julamami védjegy, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre, az ellopott igazolványaim és a feltalált oktatási 153 oldal miatt lett a julamami védjegy. Letörölték a YouTube.com julamamivédjegyöreganyám@heringesarpadneev csatornámat, nem tartották hitelesnek, nem értem, hogy lehet az, árulhatják a julamami védjegyet, mindenféle végződéssel, pedig nem kérdezték meg tőlem, na nem is engedtem volna meg, most sem engedem meg a használatát, most éppen a julamami.hu ajánlgatják megvételre számomra is, a saját Hazánkban vásároltam meg, úgy tudom, csak én használhatom, hiszen nem engedtem meg senkinek sem a julamami védjegy használtatát, a julamami@gmail.com nem tudom használni, valakik leveleztek rajta, nem tudom kinek küldték az emailjeiket, rádió, média, fertőtlenítők eladása, brokertől ajánlat, történt rajta, Heringes Árpádné ev. tudományos prevenciós. Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, hogy julamamivédjegyöreganyám, azt 75 évesen is meghallom ám.
2026.07.10. julamami reggeli gondolatai, H.Nagy Júlia 1994. év óta, mellé jött a, julamami.védjegy, mostanra korosodva julamamivédjegyöreganyám, s midvégig hivatalosan, a sok éve Fejér megyében ellopott igazolványaimban is, ezek az adatok voltak, az igazolványaim nem kerültek elő. A bélyegzőm, az oktatási engedélyem, számlatömböm, Heringes Árpádné ev. voltak kiállítva, 1999.évtől már, tudományos prevenciós a megelőzésért. Paksról a Hergál Házból szeretettel.
Nézz magadban, mint a lelkiismeretednek a tükrében szét, a racionális oldaladdal kezdjed, s ha azt látod, hogy szépen fejlődtél a jó sorsodig, az egyenessel fel, akkor szerintem az egyenestől nem tértél nagyon el, azt a.
S amíg képes vagy arra, hát tanulj, fejlődj, hogy haladni tudjál mindazzal, ami az életedben benne van mint lehetőség, hogy ne maradjál magadra, hiszen, most minden gyors pörgésben van, s nem biztos, hogy jut annyi idejük rád, hogy elmagyarázzák mindazt amit, a magad idejében annyi évesen, másképp éltél meg.
S az mostanra már nem működőképes, hiába karod, hogy értsenek, neked szükséges felfejlődnöd oda arra a szintre, ahol egymást érteni tudjátok, ne add fel, többféle módon is, változtass a beszélgetéseiteknek a mondanivalóján, hogy érteni tudja, mit szeretnél elmondani számára, azt a.
S nem marad családon belül senki sem magára, csupán azért, mert nincs annyi idejük a többieknek, hogy leüljenek és átvegyenek veled, hogy meg is értsed, az elmúlt éveket a 16 évből, s addig magyarázzák, amíg fel nem nő a korosodó ahhoz, hogy megértse, azt a.
S, ha nem fejlődtél fel oda, arra a szintre, ahol a sarjaid már otthon vannak, lehet-e közös az ami addig az volt, ha szétcsúszott szinteken próbálkoztok megértetni magatokat, de még mindig a múltat soroljátok, azt a.
Legyél azon, s azt is igyekezz megérteni, hogy neked szükséges tanulni, azáltal is, ami körülöttünk történik most, s nem tudod a számodra nem helyesnek, a megkérdőjelezésével a megértésüket elérni, inkább tanulj, fejlődjél fel oda, ahol váltani tudsz, az életminőségeden át, egészen a jó sorsodnak a megéléséig, s annak a megtartásáig.
Tisztelettel kérem, ne olvassa tovább, ha nem ezt szerette volna itt látni.
Ne csak azt nézd, hogy mennyi az éveinek a száma,
azt is láthatnád, ah, ha a sorsával tisztában lennél,
hogy előrébb van nálad, már, a törlesztésben.
Hiszen a generációs feladatok rávetülnek,
a következőkre, ha nincs éppen akkor,
azon a szinten egy családtag sem.
Aki úgy lenne képes átvinni,
azt, amitől szenvedtetik,
azzal, hogy nem értik.
Mit is képzel
magáról,
ugyan,
hogyan
tudná azt,
náluk jobban.
Fiatalabb az életkora,
annak, tekintetében, nem lehet,
másról meg, nem tudnak. Így nem is gondolják,
hogy vannak sokan, akik, a fejlődést választották.
