tebenned.
Nem ismered fel,
a semmiből valami
teremtő érzését.
A háziasszonyok
akkor veszik
észre,
mekkorát
képesek
alkotni,
amikor
azt
hiszik,
hogy
nincs
otthon
semmi.
Micsoda
ételeket
lehet
olyankor
kerekíteni.
Elég hozzá az
a kevés amit
találsz,
s
működik
az alkotó
erőd,
az
ősi fantáziád,
s szeretettel
alkotod meg.
Használod azt
amit az Isten,
neked is adott,
tehetséget,
azzal alkotsz.
A belső erődről,
a lelkes, a szíves,
az eszes énedről
beszélek most.
Ti akik a jóba
beleszületetten,
a túl korán jött
jólétben, csak
megülnétek,
emberiesek
csak úgy,
miért is lennétek.
A saját Hazátokban
arra miért mennétek,
ahol azt amit ti még nem
tudtok, megtanulhatjátok.
Hiszen annyi a jó reklámja
annak, hogy az ismeretlen
kultúrákat megismerheted.
Óvatosan csak annyit kérek,
ha egyszer megérintene az,
hogy vajon van-e valaki itt is,
a saját Hazádban, aki ezen
a helyen tapasztalta meg.
Azoktól, akik ide eljöttek
s elhozták a tapasztalást,
mint lehetőséget hozzá.
Azt, amiért mások, olyan
messze megtanulni elmentek,
mondjuk nem mentem el sehova,
ide érkezve tiszteltek meg vele.
Lerajzoltam egy reggel azt,
amit a sok év összegzett
bennem.
Különös
oktatás,
nevelés
tréning
lett a neve.
Ha az egyik
feladatban
már elfogyott az,
ami tapasztalva ad,
hát jól odafigyelve,
találni lehetne egyet.
Ami éppen napi szinten,
rekeszt meg, keseregsz,
pedig generációsan adott,
neked is a most tanuld meg.
Két oldalunk van, csakhogy
az unatkozónak,
aközben,
nem
erősödik
a lelke,
a szíve,
a gondolkodó
agya se, mert
nincs is miért
használnia se.
Minek tenné,
hiszen ki van
ő mindennel,
alaposan szolgálva.
Nem kell gondolkodva
élnie, csak beleél abba
a jólétbe, amit
valószínűleg,
valamelyik
családtagja,
lehet, hogy
a véres verejtékével
teremtett élete során meg.
Természetesnek veszik
az emberek, ilyenkor a
jólétüket,
hiszen
másra,
nem is
emlékeznek.
Megjár az
nekik gondolják,
s igyekeznek azon,
hogy még azt is felfokozzák.
S amikor már megvan minden,
na attól a pillanattól jön az amire
nem számítottak, a kiüresedés.
Eltérnek azzal a természetestől,
a saját őserőjüktől, a generációs
jelüktől, a generációs feladatuktól.
Keveseknek jut eszükbe a jólétben,
hogy képezzék magukat, tanuljanak
meg, olyat, amit ők még nem tudnak.
Hisz azzal az életükben boldogulnának.
Akkor a saját és generációs feladatuk
adná hozzá az erőt, s azzal teljesítenék.
Így nem teljesedik ki önmagukhoz a saját
világuk, csak mások szerint ott vannak és
élik azt, amit mások nekik megmondanak.
Pedig azon belül is kitűnően boldogulnának,
fejlesztve a saját és generációs tudásukat.
Amikor össze is tudtam olvasni már,
a generációs vetüléseket azzal,
amilyen feladattal az ember
született, s láttam a kettő
közötti különbségeket,
tudtam megcsinálhatja
az ember azt is, amit
hozott, teljesítheti.
Van az úgy, hogy
meghajolok
az ember
nagysága
előtt,
akkor
is,
ha
csak
gyermek.
Próbálom
érzékeltetni
érthetően,
az ő már
születésével
hozott
nagyságát.
Az ajándék,
ott akkor
nekem,
amit
látok,
hiszen,
ő
pontosan
tudja, hogy
én akkor
őszinte
vagyok, hisz látok.
A tiszteletemet
fejezem ki felé,
mert mindent
idejében,
szoktam
mondani.
Ha még
nem
hallod
azt ki,
amit
a
másik
közölni
próbál
veled,
elkésel,
lekésel a
legfontosabb
történésekről,
pedig az akkor,
csak érted, neked
és rólad szólna.
Megmaradni
egyszerűnek
az nagyszerű
érzést jelent,
meglehetne
neked is és
egész életedben.
Az amire alapozhatod
a leglényegesebbet a
tehetségedet, mert
akkor már nem
billensz ki,
akkor sem,
ha bármilyen
jó dolog történik
is veled, tudod,
hogy azért van,
mert azt te már
meg is érdemled.
Elég erős lelkű vagy,
nem ronthat az sem
el, ami erősen hat
és igen csábító is.
Különös oktatás,
nevelés tréning,
neked aki már
érzed az
igényét,
annak
hogy
megértsed,
hogy addig,
mit
nem
értettél még,
hát tanuld meg.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból Online
bárhonnan a Világból.
Nem tartozom se ide, se oda,
aki eljön és megtisztel engem,
hát akkor, éppen hozzá, oda
és egy kicsit tán akikkel
már találkoztam,
mindenhova.
Tiszteletem.
Szeretettel.
Julamami