S nem ragadtak meg a régi módokon még működőképeseknél,
rájöttek, megváltozott minden, így hát, alkalmazkodni szükséges.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek, 50 x 70 cm a mérete, eladnám, annak az embernek, aki megfizetné rendesen, érti, ah, mit festettem meg.
Ah, ha látod már ami látható, észleled, ami a tekinteten átható, netán, kihallod azt is, amit számodra ad oda a sorsod, hogy kallódni na hagyjad.
Tegyél valamit, amire képes vagy és felelősen tegyed, akkor is, ha mások, nem úgy teszik, önmagadért szükséges tenned, hogy el ne tévedj, végleg.
Nem akarsz fejlődni, mert azt hiszed, mindenben toppon vagy, ha egy dolgot elértél már és esetleg, nevesedtél általa, megy a szekered tolva.
Elmondom azt neked, hogy a hírnév, azt is jelenti, hogy azon a szinten várják el tőled, mindazt, amit utána élni fogsz, ugyanazon a szinten fogadják csak el. Kontrollálni ott tudják, vagy tetszetősebb másoknál, a hangnem, sok benne a divatossá tehető, jó pofa. Azt se tudják mit jelent, de ők is odatartozóknak látszanak, általa. Ah, ha a saját szintjükön mondják, az is lehet, hogy nevetségesek lesznek, viszont, mindegy, csak egyszer már, rájuk is figyeljenek.
Ellehetetlenedhet, minden és mindenki, ha a divatos helyeken, nem mutatják, nem beszélnek róluk, azt hiszik, hogy akkor, tán, nincsenek is.
A jól kitaláltakat nevesítik, majd felnőnek talán, ahhoz a nagyon drága, sok pénzt elemésztő lehetőségükért, amit nekik szántak, tán valamiért.
Mindannyian, akiknek a hírnevedet köszönheted, mindaddig, amíg azt nem köszönted meg időben, hogy érezzék a törődést is tőled, mindazért.
Ha több tudásod nincsen, mert hiányos vagy hiányzik az emberismereted, vagy a saját önismereteddel sem vagy tisztában, komolyan kellene venned, mert az, most, már hiányosan nem megy.
Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev., azt mondanám neked, ha megkérdeznél, hogy a megelőzés nélkül, már nem tudsz átlátni, semmit.
Amit addig, mások Hazájában, a saját kultúrájuk szerint, tanulhattál, másokat utánozva, ott, tán megoldani, anélkül is tudtál, sablonosan boldogultál, hogy azt értetted volna, így ahhoz, hozzáértő nem lettél.
Ah, ha nem veszed tudomásul, hogy annyiféle sors és kultúra, na meg, az elért szintek, a generációs feladatok, mozgatnak már mindent, azt a. Na, akkor tán, foglald el a helyedet ott, ahol átlátod, kihallod, megérzed, megértő tudsz lenni, mindazzal, ami szükséges annak a vezetéséhez.
Akkor vállaljál, magasabb szintű feladatokat, ah, ha azt már elérted és átlátod összefüggésében, s felelősen vagy képes vezetni, mert minden döntésed, mindenkire hat az ügyben. Vissza is hat rád is, a saját idődben.
Mindenkinek más a sorsa, különbözők a generációs feladatai, családokon belül is, meg tudják, az értők már tapasztalni. Nem hadakozni, nem erőből átvinni, nem parancsolgatva élni, leginkább a toleranciát is megtanulni, mint eszközt a jó kommunikáláshoz.
Ne sérüljön senki, azáltal, hogy nem érti, mit akarnál átvinni, oda ahol az már nem hat jól, hiszen tapasztaltabbak náladnál, nemcsak elméleti van.
A feltalálók, nem véletlenül, születtek oda, ott lenne szükséges mindazt, a tudást átadni elsősorban, csak utána nevesednének, az online Világban.
Arra lehet majd építeni, a jót és a szépet újra, nem másolva, nem hamiskodva, a mások tudását sajátjuknak mutatva, nem plagizálva, ah.
Hiszen nagyon sokat ártottak mindazok, akik feltételezték, hogy nem veszik azt észre, a többiek, akik már fejlődésben vannak. Mi mindent engedtek meg, maguknak, a népszerűeknek az oldalain, helyettük úgy, hogy nem kérdezték meg, arról őket, csak cselekedtek.
Másként hatott mindaz róluk, mintha azonosultak volna, mindazokkal, akik azokat, a megkérdezésük nélkül, cselekedték, úgy, hogy soha nem tették volna azt, a népszerűek, vagy, a nagy látogatottságúak.
Ki mikor érti meg, a sorsának a lényegét, hogyan fogja fel, azt mennyit ér, a saját sorsa, a saját Hazájában, s mit érhet el, ott, a mások Hazájában.
Érvelek, az a tükre, értek hozzá, s nem, csupán a megelőzésben elért, jó teljesítményeim, mint a feltaláltam, megrajzoltam, okán, írom ide is.
Tapasztaltan jöttem rá, nem azonnal, hogy vannak generációs feladataink és nagyon különböznek egymástól, még a családunkon belül is, az gyakran, tapasztalható.
Ah, ha időben jönnek rá az emberségesek, nagy tudásúak, jó szakemberek, jó minőséget adni tudó, oktatók, nevelők, arra is rájönnek, hogy mindent a saját idejükben érhetnek el.
Arra is, hogy nem tudnak most, csoportosan alkotni, fejlődni, úgy mint régen, egymás tudását és elért szintjét, tiszteletben szükséges tartaniuk.
Akkor is, ha a gyermekekről van szó, mert ki, mikor éri el, azt a szintet, amit, neki adott tudásként, a teremtő Isten, a tisztelet alapdolog lett.
Ah, ha van, aki még nem vette volna észre és vezetést vállalt fel, a saját tudásának a szintje felett, hát ismétlésbe bonyolódik és valószínűleg, sokat árt az neki és generációsan a családjának.
Az ismétlés sokszor jót tesz, a fejlődésben élőknek, hiszen tudják már, a tudásukat kontrollálni általa, hol tartanak ahhoz, képest, ahonnan indultak.
Ahhoz mérhetik, mindazokat, ahova az elődeik ejutottak, alap lett az, a saját alapjuk, rájöttek, akkor amikor ők szintet váltottak. Megérezték azt, az elődeikhez képest, tudták felmérni, mert különben megrekedtek volna, ah, ha azt folytatták volna.
Tanulj, fejlődj, jó magad is, hiszen elvárni azt, amiről nem tudod, mit is várhatsz el emberileg, azt a, ne már.
Nem tudom, nincs tájékozottságom arról, hány ország van hasonló helyzetben, mint mi itt az ide születettek, a Hazánkhoz teremtő Nép.
Nekünk magunknak szükséges ezt megoldani, a saját sorsunk szerint, na meg a generációsan hátrahagyott, tornyosuló gátakért, az időben, nem fejlesztettekért. Hát, mostantól, felelősen élni, hogy ne teher maradjon hátra. Mert ugyan, hogyan számol el, önmagával, aki tudott volna időben, teljesíteni, mégis a rámaradt, semmit, akarta, generációsan is megtartani.
Tiszteletem. 2022.10.05. Ah, de jó is lenne, ha hozzáértők döntenének, a tiszteletet a hétköznapjaikban ismerve, felettünk. Akik ide Magyarországra, a Hazánkba, a szülőhelyünkön maradva, teremtettünk, jót és szépet, az egész eddigi életünkben. Rábízom az Istenre, amivel nem bírok el, megyek és megoldom azt, amire képes vagyok, hogy ne az üresedést erősítsem. A sorsomat teljesítettem, egy évtizede annak is, mivel megváltozott minden és a dobpergés gyorsaságával történt, hogy úgy legyen és másképp nem lehet. Meghozta az, azt, hogy ahhoz, hogy élni tudjunk, a túlélésre koncentráltunk, mivel mindenkinek más és más a sorsa. Most nem elég az, ha a család együtt teremti, mert akkor a saját sorsát, nem biztos, hogy egy időben azzal meg tudja élni. Ha meg a generációs feladata adott bőven, több generáció tekintetében, hát szedheti a lábát, hogy utolérje önmagát. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél. Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Paks. Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között tájékoztatom, a +36302470589 telefonom által, amivel, történik az Oktatásom is, a saját rajzos feltaláltam szerint.
[caption id="attachment_34433" align="alignnone" width="225"] Átfordultunk című festésem, A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. Hergál Ház.
Nézz a lelkes éned szerint, gondolkodva szét,
látod milyen
szép a lelkednek tiszta tükre, mind
így születtünk, maradjon hát meg.
Akárkinek nem szól ám a tiszta szó,
van aki hangoskodásnak hallja.
Gyakran sokan hamiskodnak,
divatossá lesz az ha akarja,
dívik a mágia, bírja azt
a kontroll nélküli.
Egyszer már
bejött, hát
most újra, hátha,
nem jönnek rá, jobban
járnának, ha jól megdolgoznának mindenért.
Mind a két oldalukat használva, egyensúlyban, mert a
racionálisról folyamatosan beszélnek, a lelkes, szíves, gondolkodó
nem kap lehetőséget arra, hogy bemutathatná, mit talált fel 11 éve.
Így aztán mivel nincs mindenkinek számolható mennyiségű pénze,
ugyan meddig tart ki a nincsben, a bevétel nélküli lelkesedése.
A megmondó nem adja meg a megjáró jólétet, na hiszen,
akkor meg, nem tudná féken tartani a véleményüket.
Várják ki a sorukat, amíg kiemelik a sok
hatalmaskodásról álmodozó számtalan sokat.
Az is addig tart, amíg hasznosan, jól és jókor
bólogatnak és egy ügy hasznát szolgálják.
Az Isten adta Nép meg jó lesz majd, ha
már lesz munkája tán napszámosként, az
emberséges szabályokat betartókként.
A tevékeny ember arról is jól
gondoskodik, abba ne hagyja,
önmagát a saját életritmusában
tartsa, az önbecsülését az adja.
Nincs jólét hiába dolgozunk rá,
még sok évet érte, nem változott
a nyugdíjunk, csak aprópénzes törpe.
Üres perselyek, nem okoz gondot az
a megmondónak, nem okoz hiányt neki,
a mi felelősségünknek veszi, nem érdekli.
Adót fizethetünk és minden elvártat, nahát,
úgy talán hasznára leszünk az elképzeléseinek.
Minden megváltozott, ahhoz képest változik meg
naponta minden, a gondolkodók agya felfogta azt,
teszik a dolgukat, mert tudják, tudás nélkül nem megy.
Érjük be azzal, hogy tudhatjuk amit feltaláltunk, mert azt,
nem mindenki képes érteni. Miért akarnánk jólétben élni, még
talán elkényelmesednénk, akkor meg, nem lennénk hasznára neki.
70. az évünk, a hivatásunkat gyakoroljuk, hála Isten alázattal bírunk,
hisz meg szeretnénk csinálni a jó sorsunkat, a generációsan adottat.
Reménykedünk abban, hogy meglesz a jó gazdája, mindannak a jól
működő és életszerűen alkalmazható tudásunknak. Az enyémnek
a jelnyelve, érthetően emberséges tartást és méltóságot ad.
Bocsánat hát azért, hogy nem mindenki tudja megtanulni,
a teremtő Isten így gondolta, az intelligenseknek szánta,
ahhoz amit ők tudnak a legjobban, kiegészítő tudásnak.
Az egyensúlyuk megtartása miatt jönne jól mindenkinek, aki
naponta azt is kapja, ami nem benne jött össze, csupán átárad rajta.
Se eleje,
se vége,
nem
ébred,
hisz még álmos,
nocsak ott egy táltos,
hogy – hogy nem most.
A férfi, az apa akkor
van a helyén, ha
tudja a családja
a múltja, akkor is,
ha váltana, a talajt
a lába alatt az adja.
Na meg attól van a
tartása és méltósága,
vagy szét lesz hordva.
S a jelen is az ő múltja,
ha a gyermeke sír utána,
hogy is hívják azt, aki onnan
az apját nyugodtan utánozza.
Komoly szervezéseket igényel,
hogyan oldják meg a hirtelen
változásokat hallva, akár
naponta, nincs másuk
mint a józan működő eszük.
Mérlegre teszik, hol miben
mennyire mehetnek el, hogy
a legfontosabbak jól legyenek.
Megtanítani a gyermekeket és
a fiatalokat most úgy megélni,
hogy a szüleikkel közösen,
jól tudjanak boldogulni.
Minden ember tudja, hol van
az a határ, ami kezelhető még,
hogy ki ne kopjon a tisztelet már.
Emberséges oldal nézz kérlek rá.
Azt hiszi, hogy ő a vezető, pedig
őt vezették és alaposan meg,
minél feljebb, annál lejjebb.
Egyszer volt és már nincs is,
nincsen mit megfogni, se határ,
de kerítés sincs, minek a kilincs,
ha meg sem kérdezi csak elveszi.
Szintelenűl hamisan ki és bejár,
az ismétlésből nem tanultak íme,
kileng a ringlispil most fordítva jár,
észre sem veszik, magabiztosak már.
Nem kérdez, de elrendezi tefeletted,
üvegből van átlátszó, se eleje se végszó.
Nem mond semmit se a gyors szó, ha csak
üres, nem építő az a szó, ha nem előremutató.
Szegény Hazám Csoda Szép, a felszínen a csilivili,
a mögöttes se nem látható, se nem hallható, zajszűrő
lett az aki azt érti is. Generációs jeleket és feladatokat
hoztunk, az is lenne ám a mi dolgunk, van úgy, hogy
előbbre jár a zsenge, mint az ő összes őse lehetne.
Hiszen megoldotta már előtte, a sok- sok elődje,
nem kell ismételjen, tudja, hogy mi a dolga, látja.
Ah, nem magyaráz, csak mondja, jól betanulta,
üresen honnan tudná mi a módja. A szinteket
élhetjük, mert megtapasztaltuk, kikínlódva,
óvatosan haladva, volt, hogy csak araszolva.
Van aki születésével hozza, van aki tanulja.
Mögötte a sok – sok munka, az a gerincet
kívülről formálja, a belső tartást, a lélek, a szív,
gondolkodó agya adja, ő tudja, hogy az a dolga.
Örülni kell ha most van tán már munka,
mert akire van az bízva, megtartja,
az át nem látja, csak kapja-marja.
Arra van beállva, tessék mondani
a minőséget ki adja, a hamar, gyors,
majd mit hoz utána, hogy újra, meg
újra, meg újra, aztán elillan csak volt.
A térképet, terveket értik-e, azt
tessék mondani ki olvashatja, van
annak titoktartása, vagy minek a.
Ki kiben bízik, ki kinek a rokona,
jó barátja, sógor – koma, flaska, gomba,
jó nagy a tátott szája, ahhoz van szokva.
Befenyít ha nem úgy van az, aki eddig
nem tudta, majd megtudja, örül ha
hallgathat, aki azt már régen tudja,
eddig nem hozta nyilvánosságra,
más tegye meg azt várja, hátha.
Ez a mi Hazánk, vagy tanulta,
vagy veleszületetten is hozta,
aki ezt nem tudja, az mire
alapozza, van az Isten.
Van aki nem érti, hogy
mit nem értenek, hiszen
átlátja, összefüggésében
is láthatja, de az a sajátja.
Ki garantálja, nem lefele
van a felfele, ugye nem
adják azt parancsba.
Ha a hozzáértőnek
nincs ott munka,
akkor ki jelzi,
ha félrement,
a kifényesített,
megtévesztően
olyan mintha, de
csak üresednek,
csillogók a szemek.
Igen kényeskedően,
esendő, fekete-fehér,
igen-nem, ez kinek a
szégyene, te tudod-e.
Este sétáltatja, azt akit
nappal nem lehetne, se
fék, se emelkedő, ugyan
ki állítja meg, belyeztette
magát, lett hát privát.
Mindenbe belelát, már,
szava van, hallgatnak rá.
Kint gyűjti már régóta,
hogy legyen pénze majd
rabszolgákra, hét határra.
Nagy batárra, futhatnak tán
a gyermekek majd utána, a
zörgéstől a jajt úgyse hallja.
Édes Hazám Csodaszép, ne
menj még, várjuk, hogy azt
a sok szépet és jót, amit ide
teremtettünk, mi is élhessük.
Ha elszakad az ami tartotta,
hamar minden oda, se tartás
se méltóság, se veleszületett,
se tanult, csak a látszatra adva.
Hol a teteje, hol az alja, nagy a
katyvasz, majd kiválogatja.
A tanácsot azt valaki kívülről
adja, könnyű úgy, hogy nem él
benne, nem hat rá egy kicsit se.
Megkérdezték-e, hogy most hol
lehet élni és milyen minőségben,
van-e még, aki átlátja az egészet.
Fontos-e még az ember, vagy
az már mellékes, ha ő elég ügyes.
A kevésből ugyan, hogyan fizesse
akinek nincsen, ugyanazt mint az
akinek túl sok van, miért kötelező
az, ami nincsen a hasznunkra sem,
belül marad ott egy körben minden.
Átlátja-e valójában az akinek ezt,
tudnia kellene, vagy a statisztika
is elég, nem számít már az ember.
Ha nagyon igyekszel, gyorsan érsz
el oda, ahova nem kellett volna soha.
Majd nem látsz mást, már csak olyat
mint önmagad, s mind ugyanazt
akarja majd, tán más formában.
Visszasírod majd az emberségeseket,
mert nem törődik majd veled senki,
pedig azt hitted, ha győzöl jobb lesz.
Rá kell jöjjél, a megoldás ott benned,
ha alázat hozzá nincsen, nem éred el.
Van-e neki hite, van-e még hiteles
szava, vagy már régen oda, pedig az
a tartást, a méltóságot mutatja, hiába
na, azt az Isten adja, ember nem ronthatja.
Ez itt a mester éve, ha elérted, köszönd meg,
ott leszel a legjobb helyen, amit az Isten ad.
Segítsék egymást az emberségesek túlélni,
ígéret sincs és úgy nincs is mit betartaniuk.
Vess számot magadban, honnan indultál, hol
tartasz, ez neked mennyi munka, feladat volt.
Felépültél-e oda ahol vagy, vagy mások tartják
a talpaidat, mi lesz ha nem törődsz te senkivel,
elfáradt, éhes, elenged nem tart, kiben bízhatsz.
A legfontosabb az, hogy bármilyen magasságokban is
időzől, ha megteremtetted és jó körülmények között is vagy,
el ne feledkezz arról, milyen nehéz munkás utat tettél meg.
Adj tiszteletet oda ahova még lehet, emberséges maradj.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatás.
2025.06.12. https://julamami.com S lám már látható is a valóság, miután már az arra jelentkezők minden lehetőségük adott volt ahhoz, hogy kijátszhatták magukat, maradt ami megmaradt, vagy már az is csupán a látszat.
Nem lettem se sikeres, sem pénzes, maradtam aki a tehetségemmel a hivatásom gyakorlójává lett, emberségesen viszem a legfelső tudásom szerint a feltaláltamat, maradtam a Tenyér – térképolvasás és oktatása mellett, a belső kontrollom szerint a sorsomat élem. Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám. https://julamami.com JULAMAMIVÉDJEGYÖREGANYÁM
Az élet élni szeret, hát éljen a szeretet. Julamami
Győzzél meg, legyőzni
könnyű engemet, csupán
oktatnám a feltaláltamat,
nem harcolni születtem.
Hát ne győzködjél kérlek,
mindennek megvan az ideje,
szükség van a sikereinkre,
az agyunk tápláléka az.
Egy minden,
minden egy.
Emberismeret
nélkül úgy sem megy.
Ki jön, ki meg már megy,
csak nekünk nem mindegy.
Felnőtté akkor leszel,
ha azt is felfogod,
hiába az akaratod,
egyedül nem megy.
Kérjél segítséget
ott, ahol olyan
minőség megy át
ami a megoldás.
Az intelligens belátja,
hogy neki kell alkalmazkodnia,
s ha már arra is rálát, soha nem az
életkorfüggvénye, ha dönteni képes lesz.
A döntéseitől felnőtté válik, a saját idejében,
mindent megbeszélni családon belül, hinnye.
Az otthon adják neki azt, hogy érzékelje, van
másképp is lehetősége dönteni, megelőzésben.
Úgy tálalni, hogy az át is menjen még időben,
a nagyszülők és a gyermekek értik egymást,
segítségül lehetnek, hogy legyen türelem.
Na meg, van az Isten, azt el ne feledjétek.
Apró fontos,
porszemként,
tenni most megint,
a jó kiteljesedéséért.
Remélem tisztában van
vele, aki mások tudását
szemezgetve ossza szét,
mintha a sajátja volna,
hogy a tapasztalatnak,
meg kell lennie benne,
hogy az emberek lelkét,
megérintve ne ártson azzal sem.
Mit akarsz, ha már kijátszottad magad,
az emberek nem hisznek a lejáratásnak,
a tiszta generációnak legalább ne árts,
mert a jövőnkben a bizalmat ásod alá.
Mi a valóság a sorsodban neked,
s mi a valóságos élet nekem.
Ki miben van éppen,
s ki meg mit hozott,
s ahhoz képest meg,
hol tarthat most.
Hangosabban is
lehet, viszont
azzal a hallását
is kibillented.
Hinnye, akkor
előle minden
lehetőséget,
jót és szépet,
vetés nélkül
learathatod.
Vannak akik
nem tudnak kérni,
csak tudatlanul minden
lelkiismeret furdalás nélkül elvenni.
Hiszen fel sem fogja mi megy akkor át, ami
marad a másikban kibillentő is lehet ám.
Bizony nem kért addig még,
senkitől sem soha,
ő sem bocsánatot,
talán nem is tudja, hogy
azzal mennyit árt magának.
Pedig úgy indult neki, hogy
a Népért, azzal értünk is tesz.
Hol mikor romlik el közben a jó,
aki tájékozatlan lett mindezektől,
nem érti már számára mi lenne jó.
Még csodálkozik, hogy nincsen
már körülötte, aki megértő,
aki tisztelni tudja, s szereti.
Nem tanult még meg adni,
azt, hogy elvesz és kap,
természetesnek veszi.
Akkor még nem
is gondoltam,
hogy érzik-e,
azt az emberek,
magamért is tettem
azt, hogy értük tettem, ettől
jól éreztem magam a bőrömben.
Igazából csak jóval később
jöttem rá, mert
már akkor is,
megtartottam
magamban
a döntéseim sikereit.
Így lettem ilyen amilyen,
erős lelkű, segítő ember.
Amikor már
úgy érzed,
elérted
a csúcsod,
akkor,
ha
dagonyázni
nem szeretnél,
itt az ideje változnod.
Nem mered meglépni,
mert számodra ismeretlen,
azon oldal, amihez nem hoztál
tehetséget,
vágysz rá,
hogy
megismerd,
de a váltást,
megkockáztatni
még sem mered.
Prevenciós vagyok,
sokat tapasztaltam,
mire átvittem rajzosan
az elméletbe, amikor
megrajzoltam úgy,
hogy át is megy az
oktatásom közben.
Amikor topogsz csak,
egy ideje már, a mások
tudását is át tudnád venni,
ha átveszed, megtanulod
mindazokat tőlük időben.
Kiegészítve mindazzal
amit meg hoztál,
mert már,
nem elég
a saját
tudásod,
a jó minőségű
hivatáshoz.
S ahhoz,
amiről
még
csak
most
álmodsz.
Mindennek
mindenkinél
más és más
a rálátása is,
az ahhoz kapott
különböző tudást,
hozzáadva jól jönne,
a saját Hazánknak is.
Megállni a talpunkon,
mind a két oldalunkat
mozgatva járni tanulni.
Amíg csak tanulod,
még nem tudod,
nehogy azzal a,
félig sem kész,
tudáséhségeddel,
másoknak okoskodj.
Addig biza az alázatot
naponta gyakoroljad, hogy
boldogulást hozzon a tanult,
és a már tapasztalt tudásod.
Várom a jelentkezőket többet,
akik rászánnák magukat erre,
hogy ezt a hivatást ilyen
módon és szinten,
magukénak tudják.
Nem egy emberes
ez már többfelé is
lehet jó megoldás.
Teljesen emberségest
kíván, sokat szükséges
tanulni hozzá, de nem
lehetetlen megtanulni.
Az alázattal szükséges
már a hétköznapjaiban,
a hivatásából eredően,
alapban abban lenni.
Nincs mire várnom,
úgy szeretném átadni,
hogy akár megosztottan is
tudják ezt, a hivatásukként
egész életükben gyakorolni.
Eddig 26 évem van benne,
nem volt egyetlen perce
sem üresben, egyben
az életemmé is lett,
megéltem a sorsomat.
Évekig nem használhattam,
mert valaki belakta, kampányra.
Reménykedem, hogy most már átjön
rajta az üzenet, az oktatásom tájékoztatása
okán, a julamami védjegy tulajdonom jogán.
Tisztelettel, julamami@gmail.com, talán.
A felületesen kapkodó,
nem ad csak visz onnan,
nincs egyensúlyban.
A váltásodhoz,
ha számodra,
is elérkezett,
a helyes idő,
tanuljál hozzá.
Ha az amit
hoztál mint
tehetséget
elfogyott,
nem
ad
már,
jövőképet, se
szebb holnapot.
Hát eljött az idő
ahhoz, hogy változz.
Meg lehet tanulnod,
azt amit nem hoztál.
Amikor ráébredsz
a valóságra,
ne uraljon
el a bánat,
úgy lépj
előre,
hogy
a jövőd,
majd, akkor neked is,
megveregethesse a vállad.
Amikor kinőtt már a feladatod,
s csak maradnak a kontroll nélküli
tanácsadók, s neked meg csak az álom,
amit már szeretnél elérni mindenáron.
Na itt az ideje, gondolkodj el most azon,
ha másoknak nem lenne más dolga itt,
erre a Világra, mind fölöslegesen,
születtünk volna meg, vagy csak
nézegetni, hogyan éled meg te.
Azt a jót is, amire vagyunk,
hoztuk a mi tehetségünket,
az abban való kiteljesedésünkre.
Mindenkinek szüksége van sorsszerűen,
egy saját és generációs életminőségre
a Világhoz való alkalmazkodáshoz,
ne mástól várd, te magad tanuljad.
A generációs határaid megadják
arra a válaszokat ha kérdésed lenne.
Túlképzetten mire mégy egy olyan
helyen, ahol az alapokat sem tudják
arról, mi a valós emberismeret, azt a.
A saját sorsodat is, ismerem mint a
tenyeremet módon át is láthatnád,
a helyedre kerülnél általa és utána
eldönthetnéd, inkább a gyakorlat-e
az, vagy az elméletet nyomod tovább.
Segíts magadon, az Isten is megsegít,
én magam a hivatásommal egy vagyok.
Különös oktatás, nevelés, önismereti,
emberismereti tréning, hogy így is
tudjad, hol van most az előre, a
döntéseid érintettjei számára.
Nézz magadban szét, látod,
milyen szép a lelked tiszta
tükre, így érkeztünk mind.
Ha eltértél volna tán tőle,
igazíts meg, tanuljál érte.
Mind a két oldalunknak
szüksége van arra, hogy
a megfelelő időben kapjuk
meg a fejlődési lehetőséget.
Várakozni tudok, ha van mire.
A megelőzés, a tisztelet,
a megbecsülés és a
tiszta szavaknak,
az együttes ereje van,
az emberséges létünkben.
Sok jót nem kaptunk érte,
viszont boldogulni tudunk.
Jer ide jó öreg bocsánatot
kérek, ha már nem szükséges,
menjél oda ahol még jól jöhetsz.
Jó egészséget kívánok, mert erre is
tanítottak és egy életre meg is maradt.
Paksról a Hergál Házból. Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó Tenyér – térképolvasó és oktató 2025.06.12. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám, szeretettel.
Apai ágról hozza, az apa tükrözi a vagyont. Mindketten várják emberünk megszületését. Apai hatásra elhagyja a megszokottat, majd sorsfordulóként vissza is tér az eredetihez. Többször kap apai részről anyagi segítséget, ami meghatározza a sorsát. Nem viszi tovább beéri azzal amit kapott, A párjával és a gyermekével éli az életét, nem látok a továbbiakban a teremtéshez késztetést.
Tanai, dalai, őseidre, a következőkre,
a téged meg nem értőkre fogni.
Amit nem hozunk mint tudást,
attól aki azt kapta többletként,
lehet tisztán érzékelve,
kihallva, átlátva megtanulni.
Mindenki hozott fontos feladatot,
legyárthatnak belőle sok utánzatot.
De tisztának maradni, ott és akkor is,
ha a környezet hatása már nem az.
Embernek maradni a legmagasabb,
elérhető, elismertségedben is.
Vagy hagyni, hogy mások,
által kerüljél helyzetbe.
S önmagáról, a generációs,
átvetülésekről, közben meg is,
elfeledkezve, belehelyezkedve.
Aki még nincs beérve arra,
miért rohanna bele abba.
A párkapcsolat az egyik,
legnagyobb tapasztaló,
csoda, persze akkor,
ha már jól egymásra,
vannak általa hangolva.
S megtörtént köztük,
az a sok embert próbáló,
nehéz is,
na meg néha már,
az együtt teremtés, együtt örömködés is.
Együtt már meglátták a hétköznapi csodákat,
ami a legerősebb érzést adhatta akkor nekik.
Beszélhetsz bármiről,
felemlegethetsz akár,
a múltból kellemetleneket is.
Addig árthat az amíg,
akiről szól,
nem jutott el még oda,
hogy ő sem tökéletes,
csak egy ember.
Azokkal megtörténhetnek,
olyanok, amiket a rosszindulat,
rosszakarók, átbillentek,
másokat kihasználók,
a saját könnyebbségükre,
legyártottak. S azzal mindent,
amihez hozzáértek, hozzáfértek,
összefüggésében látásuk nélkül,
spontán össze is rondítottak.
Azoknak is még van mit,
tanulniuk az életükben,
ami már emberismeret,
nélkül „most” nem megy.
Ha majd idejében felismered,
hogy eddig kik azok akik lehúztak,
a saját szinted alatt tartottak téged.
A hiányosságokat magadban felismerve,
bevonzod, felismered a megfelelő helyedet,
hogy idejében tanuld meg, ami benned nincsen.
Magyarországon, Pakson a Hergál Házból írom,
Online vagyok, ha bárhol is éltek a Világban most.
Julamam védjegy Heringes Árpádné tulajdona
Pakson nyújtották elém, a tenyereiket, az összefüggésében leolvasásért. s julamami védjegy 2010. évtől van Heringes Árpádné nevemen, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm. julamami.com
Átfordultunk című festésem, A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. Hergál Ház.
2025.06.12. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám, szeretettel.
